Fortiter in re, suaviter in modo

Átírás

1 Dr. Mikósdi György Fortiter in re, suaviter in modo Egy magyar gazdasági diplomata visszaemlékezései Budapest 2010

2 2

3 Tartalom PRELÚDIUM A FUGÁHOZ 6 BETELJESÜLT HÁT LELKEM IDEÁLJA, ÜDVÖZLÉGY KÖZGAZDÁSZI HON! 7 KÖZGAZDÁSZBÓL KABARETTISTA 11 ARMA VIRUMQUE CANO 14 A SIKER ÉS KUDARC SZORÍTÁSÁBAN 17 ANNYI EMBERT VETTEK FEL, AHÁNYAT ELŐZŐ ESTE KIRÚGTAK. EZT NEVEZTÉK EGÉSZSÉGES FRUKTUÁCIÓNAK. 19 ISMERKEDÉS A HIVATALI ÉLETTEL 20 ELSŐ UTAM EGY GYÖNYÖRŰ VÁROSBA, AZ ARANY PRÁGÁBA VEZETETT 25 RÖPKE TALÁLKOZÁS A MULTILATERALIZMUSSAL 28 TÁNC- ÉS ILLEMÓRÁK TÁRSADALMI MUNKÁBAN ÉVESEN A TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁBAN 32 POLITIKAI MEGBÍZHATATLANNÁ VÁLÁSOM TÖRTÉNETE 38 MEGÉRKEZÉS A TÚLPARTRA 42 SZKANDER BÉG SZOBRÁTÓL A TERVGAZDASÁGIG 43 TALÁLKOZÁSOM ÉS HOSSZÚ JEGYESSÉGEM A VÁMPOLITIKÁVAL 48 POSZTGRADUÁLIS TANÍTÓMESTEREMNÉL, SZILÁGYI MIHÁLYNÁL 48 A VÁMPOLITIKA NEM VELEM KEZDŐDÖTT 51 MEGKAPTAM AZ ELSŐ KOMOLYABB FELADATOT 53 MIKÓSDI CSINÁLJA MEG A KETTŐS VÁMTARIFÁT! 57 ELSŐ TÉTOVA LÉPÉSEIM AZ ELVESZETT LÉPTEK TERMÉBEN 63 SZÉP HAZÁMBÓL VALÓ ELINDULÁSOM RÖVID TÖRTÉNETE 69 BRÜSSZELBŐL BUDAPESTRE GENFEN KERESZTÜL VEZET AZ ÚT. 69 HOGYAN LETTEM A FEHÉR ASZTAL LOVAGJA 69 A KIS ORSZÁG LEGYEN MINDIG SZORGALMAS 80 3

4 KILENC ÉVEM A GANG VÉGÉN 94 A KITŰZÖTT IRÁNY TARTÁSA A MECHANIZMUS REFORM HULLÁMZÁSAIBAN 94 INDUL A GATT-BA VEZETŐ NAGY MARATÓN 103 ÍRÁSBELI ELŐKÉSZÜLETEK A TÁRGYALÁSOKRA 103 FELKÉSZÜLÉS A TÁRGYALÁSRA 107 ELKEZDŐDÖTT A TÁRGYALÁS 108 A CSATLAKOZÁS FELTÉTELEI 109 A VÁMTÁRGYALÁSOK GARMADA 110 ELSŐ LÉPÉSEIM AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN 112 A GATYAMADZAGKERESKEDÉSTŐL A BERLINI KLAUZULÁHOZ WASHINGTONON KERESZTÜL 119 ELBÚCSÚZÁS NYERGES JÁNOSTÓL 130 VÁRATLAN VISSZATÉRÉSEM BRÜSSZELBE 133 BELETANULÁS A KIRENDELTSÉG-VEZETÉS KISKATEKIZMUSÁBA 135 BILATERÁLIS MUNKA MULTILATERÁLIS FEJJEL 140 PÁRTÁLLAMI KELEPCÉK 144 VÉLEMÉNYEM A HATALOMRÓL 150 ÁTLANDOLÁS ELLENSZÉLBEN 150 GATYAMADZAGKERESKEDÉS KÉZI VEZÉRLÉS MELLETT 151 BEÉKELŐDÉS A RÉSEKBE 152 KEZDTEM A TARTALOMHOZ A FORMÁT MEGTALÁLNI 155 AZ EGK HELYETT A KGST-RE SZAKOSODTAM 156 KÉTSZER NEM LÉPSZ UGYANABBA A FOLYÓBA 167 HA NINCS MUNKÁD, CSINÁLJ MAGADNAK! 169 CSODA TÖRTÉNT: NYUGDÍJ HELYETT, BRÜSSZELBE MEHETEK! 172 JUTALOMJÁTÉK 173 MÁR NEM KELLETT A TOVÁBBI KARRIERÉPÍTÉSRE GONDOLNOM 174 KÉSZSÉGESEN ÉS SZERÉNYEN 175 LÁZÁRKÉNT A CSÓKOK LAKOMÁJÁN 179 4

5 ÍME, NEKEM IS VOLT KABÁTÜGYEM 182 A KÜLKERESKEDELEM UTOLSÓ MOHIKÁNJA VOLTAM 186 HOGYAN TESZTELTEM SCHENGENT? 187 LUKRA FUTTATTAM A MINISZTERT 189 NÉHANAPJÁN HAZA IS LÁTOGATTAM 191 EPILÓGUS 193 JEGYZETEK FALANSZTER KARINTHY KONTRASZTOK SZÁMADÁS 201 5

6 Dr. Szilágyi Mihály és Nyerges János emlékének Nem mindenki mondhatja el azt, hogy szakmai pályafutásának nagyobb részében ugyanaz volt munkája és hobbija. Már régen foglalkoztat ezért a gondolat, hogy papírra vessem pályafutásom emlékezetét 1. Remélem a következőkből kitűnik, hogy milyenek voltak azok a körülmények, amelyek között éltem és dolgoztam. Mint minden visszaemlékezés, ez is torzít, hiszen nem azt mutatja, hogy milyen voltam valójában, hanem azt, hogy szubjektív módon, mit gondolok magamról. Mások valószínüleg másként gondolnak rám, ha egyáltalán gondolnak még rám, de ez legyen az ő dolgok, az enyém, pedig az, hogy törekedjek megérteni, pontosabban megfejteni, hogy mi végre jöttem is a világra? Amikor visszapillantó tükröt tartok 4 év egyetemnek és 42 év hivatásban eltöltött évnek, az úton megismert arcok és kihívások hosszan elkísérnek. Mindabból, amit visszaidézek, tulajdonképpen egy korszak és egy generáció néz vissza rám, az amelyben élnem, dolgoznom megadatott. Nem történtek velem különös dolgok, számomra az volt a belső parancs, hogy szolgáljam hazámat és a rajta élő embereket, hogy vállaljam velük a sorsközösséget és osztozzam abban. Számomra a haza szeretete nem valami nagy sűrű érzés volt, hanem a hétköznapi cselekvések által kimunkált odatartozás elrendeltetése. Voltunk egy páran ebben az országban, akik nem a haza üdvét kerestük, hanem a sokkal megfoghatóbb és ez által mérhetőbb érdek szolgálatát. Volt sokféle apróbb kereskedésünk, pamut kötszövött áruról, vagy betonacélról tárgyaltunk és eközben olykor olyan tilalomfák közé érkeztünk, melyeket nem mi emeltünk, a közöttük való útvesztéstől csak a belénk szorult józanész valamint az időben és helyén tett tájékozódás képessége mentett meg bennünket. Nem meredtünk hátra azokra a kövekre, melyeket azok dobtak volna ránk, akik később hangtalanul lopakodtak utánunk. Amikor szóltunk a világhoz, akkor egy csöppnyi kis Magyarország voltunk, Ő küldött bennünket és hozzá tértünk haza. Üzenetünk becsülését nem vettük magunkra, hanem neki származtattuk vissza. És eközben, sohasem felejtettem el, hogy milyen emberek egyszerű környezetéből jutottam el pályafutásom fényesebb oldalaira. Számomra a baloldaliság nem valami felvett és eldobható vallásos hevület volt, hanem a szülői háztól engem mindmáig elkísérő belső meggyőződés, mondhatni ösztön. Amikor a nemzetek palotáiban felemeltem a Magyarország táblát, akkor mindig elkísértek az otthon arcai és hangulatvilágának kedves képei. Sohasem a becsvágy büszkesége, hanem a szolgálat tisztessége munkált bennem. Igy voltam 42-éven át a köz szolgája és egy olyan ország gazdasági diplomatája, amely időszakonként különös színfoltot jelentett a mások akaratából elrendezett világban. Prelúdium a fugához 1 Fortiter in re suaviter in modo: Erőteljesen a dologban, kedvesen a módban 6

7 Amikor sikerült leérettségiznem, akkor megkérdeztem szüleimet, mehetek-e egyetemre? Mivel válaszuk igen volt, már csak azt kellett eldöntenem, hova jelentkezzek. Akkor ez még így volt, aki jelentkezett, azt felvették, legfeljebb nem oda, ahova kívánkozott. Ez a szabály sajnos azokra a társaimra nem vonatkozott, akiket családi környezetük miatt diszkrimináltak és távoltartottak a továbbtanulástól. Ilyen volt a gimnáziumban Horti Bandi, akit családjával később kitelepítettek, vagy Meskó Laci, akinek neve ugyanaz volt, mint Meskó Zoltán nyilasképviselőnek. (Az már nem számított, hogy Laci apja csak névrokona volt a nyilasképviselőnek és még Laci megszületése előtt elvált Édesanyjától.) Hajtó Bélát ugyan felvették az egyetemre, de később mégis igazoltan maradt távol. A távollét igazolt oka az ő esetében is a család kitelepítése volt. Néhány barátomnak azt mondtam, hogy menjünk a Közgázra, mert ugyan az a leglinkebb, de mégis egyetem. Kerekes Jancsi (Karikás) és később Kövér Karcsi (Karesz) elfogadta érvelésem és jöttek velem a Közgázra, sőt a harmadik évfolyamtól kezdve, mindhárman együtt mentünk a Külker. Szakra. Két legközelibb barátom pályafutása ugyanolyan változatos volt, mint az enyém. Karikás inkább a gyakorlati élet irányába tájékozódott. Elég hamar került Moszkvába, később Kairóba, végül pedig kereskedelmi tanácsosként a Buenos Aires-i kirendeltséget vezette. Karesz maradt az egyetem külkereskedelmi tanszékén és a tudományos pályát választotta. Igy lett később kandidátus és végül a tudományos akadémia doktora. Tanított Kubában, lehúzott néhány évet az ENSZ new yorki központjában és pályafutását Moszkvában a KGST-vel együtt fejezte be. Az volt az érdekes, hogy amikor a világ különböző pontjain dolgoztunk, hármunkból mindig kettő volt egy helyen, vagy idehaza, vagy külföldön és a harmadik volt valahol a másik két barátot nélkülözve. Amikor ezt a visszaemlékezést írom, akkor, mindhárman itthon vagyunk, hármasban már nem találkozunk, de kettőjük között rendszeresen ingázom. Beteljesült hát lelkem ideálja, üdvözlégy közgazdászi hon! Ami a linkséget illeti, igazam lett. Bizonyítékként legyen szabad utalnom arra, hogy addig, amíg a gimnáziumban három egymást követő év végén csak pótvizsgával sikerült a következő osztályba tovább lépnem, az egyetemen az első félév végén 4, 4 lett az átlagom és egy kivétellel minden félévet 5-ös átlaggal zártam, továbbá az államvizsgák jeles osztályzatai következtében kitüntetéses vörös diplomával végeztem (ez utóbbi miatt később zűröm is volt, de majd arról pályafutásom külügyi korszakában szólok). Az akkori Közgázról tudni kell, hogy 1950-ben történt megérkezésünk előtt két évvel az ott tanító professzorokat és a tudományos asszisztencia nagyobb részét eltávolították, egyesek neveit a különböző tantárgyakban csak, mint elitélendő polgári csökevény -t stigmatizálták. A hirtelenjében összerántott tanerő egy része a pártapparátusból, más részük a különböző gimnáziumok tanári karából érkezett. Utóbbiakhoz csatlakoztak a nyugati baloldali emigráció egyes tagjai. A régi egyetemről egyedül Huszár Géza professzor, a biztosítási matematika nagy öregje maradt meg egyedül, de neki is meghagyták, hogy az un. szakérettségizőkre (az egy éves gyorstalpalón felkészített munkásokra és parasztokra) tekintettel, ne nagyon haladja meg a középiskolák matematikai tematikáját. Nem is esett szó kombinatorikáról és valószínűség számításról. A tananyag kiforratlan volt és esetleges, mert az a politikai rendszer gyors változásait követve sűrűn változott. Jellemző példaként hozom fel az Agrárgazdaságtan címet viselő tantárgyat, amelyet kezdetben a tragikus sorsú Nagy Imre professzor jegyzett. Ebben a jegyzetben szerepelt, hogy a kis paraszti gazdaság képes a bővített újratermelésre. Amikor Nagy Imrét 7

8 Rákosi eltávolította a politikai életből és ezért az egyetemről is távoznia kellett, akkor az előbb említett tézist a jegyzetben úgy módosították, hogy az idézetben szereplő képes szó elé egy nem szót iktattak be. Az ideológiai maszlaggal még a szakmainak tűnő tárgyakat is teljesen átitatták. Az első félévi kollokviumok során egyszerre húztam három tárgyból ugyanazt a tételt, hogy Mi a leninizmus és miért helyeződött át a XX. század elején a forradalmak központja Nyugat-Európából Oroszországba? A marxizmussal és leninizmussal foglalkozó ideológiai tantárgy alig volt több egy pártszemináriumnál. Előadói rendszerint pártszónokok voltak. Amikor előadásukban elhangzott Sztálin, vagy Rákosi neve, az évfolyam felugrott és ütemesen skandálta a nagy vezérek és a párt nevét. Egyetemi tanulmányaim első két évére nagyon rányomta a bélyegét az, hogy akkoriban et írtunk. Ezek voltak azok az évek, amikor az as kommunista hatalomátvétel kiteljesedett. Az egyetemi vezetés kész forgatókönyvvel várta a hallgatókat, szinte az első napok során megtudtuk, kikből lesznek az alapszervezeti párt- és DISZ titkárok. Velem is (mint munkásszármazású hallgatóval) közölték, én leszek a csoportom (ennek létszáma körülbelül egy középiskolai osztály létszámának felelt meg) állami felelőse. Ez a funkció az egyetem, mint intézmény, csoporton belüli képviseletének felelt meg. Mindent, ami a hallgatókat érintette, az egyetem rajtam keresztül közölt és a hallgatók is rajtam keresztül kommunikáltak az egyetemmel. Nekem kellett vezetnem a jelenléti ívet és a hallgatóknak nálam kellett igazolniuk a hiányzásukat. Egy alkalommal meg is mosták a fejemet, mert a hiányzási statisztika leszorítása érdekében megbeszéltem csoport társaimmal, hogy én osztom be a hiányzókat (kvázi én mondtam meg, hogy mikor ki mehet el szabadság -ra). Az első félévi tanulmányi eredmények alapján tőlem kérték azt, hogy a jó és a rossz eredményeket elérő hallgatókból szervezzek meg tanuló párok -at. Ezeknek a pároknak az volt a feladata, hogy a gimnáziumokból és a kereskedelmi iskolákból érkező, jobb eredményeket elérő hallgatókat kényszerítsék arra, hogy kvázi tutorként magyarázzák el a munkásokból és parasztokból lett szakérettségisek -nek a tananyagot, hogy gyakoroljanak velük és felügyeljék tanulásukat. A későbbiekben a pártfogoltak rossz eredményeiért a jobbakat vonták politikailag felelősségre. Ez a felelősség a későbbiekben kihatott az ösztöndíj, menza és egyéb szociális ügyekre, tehát volt mitől tartani. Az állami felelős azonban nem volt mindenható, mert minden csoportnak megvolt a hasonló hierarchiában működő a párt- és DISZ bizalmija is. A pártot és az ifjúsági szervezetet képviselő bizalmik írták a hangulatjelentés -eket, az egyes hallgatók időszakos jellemzéseit, stb. Az állami felelős és a két bizalmi triásza volt az a szervezeti egység, amelyen keresztül érvényesült a párt és az állam hatalma a hallgatók felett. Amikor a megszorítások első szelei elértek bennünket, amikor elkezdődött az élelmiszerjegyrendszer, majd a megszüntetését követő brutális áremelés, a beszolgáltatás, a normarendszer bevezetése, az erőszakos téeszesítés, stb, akkor az egyetem vezetése a hangulat változásait ezeken a csoportokon keresztül mérte le. Az eggyel magasabb szint a párt- és ifjúsági alapszervezet volt. Itt voltak napirenden az agit-prop tevékenység akciói, itt folytatták le a fegyelmi eljárásokat, amelyek végén több hallgató egyetemről való kizárását is itt kezdeményezték. Ezek voltak a homo homini lupus est 2 című társasjáték első fórumai. Nem is alakulhattak ki igazi barátságok, mivel sohasem tudhattuk, hogy kiben mi lakozik. Az egész idő alatt csak a legközelebbi két barátomban: Karikásban és Kareszban bízhattam meg. A többieket, magunk között csak hiénáknak becéztük. Egy ilyen fegyelminek én is a szenvedő alanya lettem. Történt az, hogy az egyik politikai gazdaságtani zárthelyi dolgozatomban jó pofiztam, vagyis slusszpoénként a dolgozat elbírálóját oh nyájas olvasó -ként aposztrofáltam. A szemináriumvezető ezért feljelentett. Az 2 Ember embernek farkasa 8

9 egyik reggelen kiállítottak a nagyelőadó katedrájára, ahol 750 évfolyamtársam előtt kihirdették, hogy tudatlanságát humorizálással leplezte és ezért nyilvános kurátori megrovásban és utolsó figyelmeztetésben részesült, ezzel egyidejűleg tandíjmentessége és kilencven forintos tanulmányi jutalomösztöndíja visszavonásra került. Mit mondjak az évfolyam sztárja lettem pillanatokon belül, még azok is pajkosan kacsintottak rám, akik politikailag helyeselték a szigorú megrovást. Ennek azonban később az lett a kellemetlen következménye, hogy a határozatot egyetemi indexemben, a fényképemmel átellenes második lapon is megörökítették. Igy a kollokviumokon és a szigorlatokon a vizsgáztató előbb olvashatta el a kurátori megrovást, mint a személyi adataimat. Néhány rókalelkű vizsgáztató na maga az a híres humorista felkiáltással fogadott és egyébként változatlanul kiemelkedő feleletemet alacsonyabb jeggyel honorálta. Lényegében itt is kiderült, hogy nem mindenki volt benne a fősodorban. Huszár Géza bácsi például azt kérdezte, hogy melyik gimnáziumba jártam és, hogy Édesapám hol dolgozik, ezután megnézte hányas lett az írásbelim és szóbeliztetés nélkül írta be a jelest. A helyzet azonban később 1953-ra némileg megenyhült. Az erőltetett iparosítás után ekkor lépett Nagy Imre előtérbe, az általa bevezetett új kormányprogram hatása az egyetemen is érezhető volt. A tananyagokat megint átdolgozták, amit korábban oktattak, azt megtagadták. Ez a körülmény fokozatosan megnövelte a hallgatók immunitását az uralkodó ideológiával szemben és megfelelő táptalajt szolgáltatott a cinizmus kialakulásához. Egyre kevésbé sikerült valamiben, vagy az ellenkezőjében hinnünk. Az első két év alapozó kurzusát a szakosítás két éve követte. Az alapvető változás az elméleti és a gyakorlati irányok közötti választás lehetőségében kínálkozott. A választás szabadságfokát azonban itt is felül írták a káder szempontok. Az egyetem vezetése gondosan ügyelt arra, hogy az un. elitszakokra elegendő munkás- és parasztkáder jusson be és, hogy a frissen államosított ipari ágazatba áramoltassák a 750 fős évfolyam nagyobb részét. Az értelmiségiek és az egyéb foglalkozási rétegek közül érkezők számára, pedig ott volt az ideológiai talmudmagyarázatokra szakosított politikai gazdaságtan szak, vagy a két tanárszak. Az természetesen igaz volt, hogy a hallgatók töltötték ki a jelentkezési lapokat, de nem ők választottak, hanem őket választották. A legelitebb szak a külkereskedelem volt és a hallgatókból a resztli -t a belkereskedelem kapta. Jómagam, Karikással és Karesszal együtt a külkereskedelmi szakra jelentkeztem. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy sikerül a szakra bejutnom. Először is ott volt a szerencsétlen fegyelmim. Az igaz, hogy a második évfolyam végére ismét sikerült 5-ös átlagra visszahoznom tanulmányi eredményeimet, de amikor a kérdőíveket be kellett adnom, még csak az első félév eredményei számítottak és azok az indexemben virító fegyelmi határozat jutalmaként elért lerontott osztályzatokat tükrözték. A második ok, pedig az volt, hogy még a munkás származásúak között is kategorizáltak. A legjobb megítélésre az un. szakérettségizők számíthattak, őket követték az esti gimnáziumokba és kereskedelmikbe járó munkások és parasztok, a nappali osztályokba járók, pedig csak a harmadik kategóriára számíthattak. Hogy ez mennyire nem volt az én szubjektív benyomásom, az abból volt látható, hogy ösztöndíjat csak az első két kategóriába tartozók kaphattak, én meg csak akkor, ha a megelőző félévben elértem az 5-ös átlagot. Az övék független volt a tanulmányi eredménytől, az enyém, pedig nem. Nem szaporítom a szót, mindhármunkat felvettek a külkereskedelmi szakra. Akkora örömet éreztem, mint amilyent akkor, amikor leszereltem a katonaságtól. A választási cécó azonban még mindig nem fejeződött be. Következett a tanulni vágyott nyelv kiválasztása. Már akkor is 9

10 mindenki angolul kívánt tanulni, oroszul, pedig csak kevesen. Az értelmiségiek és egyéb kategóriába tartozók biztosak lehettek abban, hogy vagy önként és dalolva, vagy kényszerítve jutnak el Puskin nyelvének birodalmába. A német nyelv iránt érdeklődők viszont hivatkozhattak arra, hogy ők nem nyugatnémetül, hanem keletnémetül szeretnének tanulni. Magam a könnyebb ellenállás irányát, azaz a franciát választottam. Ez is sikerült. Karikásnak, mint dolgozó paraszt ivadéknak sikerült az angol csoportba bejutnia. Karesz viszont mindig különc volt, ő önként választotta az orosz nyelvet. Az már csak a történelem furcsa fintora volt, hogy Kerekest kiváló angol tudása birtokában közülünk elsőként helyezték ki külföldre: Moszkvába. Kövér viszont jól választott, neki orosz lett a felesége. Sem a megszerezhető ismeretek, sem a későbbi karrierépítés szempontjából sohasem bántam meg, hogy a külkereskedelmi szakot választottam. Azt hiszem ez volt életem legjobb választása. A későbbiekben majd utalni fogok rá, hogy ennek ellenére miért választottam a külügyi pályát, de amikor kiderült, hogy rosszul tettem, akkor a külkereskedelmi képesítés vezetett vissza a helyes útra. A politikai helyzet átmeneti megenyhülésének és a szakmai irány sikeres megválasztásnak következtében az első két év emberi feszültségei is oldódni kezdtek. Az idegen nyelvek oktatása a külkereskedelmi szakon kiemelkedően magas színvonalú volt. Egy-egy nyelvcsoportba hatosával osztottak be bennünket és még arra is volt gondjuk, hogy a haladókat és a kezdőket különválasszák. A tanárok egytől egyig az adott nyelvű ország egyetemein végzett bölcsészek voltak. A naponként ismétlődő órákon külön-külön tanultuk a szintaxist, a nyelvtant, a történelmet és az irodalmat, valamint a beszélgetést. Minden napra kaptunk házi feladatokat és olvasnivalót az adott nyelven beszélő ország kommunista pártjának központi lapjából. Nekem a L Humanité jutott. Jellemző példája volt a nyelvtanítás következetességének, hogy amikor a londoni 6: 3 -as győzelem alkalmából nem írtuk meg a házi feladatot, akkor a tanárnő letörölte a táblát és elkezdte franciául felírni, hogy jobbszélső, balszélső, vagyis a teljes csapatösszeállítást, utána a tizenegyes -t, a szabadrúgás -t, a les -t és az összes futball szakkifejezést. Másnapra azt a feladatot kaptuk, hogy a megtanult szavak segítségével folytassunk beszélgetést a londoni mérkőzésről. Mit szaporítsam a szót? két év alatt, viszonylag használható módon megtanultam franciául. A későbbiekben tanári felkészítés nélkül sikerült előbb a középfokú, később a felsőfokú nyelvvizsgát letennem. Amikor 1961-ben először küldtek ki francia nyelvterületre, Genfbe, akkor gond nélkül értettem, amikor hozzám szóltak és ők is értettek engem. Még ma is őrzöm szűzbeszédem kézzel írott példányát, amelyet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága vámtechnikai munkacsoportjában mondtam el 1961 januárjában a nemzetközi közúti fuvarozásban alkalmazott vámokmány, a TIR Carnet magyarországi alkalmazásáról. Hasonló jókat mondhatok a szakmai tárgyakról. Ezek előadói a külkereskedelmi vállalatok legkiválóbb gyakorló vezetői és a minisztérium szakreferensei voltak. Tőlük tanulhattuk meg a külkereskelem technikáját, az áruismeretet, a szállítmányozást és a többi szakmai ismeretet. A nemzetközi pénzügyi ismereteket például a Pénzügyminisztérium devizafőosztályának vezetőjétől, későbbi államtitkáromtól, a legendás Baczoni Jenőtől hallgathattuk. A sok ideológiai és közgazdasági általánosságokat tartalmazó tantárgy után szinte felüdülés volt belépni egy olyan szakma rejtelmeibe, amely előttünk a terra incognita 3 varázsát jelenítette meg. Agyunk, mint a szivacs itta fel a hallottakat. Ami engem illett, számomra ezek a 3 Ismeretlen föld 10

11 tantárgyak nagyon érdekesek voltak, szinte alig kellett tanulnom, mert az órákon jó előadóktól megjegyezhető ismereteket kaptunk. Egyes szaktárgyakból még gyakorlati órákat is kaptunk. Itt kellett ajánlatokat kidolgoznunk és értékelünk, meghatározni a fizetési, valamint a szállítási feltételeket és üzleti levelezést folytatnunk. A szakmai és a nyelvi oktatás egymással szinkronban volt, így valóságos külkereskedőket képeztek belőlünk. Az előadóknak és a hallgatóknak emellett módjuk volt az egymásra-találásra, nem egy hallgatót a vállalati szakemberek az órákon nyújtott teljesítményük alapján válogattak ki és csalogattak a maguk vállalatához. Az évfolyamról kikerülő hallgatók jelentős része alkalmas volt arra, hogy egyegy gyakorlott szakember mellett és annak irányítása alatt a vállalathoz való belépés első napjától kezdve érdemi munkát végezzen. Ezt a folyamatot jól gyorsította az a külkereskedelmi gyakorlat, amelyben egy-egy üzletkötő munkáját több lebonyolító segítette. Az üzletkötő üzletet kötött, a lebonyolító írta az ajánlatot, fogalmazta a megrendelést, adta fel, vagy fogadta az árut, végezte az egyéb szervezési feladatokat, természetesen az üzletkötő irányítása és felügyelete mellett. A legjobbak szinte egy éven belül maguk is üzletkötők lettek és hamarosan utazhattak külföldre. Két éven belül már nem egy évfolyamtársam került ki a kereskedelmi kirendeltségekre is. Mint később kiderült, a külkereskedelemben jobban jártak azok, akik vállalatokhoz kerültek, a minisztériumba kerülők karrier-béli előrehaladása lassabb és körülményesebb volt. Ott jobban hatottak a politikai szempontok és azok esetenként fékként is működtek. A külkereskedelmi szakon három csoport (szeminárium) alakult, mintegy hallgatóval. A tanszék vezetője és a tanársegédek nagyobb része a minisztériumból, valamint a vállalatoktól érkezett. Alig volt közöttük egy-egy végzett hallgató. Minthogy a tanszékiek és a meghívott előadók kollégák voltak, a külkereskedelmi szak egészére is ez a kollegialitás volt a jellemző. A már említett okok miatt mély barátságok nem alakultak ki, de az emberi kapcsolatok másmilyensége miatt is jó volt külkerszakos -nak lenni. A tanszék vezetője pater familias 4 -ként működött és a tanseg -eket is inkább kollégáknak, mint tanároknak tekintettük. Ezt ők is így gondolták és nem törekedtek semmiféle szupremáciára. És ami nagyon fontos, nem volt bennünk semmiféle elitgőg a többi szakhoz képest, éltük az egyetemisták normális életét, úgy ahogy azt a többiek is élték az adott körülmények között. A többiek sem irigykedtek ránk, sőt még sajnáltak is bennünk a sok nyelvtanulás miatt. Közgazdászból kabarettista Azt már említettem, hogy a korabeli közgáz erősen átpolitizált volt. Sokan önként és dalolva, mások inkább unszoltatva végeztek társadalmi munkát. Mivel az ösztöndíjak odaítélésénél, a szakosításnál és az egyetem utáni elhelyezkedésnél nemcsak a tanulmányi eredmény, de a politikai jellemzés is számított, szinte alig volt valaki, akinek ne lett volna társadalmi munkája. A pártállás pedig prémiumkritérium-nak számított. Mivel nem volt mese, igyekeztem mindig a társadalmi munka könnyebb végét megragadni. A társadalmi munkában két területet találtam, amellyel eleget tudtam tenni az elvárások -nak: vagy kultúros voltam, vagy propagandista. Az előbbi azt jelentette, hogy újságíróságot vállaltam az egyetem lapjánál a Közgazdász -nál. Itt a kultúrrovat munkatársa lettem. Kaptam egy ingyen belépőt a MAFILM bemutató előtti sajtóvetítéseire és az ott látott ( oh borzalomatyja ne hagyj el ) döntő többségében szovjet filmekről írtam meg egy-egy flekkben a penzumot. Mivel szerettem moziba járni, egészen jól éreztem magam. Később egy-egy humoros verssel is jelentkeztem. Amikor a falra kitűzött organigrammon megláttam, hogy Gold Andor költő, akkor nevem alól kitöröltem a filmesztéta elnevezést és beírtam magamról én is, 4 Családapa, családfő 11

12 hogy költő. A propagandista, pedig azt jelentette, hogy szemináriumvezető, de arról, nincs sok, amit mesélhetnék. Kezdetben politikai gazdaságtanból vezettem szemináriumokat, később a szakszervezeti szemináriumok ellenőre lettem. Amikor a rendszerváltást közvetlenül megelőzően ismét rám erőltették a szemináriumvezetést, akkor a megadott tananyagtól eltérően olyan politikai vitakör alakult ki nálam, hogy amelyben már érezni lehetett, hogy valami nem stimmel az ideológiák házatáján. Főleg azok simfelték leginkább a rendszert, akik korábban a legfőbb szószólóik voltak. Az i betűre a pontot a Kultúrosztályra való beköszöntésem jelentette. Ugyanúgy, mint a szerkesztőség, ez is egy fajta önképzőkör -i tevékenységet takart. Az egyetem egyik eldugott szegletében ez a két intézmény, mint két szomszédvár működött. Az előbbibe azért is érdemes volt benézni, mert ott csajok 5 is voltak. Visszatérve a kultúrára, ide azért kerültem, mert néhány hallgató fejében megfogant az az őrült ötlet, hogy az egyetem befejezését egy monstre kabaréval kellene befejezni. Az ötlet nem volt előzmények nélküli, mert az előttünk két évvel korábban végzett évfolyam állítólag sikeres kabaréval zárta az egyetemet. Adva volt Kállai István, mint értelmi szerző, aki a Hogyan juthatunk be nyugati piacokra? címmel írt szkecssében azzal válaszolt a feltett kérdésre, hogy a 3-as, vagy 55-ös villamossal viszonylag könnyen, mert a Nyugati csak egy megállónyira van a Lehel piactól. Kállai Pistáról azonban még azt is illik tudni, hogy később sikeres kabarészerző lett Magyarországon. Közgazdászként először a Magyar Rádióhoz került valamelyik közgazdasági (terv-, vagy pénzügyi) osztályra és addig helyezkedett ügyesen, amint tollforgatóként nem találta magát az irodalmi osztályon. A kabarészakmába azzal tört be, hogy az 1956 (hogy miért csak a számot írom, arról később még beszámolok) utáni irodalmi szélcsend idején a disszidálásról szóló Irány Caracasba című bohózattal jelentkezett hamarosan és maradt színpadon több szezonon keresztül. Később Kállai a különböző kabarékhoz és operettekhez Kertész Imrét szerezte meg szerzőtársul, aki köztudomásúlag, de valószínüleg nem ezért kapta meg a magyarok közül elsőként az irodalmi Nobel Díjat. Kállai pedig, Isten éltesse! - még mindig, megbecsült dramaturgként dolgozik a Budapesti Operettszínháznál. Saját kabaréötletünket, hamarosan a tett követte. Miről is szólt ez a kabaré? Az egyetemi négy évről, úgy ahogy azt megéltük. A nyitókonferansziéban idéztük Karinthy-t és közöltük a hallgatósággal, hogy ne várjanak tőlünk semmiféle humort, vagy szellemességet, mindent úgy írtunk le és mutattunk be, ahogy az a valóságban megtörtént, hiszen az önmaga által volt kész röhej. Ezzel meg volt a captatio benevolentiae 6 és egyes professzorok irányában a captatio malevolentiae 7. Ez utóbbin nem is lehet csodálkozni, mivel a később fegyelmit sürgető Haász Árpád tanszékét, aki az osztrák kommunista párt főtitkári székéből katapultált az egyetemre, felesleges ismeretek tanszékének neveztük. A politikai gazdaságtan tanszéken sem örültek annak, hogy a Marx Károly Tőke című művének talmudmagyarázó intézményét szőrszálbonctani intézetnek neveztük. A hallgatók viszont megfelelő derű -vel fogadták azt 5 (Apropos csajok: az egyetemi négy év úgy viharzott el a fejem felett, hogy egyáltalán nem jártam odajáró lányokkal. Ezt tettük többen is, mert a prezervatívok kultúrája azidőtájt inexistant volt és az erősen átpolitizált egyetemen a jezsuitizmussal megegyező párterkölcs a megesett lányokat azonnal hozzákényszeríttette az ártatlanságuktól alig szabaduló ifjakhoz.). Jelszónk ezért az volt, hogy mindent nézni, de nem fogni! A Rákosi rendszer azonban nemcsak ezért volt utálatos. 6 A jóakarat felkeltése, a hallgatóság megnyerése. 7 Az előbbi lábjegyzetben közöltek fordítottja 12

13 amikor a marxizmus-leninizmus tanszéken oktató Kádár elvtársnőt Káder Józsefnének, vagy a káderosztály vezetőjét Fűrész elvtársnak neveztük. A kabarét többen írtuk és játszottuk. Szerzőtársaim közül Barabás Dénesre, a kultúrosztály vezetőjére és a kabaré rendezőjére, Varga Gyurira, a Figyelő volt főszerkesztőjére és Völgyes Péterre, az 1956-ban New Yorkba távozott barátomra emlékszem. Az egy alkalomra írt és előadott produkciót a földszinti nagyelőadóban adtuk elő, az autodafén megjelent a teljes évfolyam, az előadói kar jelentős része, valamint egyetem kiszolgáló személyzetének bennünket kedvelő tagjai. Külön dicséret illeti Simai Mihály későbbi akadémikust, aki saját magát alakította a felesleges ismeretek tanszékén betöltött tanseg-gi szerepkörében. Annyi év távolából már nehéz volna visszaidéznem a műsor egészét. Arra viszont emlékszem, hogy két darabban voltam társszerző és az egyikben szereplő. Az egyik darab a Honvédségnél eltöltött nyári vakációinkról szólt. Ennek a darabnak a fénypontja a gatya tudományos meghatározása volt: - A gatya az a honvédség anyagnyilvántartásában tudatunktól függetlenül megjelenő 48 mintájú anyagi valóság, amely szövetből kimunkált két szára felett haránt irányban befűzött gatyakorccal rögzül a harcos testén. Különös büszkeséggel tölt el, hogy a Völgyes Péter Dohány utcai albérletének konyhájában az asztal melletti hokedlin ültünkben, kettőnk által megírt opus lehetett a kabaré záródarabja. Haász Árpádnál és más tanároknál valószínüleg az verhette ki a biztosítékot, hogy a végzett közgazdászok ragyogó jövőjét a Madách Imre által megírt Az Ember tragédiája című drámája Falanszter jelenetének parafrázisával ábrázoltuk és nem is akárhogyan. (A jelenet teljes szövege megtalálható visszaemlékezésem végjegyzetében) 8 A szinopszis Ádám és Lucifer párbeszédével kezdődik. A színre lépők a magában morfondírozó Dókens -től kapják meg az első eligazítást a törvény, a globális konkrétumok és kölcsönhatások világáról, amelyben a tudvágyat szakhoz nem kötők átpillantását vágyják az egésznek. A választás szabadságának szépségeit az egyes szakok bemutatása jelzi. Az elméleti szak diaré, amely a szájból távozik, a statisztika a szőrszálakat számlálja a hón alatt, az iparszak azt hörgi vissza, ami másutt volt megtanulható, még legjobban azok járnak, akiknek sorsába van írva, hogy attasé lész, ki vagy még barom, ily perspektíva vár rád a külkerszakon. Az egyetem elvégzését követően a világ kultúrájának nagy alakjai járulnak a káderes elé. A lánglelkű Luther útja a gyufagyárba vezet, a közgazdász lét nehézségeit a seggén érző Villon könyvelő lesz, Demosthenes, a szavak mestere propagandista és Michelangelóra, aki paloták, szobrok, festmények képét hordozza lelkében, a pincék mélyébe vesző dekorációs műhely vár. Ádám csalódottsága felettébb érthető. A felfakadó Vezess, vezess új útra Luci Ferkó könyörgés után a kifakadás ad még egy esélyt az önvigasztalásra: Nyugira vágyom, jersze vígy katonának. Elhaló lábdobogás hallik a jelenet végén. A katona szeretnék lenni kérésre csupán a Futás, Futás! - parancsa volt a válasz Az örök igazság üzenetét a színre belépő kiképzőtiszt tolmácsolta: A kiskatona nem szeret, a kiskatona kér, vagy jelent. Utólag tudtuk meg, hogy az egyetemi tanács ülésén, az egyik kari vezető komoly fejmosást kapott azért, mert a bemutatást megelőzően csak felületesen olvasta el a kabaré összes megírt jelenetét, azokat ugyanis kötelező volt vele láttamoztatnunk. Az egyetemről csak azért nem tudtak bennünket fegyelmi úton eltávolítani, mert az abszolutórium már benne volt indexünkben és ez azt jelentette, hogy az egyetemet elvégeztük. Az államvizsgára bocsátást 8 Lásd a Végjegyzet 1. számú bejegyzését 13

14 viszont megtagadhatták volna. Valamilyen oknál fogva nem tették. Szerzőtársaimmal együtt így lettem közgazdász. Arma virumque cano 9 A fejezetet már majdnem lezártam, amikor eszembe jutott, hogy az egyetem elvégzése után nem csak diplomát kaptam, hanem katonakönyvet is. A Néphadsereg már régen megszűnt, de annak én még mindig tartalékos alhadnagya vagyok. Még első évesek voltunk, amikor a földszinti nagyelőadóban hirtelen egy katonatiszt lépett a katedrára és a kor bejelentési kultúrájának megfelelően bejelentette: Elvtársak, pártunk és kormányunk bölcs döntése alapján lehetővé vált, hogy önök katonák lehessenek. A kitűnő hír hallatán egyből talpra ugrottunk és Éljen Rákosi, éljen a Párt! felkiáltással honoráltuk a nagy lehetőséget. Senki sem ütközött meg azon a kiegészítésen, hogy A nő elvtársak sajnos csak az orvostudományi egyetemről kaphatnak behívót. Az közötti évfolyam volt az egyedüli, amely négy alkalommal kempingezhetett a nyári szünetben állami költségen. Az előttünk és utánunk végzők csak kevesebbet élhettek ezzel a lehetőséggel. Az 1956 utániak, politikai okokból egy darabig megbízhatatlanná váltak és ezért a Jamboree 10 -t szüneteltették. Valami hasznot én is húztam ebből, mert hasonló megfontolások miatt a tartikik (tartalékos tiszti ki- és továbbképzés) is szünetelt egy darabig. Az első három tanév után egy-egy hónapot töltöttem Hajdúsámson, Doboz és Lesencetomaj kies erdeiben, az egyetem elvégzését követően pedig a Horány melletti csalitosban végeztem el a kéthavi tartalékos tiszti tanfolyamot és mentem 2 hetes diploma előtti gyakorlatra, a Sövényházára telepített, fegyveresen beélesített lövészezredhez. Ne feledjük el, hogy ekkor volt az a katonanóta, hogy -A kanyargós Dráva partján lövészek portyáznak Hideg téli éjszakákon Titóra vadásznak Az első nyaraláson a fegyvernemek királynőjénél, a lövészeknél, azaz a gyalogságnál élveztük a vendégszeretetet. Amint azt hazaküldött leveleinkben írhattuk - a tisztek atyaiak voltak és szerető szívűek, a koszt bőséges volt és ízletes (még az élelmiszerjegyeinket is vinnünk kellett magunkkal). Beilleszkedésünket nagyban megkönnyítette, hogy Hajdúsámsonban egy jutasi őrmesterből avanzsált őrnagy lett az ezredparancsnokunk, aki a jó palócoktól elvárható kiejtéssel köszöntött bennünket olyanként, mint - ákik az általános műveltség bizonyos fokán állánák, de ákik mágátartása kátonátlán, civil. 9 Fegyvert, vitézt éneklek (Vergilius) 10 A cserkészek nemzeti, vagy nemzetközi szintű nagy találkozása 14

15 Hogy mondandójának hangsúlyt adjon, a civil szót pattogó rövidséggel ejtette. Az már azt hiszem Dobozon történt, hogy az ottani parancsnok elégedetlenségét azzal fejezte ki, hogy - maguk egyetemisták azt hiszik, hogy intelligensek, pedig sokuknak csak egy érettségije van, de ez meg is látszik magukon, egyébként vegyék tudomásul, hogy a tiszt elvtársak is intelligensek és én is az vagyok Utána hosszasan kutatta, hogy ki volt az aki valahonnan az utolsó sorból katonás parancsszóként szólt be neki, hogy - Század, hidd el! A szoktatás (ma szívatásnak hívják) céljából a vasút állomásokról gyalogmenetben vezettek bennünket a városokon keresztül és az azoktól kilométerre lévő táborokig. Hajdúsámsonban az egész napos menetgyakorlat után megkérdezték, ki szeretne megfürödni és mivel az egész század jelentkezett, gyalogmenetben vittek be bennünket a debreceni nagyerdőben lévő termálfürdőbe. A korabeli útviszonyok miatt újraizzadt, porlepte seregként tértünk vissza sátrainkba. Megázott kapcáink a reggeli ébresztőre úgy álltak kifeszülve, mint a vágyakozás a bakák gatyájában. A dobozi erdőben ivásra, fogmosásra és mosakodásra naponta egy kulacs víz volt a porció. Ezért fogadtuk megkönnyebbüléssel az állami edzőnek becézett Erdei hadnagy kiváló ötletét, hogy az esedékes menetgyakorlatot a közeli Körösökben vezényelje le. Még ma is büszkeséggel gondolok vissza arra, hogy a tökígérő folyóban a fürdőző fehérnépek mellett milyen szépen trappolt a díszmenet. Hasonló élményt nyújtott a gázálarcok alól felcsendülő katonanóta Gyula és Békéscsaba közötti másik menetgyakorlaton. Leginkább azonban a csillagfényes éjjeli menetgyakorlatok tetszettek, ilyenkor lehetett a környező dinnyeföldeken aknát szedni. A lékelést a bajonettekkel végeztük és, ha a dinnye nem volt édes, akkor addig próbálgattuk a lékelést, amig jó példányt nem találtunk. Még ma is érzem a harmatba hűsülő édes görögdinnyék ízét. A mondások szerint a katona azért áll őrt a laktanya előtt, hogy a logika oda be ne menjen. A táboroknál ettől nem kellett tartani, mert a józanész olyan messze esett tőlünk, mint Makó 11 - tól Jeruzsálem. A magyar katonaságban még erősen élt a porosz katonai szellem, de erre az Új idők új dalaként telepedett rá a bennünket kétszer felszabadító Vörös Hadsereg ethosza és magatartási rendje ben az egy hónap alatt kétszer kaptunk egyenruhát, bevonuláskor még a Horthy bakagúnyát, amelyet a több mosás miatti színevesztés miatt egyszerűen csak fagylaltos ruhá -nak neveztek, augusztus 20.-ára, pedig egy héttel a leszerelés előtt kaptuk meg a gimnasztyorká -t, a szovjet katonadivat magyarra vulkanizált változatát. A tisztek is ekkor kapták meg a cári hadseregből szovjetre rámaradt aranyló vállapokat, amelyeket legkorábban a katonalovak ismertek fel, mert azok láttán az istennek sem akartak szolgálni, lovakat ostorozni ugyanis szigorúan tilos volt a hadseregben. Sőt, a hadseregben nem az ember, hanem a ló volt a legfőbb érték, nekik ugyanis két pihenőnap dukált, a katonának, pedig csak egy. A kiképzés a szuvorovi hadművészet doktrínáját követte: Inkább egy vödör verítéket a gyakorlótéren, mint egy csepp vért a harcmezőkön! Nem viccelek, estére úgy ült ki az izzadság sója a katonagúnyánkra, mint a sziksó az alföldi rónára. Jóllehet, a mocskos Horthy fasizmus alatt divatos békaügetés és kikötés már kiment a divatból, de a latrinapucolás művészete és a házassági gyakorlatnak nevezett fekvőtámasz, mint haladó hagyomány, 11 Csak nemrégen tudtam meg, hogy Makó, valakinek a személyneve is volt 15

16 továbbra is fennmaradt. A kiskatonának továbbra sem volt szabad a puskát úgy tartania, mint szűzlánynak az apja nemi szervét és ha a parancsnok úgy kívánta, akkor teljesíteni kellett azon kívánságát, hogy szaladjon 500 métert és nézze meg, nem vagyok-e ott. A már említett atyai és szerető szívű kiképzőkeret, közöttük a nép egyszerű gyermekeit reprezentáló tisztesek és tiszthelyettesek ajkán díszesen csengett füleinkbe a szép magyar beszéd. Itt tanultam meg, hogy a nemzés alapigéje bármely igekötővel 12 nemcsak használható, de a maga helyén teljes szabatossággal értelmezhető. A hadseregben pedig nem volt olyan hely, ahol a nemzés alapigéje ne lett volna értelmezhető. Még a fizika alapszabályai is másként voltak meghatározhatók, hiszen az elektromos gyújtású robbanóaknákat tanító tiszthelyettes szájából a kétpólusú elektromosság akként volt értelmezhető, hogy namármost, minálunk két féle elektromosság van rendszeresítve, úgymint a negatív és a pozitív elektromosság. Mielőtt bárki azzal a váddal illetne, hogy becsmérlő módon gondolok vissza arra az időre, amikor kosztunkat, kvártélyunkat, programunkat az állam biztosította és ahol testi-lelki erőnlétünkről állami edzők gondoskodtak, legyen szabad kijelentenem, hogy a seregben eltöltött idő jelentős mértékben járult hozzá, ahhoz, hogy olyan felismerésekre tegyünk szert, amelyek még a civil életben is segítettek a kihívások Schyllái és Charybdisei közötti navigálódásban. Ilyen felismerés volt az, hogy a csellengő kiskatonát a seregben még az ág is húzza. A körlet területén tébláboló harcos, a vele szembejövő magasabb rangút mindig megállítja és azonnali parancskiadásra készteti (menjen azonnal a zászlóalj ügyeleteshez és kérjen gereblyét a miniszteri út felgereblyézéséhez, stb). az ilyen kihívás elkerülésének legjobb módja az, ha a harcos maga veszi kézbe a gereblyét és amikor szembejön vele az elöljáró, akkor jelenti neki, hogy századparancsnoka parancsa alapján indul a gereblyézésre és miután engedélyt kért a továbbhaladásra, mehet tovább oda, ahova elindult. Amikor ugyanott többen kellett áthaladnunk, akkor mindig katonai alakzatot vettünk fel és egyikünk hangos parancsszava mellett vigyázz-menetben (díszlépésben) közelítettünk az elöljáró felé, aki boldog szalutálás mellett engedett bennünket téblábolásunk útjára. A felismerést Lesencetomajon már tett is követte. Amikor megtudtuk, hogy az ezrednél kultúrtiszt is tevékenykedik, az első reggeli sorakozó alkalmából egyikünk jelentette a század parancsnokának, hogy az egyetem honvédelmi tanszéke parancsnokának parancsa alapján (amiből persze egy szó sem volt igaz) nekünk haladéktalanul jelentkeznünk kell az ezredkultúrtisztnél. 10 főnyi rajlétszámban jelentkeztünk a kultúrtisztnél és jelentettük, hogy augusztus 20.-ra parancsunk van a kultúrműsor megírására, betanulására és előadására (talán ennek volt a szellemi előkészítése az egyetemet záró kabaré megírása). Mikor a tiszt megkérdezte, hogy ehhez mire van szükségünk, akkor jelentettük, hogy egy írógépre, egy köteg géppapírra, íróeszközökre, a sportpályán egy színpadra és a Csinnbumm Cirkusz előadásához szükséges bohócruhákra, valamint arra, hogy minden reggel a kivonulás helyett rendeljen bennünket kultúrfoglalkozásra. Mivel Tapolcán nem volt jelmezkölcsönző, egyikünk nyílt parancsot, retúrjegyet kapott Budapestre és egy napi hidegélelmet is, hogy Budapestről hozzon nekünk cirkuszruhát. Az egy hónap hátralevő részében meg is írtuk, be is tanultuk és elő is adtuk a Csinnbumm Cirkusz -t. Jómagamra Szamóca bohóc szerepét osztottam. Ezt később meg is bántam. Történt ugyanis, hogy az egy hónapi Jamboree végén a leszereltek számára a Honvédelmi Minisztérium elfelejtett külön vonatot rendelni. A kiképzési ruhákat már leadtuk, a 12 Használjuk bátran az alapigét a következő igekötőkkel: abba, agyon, alá, által, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel v. föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közé, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb. 16

17 fegyvereket lezsíroztuk, a kiosztott civil ruhákat felvettük, amikor közölték, hogy vissza kell öltöznünk az angyalbőr -be. Ez alól a parancs alól azok mentesültek, akik vidékiek voltak és hazaútjuk végcélja nem Budapest volt. Ekkor jutott eszembe, hogy Magyarország vasúti térképén létezik egy olyan falu, ahova csak Budapesten keresztül lehet utazni, de a végcél nem Budapest. Ez a falu pedig nem volt más, mint a Budapest - Veresegyház Vác vasútvonalon szereplő Váchartyán. Meg is kaptam a leszerelési jegyet, valamint a vonatjegyet, de amikor kiderült, hogy több mint százan vannak már a váchartyániak, az egészet lefújták és vissza kellett volna öltöznünk nekünk is. Szerencsére nagy volt a lesencei erdő és sikerült egérutat nyernünk. A szántó és kukoricaföldeken keresztül sikerült kijutnunk a tapolcai vasútállomásra és felülni a keszthelyi személyre. Gyorsan megkértem az egyik anyukát, hogy a kezében lévő kisbabát adja a kezembe, amikor a vonatra felszálló őrjárat parancsnoka elkurjantotta magát, Na Szamóca, ott a sarokban, magának kérvényt kell benyújtani, hogy lefáradjék a vonatról? Itt sem érdemes a szavakat tovább szaporáznom. Mint kiképzett hadfi, rá egy évre tartalékos hadtáptiszt lettem. Amikor az egyik alkalommal a kiegészítő parancsnokságon az adategyeztetésnél a tiszt megkérdezte, hogy ha ennyi nyelvet tudok, miért nem vagyok tolmács? akkor szakmányt változtattam. Amikor felajánlotta nekem a tolmács besorolást, megkérdeztem, hogy ez mivel járna számomra? Akkor sajnos most nem tudjuk továbbképzésre behívni. Akkor legyek tolmács válaszoltam. Harci veszélyeztetettség dolgában ez sem lett volna valami nagy dobás, mert mint később megtudtam az ellátó század parancsnoksági képesítés, valamint a tolmácsi besorolás csak a közvetlen frontvonal mögötti második vonalra lokalizálódott. Én lettem volna a felelős a lövészárkok lőszer- vagy melegétel ellátásért, vagy a parancsnoki bunkerekben a franciául, vagy angolul beszélő hadifoglyok kihallgatása során a tolmácsolásért. Azt már senki sem hiszi el nekem, hogy miért lettem a nyertese annak, hogy Magyarországot 1955-ben felvették az ENSZ tagjai közé. Mint a frissen megalakított ENSZ főosztály referense augusztus elsején felmentést kaptam a három hónapos tartalékos tiszti továbbképzés alól. Aki jól tud számolni, az tudja, hogy a harmadik hónap októberben végén járt volna le. Azt meg én tudom, hogy a két hetes sövényházai kirándulás miatt a kiskunfélegyházi hadosztály vett tartalékos állományba. Ez volt az egyedüli hadosztály, amely október végén harcszerű körülmények között érkezett fel Budapestre. Amilyen Pechvogel 13 vagyok, lehettem volna a 301.-es parcella lakója is. Hősi halott helyett azonban gyáva élő maradtam. Mindenesetre a négy év egyetem, a hat és fél hónapos katonaság végérvényesen véget ért és megnyílt előttem az ÉLET. Erről szólnak a további fejezetek. A siker és kudarc szorításában Látogatás a Bem rakpart 47-ben ezt a címet is adhattam volna ennek a fejezetnek. Az egyetem utolsó évfolyamához elérkezvén, megnyílt a lehetősége annak, hogy ki-ki álmai, vagy annál prózaibb számításai, szerint pályát válasszon magának. Tanulmányaim kedvező 13 Peches ember 17

18 alakulása, a francia nyelv elsajátításában elért eredményeim alapján egyre erősebb vágyat éreztem arra, hogy a diplomácia ösvényei irányába tájékozódjam. A francia nyelvről még úgy hittem, hogy ugyanúgy, mint a jogászok és az orvosok számára a latin a pályára lépés technikai minimuma, a diplomaták anyanyelve a francia, sokáig a franciák is ezt hitték. Amikor a jelentkezési papírokat kitöltöttük, Búzás József, a külkereskedelmi tanszék vezetője magához hivatott és a már említett pater familias-i minőségében figyelmeztetett Mikósdi, ez a pálya nem neked való! Amikor azonban látta arcomon, hogy nagyon szeretnék a külügybe menni, akkor aláírta a jelentkezési ívemet. Ő nála tettem le az utolsó államvizsgát jelesre és az Ö kézfogása volt, amellyel búcsúztam az egyetemtől. A folyosón kinn ülőktől olyan szevasszal búcsúztam el, mintha még azután is találkoznunk kellett volna. Az előbbi fejezetből valószínüleg kitetszhetett, hogy a magam mögött hagyott négy évhez nem kötött semmiféle érzelmi kötődés. Búzás Józseffel azonban életemben még kétszer találkoztam, a másodikról még szó lesz, harmadszor viszont akkor, amikor, mint az államközi főosztály vezetője meglátogatott első kiküldetésem színhelyén, brüsszeli otthonomban. Amikor a húslevest az asztalra tettük, ő szedett levest 4 éves kisfiamnak, feleségemnek és nekem. Mintegy 500-an végeztünk a 750-es induló létszámból. Egymás után érkeztek a hírek a sikeres elhelyezkedésekről. Közvetlen környezetemből Kareszt már felvették tanársegédnek a külkereskedelmi tanszékra, Karikás örömmel újságolta, hogy a Metalimpex külkereskedelmi vállalat színesfém osztályán fog dolgozni és ezért a hátralévő államvizsgákra való felkészülés helyett fiatal évei utolsó részét inkább a Pala (a Palatínus) habjaiban fogja tölteni. Ez meg is látszott eredményein, mivel addig mindhárman színjelesek voltunk, de ő a végén közepesekkel tette fel a koronát tanulmányai finisére. Szinte alig volt már valaki, akinek ne lett volna meg az állása. Egyre nagyobb lett bennem a feszültség, kezdtem attól félni, hogy az ÁVH valami foltot talált az életrajzomban és ezért diszkvalifikáltak. Már csak néhány nap volt hátra az első államvizsgáig, amig végre megkaptam az értesítést, hogy jelenjek meg a Néphadsereg (jelenleg ismét Falk Miksa) utca valamelyik lakóházának egyik emeletén. Egy lakásnak tűnő helység előszobájában már többen várakoztak. Egyszer csak engem hívtak egy udvarra néző szobába, ahol egy hosszúkás asztal mögött ülő több tagú bizottsággal kellett szembenéznem. Valaki az asztal túlsó oldaláról üdvözölt és közölte, hogy az elvtársat egyszerre több szerv kívánja felvenni. Hamarosan bemutatta a résztvevőket, közöttük volt a katonai hírszerzés, az ÁVH hírszerzésének és elhárításának képviselője, a Külkereskedelmi Minisztérium és a számomra megkönnyebbüléssel fogadott Külügyminisztérium személyzetise. Közölték azt is, hogy mindenki el fogja mondani, hogy milyen beosztásra gondolnak és azokra nekem kell, majd reagálnom. Nem tudom, hogy honnan vettem a bátorságot, de amikor megköszöntem a nagy megtiszteltetést, akkor kijelentettem, hogy amikor az ember pályát választ, akkor nagyon fontos, hogy az ember érezzen hivatást a felajánlott pálya iránt és mivel én csak civil pályák irányában érzek hivatástudatot ezért idősporolás miatt csak a KKM és a KÜM képviselőitől kérek tájékoztatást. Szerencsére nem kapták fel a vizet, de megjegyezték, hogy nyugodjak meg az ÁVH-nál, vagy a hírszerzésnél is megmaradhatok az egyetemi diplomámból adódó civil foglalkozásnál. Ezt akkor nem értettem, csak jóval későbbi pályám során jöttem rá, hogy mire is gondolhattak. Végül is megnyugodtam, sikerült a külügybe kerülnöm. 18

19 Egy próbálkozáson már két évvel korábban átestem. Karesz barátom szólt, hogy meg kellene próbálnunk a külügyet. El is mentünk hamarjába a Bem rakpartra, ahol a kérelmek és panaszok irodájában fogadtak bennünket. A belépő cédula kiállítása után felengedtek bennünket az épületbe. Mivel nyár volt, trikóban és rövidnadrágban szőrös lábakkal sétáltunk végig az épület kihalt folyosóinak egyikén. Sehol egy felirat, sehol egy járókelő, csak a fehér ajtókon lévő aranyozott számok alapján tájékozódtunk. Hamarosan megtaláltuk Egri elvtársat, aki ráncos homloka alatt több dioptriás szemüvege alól méregetett bennünket. Amikor kérésünket előadtuk, akkor hirtelen megenyhült és értésünkre adta, - fiúk végezzék csak el nyugodtam az egyetemet és ha még, akkor is külügyesek akarnak lenni, akkor próbálkozzanak újra. Karesz időközben koncepciót váltott, tanársegéd lett és hamarosan Moszkvába küldték aspirantúrára. Én a tanácsot megfogadva, az egyetem után ismét próbálkoztam és mint végzett közgazdász léptem a diplomáciai pályára. Csak később tudtam meg, hogy Egri elvtárs valójában nagyon bölcs tanáccsal látott el bennünket. Az általunk célba vett külügyi akadémiát később megszüntették, az ott tanuló fiatalokat előbb a Lenin intézetbe küldték és miután ott elvégezték a nyelvtanfolyamot u.n. tökös Manciként gépírónőnek (sic) küldték ki a különböző külképviseletekre. Az egyik nagyokos ugyanis azt találta ki, hogy a gépírónőket mindenhonnan vissza kell hívni, mert az imperialista környezetben esetleg szexuális ármánynak esnek áldozatul és még be is szervezhetik őket. A fiuk azért voltak megbízhatóbbak, mert a másság -ot sokkal később vezették be a közgondolkodásba. Annyi embert vettek fel, ahányat előző este kirúgtak. Ezt nevezték egészséges fruktuációnak. Az egyetemi diplomát július elsejei hatállyal adták a kezembe, másnap jelentkeztem a külügybe és a katonai behívóra való tekintettel azonnal kiadták a két hét szabadságot, elmentem katonának és csak a leszerelést követően vettem fel a munkát. Ebből az alkalomból 25 egyetemistát vettek fel a különböző egyetemekről és mivel nem volt státusz, előző nap a munkaidő lejárata előtt negyedórával ugyanennyi embert hívtak le a személyzetire, vették el tőlük a TÜK 14 ládát, a külügyi igazolványt és rúgták ki őket. A névsort a portások is megkapták, hogy másnap már ne engedjék be őket. Ez volt az úzus végig amig külügyes voltam, A katonaság után a személyzetisnél kellett jelentkeznünk. Farkas Mara személyzetis felvitt Kolozs Márta főosztályvezetőhöz, akinek bemutatott azzal, hogy a III. számú Politikai Főosztályon fogok dolgozni. Az volt az érzésem, hogy a főosztályvezető is ekkor tudta meg, hogy új munkatársat kapott. A főosztályon három osztály volt: a Nemzetközi Szervezetek Osztálya, a Nemzetközi Jogi Osztály valamint a Nemzetközi Gazdasági és Pénzügyi Osztály. Ez tehát funkcionális főosztály volt, az első két politikai főosztály területi volt, az egyik volt a szocialista másik a kapitalista országok szakfőosztálya. Néhány napig a Nemzetközi Szervezetek Osztályára kerültem, utána huzamosabb ideig a Nemzetközi Gazdasági és Pénzügyi Osztályra, de amikor Magyarországot felvették az ENSZ-be, akkor az egész főosztályt átkeresztelték ENSZ Főosztálynak és engem annak Gazdasági Osztályára osztottak be. A főosztályon megmaradt a Nemzetközi Jogi Osztály, de kiegészült még a Politikai, 14 Titkos ügykezelés 19

20 illetve a Kulturális Osztállyal. Azt továbbra sem tudtuk, hogy a főosztályvezető mivel foglalkozik, azt pedig egyáltalán nem, hogy a miniszterhelyettesek és a miniszter mivel foglalkoznak. A legtöbb információt a pártszervezettől kaptuk, a szakszervezet csak a szociális ügyekkel (bérbesorolás, üdülés, óvoda, stb.) foglalkozott. Ismerkedés a hivatali élettel A külügyminisztérium több hagyományos minisztériummal együtt az osztrákoktól átvett ügyrend szerint működött. Minden ügyről úgynevezett előadói ívet kellett felvenni. A kívülről érkezett ügyiratokat már az ügykezelőség rakta be előadói ívekbe, az osztályokon keletkezett új ügyiratokat viszont az előadó, vagy az osztálytitkárság. A különböző rovatokra már nem emlékszem, de ezek között a legfontosabb a tárgy volt, meg az a rovat, amelyből látni lehet az ügyirat útját. Az először megadott iktatószám végig kísérte az ügyiratot, az előzmények és az utózmányok egy-egy törtszámmal és egy-egy újabb előadói ívvel követték az eredetit. Az újabb, meg újabb iratok és előadói ívek egymás után ölelték magukba a korábbi iratokat és előadói íveket. Találkoztam olyan ügyiratköteggel, de azonos alapiktatószámmal, amely több év ügyirattermését foglalta magába. Az előadói ívet lehetett Tudszolg (tudomásul szolgál) + további intézkedést nem igényel jelzéssel ellátni, vagy segítségével intézkedni. A kimenő válaszlevél a bejövő eredeti ügyirat iktatószámát viselte. Az ügy előadója az előadói iv belső oldalára írta rövid véleményét a beérkezett ügyről és azt is leírta, hogy intézkedésként mit szándékozik tenni. Amennyiben az intézkedés válaszlevél volt, akkor az ív belső oldalán meg kellett írni a válaszlevél tervezetét és az előadó ívvel együtt. jóváhagyásra be kellett nyújtani a közvetlen feletteshez. A minisztériumi hierarchiának megfelelően elkülönülhetett egymástól a jóváhagyó és a kiadmányozó személye. Az előadó csupán az ügyet adta elő, de külön felhatalmazás nélkül nem rendelkezett kiadmányozási joggal, az csak valamelyik felettesét illette meg. Ebben a rendben szigorúan érvényesült az a szabály, hogy osztályvezetővel csak osztályvezető, főosztályvezetővel csak főosztályvezető és a miniszterig bezárva azonos beosztású csak azonos beosztásúval levelezhetett. A jóváhagyási jogot lehetett lefelé delegálni, de a kiadmányozási jogot nem. A háborút megelőző időben a kiadmányozási jogot is lehetett lefelé delegálni. Az ügyben illetékességgel rendelkező személy, lehetett fogalmazó, osztálytanácsos, (az innentől feljebb rangúakat telepítették ki Rákosiék) miniszteri tanácsos, vagy államtitkár. Az adott rangban eljáró ilyenkor a miniszter rendeletéből megjegyzéssel látta el a kiadmányt. Az így megírt hivatalos levelet a felettes már nem változtathatta meg, hiszen azt úgy kellett tekinteni, mintha maga a miniszter intézkedhetett volna, csupán a felülvizsgálat és a döntés megsemmisítése és új eljárás lefolytatására való utasítás volt lehetséges, Ez az eljárás emlékeztetett bizonyos törvényszékek kasszatórikus (semmítő) gyakorlatára a később gyakorlattá váló reformatórikus (az eljárást felülről megmásító) eljárással szemben. Nagyon fontos volt az a szabály, hogy a végső intézkedés (a jóváhagyás és az esetleg tőle elváló kiadmányozás) előtt járatták a minisztériumon körbe az ügyiratot. Minden társszervnek az előadói iv belsejébe, vagy az iktatószámot tartalmazó belső pótlapjára kellett véleményét, vagy javaslatát beírni. Az ilyen véleményt, vagy javaslatot az illetékes elfogadhatta, vagy elutasíthatta, de azt ugyancsak az előadói íven belül meg is kellett indokolnia. Az ügyiratforgalmat rendkívül szigorú határidők keretezték. Amikor az ügykezelőség egy bizonyos határidőn belül, intézkedéssel, vagy a nélkül nem kapta vissza az ügyiratot, akkor egy sürgető kártyát (birizgáló papírt) küldött az előadó felettesének. Az előadók ezért azokat az ügyiratokat, amelyeket az adott határidőre nem lehetett elintézni, inkább egy tágabb határidő megjelölésével visszaküldték az ügykezelőségnek és onnan kapták, vagy kérték 20