Az egyházi múzeumok pasztorális szerepe

Átírás

1 Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága Az egyházi múzeumok pasztorális szerepe Körlevél augusztus 15. Fordította: Dr. Varga Lajos Budapest, 2010, OKGyK Lektorálta: Varga Attila, Faller László A német fordítással egybevetette: Broczky István A mő eredeti címe: La funzione pastorale dei musei ecclesiastici Lettera Circolare Pontificia Commissione per i Beni Culturali della Chiesa Cittá del Vaticano 15 agosto 2001.

2 Eminenciás, Excellenciás és Fıtisztelendı Urak! Miután az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága a könyvtárakról és a levéltárakról tárgyalt: 1 mindamellett, hogy megerısítette a mővészeti-történelmi örökség (ingatlanok és ingóságok) 2 leírásának és leltározásának sürgısségét és szükségességét, most az egyházi múzeumokra fordítja figyelmét azzal a céllal, hogy a szokásos módon már nem használatos kiemelkedı mővészeti és történelmi emlékeket fizikai értelemben megırizzék, jogilag megvédjék és a pasztorális munkában felhasználják. Ezzel az új dokumentummal az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága további segítséget akar adni ahhoz, hogy a kulturális javak által az Egyház tevékenységét még erıteljesebbé tegye azzal a céllal, hogy az új evangelizáció látásmódjával újszerő humanizmust segítsen elı. Az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága valóban elsırendő feladatának tekinti, hogy Isten egész népe, de különösképpen a tevékenységet vállalók (laikusok és egyháziak), pasztorális területen vegyék figyelembe az Egyház hatalmas történelmi-mővészeti örökségét. A kereszténység abból ismerhetı fel, hogy hic et nunc (itt és most) minden nemzedéknek hirdeti az evangéliumot és hőséges a Hagyományhoz. Az egyház egész történelme folyamán segítségül hívta a különbözı kultúrákat, hogy elterjessze és magyarázza a keresztény üzenetet. 3 Ennélfogva a hit saját természete szerint arra irányul, hogy olyan különbözı belsı evangelizáló erıvel rendelkezı és kulturális értéket képviselı mővészi formák és történelmi megnyilvánulások által fejezze ki magát, melyek iránt az Egyház a legnagyobb figyelmet kell, hogy tanúsítsa. 4 Éppen ezért különösképpen a régebben evangelizált országokban, de azokban is, melyeket újabban evangelizálnak, összegyőlt a kulturális javak bıséges öröksége, melynek karaktere különleges értéket hordoz sajátos egyházi célra való rendeltetésük miatt. Ebben az értelemben egy egyházi múzeum is összes megnyilvánulásaival együtt, melyek hozzá kötıdnek bensıségesen kapcsolódik az egyház múltjához, mivel látható módon dokumentálja azt a tevékenységet, melyet az egyház évszázadokon keresztül a kultuszban, a katekézisben, a kultúrában és a szeretetszolgálatban kifejtett. Az egyházi múzeum tehát az a hely, amely nemcsak az ember szellemi tehetségét mutatja be, hanem a jelen biztosítékaként - a fokozatosan fejlıdı kulturális és vallási életet dokumentálja. Ebbıl következik, hogy nem lehet abszolút értelemben - azaz a pasztorális tevékenységtıl elkülönítve érteni, hanem úgy kell felfogni, hogy kapcsolatban áll az egyházi élet teljességével, minden kultúra és nemzet történeti-mővészeti örökségével. Szükségszerően illeszkednie kell a pasztorális tevékenység területéhez, azzal a kötelezettséggel, hogy a történelmi-mővészeti örökség komplex megközelítésén keresztül az egyházi életre reflektáljon. 1Vö. PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare Bibliothece ecclesiastiche nella missione della Chiesa [AZ EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGA: Az egyházi könyvtárak feladatai. Körlevél], 19 marzo 1994, Prot. N. 179/91/35 (Enchiridion Vaticanum 14/ ); EAD., Lettera circolare La Funzione pastorale degli archivi ecclesiastici, 2 febbraio 1997, Prot. N. 274/92/118 (opuscolo, Cittá del Vaticano 1997) Magyarul olvasható: Római Dokumentumok IX. AZ EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGÁNAK DOKUMENTUMA: Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben. Körlevél. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, Vö. PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare Necessitá e urgenza dell'inventariazione e catalogazione dei beni culturali della Chiesa, 8 dicembre 1999, Prot. N. 140/97/162 (opuscolo, Cittá del Vaticano 1999). Magyarul olvasható: Római Dokumentumok XXXIII. AZ EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGA: Az egyházi kulturális javak leltározásának és katalogizálásának szükségessége és sürgıssége. Körlevél. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, CONCILIO ECUMENICO VATICANO II, Costituzione pastorale Gaudium et Spes, 7 dicembre 1965, n. 58. Magyarul olvasható: Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról Gaudium et spes. In.: A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázata és okmányai. Szerk.: Dr. Cserháti József, Dr. Fábián Árpád. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, (é.n.) Ilyen zsinati tanácsadás nyert kifejezést más szövegrészekben (Ad Gentes n. 21), megismételte többek között II. János Pál pápa Slavorum Apostoli kezdető enciklikájában, június 2-án, n. 21 (Echiridion Vaticanum 2/ ). 4GIOVANNI PAOLO II. (II. JÁNOS PÁL) MOTU PROPRIO Inde a Pontificatus Nostri initio, 25 marzo Proemio (L'Ossservatore Romano, 5 maggio 1993, p. 1 e 5). 2

3 Keresztény értelemben az egyházi múzeumok teljes joggal tartoznak azon szervezetek közé, melyek arra vannak rendelve, hogy az egyház missziós szolgálatába állított kulturális javak értékét közvetítsék. 5 Ezért oly módon kell szervezni ıket, hogy képesek legyenek tovább adni a szentet, a szépet, a régit és az újat. Ezek tehát integráns részei az egyház pasztorális tevékenységének és kulturális megnyilvánulásának. A rendeltetésszerő használaton kívüli, elhagyott, ırizetlen mővészeti-történeti örökség megfelelı megırzést nyerhet és alkalmas módon felhasználható az egyházi múzeumokban. Fáradozni kell azon, hogy a használatban lévı és a használaton kívüli javak úgy kapcsolódjanak kölcsönösen egymáshoz, hogy múltba tekintı látásmódot, aktuális mőködıképességet, további távlatokat biztosítsanak a terület elınyére: így tehát egymás mellé kell rendelni a múzeumokat, mőemlékeket, berendezési tárgyakat, szentképeket, a népi áhítat emlékeit, a levéltárakat, könyvtárakat, a győjteményeket és minden más helyi szokást. Egy szétesésben lévı kultúrában olyan kezdeményezésekre van szükség, melyek újra felfedik mindazt, ami kulturálisan és spirituálisan a társadalmi közösséghez tartozik, nem szigorúan turisztikai, hanem sokkal inkább humanista értelemben. Ilyen értelemben valóban újra felfedezhetjük a történelmi-mővészeti örökség célját, hogy az kulturális kincsként használható legyen. Ezen alapvetésnek megfelelıen az egyházi múzeum olyan jelentıs hellyé válhat, melynek körében a múlt újraértékelésének terve és a jelen felfedezése jobb és gyakorta ismeretlen szempontok alapján megvalósulhat. Ezen felül az egyházi múzeum úgy jelenik meg, mint a megırzı tevékenység, az emberi nevelés és a meghatározott területen zajló keresztény evangelizáció székhelye. Szervezetének ez okból figyelembe kell vennie annak a területnek társadalmi folyamatait, kultúrpolitikáját és összehangolt pasztorációs terveit, amelynek részévé vált. Bármennyire fontosak is legyenek a muzeális intézmények az Egyházban, de a kulturális javak megırzése legfıként a keresztény közösségre van bízva. Meg kell értenie saját múltjának jelentıségét, teljesebbé kell tennie ahhoz a helyhez való hovatartozás tudatát, ahol él, és meg kell értenie a mővészeti örökség pasztorációban való sajátos jellegét. Arról van tehát szó, hogy kritikus öntudatot hozzunk létre a történelmi-kulturális örökség értékének bemutatására, melyet az idık változásai során létrehoztak a különbözı kultúrák az Egyház közremőködésével, amely olykor mint széles látókörő megrendelı, olykor mint a régi emlékek figyelmes megırzıje jelent meg. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyházi múzeumok szervezetének szüksége van egyháztani alapra, teológiai távlatokra és lelkiségi dimenzióra, mivel ezek az intézmények csak ilyen módon képesek egy adott pasztorális tervbe illeszkedni. Bár a jelen körlevél nem akar túlságosan belemélyedni a fenti észrevételekbe, de belılük kiindulva általános jellegő és kiváltképpen gyakorlati megfontolást szeretne nyújtani az egyházi múzeumok fontosságáról és feladatáról az egyházi és a társadalmi élet összefüggésében. Az egyházi múzeumok eredetisége és hatékonysága attól a környezettıl függ, amelynek szerves része. 1. Az egyházi történelmi-mővészeti értékek megırzése 1.1 A történelmi-mővészeti örökség jelentısége Az egyházi kulturális javak a keresztény közösség sajátos öröksége és tulajdona. Egyidejőleg a keresztény üzenet általános dimenziójával valamilyen módon az emberiség egészéhez tartoznak. Céljukat az egyház missziójához rendelték, az emberi fejlıdés és a keresztény evangelizáció kettıs, egymással összefüggı dinamizmusában. Értékük hangsúlyossá teszi a hit inkulturációs munkáját. Valóban, az egyházi kulturális javak, amennyiben a történelmi emlékezet kifejezıi, lehetıvé 5Az egyházi kulturális javak magukba foglalják mindenek elıtt a festészet, a szobrászat, az építészet, a mozaikmővészet örökségét, melyeket az egyház missziójának szolgálatába állítottak. Ezekhez kell azután kötni az egyházi könyvtárakban ırzött könyveket és az egyházi intézmények levéltáraiban ırzött dokumentumokat. Ehhez kapcsolódnak késıbb az irodalmi, színházi, filmszínházi munkák, a tömegtájékoztatási eszközök által elıállított eszközök is. GIOVANNI PAOLO II. (II. JÁNOS PÁL) Allocuzione ai partecipanti alla I Assemblea Plenaria della Pontificia Commissione per i Beni Culturali della Chiesa, 12 ottobre 1995, n. 3 (L'Osservatore Romano, 13 ottobre 1995, p. 5). 3

4 teszik, hogy különbözı nemzedékek alkotásain keresztül újból felfedezzük a hit útját. Mővészi értékük által megmutatják a mővészek, kézmővesek és a helyi mesterek alkotó képességét, akik az érzékelhetıben ki tudják fejezni saját vallásos érzésüket és a keresztény közösség áhítatát. Kulturális tartalmukkal közvetítik korunk társadalmának az emberi és keresztény bölcsesség egyéni és közösségi történetét egy meghatározott részterület és történelmi idıszak vonatkozásában. Liturgikus jelentıségük által különösképpen az istentisztelethez vannak rendelve. Egyetemes rendeltetésük által bárkinek lehetıséget adnak, hogy haszonélvezıi legyenek anélkül, hogy kizárólagos birtokosaivá váljanak. Az érték, melyet az Egyház saját kulturális javaiban felismer, magyarázza a hívı közösség részérıl jövı és az egyes egyházi intézményekben meglévı akaratot, hogy az apostoli kortól kezdve összegyőjtsék a hitrıl való tanúságtételt, és ırizzék azok emlékét; azért, hogy kifejezzék a világtörténelemnek ebben az utolsó szakaszában élı Egyház egyetlenségét és folyamatosságát. 6 Ebben az összefüggésben az Egyház fontosnak tartja saját kulturális javainak átörökítését. Azok valóban a Tradíció láncának lényeges szemét mutatják be; az evangelizáció érzékelhetı emlékei pasztorális eszközzé válnak. Ebbıl következik tehát restaurálásuk, megırzésük, leírásuk, megvédésük kötelezettsége 7 értékük kiemelésének azzal a céljával, mely elımozdítja jobb megismerésüket, és mind a katekézisben, mind a liturgiában való megfelelı használatukat. 8 Az egyházi kulturális javak közé számít a világ minden részén különbözı mértékben szétszórt hatalmas történelmi és mővészeti örökség. Saját azonosságát az egyházi használatnak köszönheti, ezért nem lehet kiszakítani ebbıl a környezetbıl. Ezért ki kell dolgozni a történelmi és mővészeti örökség egyetemes és egyidejő hasznosításának stratégiáit, hogy azt a maga sokszínőségében élvezzük. Így mindent, ami például liturgikus reformok miatt használaton kívülre került, vagy régisége miatt többé nem használatos, kapcsolatba kell hozni azokkal a javakkal, amelyek még használatban vannak, azzal a céllal, hogy nyilvánvalóvá váljék az egyháznak azon érdekeltsége, hogy különbözı kulturális formák és stílusok segítségével juttassa kifejezésre a katekézist, a kultuszt, a kultúrát és a karitatív szolgálatot. Azért, hogy az Egyház elkerülje a letét, a szétszóródás, a más iparmővészeti múzeumoknak (állami, civil, privát) való átadás veszélyét, amikor erre szükség van, alapítsanak saját muzeális raktárakat, melyek biztosítani tudják az egyházban való megırzést és felhasználást. A csekélyebb mővészi értékő tárgyak is tanúsítják az adott idıszak társadalmi elkötelezettségét, amely azokat létrehozta, és képesek a mai közösség identitásának formálására. Ezen tárgyak számára tehát szükséges gondoskodni a múzeumi raktár megfelelı formájáról. Mindenképpen szükséges, hogy a múzeumokban és az egyházi hatáskörbe tartozó raktárakban megırzött mővek, közvetlen kapcsolatban maradjanak az egyházi intézmények által még használatban lévıkkel Megközelítés a történelmi-mővészeti örökség megırzéséhez Eltérıek azok a normák, melyek szerint az egyes civilizációkban gondoskodnak a kulturális emlékanyag örökségének védelmérıl. Például Nyugaton és a hozzá hasonult kultúrákban az elmúlt idık emlékét a használaton kívülre került iparmővészeti emlékanyag megırzésével végzik, történeti-mővészeti fontosságuk vagy egyszerően azok emlékértéke miatt. Ismét más esetekben ellenben az emlékek megırzését túlnyomó többségében az elmúlt események szóbeli elmondására bízzák azért is, mert nem ritkán klimatikus okok miatt a fellelt tárgyak megırzése nehéznek bizonyul. Végül van rá eset, hogy a megırzés az eredeti anyag és a stílusjegyek figyelembe vételével a mőtárgyak reprodukciójával történik. De minden népben létezik az emlékezet élı tudata, mint értékhordozó, amelyet nagy gonddal kell ápolni. 6PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare La funzione pastorale degli archivi ecclesiastici, cit. n Magyarul olvasható: AZ EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGÁNAK DOKUMENTUMA: Körlevél. Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben. N II. JÁNOS PÁL PÁPA október 12-én kelt Allokúciója cit. n.4. 8Uo. 4

5 A régi keresztény hagyományokkal rendelkezı országokban a történelmi mővészeti örökség, miután hosszú évszázadok során folyamatosan új kifejezési formákkal gazdagodott, és egész generációk számára a katekézis és a kultusz kiváltságos eszközévé vált, a legújabb idıkben, olykorolykor a szekularizáció miatt, szinte kizárólagos esztétikai jelentést nyer. Ezért fontos, hogy az egyházak különbözı módszerek segítségével kiemeljék a történeti-mővészeti örökség összetett mivoltát úgy, hogy a kézmőves tárgy esztétikai értéke ne különüljön el teljesen pasztorális funkciójától, azon kívül a történelmi, szociális, területi, áhítatbéli összefüggésétıl, melynek sajátos kifejezése és tanúbizonysága. Egy egyházi múzeum területi gyökerő, az egyház tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó, valamint az egyház és saját történelmi emlékezetének nyilvánvaló megfelelıje. Nem korlátozódik régi és értékes dolgok puszta győjteményére, mint ahogy Paolo Giovio és Alberto Lollio a reneszánszban megpróbálták, hanem azért ırzi azokat, hogy a mővészeti és vallásos jelleggel rendelkezı tárgyak értékét bemutassa. Egy egyházi múzeum nem pusztán Mouseion, avagy a Múzsák temploma, a fogalom etimológiai értelmében arra való emlékezésként, aki Egyiptomban az alexandriai Tolomeo Sotore-t alapította hanem egy épület, melyben az Egyház történelmimővészeti öröksége megırzıdik. Még abban az esetben is, ha megannyi kézmőves tárgy már nem szolgál meghatározott egyházi célt, üzenetet közvetítenek, amelyet a régmúlt korok keresztény közösségei akartak átadni az egymást követı generációknak. Ezen megfontolások fényében fontos tehát, hogy megfelelı módszereket fejlesszünk ki a történelmi-mővészeti örökség értékének megfelelı bemutatása és egyházi értelemben vett megırzése céljából. Ezeknek a módszereknek a következı kötelezettségeken kellene alapulniuk: az egyházmegyei és nemzeti szinten kifejezetten erre a célra alapított intézmények által nyújtott támogatás; elsıdleges céljuk és történetük megismerése, nemcsak állományuk ismerete a szisztematikusan készített leltárak és katalógusok segítségével; 9 a tárgyak szociális, egyházi és áhítattörténeti összefüggésekben való elhelyezése; az elmúlt idık emlékeirıl való véleményalkotás korunk egyházi és kulturális tapasztalatának vonatkozásában; a múlt ilyen mőveinek megırzése és jelenkori esetleges felhasználása pasztorális területen; 10 Azért, hogy ilyen feladatokat ellássanak, szükséges lenne olyan egyházi múzeumok alapítása, amelyek miután egy meghatározott terület nemzeti kulturális örökségével kapcsolatban vannak, a kulturális élet központjainak szerepét is felveszik. Szintén szükségessé válik az Egyház egyetemességében az egyházi kulturális javak kezelésével megbízott különbözı hivatali ágazatok ésszerősítése. Ahol ez lehetséges, ezen kívül azon kell fáradozni, hogy megteremtsék a fent említett egyházi intézmények és a megfelelı civil szervek közötti együttmőködés formáit azért, hogy közös tervekben állapodjanak meg. 1.3 Történelmi utalások a történeti-kulturális örökség megırzésére vonatkozóan Mindenki számára ismert, hogy az egyház a teljes története folyamán elkötelezett módon viszonyult mővészeti és történelmi örökségéhez, mint ahogy ez nyilvánvaló a pápai, az ökumenikus, a helyi zsinatok és az egyes püspökök megnyilatkozásai alapján. Ilyen gondosság 9Vö. SACRA CONGREGAZIONE PER IL CLERO, Lettera circolare Opera Artis de cura patrimonii historico-artistici Ecclesiae, ad Praesides Conferentiarum Episcopalium, 11 aprile 1971 (AAS 63 [1971] p ); Codex Iuris Canonici (1983), can nn. 2-3.; PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare Necessitá e urgenza dell'inventariazione e catalogazione dei beni culturali della Chiesa, cit. Magyarul olvasható: Római Dokumentumok XXXIII. AZ EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGA: Körlevél. Az egyházi kulturális javak leltározásának és katalogizálásának szükségessége és sürgıssége, cit. 10SEGRETARIA DI STATO, Lettera circolare ai Vescovi d'italia per la conservazione, custodia e uso degli archivi e delle biblioteche ecclesiastiche, 15 aprile 1923, Prot. N (M. VISMARA MISSIROLI, Codice dei Beni Culturali di interesse religioso. I. Normativa Canonica, Milano p ). EAD., Lettera circolare agli Ordinari d'italia, 1 settembre 1924, Prot. N (u.o., p ). 5

6 mutatkozott meg mind a mőalkotások beszerzésénél, melyeket elsıdlegesen az istentiszteletre, a szent helyek ékesítésére rendeltek; mind megırzésükben és védelmükben. 11 Az értéktárgyak megırzése végett melyek között kiemelkednek a liturgikus felszerelések, az ereklyék a hozzájuk tartozó ereklyetartókkal már a késı antik kortól kezdve a székesegyházhoz vagy a kultusz más kiemelkedı helyéhez (pl. kegyhelyek) kapcsolódóan létrehozták az úgynevezett kincstárakat, nagyon gyakran a sekrestyével szomszédosan, és ezeket megfelelı szekrényekkel (armarium) vagy tartókkal (scrinium) látták el. Ezek a győjtemények alapvetıen a legünnepélyesebb szertartásokon használt különleges értékő kultusztárgyak raktárai voltak; emellett reprezentatív értékkel is rendelkeztek különösen a kiemelkedı ereklyék jelenléte miatt, végezetül aranytartalékként is szolgáltak szükséghelyzetben. Ragyogó példa erre a Pápai Sekrestye a Vatikánban. A középkori kincstárakat mindenképpen igazi győjteménynek tekinthetjük, melyeket a gyakorlati használatból (átmenetileg vagy véglegesen) kivont és különleges intézményi ellenırzés alá helyezett tárgyakból állítottak össze. Ugyanakkor az ott összegyőjtött kézmőves tárgyakat megfelelı helyen és körülmények között kihelyezték, hogy a közönség megcsodálhassa. Az ilyen győjtemények különbsége a magán régiség-győjteményektıl abban áll, hogy a kincstárak nem egyetlen személy, hanem intézmények tevékenységébıl valósultak meg, és így a nyilvánosság számára is elérhetık maradtak. Európa legrégibb kincstárai között kell említenünk a francia Saint Denis apátságot és az itáliai Monza székesegyházának kincstárát, mindkettıt a VI. században alapították. A leghíresebb középkori kincstárak között említhetjük a római Sancta Sanctorum-ot, a velencei Szent Márk Bazilikát, és a milánói Szent Ambrus templomot; a Saint Foy de Conques kegyhelyét és a Verdun-Metz-i katedrálist (Franciaország), a kölni dómot, Aachent és Regensburgot (Németország); az ovidioi Camera Santa-t (Spanyolország); a Clonmacnoise-i katedrálist (Írország). A fent említett kincstárakat több helyen leltárral vagy mutatóval látták el, melyeket az évszázadok folyamán különbözı módon szerkesztettek. A régi, értékes vagy egyszerően különleges tárgyak magángyőjteménye mely már a XIV. századtól kezdve dokumentált magán [győjteményi] formában egyházi személyek részérıl is gyakorlatban volt. A klasszikus alkotások nagyobb győjteményei között melyek az antikvitás iránt érdeklıdı új humanizmus következményeként alakultak ki helyezkednek el a XV. századtól kezdve a pápák és a bíborosok ösztönzésére alakult győjtemények. Ilyen összefüggésben a muzeológia történetében alapvetı eseménynek számít, hogy IV. Sixtus pápa elhatározása alapján néhány antik bronz szobrot helyeztek el a Campidoglion 1471-ben azért, hogy a római népnek visszaadják azokat az emlékeket, melyeket korábban ık birtokoltak. Elsıként találkozhatunk egy fejedelem kezdeményezésére azzal, hogy mővészeti alkotásokat a nagyközönség számára is elérhetıvé tesznek. Ez az elképzelés a XVIII. század végétıl válik egyetemesen népszerővé, és a capitóliumi és a vatikáni Múzeumok megnyitásához, valamint Európa jelentısebb fıvárosaiban a nagy nemzeti múzeumok létrejöttéhez vezet. A tridenti zsinat utáni idıszakban, amikor az egyház szerepe kulturális téren is kiemelkedıvé vált, Federigo Borromeo bíboros, milánói érsek példának okáért úgy tekintett saját képgyőjteményére mint ırzési helyre és ugyanakkor mint válogatott közönségnek szánt, nyitott didaktikus központra. Ezért támogatta győjteményéhez kapcsolódóan 1609-ben a Bibliotheca Ambrosiana és 1618-ban a Festészeti, Szobrászati és Építészeti Akadémia egymás melletti létesítését, és errıl Musaeon néven 1625-ben kiváló módon illusztrált katalógust tett közzé. Ilyen kezdeményezéseknél, melyek a kor arisztokrata mővészetpártolásának modelljét veszik át, nyilvánvaló a könyvtár múzeum iskola közötti együttmőködés, hogy egységes nevelési és kulturális célú tervet valósítsanak meg és 1600 között egymás után megjelennek a múzeumok új típusai, túlnyomórészt pedagógiai és didaktikai céllal, melyek egyházi területen széles körben elterjedtek úgy mint 11 Bıséges áttekintést nyújt az 1. fejezet a Tanítóhivatal közbelépéseirıl, melyeket a kulturális javak érdekében tett, egészen az antikvitásig visszamenıen. Ennek a Pápai Bizottságnak az utolsó körlevele: Necessitá e urgenza dell'inventariazione e catalogazione dei beni culturali delle Chiesa, cit. Magyarul: Az egyházi kulturális javak leltározásának és katalogizálásának szükségessége és sürgıssége, cit. 6

7 tudományos múzeumok, amelyekkel szemináriumokat, kollégiumokat és különösen a jezsuitákhoz kötıdı más nevelési intézményeket láttak el. Majd a legújabb idıkben a kincstárak mellett létrejönnek a katedrálisok múzeumai és építéstörténeti múzeumai azzal a céllal, hogy megırizzék és bemutassák a mőalkotásokat és a kultikus (vagy más természető) tárgyakat, melyek magából a székesegyházakból vagy azok sekrestyéibıl származnak, és már javarészt nincsenek használatban. Az elıbbiek mintájára a XIX. század végén és a XX. század elején végül megjelennek az egyházmegyei múzeumok, a város és az egyházmegye más templomaiból is származó anyaggal, egyetlen székhelyre koncentrálva azért, hogy azokat megmentsék az elhanyagolástól és az elkallódástól. Szintén hasonló céllal alapították a szerzetesközösségek múzeumait is. 1.4 Az egyházi múzeumokat érintı törvényalkotói megnyilatkozások A Pápai Állam törvényhozása az 1800-as évek elején az antik és a mővészi alkotások megvédésére és megırzésére a pápáknak korábban, a XV. századtól kezdve hozott rendelkezéseit megerısítette azzal a szándékkal, hogy korlátozza a római korból származó emlékek megsemmisítését és a klasszikus emlékek elkallódását. A törvényhozás ezen kívül a múzeumi élet területére vonatkozóan modern és újító gondolatokat tartalmaz. VII. Piusz pápának az október 1-én kiadott híres chirografája megerısíti, hogy az erre rendelt állami intézmények kötelesek gondoskodni arról, hogy az emlékek és az antikvitás szép mővei [ ] mint valódi prototípusok és a szép példái vallásos céllal és a nyilvánosság okítására ıriztessenek, és más ritkaságoknak újra való felfedezésével bıvüljenek. 12 Sıt kijelenthetjük a megtalált régészeti leleteknek és nagy részben más mővészi alkotásoknak az elidegeníthetetlenség és az állam határain való kivihetetlenség elve alapján, hogy az utasítás célja a közönség számára oktatási céllal történı hasznosítás. Következésképpen az a döntés született, hogy használni kell a közösség anyagi forrásait a szőkös anyagi helyzet ellenére is azért, hogy érdekes tárgyakat vásároljunk múzeumaink gyarapítására; abban a bizonyosságban, hogy a célirányosan felhasznált összeg, mellyel a szépmővészeteket támogatjuk, bıségesen megtérül az által a mérhetetlen haszon által, amit az állampolgárok és az állam merítenek belıle. 13 A Szentszéknek a XX. században a múzeumok tárgyában kiadott elıírásai Itália püspökeihez szóltak, de hasonlóképpen érvényesnek tekinthetjük azokat az egyetemes egyház számára is. Ezek általánosságban véve nem kizárólag a muzeális intézményekre vonatkoznak, hanem tágabb összefüggésbe vannak helyezve, amely magába foglalja a levéltárakat, könyvtárakat, a szakrális mővészetek egészét olyan látásmód szerint, mely a kulturális javakat pasztorális szempontból vizsgálja. Emlékeznünk kell az államtitkárság április 15-én kelt körlevelére, mely tanácsolja, hogy ahol még nincs, alapítsanak egyházmegyei múzeumot,[ ] szervezzék meg jól a püspökségen vagy a székesegyház mellett. 14 Hasonlóképpen említeni kell Pietro Gasparri szeptember 1-jén kiadott második levelét. Ebben közli az itáliai püspökökkel a Szakrális Mővészetek Pápai Központi Bizottságának megalapítását, és úgy rendelkezik, hogy minden egyházmegyében meg kell alapítani a szakrális mővészetek egyházmegyei (vagy regionális) bizottságát, melynek többek között feladata az egyházmegyei múzeumok kialakítása és rendszere. 15 Hasonló rendelkezéseket bocsátott ki a Zsinati Kongregáció (Congregazione del 12PIO VII, Chirografo sulla conservazione dei monumenti e sulla produzione di belle arti, 1 ottobre 1802, contenuto nell'editto del Camerlengo di S.R.C. Cardinal Doria Pamphilj (A. EMILIANI, Leggi, bandi e provvedimenti per la tutela dei beni artistici e culturali negli antichi stati italiani, , Bologna 1978, p Uo. n. 10. A Chirographában lévı elvek a következı neves kiadvány alapján állnak: Editto del Cardinale Camerlengo Bartolomeo Pacca, sopra le antichitá e scavi, 7 aprile 1820 (A. EMILIANI, Leggi, bandi e provvedimenti, cit., p ), amely az ásatások, a megırzés, az antik és modern mővészi értékek forgalmazása tárgyában hozott rendelkezéseivel, a kulturális javak tekintetében a modern törvényhozás egyik alapmővének tekinthetı. 14SEGRETERIA DI STATO, Lettera circolare ai vescovi d'italia per la conservazione, custodia ed uso degli archivi e delle biblioteche ecclesiastiche, 15 aprile 1923, cit. 15SEGRETERIA DI STATO, Lettera circolare agli ordinari d'italia, 1 settembre 1924, cit. 7

8 Concilio) május 24-én kiadott Disposizioni iratában, 16 ahol az ilyen intézményeknek célkitőzésként ajánlották azon mővek megırzését, melyek egyébként elkallódnának. Ugyanazon fent említett Pápai Központi Bizottság azokban az években az állami intézményekkel együttmőködve segítség sorozatot dolgozott ki egy az olasz egyházmegyéknek egyházmegyei múzeumok létrehozására és kezelésére. 17 Valóban egyetemes érvényő a Papi Kongregációnak április 11-én a püspöki konferenciák elnökeihez írott körlevele, mely rendelkezik a liturgikus reform következtében többé már nem használatos mőértékek és kincsek egyházmegyei vagy egyházmegyeközi múzeumban való megırzésérıl. 18 Viszont sem az 1917-es, sem az 1983-as CIC-ben, sem pedig a keleti egyházak kánonjogi győjteményében nem említik a múzeumokat, jóllehet egyébként világosak a mővészi és történelmi örökség védelmérıl és megırzésérıl szóló felhívások. 19 Az, hogy az Egyház eközben ugyanolyan mértékben, mint a jobban rendezett levéltárakat és könyvtárakat, a múzeumokat és azok minden hatását kulturális és pasztorális intézménynek tekintse, immár nyilvánvaló tény, mely világosan kitőnik az évi Apostoli Constitutióból. Ezzel történt meg ennek a Pápai Bizottságnak az alapítása, melynek megbízatása az, hogy mőködjön együtt a részegyházakkal és a múzeumok, levéltárak és könyvtárak alapítására rendelt püspöki szervekkel azért, hogy szakszerően valósítsák meg a részegyház egész területén a teljes mővészeti és történeti örökség összegyőjtését és megırzését, hogy minden érdeklıdınek rendelkezésére álljon Az egyházi múzeum sajátossága, célja és tipológiája 2.1. Sajátossága Az egyházi keretek között való ırzés Azért, hogy az egyházi múzeumok sajátosságát megértsük, hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy az Egyház kulturális javainak élvezete elsıdlegesen és alapvetıen keresztény kulturális környezetben valósul meg. Ténylegesen a történelmi-mővészeti egyházi örökség nem múzeumi célra jött létre, hanem azért, hogy a kultuszt, a katekézist, a kultúrát és a felebaráti szeretetet kifejezésre juttassa. De az idık folyamán a pasztorális igények és az emberek ízlésének változásával sok kézmőves tárgy elavulttá vált, úgyhogy felmerül megırzésük problémája azzal a végsı céllal, hogy történeti és mővészeti értékükre való tekintettel megmaradjanak. Az anyagi megırzés és az illetéktelen beavatkozástól való megóvás olykor radikális megoldásokat kíván, mivel tovább növekszik indirekt módon is az elkallódás veszélye. Ilyen esetekben nyilvánvaló az egyházi múzeumok alapításának sürgıssége azért, hogy a keresztény történelem tanúbizonyságait és annak sajátos mővészi-kulturális megnyilvánulásait megfelelı helyeken győjtsék, és miután sajátos 16SACRA CONGREGAZIONE DEL CONCILIO, Disposizioni per la custodia e conservazione degli oggetti di storia ed arte sacra in Italia, 24 maggio 1939 (AAS31 [1939] p ). 17PONTIFICIA COMMISSIONE CENTRALE PER L'ARTE SACRA IN ITALIA, Schema di regolamento per i Musei diocesani (G. FALLANI, Tutela e conservazione del patrimonio storico e artistico della Chiesa in Italia, Brescia 1974, p ); EAD., Schema di verbale di deposito in Musei statali (u.o., p ); EAD., Norme relative al prestito di opere d'arte di proprietá di Enti ecclesiastici (u.o., p ). 18SACRA CONGREGAZIONE PER IL CLERO, Lettera circolare Opera Artis, cit., n Codex Iuris Canonici (1983), can , 1269, 1270, 1292, 1377 (ajándékozások, eladások és elidegenítések); can 1189 (képek restaurálása); can és (a kegytárgyak és értékes tárgyak biztonsága és láthatósága); can (olyan templomnak a profán célokra való igénybevétele, melyet többé nem használnak kultikus céllal); can és 1284 (az adminisztrátorok kötelességei; leltárak). Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (1990), [CCEO] can. 278 (felügyelet); can. 873 (átalakítás profán célra); can , 888, 1018, 1019, 1036, 0449 (elidegenítés); can (restaurálás); can. 1025, 1026 (leltározás). 20GIOVANNI PAOLO II. Costituzione Apostolica Pastor Bonus, 28 giugno (AAS 80 [1988} p ) Art

9 szempontok szerint rendezték ıket, meg lehessen mutatni azokat a nagyközönségnek. Az egyházi múzeumok tehát szorosan kötıdnek a részegyházakhoz, azok belsı világához, azokhoz a közösségekhez, melyek hatására létrejöttek. Azok nem fellelt élettelen tárgyak raktárai, hanem örök melegágyak, amelyekben az idık folyamán az utókorra hagyják a hívek közösségének szellemiségét és lelkiségét. 21 Tehát az egyházi múzeum nem csupán a használaton kívüli tárgyak puszta győjteménye: teljes joggal a pasztorális intézmények közé tartozik, mivel megırzi és kiemeli a kulturális javak értékét, melyek egykor az egyház missziós szolgálatában álltak, és ma történelmi-mővészeti szempontból jelentısek. 22 Most úgy jelenik meg mint a keresztény evangelizáció, a fennkölt lelki állapot, a régmúlt idıkkel való párbeszéd, a kulturális képzés, a mőélvezet és a történelemismeret eszköze. Tehát az ismeretszerzés, az öröm, a katekézis és a lelkiség színhelye is. Ez okból kifolyólag hangsúlyozni kell a plébániai, egyházmegyei, regionális egyházi múzeumok; a vallásos alapon létrejött irodalmi- és zenemővek, színházi, vagy általánosságban vett kulturális értékek jelentıségét, hogy meghatározott és élvezhetı arculatot adjunk a kereszténységre való történelmi emlékezéshez, 23 mely egyben bemutatja az egyháznak egy adott területen kifejtett pasztorációs tevékenységét. Az egyházi múzeumot ezért a részegyházba integrált és a többi ott mőködı intézménnyel kölcsönhatásban lévı intézményként kell felfogni. Saját szervezetében nem önmagában álló intézmény, hanem a területhez kötıdik és arra terjed ki, és ezért teszi láthatóvá a teljes történelmimővészeti örökség egységét és egymástól való elválaszthatatlanságát, saját folyamatosságát és idıbeli fejlıdését, valamint az egyházi közegben való jelenlegi felhasználhatóságát. Mivel bensıséges kapcsolatban áll az egyház missziós tevékenységével mint annak részese, nem veszti el lényegi célját és használati rendeltetését. Ezért az egyházi múzeum nem statikus struktúra, hanem dinamikus, mely a múzeumban és a még helyükön lévı értékek közötti összerendezés által valósul meg. Ezért a múzeumban található értékek újra használatba vételének lehetıségét, akár szoros értelemben vett pasztorális és liturgikus, akár kulturális és szociális okok miatt, jogilag és gyakorlatilag is biztosítani kell. Kezdeményezéseket kell bevezetni a kultúra fejlesztése és a kulturális szerepvállalás elımozdítása érdekében, a múzeumi tárgyak tanulmányozására, élvezésére és felhasználására. Valóban, múzeumok, kiállítások, összejövetelek, misztériumjátékok, elıadások és más események által, képessé kell válnunk összefüggéseiben újraolvasni és lélekben újraélni az egyház egy most is élı kisebb közösségének egyháztörténelmét Felhasználás egyházi környezetben Az egyházi múzeum körül, amely mindenek elıtt az elkallódástól veszélyeztetett örökséget győjti, a múlt megismerésére és az átélt egyházi élet újra felfedezésére irányuló program elevenedik meg. Ebben a szemléletben az egyházi múzeum az adott helyi egyház területén egyházi, kulturális és társasági találkozóhellyé válik. Az egyházi múzeumot tehát úgy kell tekinteni, hogy szorosan kötıdik ahhoz a területhez, amelynek része, mivel más egyházi alkalmakat kiegészít és összefoglal. Azáltal válik jellegzetessé, hogy utal a területre úgy, hogy annak történelmi, szociális, kulturális és vallási együttes struktúráját kell világossá tennie. Ezért kapcsolódik hozzá a teljes helyi történelmi és mővészeti örökség megırzése és hasznosítása azzal a céllal, hogy a személyekben és a közösség egészében fejlessze az emberi és keresztény történelmi értékek tudatosítását. A hívı közösség részérıl és különösképpen az egyházi intézmények részérıl jövı, arra irányuló szándék, hogy az apostoli kortól kezdve összegyőjtsék a hit tanúbizonyságait és megırizzék azok emlékeit, kifejezi az egyház egyetlenségét és folyamatosságát, mely a történelmi 21GIOVANNI PAOLO II, Messaggio ai partecipanti alla II Assemblea Plenaria della Pontificia Commissione per i Beni Culturali della Chiesa, 25 settembre n. 2 (L'Osservatore Romano, 28 settembre 1997, p. 7.) 22GIOVANNI PAOLO II, Allocuzione 12 ottobre 1995, cit., n ID., Messaggio 25 settembre 1997, cit., n. 3. 9

10 idıknek ebben az utolsó szakaszában él. Annak, amit Jézus mondott és tett, az ıskeresztény közösségnek, a mártírok és az atyák egyházának, a kereszténység világban való elterjedésének tiszteletre méltó emléke, hatékony indító oka annak, hogy dicsérjük az Urat és hálát adjunk neki a nagy dolgokért, melyeket saját népe javára tett. Az egyház tudatában az idırendi emlékezés magával hozza tehát az események spirituális újraértelmezését az üdvösségtörténet (eventum salutis) eseményének összefüggésében, és sürgeti a megtérést, hogy végül mindannyian egy legyenek. (ut unum sint) 24 Ez az emlékezet nyilvánul meg az emberkéz által készített tárgyakban, melyeket a lelki igényeknek megfelelı környezet formált, úgyhogy ezen a módon az egyházi élet megélt folyamata nyomon követhetı. Ezért gondosan meg kell ırizni ıket, úgy a történelmi, mint a mővészi értékük miatt. Az az állítás, hogy az egyházi múzeumokban összegyőjtött minden tárgy az emlékezet tárgyi emlékanyaga kell, hogy legyen, következésképpen azt jelenti, hogy ezt az ágazatot a pasztorális eszközök közé soroljuk, mivel az, ami jó az egyház számára, az üdvös az emberek számára is (salus animarum). Az egyházi múzeumok sajátos pasztorális területhez tartoznak, mivel a ma emlékezetébe idézik a keresztény közösség azon kulturális, karitatív és nevelı tevékenységét, amelyek az egyetlen hit jegyében megelızték a jelent. Ezek tehát egyházi hely -nek nevezhetık, amennyiben: az egyház missziós küldetésének szerves részét képezik a múltban és a jelenben; tanúságot tesznek az egyház tevékenységérıl azon mőtárgyakkal való szembesítés által, melyeket a katekézis, az istentisztelet, a karitász céljaira rendeltek; a hit történelmivé válásának és a hit folyamatosságának a jelei; a gazdag társadalmi-szociális viszonyokat és egyházi élet múltjának emlékét mutatják be; arra vannak rendelve, hogy a hit inkulturációs mővének fejlıdését a mai idıkben elımozdítsák; bemutatják az emberi alkotó tevékenység szépségét, mellyel az Isten dicsıségét akarják kifejezni; Ebben a szemléletben az egyházi múzeumokba való belépés sajátos belsı elıkészületet kíván, mivel itt nemcsak szép dolgok láthatók, hanem megszólítást nyertünk és meghívottak lettünk arra, hogy a szép által a szentet felismerjük. Az egyházi múzeumban tett látogatást nem foghatjuk fel kizárólag turisztikai-kulturális ajánlatnak, mivel a mővek között számos olyan alkotás van, melyek az alkotók hitének kifejezıi, és visszautalnak a közösség hitérzékére. Az ilyen munkákat a maguk sokoldalúságában és teljességében kell tehát értelmezni, megérteni, élvezni azért, hogy ezekbıl ragadjuk meg hiteles, eredeti és alapvetı jelentésüket Célkitőzés Az emlékezet megırzése Az egyházi múzeum célja összekapcsolódik az egyházias érzülettel (sensus ecclesiasiae), mely az egyház történetében Isten népének elırehaladó ön-megvalósulását látja. Ezért az egyházi múzeum a helyi egyház pasztorációjában sajátos célokkal rendelkezik. Esetenként az egyházi múzeum különbözı feladatokat lát el, melyek közül megemlítendık: a kézmőves munkák megırzése, amennyiben összegyőjti mindazon mőveket, melyek a megırzési problémák, ismeretlen eredet, a hovatartozás szervezetének megváltozása, a származási hely szervezeteinek pusztulása és különbözı veszélyek miatt nem maradhatnak eredeti helyükön; a keresztény közösség történetének kutatása, mivel a muzeológiai szempontú rendezésben, a darabok kiválasztásában és azok elrendezésében rekonstruálni kell, és el kell beszélni a keresztény közösség idıbeli és térbeli fejlıdését; 24PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare La funzione pastorale degli archivi ecclesiastici, magyarul olvasható: EGYHÁZI KULTURÁLIS JAVAK PÁPAI BIZOTTSÁGA, Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben cit., n

11 a történeti folytonosság nyilvánvalóvá tétele, mivel az egyházi múzeumnak más emlékekkel együtt reprezentálnia kell a keresztény közösség maradandó emlékét és ugyanakkor aktív és aktuális jelenlétét; összehasonlítás az adott terület kulturális megnyilvánulásaival, mivel a kulturális javak megırzésének egyetemes (katolikus) mértékkel kell rendelkeznie, azaz tekintetbe kell vennie az adott terület minden meglévı adottságát és megnyilvánulását, hogy saját összefüggésében megújuljon Az emlékezet általi pasztoráció Az egyházi múzeum a keresztények és a kulturális javak teljes kapcsolatkörébe lép be a kultusztárgyakra való sajátos hivatkozás által, melyek amikor szentségi szerepet öltenek magukra, a kegyelem jeleivé válnak. 25 Az Egyház mint az élet tanítómestere magára kell, hogy vállalja a mai kor embere támogatásának szolgálatát, hogy újra megtalálja a szépség és a bölcsesség bővöletébıl fakadó vallási rácsodálkozást, mely, mióta számunkra a történelmet jegyezték, elıtör. Az ilyen feladat megköveteli a tájékozódás, a bátorítás, az eszmecsere kitartó és állhatatos munkáját. 26 Az egyházi múzeumnak az a sajátos kiváltsága, hogy a hitben való növekedés eszköze legyen. Kötıdik tehát az egyház évszázadok alatt véghezvitt pasztorációs tevékenységéhez azért, hogy megragadja a különbözı generációk által elvetett igazság magvakat, hogy hagyja magát megvilágosodni a látható mővekben megtestesült szépség fénysugara által, és hogy megismerhetıvé váljanak az emberiség történetében az Úr átvonulásának (transitus Domini) nyomai. 27 A pasztorációnak ezt az elsıbbségét megerısíti rendeltetésszerően az egyházi muzeális intézményekben ırzött kulturális javak tipológiája. Az ilyen kézmőves munkák, sokféleségük ellenére is egyetlen kulturális rendszerrel vannak kapcsolatban, és segítenek rekonstruálni a közösség teológiai, liturgikus és áhítatgyakorlatának gondolatvilágát. Ezért a liturgikus életben, a hívek nevelésében és a szeretetgyakorlatokban használt tárgyak nem válnak puszta élettelen tárggyá akkor sem, ha már elavultak. Valójában tovább élnek bennük más összetevık, mint a kulturális, teológiai, liturgikus, történelmi és mindenek fölött a mővészi formák; ezért ezek folytatják a pasztorális funkció végzését. Ebben az összefüggésben az egyházi múzeum az egyháznak az idık folyamán végzett munkájáról tesz tanúságot, mely által az emlékezet és a szép pasztorális tanítótevékenységét gyakorolja. Az egyházi múzeum a történetivé válás, a kulturális területen végbement változások és az esetleges elmúlás jele. A megtestesülés logikájával való összefüggésben bemutatja az egyház korábbi életének egy relikviáját, mely a hit inkulturációs munkájának mai fejlıdéséhez rendelt. Elbeszéli a keresztény közösség történetét az által, amit a különbözı ritualizálódási folyamatok, a jámborság sokféle formája, sokszínő társadalmi és szociális kapcsolatok, sajátos területi körülmények tanúsítanak. Bemutatja mindannak szépségét, amit a kultusz számára alkottak azért, hogy felidézze a kimondhatatlan isteni dicsıséget ; a katekézis számára, hogy csodálatot ébresszen az evangéliumi történetek elbeszélésénél; a kultúra számára, hogy a teremtés nagyszerőségét magasztalja; a felebaráti szeretet szolgálata számára, hogy az evangélium lényegét nyilvánvalóvá tegye. Hozzátartozik az egyház idıben végzett munkájának megingathatatlan egységéhez, mely éppen ezért élı valóság. Mint pasztorális eszköz az egyházi múzeum azt a célt szolgálja, hogy érzékelhetı tárgyak által felfedezzük, és újra átéljük az elmúlt nemzedékek hitének tanúbizonyságát. Továbbá elvezet a szépség megértésére, mely a régi és a modern dolgokba különbözıképpen vésıdött bele, és végül az a célja, hogy az emberi szívet, az észt és az akaratot Isten felé irányítsa. Az anyagok mulandósága, a természeti csapások, az ellenséges illetve kedvezı 25PAOLO VI, Allocuzione Per la festa della dedicazione del Maggior Tempio, 17 novembere 1965 (Insegnamenti di Paolo VI, III. Cittá del Vaticano 1965, p ). 26GIOVANNI PAOLO II. Messaggio 25 settembre 1997, cit. n Vö. PAOLO VI. Discorso ai partecipanti al V Convegno degli Archivisti Ecclesiastici, 26 settembre 1963 (Archiva Ecclesiae 5-6 [ ] p ). 11

12 történelmi feltételek, a kulturális fogékonyság változása és a liturgikus reformok dokumentálva vannak az egyházi múzeumokban. Az egyházi múzeumok egyszerő tárgyak és jeles mővek által emlékeztetnek az elmúlt korokra, és a megırzött tárgyak szépsége által nyilvánvalóvá teszik az embernek hitbıl fakadó alkotó erejét. A muzeális intézmények ezért tanítói és hitoktatói feladatot látnak el azzal, hogy történelmi távlatot és esztétikai élvezetet nyújtanak Tipológia A muzeális intézmények tipológiája Az egyházi múzeumok különbözı tipológiák alapján létesülhetnek. Ezek a múzeumi formák különbözı idıszakokban, gyakran egyházi személyek egyedülálló vállalkozó szellemisége által jöttek létre. Mindazonáltal azonban nem létezik az egyházi múzeumoknak kimerítı értelemben vett tipológiai fölsorolása. Amikor összesítı felsorolást akarunk adni, hivatkozhatunk arra az egyházi intézményre, amely annak tulajdonosa vagy utalhatunk az alapítóra; illetve utalhatunk magában a múzeumban felhalmozott kulturális örökségre. A történelmi bevezetıben 28 már futólag érintettük a székesegyházak kincstárait, mint a legrégibb, sajátosan egyházi muzeális intézményeket. Nagyon sok esetben ezek az intézmények mind a mai napig mint az értékes liturgikus tárgyak ırzıi állnak fenn, mely tárgyak közül némelyek, meghatározott körülmények között, még most is használhatók az istentiszteleten. Az évszázadok folyamán csatlakoztak a kincstárakhoz a székesegyházi múzeumok és egyes vidékeken a dóm építéstörténetének múzeumai is, melyeknél a kultusszal való összefüggés kevésbé kifejezett, és céljuk az, hogy a székesegyházból valamint környezetébıl származó mőtárgyakat és más leleteket megırizzék és bemutassák. Ugyanebben a történelmi bevezetıben utalás történt a győjtemények lehetséges különbözı típusaira, melyek a szokásos módon monografikusak (mővészeti győjtemények, archeológiai győjtemények, tudományos győjtemények), és némely közülük igen régi, míg mások a modern idıkben keletkeztek. A fent említett győjtemények, melyek olykor a szerencsés véletlen következtében egyházi tulajdonba kerültek, különbözı eredettel rendelkeznek: magánszemélyek, egyházi szervek, civil szervezetek, más intézmények. A zsinat utáni idıszakban egyre több egyházmegyei múzeum jött létre, mely sok esetben azért alakult, hogy szembeszálljon az egyházmegyei mővészeti örökség megsemmisülésének veszélyével. De ezekhez szokásos módon kifejezetten kulturális cél kötıdött. A ma széles körben elterjedt egyházmegyei múzeumok mintájára plébániai múzeumok, monostori múzeumok, konventi múzeumok, szerzetes intézmények múzeumai (pl. missziós múzeumok), testvérületek és más egyházi intézmények múzeumai jöttek létre. A múzeumok, amelyekrıl most éppen szóltunk, egy kiemelkedı vallásos mőemlékre, egy meghatározott egyházterületre, egy bizonyos szerzetesintézményre vonatkoznak. Jellegük éppúgy különbözı, mint a céljaik is, melyekre irányulnak. A szerzetesek múzeumai például bemutatják a megszentelt élet egy intézményének, vagy az apostoli élet egy társulása jelenlétének és fejlıdésének történelmi, földrajzi besorolását, egy maghatározott területen vagy általánosságban a világ különbözı részein végzett munkáját. Más múzeumok, mint amilyenek az egyházmegyei vagy a plébániaközi múzeumok, feladatkörüket és az egyházjogot tekintve jól körülhatárolt, sajátos területi összetevıre reflektálnak. A missziós múzeumok ellenben tanúi azoknak a kultúráknak, melyekkel a misszionáriusok evangelizációs munkájuk során a missziókban találkoztak, és ezáltal figyelemreméltó jelentıségre tesznek szert a kulturális antropológia tanulmányozásának területén Az összegyőjtött tárgyak tipológiája Az egyházi múzeumok megıriznek minden olyan tárgyat, melyek az egyház és a közösség életére és történetére vonatkoznak, azokat is, melyeket azelıtt kisebb jelentıségőnek tartottak. 28Vö. a jelen körlevél 1.3. pontjával: Történelmi utalások a történeti-mővészi örökség megırzésére vonatkozóan. 12

13 Elkerülik a liturgiában pillanatnyilag nem használt tárgyak megsemmisülését, elkallódását, eltulajdonítását, szétszóródását. Lehetıvé teszik tehát, hogy ilyen anyagok az egyházi élet különféle megnyilvánulásainak történelmi-mővészeti dokumentációjaként védelmet, ırizetet, és felhasználást nyerjenek. Mivel szükségünk van arra, hogy fıbb vonásaiban meghatározzuk az egyházi múzeumokban lévı mőtárgyak néhány tipológiai sajátosságát - mindenek elıtt külön választhatjuk azokat, melyek liturgikus és paraliturgikus használatra készültek -, s amelyek néhány nagyobb csoportba oszthatók be: mővészi alkotások (festmények, szobrok, díszítések, metszetek, nyomatok, mőasztalosipar munkái és más, látszólag kisebb jelentıségő tárgyak); szent edények; berendezési tárgyak; ereklyék és votív tárgyak; liturgikus öltözékek, anyagok, csipkék, hímzések, egyházi öltözékek; zeneszerszámok; kéziratok és liturgikus könyvek, énekes könyvek partitúrák, stb. Ezekhez a mőtárgy kategóriákhoz, melyek rendszerint az egyházi múzeumok anyagát képezik, gyakran más anyagok is csatlakoznak, melyek szokás szerint a levéltárakhoz vagy a könyvtárakhoz tartoznak, úgymint: építészeti és mővészeti tervek (rajzok, modellek, vázlatok, levelezés, stb.); a tárgyakhoz kapcsolódó dokumentációs anyag (hagyatékok, végrendeletek, megrendelések, jogi cselekmények, stb.); emlékiratok a munkákról, dokumentációk a győjtésekrıl, dokumentációk a mővészetitörténelmi örökséghez tartozó rendezvényekrıl, stb.; további anyagok, melyek az egyházmegyék és plébániák, a megszentelt élet intézményei, az apostoli élet társaságai, a testvérületek és a kegyességi intézmények tekintetében bizonyos mértékben a múzeum történelmi-mővészeti tárgyaihoz kapcsolódnak (regulák rendi szabályok, statutumok határozatok, regestrumok jegyzékek). Ezenkívül az egyházi múzeumnak az egyházi közösség és a civil társadalom viselettel, hagyományokkal és szokásokkal kapcsolatos emlékét kell megıriznie különösen azon nemzetek esetében, ahol a mőtárgyak és dokumentumok megırzése még nem foglal el kiemelten jelentıs helyet. De a tipológiai beosztásból fakadóan az egyházi múzeumot az az elkötelezettség jellemzi, hogy az egyes tárolt és kiállított mővek lelkületét láthatóvá tegye. Azoknak tehát nem pusztán mővészi, történelmi, antropológiai, kulturális értékeket tulajdonít, hanem mindenek elıtt nyilvánvalóvá teszi a lelki és vallásos vonatkozást. Ez utóbbiak különleges módon jellemzik az áhítatgyakorlat számára készített és a liturgikus-karitatív terület tárgyainak identitását, és ebbıl válik láthatóvá az adományozó akarata, a megrendelı érzékenysége, a mővész alkotóképessége és magának a mőnek teljes jelentése. 2.4 Alapítás A feladat, mindaz, ami az egyházmegyékben és ahhoz hasonló részegyházakban 29 a kulturális javakat 30 érinti, tehát összehangolás, szabályozás, a kulturális javak ügyének elımozdítása és ezáltal az egyházmegyei múzeum vagy az egyházmegyétıl függı más egyházi 29CIC (1983), can. 368 A részegyházak, amelyekben és amelyekbıl az egy és egyetlen katolikus egyház áll, elıször is az egyházmegyék; ezekhez hasonló elbírálás alá esnek hacsak az ellenkezıje nem világos a területi prelatúra és a területi apátság, az apostoli vikariátus és az apostoli prefektúra, valamint az állandó jelleggel létesített apostoli kormányzóság. 30CIC (1983), can Az egyetemes egyház, az Apostoli Szentszék és az egyházban levı egyéb hivatalos jogi személyek összes anyagi javai egyházi javak, és velük kapcsolatban az itt következı kánonok, valamint saját szabályzatuk az irányadók. Vö. CCEO, can

14 múzeum alapítása a megyéspüspököt illeti, 31 akit az egyházmegyei bizottság hozzáértı módon, valamint a szent mővészetek és az egyházi kulturális javak hivatala segít. A jelen körlevél szellemében az egyházmegyei múzeumok az egyház missziós szolgálatában álló 32 eszközök közé tartoznak, ami miatt ezeket az egyházmegye pasztorális tervébe kell beilleszteni. 33 A történelmi-mővészeti kulturális örökség megırzése, védelme és hasznosítása szükségessé teszi muzeális intézmények alapítását. Valóban abban az esetben, ha az ilyen tárgyak nem bizonyulnak alkalmasnak többé az istentisztelet céljára, soha nem szabad profán használatra rendelni ıket, hanem győjtsék össze ıket alkalmas helyen, azaz egyházmegyei vagy egyházmegyeközi múzeumban, amelyet mindenki látogathat. 34 A múzeumot püspöki határozattal kell létesíteni, és lehetıség szerint alapító okiratot és mőködési szabályzatot kell készíteni, 35 ahol az elsı ennek sajátosságát és a célját jelöli meg, a második a szervezetét és gyakorlati módját. Egyetlen egyházi múzeum sem létesülhet a megyés püspök beleegyezése nélkül egyházi intézmény, jogi- vagy magánszemély által, még akkor sem, ha azt teljes mértékben vagy részlegesen finanszírozzák. Egy múzeum alapításakor, ahol ez lehetséges, szükséges, hogy néhány szakember közremőködésével és a püspök által kinevezett igazgató irányításával erre a célra rendelt bizottság alakuljon. Ennek kell gondoskodnia az illetékes egyházi hatóságokkal egyetértésben a környezet megszervezésérıl, az anyag kiválasztásáról, a kiállítási stratégiáról, a személyzettel való kapcsolattartásról, a látogatók megszervezésérıl és mindarról, ami az ilyen intézmény jó mőködéséhez kapcsolódik. Különös figyelmet kell fordítania, a hivatalos szerveket is gondoskodásra ösztönözve, az anyagi javak elıteremtésére. A szerzetes intézmények 36 és az apostoli élet társaságainak nagyobb elöljárói 37 felelısek az intézményhez tartozó kulturális javakért saját jogrendszerük normái szerint. Feladatukat a helyi elöljárón keresztül látják el, akihez tartozó rendház közelében a múzeumot alapították és mőködtetik. A múzeumok koordinálására, felépítésére és általánosságban a múzeum ügyvitelére 31CIC (1983), can A rábízott egyházmegyében a megyéspüspököt megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, ami lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges, kivéve azokban az ügyekben, amelyeket a jog vagy a pápa határozata a legfıbb vagy más egyházi hatóságnak tart fenn. 2 Akik a híveknek a 368. kán.-ban említett más közösségei élén állnak, a jogban a megyéspüspökkel egyenlı elbírálás alá esnek, hacsak a dolog természetébıl vagy a jog elıírásából ennek ellenkezıje nem nyilvánvaló. Vö. CCEO, can GIOVANNI PAULO II, Allocuzione 12 ottobre 1995, cit., n Általános értelemben elmondható, ami a kulturális javak értékének kiemelését illeti, az egyház apostoli tevékenységének részét képezi, melyet az egyházmegyei ordinárius gondoz és pártfogol. Vö. CIC (1983), can Egyházmegyéjében a megyéspüspök mozdítsa elı az apostoli munka különféle módszereit, s gondja legyen arra is, hogy az egész egyházmegyében vagy annak egyes kerületeiben folyó összes apostoli tevékenységeket, sajátos jellegük megtartásával, a saját irányítása alatt összehangolja. 2. Sürgesse azt is, hogy a hívık teljesítsék az apostoli tevékenység gyakorlásában helyzetüknek és alkalmasságuknak megfelelıen rájuk háruló feladatokat, és buzdítsa ıket, hogy a különféle apostoli tevékenységekben a hely és a kor szükségletei szerint vegyenek részt és támogassák azokat. Vö. CCEO, can és 2. 34SACRA CONGREGAZIONE PER IL CLERO, Lettera circorlare Opera Artis, cit., n Az Alapokmányok és Szabályok megszerkesztésében utalásszerően meg lehet tartani néhány itt megjelölt szempontot, melyeket a következıkben sorolunk fel. Egy egyházmegyei múzeum (és hasonlóan egy egyházi múzeum) Alapokmányának pontjai: 1. Az alapítás dátuma, tulajdonos; 2. Alapítási célok; 3. A múzeum székhelyének és a győjteményének összefoglaló leírása; 4. Igazgató: kinevezés, a megbízatás idıtartama, feladatai és hatásköre; 5. Múzeumi bizottság: a tagok és az idıtartam megjelölése, feladata és hatásköre; 6. Igazgató tanács és gazdasági vezetés; 7. Titkárság és archívum; 8. Biztonsági személyzet. A Szabályok pontjai: 1. A tárgyak megvásárlásának általános kritériumai; 2. Tárgynyilvántartás; 3. A tárgyak kiállítása; 4. A fotózás szabályozása; 5. A kölcsönzés szabályozása; 6. Nyitva tartás és a látogatási rend; 7. A biztonság i rendszer. 36Vö. CIC (1983), can. 620 Nagyobb elöljárók azok, akik az egész intézményt vagy annak egy tartományát vagy azzal egyenrangú részét vagy önálló házát vezetik, valamint ezek helyettesei. Ezekhez járul még a prímás apát és a monasztikus kongregáció elöljárója, jóllehet ık nem rendelkeznek mindazzal a hatalommal, amit az egyetemes jog a nagyobb elöljáróknak tulajdonít. Vö. CCEO, can Vö. CIC (1983), can. 734 A társaság vezetését a szabályzat határozza meg, megtartva az egyes társaságok természetének megfelelıen a kán.-t. Vö. CCEO, can

15 hozott szabályokat alkalmazni kell a szerzetes intézményekhez és az apostoli élet társaságaihoz tartozó múzeumokra is, megtartva a vonatkozó civil törvényeket és figyelembe véve mindazt, ami azon intézmény tagjainak belsı életére vonatkozik, amelyre a múzeumot rábízták. A mi Pápai Bizottságunk által a szerzetes intézmények kulturális javairól szóló, az általános fınökökhöz és fınöknıkhöz 38 küldött körlevelünk útmutatásainak megfelelıen, kívánatos amennyiben ez lehetséges, hogy az egyházmegye és a társulat között a kulturális javak területén általánosságban, a múzeum területén pedig sajátosan 39 együttmőködés és közös tájékozódás jöjjön létre. Ha aztán a múzeum nyilvános jelleget venne fel, vissza kell térni az egyházmegyét irányító ordinárius rendelkezéseihez és útmutatásaihoz. Végezetül, ha az egyházmegyei múzeumot szerzetes intézmény gondjaira bízzák, meg kell tartani a 681. kánon ide vonatkozó rendelkezéseit Az egyházi múzeum szervezete 3.1 Székház Szerkezet Az egyházi múzeumnak mindenek elıtt saját székházzal kell rendelkeznie, kívánatos módon egyházi tulajdonban lévı épületben. Sok esetben nagy történelmi-építészeti értékkel rendelkezı épületrıl van szó, amelyet egyedül maga az egyházi múzeum egyéni sajátosságokkal ruház fel és jellemez. A terek szervezésének jól meghatározott kritériumokat kell követniük. A múzeum megszervezése átfogó tervnek feleljen meg, melyet e tárgyban járatos építész dolgozott ki, aki mellé szakembereket kell rendelni. Kell, hogy ezek mind a mőszaki eszközök tekintetében (berendezések, elektromos és más felszerelések), mind a humán területen (teológiai tudományok és történelmimővészeti ismeretek) járatosak legyenek. Az egyházi múzeum tervét úgy kell kidolgozni, hogy figyelembe vegyék a székházat, a mőtárgyak tipológiáját és magának a múzeumnak az egyházi jellegét. Valóban, az egyházi múzeum székháza nem fogható fel semleges környezetként; a mőveket nem szabad összefüggéseikbıl kiragadni mind eredeti használati céljukkal kapcsolatban, mind a székház építészetével kapcsolatban, melynek azok vendégei. Következésképpen a régi monostorok, szerzetes házak, szemináriumok, püspöki paloták, kuriális helyiségek, melyeket gyakran múzeumi székházként használnak, meg kell, hogy tartsák saját jellegüket, és ezzel egy idıben az új rendeltetés szolgálatába állnak úgy, hogy a látogatók abban a helyzetben legyenek, hogy helyesen mérjék fel az épület jelentıségét és a kiállított tárgyak sajátos értékét. Az egyházi múzeum székházát megfelelıen kell beosztani úgy, hogy kényelmesen használható legyen anélkül, hogy a látogatóknak vagy a múzeum dolgozóinak zavart okozna. Ezen felül biztosítani kell, hogy a szükséges intézkedéseket végrehajtsák azért, hogy a mozgáskorlátozottak bejutása és látogatása megvalósítható legyen a nemzetközi illetve a nemzeti törvényi elıírásoknak megfelelıen. Példaként ezt követıen egy egyházi múzeum lehetséges kialakítási tervét mutatjuk be. 38Vö. PONTIFICIA COMMISSIONE PER I BENI CULTURALI DELLA CHIESA, Lettera circolare I Beni Culturali degli Istituti Religiosi, 10 aprile 1994, Prot. N. 275/92/12 (Enchiridion Vaticanum 14/ ). 39Vö. CIC (1983), can Szükséges, hogy a szerzetesek apostoli munkájának szervezésében a megyéspüspök és a szerzetes elöljárók közös tanácskozás alapján járjanak el. Vö. CCEO, can Vö. CIC (1983), can Azok a mővek, melyeket a megyéspüspök szerzetesekre bíz, az illetı püspök fennhatósága és irányítása alatt állnak, fenntartva szerzetes elöljáróknak a 678. kán. 2. és 3. -ában említett jogokat. 2. Ezekben az esetekben a megyéspüspök és az intézmény illetékes elöljárója kössön írásbeli megállapodást, ebben többek között kifejezetten és pontosan határozzák meg mindazt, ami az elvégzendı munkára, a benne részt vevı tagokra és az anyagi kérdésekre vonatkozik. Vö. CCEO, can

16 3.1.2 Bejárat A múzeum bejárata mint elsı találkozási hely a múzeum és látogatói között nagy fontossággal bír. Mindenek elıtt nyilvánvalóvá kell tenni azt a szándékot, amely a múzeumot létrehozta, és amely létét meghatározza. A bejáratnak könnyen megközelíthetınek és felismerhetınek kell lennie. Kialakításának olyannak kell lennie, melynek alapján a múzeumot világosan azonosítani lehet. A muzeográfiai kritériumokkal megegyezıen szakaszai mértéktartók, egyszerők, világosak lehetnek. Részletezve: miközben gazdag ösztönzı információt kell nyújtania, kerülnie kell az információs anyag halmozását. A bejárat terének saját jelleggel és egy sajátos építészeti jelentéstartalommal kell rendelkeznie. Ezáltal ugyanis a látogató valóban megfelelı megvilágításba helyezheti azokat a szempontokat, melyek a múzeum átfogó értelmezéséhez vezetnek: ezért ihletet kell meríteni abból a szent térbıl, melyre az közvetett módon utal. A bejárat terének tervezésekor lehetıség szerint ügyelni kell tehát a személyek fogadására, a szervezetrıl szóló információra és a didaktikus megalapozásra. Az elıcsarnok az a hely, amely elıkészíti a látogatót arra, hogy a külvilág figyelmetlen környezetébıl a személyes összeszedettség állapotába jusson, és a hívı embereket meghívja a lelki összeszedettség állapotába, amelyet az kíván meg, amit meg akarnak csodálni. Tehát magával ragadó, szinte szakrális, nagyon mértéktartó légkört hoz létre abból a célból, hogy megkönnyítse a múzeum tényleges valósága és a látogató közötti összhang kialakulását. A látogatónak a múzeumi sétát nem pusztán a kíváncsiságtól hajtva kellene kezdenie, hanem inkább azért, mert vonzották a látható tájékoztatók, az audiovizuális eszközök és a szakszerő vezetés. Ezért szükséges, hogy az elıcsarnokban a látogatók sokszínőségét figyelembe véve segédanyagok (nyomtatottak és audiovizuálisak) álljanak rendelkezésre, és azokat a megfelelı módon helyezzék el. A szándék persze nem az, hogy a vezetıvel szervezett látogatás szükségességét elhanyagoljuk Kiállítótermek A bejáratnál nyújtott kapcsolatfelvétel a kiállító termekben teljesedik ki. Ezek, az eredeti mőtárgyak, a másolatok, a térképek, a nyomtatott segédletek és a multimediális eszközök történelmi mővészeti szociális vallási együttese mutatják be a látogató tekintetének egy részegyház, egy sajátos egyházi intézmény, egy kegyhely vagy más egyházi jellegő hely sokszínő történetét. Különös gondot kell fordítani minden egyes terem berendezésére. Minél jobban megfoghatóbbá válnak, a látogató annál könnyebben tudja követni a történelem logikai sorrendjét és képessé válik arra, hogy a múzeumi létesítmény tematikus ajánlatát magáévá tegye. A tárgyak kihelyezését és a közönségnek való bemutatását átfogó szempont alapján kell átgondolni olyan módon, hogy az építészeti kiképzés és a tárgyak kiállítási koncepciója egymáshoz igazodjék. 41 A termek rendszere, az ezeken átvezetı útvonalak és mindaz, ami ezekben ki van állítva összefüggı elképzelés részeit kell, hogy képezzék, melynek általános szempontjait a helyzethez és a részletes elképzelésekhez alkalmazták. Tanácsos az után, hogy a termeket meghatározott pontokon pihenıhellyel lássák el azért, hogy elısegítsék a kihelyezett tárgyak, különösképpen a legjelentısebbek megszemlélését Vitrinek A vitrinnek azon célján túlmenıen, hogy a bennük elhelyezett tárgyakat alkalmas módon megırizze, ki kell, hogy emelje azok értékét és teljes mértében láthatóvá kell tennie ıket. Ezért kívánatos, hogy megfelelıképpen legyenek megvilágítva olyan módon, hogy a mőtárgyak színei nem vesszenek el, és a világítás ne hamisítsa meg a látványt. Következésképpen a tárló szerkezete nemcsak szoros értelemben szolgál a mőtárgyak jó 41Ami a kiállításhoz szükséges érvényes kritériumokat és a mőtárgyak karbantartását illeti, utalhatunk az intézmények és nemzetközi szervezetek által kibocsátott irányelvekre (például Írországban közzé tett kötetet HERITAGE COUNCIL, Caring for Collections. A Manual of Preventive Conservation, Dublin 2000). 16

17 tárolására, hanem tágabb értelemben is, a tárggyal kapcsolatos megfelelı mőélvezet és öröm érdekében. Éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani a feliratokra, amelyek a muzeográfiai összefüggésben alapvetı szerepet játszanak. Ezek lehetıség szerint két vagy három nyelven legyenek megfogalmazva, könnyen olvasható betőtípusokkal írva és könnyen hozzáférhetı helyen elhelyezve. A rövid azonosító leíró kartonhoz, mely tartalmazza a mő megnevezését, szerzıjét, idıbeli meghatározását, anyagát és eredetét, kívánatos a szemléltetı segédlet kétféle típusát informatikai hordozóval rendelkezıt vagy papíron lévıt hozzá csatolni. Az elsı azokat a leíró kartonokat tartalmazza, melyek összefüggésbe hoznak minden egyes mővet bármely mővel, mely a múzeumon belül és azon kívüli területen található. A második azokat a leíró kartonokat tartalmazza, melyek az egyes mővekkel kapcsolatos ismeretet azáltal mélyítik el, hogy bemutatják azok liturgikus vagy paraliturgikus rendeltetését, a név jelentését, az eredeti térbeli-idıbeli összefüggését, a tárgy szimbolizmusát és az esetlegesen hozzá kapcsolt nevezetesebb tárgyakra való hivatkozásokat, ikonográfiai magyarázatokat, hagiográfiai jegyzeteket és rövid bibliográfiai hivatkozásokat. Mindezek annak érdekében vannak, hogy segítsék a tanulmányozást, és útmutatást adjanak, miközben teljesen egységbe fogják a kiállított mőtárgyak ismeretét Az idıszaki kiállítások termei Mivel az egyházi múzeumra mint olyan kulturális intézményre kell gondolnunk, melynek célja kölcsönös kapcsolatban az adott területen lévı más intézményekkel az aktív kulturális élet megvalósítása, szükséges, hogy legalább egy teremmel rendelkezzen kiállítások és esetleges kulturális események céljára. Különféle típusú rendezvényeket szervezhetnek azért, hogy a jeles alkalmakat kiemeljék (például: az egyházi év kiemelkedı idıszakai, tituláris és védıszentekkel kapcsolatos ünnepek, világi alkalmak, tanulmányi kongresszusok, iskola-szerő kutatások). Az ilyen tevékenységek a kulturális kezdeményezések területén elısegítik mind az egyház, mind a nyilvános- vagy magánintézmények evangelizációs mőködését. Sajátos alkalomszerő jellegük erısítik a kapcsolatot az egyházi múzeum és a terület között; váltakozó kiállítási rendszer segítségével a mővek, melyek a raktárban találhatók, élvezhetıvé tehetık, ez rendszerint megkönnyíti a berendezés és a restaurálás szponzorálását Oktató terem Az állandó vagy idıszaki kiállító termek mellett az egyházi múzeum rendelkezzen oktató teremmel is, mely kifejezetten a tanulók, pasztorális munkatársak és katekéták számára van rendelve. 42 A látogató ebben elidızhet nemcsak azért, hogy a közösség vagy az intézmény történetére vonatkozóan átfogó információhoz jusson, hanem azért is, hogy birtokában legyen a kiállított anyag tartalmi összefüggéseinek, valamint a múlt és a jelen közötti kapcsolat tekintetében bıvebb ismeretet szerezzen. Az elmélyítést segíthetik: grafikák, audiovizuális segédeszközök, illusztrációk és kísérletek (kutatómunkák). Nem kell kizárni a laboratóriumi oktatást és a kutató tevékenységet sem azért, hogy elımozdítsuk a fiatalok érdeklıdését és mőködésbe hozzuk kreativitásukat az egyházi kulturális javak területén A kulturális képzés terme 42Az oktató termek megfelelı megalapozása végett kapcsolatba lehet lépni nemzeti és nemzetközi intézményekkel, melyek speciális múzeumpedagógiai programokat dolgoztak ki. Ezzel kapcsolatban említik az ICOM (International Council of Museums) nemzeti központjainak kidolgozott és megindított programjait. Ezen felül több országban a kulturális javak kihasználásának és a múzeumok berendezésének interaktív segítésére speciális didaktikus programokat indítottak. (Például az USA-ban megvalósították a Getty Information Institute-nak az Association of Art Museum Directors, az American Association of Museums és a Coalition for Networked Information szervekkel való együttmőködésével a MUSE Educational Media és The Museum Educational Side Licensing Project (MESL) programot.) 17

18 Amikor a hely és a körülmények megengedik - ellentétes esetben alternatív megoldást kell találni - megfelelı módon gondoskodni kell elıadóterem létesítésérıl, amely az alkalmazottak, önkéntesek, kutatók, hallgatók kulturális alap- és továbbképzését szolgálja, és amelyet ennek megfelelıen kell berendezni. Az ilyen terem élıvé teszi a múzeumot, és bemutatja, hogy az egyház szándéka szerint ez az intézmény nemcsak a fellelt tárgyak puszta tároló helye, hanem elmélkedésre, párbeszédre, összevetésre, kutatásra alkalmas környezet. Ha ilyen jellegő helyiségek állnak rendelkezésre, lehetıvé tesznek kezdeményezéseket a szakalkalmazottak kulturális javakkal kapcsolatos alap- és továbbképzése területén, beleértve az önkénteseket is Könyvtár A múzeumi szolgálat együttesében nem elhanyagolható a szakkönyvtár. Valóban, a múzeumban korszerő és kellıképpen felszerelt könyvtárat alapítani kell, melybe a lehetıség mértéke szerint külön videotárat vagy más multimédiás hordozókat is be kell fogadni. Ebben a szakkönyvtárban szükséges lenne bemutatni azokat a publikációkat és anyagokat, melyek a tulajdonos vagy a múzeum létrehozójának történelmi-mővészeti örökségével kapcsolatosak. A könyvtár megoldja azt a feladatot, hogy legalább a helyi történelmet és kultúrát érintı publikációkat győjtse egybe és bocsássa rendelkezésre, melyeket gyakran egyházi intézmények, helyi intézmények és magánszemélyek kezdeményeztek és finanszíroztak Kurrens és történeti archívum A múzeumi szervezetnek kurrens archívummal kell rendelkezni, melyben el kell helyezni a vásárlások és kölcsönzések regiszterét, a szabályos idıközönként megújított leltárakat és leíró kartonokat, a jogi és az adminisztratív iratokat, a fényképek és grafikák jegyzékét, stb. Kívánatos lenne történeti szaklevéltár alapítása is. Ez különbözik a helyi egyház, a szerzetes intézmény, vagy más egyházi intézmény megszokott történeti levéltárától. Ebben kell tartani legalább másolatban mindazon anyagokat, melyek alkalmasak a múzeumban lévı egyes tárgyak történetének dokumentálására. Ugyanis nagyon sok alkalommal a raktározás vagy az idıleges kölcsönzés hivatalos aktái elvesztek, és azokkal elveszett a jogi védelemre és a történelmi-kulturális örökség környezetének ismeretére vonatkozó hasznos anyag is. Mind a kurrens, mind a történeti levéltár tekintetében a munkatársak és a kutatók kiszolgálását szabályozó rendtartást sajátos rend szerint kell meghatározni Kijárat A kijáratot a látogatás végén, ugyanúgy, mint a bejáratot, nem szabad alulértékelni. Amennyire lehet, hasznos, hogy a be- és kijárat különbözı legyen, és nemcsak azért, hogy a látogatók folyamának rendezetlenségét elkerüljük (legalább a nagy jelentıségő múzeumokban, ahol ilyen folyam valóban létezik), hanem mindenekelıtt azért, hogy lehetıvé tegyük a javasolt útirány teljes kihasználhatóságát. A látogatás befejezı pillanata alkalmat ad arra, hogy az eladásra szánt, múzeumi boltba kihelyezett segédeszközök (könyvek, katalógusok, videók, képeslapok, tárgyak, stb.), vagy az ingyenesen kiosztott egyszerő szórólapok által pontos információt adjunk a látogatónak. Az ilyen anyagok valóban segítik úgy a látvány emlékezetben való felidézését mivel a bejárt útvonalat újra keresztény olvasatba helyezik mint ahogy világos emlékét hagyják a megélt tapasztalatnak Vendéglátóhelyek 18

19 Az egyes nagy jelentıségő és nagy alapterülető múzeumokban gondoskodni lehetne vendéglátóhelyek nyitásáról, hogy elısegítsék mind a látogatók, mind a tudósok múzeumi tartózkodásának meghosszabbítását A személyzet irodái Az egyházi múzeumot a nyilvánosság számára fenntartott része mellett megfelelı helyiségekkel kell ellátni a múzeumi alkalmazottak számára. Valóban fontos, hogy a múzeumban alkalmazott személyzet rendelkezzen a szükséges helyiségekkel, hogy feladatát ellátni tudja; és a polgári munkavégzés feltételeit is be kell tartani. Megfelelı elhelyezésrıl kell gondoskodni azok javára, akik tevékenységükkel a múzeum hatékony mőködését szolgálják. Részleteiben: nagyon fontos legalább az igazgatóságról és a titkárságról gondoskodni. Ezen hivatalok külsı megjelenésének is összhangban kell lennie a fent mondottakkal. Hangsúlyozni kell, hogy nélkülözhetetlen vezetı szakember jelenléte, ha lehetséges, állandó jelleggel Raktár A múzeum élete általában más szolgálati helyiségeket is igényel, melyek között találhatók a raktárhelyiségek. Ezekben a termekben kell elhelyezni azokat a tárgyakat, melyek nincsenek kiállítva. Ezt az elvet azonban nem szabad félreérteni. A múzeum raktára jellegénél fogva sem az elfelejtett tárgyak raktára, sem a rendetlenség tanyája. Mőveket fogad be, melyek az egyházi szakterületen belül egyébként fontosak és jelentısek, de különféle okokból itt kerülnek elhelyezésre, körültekintı védelmüket és megmaradásukat biztosítva. Ha az ilyen mővek pillanatnyilag nem használhatók fel az elıre elkészített látogatási útvonalon belül, idıvel annak szerves alkotórésze lehetnek. Ezen felül használhatók kiállításokra mind a múzeumban, mind azon kívül. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a mővek cseréjének a múzeumon belül és azon kívül természetesen a szükséges biztonsági elıírások betartásával milyen jelentısége van, ami miatt a tárgyak kölcsönzését és beszerzését pontosan szabályozni kell. A raktárban elhelyezett tárgyak minden esetben a tudósok és az intézményi felelısök rendelkezésére kell, hogy álljanak. Ezért jól rendezettnek és könnyen azonosíthatónak kell lenniük. A múzeum leltárkönyvében vagy egyenesen egy részleges katalógusban kell dokumentálni és leírni ezeket, miközben gondoskodni kell arról, hogy ez a dokumentáció szabályszerően aktualizálva legyen. Némely mő a raktárban kerül elhelyezésre, mert rossz állapotban van, és restaurálásra szorul. Tehát tekintettel védelmükre gondoskodni kell róluk, mert ezek létüknek kényes fázisában vannak Restauráló mőhely Ahol a körülmények megengedik, a múzeumi raktár mellett kis restauráló mőhely kialakítása szükséges. Rendszeresen gondoskodnia kell a karbantartásról és a fenntartásról. Ugyancsak feladata, hogy a hirtelen pusztulás állapotába került mőtárgyakon a sürgısen szükségessé váló beavatkozásokat megtegye. Ha nincs saját mőhely, akkor a múzeumnak a mőtárgyak idıszaki felülvizsgálata céljából megbízható restaurátorhoz kell fordulnia. Amennyiben lehetséges és szükséges, az ilyen ténykedést a civil hatóságokkal együttmőködve kell végrehajtani. 3.2 Biztonság Berendezések 19

20 Az egyik szempont, melyet alaposan tekintetbe kell venni, a múzeum mőködéséhez elengedhetetlenül szükséges berendezésekkel kapcsolatos. E tekintetben köteles lesz igazodni amikor vannak az érvényben lévı világi törvényekhez az elektromos berendezésekre, tőzvédelemre, riasztásra, légkondicionálásra, páratartalomra vonatkozóan. Ami a személyek biztonságát illeti, el kell kerülni az építészeti kiképzéső akadályokat, jól meg kell jelölni az útvonalat a vészkijárattal együtt, végre kell hajtani a berendezések és a készülékek idıszakos ellenırzését. Ami a mővek biztonságát illeti, biztosítani kell mind a javak megırzését, mind az illetéktelen személyektıl és tolvajoktól való megóvását. 43 A tárgyak megırzését tekintve szükséges a termek megfelelı klimatizációja, a portól, napfénytıl, mikroorganizmusoktól való védelem; a rendszeres tisztító és féregtelenítı karbantartás; a rendszeres idıközönként történı állagvizsgálat. A mővek megırzésének tekintetében szükségesek a termek megelızı biztonsági intézkedései, különös tekintettel a külsı falak szilárdságára és a nyílászárók védelmére (páncélajtók, rácsok az ablakokon és a tetıablakokon, stb.). Nyilvánvalóan szükséges egy jó riasztórendszer, esetleg összekötve a rendırség biztonsági szolgálatával. Továbbá elengedhetetlen a minden tárgyra vonatkozó fotó katalógus azért, hogy lopás esetében megkönnyítsük az ellopott tárgyak felkutatását Felügyelet A múzeum felügyeletének is alapvetıen fontos szerepe van. Ez nemcsak a múzeum területének általános felügyeletére érvényes, tehát mindenekelıtt a mőtárgyak biztonságba helyezésére, melyek a látogatók által hozzáférhetı termekben vagy a raktárakban találhatók, hanem a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni a tárgyak mozgatásánál a múzeumon belül és kívül. A figyelemnek és a felügyeletnek a különbözı mőtárgyak vonatkozásában személyesnek kell lennie, amihez szakszemélyzet szükséges. Tehát nemcsak a megırzés általános szabályait kell követni, hanem ezeket minden egyes tárgy igényének megfelelıen kell megvizsgálni és megszabni. A rendszeres ırzést meg kell szervezni mind a nyitva tartás, mind a zárva tartás ideje alatt. A nyitva tartások ideje alatt gondoskodni kell megfelelı ırzı szolgálatról azért, hogy ne okozzanak kárt a mőtárgyakban és az elrendezésben. Ezzel kapcsolatban kiképzett önkéntes jelenléte rendkívül hasznosnak bizonyulhat. A zárva tartás ideje alatt tanácsos lenne amennyiben ez lehetséges az említett biztonsági elıírásokon kívül még egy éjjeli ırszolgálatról gondoskodni. A mozgatás alatt levı tárgyak biztonságáért mindenek elıtt gondosság és körültekintés szükséges a megbízott személyzet részérıl, hogy mindenféle káresemény elkerülhetı legyen. A tárgyak kölcsönzése esetében különleges figyelmet kell tanúsítani, hogy a felügyelet minden mőveleti szakaszban megvalósítható legyen, a szállítás alatti kellı figyelem által (különleges ilyen célú biztosítási védelem garanciájával) és sajátos biztonsági intézkedésekkel a kiállítás elıkészületeinél. 3.3 Igazgatás Azért, hogy az egyházi múzeum megfelelıképpen végezze saját tevékenységeit, jól szervezett igazgatás szükséges. 43Részletes nemzetközi rendelkezések vannak a mőtárgyak kiállítására vonatkozóan, hogy megkönnyítsék a megırzést és a karbantartást. Alkalmasint az ember emlékezhet a nemzetközi szervek által kibocsátott néhány dokumentumra: ICOM, Code de Déontologie Professionnelle de l'icom, Paris 1990; ICOM, Documentation Committee CIDOC Working Standard for Museum Objects, 1995; CONSIGLIO D'EUROPA, Convenzione riveduta sulla Protezione del Patrimonio Archeologico, Malta 1992; ICOMOS (International Council of Monuments and Sitis), International Cultural Turism Charter, 1998, artt. 2.4, 6.1, 3.1, 5.4. Az ilyen dokumentumokhoz hozzákapcsolhatjuk az egyházmegyei és egyházi múzeumokról a nemzetközi találkozókon kiadott dokumentumokat, mint például, az Arbeitsgemeinschaft Kirchlichen Museen und Schatzkammernnek 1944-tıl az Éves Győlésein jóváhagyott Római dokumentum-át). 20