A szakmai alapképzés Magyarországon

Átírás

1 A szakmai alapképzés Magyarországon Részletes Témaelemzés március

2 E részletes témaelemzés része egy a szakképzés témakörét tárgyaló jelentés-sorozatnak, melyet az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) által létrehozott hálózat, a ReferNet tagjai készítenek minden EU tagállamban (valamint Norvégiában és Izlandon). Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága (OMAI) Magyar Oktatási Observatory Iroda által koordinált ReferNet Magyarország hálózatról további információt a következő címen talál: Kérjük, vegye figyelembe, hogy a ReferNet jelentések szigorú útmutató kérdései alapján készülnek és elsősorban egy, a internetes oldalon elérhető online adatbázisban való használatra készülnek. Az olvasó ezért a jelentés tartalmát illetően ismétlésekkel találkozhat. Készítette a Cedefop részére: Dr. Köpeczi Bócz Tamás Bükki Eszter A statisztikai adatokat összeállította: Mészáros Krisztina Bükki Eszter ReferNet Magyarország Háttéranyagot rendelkezésre bocsátottak és a jelentést ellenőrizték a ReferNet nemzeti konzorcium tagintézményei: Budapesti Corvinus Egyetem, Társadalomtudományi Kar, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet Budapesti Gazdasági Főiskola, Felnőttképzési Intézet Budapesti Műszaki Főiskola, Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar, Humánfejlesztési és Módszertani Intézet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Műszaki Pedagógia Tanszék Foglalkoztatás-politikai és Munkaügyi Minisztérium, Foglalkoztatási és Felnőttképzési Helyettes Államtitkárság Központi Statisztikai Hivatal, Életszínvonal és Emberi Erőforrás Statisztikai Főosztály Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Miskolci Egyetem, Kihelyezett Társadalomkutató Központ Nemzeti Felnőttképzési Intézet Nemzeti Szakképzési Intézet Oktatási Minisztérium (Szakképzési, Felsőoktatási és Fejlesztési és Nemzetközi Helyettes Államtitkárság) Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Tempus Közalapítvány, Leonardo Nemzeti Iroda

3 TARTALOMJEGYZÉK 0401 BEVEZETÉS A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS (SZA) TÉMÁKÖRÉBE (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) A szakmai alapképzés fejlődése A szakmai alap- és az általános képzés viszonya (statisztikával együtt) A képesítések rendszere Iskolák/képző központok/képzők A társadalmi partnerek és a gazdálkodó szervezetek szerepe Tervezés és előrejelzés A szakmai alapképzés fő képzési formáinak ábrája SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ SZINTEN (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ SZINTEN: ISKOLAI (SCHOOL-BASED) ÉS VÁLTAKOZÓ (ALTERNANCE) KÉPZÉS (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Felvételi követelmények A részvétel elősegítése Tantervek Tartalom és közvetítés Értékelés Minőségbiztosítás Kimenet Képesítések/bizonyítványok Továbbhaladás és átmenet (statisztikával együtt) TANULÓSZERZŐDÉSES (APPRENTICESHIP) KÉPZÉS (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Felvételi követelmények A tanulószerződés A részvétel elősegítése Tantervek Tartalom és átadás Értékelés Minőségbiztosítás Kimenet Képesítések/bizonyítványok Továbbhaladás és átmenet (statisztikával együtt) EGYÉB IFJÚSÁGI PROGRAMOK ÉS ALTERNATÍV KÉPZÉSI FORMÁK (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Felvételi követelmények Tantervek Kimenet SZAKKÉPZÉS KÖZÉPFOK-UTÁNI (NEM HARMADFOKÚ) SZINTEN (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Felvételi követelmények Tantervek Kimenet SZAKKÉPZÉS HARMADFOKÚ SZINTEN (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Felvételi követelmények Tantervek Kimenet BIBLIOGRÁFIAI HIVATKOZÁSOK ÉS WEBLAPOK...69 MELLÉKLETEK: 1. sz. melléklet: A Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) 2. sz. melléklet: A szakmai alapképzésben folyó gyakorlati képzések statisztikája 3. sz. melléklet: A szakmai alapképzést folytató képzők statisztikája 4. sz. melléklet: A magyarországi szakmai alapképzés (SZA) rendszerének ábrája 5. sz. melléklet: A szakmai alapképzés keretében folyó gyakorlati képzés statisztikája 6. sz. melléklet: Statisztika 0403 fejezet 3

4 7. sz. melléklet: A szakképző iskolák általánosan képző évfolyamainak kerettanterveiben ajánlott tantárgyi szerkezet és óraszámok 8. sz. melléklet: A szakközépiskolákban választható vizsgatárgyaként szakmai tantárgyat választó érettségi vizsgára jelentkezők száma 9. sz. melléklet: Statisztika 0406 fejezet 10. sz. melléklet: Statisztika 0407 fejezet 11. sz. melléklet: Rövidítések jegyzéke 4

5 0401 BEVEZETÉS A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS (SZA) TÉMÁKÖRÉBE (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) Meghatározás és jogszabályi keretek A szakmai alapképzésnek (SZA, initial vocational education and training, IVET) nincs külön jogi definíciója Magyarországon. A szakképzésről szóló évi LXXVI. törvény, mely az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések megszerzésére irányuló szakképzés és egyéb szakmai képzések folytatását szabályozza, egyaránt vonatkozik az alap- illetve a továbbképzés minden formájára, és különbséget inkább az iskolai rendszerű, illetve az iskolarendszeren kívüli szakképzés között tesz. E két forma közötti legfontosabb különbség, hogy az iskolarendszerű szakképzést államilag elismert köz- és felsőoktatási intézmények kínálják, amelyeknek működését a közoktatásról szóló évi LXXIX., illetve a felsőoktatásról szóló évi CXXXIX. törvények irányítják, s résztvevői jogi tekintetben tanulói státusszal rendelkeznek. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben azok vehetnek részt, akik teljesítették tankötelezettségüket (azaz 16 évnél idősebbek, amennyiben 1998 előtt léptek be az alapfokú oktatásba, máskülönben 18 évnél idősebbek), és a résztvevők nem rendelkeznek tanulói státusszal. Fogyasztói jogaikat felnőttképzési szerződés védi a felnőttképzésről szóló évi CI. törvény értelmében, amely az oktatás ezen ágazata számára biztosít általános szabályozó keretet. Mindazonáltal az állam biztosítja az első OKJ-s szakképesítés ingyenes megszerzésének lehetőségét a közoktatásban (ez a kötelező és azt követő általános és szakképzést alapfok előtti, alapfokú és középfokú/középfok-utáni szinten nyújtó intézmények rendszerét jelenti, melynek működtetése az állam feladata) és a főiskolák/egyetemek által kínált, első felsőfokú OKJ-s szakképesítés megszerzését szintén finanszírozhatja az állam. Jelenleg a éves tanulók kétharmada szakképző iskolában folytatja tanulmányait, míg 2004-ben a éves korosztálynak csupán 2%-a vett részt iskolarendszeren kívüli szakmai alapképzésben. Ezért a szakmai alapképzés Magyarországon jelentős mértékig az iskolarendszerű szakképzéssel azonosítható, és e jelentés alapvetően a közoktatás és a felsőoktatás által nyújtott szakképzést tárgyalja. Az iskolarendszeren kívül, a felnőttképzés keretében kínált szakképzésről a 0405 fejezet szól röviden a hátrányos helyzetű és munkanélküli fiatalok számára kínált felnőttképzési tanfolyamokat illetően; a felnőttképzéssel kapcsolatban bővebb információval a Részletes témaelemzés, 5. téma (különösen annak az iskolarendszeren kívüli felnőttképzést tárgyaló 0502 fejezete) szolgál. Emellett, bár a magyarországi jogszabályok a felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó képzési programjait nem tekintik a szakképzés részének, az összes ilyen képzés által nyújtott végzettség és szakképzettség feljogosítja a résztvevőket valamely szakma gyakorlására a munkaerőpiacon, beleértve a szabályozott foglalkozásokat is. Ezért röviden tárgyaljuk e harmadfokú, felsőfokú végzettséget adó képzési programokat is a 0407 fejezetben. Képzési formák és belépési pontok A közoktatási törvény 1996-as módosítása alapján az 1998/1999. tanév óta a szakképzés Magyarországon egyes felső-középfokú szintű közoktatási intézmények 11. évfolyamán kezdhető meg a legkorábban. E szakképző iskolák a tanulókat az általános iskola 8 évfolyamának elvégzése után fogadják. Az új szabályozásnak megfelelően azonban a 16 évesnél fiatalabb tanulók számára az általános képzés mellett csak pályaorientációt és szakmai előkészítő/alapozó oktatást nyújthatnak. 5

6 Szakmai alapképzés felső-középfokú és középfok-utáni szinten A közoktatási rendszeren belül a szakképző iskolák két fő típusa folytat szakmai alapképzést: szakiskola, mely 2 éves (elsősorban) általános műveltséget megalapozó képzést és tipikusan (a megszerezhető szakképesítéstől függően) 2 éves szakképzést kínál éves tanulók részére; és szakközépiskola, mely 4 éves (elsősorban) általános műveltséget megalapozó képzést, valamint további (és választható) egy vagy több éves szakképzést kínál éves (vagy idősebb) tanulók részére. A két iskolatípus közötti legfőbb különbség céljaikban és az általuk nyújtott képesítésekben ragadható meg. A szakközépiskolák tanulóikat először a felsőfokú tanulmányok megkezdésének előfeltételét jelentő érettségi bizonyítványt (ISCED 3A) adó érettségi vizsgára készítik fel, majd ezt követően a tanulók dönthetnek úgy, hogy tanulmányaikat folytatják a szakképzési évfolyamokon (azaz középfok-utáni szinten), hogy szakmai vizsgát tegyenek, s ezzel ISCED 4C szintű OKJ-s szakképesítést szerezzenek. A szakiskolák tanulói ugyanakkor csak a szakmai vizsgát tehetik le, és csak ISCED 3C vagy 2C szintű OKJ-s szakképesítést szerezhetnek. A tanulószerződéses (apprenticeship) képzés az egy gazdálkodó szervezet által, a tanuló és a gazdálkodó között megkötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés formájában nem egy különálló képzési forma (útvonal) a szakmai alapképzés rendszerében. Ez inkább egy, az iskolarendszeren belül felső-középfokú szinten a szakiskolák szakképző évfolyamain, középfok-utáni szinten a szakközépiskolák szakképző évfolyamain és (2006 januárjától) harmadfokú (felsőfokú) szinten a felsőfokú szakképzésben (lásd az alábbiakban) kínált szakképzési programok gyakorlati része lebonyolításának egyik lehetséges formája. Egyéb esetekben a tanulók iskolai tanműhelyben és/vagy az iskola és a gazdálkodó szervezet között kötött együttműködési megállapodás alapján egy gazdálkodó szervezetnél (annak műhelyében vagy a munkahelyen) vesznek részt gyakorlati képzésben. Szakmai alapképzés harmadfokú (felsőfokú) szinten A szakmai alapképzés egy új formája, az úgynevezett felsőfokú szakképzés 1998-ban került bevezetésre a magyarországi oktatási rendszerben. E felsőfokú végzettséget nem nyújtó felsőfokú képzési programokat kizárólag felsőoktatási intézmények szervezhetik, bár a képzés az intézmények közötti megállapodás alapján folyhat szakközépiskolákban is. A felsőfokú szakképzésbe való belépés előfeltétele az érettségi bizonyítvány, és a (megszerezhető OKJ-s szakképesítéstől függően) tipikusan kétéves képzések ISCED 5B szintű OKJ-s szakképesítések megszerzésére irányuló képzést kínálnak 18 évesnél idősebb tanulók számára. A felsőfokú szakképzés résztvevőinek gyakorlati képzése eddig csak az iskolában és/vagy gazdálkodó szervezetnél együttműködési megállapodás alapján folyhatott, de január 1-jétől lehetőségük nyílt arra is, hogy hallgatói szerződés alapján tanulószerződéses képzésben vegyenek részt. A felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó képzési programjait főiskolák és egyetemek kínálják, ahol a belépés általános követelménye az érettségi bizonyítvány. A felsőoktatás jelenlegi duális rendszerében gyakorlat-orientáltabb főiskolai és elmélet-orientáltabb egyetemi szintű (ISCED 5A) programok elérhetőek, melyek a nemzetközi BA/BSc, illetve MA/MSc szinteknek megfelelő végzettséget nyújtanak, de nem épülnek közvetlenül egymásra. A felsőoktatás rendszere azonban radikálisan megváltozik felmenő rendszerben 2006 szeptemberétől, amikortól a bolognai folyamat fő következményeként bevezetésre kerül az új, többciklusos képzés és a BSc/BA-MSc/MA- PhD/DLA képzési struktúra. 6

7 Statisztika Az alábbi táblázat a nappali tagozaton szakképző iskolákban felső-középfokú, illetve középfok-utáni szinten, valamint a felsőfokú szakképzésben tanulók arányát mutatja a éves korosztályban. A felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó képzési programjain való részvétel arányait a 0407 fejezet tartalmazza. Amint azt a számok mutatják, a szakmai alapképzésben való részvétel aránya jelentősen csökkent az 1990/1991. tanév óta, bár ez részben a közoktatáson belül szakképzést folytató iskolatípusok 1990-es években végbement szerkezeti átalakulásának köszönhető. Az 1990/1991. és 1995/1996. tanévekben a szakképző iskolák csak szakképzést vagy az általános képzéssel párhuzamos szakképzést folytattak (a szakközépiskolák felkészítve tanulóikat az ISCED 3A szintű érettségi vizsgára is), ezért ezeket az éveket tekintve a táblázat az ilyen iskolákban tanuló összes diákot a szakmai alapképzés résztvevőjének tekint. A későbbi éveket tekintve azonban, amikor a szakképző iskolák többsége már átváltott az új szerkezetre (e váltás első évfolyamukon szeptemberétől volt kötelező), a táblázat megkülönbözteti az általánosan képző és a szakképző évfolyamokat és csak a szakképző évfolyamok tanulóit tekinti a szakmai alapképzés résztvevőinek. A szakmai alapképzésben (nappali és felnőttoktatásban) való részvétel aránya a éves korosztályi csoportban (%) 1990/ / / /2005 SZAKISKOLA 3 ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ ÉVFOLYAMOK n/a n/a 6, SZAKKÉPZŐ ÉVFOLYAMOK 17,45 14,87 4 7, ÖSSZESEN 17,45 14,87 14, SZAKKÖZÉPISKOLA ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ ÉVFOLYAMOK n/a 21, SZAKKÉPZŐ ÉVFOLYAMOK 22, ,64 4 7, ÖSSZESEN 22,82 22,64 28, FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS n/a n/a 0,85 1,82 ÖSSZESEN SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ,52 16,02 17,35 1 Bár egyes iskolák már átváltottak az új szerkezetre (elkülönítve az általános és a szakképzést), mivel a rendelkezésre álló statisztikákban nem mindig különíthetők el egyértelműen a régi és az új szerkezetben működő szakképző iskolákban tanulók, és mivel az új szerkezetben tanulók aránya ekkoriban még nem lehetett jelentős, ezért az ebben az évben bármilyen fajta szakiskolában, szakmunkásképző iskolában és (a szakképzést jellemzően az ISCED 3A szintű érettségi vizsgára felkészítő általános képzéssel párhuzamosan nyújtó) szakközépiskolában tanuló összes diákot szakképzésben résztvevő tanulónak tekintettük itt. 2 A táblázat a Cedefop által kért évi adatok helyett a évi adatokat közli, mivel a 2000/2001. tanévre vonatkozó közoktatási statisztikai adatok nem megbízhatóak a papíralapú adatgyűjtésről az abban az évben történő elektromos adatgyűjtésre való átváltás miatt. Ebben az évben még voltak a régi rendszerű szakképzésben tanulók (pontos számuk nem áll rendelkezésre), akik az elérhető statisztikákban az általánosan képző évfolyamokon tanulók kategóriájában jelennek meg, ezért a éves korcsoport szakmai alapképzésben való részvételének aránya az itt feltüntetett számnál némileg magasabb. 3 Beleértve a szakmunkásképző iskolákat az 1990/1991. és 1995/1996. tanévekben, és a speciális szakiskolákat. 4 A 20 évesnél idősebb tanulókat is beleértve. 5 Becsült szám (a szakiskolák szakképző évfolyamain tanulók száma alapján, levonva az ISCED 4C vagy 5B szintű képzési programokban résztvevők becsült számát ezek pontos létszáma nem elérhető koréves bontásban). 6 Beleértve az összes nappali és felnőttoktatásban résztvevő tanulót (a tanulói létszámok nem elérhetőek koréves bontásban). 7

8 7 Becsült szám (a szakközépiskolák szakképző évfolyamain tanulók száma alapján, levonva az ISCED 5B szintű képzési programokban résztvevők becsült számát és hozzáadva a szakiskolában folytatott ISCED 4 szintű képzési programokban résztvevők becsült számát a pontos létszámok nem elérhetők koréves bontásban). 8 Az ISCED 4C szintű képzési programokban résztvevők száma alapján (beleértve szakiskolában tanulót). Forrás: a Magyar Oktatási Observatory Iroda számításai az Oktatási Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái alapján A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FEJLŐDÉSE Története A magyarországi szakképzés kialakulásának kezdetei a középkorra vezethetők vissza, de intézményesítésére és törvényi szabályozására csak a 19. század második felében került sor. A felső-középfokú és középfok-utáni szakmai alapképzés jelenlegi rendszerének közvetlenebb előzménye a II. világháború után alakult ki az új, szinte kizárólagos állami felügyelet alá vont oktatási rendszer keretei között. A szakmai alapképzést az elkövetkező fél évszázadban nagyrészt változatlan szerkezetben folytató fő iskolatípusok az 1950-es, 1960-as években jöttek létre. A rövidebb időtartamú (2-3 éves) szakmunkásképzés mintája a német-típusú duális modell volt, és ez 1969-ben vált a formális iskolarendszer részévé. Ennek fő következményeként a szakmunkásképző iskolákban tanuló szakmunkástanulók jogi helyzete a többi iskola diákjainak jogállásával azonossá lett. A szakközépiskolákat az oktatásról szóló évi III. törvény alapján hozták létre azon korabeli oktatáspolitikai célkitűzésnek megfelelően, mely a szakmunkások képzését a felsőfokú tanulmányok előfeltételét jelentő érettségi bizonyítvány megszerzésének lehetőségével kívánta kiegészíteni ben négy évfolyamos technikumokat hoztak létre, melyek által nyújtott képesítések lehetővé tették a továbbtanulást éppúgy, mint a munkaerőpiacra való belépést középszintű vezetői pozíciókba vagy a szakmunkát igénylő foglalkozásokba után a technikumok egy része szakközépiskolává, másik része felsőfokú szakmai diplomát nyújtó felsőfokú technikummá alakult át (ez utóbbiak lettek a műszaki főiskolák elődei). A rendszerváltást (1989) követő fejlődés A szakmai alapképzés rendszere a rendszerváltás után, az 1990-es években alapvető átalakításra és modernizálásra szorult a hazai és nemzetközi gazdasági és politikai környezet mélyreható változásainak, a kialakuló munkaerőpiac sürgető és gyorsan változó szükségleteinek és igényeinek, és nem utolsósorban a résztvevők megváltozott elvárásainak megfelelően. A 2004/2005. tanévben a felső-középfokú és középfok-utáni szinten nappali rendszerben tanulóknak továbbra is több mint kétharmada folytatta tanulmányait a szakképző iskolák két típusának valamelyikében, a résztvevők iskolatípus szerinti megoszlása azonban jelentősen megváltozott 1989 óta. A tanulóikat érettségi vizsgára is felkészítő szakközépiskolák részesedése 33%-ról 45%-ra emelkedett (azon kormányzati szándékkal összhangban, mely a felsőfokú tanulmányok folytatására lehetőséget biztosító iskolatípusok arányát emelni kívánta), mialatt a másik iskolatípusban tanulók aránya 44%-ról 24%-ra csökkent. A szakmunkásképző iskolák és utódaik, a szakiskolák (lásd az alábbiakban) népszerűségét illetően tapasztalt jelentős hanyatlás okai között említhető a csökkenő születésszámok egyre fokozódó hatása és az iskolák ezzel összefüggő kontra-szelektív felvételi eljárása (mivel ezek az iskolai kapacitások kihasználása érdekében arra kényszerültek, hogy a legalacsonyabb teljesítményű tanulókat is fölvegyék), éppúgy, mint a képzés idejétmúlt szerkezete, infrastruktúrája és tartalma/módszertana. A 8

9 munkahelyen vagy üzemi tanműhelyben folyó gyakorlati képzési forma is kényszerűen elvesztette dominanciáját a korábbi nagy állami vállalatok privatizációjának következtében, mivel azok új tulajdonosai gyakran nem vállalták tovább a szakképző iskolák diákjainak képzését. A szakképző iskolák korszerűsítése az 1990-es években indult el, de ez, különösen a szakiskolák tekintetében, több szempontból is még elvégzendő feladatnak számít. A szakmai alapképzés rendszerének az 1990-es években történő átalakítása egy sor, a szerkezetét, irányítási rendszerét, finanszírozását és az oktatási-képzési tartalmat érintő reformmal indult, melyet számos új törvény és jogszabály megalkotása indított el. Az újjászervezés része volt a magyar oktatási rendszer átfogó átalakításának, de a szakképzés gazdasági és társadalmi jelentőségét is egyre inkább felismerte a magyar társadalom. Ennek következtében mára ez a kormányzati politika egy kulcsterületévé vált, mely a szakképzés modern, hatékony rendszerének kialakítását, beleértve a képesítések rugalmas és differenciált rendszerének kidolgozását, tűzte ki célul a hazai gazdasági és társadalmi igényeknek megfelelően, illetve az Európai Unió jogszabályaival összhangban. A szakképzésről szóló évi LXXVI. törvény a szakképzés áttekinthető rendszerének kereteit teremtette meg azáltal, hogy elrendelte az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kialakítását a korábbi különálló jegyzékek összeolvasztásával, mely így az összes államilag elismert szakképesítéseket tartalmazza az összes elérhető szinten (ISCED 2-5), valamint azáltal, hogy szabályozta az OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei meghatározásának folyamatát. Az új szabályozás alapján az államilag elismert szakképesítések iskolarendszeren belüli és kívüli szakképzésben való megszerzése egyaránt megengedetté lett, bár vannak olyan szakképesítések, melyek kizárólag az iskolarendszeren belül vagy csak a felnőttképzésben szerezhetőek meg. Emellett különböző törvények szabályozzák az intézmények létrehozását, fenntartását és működését attól függően, hogy azok a közoktatás (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról), a felsőoktatás (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról) vagy a felnőttképzés (2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről) keretei között nyújtanak-e szakmai alapképzést. A szakmai alapképzés (mely a 0401 fejezetben megjelölt okok miatt e jelentésben az iskolarendszerű szakmai alapképzést jelenti) alapvető szerkezeti változásainak hátterében a tankötelezettség 16. életévig történő kiterjesztése állt (melyet tovább emeltek a 18. életévig az általános iskolai tanulmányaikat 1998-ban vagy később megkezdőkre vonatkozóan), valamint az általános és a szakképzés világos különválasztása és az általános műveltséget megalapozó oktatásnak a 10. évfolyamig történő kiterjesztése. Az újjászervezési folyamat legfontosabb lépései között említhető: a szakközépiskolák átalakítása oly módon, hogy azok első négy évfolyamukon csupán általános képzést és (nem kötelező jelleggel) szakmai orientációs és alapozó képzést folytatnak, tisztán szakképzést pedig csak további, középfok-utáni szintű évfolyamaikon kínálnak (melyeknek száma az adott OKJ-s szakképesítéstől függ); a szakmunkásképző iskoláknak a tipikusnak mondható 2+2 éves szerkezetű szakiskolákká való átalakítása; illetve az ISCED 5B szintű OKJ-s szakképesítéseket nyújtó úgynevezett felsőfokú szakképzés 1998-ban történő bevezetése. Jelenleg a szakképzés (valamint a köz-, illetve felsőoktatás) általános felelőse (ágazati irányítója) az oktatási miniszter; a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter felelős a felnőttképzésért, míg a többi miniszter feladata az ágazatába tartozó OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek meghatározása, illetve azok központi programjainak (tanterveinek) kidolgozása. A szakmai alapképzés tartalmi és módszertani fejlesztését egy országos kutató-fejlesztő központ, a Nemzeti Szakképzési 9

10 Intézet (NSZI) segíti, és a szakképzési törvény gondoskodik a gazdaság és a társadalmi partnerek bevonásáról is a szakképzéssel kapcsolatos jogszabály-alkotási, végrehajtási és minőségbiztosítási folyamatokba (lásd a fejezetet). Szakképzés-fejlesztési Stratégia A szakmai alapképzés rendszerének fentiekben tárgyalt fejlesztései ellenére vannak még fontos területek, ahol további reformok szükségesek. A szakmai alapképzést érintő legnagyobb kihívás a gazdaság és munkaerő-piac gyorsan változó szükségleteihez és igényeihez való alkalmazkodásának biztosítása. A képesítési rendszer modernizálása mellett szükséges a képző intézmények ösztönzése jogi és finanszírozási eszközök alkalmazásával arra, hogy képzési kínálatukat az összes érintett szükségleteihez igazítsák, valamint elengedhetetlen egy átfogó információs és pályakövető rendszer felállítása, mely információkat szolgáltat a döntéshozók számára éppúgy, mint a jelentkezők és a képzők részére. Az (iskolarendszeren belüli vagy azon kívüli, államilag elismert OKJ-s képesítéseket nyújtó és egyéb szakmai képzéseket érintő) Szakképzés-fejlesztési stratégiát 2005-ben fogadták el a 2005-től 2013-ig tartó időszakra vonatkozóan. Fő célkitűzése, hogy olyan magas színvonalú szakképzés folytatását biztosítsa, amely megfelel a 21. század társadalmi és egyéni igényeinek, hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és az egyént képességei fejlesztése által sikeres pályára készíti fel. Az 1057/2005 (V. 31.) kormányhatározat szakmai alapképzésre vonatkozó reformintézkedéseinek célkitűzései: 1. Minőségi szakképzés biztosítása mindenki számára: a szakképzés rendszerének a felhasználók igényeinek megfelelő szerkezeti átalakítása (munkaerőpiac-orientált és adekvát szakképzési rendszer megalkotása - a minőségbiztosítás fejlesztése, a szakképzés tervezési rendszerének munkaerőpiaci igények alapján történő kialakítása, az oktatás hatékonyságának növelése, a gazdálkodó szervezeteknek a gyakorlati képzésbe való fokozottabb bevonása, stb. által). a szakképzés hozzáférhetőségének javítása (a szakképzés rugalmasabbá és vonzóbbá tétele - a korai iskolaelhagyás megelőzését szolgáló intézkedések kidolgozása, ösztöndíjprogramok bevezetése, új képesítési szerkezet és moduláris képzési programok kidolgozása, az előzetesen bármilyen formában megszerzett tudás szakképzésbe való beszámításának, illetve a szakképzés során megszerzett tudás és készségek felsőfokú tanulmányokba való beszámításának elősegítése, stb. által); korszerű tananyagok készítése a szakképzés számára (digitális tananyagok készítése a szakképzés számára, valamint az azok alkalmazásához szükséges technikai és személyi feltételek biztosítása); és a tanárok és oktatók képzésének modernizálása (az alapképzés korszerűsítése a felsőoktatási reformfolyamat keretében, illetve a korszerű tananyagok és módszerek alkalmazásának elősegítése továbbképzés által); 2. Költséghatékonyabb szakképzés-irányítási és finanszírozási rendszer kialakítása: a felhasználók érdekérvényesítési lehetőségének javítása (a társadalmi partnerek és a szakképzés minden érintettje részvételének biztosítása az országos, regionális és helyi döntési folyamatokban a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása és a jövő-orientált tervezés biztosítása érdekében, a szakképzés olyan irányítási rendszerének kialakítása, mely biztosítja annak összehangolt és hatékony fejlesztését), 10

11 a források hatékonyabb felhasználása és a kapacitások kihasználásának javítása (a szakképző iskolák méretének optimalizálása annak érdekében, hogy a létrejövő intézmények képesek legyenek infrastruktúrájuk folyamatos fejlesztésére, a munkaerő-piaci változásokra való gyors reagálásra és a költséghatékony működésre, a szakképző iskolák finanszírozási rendszerének átalakítása olyan módon, hogy az képzési struktúrájuknak a munkaerő-piaci változásokhoz való igazítására és a képzés hatékonyságának növelésére ösztönözze őket), és a szakképzés intézményrendszerének fejlesztése (további térségi integrált szakképző központok létrehozása [lásd az alábbiakban], egy a képzőktől független és a bármilyen formában megszerzett tudás elismertetését lehetővé tevő szakmai vizsgarendszer létrehozása); és 3. A szakképzés információs és statisztikai rendszerének továbbfejlesztése (a regionális munkaerő-piaci információs rendszer fejlesztése, a szakképzésből kilépők foglalkoztatottsági helyzete folyamatos elemzésének biztosítása, egy komplex szakképzési információs rendszer működtetése, mely adatokat nyújt a hazai szakképzés-fejlesztés megalapozásához és a nemzeti és európai uniós források által támogatott programok nyomon követéséhez, a végzősök pályakövetési rendszerének bevezetése). Nemrégiben fogadta el a magyar kormány a 2013-ig tartó időszakra vonatkozó egész életen át tartó tanulás stratégiáját, mely egy átfogó fejlesztési programot fogalmaz meg az egyéni képességek fejlesztését állítva a középpontba. E stratégia lemond a meglévő intézményrendszerhez kötődő ágazati megközelítésről egy olyan megközelítés érdekében, mely az átfogó társadalmi és gazdasági problémákra ad kormányzati válaszokat. Az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning LLL) stratégiája és a hozzá kapcsolódó 2212/2005 (X. 13.) kormányhatározat a különféle ágazatok cselekvési programjai és akciótervei egy olyan konszenzusos alapját kívánja megteremteni, amely lehetővé tenné a szisztematikus fejlesztést. A legfontosabb újabb fejlesztések A szakképzés tartalmának és rendszerének e stratégiai dokumentumokban meghatározott fejlesztése részben a meglévő jogszabályok módosítása vagy újak bevezetése, részben pedig különböző nemzeti és nemzetközi programokon keresztül történik. A jelenlegi legjelentősebb fejlesztő projektek a Szakiskolai Fejlesztési Program (bővebben lásd az 1. számú mellékletben), illetve a Strukturális Alapokból származó források felhasználását koordináló I. Nemzeti Fejlesztési Terv részét alkotó Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (HEFOP) keretei között valósulnak meg. Az egyik jelentős új fejlesztés egy új képesítési rendszer bevezetése a jelentősen módosított OKJ közzétételével az oktatási miniszter 1/2006 (II. 17.) rendelete által. Az új OKJ kidolgozása a HEFOP intézkedés (Új szakképzési szerkezet elnevezésű komponens) egy projektjének keretében történt, a magyarországi foglalkoztatási szerkezet elemzése és a moduláris szakképzési rendszer újonnan kidolgozott programjainak továbbfejlesztése alapján. A program fő célja a szakképzés és a gazdaság kapcsolatának erősítése volt: az OKJ-nak a munkaerőpiac igényeihez való igazítása; a szakképesítések modularizált rendszerének kialakítása által a 21 szakmacsoportban megszerezhető szakképesítések számának csökkentése (az OKJ módosítását megelőzően ezek száma 805 volt); az OKJ és a FEOR (foglalkozások egységes osztályozási rendszere) kölcsönös megfeleltetése; és 11

12 egy olyan rendszer létrehozása által, melynek résztvevő az iskolarendszeren belül vagy kívül teljes szakképesítést szerezhetnek, és amely speciális és részképesítéseket is nyújtó folyamatos továbbképzési időszakaszokat is lehetővé tesz. Az OKJ új szerkezetének alapját a foglalkozások munkakörelemzése útján keletkező képzési modulok összehasonlító elemzése és egymás közötti kapcsolatainak rögzítése révén létrejövő úgynevezett modultérképek jelentik. E modultérképek tükrözik az egyes modulok tartalmi összefüggéseit és a szakképesítésekbe való beépülésüket. A képzésben résztvevők a szakképesítést a képzési modulok egy előre meghatározott csoportjának teljesítése után szerezhetik majd meg, melyek mindegyike tartalmaz: egy szakmai követelmény-modult, mely kimeneti szabályozásként a munkakör valamely feladatcsoportjára vonatkozó munkakörelemzés során megállapított kompetenciáknak (kompetenciaprofil) a szükséges és elégséges szintjét, tartalmát, minőségét határozzák meg (kompetencia-profil: megjeleníti a feladatokat és az ezek elvégzéséhez szükséges meghatározott típusú szakmai ismereteket és meghatározott szintű szakmai készségeket, személyes, társas és módszerkompetenciákat); egy szakmai vizsgakövetelmény-modult, mely meghatározza a szakmai vizsga ismérveit; és egy programmodult, mely megfelel egy szakmai követelmény-modulnak és rögzíti a munkakör egy adott szakmai feladatcsoportjának végrehajtásához szükséges kompetenciák elsajátítását lehetővé tevő tanulási-oktatási-képzési folyamatot (egy programmodul tananyagelemekből épül fel). Az új OKJ lehetővé teszi a szakképesítések ISCED szintek szerinti osztályozását és az alap-szakképesítések, elágazások, rész-szakképesítések, illetve ráépülő szakképesítések meghatározását. Az alap-szakképesítések olyan képesítéseket jelentenek, melyek egy adott szakmacsoportban leggyakrabban előforduló modulokat tartalmazzák: egy alap- és egy kiegészítő modulcsoportot tartalmaznak, melyek együtt több munkakör ellátására képesítenek. Az elágazások olyan rokon szakképesítésekre utalnak, melyek azonos alap- és kiegészítő modulcsoportból és egy kötelezően választandó speciális modulcsoportból/modulból épülnek fel, melyek szintén több munkakör ellátására képesítenek. A rész-szakképesítések egy teljes szakképesítés néhány, de nem az összes moduljának teljesítésével lesznek megszerezhetőek és legalább egy munkakör ellátására képesítenek. Végül a ráépüléseket a szakmai továbbképzésen résztvevők szerezhetik meg egy korábban megszerzett teljes szakképesítés alapján. Az OKJ-s szakképesítések száma 416-ra csökkent (beleértve 95 olyat, melynek esetében valójában csak elágazás vagy rész-szakképesítés szerezhető), és az OKJ jelenleg 321 elágazást, 436 rész-szakképesítést és 118 ráépülést tartalmaz (az alap-szakképesítéseket még nem határozták meg, de a számuk várhatóan a teljes szakképesítések körülbelül 10%-át teszi majd ki, körülbelül 40 lesz). Az OKJ új moduláris rendszerének előnyei: meghatározza a különböző szakképesítések közötti kapcsolatokat, így átjárhatóságot biztosít közöttük; biztosítja a munkaerő-piaci változások rugalmas és gyors követését és a szakképesítések tartalmi elemeinek megfelelő kiigazítását; jobb kapcsolatot teremt a szakmai alap- és továbbképzés között, ezáltal elősegítve az egész életen át tartó tanulást; elősegíti az előzetes tanulmányok egységes mérési és beszámítási rendszerének kidolgozását; valamint, hogy támogatja egy egységes taneszköz-rendszer kidolgozását. 12

13 Az új OKJ szerinti szakképzés 2006 szeptemberében indul két szakmacsoportban a térségi integrált szakképző központok (TISZK) tagiskoláiban, melyeknek létrehozását a HEFOP és intézkedései támogatják. Az eddigiekben 16 TISZK felállítására került sor 120 szakképző iskola és hat felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmény mint tagiskola részvételével, és a jövőben további TISZK-ek létrehozását a Munkaerő-piaci Alap (MPA) forrásai támogatják majd pályázati úton. A TISZK-ek létrehozásának célja (6-8) tagiskoláik képzési kínálatának és működésének összhangba hozása és koordinálása. Forrásaik és kapacitásaik leghatékonyabb kihasználása érdekében központi képzőhelyet is működhetnek, melyek az iskolarendszeren belüli (illetve azon kívüli) szakmai gyakorlati képzés modern, rugalmas és teljesen mértékben kihasznált központjaiként szolgálnának. Emellett a TISZK-ek kínálhatnak pályaválasztási tanácsadói szolgáltatásokat, valamint részt vehetnek a végzősök pályakövetéséhez kapcsolódó feladatok ellátásában is. A szakmai alapképzést érintő egyéb fontos újabb fejlesztések: szakmai tanácsadó testületek létrehozása a nagyobb szakképző iskolákban és a TISZK-ekben annak érdekében, hogy erősödjön a társadalmi partnerek és minden érintett bevonása a döntési folyamatokba intézményi szinten (lásd a fejezetet); a (ISCED 3C) szintű OKJ-s szakképesítések belépési követelményeinek módosítása annak érdekében, hogy e képesítéseket azok is megszerezhessék, akik nem rendelkeznek formális iskolai végzettséggel, de egy szakképzésre felkészítő programon való részvétel által megszerezték a szükséges kompetenciákat; a kompetenciaprofilok a Szakiskolai Fejlesztési Program (lásd 1. számú mellékletet) keretében készültek el 10 OKJ-s szakmacsoportban, és jelenleg 23, e programban résztvevő iskolában folyik az egy- vagy kétéves felzárkóztató kurzusok kísérleti kipróbálása (lásd a fejezetet); a szakiskolai általánosan képző évfolyamok kerettanterveinek módosítása az alapkészségek erősítése és a szakmai tantárgyak nagyobb óraszámban való megalapozása érdekében, amelynek kidolgozása a Szakiskola Fejlesztési Program keretei között történt, és amely a résztvevő iskolában (körülbelül 9000 tanulót érintve) a 2006/2007. tanévtől, míg a többi iskolában a 2007/2008. tanévtől kerül bevezetésre felmenő rendszerben; a munkaerőpiac-orientált képzés elősegítése a hiány-szakképesítéseket tanulószerződéses formában tanulók és az ilyen képzést biztosító gazdálkodó szervezetek számára (2007 szeptemberétől) magasabb összegű támogatás biztosítása által, a hiányszakmáknak a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (lásd a fejezetet) által első ízben szeptember 30-ra összeállítandó listája alapján; hallgatói szerződés bevezetése a felsőfokú szakképzésben január 1-jétől (a gyakorlati képzés e formája abban az esetben választható, amennyiben a gyakorlati képzést a képzési idő legalább 25%-ban összefüggően szervezik) A SZAKMAI ALAP- ÉS AZ ÁLTALÁNOS KÉPZÉS VISZONYA (STATISZTIKÁVAL EGYÜTT) A szakmai alapképzés és az általános képzés közötti különbségek A szakképző iskolákban, azaz a szakközépiskolákban és a szakiskolákban folytatott szakmai alapképzés rendszere annyiban hasonlít a gimnáziumok által folytatott (felső) középfokú általános képzés rendszeréhez, amennyiben mindkettő a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozik, és annyiban különbözik attól, amennyiben a szakképzés folyamatát és tartalmát a szakképzésről szóló évi LXXVI. törvény szabályozza. Ezért, bár az intézményi szerkezet, illetve a mindkét típusú szakképző iskolában folytatott általános képzést érintően a feladatmegosztás, 13

14 tantervek, értékelés, stb. szempontjából nincs jelentős különbség a szakmai alapképzés és az általános képzés között, van azonban különbség e szakképző iskolák szakképző évfolyamainak (azaz a szakiskolák és a szakközépiskolák 13. és esetleges magasabb évfolyamainak) tantervei és az ott megszerezhető képesítések tekintetében. A szakközépiskolák és a gimnáziumok között több a hasonlóság annak köszönhetően, hogy mindkét intézménytípus felkészíti tanulóit a 12. évfolyam végén szervezett érettségi vizsga letételére, mely a felsőfokú tanulmányok feltétele (ezért nevezik csak ezeket az iskolatípusokat középiskolának). A szakközépiskolák azonban szakképzést is kínálnak 13. és esetleges magasabb évfolyamaikon, melyen a tanulókat az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szakképesítéseit nyújtó szakmai vizsgára készítik föl. A szakiskolák tanulói ugyanakkor csak OKJ-s szakképesítéseket szerezhetnek (és a szakközépiskolák által nyújtott képesítéseknél csak alacsonyabb szintűeket), és a végzősöknek ezért előbb el kell végezniük egy további két vagy három éves általános képzést nyújtó programot nappali vagy részidős oktatásban, hogy megszerezhessék az érettségi bizonyítványt, mielőtt magasabb szinten folytathatnák tanulmányaikat. A fent említett különbségek ellenére a törvény lehetőséget ad a két útvonal közötti átjárásra az általánosan képző évfolyamokon, a közoktatási és a szakképzési törvényeknek a felvételre vonatkozó rendelkezései alapján és az iskolák helyi tantervében megfogalmazott feltételek függvényében. Az általános képzés 16 éves korig történő kiterjesztésének és a szakképző iskolák ehhez kapcsolódó szerkezeti átalakításának egyik fő oka éppen az volt, hogy kitolják a pályaválasztás idejét. A két útvonal közötti váltás ugyanakkor elsősorban a szakközépiskolák és a gimnáziumok, illetve a szakközépiskolák és a szakiskolák között tipikus. Statisztika A 2004/2005. tanévben mindösszesen tanuló tanult felső-középfokú szinten a három létező iskolatípus egyikében: egy gimnázium, szakközépiskola vagy szakiskola nappali tagozatán. Az elmúlt évtizedben a középfokon (azaz érettségi bizonyítványt adó iskolatípusokban) tanulók számának növekedése általános tendencia volt a demográfiai hanyatlás ellenére, de a szakképző iskolákban felső-középfokú és középfok-utáni szinten kínált bármilyen fajta képzési programban nappali tagozaton tanulók összlétszáma folyamatosan csökkent, ről (1990) ra (2004). Mindazonáltal a szakképző iskolák megtartották fölényüket a résztvevők megoszlása tekintetében, bár a két szakképző iskola-típus tanulói létszámarányában jelentős változás történt. Míg 1990-ben a felső-középfokú és középfok-utáni oktatásban nappali tagozaton tanulók 43,5%-a szakmunkásképző iskolában tanult, 32,6%-a pedig szakközépiskolában (és 23,9% gimnáziumban), az 2004/2005. tanévre a szakiskolák (a szakmunkásképző iskolák utódai) részesedése 24%-ra csökkent, míg a szakközépiskoláké 45%-ra nőtt (a megfelelő arányok 2004/2005-ben 26,7%, illetve 38,5%, ha csak a felső-középfokú szintű képzést vesszük figyelembe). A szakmunkásképző iskolák/szakiskolák népszerűségét illetően tapasztalt jelentős hanyatlás okai között említhető a csökkenő születésszámok egyre fokozódó hatása és az iskolák ezzel összefüggő kontra-szelektív felvételi eljárása (mivel ezek az iskolai kapacitások kihasználása érdekében arra kényszerültek, hogy a legalacsonyabb teljesítményű tanulókat is fölvegyék), éppúgy, mint a képzés idejétmúlt szerkezete, infrastruktúrája és tartalma/módszertana. Jelenleg a felsőfokú tanulmányok megkezdésének előfeltételét jelentő érettségi bizonyítványt és szakképesítést egyaránt kínáló szakközépiskola tekinthető a legnépszerűbb felső-középfokú szintű iskolatípusnak. Amint azt az 1. számú táblázat mutatja, a szakképzésben illetve az általános képzésben tanulók megoszlása jelentősen megváltozott 1995 óta: a szakképző iskolák 14

15 szerkezeti átalakulása, azaz az általános képzés kiterjesztése (a szakiskolák 11. és a szakközépiskolák 13. évfolyamáig) következtében, valamint a szakiskolák tekintélyének és népszerűségének hanyatlása miatt jelenleg a felső-középfokon (azaz a évfolyamokon) tanulók csupán 15,01%-a vesz részt szakképzésben. 1. táblázat: A szakmai alapképzés és az általános képzés nappali tagozatos résztvevőinek megoszlása felső-középfokú szinten 1990/ /1996 1,2 2001/ /2005 SZAKKÉPZÉS 76,11 73,28 15,01 15,01 ÁLTALÁNOS 23,89 26,72 84,99 84,99 ÖSSZES 100,00 100,00 100,00 100,00 1 Mivel ekkoriban a szakközépiskolákban egyes szakképzési programok részben az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után is folytatódhattak, ezért az itt feltüntetett szakmai alapképzést illető részvételi arány néhány középfok-utáni szintű képzésben résztvevő tanulót is magába foglal. 2 A közoktatáson belül szakmai alapképzést folytató iskolatípusok szerkezeti átalakítása folyamatban volt ebben az időben: eredményeképpen a szakképző iskolák jelenleg csak általános képzést kínálnak első két vagy négy évfolyamukon. Mivel azonban a rendelkezésre álló statisztikákban nem mindig különíthetők el egyértelműen a régi és az új szerkezetben működő szakképző iskolákban tanulók, illetve mivel az új szerkezetű iskolákban tanulók aránya ekkoriban még nem lehetett jelentős (az új szerkezetre való áttérés csak szeptemberétől volt kötelező) - az ebben az évben bármilyen fajta szakiskolában, szakmunkásképző iskolában és szakközépiskolában tanuló összes diákot szakképzésben résztvevő tanulónak tekintettük. 3 A táblázat a Cedefop által kért évi adatok helyett a évi adatokat közli, mivel a 2000/2001. tanévre vonatkozó közoktatási statisztikai adatok nem megbízhatóak a papíralapú adatgyűjtésről az abban az évben történő elektromos adatgyűjtésre való átváltás miatt. Ebben az évben még voltak a régi rendszerű szakképzésben tanulók (akik a szakmai képzést az általános képzéssel párhuzamosan kapták és nem OKJ-s képesítést szereztek, pontos számuk nem áll rendelkezésre), akik az elérhető statisztikákban az általánosan művelő évfolyamokon tanulók kategóriájában jelennek meg, ezért a szakmai alapképzésben való részvétel aránya az itt feltüntetett számnál némileg magasabb. Forrás: a Magyar Oktatási Observatory Iroda számításai az Oktatási Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái alapján Ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy ez a szám azon tanulókra vonatkozik, akik OKJ-s szakképesítést nyújtó programokban vesznek részt, s így nem tartalmazza azok számát, akik szakmai előkészítő/alapozó képzésben vesznek részt, mely tipikusan része az általánosan képző évfolyamok tantervének mindkét szakképző iskola-típusban. Amint a 2. táblázat mutatja, a 2004/2005. tanév során a felső-középfokú szinten tanulók kétharmada (65,2%-a) folytatta tanulmányait a szakképző iskolák két típusának valamelyikében. 2. táblázat: A felső-középfokú (és középfok-utáni) oktatásban részt vevő nappali tagozatos tanulók száma és iskolatípus szerinti megoszlása (2004/2005) SZAKISKOLA SPECIÁLIS SZAKISKOLA ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ ÉVFOLYAMOK (9-10.) SZAKKÉPZÉSI ÉVFOLYAMOK ( ÉS ESETLEGES MAGASABB) , ,2 ÖSSZESEN: , ,9 ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ ÉVFOLYAMOK (9-10.) SZAKKÉPZÉSI ÉVFOLYAMOK ( ÉS ESETLEGES ,8 15

16 SZAKKÖZÉP- ISKOLA MAGASABB) ÖSSZESEN: ,7 ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ ÉVFOLYAMOK (9-12.) SZAKKÉPZÉSI ÉVFOLYAMOK (13. ÉS ESETLEGES MAGASABB) , n/a (1,0 2 ) ÖSSZESEN: n/a GIMNÁZIUM (9-12. ÉS ESETLEGES 13. ÉVFOLYAM) ÖSSZESEN (FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ SZINT): MINDÖSSZESEN: n/a 1 Beleértve 4584 fő tanulót, akik általános képzéssel párhuzamos (művészeti) szakképzésben vettek részt a szakközépiskolák évfolyamain, valamint 4655 fő tanulót, akik ISCED 4 szintű szakképesítést nyújtó képzésben vettek részt (ilyen programokat szervezhettek szakiskolákban is 2006 előtt). 2 Azon 4584 fő tanuló aránya, akik általános képzéssel párhuzamos (művészeti) szakképzésben vettek részt a szakközépiskolák évfolyamain. Forrás: az Oktatási Minisztérium és a KSH statisztikái A éves fiatalok munkanélküliségi rátája 2004-ben 13,4% volt. A január és január közötti időszakban e munkanélküli fiatalok legnagyobb része (30-35%) legfeljebb általános iskolai (ISCED 2A) szintű végzettséggel rendelkezett, a gimnáziumot végzettek aránya 10-13% volt, 25%-uk tanult szakközépiskolában és 20% szakiskolában. Jelenleg nincs elérhető információ a munkanélküliségi rátákra vonatkozóan az iskolarendszerből való kilépést követő 1 és 5 év után (a pályakövetési rendszer a Szakképzés-fejlesztési Stratégia értelmében 2008-tól kerül bevezetésre) A KÉPESÍTÉSEK RENDSZERE A szakmai alapképzés - valamint a szakmai továbbképzés - során megszerezhető szakképesítések rendszerét az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) határozza meg, melyet a szakképzésről szóló évi LXXVI. törvény alapján hoztak létre és az elmúlt 13 év során több alkalommal módosítottak. E jegyzék - melyet az oktatási miniszter a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével évente (legfeljebb) 2 alkalommal rendeletben jelentet meg - magába foglalja az összes államilag elismert szakképesítést, melyek feljogosítják birtokosaikat egy vagy több szakma gyakorlására a munkaerőpiacon, beleértve az államilag szabályozott foglalkozásokat is. (Az OKJ ugyanakkor nem tartalmazza a felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó képzési programjai, valamint az úgynevezett hatósági képzések által nyújtott képesítéseket, mely utóbbiak országosan vagy nemzetközileg elismert, felnőttképzés keretében megszerezhető engedélyeket jelentenek elsősorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területén.) Az OKJ által meghatározott képesítési szerkezet jelentősen átalakult a közelmúltban egy, a Strukturális Alapok forrásai által támogatott Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program intézkedésének keretében megvalósított fejlesztési projekt eredményeképpen. Az Új szakképzési szerkezet elnevezésű komponens a szakképzés tartalmának és rendszerének a magyarországi foglalkoztatási szerkezet elemzése, valamint egy moduláris képzési rendszer kidolgozása alapján történő megújítását tűzte ki célul (a projekttel kapcsolatos további információt a fejezet tartalmaz). Az oktatási miniszter 1/2006 (II. 17.) rendeletében közzétett új OKJ szerinti szakképzés a 2006/2007. tanévtől kerül bevezetésre felmenő rendszerben, először két szakmacsoportban (magyarázatát lásd az alábbiakban), a térségi integrált szakképző központok tagiskoláiban (lásd a fejezetet). 16

17 A szakképzési törvény hatályos rendelkezései alapján az OKJ a következő adatokat tartalmazza minden egyes szakképesítés esetében: azonosító szám: az új OKJ-ben ennek első két számjegye a szakképesítés szintjét jelöli (az általános belépési követelmények, valamint annak alapján, hogy a képesítés fizikai vagy szellemi munka gyakorlására jogosít föl, az ISCED 2C, 3C, 4C, 5B vagy 5A szinteknek megfeleltetve), a 3-5. számjegyek az adott tanulmányi területet, míg 6-7. számjegyek az azonos szintű és tanulmányi területű szakképesítések sorszámát adják meg; hivatalos megnevezés (az új OKJ-ben az adott szakképesítésre épülő mestervizsga - mint az SZT speciális formája - szervezésével megbízott gazdasági kamarát a név mellett felsőindexbe került szám jelöli); hozzárendelt FEOR (foglalkozások egységes osztályozási rendszere) szám; szakképesítések köre: az új OKJ-ben az azonosító szám számjegye mutatja meg, hogy a képesítés alap-szakképesítés, elágazás, rész-szakképesítés vagy ráépülés -e (e kifejezések magyarázatát lásd a fejezetben), míg e szám számjegyei a rész-szakképesítés, az elágazás és a ráépülés szintjét, számjegyei pedig az azonos szintű rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések közötti sorszámát határozzák meg; szakmacsoport (egy szakmacsoport a munkamegosztástól és a technikai fejlettségtől függő, azonos technológiai folyamatokon, tevékenységeken alapuló szakképesítéseket foglalja magába, melyek képzési programja ezért tartalmaz egy közös részt; e szakmacsoportok listáját a 2. számú melléklet 1. táblázata tartalmazza); jegyzékbe kerülése éve; kizárólag iskolarendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítés-e (az új OKJ-ben ezek az ISCED 5B szintű felsőfokú szakképesítések); a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés maximális időtartama (a szakképzési évfolyamok száma szakképző iskolák, és/vagy a tanórák száma az iskolarendszeren kívüli képzések esetében); a szakmai és vizsgakövetelmények meghatározására feljogosított miniszter megnevezése. Az OKJ-ben foglalt legmagasabb szintű szakképesítések ISCED 5A szintűek, melyek szakmai továbbképzés során, a felnőttképzésben szerezhetőek meg (előfeltétel: főiskolai/egyetemi diploma), de a szakmai alapképzés rendszerében elérhető szakképesítések legmagasabb szintje ISCED 5B, ez utóbbiak az úgynevezett felsőfokú szakképzésben szerezhetőek meg (előfeltétel: érettségi bizonyítvány). Az alacsonyabb szintű - ISCED 4C (előfeltétel: érettségi bizonyítvány vagy a középiskola utolsó évfolyamának elvégzése, illetve esetlegesen szakmai előképzettség), ISCED 3C (előfeltétel: általános iskolai végzettség vagy a 10. évfolyam elvégzése, illetve esetlegesen szakmai előképzettség) és ISCED 2C (nem igényel befejezett iskolai végzettséget) szintű - szakképesítések szakközépiskolában, szakiskolában vagy iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben szerezhetőek meg. A 2. számú melléklet 2. táblázata az új OKJ-ben felsorolt szakképesítések típus és ISCED szint szerinti megoszlását mutatja be. A jelenlegi OKJ csupán a felsőfokú szakképesítéseket (ISCED 5B) azonosítja kizárólag iskolarendszeren belül megszerezhető képesítésként (melyek felsőoktatási intézmények által szervezett felsőfokú szakképzésben szerezhetőek meg, bár a képzés az intézmények közötti megállapodás alapján folyhat szakközépiskolákban is). Az OKJ évi kiadásában azonban 805 szakképesítésből 217 tartozott e kategóriába, s ezek nagy része (175) kétéves képzés során volt elérhető. A 2. számú melléklet 3. táblázata a évi OKJ kizárólag iskolarendszeren belül megszerezhető szakképesítéseinek ISCED szint és képzési időtartam szerinti megoszlását mutatja be. 17

18 OKJ-s képesítést nyújtó képzési programok csak a képesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek miniszteri rendeletben történő közzététele után indíthatók. Bár az új, 2006-os OKJ alapján elvileg a szakmai alapképzésben elérhető szakképesítések mindegyike (a felsőfokú szakképesítések kivételével) megszerezhető mind az iskolarendszeren belül, mind azon kívül, iskolarendszerű képzési programokat csak az adott OKJ-s szakképesítés tantárgyai központi programjának közzétételét követően lehet folytatni. Azt illetően, hogy egy OKJ-s szakképesítés valójában hol szerezhető meg, a képzésnek az OKJ-ben meghatározott maximális időtartama nyújt támpontot: amennyiben a szakképesítés megszerezhető az iskolarendszeren belül, úgy a képzés időtartama (kizárólag vagy részben) a szakképző évfolyamok számában van meghatározva. Jelenleg az új OKJ 251 iskolarendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítést tartalmaz. A szakmai alapképzés rendszerében elérhető OKJ-s szakképesítések mindegyike feljogosítja a résztvevőket egy vagy több szakma gyakorlására a munkaerőpiacon. E képesítések nem egyenértékűek a gimnáziumokban elérhető, a felsőfokú tanulmányok előfeltételét jelentő érettségi bizonyítvánnyal (ISCED 3A), de a szakközépiskolákban mindkét típusú képesítés megszerezhető. A szakközépiskolák tanulóikat először az érettségi vizsgára készítik fel, majd ezt követően a tanulók dönthetnek úgy, hogy tanulmányaikat folytatják a szakképzési évfolyamokon, hogy szakmai vizsgát tegyenek, s ezzel ISCED 4C szintű OKJ-s szakképesítést szerezzenek. A szakképesítések megalkotásában és tartalmuk meghatározásában részt vevő testületek között megtalálhatóak a képzési formától függetlenül, hiszen e folyamat egységesen van meghatározva az összes OKJ-s szakképesítés tekintetében minisztériumok, országos kutató-fejlesztő intézmények és a társadalmi partnerek is. A szakképesítések OKJ-be történő felvételének, az OKJ-ben szereplő szakképesítések módosításának, illetve a szakképesítéseknek az OKJ-ből való törlésének folyamata, melynek időtartamát az oktatási miniszter 1/2006. (II. 17.) rendelete 100 napnál rövidebb időre csökkentette, a következő lépéseket tartalmazza: 1. A szakképesítés OKJ-be történő felvételét, az OKJ-ben szereplő szakképesítés módosítását, valamint a szakképesítésnek az OKJ-ből való törlését a szakképesítésért felelős miniszter, illetve javaslat útján bárki kezdeményezheti az oktatási miniszternél e javaslatnak tartalmaznia kell: - a javasolt szakképesítés részletes szakmai és vizsgakövetelményeit, - a képesítés és a meglévő OKJ-s szakképesítések viszonyának elemzését, és - az illetékes gazdasági és szakmai kamaráktól, valamint munkáltatói és munkavállalói szervezetektől, munkaügyi központoktól, stb. származó támogató dokumentumokat és nyilatkozatokat az adott szakképesítésre vonatkozó gazdasági és munkaerő-piaci igényt illetően; 2. A szakképesítésért felelős miniszter a javaslatot a felsőfokú szakképesítések kivételével (lásd az alábbiakban) - szakmai véleményezésre megküldi a Nemzeti Szakképzési Intézetnek (NSZI), az OKJ szakmacsoportos bizottságnak (lásd a fejezetet) és a Nemzeti Felnőttképzési Intézetnek (NFI), melyek véleménye figyelembevételével meghozza döntését; 3. A szakképesítésért felelős miniszter az elfogadott javaslatot megküldi az oktatási miniszternek, aki azt az Országos Szakképzési Tanács (OSZT, lásd a fejezetet) részére továbbítja szakmai véleményezés céljából; 4. Az OSZT javaslata alapján az oktatási miniszter a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterrel, valamint a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben elrendeli a javaslatban szereplő szakképesítés OKJ-be történő felvételét, az OKJ-ben szereplő szakképesítés módosítását, vagy a szakképesítés OKJ-ből történő törlését. 18

19 Az (ISCED 5B szintű) felsőfokú szakképesítések esetében a felsőoktatási intézmények és a gazdasági (szakmai) kamarák - az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel együttműködve - dolgozhatják ki az új szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit és kezdeményezhetik azoknak az OKJ-be való felvételét, a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján. Az OKJ-s szakképesítések részletes kimeneti követelményeit a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei határozzák meg, melyeket a szakképzési törvényben meghatározott alapelvek és egységes szerkezet alapján kell meghatározni. E követelmények, melyeket a szakképesítésért felelős miniszter rendelet formájában tesz közzé, az alábbi adatokat tartalmazzák: a szakképesítésnek az OKJ-ben felsorolt adatai: - azonosító száma, - hivatalos megnevezése, és - a hozzárendelt FEOR szám; előképzettségi követelmények: - a szakképzésbe történő belépéshez szükséges elméleti és gyakorlati kompetenciák, - iskolai és szakmai előképzettség, - szakmai/pályaalkalmassági és egészségügyi követelmények, vagy - előírt szakmai gyakorlat; a szakképesítés munkaterülete: - a szakképesítéssel betölthető legjellemzőbb munkakör, foglalkozás, - a munkaterület rövid leírása, - a rokon szakképesítések felsorolása; a képzés szervezése: - a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés időtartama, a maximális óraszám vagy a szakképzési évfolyamok száma szakképző iskolák esetében, - a szakmai elméleti és gyakorlati képzési idő aránya, - a szakmai alap-képzés időtartama, és - a gyakorlati képzés eredményességét mérő szintvizsga szervezésének lehetősége; szakmai követelmények: - a szakképesítés vagy rész-szakképesítés kimeneti követelményei, - a megszerezhető kreditek száma, és - a képzéshez szükséges eszközök és felszerelések jegyzéke; vizsgakövetelmények: - a szakmai vizsgára bocsátás feltételei, - a szakmai vizsga részei és tantárgyai, - a szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei, és - az értékelésnek a szakmai vizsgaszabályzatban foglaltaktól eltérő szempontjai. 19

20 Az összes OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek adatbázisa elérhető a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) honlapján, a címen (magyar nyelven). Az országosan elismert OKJ-s szakképesítések az állami szakmai vizsga letételével szerezhetőek meg, mely biztosítja a képesítések egységes tartalmát és követelményeit és állami bizonyítványt ad. A szakmai vizsga egy vizsgabizottság előtt zajlik, ami egy független szakmai testület, elnöke a szakképesítésért felelős miniszter megbízottja és legalább két további tagot foglal magába: a szakmai vizsgát szervező intézmény, továbbá a szakképesítés szerint illetékes területi gazdasági kamara képviselőjét. A szakmai vizsgákat az iskolarendszerű szakképzésben a képzést folytató köz- és felsőoktatási intézmények szervezik, míg a felnőttképzésben ezt csak az adott OKJ-s szakképesítésért felelős miniszter által erre felhatalmazott intézmények tehetik meg (ezenkívül a felnőttképzést folytató köz- és felsőoktatási intézmények is szervezhetnek szakmai vizsgát azon résztvevők számára, akikkel felnőttképzési szerződést kötöttek) ISKOLÁK/KÉPZŐ KÖZPONTOK/KÉPZŐK A 0401 fejezetben megjelölt okok miatt Magyarországon szakmai alapképzés elsősorban a formális iskolai rendszeren belül, a közoktatásban és a felsőoktatásban folyik. Az iskolarendszeren kívül, a felnőttképzés keretében kínált szakképzést a Részletes témaelemzés 5. tárgyalja (lásd a 0502 fejezetet). Szakmai alapképzés a közoktatásban A közoktatási rendszerben a szakképző iskolák két típusa kínál szakmai alapképzést, melyek egyaránt nyújtanak általános képzést és szakképzést is. A szakiskolák általános és szakmai előkészítő/alapozó képzést évfolyamaikon, szakképzést pedig azt követő (1, 2 vagy további) évfolyamaikon kínálnak. A szakközépiskolák felső-középfokú szinten csupán általános képzést folytatnak, s emellett kínálhatnak szakmai előkészítő/alapozó képzést is, de államilag elismert szakképesítést nyújtó szakképzést csak középfok-utáni szinten folytatnak. Mindkét iskolatípus folytathat nappali munkarend szerinti és részidős felnőttoktatást, melynek célcsoportja elsősorban a lemorzsolódók és a korai iskolaelhagyók, illetve részt vehetnek a felnőttképzésben is, azaz szakmai alap- és továbbképző tanfolyamokat kínálhatnak iskolarendszeren kívüli szakképzés formájában is. A középfokú szintű közoktatás biztosítása, beleértve a szakképzés biztosítását is, a megyei önkormányzatok feladata az önkormányzatok és a helyi önkormányzatok rendszeréről szóló évi LXV. törvény alapján. E kötelezettség teljesítéseként jelenleg 449 szakképző iskolát tartanak fenn a megyei/fővárosi önkormányzatok, ezek azonban az összes iskolának csupán egyharmadát teszik ki. Az iskolák fenntartói lehetnek települési helyi önkormányzatok, minisztériumok, egyházak és alapítványok, stb. is, a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően. Jelenleg az összes iskolának 70%-a továbbra is közintézmény, a legnagyobb csoportot (41%) a városi/községi helyi önkormányzatok által fenntartott iskolák alkotják. A 3. számú melléklet 1. táblázata a szakképző iskolák típus és fenntartó szerinti megoszlását mutatja be a 2004/2005. tanévre vonatkozóan. Az iskolák és fenntartóik joga annak eldöntése, hogy az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) mely szakképesítései megszerzésére irányuló képzéseket indítanak, és szakosodhatnak egy-egy gazdasági ágazatra (pl. kereskedelem és közgazdaságtan, mezőgazdaság, stb.). Az egyedüli lényeges korlátozás az, hogy csak olyan szakképesítések megszerzésére irányuló szakképzést folytathatnak, melyek szakmai és vizsgakövetelményére épülő központi programjait a szakképesítésért felelős miniszter már rendeletben közzétette. 20