Hegedűsné dr. Baranyai Nóra 1 Dr. Poór Judit 2 - Benedek Zsuzsanna 3 - Fitos Gábor 4 Dr. Polgár J. Péter 5

Átírás

1 Hegedűsné dr. Baranyai Nóra 1 Dr. Poór Judit 2 - Benedek Zsuzsanna 3 - Fitos Gábor 4 Dr. Polgár J. Péter 5 Sertéstartás és változása az elmúlt évtizedben Keszthely és Nemesvámos térségben Pig farming in the region of Keszthely and Nemesvámos and the changes in the last decade baranyai@georgikon.hu 1 Pannon Egyetem Georgikon Kar, adjunktus 2 Pannon Egyetem Georgikon Kar, adjunktus 3 Pannon Egyetem Georgikon Kar, tanszéki mérnök 4 Pannon Egyetem Georgikon Kar, PhD hallgató 5 Pannon Egyetem Georgikon Kar, egyetemi docens 1. Bevezetés A sertésstratégia célja az állománylétszám csökkenő tendenciájának megállítása, sőt pozitív irányba történő elmozdítása. Ennek megvalósulását elősegíti a Kormány 1323/2012. (VIII. 30.) határozata a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedésekről. A pályázati rendszerekben 2014 után kiemelt prioritásként határozzák meg a húsfeldolgozás és az állattenyésztés, kiemelten a sertéságazat és a sertéshús feldolgozás helyzetének a javítását. Komplex fejlesztésre van szükség, amely magában hordozza a Minőségi Magyar Sertéshús védjegy fejlesztését, a külpiacok bővítését, piaci információs rendszerek fejlesztését, vágópontok kialakítását. A kormány részére benyújtott előterjesztés a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedésről a következő hosszú távú stratégiai célt tartalmazza: 7 éves távlatban összhangban az elkészült Nemzeti Vidékstratégiában foglalt, társadalmi vitában kialakult elvekkel és a Nemzeti Növekedési Tervvel a múltban a hazai és világpiacon egyaránt sikeres, magas minőségű magyar tőkehús és feldolgozott termék előállításához szükséges, 6 milliós sertés állomány kialakítása és fenntartása. Mindezek mellett érdemes szem előtt tartani a KAP as tervezési időszakra vonatkozó prioritásai közül a vidékfejlesztést, és a helyi értékesítés ösztönzését, a Rövid Élelmiszer-ellátási Láncok (RÉL) kiépítését. A nemzeti hatáskörben már korábban megalkotott kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 525

2 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet ezek megvalósítását segíti, hiszen a rendelet alapján a kistermelő az általa előállított terméket közvetlen a végső fogyasztónak, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyzetétől számítva Magyarország területén legfeljebb 40 km-es távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységeknek értékesítheti. 2. Célkitűzés Tanulmányunk alapvető célkitűzése olyan területek lehatárolása, amelyek a fenti rendeletekkel és előírásokkal összhangban az előirányzott fejlesztések megfelelő bázisául szolgálhatnak. Választásunk egyrészt a Nemesvámoson formálódó mintagazdaságra esett, melynek nem titkolt jövőbeni célja a Pannon Háztáji Sertésprogramban való részvétel, illetve egy vágópont, és egy feldolgozóüzem létrehozása, valamint egy mintabolt kivitelezése, mely a helyi értékesítést segítené. Másik vizsgálati területünk Keszthely és környéke, ahol a Pannon Egyetem Georgikon Karának K+F tevékenysége megfelelő alapul szolgálhat ahhoz, hogy a jövőben a térség sertésállomány bővítésének központjává váljon. A két térség kiválasztását, és együttes elemzését az indokolja, hogy a Pannon Egyetem Georgikon Karán került kidolgozásra Nemesvámos önkormányzatának tevékeny együttműködésével a Pannon Háztáji Sertés Program (PHSP) koncepciója. Vizsgálatunk tárgya a fentiekben leírtaknak megfelelően a két központ 40 km-es körzete1 sertéstartási jellemzőinek (térbeli eloszlás, koncentráció) vizsgálata a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa alapján. Tanulmányunk kitér a térségek sajátosságainak összehasonlítására, az országos viszonyokkal való összevetésre. Emellett elemzésünk célja az elmúlt 10 év változásainak vizsgálata az állattartás és az állomány viszonylatában, hogy reális képet kaphassunk a megmaradt és az ágazatba egyszerűbben visszavezethető kapacitásokat illetően. 3. Anyag és módszer Az országos helyzetet feltérképezendő a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa alapján a 2000 és 2012 közötti évekre vonatkozóan idősor-elemzési módszerrel vizsgáltuk a sertés- és a kocaállomány alakulását. Az Európai Unió gazdaságszerkezeti felvételek rendszerével összefüggésben Magyarországon 10 évenként teljes körű mezőgazdasági összeírásokra kerül sor. Az Európai Unió 1 A települések közti légvonalban mért távolság meghatározásához a Tripstance kalkulátorát használtuk (www. tripstance.com). 526

3 gazdaságszerkezeti összeírásaihoz elsőként a évben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás kapcsolódott. A évi Általános Mezőgazdasági Összeírást (ÁMÖ) már az Európai Unió előírásainak megfelelően végezték. Elemzésünkhöz az ÁMÖ 2000 és 2010 a körzeteket érintő településszintű adatait gyűjtöttük ki a sertéstartó gazdaságok számáról, illetve a sertésállomány alakulásáról (összesen és anyakoca vonatkozásában). Másrészt a Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási adatbázisának Területi statisztika rendszerét használtuk, melyből a térségek sajátosságainak összehasonlításához a települések területét, lakónépességét, valamint az álláskeresők számát kértük le. A népességszám a kereslet, vagyis a fogyasztás és a kínálat, azaz a termelés szempontjából is releváns, a térség potenciális sertéshús fogyasztóinak, illetve sertéstartóinak körét számszerűsíti. Az álláskeresők számának megismerése elsősorban a kínálat oldaláról fontos, mert megmutatja, hogy helyi foglalkoztatási szinten hányan kapcsolódhatnak be a sertéstartásba. Az alapadatokból számítható népsűrűség a körzetek ruralitásának 2 vizsgálatát célozza, a nyers munkanélküliségi ráta (1 lakosra jutó munkanélküliek száma) pedig a térség gazdasági helyzetének, munkaerőpiacának jellemzésére szolgál. A Területi statisztika szolgáltat településszintű adatokat az egyéni gazdaságok és mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezetek 3 sertés- és anyakocaállományának alakulására nézve az ÁMÖ adatainak megfelelően 2000 és 2010-es évek tekintetében 4. Az elemzés során a változás számszerűsítéséhez dinamikus viszonyszámot, a szerkezet vizsgálatához megoszlási viszonyszámot és koncentrációs mutatószámokat (CR, HHI), a térségek sajátosságainak, sertéstartási szokásainak jellemzésére pedig színvonalmutatókat alkalmaztunk. 2 A vidékies térségeket azon kistérségek alkotják, amelyekben a népsűrűség alacsonyabb 120 fő/km 2 -nél, valamint amelyekben a népsűrűség alacsonyabb 120 fő/km 2 -nél és található a kistérségben 20 ezer fő feletti település (utóbbit városias központú vidékies térségnek nevezzük). (NFGM, 2009). 3 Mivel a gazdasági szervezetek a székhelyük és nem a telephelyük feltüntetésével szolgáltatják az adatokat, a körzetek településeire leszűrt és összesített sertéstartó és állományadatok nem tekinthetők teljesen pontosnak. 4 Az ÁMÖ és a Területi statisztika rendszeréből származó adatok közti különbözőséget (lásd a későbbiekben a 3. és 6. táblázat állományadatait) az adatfelvétel időpontjának eltérése magyarázza. 527

4 4. Elemzés és értékelés 4.1. A sertéstartás és változása Magyarországon A hazai sertésállomány számottevő csökkenésének lehettünk tanúi az elmúlt évtizedekben. A 90-es évek előtt a sertéslétszám meghaladta a 8,5 millió darabot, ma már nem éri el a 3 milliót sem (1. ábra). Míg a sertéságazat korábban a bel- és a külpiaci igényeket is ki tudta elégíteni, addig mára már az ország nettó sertésimportőr lett. Hazánkban 2000-ről 2012-re 38,8%-kal, évente átlagosan több, mint 188 ezer darabbal csökkent a sertésállomány, az anyakoca-állomány ennél is drasztikusabban 43,1%-kal (lásd a 2. ábrát), évente átlagosan közel 15 ezer darabbal esett vissza. Ez nemzetgazdasági szempontból azért lehet különösen veszélyes, mert ha a tenyészállomány arányának csökkenése az összállományon belül nem a genetikai előrehaladásnak köszönhető, akkor a mutató azt jelzi, hogy a hízóalapanyag növekvő arányban származik import beszerzésből. Ha csökken a hazai tenyészállat előállítás, a tenyésztés nyeresége nem itthon realizálódik, ezzel annak esélye is romlik, hogy az ágazatot saját alapanyagból lehessen talpra állítani. 1. ábra A sertésállomány alakulása hazánkban 2000 és 2012 között, ezer db Forrás: KSH adatok alapján saját számítás 528

5 Nagymértékű átrendeződés következett be a gazdaságtípusok között az állományt tekintve. Az 50-es években a sertéstartás a kisgazdaságokban dominált, majd a 70-es évektől a 2000-es évek elejéig a kistermelés a sertésállománynak a felét állította elő. Az általunk vizsgált időszakban az egyéni gazdálkodók szerepe folyamatosan csökkent (1-2. ábra). 2. ábra Az anyakoca-állomány alakulása hazánkban 2000 és 2012 között, ezer db Forrás: KSH adatok alapján saját számítás Jelenleg az állomány 73,0%-a a gazdasági szervezetekből kerül értékesítésre. Az egyéni gazdaságokban az elmúlt 10 évben 66,1%-kal csökkent a sertésállomány, a gazdasági szervezeteknél csak 13,0%-kal. Ennek köszönhetően az egyéni gazdaságok korábbi 48,6%-os részesedése 27,0%-ra apadt a teljes állományt tekintve. Az ágazatot jelenleg sújtó legfontosabb problémák között kell megemlíteni a termelők alacsony jövedelmezőségét, a feketegazdaság jelenlétét, az áfa-kérdést, az integráció elégtelenségét, a gazdaságtípusok közötti átrendeződést, az árképzést, a marketinget, a fogyasztói igények átrendeződését, a humánerő-gazdálkodást, a trágyakezelést, a technológiát, az állategészségügyet, valamint a takarmányozást (Bartha, 2012; Benedek és mtsai, 2012). Ágazati szakemberek szerint a negatív tendencia visszafordítása az alábbi célok megvalósításával vihető véghez: az élelmiszer-biztonság követelményeit magas szinten kielégítő minőségű magyar sertéshús előállítása a magyar húsipar és a piaci felhasználók részére; a feketegazdaság visszaszorítása; a versenyképesség fokozása, a kiszámíthatóság megteremtése. 529

6 Véleményünk szerint termelési oldalról az állománybővítésnek egyik módja lehet a kistermelői sertéstartás fokozása hatékony integrációs keretek között, hiszen kisüzemi és háztáji szinten a sertések tartására alkalmas férőhely, és a munkaerő is adott. A takarmány beszerzése, illetve saját termelésből való biztosítása megoldható. A kocaállomány, illetve a hízó sertés-alapanyag nagyüzemekből való kihelyezéssel biztosítható. (Benedek és mtsai, 2012). A kistermelői sertéstartás fellendítésének jelentősége pedig nem csak abban rejlik, hogy hozzájárul a sertéslétszám növeléséhez, hanem a KAP as vidékfejlesztési prioritásaival is összhangban van. A továbbiakban részletesen elemezzük a Keszthely, és Nemesvámos 40 kilométeres - a kistermelői termék előállítás és értékesítés határait jelentő - körzetére vonatkozó adatokat, információkat Keszthely és Nemesvámos 40 kilométeres körzetének bemutatása A két központ - Keszthely és Nemesvámos elhelyezkedése alapvetően határozza meg a körzetek eltérő jellemvonásait (lásd a 3. ábrát). Annak ellenére, hogy a két központ 40km-es övezete mutat némi átfedést, a körzeteket a maguk teljességében mutatjuk be. Keszthely három megye határán helyezkedik el (Zala-Somogy-Veszprém), 40 km-es körzete érinti Vas megye dél-keleti részét. A lehatárolt terület 290 települést foglal magában, lakónépessége a év végi adatok alapján fő volt (a hazai lakosság 3,6%-a). A térségre elaprózott településstruktúra jellemző, viszonylag kis lélekszámú településekkel. A körzet öt nagyobb települése ( fő feletti lakos) a központ Keszthely mellett a megyeszékhely Zalaegerszeg, továbbá Nagykanizsa, Tapolca és Marcali, együtt közel 160 ezer fős lakónépességgel bír. Mindeközben Nemesvámos szintén bár Veszprém megyei település, 40 km-es körzete érinti Fejér és Somogy megye határos területeit. A kijelölt terület településszerkezetét tekintve eltérő, amit demonstrál, hogy a keszthelyi körzethez képest csupán 194 települést ölel fel viszont lakónépessége együtt fő volt (hazai lakosság 4,0%-a) 2010-ben. A települések közül hat fő feletti város: a megyeszékhely Veszprém, valamint Ajka, Siófok, Várpalota, Tapolca és Balatonfüred (167,7 ezer főt tömörít). Keszthely környékét tehát elaprózottabb településstruktúra és a lakosságszám szempontjából erősebb koncentráció jellemzi a városok irányába. A közös terület 29 települést tartalmaz, fős lakónépességgel, mely a helyi termékfogyasztás szempontjából mindkét körzet vonatkozásában érintett. A sertéstartás tekintetében a későbbiekben térünk ki e terület speciális helyzetére és kezelésére. 530

7 3. ábra Keszthely és Nemesvámos 40 km-es körzetének elhelyezkedése Forrás: az ArcGIS alkalmazásával készített térkép Mindkét körzet alapvetően rurális. A vidékies térség definíciója kistérségre értelmezett, de mivel kutatásunk tárgya nem kistérségi szintű terület, így egyrészt a teljes övezet, másrészt annak települései vonatkozásában is számítottunk népsűrűséget. A keszthelyi térséget ben 71,5fő/km 2 es népsűrűség jellemezte. Települései 95,5%-ánál volt 120fő/km 2 alatti a népsűrűség, mely a lakosság több mint felét tömörítette lásd az 1. táblázatot. A nemesvámosi övezet 84,0fő/km 2 es népsűrűségével a keszthelyihez hasonlóan városias központú vidékies térségnek tekinthető. 1. táblázat: A rurális területekhez tartozó települések és lakosok aránya a körzetekben, 2010 Körzet Település, % Lakosok, % Keszthely 95,5 53,1 Nemesvámos 89,2 42,6 Forrás: KSH, Területi statisztika adatai alapján saját számítás 531

8 A kijelölt területek népességszámának alakulását tekintve 2000-ről 2010-re míg Nemesvámos körzetét 1,9%-os népességcsökkenés jellemezte, addig Keszthely környékét 4,8%-os (ugyanezen időszak alatt a hazai lakosság 2,1%-os csökkenést mutatott), melyet a természetes fogyás mértékén túl természetesen befolyásolt a vándorlás is. A térség gazdaságának helyzetét, munkaerőpiacát jól jellemzi a munkanélküliségi ráta. A rendelkezésre álló adatok alapján a nyilvántartott munkanélkülieket/álláskeresőket vetítettük a népességszámra. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján számított mutató értékek (lásd a 2. táblázatot) alapján megállapítható, hogy míg 2000-ben mindkét körzet kedvezőbb ráta értékeket jelzett az országoshoz képest, addig a válság alapvetően sújtotta a keszthelyi térséget, ami az országos átlagnál jóval kedvezőtlenebb munkaerő-piaci helyzetet eredményezett. 2. táblázat: A munkanélküliségi ráta értéke és változása, % Terület /2000, % Magyarország 3,7 5,9 159,5 Keszthely körzete 3,3 6,5 200,0 Nemesvámos körzete 3,3 5,6 170,0 Forrás: KSH adatai alapján saját számítás 4.3. A sertéstartás és változása Keszthely és Nemesvámos körzetében Korábban jeleztük, hogy a két körzet részben átfedi egymást, ám e terület sertésállománya a két körzet összállományának 1,6 %-át teszi csak ki. A továbbiakban ennek köszönhetően, a két körzetet külön a maga teljességében kezeljük. Hazánkban 2010-ben 2000-hez képest a sertésállomány 26,4 %-kal csökkent (6. táblázat). Ezzel szemben jóval jelentősebb, 56,0 %-os állományfogyásról beszélhetünk a keszthelyi körzetben, a nemesvámosi körzet még ezt is meghaladta a maga közel 70 %-os csökkenésével. Az anyakoca-állomány, amely a szaporítási potenciált hivatott mutatni, hasonló helyzetet tár elénk. Országos viszonylatban a kocaállomány 36,4 %-kal csökkent, Keszthely környékén a csökkenés közel 70 %-os volt, Nemesvámos körzetében meghaladta a 73 %-ot. Elgondolkodtató az a tény, hogy míg Nemesvámos közelében közel azonos mértékben csökkent a sertés- és a kocaállomány, addig a keszthelyi körzetben a kocaállomány csökkenése 14 % ponttal meghaladta az sertésállományét. Mint korábban említettük, ennek két oka lehet. Egyik a genetikai előrehaladás, vagyis a kocák szaporasági mutatóinak javulása. Másik ok, ha a hízóalapanyagot a körzetben nem saját tenyésztésből biztosítják, hanem vásárolják, vagyis a körzet sertéstartásában a hízlalás dominál helyi kocatartás és malacnevelés nélkül. A keszthelyi 532

9 körzet kocaállományának nagyobb arányú csökkenésének okait pontosítani a helyi tenyésztési adatok ismeretében lenne lehetséges. Jelen tanulmány ennek vizsgálatára nem terjed ki. A 3. táblázat a sertésállományra és a sertéstartókra vonatkozó alapadatokat tartalmazza 2010-re vonatkozóan. Az adatbázisból számított intenzitási viszonyszámok a 4. táblázatban láthatóak. Megnevezés 3. táblázat: A sertéstartást jellemző adatok, 2010 Keszthely körzet Nemesvámos körzet Közös terület Országos Sertésállomány, db ebből anyakoca Sertéstartók száma ebből anyakocát tartó Forrás: ÁMÖ (2010) alapján saját számítás Megnevezés 4. táblázat: A sertéstartást jellemző mutatók, 2010 Keszthely körzet Nemesvámos körzet Országos Egy tartóra jutó állomány 12,27 5,93 17,52 - ebből anyakoca 6,60 2,70 7,39 Ezer lakosra jutó sertéstartó 13,61 10,71 18,28 Ezer lakosra jutó állomány 166,87 63,49 320,33 - ebből anyakoca 9,46 4,12 22,77 Forrás: ÁMÖ (2010) alapján saját számítás A 4. táblázat alapján megállapítható, hogy mindkét általunk vizsgált térség sertéstartási mutatói az országos átlag alatt maradtak. Az egy tartóra jutó sertés- és kocaállomány a keszthelyi körzetben több mint duplája a nemesvámosi körzetének. Az ezer lakosra jutó sertéstartó számot tekintve a keszthelyi körzet 27 %-kal haladta meg a nemesvámosit, míg a népességszámra vetített sertésállomány 163 %- kal volt magasabb a keszthelyi térségben. A sertéstartás mellett a tenyésztés is jelentősebb, a keszthelyi körzetben (az ezer lakosra jutó anyakoca állomány több mint kétszerese a nemesvámosinak). 533

10 Az 5. táblázatban látható, hogy 2000-hez képest 2010-ben mindkét körzetben jelentősen megemelkedett azon települések száma (a keszthelyi körzetben 121,2 %-kal, a nemesvámosi körzetben 66,7%-kal), ahol nincs kocatartás, azaz csak hízlalás van, tenyésztés nincs. 5. táblázat: Kocatartással nem foglalkozó települések száma és aránya /2000, % Térség település, ahol nincs kocatartás Keszthely 52 (17,9%) 115 (39,7%) 221,2 Nemesvámos 33 (17%) 55 (28,4%) 166,7 Forrás: KSH, Területi statisztika adatai alapján saját számítás Az elemzésünk kitért az egyéni gazdaságok, és gazdasági szervezetek szerepének vizsgálatára a sertéstartásban, amelynek eredményét a 6. táblázatban foglaltuk össze. Sertésállomá ny Egyéni gazdaságok ebből anyakoca Gazdasági szervezet ebből anyakoca 6. táblázat: A sertésállomány alakulása Keszthely körzet Nemesvámos körzet Országos állomány a 2000-es év %-ában (2000. év = 100%) , , , , állomány a 2000-es év %-ában (2000. év = 100%) 38,1 33, , , állomány a es év %-ában (2000. év = 100%) Összesen , , ,6 ebből anyakoca , , ,8 36,8 88,4 65,7 53,6 Forrás: KSH, Területi statisztika adatai alapján saját számítás 534

11 Az egyéni gazdaságok esetében a keszthelyi körzetben 63,0%-os állománycsökkenésről beszélhetünk, mindeközben a gazdasági szervezeteknél közel felére esett vissza az állomány. Ez összességében 56,0%-os állománycsökkenést eredményezett. Ebből következően még mindig viszonylag meghatározó az egyéni gazdaságok állományának részesedése az összállományból. Az egyéni gazdaságok aránya a korábbi a 2000-es 54,6%-ról 2010-re 45,8%- ra mérséklődött, amely még így is jelentősen magasabb az országos adathoz képest. Mind az egyéni gazdaságoknál, mind a gazdasági szervezeteknél hasonló mértékben, közel 70%-kal csökkent az anyakoca-állomány, tehát az egyéni gazdaságok tartják változatlanul az anyakocák körülbelül 43%- át, de látható, hogy összességében a hízóalapanyag egyre kevésbé biztosított saját szaporulatból ebben a körzetben. A keszthelyi térségre számolt indikátorokat meghatároztuk a nemesvámosi körzet esetében is. A 6. táblázat adatai alapján a legszembetűnőbb változás 2000-ről 2010-re a gazdasági szerveztek sertésállományának radikális - közel 90%-os - visszaesése. Ennek köszönhetően bár a bázis időszakban is kiemelkedően magas volt az egyéni gazdaságok sertésállományának részesedése az összállományból (70,5%), ez 2010-re még tovább erősödött (88,5%-ra) amellett, hogy az egyéni gazdaságok állománya is jelentős, 62 %-os csökkenést mutatott 2000-hez képest 2010-re. Így a körzet teljes állománya közel 70 %-kal fogyatkozott meg. A kocaállomány változása tendenciájában követte a sertésállomány változást mindkét gazdaságtípusban. 5. Következtetések, javaslatok A kormányzat bevezetésben vázolt sertésstratégiájának megvalósításához - ami tömören az állomány közel duplájára bővítését célozza - megállapítható, hogy a keszthelyi és a nemesvámosi körzetben az alapok 10 évvel ezelőtt még bőségesen rendelkezésre álltak, hiszen 10 év távlatában 50%-osnál jóval magasabb, még az országos mutatókat is meghaladó a visszaesés. A két térségben mind a gazdasági szervezetek, mind pedig az egyéni gazdaságok fellendítésére szükség lehet. A sertéstartási tevékenységüket utóbbi 10 évben beszüntetető gazdasági társaságok nagyobb állománylétszámú gazdálkodásának újraindításához a forrásokat megtalálni nem könnyű feladat. Ugyanakkor az egyéni gazdaságok fellendítése a kisüzemi gazdálkodás keretei között potenciális állománynövelési lehetőséget nyújt, hiszen azok, akik 10 éven belül hagytak fel a sertéstartással, még visszavezethetők az ágazatba, ha igyekszünk számukra 535

12 kedvezőbb piaci környezetet teremteni (integráció, vidékfejlesztési támogatások). Abban az esetben, ha a 10 évvel ezelőtti kisüzemi sertéstartási volument sikerülne visszaállítani, akkor csupán a két 40 km sugarú körzetben közel 127 ezerrel ( db) nőhetne a sertéslétszám, ezen belül több mint 8 ezerrel (8160 db) több koca tartása valósulhatna meg. A PHSP kidolgozása során végzett számításaink alapján, az integrációs rendszeren belül 4 koca tartása és szaporulatának nagy vágósúlyban (kb 170kg) történő értékesítése 1 fő 8 órás munkabérét képes biztosítani. Ebből következően, a kisüzemi és háztáji sertéstartás ilyen mértékű növelésével több mint 2 ezer fő (2040 fő) alkalmazása valósulhatna meg önfoglalkoztatás keretei között, a vidékfejlesztés irányelveivel összhangban Keszthely és Nemesvámos km-es kistermelői értékesítési körén belül. 6. Forrásjegyzék Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) 2000, 2010 KSH Budapest ArcGIS 10.0 verzió Bartha A.: A sertésvertikum stratégiai elemzése; PhD értekezés, Debrecen, 2012 Benedek Zs, Rajnai Cs, Kovács József: Kistermelői sertéstartás; LIV. Georgikon Napok, Keszthely, Programfüzet (ISBN ), o., 2012 Központi Statisztikai Hivatal Területi statisztika Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM, 2009): Kézikönyv a területi kohézióról. VÁTI Nonprofit Kft. Sertés Lobbi (2011) augusztus 29. Tripstance kalkulátor www. tripstance.com 536