HELYI NÉPSZAVAZÁS. 107/2007. (XII. 22.) AB határozat

Átírás

1 HELYI NÉPSZAVAZÁS 107/2007. (XII. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete 22. -a alkotmányellenes, ezért azt a jelen határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete 9. (3) bekezdése és 11. (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette. Az indítványozók Ráckeve Város Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezéséről szóló 7/1992. (XII. 9.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. (3) bekezdésében az és születési évét" szövegrészének, 11. (1) bekezdésének, és 22. -ának alkotmányossági vizsgálatát és a választási eljárásról szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatályú törlésüket" kezdeményezte Az Ör. 9. (3) bekezdésének alkotmányellenességét abban látják, hogy az aláírásgyűjtő íven a kezdeményezők születési évét kell feltüntetni. Ez nem felel meg a Ve (4)-(5) bekezdésében, valamint a 29/2000. (X. 27.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. számú mellékletében szereplő, az aláírásgyűjtő ív mintapéldányában foglaltaknak. Az Ör. 9. (3) bekezdése magasabb szintű jogszabályi előírásoktól eltérő szabályozást tartalmaz, így sérti az Alkotmány 44/A. (2) bekezdését, a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. (1) bekezdését, és a jogalkotásról szóló évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. (2) bekezdését Az Alkotmány, az Ötv. és a Jat.-nak előzőekben felsorolt rendelkezései alapján kifogásolják az indítványozók az Ör. 11. (2) bekezdését is. A Ve (1) bekezdése értelmében a helyi népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követő egy hónapon belül egyszer lehet benyújtani a polgármesterhez, szerintük az Ör. 11. (1) bekezdése e törvényi rendelkezéstől eltérő szabályozást tartalmaz, ami alkotmányellenes Végül kifogásolják az Ör át is. Eszerint nem lehet kitűzni helyi népszavazást az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának időpontját megelőző és azt követő 60. napon belüli időpontra. Álláspontjuk szerint a népszavazás az Alkotmány 2. (2) bekezdése alapján közvetlenül gyakorolható; ezt az alapjogot biztosítja az Alkotmány 70. (1) bekezdése; ez az alapjog az Alkotmány 8. (4) bekezdésében megjelölt rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején függeszthető fel. Az Ör a, azzal hogy 120 napra felfüggeszti e jog gyakorlását, az említett alkotmányi rendelkezésekbe ütközik. Az Alkotmánybíróság elsőként az Ör át érintő indítványozói kifogást vizsgálta, mely szerint e rendelkezés lehetővé teszi a helyi népszavazás felfüggesztését, meghatározott időtartamra elvonja a néphatalom gyakorlásához való alapjogot [Alkotmány 2. (2) bekezdés, 8. (2) bekezdés, 70. (2) bekezdés] ellentétben áll országos szintű jogi szabályozással is [Alkotmány 44/A. (1) bekezdés]. A népszavazáshoz való jog az országos népszavazás esetén az Alkotmány 2. (2) bekezdéséből és a 70. (1) bekezdéséből, helyi népszavazás esetén az Alkotmány 44. (1) bekezdéséből és a 70. (2)-(3) bekezdéséből eredő alapvető jog. E jog korlátait az Alkotmány 8. (2) bekezdésének megfelelően csak törvény állapíthatja meg. A helyi népszavazás törvényi szabályozását az Ötv. IV. fejezete, az eljárási kérdéseket pedig a Ve. XV. fejezete tartalmazza. Az Ötv. és a Ve. a helyi népszavazás kitűzésének korlátozására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Az Ötv. 50. (2) bekezdése azonban felhatalmazza a képviselő-testületet, hogy rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét. A Ve megjelöli azokat, az országos népszavazásra vonatkozó szabályokat, amelyeket a helyi népszavazáson a XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezek között a Ve (4) bekezdése nem szerepel.

2 2 Az Ör a meghatározott időpontban és időtartamban kizárja a helyi népszavazás lehetőségét, ez a szabályozás az Alkotmány 70. (2), (3) és 44. (1) bekezdéséből eredő népszavazáshoz való jog korlátozását jelenti. Alkotmányos alapjogot korlátozni az Alkotmány 8. (2) bekezdése alapján törvényben lehet. Az Ötv. 50. (2) bekezdése alapján az önkormányzatoknak a helyi népszavazás és népi kezdeményezés tárgyában biztosított rendeletalkotási joga nem terjed ki arra, hogy az önkormányzat rendeletében a népszavazáshoz való jogot korlátozza. Ilyen korlátozást csak törvény tartalmazhat. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 22. alkotmányellenességét megállapította, és a rendelkezést megsemmisítette. Az indítványozók az Ör ának a Ve. kihirdetésének időpontjára visszamenő hatályú megsemmisítését is kérték. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokául az eljárást kezdeményező érdekkörében felmerülő különösen fontos okot nem tárt fel. Az ex tunc hatályú megsemmisítést a jogbiztonság védelme sem indokolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 9. (3) bekezdését, és a 11. (1) bekezdését Ráckeve Város Képviselő-testülete a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően módosította. 76/2007. (X. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 55/2001. ( ) számú rendelete 16. (5) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 45. (2) bekezdésének az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 45. (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 55/2001. ( ) számú rendelete 16. (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. Az indítványozó a Pécsi Helyi Választási Bizottságnak a Pécsett március 4. napján tartott helyi népszavazás eredményét megállapító határozata ellen fellebbezést nyújtott be a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmére hivatkozva, lehetetlennek tartva azt, hogy amíg az országos népszavazás esetén 50% alatti megjelenéssel lehet döntést hozni, addig a helyi népszavazásnál a döntést ennél szigorúbb feltételekhez kötik. A jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be. A panasz az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésének, a 70/A. (1) bekezdésének a sérelmét állította. Idézte az Alkotmány 70/A. (1) bekezdését, amely rögzíti a jogegyenlőség követelményét. A jogegyenlőség követelménye az indítványozó véleménye szerint: Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom - mint jogalkotó és jogalkalmazó - a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni. Az alkotmányjogi panasz diszkriminatívnak tekintette azt a szabályozást, hogy az országos népszavazásnál elég 25%-os azonos szavazat, míg egy helyi ügy eldöntésénél 50%-os azonos szavazatot kíván meg a jogalkotó. Ez a jelenlegi esetben azért is még furcsább, mert a NATO-hoz történő csatlakozásunk esetén 50% alatti megjelenéssel, 17,97% ellenszavazattal lehetett döntést hozni, ugyanakkor a csatlakozásból fakadó kötelezettség teljesítésének ellenzéséhez már szigorúbb előírás áll fenn. Az indítványozó azt állította: Nem felel meg jogbiztonság követelményének, hogy a hasonló életviszonyokat (helyi népszavazás-országos népszavazás, ill. helyi népszavazás-önkormányzati képviselők/polgármesterek megválasztása) lényeges elemben (érvényesség) eltérően szabályozzák. Az indítványozó azt is állította, hogy az Ör. 16. (5) bekezdése ellentétes az Ötv. 45. (2) bekezdésével, fogalomhasználatával.

3 3 Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a 482/B/1998. AB határozatában (ABH 2004, ) már vizsgálta az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésével összefüggésben az Ötv. 45. (2) bekezdésének alkotmányosságát annak diszkriminatív voltát állító indítvány alapján. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, megállapítva, hogy nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése és az Ötv. 45. (2) bekezdése között. Az indítványok összevetése annak megállapítására vezet, hogy a jelen indítvány a korábbi indítvánnyal azonos abban, hogy az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Ötv. 45. (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Ebben a részében az indítvány már ítélt dolog, a 482/B/1998. AB határozat ugyanis érdemben elbírálta, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. c) pontja alapján az eljárást ebben a részében megszüntette. A jelen indítvány azonban nem csak az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése alapján támadta az Ötv. 45. (2) bekezdését, hanem az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdéseire is alapozva kezdeményezte az Ötv. 45. (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Ezért az indítványt ebben a részében (összefüggésében) az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta. Az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának szabályozása, illetőleg az országos és a helyi népszavazás nem tartozik azonos szabályozási körbe. Ezeknek az alkotmányos intézményeknek más és más az alkotmányos szerepe, s ebből következően típusonként - országos, illetőleg helyi népszavazás tekintetében - különböző lehet az érvényesség és az eredményesség szabályozása is. Az Alkotmánybíróság a 482/B/1998. AB határozatában kifejtetteket ebben az összefüggésben is irányadónak tekintette, s megállapította, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, illetőleg a helyi népszavazás tárgyában az érvényesség és az eredményesség eltérő szabályozása nem ellentétes az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésével, nem ellentétes az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy nem sérült az indítványozó Alkotmányban biztosított joga, az Ör. 16. (5) bekezdés a) pontját nem is alkalmazták, tehát az alkotmányjogi panasz törvényi feltételei nem állnak fenn. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Az indítvány azt is állította, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes az Ötv. 45. (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét utólagos normakontroll eljárásban érdemben vizsgálta. Az Ör. 16. (5) bekezdés a) pontja szerint a helyi népszavazás eredményességének egyik feltétele az, hogy a választópolgároknak több mint a fele érvényesen szavazzon. Abban az esetben, ha minden szavazat érvényes, akkor az Ötv. 45. (2) bekezdése és az Ör. 16. (5) bekezdése azonos feltételt jelent, ha azonban érvénytelen szavazat is van, akkor meghatározott esetekben az Ör. szigorúbb feltételt jelenthet az Ötv.-nél. Az Alkotmány 44/A. (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Érvénytelen szavazatok esetén, meghatározott feltételek bekövetkezésekor az Ör. 16. (5) bekezdés a) pontja ellentétes az Ötv. 45. (2) bekezdés a) pontjával, s az Alkotmány 44/A. (2) bekezdésébe ütközés miatt alkotmányellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Az indítványozó az Ör. támadott rendelkezésének a helyi népszavazás napjára visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. megsemmisített rendelkezése a helyi népszavazás érvényességét nem befolyásolta, erre tekintettel a visszamenő hatályú megsemmisítést nem találta indokoltnak. 23/2005. (VI. 17.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a választási eljárásról szóló évi C. törvény 77. (3) bekezdése, illetve a 78. (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja: az Alkotmány 2. (2) bekezdésében előírt, a népszuverenitás közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezést, valamint az 57. (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a választási eljárásról szóló évi C. törvényben a népszavazás lebonyolításához kapcsolódó - a választójogi általános szabályoktól eltérő - jogorvoslati határidőket,

4 4 és ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának a népszavazás speciális jellegéhez igazodó feltételeit és eljárásjogi garanciáit. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének december 31. napjáig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság a Sárpilisi Helyi Választási Bizottság 1/2004. (IX. 02.) HVB határozata megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ve. szabályozási rendszeréből fakadóan eltérő rendelkezés hiányában a külön erre történő hivatkozás nélkül is alkalmazni kell az általános rendelkezések körébe tartozó szabályokat az egyes eljárások során, ezért - erre irányuló indítvány hiányában - nem bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy a jogtechnikai tévedés önmagában eredményezett-e alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság a Ve. 77. (3) bekezdése, illetve a 78. (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását az alábbiakkal indokolta: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezéseken belül a Ve. 77. (3) bekezdés második mondata, illetőleg a Ve. 78. (1) bekezdés első mondata olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s ez a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő. Annak következtében, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő meghatározása nem egyértelmű, sérül az Alkotmány 57. (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog is. A normaszövegnek minden esetben meg kell felelnie a jogbiztonság követelményének. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. A jogbiztonság követelményére tekintettel az Alkotmánybíróság nem mellőzhette a Ve. 77. (3) bekezdése, illetve a 78. (1) bekezdése egészének megsemmisítését. Az alkotmányjogi panaszban ténylegesen kifogásolt szövegrészeket a jogbiztonság, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelme miatt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ezért az Alkotmány 2. (2) bekezdése, 56. -a és 57. (1) bekezdése vonatkozásában mellőzte az érdemi alkotmányossági vizsgálatot. Az Alkotmánybíróság vizsgálata arra terjedt ki, hogy a népszavazási eljárásban a speciális, a Ve. általános részében szabályozottaktól eltérő jogorvoslati határidők hiánya sérti-e az Alkotmány 57. (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jogot. A kifogás előterjesztésére előírt háromnapos határidő adott esetben a jogorvoslás lehetőségétől fosztja meg az érintettet. A háromnapos határidőre vonatkozó szabály alkalmazása során akár az is megtörténhet, hogy a kifogással támadott határozatot hozó szerv (területi választási bizottság) döntésétől függ a jogorvoslat további sorsa, nevezetesen, hogy a felterjesztésre nyitva álló egynapos határidőn belül konkrétan mikor továbbítja a kifogást a bírósághoz. Ez pedig teljességgel ellentétes a jogorvoslati jog lényegével, vagyis azzal, hogy a jogorvoslatról nem a határozatot hozó, hanem egy másik szerv dönt. A népszavazás eredményét megállapító döntés elleni kifogás egynapos határideje, valamint a kifogás (akár számos kifogás) elbírálására nyitva álló úgyszintén egynapos határidő indokolatlanul rövid, és ezáltal szükségtelenül korlátozza a kifogás benyújtását, illetve nem teszi lehetővé a jogorvoslati kérelmek érdemi elbírálását. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a népszavazási külön eljárásokban a speciális jogorvoslati határidők szabályozásának hiánya mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményezett, minthogy ezzel sérül az Alkotmány 2. (2) bekezdésében előírt, a népszuverenitás közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezés, valamint az 57. (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog. A kialakult alkotmányellenes helyzet oka tehát a megfelelően kimunkált és a népszavazás jellegének megfelelő, a választásokra előírt általános rendelkezéstől eltérő szabályozás hiánya, amely csak a jogalkotó által pótolható. Az egyik indítványozó kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság semmisítsen meg egy helyi választási bizottsági határozatot. Az Abtv. és más jogszabály alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre helyi választási bizottság határozatának megsemmisítésére.

5 5 59/2002. (XI. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest-Zugló Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, 40/1998. (XII. 31.) számú rendelete 3. (1) bekezdésének második mondata törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. A megsemmisítést követően a 3. (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: "(1) A helyi népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívek tartalmazzák a népszavazáson megválaszolást (döntést) igénylő kérdést/eket." Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) törvényességi észrevételt tett Budapest-Zugló Képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, 40/1998. (XII. 31.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. (1) bekezdése második mondatára, amely a népszavazásra felteendő kérdés megfogalmazásába a képviselő-testület tagjain kívül a helyi választási bizottság, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a bevonását is kötelezővé teszi. A hivatalvezető törvényességi észrevételében arra mutatott rá, hogy a választási eljárásról szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 133. (2) bekezdése mondja meg, hogy mikor kell megtagadnia a helyi választási iroda vezetőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, a kérdés megfogalmazásában sem a képviselő-testületnek, sem más szervnek nincs hatásköre, s ilyen hatáskört a képviselő-testület nem állapíthat meg. A képviselő-testület az Alkotmánybíróság 56/1992. (XI. 4.) AB határozatára hivatkozva elutasította a törvényességi észrevételt, ezért a hivatalvezető a rendelkezés törvényellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében terjesztette elő indítványát. Az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróság a 56/1992. (XI. 4.) AB határozata nyomán az Országgyűlés az Ötv évi módosításával (1994. évi LXIII. törvény) szabályozta a helyi népszavazásban részt venni jogosultak körét, a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének feltételeit, az eljárás több kérdését ben az Országgyűlés megalkotta a választási eljárásról szóló törvényt, amely a helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárási rendjét is szabályozza. Ezen törvényi szabályozások következményeként a helyi önkormányzatok szabályozási lehetősége a helyi népszavazás tárgykörében lényegesen szűkebb, mint korábban volt évben még nem volt törvényi szabályozás az aláírásgyűjtő ívről, ily módon a helyi népszavazás kitűzésének hatásköre magában foglalhatta a kérdés szakszerű, pontos, egyértelműen megválaszolható megfogalmazását. Az aláírásgyűjtő ív tartalmának és hitelesítésének törvényi szabályozása azonban új jogi helyzetet eredményezett. A hatályos törvényi szabályozás már nem teszi lehetővé, hogy a képviselő-testület a népszavazásra felteendő kérdést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követően átfogalmazza a szavazólap számára. Így a szavazólap megfogalmazásába sem a képviselő-testület tagjainak, sem a helyi választási bizottságnak, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a bevonására nincs törvényes lehetőség. A népszavazás kérdését a hitelesített aláírásgyűjtő ív tartalmazza, azt a képviselő-testület sem változtathatja meg, a képviselő-testület hatásköre a népszavazás elrendelésére és a népszavazás időpontjának a kitűzésére terjed ki: a képviselő-testület elrendeli a helyi népszavazást, és ezzel egyidejűleg kitűzi a népszavazás időpontját. 14/1999. (VI. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló 5/1998. (II. 27.) Ök. rendelet 9. (5) bekezdése és 18. (1) bekezdése törvényellenes, ezért e rendelkezéseket a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette.

6 6 Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló 5/1998. (II. 27.) Ök. rendelet 7. (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló - a 8/1996. (II. 26.) Ök. rendelettel módosított - 39/1995. (XI. 16.) Ök. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a népszavazási kezdeményezést elutasító 227/1997. (VII. 29.) határozata, valamint az önkormányzat jegyzőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítésével összefüggő döntése ellen benyújtott alkotmányossági panasz tárgyában is megszüntette az eljárást. Az Alkotmánybírósághoz Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának a helyi népszavazás és népi kezdeményezés egyes feltételeiről és eljárási rendjéről szóló - többször módosított - 39/1995. (XI. 16.) Ök. rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) alkotmányossági vizsgálatára több indítvány is érkezett. 1. Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője indítványt nyújtott be az Ör /1996. (II. 26.) Ök. rendelettel - megállapított 17. (1) bekezdése ellen, miután a képviselő-testület a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 98. (2) bekezdés a) pontja szerinti törvényességi felhívásával nem értett egyet. E rendelkezés értelmében, ha a népszavazással érintett terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az érintett településrész választópolgárai alatt Budapest XXIII. kerület valamennyi választópolgárát érteni kell. A hivatalvezető véleménye szerint e szabály az Ötv. rendelkezéseihez képest kedvezőtlenebb előírást tartalmaz a népszavazási kezdeményezésre jogosultak számának meghatározása tekintetében akkor, ha a lakott területen élők népszavazási kezdeményezése az általuk lakott terület mellett lakatlan területre is vonatkozik. Az elválni szándékozó településrész Alkotmányon és Ötv.-n alapuló önálló döntési joga szenved csorbát akkor, ha a nem lakott területrészt is érintő népszavazás esetén a kerület választópolgárainak egészét kell népszavazással érintettnek tekinteni. Ezért az Ör (1) bekezdése sérti az Alkotmány 44. (1) bekezdését, illetve az Ötv. 46. (2) bekezdését. 2. Az Ör.1. előbb jelölt és egyéb rendelkezései alkotmányossági vizsgálatára irányuló többi indítvány szerint: 2.1. Az Ör d) pontjába foglalt az a szabály, hogy nem rendelhető el helyi népszavazás az önkormányzat közigazgatási határán belül lévő beépítetlen területről, ellentétben áll az Ötv. 46. (4) bekezdésével, mert abban ilyen tartalmú tiltó rendelkezés nem szerepel. Sérelmezi az indítványozó az Ör (1) bekezdés d) pontját is, amely kimondja, hogy a helyi népszavazást a Soroksáron lakóhellyel és választójoggal rendelkező választópolgárok legalább 25%-a kezdeményezheti. Véleménye szerint e rendelkezés az Ötv. 45. (1) bekezdésével, illetve a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övt.) 2. (1) bekezdésével ellentétes, mert a helyi népszavazás kezdeményezőinek körét szűkítette azáltal, hogy a választójog mellett a lakóhellyel rendelkezést is feltételül szabta. Sérelmezi továbbá a kezdeményezés feltételéül megállapított 25%-ot is, mert az Ör.1. az általa meghatározott választójogosultsággal rendelkezők számához viszonyítja azt. Az indítványozó - ahogy a fővárosi közigazgatási hivatal vezetője is - megsemmisíteni kéri az Ör /1996. (II. 26.) Ök. rendelettel - megállapított 17. (1) bekezdését. Az Alkotmány 44. (1) bekezdésébe foglalt helyi önkormányzáshoz való jogot e szabály - véleménye szerint - azért korlátozza, mert bármilyen méretű lakatlan területrész megakadályozza a településrész lakosságát, hogy hovatartozásukról maguk döntsenek. Az indítványozó helyi népszavazást kívánt kezdeményezni Budapest XXIII. kerület területrészének Pesterzsébethez csatolása tárgyában. Ezzel összefüggésben alkotmányossági panaszt is előterjesztett a Soroksári Önkormányzat népszavazási kezdeményezést elutasító 227/1997. (VII. 29.) határozata ellen, mert véleménye szerint az elutasító döntés sérti az Alkotmány 44. (1) bekezdését, a helyi önkormányzáshoz való jog helyi népszavazás útján történő gyakorlását Az indítványozó később újabb beadványt nyújtott be. Ebben alkotmányossági panaszát kiterjesztette a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata jegyzőjének az aláírásgyűjtő íven a hitelesítéskor feltüntetett aláírások száma ellen, továbbá részben megismételte az Ör.1.-gyel kapcsolatos korábbi beadványában felvetett alkotmányossági problémákat. Újabb indítványban vizsgálni kéri továbbá az Ör (3)-(4) bekezdését, amely kimondja, hogy helyi népszavazást nem lehet kitűzni a helyhatósági választások időpontját megelőző és az azt követő 4 hónapon belül, illetve amely úgy rendelkezik, hogy Soroksár területét érintő népszavazás elrendelése a képviselőtestület megbízatásának lejárta előtt 12 hónapon belül nem írható ki. Álláspontja szerint a helyi népszavazás időbeli

7 7 korlátja szintén ellentétes a helyi önkormányzáshoz való jog helyi népszavazás útján történő gyakorlását biztosító alkotmányi rendelkezéssel. Az Alkotmánybíróság eljárása alatt hatályba lépett a területszervezési eljárásról szóló évi XLI. törvény (a továbbiakban: Tetv.), amelynek 22. (2) bekezdés a) pontja az Ötv. 66/D. -át hatályon kívül helyezte, és a fővárosi területszervezési ügyekre is irányadóan új - a határidőket másként szabályozó - rendelkezéseket léptetett életbe. Az Alkotmánybíróság szerint a kerületi tagozódás megváltoztatására, kerületnek vagy városrészi önkormányzatnak a fővárosból való kiválására, községnek a fővároshoz való csatlakozására, illetőleg más rendelkezések a kerület valamely területrészének más kerülethez való csatolására. A helyi népszavazás szerepét a törvény a területszervezési ügy jellegéhez igazítja. A kerületi tagozódás megváltoztatásával járó területszervezési kérdésekben a törvény a kezdeményezés érvényességi feltételeként kötelezően előírja az érintett kerület(ek)ben, városrészi önkormányzat területén, illetőleg a csatlakozni kívánó települési önkormányzat területén a helyi népszavazás tartását. A népszavazás eredménye a képviselőtestületre kötelező. Abban az esetben viszont, ha valamely területrésznek kerületek közötti átcsatolását az érintett kerületi önkormányzatok képviselő-testületei kezdeményezik, a törvény kötelező helyi népszavazást nem ír elő. Azonban nincs akadálya annak, hogy a kerületi önkormányzat képviselő-testülete ebben a kérdésben helyi népszavazást írjon ki, illetőleg az Ötv a alapján alkotott rendeletében szabályozza a helyi népszavazásnak ezt az esetét. A jelen ügy tárgyát képező Ör (1) bekezdése a fővárosi területszervezési ügyekre is irányadó rendelkezést tartalmaz, amikor a népszavazásban érintett választópolgárok részvételi jogának általános szabályait értelmezi a fővárosi kerületre akként, hogy ha a népszavazással érintett terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az Ötv. 46. (2) bekezdésében szabályozott érintett településrész választópolgárai alatt Budapest XXIII. kerület valamennyi választópolgárát érteni kell. Az Ör (1) bekezdése ellentétes az Ötv. 46. (2) bekezdésével is, mivel azt akként értelmezi, hogy a nem lakott területrész mint szempont irányadó a népszavazásban való részvételi kör meghatározásában. Mint fönt bemutatásra került a fővárosi területszervezési ügyeket érintően a településrész választópolgárai többféle kérdésben jogosultak helyi népszavazásra. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában a nem lakott területrész nem lehet szempont a népszavazásban részt vevő (sem pedig az azt kezdeményező) választópolgárok körének meghatározása során. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Ötv.-ben a területszervezési ügyekre vonatkozó helyi népszavazás funkciója nem a lakatlan területek hovatartozásáról való döntés. Helyi rendeletben e szempont figyelembevételével sem lehet az Ötv. 46. (2) bekezdését kiterjesztően értelmezni. Az Alkotmánybíróság az Ör (1) bekezdés d) pontja megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. Az indítványozó az Ör (1) bekezdés d) pontját azért támadja, mert álláspontja szerint a törvényi szabályokhoz képest szűkíti a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultak körét akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy: A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti Soroksáron lakóhellyel és választójoggal rendelkező választópolgárok legalább 25%-a. Az Ötv. 45. (1) bekezdése szerint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, aki a helyi önkormányzati választáson választójogosult. Az Ötv. 47. (1) bekezdés d) pontja értelmében a helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. Erre irányadóan a választójogosultság fogalmát az Övt. rendelkezései részletezik. Az Övt. 2. (1) bekezdése szerint minden nagykorú magyar állampolgár, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye Magyarországon van, az önkormányzati választásokon választó és választható. A választójog megilleti a Magyarországra bevándorolt - a magyar jog szerint nagykorú - nem magyar állampolgárt is (a továbbiakban együtt: választópolgár). Az Övt. 2. (3) bekezdése ugyanakkor akképpen rendelkezik, hogy a választópolgár a választójogát szabad elhatározása alapján, - az e törvényben foglaltak kivételével - lakóhelyén gyakorolja. Ha nem a lakóhelyén kívánja gyakorolni, akkor az Övt. 2. (4) bekezdése az irányadó, amelynek értelmében az a választópolgár, aki lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesített, igazolással választójogát tartózkodási helyén gyakorolhatja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy téved az indítványozó amikor azt állítja, hogy az Ör.2. a lakóhellyel és választójoggal rendelkezés feltételeinek a meghatározásával megsértette a törvényeket. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazás kezdeményezésére előírt ezen feltételek nem akadályozzák a választópolgárok

8 8 helyi önkormányzáshoz való jogának közvetlen gyakorlását. Szintén nem helytálló az az indítványozói felvetés, amely a választópolgárok legalább 25%-ának kezdeményezését előíró rendelkezéssel szemben fogalmazódott meg. A kezdeményezés feltételéül a választópolgárok 25%-át, mint maximumot maga az Ötv. 47. (1) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, az pedig hogy az Ör.2. ezt a lakóhellyel és választójoggal rendelkezők számarányához viszonyítja, a népszavazással kapcsolatos választójogosultság szempontjából nincs ellentétben az Ötv. és Övt. rendelkezéseivel. 60/1996. (XII. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Pécel Nagyközség Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. b) pontja, 2. -a, 3. a) pontja és 15. (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a péceli önkormányzat 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. a) pontja, 7. -a, 8. (1) bekezdése, 14. -a és 15. (2)-(3) bekezdése, valamint a 17. (1) bekezdésében "a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése" szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pécel városban, augusztus 29- én lebonyolított helyi népszavazás eredményét megállapító 446/1996. határozata megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság a Pécel városban, augusztus 29-én tartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasította. Az indítványozói hivatkozások szerint az Ör. támadott előírásai a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) sérelmével határozták meg a helyi népszavazás elrendelésének, lebonyolításának és eredménye megállapításának szabályait. Az alkotmányossági panaszok előterjesztői azt kifogásolták, hogy a Pécel városban augusztus 29-én tartott népszavazás lebonyolítása jogszabálysértő volt. Az egyik alkotmányossági panasz azt is jogszabálysértőnek vélte, hogy a képviselő-testület a választási bizottságot visszahívta és a polgármester jelölése alapján új választási bizottságot hozott létre. E panasz előterjesztője arra hivatkozott, hogy az újonnan létrehozott választási bizottság több tagja az önkormányzati választásokon jelöltként indult, ezért ilyen megbízatást nem tölthet be. Más indítványozók úgy ítélték meg, hogy a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés, majd a népszavazás lebonyolítása során bizonyos személyek megtévesztették a lakosságot. Az indítványozók kifogásolták, hogy a népszavazást kezdeményezők - a szavazatszámláló bizottságtól szerzett értesüléseik alapján - a népszavazás napjának délutánján is "szervezték - agitálták" a szavazásra jogosultakat. Az alkotmányossági panasz szerint a helyi választási bizottság tagja helyett a póttag szavazott, a bizottság elnöke pedig "bántalmazással" fenyegette meg a választási bizottság tagjait. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. előírásai a népszavazás kiírásának lehetséges, illetőleg kötelező feltételeit ellentmondásosan állapítják meg. A vizsgált rendelkezésekből ugyanis nem tűnik ki egyértelműen, hogy a képviselő-testület a választópolgárok legalább 25%-a, avagy 2000 választópolgár kezdeményezése alapján köteles a helyi népszavazást kitűzni. Az Alkotmánybíróság már több döntésében - különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban - elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára... előre láthatóak legyenek. Mivel az Ör. 2. -a és 3. a) pontja - a választópolgárok számának ellentmondásos, illetve eltérő megjelölése miatt - nem felel meg ennek az igénynek, ezért az Alkotmánybíróság az említett előírásokat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 2. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy az Ör. idézett 1. b) pontja alapján a helyi népszavazást - a 17 tagú képviselő-testület esetében - legalább 10 települési képviselő kezdeményezheti. Az Ötv. említett 47. (1) bekezdés a) pontja a települési képviselők legalább egynegyedét jogosítja fel a helyi népszavazás kezdeményezésére.

9 9 A sérelmezett rendelkezés szerint a népszavazás kezdeményezéséhez legalább 10 települési képviselő egyetértése szükséges, az Ör. 3. b) pontja pedig arra utal, hogy 13 képviselő kezdeményezése esetén a képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást. Az Alkotmánybíróság már korábban rámutatott arra, hogy a helyi népszavazás rendeleti szabályai nem korlátozhatják a "népakarat tényleges megnyilvánulását, a helyi önkormányzás jogának népszavazás útján történő gyakorlását". (1/1992. (I. 16.) AB határozat) A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a népszavazás kezdeményezéséhez a képviselők felét is meghaladó arány előírása sérti az Ötv. 47. (1) bekezdés a) pontját, ezért ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 3. Az Ör. 7. -a úgy rendelkezik, hogy "az aláírásgyűjtéseket - azonos tárgyban - 14 napig lehet folytatni". Az Ötv. 45. (5) bekezdés második mondata szerint pedig "aláírást gyűjteni az aláíró ívek hitelesítésétől számított legfeljebb 30 napig lehet". Az Ötv. és az Ör. idézett rendelkezései összevetésével megállapítható, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek az Ötv.-nek az aláírásgyűjtés legtovábbi határnapját meghatározó előírásával. 4. Az Ötv. 45. (5) bekezdés harmadik mondata is a helyi népszavazás kezdeményezésének folyamatát szabályozza, amikor úgy rendelkezik, hogy az aláírásgyűjtő ívek - a hitelesítés után, az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló legfeljebb 30 napot követő - legkésőbb 8. napon adhatók át a polgármesternek. Az Ör. 8. (1) bekezdése szerint: "Az aláírásgyűjtő íveket az ív megnyitását, illetve az első aláírás időpontját követő 15. napon - ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon - a polgármesternek kell átadni." Az Ötv a, az Ör. 7. -a és 8. -a összevetéséből az tűnik ki, hogy az íveket az aláírásgyűjtés befejezését követő napon (ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon), tehát az Ötv.-ben meghatározott határidőn belül kell a polgármesternek átadni. Az Ör. 8. (1) bekezdése tehát nem ellentétes az Ötv. 45. (5) bekezdés harmadik mondatával. 5. Az egyik indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. "a népszavazás érvényességét és eredményességét törvényellenesen összevonja és annak feltételeit egységesen állapítja meg". Nem tekinthető alkotmányellenesnek az olyan önkormányzati rendeleti szabályozás, amely a népszavazás érvényességének és eredményességének megítélésekor az érvényes szavazatokat rendeli figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 6. a) Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör a az Övtv. 19. (2) bekezdés f) pontjával ellentétesen rendelkezik a helyi népszavazás eredménye közzétételéről. A helyi választási bizottságnak kizárólag a helyi népszavazás eredménye megállapítására és az eredménynek a képviselő-testülettel való közlésére van hatásköre. Az Ötv. 10. c) pont első fordulata szerint a helyi népszavazás kiírása a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ennek a garanciális jelentőségű rendelkezésnek felel meg az 50. (1) bekezdés idézett harmadik mondata is, amikor a népszavazás eredményéről a képviselő-testület tájékoztatását írja elő. Mivel az Ör. 15. (1) bekezdés ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság ezt az előírást alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. b) Az Ötv. 9. (3) bekezdése alapján a képviselő-testület "egyes hatásköreit a polgármesterre... ruházhatja", nem kifogásolható a polgármester képviselő-testületi felhatalmazása a lakosság tájékoztatására, így az Alkotmánybíróság az Ör. 15. (2)-(3) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a megsemmisítésükre irányuló indítványt elutasította. 7. Az indítványozó az Ör. 17. (1) bekezdését azért kifogásolta, mivel "a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése" esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását, s ezáltal hatáskört állapít meg az Alkotmánybíróságnak. A helyi népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése a helyi népszavazás lebonyolítása tárgykörébe tartozó olyan jogszabálysértés, amely akadályozza, illetve veszélyezteti a választópolgári akarat helyi népszavazás útján történő szabályszerű kinyilvánítását, illetve annak értékelését. Nem tekinthető tehát törvénysértőnek az Ör.-nek az az előírása, amely a helyi népszavazás eredménye megállapításáról rendelkező törvényes előírások megsértése esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását. A vázoltak szerint

10 10 ugyanis ez az esetkör a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtható alkotmányossági panasz egyik tárgycsoportjának felel meg. A kifogásolt rendelkezés tehát nem keletkeztet új alkotmánybírósági hatáskört. Az alkotmányossági panasz vizsgálatára irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 1385/H/1991. (ABH , 681.), valamint a 1361/H/1992. AB határozatban (ABH , 755.) is kinyilvánította, hogy az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás lebonyolításának jogszabálysértő voltáról a hatáskörrel rendelkező (választási és egyéb) szervek ténymegállapításai alapján dönt. A vizsgált helyi népszavazás eredményét kinyilvánító helyi választási bizottsági határozat szerint "a mozgóurnával a szavazatok begyűjtése alkalmával... visszaéléseket követtek el, amelynek következtében a tiszta választás eredménye egyértelműen nem állapítható meg". A péceli képviselő-testület már említett 446/1996. sz. határozata a helyi választási bizottság döntését nem változtatta meg. A vázoltakra tekintettel, valamint az alkotmányossági panaszok előterjesztői, a péceli polgármester, a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője és a Pest Megyei Bíróság által benyújtott iratok alapján az Alkotmánybíróság nem talált indokot arra, hogy a vizsgált helyi népszavazást eredménytelennek nyilvánító képviselő-testületi határozatot megsemmisítse. 27/1996. (VII. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 5/1995. (IV. 24.) számú önkormányzati rendelet 1. (1) bekezdésének a településrészek területi határait meghatározó rendelkezései törvénysértőek, ezért azokat megsemmisítette. A részbeni megsemmisítés eredményeként a rendelet 1. (1) bekezdésének szövege a következő: "(1) A helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, akinek a helyi önkormányzati választáson választójoga van (a továbbiakban: szavazásra jogosult választópolgár). Helyi népszavazás településrészt érintő ügyben is elrendelhető." Az Alkotmánybíróság a rendelet 2. (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. A megyei közigazgatási hivatal vezetője - miután az önkormányzat képviselő-testülete törvényességi észrevételét határidőn belül nem tárgyalta meg és nem intézkedett a törvénysértés megszüntetése iránt - a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 99. (2) bekezdés a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 5/1995. (IV. 24.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1. (1) bekezdésének, valamint 2. (2) bekezdésének megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. 1. (1) bekezdésének azok a rendelkezései, amelyek a földrajzi határok megjelölésével meghatározzák, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából a nagyközség mely területeit kell településrésznek tekinteni, az Alkotmány 44. (1) bekezdésébe ütközik, mert korlátozza a választópolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában. A 2. (2) bekezdése, amely kimondja, hogy e településrészek választói vehetnek részt a községegyesítés megszüntetésének, valamint az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazásban, ellentétes az Ötv ában foglalt rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra bocsátott kérdéstől és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétől független, normatív meghatározása ellentétes az Ötv.-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. Az Ötv. 56. (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy nem rendezhető egységesen és normatív módon az, hogy a településrészt érintő népszavazásban a település mely földrajzilag körülhatárolható területén lakó választópolgárok vehetnek részt, mert az a népszavazásra bocsátott kérdéstől függ. Az Ötv. 47. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület köteles kitűzni a népszavazást, ha azt az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság, e rendelkezéssel kapcsolatosan már korábban 1287/H/1993. AB határozatában (ABH 1994, 805) megállapította, hogy a törvénynek ez a szabálya arra kötelezi a képviselő-testületet, hogy - ha a rendeletben előírt számú választópolgár

11 11 kezdeményezi a népszavazás elrendelését - abban a kérdésben tűzze ki a népszavazást, amelyre a választópolgárok akarata, kezdeményezése irányul. A népszavazás elrendelését csak akkor tagadhatja meg, ha a kezdeményezéssel érintett ügyben nincs helye helyi népszavazásnak. Így községegyesítés megszüntetésének, új község alakításának kezdeményezésére, illetőleg lakott településrész átadására irányuló népszavazási kezdeményezés esetén is arra a területre köteles kiírni a népszavazást, amelyre a népszavazást kezdeményező választópolgárok akarata irányult. Annak normatív meghatározása, hogy a helyi népszavazás elrendelése szempontjából mely földrajzi területek tekintendők településrésznek, sérti a választópolgároknak a népszavazás kezdeményezésére az Ötv ában biztosított jogát. 2. Indítványozó kezdeményezte még az Ör. 2. (2) bekezdésének a megsemmisítését is. Az Ör. 2. (2) bekezdése kimondja, hogy községegyesítés megszüntetésének, illetőleg a községegyesítésnek, valamint az új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban az érintett településrész választói vehetnek részt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. e rendelkezése csak az Ör. 1. (1) bekezdésének megsemmisített rendelkezésével együtt eredményezett törvénysértést, önmagában nem törvénysértő, mivel nem tartalmaz új normát, csupán megismétli az Ötv. 46. (2) bekezdésében foglalt szabályt. Ezért az Ör. 2. (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 26/1996. (VII. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Zamárdi nagyközségben, október 15-én megtartott helyi népszavazás lebonyolítása törvénysértő volt, ezért annak eredményét megsemmisítette. Egyúttal felhívta Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét arra, hogy e határozat közzétételétől számított 60 napon belül rendeljen el új népszavazást az ügyben. Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete a Szántód településrészen lakó választópolgárok kezdeményezése alapján október 15-ére helyi népszavazást rendelt el új község alakításának kezdeményezése tárgyában. A népszavazáson 210 választópolgár jelent meg, ebből 209 adott le érvényes szavazatot. Az érvényes szavazatot leadók közül 174-en szavaztak Szántód önálló községgé alakítása mellett. A népszavazás befejezésekor a választók nyilvántartásában szereplő választópolgárok száma 429 volt, így a szavazáson megjelentek száma nem felelt meg a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 45. (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott érvényességi követelményeknek. Ezért a népszavazás érvénytelen volt. A Szántód önálló községgé alakításának előkészítésére létrejött Szántódi Előkészítő Bizottság a népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogszabálysértések miatt panaszt nyújtottak be. Indítványozók álláspontja szerint a helyi népszavazás eredménytelenségét az okozta, hogy a helyi népszavazás elrendelését követően Zamárdi nagyközség Zamárdi településrészén lakó, Szántód önálló községgé alakulását ellenző polgárok a népszavazás eredményességének megakadályozása érdekében nagy számban jelentették be Szántód településrészen levő lakcímre lakóhelyüket. Ennek eredményeként a helyi népszavazást közvetlenül megelőző időszakban nagy számban vettek fel olyan személyeket a választók nyilvántartásába, akiknek lakóhelye ténylegesen nem a helyi népszavazással érintett területen volt, s így a helyi népszavazásban részvételi jogosultsággal sem rendelkeztek. Mivel ezek, a népszavazáson részvételi jogosultsággal nem rendelkező polgárok a szavazáson nem jelentek meg, a népszavazás érvénytelen lett, annak ellenére, hogy az érintett településrészen lakó választópolgárok többsége Szántód önálló községgé alakításának kezdeményezése mellett döntött. A Szántódi Előkészítő Bizottság képviselői november 7-én kelt kiegészítő beadványukban azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság hozzon olyan határozatot, amely a választók nyilvántartásába felvett, részvételi jogosultsággal nem rendelkező választópolgárok figyelmen kívül hagyásával, újabb népszavazás kiírása nélkül lehetőséget ad a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének megállapítására.

12 12 Az alkotmányossági panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a hatályos jogszabályok alapján a választópolgárok mely köre volt jogosult arra, hogy a Zamárdi nagyközségben október 15-én megtartott helyi népszavazáson részt vegyen. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazásban azok a választópolgárok jogosultak részt venni, akik az érintett területen lakóhellyel rendelkeznek, illetőleg akik ott legkésőbb a helyi népszavazás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesítettek. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Zamárdi nagyközségben október 15-ére kitűzött népszavazás lebonyolítása során a jogosultak nyilvántartásának összeállításakor, és a népszavazás eredményének megállapításakor valóban csak a népszavazásban való részvételi jogosultsággal rendelkező választópolgárokat vették-e figyelembe. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tények alapján a népszavazást megelőzően nagy számban történtek olyan lakcímbejelentések a népszavazással érintett területre, amelyet a bejelentők nem a lakóhely létesítésének szándékával tettek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Zamárdi nagyközségben, október 15-én tartott népszavazás lebonyolítása során - mivel a választójogosultak nyilvántartásába az Nyjt. szabályainak megsértésével olyan személyek kerültek felvételre, akiknek lakóhelye ténylegesen nem a népszavazással érintett területen volt - olyan személyek is lehetőséget kaptak a népszavazásban való részvételre, akik az Ötv ának (1) bekezdése alapján arra nem voltak jogosultak. Ennek eredményeként jogsértő - az Ötv ának (2) bekezdésébe ütköző - módon történt a népszavazás eredményének megállapítása is, mert nem a terület választópolgárainak számát figyelembe véve állapították meg a népszavazás érvényességét. Így a népszavazás lebonyolítása során jogszabálysértés történt. Az Alkotmánybíróság - mivel csak 14 választópolgár megjelenése hiányzott ahhoz, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen - megállapította, hogy a népszavazás lebonyolítása során elkövetett jogszabálysértés alkalmas volt a népszavazás eredményének befolyásolására, a népszavazás eredményét megsemmisítette, és az ügyben új népszavazás elrendelésére hívta fel Zamárdi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét. 15/1996. (V. 3.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abasár Község Önkormányzatának képviselő-testülete által helyi népszavazás elrendelésére vonatkozó kérelem elutasításáról hozott 78/1995. (V. 17.) számú határozata törvénysértő, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Egyúttal felhívta Abasár Községi Önkormányzat képviselő-testületét, hogy a választópolgárok benyújtott kezdeményazése alap*án a népszavazást rendelje el. Abasár lakossaga a szennyvízrendszer megvalósítása ügyében népszavazást kezdeményezett annak eldöntésére, hogy a jözsigben milyen szennyvíz-elvdzetèsi re.drzer épüljön: a! gravitációs reldszer vagy b) nyomott rendszer. A kezdeményezők a szükséges aláírásokat tartalmazó okmányokat március 20-án nyújtották be a helyi polgármesteri hivatalhoz. Az önkormányzat képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 47. (3) bekezdésében előírt egy hónapon belül nem, csupán május 17-én megtartott ülésén hozta meg döntését. A helyi önkormányzat képviselő-testülete május 17-én 78/1995. számú határozatával a népszavazás kiírására vonatkozó kérelmet elutasította. Az elutasító döntést a kérelmezők az Ötv. 47. (1), (2) és (3) bekezdését sértőnek tartották, amiért alkotmányossági panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az május 17-én meghozott határozatot tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot, a jegyző június 5-én foglalta írásba, és a helyben szokásos módon ekkor függesztette ki a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. Az abban foglaltakról tehát az érdekeltek június 5-től értesültek. A panasz pedig június 7-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a népszavazás kezdeményezésére benyújtott okirat beérkezése után az önkormányzat képviselő-testülete nem az Ötv. 47. (3) bekezdésében előírt egy hónapon belül hozta meg döntését az ügyben.

13 13 Az Alkotmánybíróság megkeresésére Abasár polgármestere arra hivatkozott, hogy a testületben felmerült jogértelmezési kérdésben a Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztályától kért állásfoglalásig várakoztak a döntéssel. A késedelemnek önmagában nem volt jogszabálysértő következménye, a kezdeményezés elutasítása azonban sérti a Ötv. 47. (1) bekezdését. A népszavazás elrendelésének elutasítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kezdeményezés a formai előírásoknak nem felel meg, vagy olyan kérdésben kérik azt, amelyben a jogszabály szerint népszavazás nem írható ki. Minden más esetben a kezdeményezés teljesítése nem tagadható meg. Az elutasítás indokaként csupán az vetődött fel, hogy ha a testület által választott műszaki megoldás helyett a kiírt népszavazás eredményeként a lakosság a másik megoldást választja, akkor az jelentős költségtöbblettel jár. A tervek elkészültek, a munkálatokat megkezdték, ilyen stádiumban - figyelemmel a népszavazás lebonyolítási költségeire is - célszerűtlen a népszavazást elrendelni. Az elutasítás indokaként arra is hivatkozás történt a testületben, hogy a döntés a költségvetéssel szoros összefüggésben van, tehát a kezdeményezést olyan témakörben terjesztették elő, amire nem tartható népszavazás. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban, így különösen a 34/1993. (V. 28.) AB határozatában megfogalmazta azokat a lényeges elveket, amelyek az önkormányzati alapjogok és a népszavazás mint alapjogi intézmény vonatkozásában meghatározóak. A választópolgároknak a népszavazás, népi kezdeményezés tehát olyan joga, amelyet az Alkotmány 8. (2) bekezdése alapján csak törvény korlátozhat, de annak lényeges tartalma nem korlátozható. Ez a magyarázata annak, hogy a helyi népszavazás elrendelésére vonatkozó kezdeményezést a testület csak a törvényben, közelebbről a Ötv.-ben írt tilalmak esetén utasíthatja el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Abasár Község Önkormányzati testületének a népszavazás kezdeményezése elutasítása tárgyában meghozott 78/1995. (V. 17.) számú határozata jogszabályt sért. Egyrészt sérti az Ötv. 46. (4) bekezdését, mert annak kiterjesztő értelmezésével olyan kérdést is tiltott kérdésként kezelt, amely az Ötv. hivatkozott rendelkezése szerint nem tartozik a tilalmi körbe. Másrészt azért is jogszabálysértő, mert gazdaságossági, célszerűségi okokra hivatkozással úgy bírálta el a kezdeményezést, mintha az közigazgatási hatáskörbe tartozó döntést igényelne, figyelmen kívül hagyta a törvénynek a népszavazás, népi kezdeményezésre vonatkozó speciális rendelkezéseit. E vonatkozásban a testületnek nincs érdemi kérdéseket illető mérlegelési jogköre. A népszavazást, ha annak törvényi feltételei fennállanak, ki kell írnia. Elutasító döntés csak formai okokból (aláírók száma, jogosultságuk stb.), illetőleg az Ötv. szerint tiltott kérdések esetében hozható. 4/1995. (II. 22.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Verőce Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a 98/1994. határozatával jogszabálysértő módon halasztotta el határozatlan ideig a Verőce, Asztalos János utca és az Árpád utca hsz.-ig terjedő területrész Kismaros község részére történő átadása ügyében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. Az Alkotmánybíróság a verőcei képviselő-testület 98/1994. határozatát megsemmisíti, és felhívja Verőce Község Önkormányzatát, hogy a helyi népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést - e határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül - tárgyalja meg, és hozzon a helyi népszavazás elrendeléséről törvényes határozatot. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz a törvényes határidőn belül benyújtott alkotmányossági panaszában azt kifogásolta, hogy Verőce Község Önkormányzata jogszabálysértő módon határozatlan időre elhalasztotta a Verőce, Asztalos János utca és az Árpád utca hsz.-ig terjedő területrész Kismaros község részére történő átadása ügyében kezdeményezett helyi népszavazás elrendelését. Az alkotmányossági panaszt kiegészítő beadvány arra is utalt, hogy a verőcei polgármester az szeptember 16-án tartott közmeghallgatáson a helyi népszavazás

14 14 kitűzésének halogatását a lakott területrész átadására irányuló kezdeményezés szándékos megakadályozásának minősítette. A verőcei önkormányzat az időpont módosítását követően határozatlan időre halasztotta el a lakott területrész átadását kezdeményező helyi népszavazás lebonyolítását. Az önkormányzat ezt a magatartását sem a kezdeményezés esetleges tartalmi fogyatékosságával, sem más körülményekkel nem indokolta. Az Alkotmánybíróság a verőcei polgármester által előterjesztett iratok alapján megállapította, hogy a kérdéses településrész választópolgárainak száma 52 fő. Az alkotmányossági panaszhoz mellékelt Kimutatás a Kismaroshoz való csatlakozás kérelmezőinek aláírásáról című dokumentumon 46 fő aláírása szerepelt. A verőcei polgármester az Alkotmánybíróság felhívására azt közölte, hogy az aláírásgyűjtő ívek eredeti példányai elvesztek, és így hitelesített változatot sem nyújthatott be. Az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabályok és a feltárt körülmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a verőcei önkormányzat a Verőce község megjelölt lakott településrésze Kismaros község részére történő átadása tárgyában kezdeményezett helyi népszavazást jogszabálysértő módon halasztotta el határozatlan ideig. Az ilyen tartalmú döntés - a vázoltaknak megfelelően - sérti a helyi önkormányzáshoz való jog megvalósítását, és ellentétes az Ötv. idézett 56. (2) bekezdésében, valamint az e törvény 47. (2) bekezdésében foglalt előírással. Az Ötv. 47. (2) bekezdése ugyanis megállapítja: A képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte. A verőcei képviselő-testület ugyancsak idézett előírása szerint a választópolgárok 25%-ának kezdeményezésére a képviselő-testületnek ki kell tűznie a helyi népszavazást. A verőcei önkormányzat a 38/1994. határozatával a népszavazást kitűzte, az időpont módosításával, illetve a meghatározatlan időre szóló halasztással azonban a lebonyolítást megakadályozta. 8/1994. (II. 23.) AB határozat Az indítványozó Zamárdi nagyközség önkormányzata helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, az évi 6. rendelettel módosított évi 10. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. -ának (2) bekezdése és 6. -ának (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a kifogásolt előírások ellentétesek az Alkotmány 42. -ában foglalt rendelkezéssel, mivel a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére irányuló helyi népszavazáson az üdülőtulajdonosok részére is biztosítják a részvétel lehetőségét. Álláspontja szerint ez a jog kizárólag az érintett településrész lakosságát, választópolgárait illeti meg. Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkoxóan is, hogy `z Alkotmanybmrósag semmisítse meg a Zamárdi nagyközség szántódi településrészin szeptember 22-én tartott, új község alakításának kezdeményezésére irányuls helyi népszavazás eredlényét megállapmtñ kipviselő-test leti határozatot, s kötelezze az önkormányzatot alkotmányos rendeleti előírás megalkotására, a népszavazási eredmény újbóli megállapítására. Az Alkotmánybíróság az Ötv ának (2) bekezdését megsemmisítő határozata indokolásában felhívta a figyelmet arra, hogy ez a rendelkezés olyan személyi kör részére is biztosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételi jogot, amelynek tagjait az adott településen nem illeti meg a választójog. A településen állandó lakóhellyel nem rendelkező üdülőtulajdonosok - ha a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló évi LXIV. törvény 2. és 5. -a alapján más jogcímen a településen nem rendelkeznek választójoggal - nem minősülnek a településen választójoggal rendelkező lakosoknak, vagyis az Ötv. 5. -a értelmében vett választópolgároknak, és így e alapján nem illetik meg őket a fenti értelemben vett választópolgárok közössége által gyakorolható önkormányzási jognak sem a képviselők útján gyakorolható összetevője, hiszen saját képviselőket nem választhatnak, a települési képviselők választásában nem vehetnek részt, sem a helyi népszavazáson való részvétellel gyakorolható közösségi jogok. Mivel az Ör. 1. -ának (2) bekezdése lehetővé tette az üdülőtulajdonosok helyi népszavazásban való részvételét, a 6. (2) bekezdése pedig az érvényesség és az eredményesség megállapításánál rendelte figyelembe venni az üdülőtulajdonosok szavazatát, az Alkotmánybíróság ezeket az előírásokat törvényellenesnek minősítette és a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. Az indítvány és az alkotmányossági panasz kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgált helyi népszavazás eredményét megállapító képviselő-testületi határozatot semmisítse meg.

15 15 Mivel a helyi népszavazás lebonyolítására az akkor érvényes és hatályos önkormányzati rendeleti előírások alkalmazásával került sor, az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás eredménye, illetve a zamárdi képviselőtestületnek az ezt megállapító 24/1992. (II. 24.) határozata megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. Az indítvány azt is kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a zamárdi önkormányzatot a megsemmisített rendelkezések helyett új, alkotmányos tartalmú szabályozás megalkotására. Az Alkotmánybíróság - a már többször említett 18/1993. (III. 19.) AB határozatában - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek tekintette, hogy a törvényalkotó nem határozta meg a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának alapvető feltételeit és biztosítékait. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság december 31-ig határidőt szabott a törvényalkotónak arra, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megszüntetésére nyitva álló határidőben az Ötv. megsemmisített rendelkezései helyett a helyi népszavazásban részvételre jogosultak körét az egyéb új alkotmányos rendelkezésekkel összhangban állapítsa meg. 44/1993. (VII. 2.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest Főváros XI. kerületi önkormányzata képviselő-testületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 2/1992. (III. 19.) rendelete 9. -a törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát. E rendelet 6. -a (1) bekezdésének a)-g) pontja, valamint 21. -a alkotmány- illetve törvényellenessége megállapítására vonatkozó indítványt és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította. A köztársasági megbízott - mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívására a Budapest Főváros XI. kerületi képviselő-testülete nem intézkedett - a XI. kerületi önkormányzatnak a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 2/1992. (III. 19.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6., 9. és 21. -a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 42. -ával, 44. (1) bekezdésével, 44/A. (2) bekezdésével, valamint a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) bizonyos előírásaival. A 6. (1) bekezdése az indítványozó szerint azért törvénysértő, mert az Ötv ával ellentétesen felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekben kizárólag helyi népszavazás dönthet a kerületben. Arra is hivatkozott, hogy az Ör. 6. (1) bekezdésének g) pontja nem tesz különbséget a településrészen tartott helyi népszavazás és a település valamennyi választópolgárát érintő népszavazás között, s így a népszavazást kezdeményezők arányát minden esetben a település összes választópolgára számához kell viszonyítani. A felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezés az Ör. 9. -ában foglalt rendelkezést is kifogásolta, mivel az leszűkíti a már eredményesen kezdeményezett népszavazás elrendelése tárgyában hozható érvényes határozatok számát, így alkalmas arra, hogy a választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzáshoz való, Alkotmányban biztosított jogot korlátozza. Az Ör át az indítványozó azért tartotta törvénysértőnek, mert e rendelkezés szerint a helyi népszavazást a helyi önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörben kell lefolytatni. Ez a területi beosztás pedig - az indítványozó véleménye szerint - nem feltétlenül egyezik meg a helyi népszavazással érintett településrésszel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazás és a képviselő-testület döntési jogköre összefüggésére vonatkozóan az Ötv a a következő rendelkezést tartalmazza. A népszavazás eredménye kötelező a képviselőtestületre. Eredménytelen helyi népszavazás esetén a népszavazásra bocsátott kérdésben a képviselő-testület dönthet. Ugyanabban a kérdésben helyi népszavazást egy éven belül nem lehet kitűzni, akkor sem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt. Az idézett rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. 6. -a (1) bekezdésében meghatározott ügyekben a helyi népszavazás szerepe, joghatása eltérő. Amennyiben a tagozódásváltoztatást a képviselő-testület kezdeményezi, az Ftv. idézett rendelkezései szerint kitűzött helyi népszavazás eredménye az Ötv ában foglaltak szerint a képviselő-testületre kötelező. Abban az esetben viszont, amikor a kerületi tagozódás változásának kezdeményezője a közgyűlés, illetve a Kormány, akkor a kötelezően kitűzendő helyi népszavazás csak

16 16 konzultatív, tehát véleménynyilvánító szerepre hivatott. Az ilyen népszavazás eredménye az adott ügyre vonatkozóan csupán a testületi kezdeményezés véleményezésére irányul. Az Ftv. idézett rendelkezései alapján kötelezően kitűzött helyi népszavazásra ugyanis csak az a szerep hárul, hogy tájékoztatást nyújtson az Országgyűlésnek az érintett települések választópolgárainak a fővárosi közgyűlés, illetve a Kormány előterjesztésére vonatkozó véleményéről. A kerületi tagozódás megváltoztatásának lakossági kezdeményezése esetén pedig az e tárgykörben elrendelt érvényes és eredményes népszavazás döntése az egyébként testületi hatáskörbe tartozó tagozódásváltoztatás iránti kezdeményezés kezdeményezésének minősül. Az Ötv ából az következik, hogy a helyi népszavazás eredménye ebben az esetben kötelező a képviselő-testületre. Az indítványozó az Ör. 6. (1) bekezdését az Ötv ába való ütközése miatt támadta. E rendelkezések törvényellenességét azonban az Alkotmánybíróság nem állapította meg, mivel a helyi népszavazás eredménye az Ör.-ben szabályozott tárgykörökben is kizárólag a képviselő-testületre kötelező. Az indítványozó az Ör. 9. -át is kifogásolta. E rendelkezés szerint a helyi népszavazás elrendeléséhez a megválasztott települési képviselők 3/5-ének, azaz 31 fő képviselőnek a szavazata szükséges. Az Ötv. 10. c) pontjának első fordulata szerint a képviselő-testület kizárólagos hatásköri jogosítványa a helyi népszavazás kiírása. E törvénynek a képviselő-testület működését szabályozó rendelkezései, így az Ötv. 15. (1) bekezdésének a minősített többségre vonatkozó előírása a helyi népszavazás kiírását nem tekinti olyan tárgykörnek, amelyben minősített többséggel alkotható döntés. E bekezdés második fordulata azonban lehetővé teszi, hogy a minősített többséggel eldönthető ügyek körét a szervezeti és működési szabályzat bővítse. A XI. kerületi önkormányzat képviselő-testületének ideiglenes szervezeti és működési szabályzata erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést. Mindezekből kitűnik, hogy az az önkormányzati rendeleti szabályozás, amely nem az SzMSz-ben állapítja meg a minősített többséggel eldönthető ügyek körét, törvényellenes. Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. -ának tartalmi vizsgálatát is elvégezte. Az Ötv. a helyi népszavazásra vonatkozó rendelkezései sorában megállapít olyan tárgyköröket, amelyekben a képviselő-testület köteles kiírni a népszavazást [a 46. (1) bekezdése, valamint a 47. (2) bekezdése], az ügyek másik csoportjában lehetővé teszi a helyi népszavazás elrendelését [46. (3) bekezdés], s meghatározza azokat a tárgyköröket is, amelyekben nem rendelhető el helyi népszavazás [46. (4) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a helyi népszavazás kiírásának kötelező eseteiben a képviselőtestület nem írhat elő az egyszerű többségnél szigorúbb feltételeket a népszavazás kiírására vonatkozó döntés megalkotására. Az Ötv. 46. (1) bekezdésében foglalt tárgykörökben, valamint a 47. (2) bekezdésében meghatározott esetben ugyanis a képviselő-testületnek a népszavazás kiírását illetően nincs mérlegelési joga. Amennyiben a népszavazás kiírására irányuló kezdeményezés az Ötv. előírásainak megfelel [47. (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése], a képviselő-testület az Ötv. 47. (3) bekezdése [adott esetben (4) bekezdése] szerint köteles azt kitűzni. A helyi népszavazás kiírása az Ftv. 3. (3) és (4) bekezdésében, valamint a 6. -ában meghatározott esetekben is kötelező. Mivel az Ör. a képviselő-testület eltérő tartalmú döntési joga szerint a népszavazási tárgykörökre nem határozott meg differenciált rendelkezést, s így az Ötv. 46. (1) és 47. (2) bekezdésében megállapított kérdésekre, valamint az Ftv.-nek az előbbiekben már idézett rendelkezéseiben szabályozott, a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésével kapcsolatos ügyekre vonatkozóan is az Ör. 9. -át rendelte alkalmazni, az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést a helyi népszavazás útján történő önkormányzási jog sérelme miatt törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette. Az Ör. ugyancsak sérelmezett 21. -a azt írja elő, hogy a helyi népszavazást a helyi önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörökben kell lefolytatni : A helyi népszavazás lehetséges tárgykörei (így különösen az Ötv.-ben is szabályozott, a települések, illetve településrészek helyzetét érintő ügyek) sajátosságaiból fakad, hogy a helyi népszavazással érintett településrész kijelölésére számos esetben csak a népszavazás kitűzésével egyidejűleg születik döntés. A szavazókörök és a helyi népszavazással érintett településrészek területe tehát nem valamennyi népszavazási tárgykör esetében azonos. A vizsgált rendelkezés törvényes tartalma az lehet, hogy a helyi népszavazás sajátosságainak megfelelően biztosítsa a helyi népszavazás lebonyolítását az önkormányzati képviselők választására kialakított szavazókörökben.

17 17 39/1993. (VI. 25.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest Főváros IV. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1992. (I. 28.) rendelet 2. e) pontja, valamint a 7. (1) bekezdésének a) pontja törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. Budapest főváros köztársasági megbízottja a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. (1) bekezdése alapján felhívta Budapest Főváros IV. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről alkotott 1/1992. (I. 28.) rendeletében (a továbbiakban: Ör.) a törvényességi ellenőrzés során feltárt törvénysértéseket szüntesse meg. A képviselő-testület a köztársasági megbízott felhívásában foglaltakkal részben egyetértett, s a 17/1992. (X. 6.) rendeletével módosította az Ör.-t. Mivel a módosítás nem érintette az Ör. 2. e) pontját, valamint a 7. (1) bekezdés a) pontját, a köztársasági megbízott - az Ötv. 99. (2) bekezdés a) pontja alapján - az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Ör. 2. e) pontja úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület köteles a helyi népszavazást kiírni a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén, amelynek kezdeményezője lehet a IV. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete, valamint a Fővárosi Közgyűlés. Indítványozó jogi álláspontja szerint az Ör.-nek ez a rendelkezése ellentétes a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 6. -ával, mely szerint a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésére a Kormány is jogosult, s a helyi népszavazást az érintett kerületi képviselő-testület ebben az esetben is köteles kiírni. Az Ör. 7. (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a helyi népszavazást a polgármesternél, írásban kezdeményezheti a képviselők több mint fele. Indítványozó szerint ez a szabályozás ellentétes az Ötv. 47. (1) bekezdés a) pontjával, melynek értelmében a helyi népszavazást a települési képviselők legalább egynegyede kezdeményezheti. Az Ötv. nem ad felhatalmazást a képviselő-testületnek arra, hogy rendeletében e rendelkezéstől eltérő szabályt állapítson meg, s a népszavazás kezdeményezésére jogosult képviselőknek - a törvény által megkívánt - számát megnövelje. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a kerületi képviselő-testület rendelkezett-e hatáskörrel az Ör. 2. e) pontjában, valamint 7. (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezések megalkotására. Az Ftv. 3. (3)-(4) bekezdése, valamint 6. -a alapján a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett fővárosi önkormányzatok képviselő-testületei kötelesek a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében helyi népszavazást kitűzni. Az Ftv. nem ad felhatalmazást a kerületi önkormányzatok képviselő-testületei számára, hogy a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében a helyi népszavazás elrendelésével kapcsolatosan a törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapítsanak meg. Abban az esetben, ha a kerületi tagozódás megváltoztatását a törvény alapján jogosultsággal rendelkező szerv kezdeményezte, a változtatással érintett kerület önkormányzatának képviselő-testülete a törvény idézett rendelkezéseinek megfelelően köteles e kérdésben a helyi népszavazást kitűzni. A népszavazás elrendelésének kötelezettsége ebben az esetben közvetlenül a törvényből származik, a kerületi önkormányzat képviselő-testülete e tárgyban szabályozási jogosultsággal nem rendelkezik. Az Ötv. 47. (1) bekezdése szabályozza a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultak körét. Az Ötv. e szabálya csak d) pontjában, a választópolgárok kezdeményezési jogosultságának kérdésében ad felhatalmazást a képviselő-testületnek rendeleti szabályozásra. Az a)-c) pontban foglalt rendelkezések kogens szabályok, azoktól eltérő szabályt önkormányzati rendeletben megállapítani nem lehet. Az újpesti önkormányzat képviselő-testülete törvénysértő módon rendelkezett akkor, amikor az Ör. 7. (1) bekezdés a) pontjában - törvényi felhatalmazás nélkül - az Ötv. 47. (1) bekezdés a) pontjától eltérően, annál magasabb számban állapította meg a helyi népszavazás kezdeményezésére jogosult települési képviselők körét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete az Ör. 2. e) pontja, valamint a 7. (1) bekezdés a) pontjának megalkotása során túllépte a helyi népszavazás szabályozására az Ötv ában adott törvényi felhatalmazás kereteit, ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket megsemmisítette.

18 18 36/1993. (V. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Ráckeve város önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. rendelete 13. -a törvényellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ráckeve város önkormányzata jogszabálysértő módon bonyolította le december 20-án a peregi parkerdő fáinak kivágása és üzemanyagtöltő állomás létesítése tárgyában kitűzött helyi népszavazást, ezért a népszavazás eredményét és a ráckevei képviselőtestületnek e népszavazás eredményét megállapító 166/1992. (XII. 22.) határozatát megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság felhívja a ráckevei önkormányzatot, hogy a megsemmisített önkormányzati rendeleti előírás helyett ugyanebben a tárgykörben írja ki újból a helyi népszavazást. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy Ráckeve város önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 7/1992. rendelete (a továbbiakban: Ör.) szerint a helyi népszavazást 7-12 óra között kell lebonyolítani. Arra hivatkozott, hogy ez a szabályozás a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának olyan jelentős időbeni korlátozását jelenti, amely törvényellenes. Az alkotmányossági panasz annak megállapítására irányult, hogy a Ráckevén, december 20-án tartott helyi népszavazásra jogszabálysértő módon került sor. Az indítványozó sérelmezte, hogy a képviselőtestületnek a népszavazást kitűző határozatában a népszavazásra feltett kérdés szövege alapvetően eltér a kezdeményezésben megfogalmazott tárgykörtől. Az indítványozó a helyi népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásoló körülménynek tekintette, hogy a népszavazásban részvételre jogosultak névjegyzékét pontatlanul állították össze: közös tulajdon esetén pl. csak az egyik házastársat vették fel a névjegyzékbe, a választásra jogosultakat nem értesítették megfelelően a népszavazás időpontjáról, s az üdülőterületi szavazók névjegyzékét nem a hivatalos földhivatali adatok, hanem az adóbevallások, illetve a telefonigénylések alapján állították össze. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a képviselőtestület, illetve a ráckevei választási bizottság a helyi népszavazás előkészítésével, illetve lebonyolításával kapcsolatos kifogásokat érdemben nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi népszavazásra vonatkozó önkormányzati rendeleti szabályozás megalkotásakor, valamint a népszavazás lebonyolítása feltételeinek meghatározásával a képviselőtestületnek úgy kell eljárnia, hogy az érintett választópolgároknak a népszavazásban való részvételre legalább egy napot biztosítson. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzáshoz való jog másik összetevőjének gyakorlására, a képviselőtestület tagjainak megválasztására vonatkozóan a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) azt írja elő, hogy a szavazatokat 6 órától 18 óráig lehet leadni. Az Ör. sérelmezett előírása - ettől eltérően - olyan rövid időtartamot biztosított a szavazásra, amely a választópolgároknak a helyi népszavazáson való részvételét, s ezáltal a népszavazás érvényességét és eredményességét lényegesen befolyásolhatta. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. vizsgált rendelkezése törvényellenesen korlátozta a helyi önkormányzás alapjogának helyi népszavazás útján történő gyakorlását, s ezért azt megsemmisítette, és határidő tűzésével kötelezte a ráckevei önkormányzatot alkotmányos rendeleti előírás megalkotására. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a ráckevei önkormányzat az december 20-án tartott helyi népszavazást jogszabálysértő módon bonyolította le. Ráckevén a lakosság - a Ráckevei Városszépítő és Fejlesztő Egyesület szervezésében - a helyi népszavazás kitűzését a következő kérdésekben kezdeményezte: 1. Ne vágják ki a peregi parkerdő fáit, és ott ne épüljön sem benzinkút, sem más építmény. Maradjon meg erdőnek. Ha mégis épülne Ráckevén benzinkút, úgy az lehetőleg a tervezett Szt. Vendel körút nyomvonalánál épüljön meg. 2. Vágják ki nyugodtan a peregi parkerdő fáit, és ott létesüljön benzinkút és más építmény is. A ráckevei képviselőtestület - 154/1992. (XI. 27.) határozatával - a népszavazásra feltett kérdést ekképpen fogalmazta meg: Egyetért-e azzal, hogy Ráckevén a Lacházi úton a képviselőtestület által kijelölt területen, kb fa kivágása árán üzemanyagtöltő állomás létesüljön: igen - nem.

19 19 Az Alkotmánybíróság az idézett szövegek egybevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a ráckevei képviselőtestület a kezdeményezésben javasolt népszavazási tárgykört tartalmában lényegesen változtatta meg, és ezzel törvénysértő módon járt el. 22/1993. (IV. 2.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 46. (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasította. Az indítványozó a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 46. (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Ötv.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése a helyi népszavazásra nem bocsátható önkormányzati ügyek körét állapítja meg. Az indítványozó álláspontja szerint az Ötv.-nek a helyi népszavazást tiltó szabályai sértik az Alkotmánynak a jogállamiságot és a népfelség elvét megállapító 2. (1) és (2) bekezdését, és ellentétesek az Alkotmány 42. -ában, valamint 44. (1) bekezdésében a helyi önkormányzás jogát és annak gyakorlását meghatározó rendelkezésekkel, továbbá a közügyek vitelében való részvétel alapjogát megfogalmazó 70. (4) bekezdésével is. Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során - a vázolt szabályozás alapján - azt vizsgálta, hogy az önkormányzás alapjogának érvényesítésében milyen a képviselet és a népszavazás viszonya, s ezen belül a népszavazás gyakorlása korlátozható-e. Az Alkotmány és az Ötv. vizsgált szabályozása alapján megállapítható, hogy a helyi önkormányzás jogának gyakorlásában - az országos népszavazáshoz hasonlóan - elsődleges a képviselet és a helyi népszavazás kiegészítő jellegű. Az országos népszavazáshoz viszonyítva a helyi népszavazásnál azonban lényegesen mások lehetnek az arányok azáltal, hogy az Ötv. felhatalmazza az önkormányzatokat további kötelező népszavazási tárgykörök meghatározására. Az Ötv. kifogásolt szabályai a helyi népszavazás tiltott tárgyköreit az önkormányzati gazdálkodás alapjául szolgáló költségvetésről való döntésben, a saját bevételi források között kiemelkedő helyet elfoglaló helyi adónemeket, illetőleg mértéküket megállapító rendelet tárgyában, valamint a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben jelöli meg. E tárgykörök jellegüknél fogva az önkormányzati gazdálkodás és működés alapvető pénzügyi és személyi feltételeit és folytonosságát hivatottak biztosítani. Mivel az eredményes népszavazás a képviseleti szervre kötelező, újabb kitűzése pedig korlátozott, az e tárgyakat érintő nemleges döntés az önkormányzat zavartalan működőképességét veszélyeztetné. Mindezekre tekintettel a helyi népszavazásnak az Ötv. által megállapított korlátozása nem alkotmányellenes, sőt indokolt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ötv ának a helyi népszavazásra nem bocsátható ügyek körét meghatározó (4) bekezdése nem sérti az Alkotmánynak az önkormányzás alapjogára és annak gyakorlására vonatkozó 42. -át és 44. (1) bekezdését. Az Ötv. vizsgált előírásai nem ellentétesek az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésével és a 70. (4) bekezdésével sem. 18/1993. (III. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 45. (1) és (2) bekezdése, a 46. (2) bekezdése, 52. (3) bekezdésének második mondata és 53. első mondata alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmányellenességet állapít meg amiatt, hogy a törvényalkotó nem határozta meg a helyi önkormányzás népszavazás útján történő gyakorlásának alapvető feltételeit és biztosítékait.

20 20 Az indítványozók a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 45. (1) és (2) bekezdése, valamint a 46. (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Sérelmezték, hogy az Ötv. 45. (1) bekezdése csak a településen állandó lakóhellyel rendelkező lakosok részére biztosítja a helyi népszavazásban való részvétel lehetőségét, s így a helyi népszavazásban nem vehetnek részt azok, akik Magyarországon állandó lakóhellyel nem, de az adott településen ideiglenes lakóhellyel rendelkeznek. Álláspontjuk szerint az Ötv.-nek ez az előírása ellentétes az Alkotmány 44. (1) bekezdésével és áttételesen a ban, valamint a 70. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is. Az egyik indítványozó az üdülőtulajdonosoknak a helyi népszavazásban való részvételét szabályozó rendelkezéseket is kifogásolta. Az Alkotmány 2. (1) bekezdésében védett jogbiztonság súlyos sérelmének tekintette, hogy az Ötv. erre irányuló rendelkezései eltérően értelmezhetők, illetve nem adnak egyértelmű jogkövetési lehetőséget az önkormányzatok, valamint az állampolgárok számára. Azt is kifogásolta, hogy az Ötv. nem határozza meg, mi tekinthető üdülőterületet érintő ügynek. Álláspontja szerint a törvénynek ez a hiányossága, valamint az, hogy az Ötv. nem szabályozza a helyi népszavazás érvényességi, eredményességi feltételeit, olyan jogalkotói mulasztás, amely alkotmányellenes. Ez az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását arra hivatkozással is kérte, hogy a jogalkotó az Ötv. megalkotása során nem biztosította a helyi önkormányzás helyi népszavazás útján történő gyakorlását azok számára, akik magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkeznek, de az adott településen - mint ideiglenes lakosok - életvitelszerűen tartózkodnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, milyen elvi-elméleti alapja van annak, hogy a helyi népszavazásban és az önkormányzati képviselők választásában részvételre (pontosabban: szavazásra) jogosultak körét azonosnak kell tekinteni, illetve biztosítja-e ezt a törvényi szabályozás. Az Alkotmány 44. (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzás mindkét módját a választópolgárok gyakorolják. Bár az Ötv. sem 45. -ában, sem másutt nem nyilvánítja ki, de abból, hogy a 45. (1) bekezdése a választópolgár kifejezés előtt mellőzi a magyar jelzőt, az következik, hogy az Ötv. e helyütt feljogosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételre a településen vagy Magyarországon másutt tartósan letelepedett és 18. életévét betöltött, azt a nem magyar állampolgárt, akinek állandó lakóhelye a településen van. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében megállapította, hogy az Ötv. 45. (1) bekezdése sérti az Alkotmány 42. -át, 44. (1) bekezdését, és ellentétes az Alkotmány 2. (1) bekezdésében megjelölt demokratikus jogállam szerves összetevőjeként szereplő jogbiztonság követelményével is Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati rendeleti előírások alkotmányosságának utólagos vizsgálata, valamint alkotmányossági panaszok elbírálása alkalmával több olyan esetet tárt fel, amikor a helyi népszavazás önkormányzati rendeleti szabályozása során az Ötv.-nek az üdülőtulajdonosokra vonatkozó, a 45. (2) bekezdésében foglalt rendelkezését az önkormányzatok, társadalmi szervezetek, illetve az állampolgárok eltérően értelmezték. Számos jogvita kiindulópontja az, hogy sem az Ötv., sem más törvény nem határozza meg, mi tekinthető üdülőterületet érintő ügynek. Az Ötv. 45. (2) bekezdésével összefüggésben felmerült az a kérdés is: lehet-e valamely településen bővebb a helyi népszavazásban részvételre jogosultak köre, mint a települési önkormányzati választásra jogosultaké. Az Ötv. 45. (2) bekezdése olyan személyi kör részére is biztosította a helyi népszavazásban (és népi kezdeményezésben) való részvételi jogot, amelynek tagjai a településen nem rendelkeznek választójoggal. A 45. (2) bekezdése ugyanis nem választójogot, hanem a helyi önkormányzási jog második megvalósulási formájában, a helyi népszavazásban való részvételi jogot állapított meg az üdülőterületen, az üdülőterületet érintő ügyben az önálló ingatlantulajdonnal rendelkező választópolgárnak akkor is, ha ott nincs állandó lakóhelye. A fentiek alapján megállapítható, hogy a településen állandó lakóhellyel nem rendelkező üdülőtulajdonosok - ha egyéb, a III/1. pontban is jelzett címen a településen nem rendelkeznek választójoggal - nem minősülnek a településen választójoggal rendelkező lakosoknak, vagyis az Ötv. 5. -a értelmében vett választópolgároknak, és így e alapján nem illetik meg őket a fenti értelemben vett választópolgárok közössége által gyakorolható önkormányzási jognak sem a képviselők útján gyakorolható összetevője, hiszen saját képviselőket nem választhatnak, a települési képviselők választásában nem vehetnek részt, sem a helyi népszavazáson való részvétellel gyakorolható közösségi jogok. Az Ötv. 45. (2) bekezdése tehát az 5. -