Erasmus Németországban

Átírás

1 Menyhárt Petronella Erasmus Németországban Számomra a 2015-ös év sok új dolgot hozott az életemben. Olyan helyekre jutottam el, amire még gondolni sem mertem, csak reméltem, hogy majd egyszer 2015 tavaszán csoporttársaim beszélgetésére lettem figyelmes az iskolában, miközben az Erasmus programról beszélgettek. Mi lenne, ha megpróbálnánk? Milyen lehet más nyelven tanulni? Milyen országokban lehetne tanulni? Mindezen kérdések által egyre jobban elkezdtünk érdeklődni a program iránt. Utána néztünk, mégis, hogy megy ez a folyamat. Csoporttársaim elszántan indultak neki a dolognak. Valójában én kicsit óckodtam a dologtól. Édesapám és testvérem több mint 2 éve kint dolgozik Németországban. Apukám sűrűn jár haza, de testvérem, aki 2015 nyarán apai örömök elé nézett, sokkal ritkábban. Talán ez volt az első dolog, amikor átgondoltam ezt az egészet. Milyen jó lenne, ha megláthatnám azt a

2 helyet ahol ők élnek, mert mióta külföldön dolgoznak, nem jutottam még ki látogatóba hozzájuk, sőt még igazából külföldön sem sokat jártam. Majd a nyelvtanulás volt a következő momentum, általános iskola óta tanulom az angol nyelvet, sajnos még nyelvvizsgáig nem jutottam, de ez a következő cél. 3 hónap intenzív nyelvtanulás, az órák angol nyelven zajlanak, gondolataimban átsuhant, hogy ez kell nekem, mivel a nyelvtanulás számomra mindig is nehézkesen ment. Ezek után Csoporttársaimmal eldöntöttük, hogy megpróbáljuk, irány Németország! 2015 tavaszán eljött a meghallgatás napja, majd megkaptuk az E- mailt hogy sikerült, mehetünk, és támogat minket az iskola. Villingen- Schwenningen, Duális főiskolára jelentkeztem, mivel itthon is duális hallgató vagyok. A nyárintézkedéssel, papírok leadásával, és a külföldi koordinátorral, való kapcsolatfelvétellel telt. A szemeszter szeptember 28- december 22-ig tartott. Szeptember 26-án indultunk telekocsival Németországba. Kissé nehézkes utunk 15 óráig tartott, hajnal 3 körül értünk a szállásunkra Lakótársammal, Beával. Nagy örömünkre a szállásadónk egy kedves idős házaspár, akik erdélyi magyar származásuk révén, beszéltek magyar nyelven. Szállásunk nagyon szép, kellemes, hangulatos kis lakás volt, egy szinten 3-an laktunk, mindenkinek saját szobája volt, külön konyha, fürdőszoba. Gondoltuk Beával jobb már nem is lehetne Viszont pár hét múlva kiderült, hogy a 3. lakótársunk kicsit házsártos. Alkalmazkodtunk egymás szokásaihoz, napi rutinjához, idővel minden probléma megoldódott. Igaz a mondás. Minden jóban van valami rossz is. Szép vasárnap reggelre ébredtünk. Számomra meghatározó volt ez a nap. Családtagjaim meglátogattak, akik 2 órára laktak az én szállásomtól, így a hétvégi látogatás is könnyedén zajlott. Először láthattam meg testvérem 3

3 hónapos kisfiát. A látogatás után Beával nyakunkba vettük a várost. Vasárnap, így nem sok minden volt nyitva. Nagy nehézségek árán megtaláltuk a városközpontot, valamint az iskolát, ahova majd járni fogunk. Kezdeti izgalmaink csillapítására betértünk egy hangulatos étterembe ahol természetesen megízleltük a helyi söröket. Az első hét elég dinamikusan zajlott, megvolt minden szervezve. Hétfőn nagy izgalmakkal indultunk el az iskolába, ahol először találkoztunk az új csoport tásainkkal. Spanyolok, Franciák, és egy Orosz srác, valamint mi Magyarok alkottuk ezt a csoportot. Bemutatkozás után, üdvözöltük egymást, majd elindultunk városnézésre. Gyönyörű kis városban éltünk, szállásadónktól kaptunk kerékpárt, így amíg az időjárás is engedte, kerékpárral jártunk bevásárolni, iskolába. Első héten bemutatták a város nevezetességeit, valamint bejelentkeztünk a városházán. Az iskola Schwenningenben van, viszont Villingenbe is átmentünk vonattal. Első hétvégén fel is fedeztük a csoporttal a törzshelyet a Train stationt. Csak úgy hívtuk a Train. A vasútállomáson volt egy hangulatos bár, ami az iskolával szemben állt. Néha jó volt itt a hosszú nap után kiereszteni a gőzt. Második héttől kezdődött az igazi munka. Megkapott órarendünkben fel volt sorolva mikor, hol lesz óránk illetve kivel. Voltak napok, amikor reggeltől estig bent kellett lenni, de volt olyan nap, amikor csak pár órát, vagy nem is volt óránk. Eleinte sok óránk, a vége fele már több szabad időnk volt.

4 Minden héten egy vagy két tantárgyat hallgattunk, angol nyelven és minden héten megmondták, hogy majd mi lesz, a beadandó feladat vagy mit kell tennünk a tantárgy teljesítéséért. Nagyon élveztem az órákat. Sokat tanulhattam a kultúrákról, valamint a különböző nemzetek közötti kommunikációról, és az alkalmazkodásról. Tanultam Business English-t, Intercultural Communication-t, Managementet és sok hasonló kurzust. Voltak nehézségek nyelvtanulás szempontjából, de próbáltam ezen mindig javítani, és folyamatosan fejleszteni. Nagy élmény volt számomra, hogy itthon a legkedvesebb tanárral, Tóth Ákossal tölthettünk egy hetet, közös munkánkat egy közös sörözéssel és beszélgetéssel zártuk a csoporttal. A legtöbb tantárgyból prezentációt kellett készítenünk, és előadnunk. Előadási képességem sokat javult így, valamint, hogy angolul kellett előadni nyelvi készségem is fejlődött. Számomra ez volt a leghasznosabb dolog a kint töltött idő alatt. Az itthoni kurzusaim során nem kellett eddig sok prezentációt készítenem, így ez számomra új volt. Egy kurzusunk pont arra épült, hogyan adjuk elő a prezentációt, egy témáról, hogyan tudunk röviden tömören, lényegre törően beszélni. Biztos vagyok benne, hogy tanulmányaimban, és céljaim elérésében sokat fog segíteni, amit ezen a kurzuson és egész kinti tanulmányaim alatt tanulhattam. Ahogy anyagi helyzetünk engedte, próbáltuk minél több helyre eljutni. Az iskola is szervezett kirándulásokat. Jártunk a sindenfingeni Mercedes gyárban, az Audi gyárban valamint a pneumatikával foglalkozó Festo

5 gyárában. Személyes utazásaim során láthattam a csodálatos Fekete Erdő sűrű fenyveseit. Tanárunk bíztatására csoportos kirándulást szerveztünk Svájcba, Schaffhausenbe, ahol Európa legnagyobb vízesése található. Gyönyörű szigetrész, és bámulatos képi világ tárult elénk. Felejthetetlen élmény az ott töltött napunk. Ugyanúgy, ahogy ez a 3 hónap, a 21. Születésnapom melyet novemberben ünnepeltünk az új és régi barátaimmal. A csodálatos őszi tájkép, valamint a téli hó, a meghitt karácsonyi készülődés. Napot-nap követett és elérkezett a hazautazásunk időpontja. December 16-án utolsó vizsgánk után búcsút vettünk a külföldi barátinktól, az iskolától, a várostól. Számomra hatalmas élményt jelentett ez az időszak, a tanulás, a közös bulik, a nevetések, a kirándulások, a közös munka. Ajánlom mindenkinek az Erasmus programot, akik szeretnének újat kipróbálni, nyelvi tanulmányaikat mélyíteni, fejleszteni a kommunikációs készségüket, valamint tapasztalatot nyerni, melyet későbbi életünk, munkásságunk tudunk kamatoztatni. során

6