bizonyítva A magyar joggyakorlat elemzése a NEKI egyes diszkriminációs ügyei alapján

Átírás

1 bizonyítva A magyar joggyakorlat elemzése a NEKI egyes diszkriminációs ügyei alapján

2 SZERZŐK: DR. UDVARI MÁRTON IVÁNYI KLÁRA LEKTOR: DR. KÁRPÁTI JÓZSEF bizonyítva A magyar joggyakorlat elemzése a NEKI egyes diszkriminációs ügyei alapján Másság Alapítvány NEKI 2010

3 A kiadvány elkészültét az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus, valamint a Fővárosi Szociális Közalapítvány támogatta. Furmann Imrének NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS CLONE DESIGN KFT.

4 Tartalom Előszó helyett Bevezetés Nemzet és etnikai kisebbségek Magyarországon, a roma kisebbség helyzete A hazánkban élő roma kisebbség helyzete Oktatás Lakhatás Egészségi állapot Diszkrimináció A diszkrimináció tilalmának jogi környezete Az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése előtti szabályozás Az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése utáni változások A diszkrimináció fajtái A törvény hatálya Előnyben részesítés Védett tulajdonságok Kimentés Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Egyéb közigazgatási eljárási fórumok Peres eljárások Szankciók A bizonyítás szabályai, tesztelés Közérdekű igényérvényesítés Civil szervezetek képviseleti joga A NEKI munkaügyi diszkriminációs ügyei A bizonyítás kérdései a munkaügyi diszkriminációs eljárásokban

5 Mentesülés a hátrányos megkülönböztetés következményei alól A tesztelés módszerének alkalmazása A hátrányos megkülönböztetés szankciói, a kártérítés A diszkrimináció miatt kiszabott bírság Eljárási fórumok A felek közti megegyezés Közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárás A Másság Alapítvány képviseleti jogosultsága Diszkrimináció az áruk forgalmazása és szolgáltatások nyújtása területén Eljárási lehetőségek A bizonyítás kérdése, tesztelés Jogkövetkezmények (bírságok, kártérítés) Közérdekű igényérvényesítés lehetősége Egyezséggel zárult ügyek A foglalkoztatás területén megvalósuló diszkriminációs ügyekben hivatkozott döntések jegyzéke Bírósági döntések jegyzéke Az egyenlő Bánásmód Hatóság döntései és kapcsolódó bírósági felülvizsgálati döntések Az áruk forgalmazása és szolgáltatások nyújtása területén megvalósuló diszkriminációs ügyekben hivatkozott döntések jegyzéke Bírósági döntések jegyzéke Egyenlő Bánásmód Hatóság döntései és kapcsolódó bírósági felülvizsgálati döntések, egyéb hatósági döntések Irodalomjegyzék évi CXXV. törvény /2004. (XII. 26.) Korm. rendelet

6 Előszó helyett A Másság Alapítvány 14 által létrehozott és működtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) ben abból a célból jött létre, hogy jogi segítséget nyújtson a hazánkban élő nemzeti, etnikai kisebbségek azon tagjainak, akiket a kisebbségi csoporthoz való tartozásuk miatt hátrányos megkülönböztetés ért. A NEKI több mint 15 éves tapasztalata azt jelzi, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés általában roma származású személyeket ér, más népcsoporthoz tartozók csak elvétve fordultak irodánkhoz. A nyílt megkülönböztetés korábbi megnyilvánulásai részben burkoltabbá váltak, részben felerősödve ismét megjelentek az elmúlt években: a romák elleni gyilkosságsorozat megrázó bizonyítéka a velünk élő rasszizmusnak. Egyre gyakoribbak lettek a feltárható és bizonyítható foglalkoztatási, vendéglátóipari diszkrimináció, illetve a szociális, oktatási területeken jelentkező hátrányos megkülönböztetés különböző módozatai. A szervezet stratégiájának részeként, de független szakértők véleménye szerint is időszerűvé vált a NEKI 15 éves munkásságának feldolgozása: nem elég a diszkriminációt feltárni, az áldozatokat képviselni, de tükröt is kell tartanunk a magyar társadalom elmúlt 15 évéről. Az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus, valamint a Fővárosi Szociális Közalapítvány támogatása lehetővé tette egy szintetizáló munka megalkotását

7 A tanulmány kizárólag a NEKI klasszikus diszkriminációs ügyeit tette vizsgálat tárgyává. Az elemzések kiterjedtek a legjellemzőbb ügyek bemutatására, és a képviselt ügyek száma már egyes következtetések levonására is lehetőséget adott. Talán érdekes lehet az olvasó számára, hogy vajon a munkaügyi vagy szórakoztatóipari diszkrimináció megállapítása esetén milyen összegű kompenzációt ítéltek meg az eljáró bíróságok. Mi az az osztott bizonyítás, és hogyan alkalmazzák azt az erre hivatott szervek? Hogy működik a gyakorlatban a közérdekű igényérvényesítés? Mivel védekeznek a hátrányos megkülönböztetés gyanújával eljárás alá vont személyek? Hogy lehet egy diszkriminációs ügyet kölcsönösen előnyös megegyezéssel lezárni? A kötet megjelenésének keserű apropója a NEKI egykori igazgatójának és a hazai diszkrimináció elleni küzdelem emblematikus alakjának, Furmann Imrének a halála. Az egykori rendszerváltó politikus és közíró tisztelt volna meg minket azzal, hogy ehhez a kiadványhoz az előszót megírja. Sajnos erre már nem kerülhetett sor 2010 májusában bekövetkezett tragikus halála miatt. Így álljon itt ez a pár sor Imre előszava helyett, Imre emlékére. Budapest, június 1. Dr. Kárpáti József igazgató 12

8 Bevezetés A Másság Alapítvány létrehozói 1994-ben elsősorban azon romaellenes megnyilvánulásokkal szemben kívántak fellépni, amelyek a rendszerváltáss utnáni gazdasági, társadalmi átalakulás következtében kialakult feszültségekkel terhes időszakban jelentek meg. Az iroda első ügyfelei olyan roma származású személyek voltak, akiket etnikai hovatartozásuk miatt értek többek között erőszakos jellegű támadások az akkor megjelenő skinheadcsoportok részéről, illetve rendőri szervek részéről valamely hivatalos eljárás során. Az első években rendszeresen érkeztek olyan panaszok is, amelyek az igazságszolgáltatásban jelentkező rendszerszintű megkülönböztető mechanizmusokra hívták fel a figyelmet. Ezek bizonyítása természetesen rendkívül nehéz, sokszor megoldhatatlan problémát okozott a jogvédő munkatársaknak. A kezdetekkor tehát az ügyek főleg a büntetőjog területéről kerültek ki, a jogvédő munka elsősorban sértetti képviselet ellátása volt, valamint képviseltünk olyan roma személyeket is, akikkel szemben a büntetőeljárás során valamilyen jogellenes rendőri fellépés gyanúja merült fel (kényszervallatás, jogellenes fogva tartás). Nem volt ritka az sem, hogy a sokszor egy, másfél évet meghaladó előzetes letartóztatásban eltöltött idő után derült ki egy-egy ügyfelünkről, hogy ártatlanul került az igazságszolgáltatás lassan és időnként előítéletesen működő fogaskerekei közé. Az ügyek jellege később változott, a diszkrimináció megjelenési formái finomodtak, burkoltabbá váltak. Az erőszakos jellegű esetek helyett egyre gyakoribbak lettek a foglalkoztatási, vendéglátó-ipari diszkrimináció, illetve a szociális, oktatási területeken jelentkező hátrányos megkülönböztetések különböző módozatai. Sajnálatos, hogy az elmúlt két évben ismét megjelentek a több esetben halálos kimenetelű, rasszista 15

9 indítékú bűncselekmények a roma kisebbség tagjai ellen, talán még súlyosabb és szervezettebb formában, mint amivel irodánk megalakulása idején találkoztunk. Bár a szervezet valamennyi hazánkban élő nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó személy ügyében eljárhat, a roma kisebbség mellett nagyon ritkán érkezett olyan bejelentés, amely valamely nemzeti kisebbségi csoport tagját érintő diszkrimináció miatt történt volna. Ennek okát mi abban látjuk, hogy hazánkban a többi nemzeti kisebbséggel szemben a roma az egyetlen olyan, származási alapon különböző kisebbségi csoport, amelynek tagjai szemmel látható a többségi társadalom tagjaitól megkülönböztethető rasszjegyekkel rendelkeznek, és amelynek tagjaival szemben rendkívül erős előítéletek és indulatok élnek. Az előítéletektől és diszkriminációtól sújtott roma kisebbség az élet gyakorlatilag minden területén hátrányban van, így a munkaerőpiacon, az oktatás, a lakhatás, az egészségi állapot területén is. Az utóbbi években a Másság Alapítvány egyre inkább törekszik arra, hogy tapasztalatait minél szélesebb körben megossza, illetve más területeken is kamatoztassa. Így az alapítvány jogi képviseletet nyújt olyan diszkriminációs ügyekben is, ahol a hátrányos megkülönböztetés nem a roma származás, hanem például nem, kor vagy szexuális orientáció alapján történt. Ezen túl a NEKI működtetése mellett létrehozta Módszertani és Oktatási Központját (MAMOKA) 36 is, amelynek fő feladata különböző tréningek főként antidiszkrimináció és toleranciaerősítés témájában lebonyolítása, illetve egyéb, az egyenlő bánásmódhoz és esélyegyenlőséghez kapcsolódó kezdeményezések megvalósítása. a fenti kritériumoknak leginkább megfelelő esetekkel rendelkezünk. Ezen a két területen a NEKI működése során már született olyan számú bírósági döntés és hatósági határozat, amely lehetővé teszi azok több szempontból történő elemzését, különös tekintettel az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseinek gyakorlati megvalósulására. A tanulmány mindenekelőtt ismerteti a hátrányos megkülönböztetés jogi környezetének változásait, az egyenlő bánásmódról szóló törvény előtti jogi helyzetet és a jelenleg is hatályos rendelkezéseket. Ezt követően hasonló szempontok alapján mutatja be a diszkriminációs ügyekben született jogerős döntések tapasztalatait. A kiadványt mindenekelőtt dr. Furmann Imre, a NEKI első igazgatója, egyben kurátora emlékére ajánljuk. Furmann Imre volt az, aki a NEKI-t professzionális jogvédő szervezetté alakította, és több mint tíz éven keresztül irányította. Az ő vezetése alatt érte el az iroda az első olyan ítéletek megszületését, amelyek nagymértékben befolyásolták a diszkriminációs esetjogot. Így a NEKI a tanulmányban szereplő ítéletek jelentős részét is az ő irányításának ideje alatt érte el. Jelen tanulmány célja, hogy a NEKI által felvállalt, már jogerősen lezárult diszkriminációs ügyek jogi tapasztalatait összefoglalja. A tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy valamennyi ügyünket ismertessük, így a bemutatott esetek kiválasztásánál az motivált bennünket, hogy a tisztán diszkriminációs jellegű ügyeket ismertessük, amelyek hatással voltak a hazai jogalkalmazói gyakorlat fejlődésére is. Az ügytípusok közül a foglalkoztatás és a szolgáltatás területe az, ahol

10 Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon, a roma kisebbség helyzete Mint bevezetőnkben említettük, irodánk abból a célból jött létre, hogy a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek jogvédelmét diszkrimináció esetén jogi segítségnyújtás formájában elvállalja. Tanulmányunk első fejezetében szeretnénk egy rövid áttekintést adni ezen nemzeti, etnikai kisebbségek, ezen belül is elsősorban a roma kisebbség helyzetéről. A lényegre szorítkozó elemzésünk talán érthetőbbé teszi, hogy a NEKI ügyfelei miért szinte kizárólag a cigányság köréből kerülnek ki. Magyarország területén az államalapítás óta több nemzeti közösség élt és él együtt. A XIX. század végére Magyarország akkori területein a nem magyar nemzetiségek a teljes lakosság több mint 50 százalékát tették ki. Az első világháborút követő határváltozások nyomán ez az arány jelentősen megváltozott. A Kárpát-medencében élő magyarok mintegy 33 százaléka (3,3 millió fő) az ország határain kívülre került, míg a határokon belül élő kisebbségek létszáma lecsökkent. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. 4 A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és 4 nemzeti és etnikai kisebbségek. Tények Magyarországról, Külügyminisztérium, 2000, 3. sz., /

11 magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük. Ez a fajta történelmi együttélés az évi kisebbségi törvényben (Nektv.) 5 megfogalmazott meghatározásnak is lényegi eleme. A törvény szerint államalkotó tényezőként elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek számít minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul 6. E törvény értelmében Magyarországon honos nemzeti vagy etnikai kisebbségnek minősül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoport. Ezen kisebbségek magyarországi helyzetére jellemző, hogy földrajzilag szétszórtan, mintegy 1500 településen élnek, és általában a településen belül is kisebbséget alkotnak. rés egyfelől a kelet-közép-európai országok kisebbségi kérdéseit érintő történelmi, társadalom-lélektani okokkal magyarázható. Másfelől viszont tükrözi az érzelmileg és kulturálisan kettős kötődésű kisebbségek dilemmáját is: sokan egyidejűleg érzik magukat magyarnak és kisebbséginek. A jogszabály ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozás vállalása nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését. 8 Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy míg hazánkban ma a roma kisebbség létszámát ezer főre becsülik, a 2001-es népszámlálás során mindössze 191 ezer fő vallotta magát a cigány kisebbséghez tartozónak. 9 Az, hogy egy országban a kisebbséghez való tartozás a kisebbségi csoport tagja számára mennyire felvállalható, tükörképet ad a társadalom állapotáról, az elfogadásról és toleranciáról is. A hazánkban élő roma kisebbség helyzete A hazánkban élő nemzeti, etnikai kisebbségi csoportok létszámát pontosan meghatározni nem lehet, mivel a becsült és a bevallott adatok között szükségképpen eltérés van. Az idevonatkozó jogi szabályozás szerint valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető. 7 A szűken vett jogi értelemben az tekinthető tehát valamely kisebbség tagjának, aki annak vallja magát. Ezen jogi szabályozás ugyanakkor mind a megbízható adatgyűjtés, mind a kisebbségi létből fakadó esetleges előnyök, de a hátrányok szempontjából is anomáliákhoz vezet. Köztudomású, hogy a kisebbségi jogok gyakorlása, illetve bizonyos esélyegyenlőségi programokban való részvétel szempontjából problémákat okoz a hamis identitásvállalás, míg ha diszkriminációra kerül sor, az is áldozatává válhat a megkülönböztetésnek, aki egyébként nem szívesen vállalja roma származását. A becsült és a megvallott adatok közti elté- Társadalmi, gazdasági szempontból a magyarországi kisebbségek integrációja befejezettnek tekinthető, e tekintetben csak a roma kisebbség jelent kivételt. Az 1980-as évek visszaesése és a piacgazdaságra történő áttérés őket sújtotta leginkább. Jelenleg a romák körében a munkanélküliség négyszer-ötször magasabb az országos átlagnál. Vannak olyan falvak, ahol a roma lakosság százaléka munkanélküli. A tartós és a fiatalkori munkanélküliség is sokkal gyakoribb jelenség a körükben. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a roma kisebbség tagjai nagyobb számban élnek olyan földrajzi területeken, ahol a rendszerváltást követő ipari szerkezetváltás nyomán a nehézipari munkalehetőségek jelentősen szűkültek. A romák foglalkoztatásuk és mindennapi életük során gyakran diszkriminációt is elszenvednek. A cigányság körében halmozottan jelentkeznek az egészségi állapotot kedvezőtlenül befolyásoló tényezők. Így a roma lakosság becsült várható élettartama 10 évvel rövidebb, mint a nem cigányoké ban a cigány lakosság 14 százaléka még elkülönülten, folyó víz, villany és egyéb komfort nélküli telepeken élt évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól (Nektv.). 6 nektv. 1. (1) bek. 7 nektv. 7. (1) bek. 8 nektv. 7. (3) bek. 9 KSH: Népszámlálás,

12 A cigányság a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek közül a legnagyobb lélekszámú közösség, egyben az egyetlen etnikai kisebbség. 10 Európai nemzetiségi viszonylatban a negyedik legnépesebb roma közösség él Magyarországon. Ahogy arról korábban már esett szó, becslések szerint a cigány népesség száma jelenleg mintegy ezer főre tehető. Egyes roma politikusok még ennél is magasabb, egymilliós közösségről beszélnek. Szintén említettük már, hogy a becsült adatokkal szemben a 2001-es népszámlálás adatai szerint mindössze fő vallotta magát cigány származásúnak, és fő cigány anyanyelvűnek. Ugyanezek az adatok az 1990-es népszámláskor a következők szerint alakultak: fő cigány származású, és fő cigány anyanyelvű. A becsült és bevallott adatok közötti ilyen mértékű eltérés jól mutatja, hogy hazánkban a roma kisebbséggel szemben a társadalomban élő előítéletek és diszkrimináció miatt sokan nem merik vagy nem akarják felvállalni identitásukat. Tényként állapíthatjuk meg azonban, hogy a csökkenő nem roma népességgel szemben a roma kisebbség létszáma nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő ötven évben népességen belüli arányuk a jelenlegi 5 százalékról 11 százalékra emelkedhet. 11 A hazai cigányságon belül alapvetően három nagyobb, nyelvében és kultúrájában eltérő csoportot különböztethetünk meg: romungró ( magyar cigány ), beás és oláh cigány. A romungrók anyanyelve magyar, a beások archaikus román nyelvet, míg az oláh cigányok az ún. romani nyelvet beszélik. Kutatások szerint a három csoport közül a romungrók száma a legmagasabb. A fentiek alapján felmerül tehát a kérdés: ki számít ma Magyarországon romának? A jelenlegi jogi szabályozás szerint roma az, aki annak vallja magát. 12 Ezen elv alkalmazása azonban félrevezető lehet. A romákat sújtó előítéletek és diszkrimináció szempontjából azt mondhatjuk, romaként elsősorban azt kezelik, aki szemmel lát- ható rasszjegyekkel rendelkezik, de romaként kezelték azt a fehér bőrű, egyébként nem roma származású ügyfelünket 13 is, aki házassága révén került ki a falu cigánytelepére. Azok a társadalomtudományi kutatások, amelyek a romák helyzetét vizsgálják különböző aspektusokból, többfajta megközelítést is használhatnak egyszerre: egyrészt romának tekintik azt, aki annak vallja magát, de azt is, akit környezete annak tekint. A diszkrimináció is azon alapul, hogy a diszkrimináló fél a roma kisebbséghez tartozó személyről ránézés alapján dönt (és nem identitásnyilatkozatot kér tőle). Mivel a hazánkban élő kisebbségek közül a romák azok, akik külső jegyek alapján is megkülönböztethetők, és akikkel szemben a társadalmi előítéletek és ellenérzések a legerősebbek, ők lesznek leggyakrabban hátrányos megkülönböztetés áldozatai. Ha akarnák, sem tudnák származásukat, etnikai hovatartozásukat eltitkolni, hisz bőrük, hajuk színe, külső megjelenésük vagy egyes településeken a lakóhelyük azonnal informálja a többségi társadalom tagjait. A roma kisebbség helyzetének egyik legkényesebb pontja a rendkívül magas munkanélküliség és az ebből fakadó további hátrányok. Kertesi Gábor Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után című tanulmánya 14 szerint a roma társadalom elmúlt százéves történelme során a rendszerváltással másodszor vesztette el a létalapjait. A rendszerváltást követő munkanélküliségi hullám legelőször a romákat érintette tömegesen, ők estek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és számukra jelentette (és jelenti ma is) a legnagyobb nehézséget az új, piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Mindez összefügg azzal, hogy mindenekelőtt az alacsony iskolai végzettséggel is betölthető, szakképzettséget nem igénylő munkahelyek szűntek meg, ahol a roma népesség többsége korábban dolgozott. A roma lakosság munkaerő-piaci sikertelenségének több oka van. A legfontosabb tényező az alacsony képzettség, illetve szakképzettség. Az ma már köztudomású, hogy az iskolai végzettség az egyik legfőbb mobilitási csatorna, amely egyre fonto- 10 Az etnikai kisebbségek abban különböznek a nemzeti kisebbségektől, hogy nincs anyaországuk. 11 Demográfiai forgatókönyvek Központi Statisztikai Hivatal, 12 Nektv. 7. (1) bekezdés: Valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbséghez való tartozás kérdésében a (2) bekezdésben foglalt kivétellel nyilatkozatra senki sem kötelezhető. 13 Fehér Füzet 2004, L. Zsoltné ügye Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után. In Cigánynak születni,

13 sabb szerepet játszik a munkahelyek elosztásában és a keresetek alakulásában. Bár az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, ez a romák munkaerő-piaci helyzetén nem sokat segít. A cigányok és nem cigányok közti távolság még mindig hatalmas a továbbtanulás, a középiskolába jutás tekintetében. A három továbbtanulási út közül csak a szakmunkásképző nyílt meg a romák előtt, ami nem nagy perspektívát nyújt a magyar oktatási rendszerben. Az iskolai végzettségen kívül további problémát jelentenek a területi egyenlőtlenségek. A roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiban koncentrálódik, ahol egyébként is országosan a legmagasabb a munkanélküliek aránya. Nem csak a megyék szintjén érvényesül azonban a területi egyenlőtlenségek problematikája. A cigányságnak csaknem harmada él az álláslehetőségeket leginkább nélkülöző kistelepüléseken, így őket jobban sújtják a településtípusok közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek. A hátrányos helyzetű elmaradott községekből ráadásul szinte lehetetlen az elvándorlás. Az ingatlanárak a térség kilátástalan helyzete miatt nagyon alacsonyak, az elköltözni vágyók többségének az egyetlen vagyona pedig az az ingatlan, amelyben él. Ahogy azt Kertesi Gábor és Ábrahám Árpád egy tanulmányukban kifejtik: a válságrégiók kistelepüléseinek lakói röghöz kötöttek, más lehetőségek híján örökre a nyomor foglyai maradnak 15. A fenti tényezők mellett komoly problémát jelent a munkaerő-piaci diszkrimináció. Két azonos végzettségű munkavállaló közül nagy valószínűséggel a nem romát fogja szívesebben alkalmazni a munkáltató. Az a roma, aki a társadalmi sztereotípiák ellenére dolgozni szeretne, nagyon gyakran tapasztalja, hogy míg a telefonos egyeztetés során a meghirdetett pozíció nyitva áll, addig a személyes találkozó során, amint meglátják, közlik vele, hogy az állás már betelt. Az is előfordul, hogy már a kapuban, a portán visszafordítják, arra sem kap lehetőséget, hogy az interjún részt vegyen, vagy önéletrajzát leadja. Oktatás A siralmas foglalkoztatottsági mutatókon elsősorban a roma gyerekek iskolai sikereinek javításával lehetne változtatni, azonban a különböző állami erőfeszítések ellenére a helyzet a mai napig meglehetősen kedvezőtlen, látványos javulás nem történt sem a szegregáció felszámolása területén, sem a felsőoktatási mutatók tekintetében. Bár számos szegregáltan működő intézmény, osztály szűnt meg az elmúlt években, a pedagógiai módszerek reformjának hiányában a cigány tanulók iskolai előmenetele nem alakult sokkal kedvezőbben. Az es adatok szerint a éves, jelenleg nem tanuló roma férfiak 80 százaléka legfeljebb az általános iskola 8. osztályát fejezte be. Az iskolázottság valamivel kedvezőbben alakult a fiatalabb korcsoportokban, de a nem roma lakosság iskolázottsági szintjétől való lemaradás körükben is jelentős. Elgondolkodtató az is, hogy a 2002-es oktatáskutatás során a kutatók 770 kizárólag cigány tanulókból vagy többségében cigány tanulókból álló elkülönített osztályt számláltak össze az országban. A cigány tanulók egyharmada, azaz minden harmadik gyerek 2002-ben szegregált körülmények között, nem roma társaitól elkülönítve, általában rosszabb körülmények és feltételek között járt iskolába. 16 A Delphoi Consulting Társadalomkutató Műhely 2003-as vizsgálata szerint a 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség egészében még közel 30 százalék nem végezte el az általános iskolát, és e népesség több mint harmada csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzőt végzett, az érettségivel rendelkezők aránya pedig mindössze 11,4 százalék. A felsőfokra való bejutás esélyei roppant korlátozottak (1,3 százalék) ban óvodába a 3 5 éves gyermekek közül országosan 88 százalék járt, a roma gyermekek esetében ez a mutató csak 42 százalék. A cigány gyermekeket az orszá- 15 Ábrahám Árpád Kertesi Gábor: A munkanélküliség regionális egyenlőtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. A foglalkoztatási diszkrimináció és az emberi tőke váltakozó szerepe. Közgazdasági Szemle, 43, 1996, Havas Gábor Kemény István Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet,

14 gos átlagnál kétszer nagyobb arányban helyezik át enyhe fokban értelmi fogyatékosok számára létrehozott oktatási intézményekbe. Az alapfokú oktatásban a cigány tanulók esetében a lemorzsolódás és a magántanulóvá minősítés aránya sokkal magasabb, mint az országos átlag. A roma tanulók az országos átlagnál drasztikusan (egybehangzó források szerint nagyságrenddel) kisebb arányban kerülnek érettségit adó középfokú és felsőfokú oktatási intézménybe. 17 Igen figyelemreméltó, hogy a roma népesség jelentős hányada (19,6 százalék) él olyan körülmények között, ahol sem vezetékes víz, sem telken belüli kút nem áll rendelkezésre (ezek azok a területek, telepek, utcák, amelyek lakosainak csak az utcai közkút áll rendelkezésre). A lakóhelyek csatornázottsága a vízzel való ellátottságnál lényegesen rosszabb képet mutat, egyúttal közvetlenül összefügg a lakóhely szegregált vagy gettószerű mivoltával. A 2003-as országos cigánykutatás adatai szerint a cigány fiatalok éves korcsoportjában az általános iskolát 82,5 százalék fejezte be. A vizsgálat adatai szerint ben a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett. Ugyanakkor a cigány fiatalok éves korcsoportjában 2002-ben mindössze 5 százalék végezte el a középiskolát. Ennél is kisebb az egyetemre vagy a főiskolára járó cigány hallgatók száma. A éves roma fiatalok mindössze 1,2 százaléka tanul felsőoktatási intézményben. 18 Lakhatás Babusik Ferenc szerint a romák és a nem romák lakhatási elkülönülése az elmúlt évtizedben drámai mértékben nőtt, és hasonlóvá vált a harminc évvel ezelőtti állapotokhoz ben a magyarországi cigányok közel fele (44,7 százalék) élt elkülönülten, ezen belül a jelentősebb hányad telep- vagy gettószerű körülmények között; a roma népesség becsült mintegy hatszázezres lélekszámát figyelembe véve összesen közel 167 ezer fő élt gettósodottan. Vegyes lakókörnyezetben, lakhatási szempontból asszimiláltan él a romák ugyancsak közel fele (47,3 százalék), míg a lakóhelyi szempontból teljes beolvadást jelentő környezetben elenyésző arányuk (4,1 százalék). 19 Egészségi állapot Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium 2003-ban finanszírozta a Delphoi Consulting Társadalomkutató Műhely azon két kutatását, amely a roma társadalom és a hazai egészségügy kapcsolatát vizsgálta elsősorban az egyenlő bánásmód és az egyenlő esélyű hozzáférés tekintetében. 20 Korábban hazánkban a romák egészségi állapotát, illetve az egészségügyi rendszerrel való kapcsolatát felmérő országos átfogó kutatás nem nagyon volt ben jelent meg egy tanulmány Puporka Lajos és Zádori Zsolt kutatók tollából a hazai roma társadalom egészségügyi állapotáról, 21 illetve Neményi Mária készített 1997-ben egy tanulmányt a roma nők és az egészségügy kapcsolatáról. 22 A 2003-as Delphoi-kutatás által feltárt adatok szerint a romák születéskor várható élettartama tíz évvel alacsonyabb, mint az országos átlag. Számos kutatás és tanulmány igazolta, hogy a területi, iskolázottsági, szociális, gazdasági és társadalmi deprivációnak messze kiható negatív következményei vannak az egészségre és életminőségre. Ma Magyarországon a mérvadó becslések szerint mintegy 2 millió ember él a szegénységi küszöbön, illetve az alatt. Noha ebből a 2 millió emberből hozzávetőlegesen ezer a roma származású, van egy roppant lényeges és az etnikai előítéletességen és diszkrimináción is messze túlnyúló különbség a roma és a nem roma szegény 17 A roma integráció évtizede program Nemzeti cselekvési terv társadalmi vitaanyaga. 18 Kemény Janky, Babusik Ferenc: Cigányok Magyarországon szociális-gazdasági helyzet, egészségi állapot, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Budapest, uo. 21 Puporka Lajos Zádori Zsolt: A magyarországi romák egészségi állapota. NGO-tanulmányok, 2. szám, Világbank Magyarországi Regionális Képviselet, Neményi Mária: Cigány anyák az egészségügyben /

15 populáció között, nevezetesen a romák átlagosan 10 évvel rövidebb életkora, illetve a többségi társadalomhoz képest kiemelkedően magas betegségarányai egyes betegségcsoportokban. A romák magas betegségarányait elsősorban szegénységi faktorok okozzák hasonlóan más társadalmak szegény és marginális csoportjaihoz. Az adatok elemzése nyomán tudjuk, hogy a 19 éves kor feletti roma népesség 66,3 százaléka szenved valamilyen betegségben, 16,1 százaléka egynél több betegségben, illetve 23 százaléka egyszerre három vagy több betegségben. A 2003-as kutatásban megvizsgálták azt is, hogy az egészségügyi ellátás területén a diszkrimináció megjelenik-e valamilyen formában, előfordult-e olyan eset, amikor hétvégén vagy ügyeleti időben (este) hívták az ügyeletes orvost, aki nyíltan megtagadta, hogy kimenjen. A kutatás eredményei szerint a felnőtt betegek esetében a romák ötöde, gyermekkorú betegek esetén valamivel több, mint 10 százalék tapasztalt nyílt megtagadást hétvégén, illetve ügyeleti időben a háziorvostól. A kutatási eredmények elemzései azt mutatták, hogy a megtagadás hátterében általában a szegregációval és a rossz, zsúfolt lakhatási körülményekkel összefüggő okok álltak. Az orvos tehát nem szívesen ment ki olyan lakáshoz, amely szegregált lakókörnyezetben található. Ugyanezen kutatás adatai szerint a szakrendelői és kórházi szint szereplőivel kapcsolatban a romák összesen 25 százaléka élt már át valamilyen mértékű cigányellenességet. A háziorvosi ellátási szint szereplőivel kapcsolatban a romák 44,5 százaléka élt át cigányellenességet, amely arány lényegesen magasabb a kórházi, szakrendelői szintnél. A kutatók szerint ennek oka főként az, hogy a háziorvossal gyakrabban kerül kapcsolatba a roma beteg, illetve, mivel közelebb élnek egymáshoz, a háziorvos gyakoribb szereplője a mindennapi életüknek, mint a kórházi orvosok. Diszkrimináció Már a fentiekből is kiderül, hogy a romák helyzetét tovább nehezíti a társadalomban velük szemben élő előítéletes gondolkodásmód és intolerancia. Számos hazai és nemzetközi emberi jogi jelentés aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a romákkal szemben gyakran nem érvényesül a törvény előtti egyenlőség elve az igazságszolgáltatásban, gyakran érik őket rendőri túlkapások, valamint hátrányos helyzetben vannak a közszolgáltatásokhoz, illetve az egészségügyi, szociális és jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. A roma kisebbség tagjai nem élvezik a társadalom szolidaritását, sőt, előítéletek veszik őket körül. A roma jogvédő szervezetek, a kisebbségi ombudsman, 23 valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság 24 jelentéseiből is az derül ki, hogy a romákat érő diszkrimináció az élet minden területét átszövi. Irodánk fennállása óta több száz jogi eljárást kezdeményezett olyan ügyekben, amikor a hozzá forduló panaszost roma származása miatt nem alkalmazták egy munkahelyen, nem szolgálták ki, vagy be sem engedték egy szórakozóhelyre, hátrányosabb elbánásban részesítették a különböző közigazgatási vagy egyéb hivatalos eljárások során, illetve magánszemélyek vagy hivatalos személyek (rendőrök) erőszakos cselekményeket követtek el ellenük. Egyes társadalomkutatók szerint a diszkriminációnál sokkal szélesebb és mélyebb probléma hazánkban az egyenlőtlen hozzáférés problematikája. Babusik Ferenc szerint a diszkrimináció minden esetben a szolgáltatók értékvilágából, attitűdjéből következő, hátrányos helyzetet, egyenlőtlenséget előidéző gyakorlat. Ugyanakkor az egyenlőtlenségek egyik legjelentősebb alapja strukturális természetű. A strukturális okokra visszavezethető egyenlőtlen hozzáférésnek van olyan oldala, mondja Babusik, amelyet kizárólag a kliensek oldaláról lehet vizsgálni, ez pedig a szegénység. A szegénység önmagában olyan tényező, amely előidézi a kirekesztődést bizonyos szolgáltatásokból, illetve lehetetlenné teszi olyan javak megvételét, amelyek egyébként a szolgáltatások részei (például gyógyszerek megvásárlása). 25 Másik oldalról, azok a sztereotípiák, előítéletek, amelyek a többségi társadalomban a roma kisebbséggel szemben élnek, tulajdonképpen nem egy etnikai csoport jellemzői, hanem a szegénységi létformából fakadó jellemzők. 23 A kisebbségi biztos éves jelentései letölthetők a oldalról. 24 A hatóság ügyeiről készült éves beszámolók a oldalon érhetők el. 25 Babusik,

16 A diszkrimináció tilalmának jogi környezete Az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése előtti szabályozás Hazánkban a diszkrimináció vagy más néven a hátrányos megkülönböztetés tilalmát elsősorban az Alkotmány tartalmazza, amely leszögezi, hogy [a] Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés [ ] nélkül. Az Alkotmány azt is deklarálja, hogy a hátrányos megkülönböztetést a törvény szigorúan bünteti. Alaptörvényünk rendelkezik az esélyegyenlőség előmozdításáról is, amikor kijelenti, hogy [a] Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti január 27-e, vagyis az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 27 (a továbbiakban: Ebktv.) hatálybalépése előtt a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések elszórtan voltak megtalálhatók a különböző ágazati jogszabályokban. Így például tartalmazott többek között diszkriminációt tiltó rendelkezéseket a polgári törvénykönyv 28 (a továbbiakban: Ptk.), a munka törvénykönyve 29 (a továbbiakban Mt.), vagy a közoktatásról szóló törvény 30 (a továbbiakban: Kötv.) évi XX. törvény az Alkotmányról, 70/A. (1) (3) bekezdés évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról évi IV. törvény a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről évi XXII. törvény a munka törvénykönyvéről évi LXXIX. törvény a közoktatásról. 31

17 A Ptk. már az Ebktv. hatálybalépése előtt szabályozta a hátrányos megkülönböztetést a személyhez fűződő jogokhoz kapcsolódóan. A törvény 76. -a a személyhez fűződő jogok megsértésének egyik nevesített formájaként hivatkozott a hátrányos megkülönböztetésre, amikor leszögezte, hogy [a] személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint. Ennek megfelelően a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése azokat a szankciókat vonta maga után, amelyeket a személyhez fűződő jogok megsértése esetén rendel alkalmazni a törvény. Ezek a szankciók a követezők: a jogértés megtörténtének bírósági megállapítása, eltiltás a jogsértés további tanúsításától, elégtétel adása, jogsértést megelőző állapot helyreállítása, kártérítés adása, valamint közérdekű célra fordítható bírság kiszabása. 31 A NEKI gyakorlatában e körben a legjelentősebb szankció a nemvagyonikár-térítés, amely a diszkriminációt szenvedett fél lelki sérelmeit hivatott kompenzálni. 32 Ezen jogi rendelkezések az Ebktv. hatálybalépésével sem szűntek meg, kisebb változtatással a polgári jog területén az Ebktv.-vel kiegészülve jelenleg is a diszkrimináció tilalmának jogi keretét alkotják. 33 Eljárásjogi tekintetben a diszkrimináció miatt indult ügyek 2004 januárja előtt nem különböztek a személyiségi jogi perektől, a polgári perrendtartás 34 (a továbbiakban: Pp.) általános szabályai vonatkoztak ezen peres eljárásokra is. A Pp (1) bekezdése alapján [a] per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Abban az esetben tehát, ha valaki úgy érezte, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, akkor a Ptk ára hivatkozva indíthatott polgári peres eljárást, kérve a bíróságot, hogy a fent már felsorolt alkalmazza a jogsértővel szemben. A folyamatban lévő polgári per- 31 Lásd Ptk A nemvagyonikár-térítés kérdéséről bővebben lásd 47. és oldal 33 A Ptk. 76. jelenleg hatályos szövege: A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése [ ] évi III. törvény a polgári perrendtartásról. ben pedig az általános eljárási szabályok mellett neki kellett bizonyítania, hogy őt hátrányos megkülönböztetés érte. Ennek a rendszernek több jelentős hiányossága is volt: nem volt törvényi meghatározása a hátrányos megkülönböztetésnek, nem voltak nevesítve a diszkrimináció különböző fajtái, és a peres eljárásokban a bizonyítási teher sem oszlott meg a felek között, a diszkriminációt szenvedett félnek kellett a jogsértő magatartás minden mozzanatát bizonyítania. Ez a polgári jog területén a hátrányos megkülönböztetés miatti jogérvényesítést jelentősen megnehezítette. A foglalkoztatás területén a munka törvénykönyvének 5. -a tartalmazta és tartalmazza ma is megváltozott szöveggel a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A 2004 januárja előtt hatályos szöveg szerint [a] munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, anyaságuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, részmunkaidős foglalkoztatásuk, munkaviszonyuk határozott időtartama, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt 35. A szankciók tekintetében a törvény csak annyit rögzített, hogy a hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelően orvosolni kell, ami viszont nem járhat más munkavállalók jogainak megsértésével vagy csorbításával. 36 A munkajogi perekre érvényes szabályok vonatkoztak a munkaügyi diszkriminációs perekre is, így a jogkövetkezmények is ugyanazok voltak, mint amelyeket munkaügyi perekben lehetett alkalmazni. Természetesen lehetőség volt nem vagyoni kár megtérítését is követelni. Az eljárási szabályok tekintetében az Mt. szabályai már előremutatóbbak voltak, mint az általános polgári jogi eljárási szabályok, mert bár általában a munkaügyi perekben a Pp. szabályait kell alkalmazni, az Mt. már rendelkezett a bizonyítási 35 Mt. 5. (1) bek. 36 Mt. 5. (7) bek

18 kötelezettség megosztásáról, amennyiben leszögezte, hogy [a] munkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette 37. Így elviekben a diszkrimináció miatt indult peres eljárásokban a jogsérelmet szenvedett fél könnyebb helyzetben volt, mint egy átlagos polgári perben, hiszen nem neki kellett a hátrányos megkülönböztetés minden mozzanatát igazolni. A törvényi meghatározás nem volt azonban a legszerencsésebb, mert azt sugallta, hogy a munkáltatóknak valamilyen nemleges tényt kellene bizonyítaniuk, ami valójában lehetetlen feladat elé állítaná őket. A munka törvénykönyve rendelkezett arról is, hogy a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a munkaviszonyt megelőző eljárásra, és az előléptetésekre is. 38 Így a leendő munkáltató, aki a munkára való felvétel során diszkriminált egy jelentkezőt, nem hivatkozhatott eredményesen arra, hogy mivel nem jött létre a munkaviszony, nem is áll fenn munkaügyi jogvita közte és a jelentkező között. A fent bemutatott törvényeken kívül más jogszabályok is tartalmaztak 2004 előtt diszkriminációt tiltó szabályokat, de a fenti példák megfelelően illusztrálják az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése előtti jogi környezet hibáit. A hátrányos megkülönböztetésnek több jogterületen egyszerűen nem volt törvényi definíciója (polgári jog), vagy csak bizonyos fajtája volt meghatározva (munkajog). A polgári jog területén az eljárási szabályok nem tették lehetővé a bizonyítási teher megosztását, de a többi jogterületen sem voltak kellően részletesek az eljárási szabályok, ami több esetben jogalkalmazási problémákat vetett fel. Összességében kijelenthetjük, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése előtt a diszkriminációra vonatkozó jogi környezet nem volt kielégítő, a több esetben hiányos anyagi és eljárásjogi jogszabályok nem alkottak egységes, koherens rendszert. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatálybalépése utáni változások A törvény megpróbált abban is fogódzót nyújtani, hogy milyen magatartás nem minősül diszkriminációnak, amikor leszögezte, hogy nem hátrányos megkülönböztetés a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés. 39 A fentiek ellenére a munka törvénykönyve által tartalmazott diszkriminációellenes rendelkezések is problematikusak voltak. A hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó definíciók hiányosak voltak, hiszen a jogszabály különös módon csak a közvetett diszkrimináció fogalmát határozta meg. Másrészt az 5. több rendelkezése is pontatlan volt, a törvény nem szabályozta kellő részletességgel, hogy milyen magatartás nem minősül diszkriminációnak, valamint a megosztott bizonyítás szabályai sem voltak egyértelműek. Az európai és ezen belül a magyar antidiszkriminációs szabályozás alapjait is az Európai Unió vonatkozó irányelvei tartalmazzák. 40 A 2000-ben született uniós irányelvek meghatározzák a diszkrimináció különböző fajtáinak (közvetlen diszkrimináció, közvetett diszkrimináció, zaklatás, megtorlás) definícióit, és rendelkeznek a diszkriminációs jogérvényesítéshez kapcsolódó egyéb jogintézményekről is (például megosztott bizonyítási teher, civil szervezetek képviseleti joga). Az uniós szabályok előírják azt is, hogy milyen körben kell az egyenlő bánásmód követelményét megtartani. A faji, illetve etnikai származáson alapuló diszkrimináció tilalmát a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális szféra, az árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén kell betartani, míg a nemen, életkoron, fogyatékosságon, vallási vagy egyéb meggyőződésen, illetve szexuális orientáción alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elsősorban csak a foglalkoztatás terén kell érvényesülnie a direktívák szerint. A direktívák rendelkeztek arról is, hogy a tagállamoknak az irányelvek tar- 37 Mt. 5. (8) bek. 38 Mt. 5. (3) (4) bek. 39 Mt. 5. (5) bek. 40 Ezek elsősorban a 2000/43/EC számú, ún. faji irányelv és a 2000/78/EC számú ún. foglalkoztatási keretirányelv

19 talmi követelményeit át kell ültetniük saját jogrendszerükbe annak érdekében, hogy az Európai Unió területén egységes legyen a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogi szabályozás. A jogharmonizációra az irányelvek határidőt is szabtak, ezen időpontokig kellett a tagállamoknak a jogharmonizációt véghezvinniük. 41 A kilencvenes évek második felétől a kisebbségi ombudsman, valamint a diszkrimináció ellen küzdő civil szervezetek, köztük a NEKI is az európai uniós direktívák elvárásaival összhangban, rendszeresen hangsúlyozták, hogy az egyenlő bánásmód követelményét egységes, koherens módon szabályozó jogi kereteket egy átfogó diszkriminációellenes törvény formájában szükséges létrehozni. A fenti hatások eredményeképpen végül megszületett az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény (Ebktv.) 42, amelyet az Országgyűlés 2003 decemberében fogadott el, és január 24-én lépett hatályba. A jogszabály meghatározza a diszkrimináció fogalmát, pontosan körülírja, hogy milyen magatartások esnek ebbe a kategóriába, kiknek kell betartaniuk az egyenlő bánásmód követelményét, és annak megszegése esetén milyen jogi eljárások vehetők igénybe. A törvény szabályozza az egyenlő bánásmód megsértése miatt indult jogi eljárásokban alkalmazandó speciális eljárási szabályokat is. Az Ebktv. tehát átfogó módon, a jog minden területére kihatóan szabályozza az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség területeit, habár az egyes ágazati jogszabályok (például Ptk., Mt.) antidiszkriminációs rendelkezései is hatályban maradtak kisebb változtatásokkal. Az Ebktv. az elfogadása óta több módosításon esett át, az alábbiakban a jelenleg hatályos szövegnek megfelelően ismertetjük a törvény főbb rendelkezéseit. A diszkrimináció fajtái Az Ebktv. rendelkezéseinek megfelelően a hátrányos megkülönböztetés fogalma nem csupán egyfajta tevékenységet takar. A diszkrimináció jogi fogalma többféle magatartást foglal magába: a közvetlen, illetve közvetett hátrányos megkülönböztetést, a zaklatást, a jogellenes elkülönítést és a megtorlást. Ezen magatartásokat, bár különböző cselekvéseket fednek le, összefoglalva hátrányos megkülönböztetésnek nevezzük. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek az olyan rendelkezés minősül, amelynek eredményeként valaki az Ebktv.-ben foglalt, valós vagy vélt ún. védett tulajdonsága (például etnikai hovatartozása, bőrszíne) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy részesül, részesült vagy részesülne. 43 Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. 44 Ahhoz, hogy hátrányos megkülönböztetésről beszélhessünk, mindkét fenti esetben szükség van egy védett tulajdonsággal rendelkező személyre, egy összehasonlítható helyzetben lévő másik olyan személyre, aki nem rendelkezik ezzel a védett tulajdonsággal, és valamely hátrányra, amely a védett tulajdonsággal rendelkező személyt a másikhoz képest éri vagy a feltételek bekövetkezésekor érné vagy érni fogja. Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek védett tulajdonságával függ össze, és 41 A faji irányelv esetében a határidő július 19. volt, a foglalkoztatási keretirányelv esetében december évi CXXV. törvény. 43 Ebktv Ebktv

20 célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. 45 Jogellenes elkülönítésnek tekintjük azt a rendelkezést, amely a védett tulajdonságaik alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné elkülönít. 46 Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. 47 Az Ebktv. szerint a fentieken túl az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a fentebb bemutatott diszkriminatív cselekményekre vonatkozó utasítás adása is. 48 A törvény hatálya Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban alapvető kérdés az, hogy kiknek kell az Ebktv.-ben előírt kötelezettségeket betartaniuk. A törvény alapvetően az állami, önkormányzati, illetve közszolgáltatási területek szereplői számára tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Így az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartania a magyar államnak, a helyi és kisebbségi önkormányzatoknak, illetve ezek szerveinek, a hatósági jogkört gyakorló szervezeteknek, a Magyar Honvédségnek és a rendvédelmi szerveknek, a közalapítványoknak, köztestületeknek, a munkaválla- lók és munkáltatók érdek-képviseleti szervezeteinek, a közszolgáltatást végző szervezeteknek, a közoktatási és a felsőoktatási intézményeknek, a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyeknek és intézményeknek, a muzeális intézményeknek, a könyvtáraknak, a közművelődési intézményeknek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak, a magánnyugdíj-pénztáraknak, az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatóknak, a pártoknak, valamint a fenti kategóriákba be nem sorolható összes költségvetési szervnek. Az ebbe a körbe tartozóknak az egyenlő bánásmód követelményét mind jogviszonyaik létesítése során, mind jogviszonyaikban, illetve eljárásaik és intézkedéseik során meg kell tartaniuk. 49 A fenti, meglehetősen nagyszámú szervezeten, illetve személyen kívül (személyi hatály) azonban bizonyos jogviszonyokban a magánszféra területén is meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét (tárgyi hatály). Így aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz, vagy ajánlattételre felhív, nem valósíthat meg hátrányos megkülönböztetést. Ez a kitétel a gyakorlatban elsősorban a nyilvános hirdetésekre vonatkozik, amelyek a jog szerint ajánlattételre való felhívásnak minősülnek. 50 Nem diszkriminálhat az sem, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz, 51 mint ahogy az állami támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet sem, az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében. 52 Végezetül a munkáltatónak vagy az utasításadásra jogosult személynek is meg kell tartania a törvény előírásait a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében Ebktv Ebktv. 10. (1) bek. 46 Ebktv. 10. (2) bek. 47 Ebktv. 10. (3) bek. 48 Ebktv. 7. (1) bek. 50 Ebktv. 5. a) pont. 51 Ebktv. 5. b) pont. 52 Ebktv. 5. c) pont. 53 Ebktv. 5. d) pont