Városi drogprevenciós stratégia

Átírás

1 Kábítószerügyi Egyeztető Fórum -Székesfehérvár- Városi drogprevenciós stratégia 1. A drogstratégia szükségessége A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági és politikai változásai jelentősen átrendezték és egyben szegregálták az emberek értékrendjét. Felmerült a tradicionális családi értékekhez való visszatérés gondolata éppen úgy, mint az ezzel élesen szembenálló, piaci alapokon nyugvó, fogyasztás centrikus attitűd. A szabadpiaci szemléletmód megjelenése eltérő típusú válaszreakciókat provokált. Azok, akik társadalmi és kapcsolati tőkéjüket gazdaságira tudták váltani, könnyen idomultak az új helyzethez, sikeres életpályán mozognak. Egy másik tipikus attitűd, a kivonulás, amely leginkább azokra jellemző, akik a legvidámabb barakk légkörét, eszmeiségét szocializálták. A harmadik válaszreakció a kényszerű alkalmazkodás, azon családoké, akik a kilencvenes évek eleje óta nem tudják utolérni magukat. Mindezen változások természetesen hatással voltak az állampolgárok mentálhigiénés helyzetére is. A társadalom új értékeit sokan nem tudják követni, anómiás tüneteket produkálnak. Az anómiás tünetek deviáns viselkedésbe csapnak át, amelyek alkoholizmust, kábítószer-fogyasztást eredményezhetnek, de megnőtt a depressziós, a szorongásos és a neurotikus tünetegyüttes előfordulása is. A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági változásai új problémákat, feladatokat jelöltek ki különösen igaz ez az ifjúsággal foglalkozók számára. A megváltozott szükségletek, az átalakuló ifjúsági kultúra, az értékek átrendeződése komoly felelősséget rónak a társadalom felnőtt tagjaira. Felismerve a drogproblémából fakadó társadalmi és gazdasági veszélyeket az Ifjúsági és Sportminisztérium megalkotta a Nemzeti stratégiát a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében, melyet a Kormány július 4-én, az Országgyűlés december 5-én fogadott el. A drogprobléma elleni közdelem azonban nem vezethet eredményre a helyi közösség aktív támogatása és közreműködése nélkül, ezért szükség van a helyi szintű drogstratégia megalkotására is.

2 2. A drogstratégiai alapelvei 2.1 A stratégia célja Városi drogstratégiánk célja, hogy a jelen állapotának, igényeinek és lehetőségeinek tudatában az önkormányzat és a drogügyekben érintett helyi intézmények, szervezetek szándékait meghatározza egy-egy terület, ellátandó feladat funkcióinak és formáinak fenntartására, vagy - ha hiányzik megteremtésére. A stratégia a szükségletek, a feladatok, a megoldási módozatok számbavétele, továbbá olyan döntéshozatali elvek, irányok meghatározása, amely megvalósulása során a meglévő erősségeink megőrizhetők, a hiányosságok pótolhatók és a felnövekvő korosztályok számára az egészséges fejlődési lehetőségek biztosíthatók. Önkormányzatunknak, ha meg akar felelni a drogprobléma kihívásainak, szüksége van egy integráló (és a végrehajtást koordináló) drogstratégiára, amely garantálja, hogy az érintett szakemberek és a tágabb helyi közösség is bevonódjon a döntésekbe, illetve a feladatok végrehajtásába, hiszen a drogprobléma csökkentése csak széles helyi társadalmi összefogással valósulhat meg. 2.2 Kábítószerügyi Egyeztető Fórum őszén Székesfehérváron megalakult a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, mely fő céljának a helyi drogstratégia és cselekvési program megalkotását tekinti. Emellett a KEF felvállalta a meglévő adatok összegyűjtését, rendszerezését, szükséges (hiányzó) kutatások indítását, a helyi szakmai partnerek (intézmények, szervezetek, közösségek) együttműködésének ösztönzését valamint egy városi droginformációs rendszer kialakítását. A szakmai munkát a KEF három ciklusban, több munkacsoportban végezte. Az első szakaszban hat munkacsoport (bűnmegelőzés, közoktatás, civil szervezetek, egészségügy, családsegítés-gyermekvédelem, gyógykezelést végző szervezetek) alakult a helyzetértékelésre és a meglévő statisztikai adatok számbavételére. A második szakaszban a négy albizottság (közösség, megelőzés, gyógykezelés, kínálatcsökkentés) dolgozott a stratégiai irányok kijelölésén, jövőkép és a hozzá rendelt célok, feladatok meghatározásán. Végezetül a harmadik szakaszban konkrét lépések, programok kerülnek kidolgozásra, elfogadásra és valamennyi intézmény és szakember minősíti majd azokat. Szükséges, hogy a KEF munkája a város széles nyilvánossága előtt is ismert legyen, mert így egyrészt a drogprobléma kezelésébe integrálhatók a lakossági vélemények, mobilizálhatók a helyi erőforrások, másrészt garantálható a szükséges társadalmi és szakmai kontroll is. 2.3 A kábítószer fogalma A kábítószer fogalmát és csoportosítását tekintve a szakirodalom nem egységes, ám abban mindenki egyetért, hogy kábító hatású, a tudatállapotot módosító anyagok, 2

3 szerek jelenléte egyidős az emberi társadalmak kialakulásával. A pszichoaktív szerek egyik része a modern társadalmakban élvezeti cikként szervesültek, fogyasztásuk legális, kereskedelmi forgalomban hozzájuk lehet jutni, hagyományosan ilyen drogok az alkohol, a dohány, a kávé, a tea, bizonyos növényekből kivont vagy szintetikus úton előállított gyógyszerek illetve ide sorolhatók az utóbbi időben a különböző energia italok is. A pszichoaktív szerek másik része az európai kultúrkörben kevéssé szervesült, számos országban tiltott, illegális anyagok. Az illegális kábítószerek csoportjába az ópiátokat vagy ópiát helyettesítő depresszáns szerek (máktea, ópium, morfin, heroin, kodein, metadon), a stimulációs anyagok (amfetamin, kokain, crack, chat, speed), a hallucinogének (hasis, marihuána, LSD, PCP, peyotl, extasy) és a szerves oldószerek (ragasztók, hígítók, csavarlazítók gőzének belélegzése) sorolhatók. A fentiek figyelembe vételével fontos annak meghatározása, hogy városi stratégia és a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum mit ért a drog fogalma alatt. A kábítószer alatt az illegális szereket értjük, a drog fogalma pedig a legális és illegális pszichoaktív szereket együttesen tartalmazza értelmezésünk szerint. Székesfehérvár városi drogstratégiája és a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum nemcsak a kábítószerekkel, hanem tágabb értelemben a drogproblémával foglalkozik. Ennek megfelelően a városi stratégia a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a nem orvosi célú gyógyszerfogyasztás, az energia italok fogyasztása, a mesterséges izomnövelő szerek valamint a tiltott kábítószerek használatából eredő problémák csökkentését tűzi ki célul. 2.4 A drogprobléma által érintett korosztály városunkban A tágan értelmezett drogprobléma az általános iskolás korosztályt, a középiskolásokat, a fiatal felnőtteket és az idősebbeket egyaránt érinti, eltérő szerhasználat és fogyasztási intenzitás mellett. Az óvodás és alsó tagozatos tanulók a városi drogproblémának csak elszenvedő alanyai (pl. szülő alkoholizáló életmódjából vagy az idősebb fiatalok szer hatása alatti agresszivitásából fakadóan). Az általános iskola felső tagozatában már megjelenik a dohányzás csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és előfordul a szerves oldószerek fogyasztása is. A középiskolások körében a szerhasználati paletta tovább szélesedik az energia italokkal, a nem orvosi célú gyógyszerfogyasztással, egy-két jól körülhatárolható csoportban népszerűek az anabolikus szteroidok és megnő a tiltott szerek prevalenciája. Fiatal felnőtt korra rögzül a dohányzási szokás, tetőzik a tiltott szerek kipróbálási aránya. A város középkorú és idősebb népességében a drogok közül legnagyobb gondot már az alkohol, mint elterjedt probléma-megoldó technika alkalmazása okozza. Nehéz pontosan meghatározni az egyes korosztályokban a különböző drogok által érérintettek körét, pontos kutatási eredményeink csak a évfolyamos korosztály tekintetében vannak, valamit a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és a Szent György Kórház Addiktológiai Gondozó forgalmi adatai állnak rendelkezésünkre. A drogprobléma továbbgyűrűző hatása miatt azonban túlmutat az amúgy riasztóan nagy érintettségi körön s további sokféle, egymással összefüggő, komplex társadalmi problémákat is okoz. 3

4 Egy felelősségteljesen gondolkodó nagyváros nem teheti meg, hogy a városi drogproblémával való foglalkozást csak azokra szűkítse le, akik a városban laknak, hiszen régióközpontként sokan mások is a városhoz kötődnek mindennapjaikban (munka, tanulás, szórakozás, vásárlás, egészségügyi ellátás stb.) 2.5 A stratégia alapelvei A drogstratégia elengedhetetlen része a meglévő tapasztalatok, kutatási eredmények rendszerezését és a feladatok meghatározását segítő alapelvek meghatározása. a városi drogstratégia a tágan értelmezett drogproblémával foglalkozik, mely kiterjed a legális és illegális szerhasználtra is a drogstratégia a székesfehérvári lakosú valamint a városban tanuló, dolgozó és szórakozó emberekre és a helyi intézményekre vonatkozik a stratégiában alapvető fontosságú az együttműködés és partnerség a drogügyekben érintett és a drogproblémával foglalkozó intézmények, szervezetek, civil közösségek között a stratégia reális, városunk teljesítőképességével összhangban lévő mértéket határoz meg a feladatok vállalásában kiemelt feladat a többcsatornás finanszírozás kialakítása a városi drogprobléma mérséklését célzó feladatokhoz rendelt forrásteremtésben a stratégia hatékonyságának alapfeltétele a folyamatos monitoring lehetőségének megteremtése (rendszeres véleménykérés, folyamatkövetés, kutatás, adatgyűjtés stb.) a városi drogstratégia és annak feladatai összhangban állnak a nemzeti drogstratégiával 3. A városi droghelyzet összefoglalása 3.1 A probléma számokban A városban még nem volt olyan empirikus kutatás, mely a teljes lakosságra nézve információkat nyújtana a legális és illegális szerhasználat tekintetében, az egyes szerek életprevalenciájáról illetve a lakosság drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeiről. A városban két olyan intézmény van, ahol kábítószerrel kapcsolatos problémával rendelkező klienseket látnak el, az alapítványi fenntartású Rév Szenvedélybetegsegítő Szolgálat és a Megyei Szent György Kórház által működtetett Addiktológiai Gondozó ban a kórház addiktológiai gondozójában 320 alkoholbeteget gondoztak, ez a szám 1998/99-ben már közel 600 fő volt. Az kezelt alkoholbetegek százaléka férfi, százalékuk alkoholfüggő vagy visszaeső. A klasszikus értelemben vett kábítószert vagy szerves oldószert fogyasztó betegek 4

5 létszáma jóval alacsonya, de a növekedés üteme jóval nagyobb arányú. Az ilyen betegek száma 1996-ig 10 alatt volt a gondozóban, 1999-ben már 30 beteget gondoztak, 2001 novemberéig pedig 51 drogbeteg került az addiktológiára. A gondozóba került kábítószer-betegek százaléka férfi. A kábítószer-betegek többsége többféle drogot is kipróbált. A betegek által preferált drogok között 1996-ig hallucinogének alig fordultak elő, tavaly már minden második beteg ilyen szert használt. A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál 1997 áprilisa óta közel 400 alkohol, drog, gyógyszer, dohány vagy egyéb társfüggőséggel küzdő szenvedélybeteg jelentkezett. Ha az ellátott hozzátartozókat és a telefonos lelkisegélyt keresőket is hozzávesszük, az új kliensek aránya 1997-ben 142 fő, 1998-ban 232 fő, 1999/2000 években 168 fő volt, tavaly pedig 283 új klienst regisztráltak. Az adott évben rendszeresen visszatérő, terápián résztvevő kliensek száma között között ingadozott, azóta pedig meghaladja a négyszázat (2000-ben elérte az 560-at!). Jellemző, hogy az alkoholbetegek között az átlagnál jóval több a férfi és a 30 év feletti kliens, míg a drogosoknál szintén több a férfi, ugyanakkor életkor szerint szinte kizárólag 30 év alattiak találhatók köztük. A családsegítő és gyermekvédelmi intézményekben jellemzően hiányoznak a kábítószer problémával kapcsolatos nyilvántartások, adatok, ugyanakkor jelzés értékű, hogy a Gyermekjóléti Szolgálatnál a gondozott gyerekek családjaiban kb. 40 százalékban a szülő alkoholizáló életmódja a fő veszélyeztető tényező, s a többi intézmény is elsősorban az alkohol problémával találkozik, s kevésbé a drogfogyasztással. A 90-es évek eleje óta folyamatosan növekszik a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma. Míg 1990-ben az országban összesen 34 ilyen esetben indult eljárás, addig tíz évvel később, 2000-ben már százszor annyi, A kábítószerrel való visszaélés bűncselekményét elkövetők száma az utóbbi években Székesfehérváron is jelentősen megnőtt, 2001-ben már elérte a hatvanat, szemben a korábbi évek bűncselekményével. A 2000-ben lezajlott városi ifjúságkutatás adatai szerint a fehérvári középiskolások 23 százaléka rendszeresen dohányzik, további 18 százalékuk pedig alkalmanként gyújt rá. A tanulók 35 százaléka válaszolt úgy, hogy nem dohányzik, de már kipróbálta. Azok aránya, akik soha nem is próbálták, 24 százalék. Jól mérhető tendencia, hogy az életkor növekedésével hogyan emelkedik a rendszeresen és alkalmanként dohányzók aránya. A probléma már az általános iskolákban is megjelenik, az iskolák között van olyan, amelyik azt jelezte, hogy már negyedik (!) osztályban jelenlévő probléma a dohányzás, a felső tagozatban pedig fokozatosan tovább nő. A középiskola elején a 15 évesek között 9 százaléknyi a rendszeres dohányosok aránya, mire elérik a 16 éves kor ez az arány megduplázódik, a nagykorúság évére pedig megháromszorozódik, 25 százalékra nő. Az is jellemző, hogy a tendencia lépcsőzetesen, megtorpanva növekszik. Az első szakasz év, ekkor a dohányzók aránya intenzíven növekszik, s a 17 éveseknek már egyharmada rendszeres dohányos. A második szakasz az érettségi időszaka (18-19 év), ekkorra eldől, hogy kiből válik rendszeres dohányos, s ki marad meg az alkalmankénti rágyújtásnál. 5

6 A dohányos tanulók naponta átlagosan 8.3 szál cigarettát szívnak el. (A magukat rendszeres dohányzónak vallók 11-et, az alkalmanként dohányzók 3.3-at.) A fiúk és a bejárósok az átlagosnál többet szívnak, de erősebb dohányosokat találtunk a képzetlenebb szülők gyengébben tanuló gyermeki között is. Durva számítások szerint a gimnáziumok tanulói kb szál cigarettát szívnak el egy átlagos napon, a szakközépiskolások körében naponta szál cigaretta megy el, a szakiskolások pedig szálat szívnak el naponta. Ha mindent összeadunk a fehérvári 9-13 évfolyamos középiskolások naponta több mint szál cigit szívnak el. Ez heti átlagban több mint 500 ezer, s éves szinten pedig legalább 27 millió szál elfüstölését jelenti. A fehérvári tanulók körében a legelterjedtebb drog az alkohol. A középiskolások mindössze 17 százaléka nem ivott még soha alkoholt. A gimnazistáknál a rendszeres alkoholfogyasztók aránya (napi vagy heti rendszeresség) 26, az absztinenseké 20 százalék, a szakmai középiskolásoknál a rendszeresen ivók 32, az absztinensek pedig 17 százalékban vannak jelen. A rendszeresen alkoholt fogyasztó tanulók többsége fiú, míg a lányok körében az alkalmankénti ivók vannak egy kicsit felülreprezentálva. Az átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy míg az középiskolák elsőseinek és másodikosainak csak 20 százaléka iszik rendszeresen, addig a harmadikosainak már 34, a végzősöknek pedig 39 százaléka rendszeres ivó. A tanári tapasztalatok szerint az iskolában közvetlenül általában nincs jelen a tanulói alkoholfogyasztás, ugyanakkor a tanulók esti illetve tipikusan hétvégi szórakozási programjaiknál már gyakran előfordul. Az utóbbi években a fiatalok körében fokozatosan terjed az energia ital divatja, a fehérvári középiskolás tanulók 70 százaléka próbálta ki eddig, 3 százalékuk rendszeres, 27 százalékuk alkalmi fogyasztónak vallja magát e tekintetben. A kábítószerek fogyasztását a középiskolás tanulók 74 százaléka elutasítja, még nem próbált ki és nem is akar kipróbálni semmilyen klasszikus értelemben használt kábítószert, további 10 százalékuk sem fogyasztott ugyan, de már gondolt rá, hogy kipróbálja. Megkérdezett tanulók 15 százaléka alkalmi, s 1 százaléka rendszeres drogfogyasztó - saját bevallása alapján. Azt, hogy a kábítószer fogyasztása mindössze a középiskolások 16 százalékát érintené, fenntartásokkal kell kezelnünk, valószínűsíthető, hogy a valós arány ennél sokkal magasabb, ugyanis a középiskolás tanulók több mint fele (59 százalék) ismer olyan fiatalt, aki kábítószert fogyaszt, 28 százalékának a barátai körében is van drogos, s 22 százalékuk személyesen ismer olyan fiatalt, aki kábítószert árusít. Az iskolákban dolgozó pedagógusok elől a tanulók kábítószer fogyasztása többnyire rejtve marad, ugyanakkor jól látható, hogy mind a fogyasztás, mind pedig a terjesztés tekintetében aktívabbá válik a droggal való kapcsolat az életkor emelkedésével. A tanulók körében a legnépszerűbb kábítószerek a hallucinogén anyagok (extasy, LSD, marihuána, hasis), ezek közül is kiemelkedik a marihuána. Az összes középiskolás 18 százaléka nyilatkozott úgy, hogy találkozott már a szerrel vagy ezt próbálná ki alkalomadtán. Ha összesítjük a tanulók kiadásait, megbecsülhetővé válik a korosztály egy éves összköltése. A Székesfehérváron tanuló középiskolás diákok - durva becsléssel - 6

7 éves szinten több mint 1.5 milliárd forintot költenek el egy évben. A legtöbb pénz (kb. 550 millió Ft.) ruhákra megy el, s ez az adat érezteti a divat diktáló hatását, de 200 millió forintnál többet költenek a tanulók egy évben élvezeti cikkek (alkohol, dohány, kábítószer, energia ital) vásárlására is. 3.2 Intézményi válaszok Az intézmények a különböző kábítószerrel kapcsolatos problémákat különböző időpontokban észlelték, általában a probléma megjelenési sorrendjében, de az is jellemző, hogy azok a szervezetek, akik a kilencvenes évek második felében alakultak többé-kevésbé egyszerre találkoztak a különböző szenvedélybetegségekkel. A legjellemzőbb problémák, kérdések, amelyekkel a kliensek felkeresik az intézményeket általában az intézmény profiljának megfelelő, a segítségért fordulók "jó ajtókon kopogtatnak". A családsegítő és gyermekvédelmi intézményeket a drogozás tüneteiről, a kezelés lehetőségeiről, a bentlakásos intézményekről szóló információs igénnyel keresik. A bűnüldözési szerveket a kábítószer jelenlétének érzésekor, elsődleges nyomozati cselekményeknél keresik. A gyógykezelést végző Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatot és Addiktológiai Gondozót tipikusan a függőséggel kapcsolatos problémákkal, a háttérben megbúvó mentális problémákkal, konkrét egészségügyi problémákkal, kapcsolati problémák keresik a kliensek, de fordulnak hozzájuk konzultációs igénnyel külső szakemberek is. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az adott intézményhez, szervezethez forduló kliensnek nem tudnak segíteni kompetencia vagy egyéb feltételek hiánya miatt. A családsegítőknél és a gyermekvédelmi munkatársaknál tipikusan ilyen, hogy az intézmény nem tud kezelést nyújtani, a szenvedélybeteg családtagjának az érintett betegségbelátásának hiányában nem tudnak megoldást javasolni, de az is előfordult, hogy nem találtak olyan szakellátó, amely a szipuzókat elvonó kezelésre befogadta volna. Az Addiktológiai Gondozónak is nehézséget okoz a rehabilitációs intézetekben való elhelyezés (kevés intézmény, nehézkes kapcsolattartás) és az is jellemző tapasztalat, hogy a kábítószer függő fiatalok nem szívesen vállalják az elvonó kezelést a zárt pszichiátriai osztályon, addiktológiai osztály pedig nincs. A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat saját kompetenciáján belül nem tud mit tenni, amikor orvosi ellátásra, korházi ápolásra van szükség, illetve amikor ezt a segítséget az érintett nem hajlandó elfogadni. Az iskoláknak is az együttműködés megtagadása lehetetleníti el a támogatói munkáját, amikor a szülő nem partner. Az orvosok tapasztalata, hogy a drogproblémák az egészségügyi alapellátás keretében nem megoldhatóak, olyan team-munka lenne szükséges, amelyben részt vesz minden érintett szereplő (szülőktől a pedagógusokon keresztül a szakellátókig), ám ez csak akkor valósítható meg, amikor a beteg együtt kíván működni. A városban drogproblémával kapcsolatos szolgáltatásokat két nagy csoportba lehet sorolni, egyrészt gyógykezelési, másrészt megelőzési típusú szolgáltatásokba. Gyógykezelési és rehabilitációs szolgáltatásokat nyújtanak az Addiktológiai Gondozó, a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és bizonyos családsegítő és gyermekvédelmi intézmények. Tipikusan ilyen szolgáltatások az egyéni, csoportos és pár terápiák, segítő beszélgetések és az önismereti tréningek. A prevenciós oldalon 7

8 hat szervezetnek, intézménynek vannak programjai. Ezek tipikusan a tanácsadások, konzultációs lehetőségek, az iskolai előadások és képzések. Az addiktológiát leszámítva olyan szolgáltatásokat, programokat, amelyeket akár prevenciós, akár problémamegoldási/kezelési célzattal kifejezetten orvosi körök működtetnének a városban az iskola-, gyermek- és családorvosok nem ismernek. A városban elérhető drogprevenciós szolgáltatások jelentős része korosztályi jellegű, kifejezetten a fiatalok számára nyújtják. Ilyen a csellengő kamaszoknak nyújtott preventív célzatú szabadidős klub, a középiskolások önismereti csoportjai, a SZÉNA Tini-klubja, az Aranyeső Alapítvány programjai, a DADA program, a Rév kortárssegítő képzése illetve iskolai drogprevenciós foglalkozásai valamint az oktatási intézmények legtöbb programja. A családsegítő, gyermekvédelmi intézmények tapasztalatai szerint a prevenciós programok sajnos kevéssé sikeresek a városban, s ezt osztják a család- és gyermekorvosok is, kiegészítve azzal, hogy a prevenciós jellegű programok és szolgáltatások alacsony hatékonysággal működnek, a szakellátás részben megoldatlan, részben pedig túlzsúfolt. A kortárs segítők képzésében az utóbbi időben érdekes tendencia figyelhető meg. A képzésre jelentkező fiatalok komoly hányada olyan közegből, szociális környezetből kerül ki, és olyan élethelyzetben van, amely a drogprobléma szempontjából kiemelten veszélyeztetettnek minősíthető. Ilyen esetben a képzés részben önsegítő, önismereti csoportként (is) működik tovább, ám ennek a jelenségnek a felismeréséhez és a képzési tematika menet közbeni módosításához jól felkészült terápiás tapasztalattal is rendelkező szakemberek szükségesek. A kiképzett kortárs segítők munkáját nehezíti, hogy a kompetencia határok nem minden képzés esetében kerülnek pontosan meghatározásra, gyakran hiányzik a rendszeres szupervízió, a munkájuk városi szintű koordinációjáról pedig egyáltalán nem beszélhetünk. A kábítószerek fogyasztásának csökkentése nem képzelhető el megfelelő humán erőforrások nélkül. Székesfehérváron a gyógykezelés tekintetében két szervezet rendelkezik megfelelő humán erőforrással (Szt. György Kórház Addiktológiai Gondozó; Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat). Az orvosok (gyerekorvosok, családorvosok) illetve a mellettük tevékenykedő egészségügyi dolgozók között olyan munkatárs, akinek elsődleges feladata a drogproblémával való foglalkozás, nincs. A kínálatcsökkentésben résztvevő szervezetek közül egyedül a rendőrségnek vannak olyan munkatársai, akik elsősorban a kábítószeres ügyekkel foglalkoznak, a személyi állomány ugyanakkor nagyon korlátozott. A családsegítő és gyermekvédelmi intézményekben jellemzően nincs olyan munkatárs, akinek a legfontosabb feladata a drogproblémához kötődne. A legtöbb iskolában a gyermekvédelmi felelős vagy kijelölt drogkoordinátor látja el a drogkoordinációs feladatokat. A civil szféra humán erőforrása a leggyengébb ezeken a területen. 4. Szükséges és hiányzó erőforrások A kábítószerügyben érintett városi intézményeknek, szervezeteknek munkájuk 8

9 hatékonyságának növelése érdekében szükségük van a külső segítségre, támogatásra. A munkában résztvevők az információáramlást alapfeltételnek tekintik. Ez jelenti egyfelől a területtel foglalkozó szakemberekről, szervezetekről, intézményekről, az igénybe vehető lehetőségekről (szolgáltatások, programok) szóló információk mozgását, másrészt a szervezetek szakmai munkáját segítő aktuális kutatási eredmények, szakirodalmi háttér-információk, módszertani és egyéb szakmai anyagok áramlásának és hozzáférésének biztosítását. Városi szinten az intézmények szolgáltatásai, programjai nem kapnak elég hangsúlyt sem az írott, sem pedig az elektronikus médiában. Szükséges, hogy a jövőben a segítő szervezetek a támogatandó csoportot célzottabban érjék el információs kiadványaikkal, s a helyi média bevonása sem kerülhető el, hiszen a lakosság egésze csak ezen keresztül érhető el. A szakmai felkészültség javítása és szinten tartása érdekében több intézmény jelezte, hogy szükség lenne különböző szakspecifikus továbbképzéseken való részvételre, illetve a szakember hiány megoldása csak új státuszok teremtésével képzelhető el (pl. a családsegítő és gyermekvédelmi területen, az iskolai drogkoordinátoroknál). A működés technikai feltételei is javításra szorulnak több helyen (pl. nincs a városban olyan intézmény, akinél minilaborban gyorsteszteket, azonnali szűrést lehetne végezni). Ezek természetesen a rendelkezésre álló anyagiaktól függő feltételek, ugyanakkor a városban a drogügyekkel (is) foglalkozó szervezetek alulfinanszírozottak, vagy pedig a pályázatok miatt kiszámíthatatlan a finanszírozásuk. Szükséges lenne tehát a forrásbővítéssel együtt a pénzügyi helyzet stabilizálása. A kábítószerek fogyasztásának csökkentése nem képzelhető el megfelelő technikai és humán erőforrások nélkül. Városunkban jelenleg nincs drogambulancia és hiányzik a kórházból addiktológiai osztály. Ezeken a jövőben reálisan nem lehet változtatni, ám némileg javíthat a helyzeten, hogy a kormányzati tervek szerint a közeljövőben minden megyében nyílhat drogambulancia, így a megyénkben is. Az orvosok (gyerekorvosok, családorvosok) illetve a mellettük tevékenykedő egészségügyi dolgozók között sincs olyan munkatárs, akinek elsődleges feladata a drogprobléma, ugyanakkor az általános családorvosi tapasztalat szerint szükség lenne rá a településen, legalább egy független védőnői státusz erejéig. A nemzeti drogstratégia a prevenciós munkában kulcsszerepet játszó oktatási intézményeknek drogkoordinátor megbízását javasolja, de mivel ehhez sem órakedvezmény, sem pótlék nem jár, az intézmények különböző módon oldják meg a feladatot. Az iskolai prevenciós munkában a pedagógusoknál az a legfontosabb, hogy felismerjék a problémát és megfelelő kommunikációs és információs rendszer működtetésével tudjanak közvetíteni a szakemberek és a tanulók között. Az iskolai drogkoordinátori feladatokat ellátó pedagógusok különböző tanfolyamok keretén belül (ISM képzés, gyermekvédelmi, mentálhigiénés, életvezetési ismeretek) szerezhetik meg e munkához szükséges új ismereteiket, melyet városi szinten is támogatni, ösztönözni kell. 9

10 Az általános szintű feladatok bővítésén túli prevenciós munkában jutna szerephez a szervezett korosztályi szabadidős programok bővítése, a helyi média aktívabb bevonása, a szülői, családi programok bővítése is, továbbá a szórakozóhelyeken történő prevenciós munka beindítása. A kínálat csökkentése területén fontos szempont a kábítószer mentes szórakozóhelyek ösztönzése, fokozottabb rendőri jelenlét az iskolák körül és a hatósági ellenőrzés szigorítása (pl. nem dohányzók védelméről szóló törvény betartásának ellenőrzése, fiatalok, 18 éven aluliak dohánytermékkel, alkohollal való kiszolgálásának tilalma) a városban. A hatékony munka szempontjából két feltételt kell még megemlíteni, a helyi média partnerségét (felelősségét) illetve a monitoring rendszer kialakítását és az összehangolt folyamatos méréseket, vizsgálatokat (különösen az iskolákban). 5. Stratégiai irányok A drogproblémával való foglalkozás tekintetében a város legfontosabb erőssége a már működő programok, a meglévő humán erőforrás és intézményi háttér valamint az önkormányzat nyitottsága. A munka során nagyon fontos a nyitott partneri légkör, mely alapja a magas szintű korodinációnak is. Ez utóbbi az egyik gyengéje a városnak, a nem összehangolt tevékenységek (pályázatok, prevenciós programok), a hiányzó koordináció, melyet egy szélesen legitimált aktívan működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórum erősséggé fordíthat át. A drogproblémával kapcsolatban komoly gyengesége a városnak a tartalmas szabadidő eltöltésének alternatívájához szükséges lehetőségek korlátozottsága, az iskolából kimaradók vagy már dolgozó fiatalok, felnőttek programokkal való elérhetetlensége. Pszichés jellegű gyengeségünk, hogy mind a lakosság egészében, mind pedig a humánszolgáltató szakemberek körében előfordul a tehetetlenség érzése és hiányoznak, vagy nem kapnak elég hangsúlyt az életmód váltást szimbolizáló pozitív minták. A drogprobléma társadalmi csökkentését nehezíti, hogy a város lakói igen nagy ellenszenvvel, elítélő módon tekintenek a kábítószer problémával küzdőkre, ugyanakkor az alkoholbetegek jelentős részének nincs betegségtudata, s a többség közönyös e probléma iránt. A jövőben tudatosítani kell a lakosokban, hogy a drogprobléma alapvetőn egészségügyi probléma, de egyben széles körű közügy is, mely hatékony csökkentéséhez fontos az egymásra figyelő közösségi szemléletmód elsajátítása. E gyenge pontok tehát azt sugallják, hogy az emberi erőforrások fejlesztése, az információ áramoltatása, a szemléletformálás komoly tényezője lehet az átalakulásnak. A jogi, törvényi szabályozás problémái valamint a terápia fogyatékosságai, a drogozás és bűnözés, a szociális problémák kapcsolata olyan városon kívüli adottsága a problémának, melyen nem tudunk változtatni, ám hatásaival mindenképpen számolni kell, s azon sem nagyon lehet majd változtatni, hogy az országos média problémaközelítése a szenzáció felől érkezik. (Városunktól független hatások között pozitív tényezők is vannak, pl. a VPOP nyomozati jogkört kap.) 10

11 Azzal is számolnunk kell, hogy a drogpiac növekszik, igen széles kínálati palettáról választhatnak a fogyasztók, s a város földrajzi elhelyezkedése (félúton a főváros és a Balaton között) is fokozott veszélyeztető tényező. Ugyanakkor a helyi média sokat tehet a problémamegoldás érdekében, elsősorban pozitív minták, életutak, sikerek bemutatásával, s kevésbé az idejét múlt "elrettentő" pedagógia átvételével. A kábítószer-probléma előtérbe kerülésével reális veszély lehet, hogy a szerteágazó drogprobléma rangsorolásakor arányeltolódás következik be, a kábítószer-probléma túlsúlyba kerülésével háttérbe szorulhat az alkohol, energia italok és más pótszerek fogyasztásának kérdése. A kampányszerűen végzett előadás jellegű drogellenes programok - különösen az ifjúsági korosztályban - telítődéshez és a probléma iránti érdektelenséghez vezethetnek, különösen akkor, ha a szakmai munkát végző személy nem hiteles az adott korosztály szemében. A város kábítószerügyi helyzete a fenti besorolások alapján nem egyértelműen jó, vagy rossz. Néhány tényező igen kedvező stratégiai pozícióban van, mint például a már működő programok léte, az iskolák növekvő szerepvállalása, meglévő intézményi és civil kapcsolatok vagy az önkormányzati szerepvállalás, mások esetében azonban komoly programszervezési munkára, irányváltásra van szükség, hogy hatékonyan működjön, illetve, hogy várhatóan összhangba kerüljenek a belső és a külső folyamatokkal (kínálatcsökkentő akciók, prevenciós programok, koordináció, tájékoztatás, információ áramlás, helyi média szerepe, szabadidő felhasználás újrastruktúrálása) Az is látható, hogy egyes esetekben a jelenleg is tapasztalható negatív tendenciák (pl. a lakosság szemléletmódja, értékrendi változás, forráshiány, jogi szabályozás, kínálati piac megléte, túlzott elvárások) tovább élése komoly hátrányokat fog okozni a városunk egész társadalma tekintetében. Vannak olyan helyzetek is, melyek jelenleg veszélyforrást jelentenek, de magukban hordozzák a fejlesztés lehetőségét, ilyen a drogprobléma percepciójával kapcsolatos arányok eltolódása, az időszaki kampányok, a kortárs-képzés, a generációs sajátosságok és a még alakítható tanulói attitűdök. 11

12 váltás-orinetált stratégiát támogató helyzetek: 1.összefogás 2.prevenciós programok 3.koordináció, információ 4.helyi média 5.szabadidő felhasználás 6. kinálatcsökkentő akciók LEHETŐSÉGEK offenzív stratégiát támogató helyzetek: 1.meglévő intézmények 2.meglévő szakemberek 3.drogambulancia lehetősége 4.iskolák szerepvállalása 5.már működő programok 6.önkormányzati szerepvállalás GYENGESÉGEK ERŐSSÉGEK defenzív stratégiát támogató helyzetek: 1.lakossági attitűdök 2.tradíció, értékrend 3.forráshiány 4.növekvő piac 5.túlzott elvárások 6.országos média VESZÉLYEK diverzifikált stratégiát támogató helyzetek: 1.arányok szem elől tévesztése 2.kortárs-képzés 3.generációs sajátosságok 4.jogszabályi háttér 5.országos stratégia 6.finanszírozás Mindezek után, figyelembe véve a statisztikai elemzések, az intézményi sajátosságok és a problémafeltáró csoportülések eredményeit, tapasztalatait, elégséges információval rendelkezik a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata ahhoz, hogy a helyi drogstratégia prioritásait és az alprogramokat, valamint az alprogramokhoz kapcsolódó intézkedéseket meghatározhassa, illetve hogy a cél eléréséhez szükséges feltételek pontosan definiálhatók legyenek. 6. A stratégia prioritásai és alprogramjai A stratégia prioritásainak meghatározása előtt állást kell foglalni, hogy a jelenleg elterjedt drogprobléma-visszaszorítási modellek közül Székesfehérvár melyiket kívánja követni a drogprobléma csökkentése érdekében. A szakirodalomban a jelenség értelmezésére és magyarázatára elterjedt modellek közül a nemzeti stratégia a multidiszciplináris-modellt fogadja el, mely a megfelelõ empirikus adatokon alapuló azon szociológiai megközelítés, mely a jelenségnek egyfelõl a társadalom érték- és normarendszere szempontjából elfoglalt helyét, másfelõl az egyének, családok, közösségek szocializációs szerepét veszi figyelembe. Felhasználja a modern kriminológia és pszichiátria, valamint más 12

13 tudományok eredményeit (pl. gyógyszertan, genetika, társadalom-statisztika, népegészségügy). Számol a probléma összetettségével és annak kezelésére hivatott szakmák sokszínűségével. A megközelítés tekintetbe veszi azt a tényt is, hogy a drogfogyasztás befolyásolására irányuló társadalmi cselekvés maga is hozzájárul a jelenség átalakulásához, kezelhetõbbé vagy éppen kezelhetetlenebbé válásához. Városunk is e modell szemléletét kívánja érvényesíteni a drogstratégia megvalósítása során. A drogprobléma csökkentését célzó programok általános célja a helyi közösség szociális, mentális, pszichés és egészségügyi állapotának javítása közösségi és egyéni programok, intézkedések biztosításával. Fő célok a legális és illegális szerek kipróbálási arányának csökkentése, illetve ha ez nem lehetséges, a növekedés megállítása, a gyógykezelésbe, terápiába bevont betegség tudattal rendelkezők számának növelése, ártalomcsökkentő programok támogatása, valamint a felnövekvő generációk drogoktól mentes életének elősegítése. Az adatok és a szakemberek tapasztalatai alapján kirajzolódó kép alapján a társadalmi beavatkozás súlypontjává kell tenni az átfogó, a helyi közösségekben működő megelőzést, különös tekintettel a családra és az iskolára; a kábítószerek iránti keresletet csökkentő intézményrendszer fejlesztését (különös tekintettel a kezelő- és rehabilitációs intézményekre); az egyéni és társadalmi kockázatok, valamint a kábítószerek hozzáférhetőségének, kínálatának csökkentését. (Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében) A városi drogstratégia prioritásai a nemzeti stratégia célrendszerével összhangban és az egyes prioritásokhoz kapcsolódó programok: 1. A drogprobléma társadalmiasítása A társadalom váljon érzékennyé a drogkérdések hatékony kezelése iránt, a városi helyi társadalom növelje problémamegoldó készségét a drogprobléma visszaszorításában (közösség, együttműködés). 1.1.Kábítószerügyi Egyeztető Fórum működtetése és legitimációjának erősítése KEF működésének széleskörű legtimációja KEF arculat és információs csatornák kialakítása KEF iroda létrehozása és működtetése 1.2.Adatgyűjtés és hiányzó helyi kutatások szervezése Hiányzó lakossági vizsgálatok indítása Meglévő információk, adatok folyamatos gyűjtésének megszervezése 1.3. Nyilvános dokumentumtár létrehozása 1.4. Az internet és a helyi média adta lehetőségek kihasználása 1.5. Társadalmi szervezetek aktivizálása, a civil kontroll erősítése 2. Megelőzés Esélyt kell teremteni arra, hogy a felnövekvő generációk képessé válhassanak egy produktív és aktív életstílus kialakítására valamint a legális és illegális drogok 13

14 visszautasítására Folytatni és kiszámíthatóvá tenni az iskolai prevenciós programokat szülői fórumok és családi prevenciós programok iskolai drogkoordinátorokat tömörítő hálózat létrehozása alternatív prevenciós módszerek alkalmazása kurrikulumszerű és nem kurrikulumszerű progarmok 2.2.Szabadidős programok bővítése, újjászervezése rendszeres és változatos (délutáni és hétvégi) programkínálathoz a működési és szervezeti feltételrendszer biztosítása a javaslatok és közreműködők figyelembe vételével a szabadidő eltöltései lehetőségek kínálatában ösztönözni, támogatni az egészséget szolgáló, közösségfejlesztő programokat 2.3. Önálló drogprevenciós közalapítvány létrehozása, működtetése 2.4. Ösztönözni az óvodai, iskolai és munkahelyi egészségtervek készítését 2.5. Biztonságos szórakozóhelyek illetve a szórakozóhelyeken drogellenes sarok létrehozásának ösztönzése, információs kiadványok elhelyezése 2.6. Humán erőforrás fejlesztése segíteni kell az iskolai prevenciós munkában résztvevő tanárok munkájához szükséges kedvezményrendszert (pl. órakedvezmény), díjazást a városban élő humán szakos (orvos, szociális munkás, teológus, pedagógus, pszichológus stb.) főiskolás, egyetemista hallgatók aktív és szervezett bevonása a városi drogprevenciós munkába pedagógusok továbbképzésének összehangolása kortárs segítők képzésének összehangolása humán szakemberek általános szintű felkészítése 2.7. Honvédségi prevenció lehetőségeinek feltárása a laktanyában 3. Gyógykezelés Segíteni kell a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémákkal küzdő egyéneket és családokat (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció) a szenvedély leküzdésében Utógondozás elősegítése Védett munkahelyek ösztönzése Reintegráló programok 3.2. Intézményi hiányosságok pótlása Drogambulancia Ifjúsági (gyermek és fiatalkorúak) pszichiátria osztály Önálló addiktológiai osztály 3.3. Ártalomcsökkentő programok 3.4. Háziorvosok felkészítése, informálása 3.5. Telefonos szolgálat helyzetének stabilizálása 4. Kínálatcsökkentés Csökkenteni kell a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét a városban, illetve a meglévő szabályok betartását szigorítani kell. 14

15 4.1. Szigorúbb hatósági ellenőrzés nem dohányzók védelméről szóló törvény 18 éves korlát (dohánytermék, alkohol) működési engedélyek felülvizsgálata több rendőrségi ellenőrzés 4.2. Drogmentes, biztonságos szórakozóhelyek elősegítése 4.3. Akcióhatékonyság növelése gyorsabb reagálás gyakoriság együttműködés 4.4. Gyógyszer hozzáférésének csökkentése szigorúbb recept-kezelés ellenőrzés A prioritásokhoz rendelt alporogramokból fakadó konkrét intézkedések kialakításakor célszerű figyelmbe venni, hogy a különböző területeken megfogalmazott feladatok között több olyan található, amely a létrehozás szempontjából összevonva - az egyes területek szakembereinek együttműködésével - könnyebben kezelhető. Ez azért is fontos, mert a megvalósításkor felmerülő pénzügyi, humán és technikai igények ilyen módon jelentősen csökkenthetők. 15