megválaszolni azokat:

Átírás

1 A bibliaóra első felében Dávid és Betsabé találkozásának történetét jártuk körbe, boncolgattuk, próbáltuk megérteni a kor szokásait, és a lélektani mozgatórugókat. Az alkalom második felében háromszög kapcsolatainkról beszélgettünk, mint ahogy Dávid- Betsabé-Úriás kapcsolata is háromszög kapcsolat volt. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan lehetséges a számunkra destruktív háromszögkapcsolatokat építővé formálni. A bibliai történet feldolgozása Dávid király egyik este palotája tetején sétált, és meglátta a tetőről, szomszédjának, Úriásnak a feleségét, Betsabét, aki éppen a szabadban fürdött. Nagyon megtetszett a királynak, kérdezősködött utána. Dávid követeket küldött, és palotájába hozatta a nőt. Betsabé bement hozzá, és Dávid vele hált. A románc eredménye, hogy Betsabé teherbe esett. Teherbe eséséről értesítette a királyt. A terhesség válságos helyzetet teremtett Dávid uralkodására nézve, melyet a megfelelő lépésekkel kellett rendezni. Dávid ezért elhatározta, hogy törvényesíti a hamarosan megszülető gyermeket, s ennek érdekében hazahívta Betsabé férjét, Úriást a hadjáratból, lehetővé téve, hogy házaséletet éljen feleségével. Úriás hazajött, de feleségéhez nem ment haza, csak a királyhoz. A hadicsel nem vált be. A király kétszer is megkísérelte rávenni Úriást, hogy hazamenjen, és feleségével háljon, de Úriás visszautasította ezt. Úriás úgy gondolkodott, miért élvezhetné ő az otthon és a hitvesi ágy kényelmét, amikor harcostársai meg vannak fosztva ezektől? Végső kétségbeesésében Dávid üzenetet küldött Jóábnak, a hadsereg parancsnokának, amelyben azt parancsolta, hogy Úriást állítsák a frontvonalba, majd egy váratlan visszavonulással hagyják ott az ellenség prédájául. Ez a terv bevált: Úriást körülvette és megölte az ellenség. Betsabé hamarosan tudomást szerzett férje tragikus haláláról. A szokásos gyász letelte után Dávid palotájába vitette Betsabét, feleségül vette, és Betsabé fiút szült neki. A történet felolvasása után a következő kérdések merültek fel a bibliaóra tagjaiban és próbáltuk közösen megválaszolni azokat: Miért kellette magát Betsabé? Kellette-e magát egyáltalán? Betsabé akart-e valamit Dávidtól? Igen, a kortörténet ismeretei alapján a történet számos részlettel gazdagodott, s összességében azt mondhatjuk, Betsabé nagy valószínűséggel szerette volna felhívni magára a figyelmet. Hogyan képzeljük el ezt a történetet egyáltalán? Hogyan nézhetett ki az épület? Milyen volt a tető? Mert bár nagyon vizuálisak vagyunk, ezt a történetet nem szoktuk elképzelni, pedig a történet megértésében sokat segítene, ha vizualizálni tudnánk az eseményeket. Nikodémus és Jézus találkozása is megerősített bennünket abban, hogy a kor szokása szerint este és a felházban, azaz a lapos tetőn történtek a programok. Ez volt a korabeli kávéház, diszkó, plazmatévé Tehát a társasági események a kor szokása szerint a háztetőn zajlottak, így nem meglepő, hogy Dávid a tetőn sétált. Mit tudunk Dávidról? Hány felesége volt? Dávidnak rengeteg felesége volt. Jóllehet a király feleségei abban a korban egy ún. diplomácia testületet is betöltöttek. Majdnem minden esetben ezek a házasságok érdekházasságok voltak. Hadi- és gazdasági érdekeket szolgáltak. Mi lehetett Dávid, illetve Betsabé szándéka? Dávidnak nem volt komoly szándéka. De miből tudhatjuk ezt? Onnan, hogy miután Betsabéval hált, haza is küldte. Dávidnak ennyi volt ez a történet. Dávid részéről ez egy egyéjszakás kalandnak, flörtnek indult. Betsabé részéről azonban többről van szó. Miből gondolhatjuk ezt? Betsabé megüzeni Dávidnak, hogy teherbe esett, pedig ez akkoriban veszélyes manőver volt Betsabé részéről. Az esetek jelentős részében az akkoriban meglehetősen kockázatos magzatelhajtással (abortusszal), vagy egyenesen az illető kivégzésével, száműzetésével járt ez. Miért? Mert az uralkodó minden esetben biztosítani akarta az utódlás egyértelműségét. Egy ilyen kis jövevény azonban potenciális trónkövetelő volt. Betsabé azonban vállalta ennek a kockázatát. Ha Úriásról, Betsabé férjéről jellemrajzot kéne készíteni a történet ismert részei alapján, mit gondolunk, milyen volt ő? Úriásnak fontosabbak a harctársai, mint a felesége. Mai képpel élve: tipikus technokrata vezető beosztású szakember, aki aktatáskával jár haza, és még éjszakába nyúlóan a munkájával foglalkozik, feleségével viszont nagyon keveset. Hogyan képzelhetjük el Betsabé és Úriás házasságát? Biztosan nem szerelemből házasodtak. Sok meghatározó szempont volt a korabeli házasságkötéseknél: vagyoni, társadalmi, családi, gazdasági, politikai helyzet. Bár a szerelem kialakulhatott szeptember. VII. évf. 3. szám

2 Első alkalommal szervezett gyülekezetünk napközis tábort az általános iskolás gyermekeknek. A tábor pedagógia célja közé tartozott, hogy a táborlakók ismerjék meg a Római Birodalom földrajzi elhelyezkedését, történelmi helyzetét, a tagállamok sajátosságait, a közigazgatási rendszert, a császári uralmat, a római polgárok és a köznép életmódját, szokásait, a római öltözködést vagy az étkezési szokásokat stb. Ezenkívül hangsúlyt helyeztünk az együttműködési, kommunikációs készségek, valamint az önismeret fejlesztésére, a kreativitásra, illetve a tárgyi tudás gyakorlati átültetésére, alkalmazására. Hitoktatói céljaink között szerepelt, hogy a gyerekek jól lássák, hogy Izrael a Római Birodalom egyik leigázott tartományaként római fennhatóság alatt működött, élete mindennapjait. Így volt ez Jézus élete során is. Ahhoz hogy megértsük az Igében leírt fogalmakat, értsük mit takar egy név a Bibliában (pretoriánusok, Poncius Pilátus, consul, centurio) ismernünk kell a történelmi hátteret is. Nagyon színes és mozgalmas programokkal készültünk. A teljesség igénye nélkül sorolnék fel néhány izgalmas tábori programunkat: a Római Birodalom makettjének elkészítése volt az első megmérettető feladat. Egy terepasztalon kellett megjeleníteni a Földközi-tengert és környékét, folyókkal, dombokkal, hegyekkel és természetesen a birodalom provinciáival. A feladat nehézségét az adta, hogy a kétfős csapatoknak a térkép csak egy-egy részlete volt kezükben, ezért a szomszédos területekkel kellett együttműködniük. Előfordult, hogy az egyik csapat más méretarányt használt, mint a mellette lévő területet rajzolók, és mikor a két térképrész összeért, kétségbe esve állapították meg, hogy itt valami nem stimmel Ezzel is azt tapasztalhatták meg, hogy milyen fontos, hogy folyamatban gondolják végig elképzeléseiket, és így valósuljanak meg a tervek, az egymással való kommunikáció és az együttműködés. A római hadsereg megismerését szolgáló napon korabeli pajzsokat és dárdákat kellett készíteniük a gyerekeknek, és az íjászkodás mesterségét is jobban magukévá tehették. A közigazgatás nem éppen egyszerű rendszerét játékos formában érthették meg a nebulók. Maguk alakítottak Szenátust, és választották meg a császárt maguk közül. Nagy élményt nyújtott a gyerekeknek a provinciák bejárása harci szekerekkel a Nyíri erdőbe való lovas kocsikázás. Az erdőben való métázás jól kifárasztotta nemcsak a gyerekeket, de a táborszervezőket is. A köznép soraiban elvegyülve a fazekas mesterség nehézségeivel kellett szembesülnünk: agyagból római kori vázát készítettünk, mindezt pedig a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban. Az uzsonnát római szokások szerint fogyasztottuk el. A gyümölcsök, magok, sajtok párnákon fekve, tógában, kézzel történő elfogyasztása nagy sikert aratott. A tábor zárónapján egy licitálós játékon keresztül nemcsak a héten tanultakról adhatták számot a táborozók, hanem egymást és magukat is jobban megismerhették a játék által: kinek mik az erősségei és mik a gyengéi, hogyan működik csapatban, hogyan hat rá a kudarc és a győzelem. A hét zárásaként minden táborozó egy római állampolgárságot igazoló latin és magyar nyelvű okirattal Pál apostol nyomdokaiba lépve római polgárrá 2 válhatott. De persze ez sem egyéni akció volt, ugyanis az eredményhez ez esetben is az együttműködésen keresztül vezetett az út. A két csapatnak rá kellett jönnie, hogy az egyéni eredményeken megszerzett fabatkáik és sestertiusaik [korabeli római pénz - a szerk.] egyesítésével tudják a kor szokása szerint lefizetni Julius Caesart, aki így római állampolgárságot biztosít nekik. Egy záró körrel zártuk az egész hetes együttlétünket. Mindenki elmondhatta, résztvevők és szervezők egyaránt, hogy mi az, amit elvisz magával, mi volt számára a legnagyobb élmény, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott. Ami megerősödött bennem a napközis tábor forgatagában, hogy egyedül nem megy. Én ezt a mondatot hoztam el magammal. Nagyon élveztem, hogy együtt dolgozhattam a szervezőkkel, megvolt köztünk a bizalom, az összhang és az egymásra figyelés. Azt hiszem, ezzel is tanítottuk a gyerekeket, nem közvetlenül, hanem közvetve, és így kaphattak tőlünk is mintát az együttműködéssel és a csapatmunkával kapcsolatban. Ha Isten is engedi, jövő júniusban ismét szeretnénk megszervezni a szeptember. VII. évf. 3. szám

3 Telekes Tamás történelemtanár A gyerekekkel berendeztük a csata helyszínét, és elhelyeztük a gyalogos és lovas egységeket, létszámarányosan. Ehhez műanyag katonákat és lovasokat vettünk segítségül, amit egy társasjátékból kölcsönöztünk. Majd két csoportot alkotva került sor a hadvezérek Hannibal és Varro konzul megválasztására. Ezután következett az ütközet, úgy, ahogy ők képzelték el, majd egy a csatáról készült dokumentumfilmet néztünk meg DVD-n, amely bemutatta, valójában mi történt a valóságban. A történelmi leckét a terepasztalon is elismételtük. Hétfő délelőtt a Római Birodalom térképét készítették el a gyerekek négy csoportban külön körvonalazva a tengereket, hegyeket és végül a provinciák határait, amit zászlókkal meg is jelöltünk. Térképkészítés közben, ahogy egyre több provincia került a térképre, nyomon követtük azt is, hogy a köztársaság kori Róma hogyan terjeszkedett a Földközitenger medencéjében. Délután a cannae-i csatát játszották le a gyerekek, ami a Római Birodalom és a punok között folyt, és Róma történetének legnagyobb vereségével végződött. Ez a zseniális karthágói hadvezér, Hannibál, nagy ütközete és legnagyobb győzelme volt. Szerda reggel megjelent a szenátus levezető elnöke és az ifjú szenátusi tagok, akik erre az alkalomra tógát öltöttek, majd alkalmasságuk alapján kiválasztották maguk közül a tisztségviselőket (magisztrátusokat). Így hivatalába lépett a konzul, a preator, a néptribunus, a liktor, a censor és a questor. Ezt követően megtárgyalták a birodalom gazdasági, politikai ügyeit, és egy közelgő háború miatt diktátort választottak hat hónapra. Ám a diktátor megvesztegetett egy-két szenátusi tagot, és így sikerült megalapítania a triumvirátust, amely alkalmat adott neki arra, hogy teljesen magához ragadja a hatalmat. Így játékos formában próbáltuk átélni, hogy milyen volt a Római Birodalom közigazgatása, vezetése, politikai Iulius Ceasar (Kr.e ) szövevényei a az első triumvirátus tagja KALAND HELLASZ VIDÉKEIN A nyári szünet első hetében terv szerint a jövő évben is s z e r v e z ü n k napközis tábort. Ez alkalommal a z ó k o r i G ö r ö g o r s z á g mind ennapjainak forgatagában vegyülünk el gyülekezetünk általános iskolás gyermekeivel. Megismerkedünk és beszélgetünk majd a legfontosabb filozófusokkal, és elmegyünk mi is az Areopagoszra, ahol meghallgatjuk, Pál apostol hogyan vitázik a korabeli bölcsekkel. Aztán bepillantunk, hogyan is működött a NAPKÖZIS TÁBOR ~ JÚNIUS demokrácia akkoriban. Ellátogatunk egy -két kis-ázsiai keresztyén gyülekezetbe is azok közül, amelyekhez levél is íródott az Újszövetségben. Találkozunk majd a híres építészekkel, bebarangoljuk az Akropoliszt, ellátogatunk egy igazi gümnaszionba, és az agórák világát sem kerüljük el. Ezentúl felmászunk az Olympos hegyére is, és bekukucskálunk a görög istenek világába, sőt, még egy eredeti ógörög nyelven írt újszövetségi levéltöredéket is kézbe veszünk, s hogy ne értetlenkedjünk felette, még az ógörög nyelv egy-két fontos alapját is elsajátítjuk. Mindezt persze hasonló módon tesszük, ahogy az idén is történet a Római Birodalomban: sok játékkal, nevetéssel, és t e r m é s z e t e s e n nagyon komoly c s a t á k, e g y e z t e t é s e k, t e r v e z é s e k, együttműködések segítségével. A csapat a régi, csak a színhely új, s ha valaki szívesen csatlakozik az időutazókhoz, azt szeretettel várjuk jövő nyár elején. *** Addig is izgalmas olvasmány lehet az Újszövetség több írása, amely már betekintést enged a hellén műveltség világába: például az Apostolok szeptember. VII. évf. 3. szám

4 Fabók Alexa (7 éves) Nagyon klassz volt a római tábor. Sok mindent csináltunk. Közösen készítettünk egy térképet, azt nagyon szerettem, mert együtt dolgoztunk. Egyik este elmentünk a planetáriumba is, ahol mozogtak a csillagok, és sok csillagképet láttunk, például a Nagy Kutyát, ami egy rollerra hasonlít igazából. Nekem is úgy tűnt, ez inkább egy roller. Aztán gyorsan is forogtak a csillagok. Virággal nagyon élveztük. Majd egyszer vissza szeretnék menni a planetáriumba. Lovaskocsikázni is voltunk, kimentünk a Nyíri erdőbe, ott labdáztunk, métát játszottunk. Jártunk a városban is fazekaskodni. Én készítettem a szalagokat agyagból. Még a többieknek is adtunk egy kicsit, mert Ancsival mi gyorsabbak voltunk, mint ők, meg Dóra néni is segített nekünk az elején. Az egyik legjobb az íjászkodás volt. Előszedtünk egy dobozt, teleraktuk kartonnal meg papírokkal, és utána rárajzoltuk a köröket. Én a kisebb íjjal lőttem, és el is találtam a kéket. Tamás bácsi segített benne egy kicsit. Az is nagyon jó volt, amikor vetélkedni kellett, és pénzt adtunk Tamás bácsinak, azaz az egyik proconsulnak, hogy a helyes válaszokat megtudhassuk, és pontokat nyerhessünk, majd a végén oklevelet kaptunk érte. A római polgárságot igazoló oklevél félig magyarul, félig latinul volt írva. Az volt benne, hogy az eltöltött öt napot kitűnően teljesítettük, és így megkaphattuk a római polgárjogot. Én nagyon örülök, hogy a római táborban lehettem, mert sokat tanulhattunk és mindennap sokat játszottunk. Kötelet is húztunk, egyszer mi győztünk benne, utána meg a másik csapat. Számosat is játszottunk, amiben sokszor én voltam a kör közepén, és rendkívül nehéz volt elkapni a többieket. De nagyon klassz volt a gyilkosos játék is, ahol volt egy rendőr, egy orvos és egy gyilkos, a többiek pedig polgárok voltak, és ki kellett találni, hogy ki lehet a gyilkos. Egyszer a gyilkos nyert, mindenkit be tudott csapni. Az volt a legjobb, hogy a táborban csapatmunkában dolgoztunk a Darányi Karesz (12 éves) Mindig is szerettem volna elmenni egy táborba. Ez a vágyam most teljesült a nyári szünetem első hetében. Én nagyon jól éreztem magam a héten. A hét elején csak pár embert ismertem, de a hét végére sok új barátot szereztem. Jó volt a sok játék, íjászkodás, a planetárium, a lovaskocsizás, a fazekaskodás. Minden nap új játékot tanultunk, amik nagyon izgalmasok és viccesek voltak. Ebben az évben a suliban a Római Birodalomról tanultunk, de itt is tanultam egy-két új dolgot, és jó volt átismételni azt is, amiről már hallottam az órákon. Nekem azért tetszett az íjászkodás és a fazekaskodás, mert még sohasem próbáltam ki őket. A lovaskocsizás és a többi játék pedig rengeteg alkalmat nyújtott nevetésre és a vidám játékra. A planetárium is nagy élmény volt. Nagyon tetszett, hogy sok új dolgot megismerhettem a csillagokról és a bolygókról. Remélem jövőre is lesz ilyen tábor! RENDSZERES ALKALMAK Minden pénteken órakor Hetényegyházán MINIFI ~ az általános iskolások bibliaórája. Minden pénteken órakor Hetényegyházán RIK és TINIFI ~ a középiskolások és felnőtt fiatalok bibliaórája. Minden vasárnap órakor Hetényegyházán és órakor Ménteleken gyermekistentiszteletek. EGYÉB PROGRAMOK December 6-án kor Mikulásnapi bábelőadás a ménteleki templomban. December 26-án órakor Hetényegyházán és órakor Ménteleken gyermekistentisztelet felnőtteknek. December 31-én órai kezdettel gyülekezeti szilveszter szeptember. VII. évf. 3. szám

5 NAGY ERIKA ~ Bontakozó hitem vezetett Piliscsabára, arra a helyre, ahol a gyülekezeti hét csodái megtörténtek velünk. A hit mellett ott volt a vágyakozás, hogy a hegyekben a hétköznapi rutinfeladatoktól megszabadulva önmagunkra és egymásra hangolódva keressük Istent és a másik embert. Erre többféle lehetőségünk is volt. Délelőttönként csoportban dolgoztunk. A kérdések és feladatok megoldásához erős koncentrálásra volt szükség. Az összefüggések felismerése, megfogalmazása és lerajzolása izgalmas és tanulságos volt. A csoportfelismerések összevetésével pedig megszülettek a napi üzenetek. Ezek az üzenetek a nap esszenciái voltak. A kemény szellemi elfoglaltság után jött az ebéd, kisebb zökkenőkkel, de ezen hamar túl(t)ettük magunkat, mert következett a délutáni program. Ez szintén fárasztó volt, ám most már fizikailag, mintegy levezetésként a délelőtti szellemi munka után. A túrázások emlékezetesek maradnak a számomra. Talán a legnagyobb élményt a Rám-szakadék és a solymári Ördöglyuk-barlang jelentette. Mindkettőt körülvette a szinte éjszakai sötétség, melyből alig vártuk, hogy végre a fényre érjünk. Ezen kívül a spontán beszélgetések adtak lehetőséget egymás mélyebb, igazibb megismerésére az autóban, túrázás közben, sőt még a barlang mélyén is, ahol közösen énekeltünk. Ezeknek a helyszín adott különös varázslatot. Vacsora után, a közös játékok során derült ki, hogy milyen jó együtt nevetni. Az utolsó este különleges volt. Orsi megkeresztelkedett. Az úrvacsora csodálatos volt, amit Gyökössy Endre szavaival tudok csak elmondani: a hit felbuggyanásában pedig az a csoda, hogy bár bennünk csordul ki, de forrása SOÓS GYÖRGYI ~ Szombat este van. Lassan sötétedik. A számomra még ismeretlen csapat indul szalonnát sütni. Kérdések kavarognak bennem: Milyen lesz ez a hét? Hogyan fogad be a közösség?... és természetesen az egyszerűbb kérdések, amiket Pistinek fel is teszek: hogy is hívják azt a lányt sárga pólóban. A szalonnák szépen sülnek. Zoli bemutatja nekem a közösség tagjait: elmondja ki lesz fogorvos, ki ügyvéd, ki dolgozik a Munkaügyi Központban, és hogy ki kinek a gyereke férje, felesége... Talán majd összeáll a kép. A hét során nemcsak a neveket tanultam meg, de a hozzá tartozó embereket is a szívembe fogadtam. A délelőtti alkalmakon olykor meglepően sokat tudtam meg társaim rejtett érzéseiről, az istenkapcsolatuk milyenségéről, sőt, még önmagamról is. Istent értelem, érzelem és akarat által ismerhetjük meg - visszhangzott bennem első nap közösség közös mondata, amely mélyen megmaradt bennem. A napok során sokat gondolkodtam az én kapcsolatomról Istennel, és tükröt tartott elém az Ige. Megdöbbentem, mennyire megszólít az énközpontúság és az istenközpontúság szembeállítása. A piliscsabai kollégium kápolnájában este átélt istentiszteletek sokat adtak nekem. A legnagyobb öröm az volt, hogy tanúja lehettem Orsi keresztelőjének. Megható volt hallgatni a bizonyságtételt, látni valakit, aki felnőtt fejjel, önszántából keresztelkedik meg. Ez az esemény szerintem sokunkat megerősített. Kirándulás Szentendrére, Esztergomba, esti kalandtúra a Rámszakadékban: mind-mind segítettek a csapattá kovácsolódásban, megszerettették velem a táborozókat. A solymári barlangtúra három órája alatt teológiai vitától kezdve éneklésig mindennek fültanúi lehettek a lent élő állatok (feltehetőleg szúnyogok). Lent a föld mélyén teljesen egymásra voltunk utalva. Bizony Attila és Misi erős izomzata nélkül lehet, hogy még most is ott múlatjuk az időt Az utolsó erőpróba az éjszakai túra volt. A szállásra hajnalban megérkezve, azt hiszem, mindnyájan elgondolkodhattunk a könnyelmű döntések súlyáról (Menni és együtt küzdeni, vagy maradni és kimaradni?) Szombat délelőtt van. Szó szerint elégetjük azokat a gondolatainkat, amelyeket már nem akarunk tovább cipelni. Sikerült otthagyni őket? Lehet, hogy nem száz százalékosan, de mindenesetre egy próbát tettünk. Köszönöm Nektek, hogy én is részese lehettem ennek a közös szeptember. VII. évf. 3. szám

6 ZALA ATTILA ~ Családunkkal másodjára vettünk részt a gyülekezeti héten. A délelőttök spiritualitása a bennünk zajló lelki folyamatokra és istenkapcsolatunkra irányultak A hét szellemisége eltérően Monoszlótól nem családi örökségeinkre, hanem spirituális sajátosságainkra, egyéni alkatunkra, saját hitbeli működésünkre és elakadásainkra, erősségeinkre és gyöngeségeinkre fókuszált. Befele és fölfele figyeltünk tehát. A gondolati híd első eleme az első két nap volt. Arról beszélgettünk, majd töltöttünk ki teszteket, hogyan is éljük lelkiségünket, hogy is próbáljuk Istent megközelíteni. Ez igencsak meglepő szórást mutatott. Szembesülnünk kellett, embertársaink teljesen másképp működnek belül, mint mi. A rokonlelkek persze örültek egymásnak. (Vagy sajnálhattuk közösen saját magunkat). Ezer helyen el lehet olvasni, gondolkodásmódjaink mennyire másfélék lehetnek, nekünk, embereknek de ezzel így szembesülve találkozni, engem nagyon elgondolkodtatott. Egy gyülekezethez tartozunk, egy úton járunk, egy a cél és a hit, mégis ugyanazt másképp fogadjuk be. Még napokig gondolkoztam ezen, mennyi háború, gyűlölet oka lehetett egyszerűen az, hogy két hívő ember másképp kereste az Urat. Isten világa fantasztikusan gazdag - szólt a napzáró összegzés. A csoport erejét mutatja, hogy a sokszínűség nem a klikkesedés, hanem az egymástól tanulás lehetőségét vetette föl. Mindezt tovább mélyítette, hogy módunk nyílt kitölteni az emberiség egyik legősibb személyiségtipológiájával kapcsolatban egy tesztet, amivel alaptemperamentumunkat azonosíthattuk be. A lelki alkatok kolerikus, melankolikus, flegmatikus és szangvinikus típusokra való felosztása közismert, mégis, mintha mára már csak a szépirodalom tartotta volna fönn magának. Manapság méltatlanul kevéssé használt lélektannal találkozhattunk pedig éreztük, mennyire igaz modern önmagunkra is. Saját dinamikánk megértését nagyban segíti, ha alkati mozgatóinkat megértjük. Főleg, ha szembenézünk az esetleges kiegyensúlyozatlanságokkal. (Ennyi magyarázat alapján bizonyára nem voltam érthető, a teszt kitöltését jó szívvel ajánlom testvéreinknek. Be lehet vonni a családot is). Majd különleges plusz volt mindennek a Bibliával való összekötése. Zoltán lenyűgöző munkával bibliai idézetek tucatjain keresztül tette elmélyíthetővé egyéni személyiségvonásaink és hitbeli hangsúlyaink párhuzamait. Ez megdöbbentett. A Biblia annyira színes tehát, hogy mindannyiunk alkatáról és lelkéhez szól?! Sőt, továbbmegyek. Isten ismer mindnyájunkat, sőt elfogad mindnyájunkat! Mennyivel több ez, mint a média üres dumája a toleranciáról A szellemi munka íve hitbeli viszonyulásainkat követte tovább. Megformáltuk szoborban, beszéltünk róla, né-ha megélhettük, milyen nehéz meg-értenünk egymást. Pedig, mindnyájan ugyanazt akarjuk, mindnyájan ugyanarra tartunk. Ráadásul mindenkinek megvan a maga igazsága. Legtöbbször nem egyszerű különbséget tenni igazság és valóság között. De egy hegycsúcsra is több ösvényen föl lehet jutni. A legkeményebb nap szerintem a szerda volt. Képeslapként felvillantottuk lezáratlan, fel nem dolgozott lelki folyamatainkat. Engem lenyűgözött a csoport őszintesége, felvállalt történeteinek bátor kockázatvállalása. A szellemi ív utolsó pillére a hit megbetegítő és gyógyító aspektusai voltak. Nekem szomorú volt belegondolni, saját belső torzulásunkhoz milyen könnyű a hitet önigazolásként, páncélként felhasználni. Ha a hitem az egómat szolgálja, és nem az Istenre irányul, önpusztító, embertelen dogmává és játszmává válhat. Önfenntartó, hazug kör ez, briliánssá csiszolt képmutatással. De a hazugság összetöréséhez nagy bátorság kell. Minél energikusabb a hazugság, annál mélyebbről jön, annál nehezebb meglátni magunkban, s annál nehezebb kivágni magunkból. A nap végén úgy összegeztük, két dolog védhet az ájtatos hazudozás ellen: ha a jelenlétünk fölfelé, és nem önkényesen saját meggyőződéseink felé irányul, illetve ha együttérzőek vagyunk testvéreinkkel. Érzelmileg a legszebb az utolsó nap volt, a maga jövőbe ívelésével, a kételyek után a bizonyossággal. A hit gyógyít, belső világomban szabaddá válhatok. Fordulhatok Isten felé, de fordulhatok az ego felé is, ám ez esetben elmarad a tisztulás, a gyógyulás. Az ego védekezik, nem adja könnyen magát. Kényelmes lenne középen maradni, de nem lehet. Aznap átfutott rajtam a gondolat: döntésre vagyunk ítélve. Valaki ezt kérdezte a nap végén magától: Akarok-e valójában meggyógyulni?azóta én is minden nap ezt kérdezem magamtól. Vajon, akaroke meggyógyulni valójában? Vajon, akarunk-e meggyógyulni valójában? szeptember. VII. évf. 3. szám

7 B. KISNÉ EDIT ~ Dönteni, irányítani, szabadnak lenni. Nem függni senkitől és semmitől. Szabadon szárnyalni! (Csak aztán nagyon el ne szálljunk!) Korlátok, szabályok, törvények nélkül élni! Mindez persze lehetetlen, ezt már óvodás korban megtanultuk. Ki ne emlékezne a tanmesékre, a jelzőlámpáról, a fürdésről vagy az egymáshoz viszonyulásról. (Azt csinálom, amit akarok, határozta el Ödönke, ki is próbálta. Ez szuper, lelkendezett. Csak akkor lett dühös, mikor nem jött a menetrend szerinti járat. Az autóbusz vezető is csak azt tette, amihez kedve volt ) Számtalanszor szemügyre vettük már az út menti védőkorlátokat. Életet ment, kapaszkodót ad, segít, véd, óv. Ki ne tudná? Emberi természetünk mégis lázad... Engem senki ne korlátozzon a szabad döntésben, választásban! De ha ez kockázatos, akkor mit lehet tenni? Kényelmesen hátradőlni, várni, s a felelősséget hárítani, mondván: Isten adta, akarta, tette ezt velem. Miben, mikor, meddig van szabad akaratunk? Ez volt szerintem az egyik legizgalmasabb téma az idei gyülekezeti héten. Számomra nagy felfedezés volt: egyszerre csak egy utat lehet választani. Vagy kizárólag a saját felismeréseimből táplálkozó döntésemre hagyatkozom és vállalom annak következményét, vagy kimondom, vezess Jézusom, de akkor indulnom kell. (Egy kisgyermekkel sem tudunk kézen fogva sétálni és haladni, amikor lecövekel a játékbolt előtt.) Vagy az egyik verzió, vagy a másik, a kettő egyszerre, egy időben nem megy, bármennyire is szeretnénk, s szoktuk utólag kombinálni és kommentálni az eseményeket a kimenetel függvényében. Hozunk nap mint nap döntéseket: mit együnk, milyen ruhát vegyünk fel, hol tanuljunk, mit dolgozzunk stb., de döntésünket csak a megadatott lehetőségek és körülmények között hozhatjuk meg, annak függvényében, hogy melyik korban, melyik országban, milyen adottságokkal, milyen családba és körülmények közé születtünk. Ha jül végiggondoljuk, mindez nagymértékben meghatározza és be is szűkíti döntési lehetőségeinket. Ugyanakkor az Istenre tekintő ember ebben észreveheti mennyi ajándékot, lehetőséget, személyre szóló pályát is kaptunk az ahhoz tartozó akadályok mellett. Az igazi nagy kérdés, hogy egyedül akarom-e végigjárni, -futni, -mászni azt, vagy elfogadom a vezetést, az iránymutatást. Ezt a döntést sokszor, sok helyen meg kell hoznunk irányváltoztatások, kérdések és feladatok, hosszú monoton útszakaszok, verseny, siker, kudarc, bánat, vagy öröm közepette. Így indult az idei gyülekezeti hetünk is. Nem jelentkeztem a kitűzött határidőre. Szerettem volna menni, de a se időm, se pénzem: a korlát erősebb volt. Csakhogy valami változott. Leomlott egy-két akadály, s erősödött a védvonal, mert sikerült Jézus szavára hagyatkozni Akadálypálya utunk elég síkos. A ligetek, folyók, erdők, sziklák, szakadékok között viszont van egy átívelő erős, stabil korlát, a védelmével, szabályozásával együtt. Ilyen lett ez a hét is: születtek és erősödtek barátságok, fiataloknak és felnőtteknek, történtek mélybenézések, felismerések, elcsendesedések és vidám nyüzsgések SZŰCS DÁNIEL ~ Jómagam első alkalommal vehettem részt a gyülekezeti héten. Gyorsan átesve egy nyári fertőzésen a legnagyobb szerencsémre hétfőn a Telekes családdal még elutazhattam Piliscsabára. Már maga az utazás is jó hangulatban telt el, hiszen Kristóf szerint nagyon hasonlítok a keresztapukájára, így hát tiszteletbeli keresztapukaként érkeztem meg. Délelőttönként Zoltán vezetésével lelki tréninget tartottunk. Nehezebbnélnehezebb és izgalmasabbnál izgalmasabb témákat dolgoztunk fel: kötődések és függőségek, feldolgozatlan traumák, megbetegítő és gyógyító hit... Itt alakíthattuk személyiségünket, szembesülhettünk szomorú és eltemetett élettörténeteinkkel, gyógyulhattunk, és elgondolkodhattunk hitbeli dolgainkról. A délelőtti feladatok számomra építő jellegűek voltak. A délutánjainkat változatos programok töltötték ki. Így hétfő délután együttesen közös élményként ismerhettük meg a Rámszakadékot. Ezen túra alkalmával mindannyian megtapasztaltuk a túrázás nehézségeit, de ugyanakkor örömeit is, hiszen az akadályokon egymást segítve sikerült átjutnunk, aminek közösségformáló ereje is volt. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy az erősebbek segíthették a kicsinyeket. A kedd délutáni szentendrei kiránduláson megnéztük a szerbortodox templomot és egy érdekes előadást is meghallgathattunk a szerb-ortodox vallásról. Szerda délután pihenésképpen a komoly- és könnyűzene világába nyerhettünk betekintést Vedres Csaba zeneszerző, zongoraművész, kántor segítségével. A következő délután a gyerekek a budakeszi vadasparkban találkoztak az állatokkal, a nagyok pedig a solymári Ördöglyuk-barlangba látogattak el, hogy kék, zöld és lila foltokat gyűjtsenek a testükre. A kevésbé vállalkozó kedvűek egyéni programokról gondoskodtak maguknak szeptember. VII. évf. 3. szám

8 Pénteken nagy napra virradtunk: Orsi keresztelkedett meg. Erre a napra esett az izgalommal várt éjszakai túra is. Miközben Orsi és mi is izgatottan készülődtünk a jeles eseményre, addig kint csak úgy szakadt az eső. Többen már le is mondtunk az éjszakai túráról. Azonban éjfél tájékán Attila javasolta, hogy tartsunk egy kis éjszakai sétát, ha már nem mehetünk éjszakai túrára. Éjjel fél egykor tizenegynéhányan mégis úgy határoztunk, hogy végigmegyünk a túravonalon. Az éjszakai túrázás igazi izgalom és próbatétel volt. Sáron, vízen és mélyedéseket kerülgetve kellett haladnunk. A túrázás tempója hektikus volt, mert Tamás és Ancsi olyan sebességben vágtatott elől, mintha Forma 1-es futamon lettünk volna. Hátul pedig Misi ellenőrizte, hogy mindannyian meglegyünk. Hajnali fél ötre végül szerencsésen megérkeztünk és mindenki szépen lefeküdt aludni. Szombaton délelőtt a zárszót követően szomorú tekinteteket és könnyes szemeket láttam, mert valahogy még senkinek sem volt kedve hazamenni, elröppent velünk ez a sok élményt jelentő hét. Azért szép csendben összepakoltunk és élményekkel megrakodva hazaindultunk. Szombat este, akinek volt kedve megjelenni a hetényi gyülekezeti házban, az részese lehetett egy kis BIHARI ORSI ~ Történetem karácsonyán kezdődött, amikor a legjobb barátnőm felhívott, hogy legyek a kisfia keresztanyja. Örömmel elvállaltam a felkérést, habár tartottam az ezzel járó dolgoktól... pl. keresztség. Először a hetényi katolikus papot kerestem meg, mert ekkor számomra még mindegy volt, hogy ki és hogyan keresztel meg, csak legyünk túl rajta. De ő sajnos nem tudott segíteni. Ezután átmentem a másik oldalra, a református imaházba. Ott találkoztam egy kedves hölggyel, aki eligazított, hogy hol találom meg a lelkészt, Zolit. Ezután hosszas kutatás után végül is kiderült a telefonszáma. Felhívtam, hogy megrendeljem a keresztelőmet, de nem jártam sikerrel. Elmondta, hogy a keresztségnek ebben a gyülekezetben nagy súlya van, és ezt ez a közösség szeretné komolyan venni. Amit én kérek, ők annál sokkal többet szeretnének adni nekem, ha tényleg komolyan érdekel, amit szeretnék. Azt mondta, hogy a kecskeméti lelkészek nagyon kedvesek, és amit én szeretnék, talán ők jobban tudnak segíteni. A kecskeméti gyülekezetben azt mondták, hogy nyáron sok a munka, mindenki házasodik, de ha más megoldás nincs, tehát, ha Zoli nem vállalja, akkor megoldják. Ők a keresztség mellett bár ezt nem is kértem még a konfirmáció lehetőségét is felajánlották a pár hetes gyorstalpaló eredményeként. Ekkor megint felhívtam Zolit. Egy személyes beszélgetés után felajánlotta, hogy ha meg tudunk állapodni egy olyan megoldásban, ami mindenkinek megfelel, akkor lehet szó a dologról. Ha járok az istentiszteletekre és a bibliaórákra, illetve ha elmegyek a családos gyülekezeti hétre, meg még néhány alkalommal személyesen is leülünk beszélgetni, akkor esetleg megkeresztel. Elfogadtam a feltételeket. Az első istentisztelet előtt nem aludtam túl sokat. Nem tudtam mi vár ott rám, mert még sosem voltam sem istentiszteleten, sem más templomi alkalmon. Eddig én a templomokat csak mint építészeti remekműveket csodáltam. Az első istentisztelet után rengeteg kétség volt bennem. Ez egészen addig tartott, míg el nem mentem a másodikra, ahol rájöttem, hogy amiről ott szó van, az rólam szól. Egy tükörben láttam saját magamat. Ma már tudom, hogy akkor szólított meg először az Úr. Elkezdtem hinni. Ha azt mondom, Isten, mindenki érti, amit mondok, mégis mindenki mást gondol. Azzal, hogy bejövök a templomba, vagy olvasom a Bibliát, erősítem magamban, hogy Isten is ember. Van fizikai léte, vannak szavai és várom, hogy hozzánk hasonlóan szólaljon meg bennem. És megszólal, csak nem úgy, mint egy ember. Látom, csak nem úgy, mint egy embert. Látom a keze munkáját, érzem, hogy elkezdett bennem munkálkodni azzal, hogy megszólított. A gyülekezeti héten megtapasztaltam, hogy a hit az ember legszebb, legnemesebb képessége. Rájöttem arra, hogy Isten megismerése csak egy közösségben lehetséges igazán. Úgy érzem, azzal hogy Isten megszólított, teljessé tette az életemet, amelyet leginkább egy olyan dobozhoz t u d n é k h a s o n l í t a n i, melynek eddig nem volt teteje. E b b e n a dobozban van a családom, a barátaim, és a dobozra végre tető került, és ez a tető nem más, mint Isten. És ami még nagyon fontos a számomra, hogy a szeptember. VII. évf. 3. szám

9 LIPTAINÉ ÁRGYELÁN ZSÓKA Miután megérkeztünk, a szálláshelyünk elfoglalása után gyorsan nekifogtunk a szalonnasütés előkészületeihez. A fiúk (Attila és Misi) jó kis tüzet gyújtottak nekünk a sütögetéshez. Igen jólestek a finom falatok és a vidám beszélgetés a régi-új ismerősökkel. Közben a gyerekek és a vállalkozó kedvű felnőttek a körülöttünk lévő tisztáson nagyot fociztak, futkároztak. A második nap délutánján Esztergomba látogattunk a Duna Múzeumba, amely méltán nyerte el az év múzeuma címet pár évvel ezelőtt. Minden korosztály számára akadt izgalmas szemlélni való. Ezt követően Párkányba is átugrottunk egy kis fagyizásra, amely a fagyigombóczsonglőr fiúról maradt emlékezetes. A bazilika látványa csodálatos volt a Duna túloldaláról. A harmadik napon a Rám-szakadék tette próbára a túrázókat. Önmagában sem egyszerű, de a sáros, vizes útvonal miatt még keményebb feladatnak bizonyult ennek megtétele. A résztvevők között volt négyéves és térdfájdalmakkal küszködő is, ám mindenkinek sikerült teljesíteni ezt a kihívást. Az igaz, hogy a vége már éjszakai túrába torkollott, de annál büszkébben emlékezünk erre a napra. A negyedik napon a Pozsarevaczka templomot tekintettük meg, amelyhez kapcsolódó ortodox vecsernyére másnap tértünk vissza a városba. Igen érdekes és különleges élmény volt számomra. Az ötödik nap délutánján látogatott el hozzánk a szállásunkra, a Iosephinumba Vedres Csaba zeneszerző. A komoly- és könnyűzene kérdésköréről tartott egy érdekfeszítő előadást, amelyet még további izgalmas kérdések követtek. A hatodik napon érkezett el a várva várt Ördöglyukbarlang-túra. Változó nehézségek árán, de mindenkinek sikerült átpréselni magát a szülőcsatornán, a vékonyítón, a morzsolón és végül a szívószálon is. Ezzel egyidőben a kicsik és kísérőik a budakeszi vadaspark lakóit látogatták meg. A hetedik napon alternatív délután keretében néhányan városnézőbe, mások sétálni mentek a környékre. Esténként kisebb-nagyobb körben kellemes beszélgetéseket folytattunk. Így történt ez az utolsó este is, amikor a legbátrabbak felkerekedtek, és elindultak egy éjszakai túrára, ahonnan hajnalban érkeztek haza nagy kalandokkal. A felsorolt programok önmagukban is igen élvezetesek voltak, és a délelőtti csoportos foglalkozásokkal és az esti istentiszteletekkel együtt számomra sok Gyülekezeti családos hét ~ 2011 A családos hét utolsó pillanataiban, a zárás után előretekintettünk, és a jövő évi hetet tervezgettük. A többség döntése alapján 2011-ben Erdélybe látogatunk. Tekintettel arra, hogy az oda -utat repülőgéppel tesszük meg, az év eleji jelentkezéseket jövőre nagyon szigorúan vesszük majd. A z e l ő z e t e s e l k é p z e l é s s z e r i n t Marosvásárhelyre érkezünk meg, ahol bérelt buszon közlekedünk majd. Így jövőre olyan lelki programot választunk majd, amely szorosan illeszkedik azokhoz az eseményekhez (pl. utazás, közös programok, szükséges együttműködések stb.), amelyek a csillagtúrák során várhatók. Tervezetten 8 napot töltünk el Erdélyben, és minden második nap utazunk el egy-egy fontosabb helyszínre (pl. a parajdi sóbarlang, Gyilkos-tó, Békás szoros stb.). Ám a végső programot és a kereteket ahogy ez lenni szokott ez alkalommal is közösen alakítjuk ki. A program várható költségének felső határa teljes ellátással Ft körül tervezhető. Aki szeretne jönni, lehetősége van Sokszor és sokat nevetni, elnyerni az intelligens emberek megbecsülését és a gyermekek ragaszkodását, kivívni az őszinte kritikusok elismerését, és elviselni a hamis barátok árulásait, örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót, jobbítani egy kicsit a világon egy egészséges gyermekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz, tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál: ez a boldogulás, ez a siker. Ralph Waldo Emerson szeptember. VII. évf. 3. szám

10 Az embert mindig új feladatok elé állítja az élet. Így nekem például szeptembertől közel 20 év kihagyás után el kell kezdenem a történelem tanítását. Vegyes érzelmekkel kezdek hozzá az új kihívás teljesítéséhez. Tartok tőle, hiszen újra kell tanulnom mindent. Sokáig nem foglalkoztam vele, ugyanakkor izgalommal is tölt el a terület újrafelfedezése. Ezért is ragadok meg minden alkalmat, amikor történelmi témájú előadásokat hallgathatok meg. Így jutottam el Telekes Tamás Szent Koronáról tartott előadására, a hetényi gyülekezeti házba, az államalapítás ünnepének előestéjén. Sok izgalmas kérdésre kaptunk választ. Például, hogy miért pont augusztus 20-a szent István király ünnepe. Mitől lesz valami szent? Vajon két különböző időpontban és helyen keletkezhetett-e a korona? Kicserélték-e rajta a zománcképeket? Miért ferde a tetején a kereszt? Természetesen a történetéről is kaptunk áttekintést. Hányatott sorsát hallgatva már nem is csodálkozunk rajta, hogy ma nem lehet hozzányúlni, mert azonnal darabjaira hullna szét. A legszebb dolgot 1945-ben művelték vele, amikor egy olajoshordóban(!!!) ásták el valahol Ausztriában. Különösen érdekes volt számomra annak bizonyítása, hogy mégiscsak egy helyen készülhetett a két rész. Az abroncs magassága ugyanis megegyezik a keresztpánt szélességével, illetve a két részen hüvelykben mérve minden méret egész számú. Ha ezeket növekvő sorrendbe tesszük, akkor a Fibonaccisorozatnak megfelelő arányrendszert kapunk. Ez azonban csak a két részre együtt vonatkozik, külön-külön az abroncsra és a keresztpántra már nem. Ebből vonják le azt a következtetést, hogy csakis egy műhelyben készülhetett. Nagyon meggyőzőek voltak az egyes képek kicserélésének bizonyítékai is. Elgondolkodtató volt az is, hogy a világon két ilyen szerkezetű régi korona maradt fenn: a magyar királyi és a német -római császári korona. A magyar történelem folyamán mindig fontos szerepet tulajdonítottak a koronának. A legszemléletesebben a következő idézet fogalmazza ezt meg: Ahol a Korona, ott van Magyarország. Nemeskürty István történész a magyar nemzettel tette egyenlővé a Koronát. Sok mindent átélt tehát ez a koronázási jelvény, de az, hogy kiállta az idők próbáját és még ma is megcsodálhatjuk, azt az üzenetet közvetíti nekünk, hogy a magyar nemzet él, és ha a szent istváni örökséget ápoljuk, meg is fog maradni, akárcsak a korona 8-10 éves korunkban a húgommal nyaranta pulykát őriztünk. Egyik reggel arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik kis szárnyas rendkívül legyengült volt. Behúzta nyakát, lassan, nagyokat lépdelve totyogott a legelőre. Kihajtáskor nagyanyám megjegyezte, hogy ez már nem biztos, hogy hazatér! Amíg a réten az állatok bogarásztak, mi az út porában játszottunk vagy fára másztunk. Figyeltük Putyit mert ez lett a neve. Szegény lemaradt, néha leült, s a táplálékból, amelyből a többiek élvezettel lakmároztak, neki semmi nem jutott. Ő a többi mögött kullogva már csak azokat a falatokat találta, amit már egyetlen jószág sem szedett volna fel. Játék helyett úgy döntöttünk, hogy sáskákat, szöcskéket gyűjtünk neki. Csak úgy nyelte őket. Kannafedélből megitattuk, és a karjainkban vittük haza, hogy ne gyengüljön túlzottan el. Otthon sem feledkeztünk meg róla. Külön kapott enni. Az ő darájába kicsit több túró vagy főtt tojás jutott aprított hagymalevéllel. Két nap múlva már látszott rajta, hogy elevenebb. Lelkesedésünk felerősödött, és szorgalmasan figyeltünk rá napokig, hogy erősödjön. Két hét múlva már ott gyűjtögetett a többiek között! Ahogy visszatekintek az elmúlt évekre, évtizedekre, úgy ítélem meg, hogy a Jézushoz vezető úton a lelki táplálék nekem is olyan erőt ad, mint a fenti történetben a felépülő kispulykának szeptember. VII. évf. 3. szám

11 A fenti idegen csengésű kifejezés az Avatar című filmből ismerős, és egy számítógép által életre keltett mitikus lény, illetve egy bőrébe bújt ember különös kapcsolatát jeleníti meg a sci-fi az ezoterikus valóságokat kedvelő tévénézőben. A kifejezést azonban nem a film alkotói találták ki a Na vik nyelvével együtt, hanem egy másik vallás terminológiájából kölcsönözték azt. A hinduizmusban az avatár egy halhatatlan lény inkarnációja (testet öltése). Az óindiai szanszkrit Avatāra szóból ered, amelynek jelentése földreszállás. Az avatárok mitikus világa összetett rendszert képez az istennélküli távol-keleti vallásban. A hinduk értik alatta Visnu inkarnációját ugyanúgy, mint amikor Visnu felruház valakit saját természetfölötti képességeivel. Milyen érdekes fellelni azokat az összefüggéseket, amelyek feltárják a kapcsolatot egy sikerfilm, a spirituális kiéhezettség és a vallás megnyilvánulásai között. Ez azért is izgalmas, mert egyre többször halljuk, hogy egy-egy 8-10 éves kisgyerek akár napi 8-10 órát is eltölthet a számítógép valamelyik avatár-játéka előtt, amelyben egy mitikus világba csöppenve kikerülhet abból a valóságból, amely érzése szerint beszorítja, megfojtja őt. Vajon mi áll az ilyen internetes játékokhoz való vonzódás hátterében? Meddig egészséges, mikortól kóros az ilyen magatartás? Mikor beszélhetünk internet-, vagy még pontosabban képernyőfüggőségről? Erről beszélgetünk dr. Dulka Erikával, dr. Sebők Sára pszichiáter norvégiai Szószóló: Valóban sejthetjük a túlzott mértékű internethasználat hátterében azt a spirituális hiányt, amely a mai kor emberét, fiataljait olyan nagymértékben jellemzi? D.E.: Biztosan szerepet játszik a túlzott mértékű internethasználatban a spirituális hiány, de nemcsak a fiataloké, hanem a szüleiké is. A mai korszellem arra biztat fiatalt és öreget egyaránt, hogy kövesse a késztetéseit, ösztöneit, mert az a jó, az a divatos, és ezzel valósítja meg önmagát. A fegyelem, az önmérséklet nem divatos. (A napokban egy 70 év fölötti hölgy panaszkodott, hogy a férjének nem írtak föl elég erős nyugtatót, így aztán kicsit tevékenykedni szeretne, de már segítségre szorul, és ezzel tönkreteszi a felesége életét, aki szeretné a saját, aktívabb életét élni.) Amikor nem volt internet, akkor is voltak, akik a valóság elől elmenekültek, és pl. mértéktelenül olvastak könyveket. Ilyenek voltak a krimirajongók és a lányregények kedvelői. Ezek ráadásul még az erotikus fantáziákat is felébresztették és táplálták. A netezés előtt is előfordult, hogy egy fiatal a paplan alá bújva olvasott éjjel, hogy a szülei ne vegyék észre a fényt, aztán persze másnap nem tudott figyelni az iskolában. Na és volt, aki a füzetei alá rejtett regényét olvasta, mintha a házi feladatát csinálná. Szószóló: A gyülekezeti hetünk során nagyon izgalmas volt szembenézni saját spiritualitásunkkal: milyen hatások vesznek körbe bennünket, hányféle valóság létezik, miként befolyásolják ezek istenkapcsolatunkat, és mindez hogyan hat vissza gondolatainkra, kapcsolatainkra, életünkre. De mit mondhatunk azoknak, akiknek nincs olyan közösségük, amelyben ilyen kérdésekkel ennyire mélyen és nyíltan, védett, biztonságos őszinteséggel szembenézhetnek? D.E.: Hogy mit lehet mondani a közösségen kívül lévőknek? A Jó Hírt, hogy ha majd rászánja magát, és elindul az Isten felé, van lehetőség a szabadulásra. Hogy Jézus nevét bármikor segítségül hívhatja, ha veszélyes helyzetbe kerül. Szószóló: Mi zajlik le egy fiatal fejében, szívében, amikor belép egy ilyen virtuális világba? D.E.: Hogy mi zajlik le a fejében, szívében, ezt nem tudjuk kitalálni. Hogy mit keres? Valószínűleg társaságot, támogatást, biztonságot, védettséget, kalandot, lehetőségeket, és sikert, SIKERT! Éppen azokat, amiket egy jól működő családban kéne megkapnia a gyereknek. Szószóló: Érdekes, hogy nem kevés netfüggő az idősebb, 30-as, negyvenes vagy még későbbi korosztályból kerül ki. Van különbség a fiatalkorúak és az idősebbek képernyőhasználata között? D.E.: Az idősebbek ugyanúgy játékfüggővé válhatnak, de valószínűleg nem avatárokkal küzdenek, hanem pl. pasziánszoznak. És nem tudni hányan pornográf filmeket néznek. Szószóló: Lehetséges az, hogy idővel a kognitív funkciók úgy összezavarodnak, hogy valaki fejében összekeveredik a két valóság? D.E.: Ez azért nem egyszerű kérdés, mert a lelki hátterű szeptember. VII. évf. 3. szám

12 megbetegedéseknél nagyon nehéz különválasztani a kiváltó okokat és a következményeket. Egyszer megkérdeztem egy tizenévestől, hogy szerinte fennáll-e annak a veszélye, hogy az ember összekeveri egy idő után a valóságot és a számítógép valóságát. Azt mondta, hogy szerinte csak akkor, ha az illetőnek már eredetileg is labilis volt az idegrendszere. Ezt támasztotta alá egy amerikai cikk is, amelyben arra hivatkoztak, hogy a vizsgálatok szerint a netfüggők között nagyon magas százalékban vannak olyanok, akiknek van valamilyen pszichés betegsége, ami nem a netezés következménye, hanem az illető alapbetegsége, pl. szorongás, kisebbrendűségi érzés, különböző fóbiák stb. Szószóló: Milyen későbbi következményei lehetnek a játékfüggőségnek? Kihathat ez az életére, kapcsolataira, gyermeknevelésére, házasságára is? Tényleg igaz az, hogy itt is felléphetnek megvonási tünetek? D.E.: A netfüggés lehet játékfüggés vagy egyéb (chat, facebook stb.) hozzászokás. Onnantól tekinthető függőségnek, amikor már kihat a családi életre, tanulásra vagy munkára, étkezésre, személyes higiéniára, illetve egyes játékoknál az anyagi helyzetre. De hogy mikor megy át a túlzott nethasználat függőségbe, azt szerintem nehéz általánosítva megmondani. Erre inkább az adott személy életvitelét megismerve lehet helyes választ adni. De igen, vannak megvonási tünetei is. alkoholt ki lehet hagyni az étrendből, de az ételeket nem. A netet sem lehet teljesen kiiktatni egy mai fiatal életéből, mert akkor nem tud tanulni, vizsgára jelentkezni stb. Szószóló: Egy olyan közösség, mint a miénk, hogyan tud segíteni egy ilyen problémával küszködő fiatalnak? Ha az egyik ifjúsági csoportunkba játékfüggő tini kerül, milyen módon tud a közösségünk mellette állni? D.E.: Hogyan lehet segíteni? Azt gondolom, olyan személy tudna segíteni, aki maga már megszabadult a netfüggésből. De ha valamilyen aktivitásba, lehetőleg fizikai aktivitásba lehet bevonni az illetőt, az nagyon jó. Az izommunka szorongáscsökkentő hatású. De nem mindenki szeret kirándulni, sétálni, mozogni vagy kosarazni. Ami a legfontosabb, hogy a közösség tagjai maguk élő kapcsolatban legyenek Jézussal, és az Ő tekintetével tudjanak a maguk és mások gyengeségeire tekinteni. Szószóló: Van megelőzés? Milyen módon lehet elejét venni egy ilyen jelenségnek? Mit tehet egy család, gyülekezet annak érdekében, hogy tagjai ne akarjanak egy elképzelt valóságban élni? D.E.: Hogyan lehet megelőzni bármilyen rossz szokást? Szeretetteljes fegyelmezéssel, kisgyerekkortól. Ez nagyon munkaigényes a szülők szempontjából. És nem is könnyű, mert jelen kell hozzá lenni a gyerek életében. De csak a gyom nő magától. Ha valamilyen haszonnövényt ültetünk, akkor abba munkát kell fektetni, hogy termést hozzon Ez az egyetlen lehetőségem, hogy a fiam meghallgasson Mindig a gyülekezet honlapját nézegeti. Szószóló: Mikortól tekinthető kórosnak ez a jelenség? A pszichiátria diagnosztikai kategóriai között nincs külön megjelenítve az internetfüggőség, ugyanakkor a jelenséggel nagyon gyakran találkozunk. Mi alapján diagnosztizál a szakember? D.E.: Van egy angol nyelvű kérdőív a neten, amit bárki kitölthet, és az elért pontszámok alapján kaphat értékelést és tanácsokat. Aztán elektronikus levélben személyes tanácsért is fordulhat szakemberekhez. A kérdések azt járják körül, hogy elhanyagolja-e az illető a kötelességeit, alvását, étkezését, tisztálkodását, hogy feszült, ingerlékeny lesz-e, ha nem netezhet egy ideig stb. Vagyis a megvonási tünetekre is rákérdez. Szószóló: Van kiút ebből az örvényből? D.E.: Ami a kiutat illeti, az a baj ezzel is, mint az evészavarokkal (azok is tekinthetők függőségnek), hogy az IDÉZET / QUOTATION (Samuel Butler) szeptember. VII. évf. 3. szám

13 2010. június 19-én sikeres hangversenyt adott Reinfeld János hegedűművész és Kovács Levente orgonaművész a ménteleki református templomban. Amíg Ferenczi Zoltán református lelkészünk egy kis csapattal, Szendrőládon, Szendrőn és Felsőzsolcán az árvízkárosultak megsegítésére sietett anyagi és lelki adománnyal, addig mi, itthon, hirtelen ötlettől vezérelve Kovács Levente ajánlásával koncertet szerveztünk az árvízkárosultak megsegítésére. Mi, szervezők nagyon aggódtunk, hogy szervezésünket megkoronázza-e a teltházas templom. Mindenki hívogatott, telefonált, üzent, ki, ahogy tudta, szervezte. Megérte. Kovács Leventét, gyülekezetünk kántorát már személyesen is és a Szószóló hasábjairól is jól ismerhetjük. Reinfeld János Kolozsvárott született, Erdélyben. Szülővárosában végezte el a Zeneművészeti Főiskolát, és pályafutását a filharmonikusoknál kezdte ugyanott. Ezt követően a főiskolán tanárkodott. Ám egyre kevesebbet foglalkoztatták, így fellépési lehetősége is megcsappant, amelyben közrejátszott hátrányt jelentő német hangzású neve. Így 1979-ben áttelepült Nyugat-Németországba. A Kölni Rádió Zenekarában foglalkoztatták először, aztán a heidelbergi kamarazenekar szólistájaként a világ számtalan színpadán mutathatta meg tehetséges játékát. Reinfeld Jánosnak Nagykőrösön élnek rokonai, így ismerkedett meg Tiszakécskével, és lett minden nyáron lakója. Itt tölti a nyári szabadságát feleségével együtt, a tiszakécskei nyaralójában, és szívesen ad koncertet, ahova hívják. Így jött hozzánk is. Händel-, Bach-, Reinberger-műveket adtak elő nagy sikerrel, miközben Oravetz Anett és Telekesné Pető Szilvi elmesélte az árvíz sújtotta településeken töltött napjaikat, küzdelmeiket. A koncert befejezésekor a többszöri visszatapsolás jelezte az átélt élmény mélységét. A koncert sikeres hangulatát jelezte a persely tartalma is, ami az árvízkárosultak megsegítését szolgálta. A művészek is jól érezték magukat, főleg egy kis szerény vacsora után, és megígérték, hogy jövőre is szívesen eljönnek, ha hívjuk őket. Sőt, az ifjú Reinfeld is szívesen eljönne közénk az édesapjával duót játszani, aki szintén hegedűművész. Hitmélyítő sorozat ~ október 27-november 1. Október 27. szerda A reformáció mai kérdései ~ kerekasztal-beszélgetés Hetényegyháza Résztvevők: Feczák László (görög katolikus szervezőlelkész) Szappanos Tibor (római katolikus pap, Hetényegyháza) Kis János (evangélikus lelkész, Kecskemét) Nagy Árpád (református lelkipásztor, Izsák) Moderátor: Ferenczi Zoltán Október 28. csütörtök Wittenberg a történelem tükrében Komlósi Péter (református lelkész) Hetényegyháza Október 29. péntek Luther ~ a film megtekintése és beszélgetés Méntelek Október 30. szombat Reformációkorabeli énekek és feldolgozások Méntelek Közreműködik: Kovács Levente (orgonaművész) Karácsony Lajos (trombitaművész) Október 31. vasárnap Úrvacsorás istentisztelet a zenekar szolgálatával Hetényegyháza Úrvacsorás istentisztelet Méntelek November 1. hétfő A vigasztalás hangjai ~ barangoló istentisztelet Hetényegyháza szeptember. VII. évf. 3. szám

14 INea, a bűvész Pintér Béla koncert November 6. Méntelek November 6-án a r ó m a i k a t o l i k u s t e s t v é r e k k e l k ö z ö s e n i f j ú s á g i n a p o t s z e r v e z ü n k M é n t e l e k e n. A p r o g r a m r a a z o k a t a f i a t a l o k a t v á r j u k szeretettel, akik szívesen töltenek együtt néhány órát f i a t a l o s a n, A SZÓSZÓLÓ SZÍNES GYERMEKMAGAZINJA Idén ősszel immár második alkalommal köszönti gyülekezetünk gyermekeit Szöszi manó Szöszölő Schlégl Annamária és a gyülekezet gyermekeinek jóvoltából. Az őszi Szöszölőben számos fejlesztő játékot találhatnak kicsikés nagyok, de olvashatnak egy érdekes magyar dínóleletről, megismerhetjük Szöszi manó kedvenc őszi receptjét, sőt még keresztrejtvényt is fejthetnek kicsik a nagyokkal. A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA szeptember ~ VII. évfolyam 3. szám 6044 Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. ferenczi_z@invitel.hu Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Szerkesztők: Oravetz Anett és Zilahiné Faragó Anita Munkatársak: B. Kisné Edit, Bányai Sándor, Bányai Viki, Bányai Zsófi, Bihari Orsi, Csipakné Kolmann Ágnes, Darányi Karesz, Darányi Krisztina, Dr. Dulka Erika, Dr. Faragó Katalin, Dr. Zala Attila, Fabók Alexa, Faluné Garay Mariann, Ferenczi Virág, Ferenczy Tamás, Liptainé Árgyelán Zsóka, Magonyné Marika, Nagy Erika, Polyákné Rigó Irén, Soós Györgyi, Schlégl Annamária, Szűcs Dániel, Telekes Tamás, Telekesné Pető Szilvia, Tóth-Kása Sarolta, Túri Ágnes, Vass- Eysen Ákos, Zilahiné Faragó Anita Korrektúra: Alföldi Éva szeptember. VII. évf. 3. szám

15 Dr. Faragó Katalin háziorvos Egészséges vagy egészségtelen? Életfolyamataink fenntartása, napi tevékenységünk ellátása érdekében nélkülözhetetlen az elegendő és megfelelő minőségű ételmennyiség elfogyasztása. Ha külső vagy belső ok miatt a szervezet túl kevés tápanyaghoz jut, mennyiségi éhezésről beszélünk. Ilyenkor a májban raktározott glikogént (összetett szénhidrát) és a zsírszövetben felhalmozott zsírokat kezdi szervezetünk elhasználni. Az átlagos emberi zsírszövet napra elegendő energiát képes biztosítani. Az éhezés túlélési idejét azonban nem a zsírszövet tömege, hanem a szervezet fehérjevesztésének mértéke szabja meg. A fehérje felhasználása a zsírok után következik. Fő forrása a vázizomzat, ami az éhezés előrehaladott állapotában kezd lebomlani. Ha a raktározott fehérje harmada, fele elhasználódik, az éhezés halálhoz vezet. Földünk csaknem 6,5 milliárdos lakosságának közel hatoda, közel 1 milliárd ember éhezik. A világ szerencsésebb felén azonban pl. Európában, beleértve Magyarországot is az emberek nagy része az elégségesnél nagyobb mennyiségű táplálékot fogyaszt el. A korabeli szűkösséget felváltotta a túlkínálat. Éhezni azonban ebben a helyzetben is lehet. Elegendő, vagy a szükségesnél több étel elfogyasztása esetén is előfordulhat, hogy szervezetünk nem jut hozzá a legfontosabb alapanyagokhoz, melyek építik, alakítják testünket, erősítik a védekezést a külső és belső ártalmakkal szemben. Egészséges vagy akár túlsúlyos személy is lehet bizonyos szempontból alultáplált, akkor, ha az elfogyasztott táplálék a fő alkotórészeket nem jó arányban tartalmazza, azaz nem tartalmaz megfelelő mennyiségű ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket vagy vitaminokat. Sőt, a táplálékkal nemkívánatos melléktermékek is bekerülnek, melyek szükségtelenek, vagy hosszabb-rövidebb idő alatt mérgezik szervezetünket. Ezt az állapotot minőségi éhezésnek nevezzük, ami számtalan betegség forrása lehet. Őseink hosszú évezredeken, évszázadokon át gyümölcsöt, zöldséget, magvakat gyűjtögettek, halat fogtak és vadat ejtettek. Később a földműves társadalomban élők különféle gabonákat és zöldségeket termesztettek. A hagyományos étrendben az energia százaléka keményítőből és más ún. összetett szénhidrátokból áll (vagyis nem cukrokból, melyek egyszerű szénhidrátok), további egyötöde zsírokból származik, rendszerint állati termékből. A táplálkozási energia fennmaradó 5-15 százalékát fehérjék szolgáltatják. A tudósok által végzett tanulmányok alapján összeállított Táplálkozási piramis hasonló elosztást javasol. Eszerint semmi nem tilos, csak a helyes arányokra kell ügyelni. Ezek túlzott eltolódása vezet a minőségi éhezéshez, mely számtalan civilizációs betegség kialakulását elősegíti (szív-érrendszeri, daganatos, allergiás, mozgásszervi, anyagcsere betegségek stb.). Akik szeretnék ezt elkerülni, kiegyensúlyozott étrendet állíthatnak össze a táplálékcsoportokból. Ezeken belül is célszerű választékosan táplálkozni, és nem néhány kedvenchez ragaszkodni. Ez garantálja, hogy a szervezet az összes szükséges anyaghoz hozzájusson. A hiánybetegségek A vitaminok és nyomelemek hiánya okozta elváltozásokat sokkal nehezebb összefüggésbe hozni a kiváltó okokkal, mivel a hiánytünetek az adott vitamin vagy ásványi anyag függvényében különfélék lehetnek. De amíg a hiány nem jelentős, általában nem tapasztalhatók egyértelmű vagy jellemző elváltozások. Ezekkel kapcsolatban nem rendelkezünk a Táplálkozási piramishoz hasonló útmutatással. Az egyéni szükséglet pontos megállapítása, mennyiségi követésük bonyolult, sokszor lehetetlen. Szélsőséges körülmények között azonban jellemző tünetek alakulhatnak ki. Évszázadokon keresztül szedte áldozatait főleg a hosszú tengeri utak során a skorbut. Bár korábban is többen próbálták bizonyítani, de csak a XX. század 30-as éveiben, a C-vitamin felfedezésével bizonyosodott be minden kétséget kizáróan az a ma már jól ismert tény, hogy a skorbut oka a hiányos táplálkozás, amely citrusfélékkel, savanyú káposztával (azaz C- vitaminnal) megelőzhető, gyógyítható. A másik régóta ismert hiánybetegség a thiaminhiány (B 1 vitamin) hiány következtében alakul ki beriberi kór, amit régebben Távol-Keleten hántolt (fehér) rizs kizárólagos fogyasztása okozott. A hántolással ugyanis eltávolítják az értékes tápanyagokat is. Alkoholproblémával küszködő személyek esetében még vegyes táplálkozás mellett is kialakulhat felszívódási zavar következtében a beriberi betegséghez hasonló tünetegyüttes. A fentieken kívül még a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K), a biotin, a folsav hiánya okozhat megbetegedést. Külön említést érdemelnek a nyomelemek (pl. a jód, a kalcium, a cink, a foszfor, a vas és a magnézium). Ezek nyomokban, icipici mennyiségben szükségesek a szervezet számára, ugyanakkor ez a nagyon kicsike mennyiség egyben létfontosságú is szeptember. VII. évf. 3. szám

16 Nyomelemek nélkül a vitaminok sem képesek kifejteni hatásukat, és a nyomelemek hiánya ugyanúgy hiánybetegségeket okoz, mint a vitaminoké. Pár vitamint a szervezet képes maga is létrehozni, de ásványi anyagokból egyetlen egyet sem. Nem mindegy, honnan vesszük? Eddig arról volt szó, hogy hogyan arányítsuk a különböző tápanyagféleségeket. Nem vettük figyelembe, hogy az alapanyagok között is lehetnek különbségek. Mindegy-e, hogy a háztájiban kapirgáló csirkéből, vagy a brazil fagyasztottból készül a vasárnapi húsleves? Frissen kerül-e az asztalra, vagy másnaposan? A kiskunsági napérlelte vérpiros paradicsomot, az illatos, lédús kajszi- és őszibarackot közvetlenül a tőről, fáról leszedve fogyasztjuk, vagy a hűtőpultról válogatunk, amelyről ki tudja honnan és hogyan került az élelmiszerek közé? Ugye, hogy nem mindegy, ezt bárki emberfia tudja. Az élvezeti érték ebben az esetben tükrözi a hasznosságot is. Persze, nincs mindenkinek lehetősége saját kertjéből válogatni, a kettő között azonban vannak átmeneti lehetőségek is. A háziasszonyok többsége fel tudja sorolni, hogy mi a minőségi ennivaló, milyen kívánalmakat feltételez. A mindennapi bevásárlás során azonban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni ezekről. Elvárásainkat és beszerzési forrásainkat vessük össze. Mi befolyásolja az étel alapanyagának megfelelőségét? A termőföld minősége, kezelése, a klimatikus tényezők (fény, hőmérséklet, csapadék, páratartalom, szél), a termelés módja, kártevők, gyomok elleni védelem, a frissesség, szállítás, tartósítás, a biztonságosság és a minőség ellenőrizhetősége. Egyéb, a beszerzés helyét befolyásoló tényezők: elérhetőség, kényelmi szempontok, gazdaságosság, ár globális környezeti megfontolások. Beszerzési forrásaink: áruházlánc tagja, nagyáruház, zöldség, gyümölcs, pék, húsáru kiskereskedő ( sarki fűszeres ), piac, közvetlenül őstermelőtől, saját háztáji. Vizsgáljuk meg ezeket a forrásokat, vajon milyen mértékben felelnek meg a fentebb felsorolt kívánalmaknak! A nagyáruházak termékeiket a világ minden tájáról szerzik be, ma már a távolság nem akadály. Tömegtermelésből származó tömegárut kínálnak, a tápanyagutánpótlás, a növényvédelem módja nagyüzemi módon történik, amely az egyszerű vásárló számára ellenőrizhetetlen. Az időjárási viszonyokhoz történő alkalmazkodás, a növekedési ütem, az eltarthatóság, de még a külcsín is génmanipulációval befolyásolható. Vannak ugyan nemzetközi előírások, de naponta hallani visszaélések miatti botrányokról. Vajon mit rejtegetnek számunkra ezek az ételek? Amikor kézbe vesszük a dobozba, fóliába rejtett, nagyság szerint szortírozott, kicsinosított, frissnek tűnő árut, gondolunk-e arra, hogy mekkora utat tett meg előtte, hány kézen ment keresztül, mennyi tartósítási praktikát kellett bevetni, hogy ilyen csábítóan kínálja magát? Lámpákkal világítják meg, hogy a sárga sárgábbnak, a piros pirosabbnak, a zöld zöldebbnek látsszon. A töméntelen csomagolóanyag szinte ellenállhatatlanul vonz, csillog, villog, kínálja a silány tartalmat, hogy majd soha el nem bomló műanyagként szaporítsa a földünket lassan elborító szemetet. Nagy tömegben, egymás hegyén-hátán utaznak ezek a termékek. Mennyi mindent kell ahhoz hozzáadni, felületkezelni, hogy ne penészedjen, ne törjön össze az alma, a narancs, a citrom, a paradicsom, nektarin, körte, hogy csak néhányat említsünk. Elemi alapanyagaink kivétel nélkül itthon is előállíthatók, hiszen nem élnénk itt a Kárpát-medencében több mint ezer éve, ha egyetlenegy olyan nélkülözhetetlen táplálékunk lenne, amit itthon nem lehet megtermelni. Az ember csak ámul-bámul a kínai fokhagyma, a lengyel bab és lencse, a drága brazil alma, a görögországi dinnye, a spanyol, olasz gyümölcsök és sorolhatnám miféle nációtól beérkező áru láttán! Eközben a tanyák elnéptelenednek, a maradék földműves küzd a megélhetésért, a paraszt kifejezést, ami az egyszerű, józan gondolkodást, a kitartó, kemény munkát és a termőföldhöz kapcsolódó ragaszkodást, tiszteletet szimbolizálja, itthon főleg lealázó értelemben használják. Amerikában farmernek lenni mennyivel előkelőbb! Persze én és családom is szívesen nézelődünk a nagyáruházak polcai között, megízleljük, alkalmanként fogyasztjuk is más országok portékáit, ami itthon nem termeszthető. Néha a kényszer szüli, hogy nálunk is honos terméket ezeken a helyeken vásároljunk, de mindig elsősorban a hazait keressük. Vannak kényelmi és gazdasági szempontok is. Egy nagyáruház készen kínál mindent. Nyári hőségben vagy hóban, fagyban, esőben, az autóból közvetlenül az épületbe jutva bóklászhatunk kedvünkre, a lábunkat sem kell kitenni. Reklámújságok tucatjai öntik magukból a kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokat, s nem vesszük észre, hogy miközben netán olcsóbban jutunk hozzá egy-egy termékhez, hazacipelünk számtalan nélkülözhetetlennek tűnő, ámde később csak a kacatok számát szaporító fölösleges holmit. Sokszor különös érzés jár át egy-egy szupermarketbe betérve: mint amikor a húsevő növényre téved az áldozat (persze mi nem tévedünk, ismerjük a csábítás trükkjeit, mégis megyünk), a növény kínálja magát, csalogat, szélesre tárja kelyhét. Gondoljunk csak arra, amikor az automata kapuszárnyak közeledésünkre kinyílnak. Aztán amikor már bent vagyunk, és történetesen nem vásároltunk semmit, alig találjuk meg azt a rést, ahol ki lehet surranni, ahol amúgy szigorú őrző-védők állják szeptember. VII. évf. 3. szám

17 utunkat, mintegy tudat alatt arra kényszerítve, hogy maradj még, vegyél még, ne menj el üres kosárral és érintetlen pénztárcával! Biztos, hogy végül olcsóbban jövünk ki? Szükséges megemlíteni azt is, hogy a látszólagos olcsóságnak ára van. Számos országban még mindig rendkívül alacsony bérért dolgoztatnak akár gyermekeket is, a néha elképesztően alacsony ár és a szállítási költségek ellenére is szép profitot lehet elérni a globális kereskedelemmel. És mennyi, de mennyi energiahordozót kell elfecsérelni, környezetet rombolni ahhoz, hogy a termékek keresztül-kasul járják a földet! A kiskereskedőnél és a piacon is előfordulhatnak külföldről beszerzett termékek, és ez fordítva is lehetséges. A nagyáruházakban is ráakadhatunk egy szomszédos gazda frissen szüretelt árujára, bár valószínűleg nem ez a jellemző. A szerényebb felhozatal és a szűkebb tér miatt azonban gondosabban ki tudjuk választani, amire valójában szükségünk van. Az eladóval kialakított folytatólagos és személyes kapcsolat nagyobb garanciát biztosít az eredetre vonatkozóan, mint az állandóan változó körülmények, és nagyüzemi a személytelen kiszolgálás. A kisebb kereskedelmi egységeknek nagy hátránya az, hogy a többség előnyben részesíti a nagyáruházakat, emiatt azok nagyobb forgalmat bonyolítanak, tehát gyorsabb az árucsere, az állott, lejárt, netán romlott készítményre elvileg kisebb az esély. A gyakorlat azonban mégsem ezt bizonyítja. Alaposan meg kell néznünk a lejárati dátumot, bárhol vásárolunk. Sajnos a kisebb egységek éppen a nagyok elszívó hatása miatt pénzügyileg könnyen ellehetetlenedhetnek, ez pedig nekünk, vásárlóknak sem jó. Amellett, hogy egyre inkább rákényszerülünk a silányabb termékre, a termelésből és kereskedelemből származó nyereséget önként vesszük el honfitársainktól, és adjuk át idegeneknek. Így válunk lassan mindnyájan kiszolgáltatott, mások által vezérelt, gyámoltalan fogyasztókká. Végül ismét tegyük fel magunknak a kérdést. Van-e annál jobb gyümölcs, mint amit a legjobb érettség állapotában fogyaszthatunk el? Olvasóink legtöbbje állt már kajszibarackfa alatt, és majszolta a mézédes, zamatos, aranysárga gyümölcsöt. A lekvárfőzéshez kiszemelt még ép, de már kissé túlérett szemek, ami feldolgozás közben kínálja magát, hogy a legjobb falatokat lecsipkedve szánkba tömjük, ne a lekvárfőző üstbe. Nem lehet betelni vele, az aranyhomok és az éltető Magyar nyelvünk derűs gazdagsága az e m b e r t o l y k o r mosolyra fakasztja. V a n n a k o l y a n szavaink, amelyek talán éppen e l h o m á l y o s u l ó é r t e l mü k mi a t t kifejezetten viccesnek tűnnek. Csak két olyan gyakran használt szavunkat szeretném illusztrációként citálni, amely jelentésével mindenki tisztában van, de értelmével már nem biztos. A hónalj mindenki számára ismert szó. De ha tudjuk, mi a hónalj, akkor vajon tudjuk-e azt is, mi a hón? Az ember szinte ösztönös válasza az lenne, nos a váll. De az etimológia (szótörténet) szakembereinek válasza ennél sokkal árnyaltabb. A jelentés felderítéséhez egészen az Árpád-korig kell visszautaznunk. Mindenki számára ismert ősi magyar nyelvemlékünk a Halotti beszéd. Ebben található két mai nyelvünkben már nem használatos szó: az isa (íme, A hónalj hátulütője bizony) és heon. Ez utóbbi a hón. A szó jelentéséhez egy IV. Béla királyról szóló monda visz közelebb. A törökkel szemben a király összes hadvezérének inába szállt bátorsága. Egyedül királyuk tartotta bennük a lelket. Egyikük a történetíró szerint ezt kérdezte tőle: Királyom, az Te bátorságod, mely oroszlánénál is nagyobb, nem csökkend ily túlerőnek az tekéntetbe foglaltatván? Az verejtéknek patokjai nem folyandanak dicső halántékid mentén? A király így válaszolt: Nem, hős vitízem, heon az vállam alatti fertályon tapasztalék az imént csekély nedvet gyöngyödzeni. Heon e rút szagú alj árulója aggódásimnak. A középkori szövegeket értelmezve azt mondják a szakemberek, a heon nem más, mint alj, vagyis mai összefüggésében a váll alatti terület. A kérdésre adott válasz tehát, ti. hol is az ember hóna, így hangzik: sehol, az embernek nincs hóna. Csupán egy régi-régi szó él így tovább nyelvünkben, összekapcsolva a jeles, bár vészterhes 13. századot korunk feszültségterhes viszonyaival. *** A másik kifejezés, a hátulütő megértéséhez jóllehet ezt a szót is inkább csak használjuk, mint értjük nem kell átszelnünk az évszázadok kultúráit. Nem is gondolnánk, mi szeptember. VII. évf. 3. szám

18 Darányi Kriszta Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2001 Van értelme, megfejtése az álmoknak? Valóban hihetünk álmainkban? Tényleg olvashatunk álomfejtéseket a Bibliában? Hogyan ismerhetem meg és lehetek jóban a bennem lakó felebaráttal? Mi a különbség az álom, a látomás és a vízió között? Mik azok a nagy álmok? Tényleg Isten üzen az álmok által? Hihet-e egy keresztyén az álomfejtésben? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Gyökössy Endre könyvében. A szerző gondolatait különféle bibliai utalások, történetek támasztják alá. Emellett jellegzetes álombeli szimbólumokkal is megismerkedhetünk a könyv befejezésében. Azt szeretném elérni, hogy se [sic!] le ne becsüljük, de túl se becsüljük az álmokat, hanem becsüljük meg, mint lényünk mélyéről jövő sajátos jelbeszédet. Mostanában igen lényegesnek tartjuk, hogy lehetőleg mindenki tanuljon idegen nyelveket. Hasznos dolog értenünk ezt a belülről érkező, képekben beszélő nyelvet is. Annál is inkább, mert olykor Isten felhasználja ezt a nyelvet is, hogy valamit üzenjen számunkra - olvashatjuk Isten öreg Timm H. Lohse: Villámbeszélgetések Kálvin Kiadó, Ez a könyv útmutatót kínál olyan emberek számára, akiknek hétköznapjaiban gyakran előfordul, hogy rövid beszélgetésekben segítséget, tanácsot kérnek tőle. E villámbeszélgetések jellemzője, hogy a véletlen határozza meg a párbeszéd helyét és idejét. Az esetlegesség miatt bizony nehéz komolyan venni a tanácsot kereső szándékát. Így az alkalom egyszerisége miatt a tanácsadó nehéz helyzetbe kerülhet. A szerző a villámbeszélgetések különös törvényszerűségeibe, lehetőségeibe és csapdáiba kíván bepillantást adni könyvében. A német lelkész lelkigondozóként és pszichológiai tanácsadóként szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, így találunk példaként hozott párbeszédeket is, melyek segítséget lyen egyszerű a magyarázata ennek a megfejthetetlennek tűnő kifejezésnek. A hátulütő valójában nem más, mint a cső túlsó vége felől töltő fegyver. A hátulütő tehát nem más, mint fegyver a másik kezében. *** Számtalan ilyen izgalmas szóval találkozunk nap mint nap. A régi f o r d í t á s Szentírásokban is számtalan ilyen k i f e j e z é s t olvashatunk. Ezek közül ma már sokat nem is ismerünk. Ilyenek pl. a nadoly, a zugoly, a nyoszolyó stb. Van, amit általában félreértünk, mint a jószág vagy szabados kifejezéseket, de gyakran okoz értelmezési problémát a váltság, bűn és megtérés is. Ha valaki érdeklődik szép nyelvünk iránt, talán felkelti az érdeklődését a mismás, a hopmester, a reves, a hetyke, a svindli, a lavíroz, a bazsalyog, a bukfenc, az irónia, az egyelőre stb. kifejezéseink, amelyek sorát szinte a végtelenségig szaporíthatnánk. Érdemes utánanéznünk ezeknek! Aki megteheti, vásároljon olyan lexikonokat, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor a könyvtárak szabadpolcai, amelyeken a szótárak nyugszanak kínálnak hasznos tanulmányra lehetőséget. Ma már számtalan hasznos szakirodalom áll rendelkezésünkre. Jó szívvel ajánlhatjuk a Magyar értelmező kéziszótárt, a Magyar nyelvtörténeti szótárt, de ilyen a Magyar szinonimaszótár vagy a Magyar szótörténeti szótár is. Kedves könyv könyvtáramban Tótfalusi István Vademecum [latinul a Vade me cum annyit tesz, gyere velem], szokatlan szavak szótára című könyve is. A beszerzésnél érdemes az Akadémia Kiadó kiadványait Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségesig művelni kötelesség. Kölcsey Ferenc ( ) szeptember. VII. évf. 3. szám

19 Kézműves Kör A Ménteleki Református Nap keretében egy kis ajándékkal leptük meg Nettit, aki ezentúl a pápai teológián tanul majd. Ez az ajándék egy saját készítésű bibliaborító és egy könyvjelző volt. A saját készítés persze nem egy kéz munkáját jelenti, hanem többen is összedolgoztunk a projekt keretein belül. Ennek kapcsán Szilvivel továbbszőttük gondolatainkat, és arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne egy olyan alkalom, ahol a gyülekezet azon tagjai találkozhatnának, akiknek kedve van a kézimunkázáshoz. Először azt találtuk ki, hogy készíthetnénk keresztszemes hímzéssel díszített karácsonyi képeslapokat, amiket majd az iratterjesztés keretein belül értékesíthetnénk. Aztán Ferencziné Csillának is volt egy jó ötlete. Segíthetnénk a gyermekistentiszteletek munkáját például azzal, ha bábokat készítenénk. Úgy hiszem, ha sikerül összehozni ezt az alkalmat, ötletekben nem lesz hiány, csak győzzük megvalósítani őket! Az alkotás öröme mellett jó alkalom ez arra is, hogy a gyülekezetünk idősebb és fiatalabb tagjai között újabb kapcsolatok épülhessenek ki. Szeretettel várjuk a fiatal anyukákat, középkorú és idősebb asszonytestvéreinket, akiknek van kedvük és egy kis idejük a kézimunkázáshoz! Alkalmainkat terv szerint hétfő délelőttönként kilenc órától tartanánk a hetényegyházi gyülekezeti házban. Első alkalmunkat október 4-én, hétfőn tartjuk. Zilahiné Faragó Anita Ménteleki Református Nap ~ a családok vasárnapja B. Kisné Edit Találkozások lehetősége régen látott gyülekezeti tagokkal, elcsendesedés a szabadban, Isten igéje mellett, értékközvetítés a zene, a festészet, az őszinte szó eszközeivel, ismerkedés néhány újonnan érkezővel, a meghívott vendégekkel, a gyülekezet tagjaival, a szolgáló közösséggel, egymással, magunkkal. Így összegezhető a hagyományteremtő nyárzáró családi nap Ménteleken. A szélesebb körű összefogás ugyan elmaradt, de áldás kísérhette azok szolgálatát, akik tenni akartak, és tettek is az Isten ügyéért, másokért: Tóth K. Kálmán és Sarolta, Polyák Sándor és Irénke, Ferenczi Zoltán, Vass-Eysen Ábel és Ákos, Telekesné Pető Szilvia, Horváth Gyula, Falu György, az ének- és zenekar tagjai, Serbán Csilla és Csaba, B. Kis Józsi, Polyák Endre, Tóth K. Balázs és Boglárka, Kovács levente, Telekes Tamás és Kristóf, Csipakné Kolmann Ágnes, Schlégl Annamária, Oravecz Anett, Ferencziné Bodor Csilla. S hogyan? Csak néhány gondolat ízelítőül: Kitartóan és mérnöki pontossággal, bátran és bátorítóan, öröm és meghatottság könnyeit fakasztva, Istenre tekintve és hálásan, tapasztalatlanul, de tapasztalatokat gyűjtve, kreatívan és vidáman, szeretettel és örömmel, botladozva, de őszintén, kalandosan és önfeledten. Ide hónap is gyünni kő - mondta lelkesen a bábelőadás alatt egy kislány! Ha holnap nem is jövünk így, ennyien, ilyen formában ide, de remény szerint jövőre, igen, talán még jóval többen is! Vass-Eysen Ákos Délután 2 óra körül van. Néhányan már fényképezik a parókián Tóth-Kása Bogi és Kovács Levente kántorunk műveit. Aztán 3 ó r á t ó l B á n y a i S á n d o r kalandpedagógussal át-keltünk a Vöröstengeren, és még nagyon sokat játszottunk. Közben már Polyák Sanyi bácsi főzte a finom gulyáslevest kor kezdődött a kerekasztal beszélgetés Szűcs Attila professzor úrral, Pálfi Balázzsal, a Kossuth Rádió szerkesztőjével (akik gyülekezetünk Bíró Terézia-díjasai) és Vedres Csaba zeneszerzővel, akiket Ferenczi Zoli bácsi kérdezett hitről, értékekről közéletről és a mindennapokról. Délután perc után járunk. A zenekar már próbál az istentiszteletre, amely keretében Oravetz Anettet, Nettit búcsúztattuk el elgondolkoztató, humoros és szívhez szóló idézetekkel. Majd végre megkóstolhattuk a finom gulyáslevest, amiből sokan legalább kétszer szedtek. Vacsora után Vedres Csaba zongoraművész és Gyermán Júlia hegedűművész előadásában gyönyörködhettünk. Közben 100 A SÖNTÉSNÉL Pasas bemegy a kocsmába, a pultos kérdezi: - Jó napot! Mit szeretne? - Egy nagyobb házat, jobb autót, több fizetést. - Nem úgy értem. Mit kíván? - Világbékét, magamnak egy szebb feleséget, milliókat. - Félreértett, mit szeretne inni? - Miért nem ezzel kezdte? Mi van? - Semmi különös, itt állok a pult mögött. botütést ajándékba című bábelőadást nézhették meg a gyerekek Ábel bátyám előadásában. Ez nagyon mozgalmas bábozás volt, ugyanis a gyerekek is belekóstolhattak a bábozás fortélyaiba. Este a gyertyafényes teaház következett, miközben jókat nevettünk és beszélgettünk, illetve fényképeket nézegettünk a gyülekezet életéből. Éjfél előtt még az asztalokat és a padokat pakoltuk el. Utána jó kedvvel és fáradtsággal mentünk haza kipihenni ezt a csodálatos napot. Máskor is jövök majd ilyen jó református napra szeptember. VII. évf. 3. szám A világ IQja állandó, csak egyre többen vagyunk rá.

20 Rendkívül izgalmas sumér leletek kerültek elő a közelmúltban. Olyan agyagtáblákat találtak a kutatók, a m e l y e k a z évezredekkel korábbi kultúránk humorának világát tárja fel előttünk. Az általuk jelenleg ismert legrégebbi vicc 4000 éves. Az évezredes tréfák jelentős része számunkra nem okoz jelentős mértékű intellektuális eufóriát. Nos, asszonyom, milyen érzésekkel van a kasztráció úgy értem a körülmetélés előtt? Mi az, ami időtlen idők óta nem történt meg? Fiatal nő nem szellentett a férje ölébe. Sumér tréfa Kr.e ból *** Érdekes lehet ez azért is, mert ráirányítja a figyelmünket a Biblia világának tréfás képeire is. Gondoljunk csak az Őstörténetek (1Móz 1-11) leírásainak egyikére, Bábel tornyának történetére. A zikkuratok, ezek a korabeli babiloni piramis alakú kultikus csillagászati és áldozati építmények célja az istenek világának megismerése, illetve az istenek döntésének befolyásolása. Ezért a zikkuratokat a lehető legmagasabbra építették, hogy minél közelebb legyen a mennyei szférákhoz. Az ember és Isten világának groteszk kettősségét karikírozza az ószövetségi szentíró, amikor így fogalmaz: Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. (1Móz 11,4-5) Az Újszövetség vitriolos iróniája sem ismeretlen a keresztyén ember előtt. Ennek egyik újszövetségi nagymestere éppen Pál apostol volt, például, amikor így fogalmaz: Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. (Gal 5, 10-11). A körülmetélkedés kényszerének gondolatával vitatkozva Pál mintha így fogalmazna: ha valaki mindenáron a körülmetélkedés híve, kezdje magán, de végezze azt a tökéletességig fejlesztve, de az sem baj, ha kicsit megszalad a bicska. Homérosz műveit sem értjük jól, ha nem ismerjük a korabeli humor fordulatait. Egy-egy korabeli szokás ügyetlen eltévesztésének oldalakon át részletezett leírása fetrengő, térdcsapkodós nevetést váltott ki a kor műveltjeiből. Ma ezeket rezzenéstelen unalommal lapozzuk át, értetlenkedve a fölösleges terjengősség miatt. A humor kultúrtörténeti vonatkozásainak megértése számos olyan kaput nyit meg, ami módot ad egy-egy irodalmi mű megértésére, de mint láttuk akár a Szentírás finom rezdüléseinek és üzeneteinek befogadására is. *** Az ókori Görögország világából korábban egész viccgyűjteményt leltek fel a kutatók. A kutatók annak is utánajártak, hogy mire való volt ez? Tudjuk ugyanis, hogy akkoriban a papirusz vagy agyagtábla nagyon drága mulatság volt nem beszélve a tintáról A vicceket az ókori paraziták használták. A görög bibliaórákra járók számára szeptember. VII. évf. 3. szám

21 érdekes nyelvi hozadéka lehet, ha ezt az ókori kifejezést elkezdjük elemezni. A parazita szó ugyanis gyöke ugyanis táplálkozást jelent, így a teljes kifejezés szó szerint A gyászmenetben hazafelé ballagva a tömeg s zembetalálja magát egy szántóvetővel. - Ki volt, aki végső békességet nyert? - Én válaszolta a gyászoló férj. máshol étkezőt jelent. (Így lettek a paraziták élősködők.) A paraszitoszok valójában félhivatalos asztalvendégek voltak. Olyan alkalmakon voltak hivatalosak, mint amilyenek gyülekezetünk szeretetvendégségei, vagy amilyenek nagyobb családi együttléteink stb. A paraszitoszok feladata természetesen az ebéd elfogyasztása mellett az volt, hogy a társalgást színesebbé, élményszerűbbé tegyék. Mivel az ókoriak is szerették a vicceket, a tréfás történetek, pointírozott históriák hálássá tették a vendéglátót. Ám nem volt mindegyik paraszitosz megáldva tökéletes humorral. A viccgyűjtemény az ő szolgálatukat segítette. Rómában más alakokon nevettek, mint napjainkban. A legmókásabbnak a szórakozott tudós alakját tartották, de nem Cumae város egyik lakosa épp úszik, amikor esni kezd, amikor az a folyómeder fenekére merül, hogy meg ne ázzon. Az egyik viccben a beteg arról panaszkodik, hogy ébredés után egy fél órán át erősen szédül, mire az orvos bölcsen azt tanácsolja páciensének, hogy ébredjen 30 perccel később. - Mi csüng egy férfin, amit bele akar dugni a lyukba, ahol gyakran megfordult már? Az asztrológust egy beteg kisfiú szülei hívják otthonukba, hogy olvassa ki a csillagokból a gyermek sorsát. A tudós hosszú és sikeres életet jósol, majd a fizetségét kéri. Az anya másnapra ígéri a pénzt, mire az asztrológus kifakad: - Na de mi lesz a fizetséggel, ha a fiú az éjszaka folyamán meghal? *** Az ókori Róma lakosai sem voltak híján a humorérzéknek és az öniróniának legalábbis egy antik viccgyűjtemény tanúsága szerint, amely görög nyelven íródott, és keletkezése a Kr. u. 4. századra datálható. De az egyik vicc megemlíti a Róma - Hogy lehet feldobni egy unatkozó fáraót? - Egy hajórakományra való, halászhálóba öltözött, meztelen lányt indítasz útnak a Níluson, és arra biztatod a fáraót, hogy fogjon halat. sokkal maradt le mögötte az eunuch. A viccek közkedvelt szereplője volt még az orvos, a csillagjós, a sérvvel küszködő beteg, a rossz lehelettel megvert emberek. A vicceknek sok változata született az idők során, kérdés-felelet formában vagy szellemes szólásként, esetleg találós kérdésként. De mindben közös, hogy kifigurázzák a tabukat és némiképp lázadók összegezte tapasztalatait egy másik kutatási anyag. De a vizsgálat nyilvánvalóvá tette, hogy a mai viccek ősei a legrégibb korokból származnak. Így karikírozzák ki szokásainkat, tévedéseinket ezek a történetek, vagy éppen tesznek lóvá bennünket, ahogy azt majd a Ó, ezt nem hiszem el! Nézd, egy másik szakadár banda! fennállásának évfordulója kapcsán rendezett ünnepségeket, így a gyűjtemény élményanyaga a Kr. u. 248-as eseményekből is merít. Ezek a viccek nagyon hasonlítanak a maiakhoz, bár az ókori Dávid! Én csak a doppingvizsgálatot akartam elvégezni szeptember. VII. évf. 3. szám