Fővárosi Ítélőtábla ítélete Szöveg: FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf /2009/7. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr.

Átírás

1 Fővárosi Ítélőtábla ítélete Szöveg: FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf /2009/7. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Farkas Mihály ügyvéd (1042 Budapest, Árpád út 67.) által képviselt Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (1012 Budapest, Márvány utca 1/C.) felperesnek a dr. Puskás Sándor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság november 4. napján kelt 25.K /2008/5. számú ítélete ellen a felperes 6. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi ÍTÉLETET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelei a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes augusztus 10. napján közzétett részvételi felhívásával a közbeszerzésekről szóló évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második rész IV. fejezete szerinti tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított, a szerződés tárgyának és a teljes mennyiségének meghatározása szerint, maximum 1430 tonna galvániszap szállításra való előkészítésére, elszállítására, hasznosítására vagy ártalmatlanítására. A felperes részvételi felhívás kiegészítő információk VI pontjában több, az érvényesség feltételéül szabott hatósági engedélyt kért, köztük az átcsomagolást, felszedést végző vállalkozó nevére és címére kiadott, érvényes veszélyes hulladék kezelésre vonatkozó környezetvédelmi hatósági engedélyt. Ez utóbbi elvárásnak, a mások mellett részvételi jelentkező Palota Kft. a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség hulladék előkezelési engedélyének (a továbbiakban: hatósági engedély) csatolásával kívánt eleget tenni, abban a 1101 EWC főcsoporthoz tartozó hulladékból összesen 1000 tonna/év mennyiség, a 1902 EWC főcsoporthoz tartozó hulladékból 500 tonna/év mennyiség előkezelésére kapott engedélyt. A felperes a Palota Kft. jelentkezését a Kbt (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította, mert a hatósági engedélyében a galvániszap típusának megfelelő, 1101 főcsoportban a kiírás alatti (1000 tonna/év) mennyiség előkezelésére volt engedélye. A Palota Kft. (a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmére eljáró alperes a D.586/10/2007. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Kbt (3) bekezdését, ezért a felperest 3 millió forint bírság megfizetésére, és forint igazgatási, szolgáltatási díj viselésére kötelezte. Miután megállapította, hogy a kérelmező az érvényes részvételi jelentkezéshez szükséges hatósági engedély csatolásának eleget tett, azt rótta a felperes terhére, hogy a kezelhető hulladék mennyiségét az EWC kódok alapján vizsgálta, mert azt a felhívásban, a dokumentációban nem határozta meg, és a tevékenység feltételeit meghatározó jogszabályok között

2 sem sorolta fel a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001.(VII.18.) KöM rendelet (a továbbiakban: R). Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, elsődlegesen a jogszabálysértésre, a bírság kiszabására és az igazgatási szolgáltatási díj viselésére vonatkozó rendelkezések mellőzését kérte. Másodlagos kereseti kérelme a határozat hatályon kívül helyezésére, és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. (3) bekezdésének, az 50. (1) és 58. (1) bekezdésének sérelme miatt, mert az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, elmulasztotta a szükséges (szakértői) bizonyítást lefolytatni. Azzal érvelt, hogy nem volt kötelezettsége az EWC kód megadása, és nem kellett az R.-re hivatkoznia sem mert az, hogy a jelentkezőknek a tárgyi munka elvégzéséhez milyen engedéllyel kell rendelkezniük nem csupán a beszerzés tárgyából, a felhívásban és dokumentációban meghatározottakból következik, hanem az egyéb, a közbeszerzési eljárás tárgyát képező tevékenység folytatására vonatkozó, kötelezően alkalmazandó jogszabályok egyértelmű előírásaiból is. A galvániszap megnevezés a veszélyes hulladékot önmagában és egyértelműen beazonosítja, az keletkezése szerint az R. szerinti 11. főcsoportba, ezen belül a 1101 alcsoportba tartozik, a pontos EWC kódja a , ezért nem sorolható a 19-es, az iszapok általános kategóriája főcsoportjába, és ezen belül a * fizikai-kémiai kezelésből származó veszélyes anyagokat tartalmazó iszapokhoz. Következésképpen a két EWC kódhoz tartozó veszélyes hulladék kezelési engedélyhez rendelt mennyiséget sem lehet egybeszámítani. Mivel szerződést csak olyan céggel köthetett, amely rendelkezett a tárgyi eljárás 1430 tonnányi teljes mennyiségére vonatkozó galvániszap kezelését magába foglaló engedéllyel, a kérelmező hatósági engedélye pedig ettől kevesebb galvániszap kezelésére szólt, nem követett el jogsértést, amikor a jelentkezést érvénytelenné nyilvánította. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes eljárási jogszabálysértésre vonatkozó kereseti kérelmére kifejtette, hogy az alperes a tényállást a szükséges mértékben és helyesen tárta fel, a jogorvoslati eljárás során keletkezett bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelte és a feleknek a releváns kérdésben adott egyező nyilatkozata alapján szakértő igénybevételére, a jogorvoslati eljárás során nem volt szükség. Az alperes az ügyre vonatkozó tényeket vette figyelembe, a bizonyítékokat a súlyúknak megfelelően értékelte, döntését valósághű tényállásra alapozta, ezért a döntése nem ütközik a Ket. 2. (3) bekezdésébe, az 50. (1) bekezdésébe és az 58. (1) bekezdésébe sem. Az anyagi jogi sérelmet illetően a Kbt (1) bekezdése, a 111. (1) és (2) bekezdései, valamint a Kbt (1) bekezdés f) pontja alapján azzal évelt, hogy a felperes sem EWC kód meghatározásával, sem pedig szövegszerűen nem konkretizálta a közbeszerzés tárgyát képező galvániszapot, és ilyen megkülönböztetést a jelentkezés érvényességének feltételeként meghatározott engedély meglétét illetően sem tett. Így bármilyen technológiából származó, akármelyik EWC kódszám alá sorolható, az 1430 tonnányi mennyiségre megadott, galvániszap kezelését magában foglaló engedély megléte volt szükséges az érvényes jelentkezéshez. Egyetértett az alperessel abban, hogy a galvániszap pontos EWC kódja, és az engedélyben elvárt mennyiség meghatározása nélkül a felperes ezeket a jelentkezés elbírálása során nem vizsgálhatta, ilyen okra a

3 jelentkezés érvénytelenségét nem alapozhatta volna, hiszen a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételeket a jelentkezések elbírálása során már nem szűkíthette. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a galvániszap, mint hulladék, a keletkezési technológiája alapján több EWC kódszám alá is sorolható, így tartozhat a kódszámhoz, de a kódszámhoz is. Mivel a felperes az engedélyekkel kapcsolatos elvárásai körében az EWC kódszámot konkrétan nem jelölte meg, a galvániszap elnevezés mellett pedig mind a 1101, mind pedig a 1902 főcsoport is szóba jöhet, és ezekre a kérelmező engedélye kiterjedt, megállapítható, hogy nincs olyan elvárása a felperesnek, amelyet a kérelmező jelentkezésével ne teljesített volna. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatala iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kereseti indokaival egyezően érvelt a Ket. rendelkezései szerinti eljárásjogi sérelmeket és a galvániszap R. szerint helyes besorolását, az összeszámítás jogszabályi, szakmai kizártságát illetően annak hangsúlyozásával, hogy a hulladék önkényes átsorolására a részvételre jelentkezőnek nem volt jogszerű lehetősége, arra a hulladék tulajdonosa vagy az általa felkért hulladékminősítő bizottság jogosult. A telephelyeken egy termék volt található, ami a galvániszap, sem részben, sem egészben nem volt két különböző veszélyes hulladék, galvániszap pedig csakis és kizárólag az egyik csoportba sorolható be. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a határozati álláspontja fenntartásával az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényállást teljes körűen feltárta, és annak alapján mind az eljárásjogi, mind az anyagi jogi jogszabálysértések hiányát illetően, a Ket. és a Kbt. irányadó rendelkezéseinek helytálló értelmezésével, és megfelelő alkalmazásával, jogszerű döntést hozott, amikor a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma KK 31. számú állásfoglalása a Ket. hatályba lépése után is változatlanul irányadó a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben. E szerint eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy alperes a tényállást tisztázta, rögzítette a részvételi felhívás és dokumentáció adattartalmát, a konkrét, az ügy szempontjából releváns tényeket és körülményeket. Azokat a Kbt. vonatkozó rendelkezéseivel összevetette, és levonta abból az általa helyesnek vélt következtetéseket, amelyekre jogi álláspontját (alperesi határozat oldalai) alapította. Eljárása a Ket ának megfelelt, a határozata a Ket. 72. (1) bekezdés ea) pontjában foglalt követelményeket teljesítette. A Ket. 58. (1) bekezdése szerint szakértő igénybevételére a közigazgatási eljárás során akkor van szükség, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A Ket ának (5) bekezdése szerint a hatóság szabadon választja meg a bizonyítási eszközt. Az alperes jogi álláspontjánál fogva (amely szerint a besorolás helyességének vizsgálatába a felperes nem bocsátkozhatott volna) úgy ítélte meg, hogy szakértői bizonyítás lefolytatása szükségtelen volt. E döntés jogszerűsége, azaz a tényállás tisztázási kötelezettség keresetben foglaltak szerinti eljárásjogi felülbírálata volt az elsőfokú bíróság feladata, melynek eleget tett,

4 megalapozottan vont le következtetést arra nézve, hogy az alperesi eljárás és az annak alapján hozott határozat eljárásjogi hibában nem szenved. A másodfokú bíróság a fellebbezésben előadottakra figyelemmel az anyagi jogi jogsérelem vonatkozásában az elsőfokú bíróság indokait az alábbiak szerint osztja: Az elsőfokú bíróság a releváns tények alapján, helytállóan állapította meg, hogy mi volt a kiírásnak az a része, melyet az alperesnek a jogorvoslati eljárás során vizsgálnia kellett. A másodfokú bíróság egyetért mindazokkal az ítéleti érvekkel, amelyet az ajánlatkérőnek a jelentkezés elbírálásával kapcsolatos kötelezettségére nézve rögzített. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a Kbt. 3. szerint a közbeszerzési eljárásnak a törvényben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a törvény megengedi. A perbeli eljárásban is megfelelően alkalmazandó nyílt eljárás szabályai szerint a Kbt. 70. (1) bekezdése, valamint 81. (1) bekezdése, és 88. (1) bekezdés f) pontja alapján a közbeszerzési eljárásokban kiemelt jelentősége van annak, hogy az ajánlatkérő milyen pontosan határozza meg az ajánlati felhívás ésd okumentáció tartalmát. A Kbt. kogenciájából következően az ajánlattevőknek valamennyi kinyilvánított ajánlatkérői elvárást teljesíteniük kell ahhoz, hogy az ajánlatuk érvényesnek minősüljön. Az ajánlatkérő az értékelés során maga is kötve van a felhívásban és a dokumentációban meghatározottakhoz, akkor jogosult, illetőleg köteles az ajánlatot érvénytelenné nyilvánítani, és a további értékelésből kivonni, ha az valamely előírt követelménynek nem felel meg. Sem az ajánlatkérőnek, sem az ajánlattevőnek nincs lehetősége az írott jogi normától, a közölt elvárásoktól való eltérésre. Ennél fogva az ajánlat érvényességének megítélésekor az ajánlati felhívás és dokumentáció előírásainak döntő jelentősége van, az abban foglaltak teljesítését kell megvizsgálni. Nem vitatható, hogy a felperesnek, mint a Kbt. személyi hatálya alá tartozó ajánlatkérőnek joga volt a beszerzés tárgyának (mennyiségének) meghatározására, kötelezettsége keletkezett viszont m egadni mindazokat az információkat, adatokat, amelyek alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlatot tehetnek. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a kiírás kétségessége, aggályossága esetén annak nem egyértelmű elvárásait utóbb a kiírástól eltérő tartalommal értelmezni nem lehet. A jogkérdés megválaszolása során ezért azt kellett megvizsgálni, hogy a felperes miként, és nem utolsó sorban mely előírások között fogalmazta meg a kifogásolt feltételeket. A felperes által választott eljárás két szakaszos eljárás volt, amelynek első, úgynevezett részvételi szakaszában, a részvételi felhívásban meg kellett határozni az alkalmasság igazolásának módját és megítélésének szempontjait. A Kbt (2) bekezdése szerint a részvételi szakaszban az ajánlatkérőnek a jelentkezők szerződés teljesítésére való alkalmasságáról, illetve alkalmatlanságáról kell meggyőződnie, de ezt csak a törvényben előírt módon teheti meg. Alkalmassági feltételként csak olyan előírást rögzíthet, melyet a Kbt. számára lehetővé tesz. A Kbt (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenségi ok, ha a részvételre jelentkező nem felel meg a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek. A Kbt (1) bekezdése értelmében a részvételre jelentkezőknek a részvételi felhívásban, illetőleg a részvételi dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell a részvételi jelentkezést elkészítenie és benyújtania. A Kbt ához szorosan kapcsolódó rendelkezés a Kbt (1)

5 bekezdése, ahol a törvény azt írja elő, hogy a részvételi jelentkezések elbírálása során az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálni, hogy a jelentkezések megfelelnek-e a részvételi felhívásban, illetőleg a részvételi dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Amennyiben nem, úgy a Kbt (1) bekezdése f) pontja értelmében a részvételi jelentkezés érvénytelen. A felperes az általa elvárt engedélyek meglétét csak a részvételi felhívás kiegészítő információi között helyezhette el, mint érvénytelenségi okot, mert ilyen alkalmassági feltételt nem támaszthatott. A Kbt. idézett rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy a részvételi szakaszban az előre, írásban megadott tartalmi és formai követelmények betartásával kell a jelentkezést elkészíteni. Az ajánlatkérőnek e vonatkozásban félre nem érthető, világos feltételeket kell meghatároznia, mert csak azt a feltételt jogosult ellenőrizni és olyan szempontból, ahogy azt a kiírásban meghatározta. A felperes a részvételi felhívás kiegészítő információk VI.16. pontjának 3. francia bekezdésében érvényes, veszélyes hulladék kezelésre vonatkozó környezetvédelmi hatósági engedélyt kért a jelentkezőktől. Ez volt az a kiírási feltétel, amelyet vizsgálat alá kellett vonni. Az előírásból nem következett, hogy az engedélynek milyen mennyiségű és milyen kód szerinti veszélyes hulladékra kellett vonatkoznia. A kérelmező pedig az engedély meglétére vonatkozó elvárást teljesítette. Külön ajánlatkérői előírás hiányában az engedélyek meglétéhez nem rendelhető hozzá a szerződés teljesítésére való kitétel, amely a Kbt (2) bekezdésének rendelkezéseiből következik és az alkalmassági követelményekhez közvetlenül kapcsolható. Ennek hiányában pedig a 104. (1) bekezdés alapján minden olyan engedély teljesítette a kiírás feltételeit, amely érvényes volt és veszélyes hulladék előkezelésére jogosított, függetlenül a még/már kezelhető mennyiségtől és a veszélyes hulladék besorolási helyétől. A felperes érvelésével ellentétben a Kbt (1) bekezdésének utolsó fordulata szerinti, jogszabályoknak való megfelelés nem értelmezhető akként, hogy valamennyi releváns jogszabályi rendelkezés betartásának ellenőrzésére felhatalmazást kap az ajánlatkérő. Ez az alapelvek sérelmét jelentő értelmezés lenne, hiszen a jelentkezőknek teljes biztonsággal tudniuk kell, milyen követelményeket kell teljesíteniük az érvényes jelentkezéshez. Így a jogszabályok alatt a Kbt. mellett azok a jogszabályok értendők, amelyeket maga az ajánlatkérő, mint figyelembe veendő jogszabályokat a kiírásában szerepeltetett. A felperes maga is megjelölt több irányadó jogszabályt, de nem követelte meg a hatósági engedélyekre nézve, hogy azok adott jogszabály szerinti kódnak megfeleljenek. Az alperes, az elsőfokú bíróság, de a másodfokú bíróság sem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy mit takar a galvániszap elnevezés, az R. milyen EWC kódja alá sorolható be. Az ebben való állásfoglalást pontosan a felperesi kiírás tartalma tette szükségtelenné. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elsőfokú bíróság tévesen fejtette ki erre nézve két EWC kód egybeszámíthatóságát és vette figyelembe egyrészt az összegzett mennyiséget, mint az érvényes jelentkezés feltételéhez szükséges 1430 tonnát elérő mennyiséget, másrészt döntött arról, hogy mennyiségi előírás hiányában az engedélyben szereplő mennyiség vizsgálata szükségtelen. Ez ellentmondó érvek közül az előbbit a másodfokú bíróság mellőzi. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

6 A felperes a Pp. 78. (1); (2) és 79. (2) bekezdése értelmében köteles az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a felperest az illetékekről szóló évi XCIII. törvény 5. (1) bekezdés c) pontja szerint megillető illetékmentesség folytán, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 14. -a értelmében az állam viseli. Budapest, 2009, március 11. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró