Területfejlesztés és Innováció

Átírás

1 Területfejlesztés és Innováció A PTE TTK Földrajzi Intézet Politikai Földrajzi és Területfejlesztési Tanszékének, valamint Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékének elektronikus folyóirata Tartalom CSANÁDI ÁGNES 2 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében LAKOTÁR KATALIN 10 Magyarország mentális térképek a határainkon túlról JÁTÉKOS EDIT 18 A határforgalom alakulása a délszláv válság óta az egykori jugoszláv-magyar határ térségében Főszerkesztő LÁSZLÓ MÁRIA Főszerkesztő-helyettes PIRISI GÁBOR Szerkesztőbizottság tagjai PAP NORBERT (ELNÖK) TRÓCSÁNYI ANDRÁS SITÁNYI LÁSZLÓ FRANCK GUÉRIT GÁLOSI-KOVÁCS BERNADETT M. CSÁSZÁR ZSUZSA Lapszerkesztő SZEBÉNYI ANITA Olvasószerkesztő SZENTIRMAI LÁSZLÓ Szerkesztőség 7624 PÉCS, IFJÚSÁG ÚTJA 6. TEL: 72/ évfolyam 1. szám április 1.

2 Kedves Olvasóink! A szándékainkhoz képest hosszabbra nyúlt szünet után jelentkezik ismét a Területfejlesztés és Innováció, a évi első számával. Ezúttal hagyományos lapszámmal jelentkezünk: a megszokott módon három tanulmánynak adtunk helyet, hogy különböző résztémákat feldolgozva tegyék teljesebbé a területfejlesztéssel kapcsolatos tudásunkat. Az egyetlen sajátosság, hogy csupa hölgyszerző írásai töltik meg a lapot kár, hogy a megjelenéssel némileg lekéstük a nőnapot... Hármuk közül ketten debütálnak, legalábbis a Területfejlesztés és Innováció hasábjain. Csanádi Ágnes az önkormányzati költségvetések szerkezetében a felhalmozási kiadásokat vizsgálva mutatja be eredményeit a különböző méretű települések esetében. Játékos Edit az egykori Jugoszláviába viszi el olvasóit: idegenforgalmi statisztikák, vendégérkezések és vendégéjszakák adatainak elemzésével mutatja be a térség turizmusát. Visszatérő szerzőt köszönthetünk ugyanakkor Lakotár Katalin személyében, aki a évi 3. számunkban a tizenévesek szomszédainkról alkotott kognitív országképeiről értekezett. Legújabb írásában a másik oldalról vizsgálja a kérdést: a szomszédos országok fiataljainak Magyarország-képét mutatja be és elemzi. Kellemes és hasznos időtöltést kívánnak: a szerkesztők Csanádi Ágnes Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében A különböző nagyságú és szerepkörű települések önkormányzatai a településfejlesztési feladataikat más-más adottságok, ellátási kötelezettségek és pénzügyi viszonyok között látják el. E szempontok szerint egymástól jelentősen különböző három Zala megyei település főbb költségvetési adatai vizsgálatával a tanulmány bemutatja az ezredfordulót követő első évtizedben az egyes településtípusok fejlesztési pozícióit, amelyet a saját forrás (főleg az iparűzési és idegenforgalmi adó) nagysága, a működési és felhalmozási kiadások aránya, a forrásszerző képesség, a pályázati aktivitás és a pályázati önerő biztosításának lehetősége határoztak meg. Bevezetés Ma Magyarországon a települések fejlesztési kérdéseinek felvetése különös aktualitással bír, mert egyrészt túl vagyunk az időközben Új Széchenyi Tervvé keresztelt második Nemzeti Fejlesztési Terv félidején, másrészt folyamatban van az önkormányzati rendszer átalakítása. Az elmúlt nyolctíz évben a települési önkormányzatok igen komoly forráshiánnyal küzdöttek, és ez mind a hazai, mind az uniós forrásszerzéshez szükséges saját erő biztosítását nehezítette. Problémát okozott a településfejlesztésben az ellátandó feladatok és a források közötti összhang megbomlása. Az önkormányzatoknak olyan feladatokat is meg kellett oldaniuk, amelyek fedezetét az állami normatíva nem biztosította, és ez a kötelező és önként vállalt feladatok arányát is kedvezőtlenül érintette. 6. évfolyam 1. szám április 1. 2

3 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében A tanulmány vizsgálja, hogy a fenti körülmények között a különböző nagyságú, szerepkörű, ellátási kötelezettségű és adottságú települések milyen nagyságú helyi adóbevételekkel, illetve saját felhalmozási forrással rendelkeznek, miként tudnak élni a fejlesztési célú forrásszerzés lehetőségével, valamint a fejlesztési feladatellátásuk milyen tartós kötelezettséget jelent számukra. Ehhez három település, Zalaegerszeg megyeszékhely város, Zalakaros kisváros, valamint a hátrányos helyzetű Csesztreg kistelepülés önkormányzatának főbb költségvetési adatai szolgálnak alapul. Az elemzések érintik a működési és felhalmozási bevételek arányát, a legjelentősebb helyi adónemek szerepét, a főbb felhalmozási bevételi nemeket beleértve a hiteleket is, valamint a kötelező és önként vállalt feladatok forrásigényét. Az önkormányzatok feladatai Az önkormányzati törvény meglehetősen tág körben határozza meg a települési önkormányzatok feladatait 1 (1990. évi LXV. tv bek.), kiemelve közülük a település működését biztosító azon feladatokat, amelyekről minden esetben köteles gondoskodni, de emellett saját maguk is kijelölhetnek, illetve kijelölnek önként vállalt feladatokat. Közöttük meghatározó szerepe van azoknak a fejlesztéseknek, amelyek a települési funkciókat gyarapítják. Általuk bővülnek a közösség erőforrásai, ami pozitív hatással van a települési, közösségi funkciók minőségi ellátására (RECHNITZER J. 2007). Az önkormányzatoknak a feladatellátásuk során többféle elvárásnak kell egyidejűleg megfelelni, amelyek közül kiemelendők: az ellátandó kötelező feladatok finanszírozása, a lakosság adóbefizetései és a helyi önkormányzat közötti érdekeltségi kapcsolat megteremtése, a települések gazdasági helyzetében, ellátottságában és forrásteremtési lehetőségeiben fennálló különbségek csökkentése. Az önkormányzatok költségvetési szerkezete Az önkormányzatok feladatellátásának finanszírozásában jelentős szerepe van a felhalmozási bevételeknek. A vizsgált települések működtetésének és az ott megvalósuló önkormányzati fejlesztéseknek a költségvetési hátterét az 1. táblázat mutatja. A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a települések bevételi struktúrájában 2000 és 2009 között a felhalmozási bevételek aránya a kisebb lélekszámú településkategóriákban (Zalakaros, Csesztreg) csökkent, eközben a megyeszékhelyen nagyjából változatlan maradt. A helyi adóbevételek főleg a helyi iparűzési adó és az idegenforgalmi adó egyrészt a fejlettebb gazdasági háttér (Zalaegerszeg), másrészt a számottevő idegenforgalom (Zalakaros) eredményeképpen a városokban a legjelentősebb. Zalaegerszegen a helyi adók a működési bevételek mintegy ötödét, Zalakaroson közel egyharmadát, míg a hátrányos helyzetű Csesztregen csupán 10-13%-át teszik ki. Zalakaroson a helyi adók között a legnagyobb részarányú idegenforgalmi adó a finanszírozási feltételekben további előnyt jelent a többi településsel szemben, ugyanis az idegenforgalmi adó nem tartozik bele az adóerő képesség számításába, így általa a normatív támogatások nem csökkennek. Csesztreg a vizsgált időszakban folyamatosan jogosult volt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok állami támogatására (ÖNHIKI) 2 (7-16%) az elismert kiadási szintnek és a teljesíthető működési bevételeknek 1 Az egyes szolgáltatáscsoportokban vannak ügyek, ahol az önkormányzat feladata az ellátás, másutt a gondoskodás, a közreműködés, a támogatás, stb., amely különbségek az egyes szolgáltatásokban az önkormányzat szerepvállalásában lévő differenciáltságra utalnak (Ongjerth, 2006). 6. évfolyam 1. szám április 1. 3

4 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében Megnevezés Zalaegerszeg Zalakaros Csesztreg százalék (%) Bevételek = 100% Működési* Felhalmozási* Működési bevételek = 100% HIPA Idegenforgalmi adó Kommunális adó Építményadó ÖNHIKI Felhalmozási bevételek = 100% Saját bevételek Költségvetési támogatások Felhalmozási támogatások Átvett pénzeszközök Értékpapír értékesítés Egyéb bevétel Hitel Kiadások = 100% Működési* Felhalmozási* Kiadások = 100% Kötelező feladatok Önként vállalt feladatok táblázat: A bevételek és kiadások teljesítésének megoszlása néhány Zala megyei településen * A működési és felhalmozási bevételek a kiegyenlítő, függő, átfutó tételektől és az értékpapírok formaváltozásától tisztítottak. A kiadási oldal is így korrigált, és tartalmazza a felújításokat is. Megjegyzés: HIPA=helyi iparűzési adó; ÖNHIKI=önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok állami támogatása Forrás: Zalaegerszeg, Zalakaros, Csesztreg költségvetési beszámolói, 2000; 2006; 2009 Szerző számítása és szerkesztése. megfelelően. A felhalmozási jellegű saját bevételek nagyságrendje az ingatlanértékesítésből és a vagyonhasznosításból származóan csak a városokban jelentett érdemibb bevételt, így a csökkenő tendenciája is e településeket érintette, ami az egyre kedvezőtlenebb piaci feltételekből következett. Így a városokban, de a sajátos helyzetéből következően a kistelepülésen is a fejlesztések finanszírozásában a hazai források (cél- és címzett támogatások, fejezetek, állami pénzalapok fejlesztési támogatásai) és az uniós források kerültek előtérbe. Összességében a különböző méretű és funkciójú települések működési és felhalmozási bevételeinektényezők közé sorolható az ellátási kötelezettség, a forrásszerző képesség, a pályázati aktivitás, a felhalmozási bevételek esetleges működési célú igénybevétele és a hátrányos helyzet. A helyi adóknak nemcsak a települések biztonságos működtetésében, de a pályázati saját erő megteremtésében is lényeges szerepe van. Az előzőek alátámasztására vizsgálható a helyi adók 6. évfolyam 1. szám április 1. 4

5 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében fajlagos mutatója is. Az egy főre jutó helyi adó országos átlaga 2009-ben 56,5 ezer Ft 3 ( volt, amelyet Zalaegerszeg (62,8 ezer Ft 3 ) mintegy 10%-kal, Zalakaros (185,3 ezer Ft 3 ) pedig háromszorosan túlteljesített, ugyanakkor a hátrányos helyzetű Csesztreg az országos átlagnak csupán háromnegyedét (41,7 ezer Ft 3 ) érte el. E mutatók is jelzik, hogy a helyi adók Zalakaroson nagyban, míg Zalaegerszegen jóval mérsékeltebben járultak hozzá az önerő biztosításához, ezáltal a forrásszerző képességhez. Legkedvezőtlenebb Csesztreg teljesítése, de miután az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok állami támogatásában (ÖNHIKI) részesült, így a helyi adókból az önerőhöz nem járulhatott hozzá, ami korlátozta a pályázati aktivitását. A vizsgált települések hazai és uniós támogatásainak megoszlását a 2. táblázat mutatja. Megnevezés Zalaegerszeg Zalakaros Csesztreg megoszlás (%) Felhalmozási bevétel Ebből: hazai támog uniós támog táblázat: A hazai és uniós támogatások alakulása néhány településen Forrás: Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata, Zalakaros Város Önkormányzata, Csesztreg Község Önkormányzata költségvetési beszámolói, 2000; 2005; 2009 (Szerző számítása és szerkesztése). A 2000 és 2009 közötti időszakban a vizsgált települések a hazai területfejlesztési forrásokból általában kis összegben részesültek, közülük is a céljellegű decentralizált támogatás (CÉDE), a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás (TEKI) és a települési önkormányzati szilárd burkolatú belterületi közutak burkolat felújításának támogatása (TEÚT) jelentett fejlesztési forrást. E támogatásokat rendszerint út- és járdaépítésre, kommunális fejlesztésekre és vízkár elhárításra fordították. A CÉDE és a TEKI támogatások a fejlesztés útján történő kiegyenlítő mechanizmus elemeiként működtek, ám kimutatható eredményt nem hoztak, ami pedig különösen fontos lett volna a hátrányos helyzetű Csesztreg számára. A költségvetési támogatások körében a céltámogatások csupán néhány esetben és csak a városok részére jelentettek kisebb léptékű fejlesztési forrást. Az uniós csatlakozást követően a településfejlesztésben a hazai források szerepe fokozatosan csökkent, sőt 2010-től az ilyen típusú források már nem is szerepelnek a központi költségvetésben. Kiváltásukra az uniós támogatásokkal kerül sor. A hazai és uniós támogatások között bekövetkezett az arányeltolódásokat jól szemlélteti a 2. táblázat. Az uniós támogatások finanszírozási szerepének növekedése Zalakaroson már 2000-től, Zalaegerszegen és Csesztregen pedig csak 2005-öt követően érvényesült. Utóbbiak oka, hogy mindkét településen 2000-ben a felhalmozási forrásstruktúra sajátosan alakult 4. A hazai támogatások uniós forrásokkal való kiváltása a jövőre nézve főleg a kisebb települések fejlesztési finanszírozásában jelenthet gondot, hiszen az uniós pályázati rendszer a nagy összegű projekteket preferálja, így a városoknak kedvez. Az uniós pályázati 2 A helyi önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgáló kiegészítő támogatás (ÖNHIKI) akkor pályázható, ha a normatív és az elérhető saját források nem biztosítják a kötelező feladatellátást. 3 Szerző számítása. 4 Zalaegerszegen a tervezett fejlesztések fedezetét pályázati kiírás hiányában nagyrészt a felhalmozási jellegű saját bevételek biztosították az uniós (előcsatlakozási) források helyett, míg Csesztregen a felhalmozási bevételek több mint 70%-át kitevő egyetlen uniós finanszírozású projekt valósult meg, ami jelentősen megváltoztatta az adott év forrásösszetételét (Zalaegerszeg MJV Önkormányzata költségvetési beszámolója, 2000; Csesztreg Község Önkormányzata költségvetési beszámolója, 2000). 6. évfolyam 1. szám április 1. 5

6 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében kiírásoknál általában meghatározásra kerül a minimálisan pályázható összeg, ami 5-10 millió Ft. Ez az összeg a kistelepülési önkormányzatok számára az önerő megteremtésének nehézségei miatt sokszor elérhetetlen nagyságrendet jelenthet, így a támogatott körből gyakran kimaradnak. A vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy az Európai Unióba történő belépésünk óta az uniós források súlya a településfejlesztés finanszírozásában megnőtt, és egyre inkább meghatározóvá vált. Ennek következtében döntő szerepe lett a forrásszerző képesség alakulásának. Az uniós források 2006-tól az átvett pénzeszközök helyett a felhalmozási támogatások között kerülnek kimutatásra 5 (lásd: 1. táblázat), így az átvett pénzeszközök már csak a gazdálkodó szervek fejlesztési célú pénzeszköz átadását tartalmazzák, amelyekből az önkormányzatok általában közös érdekű fejlesztéseket finanszíroznak. E pénzeszközök forrásnövelő szerepét tekintve a jelentősebb gazdasági bázissal rendelkező települések vannak kedvezőbb helyzetben, így a vizsgált települések közül Zalaegerszeg sorolható ide, míg a többi településen kevés, vagy hiányzik a jól prosperáló vállalkozás. A felhalmozási források a vizsgálatba bevont települések mindegyikénél kiegészítést igényeltek, amely minden esetben hitellel történt. Kötvénykibocsátásra nem került sor. Tény, hogy e településeken is a külső forrásbevonás szükségessége a központi költségvetésből származó bevételek részét képező normatív hozzájárulások folyamatos csökkenéséből is következett. A normatív hozzájárulások elégtelensége már a 2000-es évek közepén megmutatkozott, amikor a normatívák a feladatok kiadási szükségletének átlagosan 70-75%-át fedezték (ONGJERTH, 2006), ami mára csupán 55-65% körüli arányt mutat. Az így kieső pénzeszközök pótlására a saját források szolgáltak. Mindez odavezetett, hogy a pályázati úton történő fejlesztési forrásszerzéshez szükséges önerő megteremtése, valamint a pályázati kiírások hiányában is megvalósítandó fejlesztések fedezetének biztosítása csak külső forrásbevonással volt lehetséges. Pozitívum, hogy a vizsgált települések mindegyike csak a legkedvezőbb kondíciójú hitelkonstrukciókat (pl. hosszú lejáratú, alacsony kamatozású MFB hitelek, fejezet által részben átvállalt tőke- és kamattörlesztések) igyekezett igénybe venni. A 2009 végéig felhalmozott adósságállomány alakulását a 3. táblázat mutatja. Település, ország Adósságállomány millió Ft Zalaegerszeg ,1 Zalakaros ,8 Csesztreg ,8 Magyarország ,2 Egy főre jutó adósságállomány ezer Ft/fő 3. táblázat: Az adósságállomány alakulása Forrás: Zalaegerszeg MJV, Zalakaros Város, Csesztreg Község Önkormányzata hitelnyilvántartásai, 2000, 2006, 2009; (A szerző számítása és szerkesztése) 5 A 319/2005. (XII.26.) Korm. rend. az átvett pénzeszközök tagolását megváltoztatta olyan módon, hogy az államháztartáson belülről átvett pénzeszköz fogalma helyett támogatás-értékű pénzeszközátvételt használ (elkülönítve működési és felhalmozási célra), míg az államháztartáson kívülről származó pénzeszközök továbbra is átvettnek minősülnek (működési és felhalmozási célra elkülönítve). 6. évfolyam 1. szám április 1. 6

7 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében 2009 végén valamennyi vizsgált település rendelkezett hitelállománnyal. Közülük 2000-hez képest legnagyobb mintegy 15-szörös növekedés Zalaegerszegen következett be, míg Zalakaroson és Csesztregen kétszeres sem volt a növekedés. E településeken a megfontolt idegen forrásbevonást igazolja, hogy a hitelállományuk évi részaránya az összes (hitel nélküli) bevételi teljesítésük 6-12 %-a között volt (lásd: 1. és 3. táblázat). Országos összevetésben vizsgálva 2009 közepén egy megyeszékhely város átlagosan 10 milliárd Ft adósságot halmozott fel (MTI- BAMA, 2009), ehhez képest 2009 végén a zalaegerszegi hitelállomány (2,7 milliárd Ft) alig haladta meg az országos átlagérték egynegyedét. (Az óvatos külső forrásbevonás eredményeképpen 2010 végére Zalaegerszeg a megyei jogú városok rangsorában a legkisebb adóssággal rendelkezők közé tartozott ( A kisvárosok országos átlag adósságállományát (1 milliárd Ft) 2009-ben Zalakaros megközelítette (0,96 milliárd Ft), Csesztreg adósságállománya pedig a községek átlagának (20 millió Ft) másfélszeresét tette ki. Míg Csesztregen az önrész finanszírozása, addig Zalakaroson a tervezett fejlesztések korábbi megvalósítása érdekében kedvező hitelfelvételi kondíciók mellett történt a külső forrásbevonás. A Magyar Államkincstár összesítő adatai alapján az önkormányzati szektor egészének egy főre jutó adósságállománya 2009-ben 89,2 ezer Ft, ami 40-60%-kal haladta meg a vizsgált települések ezen mutatójának értékét. A teljesített bevételekhez viszonyított hitelarányok és a hitelállomány fajlagos mutatói alapján, megállapítható, hogy egyik település sem adósodott el az önkormányzati szféra egyre több települését érintő aggasztó méretű hitelállományához képest. A felhalmozási kiadások eltérései Az egyes települések felhalmozási képessége közötti különbség jól érzékeltethető egy hosszabb időszak ( ) egy főre jutó felhalmozási kiadásai alapján, amelyet az 1. ábra mutat. 1. ábra: Az egy főre jutó felhalmozási kiadások alakulása néhány településen, Forrás: Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata, Zalakaros Város Önkormányzata, Csesztreg Község Önkormányzata költségvetési beszámolói, ; Szerző számítása és szerkesztése. 6. évfolyam 1. szám április 1. 7

8 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében A grafikon jól szemlélteti, hogy a legrosszabb fejlesztési kondíciókkal az egy főre jutó átlagos felhalmozási kiadás alapján (51,9 ezer Ft) az ÖNHIKI-s Csesztreg rendelkezett, de ezen érték alakulását nagyban befolyásolta az es években elnyert egyszeri nagyobb összegű uniós projekthez kapcsolódó kiadás, így a kedvezőtlen fejlesztési kondíció az odatelepült néhány termelő vállalkozás ellenére is e kistelepülésre folyamatosan érvényes. Összehasonlításképpen megvizsgáltam egy termelőüzemekkel nem rendelkező kistelepülés (Zalacséb) felhalmozási kiadásainak alakulását a közötti évekre vonatkozóan. A település átlagos fajlagos felhalmozási kiadása alig haladja meg a 15 ezer Ft-ot, ami a kistelepülések országos átlagának (36,3 ezer Ft) ( 40%-át jelenti, tehát gazdasági háttér hiányában még a hátrányos helyzetű Csesztregnél is rosszabb kondíciókkal bír e település. Vélelmezem, hogy a munkalehetőség kedvezőtlensége, az alacsony ellátási és jövedelmi színvonal tovább stabilizálja a hátrányos helyzetet. Az előzőek következményeként a rendszerváltás után két évtizeddel e kistelepülések lakosságának életszínvonala a városiakéhoz képest a felére csökkent, amiben nagy szerepe van a mezőgazdaság leépülésének. Példaképpen, 1990-re a mezőgazdaságból élők, illetve a földjükből számottevő kiegészítő jövedelemmel rendelkezők aránya már csak 10-10% körül mozgott (Kopátsy, 2010). Zalaegerszegen az átlagos fajlagos felhalmozási kiadás (56,1 ezer Ft) az évek költségvetési adatai alapján közepes fejlesztési pozíciónak tekinthető, míg ugyanezen időszakra Zalakaros azonos mutatója (185,5 ezer Ft) messze kiemelkedő felhalmozási pozíciót mutat, amit alapvetően a gyógyvízkincs-adottsága tett lehetővé. Az elemzések alapján a fajlagos felhalmozási kiadás nagysága jól tükrözi a vizsgált települések eltérő adottságait és a sajátosságait, azaz a hátrányos helyzetet (Csesztreg), a relatíve kedvező forrásszerző képességet (Zalaegerszeg) és az idegenforgalmi adottságok jó kamatoztatását az uniós források elérése érdekében (Zalakaros). Vizsgálataim alapján az önként vállalt feladatok 2-18% közötti kiadási részaránya (lásd: 1.táblázat) egyik településen sem befolyásolta érdemben kedvezőtlenül a fejlesztések megvalósítását. A vizsgált települések költségvetési bevételi struktúráját elemezve megállapítható, hogy 2000 és 2009 között a felhalmozás aránya a megyeszékhely város esetében a legkiegyensúlyozottabb, amit a pályázatokhoz szükséges saját forrás előteremtése, illetve a nagyobb hitelképesség tett lehetővé. Minél kisebb a település, a bevételek annál kevesebb hányadát tudják az önkormányzatok településfejlesztésre fordítani. A vizsgált időszakban a felhalmozási bevételek alakulását a saját bevétel, ezen belül is a telek- és egyéb ingatlan értékesítés bevétele, valamint a pályázati lehetőségek kihasználása befolyásolta leginkább. Utóbbiak szerepe azért is jelentős, mert esetenként szinte egyetlen esély a fejlesztési célok megvalósítására. Összegzés A különböző méretnagyságú és funkciójú Zala megyei települések önkormányzatainak fejlesztési forrásain belül 2000 és 2009 között visszaszorultak a saját bevételek, és a települések méretétől (lélekszámától), valamint adottságaik kihasználásától függően megnőtt a költségvetési támogatások, majd később a hazai, ezt követően pedig az uniós pályázati források aránya. E folyamat eredményeképpen napjainkban a kistelepülések fejlesztésének forrását jórészt a költségvetési támogatások, a nagyobb településeknél pedig az uniós források teszik ki. Míg az es évek végén a települések fejlesztési pozíciójában az állami támogatások nagysága volt a meghatározó, addig mára az adott település forrásszerző képessége vált döntővé, amiben a városok, illetve az adottságaikat (pl. idegenforgalmi vonzerő) jól kamatoztató települések vannak 6. évfolyam 1. szám április 1. 8

9 Különböző méretű települések fejlesztési lehetőségei a felhalmozási forrásaik tükrében előnyben. Ezzel szemben az elmaradott, valamilyen szempontból hátrányos helyzetűnek minősülő települések fejlesztési, illetve felzárkózási lehetőségei jelentősen beszűkültek, ami beláthatatlan gazdasági, társadalmi következményekkel járhat. E finanszírozási feszültségek csökkentését segítheti a központi és a különböző területi (települési) szintek közötti feladat- és finanszírozásmegosztás átalakítása, így a kistelepülések (települések) feladatainak igazítása azok funkcióihoz, támogatásaihoz. Ezáltal lehetne esély az uniós forrásszerzés érdekében a települések összefogására is, de a kistelepülések vonatkozásában javulást hozhat az uniós pályázati és támogatási rendszer megváltoztatása. Irodalom ONGJERTH R. 2006: Településfejlesztés. In: SZIGETI E. (szerk.): Terület- és településfejlesztési ismeretek: tananyag a köztisztviselők továbbképzéséhez. Budapest, Magyar Közigazgatási Intézet. pp RECHNITZER J. 2007: A településfejlesztés tartalma és működési rendszere: Kutatásösszegző tanulmány. In: RECHNITZER J. (szerk.): Település és fejlesztés: A közszolgáltatások hatékonyságának növelése a településfejlesztésben. Budapest, KSZK ROP Programigazgatóság, (Közigazgatási olvasmányok) pp ISBN KOPÁTSY S. 2010: A Népiek Erdei Ferenc emlékére. In: VARGA Gy. (szerk.). Erdei Ferenc emlékezete. (Válogatott írások, tanulmányok és visszaemlékezések), Szeged, Bába Kiadó, pp ISBN MTI-BAMA 2009: Csődhelyzethez vezethet az önkormányzatok adóssága. gazdasag/vg_online/gazdasag_-_belfold/090530_csod_ Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata költségvetési beszámolói (2000; 2006; 2009) Zalakaros Város Önkormányzata költségvetési beszámolói (2000; 2006; 2009) Csesztreg Község Önkormányzata költségvetési beszámolói (2000; 2006; 2009) Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata hitelnyilvántartásai (2000; 2006; 2009) Zalakaros Város Önkormányzata hitelnyilvántartásai (2000; 2006; 2009) Csesztreg Község Önkormányzata hitelnyilvántartásai (2000; 2006; 2009) évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 319/2005. (XII.26.) Korm. rendelet Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet, valamint a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 6. évfolyam 1. szám április 1. 9

10 Magyarország mentális térképek a határainkon túlról Lakotár Katalin Magyarország mentális térképek a határainkon túlról A kognitív térképezés a térbeli tájékozódás fejlődése A mentális/kognitív térképek a világ megismerésének, abban való tájékozódásnak tudati közei. A földrajzi tér egyéni értelmezése, tudati leképeződése, rögzítése a számos egyéni elemet hordozó kognitív térkép (TOLMAN, E. C. 1948). A kognitív térképezés egy aktív, több szakaszon átmenő folyamat, alapvetően modellalkotás: tudatunkban egyfajta sémát alkotunk térbeli környezetünkről (DOWNS, R., STEA, D. 1973, 1977). A tér észlelése szelektált információk felvételén keresztül történik, majd azok a belső tájékozódási rendszerünk részeivé válnak, miközben szubjektív tartalom, egyéni jelentés kapcsolódik hozzájuk. E folyamat során egyre jobban elszemélyesedik a tér, fokozatosan felépítjük a kognitív térképet, újrateremtjük fejünkben a térbeli világot. A kognitív térképek folyamatosan alakulnak, változnak, ahogy az objektív térről változnak az egyén tapasztalatai, információi, a világhoz való viszonyulása. Az aktívan működő, kölcsönhatásokon alapuló modellalkotáshoz az információk többféle forrásból származhatnak: a térbeli világ saját megtapasztalása, iskolában szerzett ismeretek, önműveléssel szerzettek, tömegkommunikáció nyújtotta információk, más emberek tapasztalatai (MÉSZÁROS R., 2001). Napjainkban határokon átívelő, új térdimenziókban mozgunk (HAUBRICH, H. 1996, BATTY, M. 1997), az információs rendszerek bármely helyen, időpontban képesek bennünket összekötni a Föld bármely pontjával. Ez az emberektől különböző terekben, térnagyságokban, rétegződésekben való gondolkodást kíván, pl. országhoz, kontinenshez, régióhoz való tartozás tudatosulását. Ezek a térbeli szintek a földrajzi megismerés színterei is, ezekhez földrajzi, térképi, topográfiai ismeretek tartoznak, amelyeket elsősorban a földrajztanítás alakít ki. A magyarországi kognitív/mentális térkép vizsgálatok a 90es években indultak. Az általános és középiskolai tanulók (TÍMÁR J. 1994, GÁLNÉ HORVÁTH I. 1978, GÁL V. 2006) és az egyetemisták valamint felnőttek körében végzett mentális térkép vizsgálatok többsége hazai környezetre vonatkozott (CSÉFALVAY Z. 1994, KISS J., BAJMÓCY P. 1996, MESTER T. 2005, TRÓCSÁNYI A., STEFÁN K. 2009). Az európai környezetben való egyéni tájékozódás megismerését is több vizsgálat (BAJMÓCY P., CSÍKOS Cs. 1997, MICHALKÓ G. 1998, FARSANG A., JÓRI J. 1999, MAKÁDI M. 2003) tűzte ki célul. Milyen tartalmi elemek alkotják a éves tanulók hazánkról és közvetlen környezetünkről alkotott kognitív térképeit, mely forrásokra utalnak azok? ezen kérdésekre is irányultak felmérések (LAKOTÁR K. 2004, 2005, 2010), amelyek hazai és határon túli magyar tanulók körében készültek. A határon túli tanulók Magyarország-képe Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása felvetette azt a kérdést, vajon milyen kognitív képpel rendelkeznek a éves tanulóink, a leendő uniós polgárok, szomszédos országainkról? Milyen információ források fedezhetők fel országképeiken? ezekre a kérdésekre tárta fel a választ a hazai tizenévesek körében végzett kutatás (LAKOTÁR K. 2009). Napjainkra már szomszédaink többsége európai uniós tag, így adódott a gondolat: fordítsuk meg a vizsgálat irányát! Vajon milyen Magyarország-kép él a határainkon túl, azok közelében élő magyar tanulókban? Milyen tartalmi elemek alkotják azt, mi a forrásuk, mutatnak-e kapcsolatot a hazai történésekkel, azaz beépül-e a tanulók országképébe, ahogy az a szakirodalomból (HOLAHAN, C. J. 6. évfolyam 1. szám április 1. 10

11 Magyarország mentális térképek a határainkon túlról 1998) ismeretes, az aktuális Magyarország? 1. ábra: A éves magyarországi tanulók szomszédos országainkról alkotott mentális térképe az általuk használt földrajzi nevek alapján (szerk. Lakotár K.) Napjainkra már szomszédaink többsége európai uniós tag, így adódott a gondolat: fordítsuk meg a vizsgálat irányát! Vajon milyen Magyarország-kép él a határainkon túl, azok közelében élő magyar tanulókban? Milyen tartalmi elemek alkotják azt, mi a forrásuk, mutatnak-e kapcsolatot a hazai történésekkel, azaz beépül-e a tanulók országképébe, ahogy az a szakirodalomból (HOLAHAN, C. J. 1998) ismeretes, az aktuális Magyarország? A vizsgálat (LAKOTÁR K. 2010) célja az volt, hogy valamennyi szomszédos országból gyűjt-sünk mintát, ez azonban teljes mértékben nem valósult meg; a felmérés helyszínei Érsekújvár, Marosvásárhely, Zenta, Lendva, Csáktornya. Az utóbbi kivételével magyar nyelvű vagy két tannyelvű általános és középiskolákban került sor a kérdőív kitöltésére. A horvátországi tanulók angol nyelven kérték és töltötték ki azt, csak néhányan válaszoltak magyarul és horvátul vegyesen. A felméréskor a tanulók ugyanazt a kérdőívet kapták, mint a korábban a hazai tanulók (LAKOTÁR K. 2004, 2005). Eltérés csupán a rajzos feladatnál volt, a válaszadók itt a következő utasítást olvasták: Rajzold le Magyarország kontúrtérképét és jelöld azon a közös határszakaszt! Ezt a feladatot szinte valamennyien megoldották, kisebb-nagyobb eltérések előfordultak, de ezekkel együtt is az objektív téri helyzetet tükrözték. A határainkon túl megkérdezett összes tanuló válaszai alapján a Magyarország kép meghatározó eleme Budapest és nevezetességei (20 %), a Balaton (12 %), jelentős arányú az ételek részesedése. A haza, a nyelv (anyanyelv) önálló képelem a történelmi múlttal együtt. Látható, hogy a földrajzi helyek dominálnak (2. ábra), ezekhez saját tapasztalattal, élménnyel kapcsolódnak a tanulók. Ezt támasztja alá a Mely, hazáddal szomszédos országokban jártál? kérdésre adott válaszok eredménye is (1. táblázat). 6. évfolyam 1. szám április 1. 11