PALAGÁZ JOGI ELEMZÉS. A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése EMLA 2012

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "PALAGÁZ JOGI ELEMZÉS. A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése EMLA 2012"

Átírás

1 PALAGÁZ JOGI ELEMZÉS A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése EMLA

2 Bevezete s Palagáz Már a szó hallatán is sokan végletes álláspontot foglalnak el, mind pro, mind kontra. Ahhoz, hogy a kérdés későbbi vonatkozásai egyértelműek legyenek, egy rövid nem jogi bevezetőt adunk, majd megpróbáljuk feltárni, hogy ennek a sokakat foglalkoztató Elo zme nyek Az EMLA Egyesületet (www.emla.hu) februárjában kereste meg a KÖVET Egyesület (www.kovet.hu) azzal a felkéréssel, hogy készítsünk ajánlatot a hazai pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzésére. A felkérésre az EMLA néhány nap alatt ajánlatot készített, melyet még ugyanabban a hónapban a KÖVET felé benyújtottunk. A beérkezett ajánlatok értékelése során az EMLA Egyesület kiválasztásra került, és megkötésre került szerződő partnerként a Méltányosság Politikaelemző Központ (www.meltanyossag.hu) és az EMLA között egy szerződés. Az EMLA részéről egyik környezetmérnök munkatársunk részt vett egy makói terepbejáráson április 24-én. Ezt követően jogász munkatársunk részt vett a Méltányosság és a KÖVET által szervezett egyeztető megbeszélésen május 2-án, ahol részt vettek még civil szervezetek munkatársai, valamint Matthias Altmann palagáz-szakértő a Ludwig-Bölkow- Systemtechnik GmbH-tól (www.lbst.de). energiaforrásnak milyen jellegű és részletezettségű a magyar és az EU-s szabályozása, és milyen következtetéseket vonhatunk le, milyen javaslatokat tehetünk a jövőre nézve. Tanulmányunk főként jogi szemléletű, és a hatályos szabályozás és joggyakorlat elemzésén alapul. De előbb térjünk ki az előzményekre, és a módszertanra. 2

3 Kiindula si alap A palagáz vagy márgagáz olyan földgáz, amely palarétegekben megkötve található (http://en.wikipedia.org/wiki/shale_gas), és amelynek kitermeléséhez a rétegrepesztés vagy rétegserkentés szükséges technológiai művelet. Definícióját az internetes irodalomban gyakorta rögtön követik az annak az energiahordozó ellátásbiztonságban betöltött szerepét értékelő megállapítások 1. Rövid keresés után pedig eljuthatunk azokhoz az anyagokhoz, amelyek a kitermelés technológiájának (hidraulikus rétegrepesztés vagy rétegserkentés) veszélyességét és környezeti hatásait értékelik vagy egyenesen vitatják 2. Az alábbi tanulmányban a palagáz kitermelés általános jogi környezetét kívánjuk bemutatni. Amikor a kitermelő gazdálkodó szervezetről, a bányavállalkozóról beszélünk általános értelemben, akkor leggyakrabban a szervezet kifejezést használjuk, esetleg ennek szinonímáit. 1 A világ palagáz mezőinek térképe az 1. sz. mellékletben található. 2 A kitermelés technológiájának ábrája a 2. sz. mellékletben található. 3

4 Tartalomjegyzék PALAGÁZ... 1 JOGI ELEMZÉS... 1 A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése... 1 EMLA Problémák és megoldások... 5 Módszertan... 7 Közigazgatási jog... 8 Bányajog... 8 Környezetvédelmi jog Általános környezetvédelem Természetvédelem Levegőtisztaság-védelem Vízvédelem Talajvédelem Zajvédelem Hulladékgazdálkodás Veszélyes anyagok Katasztrófavédelem Településrendezési és építési jog Polgári jog Munkajog Pénzügyi jog Részvételi jog Információszabadság Részvétel a közigazgatási eljárásokban Környezeti jogorvoslat MELLÉKLETEK sz. melléklet sz. melléklet

5 Vezetői összefoglaló A Bevezetésben utaltunk arra, hogy aktuális és igen vitatott kérdésről kellett tanulmányt írnunk, ám szerencsénkre, munkánkat megkönnyítendő nem a környezeti, technológiai vagy gazdaságossági kérdések képezték feladatunk tárgyát, hanem csupán a jogi szabályozás kérdései. A jelen tanulmány előzményeit, kontextusát a fentiekben kifejtettük, nem tettük azonban hozzá, hogy a kérdés miszerint kitermelésre kerüljenek-e a világ palagáz/márgagáz készletei, és ha igen, milyen szabályozási környezetben történjen mindez a munka megkezdése óta csak még aktuálisabb lett. Miközben ezeket a sorokat írjuk, az alábbi hírek jelentek meg a napokban az internetes sajtóban: Az első cikk arról szól, hogy három romániai megyében népszavazás dönt arról, hogy tegyék-e lehetővé a palagáz kutatását, míg a másik arról, hogy a Shell Kínában már 13 kutat működtet, melyek naponta 110 ezer köbméter gázt termelnek, és a további kutak jövő áprilisban nyithatnak meg. A téma rendkívül aktuális, így tehát nem érdektelen, hogy milyen konklúzióra jutottunk vizsgálatunk során. Áttekintettük ahogy a Módszertan fejezetben részletesen is kifejtjük alább a magyar, részben az Európai Uniós jogalkotást és joggyakorlatot, illetve a hatósági rendszert hazánkban. Ez utóbbiról egy rövid táblázatot is készítettünk, bemutatva az egyes, esetenként átfedő hatásköröket. Mind a szabályozás, mind a joggyakorlat mennyisége, kiterjedtsége, részletessége tiszteletet parancsoló. Az anyag mérete is utal arra, hogy itt egy jogilag igen intenzíven szabályozott területről van szó. Végső konklúzióként talán azt lehetne levonni, hogy a palagáz/márgagáz kutatás és kitermelés szabályozása hazánkban igen összetett és részletes. A kitermelés számos vonatkozása jogilag szabályozott, mind a bányajog, mind a környezetjog, mind egyéb jogágak által. Az ezen a területen tevékenykedő szervezeteknek nagy számú igen szigorú jogi követelménynek kell megfelelnie, melyeket a számos ahogy említettük, esetenként átfedő hatásköröket gyakorló hatóság érvényesít. Ilyen körülmények között a palagáz kitermelésének hazai szabályozását elfogadhatónak találtuk, feltéve természetesen, hogy a jogszabályokban foglalt követelmények betartása és betartatása következetesen megtörténik. A szabályozás és joggyakorlat bemutatására részleteiben az alábbiakban kerül sor. 5

6 Problémák és megoldások Néhány forrás annak illusztrálására, hogy a palagáz kitermelése jelenleg az energiahordozók kitermelésének kérdéskörében igencsak a figyelem középpontjában áll: létezik egy kifejezetten a kérdés bemutatásának szentelt magyar nyelvű honlap, a a Wall Street Journal a napokban foglalkozott a kérdéssel egy cikkben: html a Forbes nemrég cikket közölt a témáról: a Le Monde diplomatique a napokban írt erről a magyar kiadásban: a the Guardian egy külön tematikus oldalt tart fenn a kérdés vizsgálatára: Nehezebb kérdés a kitermelés jog szabályozásának kérdése, hiszen pl. a KPMG által készített közel száz oldalas tanulmányban is csak egy oldal foglalkozik a szabályozással (http://www.kpmg.com/hu/en/issuesandinsights/articlespublications/documents/k PMG-CEE-Shale-Gas-Outlook.pdf), és az is szinte csak annyit említ meg, hogy még az EUban is, ahol elméletileg egységesített a jogi szabályozás, az egyes tagállamok nagymértékű szabadságot élveznek a kérdés normatív rendezésében, és hogy a 2012-es évben az EU-ban nem várható a téma specifikus szabályozása mint ahogy jelenleg sincs a témára vonatkozó speciális uniós jogszabály. A kérdés természetesen nem kerülte el a hivatalos szervek figyelmét sem, így pl. az USAban a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 2012-re irányozta elő egy olyan átfogó tanulmány elkészítését, mely a kitermelés környezeti hatásait vizsgálja (http://www.epa.gov/hfstudy/index.html). Az európai uniós intézmények is aktívak a kérdésben, így elkészült egy tanulmány a Bizottság megbízásából a palagáz kitermelés környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásairól (http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html?langua gedocument=hu&file=66725) ehhez kapcsolódóan többen Günther Oettinger energiaügyi biztosnak (http://ec.europa.eu/commission_ /oettinger/index_en.htm) tulajdonítják azt a kijelentést, miszerint az EU-ban (legalábbis a kitermelés kereskedelmi méretének eléréséig) nincs szükség specifikus szabályozásra a kérdésben (http://www.euractiv.com/energy/need-regulation-shale-gas-eu-stunews ) erre reagálva több Európai Parlamenti képviselő nyílt levélben fordult a biztoshoz, kérve a Bizottságot, hogy karolja fel a téma specifikus szabályozására irányuló kezdeményezéseket (http://www.greensefa.eu/fileadmin/dam/images/topics/energy_and_transport/letter%20to%20c ommissioner%20oettinger.pdf) olyannyira, hogy a téma megjelenik az Európai Parlament hivatalos híroldalán is (http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/content/ sto39 6

7 863/html/Palag%C3%A1z-a-j%C3%B6v%C5%91-energiaforr%C3%A1sa-vagyvesz%C3%A9ly-a-k%C3%B6rnyezetre) nem utolsósorban pedig októberében Brüsszelben kerül sor egy éppen ezzel a kérdéssel (szükség van-e további szabályozásra) egy vitafórumra a European Gas Policy Forum szervezésében (http://www.euems.com/summary.asp?event_id=122&page_id=973&/) Módszertan Június és július hónapokban az EMLA jogász munkatársai egyfelől a Méltányosságtól kapott információk, másfelől az egyéb forrásokból beszerzett adatok alapján jogi kutatást végeztek 8. Ennek során a hazai jogi szabályozást a Complex kiadó által kiadott DVD Jogtár online hatályos változata alapján tártuk fel a nemzetközi jogot a magyar jogba átültetett szerződések esetében szintén a DVD Jogtár használatával tártuk fel az EU jogot az Európai Unió EurLex honlapján (http://eurlex.europa.eu/en/repert/index_15.htm) található anyagok alapján vizsgáltuk a magyar bírói gyakorlatot a DVD Jogtárban található jogesetek, illetve a honlapon található esetek elemzése révén tártuk fel az EU bírói gyakorlatot az EU Bíróság honlapján tekintettük át (www.curia.eu) a nemzetközi szervezetek idevágó anyagait az adott szervezetek honlapjain kerestük meg Számos kérdésben, így a lehetséges környezeti hatások vagy az Európai Unió környezetvédelmi jogának alkalmassága a kérdése kezelésére témájában az EU június tanulmányából indultunk ki. Úgy gondoljuk, hogy a kutatás számos helyes megállapítást tartalmaz arról, hogy a jelenlegi EU szabályozási környezet mennyiben alkalmas a felmerült tárgykör megfelelő szintű normatív rendezésére. Mi is úgy találtuk, hogy igen kevés azon jogszabályok száma, melyek specifikusan a kiemelt témát rendezik 8. A tanulmányban foglalt javaslatokkal is egyetértünk, de azokat a jelen tanulmány keretein belül nem ismételjük meg, mivel azok címzettje főként az Európai Unió, azon belül is a Bizottság és a Tanács. Mivel a jelen megbízás alapján partnerünk a Méltányosság Politikaelemző Intézet, javaslataink közvetlenül egy feltételezett környezethasználónak szólnak. A kutatás végén, július 31-én a jelen anyag került eljuttatásra a megbízó Méltányosság részére /2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 11. (1) Tilos szennyező anyagnak mélyinjektálással történő elhelyezése vagy bármilyen módon történő mélybesajtolása, kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat. (2) A felszín alatti vízbe, földtani közegbe a (3) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén, az olyan természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani képződménybe, amely a szennyező anyagok - beleértve a szén-dioxidot is - továbbterjedése szempontjából zártnak tekinthető szénhidrogén tároló, a felszín alatti víz minőségromlás minden jelenlegi vagy jövőbeni veszélyének kizárásával a 13. szerint engedélyezhető: a) az olyan veszélyes anyagokat nem tartalmazó vizek visszasajtolása, amelyek a bányászati kutatáshoz, feltáráshoz, kitermeléshez tartozó tevékenységből származnak, b) természetes összetételű vizek besajtolása szénhidrogén kitermelés elősegítésére, 7

8 Közigazgatási jog Bányajog A nem hagyományos szénhidrogének /mint a palagáz/ lelőhelyei felkutatásának, készletei felmérésének, kitermelésének speciális bányászati szabályozása 9 létezik a hazai jogban, ezen ásványi nyersanyag bányászatára a bányászati tevékenységekre általában vonatkozó jogszabályok és azok módosításai alkalmazandók. A bányászati tevékenységek szabályozása több más jogterületet is érint, s környezetvédelmi szempontból fontos kötelezettséget rögzít a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény (Kvt.) 17. -a, mely a bányászati tevékenységek vonatkozásában előírja, hogy a kőzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni, illetve, hogy a bányászati tevékenységhez és a kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkező környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja meg a jogszabályi, vagy a hatósági határozatban megállapított határértéket. A Kvt. ugyanezen szakaszának (3) bekezdése tartalmazza a területhasználó azon kötelezettségét, hogy a föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - vagy jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is - a terület ütemezett helyreállításáról, rendezéséről, illetőleg újrahasznosításának feltételeiről a terület használója gondoskodjon. Ehhez kapcsolódóan a Btv. tájrendezésre vonatkozó és bővebben a tanulmányunk természetvédelmi jogi fejezetében bemutatott - szabályai (36. ) rögzítenek részletesebb kötelezettségeket. Az Európai Unió tagállamaként a közösségi jogszabályok hazai átültetésének kötelezettsége terheli a hazai jogalkotókat, s a palagáz bányászata szempontjából lényeges uniós szabályozások az alábbiak: 94/22/EK irányelv a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről; 92/91/EGK irányelv az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről, 2006/21/EK irányelv az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról. A 94/22/EK és a 2006/21/EK irányelvek nyomán módosításra kerültek a hazai bányajogi szabályozások, az irányelv rendelkezéseit a magyar jogszabályokba átültették. A 92/91EGK irányelv kapcsán elemzésünk munkajogi fejezetében térünk ki annak magyar jogi vonatkozásaira. Nemzetközi jogi szinten említést érdemel a évi XII. törvény, mely több más egyezmény között - a hazánk és Románia közötti államhatár rendjéről, határkérdésekben való együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, október 28. napján aláírt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) 9 Példaként említhetők a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény február 2-tól hatályos 22/A. - ának előírásai a szénhidrogén-kutatás, -feltárás és -kitermelés engedélyezésének sajátos szabályairól. 8

9 hirdette ki. Bányászati tevékenységek vonatkozásában az egyezmény tartalmazza, a felek intézkedéseket tesznek, hogy az államhatár közelében végzett munkák (bányászat, kőolaj-kitermelés, erdő- és mezőgazdálkodás; kutatás és mérés stb.) során ne okozzanak kárt a másik állam területén, és ne veszélyeztessék az ott tartózkodó személyek testi épségét. Külön megkötésként szerepel, hogy külszíni bányászatot a határvonal mindkét oldalán húsz méteren belül csak a felek közötti egyezmény alapján lehet folytatni. A közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások kutatásával, megosztásával, kitermelésével összefüggésben folytatott tevékenységekre Romániával nincs külön megállapodás. A a magyar-román államhatár közelében található készletekre kiterjedő bányászati tevékenységet, az esetleges határ menti együttműködéseket lényegében az uniós, illetve hazai szabályozások rendezik. Amennyiben valaki nem uniós országgal való magyar államhatáron tervezne esetlegesen kutatásokat és beruházásokat, a Szerbiával és Horvátországgal fennálló megállapodások nyerhetnek relevanciát. E tekintetben a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa közötti gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről szóló 14/2006. (I. 26.) Korm. rendelet, illetve a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások közös kutatásáról és kitermeléséről szóló megállapodás és az annak kihirdetéséről szóló évi XVII. törvény ad iránymutatást. A Szerbiával kötött államközi megállapodás említés szintjén rögzíti, hogy a gazdasági kapcsolatok jelenlegi helyzetét és perspektíváit tekintve kedvezőnek találják a feltételeket többek között az ásványi nyersanyagok és bányászati termékek kutatása, kitermelése, kezelése, további feldolgozása, valamint értékesítése terén. A Horvátországgal kötött egyezmény már részletesebben rendezi a közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások kutatásával, megosztásával, kitermelésével összefüggésben folytatott tevékenységek (projektek) végzésének fő szabályait. A magyar bányajog az uniós előírásokkal történő jogharmonizáció keretében alakult át az utóbbi évtizedben, s követi továbbra is annak változásait. A hazai jogrendszer legfontosabb bányajogi előírásait az alábbi normák tartalmazzák: törvényi szintű szabályozás: a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény (Btv.), [háttérjogszabályként említendők: a nemzeti vagyonról szóló évi CXCVI. törvény, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (Ket.)] kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintű szabályozás: a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Vhr.) a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások szabályairól szóló 53/2012. (III. 28.) Korm. rendelet 9

10 az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról szóló 103/2011. (VI.29.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szóló 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról szóló 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről szóló 23/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányafelügyelet részére fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról, valamint a felügyeleti díj fizetésének részletes szabályairól szóló 57/2005. (VII. 7.) GKM rendelet a védő- és határpillérek méretezéséről szóló Bányabiztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 12/2003. (III. 14.) GKM rendelet a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet [Ehelyütt említendők továbbá az alábbi jogszabályok, melyeknek a kötelező előírásai a tanulmány munkajogi részében kerültek elemzésre: a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről szóló 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló 4/2001. (II. 23.) GM rendelet a bányaüzem felelős műszaki vezetője és helyettese kijelölésének feltételeiről szóló 25/1994. (X. 14.) IKM rendelet a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról szóló 2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet] A hazai bányászati tevékenységek szabályozásának alappillérei a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény (Btv.) és az annak végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) számú Kormányrendelet (Vhr.). A Btv. hatályba lépése óta rengeteg módosítást ért meg, melyeket egyrészt a technológiai változások, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk s bányászatra vonatkozó közösségi jogban foglalt kötelezettségek is indokoltak. E két jogszabály együttesen kerül lásra, mivel az egyes törvényi és rendeleti végrehajtási szabályok összefüggései így egyszerűbben nyomon követhetők. Az egyes eljárási szabályok kapcsán nem célunk a közigazgatási eljárások általános szabályainak elemzése, ezért a Ket. rendelkezéseit csak annyiban és azon rész tekintetében érintjük, amennyiben a bányajogi eljárások - a bányavállalkozó szervezetre vonatkoztatható - sajátosságainak értékelése megköveteli. 10

11 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról (Btv.) - állami monopólium, bányajáradék szabályozási relevanciája a A kitermelést megelőzően a palagáz, illetve a nem hagyományos szénhidrogén természetes előfordulási helyén a Btv. 3. (1) szervezetre bekezdése alapján és a nemzeti vagyonról szóló CXCVI. törvény 4. c. pontjának rendelkezésével összhangban - állami tulajdonban van, s a kitermelés eredményeként megy át a bányavállalkozó szervezet tulajdonába. A Ptk. csak annyi rendelkezést tartalmaz ebben a kérdésben, miszerint 96. A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki. (E fő szabályhoz képest speciális rendelkezés, hogy a föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonjogát kérelemre, a törvényi feltételek teljesülése esetén már a kitermelést megelőzően is megszerezheti a bányavállalkozó szervezet.) idézetek (opcionális) A kitermelt palagáz után az engedélyes szervezet bányajáradékot köteles fizetni a törvényben meghatározott mérték szerint. A bányajáradék az állam részesedését testesíti meg az ásványi nyersanyag-vagyonból, s meg nem fizetése esetén adók módjára hajtandó be. 3. (1) Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia természetes előfordulási helyükön állami tulajdonban vannak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. A föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonjogát, kérelemre, a külön törvényben meghatározott földgáztárolási működési engedéllyel rendelkező bányavállalkozó - a bányajáradék mértékére vonatkozó általános szabályok alkalmazásával - a 20. (3) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott bányajáradék-összeg 1,4-szeresének megfizetésével a kitermelést megelőzően is megszerezheti. Ebben az esetben az 1,4-szeres bányajáradék-összegnek a) az ásványi nyersanyag után keletkező érték 12%-át meghaladó részét a tulajdonba adásról rendelkező bányafelügyeleti határozat jogerőre emelkedését követő 60 napon belül, b) az ásványi nyersanyag után keletkező érték 12%-ának megfelelő részét a kitermeléskor fizeti meg a bányavállalkozó. A szénhidrogén tulajdonjoga az a) pontban meghatározott összeg megfizetésének időpontjában száll át a bányavállalkozóra. 11

12 12

13 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - bányajáradék kiszámításának részletes szabályai szabályozási relevanciája a A szervezet által kitermelésre kerülő szénhidrogén esetében a bányajáradék számításának alapjául a kútfejen méréssel vagy ennek szervezetre hiányában a kútfejre visszaszármaztatással meghatározott értéket kell figyelembe venni a Vhr.-ben szereplő előírások szerint. idézetek (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról szabályozási relevanciája szervezetre a - bejelentés-, és engedélyköteles bányászati tevékenységek, bányászati jogosultság átruházása A nemzeti vagyonról szóló törvény 12. (1) bekezdésében rögzíti, hogy az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezekkel összefüggő bányászati melléktevékenység. E tevékenységek - az állami monopóliumi helyzetből - eredően koncessziós szerződés alapján, illetve hatósági engedély szerint végezhetők. A Btv. koncesszió hiányában - a bányászati tevékenységeket engedély meglétéhez köti, s e rendelkezések szabják meg a szervezet részére a bányászattal kapcsolatos tevékenységek jogszerű folytatásának kereteit. E főszabály alól kivételt a felszíni előkutatás jelent, melyet az adott ingatlan tulajdonosával (kezelőjével, használójával) történt megállapodás és a bányafelügyelethez tett és elfogadott azaz a hatóság által, az előkutatást megelőző 15 napon belül nem kifogásolt - bejelentés alapján végezhet a szervezet őszétől Magyarország teljes területe a szénhidrogének kutatóhelyei vonatkozásában is zárt területnek minősül, s ezért a kutatást csak koncessziós pályázat eredményeként lehet megkezdeni, és nem hatósági engedély alapján. A szervezet helyzetére vonatkozóan ennek jelentősége abban áll, hogy a hatósági engedély alapján megszerzett kutatási területekre nem vonatkozik a zárttá nyilvánítás, ezekre csak a kutatási engedély lejárta után lesz alkalmazandó. A szervezet a Btv. 5. (1) bekezdése alapján köteles engedélyt kérni a nyílt területen történő ásványi nyersanyag kutatásához (a fentiek 13

14 alapján az új szénhidrogén kutatások már koncessziós szerződéssel végezhetők), a bányatelek megállapítását követően az ásványvagyon feltárásához és kitermeléséhez, a bányászati hulladék kezeléséhez, illetve az esetleges polgári robbantási tevékenységhez. A Btv. által engedélykötelessé minősített tevékenységeket a bányafelügyelet által kiadott engedélyek alapján lehet megkezdeni, és az abban foglalt feltételek szerint gyakorolni. idézetek (opcionális) Amennyiben az engedélyes szervezet az általa hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jogát másra kívánja átruházni, ez a bányafelügyeletnek az átvevő kérelmére kiadott hozzájárulásával tehető meg. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény 50. (5) bekezdése alapján 1. a szénhidrogének, a széndioxid, a széntelepekben lekötött metán, a feketeszén, az ércek (beleértve a bauxitot is) vonatkozásában a Magyar Köztársaság egész területét zárt területté minősíti. 2. A zárt területek kijelöléséről szóló 2040/1999. (Bá. K. 3.) MBH közleményt e közlemény közzétételének napjával visszavonja. E közlemény közzététele előtt szerzett bányászati jogokat és a közzététel napján folyamatban lévő a bányászati jog megszerzésével kapcsolatos eljárásokat e közlemény nem érinti. [Magyar Bányászati és Földtani Hivatal közleménye, megjelent a Hivatalos Értesítő évi 91. számában október 22-én.] 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - bányászati jog átruházásának részletes szabályai szabályozási relevanciája a A szénhidrogének kutatására, kitermelésére vonatkozó jogosultság esetleges átruházása esetén a bányafelügyelet hozzájárulását kell szervezetre kérelmezni a szervezetnek, s e kérelem részletes tartalmi követelményeit határozza meg a Vhr. 3. (3) bekezdése és 25. -a. idézetek (opcionális) A bányakapitányság a bányászati jog átruházásához előírt hozzájárulás iránti, valamint a műszaki üzemi terv, illetve módosításának jóváhagyására irányuló kérelem elbírálása során a bányavállalkozót terhelő kötelezettségek teljesítésére szolgáló biztosíték nagyságáról és teljesítésének módjáról. A kérelemhez a bányavállalkozó köteles a biztosíték nagyságát alátámasztó költségtervet, és a biztosítékadás módjára vonatkozó ajánlatot mellékelni. 25. (6) A költségtervet a bányavállalkozónak úgy kell elkészítenie, mintha harmadik személy végezné el a bányavállalkozót terhelő kötelezettségekből fakadó feladatokat a) Bt. 41. (7) bekezdésében meghatározott valamennyi kötelezettségre, 14

15 b) az újrahasznosítási célra, c) a hulladékkezelő létesítmény várható környezeti hatására (különösen annak osztályára, a hulladék jellemzőire és a tájrendezett terület jövőbeni felhasználására), d) a bányaüzem területén, a műszaki üzemi terv(ek) alapján igénybevett, vagy igénybe venni kívánt ingatlanok még nem tájrendezett területére, e) a tájrendezés során alkalmazni kívánt gépi berendezések igénybevételének költségére, f) a tájrendezés során felhasználandó idegen beszerzésű anyagok szállítási költséggel növelt értékére, g) a külön jogszabály szerinti környezetkárosodás enyhítésére, a károsodást megelőző vagy ahhoz közeli, kielégítő állapot helyreállítására, valamint a környezeti elem által a károsodást megelőzően nyújtott szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására figyelemmel. A bányászati jog átruházásának kérdéskörében említendő az ítélkezési gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX /2005. sz. döntése alapján - kialakult álláspont, mely szerint a bányászati jog a bányatelekhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, s az annak átengedésére irányuló kötelezettségvállalás - ellenkező megállapodás hiányában - nem csak az eladott ingatlanokra, hanem a bányatelekhez tartozó valamennyi ingatlanra vonatkozik évi XLVIII. törvény a bányászatról szabályozási relevanciája szervezetre a - szénhidrogénre vonatkozó egyes bányászati tevékenységek engedélyezése, pénzügyi biztosíték A 2005-ben hatályba lépett szabályozás a Btv-n belül külön, sajátos szabályokat alakított ki a szénhidrogének kutatása, feltárása és kitermelése kapcsán, illetve e tevékenységek koncesszió keretében történő engedélyezése vonatkozásában. A szénhidrogénekre vonatkozó kutatási jogadomány iránti kérelem mellékleteként be kell nyújtani a hatósághoz a kutatási munkaprogramot és annak költségvetését is. A szervezet a Btv. alapján köteles megfelelő pénzügyi biztosítékot nyújtani a kutatási jog adományozásához, melynek összege kutatási blokkonként 200 millió forint, de legfeljebb 1 milliárd forint lehet- az egyetlen vállalkozó jogosultsága alatt álló területek kapcsán. A pénzügyi biztosíték célja, hogy amennyiben a bányafelügyelet a kutatási jogadományt - a jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv felróható végre nem hajtása miatt - visszavonja, a pénzügyi biztosítékot a kötelezettségszegés mértékéig érvényesíteni kell a központi költségvetés javára. Pénzügyi biztosítékként visszavonhatatlan vagy a bányafelügyelet jóváhagyásához kötött visszavonható bankgarancia fogadható el. További szabály a pénzügyi biztosíték vonatkozásában, hogy az csak 15

16 az EGT valamely tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott vagy általa felülgarantált bankgarancia lehet. A bányafelügyelet a pénzügyi biztosíték visszavonását kizárólag akkor hagyja jóvá, ha a bányavállalkozó a kutatási munkaprogramját teljesítette, vagy a kutatási területet visszaadta és a kutatással összefüggésben keletkezett bányakártalanítási, illetve tájrendezési, környezetmegóvási kötelezettsége nem maradt fenn. A felügyelethez benyújtott költségvetésben a biztosíték összege megosztható a kutatási munkaprogram végrehajtásával kapcsolatos feladatok, a várható bányakárok, tájrendezési és környezet-megóvási kötelezettségek fedezetére. A pénzügyi biztosíték visszavonása a végrehajtott kutatási és kártalanítási kötelezettségekkel arányosan, részösszegekre is kérhető és engedélyezhető az említett költségvetési megosztás alapján. A feltárás és kitermelés folytatásához a bányatelek jogosultja kaphat engedélyt. A szervezet a kutatási jogot adományozó határozatban megállapított kutatási időszak végétől számított második évet követően a feltárás és termelés szénhidrogén esetében is csak bányatelken folytathatja. idézetek (opcionális) A bányavállalkozó szervezet részére kizárólagos jogosultságot biztosít a hatósági engedély - az abban meghatározott területen és feltételek szerint - a bányászati tevékenység végzésére, a haszonanyag értékesítésére, e tevékenységekhez szükséges létesítmények elhelyezésére, továbbá az engedélyben meghatározott létesítmények használatára /1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - kutatási jogadomány iránti kérelem részletes szabályai szabályozási - pénzügyi biztosíték nyújtásának elfogadásának részletes feltételei relevanciája szervezetre a - kutatás során teljesítendő bejelentés A szénhidrogénekre vonatkozó kutatási jog adományozására irányuló kérelem tartalmára, kötelező mellékleteinek felsorolását tartalmazza a Vhr. 6. -a, a kutatási blokkok mérete vonatkozásában pedig rögzíti a Vhr., hogy egy kutatási blokk területe szénhidrogének esetében legfeljebb 400 km2 lehet. Pénzügyi biztosítékként a bányafelügyelet csak olyan eredeti bankgaranciát fogadhat el a kutatási jogadomány engedélyezésekor, amely megfelel a Vhr. 25/A. -ában foglalt részletes feltételeknek. 16

17 A Vhr.-ben szereplő megkötés alól, mely szerint egy bányavállalkozó egyidejűleg legfeljebb nyolc kutatási blokkon rendelkezhet kutatási joggal, a szénhidrogének kutatása kivételt képez. idézetek (opcionális) Ugyancsak eltérő szabályozás érvényesül a tekintetben, hogy míg a kutatás során végzett szilárd ásványi nyersanyag kitermelést, annak várható mennyiségi és minőségi adatait a bányavállalkozó a kitermelés megkezdése előtt legalább 8 nappal, a szénhidrogén kitermelését jellemző mennyiségi és minőségi adatokat a kitermelés megkezdését követő 8 napon belül köteles bejelenteni a bányakapitánysághoz évi XLVIII. törvény a bányászatról - nemzetbiztonsági klauzula szabályozási relevanciája a A szervezet tulajdonosainak, irányító többségének honossága a bányászati tevékenységek kapcsán jelentőséget nyerhet. Speciális, szervezetre 2005 óta hatályban levő szabálya ugyanis a Btv-nek összhangban a 94/22/EK irányelv rendelkezéseivel -, hogy nemzetbiztonsági okra hivatkozással megtagadható vagy visszavonható az engedély olyan vállalkozás esetében, amely az Európai Unió tekintetében harmadik országok vagy harmadik országok állampolgárainak irányítása alatt áll. idézetek (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról - a szénhidrogén szállítása szabályozási relevanciája a A gázkereskedelem a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere alapján nem foglalja magába kifejezetten a szervezetre szénhidrogén /gáz/ szállítási tevékenységet, ezért itt csupán utalunk arra, hogy szállítóvezeték létesítésére és üzemben tartására ugyancsak hatósági engedély alapján van törvényes lehetőség. Földgázszállító-, elosztóvezetéket, föld alatti gáztárolót a külön törvény alapján engedéllyel rendelkező szállítói, elosztói, tárolói engedélyes üzemeltethet. idézetek (opcionális) - 17

18 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a - a szállítás engedélyezése, a szállításra szolgáló létesítmények biztonsági övezetének kijelölése Az esetleges szállítási tevékenység engedélyeztetésének részletes szabályait a Vhr. tartalmazza évi XLVIII. törvény a bányászatról - adatszolgáltatási kötelezettség szabályozási relevanciája a Az egyes bányászati tevékenységek során a bányavállalkozó szervezetet folyamatos adatszolgáltatási kötelezettség terheli, mely szervezetre adatokat az állami földtani feladatokat ellátó szerv részére kell szolgáltatnia. idézetek (opcionális) Ennek megfelelően a szervezet: - a bányászati tevékenység folytatása során nyert földtani adatokat évente köteles megküldeni. - a kutatási zárójelentésben bemutatja a kezdeti adatokat az ásványi nyersanyag mennyiségére, minőségére és elhelyezkedésére, a geotermikus energia földkéregbeli viszonyaira vonatkozóan. - a termelés során évente jelentést tesz az ásványvagyonban bekövetkezett változásról, illetve a kinyert és a hasznosított geotermikus energia mennyiségéről. - a bánya bezárásakor/mező felhagyásakor pedig a visszahagyott ásványvagyonról készített kimutatást készít és nyújt be. A szolgáltatott adatok helyességéért az adatszolgáltató szervezet felelős /1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - az adatszolgáltatás eljárási szabályai kutatás esetében szabályozási A kutatási tevékenységet végző szervezet adatszolgáltatási relevanciája a kötelezettségét a Vhr. 10/B. -a tartalmazza. szervezetre 18

19 idézetek (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról szabályozási relevanciája szervezetre a - bányatelek megállapítása, hivatalból történő csökkentése, bányatelek törlése A szervezetnek az ásványi nyersanyag feltárásához és kitermeléséhez a föld felszínének és mélyének e célra történő kijelölése, vagyis bányatelek megállapítása iránt kérelmet kell benyújtania a bányafelügyelethez. A bányatelek megállapítását követően a szervezet 5 éven belül köteles megkezdeni az ásványi anyag kitermelését. A bányatelek nagyságát a bányahatóság hivatalból csökkentheti, amennyiben a bányászati munkák végzése során a művelésre engedélyezett bányatelek területén a kitermelés befejezése előtt olyan természeti, környezeti, műemléki vagy régészeti érték válik ismertté, mely más módon nem védhető meg. Ebben az esetben a vállalkozót megfelelő kártalanítás illeti meg. idézetek (opcionális) A bányatelek törlésére bányavállalkozó kérelmére vagy hivatalból kerülhet sor, azonban fontos szabály, hogy a bányatelek volt jogosultjának kötelezettségei a bányakárok megtérítése, a tájrendezés és a biztonság, valamint a környezet- és természetvédelem tekintetében a bányatelek törlését követően is fennállnak /1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) szabályozási relevanciája szervezetre a - bányatelek megállapítására irányuló kérelem tartalmának, bányatelek megállapításának részletes szabályai Amennyiben a szervezet kérelmezi bányatelek megállapítását, a Vhr ának figyelembevételével szükséges azt megtervezni és a kérelemhez a Vhr. 11/A. -ában foglalt mellékleteket kell csatolni. idézetek (opcionális) A Kfv. III /1998. sz. ítélet a bányatelek engedélyezésének eljárásával kapcsolatban rögzítette, hogy ezen eljárás során nem lehet eltekinteni a szakhatóságok állásfoglalásának beszerzésétől. - 19

20 A joggyakorlat a bányászati jogosultság gyakorlásának elmulasztásának következményeként egyértelműen rögzíti, hogy bányászati jogot törölni kell, ha a kitermelés megkezdésére rendelkezésre állt 5 éves határidő eredménytelenül telt el, s annak meghosszabbítását nem kérték. A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV /2009. számú ítéletében hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárás elhúzódása a törvényi szabályozás értelmében nem hosszabbítja meg ezen határidőt. A bányavállalkozó a bányatelekre vonatkozóan legfeljebb egy alkalommal kérheti a bányafelügyelettől a kitermelés, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítását évi XLVIII. törvény a bányászatról - műszaki üzemi terv szabályozási relevanciája a szervezetre idézetek (opcionális) A szervezet a feltárási, kitermelési tevékenységet a kutatási tevékenységhez hasonlóan - jóváhagyott műszaki üzemi terv (MÜT) szerint végezheti. A MÜT kidolgozása során figyelembe veendő szempontok értékelésének célja a tevékenységből eredően bekövetkezhető károk megelőzése, illetve csökkentése. A MÜT jóváhagyásának eljárásjogi feltétele, hogy a szervezet igazolja az adott ingatlan igénybevételére való jogosultságát. A MÜT elfogadása során többek között környezetvédelmi és természetvédelmi szempontokat is szem előtt kell tartania a hatóságnak. Amennyiben a szervezet bányászati tevékenysége során szakmaitudományos szempontból jelentős ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat tár fel, köteles tájékoztatni az illetékes hatóságokat és lehetővé kell tennie a lelet mentését. A kitermelésre jóváhagyott MÜT időtartama alatt legfeljebb 6 hónapig szüneteltethető a kitermelés, mely időtartamot meghaladóan csak a bányafelügyelet által jóváhagyott szüneteltetési MÜT alapján van lehetősége erre a szervezetnek. 27. (2) A műszaki üzemi tervet a műszaki-biztonsági, az egészségvédelmi, a tűzvédelmi szabályok és az ásványvagyongazdálkodási, a vízgazdálkodási, valamint a környezet-, természet- és tájvédelmi követelmények figyelembevételével úgy kell elkészíteni, hogy az biztosítsa az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, valamint a mező- és erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését, továbbá a tájrendezés teljesítését. 20

21 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - műszaki üzemi terv tartalmának részletes meghatározása szabályozási relevanciája a A Vhr a tartalmazza azokat a tartalmi elemeket, sorolja fel azon mellékleteket, melyekkel a bányahatóság jóváhagyására szervezetre irányuló eljárásban a MÜT-nek rendelkeznie kell. -idézetek - (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról - üzemeltetés és annak biztonsága szabályozási relevanciája a A bányavállalkozó szervezet a hatályos jogszabályok és a részére kiadott engedélyek előírásainak megfelelően köteles bányászati szervezetre tevékenységét megszervezni és folytatni. Ennek megfelelően a szervezet a bányaüzem vezetésével és e vezető helyettesítésével kizárólag a Btv. által meghatározott, szigorú feltételeket teljesítő felelősöket bízhat meg, akik személyét a bányafelügyelethez be kell jelenteni. A bányászati és a gázipari tevékenységet a vonatkozó biztonsági előírások szerint kell végezni. A szervezet ezért köteles gondoskodni a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzéséről és a tevékenység felügyeletéről, továbbá arról, hogy az üzemi szabályzatok a dolgozók rendelkezésére álljanak. Az ellenőrzés és a felügyelet rendjére vonatkozó üzemi előírásokat, üzemzavar elhárítási, illetőleg kitörésvédelmi tervet a bányafelügyeletnek is meg kell küldeni. Súlyos baleset és súlyos üzemzavar esetén a szervezet köteles azonnal a bányafelügyeletnek, illetve - amennyiben vízbetörés vagy hulladékkezelés során következik be - a környezetvédelmi, továbbá vízügyi hatóságnak is bejelenteni. idézetek (opcionális) 34. (3) A bányavállalkozó, illetve a gázipari engedélyes köteles gondoskodni arról, hogy a személyek, a környezet és a vagyon védelmére kidolgozott üzemi szabályzatok a dolgozók rendelkezésére álljanak, továbbá a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzéséről és a tevékenység felügyeletéről. Az ellenőrzés és a felügyelet rendjére vonatkozó üzemi előírásokat a bányafelügyeletnek meg kell küldeni. (4) A bányavállalkozónak a bányafelügyelet által kijelölt üzemekben bányamentő, illetőleg kitörésvédelmi szolgálatról kell gondoskodni és üzemzavar elhárítási, illetőleg kitörésvédelmi tervet kell készíteni. A tervet a bányafelügyeletnek meg kell küldeni. (5) A bányavállalkozó köteles gondoskodni arról, hogy a bányának a fő bányaveszélyek (vízveszély, gázkitörés-veszély, sújtólégveszély, szénporrobbanás-veszély, tűzveszély, porártalom-veszély és szilikózisveszély) szempontjából való minősítését elkészítsék. 21

22 (6) A bányafelügyelet a bányavállalkozót, valamint a gázipari engedélyest, mint munkáltatót, arra kötelezheti, hogy írásban adjon tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről. 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - üzemeltetés további részletes szabályai szabályozási relevanciája a A Vhr. lehetőséget biztosít több felelős műszaki vezető kinevezésére, ha a bányaüzem kiterjedése, a munkahelyek egymástól való szervezetre távolsága, vagy a veszélyforrások mértéke indokolja. A Vhr július 10-től hatályos szabályai szerint a bányavállalkozó szerződést köthet más vállalkozóval a bányászati tevékenységek végzésére vonatkozóan, azonban e közreműködők tevékenysége a bányavállalkozó bányászati tevékenységei kapcsán fennálló felelősségét nem érinti. idézetek (opcionális) 21. (5) A bányavállalkozó a bányászati tevékenységek elvégzésére más személlyel (a továbbiakban: vállalkozó) szerződést köthet, ha a vállalkozó a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai képesítéssel, gyakorlattal, feltételekkel, vizsgával, engedéllyel rendelkezik, vagy e követelményeknek megfelelő személyeket foglalkoztat. (5a) A vállalkozó alvállalkozót a bányavállalkozó hozzájárulásával vehet igénybe, amennyiben az alvállalkozó a tevékenység végzése tekintetében megfelel a vállalkozóra előírt feltételeknek. (5b) A vállalkozó, valamint az alvállalkozó igénybevételét az igénybevétel megkezdését legalább 15 nappal megelőzően a bányakapitányságnak be kell jelenteni. A vállalkozó, valamint az alvállalkozó közreműködése nem érinti a bányavállalkozónak a Bt. hatálya alá tartozó tevékenységért fennálló felelősségét évi XLVIII. törvény a bányászatról - a létesítés feltételei szabályozási relevanciája a A szervezet a bányafelügyelet engedélyével építhet és helyezhet üzembe jogszabály által meghatározott bányászati létesítményeket, szervezetre illetve engedéllyel használhat egyes gépeket és berendezéseket. A létesítési engedélyezés során a környezetvédelmi hatóság amennyiben környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nem szükséges a vonatkozó jogszabályok alapján szakhatóságként jár el a bányafelügyelet előtti eljárásban. A bányászati létesítmény és a célvezeték, illetve a szénhidrogénszállító vezetékek környezetében a Vhr.-ben szereplő külön rendelkezések alapján - biztonsági övezetet kell a 22

23 idézetek (opcionális) bányafelügyeletnek kijelölnie. A bányászati létesítményekkel és a bányaműveléssel kapcsolatos bányatérkép készítése szintén a bányavállalkozó kötelessége, s ezen az esetleges változásokat is fel kell tüntetni. A bányatérképet a bányaművelés befejeztével át kell adni a bányafelügyeletnek. A bányatérképek részletes szabályozását a bányatérképek méretarányára és tartalmára vonatkozó Bányabiztonsági Szabályzatról szóló 10/2010. (II. 26.) KHEM rendelet tartalmazza - 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) szabályozási relevanciája szervezetre a - közös üzemeltetésre, a létesítmény felhagyására, a biztonsági övezetre vonatkozó részletes szabályok Amennyiben a szervezet engedélyköteles létesítményt kíván több bányavállalkozóval közösen használni, kötelező kikérni az engedélyező hatóság hozzájárulását. A bányafelügyelet által engedélyezett létesítmény felhagyását, lebontását - ha ahhoz hatósági engedélyre nincs szükség - a munkálatok megkezdése előtt legalább 15 nappal be kell jelenteni a bányakapitányságnak. A felhagyás, lebontás csak akkor hajtható végre, hogy a bányakapitányság az említett időtartam alatt nem tesz intézkedést. idézetek (opcionális) A biztonsági övezetre vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat a Vhr a, a bányatérképen feltüntetendő kat, elemeket, a bányatérkép hitelesítésének szabályait a Vhr a tartalmazza. 20. (1) A bányatérképen a külszíni alakzatokat, műkat, a bányászati létesítményeket, a bányaműveleteket, valamint a határvonalakat (bányatelek, védőpillér, kutatási terület, belterület, ásványi nyersanyagtest elhelyezkedést) az erre vonatkozó külön szabályozás szerint szabványos térképi jelekkel kell ábrázolni és hitelesíteni évi XLVIII. törvény a bányászatról - bányakárok és a felszíni ingatlan tulajdonának korlátozása szabályozási relevanciája a A szervezet köteles megtéríteni a károsultak részére a bányakárokat a Btv-ben, illetve az egyéb károkat a Polgári Törvénykönyvben foglalt szervezetre szabályozás alapján. A bányakárok esetén a Btv. előírja a szervezet részére a károsulttal való megegyezésre törekvés kötelezettségét, mely megegyezés hiányában szakértői véleménnyel alátámasztott összegű kártalanítást 23

24 idézetek (opcionális) kell fizetnie a szervezetnek. Az adott ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy a szervezet az ingatlanon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el, azonban az e tevékenységekből és az ingatlan rendeltetésszerű használatának ideiglenes akadályozásából, zavarásából eredő károkat a szervezetnek a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint ugyancsak meg kell térítenie. Kártalanítás ellenében a szervezet meghatározott tevékenységek végzése, létesítmények elhelyezése, üzemeltetése, ezek fenntartása céljából - igényelheti szolgalom alapítását az ingatlanra. A szolgalom alapján a szervezet jogosulttá válik az ingatlan igénybevételére a tevékenység végzéséhez szükséges mértékben. Az ingatlan igénybevétele során okozott kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Szolgalmi jog alapításának kezdeményezése és az ingatlan igénybevételéért járó kártalanítás kapcsán is köteles a szervezet megkísérelni az egyezség megkötését, s - a 2012 májusában hatályba lépett szabályozás szerint - ennek sikertelensége esetén a fővárosi, illetve megyei kormányhivatal állapítja meg a szolgalom alapítását és a kártalanítás mértékét a kisajátításra vonatkozó jogszabályok alapján. 37. (2) Bányakárnak minősülnek a bányászati tevékenységgel idegen ingatlanban, az épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában okozott, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károk, beleértve a károk megelőzésére, csökkentésére és elhárítására fordított kiadásokat is. A bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. 38. (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy a bányavállalkozó vagy a földtani kutatásra jogosult szervezet az ingatlanon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el. A bányavállalkozó, valamint a földtani kutatásra jogosult szervezet e tevékenységével és az ingatlan rendeltetésszerű használatának ideiglenes akadályozásával vagy zavarásával okozott károkat a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) szabályozási relevanciája szervezetre a - a felszíni ingatlan tulajdonos jogai korlátozásának részletes szabályai A szervezet köteles az ingatlan tulajdonosát előzetesen értesíteni legalább 8 nappal korábban a Bt ának (1)-(2) bekezdéseiben említett tevékenység megkezdése előtt, s e kötelezettség csak akkor nem áll fenn, ha a szervezet jogosult az adott ingatlan használatára. A szolgalom alapításának, gyakorlásnak és a kártalanítás részletes szabályai szintén a Vhr-ben lelhetők fel. Ha az ingatlan tulajdonosa a szabályszerűen megküldött vételi, bérleti vagy szolgalmi jog alapítási ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozik, a szervezet kérelmezheti a 24

25 idézetek (opcionális) kisajátítási, illetve szolgalmi jogi eljárás megindítását, a biztonsági övezet terjedelmében pedig a bányafelügyelet is kötelezheti a szervezetet szolgalom alapítására. A szolgalmi jog, illetve használati jog gyakorlása során a szervezet köteles figyelemmel lenni az ingatlantulajdonos érdekeire is, illetve kártalanítással tartozik az esetleges károkért. - A bányászattal kapcsolatos és az ingatlanra vonatkozó tulajdonosi jogok legvégső korlátozási lehetősége az ingatlan kisajátítása, azaz tulajdonjogának teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett, közérdekből történő elvonása. A bírósági ítéletkési gyakorlatban is megjelent ennek kapcsán, hogy a bányászati tevékenységek vonatkozásában mely tevékenységekből következik már a kisajátítás szükségessége és jogszerűsége, s mely esetekben elegendő az egyéb korlátozások (szolgalom, használati jog) alkalmazása. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. III /2009. számú ítéletében kifejtette, hogy az ingatlan bányászati célú kisajátítása akkor jogszerű, ha jogerős határozat korábban bányatelekké nyilvánította és a bányászat annak rendeltetésszerű használatát ellehetetleníti évi XLVIII. törvény a bányászatról - a szervezet ügyféli joga építési és telekalakítási eljárásokban szabályozási relevanciája a A Btv. rendelkezései szerint a bányavállalkozó a bányatelket vagy a biztonsági övezetet érintő valamennyi építési vagy telekalakítási szervezetre eljárásban ügyfélnek minősül. Ha a bányavállalkozó az építéshez vagy telekalakításhoz olyan feltételek előírását kezdeményezi, amelyek kifejezetten a bányaművelés okozta hátrányok elkerülését célozzák, úgy köteles az ebből eredő, még meg nem térített károkat az ingatlan tulajdonosának (vagyonkezelőjének, használójának) megtéríteni. idézetek - (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról szabályozási relevanciája szervezetre a - bányászati korlátozások a településrendezési eljárásokban A bányafelügyelet többek között a szervezet adatszolgáltatásai alapján is - nyilvántartja az ásványi nyersanyagvagyont tartalmazó területeket. A területrendezési tervek, illetőleg a településrendezési 25

26 idézetek (opcionális) eszközök kidolgozásánál relevanciája lehet ezen adatoknak, s e tervek kidolgozói a bányafelügyelet javaslatára a megállapított bányatelek területén a szabályozási tervekben területfelhasználási, illetőleg építési korlátozásokat léptethetnek életbe évi XLVIII. törvény a bányászatról szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a - jogosulatlan, illetve szabálytalan bányászati tevékenység, illetve a Btv-ben foglalt egyéb kötelezettségek megsértésének jogkövetkezményei A szervezet egyes, bányászati jogból eredő engedélyeztetési, és e tevékenységekre vonatkozó kötelezettségei teljesítésének ellenőrzését a bányafelügyelet végzi. A bányafelügyelet a szervezetet, amennyiben jogosulatlanul bányászati tevékenységet végez vagy végeztet, bírsággal sújthatja és eltiltja a tevékenység folytatásától, valamint kötelezi a jogellenes állapot megszüntetésére, a jogosulatlanul kitermelt érték megfizetésére. Az egyes tevékenységek szabálytalan folytatása (azaz engedély birtokában, de az abban foglaltaktól eltérően) esetén a szervezet bírsággal sújtható, a tevékenysége felfüggeszthető, az engedélye visszavonható és kötelezhető az eredeti állapot helyreállítására, vagy ha ez nem lehetséges, a tájrendezésre. A szervezet által betartandó biztonsági, üzemeltetési és egyéb szabályzatokban foglalt kötelezettségek megszegése ugyancsak bírság kiszabását vonja maga után. A későbbi jogsértések megelőzése érdekében a Btv. rögzíti, hogy a bírság ismételten is kiszabható, s meg nem fizetése esetén adók módjára hajtandó be. A KGD számú szerint ásványi nyersanyag engedély nélküli kitermelése jogosulatlan bányászati tevékenységnek minősül és így bányászati bírság kiszabásának jogkövetkezményét vonja maga után. 41. (1) Jogosulatlanul az folytat bányászati tevékenységet, aki a) a 4. szerinti felszíni előkutatást a kötelező bejelentést elmulasztva végzi, b) bányászati koncesszió vagy bányafelügyeleti engedély nélkül ásványi nyersanyagot termel ki, vagy geotermikus energiát hasznosít, c) külön jogszabályban előírt hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően folytatott tevékenysége során ásványi nyersanyagot termel ki vagy geotermikus energiát hasznosít, d)-e) [ ] (3) Szabálytalanul folytatja a bányászati tevékenységet a bányavállalkozó, ha azt a) a bányafelügyelet engedélye nélkül vagy attól eltérően, b) e törvény III. Részében előírt szabályok megszegésével, c) a bányajáradék megállapítására vonatkozó, jogszabályban előírt 26

27 bejelentési, önbevallási vagy befizetési kötelezettségét hibásan, késedelmesen vagy azt elmulasztva, d) a bányászati tevékenység során keletkező hulladék kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével, e) a geotermikus energia kutatására, kinyerésére, hasznosítására vonatkozó szabályoktól eltérően gyakorolja. 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a - a bírság mértéke, kiszabásánál figyelembe veendő szempontok A Vhr a tartalmazza részletesen a jogosulatlan, illetve szabálytalan bányászati tevékenység végzése esetén megállapítható bírsághatárokat. A szervezettel szemben megállapított jogsértés esetén a bányahatóság akár 10 millió forint bírságot is kiróhat, ismételt jogsértés esetében ez a felső határ a háromszorosára emelkedik. Ehhez képest az egyes biztonsági szabályzatokban foglalt előírások megszegése (Btv. 41/A. ) esetére kiszabható bírság összege százezer forintig, ismételt jogsértés esetén százötvenezer forintig terjedhet. A bírság mértékének meghatározásakor az általános közigazgatási eljárási szabályokon túl a hatóság figyelembe veszi a jogsértés felróhatóságát és a jogsértés veszélyeztető jellegét is évi XLVIII. törvény a bányászatról - biztosíték adása szabályozási A Btv. a bányászati tevékenységből eredő kötelezettségek relevanciája a teljesítésének pénzügyi fedezetére, a bányafelügyelet az engedélyben szervezetre a bányavállalkozó ajánlata figyelembevételével biztosítási szerződés megkötését vagy biztosíték adását írja elő. E pénzügyi fedezetnek ki kell terjednie a bányakárok megtérítésére, valamint a tájrendezési kötelezettség teljesítésére - ideértve a hulladékkezelő létesítmények környezeti kárait és rehabilitációs munkálatait - is. Ha a bányavállalkozó a megadott határidőre e kötelezettségének nem tesz eleget, a bányafelügyelet - a kötelezettség teljesítéséig - a bányászati tevékenység megkezdését vagy folytatását felfüggeszti. idézetek (opcionális) - 27

28 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - biztosíték adására vonatkozó speciális szabályok szabályozási relevanciája a Mint fentebb már szó esett róla, a szervezet a bányászati jogot átruházhatja más vállalkozóra a Btv-ben meghatározott feltételekkel. szervezetre Ebben az esetben a kérelemhez a vállalkozó köteles a biztosíték nagyságát alátámasztó költségtervet, és a biztosítékadás módjára vonatkozó ajánlatot mellékelni. A költségtervet a szervezetnek úgy kell kidolgoznia, mintha harmadik személy végezné el a bányavállalkozót terhelő kötelezettségekből fakadó feladatokat - az újrahasznosítási célra, - a hulladékkezelő létesítmény várható környezeti hatására (különösen annak osztályára, a hulladék jellemzőire és a tájrendezett terület jövőbeni felhasználására), - a bányaüzem területén, a műszaki üzemi terv(ek) alapján igénybevett, vagy igénybe venni kívánt ingatlanok még nem tájrendezett területére, - a tájrendezés során alkalmazni kívánt gépi berendezések igénybevételének költségére, - a tájrendezés során felhasználandó idegen beszerzésű anyagok szállítási költséggel növelt értékére, - a külön jogszabály szerinti környezetkárosodás enyhítésére, a károsodást megelőző vagy ahhoz közeli, kielégítő állapot helyreállítására, valamint a környezeti elem által a károsodást megelőzően nyújtott szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására figyelemmel. idézetek - (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról - bánya bezárása, mező felhagyása szabályozási relevanciája a A szervezet a kitermelés befejezéséhez bányabezárási MÜT-öt köteles készíteni, s azt jóváhagyásra a bányafelügyelethez benyújtani. A szervezetre bányavállalkozó a bányabezárási műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelemhez az ingatlan igénybevételi jogosultságát igazoló okiratot akkor köteles mellékelni, ha a bányabezárás során ásványi nyersanyag kitermelést is tervez. A bányabezárási MÜT elbírálása során a bányafelügyelet vizsgálja a megszűnt bánya föld alatti térségeinek és egyéb közcélra hasznosítható létesítményeinek, illetve a felhagyott szénhidrogéntelepnek más célú hasznosítási lehetőségét is. A hasznosításra nem kerülő földalatti bányatérséget olyan állapotban szabad felhagyni, hogy az se a környezetre, se a felszínre veszélyt ne 28

29 idézetek (opcionális) jelentsen. - 29

30 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - szénhidrogén mező felhagyása szabályozási A Vhr. előírása szerint (26. (9) bek.) amennyiben még létezik relevanciája a kitermelhető ásványvagyon a szénhidrogén mező vonatkozásában, de szervezetre annak kitermelése az adott feltételek mellett nem gazdaságos, a mező felhagyása helyett a szervezet kezdeményezheti a felszín alatti és a felszíni létesítmények biztonságba helyezésével a mező újra termelésbe állíthatóságának biztosítását, konzerválását. A bánya bezárása, illetve a mező felhagyására vonatkozó tájrendezése befejezése tervezhető a kitermelésre készített műszaki üzemi tervben, vagy külön, erre a célra készített MÜT-ben. Mindkét esetben követelmény azonban, hogy a dokumentum tartalmazza a) a bányabezárás, mezőfelhagyás környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát; b) a külszín, valamint a felszín alatti vizek, természeti értékek megóvására szolgáló műszaki-biztonsági intézkedéseket; c) a tájrendezés befejezésére tervezett intézkedéseket és ezek ütemezését; d) a más célú hasznosításra alkalmas bányászati létesítmények, berendezések és föld alatti bányatérségek ismertetését; e) a bányabezárás (megszüntetés), mezőfelhagyás során megszüntetésre, lebontásra tervezett létesítmények, berendezések ismertetését; f) a bányabezárást (megszüntetést), mezőfelhagyást követően még várható bányakárok megelőzésére, elhárítására, enyhítésére, megtérítésére, valamint a természet- és környezetvédelmi, vízvédelmi kötelezettségek végrehajtására vonatkozó ütemtervet és az esetleg szükséges figyelőrendszer meghatározását; g) a közüzemi vízellátást szolgáló létesítmények megszüntetésére vagy közérdekből történő további üzemeltetésére készített javaslatot; h) a meddőhányók hasznosításával, megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket; i) a feleslegessé vált ipartörténeti jelentőségű berendezések és dokumentumok jegyzékét és a megőrzésükre vonatkozó javaslatot. A tervben javaslatot kell adni a környezetet nem veszélyeztető más célú hasznosításra, és meg kell adni az e)-h) pontokban szereplő feladatok ütemezését. idézetek - (opcionális) 30

31 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról - bányászati hatóság és a bányahatósági eljárások szabályozási relevanciája a A Btv. a bányafelügyeletet jelöli ki a bányászattal kapcsolatos közigazgatási feladatok ellátására, s a október 1. után indult szervezetre és megismételt eljárásokra vonatkozóan - rögzíti, hogy a bányafelügyelet és az állami földtani feladatokat ellátó szerv központi szervének döntéseit felügyeleti jogkörben megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet. A bányászati hatóság eljárásai fő szabály szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. tv (Ket.) alapján folynak a bányászati eljárásokra vonatkozó speciális rendelkezések együttes alkalmazásával. idézetek (opcionális) A Btv. így a Ket. 15. (3) bekezdésének megfelelően ügyféli jogot, a Ket. 33. (1) bekezdése alapján az általánostól eltérő - ügyintézési határidőt állapít meg, illetve a bányahatósági határozatot fellebbezésre tekintet nélkül nyilvánítja végrehajthatóvá egyes bányászati eljárásokban. 43/A. (1) A szilárd ásványi nyersanyag esetében a bányatelek megállapításra indított eljárásban, valamint a kutatási, kitermelési, szüneteltetési vagy bányabezárási, illetőleg mezőfelhagyási műszaki üzemi tervek jóváhagyására indult eljárásban, továbbá a bányafelügyelet építésügyi hatósági hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásokban a műszaki üzemi tervben tervezett bányászati tevékenységgel ténylegesen igénybe vett területekkel, valamint a létesítmény és biztonsági övezete területével érintett ingatlan tulajdonosa, továbbá az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, ügyfélnek minősül. 43/B. (1) A bányatelek megállapítására indított eljárás során az ügyintézés határideje három hónap, a kutatási jog adományozására vonatkozó eljárás ügyintézési határideje húsz nap. (2) Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, a bányafelügyelet a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül hiánypótlásra hívja fel. (4) A műszaki üzemi tervek jóváhagyására indított eljárásban e törvény alapján iratbetekintésre jogosult a műszaki üzemi tervben körülhatárolt terület 500 méteres környezetében lévő ingatlan tulajdonosa, továbbá az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. 31

32 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - hatóságok kijelölése az egyes eljárásokban szabályozási A Vhr /C -ai tartalmazzák a bányászati hatóságok relevanciája a hatásköreinek részleteit az egyes eljárástípusokban. szervezetre idézetek (opcionális) évi XLVIII. törvény a bányászatról - bányászati hulladék kezelése szabályozási A szervezet a bányászati hulladékok kezelését a bányafelügyeletnél relevanciája a engedélyeztetheti. A bányászati hulladék és bányászati szervezetre hulladékkezelése Btv-beli ( és 47. pont) fogalmának hatályos szövege január 1-vel lépett hatályba, s a korábbiakhoz képest kibővült e fogalmak jelentéstartalma. A bányavállalkozó által nyújtandó pénzügyi biztosítéknak a hulladékkezelő létesítmények környezeti kárait és rehabilitációs munkálataira is ki kell terjednie. A bányászati hulladékok kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet tartalmazza, azonban fontos eljárási szabályként kimondja a Btv. hogy a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos döntését a bányafelügyelet környezet- vagy természetvédelmi okból vagy a személy- és vagyonbiztonság érdekében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. idézetek (opcionális) Bányászati hulladék : az ásványi nyersanyagok bányászata, tárolása és feldolgozása során keletkező hulladék, a nem közvetlenül ezen tevékenységekből származó hulladékok kivételével. 47. Bányászati hulladékkezelés : az ásványi nyersanyagok bányászata, tárolása és feldolgozása során keletkező hulladék - kivéve a nem közvetlenül e tevékenységekből származó hulladék - hulladékkezelő létesítményben történő gyűjtése és tárolása, valamint a hulladék keletkezési helyétől a hulladékkezelő létesítményig történő szállítása. 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) - hulladékgazdálkodási terv szabályozási A szervezet részéről elkészítendő, bányaüzemi kutatásra, feltárásra, 32

33 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a kitermelésre, illetve meddőhányó hasznosítására, az ezekkel egy időben vagy ezek befejeztével végzett tájrendezésre vonatkozó műszaki üzemi terv tartalmaznia kell a hulladékgazdálkodási tervet is, melynek részletes szabályozását a 14/2008. számú GKM rendelet tartalmazza. - 53/2012. (III. 28.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások szabályairól szabályozási - egyes építési engedélyek speciális szabályai relevanciája szervezetre a A szervezetnek, a rendelet 1-3. mellékletében foglalt építmények vonatkozásában az adott helyzettől függően - elvi építési engedélyt, - építési engedélyt, - használatbavételi engedélyt, - fennmaradási engedély, - rendeltetés megváltoztatására irányuló engedélyt, vagy - bontási engedélyt kell kérnie (1-2. számú mellékletben foglalt építmények), illetve - bejelentést kell tennie (3. számú mellékelt szerinti építmények) a rendeletben meghatározott tartalmú műszaki dokumentáció benyújtásával. A rendelet 2. mellékletében meghatározott építmények kapcsán az építési, illetve a bontási engedélyt a műszaki üzemi terv jóváhagyásával együttesen is kérelmezheti a szervezet. idézetek (opcionális) Ezen eljárásokban a bányafelügyelet jár el építési hatóságként, s a környezetvédelmi hatóság amennyiben az adott tevékenységhez környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nem szükséges a vonatkozó jogszabályok alapján szakhatóságként jár el a bányafelügyelet előtti eljárásban /2011. (VI.29.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról szabályozási - komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat relevanciája a A vizsgálatot a koncessziós pályázat meghirdetése előtt folytatja le a bányászati hatóság a rendelet mellékletében meghatározott hatóságok 33

34 szervezetre idézetek (opcionális) bevonásával. A szervezet szempontjából e vizsgálatnak annyiban van jelentősége, ha koncessziós pályázatban vesz részt, s ekkor a pályázati felhívásnak és a koncessziós szerződésnek is - már részét képezik majd a komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat eredményei alapján meghatározott követelmények, miközben e követelmények szerződésbe foglalása nem mentesíti a szervezetet a szükséges engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. 1. (1) Az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének koncessziós pályázatban való meghirdetését megelőzően komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatot (a továbbiakban: vizsgálat) kell lefolytatni. (2) A vizsgálat célja, hogy a bányászatért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény 9. (2) bekezdése szerint kiírt koncessziós pályázat tartalmára vonatkozó döntés előkészítéséhez a) környezet-, táj- és természetvédelmi, b) vízgazdálkodási és vízvédelmi, c) kulturális örökségvédelmi, d) termőföldvédelmi, e) közegészségügyi és egészségvédelmi, f) nemzetvédelmi, g) településrendezési, h) közlekedési, valamint i) ásványvagyon-gazdálkodási szempontokat figyelembe véve, meghatározásra kerüljenek azok a terület- és térrészek, ahol bányászati tevékenység nem folytatható, valamint hogy megállapítsa a bányászati tevékenység folytatásának pályázati kiírásban előírni szükséges követelményeit. 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szabályozási relevanciája szervezetre a - bányajáradék összege megállapításának és megfizetésének részletes szabályai A szervezet a Btv. és a Vhr. alapján köteles a bányajáradék fizetésére, melynek összegét e rendelet alapján kell megállapítani. A rendelet az említett jogszabályokkal összhangban - eltérő képletet rendel alkalmazni az január 1. után termelésbe állított mezőkön kitermelt szénhidrogén földgáz kapcsán. A szervezet köteles a kitermelt földgáz mennyiségét és hőmennyiségét meghatározni és bizonylatolni. A bányajáradékot önbevallással kell bevallani az MFBH által rendszeresített és közzétett nyomtatványon, és ennek benyújtásával egyidejűleg kell annak összegét megfizetni. A szervezet köteles továbbá olyan nyilvántartást vezetni, amelyből megállapítható és ellenőrizhető egy adott időszakra bevallott 34

35 idézetek (opcionális) bányajáradék meghatározásának és megfizetésének jogszerűsége /2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról - bányászati ügyekben eljáró hatóságok és feladataik kijelölése szabályozási relevanciája a A rendelet tartalmazza a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal és annak egyes szervei hatáskörét első és másodfokon, továbbá egyéb szervezetre feladatait. A szervezet egyes engedély iránti kérelmei, bejelentési kötelezettségei és jogorvoslati fórumainak hatásköre mellett e rendelet tartalmazza azon előírásokat, melyek alapján a bányahatóság eljárásait lefolytatja, az egyes szakhatóságokat azokba bevonja. idézetek (opcionális) - 23/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről szabályozási relevanciája szervezetre a - egyes nyomástartó berendezések engedélyeztetése, kezelése és felülvizsgálata A szervezet köteles engedélyt kérni a rendeletben meghatározott nyomástartó berendezések, rendszerek létesítmények felállításához, használatba vételéhez, átalakításához és javításához, illetve megszüntetéséhez. Egyes a rendelet által meghatározott - esetekben nem szükséges a bányafelügyelet engedélye, azonban az ott felsorolt berendezések használatba vétele kapcsán is - a nyomástartó berendezést vizsgáló szakértő vagy felügyeleti személy által elvégzett vizsgálatokat követő 8 napon belül bejelentés kell tenni a bányafelügyelet felé. Az üzemeltető szervezetnek írásos utasítást kell kiadnia a nyomástartó berendezés használatáról, üzemeltetéséről, mely dokumentum tartalmazza a létesítmény biztonságos használatára vonatkozó előírásokat is. Az adott berendezést üzemeltető szervezet legalább évente köteles ellenőrzést tartani. Az ellenőrzés elvégzését az ellenőrző személy üzemnaplóba vagy az üzemeltető által erre a célra rendszeresített nyilvántartásba köteles bejegyezni. A nyomástartó berendezéseket emellett időszakos felülvizsgálat alá kell vonni, s az első időszakos felülvizsgálatot a használatbavételi 35

36 idézetek (opcionális) engedélyben rögzített időpontig kell elvégezni, s elvégzését a bányakapitányságnak be kell jelenteni. Az időszakos felülvizsgálat dokumentumait az üzemeltető köteles a berendezés végleges leállításáig megőrizni. 7/A. (1) A bányafelügyelet engedélye nélkül végezhető: a) a változó telephelyen üzemeltetett mobil nyomástartó berendezések létesítése (felállítása), használatbavétele és elbontása (felhagyása) veszélyességi osztályuktól függetlenül, b) az engedélyes a 7. (2) bekezdése szerinti minőségbiztosítási rendszere alapján a fogyasztók gázellátására létesülő 13 m3 össztérfogat alatti cseppfolyósított propán-bután gázok és elegyeik tartályainak, vagy tartálycsoportjainak létesítése, használatbavétele és elbontása (felhagyása), abban az esetben, ha a tulajdonos vagy üzemeltető a tartály biztonsági övezetével érintett közművek üzemeltetőinek hozzájárulását megszerezte, és a tartály elhelyezésének módja nem ellentétes a helyi építési szabályzattal, c) az A veszélyességi osztályba sorolt nyomástartó berendezés használatba vétele. 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről - bányászati hulladék-gazdálkodási terv és annak felülvizsgálata szabályozási relevanciája a A szervezet tevékenysége körében keletkező bányászati hulladék kezelésére vonatkozóan az üzemeltető szervezetnek a bányászati szervezetre hulladék mennyiségének minimálisra csökkentésére, előkezelésére, hasznosítására és ártalmatlanítására - hulladék-gazdálkodási tervet kell készítenie, s azt a bányakapitánysághoz jóváhagyásra benyújtania az e rendelet által meghatározott tartalommal. A tervet emellett ötévenként felül kell vizsgálni, illetve, amennyiben a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladék minőségében vagy mennyiségében változás következik be, a változásról a bányafelügyeletet tájékoztatni kell. idézetek (opcionális) Jelentős változás esetén a bányahatóság kötelezi a szervezetet a terv módosítására, melyet ismét be kell nyújtani a bányahatósághoz jóváhagyásra. - 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről szabályozási - üzemeltetési engedély, üzemelési szabályok 36

37 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a A szervezetnek a rendelet 1. (3) bekezdése alapján mindaddig nem kell üzemeltetési engedélyt kérnie, illetve az e rendelet szerinti pénzügyi biztosítékot nyújtania az ásványi nyersanyagok kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából, tárolásából, valamint a bányászat működéséből származó inert hulladék és nem szennyezett talaj, továbbá a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolása során keletkező hulladék kezelésére szolgáló létesítményre, amíg a keletkező hulladék nem A osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményben kerül lerakásra. Ez esetben is ellenőrzi a bányafelügyelet a hulladékkezelő létesítmény megfelelőségét, a felügyeleti és monitoring vizsgálatok nyilvántartását. A szervezet köteles megakadályozni az eredeti vízállapot romlását, különösen a csurgalékvíz-termelődés lehetőségeinek értékelésével, annak megelőzésével, minimalizálásával, továbbá azzal, hogy a hulladékkezelő létesítményben lévő szennyezett vizet és a csurgalékvizet a jóváhagyott bányászati hulladékgazdálkodási tervben foglaltaknak megfelelően gyűjti és kezeli. Amennyiben a szervezet a bányászati hulladékot a bezárás után elárasztandó bányatérségekbe helyezi vissza, megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy megakadályozza vagy minimálisra csökkentse a víz állapotának romlását, illetve a talaj szennyezését, és erről tájékoztatnia kell a bányafelügyeletet. - 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről - nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás szabályozási A szervezet minden hulladékkezeléssel kapcsolatos műveletet köteles relevanciája a nyilvántartani, és e nyilvántartást a bányafelügyelet számára szervezetre ellenőrzés céljából hozzáférhetővé tenni, illetve a bányászati hulladék mennyiségi és minőségi adatait éves adatszolgáltatás keretében átadni. Fontos, hogy e kötelezettségek kifejezetten a bányászati hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkoznak, s e kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, engedélyezése is a bányafelügyelet hatásköre. A tágabb értelemben vett (tehát nem bányászati) hulladékok kezelése vonatkozásában emellett a környezetvédelmi felügyelőség bír engedélyezési és ellenőrzési hatáskörrel. Így a hulladékokra vonatkozó nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség él egyrészt a bányafelügyelet, másrészt a környezetvédelmi felügyelőség felé is

38 idézetek (opcionális) 57/2005. (VII. 7.) GKM rendelet a bányafelügyelet részére fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról, valamint a felügyeleti díj fizetésének részletes szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre a - felügyeleti díj, illetve egyéb bányászati hatósági eljárási díjak megfizetésének részletei A szervezet a Btv-ben meghatározott felügyeleti díjat a bányafelügyelet részére évente köteles megfizetni a rendeletben rögzített határidőig, és számlaszámra. idézetek (opcionális) A bányafelügyelet előtt induló eljárásokban az e rendelet mellékletében rögzített díjakat kell a szervezetnek megfizetnie. A befizetett összegekről a bányafelügyelet számlát bocsát ki a szervezet részére. Btv. 43. (9) A bányafelügyelet működését saját bevételeiből és központi költségvetési támogatásból fedezi. A bányafelügyelet részére felügyeleti tevékenységéért a bányatelek jogosultja, külön jogszabály szerint földgáztárolói, -szállítói és -elosztói, PB-gáz forgalmazói engedélyes felügyeleti díjat köteles fizetni. A felügyeleti díj éves mértéke a bányatelekből a tárgyévet megelőző évben kitermelt ásványi nyersanyag bányajáradék-köteles része értékének 0,4%-a, egyebekben az engedélyes tevékenység tárgyévet megelőző évi árbevételének 0,4%-a. A bányafelügyelet eljárásaiért igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. A felügyeleti díj - legfeljebb a tárgyévre megállapított fizetési kötelezettség mértékéig - csökken a fizetésre kötelezett által a bányafelügyelet eljárásaiért a tárgyévben megfizetett igazgatásiszolgáltatási díjak összegével. 12/2003. (III. 14.) GKM rendelet a védő- és határpillérek méretezéséről szóló Bányabiztonsági Szabályzat kiadásáról - védő- és határpillérek tervezési szabályai szabályozási relevanciája a Amennyiben a Btv. 32. (2) bekezdése értelmében a szervezet védő-, illetve határpillér létesítésére köteles, úgy annak megtervezése, szervezetre méretezése során e rendelet mellékletében foglaltak szerint kell eljárnia. idézetek (opcionális) - 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szabályozási - robbanóanyag felhasználási engedély 38

39 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a A polgári célú robbantást végző szervezet köteles robbanóanyag felhasználási engedélyt kérni a bányafelügyelettől, s igazolni az e rendeletben előírt feltételeknek való megfelelést. Amennyiben a robbantás tevékenységet a szervezettel szerződésben álló más személy végzi, e feltételeknek a robbantásokat végzővel szemben kell fennállniuk. - 39

40 Környezetvédelmi jog Általános környezetvédelem Általános (vagy más esetben horizontális) környezetvédelmi jogi eszközöknek nevezzük azokat, amelyek nem egyes környezeti elemek vagy kiemelt környezeti tényezők szerint szabályoznak, hanem az egyes emberi tevékenységek környezeti hatásait átfogó szemlélettel közelítik meg, több elem vagy tényező összefüggésében. Az ágazati vagy vertikális szabályozásra jó példa a zajvédelmi jog vagy a hulladékgazdálkodási jog, míg az általános, horizontális szabályozás példája a környezeti hatásvizsgálat vagy a környezeti felelősség. Az általános környezetvédelmi szabályozás körében az alábbi témakörök kerülnek vizsgálatra: környezeti hatásvizsgálat környezetvédelmi engedély környezetvédelmi felülvizsgálat egységes környezethasználati engedély környezeti felelősség környezetvédelmi megbízott környezeti alapnyilvántartás CSR Az általános környezetvédelmi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek: az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) Directive 2004/35/EC of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 on environmental liability with regard to the prevention and remedying of environmental damage az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem ljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők: évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről 40

41 93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról (említés szintjén csak) 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről 78/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet a környezeti alapnyilvántartásról Elsőnek a környezetvédelmi törvényt (Ktv.) vizsgáljuk meg, amely több szabályozási tárgykört is lefed, általánosságban szabályozva a környezetvédelmet, az ezzel kapcsolatos állami, önkormányzati, hatósági, környezethasználói és civil szervezeti tevékenységeket évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási környezetvédelmi engedély relevanciája szervezetre a A szervezetnek környezeti hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatnia, amelynek eredményeként környezetvédelmi engedélyt kell szereznie tevékenysége megkezdése előtt. A Ktv. szerint ugyanis környezethasználat a környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a tevékenységre a környezetvédelmi hatóság által kiadott környezetvédelmi engedély jogerőre emelkedését követően kezdődhet meg. A részletekre a környezeti hatásvizsgálati kormányrendelet elemzésekor térünk ki. Előzetes vizsgálatot kell lefolytatni, ha a tervezett tevékenység a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles, illetve a környezethasználó előzetes konzultációt kezdeményezhet a környezetvédelmi hatóságnál, ha a tervezett tevékenység nem a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles. idézetek (opcionális) A környezeti hatásvizsgálat eredményeit környezeti hatástanulmányban kell bemutatni. 68. (1) A környezetre jelentős, illetve várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. (2) A Kormány rendeletben határozza meg azon tevékenységek körét, amelyek tekintetében mindig kell környezeti hatásvizsgálatot végezni, meghatározza továbbá azon tevékenységek körét is, amelyek esetében a környezetvédelmi hatóság - kormányrendeletben megállapított mérlegelési szempontok alapján - dönt arról, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálat elvégzésére. 69. (1) A környezeti hatásvizsgálat eredményeit a kérelmezőnek környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia. (2) A környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményeit, 41

42 valamint a környezeti hatásvizsgálati eljárás szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. A bírói gyakorlat egyértelmű abban a kérdésben, hogy a tevékenység megkezdését meg kell, hogy előzze az engedély beszerzése: A Kvt. 68. (1) bekezdése alapján a környezetre jelentős, illetve várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. A Kvt. 68. (2) bekezdése értelmében a Kormány rendeletben határozza meg, hogy melyek azok az esetek amikor környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, s mely esetekben csak a kormányrendeletben megállapított mérlegelés eredményeként válik szükségessé a környezeti hatásvizsgálat elvégzése. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II /2011/4. szám 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szabályozási környezetvédelmi engedély relevanciája szervezetre a A Ktv.-ben elnagyoltan szabályozott környezeti hatásvizsgálat jogintézményét ez a kormányrendelet fejti ki részletekbe menően, és írja elő a leendő környezethasználó (kérelmező) számára kötelező követelményeket. Kérdés, hogy környezeti hatásvizsgálati szempontból mit tekintünk egy létesítménynek, és mikortól kell az egyes különálló létesítmények kapacitását, méretét, teljesítményét, stb. egybeszámolni. Az Európai Bíróság töretlen és a magyar hatóságok által nem mindig osztott gyakorlata szerint a telekhatárok nem jelentik azt, hogy feltétlenül külön értékelendő létesítményekről van szó. Az összetartozó tevékenységek fogalmát a magyar jog is ismeri szeptembertől, miszerint (2. (2) e) pont): összetartozó tevékenység: a 3. számú melléklet szerinti és az 1. vagy 3. számú mellékletbe tartozó tevékenységgel azonos, a környezethasználó által e tevékenységekkel azonos vagy szomszédos ingatlanon, közös beruházási céllal megkezdeni tervezett olyan tevékenység, amely a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbérték alá esik, azonban megkezdése esetén az 1. vagy 3. számú mellékletbe tartozó tevékenységgel együtt a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbérték teljesül; Álláspontunk szerint tehát a külön helyrajzi számon lévő, de azonos bányatelken fekvő létesítmények teljesítményét (kitermelés mennyisége) is egybe kell számítani akkor, amikor meghatározzuk, hogy azok a mindig környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek közé (1. melléklet) vagy a környezetvédelmi hatóság döntése alapján környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek közé (3. melléklet) 42

43 tartoznak-e, ha egyebekben ezek a létesítmények megfelelnek az összetartozó tevékenység jogszabályi feltételeinek. A szervezet által végzett tevékenység vagy az 1. melléklet hatálya alá tartozik, ha a kitermelés mennyiségét az jellemzi, hogy 500 ezer m 3 /nap mennyiségnél nagyobb a földgáz kitermelése 10. Ha ennél kisebb, akkor a végzett tevékenység az alábbi kategóriába sorolható be (3. melléklet): 13. Kőolaj-, földgázkitermelés a) méretmegkötés nélkül (amennyiben nem tartozik az 1. számú b) kutatófúrás csak védett mellékletbe) természeti területen, Natura 2000 területen, barlang védőövezetén és felszín alatti vízbázis védőövezetén (ha a tevékenység megkezdését a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló jogszabály a védőövezeten nem zárja ki) 14. Önállóan létesített kőolaj- és méretmegkötés nélkül földgáz-előkészítő üzem (beleértve a tisztítást, víztelenítést, kéntelenítést) A hatásvizsgálat menetében a szervezet, mint kérelmező feladatai az alábbiak: - előzetes vizsgálat (screening) iránti kérelmet köteles benyújtani a felügyelőséghez, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely a 3. számú mellékletben szerepel, vagy a 2. és 3. számú mellékletben egyaránt szerepel (a 2. melléklet vonatkozásában lásd később) - az előzetes vizsgálatra vonatkozó kérelemhez csatolni kell a 4. számú melléklet szerinti tartalmi követelményeknek (scoping) megfelelő előzetes vizsgálati dokumentációt, amelynek egyes részeit a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken - a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján - szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el - a kérelmet a melléklettel együtt a felügyelőségnek nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani - amennyiben a környezetvédelmi hatóság környezeti hatásvizsgálatot ír elő, úgy az ezt előíró határozat jogerőre emelkedését követő két éven belül kérhető a környezetvédelmi 10 Lásd még az ATI KTVF június 29-i jegyzőkönyvében foglaltakat. 43

44 vagy egységes környezethasználati engedély - a környezeti hatásvizsgálati eljárás a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységnek a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre, ez utóbbi részeként a műemlékekre, műemléki területekre és régészeti örökségre is), a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, éghajlatra, természeti (ökológiai) rendszerre való hatásainak, továbbá az előbbi hatások következtében az érintett népesség egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében - különösen életminőségében, területhasználata feltételeiben - várható változásoknak az egyes esetek sajátosságainak figyelembevételével történő meghatározására, valamint a tevékenység ennek alapján történő engedélyezhetőségére terjed ki - a tényleges környezeti hatásvizsgálati eljárást a felügyelőség a környezethasználó kérelmére indítja meg, amely kérelem mellé csatolni kell a környezeti hatástanulmányt (a kérelmet és annak mellékleteit nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani) - a környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményeit a 6. számú melléklet tartalmazza; a hatástanulmány egyes részeit a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken - a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján - szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el A kérelem és az előzetes vizsgálati dokumentáció benyújtását követően a felügyelőség hivatalában, valamint honlapján közleményt tesz közzé, amely a rendeletben meghatározott információkat tartalmazza, és biztosítja a közösség részvételét az ügyben (információhoz való hozzáférés). A szervezet mellesleg előzetes vizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a felügyelőséghez akkor is, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely megfelel a 3. számú mellékletben szereplő tevékenységnek, azonban az abban meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy az ott szereplő kritériumot nem teljesíti. Ez az az eset, amikor a szervezet önként vállalja az előzetes vizsgálati eljárást. Ha a felügyelőség az előzetes vizsgálat során az úgy dönt, akkor a tevékenység megkezdéséhez környezetvédelmi engedély szükséges. Ha eldőlt, hogy a tevékenységhez környezeti hatásvizsgálat kell, akkor a szervezet környezetvédelmi engedély iránti kérelmet kell, hogy benyújtson, aminek a benyújtását követően a felügyelőség a honlapján közleményt tesz közzé, amelyet legalább egy helyi lapban vagy napilapban vagy országos napilapban is megjelentet. A felügyelőség a kérelem benyújtása után - a telepítés helye szerint 44

45 illetékes önkormányzat területén - közmeghallgatást tart. Több érintett település esetén, vagy ha az érintettek száma miatt ez indokolt, több helyszínen is tartható közmeghallgatás. A közmeghallgatás helye az érintett település(ek) önkormányzata által biztosított helyiség. idézetek (opcionális) A továbbiakban nem részletezzük a környezeti hatásvizsgálati eljárást, mivel a jogszabály által előírt kötelezettségek az eljáró hatóság feladatait részletezik. 1. (1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az 1-3. számú mellékletben meghatározott tevékenységekre, létesítményekre, valamint azok jelentős módosításaira, változtatásaira (a továbbiakban együtt: tevékenység) terjed ki. (3) A tevékenység megkezdéséhez, ha az a) csak az 1. számú mellékletben szerepel, a környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi, b) az 1. és a 2. számú mellékletben egyaránt szerepel, a környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, c) csak a 2. számú mellékletben szerepel, egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, d) csak a 3. számú mellékletben szerepel, és a tevékenység várható környezeti hatásai jelentősek, környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi, e) a 2. és 3. számú mellékletben egyaránt szerepel, és a tevékenység várható környezeti hatásai ea) jelentősek, környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, eb) nem jelentősek, egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, f) 2 a 3. számú mellékletben szerepel, azonban nem éri el a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbértéket, vagy a 3. számú mellékletben a tevékenységre megállapított feltétel nem teljesül, de a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) más hatósági, szakhatósági eljárásban megállapította, hogy a tevékenység várható környezeti hatásai jelentősek, akkor környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi engedély szükséges. 5/A. 34 (1) 35 A környezethasználó előzetes konzultációt kezdeményezhet a felügyelőségnél, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely a) az 1. számú mellékletben szerepel, b) az 1. és 2. számú mellékletben egyaránt szerepel, vagy c) a 2. számú mellékletben szerepel, azonban nem tartozik a 3. számú mellékletben felsorolt tevékenységek közé. (2) Az előzetes konzultáció célja, hogy a környezeti hatástanulmány, illetve az egységes környezethasználati engedély iránti kérelem 45

46 tartalmi követelményeiről a felügyelőség véleményt, a 12. számú mellékletben meghatározott közigazgatási szervek és a nyilvánosság észrevételt adjon. A bírói gyakorlat is elfogadja azt, hogy az előzetes vizsgálat során a környezetvédelmi hatóság számára egy adott értelmezési keret áll rendelkezésre, amelyre hivatkozással dönthető el egyes tevékenységek esetében a környezeti hatásvizsgálati kötelezettség, vagy annak hiánya. Az elsőfokú bíróság a Korm. rend. 3. számú mellékletnek 19. pontja alapján helytállóan minősítette a felperes tevékenységét "Egyéb bányászat" körébe tartozónak és fogadta el azt, hogy a felügyelőség döntésétől függően - egyedi körülmények értékelése alapján - környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenység. Mivel a 25 ha területet el nem érő egyéb bányászati tevékenység esetén hatósági mérlegeléstől függ a környezeti hatásvizsgálat elrendelése, az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta, hogy az alperes milyen körülményeket értékelt és helytállóan döntött-e a környezeti hatásvizsgálat szükségességéről. A jogerős ítélet nem sértette, meg a Pp ának (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság az ítéletében a megállapított tényállást rögzítette, hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyeken ítélete alapult, továbbá a rendelkezésre álló adatok alapján, az alperes által is elemzett körben vizsgálta a felperesi tevékenység jellemzőt, környezeti hatását, és a felperes érdemi cáfolata hiányában azokat helytállónak fogadta el, megállapítva, hogy az egyéb bányászati tevékenységi körbe tartozóan indokolt volt a környezeti hatásvizsgálat elrendelése. A jogerős ítélet a bizonyítási indítvány elutasításának indokát is tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróság a Pp ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett a mellőzött bizonyítás tekintetében is. A környezeti hatásvizsgálat szükségessége körében az elsőfokú bíróság eljárása megfelelt a Korm. rendelet 5. számú mellékletében foglaltaknak, mivel az elsőfokú bíróság a tervezett tevékenység jellemzőit, a telepítési hely és a feltételezhető hatásterület érzékenységét, továbbá a várható környezeti hatásokat elemezte és fogadta el helytállónak az alperes e körben tett megállapításait, azok értékelését. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II /2008/8. szám Eltér a magyar bírói gyakorlat abban a kérdésben az EU trendektől, hogy mi számít összetartozó tevékenységnek. A magyar gyakorlat szerint: 46

47 Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV /2008/11. szám 47

48 Az EU gyakorlat szerint: 64. As far as the objection to thresholds is concerned, although the second subparagraph of Article 4(2) of the Directive confers on Member States a measure of discretion to specify certain types of projects which are to be subject to an assessment or to establish the criteria or thresholds applicable, the limits of that discretion lie in the obligation set out in Article 2(1) that projects likely, by virtue inter alia of their nature, size or location, to have significant effects on the environment are to be subject to an impact assessment (Kraaijeveld, cited above, paragraph 50). 65. Thus, a Member State which established criteria or thresholds taking account only of the size of projects, without also taking their nature and location into consideration, would exceed the limits of its discretion under Articles 2(1) and 4(2) of the Directive. 66. Even a small-scale project can have significant effects on the environment if it is in a location where the environmental factors set out in Article 3 of the Directive, such as fauna and flora, soil, water, climate or cultural heritage, are sensitive to the slightest alteration. 67. Similarly, a project is likely to have significant effects where, by reason of its nature, there is a risk that it will cause a substantial or irreversible change in those environmental factors, irrespective of its size. Európai Bíróság C-392/96. sz. ügy Itt kell megemlítenünk, hogy az Európai Bizottság környezeti hatásvizsgálattal foglalkozó honlapján két, a téma szempontjából releváns anyag is megtalálható. Az első a kapcsolódó létesítményeket részletezi (http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/note%20- %20Interpretation%20of%20Directive% EEC.pdf), és jut arra a következtetésre, hogy akkor tekinthető az alap létesítmény részének a kapcsolódó létesítmény vagy tevékenység, amennyiben az utóbbi a fő létesítményhez elválaszthatatlanul kapcsolódik. A másik egy kifejezetten a nem konvencionális gáz kitermelésről szóló anyag (http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/annexe%202.pdf.pdf), amely számos követendő javaslatot tartalmaz az ilyen jellegű beruházások khv-jához. Így felsorolja azokat a lehetséges tevékenység kategóriákat, amelybe a kitermelés tartozhat; felhívja a figyelmet a kumulatív hatásokra; alkalmazni javasolja az elővigyázatosság és a megelőzés elveit; és végül fontos követelményként írja elő az érintett nyilvánosság tájékoztatását. A közösségi részvétellel kapcsolatban, amely a környezeti hatásvizsgálati eljárásokban hangsúlyos, a későbbi fejezetekben további információt adunk évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 48

49 szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a egységes környezethasználati engedély Az integrált (IPPC) engedélyezés körébe tartozó tevékenységek esetében a tevékenység az egységes környezethasználati engedély jogerőre emelkedését követően kezdődhet meg. Az engedélyezés célja a tevékenység környezetet terhelő kibocsátásainak megelőzésére, a környezeti elemeket terhelő kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezők csökkentésére, illetőleg megszüntetésére irányuló, az elérhető legjobb technikán alapuló intézkedésekre vonatkozó előírások meghatározása. Előzetes konzultáció kezdeményezhető a környezetvédelmi hatóságnál, ha a tervezett tevékenység vagy mindenképpen hatásvizsgálat-köteles és ezzel egy időben egységes környezethasználati engedély-köteles, vagy kizárólag egységes környezethasználati engedélyezési eljárás köteles (tehát nem a felügyelőség döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat-köteles egyúttal). A részletekre a környezeti hatásvizsgálati kormányrendelet elemzésekor tértünk ki. 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szabályozási egységes környezethasználati engedély relevanciája szervezetre a A rendelet 2. melléklete szerint (13.2. Kőolaj-kitermelés éves átlagban 500 t/nap-tól, földgázkitermelés éves átlagban 500 ezer m3/nap-tól) a tevékenység csak az ott megadott mérethatár felett egységes környezethasználati engedély-köteles. A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást új tevékenység esetén a környezethasználó kérelmére indítja meg. A kérelem egyes részeit a 8. számú mellékletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el. A kérelmet nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani. A felügyelőség hatáskörébe tartozó engedélyeket az egységes környezethasználati engedélybe kell foglalni. A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyre vonatkozó határozatában intézkedéseket, környezetvédelmi követelményeket, valamint kibocsátási határértékeket és azok teljesítésére határidőt határoz meg. 49

50 Az egységes környezethasználati engedély részletes tartalmi követelményeit a 11. számú melléklet tartalmazza. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás lefolytatásának határideje három hónap. Kiemelt esetekben az engedély iránti kérelemhez, illetve a felülvizsgálati dokumentációhoz csatolni kell az abban foglaltak nyilvánosságra hozatalára alkalmas közérthető összefoglalót. idézetek (opcionális) A továbbiakban nem részletezzük az egységes környezethasználati eljárást, mivel a jogszabály által előírt kötelezettségek az eljáró hatóság feladatait részletezik. 22. (1) A felügyelőség új létesítményekre, illetve jelentős változtatás esetén, ha az egységes környezethasználati engedélyben rögzített követelmények betartása a (3) bekezdés szerinti hatósági ellenőrzéssel a technológia jellegéből adódóan nem állapítható meg, próbaüzemet írhat elő. 82 A próbaüzem ideje alatt a normál üzemmódnak megfelelő előírásoktól való eltérést a felügyelőség engedélyezhet. A tevékenység a próbaüzem után csak az egységes környezethasználati engedélyben rögzített feltételek teljesítésével folytatható. (2) A felügyelőség által előírt próbaüzem lejárta, de legkésőbb a próbaüzem kezdetétől számított hat hónap után a környezethasználó köteles bizonyítani, és a felügyelőség köteles ellenőrizni, hogy a létesítmény működtetése során teljesülnek-e az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak. A környezethasználónak a bizonyításhoz megvalósulási dokumentációt kell benyújtania, amely tartalmazza, hogy a létesítmény milyen berendezésekkel valósult meg, valamint annak bizonyítását, hogy a megvalósult létesítmény megfelel az egységes környezethasználati engedélyben foglaltaknak. (3) 83 A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményekben évente legalább egyszer helyszíni ellenőrzést tart, melynek során megvizsgálja az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak teljesítését. (4) 84 (5) Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a felügyelőség megteszi a szükséges, a 20. (9) és (10) bekezdése, valamint a 26. szerinti intézkedéseket. Annyit még meg kell említeni, hogy a jogszabály lehetővé teszi a két eljárás (a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati) összevont (egy eljárásban történő) vagy összekapcsolt (egymást követő két eljárásban történő) lefolytatását évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási környezetvédelmi felülvizsgálat relevanciája a Bizonyos körülmények fennállása esetén egy működő (engedéllyel rendelkező vagy engedély nélküli) tevékenységgel szemben 50

51 szervezetre idézetek (opcionális) környezetvédelmi felülvizsgálatot lehet lefolytatni. A felülvizsgálat elrendeléséről a környezetvédelmi hatóság dönt, az eljárás végén környezetvédelmi működési engedélyt ad ki, amelynek jogerőre emelkedését követően folytatható. Kétféle környezetvédelmi felülvizsgálat létezik: a teljes körű és a részleges, ezen belül természetesen az elrendelés oka szerint is különböztethetünk (tevékenység ellenőrzése miatt elrendelt, környezetkárosítás miatt elrendelt, más jogszabály által elrendelt, stb.). A teljes körű felülvizsgálatnak kiterjed az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések műszaki állapotának, korszerűségének bemutatására; a tevékenységgel járó környezethasználat adatokkal alátámasztott bemutatására; a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó műveletekre, különösen az anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és szennyvízkezelésre; az esetleg bekövetkező meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt feltételezhetően a környezetbe kerülő szennyező anyagok és energia meghatározására; a környezetveszélyeztetés megelőzése, a környezetkárosodás elhárítása érdekében tett és tervezett intézkedések bemutatására; a tevékenység felhagyása után teendő intézkedésekre és a tevékenység környezeti hatásainak becslésére és értékelésére. A részleges felülvizsgálat azokra a feltételekre terjedki, amelyeket a környezetvédelmi hatóság megjelöl. 73. (1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) kell végezni. 74. (1) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezheti a 73. (1) bekezdésében meghatározott esetben, továbbá kötelezi, ha környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel. (2) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha a) környezetkárosítást észlel; b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék, valamint ezek védőövezetei, vízminőség-védelmi terület, hidrogeológiai védőterület, valamint az ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védőterületei), környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító tevékenységet észlel; c) a 67. (1) bekezdésében meghatározott esetekben nem kérelmezett előzetes vizsgálatot, továbbá a környezeti hatásvizsgálat vagy az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységet környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nélkül kezdett meg vagy folytat; d) a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak. 51

52 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről szabályozási környezetvédelmi felülvizsgálat relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a Amennyiben környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végeznie a szervezetnek, úgy a jogszabály meghatározza a teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció kötelező tartalmát, majd a részleges környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció elkészítése során értelemszerűen azokat az elemeket kell bemutatni, amiket a környezetvédelmi felügyelőség meghatározott. A teljes körű felülvizsgálati dokumentáció kötelező tartalma 1. Általános adatok 1.1. A környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: vizsgálat) végző neve (megnevezése), lakhelye (székhelye), a jogosultságát igazoló engedély/okirat száma Az érdekelt neve (megnevezése), lakhelye (székhelye), a tevékenység végzésére vonatkozó engedély száma A telephely(ek) címe, helyrajzi száma, a település statisztikai azonosító száma, átnézeti és részletes helyszínrajz A telephely(ek)re vonatkozó engedélyek és előírások felsorolása és bemutatása A telephely(ek)en a vizsgálat időpontjában folytatott tevékenységek felsorolása, a TEÁOR-számok megjelölésével és az alkalmazott technológiá(k) rövid leírásával A telephely(ek)en az érdekelt által korábban (a tevékenység kezdetétől, de legfeljebb 5 év) folytatott tevékenységek bemutatása különös tekintettel a környezetre veszélyt jelentő tevékenységekre, a bekövetkezett, környezetet érintő rendkívüli eseményekkel együtt. 2. A felülvizsgált tevékenységre vonatkozó adatok 2.1. A létesítmények és a tevékenység részletes ismertetése, a tevékenység megkezdésének időpontja, a felhasznált anyagok listája, az előállított termékek listája a mennyiség és az összetétel feltüntetésével A tevékenység(ekk)el kapcsolatos dokumentációk, nyilvántartások, bejelentések, hatósági ellenőrzések, engedélyek, határozatok, kötelezések ismertetése, bírságok esetében 5 évre visszamenőleg Föld alatti és felszíni vezetékek, tartályok, anyagátfejtések helyének, üzemeltetésének ismertetése. 3. A tevékenység folytatása során bekövetkezett, illetőleg jelentkező környezetterhelés és igénybevétel bemutatása 3.1. Levegő A jellemző levegőhasználatok ismertetése (szellőztetés, elszívás, energiaszolgáltatási és technológiai levegőigények nagyságának, időtartamának változása). 52

53 A környezeti légtérből beszívott és tisztított levegő előállítását szolgáló berendezések és technológiák leírása. A légszennyezést okozó technológia részletes ismertetése, a szennyezésre hatást gyakorló paraméterek és jellemzők bemutatása. A használt levegő (füstgáz, véggáz) tisztítására szolgáló berendezések és hatásfokuk ismertetése, valamint a tisztítóberendezésben leválasztott anyagok kezelésének és elhelyezésének leírása. A helyhez kötött pontszerű és diffúz légszennyező források jellemzőinek bemutatása, a kibocsátott füstgázok jellemzőinek és a levegőszennyező komponenseknek az ismertetése (bűz is), a megengedett és a tényleges emissziók bemutatása és összehasonlítása. A felülvizsgált tevékenységekkel kapcsolatban rendszeresen vagy időszakosan üzemeltetett mozgó légszennyező források jellemző kibocsátási adatainak leírása, a tevékenységhez kapcsolódó szállítás, illetve járműforgalom hatásai. A levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos belső utasítások, intézkedések ismertetése. (Amennyiben intézkedési terve van, annak ismertetése, és a végrehajtás bemutatása.) Be kell mutatni az emisszió terjedését (hatásterületét) és a levegőminőségre gyakorolt hatását Víz A jellemző vízhasználatok, vízi munkák és vízi létesítmények, illetve az arra jogosító engedélyek és az engedélyektől való eltérések ismertetése. A friss víz beszerzésére, felhasználására, a használt vizek elhelyezésére vonatkozó statisztikai adatszolgáltatások bemutatása. A technológiai vízigények kielégítésének, a tevékenység biztonságos végzéséhez tartozó vízigénybevételeknek (vízszintsüllyesztés, víztelenítés) és a vízforgalmi diagramnak a bemutatása. Az ivóvízbeszerzés, ivóvízellátás, a kommunális és technológiai célú felhasználás bemutatása. A vízkészlet-igénybevételi adatok ismeretése 5 évre visszamenőleg. A szennyvízkeletkezések helyének, a szennyvizek mennyiségi és minőségi adatainak bemutatása a technológiai leírások alapján. A szennyvíz összegyűjtésére, tisztítására és a tisztított (vagy tisztítatlan) szennyvíz kibocsátására, elhelyezésére vonatkozó adatok, az ipari és egyéb szennyvízcsatornák, a szennyvíztisztító telep jellemzői, továbbá az iszapkezelés, iszapminőség és -elhelyezés adatainak ismertetése. A csapadékvízrendszer bemutatása (akár egyesített, akár elválasztó rendszerű a csatornahálózat). A vízkészletekre gyakorolt hatásokat vizsgáló (hatósági határozattal előírt) monitoring rendszer adatainak és működési tapasztalatainak bemutatása, beleértve mind a vízkivételek, mind a szennyvízbevezetések hatásának vizsgálatát, hatásterületének meghatározását, értékelését. A felszíni és felszín alatti vízszennyezések bemutatása, az elhárításukra tett intézkedések és azok eredményeinek ismertetése. 53

54 A vízvédelemmel kapcsolatos belső utasítások, intézkedési tervek, a végrehajtásuk tárgyi és személyi feltételeinek ismertetése Hulladék A hulladékképződéssel járó technológiák és tevékenységek bemutatása, technológiai folyamatábrák készítése. A technológia és tevékenység során felhasznált anyagok megnevezése, éves felhasznált mennyiségük. Anyagmérlegek készítése a hulladék keletkezésével járó technológiákról. A keletkező hulladékok mennyiségének és összetételének ismertetése (veszélyes hulladék esetében az azonosító számát, veszélyességi osztályát és veszélyességi jellemzőit is meg kell adni technológiánkénti és tevékenységenkénti bontásban). A hulladékok gyűjtési módjának ismertetése. A hulladékok telephelyen belül történő kezelésének, tárolásának, az ezeket megvalósító létesítmények és technológiák részletes ismertetése, beleértve azok műszaki és környezetvédelmi jellemzőit. A telephelyről kiszállított (export is) hulladékok fajtánkénti ismertetése és mennyisége. A hulladékot szállító, átvevő szervezet azonosító adatai, a hulladékszállítás folyamatának (eszköze, módja, útvonala) ismertetése. A hulladékgazdálkodási terv, a keletkező hulladékok mennyiségének és környezeti veszélyességének csökkentésére tett intézkedések ismertetése. Más szervezettől átvett (import is) hulladékok minőségi összetételének, mennyiségének és származási helyének (átadó azonosító adatai), valamint kezelésének ismertetése. A begyűjtéssel átvett hulladékok minőségi összetételének, mennyiségének és származási helyének (átadó azonosító adatai), valamint kezelésének ismertetése Talaj A terület-igénybevétel és a területhasználat megváltozásának adatai. A talaj jellemzése a multifunkcionális tulajdonságai alapján, különös tekintettel a változásokra (vegyi anyagok, hulladékok stb.). A tevékenységből származó talajszennyezések és megszüntetési lehetőségeinek bemutatása. Prioritási intézkedési tervek készítése. Remediációs megoldások bemutatása Zaj és rezgés A tevékenység hatásterületének meghatározása zaj- és rezgésvédelmi szempontból, feltüntetve és megnevezve a védendő objektumokat, védendőnek kijelölt területeket. A zaj/rezgésforrások leírása, a tényleges terhelési helyzet meghatározása, összehasonlítása a határértékekkel Az élővilágra vonatkozó környezetterhelés és igénybevétel bemutatása A területhasználattal érintett életközösségek (növény- és állattársulások) felmérése és annak a természetes, eredeti állapothoz, vagy környezetében lévő, a tevékenységgel nem érintett területekhez való viszonyítása. 54

55 A magyar bírói gyakorlat szerint: EBH A tevékenység következtében történő igénybevétel módjának, mértékének megállapítása. A biológiailag aktív felületek meghatározása. A tevékenység káros hatásaira legérzékenyebben reagáló indikátor szervezetek megjelölése. Az eddigi károsodás mértékének meghatározása. 4. Rendkívüli események A rendkívüli esemény, illetve üzemzavar miatt a környezetbe került vagy kerülő szennyező anyagok, valamint hulladékok minőségének és mennyiségének meghatározása környezeti elemenként. A megelőzés és a környezetszennyezés elhárítása érdekében teendő intézkedések, haváriatervek, kárelhárítási tervek bemutatása. 5. Összefoglaló értékelés, javaslatok A környezetre gyakorolt hatás értékelése, bemutatva a környezeti kockázatot is. Környezetvédelmi engedéllyel rendelkező tevékenység esetén az engedélykérelemhez elkészített tanulmányok hatás-előrejelzéseinek összevetése a bekövetkezett hatásokkal. A felülvizsgálat és a korábbi vizsgálatok eredményei, illetve határozatok alapján meg kell határozni azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel az érdekelt a veszélyeztetés mértékét csökkentheti, illetve a környezetszennyezés megszüntetése érdekében, vagy a környezet terhelhetőségének figyelembevételével annak elfogadható mértékűre való csökkentését érheti el. Ha az engedély nélküli tevékenységet új telepítési helyen valósították meg, akkor ismertetni kell a telepítés helyén az ökológiai viszonyokban és a tájban valószínűsíthető vagy bizonyítható változásokat, és az esetleges káros hatások ellensúlyozására bevezetett intézkedéseket. Javaslatot kell adni a szükséges beavatkozásokra, átalakításokra, ezek sürgősségére, időbeli ütemezésére. Kiemelten kell foglalkozni a környezetszennyezésre, - veszélyeztetésre utaló jelenségekkel, és szükség esetén javaslatot kell tenni az érintett terület feltárására, az észlelő, megfigyelő rendszer kialakítására. A környezetvédelmi követelmények megváltozása alapot ad a kiadott működési engedély megváltoztatására (1995. évi LIII. törvény 79. ). Tévedett ugyanakkor a megyei bíróság a szakhatósági állásfoglalás jogszabálysértésének megállapításakor. A környezetvédelmi követelmények változása szükségessé teszi a környezet igénybevételével, veszélyeztetésével, illetve környezetszennyezéssel járó tevékenységek felülvizsgálatát és a jogszabályokban előírt intézkedések megtételét. Erre adnak felhatalmazást a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban Ktv.) környezetvédelmi felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései. A Ktv a pedig széles körű jogosítványokat biztosít a környezetvédelmi hatóságnak a 55

56 korábban akár jogszerűen folytatott tevékenységek feltételekhez kötésére, illetve megtiltására is. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy törvényi felhatalmazás alapján önkormányzati rendelet is állapíthat meg környezetvédelmi szabályokat évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási (környezetvédelmi) bejelentés relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a Egyes tevékenységek, melyek környezeti hatása nem jelentős, végzéséhez elegendő azok bejelentése az illetékes hatóság felé. Azon tevékenységek, melyek (környezetvédelmi) bejelentést igényelnek, az alábbiak: 72/B. (1) A környezethasználat - külön kormányrendeletben meghatározott esetekben - a környezetvédelmi hatóságnak történő bejelentést követően akkor kezdhető, illetve szüntethető meg, ha a környezethasználó a bejelentésben meghatározott időpontban a külön kormányrendeletben meghatározott követelményeket teljesíti. 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szabályozási (környezetvédelmi) bejelentés relevanciája szervezetre a A bejelentés-köteles, környezetvédelmi szempontból releváns tevékenységeket két részre lehet osztani: - egyfelől vannak azok a tevékenységek, amelyek egyébként valamilyen környezetvédelmi jellegű engedélyezés (nem környezetvédelmi engedélyezés!) alá esnek (pl. felszín alatt vízkivétel), ahol is meghatározott mérethatár alatt nem engedélyt kell kérni, hanem elégséges csak bejelenteni a tevékenység megkezdését - másfelől vannak azok a tevékenységek, amelyek korábban telepengedély-kötelesek voltak, de egy 2009-es jogszabálymódosítás révén két részre osztották azokat: egyik felükre továbbra is telepengedélyt kell beszerezni, míg másik felük megkezdéséhez elégséges bejelentést tenni idézetek (opcionális) Mivel szénhidrogén-bányászati tevékenység egyik listában (engedélyköteles és bejelentés-köteles) sem szerepel, megállapíthatjuk, hogy ez a jogszabály nem vonatkozik a szervezetre évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 56

57 szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a környezetvédelmi teljesítményértékelés környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer Bizonyos gazdálkodó szervezetek a hatóság erre irányuló felhívása, kötelezése előtt, azt megelőzve saját környezeti teljesítményükről független szakértő vagy szakértői szervezet igénybe vételével bizonyosodnak meg. Ennek két jogilag szabályozott módja van: a környezetvédelmi teljesítményértékelés és a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, más néven az EMAS. A szervezet saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére, quasi a tevékenysége átvilágítására, tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére felmérést végezhet. A szervezet kérheti ennek jóváhagyását a környezetvédelmi hatóságtól. Amennyiben a szervezet olyan tevékenységet végez, amelyhez előtte nem szerezte be a szükséges környezetvédelmi engedélyt, úgy környezetvédelmi teljesítményéről felmérést végezhet, amelyet aztán a környezetvédelmi hatósághoz benyújthat, s ennek alapján a hatóság működési engedélyt ad. Az EMAS lényege, hogy a szervezet felülvizsgálta tevékenysége környezeti hatásait, erről nyilatkozatot készít, ezt hitelesítteti, nyilvántartásba vétel céljából benyújtja a hatóságnak, majd ezt mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé teszi. 81/A. (1) A környezethasználó külön jogszabályban meghatározott módon saját környezetvédelmi teljesítményének értékelése és folyamatos javítása, valamint a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben vehet részt. (2) A környezethasználó ennek keretében felülvizsgálja (felülvizsgáltatja) a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, környezeti nyilatkozatot készít (készíttet), azt hitelesítteti a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer által előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából a környezeti hitelesítésre jogosulttal és nyilvántartásba vétel céljából benyújtja az erre külön jogszabályban feljogosított szervezetnek, továbbá ezt követően mindenki számára hozzáférhetővé teszi évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási környezetvédelmi teljesítményértékelés relevanciája szervezetre -idézetek (opcionális) a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer A környezetvédelmi teljesítményértékelésről nem született végrehajtási rendelet, így annak részletszabályai nem alakultak ki a magyar jogban. 57

58 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási környezetvédelmi megbízott relevanciája szervezetre a Bizonyos gazdálkodó szervezetek számára, az általuk végzett tevékenység környezeti relevanciája miatt, kötelező környezetvédelmi megbízott foglalkoztatása. idézetek (opcionális) A Ktv. írja elő elvi jelentőséggel a kötelezettséget, míg egy kormányrendelet tartalmazza azokat a tevékenységeket, melyekhez környezetvédelmi megbízott alkalmazása szükséges. Miniszteri rendelet rendezi a megbízottal szemben elvárt képzési követelményeket (1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetében - a környezetvédelemmel összefüggő feladatok ellátása érdekében - a környezethasználónak megfelelő szakismerettel rendelkező környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban: megbízott) kell alkalmazni, megbízni. (2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését írásban (munkaszerződésben, szerződésben) kell rögzíteni. (3) A megbízott köteles előzetesen felhívni a szervezet minden szerve és tisztségviselője figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés környezetvédelmi jogszabályt, előírást sért. 93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról szabályozási környezetvédelmi megbízott relevanciája szervezetre a A jogszabály szerint a környezethasználó az e rendelet mellékletében felsorolt környezethasználatok esetén környezetvédelmi megbízottat köteles foglalkoztatni. A rendelet melléklete tartalmazza az alábbi kitételt: 11 Kőolaj és földgázkitermelés beleértve a kutatófúrásokat is idézetek (opcionális) Ebből levonhatjuk azt az egyértelmű következtetést, hogy a szervezetnek kötelezettsége környezetvédelmi megbízott foglalkoztatása. 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről 58

59 szabályozási relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a környezetvédelmi megbízott A szervezet által alkalmazott környezetvédelmi megbízottnak meg kell felelnie az alább idézett képesítési követelményeknek. 2. A megbízott képesítési feltétele: a) a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról szóló 93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) melléklete A) csoportba sorolt tevékenységek esetén - környezetmérnöki képesítés; vagy - felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és felsőfokú környezetvédelmi képesítés; vagy - felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és 3 év környezetvédelem területén szerzett gyakorlat; - hulladékgazdálkodási technológus (OKJ-szám: ) képesítés; vagy - környezet és hidrotechnológus (OKJ-szám: ) képesítés; 59

60 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási környezeti felelősség relevanciája szervezetre a Bár a környezeti felelősség akkor következik be, amikor egy környezethasználó jogszabályt sért, és ezt nem feltételezzük a szervezetről, mégis úgy gondoljuk, hogy érdemes tudni ennek a szabályozását. A környezeti felelősség korábban is szabályozva volt a magyar jogban, ebben változást a 2007-ben átültetésre került környezeti felelősségi irányelv okozott. A magyar szabályozás ma hatályos formájában az alábbiakat írja elő: A környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet. A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról. A Ktv. szakaszai tulajdonképpen ezt a kötelezettséget részletezik. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a felelősségi rezsim nem teljes, mivel még mindig nem került Magyarországon elfogadásra az a kormányrendelet, amely a kötelező biztosítékadásról és a kötelező biztosításról rendelkezne, így ezek a kötelezettségek nem terhelik a környezethasználókat. A környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást folytatták. Amennyiben a szervezet tulajdonában vannak a kitermelésre használt ingatlanok, de abban az esetben is, ha csak bérli azokat, mint a környezethasználati tevékenység folytatója felelős az esetlegesen ott bekövetkező károsodásért. Amennyiben felmerül a környezeti felelősség, úgy a gazdasági társaság azon tagjai (részvényesei), valamint vezető tisztségviselői, akik olyan határozatot (intézkedést) hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz, a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő, a társaság által nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért. Mentesül a felelősség alól a gazdasági társaság és egyéni cég azon tagja (részvényese), illetve vezető tisztségviselője, aki a határozat (intézkedés) meghozatalában nem vett részt, a határozat ellen szavazott, illetve az intézkedéssel 60

61 szemben tiltakozott. A környezeti felelősség alóli szervezeti mentesülének igen szűkek a feltételei, így csak akkor mentesül a környezethasználó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a környezetveszélyeztetés vagy a környezetkárosodás fegyveres összeütközés, háború, polgárháború, fegyveres felkelés, illetve természeti katasztrófa vagy jogerős, kötelezést tartalmazó hatósági vagy bírósági határozat végrehajtásának közvetlen következménye. idézetek (opcionális) A Ktv. részletesen leírja a bekövetkezett károsodás esetén követendő eljárást, és azt, hogy mit köteles a környezethasználó kompenzációs helyreállítási intézkedésként megtenni. A környezethasználó egyébként a felelősség alóli mentesülés esetében is köteles megtenni a környezetveszélyeztetés, illetve a környezetkárosodás elhárításához, valamint csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, valamint a számára a hatóság által előírt intézkedéseket (2) A környezethasználó köteles a) a környezetveszélyeztető magatartástól, illetve környezetkárosítástól tartózkodni, valamint az általa folytatott környezetveszélyeztető magatartást, illetve a környezetkárosítást abbahagyni; b) környezetveszélyeztetés, valamint környezetkárosodás esetén a környezetvédelmi hatóságot azonnal tájékoztatni, továbbá a környezetvédelmi hatóság által, valamint a külön jogszabályban meghatározott információkat megadni; c) környezetkárosodás bekövetkezése esetén minden lehetséges intézkedést megtenni a környezetkárosodás enyhítése, a kárelhárítás, illetve a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében, így különösen haladéktalanul ellenőrzése alá vonni, feltartóztatni, eltávolítani vagy más megfelelő módon kezelni a környezetkárosodást okozó anyagokat, illetve más károsító tényezőket azzal a céllal, hogy korlátozza vagy megelőzze a további környezetkárosodást és az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatások további romlását; d) környezetkárosodás bekövetkezése esetén az eredeti állapotot vagy a külön jogszabályban meghatározott, az eredeti állapothoz közeli állapotot helyreállítani, valamint a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást visszaállítani vagy azzal egyenértékű szolgáltatást biztosítani; e) az általa okozott környezetkárosodásért helytállni és a megelőzési, illetve helyreállítási költségeket viselni. (5) A környezethasználó külön kormányrendeletben meghatározott tevékenységéhez környezetvédelmi biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható környezetkárosodások felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. A környezethasználó a külön kormányrendeletben meghatározottak 61

62 szerint környezetvédelmi céltartalékot képezhet a jövőben valószínűleg vagy bizonyosan felmerülő környezetvédelmi kötelezettségeire. A bírói gyakorlatban találunk néhány erre irányuló jogesetet: A felperes, mint környezethasználó - lévén az ingatlannak tulajdonosa, illetve használója volt korábban - a Kvt /1/ bekezdése értelmében egyebek mellett közigazgatási jogi felelősséggel tartozik a tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért. Ezen túlmenően a Kvt /2/ bekezdés e/ pontja szerint az általa okozott környezetkárosodásért köteles helyt állni és a megelőzési, illetve helyreállítási költségeket viselni. A Kvt /1/ bekezdése pedig kimondja, hogy a környezetkárosodásért, illetve a környezet-veszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve a környezetveszélyeztető magatartást folytatták. Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI /2010/11. szám Egyes ágazati törvények is rendelkeznek a környezeti felelősségről, így pl. a Hgt. előírja: 46. (1) Hulladékkal való környezetveszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a Kt. rendelkezései szerint kell eljárni. Ez tehát utaló szabályként a Ktv. előírásait rendeli alkalmazni évi XLIII. törvény A hulladékgazdálkodásról szabályozási környezeti felelősség relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a A környezeti felelősség érvényesítésének egyik eszköze lehetne a környezeti biztosíték, ám ennek nincs meg a jogszabály alapja. Sajnos a Hgt. is csak úgy rendelkezik, hogy a külön jogszabályban meghatározott biztosíték adására kötelesek a termelők, azonban mivel ilyen külön jogszabály még nincs hatályban Magyarországon, így ez az előírás elméleti jelentőségű csak. 47. (1) Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során a külön kormányrendeletben meghatározott mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, valamint a hulladékkezelő a) külön jogszabályban meghatározott biztosíték adására köteles, b) a tevékenységével okozható előre nem látható környezeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. (2) A biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben 62

63 állapítja meg. A magyar bírói gyakorlat útmutatást ad néhány fontos kérdésben: BH A környezetveszélyeztetés és környezetkárosítás meghatározásánál irányadó szempontok (1995. évi LIII. tv. 4. ). A Ktv. fogalomrendszerében a környezetszennyezés, a környezetkárosodás és a környezetveszélyeztetés összefüggő rendszert alkot. A környezetszennyezés a kibocsátási határértéket meghaladó terhelés. A környezetkárosodás a környezet olyan mértékű szennyezettsége, amelynek eredményeként a környezet természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. A környezetveszélyeztetés tehát nem más, mint a környezetkárosítás lehetősége. E rendelkezések összevetéséből a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet. Miután a környezetveszélyeztetés a környezetkárosítás lehetősége, amelyhez azonban a törvény a káros eredmény bekövetkezését nem, csupán annak lehetőségét kívánja meg, a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves. Elveinek következetes alkalmazása a környezetkárosodás tényleges bekövetkeztét kívánja meg. Azonos fogalomként használja a környezetveszélyeztetést a környezetkárosodással, holott ezek - a kifejtettek értelmében - nem azonos fogalmak. A környezetveszélyeztetés a kibocsátási határérték túllépésével megvalósult, ellenkező értelmezés esetén ugyanis nem lenne jelentősége ennek a 4. t) pontjában meghatározott határértéknek, amelyet meghaladó terhelés a g) pont értelmező rendelkezése szerint a környezetszennyezést megvalósította. Ezt támasztja alá a törvény indokolása is, amely a környezetveszélyeztetés tartalmát a környezet olyan használatában határozza meg, amelyeknél a felhasznált vagy előállított anyagok vagy energia tulajdonságai következtében káros környezeti hatások lépnek fel, és ezeknek megfelelő védelmi, biztonsági intézkedések elmulasztása miatt be is következhetnek. BH Környezetkárosodás megállapításánál irányadó szempontok (1959. évi IV. törvény 345. és 346., évi LIII. törvény 2. és 60., évi III. törvény 31. ). A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperesnek tudomása volt a törmelék jogellenes lerakásáról, de azt nem akadályozta meg, ezzel elmulasztotta a Ttv ának (2) bekezdése szerinti kötelezettségét, amely mulasztása jogellenes volt. Kifejtette, hogy az I. és II. r. alperesek jogellenes magatartása következtében a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 4. -ának h) pontja szerinti környezetkárosodás, illetőleg természetkárosodás bekövetkezett. Az a tény, hogy a károsított területen egyedszámlálás nem történt, az I. és II. r. alperesek magatartására vezethető vissza, mert ők zárták el a felperest a kár pontosabb meghatározásának bizonyításától. Ebben a károsodott helyzetben a szakértő által alkalmazott módszer jogilag és módszertanilag is elfogadható a kárszámítás becsléssel való megállapítására. Az adott esetben bekövetkezett természeti kár mértéke - annak sajátossága folytán - pontosan nem is számítható ki, a kár magában foglalja az eszmei és az általános kár jellemzőit [Ttv. 81. (2) bekezdés], tehát a bíróságok jogszerűen fogadták el a 63

64 szakvélemény által kidolgozott kár mértékét az összehasonlító terület adatai alapján becsléssel, illetőleg a mérhető adatokból való következtetéssel. A spontán regeneráció élőhelyre gyakorolt hatásának figyelmen kívül hagyására alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes, mert a megelőző állapotot nem igazolta, de azt a későbbi helyzetet sem, amelynek alapján az egyes növényfajok az eredeti állapotban való újbóli megjelenése megállapítható lenne. Az a növényzet, amely valamilyen természetes szaporodással utóbb - évtizedek múlva - esetleg kialakulhat, jogi értelemben egyébként is megsemmisültnek tekintendő. BH A környezet veszélyeztetését a környezet használója aktív tevékenységével és mulasztásával egyaránt megvalósíthatja (1959. évi IV. törvény 345., évi LIII. törvény 4., 11., 15., 109. ). A környezetveszélyeztetésért és károsításért fennálló felelősség polgári jogi alapja az évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. (1) bekezdésének rendelkezése, amely e felelősséget a veszélyes üzemek objektív kárfelelősségeként határozza meg. Ez a felelősség a környezethasználót (Ktv pont), tehát azt a természetes vagy jogi személyt terheli, aki a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységet folytat. E tevékenysége során környezetveszélyeztetést előidéző tevékenységével vagy mulasztásával tanúsíthat környezetveszélyeztető magatartást (Ktv pont). A jogszabályi meghatározásokból következően nem volt tehát jelentősége annak, hogy az alperes tevékenységével vagy mulasztásával valósította-e meg a keresetben sérelmezett magatartását. Adott esetben e kérdésnek azért sem volt jelentősége, mert a tevékenységgel, illetve mulasztással megvalósított veszélyeztető magatartás sajátosan keveredett: Az alperes azzal a tevékenységével valósította meg a környezet veszélyeztetését, hogy a jogszabályban, illetve a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó szennyvizet bocsátott a befogadó R. folyóba (Ktv pont). Ugyanakkor elmulasztotta a környezetkárosodást megelőző intézkedések (Ktv pont) megtételét. A felperes helyesen utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperest e megelőző, kárelhárító intézkedések megtétele a fentieken túlmenően mint polgári jogi szerződés alanyaként szerződött üzemeltetőt szintén terhelte. Mivel a perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a határértéket meghaladó szennyvízkibocsátás az alperesi telep hidraulikai túlterheltségére, tehát arra vezethető vissza, hogy az alperes a környezetvédelmi feltételeknek megfelelő szennyvíztisztításon túli üzemeltetést vállalt, e tevékenysége korlátozására a polgári jogi szerződések alanyaként is az alperesnek van lehetősége. Ebből következően az alperes téves indokokkal hivatkozott arra, hogy a környezetveszélyeztető tevékenység megszüntetése csak az anyagi lehetőségeit meghaladó beruházások útján valósulhat meg. A jogerős ítélet végrehajtása pedig a Vht.-ban a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó végrehajtási szabályok útján kényszeríthető ki. 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szabályozási környezeti felelősség relevanciája a A környezeti felelősség körében részletes jogszabály a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának szabályait 64

65 szervezetre rendezi. Eszerint vannak minden környezethasználó által betartandó követelmények, és vannak kiemelt, felsorolt tevékenységet végzőkre vonatkozó követelmények. A minden környezethasználóra vonatkozó követelmények az alábbiak: - a környezetveszélyeztetés megszüntetése érdekében környezetkárosodást megelőző intézkedéseket kell tenni - ha a károsodás bekövetkezett, úgy a környezetkárosodás megszüntetése érdekében helyreállítási intézkedéseket kell tenni, ennek két formája van, a kárelhárítás, illetve a kármentesítés - a környezethasználó környezetveszélyeztetés esetén köteles minden környezetkárosodást megelőző intézkedést megtenni a környezetkárosodás enyhítése, illetve a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében, így különösen haladéktalanul ellenőrzése alá vonni, feltartóztatni, eltávolítani vagy más megfelelő módon kezelni a környezetkárosodást okozó anyagokat, illetve más károsító tényezőket (azonnali beavatkozás szükséges, amennyiben a környezetkárosodás a közegészségügyet, a közbiztonságot veszélyezteti, illetve amennyiben a környezetkárosodás felszámolása azonnali beavatkozással eredményesebben, hatékonyabban, gazdaságosabban végrehajtható, illetve a jövőbeni környezetkárosodás megelőzhető) - a környezethasználó a környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosodás helyéről, jellegéről és mértékéről haladéktalanul köteles tájékoztatni a környezetvédelmi természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget és a vízügyi igazgatóságot - amennyiben a környezethasználó önmaga nem képes a környezetkárosodást megelőző intézkedések megtételére, a kárelhárítás elvégzésére, a vízügyi igazgatóság szakmai irányítása mellett köteles részt venni a kárelhárításban A jogszabály előírja, hogy milyen módon kell részt venni a kárelhárításban. A csupán egyes környezethasználókra vonatkozó kötelezettség az ún. üzemi terv készítése. Erre az köteles, aki földgázkitermelést végez éves átlagban 500 ezer m 3 /naptól. A jogszabály-idézetek között feltüntettük azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kiemelt szervezeteknek teljesíteniük kell. Ezen felül még a felügyelőség határozata alapján üzemi tervet az a gazdálkodó szervezet is köteles készíteni, amely által alkalmazott, a környezetet veszélyeztető technológia ezt indokolja. Az üzemi terveket a felügyelőség hagyja jóvá. Azokat 5 példányban kell elkészíteni, amelyből egy példányt a gazdálkodó szervezet székhelyén, 65

66 idézetek (opcionális) egy példányt a terv által érintett üzemegységnél, telephelyen kell tartani, továbbá egy-egy példányát a felügyelőségnek és a működési területe szerinti érintett VIZIG-nek és NPI-nek meg kell küldeni. 4. (1) A környezethasználó, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szervek a kárelhárítás feladatainak végrehajtását elsősorban saját erőforrásaikkal látják el. (2) Ha a kárelhárítás ellátásához a saját erőforrás nem elegendő, a környezethasználó a VIZIG-nél, a VIZIG és felügyelőség vezetője az OVF főigazgatójánál kezdeményezi más vízügyi, illetőleg környezetvédelmi szervek erőforrásainak (így például anyagainak és eszközeinek) igénybevételét. (3) Amennyiben a kárelhárítás több környezeti elemet érint, a kárelhárítást az érintett környezeti elemekre nézve csak együttesen, egymásra tekintettel lehet elvégezni. (4) A VIZIG-ek kárelhárítási tevékenységét az Országos Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: OVF) útján a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítja. 8. (1) Az üzemi kárelhárítási tervek adatainak folyamatos vezetéséről, az adatokban bekövetkezett változás rögzítéséről, átvezetéséről, illetve a terv ezzel összefüggő felülvizsgálatáról - ideértve az üzem munkarendjében bekövetkezett változásokat - a terv készítésére kötelezettnek kell gondoskodnia. (2) A változásokról a felügyelőséget 30 napon belül értesíteni kell. A felügyelőség a változásról haladéktalanul értesíti a VIZIG-et és NPI-t. 9. (1) A terveket a terv készítésére kötelezettnek - a változások átvezetésétől függetlenül - ötévenként, továbbá az üzem technológiájában, a gazdálkodó szervezet ezzel összefüggő tevékenységi körében bekövetkezett változást követő 60 napon belül felül kell vizsgálnia. (2) Amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél az alkalmazott technológia, illetve tevékenység módosulása miatt a gazdálkodó szervezetnek nem kell tervet készíteni, úgy ezt a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül a gazdálkodó szervezet székhelye, érintett telephelye szerint illetékes felügyelőségnek be kell jelenteni. 10. (1) Amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó, tervkészítésre kötelezett gazdálkodó szervezet vízhasználat gyakorlásával vagy vízilétesítmény üzemeltetésével egyben vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenységet is végez, a tervekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését a Vgtv.-ben meghatározott vízügyi felügyeleti ellenőrzés során is vizsgálni kell. (2) Ha az ellenőrzés eredménye alapján az állapítható meg, hogy a gazdálkodó szervezet a tervek elkészítésével, rendszeres karbantartásával vagy módosításával kapcsolatos feladatait (ideértve a terv tartalmi teljességét is) nem teljesítette, a felügyelőség a 66

67 gazdálkodó szervezetet e rendelet szerinti terv benyújtására vagy kiegészítésére kötelezi. 11. (1) A kárelhárításhoz szükséges anyagokat és eszközöket a kárelhárítási tervek alapján kell meghatározni. Az ezzel kapcsolatos joggyakorlat leginkább az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában áll rendelkezésre: Amennyiben valamely környezeti szennyezés esetében a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, április 21 i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása időbeli és/vagy tárgyi hatályának a feltételei nem teljesülnek, az ilyen helyzet a Szerződés szabályainak tiszteletben tartása mellett és a másodlagos jog más aktusainak a sérelme nélkül a nemzeti jog hatálya alá tartozik. A 2004/35 irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy ezen irányelv keretében eljárva a diffúz jellegű szennyezések esetében is vélelmezze a gazdasági szereplők és a megállapított szennyezés közötti okozati összefüggés fennállását azon tényből kifolyólag, hogy a létesítményeik az említett szennyezés területének közelében találhatók. Azonban a szennyező fizet elvével összhangban az ilyen okozati összefüggésnek a vélelmezése céljából e hatóságnak olyan, a vélelmének alapjául szolgáló hiteles ténykörülmény ismeretével kell rendelkeznie, mint a gazdasági szereplő létesítményének a megállapított szennyezéshez való közelsége, valamint a beazonosított szennyező anyagok és az említett gazdasági szereplő által a tevékenységei keretében használt anyagok egyezése. A 2004/35 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, 4. cikkének (5) bekezdését és 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy környezeti károk felszámolására irányuló intézkedéseket ír elő azon gazdasági szereplők számára, amelyeknek a tevékenysége ezen irányelv III. mellékletébe tartozik, nem kell sem vétkességet, sem gondatlanságot, sem szándékosságot megállapítania azon gazdasági szereplők esetében, amelyeknek a tevékenységét a környezeti károkért felelősnek tartják. Ezzel szemben e hatóság kötelessége egyrészt előzetesen felderíteni a megállapított szennyezés eredetét, amely tekintetében mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az eljárásokat, az alkalmazandó eszközöket és az ilyen felderítés időtartamát illetően. Másrészt e hatóságnak a bizonyítást szabályozó nemzeti rendelkezések alapján okozati összefüggést kell megállapítania a felszámolási intézkedésekkel érintett gazdasági szereplők tevékenysége és e szennyezés között. Európai Bíróság C-378/08. sz. ügy 67

68 78/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet a környezeti alapnyilvántartásról szabályozási környezeti alapnyilvántartás relevanciája szervezetre a Bár az alapnyilvántartást a környezetvédelmi hatóság vezeti, a környezethasználóknak is megvannak a maguk ezzel kapcsolatos kötelezettségei. Minden környezethasználónak rendelkeznie kell környezetvédelmi ügyfél jellel (KÜJ), illetve minden környezetvédelmi objektumnak rendelkeznie kell környezetvédelmi területi jellel (KTJ). Az egyedi környezetvédelmi azonosítókat (KÜJ és KTJ) a hatóság az ügyfél kérelmére adja ki. Amennyiben a hatóság eljárása során észleli az azonosítók hiányát, úgy azokat hivatalból hozza létre. A KÜJ azonosítót az a felügyelőség hozza létre, melyhez a szervezet a kérelmével fordul. Amennyiben a KÜJ azonosítóval már rendelkező szervezet KTJ azonosító(ka)t, vagy KÜJ azonosítóval még nem rendelkezőként a KÜJ azonosító mellett KTJ azonosító(ka)t is igényel, az azonosítók létrehozását az objektum(ok) jellemző pontja szerint illetékes felügyelőségnél kell kezdeményezni. idézetek (opcionális) A környezetvédelmi alapnyilvántartásban rögzített adatok megváltozását a szervezet köteles a változást követő 15 napon belül bejelenteni. Könnyebbség, hogy az azonosítók létrehozására irányuló kérelem díjmentes és illetékmentes. 6. A KAR adatszolgáltatást az ügyfél az alapadatainak, illetve a környezetvédelmi objektumaihoz tartozó alapadatoknak az 1. mellékletben közölt formanyomtatvány kitöltésével teljesítheti. A formanyomtatványt a hozzá tartozó útmutatóval együtt a minisztérium hivatalos lapjában és honlapján, illetve a kormányzati portálon közzéteszi. Az adatszolgáltatás az alábbi módokon teljesíthető: a) a mellékletben közölt formanyomtatvány kitöltésével papíron; b) 2 dimenziós vonalkód képzésére alkalmas programmal készített papír adatlapon; c) a minisztérium által meghatározott formátumban elkészített adatállományok elektronikus adathordozón (így például CD-n, floppy lemezen) való beküldésével, amelyhez csatolni kell a kitöltött és cégszerű aláírással ellátott KAR BORÍTÓLAP-ot; d) külön jogszabályban meghatározottak szerinti, a közigazgatási eljárásban felhasználható legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján; e) külön jogszabályban előírtak szerint, elektronikus űrlap ügyfélkapun történő beküldésével. 7. (1) Abban az esetben, ha a környezetvédelmi adatszolgáltatásait 68

69 CSR OECD Irányelvek az adatszolgáltató elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum, illetve ügyfélkapu útján kívánja beküldeni, akkor előzetesen meg kell adnia annak a meghatalmazott személynek az adatait, aki a nevében és helyette eljárva az adatszolgáltatást teljesítheti. Az elektronikus adatszolgáltatásra való meghatalmazás a KAR adatszolgáltatás részét képezi, amelyen közölni kell a meghatalmazott személy adatait. A környezetvédelmi adatszolgáltatás elektronikus teljesítésére szolgáló meghatalmazást, illetve annak visszavonását a 2. melléklet tartalmazza. (2) Ha az adatszolgáltató még nem rendelkezik KÜJ azonosítóval, akkor az elektronikus adatszolgáltatásra meghatalmazó adatlap mellett, a KAR adatszolgáltatásban a KÜJ azonosító létrehozásához szükséges adatlapot is ki kell tölteni és be kell küldeni. Legvégül meg kell említenünk, hogy a CSR, mint a mai modern vállalkozásokról kialakított önkép és a társadalomban kialakult kép javításának egyik eszköze, bár nem rendelkezik kötelező erejű jogi szabályozással, mégsem nélkülöz minden normatív keretet. Ilyen jogi keretet ad az OECD által legutóbb 2011-ben frissített ún. Guidelines for Multinational Enterprises, azaz a Multinacionális Vállalkozásoknak szóló Irányelvek. Alcíme: Javaslatok a felelős üzleti magatartáshoz globális kontextusban. Anélkül, hogy részletesen elemeznénk, csak felsoroljuk az alcímeit (azaz azokat a területeket, amelyeken egy multinacionális cégnek felelős magatartást kell és lehet tanúsítania): Emberi jogok Munkaviszony és foglalkoztatási viszonyok Környezet Antikorrupció Fogyasztóvédelem Tudomány és technológia Verseny Adózás Az Irányelveknek nem alakult ki magyar gyakorlata, tekintve, hogy ez nem kötelező jogszabály, azonban egy magyar vonatkozású érdemi ügyben mégis született releváns megállapítás, amely a jelen helyzetre is extrapolálható: A termelő üzemekben a vezetők számára a nem teljes mértékben és mélységben ismert technológiák, illetve segédanyagok alkalmazása esetén a várható kockázatokat, a környezetet és emberi egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőket körültekintőbben kell felmérni, és azokat figyelembe véve kell intézkedéseket meghozni, az OECD Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pont nyilatkozata a Horgosi Imre kontra Visteon Hungary Kft. ügyben 69

70 Természetvédelem A modern értelemben vett természetvédelem alig több mint egy évszázados múltra tekint vissza, de a természet egyes elemeinek védelmére egészen régi példák is találhatók. A korai jogszabályokban a szabályozás jellemzően az ember számára hasznot hajtó erőforrások fenntartása, a természet javaihoz való rendezett hozzáférés (pl. erdő- és vadászati törvényekkel való) szabályozása volt. A későbbi, a 19. sz. végén meginduló, természetvédelmi jogalkotási folyamat már elsődleges szabályozásként kifejezetten a védetté nyilvánított növény- és állatfajok, természeti területek oltalmát szolgálták. Az 1980-as években megjelent a természetvédelem jogi szabályozása megújításának az igénye, a természeti környezet állapotának fokozódó romlása, a válságjelenségek kiszélesedése (pl. erdőpusztulás, a biológiai sokféleség csökkenése, természetes élőhelyek beszűkülése, pusztulása) miatt. A bányászati tevékenység legfőképpen a külszíni bányászat - több kedvezőtlen hatással járhat a természeti környezetre, s ezek közül az élőhelyek eltűnése, a biodiverzitás csökkenése, illetve a tájsebek keletkezése a legfontosabb lehetséges természetvédelmi problémák. A felhagyott bányászati területek rekultivációja több esetben elmarad, ezért fontos a bányászati jogszabályokban is a természetvédelmi kérdések rendezése, intézkedések kötelező előírása, a pénzügyi biztosítékok működtetésének rendszere, az esetleges szankcionálási lehetőségek rögzítése. Az ásványi nyersanyagok természetes előfordulási helyükön kizárólagos állami tulajdonban vannak, s az állam köteles a nyersanyaghoz való hozzáférést a környezet és természet védelmét elősegítve biztosítani. A tanulmány szempontjából legfontosabb, irányadó nemzetközi természetvédelmi egyezmények a biológiai sokféleség, az egyes különleges védelmet igénylő állat és növényfajok, valamint élőhelyek, illetve tájak védelme vonatkozásában az alábbiak: a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről szóló, 1971-es Ramsar-i egyezmény, - kihirdette a évi XLII. törvény a vándorló, vadon élő fajok nemzetközi védelméről szóló, 1979-ben született Bonni Egyezmény; kihirdette a évi 6. törvényerejű rendelet az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született Egyezmény a Biológiai Sokféleségről; kihirdette a évi LXXXI. törvény 2000-ben aláírt Európai Táj Egyezmény (Firenzei egyezmény), kihirdette a évi CXI. törvény A nemzetközi egyezmények hazánkat kötelezik a megfelelő intézkedések bevezetésére az e megállapodásokban vállalt kötelezettségek végrehajthatósága érdekében. Az EU természetvédelmi joganyagának legfontosabb részei a Tanács 92/43/EGK számú Irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről valamint a Tanács 79/409/EGK számú irányelve a vadon élő madarak védelméről, melynek helyébe ugyanezen címmel - a 2009/147/EK számú irányelv lépett. 70

71 Ez a két jogszabály az európai természetvédelmi jog alappillérei, melyek alapján kijelölt különleges madárvédelmi és különleges természetvédelmi területek összessége adja a NATURA 2000 természetvédelmi hálózatot. Magyarország a közösségi természetvédelmi szabályokat jogrendszerébe átültette, így e normákon keresztül kerülnek az EU-s előírások végrehajtásra. A Kvt. 23. (2) bekezdése rögzíti, hogy az élővilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetőleg funkcióit nem veszélyezteti. A részletesebb, a bányászati tevékenységek és az azokkal összefüggő természetvédelmi kérdések rendezése kapcsán releváns természetvédelmi normák az alábbiak: törvényi szintű szabályozás: a természet védelméről szóló évi LIII. törvény (Tvt.) a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] egyes rendelkezései rendeleti szintű szabályozás: 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről évi LIII. törvény a természet védelméről szabályozási relevanciája szervezetre a - természetvédelmi követelmények bányászati tevékenységek végzése esetén A szervezet által végzett tevékenységek természetvédelmi kérdései leginkább az érintett táj, védett növény-, illetve állatvilág, valamint természeti oltalom alatt álló területek védelme viszonylatában jelennek meg. A Tvt. a tájvédelem kapcsán kötelezettségként írja elő, hogy a tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról. A bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges - természetszerű állapotot kell kialakítani. A Tvt. emellett a védett ásványi képződményekre vonatkozó szabályok vonatkozásában előírja, hogy a bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, ősmaradványokat az igazgatóságnak be kell jelenteni, és lehetővé kell tenni a leletmentést. Ezzel összefüggésben említendő a Btv. 27. (6) bekezdésében foglalt előírása, mely szerint, amennyiben a szervezet bányászati 71

72 tevékenysége során szakmai-tudományos szempontból jelentős ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat tár fel, köteles tájékoztatni az illetékes hatóságokat és lehetővé kell tennie a lelet mentését. A Tvt. (de ezzel összhangban a Btv. is) tartalmazza a bányászati tevékenység és a bányatelek természetvédelmi célú korlátozásának lehetőségét. A bányafelügyelet - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - a bányászati tevékenységet korlátozhatja, vagy megtilthatja, illetőleg a bányatelket módosíthatja, ha a szervezet bányászati tevékenységének folytatása alatt előkerült természeti érték megóvása érdekében ez szükséges. Amennyiben a szervezet bányászati tevékenysége nem környezeti hatásvizsgálat- vagy egységes környezethasználati engedélyköteles, a védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárások során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre - bányatelek megállapításának, módosításának, - az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, - a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszaki üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá - a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésében. Amennyiben a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok alapján az adott tevékenység környezeti hatásvizsgálat vagy egységes környezethasználati engedélyköteles, a környezetvédelmi felügyelőség engedélye is szükséges annak megkezdéséhez. A természetvédelmi szakhatósági előírások alapját a Tvt.-ben megfogalmazott kötelezések és tilalmak adják. Eszerint a természeti értékek és területek csak olyan mértékben igénybe vehetők, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen. A termőföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan területek használata, igénybevétele során a természetes és természetközeli állapotú vízfelületeket, nádasokat és más vizes élőhelyeket, valamint a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát meg kell őrizni. Szigorú tilalmat rögzít a Tvt. a védett élőlények vonatkozásában is, mely tilalmak ugyancsak a természetvédelmi szakhatósági állásfoglalásokban jelennek meg környezeti hatásvizsgálati eljárás híján. Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása, s emellett a szervezetnek gondoskodnia kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, 72

73 idézetek (opcionális) vízháztartás megőrzéséről. Tilos továbbá a szervezet tevékenységével érintett területeken a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása évi XLVIII. törvény a bányászatról (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] szabályozási relevanciája szervezetre a - speciális tájrendezési és természetvédelmi előírások a bányászatban A Tvt. fentebb említett rendelkezéseivel összhangban a Btv. és Btv.Vhr. is igyekszik egyes előírásaival garantálni a táj megóvását, helyreállítását, illetve az erre szolgáló pénzügyi fedezet rendelkezésre állását is. A bányavállalkozó - tájrendezési tevékenysége keretében - köteles azt a külszíni területet, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt vagy lényegesen korlátozódott, a műszaki üzemi tervnek megfelelően, fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. A feltárási, kitermelési és meddőhányó hasznosítási tevékenységet jóváhagyott MÜT szerint kell végezni. A műszaki üzemi tervet úgy kell elkészíteni, hogy az biztosítsa az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, valamint a mezőés erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését, továbbá a tájrendezés teljesítését. A bányafelügyelet a tájrendezéshez szükséges feladatokról a bányavállalkozó által készített feltárási, kitermelési műszaki üzemi terv jóváhagyási eljárásában az érdekeltek meghallgatásával dönt. A tulajdonos köteles a - a tájrendezés végrehajtásának ütemezését is magában foglaló - tájrendezési tervet készíteni, és a bányafelügyelethez jóváhagyásra benyújtani. A 2006-ben beiktatott és 2009-ben módosított új szabály szerint a szervezetnek nem kell elvégeznie azoknak a bányászati célú mélyfúrásoknak a tájrendezését, melyek hasznosításra kerülnek, mely hasznosítás felülvizsgálatáról a bányafelügyelet hoz döntést. A mélyfúrásos technológiával kapcsolatos tájrendezési feladatok kapcsán a Btv. előírja, hogy a hatálybalépése előtt keletkezett, használaton kívüli bányászati célú mélyfúrásokkal kapcsolatos 73

74 tájrendezési feladatok elvégzésére az köteles, aki december 31- én e bányászati célú mélyfúrások tulajdonosa, vagy aki e határidő után a mélyfúrás tulajdonjogát megszerezte. A tájrendezési feladatok anyagi fedezete kapcsán a Btv. 22/A. (8)-(9) bekezdései tartalmazzák a szénhidrogén-kutatás, -feltárás, - és kitermelésre vonatkozó, pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó különös szabályokat. A pénzügyi biztosíték összege a költségvetésben megosztható a kutatási munkaprogram végrehajtásával kapcsolatos feladatok, valamint a várható bányakárok, tájrendezési és környezetmegóvási kötelezettségek fedezetére. Pénzügyi biztosítékként visszavonhatatlan vagy a bányafelügyelet jóváhagyásához kötött visszavonható bankgarancia fogadható el. A bányafelügyelet a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor hagyja jóvá, ha a bányavállalkozó a kutatási munkaprogramját teljesítette, vagy a kutatási területet visszaadta és a kutatással összefüggésben keletkezett bányakártalanítási, illetve tájrendezési, környezetmegóvási kötelezettsége nem maradt fenn. Engedély nélkül folytatott bányászati tevékenység kapcsán a tájrendezés kapcsán a Btv kimondja, hogy a bányafelügyelet azt a természetes vagy jogi személyt, amely a földtani kutatási tevékenységet kutatási engedély nélkül folytatja, bírsággal sújtja és elrendeli az eredeti állapot helyreállítását. A bányafelügyelet az eredeti állapot helyreállítását elrendelő határozatát munkavédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. A tájrendezésért való felelőssége a szervezetnek a bányatelek törlését követően is fennmarad. A bányavállalkozó kérelmére vagy hivatalból a bányatelket a bányafelügyelet a nyilvántartásból törli, azonban a bányatelek volt jogosultjának kötelezettségei a bányakárok megtérítése, a tájrendezés és a biztonság, valamint a környezet- és természetvédelem tekintetében a bányatelek törlését követően is fennállnak. A bányatelek kiterjedésének módosítására amint azt a Tvt. is általános jelleggel rögzíti lehetősége van a bányafelügyeletnek természetvédelmi okból is. Eszerint, ha a bányászati munkák végzése során a művelésre engedélyezett bányatelek területén a kitermelés befejezése előtt olyan természeti, környezeti, műemléki vagy régészeti érték válik ismertté, mely más módon nem védhető meg, az érintett hatóság határozata alapján - melyben rendelkezni kell a bányavállalkozó kártalanításáról is - a bányafelügyelet a bányatelket hivatalból csökkentheti. 74

75 Ha a már megállapított bányatelek területét a kitermelés befejezése vagy a koncesszió megszűnése előtt kivett hellyé nyilvánítják, az ebből eredő károkért a bányavállalkozót kártalanítás illeti meg. A Btv. Vhr. tájrendezésre vonatkozó részletes szabályi szerint mélyfúrásos technológia esetében a Vhr. alapján a tájrendezést a bányatelek megállapítása tárgyában hozott határozat előírásaival összhangban kell megtervezni, s a tájrendezésre vonatkozó műszaki üzemi tervvel összhangban végrehajtani, beleértve ebbe a használaton kívüli bányászati célú mélyfúrások tájrendezését is. A MÜT tájrendezési fejezetének tartalmaznia kell a bányászati tevékenységgel és külszíni létesítményeivel érintett, továbbá a bányászati tevékenység miatt maradandóan megváltozó felszíni terület környezetkímélő újrahasznosításának tervezett célját, a megvalósításhoz szükséges feladatok ismertetését és tervidőszaki ütemezését. A használaton kívüli bányászati célú mélyfúrások (e mélyfúrások során kialakított kutak) további hasznosítására vonatkozó felülvizsgálati kérelem konkrét tartalmi követelményeit a Vhr. sorolja fel a 13. (10) bekezdésében. A kitermelés befejezésére, a bányabezárásra vonatkozó műszaki üzemi terv végrehajtását, a tájrendezés befejezését a bányavállalkozó 30 napon belül köteles a bányakapitányságnak bejelenteni. A bányabezárás és a tájrendezés végrehajtásáról és a bányászati tevékenység befejezéséről a bányakapitányság határoz. idézetek (opcionális) Amennyiben a szervezetre vonatkozó felszámolási vagy végelszámolási eljárás indul, ennek tényét a bányakapitányság részére 8 napon belül írásban kötelező bejelentenie. A felszámoló, végelszámoló köteles intézkedni a bányavállalkozót - a külön jogszabályban foglaltakon túlmenően - terhelő környezet- és természetvédelmi, tájrendezési és bányakárral kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséről. Btv Kivett hely: ahol bányászati tevékenységet a kivettség szerint hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával szabad folytatni. Kivett helynek minősül a belterület, a külterület beépítésre szánt része, a közlekedési célt szolgáló terület, temető, vízfolyás vagy állóvíz medre, függőpálya vagy vezeték biztonsági, illetve védő övezete, vízi létesítmény, ivóvíz, ásvány-, gyógyvíz, bármely forrás és kijelölt védőterülete, védőerdő, gyógy- és üdülőhely védőövezete, a védett természeti terület, a műemléki, illetve régészeti védettség alatt álló ingatlan, továbbá a honvédelmi létesítmények területe, a külfejtés vonatkozásában a termőföld, valamint amit jogszabály a bányászati tevékenység tekintetében annak minősít. 75

76 A Tvt. 20. (1) bekezdésének értelmezése kapcsán merült fel a bányászati tevékenység természetvédelmi területen történő végzésének kérdése. E jogszabályhely kimondja, hogy bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges - természetszerű állapotot kell kialakítani. A Legfelsőbb Bíróság - Kfv. III /1998. számú határozatában - kifejtett álláspontja szerint téves az a következtetés, mely szerint a Tvt. e szakaszából a bányászati tevékenység folytatásának kötelezettsége származik, hanem a helyes értelmezés szerint még abban az esetben is, ha a bányászati tevékenységre a hatósági engedélyek kiadhatók, a tevékenységet oly módon kell végezni, hogy az a lehető legkisebb igénybevételt okozza. Ugyanezen döntés hangsúlyozza továbbá, hogy a bányatelek engedélyezési eljárása során a szakhatóságok állásfoglalásának beszerzése kötelező, bármelyik hozzájárulás hiánya megakadályozza a bányatelek megállapítását. Amennyiben pedig a vállalkozó bányatelek kialakítására engedélyt nem kap, bányászati tevékenység folytatására nem lesz jogosult, így e Tvt. szerinti rendelkezések érvényesítésére nem kerülhet sor. 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről - természetvédelmi kikötések szabályozási relevanciája a Amennyiben a szervezet tevékenysége során az e kormányrendelet hatálya alá tartozó veszélyes anyagokat alkalmaz, s biztonsági jelentés szervezetre készítésére kötelezett, e dokumentumban köteles feltüntetni a természeti területeket, a különleges természeti értéket képviselő területeket (különösen a védett természeti terület, Natura 2000 terület), műemlékeket és turisztikai nevezetességeket, valamint a természeti környezetre vonatkozó legfontosabb információk keretében - - a területre jellemző, a lehetséges veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetet eredményező és a következmények alakulására hatást gyakorló meteorológiai jellemzőket, illetve - a helyszínt jellemző, a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem biztonságos tevékenységére hatást gyakorló legfontosabb geológiai és hidrológiai jellemzőket is. A biztonsági jelentésnek tartalmaznia kell továbbá a természeti környezetnek a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetből adódó veszélyeztetettségét jellemző információkat. Az üzemeltető a biztonsági jelentésben - az azonosított veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset gyakorisága és következményei alapján valamennyi károsító hatásra (mérgező anyagok légköri terjedése, túlnyomás vagy sugárzó hő) vonatkozóan - meghatározza a sérülés egyéni kockázata értékeinek alapján a veszélyességi övezetet. 76

77 idézetek (opcionális) Az emberi sérülést okozó hatások mellett figyelembe kell venni a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem körül a környezetet és - ha ilyenek vannak - a különleges természeti értékeket is /2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről - Natura 2000 érintettség esetén irányadó kötelezettségek szabályozási Amennyiben a szervezet által folytatott tevékenység Natura 2000 relevanciája a védelem alá eső területre hatással lehet, a vonatkozó szervezetre kormányrendelet értelmében Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található, meghatározott fajok és élőhely-típusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A Natura 2000 terület fenntartási céljainak elérését nem veszélyeztető vagy nem sértő és a Natura 2000 terület jelölésekor jogszerűen, jogerős engedélynek megfelelően a szervezet által folytatott tevékenység korlátozás nélkül folytatható. A kormányrendelet azon területek vonatkozásában, melyek nem minősülnek védett természeti területnek, azonban Natura 2000 védelem alatt állnak, megtiltja bármely olyan tevékenység végzését, mely a kijelölés céljainak megvalósulását akadályozza. E területek vonatkozásában a felügyelőség engedélye szükséges a gyep feltöréséhez, felülvetéséhez, faültetvénnyé alakításához, a terület helyreállításához, illetve a jogszabályban meghatározott fa, facsoport, fás legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához. Amennyiben a szervezet olyan beruházást, tervet fogadna el, amely nem szolgálja közvetlenül valamely Natura 2000 terület természetvédelmi kezelését vagy ahhoz nem feltétlenül szükséges, azonban valamely Natura 2000 területre akár önmagában, akár más tervvel vagy beruházással együtt hatással lehet, a terv kidolgozójának, illetőleg a beruházást engedélyező hatóságnak vizsgálnia kell a terv, illetve beruházás által várhatóan az adott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére gyakorolt hatásokat. Ha e vizsgálat alapján a tervnek, illetve beruházásnak jelentős hatása lehet, a szervezet által készítendő hatásbecslési dokumentáció alapján a felügyelőség hatásbecslést végez. Abban az esetben, ha a tervezett tevékenység kapcsán nem kell stratégiai környezeti vizsgálatot, környezeti hatásvizsgálatot, vagy egységes környezethasználati engedélyezési eljárást lefolytatni, a hatásbecslést a felügyelőség hatósági, illetve szakhatósági eljárásában folytatja le. 77

78 idézetek (opcionális) Az adott terv akkor fogadható el, illetve a beruházás akkor engedélyezhető, ha a hatásbecslés alapján megállapítható, hogy a meghatározott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére, illetve területre kedvezőtlen hatással nem jár, továbbá - nem ellentétes a jelölés céljaival. Kedvezőtlen hatás esetén vizsgálni kell, hogy van-e a terv, illetve a beruházás megvalósítására egyéb ésszerű megoldás. Amennyiben nincs ilyen megoldás, de a tervhez, illetve a beruházáshoz közérdek fűződik, a terv elfogadható, illetve a beruházás engedélyezhető. A beruházást ilyenkor is úgy kell megvalósítani, hogy az a lehető legkisebb kedvezőtlen hatással járjon. Ennél jóval szigorúbb a szabályozás, amennyiben a terv kiemelt közösségi jelentőségű fajra vagy élőhelyre jelentős hatással bírhat, s ezen esetben a rendelet alapján a terv kizárólag kiemelt fontosságú közérdekből így az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának a fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése érdekében - fogadható el, illetőleg engedélyezhető. E terv vagy beruházás elfogadása, illetőleg engedélyezése előtt, amelyhez - a felsoroltakon kívül - egyéb kiemelt fontosságú közérdek fűződik, ki kell kérni az Európai Bizottság véleményét. Egyéb kiemelt fontosságú közérdeknek minősülhetnek különösen az ország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló célok. - 78

79 Levegőtisztaság-védelem A levegővédelmi szabályozás alapvető céljai közé tartozik a levegő jó minőségének megőrzése, illetve a levegőszennyezés mértékének a lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Új létesítmények elhelyezésénél fontos a megfelelő eszközök alkalmazása, melyek megelőzhetik a felmerülhető levegővédelmi problémákat. A bányászati tevékenységek végzése során felmerülhető levegőterhelés növekedése a nyersanyag kitermelés környékén és a kapcsolódó szállítási útvonalak mentén befolyásolhatja a levegő minőségét, de más környezeti elemek állapotát is. A palagáz bányászata során A palagáz és palaolaj kitermelésének hatásai a környezetre és az emberi egészségre című tanulmány szerint 11 az alábbi forrásokból származó levegőszennyezéssel lehet számolni: gépjárművek és a fúróberendezések kibocsátásai (zaj, szemcsés anyagok, SO2, NOx, NMVOC és CO); a földgáz feldolgozásából és szállításából származó kibocsátások (zaj, szemcsés anyagok, SO2, NOx, NMVOC és CO); a szennyvíztároló medencékben lévő vegyi anyagok párolgásából eredő kibocsátások; a túlfolyásból és a kutak kitöréseiből származó kibocsátások (a fúró vagy repesztő folyadék szétszóródása az üledékből származó részecskékkel keveredve). A termelés, a feldolgozás és a szállítás során esetleg kiszabaduló illékony metán is számításba veendő, mely anyag az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) közé tartozik. A fenti tevékenységek mellett pedig a jelentés említést tesz a rétegrepesztési folyamat miatt a vízbe, illetve ennek következtében a levegőbe jutó metánszennyezés lehetőségéről is. A levegőszennyezés gyakran országhatárokon átnyúló hatásai az államok közötti szinten is együttműködést és közös fellépést követel meg a hatékony fellépés érdekében, s az Európai Uniós környezetvédelmi szabályozási rendszerében is különös hangsúlyt kap a levegő tisztaságának védelme. A légszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó legfontosabb nemzetközi megállapodások: Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről (Genfi Egyezmény 1979) Bécsi egyezmény az ózonréteg védelméről (1985), kihirdette a 31/1990. (II. 16.) MT rendelet az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreal-i Egyezmény (1987); kihirdette a 35/1990. (II. 28.) MT rendelet az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről (1992); kihirdette a évi LX. törvény 11 A palagáz és palaolaj kitermelésének hatásai a környezetre és az emberi egészségre. Tanulmány; Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, A Tematikus Főosztály: Gazdaság- és Tudománypolitika 79

80 Az EU környezetvédelmi joganyagában számos jogszabály található, melyek rendezni kívánják az egyes szennyező anyagok, tevékenységek kibocsátásait, határértékeket, a szennyező forrásokra vonatkozó ellenőrzési és intézkedési lehetőségeket. Rendeleti szintű szabályozás az alábbi tárgykörökben született: az ózonréteget lebontó anyagokról (1005/2009/EK számú rendelet); az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló (842/2006/EK rendelet) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK Tanácsi irányelv módosításáról (166/2006/EK európai rendelet E-PRTR) A szabályozás kapcsán különbséget tehetünk az általában vett légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásra vonatkozó különös szabályok között. A rendelkezésünkre álló információk alapján a kifejezetten az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos normák a palagáz kitermelésében nem relevánsak lépett életbe az Európai Unióban a Szennyezés Kibocsátási és Átviteli Nyilvántartásról szóló (PRTR) rendelet, melynek értelmében 2008-tól egyes légszennyező anyagot kibocsátók évenkénti adatszolgáltatásra kötelezettek. Az OECD ajánlásában kezdeményezte a szennyezőanyag kibocsátás regiszterek felállítását, illetve az Aarhusi Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó PRTR Jegyzőkönyv részletes követelményeket fogalmaznak meg a PRTR megvalósításával kapcsolatosan. A nyilvántartás fizikai mértékegységben, általában egy évre vonatkozóan tartalmazza a szennyezőanyag kibocsátásokat, továbbá a hulladék formájában történő szennyezőanyag átvitelt. A rendelet hatálya alá a rendeletben szereplő listán szereplő tevékenységet folytató telephelyek tartoznak, melyek egy adott szennyezőanyag éves kibocsátása meghaladja az adott küszöbértéket. Hazánkban a 194/2007. (VII. 25.) Kormányrendelet célozza az E-PRTR létrehozását az EU rendelettel összhangban, s beillesztette annak követelményeit mind a felszíni, a felszín alatti vizek védelmével, a hulladékkal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségekkel, valamint a levegőtisztaság védelmével kapcsolatos szabályozásba. Irányelvi szinten a közösségi joganyag az alábbi tanulmányunk szempontjából releváns - szabályozásokat tartalmazza: az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló 2001/81/EK Irányelv a járművek hajtására használt kompressziós gyújtású motorok gázhalmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátása, valamint a járművek hajtására használt, földgáz- vagy PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2005/55/EK Irányelv 80

81 a levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló 2004/107/EK Irányelv a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50/EK Irányelv az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló 84/360/EGK Irányelv a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK Irányelv. A fenti irányelvek által előírt követelmények hazai átültetése megtörtént, a levegőtisztaság-védelmi szabályozásunk az uniós elvárások szerint kerültek módosításra, kiegészítésre. Az alapvetően irányadó rendelkezéseket a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló rendelet tartalmazza, mely a környezeti levegő minőségének tartós és hatékony megóvását célozza. Általános előírás a levegő-tisztaság védelmi szabályozásnak, hogy tilos a környezeti levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezést, vagy határértéken felüli légszennyezettséget okoz, valamint a levegő bűzzel való terhelése. A légszennyezést okozó tevékenységek tervezése, megvalósítása és működtetése során minden lehetséges intézkedést meg kell tenni azért, hogy megelőzhető legyen a légszennyező anyagok keletkezése, a kibocsátás pedig a legkisebb mértékűre legyen csökkenthető. Ennek érdekében az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni (best available technique: BAT), mely a kibocsátási határérték és a levegővédelmi követelmények megállapításának alapja A BAT a korszerű technikai színvonalnak megfelelő, legjobb rendelkezésre álló technika, melyet a kibocsátás megelőzése vagy csökkentése érdekében kell alkalmazni. A határértékek meghatározása és az azoknak való megfelelés a levegővédelmi jogszabályok lényegi eleme. Bizonyos esetekben egyedi határértékeket kell megállapítani, és ennek érdekében a felügyelőség kezében komoly mérlegelési lehetőség, illetve egyediesítésre vonatkozó kötelezettség van. A BAT figyelembevételével emissziós (kibocsátási) határértékeket kell megállapítani, s azokat minimális követelményként be kell tartani. Az erre vonatkozó szabályokat a légszennyezettségi és emissziós határértékekről szóló rendelet, illetve a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével kapcsolatos szabályokról szóló rendelet tartalmazza. A levegővédelmi szabályok kifejezetten előírják a meghatározott tevékenységek esetén hogy az engedélyezési eljárás során a hatóság köteles vizsgálni az elérhető legjobb technika engedélyezési eljárás idejében fennálló, tényleges szintjét. Ennek figyelembevételével a jogszabályban előírt kibocsátási határértéknél szigorúbb (egyedi) határérték, levegővédelmi követelmény írható elő. törvényi szintű szabályozás: a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény (Kvt.) rendeleti szintű szabályozás: a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 81

82 a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 6/2011. (I. 14.) VM rendelet évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól - levegő védelmének általános szabályai szabályozási A levegő tisztáságnak védelmére vonatkozó, Kvt-ben foglalt szabályok relevanciája a alapján a levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak szervezetre folyamataira és összetételére és a klímára. Általános kötelezettségként rögzíti a törvény, hogy a levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemű, szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli. A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek előállításánál és használatánál a szervezet köteles arra törekedni, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen. idézetek - (opcionális) 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről - levegővédelmi követelmények rögzítése szabályozási relevanciája a A rendelet általános tilalomként rögzíti, hogy tilos a légszennyezés, valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a szervezetre levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget, azaz a vonatkozó légszennyezettségi határérték túllépését eredményezi. A szervezet légszennyező forrás létesítéskor, és működtetése során köteles a hatásterületén gondoskodni a részére megállapított levegővédelmi követelmények teljesüléséről. A palagáz kitermelése kapcsán esetlegesen létesítésre és működtetésre kerülő, helyhez kötött légszennyező források létesítésekor a levegővédelmi követelményeket az engedélyezési eljárás során fő szabály szerint - úgy szükséges meghatározni, hogy - az elérhető legjobb technika alapján - annak várható levegőterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését. Abban az esetben, ha a légszennyező forrásnál az elérhető legjobb technikával nem biztosítható az egészségügyi határértékek betartása, az elérhető legjobb technikánál szigorúbb követelményeket kell a hatóságnak meghatároznia. 82

83 idézetek (opcionális) Az egyes, kötelezően meghatározandó levegővédelmi követelményeket a rendelet 6. számú, e követelmények megsértéséért kiszabható bírságok mértékére vonatkozó előírásokat a 9. számú melléklete tartalmazza. 6. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez Az engedélyben kötelezően meghatározandó levegővédelmi követelmények 1. pontforrás esetén az elérhető legjobb technika alapján meghatározott egyedi kibocsátási határérték, 2. a betartandó műszaki előírások, és az üzemeltetés egyéb feltételei, amelyeket az elérhető legjobb technika alapján kell meghatározni, 3. azok a betartandó feltételek, előírások, amelyek a levegőterhelés minimalizálásához, vagy a légszennyezés megelőzéséhez, a kibocsátási határértékek, és a légszennyezettségi határértékek betartásához szükségesek, 4. azok a betartandó feltételek, amelyek a nagy távolságú terjedés minimalizálásához, az országhatáron való átterjedés megelőzéséhez, és a környezet egészének magas szintű védelme érdekében szükségesek, 5. a tevékenység figyelemmel kíséréséhez szükséges monitorozási követelmények, meghatározva a mérési módszert és gyakoriságot, az értékelési módszert, valamint a hatóságok részére történő kötelező adatszolgáltatás módját és tartalmát, 6. a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltérő üzemi állapotok (pl. indítás, azonnali leállítás, üzemzavar és a tevékenység megszüntetése) esetén betartandó követelmények, 7. azok az intézkedések, amelyek a rendkívüli, váratlan légszennyezés megelőzéséhez, illetve annak bekövetkezése esetén, elhárításához szükségesek. 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről - levegőtisztaság-védelmi engedély szabályozási Légszennyező forrás létesítése, teljesítménybővítése, élettartamát relevanciája a meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, szervezetre használatba vétele esetén a levegővédelmi követelményeket levegőtisztaság-védelmi engedélyben határozza meg a hatóság. A rendelet értelmében a felügyelőség a levegőtisztaság-védelmi előírásokat egységes környezethasználati engedélyben, környezetvédelmi engedélyben, a létesítési engedélyezési eljárásban történő szakhatósági hozzájárulás kiadása során, vagy levegőtisztaságvédelmi engedélyezési eljárásban határozza meg. A hatóság követelmények kialakítása a levegőminőségi tervben és az ózoncsökkentési programban foglaltakra való tekintettel, az elérhető legjobb technika alapján kerül megállapításra. Ha a helyhez kötött légszennyező forrás létesítése esetén az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat keretében nem áll rendelkezésre adat, a felügyelőség az engedélyezéshez szükséges alap levegőterheltség 83

84 idézetek (opcionális) megállapítása, vagy a légszennyezettségi határértékek betarthatóságának ellenőrzése érdekében kötelezheti a légszennyező forrás üzemeltetőjét a helyhez kötött légszennyező forrás hatásterületére vonatkozó levegőterheltségi és levegőterhelési mérési terv elkészítésére. A helyhez kötött légszennyező pontforrás és a diffúz forrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell. Diffúz forrás a lehető legkevesebb légszennyező anyag levegőbe juttatásával alakítható ki, működtethető és tartható fenn. A diffúz forrás működtetése, fenntartása során az üzemeltető szervezet köteles gondoskodni a diffúz forrás környezetének és az ingatlannak a rendszeres karbantartásáról és tisztántartásáról. Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, illetve környezeti hatásvizsgálati eljárás hiányában a diffúz légszennyező források közül azok üzemeltetőjét, amellyel szemben hatósági intézkedés szükséges, a forrás bejelentésére kötelezi a környezetvédelmi hatóság. Ezen bejelentésre kötelezett diffúz légszennyező forrás működtetéséhez engedély szükséges. A felügyelőség az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály szerint az egyes diffúz forrásokra határozatban állapít meg kibocsátási határértéket, anyagfelhasználási határértéket, levegővédelmi követelményeket, mely engedély legfeljebb 5 évre adható ki /2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről - levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés szabályozási relevanciája a Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete szerinti légszennyező pont- és szervezetre diffúz források adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrásnak minősülnek. Az e fogalom körébe tartozó szennyező forrás üzemeltetőjének kötelező legkésőbb a légszennyező forrás működési engedélykérelmének benyújtásával egyidejűleg, vagy legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a rendeletben meghatározott adattartalommal levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést tenni a felügyelőség részére. Az alapbejelentést követően a szervezet amennyiben adatszolgáltatásra köteles - a tárgyévet követő év március 31-ig a rendelet szerinti adattartalommal éves levegőtisztaság-védelmi jelentést köteles benyújtani. A szervezet részére a felügyelőség - a légszennyező forrás levegőterhelését befolyásoló műszaki, technológiai sajátosságai miatt a rendeletben előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú 84

85 idézetek (opcionális) jelentéstételt is engedélyezhet. Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a levegőtisztaság-védelmi alapbejelentésben bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére. Az adatszolgáltatás formájára vonatkozóan a rendelet meghatározza, hogy az nyomtatványon vagy elektronikus űrlap igénybevételével, az ügyfélkapun keresztül is teljesíthető. Az adatszolgáltató szervezet köteles gondoskodni az elektronikus dokumentumok mentéséről, valamint az adatokat elektronikusan előállító és továbbító eljárások rögzítéséről, emellett az adatszolgáltatás, valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető. Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, a bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli szabályokkal, statisztikai rendszerrel, valamint egyéb nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért a bejelentésre kötelezett felelős. - 4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szabályozási - levegőterheltségi és kibocsátási határértékek relevanciája szervezetre a A szervezet tevékenységének végzése során működő, helyhez kötött légszennyező pontforrásokra az e rendeletben meghatározott anyagok kibocsátása esetén - technológiai (általános, eljárásspecifikus) kibocsátási határértéket vagy egyedi kibocsátási határértéket, és össztömegű kibocsátási határértéket kell alkalmazni, illetve megállapítani. A rendelet továbbá tartalmazza a levegőterheltségi szintre és az arra vonatkozó határértékeket is. Levegőtisztaság-védelmi szempontból, illetve egészségvédelmi érdekek figyelembevételével különösen jelentős technológiákra vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket külön rendeletek állapítanak meg, s az általános technológiai kibocsátási határértékek a meghatározott technológiákra csak akkor alkalmazhatók, ha e jogszabályok előírják: - a 140 kwth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály, - az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály, - a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály állapítja meg. 85

86 idézetek (opcionális) - 6/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szabályozási - kibocsátások ellenőrzése, értékelése relevanciája szervezetre a A levegőterheltségi szintet a rendelet egyes mellékleteiben foglalt szempontok figyelembevételével a környezetvédelmi hatóság által - kijelölt mérőponton kell végezni. A mérések történhetnek állandó helyre telepített mérőrendszerrel vagy időszakosan, ismételt, illetve eseti méréssel is. Amennyiben a szervezetet a felügyelőség folyamatos és időszakos mérésekre történő kötelezi, a kötelezés tartalmazza - az ellenőrizendő légszennyező forrást, - a mérések időpontját, időtartamát és gyakoriságát, - a mérendő légszennyező anyagokat, - a mérések alatti üzemviteli körülményeket és - a mintavételi helyek kialakítását. A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartásáról az üzemeltető szervezetnek kell gondoskodnia. A mérőrendszerek kialakítását és működését a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi. Helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásának ellenőrzése során szabványos, vagy azzal bizonyítottan egyenértékű eredményt adó mérési módszert kell alkalmazni. A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását - a gyártó által meghatározott gyakorisággal - az üzemeltetőnek kell elvégezni. A helyhez kötött légszennyező pontforrás kibocsátásának ellenőrzését: a) folyamatos méréssel, b) időszakos méréssel vagy c) számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével kell elvégezni (kibocsátás ellenőrzés). A környezetvédelmi hatóság folyamatos kibocsátás ellenőrzést a következő esetekben írhat elő: - azon pontforrások esetében, ahol egyes légszennyező anyagok tekintetében a határérték betartása csak légtisztító berendezéssel biztosítható, de a műszaki kialakítás folytán a technológia tartósan működtethető a légtisztító berendezés nélkül, - azok technológiai berendezések esetében, amelyeknél gyakori a rendkívüli légszennyezéssel járó üzemzavar, - a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott, az I. különösen veszélyes fokozatba sorolt légszennyező anyagokat kibocsátó berendezések, technológiák 86

87 esetén, - ha légszennyező anyagok kibocsátásának meghatározása megbízhatóan csak folyamatos méréssel történhet. A folyamatos ellenőrzés során az üzemeltetőnek biztosítani kell a környezetvédelmi hatóság részére a beépített műszerek mérési adatainak folyamatos ellenőrzését, a környezetvédelmi hatóság által meghatározott módon. Időszakos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését a rendelet 14. mellékletében található listán szereplő konkrét tevékenységek végzése esetén, illetve ötévenként javasolt a mérés minden egyéb technológiánál, amelynél a kibocsátás méréssel egyértelműen meghatározható. Az időszakos mérések során alkalmazandó mérőhelyet az üzemeltetőnek úgy kell kialakítani, hogy a szabványos és biztonságos mérés lehetősége bármely időpontban biztosítva legyen. Az üzemeltető feladata a folyamatos mérőrendszerek és az időszakos mérésekhez szükséges mérőhelyek kiépítése, valamint a méréshez szükséges állapotuk folyamatos fenntartása. Minden olyan légszennyező tevékenység esetén, amelynél a folyamatos vagy időszakos mérés alkalmazása nem kötelező vagy technikailag nem végezhető el, a kibocsátás ellenőrzése anyagmérlegen vagy más módszer alkalmazásán alapuló számítással történik. Az ellenőrzést levegőtisztaság-védelmi szakértő végezheti el. Amennyiben a környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt a légszennyezés csökkentésére, megszüntetésére, illetve az ezzel járó intézkedésekre kötelezi, a kibocsátás ellenőrzését az üzemeltető - folyamatos vagy időszaki mérés esetén - mérőszervezetével elvégezheti, vagy azzal mérőszervezetet bízhat meg, számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével történő kibocsátás ellenőrzés esetén az ellenőrzést azonban csak levegőtisztaság-védelmi szakértő végezheti. A rendelet egyes mellékletei meghatározzák a mérési adatok minőségi követelményeit, a levegő ózontartalmával kapcsolatos előírásokat, illetve a levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén tartalmának meghatározásához felhasználható adatok minőségi követelményeit is. A létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben fel kell tüntetni: - a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat, felhasznált alap és segédanyagokat; 87

88 - a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket; - a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást; - a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait; - a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét. Az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és az éves jelentéshez előírt összesítést el kell végezni. Az üzemnaplót a környezetvédelmi hatóság jogosult ellenőrizni, és az üzemeltetőt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni. Amennyiben a határérték-túllépést bizonyíthatóan természetes forrás vagy természeti jelenség okozza, a túllépés értékelésénél külön kell kezelni és nyilvántartani ezen eseteket. Az üzemeltető a folyamatos kibocsátás-ellenőrzés eredményeiről évente összefoglaló jelentést készít, és azt a tárgyévet követő év március 31-ig - az időszakos mérésekről készült vizsgálati jegyzőkönyvet a tárgyévet követő év március 31-ig - a környezetvédelmi hatósághoz benyújtja. A számításon alapuló éves adatszolgáltatáshoz csatolt jelentésnek tartalmaznia kell a számítások módját és az ehhez felhasznált, az üzemnapló alapján összesített és feldolgozott adatokat. A kibocsátás-ellenőrzés adatait, részeredményeit és a pontforrás üzemnaplóját, valamint az éves jelentéseket az üzemeltető az adatrögzítéstől számított 5 évig köteles megőrizni. A kibocsátási határértékkel szabályozott diffúz források vizsgálatára vonatkozó szabályokat a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály állapítja meg. idézetek (opcionális) - 88

89 Vízvédelem A palagáz-kitermeléssel kapcsolatban a vonatkozó szakmai háttéranyagok 12 problémaként elsősorban a potenciális nagymértékű vízfogyasztást, a felszín alatti vízkészletek, különösen az ivóvízkészletek potenciális vegyi szennyezésének lehetőségét, a szennyezett víz kezelésének és a felszíni vizek veszélyeztetésének problémakörét említik. A felszíni, illetve a felszín alatti vizek védelmének tárgyköre egyrészről ezen környezeti elemek szennyezések elleni védelmét célozza (vizek minőségének védelme), másrészről a víz, mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrás készleteinek védelmét (mennyiségi vízvédelem) kívánja megvalósítani. E kettős célkitűzés jól nyomon követhető a vonatkozó jogszabályi környezetben is. A következőkben azon jogszabályok listáját közöljük, amelyek az Európai Unió szintjén érvényesülnek a felszíni és felszín alatti vizek védelme vonatkozásában és amely jogszabályok releváns, alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaznak a palagázkitermelés szempontjából is. Általánosságban elmondható, hogy a vonatkozó szabályozási tárgykörök túlnyomó része az Európai Unióban harmonizált, ami azt jelenti, hogy a Közösség irányelvek útján írja elő a valamennyi tagállamban megfelelően szabályozandó tárgyköröket. A vizek védelme szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek: 2000/60/EK irányelv a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (víz keretirányelv) 2006/118/EK irányelv a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről 1986/280/EGK tanácsi irányelv a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában szereplő egyes veszélyes anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről 2006/11/EK irányelv a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről 1998/83/EK irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről Az érintett jogszabályokat hazánk kivétel nélkül átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem ljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett hazai jogszabályok: Minőségi vízvédelem évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről /2308(INI) , jelentéstervezet a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól (2011/2308(INI)) Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság. 89

90 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól 12/1997. (VIII. 29.) KHVM rendelet a termelt és szolgáltatott vizek gázmentesítéséről Mennyiségi vízvédelem évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Felszíni és felszín alatti vizek általános védelme szabályozási relevanciája a szervezetre Vizeink és ezen belül felszín alatti vizeink védelmének alapvető szabályait a környezetvédelmi törvény tartalmazza. A törvény a környezeti elemek és így a felszín alatti vizek védelmének általános szabályát írja elő. Meghatározza többek között a védelem alapelveit (elővigyázatosság, megelőzés, helyreállítás, felelősség, együttműködés, tájékozódás, tájékoztatás és 90

91 nyilvánosság). Egyrészt kimondja a környezeti elemek egységes védelmének általános követelményét, másrészt tartalmazza a vizek védelmének alapvető szabályait. A törvény kimondja, hogy a környezet igénybevétele esetén gondoskodni kell arról, hogy a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon, a vízi és víz közeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak. Az általános minőségi védelmi szinthez képest az ivóvízellátást biztosító és az ásvány- és gyógyvízkibocsátást szolgáló vízkészleteket fokozott védelemben részesíti a törvény. idézetek Relevanciája a törvénynek a szervezet szempontjából elsősorban abban van, hogy a környezetvédelmi keret-törvény szabályaira épülnek az egyes környezeti elemek védelmével kapcsolatos részletszabályok. 18. (1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére (beleértve a hőmérsékleti viszonyait is) és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára, a víztartó képződményekre és azok fedőrétegeire, valamint a vízzel kapcsolatosan - jogszabályban vagy hatósági határozatban - kijelölt megkülönböztetett védelem alatt álló (védett) területekre. (5) A környezet igénybevételét és használatát úgy kell megszervezni és végezni, hogy a vizek állapotára vonatkozó környezeti célkitűzések teljesüljenek, így különösen: a) a felszíni és a felszín alatti vizek állapota ne romoljon, b) a felszíni és felszín alatti vizek jó állapota a külön jogszabály szerinti környezeti követelmények teljesítése révén megvalósuljon. 19. (1) A víz - mint alapvető életfeltétel és korlátozottan előforduló erőforrás - kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlet típusonként a területi adottságoknak megfelelően, igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani. (3) A környezet igénybevétele - így különösen a vízviszonyokba történő beavatkozások - esetén gondoskodni kell arról, hogy a) a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon; b) a vízi és vízközeli, továbbá a felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek, valamint c) a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak. 21. (1) A vizek igénybevétele, terhelése, a vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése - megfelelő kezelést követően - csak olyan módon történhet, amely a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minőségi megújulását nem veszélyezteti. (2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A kitermelést 91

92 és a használt víznek a vizekbe történő visszavezetését, valamint a vizek átvezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és -befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne veszélyeztesse. 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről A rendelet fő szabályozási a felszín alatti vizek szabályozási - jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, - szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével, - hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, - a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatok, jogok és kötelezettségek megállapítása. relevanciája szervezetre a A rendelet meghatározza a földtani közeg és a felszín alatti vizek állapotát érintő tevékenységeket, tartalmazza az egyes tevékenységek engedélyezési módját és a kármentesítés menetét. A rendelet meghatározza a tevékenység folytatásának kereteit a felszín alatti vizek védelme szempontjából. A rendeletben szabályozott legfőbb kötelezettségek, előírások: A vizek védelmével kapcsolatban általános célkitűzés, hogy a felszín alatti víztestek állapota feleljen meg a jó állapot, azaz a jó mennyiségi és minőségi állapot követelményeinek. Ezen állapot jellemzőit a rendelet részletesen meg is határozza [4. (4)-(5) bekezdések]. Ezen állapot elérése, megtartása érdekében az illetékes környezetvédelmi felügyelőség - ellenőrzi a felszín alatti vizek állapotát befolyásoló tevékenységeket, és ha indokolt, intézkedik az engedélyek módosításáról, visszavonásáról, amennyiben szükséges a Kvt a szerinti környezetvédelmi felülvizsgálattal; - intézkedik a környezethasználók felelősségébe tartozó környezethasználati monitoring kiegészítéséről, módosításáról - ha szükséges, módosítja az általa megállapított környezeti követelményeket, illetve kezdeményezi a környezeti követelményekre, határértékekre vonatkozó előírások módosítását; - felülvizsgálja a vízkivételekre vonatkozó engedélyeket. A területeket a felszín alatti víz állapotának érzékenysége, továbbá minőségének védelme szempontjából osztályozza a jogszabály a felszín alatti víz utánpótlódása, földtani közeg vízvezető-képessége, továbbá a megkülönböztetett (fokozott) védelem alatt álló területek figyelembevétele alapján. Egy adott terület a felszín alatti víz állapotának érzékenysége szempontjából lehet fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny terület. Az osztályozás ismérveit és a 92

93 kategóriák részletesebb felbontását a 2. számú melléklet tartalmazza. (7. ) A települések érzékenység szerinti besorolásának azért van jelentősége, mert más védelmi szempontokat, korlátozásokat és tilalmakat állapít meg a jogszabály az egyes érzékenységi kategóriákra vonatkozóan. A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról a 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet rendelkezik. A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető (ezeket az adott engedélyezési eljárás során a környezetvédelmi felügyelőség írja elő) a legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával. A tevékenység végzése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az hosszú távon se veszélyeztesse a felszín alatti vizek jó állapotát, a környezeti célkitűzések teljesülését. (8. ) A mennyiségi vízvédelem érdekében további előírás, hogy a tevékenység nem okozhatja az adott víztestre megállapított igénybevételi határérték túllépését, nem vezethet továbbá a felszín alatti víztest kémiai és fizikai állapotromlásához, ide értve a káros víz(nyomás)szint (a továbbiakban: vízszint) emelkedését is. (9. ) A leírtak mellett, a felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny területeken az általánoshoz képest szigorúbb előírások érvényesülnek; a jogszabály részletesen felsorolja, hogy mely tevékenységek végzése tilos, vagy végezhető meghatározott feltételek szerint. [9. (4)-(7) bekezdés] A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területek besorolásához az érzékenységi kategóriába tartozás szempontjait a rendelet 2. számú melléklete rögzíti, amely január 1-jén lépett hatályba, a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken lévő települések besorolásáról szóló 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelettel egyidejűleg. Nyilvánvalóan, a tevékenység végzése szempontjából jelentősége van annak, hogy a beruházás helyszíneként kiválasztott település a KvVM rendelet hatálya alá tartozik-e, avagy sem, hiszen más, szigorúbb szabályok érvényesülnek az általánoshoz képest ebben az esetben. A minőségi vízvédelem tekintetében a szennyező anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására, a felszín alatti vizek jó minőségi állapotának biztosítása érdekében a rendelet meghatározza a tevékenységek végzésének részletes feltételeit (10. ), így többek között előírja, hogy a tevékenység - végzése során szennyező anyag, illetve lebomlása esetén ilyen anyagok keletkezéséhez vezető anyagok használata, illetve elhelyezése csak környezetvédelmi megelőző intézkedéssel, és 93

94 - az engedélyezhető közvetlen bevezetések kivételével - műszaki védelemmel folytatható; - a felszín alatti víz, földtani közeg (B) szennyezettségi határértéknél kedvezőbb állapotának lehetőség szerinti megőrzésével végezhető; - nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint amit a felszín alatti víz, a földtani közeg (B) szennyezettségi határértéke vagy az annál magasabb (Ab) bizonyított háttérkoncentráció, továbbá az (E) egyedi szennyezettségi határérték, illetve kármentesítés esetében a (D) kármentesítési célállapot határérték jellemez, kivéve a (3) és (4) bekezdésekben foglalt esetet; - nem eredményezheti a víztest jó kémiai állapotának romlását, valamint a szennyezőanyag koncentrációk jelentős és tartós emelkedését; - részeként végzett bevezetést, elhelyezést csak engedéllyel lehet folytatni. Speciálisan a szóban forgó tevékenységre is vonatkozó előírást találunk a rendelet 11. (2) bekezdésében, amely meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a technológiai vizek mélyinjektálással történő ártalmatlanítását. A jogszabály alapján a környezetvédelmi felügyelőség engedélyét kell kérni (vízjogi engedély) a következő tevékenységekhez (13. ): Szennyező anyag a) elhelyezése, b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése, c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is, d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése Az engedélyköteles tevékenység folytatójának az engedély megszerzése céljából elővizsgálatot kell végeznie. A hatóság az elővizsgálat eredményeire támaszkodó, a rendelet 4. számú melléklete szerinti kérelem alapján dönt az engedély kiadása felől. Amennyiben az engedélyköteles tevékenységhez egységes környezethasználati engedély megszerzése kötelező, úgy a felügyelőség az engedélyt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban adja meg. Az engedélyezési eljárás során a hatóság előírja a tevékenység folytatásának részletes feltételeit, amelyeket a rendelet aiban foglaltak, továbbá a rendelet 5. számú mellékletében írtak alapján határoznak meg. A rendelet hatálya alá tartozó, engedély-köteles tevékenységet végezni kívánó környezethasználók bejelentés és részletes 94

95 adatszolgáltatás teljesítésére kötelezettek. A bejelentés, illetve adatszolgáltatás módja és tartalma (alap, illetve részletes adatlap) az adott, folytatni kívánt tevékenység jellemzőitől függ, a rendelet ában foglalt feltételek alapján. A tevékenység során észlelt környezetszennyezést, károsodást a környezethasználó köteles a felügyelőségnek bejelenteni és a kár elhárítás érdekében a jogszabályban foglalt, szükséges intézkedéseket megtenni (19. ). Végül, a jogszabály által előírt kötelezettségek megszegéséért az egyéb jogkövetkezményeken kívül (engedély visszavonása, felfüggesztése), a törvény bevezeti a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos bírság intézményét, amelynek összegét a jogszabály ában meghatározott módon kell kiszámolni és alkalmazni. 6. (1) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) intézkedéseket tesz: a) a szennyező anyagok felszín alatti vízbe, illetve a földtani közegbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására a ok figyelembevételével, b) a felszín alatti víztestek állapotromlásának megakadályozására, c) a romló tendenciák megfordítására, ha az érintett felszín alatti víztest állapotjellemzői elérték a megfordítási pontot, d) a gyenge és a veszélyeztetett helyzetű víztestek állapotának javítására a környezethasználatokra vonatkozó engedélyek felülvizsgálata, illetve más hatóság által történő felülvizsgálatának kezdeményezése által. (2) Az (1) bekezdésben foglalt intézkedések érdekében a felügyelőség: a) áttekinti, mi veszélyezteti a jó állapot elérését, illetve megőrzését; b) ellenőrzi a felszín alatti vizek állapotát befolyásoló tevékenységeket, és ha indokolt, intézkedik az engedélyek módosításáról, visszavonásáról, amennyiben szükséges a Kvt a szerinti környezetvédelmi felülvizsgálattal; c) intézkedik a környezethasználók felelősségébe tartozó környezethasználati monitoring kiegészítéséről, módosításáról, illetve kezdeményezi az 5. (5) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve az országos monitoring, valamint a települési monitoring érintett elemeinek felülvizsgálatát; d) ha szükséges, módosítja az általa megállapított környezeti követelményeket, illetve kezdeményezi a környezeti követelményekre, határértékekre vonatkozó előírások módosítását; e) felülvizsgálja a vízkivételekre vonatkozó engedélyeket. (3) Amennyiben az (A) háttér-koncentráció vagy az (Ab) bizonyított háttér-koncentráció meghaladja a megfordítási pontot - figyelembe véve a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben foglaltakat is - a felügyelőség mérlegelheti az intézkedések szükségességét. idézetek 95

96 (5) Amennyiben a 4. -ban foglalt célkitűzések elérését esetleg veszélyeztető, pontszerű szennyező forrásokból és szennyezett területekről elszivárgó szennyező anyagok által érintett felszín alatti térrészek (szennyeződési csóvák) alakultak ki, azok hatásának értékelése szükséges, a szennyező anyag várható megjelenési helyén létesített monitoringra alapozva. További tendencia-értékeléseket kell végezni az azonosított szennyező anyagok vonatkozásában annak ellenőrzésére, hogy a szennyezett területekről származó csóvák kiterjedése nem növekszik, azok a felszín alatti víztest vagy víztest csoport kémiai állapotát nem rontják, és nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre és a környezetre. (6) Az (5) bekezdés szerinti monitoring létesítése és üzemeltetése annak a kötelessége, aki a szennyezésért, károsodásért a felelős. 7. (1) A területeket a felszín alatti víz állapotának érzékenysége, továbbá minőségének védelme szempontjából osztályozni kell a felszín alatti víz utánpótlódása, földtani közeg vízvezető-képessége, továbbá a megkülönböztetett (fokozott) védelem alatt álló területek figyelembevétele alapján. (2) Egy adott terület a felszín alatti víz állapotának érzékenysége szempontjából lehet fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny terület. (3) A (2) bekezdés szerinti osztályozás ismérveit és a kategóriák részletesebb felbontását a 2. számú melléklet tartalmazza. A rendelet 8. a) pontja szerint A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető a külön jogszabály szerinti legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával. A vízhasználatokkal illetve az üzemi tevékenységgel összefüggésben keletkezett szennyvizek, technológiai szennyvizek ártalommentes elhelyezését biztosítani kell. A rendelet 8. b) pontja szerint A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak ellenőrzött körülmények között történhet, beleértve a monitoring kialakítását, működtetését, és az adatszolgáltatást. 8. A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak a) környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető a külön jogszabály szerinti legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával; c) úgy végezhető, hogy hosszú távon se veszélyeztesse a felszín alatti vizek jó állapotát, a környezeti célkitűzések teljesülését. 9. (1) A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység (4) A felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny 96

97 területeken a 41. (8) bekezdésének c) pontjában foglaltak kivételével tilos a) a felszíni vizek pótlása felszín alatti vízből; b) olyan tevékenység végzése, amelynek következtében a fedőrétegek eltávolítása révén felszínre kerül a felszín alatti víz; c) olyan bányászati tevékenység végzése, amelynek következtében a külszín megbontásával kialakított bányatalp a maximális karsztvízszintet 10 m-en belül megközelíti; d) a szén-dioxid geológiai tárolása. (5) A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken: a) a felszíni vizek pótlása felszín alatti vízből a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben foglaltak szerint történhet; b) akkor végezhető olyan tevékenység, amelynek következtében a fedőréteg eltávolítása révén felszínre kerül a felszín alatti víz, ha biztosított az (1) bekezdés és a 10. (1) bekezdés szerinti előírások teljesülése. (6) A 13. -ban foglaltak figyelembevételével engedélyezhető: a) a felszín alatti vízdúsítás, azaz a víz közvetlen vagy közvetett bevezetése a felszín alatti vízbe a kitermelhető felszín alatti víz mennyiségének szennyezés nélküli növelése érdekében; b) a kitermelt felszín alatti vizek ugyanazon vagy azonos célra használt rétegbe történő visszajuttatása, ha biztosított, hogy a visszasajtolt víz nem tartalmaz a kitermelt víztől eltérő anyagot és nem okoz kedvezőtlen minőségváltozást ba) geotermikus energia hasznosítás céljából zárt rendszerű technológiával, bb) a szilárd ásványi nyersanyagok bányászatához kapcsolódó, az ásványi nyersanyagok kitermelésétől elkülönülő rendszerben, bc) a mélyépítési, illetve fenntartási munkák során. (7) A (6) bekezdés szerinti kivételek akkor alkalmazhatók, ha a felügyelőség meggyőződött róla, hogy a felszín alatti vízre - különösen annak minőségére - gyakorolt hatás hatékony figyelemmel kísérése megfelelő módon biztosított. A rendelet 10. (1) alapján A felszín alatti vizek jó minőségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység végzése során szennyező anyag, illetve lebomlása esetén ilyen anyagok keletkezéséhez vezető anyagok használata, illetve elhelyezése csak műszaki védelemmel folytatható. 11. (1) Tilos szennyező anyagnak mélyinjektálással történő elhelyezése vagy bármilyen módon történő mélybesajtolása, kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat. (2) A felszín alatti vízbe, földtani közegbe a (3) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén, az olyan természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani képződménybe, amely a szennyező anyagok - beleértve a szén-dioxidot is - továbbterjedése szempontjából zártnak tekinthető szénhidrogén tároló, a felszín alatti víz minőségromlás minden jelenlegi vagy jövőbeni veszélyének 97

98 kizárásával a 13. szerint engedélyezhető: a) az olyan veszélyes anyagokat nem tartalmazó vizek visszasajtolása, amelyek a bányászati kutatáshoz, feltáráshoz, kitermeléshez tartozó tevékenységből származnak, b) természetes összetételű vizek besajtolása szénhidrogén kitermelés elősegítésére, c) a természetes gáz vagy a cseppfolyósított földgáz besajtolása tárolási céllal, d) veszélyes anyagokat nem tartalmazó szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos elhelyezése. (3) A (2) bekezdés szerinti tevékenységre engedély akkor adható ki, ha komplex értékelésre támaszkodó vizsgálatokkal is bizonyított, hogy a visszasajtolás, besajtolás: a) az adott tevékenységből származik és nem tartalmaz az adott tevékenységből származótól eltérő anyagot, és b) a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése az elérhető legjobb technika alkalmazásával történik, és c) nem veszélyezteti a környezeti elemek - különösen a felszín alatti vizek - mennyiségi és minőségi viszonyait, a környezeti célkitűzések teljesülését, továbbá d) az a), b) és c) pontokban foglaltak teljesülése ellenőrzött. 13. (1) Szennyező anyag a) elhelyezése, b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése, c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is, d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése engedélyköteles tevékenység. (5) Az engedélyköteles tevékenység folytatójának az (1) bekezdésben szereplő engedély megszerzése céljából elővizsgálatot kell végeznie. Ennek keretében vízfolyásba történő bevezetés esetén vizsgálni kell a vízfolyás időszakosságát is. (6) A hatóság az elővizsgálat eredményeire támaszkodó, e rendelet 4. számú melléklete szerinti kérelem alapján dönt az engedély kiadása felől. (8) Amennyiben az engedélyköteles tevékenységhez egységes környezethasználati engedély megszerzése kötelező, úgy a felügyelőség az (1) bekezdés szerinti engedélyt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban adja meg. (10) Az engedélyező hatóság az (1) bekezdés szerinti engedélyt, - ha a felügyelőség a 13. (1) bekezdése szerinti engedélyezési eljárásban szakhatóságként vesz részt - a felügyelőség a szakhatósági állásfoglalását meghatározott időre, de legfeljebb tizenkét évre adja ki, és azt legalább négyévenként felülvizsgálja. (12) A közvetlen bevezetésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azokra az esetekre is, ha a szennyező anyag a felszín alatti vízszint emelkedése miatt kerül közvetlenül a telített zónába. 98

99 16. (1) A felszín alatti víz veszélyeztetésével, terhelésével járó tevékenységek jellemzőit az Alap-bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű bejelentőlapon (a továbbiakban: alap-adatlap), illetve Részletes bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű adatlapon (a továbbiakban: részletesadatlap), valamint Éves jelentés a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű jelentésben (a továbbiakban: éves jelentés) kell benyújtani az engedélyköteles tevékenység helye szerint illetékes felügyelőséghez (a továbbiakban: bejelentés). (2) Alap-adatlap benyújtására kötelezett a) az engedélyköteles tevékenységet e rendelet hatálybalépését követően megkezdeni szándékozó, a 13. (1) bekezdés szerinti engedély vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás iránt kérelmet benyújtó; b) akit a felügyelőség kötelez; c) aki a 13. (1) bekezdés szerint engedélyköteles tevékenységet végez. (3) Részletes-adatlap benyújtására kötelezett a) a (2) bekezdés a) pont szerinti kérelmet benyújtó; b) akit a felügyelőség az alap-adatlapban foglaltak alapján arra kötelez; c) aki a földtani közegben, illetve a felszín alatti vízbe közvetlen bevezetést végez vagy tevékenysége során szennyező anyagot helyez el ca) évi 100 tonna felett, amelynél a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l vagy azon felüli, cb) évi 1 tonna felett, amelynél a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l alatti. (4) Éves jelentést a (2) és (3) bekezdés szerinti azon kötelezettnek kell benyújtani, akit erre a felügyelőség - az alap-adatlap, illetőleg a részletes-adatlap adatainak értékelése alapján - kötelez. (5) Éves jelentést kell benyújtani az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete szerinti azon környezethasználónak is, aki a rendelet I. Mellékletében meghatározott, az ott megadott kapacitásküszöböt meghaladó tevékenysége során a rendelet II. Mellékletében meghatározott szennyező anyagok a vonatkozó küszöbértéket meghaladóan a felszín alatti vízbe, illetve földtani közegbe bocsát. (6) Az alap-adatlapot, illetőleg a részletes-adatlapot a benyújtás időpontjában érvényes adatok közlésével: a) a (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés a) pontja szerinti kötelezett az engedély iránti kérelem benyújtásakor, annak részeként, b) a (2) bekezdés b) és c) pontjai, illetve a (3) bekezdés b) és c) pontjai szerinti kötelezett a határozatban megjelölt határidőre köteles benyújtani. (7) Az éves jelentést a tárgyévre vonatkozóan, a tárgyévet követő év március 31-éig kell benyújtani. 99

100 (8) A tárgyévben az alap-adatlapon közölt adatokban bekövetkezett változást - az anyagforgalomban bekövetkezett 25%-nál nagyobb változás fölött, bevezetéseknél minden esetben - be kell jelenteni az illetékes felügyelőségnél a tárgyév utolsó napján érvényes adatokkal az éves jelentés részeként vagy új alap-adatlapon. 19. (1) A környezethasználó a felszín alatti vízben, illetve földtani közegben okozott szennyezést, illetve károsodást a felügyelőségnek köteles bejelenteni, illetőleg azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás esetén köteles megkezdeni a kárelhárítást a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően. 21. (1) A pontszerű szennyező forráshoz tartozó valószínűsíthető szennyezettség, illetve károsodás esetén a 19. (9) bekezdésében foglaltak figyelembevételével a köz érdekében kármentesítést kell végezni. (2) Kármentesítésre kötelezett, aki a Kvt /A. -ában meghatározottak szerint felelősséggel tartozik. (4) A kármentesítés szakaszai: a) tényfeltárás, amely felderítő és részletes vizsgálatból állhat; b) beavatkozás; c) az a) és b) pontokban meghatározott szakaszokban, illetve azokat követően folytatott monitoring. (6) A kármentesítés során biztosítani kell, hogy a szennyeződés (B) szennyezettségi határértéket meghaladóan ne tevődjön át más környezeti elemre, a felszín alatti víz, a földtani közeg nem szennyezett részeire, illetve, hogy az a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjon, és ne okozzon környezeti veszélyeztetést, szennyezést, környezetkárosodást. 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól A rendelet célja a felszíni vizek minőségének megóvása, fenntartása és szabályozási javítása, a vízi és vízközeli, továbbá a felszíni víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítása, a vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében a szennyezések megelőzése és csökkentése. A rendelet hatálya annak 2. -a alapján kiterjed: - a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, ha o a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, illetőleg kötelezettségek terhelik, o létesítménye vagy terméke, illetőleg tevékenysége vízszennyezést okoz, illetve okozhat, o a közcsatornába szennyvizet bocsát, o zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet - kivéve a kizárólag háztartási szennyvíz eredetű települési folyékony hulladékot - közcsatornába, továbbá közös üzemi 100

101 relevanciája szervezetre a szennyvíz-, illetve csapadékvíz hálózatba szennyvizet bocsát; - a felszíni vizekre, a csapadékvíz, szennyvíz elvezetését, tisztítását szolgáló víziközművekre, a nem közüzemű közös üzemi (ipari) csatornára, szennyvíztisztítóra, azok terhelésére és szennyezésére. A rendeletben a vízminőség szabályozása elsősorban a kibocsátó általános kötelezettségeinek betartásában valósul meg, illetve a kibocsátási határérték rendszer alkalmazásával és betartatásával. A szennyvizek és használt vizek kibocsátására az engedélyt a környezetvédelmi felügyelőség a rendelet 25 -a alapján adja ki. A szennyvízkibocsátással, szennyvíz közcsatornába vezetésével kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a környezet védelmi törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény szerinti engedélyben, ezektől különböző esetekben pedig a környezetvédelmi felügyelőség által kiadott külön engedélyben határozzák meg. A szennyvíz-kibocsátási engedélyt a rendelet 3. számú melléklet szerinti tartalommal kell összeállítani. A felügyelőség az engedélyben határozza meg a szennyvíz kibocsátási határértékeket is. A határérték fölötti kibocsátás vízszennyezési bírság kiszabását vonja maga után. A jogszabály a határértékeknek való megfelelés érdekében szükséges beruházások, fejlesztések megvalósításáig türelmi időt határoz meg, melynek letelte után minden kibocsátónak teljesíteni kell az engedélyben rögzített kibocsátási paramétereket. A rendelet több adatszolgáltatási kötelezettséget is tartalmaz a környezetvédelmi hatóság irányába: A rendelet 30. -a szerint az önellenőrzésre kötelezett kibocsátó [a rendelet 21. (2) bekezdése alapján), - aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; - akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá - aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet - közvetlenül a befogadóba vezet, - közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; - akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki.) köteles a szennyvíz kibocsátási jellemzőiről és a technológiai 101

102 folyamatok üzemviteléről adatot szolgáltatni és a 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet 4. számú melléklete szerinti adatlapokat kitölteni és évente összefoglaló jelentést készíteni. A vízminőség-védelmi alapbejelentést (VAL lapok) csak az abban szereplő jellemzők változása esetén kell ismételten beküldeni a vízminőség-védelmi éves bejelentéssel (VÉL lapok) együtt a tárgyévet követő év március 31-ig. A 28. (2) bekezdése szerint az önellenőrzésre kötelezett önellenőrzési tervet köteles készíteni, amelyet első alkalommal a tárgyévet megelőző év október 31-éig kell benyújtani, és melyet legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az önellenőrzési terv szerinti éves vizsgálati időpontokat a tárgyévet megelőző év november 30-áig be kell jelenteni a felügyelőségnek. idézetek A rendelet mellett megjelent, használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet tartalmazza a jelentések összeállítását segítő VAL (alapbejelentő) és VÉL (éves jelentőlap) lapok formanyomtatványát 4. (1) A felszíni víztest jó állapotának eléréséhez és fenntartásához, illetve az erősen módosított víztestek jó ökológiai potenciáljának eléréséhez a vízhasználó (ideértve a kibocsátót) köteles - az e rendelet és a Kvt. vonatkozó előírásainak betartásával - hozzájárulni. (2) Amennyiben nem pontszerű (diffúz) szennyezések miatt kibocsátási határérték megállapítására nincs mód, ott a legjobb környezeti gyakorlaton alapuló műszaki intézkedések alkalmazásával kell a vízszennyezést megelőzni, hogy a környezeti terhelés a legkisebb mértékűre csökkenjen. 5. (1) Tilos a felszíni vizekbe, illetve azok medrébe bármilyen halmazállapotú, vízszennyezést okozó anyagot juttatni, az engedélyezett vízilétesítményen bevezetett a) határértéknek megfelelő, b) határérték alatti e rendelet alapján engedélyezett kibocsátások kivételével. (2) Használt, illetve szennyvizet közvetlenül vagy közvetve felszíni vízbe kibocsátó létesítmény létesítéséhez, bővítéséhez, illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott jelentős változással járó fejlesztéséhez, valamint a működésének megkezdéséhez és működtetéséhez, a létesítményt engedélyező hatóságok engedélye szükséges. 10. (1) Új létesítmények tervezésénél és megvalósításánál, valamint működtetésénél az elérhető legjobb technikának megfelelő kibocsátási színvonalat eredményező módszereket, eljárásokat, termelő, illetőleg szennyvíztisztító berendezéseket kell alkalmazni. (2) Tilos vízterhelést okozó új létesítményt telepíteni, ha a 42. (1) bekezdés szerinti előírások nem teljesíthetők, továbbá - a 26. (4)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel - ha a befogadó mértékadó vízszennyezettsége már meghaladja vagy a tervezett létesítmény 102

103 szennyezőanyag-kibocsátásának hatására várhatóan meghaladhatja a vízszennyezettségi határértéket. 12. (1) Az 1. számú melléklet B) pontjában meghatározott, I. lista szerinti vízszennyező anyagok és az E) pontban megjelölt elsőbbségi veszélyes anyagok felszíni vízbe való kibocsátását a kibocsátó technológiák fejlődésével párhuzamosan a 8. (1) bekezdésében előírtakra is figyelemmel fokozatosan meg kell szüntetni. A kibocsátás megszüntetéséig a kibocsátás a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott, illetőleg a felügyelőség által előírt határértékek és határidők megtartásával végezhető. (2) Az 1. számú melléklet C) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása, valamint D) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása az ott felsorolt technológiákból tilos. 18. (1) A kibocsátási határértéket a kibocsátó számára a felügyelőség - a (2)-(4) bekezdésben, a ban, a ban foglaltak figyelembevételével - a 25. (1) bekezdés szerinti engedélyben állapítja meg. (2) A felügyelőség a kibocsátási határértéket a technológiai határérték és a területi határérték alapján határozza meg a következők szerint: a) ha a tevékenységre van technológiai kibocsátási határérték, akkor kibocsátási határértéknek azt kell előírni; b) ha a tevékenységre vagy a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok közül egy adott szennyező anyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni kibocsátási határértéknek. 19. (1) A felügyelőség a kibocsátó kérelmére vagy hivatalból egyedi határértéket állapíthat meg a) a 2. számú melléklet 2.9. pontjában meghatározott anyagok tekintetében a kibocsátásra, vagy b) a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott technológiai és területi határértéktől történő eltérés esetében. (2) Az egyedi határérték megállapítása során figyelembe kell venni: a) a befogadó terhelhetőségét, b) a kibocsátó türelmi időre való teljesítőképességét, c) a jó kémiai és ökológiai állapot megőrzésének, szükség szerinti elérésének szempontjait, valamint d) a türelmi idő lejártára figyelemmel történő határidő kitűzésével a kibocsátó által elérhető kibocsátási szintet. 25. (1) A szennyvízkibocsátással, közcsatornába vezetéssel kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény szerinti engedélyben, illetve azok 103

104 hatálya alá nem tartozó tevékenység esetén a felügyelőség által kiadott külön engedélyben kell meghatározni. (2) A kibocsátó a 3. számú melléklet szerinti, engedély iránti kérelméhez csatolja: a) b) közcsatornára történő vezetés esetében a szolgáltatónak a befogadásra vonatkozó hozzájárulását, a hozzájáruláshoz szükséges tervet, valamint a szerződést, c) a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok megnevezéséről, mennyiségéről szóló nyilatkozatát. 26. (1) A 25. (1) bekezdése szerinti engedély határozott időtartamra, legfeljebb 5 évre - az 1. számú melléklet B) pontjának I. listájába tartozó anyagot kibocsátókra vonatkozóan legfeljebb 4 évre - adható. (2) A szennyvízkibocsátásra vonatkozó engedély visszavonásáról, módosításáról a felügyelőség hivatalból vagy a kibocsátó kérelme alapján, illetve a 14. (5), 37. (5) bekezdésekben meghatározott feltételek fennállása esetén dönt. (3) Új létesítmények esetén a kibocsátó a próbaüzem lezárásáig akkreditált laboratórium által végzett mérési eredményekkel köteles igazolni, hogy az engedélyben előírt határértéket, illetve küszöbértéket tartósan és folyamatosan betartja. 27. (1) A szennyvízkibocsátásokat a felügyelőség, közcsatornába bocsátás esetén a szolgáltató a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendeletben foglaltak szerint ellenőrizheti. (2) Önellenőrzésre köteles az a kibocsátó (ill. közcsatornába bocsátó): a) aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet ca) közvetlenül a befogadóba vezet, cb) közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki. (3) Az önellenőrzésre nem kötelezett kibocsátó - a felügyelőségnek történő bejelentéssel és jóváhagyással - önellenőrzésre vállalkozhat. Ez esetben a kibocsátóra az önellenőrzésre kötelezettekre vonatkozó ellenőrzési szabályokat kell alkalmazni. (4) A kibocsátó a keveredési zóna határai felett és alatt köteles a 104

105 befogadó vízszennyezettségének ellenőrzésére. Az ellenőrzés rendjét és szabályait a felügyelőség a kibocsátási engedélyben határozza meg. 28. (1) Az önellenőrzésre kötelezett a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint önellenőrzési tervet köteles készíteni, amelyet a felügyelőség részére, valamint a) közcsatornába bocsátás esetében a szolgáltatónak, b) közös üzemi csatornába bocsátás esetén a közös üzemi szennyvíztisztítót üzemeltetőnek köteles megküldeni. (2) Az önellenőrzési tervet első alkalommal a tárgyévet megelőző év október 31-éig kell benyújtani, melyet legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az önellenőrzési tervet szakértő is elkészítheti, és a felügyelőség hagyja jóvá. Az önellenőrzési terv szerinti éves vizsgálati időpontokat a tárgyévet megelőző év november 30-áig be kell jelenteni a felügyelőségnek, mely bejelentés nem minősül az önellenőrzési terv módosításának. Az önellenőrzési tervben rögzített ellenőrzések száma - az időszakos üzemek kivételével - egy naptári évben 2 alkalomnál kevesebb nem lehet. 39/A. (1) A felügyelőség a felszíni víz jelentősen kedvezőtlen állapotának valószínűségéről birtokába került adat, információ alapján vizsgálatot folytat le. A kivizsgálást a felügyelőség a kockázat mérlegelése alapján legfeljebb az adat, információ beérkezésétől számított három hónapon belül hajtja végre. (3) A kivizsgálás alapján a felügyelőség dönt: a) a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti kárelhárítás megindításáról, b) a kármentesítés bármely szakaszának, vagy a szakaszok 39/B. (4) bekezdés szerinti együttes elrendeléséről, c) a Kvt. 73. alapján a környezetvédelmi felülvizsgálatról, d) a környezetkárosodás bekövetkezése valószínűségének hiányában az eljárás megszüntetéséről. (4) A felügyelőség a kivizsgálás során, valamint a kármentesítés bármely szakaszában azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás esetén a szükséges környezetvédelmi megelőző és kárelhárítással összefüggő, a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti intézkedésről rendelkezhet. 105

106 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szabályozási relevanciája szervezetre idézetek a A rendelet hatálya annak 1. (1) bekezdése alapján kiterjed: a) az ország határain belül található, ivóvíz kivételére használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizekre, b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében a külön jogszabályban kijelölt, védelemre vagy vízminőség-javításra szoruló felszíni vizekre, c) azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és természetes személyekre, akik (amelyek) az a) és b) pontban meghatározott vizek tulajdonosai, használói, illetőleg akik (amelyek) tevékenysége e vizek minőségére hatással vannak. Amennyiben a lt tevékenység hatással lehet a fent említett vizekre, úgy a tevékenység végzése során ezen jogszabály előírásait is be kell tartani. Legfőbb kötelezettség, hogy a jogszabályban a felszíni vizek minőségének megőrzését célzó előírásokat be kell tartani és a tevékenységet úgy kell végezni, hogy az a felszíni vizeket ne veszélyeztesse. Amennyiben vízszennyezés következik be, úgy a környezetvédelmi hatóság jogosult a víz minőségének helyreállítására irányuló intézkedéseket előírni. 3. (1) A felszíni ivóvízbázisnak, valamint halas vizeknek kijelölt felszíni vizek jó állapotának elérését, illetőleg megőrzését a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékek betartásával kell biztosítani. A vízminőségi állapotot befolyásoló kibocsátási határértékek betartásáért a felszíni vízbe vezető, külön jogszabályban meghatározott kibocsátó a felelős. (2) A különböző társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, műszaki fejlesztési tervek készítése során és az egyes létesítmények, tevékenységek tervezésekor, létesítésekor, működtetésekor az e rendelet szerinti vízszennyezettségi határértékeket figyelembe kell venni. 7. (1) A felszíni ivóvízbázis vízszennyezettségi határértékeinek betartását a környezetvédelmi hatóság legalább a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal ellenőrzi. Az ellenőrzéseket egyéves időtartamra úgy kell elosztani, hogy annak eredménye megfelelően tükrözze az ellenőrzött víz tényleges minőségi jellemzőit. (2) Az ellenőrző méréseket elsősorban a 2. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a referencia módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek vagy annál jobbak. (3) A mintavételi helyen vett vízmintának jellemzőnek kell lennie az ellenőrzött víz minőségére. 106

107 (4) A mintavételi helyen vett vízminta ellenőrzését követően a vizsgálat eredményét a környezetvédelmi hatóság nyilvántartja, és arról minden év december 31-éig a 8. számú melléklet szerint adatot szolgáltat a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek. (2) Amennyiben az ellenőrzés során megállapítható, hogy a víz szennyezettsége túllépte a határértéket, akkor a hatóság megvizsgálja, hogy a határérték-túllépés a) a 12. -ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. (3) A környezetvédelmi hatóság megállapításait írásban közli a vízkivételi mű üzemeltetőjével és a közegészségügyi hatósággal. (4) A (2) bekezdés b) pontban foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a hatóság a következő intézkedéseket teszi: a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték-túllépések okainak megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezéscsökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (5) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításhoz szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli vízszennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki, a külön jogszabályban foglaltak alapján. 10. A pisztrángos, márnás és dévéres vizek kategóriájába kijelölt vizekre vonatkozó vízszennyezettségi minőségi jellemzőket a 4. számú melléklet tartalmazza. 11. (1) A halas vizek kijelölését követő öt éven belül biztosítani kell, hogy a vízminőség megfeleljen a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékeknek. (2) A halas vizekre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott öt évet követően a 4. számú mellékletben foglalt vízszennyezettségi határértékeknél nagyobb szennyezettség nem engedhető meg. (3) A halas vizek vízminőségi követelményeinek biztosításához külön jogszabály előírásai szerint meghatározott vízvédelmi intézkedési programot kell készíteni. (4) A vízvédelmi intézkedési program elkészítése érdekében az illetékes környezetvédelmi hatóság kötelezi a kibocsátókat szennyezéscsökkentési intézkedési terv elkészítésére és annak végrehajtására. 13. (1) A környezetvédelmi hatóság legalább a 4. számú melléklet II. 107

108 táblázata szerinti gyakorisággal ellenőrzi a vonatkozó vízszennyezettségi határértékek teljesítését. (2) A mintavétel pontos helyét, a mintavételi ponthoz legközelebb lévő vízszennyező forrástól való távolságot, valamint a mintavételi pont vízfelszínhez viszonyított mélységét, a helyi környezeti feltételek alapján - a meglévő vízminőségi törzshálózati pontok figyelembevételével - a környezetvédelmi hatóság állapítja meg. (3) A vízszennyezettségi határértékek teljesítésének vizsgálatát a 4. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a 4. számú mellékletben meghatározott módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek. (4) A halas vizek vízszennyezettségi határértékei ellenőrzőméréseinek vizsgálatát követően annak eredményeit a környezetvédelmi hatóság nyilvántartja, és arról minden év december 31-éig a 9. számú melléklet szerint adatot szolgáltat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak. 15. (1) A 4. számú melléklet II. táblázata szerinti mintavételezési gyakoriság - egyes minőségi jellemzők tekintetében - évente egy alkalomra csökkenthető, ha a vonatkozó mérési eredmények jelentősen jobbak a megfelelő vízszennyezettségi határértékeknél (legalább a határérték 50%-a), és előreláthatóan nem áll fönn a vízminőség romlásának veszélye. (2) Ha az ellenőrzés során - a minták vizsgálati eredménye alapján - megállapítható, hogy a határértékek nem teljesültek, a környezetvédelmi hatóság megvizsgálja, hogy a túllépés a) a 12. -ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. (3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a környezetvédelmi hatóság a következő intézkedéseket teszi: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték túllépés okának megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezés csökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (4) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításához szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli szennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki a külön jogszabályban 108

109 foglaltak alapján, e) egyeztetéseket folytat le a vízszennyezésekkel kapcsolatos halélettani kérdésekben, valamint halpusztulás esetén a halászatról és a horgászatról szóló jogszabályokra figyelemmel, f) megállapítja a halak ökológiai vízigénye nem megfelelőségének okát, és egyeztet az érintett társhatóságokkal a szükséges vízmennyiség és vízminőség biztosítása érdekében. 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre a A rendelet hatálya annak 1. (1) bekezdése szerint kiterjed: - a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, ha o a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, illetőleg kötelezettségek terhelik, o létesítménye vagy terméke, illetőleg tevékenysége vízszennyezést okoz, illetve okozhat, o a külön jogszabály szerinti csapadékvíz- és szennyvízelvezető műbe, valamint a szennyvíztisztító telep nélküli közüzemi szolgáltatást biztosító szennyvízelvezető, -gyűjtő rendszerbe (a továbbiakban együtt: közcsatornába) szennyvizet, illetve használt vizet bocsát, o zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet (szippantott szennyvizet) közcsatornába, vagy közös üzemi szennyvíz-, illetve csapadékvíz-elvezető hálózatba bocsát; - a felszíni vizekre, a csapadékvíz, szennyvíz elvezetését, tisztítását szolgáló vízi közművekre, a közüzeminek nem minősülő üzemi (ipari) csatornára, szennyvíztisztítóra, azok kibocsátására. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet 25. (1) szerint A szennyvízkibocsátással, közcsatornába vezetéssel kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a külön jogszabály szerinti engedélyben, illetve azok hatálya alá nem tartozó külön jogszabály szerinti tevékenység esetén a felügyelőség által kiadott külön engedélyben kell meghatározni. Ez az esetek döntő többségében vízjogi engedély, de a környezetvédelmi engedély köteles üzemek esetében a környezetvédelmi engedély. Az engedélyhez szükséges dokumentációkat ki kell egészíteni a Korm. rendelet 3. számú mellékletében meghatározott tartalommal, és e módon lehet a szennyvíz-kibocsátási engedélykérelmet benyújtani. A környezetvédelmi követelmények kibocsátási határértékek formájában szerepelnek az engedélyben. A kibocsátási határértékek megállapítása több lépcsős. A kibocsátásra jellemző szennyező 109

110 anyagok, komponensek vizsgálatán túl figyelembe kell venni, hogy az adott tevékenységre vonatkozik-e technológiai határérték. A Korm. rendelet 18. (2) szerint A felügyelőség a kibocsátási határértéket a technológiai határérték és a területi határérték alapján határozza meg a következők szerint: a) ha a tevékenységre van technológiai kibocsátási határérték, akkor kibocsátási határértéknek azt kell előírni; b) ha a tevékenységre vagy a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok közül egy adott szennyező anyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni kibocsátási határértéknek. A technológiai határértékek a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet 1. számú mellékletében szerepelnek. A melléklet három részből áll. Az I. rész a települések szennyvízelvezetésére és tisztítására vonatkozó technológiai határértékeket, a II. rész az I. listába tartozó anyagok és az azbeszt kibocsátási határértékeit, míg a III. rész az egyes tevékenységek (pl.: kőszén-előkészítés, halfeldolgozás, sörgyártás, textilgyártás stb.) folytatása során keletkező használt- és szennyvizek kibocsátására megállapított technológiai határértékeket tartalmazza. idézetek A közvetlen bevezetésre vonatkozó területi határértékeket a vízminőség-védelmi területi kategóriák alapján a KvVM rendelet 2. számú melléklete határozza meg. A területi határérték akkor alkalmazható, ha az adott kibocsátás adott szennyező anyagára technológiai határérték nem állapítható meg. 3. (1) A hatóság kibocsátási határértéket (küszöbértéket) csak az adott kibocsátásra jellemző szennyező anyagokra állapíthat meg. A rendelet által megállapított technológiai határértékeken felül, az adott kibocsátásra jellemző további szennyező anyagokra területi, illetve egyedi határértékek is megállapíthatók. (2) A hatóság a különböző eredetű szennyvizek előkezelés nélküli egyesítését olyan szennyvizek esetén engedélyezheti a kibocsátó számára, amelyekre az 1. számú melléklet technológiai határértéket állapít meg. A kibocsátónak előzetesen számítással igazolnia kell, hogy az egyesített szennyvíz kezelése után, az adott szennyező anyagra vonatkozó mennyiségi terhelés legalább annyival csökken, mint amennyi az elkeveredés előtti pontra a különböző eredetű szennyvizekre előírt követelmények betartásával elérhető lenne. (3) A keletkezési helyre előírt határértékek esetében csak a szükséges előkezelés után engedélyezhető a szennyvizek egyesítése és további közös kezelése. (4) A keletkezési helyre, illetve az elkeveredés előtti pontra vonatkozó technológiai határértékeket és a mintavételezés egyes szabályait az 1. számú melléklet III. Rész vonatkozó fejezeteinek D) és E) pontjaiban 110

111 foglaltak szerint kell alkalmazni. (5) Szennyvizek (használt vizek) hasznosításra történő átvétele esetén a hatóság az egyedi határértékeket az átvevő tevékenységéből eredő koncentrációnövekményre állapítja meg. 4. (1) Közös üzemi csatornán elvezetett különböző eredetű technológiai szennyvizek együttes kezelésére (előtisztítására, tisztítására) létesített szennyvíztisztító kibocsátására vonatkozó határértékeket keverékszámítással kell meghatározni. A számításnál a különböző tevékenységekből eredő szennyvízáramok egyes szennyező anyagaira külön-külön meghatározott határértékeket kell figyelembe venni, és a közös szennyvíztisztító, illetve előtisztító kibocsátására vonatkozó határértékeket a 3. számú mellékletben foglaltak alapján kell megállapítani. (2) Hasznosításra átadott, illetve átvett szennyvizekre, illetve használt vizekre vonatkozóan határérték akkor állapítható meg, ha azzal a hatóság új üzemek esetében a létesítési eljárás során egyetértett, illetve meglévő létesítmények esetében a hasznosítás indokoltságát és feltételeit a hasznosító és az átadó között létrejött szerződés bemutatásával igazolják. (3) Közcsatornán hasznosításra szennyvíz nem adható át. 5. (1) A közcsatornába vezethető szennyező anyag típusát és megengedett koncentrációját (küszöbérték) a 4. számú melléklet határozza meg. (2) A hatóság a 4. számú mellékletben egy adott szennyező anyagra meghatározott küszöbértéktől magasabb küszöbértéket (egyedi küszöbérték) is engedélyezhet, ha a települési tisztító a nagyobb terhelést fogadni és tisztítani képes, továbbá a szolgáltató a kibocsátóval erre vonatkozóan szerződést kötött és azt a kibocsátó az engedélykérelemhez csatolja. 6. Közvetlen bevezetés esetén az egyedi határértéket az Fvr a alapján kell megállapítani az 5. számú mellékletben az adott szennyező anyagra megállapított legkisebb és legnagyobb értékek között. 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról szabályozási A rendelet hatálya annak 1. (1) bekezdése szerint kiterjed: a) a felszín alatti vízre, földtani közegre és az azokban található, a rendelet 1. és 2. számú mellékletében meghatározott szennyező anyagokra, tulajdonságokra, valamint módszerekre; b) a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 22. -a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos relevanciája szervezetre a tevékenységekre. A rendeletben foglaltaknak relevanciája abban az esetben van, hogy ha az érintett területen kármentesítési eljárást kell elvégezni (a földtani közeg, illetőleg a felszín alatti vizek szennyeződése esetén). A 111

112 idézetek rendeletben foglaltak szorosan kötődnek a már ismertetett, a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet előírásaihoz, ugyanis a rendelet a kármentesítési tényfeltárás során a szennyezett területen található szennyező anyagok meghatározásának (mintavételi és kémiai-analitikai vizsgálati eljárással) szabályait tartalmazza, s a mintavétellel, valamint a szűrővizsgálat eredményének dokumentálásával kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket. 3. (1) A szűrővizsgálat során olyan kémiai-analitikai vizsgálati módszer alkalmazható, mellyel az adott módszerre jellemző mérési hiba figyelembevételével is, legalább a külön jogszabályban meghatározott (B) szennyezettségi határérték [a továbbiakban: (B) szennyezettségi határérték] biztonságosan kimutatható. (2) A felszín alatti vízből és a földtani közegből származó minták előkészítését az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével kell végezni. 4. (1) Tényfeltáráskor térben le kell határolni a szűrővizsgálat során a (B) szennyezettségi határérték felett kimutatott szennyező anyagokat. (2) A történeti kutatások alapján valószínűsíthető, de a szűrővizsgálati körbe nem tartozó, ott nem azonosított szennyező anyagokat a tényfeltárás során külön kell vizsgálni. (3) A szűrővizsgálat során vizsgálandó szennyező anyagokat és tulajdonságokat a) felszín alatti víz esetében az 1. számú melléklet, b) földtani közeg esetében a 2. számú melléklet tartalmazza. 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szabályozási relevanciája szervezetre a A rendelet visszautal a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályaira mikor úgy rendelkezik, hogy hatálya, valamint alkalmazási köre (az előzőekben már bemutatásra került) Korm. rendelet 2. -ában meghatározott jogalanyokra és tevékenységekre terjed ki. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 27. (2) bekezdése szerint az alábbi kibocsátók kötelesek önellenőrzésre: a) aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet ca) közvetlenül a befogadóba vezet, cb) közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a 112

113 befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki. Az önellenőrzésre köteles kibocsátó önellenőrzési tervet készít és üzemnaplót vezet a KvVM rendelet szabályai szerint. A KvVM rendelet meghatározza az önellenőrzés, valamint az ellenőrzés részletes szabályait, a mintavételezés, mérés szabályait, továbbá az adatszolgáltatás, valamint a csatornabírság és a vízszennyezési bírság megállapításának és kiszabásának sajátos szabályait is. idézetek A felszíni vizek minőségével kapcsolatos alap- és éves adatszolgáltatás a rendelet alapján történik. Az adatszolgáltatás célja, hogy a szennyvízkibocsátó tevékenységet folytató, önellenőrzésre kötelezett kibocsátó, a telephelyén általa folytatott engedélyköteles tevékenységével kapcsolatos felszíni vízszennyezés éves mértékéről számot adjon. A vízminőség-védelmi alapbejelentéshez (VAL) kapcsolódóan a vízminőség-védelmi éves jelentés (VÉL) alapján megállapítható a felszíni víz szennyezésének éves mértéke, és ellenőrizhető a határértékekre vonatkozó előírások betartása. 3. (1) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó a) önellenőrzési tervet (a továbbiakban: terv) készít, b) üzemnaplót vezet. (2) A terv kötelező tartalmi elemeit a 2. melléklet, az üzemnapló kötelező tartalmi elemeit az 1. melléklet tartalmazza. (3) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó a tervet - az Fvr. 28. (2) bekezdésében meghatározottak szerint - a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséghez (a továbbiakban: hatóság) jóváhagyásra benyújtja. (4) A hatóság a terv benyújtásától számított 30 napon belül dönt annak jóváhagyásáról. Amennyiben a megadott határidőn belül a hatóság nem rendel el hiánypótlást vagy érdemi határozatot nem hoz, a jóváhagyást - a benyújtott tervben meghatározott tartalommal - megadottnak kell tekinteni. (5) A terv a jóváhagyásban meghatározott időtartamig, de legfeljebb 5 évig érvényes. Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az új tervet a jóváhagyott terv érvényességi idejének lejártát 60 nappal megelőzően nyújtja be. (6) Amennyiben a hatóság az általa lefolytatott ellenőrzés vagy a kibocsátó bejelentése alapján megállapítja, hogy az önellenőrzési terv tartalmát érintő lényeges változás következett be, a terv felülvizsgálatát akkor is elrendeli, ha az (5) bekezdés szerinti határidő még nem telt el. 4. Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az üzemnaplót évente folyamatosan köteles vezetni. A hatóság az üzemnapló vezetését 113

114 ellenőrzi és amennyiben megállapítja, hogy az nem felel meg a jogszabály által előírt tartalmi követelményeknek, az üzemeltetőt a hiányosságok megszüntetésére kötelezi. 5. A közcsatornán keresztül, szabadkiömléssel, közvetlenül bevezetett használt vagy szennyvíz, valamint rizstermesztési, illetve halgazdálkodási tevékenység során kibocsátott használt víz esetén, az önellenőrzésre vonatkozó kötelezettséget - annak tartalmi elemei meghatározásával - a hatóság egyedileg állapítja meg, mérlegelve az önellenőrzés gyakorlati megvalósíthatóságát. 8. (1) A közcsatornába kibocsátott szennyvíz mennyiségét külön jogszabály alapján, egyéb esetben méréssel kell megállapítani, ha ez nem lehetséges, a felhasznált víz mennyiségéből, az alkalmazott technológia figyelembevételével, műszaki becsléssel kell a szennyvízmennyiséget meghatározni. A felhasznált víz mennyiségéből le kell vonni azt a részt, amelyet a kibocsátó, általa bizonyított módon nem bocsátott ki. (2) A kibocsátott szennyvízből minőségének megállapítása végett mintát kell venni. A vízmintát valamennyi kibocsátó helyen, a befogadóba való bevezetés előtti utolsó csatornaaknából, illetőleg a szennyvízkibocsátásra jellemző más - engedély szerinti - helyen kell kivenni. Ha a kibocsátó az üzemeléshez használt vizet vesz át, a további használat megkezdése előtt abból mintát vesz. (3) A mintavételi helyek kijelölésekor úgy kell eljárni, hogy az elvezetésre kerülő szennyvíz teljes mennyiségét mintavétellel ellenőrizni lehessen, valamint a kijelölt mintavételi hely után további becsatlakozás a befogadó (illetve közcsatorna, közös üzemi csatorna) felé ne legyen. A mintavételi program meghatározását, továbbá a mintavételezést és a minták vizsgálatát a 2. melléklet szerint kell végezni. A 2. melléklet 4. pontjában a minták vizsgálatára javasolt mérési és elemzési módszerek csak a szabványos módszerekkel egyenértékűnek elismert más módszerekkel helyettesíthetők. (4) Annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a kibocsátott szennyvízre megállapított követelmények, települési szennyvíztisztító telepek esetében a vízhozammal arányos, vagy időalapú 24 órás mintákat kell venni a tisztító telep elfolyó, szükség esetén befolyó oldalán is, a 2. mellékletben meghatározottak szerint. (5) A technológiai határértékkel szabályozott kibocsátás esetében a külön jogszabályban meghatározott határértékhez tartozó mintavételi eljárást kell alkalmazni. 10. (1) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az önellenőrzést a tervben meghatározottak szerint végzi. (2) Az önellenőrzés során vett vízminták elemzését egységes környezethasználati engedélyköteles létesítmények és megbízott laboratórium esetén kizárólag akkreditált laboratórium végezheti. (3) Ha az önellenőrzésre köteles kibocsátó a) tervet nem készít, illetve azt nem küldi meg jóváhagyásra, 114

115 b) az önellenőrzést nem a terv szerint végzi és ennek következtében a kibocsátás önellenőrzés keretében nem ellenőrizhető az ellenőrzésre jogosult a kibocsátást és annak körülményeit - a kibocsátó költségére - helyszíni ellenőrzésen ellenőrzi. 11. (1) Az ellenőrzésre jogosult a kibocsátó helyszíni ellenőrzését a kibocsátó által szolgáltatott adatok figyelembevételével, a 2. mellékletben meghatározottak alapján előkészíti és az ellenőrzés megkezdésekor erről a kibocsátót szóban értesíti. (2) A helyszíni ellenőrzésre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (a továbbiakban: közegészségügyi hatóság) az ellenőrzésre jogosult meghívja. 16. (1) Rendkívüli szennyezés esetén az ellenőrzésre jogosult a szennyezést okozó kibocsátónál a bejelentést vagy észlelést követő lehető legrövidebb időn belül mintavételezéssel egybekötött helyszíni ellenőrzést tart, és azt a rendkívüli szennyezés tartama alatt, szükség szerinti gyakorisággal megismétli. (2) A vízminták laboratóriumi elemzését soron kívül el kell végezni, és az összesített eredményt tartalmazó tájékoztatót a rendkívüli szennyezés megszűnését követő 15 napon belül meg kell küldeni a kibocsátónak. (3) A kibocsátó a tájékoztatóra, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül indoklással ellátott észrevételt tehet. (4) Amennyiben mintavételezésre külső elháríthatatlan oknál fogva nem kerülhetett sor, a szennyező anyagok mennyiségét műszaki becsléssel kell meghatározni. Az ellenőrzésre jogosultnak a becslés során figyelembe vett körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzítenie, melyre a kibocsátó észrevételt tehet. (5) Rendkívüli szennyezéshez kapcsolódó ellenőrzésnek minősül az is, ha a szennyezést szándékosan okozó kibocsátó ellenőrzésére nem az üzemszerű kibocsátási ponton kerül sor, de a hatóság az ellenőrzés (mintavételezés) alapján igazolja, hogy az adott közcsatorna- vagy környezetkárosítást mely kibocsátó okozta. (6) Amennyiben a rendkívüli szennyezés az ellenőrzésre jogosult megérkezéséig megszűnik vagy megszüntetik, akkor a szennyezés megállapításához szükséges minták minden olyan helyről vételezhetők, melyek alapján a rendkívüli szennyezés által okozott környezetterhelés vagy közcsatorna-terhelés meghatározhatóvá válik. 17. (1) Az önellenőrzésre köteles, valamint az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete I. mellékletébe tartozó tevékenységet végző kibocsátó - az üzemnapló adatai alapján - a jelentésköteles kibocsátásáról évente összefoglaló jelentést készít, valamint a 4. sz. melléklet szerinti adatlapokat tölt ki, és ezeket a tárgyévet követő év március 31-éig a hatósághoz benyújtja. A kibocsátó köteles az adatszolgáltatás teljeskörűségét és a szolgáltatott adatoknak a kibocsátó egyéb nyilvántartási 115

116 rendszerének, iratainak adattartalmával való egyezőségét biztosítani. (2) Az adatszolgáltatási kötelezettséget e rendelet szerinti nyomtatványon, vagy számítógépes adathordozón vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A kibocsátó az adatszolgáltatás alapjául szolgáló iratok megőrzéséről köteles gondoskodni. (3) A hatóság határozatban engedélyezheti a 4. mellékletében foglalt adatlapoktól eltérő formában történő adatszolgáltatás teljesítését, ha az adatlap műszaki, technológiai okok miatt nem alkalmazható. (4) Az adatlapokat a hatóság nyilvántartja és köteles az abban szereplő adatokat - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásai szerint megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni. 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról szabályozási július 1-én lépett hatályba a Felszín alatti víz és földtani közeg információs rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról szóló 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet, mely tartalmazza a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 35. (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti engedélyköteles tevékenységek bejelentéséhez szükséges adatlapokat. relevanciája szervezetre a Az adatszolgáltatás jogi hátterét (kötelezettek köre, határidők) a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, valamint a 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet részletezi. Az adatszolgáltatás első lépése (új engedélyköteles tevékenység helye esetében) a környezetvédelmi alapnyilvántartáshoz szükséges adatok egyszeri bejelentése a Környezetvédelmi Alapnyilvántartó Rendszerbe (KAR). A KAR rendszerbe történő bejelentkezés a KAR adatlapok megfelelő rovatainak kitöltésével és a kitöltött nyomtatványok az illetékes felügyelőség részére történő megküldésével teljesíthető. A KAR adatlapok a KvVM honlapjáról letölthetőek. A kötelezettségek teljesítésének módját, tartalmát és határidejét a környezeti alapnyilvántartással kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 78/2007. (IV.24.) Korm. rendelet és a Kitöltési Útmutató szabályozza részletesen. A KAR rendszerbe történő bejelentkezés után a felügyelőség az adatszolgáltató számára megküldi a KÜJ és a KTJ (telephely TH KTJ, engedélyköteles tevékenység helye EH KTJ) számokat, melyeket az adatszolgáltatónak a FAVI adatszolgáltatás, valamint a felügyelőségnél kezdeményezett hatósági ügyintézések során használnia kell. 116

117 Ha a FAVI-ENG-be bejelentendő telephelyre már más környezetvédelmi adatszolgáltatás benyújtásra került, annak KTJ azonosítóját kell használni a FAVI-ENG adatszolgáltatás során mint TH KTJ. idézetek Az adatszolgáltatás következő lépése a FAVI-ENG alap, részletes, ill. éves jelentés kitöltése, ill. felügyelőségnek történő megküldése. 1. (1) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 35. (1) bekezdés a) pontja szerinti engedélyköteles tevékenységek bejelentését - a Kr ában meghatározottak figyelembevételével - a FAVI Engedélyköteles tevékenységek információs alrendszerében (a továbbiakban: FAVI- ENG) e rendelet a) 1. melléklete szerinti Alap- és részletes bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről; b) 2. melléklete szerinti Éves jelentés a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű adatlapon kell teljesíteni. 2. A Kr. 35. (1) bekezdés b) pontja szerinti, a szennyezett területek, szennyezőforrások, kármentesítések országos számbavételét szolgáló adatszolgáltatást a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) részére, az általa határozatban megjelölt határidőre a FAVI Kármentesítési információs alrendszerében (a továbbiakban: FAVI-KÁR-INFO) e rendelet a) 3. melléklete szerinti Tényfeltárás előtti adatok adatlapja (a továbbiakban: B1 adatlap), b) 4. melléklete szerinti Tényfeltárás utáni adatok adatlapja (a továbbiakban: B2 adatlap), c) 5. melléklete szerinti Műszaki beavatkozás utáni adatok adatlapja (a továbbiakban: B3 adatlap) megnevezésű adatlapon kell benyújtani. 4. (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus adathordozón (így például: CD, floppy lemez) vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A nyomtatványon és az elektronikus adathordozón benyújtott adatszolgáltatás hitelesítése az 1. esetében az 1., a 2. esetében a 3., valamint a 3. esetében a 6. melléklet szerinti borítólap aláírásával történik. (2) Az e rendeletben előírt alaki és tartalmi előírásoknak nem megfelelő adatot szolgáltató, illetve az adatszolgáltatást elmulasztó kötelezettet a felügyelőség az adatszolgáltatás legfeljebb harminc napon belüli helyesbítésére, illetve az adatszolgáltatás teljesítésére szólítja fel. (3) Az (1) bekezdés szerinti dokumentáció 5 évig nem selejtezhető. 117

118 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről szabályozási relevanciája szervezetre idézetek a Az együttes rendelet azokat a határértékeket határozza meg, amelyeket a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó engedélyezési eljárások, továbbá a kivizsgálásra és kármentesítésre irányuló eljárások során az egyes talajba, illetve felszín alatti vizekbe vezetett szennyezések, szennyező anyagok esetén alkalmazni kell. A felszín alatti vizeket, illetve a talajt veszélyeztető, lehetségesen szennyező tevékenység a Korm. rendelet hatálya alá esik, így az együttes rendeletben szereplő anyagokra megállapított határértékeket, minőségi jellemzőket a tevékenység végzése során figyelembe kell venni. 1. (1) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerinti, a tevékenységek engedélyezésére, a kivizsgálásra és a kármentesítésre irányuló eljárás során - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a) a földtani közegre az 1. mellékletben és a 3. melléklet A) részében, b) a felszín alatti vízre a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértékeket kell alkalmazni. (2) A K1 besorolású veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértékeket a) e rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett tevékenységek következtében kialakult állapot minősítéséhez, b) az R. szerint megállapított szennyező anyag bevezetésére vonatkozó tilalmak alóli kivételek közé tartozó szennyezőanyagbevezetés engedélyezése során, vagy c) kármentesítési eljárás során kell felhasználni. (3) Ha a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) az R. szerinti elővizsgálat, illetve a tényfeltárási záródokumentáció alapján megállapítja, hogy az e rendeletben foglalt határértékek előírása esetén a tevékenység veszélyeztetné a felszíni vizekre vonatkozó határértékek teljesülését, az R. szerinti veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértéknél szigorúbb határértéket is megállapíthat. E határértékek nem lehetnek szigorúbbak, mint a külön jogszabályban meghatározott felszíni vizekre vonatkozó határértékek. 2. (1) A szennyező anyag elhelyezésével, bevezetésével járó tevékenységek hatásának az R. szerinti monitorozása, továbbá a már bekövetkezett szennyezettség kivizsgálása, tényfeltárása és monitoringja során azokat a szennyező anyagokat kell vizsgálni, melyek előfordulása a területen korábban és jelenleg végzett tevékenységek alapján valószínűsíthető. 118

119 (2) Az R. szerinti eljárások során a mintavételt és a minták vizsgálatát a 4. melléklet szerint kell végezni. 3. (1) Ha a 2. (1) bekezdése szerinti vizsgálat során a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium és a felügyelőség által alkalmazott mintavételi eljárás, illetve a kapott vizsgálati eredmény a szennyezettség megállapítását érdemben befolyásoló módon eltér, akkor a vizsgálatot végző szervezetek egyeztetik a vizsgálat során alkalmazott mintavételi és analitikai eljárásokat, vizsgálati körülményeket. (2) Ha vitás kérdés marad fenn, a felügyelőség megkeres egy harmadik laboratóriumot, és a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium, valamint a felügyelőség és az általa megkeresett harmadik laboratórium közösen vesz mintát. (3) A mintavétel után a vett mintát meg kell osztani a felügyelőség, a felügyelőség által megkeresett harmadik laboratórium, valamint a környezethasználó vagy az általa kijelölt laboratórium között. Ha mindhárom laboratórium vizsgálati eredménye az eredmények átlagától a) legfeljebb 25%-kal tér el, akkor az eredményekből képzett átlagértéket, b) 25%-nál nagyobb mértékben tér el, akkor a két egymáshoz legközelebb eső eredményből képzett átlagértéket kell vizsgálati eredményként elfogadni. (4) Ivóvízbázis veszélyeztetettsége esetén a (2) bekezdés szerinti harmadik laboratóriumként a közegészségügyi hatóság által működtetett laboratóriumot kell megkeresni. 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szabályozási A rendelet hatálya az ország határain belül található felszíni vizekre terjed ki. A felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez az 1. és 2. mellékletben meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékek (a továbbiakban együtt: vízszennyezettségi relevanciája szervezetre a határértékek) betartását kell biztosítani. Amennyiben a tevékenység, a tevékenység során felhasznált vegyi anyagok érintik a felszíni vizeket, úgy a VM rendeletben meghatározott környezetminőségi, illetve vízminőségi határértékekre kell figyelemmel lenni. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet pontja szerint környezetminőségi határérték: elsőbbségi anyagok és egyéb veszélyes anyagok, anyagcsoportok olyan mértékű, még megengedett koncentrációja felszíni vízben vagy biótában, amelynek meghaladása a felszíni víz jó kémiai állapotának nem megfelelését okozza; a 44. pont alapján pedig vízminőségi határérték: a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló rendeletben meghatározott fizikai-kémiai szennyezőanyagok által 119

120 idézetek okozott vízszennyezettség még megengedett olyan mértéke, amelynek meghaladása a jó ökológiai állapot romlását okozza. 1. E rendelet hatálya az ország határain belül található felszíni vizekre terjed ki. 2. (1) A felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez az 1. és 2. mellékletben meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékek (a továbbiakban együtt: vízszennyezettségi határértékek) betartását biztosítani kell. (3) A vízszennyezettségi határértékeknek való megfelelését a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben, valamint az 1. melléklet 2. pontjában meghatározott előírások szerint kell ellenőrizni. 3. (1) A felszíni vizeket szennyező elsőbbségi és egyéb veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeit az 1. melléklet tartalmazza. (2) Egy adott szennyező anyagra meghatározott környezetminőségi határérték túllépése nem minősül az e rendeletben meghatározott előírások megszegésének, ha az bizonyítottan országhatáron átnyúló szennyezés következménye, nem állt rendelkezésre hatékony intézkedés, és lefolytatták a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott egyeztetési mechanizmusokat az érintett országgal. (3) Ha az 1. melléklet 1. pontjában meghatározott környezetminőségi határérték éves átlagának túllépése következik be, akkor a higany és vegyületei, a hexaklór-benzol, továbbá a hexaklór butadién szerinti szennyező anyagok esetében a vízre vonatkozó határértékek helyett az 1. melléklet 3. pontja szerinti környezetminőségi határértékeket kell alkalmazni, és ehhez legalább évi két mérést kell elvégezni. 4. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott I. listába tartozó anyagok környezetminőségi határértékeire vonatkozó mérési referencia módszereket a 3. melléklet tartalmazza. Az egyes veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeire vonatkozóan egyéb mérési módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy legalább a 3. mellékletben megadott alsó méréshatárra és megengedhető hibahatárra vonatkozó követelményeket teljesítik. 6. (1) A felszíni víz ökológiai állapotát befolyásoló vízminőségi határértékeket a 2. melléklet tartalmazza. (2) A vízminőségi határértékek - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - éves átlagértékként meghatározott vízszennyezettségre vonatkoznak. (3) Amennyiben az oxigénháztartás és tápanyagtartalom által okozott vízszennyezettség az éves átlagra előírt vízminőségi határérték kétszeresét eléri vagy meghaladja, oldott oxigén esetében pedig a felét nem éri el, úgy az értékelés során az éves átlagérték nem vehető figyelembe, a minősítést a mért érték alapján kell elvégezni. 120

121 12/1997. (VIII. 29.) KHVM rendelet a termelt és szolgáltatott vizek gázmentesítéséről A rendelet hatálya annak 1. (1) bekezdése alapján a víz beszerzését, szabályozási kezelését, tárolását, szállítását, elosztását szolgáló egységes műszaki rendszerként kialakított (kialakítani tervezett) azokra a köz- vagy saját célú vízi létesítményekre (a továbbiakban együtt: vízmű) terjed ki, amelyek megvalósításához és üzemeltetéséhez a külön jogszabály szerint vízjogi engedély szükséges (Vgtv. 28. ), továbbá az igénybe relevanciája szervezetre idézetek a vett, igénybe venni tervezett vízkészlet gázveszélyes. Gázveszélyes vízkészlet esetén a gázveszélyes vízkészlet kitermelése, szolgáltatása vízjogi engedélyhez kötött, melyet az illetékes környezetvédelmi felügyelőség ad ki. A felügyelőségek a KHVM rendelet alapján a víz B és C gáztartalom szerinti fokozata esetén a vízjogi engedélyezési ügyekbe a területileg illetékes katasztrófavédelmi igazgatóságokat szakhatóságként vonják be. A víz B gáztartalom szerinti fokozata esetén az üzemeltetőnek a gázmentesítést üzemeltetési módszerek és biztonsági intézkedések megtételével kell végrehajtani. Például az MI műszaki irányelvnek megfelelő kútfej kialakítás, hatékony szellőzés, veszélyes területek elkerítése. A víz C gáztartalom szerinti fokozata esetén az üzemeltetőnek a rendelet adta néhány esetet kivéve - az MSZ 15285:1998 szabvány előírásai szerinti gázmentesítő berendezést kell üzemeltetni. 1. (1) A rendelet hatálya a víz beszerzését, kezelését, tárolását, szállítását, elosztását szolgáló egységes műszaki rendszerként kialakított (kialakítani tervezett) azokra a köz- vagy saját célú vízi létesítményekre (a továbbiakban együtt: vízmű) terjed ki, amelyek megvalósításához és üzemeltetéséhez a külön jogszabály szerint vízjogi engedély szükséges (Vgtv. 28. ), továbbá az igénybe vett, igénybe venni tervezett vízkészlet gázveszélyes. 9. a víz gáztartalom szerinti fokozata: az 1. számú melléklet szerinti vizsgálat alapján 1013 millibar nyomáson és 20 C-on számítva: a) a 0,8 l/m3 határérték alatt A; b) 0,8-10 l/m3 között B, c) 10 l/m3 fölött C. (4) A gáztartalom vizsgálatát a Nemzeti Akkreditációs Testület által arra feljogosított laboratórium végezheti. 2. (1) A vízjogi engedélyezési eljárás során az engedélyes köteles a vízművel kitermelhető és a szolgáltatásra szánt víz gáztartalmát a vízbeszerző és vízellátó művek létesítésekor a műszaki átadás és a próbaüzem keretében megvizsgáltatni, szükség esetén a létesítési engedély módosítását kezdeményezni, illetőleg a vizsgálat eredményét a külön jogszabály szerinti kérelemhez csatolni. (2) A vizek gáztartalmának vizsgálatát a) a meglévő vízmű esetén felmérő pontosságú vizsgálattal, b) új kutak létesítésekor technológiai pontosságú vizsgálattal kell elvégezni. 121

122 3. (1) A gázmentesítés érdekében a vízmű területén gondoskodni kell olyan műszaki biztonsági intézkedések meghozataláról, amelyek a robbanás veszélyét a vízmű területén és a fogyasztási helyeken kizárják. A szükséges műszaki intézkedéseket, illetve a berendezések üzemeltetésének a módját a külön jogszabály alapján készített üzemeltetési szabályzatnak tartalmaznia kell. (2) A víz gáztartalom szerinti A fokozata esetén nem kell gázmentesítést végezni. (3) A víz gáztartalom szerinti B fokozata esetén a gázmentesítésről üzemeltetési módszerek és biztonsági intézkedések alkalmazásával kell gondoskodni. (4) A víz gáztartalom szerinti C fokozata esetén az MSZ nemzeti szabvány előírásai szerinti gázmentesítő berendezés telepítéséről és üzemeltetéséről kell gondoskodni, kivéve, ha a) a teljes vízfelhasználás legfeljebb 5 m3/nap, vagy b) a kitermelt vizet szabadtéren használják fel, de a biztonságtechnikai védelemről (így például fürdőmedence bevezető szakaszán) ez esetben is gondoskodni kell. (5) A gázmentesítést a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzőinek figyelembevételével úgy kell végrehajtani, hogy az vízminőségromlást ne okozzon. 4. (1) A vízművel termelt és szolgáltatott gázos víz gáztartalmát az engedélyes rendszeres vizsgálatokkal ellenőrizni, a vizsgálati eredményeket az üzemeltetési okmányok között megőrizni, és a hatósági ellenőrzés során az azt végzőnek bemutatni köteles. A vizsgálatot legalább a következő gyakorisággal a) A fokozatban ötévenként, b) B fokozatban háromévenként, c) C fokozatban kétévenként kell elvégezni. (2) A vizsgálat eredményének adatait a 2. számú melléklet szerinti nyomtatványok kitöltésével kell dokumentálni. A dokumentumok C és B fokozat esetében nem, A fokozatban 15 év után selejtezhetők. (3) Ha a vizsgálat szerint a vízművel termelt vagy szolgáltatott víz veszélyességi fokozata megváltozott, a változást az engedélyes haladéktalanul köteles a vízügyi hatóságnak bejelenteni. (4) A gáztartalom szerint B és C fokozatba sorolt vizek termelése, illetve szolgáltatása esetén a víz gáztartalmának ellenőrzését a) a víztermelő kutaknál a kút elkészültekor és a kútszerkezet módosulását eredményező felújítás, rekonstrukció, átépítés esetén, b) telepített gázmentesítő berendezés beszabályozása és üzembe helyezése után a berendezést követő szakaszon, valamint a szolgáltatott víz gáztartalmát befolyásoló vagy befolyásolható beavatkozásokat, valamint a gázmentesítési technológiában bekövetkezett változást követően kell elvégezni. (5) A gáztartalom ellenőrzését telepített gázmentesítő hiányában 122

123 akkor is el kell végezni, ha a víz gáztartalma az A fokozatra megadott első értéket nem éri el, illetve a szolgáltatott víz gáztartalmát módosító beavatkozásra kerül sor. (6) Az (5) bekezdés szerinti ellenőrzést a vízvezeték-hálózat szűkítése, illetve hidraulikai magaspontjai melletti kijelölt fogyasztói ponton kell elvégezni. (7) A vízügyi hatóság a vízművel termelt és szolgáltatott víz gáztartalmát bármikor ellenőriztetheti, illetőleg soron kívüli gáztartalom-vizsgálatot rendelhet el, beleértve a technológiai pontosságú vizsgálat elvégzését is évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról A vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és szabályozási kártételeinek elhárításával összefüggő alapvető jogokat és kötelezettségeket, illetve az erre vonatkozó szabályokat a környezet- és természetvédelmi követelmények figyelembevételével a vízgazdálkodásról szóló törvény foglalja össze. relevanciája szervezetre a A törvény hatálya a felszín alatti vizekre, s ezek természetes víztartó képződményeire is kiterjed, illetve azokra a létesítményekre és tevékenységekre, amelyek a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásolják vagy megváltoztathatják. A törvény előírja, hogy a természetes vizek rendszeres ellenőrzésével, a vízszennyezések megakadályozásával, a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízi létesítmények létesítésével és működtetésével, a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kell törekedni a vizek hasznosíthatósági lehetőségeinek megőrzésére. A felszín alatti vizet a törvény szerint csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a víz-utánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon. A vízgazdálkodásról szóló törvény II. fejezete rögzíti a vizekkel és vízilétesítményekkel összefüggő feladatokat. A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 1. (1) bek. a) és b.) pontja értelmében a vízgazdálkodással összefüggő vízügyi hatósági hatásköröket és a hatósági jogkört a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, valamint a helyi önkormányzatok jegyzői gyakorolják. Az engedéllyel létesített kútból vízkivételhez két hatóság adhat engedélyt. A 18/1996. (VI. 13. ) KHVM rendelet 2. számú mellékletében meghatározott dokumentációk benyújtásával a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vízjogi engedélye szükséges abban az esetben, ha - a vízkivétel a talajvíz szintjénél mélyebb, védett, úgynevezett rétegvizekből történik, 123

124 - a vízkivétel meghaladja az 500 m3/év vízmennyiséget, - valamint a vízkivétel nem házi célú. A létesítési engedély két évig érvényes, ennyi idő alatt kell a kutat megvalósítani. A kút létesítésére szóló engedély beszerzése után a kútra üzemeltetési engedélyt kell kérni. A törvény 15/A. -a alapján a vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. A díjtételekről a 15/B rendelkezik. A törvény bizonyos esetekben felmentést ad a vízkészletjárulék fizetési kötelezettség alól. Az erre vonatkozó feltételeket a törvény 15/C -a tartalmazza. Ilyen fontos, a tevékenység szempontjából említést érdemlő kivétel, hogy nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után. (15/C. a) pont) Amennyiben a vízhasználó vízjogi engedély birtokában van, a fizetendő járulék a létesítési engedélyben meghatározott (lekötött) vízmennyiségre vonatkozó járulék 50%-a, míg az üzemeltetési engedélyben meghatározott (lekötött) vízmennyiségre vonatkozó járulék 100%-a. Meglévő, de engedéllyel nem rendelkező kút esetén a kútra a 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet alapján fennmaradási engedélyt kell kérni. A fennmaradási engedély díjtételei megegyeznek a kút létesítésére vonatkozó díjtételekkel. idézetek A felügyelőség engedélyezési hatáskörébe tartozó vízhasználókról a hatóság nyilvántartást vezet, mivel a vízhasználathoz bevallási kötelezettség is kapcsolódik; a vízhasználó köteles a vízigénybevétel adatairól az erre rendszeresített adatlapon a hatóság felé bejelentést tenni a törvény 15/E. -a alapján. 15/A. (1) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. (2) Az (1) bekezdés szerinti a) vízhasználó az, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le, b) üzemi vízfogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. 15/B. (1) A vízhasználónak a vízkészletjárulékot a) 4,50 forint/m3 alapjárulék, b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget - az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel - 10%-nál nagyobb 124

125 mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 9,00 forint/m3 alapjárulék, c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 28,90 forint/m3 alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt - az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő - szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítania. (2) A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. (3) A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80%- a után köteles az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alapjárulék figyelembevételével - a -ban meghatározottak szerint - a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80%-át nem éri el. (4) Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 14,10 forint/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítania. 15/C. (1) Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után, b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után, c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után, d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után, f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt, i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után, j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot, k) kármentesítés céljából történő vízkivétel esetén, ha az hatósági 125

126 kötelezés vagy engedély alapján történt, l) öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok vonatkozásában. (2) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés nem érinti a vízhasználatra vonatkozó bejelentési kötelezettséget. (3) A vízhasználónak az (1) bekezdés b) és f) pontjaiban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az illetékes vízügyi hatóságtól kell kérnie. Hatvan nap után a mentességre hivatkozni nem lehet. (4) Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség több mint 50%-ára ivóvízminőséget határoznak meg. (5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől - vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől - számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak - az e célra készített nyomtatványon - bejelenteni (bejelentkezés). (6) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség a vízhasználónál a jogerős vízjogi engedély kézhezvételével, üzemi vízfogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésével keletkezik. (7) Azt, hogy a vízkészletjárulék az államháztartás mely szervezete javára számolható fel, továbbá annak mértékét külön jogszabály állapítja meg. (8) A vízhasználó a kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz használatára tekintettel általa fizetendő vízkészletjárulékot - legfeljebb a vízkészletjárulék összege erejéig - csökkentheti a termálvíz visszatáplálását biztosító kút kialakításával, illetve a berendezések korszerűsítésével összefüggésben, az adóévben felmerült igazolt és a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szerv által elfogadott költségének az összegével. 15/E. (1) A vízkészletjárulék fizetésre kötelezett a bejelentkezésen és befizetésen túl köteles az illetékes vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni a) a tényleges vízigénybevételéről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 15/B. (1)-(3) bekezdéseiben előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hó 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig a teljesítés (átutalási) bizonylatán, b) az üzemi fogyasztó részére lekötött vízmennyiségekről a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon. (2) A vízkészletjárulék-fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha a fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetőleg a vízkészletjárulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon vízügyi hatóságot kell érteni. 126

127 28. (1) Vízjogi engedély szükséges - jogszabály által bejelentéshez kötött tevékenységektől eltekintve - a vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély). (2) Elvi vízjogi engedély kérhető a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezéséhez. 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szabályozási hatóságokat határozza meg. relevanciája szervezetre idézetek a A jogszabály a vízjogi engedélyezési eljárásokat, az eljárások részletes szabályait, a résztvevő felek jogait, kötelezettségeit, továbbá az eljáró A vízgazdálkodási törvény alapján vízjogi engedély-köteles tevékenység végzése esetén (pl: vízelvezetés, csatornázás, csapadékvíz-elvezetés, kútfúrás, öntözés) a jogszabályban rögzített engedélyeket kell megkérni (elvi vízjogi engedély, vízjogi létesítési-, üzemeltetési engedély) a környezetvédelmi felügyelőségtől, illetve az illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől. 1. (1) A vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Vgtv.), valamint e rendeletben meghatározott, a vízgazdálkodással összefüggő vízügyi hatósági hatásköröket és a hatósági jogkört a) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (a továbbiakban: felügyelőség), b) a helyi önkormányzatok jegyzői gyakorolják. (2) (3) A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, másodfokon a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorolja. 2. (1) A vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenység tervezését megelőzően elvi vízjogi engedély kérhető, amely az építtető által a tervbe vett vízgazdálkodási cél megvalósításának általános műszaki megoldási lehetőségeit, feltételeit határozza meg, de vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény megépítésére, illetőleg vízhasználat gyakorlására nem jogosít. (2) Elvi vízjogi engedély a tulajdonos, az építtető vagy a vagyonkezelő részére adható, de azt az előbbiek megbízásából a tervező is kérheti. A kérelemhez a külön jogszabály szerinti mellékleteket kell csatolni. (6) Az elvi vízjogi engedély az abban meghatározott vízimunka vagy vízilétesítmény vízjogi létesítési engedélyének jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb az elvi vízjogi engedély jogerőre emelkedésétől számított 1 évig hatályos, amely egy esetben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a kiadásának alapjául 127

128 szolgáló körülmények (feltételek) változatlanok. (7) Ha az építtető az elvi vízjogi engedélyben meghatározott vízgazdálkodási cél megvalósításától eláll, az erre irányuló döntését 15 napon belül köteles bejelenteni a felügyelőségnek. Ennek elmulasztása esetén megszűnik a (4) és (5) bekezdésben meghatározott - a felügyelőséget terhelő - kötelezettség. 3. (1) A vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez (átalakításához, megszüntetéséhez) szükséges vízjogi létesítési engedélyt az építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő köteles megszerezni. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket - ideértve az engedélyezési terveket (tervdokumentációt) - kell csatolni. (2) Ha a vízjogi engedély tárgyát képező vízilétesítménnyel, vízimunkával érintett ingatlan nem áll az építtető tulajdonában vagy vagyonkezelésében, az engedély, amennyiben a kérelem teljesítésének egyéb feltételei fennállnak, csak az ingatlan tulajdonosának vagy vagyonkezelőjének hozzájárulásával, az ingatlanhasználat jogcímére, a tervezett vízilétesítmény építtetője és a földtulajdonos között létrejött - a létesítmény tulajdonjogát is megjelölő - írásbeli megállapodásra figyelemmel adható ki. (3) Nem szükséges a (2) bekezdés szerinti személy hozzájárulása, ha a közcélú vízilétesítmény elhelyezéséhez a felügyelőség külön jogszabály, valamint e rendelet 6. (1) bekezdése szerint vízvezetési szolgalmat alapított. (9) Próbaüzemeltetést kell végezni a) a közműves vízellátást szolgáló vízkezelő létesítményeknél, továbbá b) a közműves szennyvíztisztítást, valamint az egyesített vagy elválasztó rendszerű szennyvízelvezetést biztosító létesítményeknél, műveknél, berendezéseknél, ideértve a szennyvíztelepen belüli szennyvíziszap elhelyezést is, c) az a) és b) pontban meghatározott létesítményeken túl minden olyan egyéb esetben, amikor a műtárgy, berendezés vagy komplex létesítmény rendeltetésszerű - a jogszabályoknak és a hatósági előírásoknak megfelelő - használhatósága, üzemeltetése, próbaüzem nélkül nem állapítható meg. (10) Próbaüzemeltetést lehet végezni - a (9) bekezdésben érintett esetek mellett -, ha azt a felügyelőség kérelemre engedélyezte. 5. (1) Vízhasználat gyakorlásához, vízilétesítmény használatbavételéhez (a továbbiakban: üzemeltetéshez) szükséges vízjogi üzemeltetési engedélyt annak kell kérni, aki a vízhasználattal vagy a létesítmény üzemeltetésével járó - a jogszabályokban és a hatósági előírásokban meghatározott - jogokat és kötelezettségeket közvetlenül gyakorolja, illetve teljesíti. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket kell csatolni. (2) Ha az engedély iránti kérelmet benyújtó építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő személye nem azonos az üzemeltető 128

129 személyével, a felügyelőség az üzemeltetés jogcímét, annak személyi és tárgyi feltételeit megvizsgálhatja. A jogszabály a vízilétesítmények meghatározott körére az üzemeltetés szakmai követelményeinek és személyi feltételeinek vizsgálatát kötelezően is meghatározhatja. 6. (1) Amennyiben a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó, a Vgtv. szerint közcélúnak minősülő vízilétesítmény vízvezetési szolgalmi jog alapításával létesíthető, a szolgalom alapításáról, a felügyelőség a létesítmény engedélyezése vagy az engedély módosítása során határoz. 15. (1) Vízjogi létesítési engedély nélkül megépített vagy attól eltérően megvalósított vízimunka vagy vízilétesítmény esetén az építtetőnek (tulajdonosnak) a felügyelőségtől - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - fennmaradási engedélyt kell kérni. 18. (1) A vízhasználót vagy azt, aki a vízviszonyokba jogellenesen beavatkozott, illetőleg a jogszabályban meghatározott feladatainak, kötelezettségeinek elmulasztásával káros és jogellenes állapotot idézett elő, a jogszabály szerint szükséges követelmények érvényesítése érdekében a felügyelőség kötelezi: a) a vízjogi engedély nélkül vagy az attól eltérően végzett kivitelezés megszüntetésére, felfüggesztésére, továbbá az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően elvégzett vízimunka vagy megépített vízilétesítmény átalakítására, meghatározott módon megvalósított fennmaradására és üzemeltetésére vagy megszüntetésére, az engedély nélkül gyakorolt vízhasználat szüneteltetésére, abbahagyására vagy meghatározott módon való gyakorlására; b) az engedély alapján a meglevő vízilétesítménynek az előírásoknak megfelelő módon történő üzemeltetésére, átalakítására vagy megszüntetésére; c) a vízilétesítmény megépítésére, vízimunka elvégzésére; d) a kivett víz, valamint a befogadóba juttatott használt, illetve tisztított szennyvíz mérésére; e) vízhasználat szüneteltetésére, megszüntetésére; f) védőidom, védőterület, védősáv kialakítására és fenntartására; g) a jogellenes, illetve káros állapot megszüntetésére - az a)-f) pontokban foglaltaktól függetlenül is -, ha az eljárásra más hatóság nem rendelkezik hatáskörrel és a vízviszonyokba történt beavatkozás, illetve annak megszüntetése egyébként nem jár együtt vízhasználattal vagy a vizek hasznosítására, kártételeik elhárítására irányuló vízimunka elvégzésével. 129

130 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről A rendelet meghatározza az egyes vízjogi engedélyek iránti kérelem szabályozási általános és speciális szabályait, továbbá és a hozzájuk tartozó tervdokumentáció tartalmát. relevanciája szervezetre idézetek idézetek a Vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységek (pl. vízkivételi hely létesítése) esetén a vízjogi engedély iránti kérelmet, illetve a kapcsolódó dokumentációt a KHVM rendeletben foglalt tartalommal kell elkészíteni. 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szabályozási relevanciája szervezetre a A felszín alatti vizek védelmének kiemelt beavatkozási területe a felszín alatti vizek további szennyezésének megakadályozása. A védelembe helyezés folyamatának a Korm. rendelet ad keretet. A jogszabály meghatározza a védőidomok, védőterületek, védősávok meghatározásának, kijelölésének szabályait, meghatározza továbbá az érintett ingatlanok használatával és a védelem érdekében szükséges használati korlátozásokkal kapcsolatos szabályokat. A Korm. rendeletben foglaltaknak abban a szempontból van jelentősége, hogy amennyiben a tevékenység kijelölés alatt álló, illetve már kijelölt vízbázist érint, úgy a rendeletben foglalt használati korlátozásokat kell az engedélyezés, illetve a tevékenység folytatása során figyelembe venni. 2. (1) A védelem, felszín alatti vízbázisnál védőidom, védőterület; felszíni vízkivétel esetén védőterület; a kivett víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítmény esetén védőterület, illetve védősáv meghatározását, kijelölését, kialakítását és fenntartását jelenti. (2) A védelem a biztonsági intézkedések részleges vagy teljes körű végrehajtásával valósítható meg. (3) A védelem érdekében a) felszín alatti vízbázis esetében a védőidomot és védőterületet belső, külső, valamint hidrogeológiai, b) felszíni vízkivételnél a védőterületet, belső, külső és hidrológiai védőövezetekre osztva kell meghatározni, kijelölni, kialakítani, és fenntartani. (4) A védőövezetek, a védelem céljával összefüggő és a terület használatával kapcsolatos korlátozások szempontjából egységes és kapcsolódó rendszert alkotnak. 10. Az egyes védőidomokban, védőterületeken olyan tevékenység végezhető, amely a kitermelés előtt álló vagy a már kitermelt víz minőségét, mennyiségét, valamint a vízkitermelési folyamatot nem veszélyezteti. 130

131 11. (1) A belső védőidomban és védőövezet területén csak a vízkivétel létesítményei és olyan más létesítmények helyezhetők el, melyek a vízkivételhez csatlakozó vízellátó rendszer üzemi céljait szolgálják. A létesítményeket és berendezéseket úgy kell üzemeltetni, hogy szennyező anyag ne kerülhessen a vízbe, a terepfelszínre vagy a felszín alá, a vizet gyűjtő, kitermelő, szállító berendezésekbe. 12. (1) A felszín alatti vízbázisok külső védőövezetén és védőidomában olyan tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, melynek jelenléte vagy üzemeltetése következtében csökkenhet a vízkészlet természetes védettsége, illetőleg a vízbe (20 napon belül le nem bomló) szennyező anyag, illetve élőlény kerülhet, tilos. (2) A külső védőövezet területén: a) szükség szerint tereprendezést kell végezni úgy, hogy ott pangó víz sem elöntésből, sem csapadékból ne keletkezzen. A hullámtéri vízművek felépítményét úgy kell kialakítani, hogy a kutakba és egyéb létesítményekbe felszíni víz árvíz esetén se kerülhessen. A területet elöntő árvíz levonulása után gondoskodni kell a bomlékony és korhadó, a felszín alatti víz szennyezését előidéző anyagok eltávolításáról; b) a meglévő áthaladó közutat és az útárkot vízzáró burkolattal kell ellátni. Az útárkot úgy kell kialakítani, hogy a vizeket a külső védőterület határán kívülre vezesse. Új közút nem létesíthető. A külső védőövezeten áthaladó szakaszokon az útfenntartáshoz használatos anyagokat tárolni tilos; c) a közutakon a külső védőövezeten áthaladó útszakasz egészére vonatkozó Megállni tilos táblákat kell elhelyezni. Veszélyes vegyi anyagokat szállító teherjárművek számára a külső védőövezetet megfelelő táblákkal ellátott elkerülő terelőutat kell kijelölni; (4) A külső védőövezet területén: c) tilos folyékony üzemanyagot vagy vegyi anyagot tárolni. A vízmű működtetéséhez szükséges üzemanyag, illetőleg vegyszer tárolását szolgáló fém, illetve műanyag tartályt olyan vízzáró betonmedencében kell elhelyezni, amely a tartály meghibásodása esetén a teljes üzemanyag-mennyiséget magában foglalja; e) kutató fúrás vagy új kút a - felügyelőség engedélye alapján - csak akkor létesíthető, ha a meglévő vízkitermelés zavarása nélkül (így például más vízadóréteg felhasználásával) további vízkivételt, a vízmű tönkrement kútjának pótlását vagy a vízkészlet mennyiségének, minőségének ellenőrzését szolgálja. 13. (1) A hidrogeológiai védőidomokban és a védőövezetek területén: a) tilos olyan létesítményt elhelyezni, melynek jelenléte vagy üzeme a felszín alatti víz minőségének károsodását okozza; b) tilos olyan tevékenységet végezni, amelynek következtében ba) csökken a vízkészlet természetes védettsége, vagy növekszik a környezet sérülékenysége, 131

132 bb) 6 hónapon belül le nem bomló károsító anyag kerül a vízkészletbe, bc) olyan lebomló anyag jut a vízkészletbe, amelynek mennyisége, jellege vagy bomlásterméke a felszín alatti víz minőségének károsodását okozza; c) olyan vegyi anyaggal, amely a vizet károsíthatja, vagy amelyből a víz minőségét károsító anyagok oldódhatnak ki, csak zárt építményben szabad dolgozni; f) meglévő tárolóhelyen bármely, a vizet károsító folyékony anyagot csak úgy szabad tárolni, hogy fa) a tárolótartály állapota kívülről is bármikor ellenőrizhető legyen, vagy fb) az üzemeltető a felügyelőség által engedélyezett módon tervezett és üzemeltetett rendszer segítségével rendszeresen ellenőrizze, hogy nem kerül-e károsító anyag a felszín alatti vízbe; g) a vizet károsító folyékony anyagok tárolására szolgáló új tárolóhelyet úgy kell kialakítani, hogy ga) a tárolótartály állapota kívülről bármikor ellenőrizhető legyen, gb) a tárolótartály olyan vízzárófalú teknőben vagy tartályban legyen, amely - meghibásodás esetén - a teljes tárolt folyadékmennyiséget befogadja; h) a vízre veszélyes anyagot (így például ásványolajtermék) szállító csővezetéket a területen akkor lehet átvezetni, ha a vezeték biztonságát (így például külön burkolattal) megteremtik, gondoskodnak a vezeték rendszeres (így például havi ultrahangos) ellenőrzéséről és azt csőtörés esetére leállító automatikával látják el. 14. (1) A védőidomok, védőterületek és védőövezetek igénybevételénél az 5. számú mellékletben foglaltakat kell figyelembe venni. 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről szabályozási relevanciája szervezetre a A rendelet hatálya annak 1. (1) bekezdése alapján a felszín alatti vizek kitermelésével, visszatáplálásával, dúsításával, továbbá megfigyelésével kapcsolatos vízilétesítményekre (így pl. kutakra, foglalt forrásokra, hévízművekre), valamint vízimunkákra, különösen azok tervezésére, kivitelezésére, üzemeltetésére és megszüntetésére, továbbá a tervezőt, kivitelezőt, az építtetőt és a műszaki ellenőrt a tárgyi tevékenységgel összefüggésben érintő jogokra és kötelezettségekre terjed ki. A jogszabály a fenti tevékenységek esetén a tervezéssel, kivitelezéssel, építéssel, használatba vétellel, üzemeltetéssel, továbbá az elkészült létesítménnyel kapcsolatos dokumentálással és adatszolgáltatással kapcsolatban (ide tartozik pl. hogy meghatározott feltételek megléte esetén vízföldtani naplót kell vezetni) tartalmaz részletes szabályokat. A jogszabály rendelkezéseit a felszín alatti vizek kitermelése és visszatáplálása, illetőleg a vonatkozó engedélyezési eljárások során kell figyelembe venni. 132

133 idézetek 3. (1) A tervezett kút helyét a tervező helyszíni vizsgálat alapján köteles meghatározni. (2) Melléfúrásos felújítás esetén a kút megszüntetésére, valamint a megvalósítandó kút létesítésére is a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet szerinti vízjogi engedélyt kell kérni. (3) Minden olyan esetben, amikor a környezet földtani kora, a képződmény mélységbeli határa bizonytalan vagy ismeretlen, magmintavétel tervezése is szükséges. (4) A tervezésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a kút különböző víztesteket, illetve egymástól jelentősen eltérő hidrodinamikai és vízkémiai tulajdonságú vizeket ne kapcsoljon össze egymással. Kivételes esetben, amennyiben a szennyeződés veszélye nem áll fenn, környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség mint vízügyi hatóság (a továbbiakban: vízügyi hatóság) ez alól felmentést adhat. (5) Öntözővíz beszerzésére irányuló tervezés során felszín alatti vizet felszíni vízbeszerzési lehetőség hiányában lehet figyelembe venni. 4. (1) A kivitelezés megkezdésének időpontjáról a kivitelezőnek az engedélyező hatóságot - a mélységi vizek felszínre hozatalára irányuló, bányászati technológiával végzett munkálatok esetében az illetékes bányakapitányságot is - a munkálatok megkezdése előtt legalább 8 nappal értesíteni kell. (2) Fúrt kutak esetében a felszín alatti vízbe történő beavatkozáskor a szennyezés megelőzése céljából a harántolt, de nem szűrőzött képződményeket palástcementezéssel vagy agyagszigeteléssel ki kell zárni. (3) Fúrt kutak esetén amennyiben a furat továbbmélyítése az eredeti mélység 15%-át meghaladja, illetve ha az engedélyben meghatározottól eltérő vízkészletet vesz igénybe, a megvalósult kútra a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet szerinti engedélyezési terv csatolásával vízjogi fennmaradási engedélyt kell kérni. 8. (1) Kutaknál vízföldtani naplót kell készíteni, amennyiben a) a feltárt vízkészlet réteg-, karszt- és hasadékvíz, valamint a tervezett vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) meghaladja az 1,5 m3/napot, vagy észlelő létesítmény esetén, b) a feltárt vízkészlet talajvíz és emberi fogyasztásra szánt vízhasználat esetén annak értéke eléri a 10 m3/napot, vagy az egyéb vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) eléri az 50 m3/napot, vagy a felszín alatti víztest állapota szempontjából reprezentatív és a területi monitoring részét képező észlelő létesítmény esetén, c) a feltárt vízkészlet parti szűrésű víz és emberi fogyasztásra szánt vízhasználat esetén annak értéke eléri a 10 m3/napot, vagy az egyéb vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) eléri a

134 m3/napot, vagy a felszín alatti víztest állapota szempontjából reprezentatív és a területi monitoring részét képező észlelő létesítmény esetén, d) vagy egyéb, különösen jelentős létesítmény esetén, amennyiben a vízügyi hatóság a létesítési engedélyben indokolással előírta. (2) A vízföldtani napló tartalmi követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. A naplóhoz minden esetben a kutat és a kút környezetének területhasználatát mutató fényképet kell mellékelni. A csatolt helyszínrajzokon az EOV koordinátahálót fel kell tüntetni. 9. (1) A kút a vízügyi hatóság által kiadott vízjogi üzemeltetési engedély és az általa jóváhagyott üzemeltetési szabályzat szerint üzemeltethető, amely a külön jogszabályban előírtak mellett tartalmazza különösen a) a vízhozam szabályozására, b) üzemeltetési naplóra, c) a kút védelmére, fenntartására, d) a rendszeres és időszakos üzemi mérésekre, ezek értékelésére, e) a mérőeszközök rendszeres ellenőrzésére, kalibrálására, f) az üzemvitelre, g) a munkakörre és a biztonsági követelményekre, h) a rendszeres és időszakos mélységi kútvizsgálatokra vonatkozó rendelkezéseket. (2) Szezonális üzem esetén félévenként - a vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott szezon kezdetekor és végén, időszakos üzem esetén az üzemeltetés kezdetekor és annak végén - mérni kell a nyugalmi kútfejnyomást a kútnak az üzemeltetési szabályzatban előírt, de legalább egy óra időtartamú lezárásával. (3) Egy hónapot meghaladó üzemszünet esetén a nyugalmi kútfejnyomást a kútfej gáztalanítása után, illetve a nyugalmi vízszintet havonta kell mérni. (4) A vízkémiára és a gáztartalomra vonatkozó vizsgálatok gyakoriságát és a vizsgálandó komponensek körét összhangban a vonatkozó külön jogszabállyal az üzemeltetési szabályzatban kell meghatározni, ideértve a mérések módját, eszközigényét és a minőség biztosítását. (5) Az ásvány-, gyógyvíz minősítésű kutaknál a vizsgálatoknak a minősítés megalapozásához meghatározott komponensekre és azok ellenőrzésének gyakoriságára kell kiterjedni. A kút kivitelezésével, vizsgálatával és dokumentálásával összefüggő személyi, képesítési követelményei és egyéb feltételei 13. (1) Az e rendelet hatálya alá tartozó vízilétesítmények műszaki tervezési feladatait a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló kormányrendelet szerint jogosultsággal rendelkezők végezhetnek. (2) Kút kivitelezését - beleértve annak felújítását és javítását - az végezheti, aki az Országos Képzési Jegyzékben, valamint a 134

135 környezetvédelmi és vízügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott vízkútfúró szakképesítési körnek megfelelő, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel, valamint a bányafelügyelet által kiadott, a vízkutatási és vízfeltárási célból végzett fúrási, kútépítési, kúttisztítási, kútfelújítási, kútjavítási berendezésre vonatkozó bányafelügyeleti műszaki-biztonsági előírásoknak való megfelelést tanúsító igazolással rendelkezik. (3) 100 m-nél mélyebb talpmélységű kút, továbbá közüzemi vízellátást szolgáló kút kivitelezése geofizikus, geofizikus-mérnök, geológus, geológus-mérnök vagy hidrogeológus, hidrogeológusmérnök, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel rendelkező szakember felügyelete mellett végezhető. (6) A vízföldtani naplót legalább ötéves felszín alatti vízkészletgazdálkodási gyakorlattal rendelkező geológus, mérnökgeológus, hidrogeológus vagy hidrogeológus mérnök, vagy ezekkel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező szakember készíthet. 13/A. (1) A 13. (2)-(4) bekezdéseiben meghatározott jogosultságokat igazoló dokumentumok másolatát mellékelni kell a létesítési engedély iránti kérelemhez vagy legkésőbb a kút kivitelezésének időpontjáról szóló értesítéshez. Amennyiben a vízjogi engedélyes a másolatokat a vízjogi létesítési engedély iránti kérelemhez nem mellékeli, akkor a vízjogi létesítési engedély csak azok pótlására irányuló feltétellel adható meg. 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szabályozási relevanciája szervezetre a A rendelet hatálya a következő tevékenységekre terjed ki: a) a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények műszaki tervezésére, rendeltetésszerű és biztonságos kialakítására, használatára, fenntartására és üzemeltetésére, b) a vízgazdálkodási és vízrajzi észlelési célokat szolgáló technológiai berendezések műszaki tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére, és c) a vízgazdálkodási tárgyú, valamint vízilétesítmények megvalósítását magukban foglaló beruházások döntési eljárására. A Korm. rendelet meghatározza többek között a vízilétesítmények tervezésére, elhelyezésére, méretezésére, kialakítására és üzemeltetésére vonatkozó szabályokat, továbbá a vízkészletgazdálkodás szabályait. Ennek körében a rendelet kiemelt előírása, hogy felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelettel összhangban úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a felszín alatti víz szennyeződése ne következzen be, figyelembe véve a felszín alatti környezetben már meglévő szennyezéseket is. Az energetikai célra kitermelt felszín alatti vizet a hasznosítást 135

136 idézetek követően ugyanazon vízadóba kell visszatáplálni. A visszatáplálással működő vízhasznosítást csak a visszatáplálás fenntartásával lehet folytatni. 3. (1) A vízgazdálkodási tevékenység műszaki megoldásának kialakításánál, a vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezésnél figyelembe kell venni: a) az országos, regionális és helyi vízgazdálkodási, az országos, kiemelt térségi és megyei környezetvédelmi, területrendezési, területfejlesztési, gazdaságfejlesztési terveket, koncepciókat és programokat, továbbá a helyi építési szabályzatot, a településrendezési tervet és a településfejlesztési koncepciót (a továbbiakban együtt: a településrendezési eszközök), illetve - amennyiben rendelkezésre állnak - a védett természeti területek kezelési terveit, Natura 2000 területek fenntartási terveit, a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát, b) a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és az ezekhez kapcsolódó intézkedési programokat, c) a határvizeken végzett vízimunkák és megvalósítandó vízilétesítmények esetében a határvizekre vonatkozó nemzetközi egyezményekben és az azok végrehajtására hozott határozatokban foglalt előírásokat, és d) a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket. (2) A tervezés során - amennyiben rendelkezésre állnak - mért és ellenőrzött adatokat kell felhasználni. (3) A tervezés során meg kell vizsgálni a meglévő és az engedélyezett vízrendszerhez való csatlakozás feltételeit. (4) A vízimunkák, vízilétesítmények tervezése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott elérhető legjobb technikát és leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni. 4. (1) A vízilétesítmények, vízhasználatok tervezése során előnyben kell részesíteni a többcélú alkalmazási, hasznosítási megoldásokat. (2) Többcélú vízilétesítmény esetén az e rendeletben foglalt rendelkezéseket - a létesítmény valamennyi funkciójára tekintettel - együttesen kell alkalmazni. (3) A vízilétesítményeket, illetve vízimunkákat úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy a) hatásuk - figyelembe véve a kedvezőtlen hatások mérséklésére vagy kivédésére tett intézkedéseket is - ne érintse károsan a vizek állapotát, más engedélyezett vízilétesítmények működését, azok elhelyezésére kijelölt vagy igénybe vett térrészt, azok hatásterületét, védőövezetét, illetve védőidomát, a vízrajzi észlelő tevékenységet, b) azok hatása ne sértse a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás, különösképpen az ivóvíz minőségű vízkészletekkel való rendeltetésszerű gazdálkodás követelményeit, c) az általuk bevezetett vizek, illetve anyagok ne veszélyeztessék más vízkivételek, vízhasználatok érdekeit, megfeleljenek a vizek védelméről szóló jogszabályok előírásainak, 136

137 d) az általuk bevezetett vizek ne veszélyeztessék a befogadó vízelvezető képességét, e) hatásuk ne érintse aránytalanul károsan a természeti környezetet, az élőhelyeket, más környezethasználatokat, a természetes vízháztartást, figyelembe véve az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendeletben meghatározott hatásbecslést, valamint f) a természetes környezetnek az üzemeltetés során beálló változása esetén a vízilétesítmény feladatának ellátása biztosítható legyen. (4) Felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelettel összhangban úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a felszín alatti víz szennyeződése ne következzen be, figyelembe véve a felszín alatti környezetben már meglévő szennyezéseket is. (5) Ha a vízimunka, illetve vízilétesítmény által a befogadóba vezetett víz veszélyezteti a befogadó vízelvezető képességét, akkor a többletvízhozam elvezetése feltételeinek megteremtéséről az abban érdekelt köteles gondoskodni. (6) Vízrendezésnél törekedni kell arra, hogy csak a helyben, illetve a területen vissza nem tartható, ott nem hasznosítható többletvizek kerüljenek elvezetésre. (7) Vízvédelmi területen vízilétesítményt létesíteni, illetve vízimunkát folytatni a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről és a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról szóló kormányrendelet figyelembevételével lehet. 9. A vízilétesítmények üzemeltetése, illetve a vizekbe történő beavatkozás hatásának megfigyelése érdekében mérő- és megfigyelőrendszer (monitoring) kiépítéséről a vízilétesítmény tulajdonosa, működtetéséről az üzemeltető köteles gondoskodni, amennyiben azt a vízbázis biztonsága indokolttá teszi, illetve a vizek védelméről szóló jogszabályok előírják. 10. (1) A vízigény kielégítésének tervezése során figyelembe kell venni a) a víz mennyisége és minősége iránti igényt, b) az érintett terület vízviszonyait, c) a vízjogi engedéllyel lekötött vízkészletet, d) a mederben hagyandó vízmennyiséget, valamint e) a vízhiánytűrés mértékét. (2) A kizárólag energetikai kitermelési célú vízilétesítményeket úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy hatásuk ne érintse károsan a források és a karsztforrások hozamát és hőmérsékletét. (3) A energetikai célra kitermelt felszín alatti vizet a hasznosítást követően ugyanazon vízadóba kell visszatáplálni. A visszatáplálással 137

138 működő vízhasznosítást csak a visszatáplálás fenntartásával lehet folytatni. (4) A vízveszteség, amely az energetikai célra kitermelt felszín alatti víz hitelesített vízmérővel mért, kivett és a visszatáplált mennyiségének különbözete, nem haladhatja meg a kutak karbantartásához feltétlenül szükséges - vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott - technológiai vízmennyiséget, figyelemmel a vízmérők mérési hibájára is. (5) A használt víz, illetve a szennyvíz elhelyezésének tervezése során a vizek védelméről szóló jogszabályokban meghatározott rendelkezések figyelembevételével kell meghatározni a) a használt víz, illetve a szennyvíz várható mennyiségét, minőségét, b) a befogadó terhelhetőségét, c) a befogadóba történő bevezetés módját, d) a szennyvíztisztítás módját, valamint e) műszaki-gazdasági számítások alapján a legkisebb környezeti terheléssel járó megoldásokat. 138

139 Talajvédelem A föld védelme a termőföld, mint véges mennyiségben rendelkezésre álló környezeti elem mennyiségi védelmét, míg a talajvédelem a termőföld termékenységének és minőségének megóvását, javítását, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzését jelenti. Az Európai Unió környezetvédelemmel foglalkozó jogszabályaiban a földvédelem szabályozása nem jelenik meg önálló rendszerként, hanem a különböző szabályozási rendszerekbe integráltan lehet fellelni, mint amilyen az integrált szennyezés-megelőzési rendszer vagy a környezetei hatásvizsgálat. Ezek mellett számos szektorális előírásban is meg lehet találni a talajvédelem szempontjait, így például a természetvédelemben, vagy az agrár-környezetgazdálkodás szabályai között. Az erdő művelési ágban nyilvántartott területek a hatályos szabályozás szerint termőföldnek minősülnek, így a termőföld védelmét szolgáló jogszabályok rendelkezéseit kell az erdőterületekre is alkalmazni. Emellett, speciális, kifejezetten az erők védelmét és fenntartását szolgáló jogszabályokat is találunk a hazai jogrendszerben. A téma szempontjából releváns hazai jogszabályok a következők: Föld-és talajvédelem évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól évi LV. törvény a termőföldről évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól Erdővédelem évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló évi XXXVII. törvény végrehajtásáról évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre a A jogszabály a föld, mint környezeti elem védelmének általános szabályait határozza meg. A föld, mint környezeti elem védelmével kapcsolatos végrehajtási jogszabályok alapját jelenti a környezetvédelmi törvény, így a termőföldet, továbbá a talajt érintő beruházások, engedélyezési eljárások során a törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ilyen alapvető szabály többek között a törvény 16. -a, amely előírja, hogy beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése előtt - külön jogszabály rendelkezése szerint - gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és 139

140 termőtalajkénti felhasználásáról. idézetek Itt kell megemlítenünk, hogy a bányászati tevékenységek esetén a Kvt. hivatkozott rendelkezései mellett a bányászati hulladék kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A bányavállalkozó a kitermelt ásványi nyersanyag, a meddő és a humusz mennyiségéről folyamatosan nyilvántartást köteles vezetni. az adott évben kitermelt nyersanyagok mennyiségét és minőségét a teljes anyagmérleget tartalmazóan köteles a bányakapitányságnak bejelenteni. 14. (1) A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira. (2) A föld védelme magában foglalja a talaj termőképessége, szerkezete, víz- és levegőháztartása, valamint élővilága védelmét is. 15. (1) A föld felszínén vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetők el, amelyek a föld mennyiségét, minőségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják. (2) Az anyagok elhelyezésének környezetvédelmi feltételeit külön jogszabály állapítja meg. 16. Beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése előtt - külön jogszabály rendelkezése szerint - gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és termőtalajkénti felhasználásáról. 17. (1) A kőzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni. (2) A kitermelés mértéke, továbbá a bányászattal és a bányatermékek előkészítésével, feldolgozásával összefüggésben keletkező meddő elhelyezésekor, valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkező környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja meg a jogszabályban vagy jogszabály rendelkezései szerint hatósági határozatban megállapított határértéket. (3) A föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is - a terület ütemezett helyreállításáról, rendezéséről, illetőleg újrahasznosításának feltételeiről a terület használója köteles gondoskodni évi LV. törvény a termőföldről A törvény hatálya az ország területén levő valamennyi termőföldre szabályozási kiterjed. A törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a 140

141 relevanciája szervezetre idézetek a szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, a birtoktagok kialakítására és a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre e törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. Amennyiben az a terület, amelyen a tevékenységet folytatni kívánják, termőföldnek minősül (az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván), a törvényben megállapított szabályokat kell alkalmazni. Termőföld területet termőföldként kell hasznosítani, az adott föld jellegétől függő szabályok szerint. Amennyiben a termőföldet más, nem mezőgazdasági célra kívánják hasznosítani, úgy a termőföld művelési ágból való kivonására, a termőréteg letermelésére és a kapcsolódó engedélyezési eljárásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kapcsolódó eljárások részletes szabályait a termőföld védelméről szóló törvény határozza meg. Fontos megemlíteni azt is, hogy termőföld tulajdonjogát hazai jogi személy, külföldi magánszemély, illetve jogi személy főszabály szerint nem szerezheti meg. 1. (1) A törvény hatálya kiterjed az ország területén levő valamennyi termőföldre. 2. (1) E törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, a birtoktagok kialakítására és a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. (2) A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre e törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. 3. E törvény alkalmazásában a) termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván; 6. (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg. 7. (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - nem szerezheti meg. 141

142 (2) A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet. 142

143 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről szabályozási A törvény hatálya kiterjed a termőföldre, valamint - ha a törvény így rendelkezik - a termőföldnek nem minősülő ingatlanokra. A törvény a termőföldek hasznosítására, a földvédelemre, a földminősítésre és a talajvédelemre vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a földvédelemre a törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a relevanciája szervezetre a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. A földvédelmi eljárás olyan hatósági eljárás, amely a termőföld mennyiségi védelmének érvényre juttatásával, valamint a termőföld más célú hasznosításának engedélyezésével kapcsolatban kerül lefolytatásra. A földvédelmi eljárást a földhivatal folytatja le. A földvédelem szempontjait a földhivatal ügydöntő hatóságként illetve más hatóságok előtt folyó eljárásokban szakhatóságként érvényesíti. A földhivatal a bányászati engedélyezési eljárásokban is eljár [267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. számú melléklete] szakhatóságként és érvényesíti szakhatóságként a földvédelem követelményeit. A termőföld más célú hasznosításának minősül: - a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik, - a termőföld belterületbe vonása, - az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. A termőföldet más célra hasznosítani csak a földhivatal engedélyével lehet. A földhivatal ügydöntő hatóságként önálló eljárást folytat le a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése tárgyában. Az engedélyt előzetesen kell beszerezni, azaz a termőföld igénybevételének (más célú hasznosításának) megkezdését megelőzően. A földhivatal a döntését megelőzően minden esetben helyszíni szemlét köteles tartani. Magából a termőföld mennyiségi védelméhez fűződő közérdek érvényesítéséből eredő törvényi előírás az, hogy az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. Törvényi szinten rögzített alapkövetelmény ezért az is, hogy termőföldet más célra csak kivételesen elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével lehet felhasználni. Ennek érdekében a törvény meghatározza azt, hogy mely esetben tekinthető egy termőföld átlagos minőségűnek. 143

144 A jog által szabályozott, különböző közérdekek biztosítása, valamint szakkérdések elbírálása érdekében a földvédelmi eljárásban más hatóságok szakhatóságként működnek közre. A közreműködő szakhatóságok talaj-, természet-, víz-, és kulturális örökségvédelmi jogkörben járnak el. A törvény rendezi a földhivatali engedély és a más hatóság által kiadott engedély közötti kapcsolatot. E szerint ha a földhivatal a más célú hasznosítás engedélyezéséről nem döntött, más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt a törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. A törvény azt is rögzíti, hogy más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló földhivatali határozat. A földhivatali határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárását fel kell függesztenie. A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha a termőföldön - a lábon álló termény megsemmisül; - terméskiesés következik be, - az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, - a talajszerkezet károsodik. A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig az igénybevevő köteles az ingatlannyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (eredeti állapot helyreállítása). Az engedélyezett időleges illetve végleges más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az földhivatalnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a földhivatal földvédelmi bírság sújtja az engedély jogosultját. Ha a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély alapján az engedély szerinti hasznosítás megkezdésére 4 év alatt nem kerül sor, úgy az engedély hatályát veszti. A bányavállalkozó a működés során a műszaki üzemi tervben és a humuszmentési talajvédelmi tervben foglaltakat köteles maradéktalanul betartani. A jogszabályi előírásoknak megfelelően letermelt humuszos termőréteg depóniába történő rendezését követően az üzemelési naplóba rögzíteni kell a deponált földmennyiségeket. a humuszos termőréteg deponálásának befejezését a talajvédelmi hatóságnak be kell jelenteni. Termőföld engedély nélküli hasznosításának minősül, ha a más célú 144

145 hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg, vagy az igénybevevő az engedély előírásaitól eltérően hasznosítja más célra a termőföldet. Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást az igénybevevővel szemben folytatja le a földhivatal. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából a földhivatal bizonyítási eszközöket veheti igénybe, de a törvény külön rögzíti, hogy a földhivatal a bizonyítási eljárás során a tulajdonost (haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt is) nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy ez esetben törvényben előírt mögöttes helytállási felelősség alapján az igénybevevőnek a tulajdonost, vagy a haszonélvezőt kell tekinteni. Amennyiben megállapításra kerül, hogy a termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása már 10 éve bekövetkezett, a földhivatal nem indíthat eljárást, illetve ha az már megindult, és annak során került bizonyításra a 10 éves határidő lejárta, akkor az eljárást meg kell szüntetni. A 10 éves időtartam beálltának bizonyítása az igénybevevőt, illetőleg a tulajdonost (haszonélvezőt) terheli. Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a földhivatalnak főszabály szerint a termőföldnek az eredeti állapotába való helyreállítását kell elrendelni. Az eredeti állapot helyreállítására határidőt jelöl meg a földhivatal. A kötelezett az eredeti állapot helyreállítását annak elvégzését követő 8 napon belül köteles bejelenteni. A bejelentés alapján a földhivatal helyszíni szemlét tart. A helyreállítás elfogadása esetén dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. Az eredeti állapotába való helyreállítására való kötelezéssel kapcsolatos főszabály alóli kivétel, ha a földhivatal a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárul, amikor is utólagosan az igénybevételt követően engedélyezi a termőföld más célú hasznosítását. Erre azonban csak indokolt esetben, erre irányuló kérelem és a földvédelmi szempontok mérlegelése alapján van lehetőség. Az engedély nélküli igénybevevő a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás iránti kérelmét az ügyben indított eljárás során tett első földhivatali intézkedés közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő. Ha az engedély nélküli igénybevevő nem a földtulajdonos, vagy haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvező, a földhivatal csak akkor járulhat hozzá a más célú hasznosítás folytatásához, ha ahhoz a tulajdonos illetve a haszonélvező is 145

146 hozzájárul. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat az engedély nélküli igénybevevőnek kell beszereznie és benyújtani a kérelméhez. Engedély nélküli más célú hasznosításokkal kapcsolatos eljárásokban a földhivatal minden esetben rendelkezik a fizetendő földvédelmi járulékról, hiszen a termőföld igénybevétele már megvalósult, továbbá szankcióként földvédelmi bírsággal sújtja az igénybevevőt. A törvény a talajvédelem körében előírja, hogy beruházások, továbbá a termőföldre hatást gyakorló bármely egyéb tevékenység esetén a beruházó köteles gondoskodni a humuszos termőréteg letermeléséről. Az ezzel kapcsolatos terveket a beruházás engedélyezése során kell benyújtani. A humuszos termőréteg letermeléséhez, illetve annak engedélyezéséhez kapcsolódik a talajvédelmi járulék-fizetési kötelezettség, amelynek mértékét, kiszámításának módját a törvény részletesen meghatározza. idézetek A talaj védelmével kapcsolatos előírások megsértése talajvédelmi bírság-fizetési kötelezettséget von maga után. 3. A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak, amely a bejelentés elmulasztása esetén földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 5. (1) A földhasználó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartása mellett a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozni (hasznosítási kötelezettség). (3) Ha a termőföld más célú hasznosítását engedélyezték, a földhasználó köteles a termőföld engedélyezett célú felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségét teljesíteni (ideiglenes hasznosítás). (4) A földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez az ingatlan más célú hasznosításának megfelelő területfelhasználást nem akadályozza, illetőleg nem korlátozza (mellékhasznosítás). (5) Az (1)-(4) bekezdésben előírtakat az ingatlanügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi. Mulasztás esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 6. (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után az igénybevevő köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (újrahasznosítás). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. A bejelentés elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi 146

147 bírsággal sújtja az igénybevevőt. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével - az ingatlanügyi hatóság hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit. (4) Az újrahasznosítást az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. 7. (1) A földvédelmi eljárást az ingatlanügyi hatóság folytatja le. (2) Az ingatlanügyi hatóság a földvédelmi eljárás során minden esetben helyszíni szemle alapján dönt. A helyszíni szemlén részt vevő szakhatóságok az állásfoglalásukat a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvbe is foglalhatják. 8. (1) Ha más hatóságok engedélyezési eljárásaiban az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében érvényre kell juttatni, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. (2) A szakhatósági állásfoglalás kialakítása során figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az érintett és szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény ne akadályozza. A szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, azonban a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet. 9. (1) Ingatlanügyi hatósági engedéllyel lehet termőföldet más célra hasznosítani. Az engedély hiánya esetén a más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. Az ingatlanügyi hatóság engedélye nem mentesít a szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. (2) Más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat. Termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárást fel kell függesztenie. (3) A más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság az igénybevevőt földvédelmi bírsággal sújtja. 147

148 10. (1) Termőföld más célú hasznosításának minősül: a) a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) termőföld belterületbe vonása; c) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. (3) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. 11. (1) Termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. (2) Az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetőleg helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. A termőföldnek hulladéklerakó céljára történő igénybevétele esetén a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföld más célú hasznosítása engedélyezhető. (3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni különösen a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt, valamint azt a területet, amelyet a Kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatával beruházási célterületté nyilvánított. (4) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. 12. (1) A más célú hasznosítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) az érintett földrészletek helyrajzi számát; b) a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt; c) a más célú hasznosítás pontos célját, és tervezett időtartamát, ha időleges; d) (2) A kérelemhez mellékelni kell: a) az ingatlan-nyilvántartási térképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó területkimutatást, kivéve, ha a kérelem kizárólag az érintett földrészlet vagy földrészletek teljes területére vonatkozik; b) a 21. (5) bekezdésében foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot a járulékmentesség igénybevételéhez; c) a talajvédelmi tervet, amennyiben a kérelemben - az (1) bekezdés c) pontja szerint - megjelölt cél az 50. (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltak megvalósítására irányul. (3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a kérelemben meg kell jelölni annak a) a kormányrendeletnek a számát, amely a kérelemben megjelölt 148

149 termőföld végleges más célú hasznosításával járó tervezett építési beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, vagy b) kormányhatározatnak a számát, amely a kérelemben szereplő termőföldeket beruházási célterületté nyilvánította. (4) A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a kérelemben megjelölt más célú hasznosítás célja nem térhet el a kormányrendeletben, illetve a kormányhatározatban megjelölt beruházás céljától. 13. (1) A termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, hatályát veszti. Hatályon kívül kell helyezni az engedélyt, ha az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond. (2) A határozat időbeli hatályán belül azonos területre benyújtott más célú hasznosítás iránti kérelmet - a 15. (1a) bekezdésében meghatározott eset kivételével - érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. (4) Az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosítás engedélyezéséről szóló jogerős határozatát tájékoztatás céljából közli az illetékes települési - a fővárosban a kerületi - önkormányzattal (a továbbiakban: önkormányzat). 14. (1) A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha az érintett területen a) a lábon álló termény megsemmisül, vagy b) terméskiesés következik be, vagy c) az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, vagy d) a talajszerkezet károsodik. (2) A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön - az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig - az igénybevevő köteles az ingatlannyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (a továbbiakban: eredeti állapot helyreállítása). (3) Az időleges más célú hasznosítás akkor engedélyezhető, ha a kérelemhez a 12. (2) bekezdésében foglaltakon túl mellékelik a terület eredeti állapotának helyreállítására készített tervet, amely előirányozza a helyreállításhoz szükséges munkák elvégzését. (4) Az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. Ha az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállítását elfogadta, ezzel egyidejűleg határozatot hoz a fizetendő földvédelmi járulékról és - amennyiben e törvény úgy rendelkezik - a bírság kiszabásáról. Ha az ingatlanügyi hatóság a helyreállítást nem fogadja el, határozatot hoz, melyben újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. 149

150 (5) Időleges más célú hasznosításnak kell tekinteni a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlását is, amely a termelés folytatását, illetőleg a talajvédelmi előírások betartását nem teszi lehetővé. Ezen időleges más célú hasznosítás nem engedélyköteles; a más célú hasznosítást az említett jog gyakorlásának megkezdésétől számított nyolc napon belül a jogosult köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ugyanígy kell eljárni az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő időleges termőföld-igénybevétel során. A bejelentés elmulasztása esetén a földvédelmi járulékon felül, annak háromszoros összegét földvédelmi bírságként kell megfizetni. 21. (1) A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot (a továbbiakban: járulék) kell fizetni. (2) A járulék mértékét e törvény 1. melléklete tartalmazza. 22. (1) A járulék összegének megállapításáról a más célú hasznosítást engedélyező határozatban kell rendelkezni. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a járulék megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. 24. (1) Földvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) köteles fizetni az, aki a) a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét vagy az ideiglenes-, mellékhasznosítást neki felróhatóan elmulasztja; b) az újrahasznosítást elmulasztja; c) a művelési ág megváltozásának, más célú hasznosítás megkezdésének, a más célú hasznosítás megszüntetésének bejelentését elmulasztja; d) az időleges hasznosítást követően a termőföldet az ingatlannyilvántartás szerinti minőségi osztálynál alacsonyabb minőségi osztályú termőföldként teszi termelésre alkalmassá; e) az időleges hasznosítást követően a termőföldet a határozatban megállapított határidő eltelte után teszi termelésre alkalmassá; f) a termőföldet engedély nélkül hasznosítja más célra. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a bírság megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. 32. (1) A termőföldek talajvédelmével kapcsolatos talajvédelmi hatósági és egyéb állami feladatokat a földügyért felelős miniszter a talajvédelmi hatóság útján látja el. 43. (1) Beruházásokat, valamint termőföldön folytatott, vagy termőföldre hatást gyakorló bármely egyéb tevékenységet úgy kell 150

151 megtervezni és megvalósítani, hogy az érintett és a környező termőföldön a talajvédő gazdálkodás feltételei ne romoljanak. (2) A beruházások megvalósítása során a beruházó köteles gondoskodni a humuszos termőréteg megmentéséről és hasznosításáról. (3) A kivitelezés és üzemeltetés során biztosítani kell, hogy a környezeti hatások az érintett és a környező termőföld minőségében kárt ne okozzanak. 44. (1) A humuszos termőréteg letermelésével, megmentésével, hasznosításával, továbbá a terület helyreállításával kapcsolatos munkálatokat a beruházás engedélyezése céljából készített terveknek tartalmaznia kell. (2) A beruházások megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházás kivitelezése során igénybe vett földrészleteken kell felhasználni úgy, hogy a kialakított felső humuszos termőréteg vastagsága az eredeti humuszos termőréteggel együtt az 1 métert ne haladja meg. (3) Amennyiben a mentett humuszos termőréteg (2) bekezdés szerinti felhasználására nincs lehetőség, a felhasználásra nem kerülő rész eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként, vagy termesztő közeg előállítására felhasználható, illetve ezekre a célokra átruházható. (4) A mentett humuszos termőréteg mennyiségéről és felhasználásáról a beruházó köteles külön nyilvántartást vezetni. 50. (1) A talajvédelmi hatóság a külön jogszabályokban meghatározott engedélyezési eljárások során az e törvényben foglalt talajvédelmi előírásokat érvényesíti. (2) A talajvédelmi hatóság eljárásához az alábbi esetekben a külön jogszabály szerinti talajvédelmi terv szükséges: a) a humuszos termőréteg mentéséhez az 1000 m2-nél nagyobb területnagyságú termőföld talajszintjének végleges megváltoztatásával járó beruházásnak nem minősülő tevékenységhez, b) humuszos termőréteg mentéséhez termőföldön történő, 400 m2-t meghaladó területigényű beruházás megvalósításához, c) az ültetvénytelepítéshez, d) a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz, e) öntözéshez, f) mezőgazdasági területek vízrendezéséhez, g) erózió elleni műszaki talajvédelem megvalósításához. 55. (1) Talajvédelmi járulékot fizet a talajvédelmi hatóság részére a) a beruházó - ha a beruházás megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházással érintett területen nem használja fel - a fel nem használt humuszos termőréteg mennyisége után, továbbá 151

152 b) aki az a) pontban foglalt eseten kívül humuszos termőréteget távolít el. (2) A talajvédelmi járulék mértéke 56. (1) A talajvédelmi hatóság az e törvény a) aiban írt kötelezettségek megsértése, b) a 48. (2) bekezdésében foglaltak megsértése, valamint c) a 49. -ban foglalt engedélyben, valamint a külön jogszabályok szerinti engedélyben előírt talajvédelmi rendelkezéstől eltérően, továbbá a 49. -ban írt, engedély nélkül folytatott tevékenység esetén a 3. mellékletben foglaltak szerint talajvédelmi bírságot szab ki. 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól A termőföld védelméről szóló törvény 49. (3) bekezdésében és szabályozási ában felsorolt, termőföldön folytatott beruházásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos talajvédelmi követelmények meghatározásához talajvédelmi terv készítése szükséges a rendeletben meghatározott esetekben. A rendelet a talajvédelmi terv relevanciája szervezetre a készítésének részletes szabályait határozza meg. Talajvédelmi terv készítése szükséges a következő esetekben: - a talajszint végleges megváltoztatásával járó, beruházásnak nem minősülő 1000 m2 -nél nagyobb területnagyságú tevékenység, illetve 400 m2 -t meghaladó területigényű beruházások megvalósítása során a humuszos termőréteg mentéséhez, - a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz. idézetek A talajvédelmi terv készítésére vonatkozó általános követelményeket a rendelet 1. számú melléklete, a talajvédelmi tervek részletes tartalmi és szakmai követelményeit a rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 1. (1) A termőföld védelméről szóló évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 49. (3) bekezdésében és az 50. -ában felsorolt, termőföldön folytatott mezőgazdasági tevékenységekkel, illetve beavatkozásokkal, valamint a termőföld igénybevételével járó vagy arra hatást gyakorló beruházásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos talajvédelmi követelmények meghatározásához talajvédelmi terv készítése szükséges a következő esetekben: d) a talajszint végleges megváltoztatásával járó, beruházásnak nem minősülő 1000 m2 -nél nagyobb területnagyságú tevékenység, illetve 400 m2 -t meghaladó területigényű beruházások megvalósítása során a humuszos termőréteg mentéséhez, e) a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz, (2) A talajvédelmi terv készítésének általános tartalmi követelményeit az 1. melléklet, részletes tartalmi és szakmai 152

153 követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. (6) A Tfvt a szerinti kérelemhez e rendelet 2. mellékletének pontjában meghatározott talajvédelmi tervet a termőföld más célú hasznosításhoz szükséges teljes területre kell elkészíteni. (7) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt beruházások külön jogszabályok szerinti engedélyezése céljából készített tervnek a 2. melléklet pontjában meghatározott humuszgazdálkodási tervet (a továbbiakban: humuszgazdálkodási talajvédelmi terv) kell tartalmaznia, melyet a 2. melléklet pontja szerinti talajvédelmi tervre alapozottan kell elkészíteni úgy, hogy az a beépítésre kerülő terület igénybevétele, valamint a beruházás egyéb földmunkáinak végzése során letermelt humuszos talajréteg mentését, hasznosításának módját határozza meg. (8) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti, beruházásnak nem minősülő, de a talajszint végleges megváltoztatásával járó tevékenység esetén a 2. melléklet pontja szerinti talajvédelmi tervnek tartalmaznia kell a letermelésre kerülő humuszos talaj mennyiségének és felhasználási módjának meghatározását is. 2. (1) Amennyiben az 1. (1) bekezdés d) pontja szerinti tevékenységnél a letermelt humuszos talaj terítése a 2. melléklet 2.4. pontjában meghatározott vastagságot meghaladja, abban az esetben a beavatkozás tereprendezésnek minősül, ezért az 1. (1) bekezdés b) pontja szerinti mezőgazdasági célú tereprendezés engedélyezéséhez előírt talajvédelmi tervet kell elkészíteni. (3) A talajvédelmi tervet megalapozó vizsgálatokat a 2. és 3. melléklet Függelékében meghatározott szabványok szerinti vagy az azzal egyenértékű, akkreditált módszer alkalmazásával kell elvégezni. A talajmintavételnek a 4. mellékletben előírt szakmai követelménynek kell megfelelnie. (4) A (3) bekezdés szerinti vizsgálatokat csak az arra akkreditált laboratóriumok végezhetik. (5) Az 1. (1) és (3) bekezdésében foglalt tevékenységek engedélyezéséhez 5 évnél nem régebbi talajvédelmi tervet kell benyújtani. Amennyiben az adott területen a talajvédelmi terv elkészítése és a kérelem benyújtása között eltelt időszakban bármely, engedélyhez kötött tevékenységet folytattak, a talajvédelmi hatóság az ott folytatott tevékenység jellege szerint a 2. vagy 3. mellékletben meghatározottak alapján indokolt paraméterekre vonatkozó ellenőrző vizsgálatok elvégzését írhatja elő. (6) Az 1. (1) bekezdés g), h) és j) pontjaiban, valamint az 1. (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek ugyanazon területen történő további folytatása céljából az ismételt engedély megalapozásához az e rendelet 5. mellékletben meghatározottak szerinti ellenőrző vizsgálatokat tartalmazó talajvédelmi terv készítése szükséges. Az öntözés talajra és talajvízre gyakorolt hatásának ellenőrzése 5 évenként szintén az 5. mellékletben meghatározottak szerint történik. 153

154 3. (1) Az 1. (1) és (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek engedélyezéséhez, kivitelezéséhez szükséges talajvédelmi tervet a Tfvt. 51/A. -a szerinti szakértő készíthet. A 2. melléklet pontjában meghatározott talajvédelmi terv elkészítéséhez csak abban az esetben szükséges szakértő igénybevétele, amennyiben a letermelt humuszos talajt termőföld területen kívánják elhelyezni. 154

155 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról A törvény hatálya kiterjed: szabályozási - az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, az erdei életközösségre; - a külterületen található fásításra; - az erdészeti létesítményre; - az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló relevanciája szervezetre a földterületre. A jogszabály rendelkezései közül elsősorban az erdő igénybevételére irányuló eljárásokat, ezen belül is az erdő művelésből való kivonására irányuló eljárást kell megemlíteni. Amennyiben a tevékenységet erdő művelési ágban nyilvántartott termőföldön kívánják folytatni, úgy előzetesen a művelésből való kivonást engedélyeztetni kell az illetékes erdészeti hatósággal. idézetek Erdő igénybevétele estén erdővédelmi járulékot kell fizetni. 77. Az erdő igénybevétele a) az erdő mezőgazdasági művelésbe vonása; b) az erdő termelésből való kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: termelésből kivonás); c) az erdő termelésből való időleges kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: időleges igénybevétel); d) az erdő termelésből való kivonásával nem járó, de annak rendeltetésszerű használatát időlegesen vagy tartósan akadályozó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása - ide nem értve a vadaskert, vadaspark fenntartását, honvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőkben a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény szerinti, a Magyar Honvédség feladatai végrehajtásához szükséges állapotának fenntartását szolgáló tevékenységet, valamint a befogadó nemzeti támogatás katonai feladatainak ellátását - így különösen: villamos vezeték, gázvezeték, távközlő- vagy más közművezeték, sí- és egyéb sportpálya létesítése és fenntartása (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevétel). 78. (1) Erdőt igénybe venni csak kivételes esetben, a (3) bekezdés kivételével kizárólag a közérdekkel összhangban lehet. (2) Az erdő igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes engedélye szükséges. Az erdőt kizárólag az engedélyben megjelölt határidőn belül, és az abban meghatározott célra lehet igénybe venni. (3) Gazdasági elsődleges rendeltetésű kultúrerdő és faültetvény igénybevételét az erdészeti hatóság az adott erdő fekvése szerinti, vagy az azzal szomszédos településen végrehajtott, az igénybe vett erdővel legalább azonos területű, azzal megegyező, vagy attól magasabb természetességi állapotú csereerdősítés elvégzésének feltétele mellett engedélyezheti. 155

156 79. (1) Az erdő igénybevételére vonatkozó engedély négy évre szól. Amennyiben a megadott határidőn belül az engedélyezett nagyságú erdő igénybevétele nem történik meg, vagy az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond, az engedély az igénybe nem vett részre érvényét veszti és a területen továbbra is az e törvény előírásai szerinti erdőgazdálkodást kell folytatni. (2) Bányászati célú igénybevétel esetén az engedély időbeli hatályát az erdészeti hatóság négy évnél hosszabb időtartamban, de legfeljebb a bányászati hatóság által jóváhagyott műszaki üzemi terv érvényességének lejártáig is megállapíthatja. 80. (1) Az erdő igénybevételének engedélyezését az erdészeti hatóság az erdő csökkenésével, illetve az erdő rendeltetésszerű használatának akadályozásával járó kedvezőtlen környezeti változások megszüntetése vagy mérséklése érdekében feltételekhez kötheti. 81. (1) Erdő igénybevétele esetén az igénybevevő erdővédelmi járulékot köteles fizetni. (2) Az erdővédelmi járulék mértéke a) erdő termelésből való kivonásáért hektáronként aa) védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap harmincszorosa; ab) gazdasági elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap húszszorosa; ac) megyei jogú város közigazgatási területén: az aa) és ab) pontban foglaltak másfélszerese; ad) Budapest, illetve Budapest agglomerációjának területén: az aa) és ab) pontban foglaltak kétszerese; b) erdő mezőgazdasági művelésbe vonásáért hektáronként ba) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap húszszorosa; bb) egyéb esetben az erdővédelmi járulékalap ötszöröse; c) erdő időleges igénybevételéért hektáronként és évenként ca) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap háromszorosa; cb) egyéb esetben az erdővédelmi járulékalap kétszerese; d) az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterület igénybevétele esetén a gazdasági elsődleges rendeltetésű erdő igénybevételére megállapítható erdővédelmi járulék fele. (3) Amennyiben az erdőnek a rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevételére kerül sor, és ezáltal az erdőben - legfeljebb öt évig - hat méternél szélesebb és ezerötszáz négyzetméternél nagyobb összefüggő területen faállomány nem tartható fenn, akkor az erdő időleges igénybevétele esetére 156

157 meghatározott mértékű erdővédelmi járulékot kell megfizetni. (4) Ha az erdő rendeltetésszerű használatának a (3) bekezdés szerinti akadályozására öt évet meghaladóan kerül sor, úgy az igénybevételért az erdő termelésből való kivonása esetére meghatározott erdővédelmi járulékot kell megfizetni. 84. (1) Az erdő időleges igénybevételét az erdészeti hatóság legfeljebb ötévi időtartamra engedélyezheti. Az igénybevevő kérelmére az öt évnél rövidebb időtartamú engedély a lejárata előtt egy alkalommal, legfeljebb az ötéves időtartam végéig meghosszabbítható. Ugyanazon erdőt érintően ismételt időleges igénybevétel csak akkor engedélyezhető, ha az előző időleges igénybevétel óta legalább 10 év eltelt. (2) Az időlegesen más célra hasznosított területen a határidő lejártát követően az igénybevevő az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szerint köteles gondoskodni az erdő és az erdő talajának helyreállításáról. 85. (1) Erdő engedély nélküli vagy engedélytől eltérő igénybevétele esetén az erdészeti hatóság határidő kitűzésével határozatban kötelezi az igénybevevőt a helyreállításra. (2) A helyreállítási kötelezettség alól kérelemre az erdészeti hatóság felmentést adhat, és erdővédelmi bírság egyidejű kiszabása mellett engedélyezheti a kialakult állapot fennmaradását, amennyiben az igénybevétel engedélyezésének feltételei fennállnak. 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szabályozási relevanciája szervezetre idézetek a A jogszabály az erdő védelméről szóló törvény rendelkezéseit hajtja végre. Az erdőterületek igénybevétele esetén a törvény mellett az FVM rendelet szabályait is alkalmazni kell. Meghatározza, hogy az erdő igénybevételének engedélyezése iránti kérelemhez milyen mellékleteket kell csatolni, meghatározza továbbá a humuszos termőréteg feltárásának szabályait. 54. (1) Az erdő igénybevételének engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell: a) az erdőtervnek a tervezett igénybevétel engedélyezése kapcsán felmerülő módosításához szükséges, a 21. (3) és (4) bekezdéseiben rögzített dokumentumokat, b) az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetéshez szükséges az ingatlan-nyilvántartásról szóló külön jogszabályokban meghatározott, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt változási vázrajzot és területkimutatást, illetve abban az esetben, ha az igénybevétel teljes földrészletet, vagy teljes alrészletet érint, az ingatlan-nyilvántartási térkép 30 napnál nem régebbi hiteles másolatát a tervezett igénybevétel határainak és föld-, illetve 157

158 alrészletenkénti területének feltüntetésével, c) az Evt. 79. (3) bekezdés alkalmazásában az igénybevétellel érintett ingatlan tulajdonosának (tulajdonosainak) és az ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti, használati jog, valamint teher jogosultjának (jogosultjainak) közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, az igénybevételhez való hozzájárulását, vagy az igénybevétel céljára vonatkozó, más jogcímen fennálló rendelkezési jogot igazoló okiratot, d) az erdőtalaj 400 m2-t meghaladó beépítése esetén a humuszos termőréteg feltárását rögzítő jegyzőkönyvet, valamint az abban rögzített eredmények függvényében a humuszos termőréteg mentésére és felhasználására vonatkozó leírást, e) az időleges valamint a rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevétel esetében a terület újraerdősítésre való alkalmassá tétele érdekében tervezett tevékenységek leírását, f) érintettség esetén a csereerdősítésre tervezett terület megjelölését és az erdőtelepítési jogosultság igazolását, g) a környezeti hatások jelentőségének vizsgálatára szolgáló - a Khvr.-ben meghatározott - adatlapot, ha az engedélyezési eljárás a Khvr. 3. számú mellékletében meghatározott olyan tevékenység megkezdését vagy folytatását szolgálja, amely a Khvr.-ben meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy a tevékenységre a Khvr.-ben megállapított feltétel nem teljesül. (2) A kérelemben az Evt. 78. (1) bekezdésének megfelelően pontosan meg kell határozni a tervezett igénybevétel közérdekkel való összhangját, és alá kell támasztani annak indokoltságát. (3) Időleges igénybevétel, és a rendeltetésszerű használat öt évnél rövidebb időtartamú akadályozása esetében a kérelmezőnek meg kell adnia az igénybevétel tervezett kezdő és végső napját. (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat az Evt. 85. (2) bekezdése szerinti fennmaradási engedély kérelem esetében is alkalmazni kell. (5) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházással összefüggő, a Kormány által rendeletben meghatározott erdő igénybevételi ügyek esetében a csereerdősítést az adott erdő fekvése szerint illetékes erdészeti hatóság illetékességi területén kell végrehajtani. 55. (1) A humuszos termőréteg feltárása a beépítéssel érintett területen a beruházás jellegének és a terepviszonyoknak megfelelő sűrűséggel fúrt szelvényből történik. (2) A mintavétel legfeljebb 5 ha-t, vonalas létesítményeknél 500 m-t jellemezhet. A mintavétel helyét alkalmas méretarányú térképvázlaton jelölni kell. A mintát a humuszos talajszintekből kell szedni, és laboratóriumi vizsgálat keretében kell kiértékelni. (3) A humuszos termőréteg mentésére vonatkozó leírást, és magát a mentést akkor kell elvégezni, ha a (2) bekezdés szerinti feltárás alapján a humuszos termőréteg a) mélysége legalább 20 cm, 158

159 b) humusztartalma nagyobb, mint 1,0%, c) talajidegen és szennyező anyagot nem tartalmaz, d) a vizes szuszpenzióban mért ph értéke 5,0 és 8,7 közötti, és e) a talaj, vízben oldható sótartalma 0,10%-nál kisebb. (4) A humuszos termőréteg mentésére és felhasználására vonatkozó leírásnak tartalmaznia kell: a) a talaj humuszos rétegének vastagságát cm-ben, b) a humuszos talajanyag minőségi jellemzését, mennyiségét, c) a humuszos réteg mentésére irányuló munkafolyamatok sorrendjét, d) a depónia erózió, túlnedvesedés és gyomosodás elleni védelmének meghatározását, e) javaslatot a mentendő humuszos termőréteg hasznosítására, f) alkalmas méretarányú térképvázlatot a beépítésre szánt terület és a humuszos termőréteget feltáró mintavételi pontok helyének feltüntetésével, és szintvonalas helyszínrajzot a mentendő humuszos termőréteg vastagságok lehatárolásával. 57. (1) Az erdő igénybevételének elvi engedélyezésére vonatkozó kérelmet egy, szakhatósági közreműködés esetén kettő példányban kell benyújtani, melyhez csatolni kell: a) a tervezett igénybevétellel érintett erdő ingatlan-nyilvántartás szerinti (helység, fekvés, helyrajzi szám, alrészletjel) és erdészeti (helység, tagszám, részlet jel) területazonosító adatait, b) a tervezett igénybevétel területét föld-, illetve alrészletenként kéttized hektáros pontossággal, c) az igénybevételre tervezett terület beazonosítására alkalmas helyszínrajzot, melynek méretaránya nem lehet kisebb mint 1: , valamint d) érintettség esetén a csereerdősítésre tervezett terület megjelölését, e) a környezeti hatások jelentőségének vizsgálatára szolgáló - a Khvr. meghatározott - adatlapot, ha az engedélyezési eljárás a Khvr. 3. számú mellékletében meghatározott olyan tevékenység megkezdését vagy folytatását szolgálja, amely a Khvr.-ben meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy a tevékenységre a Khvr.-ben megállapított feltétel nem teljesül. (2) Az erdő igénybevételének erdészeti magánút, vagy épített közelítő nyom építése céljából történő elvi engedélyezésére vonatkozó kérelemhez az (1) bekezdésben foglaltakon felül valamennyi nyomvonal változathoz tartozóan csatolni kell a tervezett út a) nyomvonalát ábrázoló erdészeti nyilvántartási térkép 1: méretarányú másolatát, b) általános műszaki leírását, c) minta-keresztszelvényeit. (3) Az (1) bekezdés szerinti kérelemben az Evt. 78. (1) bekezdésének megfelelően pontosan meg kell határozni a tervezett igénybevétel közérdekkel való összhangját, és alá kell támasztani 159

160 annak indokoltságát. (4) Erdő időleges igénybevételének, illetve a rendeltetésszerű használata öt évnél rövidebb időtartamú akadályozásának elvi engedélyezésére vonatkozó kérelemben a kérelmezőnek meg kell adnia az igénybevétel tervezett időtartamát. Joggyakorlat Az erdőterületek védelmét, az engedélyezési eljárások egymáshoz való viszonyát érinti a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV /2009/6.számú ítélete. Az illetékes bányakapitányság határozatával a felperes által előterjesztett, meghatározott helyrajzi számú földrészleteire szóló, mészkő és dolomit kutatására vonatkozó Műszaki Üzemtervet (a továbbiakban: MÜT) a kérelemtől eltérően, a szakhatóságok feltételeinek figyelembevételével jóváhagyta. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, részben arra hivatkozással, hogy a hatóság nem vette figyelembe az erdészeti szakhatóság eljárás során adott nemleges szakhatósági állásfoglalását. Az erdészeti szakhatóság nemleges tartalmú állásfoglalásával kapcsolatosan megállapította a megyei bíróság, hogy a felperes által előterjesztett kutatási műszaki üzemi tervben megjelölt helyrajzi számú ingatlanok jelentős részén az erdőről és az erdő védelméről szóló évi LIV. törvény /a továbbiakban: Evt./ hatálya alá tartozó erdők találhatók. Erre figyelemmel a Vhr. 1. számú mellékletének 3.2 pontjában nevesített erdészeti hatóságnak az érintett bányászati szakigazgatási eljárásban szakhatóságként való közreműködése nem volt mellőzhető, tekintettel a Bt. 27. /2/ bekezdésében foglaltakra is. Kifejtette a megyei bíróság, hogy az erdészeti szakhatóság hozzájárulását arra hivatkozással tagadta meg, hogy az érintett erdőterületek igénybevételére vonatkozó erdészeti hatósági jogerős és végrehajtható előzetes (elvi) engedély hiánya a tervezett tevékenység (és így a kutatási műszaki üzemi terv) engedélyezését jelenleg kizárja. Megállapította a megyei bíróság, hogy az alperesi beavatkozó helyesen hivatkozott az Evt. 65. d/ pontjának rendelkezésére, amelyre figyelemmel a felperes által tervezett kutatási tevékenység az erdőterület igénybevételének minősül. Ugyancsak helytálló az Evt. 66. /1/ bekezdésére történő azon hivatkozás, mely szerint az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes engedélye szükséges; erdőterületet kizárólag az engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni. Az erdészeti szakhatóság állásfoglalását illetően kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által benyújtott kutatási MÜT-ben megjelölt helyrajzi számú ingatlanok nagy 160

161 részén erdők találhatók. Erre való tekintettel tehát szükségszerű volt az erdészeti hatóság szakhatóságként történő bevonása az erdőgazdasági érdekek védelmének érvényesítése érdekében. Az Evt ának megfelelően a felperes által végezni kívánt kutatási tevékenység az erdőterület igénybevételének minősült, ezért az Evt. 66. /1/ bekezdése értelmében ahhoz az erdészeti hatóság előzetes engedélyére volt szükség. A Legfelsőbb Bíróság szerint elhatárolást igényel az előzetes igénybevételi engedély a tevékenység végzéséhez szükséges szakhatósági állásfoglalástól. Amíg az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetesen engedélyét nem adja, addig a kutatás engedélyeztetése szóba sem jöhet, és így a szakhatósági állásfoglalás megkérésére sem kerülhetne sor. Amennyiben az erdészeti szakhatóság az erdőterület igénybevételét előzetesen engedélyezi, a felperes a konkrét kutatási MÜT-ben meghatározott tevékenység végzéséhez kell, hogy az alperesi eljárás keretében az erdészeti hatóságtól is szakhatósági állásfoglalást kapjon. Az erdészeti hatóság e két eltérő hatáskörben történő eljárása nem zárja ki, sőt, feltételezi egymást, olyannyira, hogy az első - az előzetes - engedély hiánya a szakhatósági állásfoglalás kiadásának akadályát képezi. Helyesen rögzítette tehát a megyei bíróság ítéletének indokolásában, hogy az alperesi beavatkozó helyesen hivatkozott arra, hogy a felperesnek kezdeményeznie kellett volna a tevékenység előzetes igénybevételi eljárás keretében történő engedélyezését, mert az erdészeti szakhatóság csak az ezen eljárás során feltárt ismeretek alapján tud a tevékenység tényleges kivitelezésével kapcsolatos eljárásban, az erdők védelme érdekében szükséges feltételekről állásfoglalást kialakítani. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint jogszerűen minősítette úgy a megyei bíróság, hogy az alperesi beavatkozó jogszabálysértés nélkül hozta meg nemleges tartalmú állásfoglalását, mert az előzetes igénybevételi eljárás kezdeményezése nem volt mellőzhető. 161

162 Zajvédelem A zaj elleni védekezés jelen esetben elsősorban azt jelenti, hogy a tevékenység létesítése, végzése, majd felhagyása során be kell tartani a vonatkozó jogszabályokban foglalt zajkibocsátási határértékeket, továbbá a tevékenységhez kapcsolódó szállítási tevékenység során a védett környezetet nem érheti a jogszabályban előírt határérték feletti zajterhelés. A jogszabályban előírt módszer szerint meg kell állapítani a létesítmény közvetlen és közvetett hatásterületét, illetve, hogy a létesítmény közvetlen hatásterületén találhatóke zajtól védendő területek. A következőkben azon jogszabályok listáját közöljük, amelyek az Európai Unió szintjén érvényesülnek a zaj elleni védekezés vonatkozásában és amely jogszabályok releváns, alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaznak a palagáz-kitermelés szempontjából is. Általánosságban elmondható, hogy a vonatkozó szabályozási tárgykörök túlnyomó része az Európai Unióban harmonizált, ami azt jelenti, hogy a Közösség irányelvek útján írja elő a valamennyi tagállamban megfelelően szabályozandó tárgyköröket. A zaj elleni védelem szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek: Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről Az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről Az érintett jogszabályokat hazánk kivétel nélkül átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem ljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők: évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól A zaj elleni általános védelem megvalósítása. szabályozási relevanciája a A zaj elleni védelemmel kapcsolatos végrehajtási jogszabályok alapját a környezetvédelmi törvény rendelkezései jelentik, így mind 162

163 szervezetre idézetek a törvény, mind pedig a szabályozás részleteit meghatározó jogszabályok előírásait be kell tartani a tevékenység végzése során. 31. (1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak. (2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani: a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését; b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását; c) a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét. (3) A környezeti zajjal leginkább terhelt területek zajcsökkentését, a zajjal még nem terhelt területek kedvező állapotának megőrzését - a külön jogszabály alapján - stratégiai zajtérképekre épülő intézkedési tervek végrehajtásával kell megvalósítani. 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól A rendelet hatálya azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed szabályozási ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. Nem terjed ki a rendelet hatálya: - közterületi rendezvényre, - a munkahelyi zaj és rezgés által okozott foglalkoztatási veszélyre, - a magánszemélyek háztartási igényeit kielégítő tevékenységre, - közlekedési járműveken belüli zajra és rezgésre, - az egészségügyi mentési tevékenység, a tűzoltási feladatok, a műszaki mentés és bűnüldözési tevékenység által keltett zajra és rezgésre, valamint relevanciája szervezetre a - a vallási tevékenység végzésére. A tevékenység végzése során figyelembe kell venni, hogy a zajkibocsátás feleljen meg a jogszabályok előírásainak, így a keletkező környezetterhelés, igénybevétel feleljen meg a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007.(X.29.) Kormányrendelet előírásainak, a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII.3.) KvVM-EüM. együttes rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott határértékeinek. A tevékenységet úgy kell végezni, hogy a zajkibocsátás ellen lakossági panaszbejelentés ne következzen be, azaz a lakosság zavarását el kell kerülni. A rendelet előírja, hogy tilos a zaj ellen védendő környezetben veszélyes mértékű zajt, vagy rezgést okozni. Védendő környezetnek a jogszabály általában véve az emberi tartózkodásra használt területeket (az illetékes települési önkormányzat településrendezési tervében szereplő besorolás alapján), illetve épületeket (kórtermek, tantermek, lakószobák, stb.) tekinti. 163

164 A környezetbe zajt, illetve rezgést kibocsátó létesítményeket a rendelet szabályai alapján úgy kell megtervezni, megvalósítani, hogy a védendő területen, épületekben a zaj-és rezgésterhelés feleljen meg a jogszabályokban foglalt követelményeknek. Környezeti zajt előidéző üzemi zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni. idézetek A rendelet 10. 3) bekezdése értelmében zajkibocsátási határértéket nem kell megállapítani, ha a környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, építmény vagy helyiség. 2. a) védendő (védett) környezet: védendő terület és védendő épület, helyiség, amely emberi tartózkodásra, tevékenység végzésére szolgál, és ahol az emberi tevékenység zavarásának megakadályozása vagy az emberi egészség védelme érdekében a környezeti zaj, rezgés mértékét korlátozni kell; p) védendő (védett) terület: a településrendezési terv szerinti pa) lakó-, üdülő-, vegyes terület, pb) különleges területek közül az oktatási létesítmények területei, az egészségügyi területek és temetők területei, pc) zöldterület (közkert, közpark), pd) gazdasági területnek az a része, amelyen zajtól védendő épület helyezkedik el; q) védendő (védett) épület, helyiség: qa) kórtermek és betegszobák, qb) tantermek és előadótermek oktatási intézményekben, foglalkoztató termek és hálóhelyiségek bölcsődékben, óvodákban, qc) lakószobák lakóépületekben, qd) lakószobák szállodákban és szálló jellegű épületekben, qe) étkezőkonyha, étkezőhelyiség lakóépületekben, qf) szállodák, szálló jellegű épületek, közösségi lakóépületek közös helyiségei, qg) éttermek, eszpresszók, qh) kereskedelmi, vendéglátó épület eladóterei, illetve vendéglátó helyiségei, várótermek; 3. (1) Tilos a védendő környezetben veszélyes mértékű környezeti zajt vagy rezgést okozni. (2) A kibocsátási vagy a terhelési határértékek túllépését a zaj- és rezgésterhelési határértékekről szóló külön jogszabályban meghatározottak szerint kell jelentősnek minősíteni. (3) A 4. -ban kijelölt környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: környezetvédelmi hatóság) a zajvédelmi követelmények ellenőrzése érdekében mérést, számítást, vizsgálatot végezhet vagy végeztethet, 164

165 illetve mérés, számítás végzésére kötelezheti a zajforrás üzemeltetőjét. 5. (1) Amennyiben jogszabály hatásterület bemutatását írja elő, a hatásterületet az alábbiakban meghatározott szabályok szerint kell megállapítani. (2) A környezeti zajforrás hatásterületét a 6. szerinti méréssel, számítással kell meghatározni a) előzetes vizsgálati eljárásban, b) környezeti hatásvizsgálati eljárásban, c) egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban, d) környezetvédelmi felülvizsgálati eljárásban, e) az a)-d) pontokban felsorolt eljárásokat követő létesítési, használatbavételi, illetve forgalomba helyezési eljárásokban, vagy f) ha a környezetvédelmi hatóság előírja. (3) A (2) bekezdésben fel nem sorolt esetekben a környezeti zajforrás vélelmezett hatásterülete a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan és annak határától számított 100 méteres távolságon belüli terület. (4) A környezetvédelmi hatóság abban az esetben írja elő a hatásterület mérés, illetve számítás szerinti meghatározását, ha a rendelkezésére álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a zajforrás hatásterülete nagyobb, mint a (3) bekezdésben meghatározott, vélelmezett hatásterület. 6. (1) A létesítmény zajvédelmi szempontú hatásterületének (a környezeti zajforrás hatásterületének) határa az a vonal, ahol a zajforrástól származó zajterhelés: a) 10 db-lel kisebb, mint a zajterhelési határérték, ha a háttérterhelés is legalább 10 db-lel alacsonyabb, mint a határérték, b) egyenlő a háttérterheléssel, ha a háttérterhelés kisebb a zajterhelési határértéknél, de ez az eltérés nem nagyobb, mint 10 db, c) egyenlő a zajterhelési határértékkel, ha a háttérterhelés nagyobb, mint a határérték, d) zajtól nem védendő környezetben - gazdasági területek kivételével - egyenlő a zajforrásra vonatkozó, üdülőterületre megállapított zajterhelési határértékkel, e) gazdasági területek zajtól nem védendő részén nappal (6:00-22:00) 55 db, éjjel (6:00-22:00) 45 db. (2) A környezeti zajforrás hatásterületének megállapítása során a) beépítetlen területen a számítást, illetve a mérést másfél méteres magasságra kell elvégezni, b) beépített területen a számítást, illetve a mérést arra a magasságra kell elvégezni, ahol a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható, és van zajtól védendő homlokzat. (3) A környezeti zajforrás hatásterületének lehatárolásakor azt a napszakot kell figyelembe venni, amely alapján a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható. 165

166 7. (1) Új tevékenység telepítéséhez és megvalósításához szükséges szállítási tevékenység hatásterülete az a szállítási útvonalakkal szomszédos, zajtól védendő terület, amelyen a szállítási, fuvarozási tevékenység legalább 3 db mértékű járulékos zajterhelés-változást okoz. (2) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet azokra a szállítási, fuvarozási tevékenységekre kell meghatározni, amelyek a) országos közúton vagy helyi közutak közül belterületi első- és másodrendű főutakon valósulnak meg, és b) az alaptevékenység környezeti hatásvizsgálat köteles, vagy egységes környezethasználati engedély köteles. (3) Az (1) bekezdés szerinti hatásterület megállapításához a járulékos zajterhelést a szállítási útvonalak mentén az alaptevékenység megvalósítási helyszínétől legfeljebb 25 km távolságon belül kell vizsgálni. (4) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet a közútkezelő által nyilvántartott, legutolsó rendelkezésre álló, éves átlagos napi forgalmi adatok alapján és a szállítási, fuvarozási tevékenység várható legnagyobb napi forgalma alapján külön jogszabály szerinti számítással kell meghatározni. 8. A környezeti rezgésforrás hatásterülete az a terület, ahol a forrástól származó környezeti rezgés - külön jogszabályban meghatározott - rezgésterhelés-növekedést okoz. 9. (1) A környezetbe zajt vagy rezgést kibocsátó létesítményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy a védendő területen, épületben és helyiségben a zaj- vagy rezgésterhelés feleljen meg a zajés rezgésterhelési követelményeknek. (2) A védendő területeket úgy kell kijelölni, hogy a külön jogszabály szerinti zajterhelési határértékek teljesüljenek. A védendő épületet, helyiséget úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a külön jogszabály szerinti belső téri zajterhelési határértékek a használatbavétel időpontjára teljesüljenek. (3) Ha a létesítmény hatásterületét e rendelet vagy hatósági határozat szerint méréssel vagy számítással kell meghatározni, akkor - a tervezés során - meg kell állapítani a tervezett állapotot megelőző háttérterhelés mértékét, és e vizsgálat eredményét csatolni kell a létesítés iránti kérelemhez. (4) A környezetvédelmi hatóság a háttérterhelés mértékére vonatkozó, rendelkezésére álló adatokat kérelemre a létesítmény tervezőjének vagy tulajdonosának rendelkezésére bocsátja. (5) A létesítésére irányuló engedélyezési tervben szereplő zaj- és rezgésvédelmi intézkedéseket és a rezgéscsökkentő műszaki megoldásokat a zaj- és rezgésforrás üzembe helyezésének, illetve használatbavételének időpontjára meg kell valósítani. (6) Azokban a zajjal járó tevékenységekre irányuló hatósági engedélyezési eljárásokban, amelyekben a környezetvédelmi hatóság - a tevékenység környezeti zaj és rezgés elleni védelem 166

167 követelményeinek való megfelelősége kérdésében - szakhatóságként jár el, az eljáráshoz benyújtott dokumentációnak zaj elleni védelemről szóló munkarészt kell tartalmaznia. A munkarész tartalmi követelményeit a 2. számú melléklet tartalmazza. 10. (1) Környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni. (2) Ha az üzemeltető az (1) bekezdése szerinti kötelezettségét elmulasztja, a környezetvédelmi hatóság - megfelelő határidő tűzése mellett - felhívja annak teljesítésére. (3) Nem kell környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, ha a) a tervezett környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, épület vagy helyiség, vagy b) a tervezett környezeti zajforrás hatásterületének határvonala a számítások, illetve mérések alapján a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan határvonalán belülre esik és a telekingatlant a zajforrás üzemeltetőjén kívül más személy nem használja. (4) A zajkibocsátási határértékről - a zajterhelési, valamint a zajkibocsátási határértékek megállapításáról szóló miniszteri rendelet alapján - a környezetvédelmi hatóság dönt. (5) Ha a kérelmező a zajkibocsátási határérték megállapítására vonatkozó - az (1) bekezdés szerinti - kérelmét visszavonja, a környezetvédelmi hatóság a határérték megállapítására vonatkozó eljárást hivatalból folytatja, kivéve, ha a kérelmező a létesítésre irányuló kérelmét is visszavonta. 15. (1) Csendes övezet, valamint zajvédelmi szempontból fokozottan védett terület kijelölésére abban az esetben kerülhet sor, ha a kijelölésre szánt terület tényleges zajterhelése megfelel a külön jogszabályban a csendes övezetre, illetve zajvédelmi szempontból fokozottan védett területre megállapított határértéknek. (2) A kijelölését megelőzően a kijelölésre szánt területre zajtérképet kell készíteni és meg kell vizsgálni a zaj elleni védelem érdekében szükséges intézkedéseket. (3) A kijelölés kezdeményezésére a csendes övezetek esetében a zaj elleni fokozott védelmet igénylő intézmény üzemeltetője vagy fenntartója is jogosult. Ez esetben a (2) bekezdésben foglalt kötelezettség a kijelölés kezdeményezőjét terheli. 16. (1) A 15. (1) bekezdés szerinti fokozott védelem érvényesítése érdekében a) a kijelölt terület zajterhelését befolyásoló források működése - országos közúthálózatba tartozó közutak, vasutak, valamint a kijelölés időpontjában létesítési engedéllyel rendelkező 167

168 létesítmények kivételével - térben, időben, gyakoriságban korlátozható, megtiltható, illetve ha valamely zajforrás működésének korlátozására, tiltására más hatóság jogosult, kezdeményezhető a szükséges intézkedések megtétele, b) meghatározhatók a közterület felhasználásának zajvédelmi szabályai, amennyiben a kijelölésre közterületen került sor. (2) Olyan létesítmény, amely új környezeti zajforrás keletkezésével jár, csak akkor létesíthető, ha a létesítmény és a hatásterülete a fokozottan védett területen vagy csendes területen kívül esik. 17. (1) Ha a környezetvédelmi hatóság azt állapítja meg, hogy a szabadidős vagy üzemi zajforrás által okozott zaj a zajkibocsátási határértéket túllépi, akkor a zajforrás üzemeltetőjét intézkedési terv benyújtására kötelezi. 26. (1) A környezetvédelmi hatóság zaj-, illetőleg rezgésvédelmi bírság fizetésére kötelezi a környezeti zaj-, rezgésforrás üzemeltetőjét, ha az üzemeltető a) az üzemi vagy szabadidős zajforrás esetében a környezetvédelmi hatóság által megállapított kibocsátási határértéket - a határozatban megállapított teljesülési határidőt követően - túllépi, b) az üzemi vagy szabadidős zajforrás esetében az épületen belüli, jogszabályban megállapított zajterhelési határértékeket túllépi, c) az építési zajforrás esetén a zajterhelési határértéket túllépi, d) a rezgésterhelési határértéket túllépi, e) a hatósági határozatban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget, f) a zaj, rezgés elleni védelemmel kapcsolatos adatszolgáltatási, változásbejelentési kötelezettségét nem vagy nem megfelelően teljesíti. 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szabályozási A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 10. (1) bekezdése alapján a környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt az üzemeltető köteles környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni a környezetvédelmi hatóságtól. relevanciája szervezetre a Üzemi és szabadidős zajforrás zajkibocsátási határértékét a zajforrás hatásterületére kell megállapítani a 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 1. számú melléklete szerint. Amennyiben a tevékenység zajkibocsátási adatai alapján nem teljesülnek a 284/2007. (XII.18.) Korm. rendelet 10. (1) bekezdésében a zajkibocsátási határérték kötelező megkérése kapcsán felsorolt kivételek (nem kell zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, ha a tervezett környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, épület vagy helyiség, illetve a 168

169 tervezett környezeti zajforrás hatásterületének határvonala a számítások, illetve mérések alapján a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan határvonalán belülre esik és a telekingatlant a zajforrás üzemeltetőjén kívül más személy nem használja), akkor a környezeti zajt előidéző üzemi zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni. Az üzemi zajforrás zajkibocsátási határérték megállapítása iránti kérelmét a KvVM rendel szabályai szerint kell megkérni. A zajkibocsátási határérték megállapítása iránti kérelmet a KvVM rendelet 2. számú mellékletében szereplő űrlapon kell benyújtani. Ebben szerepel a kérelmező neve, KSH száma, székhelye, telefonszáma, KÜJ száma, a zajforrás megnevezése, telephely EOV koordinátái, KTJ száma, a kérelem indoka, a zajforrás rövid leírása, a zajforrás működési rendje, ezen kívül fel kell sorolni a zajforrás hatásterületén elhelyezkedő ingatlanokat is. idézetek A zajkibocsátási határérték megállapítása után minden olyan változást, ami az üzemi vagy szabadidős zajforrás területén történt és ezzel a határérték mértékét befolyásolja, a zajforrás üzemeltetője a 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 3. számú mellékletében szereplő űrlapot köteles kitölteni a környezetvédelmi hatóságnak. Ebben szerepel a bejelentő neve, KSH száma, székhelye, telefonszáma, KÜJ száma, a zajforrás megnevezése, telephely EOV koordinátái, KTJ száma, a zajkibocsátási határértéket megállapító határozat száma és kelte, a változás időpontja, a változás oka és a változás részletesebb leírása. 1. (1) Üzemi és szabadidős zajforrás zajkibocsátási határértékét (a továbbiakban: zajkibocsátási határérték) az 1. számú mellékletben meghatározott módon a zajforrás hatásterületére kell megállapítani. (2) Azokra a zajtól védendő épületekre, amelyeket csak bizonyos napszakban vagy szezonálisan használnak, csak a használat időtartamára kell zajkibocsátási határértéket megállapítani. (3) Az üzemi létesítmény zajkibocsátását a rendszeresen (évente legalább tizenkét alkalommal) előforduló legnagyobb környezeti zajkibocsátású üzemelési állapot alapján kell értékelni. 3. A zajkibocsátási határérték megállapítása után minden olyan, az üzemi és szabadidős zajforrás területén bekövetkező változást, amely a határérték mértékét és teljesülését befolyásolja, a zajforrás üzemeltetője a 3. számú melléklet szerinti bejelentőlapon köteles bejelenteni a környezetvédelmi hatóságnak. 4. (1) Az üzemi és szabadidős létesítmény zajkibocsátásának, illetve a zajkibocsátási határértéke teljesülésének ellenőrzésére vonatkozó 169

170 vizsgálat módszerét e rendelet 4. számú melléklete tartalmazza. 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szabályozási relevanciája szervezetre idézetek a A rendelet a zajterhelési határértékeket írja elő, annak követelményrendszeréhez tartozó alapfogalmakat határozza meg. A rendelet meghatározza az üzemi, az építési-kivitelezési tevékenységből származó, valamint a közlekedési létesítményekből származó zaj terhelési határértékeit és a zajmérések részletes szabályait. A rendelet szorosan kapcsolódik a fentiekben már elemzett, a zaj elleni védekezést célzó jogszabályokhoz, azok rendelkezéseit egészíti ki. 2. (1) Az üzemi vagy szabadidős zajforrástól származó zaj terhelési határértékeit a zajtól védendő területeken az 1. melléklet tartalmazza. 3. (1) Az építési kivitelezési tevékenységből származó zaj terhelési határértékeit a zajtól védendő területeken a 2. melléklet tartalmazza. 4. (1) A közlekedési létesítményeket úgy kell megtervezni, hogy az általuk okozott zajterhelés nem haladhatja meg a 3. melléklet szerinti határértékeket. 6. (1) Az épületek zajtól védendő helyiségeit úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a helyiségbe behatoló zaj a használatbavétel időpontjában - zárt állapotú nyílászárók mellett - ne haladja meg a 4. melléklet szerinti megengedett értékeket. 7. (1) Az emberre ható környezeti rezgéstől védendő épületeket, azok helyiségeit, a vizsgálati küszöbértéket, valamint a helyiségekben megengedhető terhelési határértékeket - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - az 5. melléklet tartalmazza. 170

171 Hulladékgazdálkodás Az emberi (környezetátalakító és a környezetet erőforrásként és anyagként felhasználó) tevékenységek hulladékot termelnek, amelynek kezelése, optimális esetben az emberi folyamatokba való visszavezetése kulcsfontosságú a környezet megóvása szempontjából. A palagáz kitermelése alapvetően nem egy rendkívül hulladék-intenzív tevékenység, mégis, a működés során termelődő hulladékok sorsának rendezését számos jogszabály szabályozza. Ezek némelyike általános kötelezettségeket tartalmaz, mások azonban kifejezetten specifikus hulladékáramokra tartalmaznak előírásokat (pl. a bányászati hulladékokra). A magyar hulladékgazdálkodási jog nagy változások előtt áll, azonban ez nagy valószínűséggel a spektrumnak azt a részét fogja csak érinteni, amely a hulladékkezelést végző szolgáltatók és közszolgáltatók érdekeit érinti. A hulladéktermelők számára előírt kötelezettségek között nem várható drasztikus változás. A hulladékgazdálkodási jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek: az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve ( november 19. ) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete ( június 14. ) a hulladékszállításról az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve ( március 15. ) az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról a Tanács 96/59/EK irányelve (1996. szeptember 16.) a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról a Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem ljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők: évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről 171

172 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól A bányászati hulladékok kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet részletes bemutatását lásd a bányajogi részben évi XLIII. törvény A hulladékgazdálkodásról szabályozási általános hulladékgazdálkodás relevanciája szervezetre a Összegyűjtjük egy helyen a tulajdonképpen minden környezethasználóra vonatkozó általános hulladékgazdálkodási előírásokat, amiket a Hulladékgazdálkodási törvény (Hgt.) tartalmaz. idézetek (opcionális) Ezek az alábbiak: - törekedni kell a hulladékképződés megelőzésére és az újrahasznosításra - tilos a hulladékot elhagyni - igénybe kell venni a hulladék begyűjtő rendszereket - a hulladékot vagy saját maga köteles kezelni a termelő, vagy kezelésre át kell adni engedélyezett kezelőnek - önkormányzati szinten előírható a hulladékok szelektív gyűjtése - telephelyen belül a hulladék engedély nélkül gyűjthető - a veszélyes hulladékot tilos összekeverni engedély nélkül, illetve a veszélyes hulladékot eredményező tevékenységről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie, továbbá a veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát nyilvántartani, s végül a köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó hulladékgazdálkodási tervet készíteni 5. (1) Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, illetve a környezet terhelése és igénybevétele csökkenjen, ne okozzon környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását. (2) A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni: a) az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását; b) az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását; c) a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot 172

173 eredményező termékek előállítását; d) a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását. (3) A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint - ha ezek nem megoldhatóak - a hulladék energiahordozóként való felhasználására. (4) A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell. (5) Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés). (6) Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. (7) Tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. 12. (1) A felhasználó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést - ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is - igénybe venni. (2) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek felhasználói tevékenysége során hulladék képződik, az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesülnek, ha a hulladék kezeléséről a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint gondoskodnak. (3) Törvényben meghatározott esetekben a felhasználó köteles a hulladékká vált terméket az annak visszavételére kötelezettnek, illetve feljogosítottnak visszaszolgáltatni. 13. (1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. (2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti. (3) Törvény, kormányrendelet vagy - települési hulladék esetében - önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a 173

174 begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek. 15. (1) A hulladék további kezelésének megfelelő elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli - a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő - gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető. 32. (1) A külön jogszabályokban kihirdetett hulladékjegyzékekben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. (2) Tilos a veszélyes hulladékot - a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül - más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni. (3) A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. A veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban nyilvántartani, bizonylatolni, és arról a környezetvédelmi hatóságoknak adatokat közölni. (4) A veszélyes hulladék termelője - ha jogszabály másként nem rendelkezik - köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott tartalmú hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Mivel a Hgt. igen szerteágazó az általa szabályozott témák tekintetében, ezért az ítélkezési gyakorlata is igen kiterjedt. Ebből csak néhány jogesetet idézünk, a relevanciát minden esetben szem előtt tartva: Az Európai Bizottság 2007-es Közleménye értelmezi a hulladék fogalmát e 2006-os irányelv tükrében, figyelemmel az Európai Bíróság gyakorlatára is. A Közlemény szerint a C-9/00. számú Palin Granit OY ítélet /2002. EBHT-I/3533./, C-235/02. Saetti ügyben hozott végzés /2004. január 15./ és a C-444/00. számú Mayer Mary /2003./ EBHT-1/6163. számú döntés, továbbá számos más esetjogi hivatkozás alapján úgy foglalt állást, hogy az Európai Bíróság gyakorlata szerint termelési maradékanyagnak azt kell tekinteni, ami különbözik a gyártási folyamat szándékolt végtermékétől. Ha egy anyag előállítása technológiai döntés eredménye, akkor az nem termelési maradékanyag. Ha egy anyag termelési maradékanyag, attól még nem feltétlenül számít hulladéknak, amennyiben az anyagot tulajdonságainak köszönhetően fel lehet használni a gazdasági körforgásban, és ebben az esetben azt nem szabad hulladéknak tekinteni. Az Európai Bíróság e vonatkozásban három szempontból álló tesztet alkotott, ami alapján eldönthető az, hogy a termelési maradékanyag mellékterméknek tekinthető-e, avagy hulladéknak. A Bíróság szerint amennyiben egy anyagot nemcsak fel lehetne használni, hanem valóban fel is használják, úgy hogy a felhasználás előtt nem kerül sor további feldolgozásra, és a felhasználás folyamatos termelési láncban megvalósítható, akkor ez az anyag nem hulladék. Amennyiben egy hulladékról utóbb kiderül, hogy a hulladékot mégis 174

175 lehet hasznosítani, elveszti hulladék státuszát, amint rendelkezésre áll visszanyert termékként. Előfordulhat az is, hogy az anyag egy részét fel lehet használni, a többit azonban ártalmatlanítani kell. Amennyiben egy illetékes hatóság egyedi megítélése alapján egy anyag felhasználása nem biztosítható, azt az anyagot hulladéknak kell tekinteni. Ha azonban létezik hosszú távú szerződés az anyag birtokosa és leendő felhasználói között, az azt jelzi, hogy a szerződés tárgyát képező anyagot hasznosítani fogják, vagyis felhasználása biztos. Ha egy anyagot határozatlan ideig tárolnak, lehetséges, de nem biztos a felhasználása, akkor a tárolás idejére hulladéknak kell tekinteni. Az Európai Bizottság Közleményének fenti megállapításai az Európai Bíróság ítéleteinek értelmezésén alapulnak, és ezt az értelmezést az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta. A Legfelsőbb Bíróság sem látott okot arra, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek ezen értelmezésétől eltérjen. Ez az értelmezés a 2006-os perbeli időszakban is hatályban volt irányelven alapul. Az alperes nem hivatkozott arra sem, hogy a Hgt. konkrét szabályai ezen irányelvvel ellentétesek volnának, és a Legfelsőbb Bíróság is úgy találta, hogy a Hgt. rendelkezései a 2006-os irányelv ilyen értelmezése mentén értelmezhetők. Ebből az értelmezésből az tűnik ki, hogy az a körülmény, hogy valamely anyag, mely valamely termelési folyamat eredményeként keletkezik, és egyébként hulladéknak minősülhet, és az irányelv mellékletében szerepel, így a Hgt. vonatkozó mellékletében is, nem jelenti azt, hogy az automatikusan hulladéknak tekinthető. Bizonyos körülmények fennálltától függően időszakosan akár hulladéknak is tekinthető, azonban a körülmények változásával hulladék jellegét el is veszítheti. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III /2010/5.szám Az idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy főszabályként az ingatlantulajdonosok a náluk keletkező települési hulladék kezelésére közszolgáltatást kötelesek igénybe venni. A főszabály alóli kivétel a gazdálkodó szervezetnél gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelése, amennyiben arról a hulladék termelője, illetve birtokosa a Hgt a szerint megfelelően gondoskodik. A perbeli esetben a felperes a náluk keletkező hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval szerződést kötött, arról tehát a Hgt ának megfelelően gondoskodott. Íly módon a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelésére nem volt köteles a közszolgáltatást igénybe venni. A Fővárosi Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy azon körülmény bizonyítására, hogy a felperesnél kizárólag gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezik hulladék, a felperesi nyilatkozat elégséges, amennyiben a Tszr. 17. /7/ bekezdése szerinti a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlés iránti kérelmet terjesztenek elő. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Hjr. szerinti hulladék kódnak nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amelynek alapján meghatározható lenne, hogy az adott települési hulladék háztartási hulladéknak vagy gazdasági tevékenységből származó hulladéknak minősül-e. A Hjr. 1. számú mellékletének 20. pontja szerint ugyanis ebbe a pontba sorolhatóak a települési hulladékok, függetlenül attól, hogy azok háztartási hulladékok vagy az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok. A Hjr. besorolási szabályaiból tehát, amint azt a Fővárosi Bíróság helyesen megállapította, nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a felperes köteles e a hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni. A döntés meghozatala szempontjából a Hgt. 21. /2/ 175

176 bekezdésének meghatározását kell alapul venni, nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy a települési hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. E vonatkozásban a felperes nyilatkozatával szemben az alperes megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperesnél nem gazdasági tevékenységgel összefüggésben is keletkezik hulladék. A gazdasági tevékenység fogalmát a jogszabályok nem értelmezik a személyes vagy privát, illetve háztartási tevékenység viszonylatában. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 52. /1/ bekezdése, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény 2. /1/ bekezdése, vagy az egyéni vállalkozásról szóló évi V. törvény 2. /1/ bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény 4. /1/ bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény 6. /1/ bekezdése értelmében bármely üzletszerű tevékenységet magába foglal. Amint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II /2007/5. számú eseti döntésében már kifejtette, az üzletszerű tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók és a vevők által termelt hulladék szintén a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan keletkezik. Hasonló megállapítást tartalmaz a Hgt ának /2/ bekezdésében és 13. -ában foglaltak alkalmazása során a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék fogalmáról a Legfelsőbb Bíróság EBH 2008/1657. számon közétett döntése is. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III /2007/5. szám 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szabályozási hulladékgazdálkodási nyilvántartás relevanciája szervezetre a A szervezet alanya annak a jogszabálynak, amely szerint mindenki, aki hulladékot termel (és ez leginkább a lakosság és a gazdálkodó szervezetek 99%-a), köteles nyilvántartást vezetni és adatszolgáltatást teljesíteni a keletkezett hulladékról kivéve, ha az ingatlanon termelődő települési hulladékot közszolgáltatónak adja át kezelésre. Telephelyenként naprakész nyilvántartást kell vezetni a tevékenység során képződő, vagy egyéb módon a szervezet birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott hulladék mennyiségéről és összetételéről. Külön nyilvántartás van a nem veszélyes hulladékokra és a veszélyes hulladékokra. A nyilvántartásokat a szervezetnek veszélyes hulladék esetében 10 évig, nem veszélyes hulladék esetében 5 évig meg kell őriznie. Mivel feltételezzük, hogy a szervezetnél foglalkoztatottak száma eléri a 10 főt, illetve az egy évben a telephelyen keletkezett (birtokolt) hulladékok összes mennyisége meghaladja veszélyes hulladék esetében a 200 kg-ot, vagy nem veszélyes hulladék esetében a 2000 kg-ot, ezért úgy gondoljuk, hogy a szervezet telephelyenként 176

177 rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett. idézetek (opcionális) A szervezetnek tevékenysége megkezdése után 60 napon belül területileg illetékes felügyelőségen írásban be kellett jelentkeznie a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (HIR). 5. (1) A 4. (1)-(2) bekezdésében meghatározott nyilvántartás tartalmazza a telephelyre bemenő és onnan kimenő anyagok és hulladékok anyagforgalmi egyenlegét. (2) A hulladék termelője veszélyes hulladék esetében a külön jogszabályban előírt anyagmérleg alapján termelési technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást. (3) A hulladék termelője nem veszélyes hulladék esetében nyilvántartást vezet a) hulladékonként, b) a külön jogszabályban felsorolt iparágak, illetve tevékenységek esetében anyagmérleg alapján technológiánként is. (4) A hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást, elkülönítve a környezetvédelmi termékdíjról szóló évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) hatálya alá tartozó termékdíjköteles termékekből keletkezett hulladékokat. A termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok nyilvántartásban történő elkülönítését a Ktdt. végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott HKT kódok alá történő besorolással kell teljesíteni. (5) A külföldről behozott hulladékról a hasznosító, illetve az országból kivitt hulladékról a termelő a belföldi eredetű hulladéktól elkülönítetten vezet nyilvántartást. 8. (1) A 7. (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásra kötelezett hulladékkezelőnek és a hulladék termelőjének a kötelezettség keletkezésétől számított 60 napon belül, a területileg illetékes felügyelőségen írásban be kell jelentkeznie a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (HIR). Abban az esetben, ha a tevékenység megváltozása következtében az adatszolgáltatási kötelezettség megváltozik, azt írásban jelezni kell. A kötelezettség keletkezésének és megszűnésének bejelentésekor a következő adatokat kell közölni: a) az adatszolgáltató neve, címe és KÜJ azonosítója; b) telephely megnevezése, címe és KTJ azonosítója; c) éves vagy negyedéves jelentési kötelezettség alá esik-e; d) éves jelentő esetén a kötelezettség kezdetének vagy megszűnésének éve, negyedéves jelentő esetén kötelezettség kezdetének vagy megszűnésének éve és negyedéve. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változást 30 napon belül az adatlapok ismételt megküldésével be kell jelenteni. (3) Az e rendelet 2-5. számú mellékleteinek kitöltésére vonatkozó útmutatót a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményben teszi közzé. 177

178 10. Amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, a rendszeres adatszolgáltatásra kötelezettek a) a keletkezett hulladékról évente a tárgyévet követő év március 1. napjáig, szolgáltatnak adatot. 11. (1) Az adatszolgáltatásra kötelezett adatszolgáltatását a 7. (2) bekezdés szerint a felügyelőségnek teljesíti. (2) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus adathordozón (így például: CD, floppy lemez) vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A nyomtatványon és az elektronikus adathordozón benyújtott adatszolgáltatás hitelesítése az e rendelet 2. számú melléklet szerinti nyomtatvány aláírásával történik. (3) Az e rendeletben előírt alaki és tartalmi előírásoknak nem megfelelő adatot szolgáltató, illetve az adatszolgáltatást elmulasztó kötelezettet a felügyelőség az adatszolgáltatás legfeljebb harminc napon belüli helyesbítésére, illetve az adatszolgáltatás teljesítésére szólítja fel. A felperes, mint hulladékkezelő a 164/2003.Korm.rend. 7. (1) bekezdése alapján telephelyenként köteles adatszolgáltatásra, melyet ugyanezen rendelet 10. a) pontja értelmében és a évben kezelt hulladékok tekintetében március 1. napjáig kellett volna teljesítenie. Nem vitatott tény, hogy a felperes az általa kezelt hulladékokra vonatkozó adatokat június 26-án szolgáltatta a környezetvédelmi hatóságnak. Fentiek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy a felperes késedelmesen tett eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, mely azt jelenti, hogy a felperes határidőben nem teljesítette jogszabályi kötelezettségét. Amennyiben a jogszabály egy bizonyos kötelezettség (adatszolgáltatás) teljesítésére határidőt állapít meg és a kötelezett az előírt határidőn belül nem tanúsítja a tőle elvárt magatartást - mint ahogy a perbeli esetben a felperes határidőig nem szolgáltatott adatot -, akkor a kötelezett kötelezettségét elmulasztja, mivel a jogszabály nemcsak meghatározott magatartás, hanem annak megadott időn belüli teljesítését tekinti jogkövető magatartásnak. A kötelezettség teljesítését, illetve annak elmulasztását minden esetben a megadott határidőn belül tanúsított magatartás alapján lehet megítélni, ezért nincs teljesítés, ha a határidő utolsó napja is eredménytelenül telt el, és nem megfelelő a teljesítés, ha a kötelezett határidőben ugyan szolgáltat adatokat, de adatszolgáltatása bármely okból nem teljes körű, hiányos vagy téves. Ez utóbbi a vizsgált esetben nem állt fenn, ezért a nem megfelelő teljesítésre alaptalanul hivatkozott a felperes. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II /2010/4. szám 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről szabályozási hulladékgazdálkodási tervezés 178

179 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a A hulladékgazdálkodási tervezés nagyrészt állami és önkormányzati feladat, hangsúlyosan az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, a területi hulladékgazdálkodási tervek és az önkormányzati hulladékgazdálkodási tervek jutnak eszünkbe a fogalom hallatán. Létezik azonban a gazdálkodó szervezeteknek egy kis szegmense, amely köteles a nála keletkezett hulladékokról ún. egyedi hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Ennek mértékhatára az alábbi: évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik vagy az évente keletkező összes hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát. Az egyedi tervet az egyes telephelyekre kell elkészíteni, de lehet egyben is, ha az egyes telephelyekre külön kitér a terv. A tervet a környezetvédelmi felügyelőség hagyja jóvá és értesíti erről a területileg illetékes önkormányzatok jegyzőit. Egyebekben a tervek végrehajtásáról nem írja elő a jogszabály jelentés készítését, az inkább csak a normál logika szabályai szerint történik, és a környezetvédelmi felügyelőség jóváhagyó döntése is inkább az együttműködést szolgálja, semmint jogi kötelezettség lenne. 12. (1) Egyedi hulladékgazdálkodási terv készítésére köteles az a gazdálkodó szervezet, amelynek gazdálkodása során évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik, vagy az évente keletkező összes - a veszélyes és nem veszélyes - hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát. (2) Az egyedi hulladékgazdálkodási tervet a gazdálkodó szervezet az egyes telephelyeire készíti el, illetve több telephely esetén a telephelyekre együttesen is elkészítheti, amennyiben az egyes telephelyekre vonatkozó tervrészeket elkülönítetten jeleníti meg a tervben. (3) A telephelyre elkészített egyedi hulladékgazdálkodási tervet a telephely szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség részére (a továbbiakban: felügyelőség) jóváhagyásra kell megküldeni. Több felügyelőség illetékességi területén fekvő telephelyekre együttesen elkészített egyedi hulladékgazdálkodási tervet azon felügyelőség részére kell megküldeni, amelynek illetékességi területén a legtöbb telephely található, amennyiben ez nem állapítható meg, a gazdálkodó szervezet a tervvel érintett telephelyek alapján illetékes felügyelőség valamelyikének küldi meg a tervet. (4) A megküldött hulladékgazdálkodási tervet a felügyelőség hagyja jóvá, és határozatát közli a gazdálkodó szervezet telephelye szerint illetékes helyi önkormányzat jegyzőjével, illetve több telephelyre együttesen készített terv esetén, amennyiben azok több felügyelőség illetékességi területén fekszenek, a telephelyek szerint illetékes felügyelőségekkel, valamint helyi önkormányzatok jegyzőivel. 179

180 (5) Amennyiben a gazdálkodó szervezet tárgyévi gazdálkodása során a hulladék mennyisége meghaladja az (1) bekezdés szerinti tervben meghatározott éves mennyiséget, úgy a tárgyévet követő 6 hónapon belül egyedi hulladékgazdálkodási tervet kell készítenie és azt meg kell küldenie a telephely szerint illetékes felügyelőségnek, amely a (4) bekezdés szerint jár el. 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szabályozási települési hulladék relevanciája szervezetre a Települési szilár hulladékot mindenki termel, ez kétségtelen tény. Olyannyira, hogy még az Alkotmánybíróság is kifejtette egy korábbi ítéletében, hogy nem életszerű, ha valaki azt állítja, hogy nem keletkezik települési szilárd hulladéka, és ilyen érveléssel akarja elkerülni a kötelező közszolgáltatás igénybe vételét. A szervezetnél is biztosan állítható, hogy keletkezik települési szilárd hulladék, mivel ennek a fogalomnak a definíciója az (többek között), hogy háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék, gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. A fúrási iszapokat a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal inert típusúaknak minősítette, ami pedig azt jelenti, hogy hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, vagy nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be, további csurgaléka és szennyezőanyagtartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket. idézetek (opcionális) A jogszabály főként a kezeléssel foglalkozókra állapít meg kötelezettségeket, de a szervezet, mint hulladéktermelő is köteles egyes szabályokat betartani, így - zártan, gyűjtőedényben vagy edényzetben köteles gyűjteni a települési hulladékot - ezzel meg kell előznie a környezet szennyezését - amennyiben az önkormányzat bevezette, úgy követnie kell a szelektív hulladékgyűjtés előírásait 4. (1) A települési hulladék gyűjtése és tárolása csak zártan, gyűjtőedényben, illetve más edényzetben vagy ideiglenes tárolásra szolgáló berendezésben (a továbbiakban: gyűjtőedény) történhet, a további kezelésnek megfelelő módon elkülönítve. 5. (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa, használója (a 180

181 továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) az ingatlanán keletkező vagy birtokába került települési szilárd hulladékot a környezet szennyezését megelőző, károsítását kizáró módon köteles gyűjteni. (2) A települési szilárd hulladék vegyesen történő gyűjtéséhez vagy szelektív hulladékgyűjtés bevezetése esetén a maradék hulladék ingatlanon belüli gyűjtéséhez biztosítani kell az ingatlantulajdonos számára, hogy az ürítési gyakoriság egyidejű meghatározása mellett, különböző űrméretű gyűjtőedények közül választhasson. A válaszható edényméreteket és ürítési gyakoriságot úgy kell meghatározni, hogy az háztartásonként közelítse a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzatát a külön rendeletben meghatározott szállítási gyakoriság figyelembevételével. 6. (1) Az elkülönített (szelektív) hulladék begyűjtését az erre feljogosított szervezetnek úgy kell megszerveznie, hogy az elősegítse a hulladékösszetevők a) újrafeldolgozását vagy visszanyerését, illetőleg energetikai hasznosítását, vagy b) ártalmatlanítását. (2) Az elkülönített hulladék begyűjtése feltételeinek biztosítása érdekében a) házhoz menő begyűjtőjáratot, b) hulladékgyűjtő udvart, c) gyűjtőszigetet vagy ezek kombinációját úgy kell kialakítani, hogy a létesítmények olyan rendszert alkossanak, amely a hulladék birtokosai számára kedvező feltételeket teremt azok igénybevételére. Az idézett jogszabályokból kitűnően a jogerős ítélet helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a hulladékkezelést olyan személynek kell végeznie, aki rendelkezik mindazon személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek maradéktalanul biztosítják annak környezetvédelmi és közegészségügyi előírásait. Az Irányelv 8. cikkéből kitűnik, hogy a hulladékkezelési engedély meghatározott műszaki és biztonsági követelmények számon kérhetőségét szolgálja, és ugyanez a következtetés fogalmazható meg az R. 17. /1/ bekezdés c/ pontjában foglaltakból. Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV /2007/9.szám 181

182 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szabályozási veszélyes hulladék relevanciája szervezetre a Az egyik legfontosabb kérdés a veszélyes hulladékok körében a keletkező hulladék veszélyességi kategóriába sorolása. Ez egyértelműen a hulladék termelőjének a feladata, abból kiindulva, hogy a termelő ismeri a legjobban a keletkező hulladék összetételét és jellemzőit. idézetek (opcionális) A szóba jöhető hulladékokat érdemes a kitermelés során keletkező hulladékok és az egyéb hulladékok csoportjára bontani. Az utóbbival kezdve, ennek sorsa viszonylag egyszerű, hiszen a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék, gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék közszolgáltatónak történő átadásával a termelő felelőssége megszűnik. A másik fajta hulladékok a fúrásnál keletkező hulladékok, amelyek felsorolását alant találjuk, és azokból csak az olajtartalmú fúróiszapok és hulladékok és a veszélyes anyagokat tartalmazó fúróiszapok és egyéb hulladékok minősülnek veszélyesnek. 4. (1) A hulladék besorolását - annak veszélyességére tekintettel - a hulladék termelője, vagy ha az nem állapítható meg, akkor a birtokosa köteles elvégezni külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével. (2) Amennyiben a termelő vagy a birtokos a besorolási kötelezettségének nem vagy hibásan tesz eleget, a termelő, birtokos telephelye szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a hulladék besorolását a külön jogszabály előírásainak figyelembevételével határozatban állapítja meg. 4/A. (1) Külön jogszabály és a 4. (1) bekezdése alapján nem besorolható hulladék minősítését a termelő, vagy ha az nem állapítható meg, akkor a birtokos az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségtől köteles kérni. A kérelmet a hulladék keletkezésének vagy kezelésének helye szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek kell benyújtani. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a kérelmet - a véleményével együtt - tizenöt napon belül továbbítja az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséghez. (2) A hulladék-minősítési kérelmet akkreditált laboratórium által végzett mintavétellel és azon alapuló megalapozó vizsgálatokkal kell alátámasztani. A megalapozó vizsgálatok körét, a mintavétel rendjét és a minősítési eljárás részletes szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza. (3) (4) A hulladék veszélyességéről vagy veszélytelenségéről, valamint a 182

183 hulladék kódszámáról és megnevezéséről az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség - a Bizottság szakértői véleménye alapján - határozatot hoz. A minősítés eredményét a Főfelügyelőség nyilvánosan közzéteszi. (5) A hulladék minősítésére vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig a hulladékot veszélyes hulladéknak kell tekinteni. 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szabályozási veszélyes hulladék relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a Feltételezve, hogy a szervezetnél keletkezik veszélyes hulladék, felsoroljuk a termelőt illető kötelezettségeket. Ezek az alábbiak: - meg kell előzni és csökkenteni kell a termelődő veszélyes hulladék mennyiségét és veszélyességét - kontroll alatt kell tartani a keletkezést - meg kell akadályozni a környezetbe való kijutást - biztonságosan és elkülönítetten kell gyűjteni azt a telephelyen munkahelyi vagy üzemi gyűjtőhelyen, vagy a telephelyek közti távolság indokolta esetben egy telephelyen, legfeljebb egy évig - különleges esetben (nincs kezelési kapacitás) tárolótelep létesíthető, amelyben 3 évig tárolható a veszélyes hulladék - anyagmérleget és üzemnaplót kell vezetni - nyilvántartást kell vezetni - adatot kell szolgáltatni - engedély nélkül nem szabad más hulladékkal összekeverni a veszélyes hulladékot - a termelő a veszélyes hulladékot csak erre engedéllyel rendelkező kezelőnek adhatja át 5. (1) Minden tevékenységet, amelynek végzése során veszélyes hulladék keletkezik, úgy kell megtervezni és végezni, hogy a veszélyes hulladék a) mennyisége, illetve veszélyessége a lehető legkisebb legyen, b) hasznosítását minél nagyobb mértékben segítse elő, c) keletkezésének, kezelésének ellenőrzése és mennyiségének meghatározása biztosítva legyen, d) kezelése a munka-egészségügyi és munkabiztonsági szabályok maradéktalan betartásával történjen. (2) A veszélyes hulladék birtokosa köteles megakadályozni, hogy tevékenysége végzése során a veszélyes hulladék a talajba, a felszíni, a felszín alatti vizekbe, a levegőbe jutva szennyezze vagy károsítsa a környezetet. (3) A veszélyes hulladék birtokosa köteles az ingatlanán, telephelyén, illetve a tevékenység végzése során keletkező veszélyes hulladék biztonságos gyűjtéséről gondoskodni mindaddig, amíg a veszélyes hulladékot a kezelőnek át nem adja. 6. A háztartások kivételével a veszélyes hulladék termelője köteles: 183

184 a) minden veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről anyagmérleget készíteni - amelynek tartalmaznia kell az adott termelési technológiába bemenő anyagok mennyiségét és összetételét, a keletkező termékek mennyiségét és összetételét, valamint a veszélyes hulladékok mennyiségét és összetételét -, b) a veszélyes hulladék tárolására és kezelésére használt létesítményei és berendezései üzemeltetéséről üzemnaplót vezetni, továbbá c) nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni. 9. (1) Tilos a veszélyes hulladékot más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal, vagy bármilyen más anyaggal keverni, ha e tevékenység kizárólag a szennyező összetevők hígítására irányul. (2) A veszélyes hulladék hígítása - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak engedélyezett kezelési művelet részeként végezhető. (3) A veszélyes hulladéknak más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal vagy bármilyen más anyaggal való kezelés céljából történő keverése csak az alábbi feltételek egyidejű teljesülése esetében engedélyezhető: a) a keverés következtében a hasznosítás, illetve az ártalmatlanítás nagyobb hatásfokkal végezhető el, mintha a hulladékot önmagában kezelnék; b) a keverés következtében a környezet veszélyeztetésének mértéke az előző állapothoz képest nem növekszik; c) a keverés nem jelent kockázatot az emberi egészségre, élő szervezetre, a vízre, levegőre, talajra, az élővilágra; d) a keverés nem okoz kellemetlen környezeti hatásokat zaj- vagy bűzhatás révén; e) a keverés végzése során vagy következményeként nem szennyeződik a környezet. (4) A környezetet, illetve az emberi életet, egészséget fenyegető veszélyhelyzet esetén a hígítás külön engedély nélkül elvégezhető, ha ezzel a veszélyeztetés mértéke csökkenthető. 10. (1) A hulladék termelője a veszélyes hulladékot, közvetlenül a keletkezés helyén, munkahelyi gyűjtőhelyen, a környezet szennyezését kizáró edényzetben, a tevékenység zavartalan végzését nem akadályozó mennyiségben gyűjtheti, legfeljebb l évig. (2) Ha a veszélyes hulladék átadása a kezelő részére nem közvetlenül a munkahelyi gyűjtőhelyről történik, akkor a veszélyes hulladék termelője a keletkezett veszélyes hulladékot a telephelyén kialakított üzemi gyűjtőhelyen köteles gyűjteni. Az üzemi gyűjtőhelyet a tervezett kezelést figyelembe véve a környezet szennyezését, illetve károsítását kizáró módon kell kialakítani, ahol a veszélyes hulladék legfeljebb 1 évig tartható. (3) Több telephely esetén a (4) bekezdésben meghatározottak szerint is kialakítható az üzemi gyűjtőhely függetlenül attól, hogy a termelő melyik telephelyén létesíti azt. (4) Amennyiben a veszélyes hulladék termelőjének több telephelyén 184

185 keletkezik veszélyes hulladék, e veszélyes hulladékok egy telephelyen is gyűjthetők, feltéve, hogy a keletkezési hely és az átvételre jogosult kezelő létesítménye közötti távolság nagyobb, mint a két telephely közötti távolság. (5) A termelő csak olyan kezelőnek adhat át veszélyes hulladékot, aki az adott veszélyes hulladék kezelésére jogosult. 13. (1) Az üzemi gyűjtőhelyen tovább nem tartható, de igénybe vehető hulladékkezelői kapacitás hiánya miatt átmenetileg nem kezelhető veszélyes hulladékok legfeljebb 3 évig tartó tárolására tárolótelep létesíthető. (2) A tárolótelepen a későbbi hasznosítást vagy ártalmatlanítást előkészítő tevékenység végezhető. (3) A tárolótelep üzemeltetője az (1) bekezdésben meghatározott 3 év eltelte előtt gondoskodni köteles a tárolt veszélyes hulladék ártalmatlanításáról, illetve - amennyiben ennek feltételei fennállnak - a veszélyes hulladék hasznosításáról. Főként a felelősségre vonás (bírságolás) kérdésében fejlődött a veszélyes hulladékokra vonatkozó magyar ítélkezési gyakorlat, az alábbiak szerint: Osztotta a bíróság az alperes azon álláspontját, hogy a tartály kialakítása és a benne tárolt veszélyes hulladék vonatkozásában nem volt biztosított a környezet szennyezésének, veszélyeztetésének, károsításának kizárása, vagyis a gyűjtés jogszabályi előírások megsértésével történt. A már hivatkozott 98/2001. /VI.15./ Korm. rendelet 3. számú mellékletében írt és fentebb már hivatkozott rendelkezések megszegésére került sor, mivel a gyűjtőhelyet úgy kellett volna kialakítania, hogy a gyűjtés időtartama során esetleg megsérülő gyűjtőedényzetből kikerülő veszélyes hulladék ne okozzon környezetszennyezést. Ezen mulasztás pedig a bírság kiszabását megalapozta. Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 9.K27.624/2006/3. szám Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a tevékenység végzéséhez a szükséges hatósági engedélyekkel rendelkezett, így vele szemben a bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn. Önmagában a tevékenység hatósági engedélyezése nem jelent felmentést a hulladékgazdálkodási tevékenység szabályszerű végzése alól. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III /2007/5. szám 185

186 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szabályozási veszélyes hulladék relevanciája szervezetre a A legtöbb, veszélyes hulladékkal végzett tevékenység engedélyköteles, így a szervezet is csak úgy végezhet a keletkezett hulladékkal bármit is, ha erre a környezetvédelmi felügyelőség engedélye feljogosítja. Ez alól azonban a mindennapi működés ellehetetlenítésének elkerülése érdekében néhány kivételt tesz a jogszabály. Tehát engedély nélkül végezheti a szervezet amennyiben keletkezik veszélyes hulladéka az alábbi tevékenységeket: - a veszélyes hulladék fent említett telephelyi gyűjtése - a telephelyen történő mozgatás - a telephelyen végzett előkezelés idézetek (opcionális) Abban az esetben, ha a szervezet által végzett tevékenység területén létezik olyan szolgáltató, amely veszélyes hulladék begyűjtő járatot működtet, úgy annak esetenként legfeljebb 2 tonna mennyiségig átadható a veszélyes hulladék. 8. Veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kezelési tevékenységhez nincs szükség a környezetvédelmi hatóság engedélyére a következő esetekben: a) a veszélyes hulladékoknak a termelő telephelyén (létesítményen) belüli gyűjtése (munkahelyi gyűjtőhelyen, üzemi gyűjtőhelyen) és mozgatása, valamint a termelő által végzett előkezelése, 11. (1) A tevékenységek végzése során a kis mennyiségben keletkező, továbbá a speciális gyűjtőhelyeken összegyűjtött veszélyes hulladéknak a kezelőhöz történő elszállítása biztosításának az érdekében ezen hulladékok begyűjtésére begyűjtő járat vehető igénybe. A begyűjtés feltétele a kezelővel kötött szerződés a begyűjtött veszélyes hulladékok átvételére. (2) Begyűjtő járattal a termelőtől elszállítható bármely veszélyes hulladék, ha annak egyszeri mennyisége nem haladja meg a 2000 kgot, kivéve a (3) bekezdés szerinti eseteket. (3) A (2) bekezdéstől eltérően a veszélyes hulladék tömegétől függetlenül begyűjtő járattal szállíthatók a következő veszélyes hulladékok: a) hulladékká vált járművek; b) hulladékká vált elektromos, gázüzemű és elektronikus berendezések; c) hulladékolajok; d) elemek és akkumulátorok. (4) Ha a begyűjtő - indokolt esetben - a begyűjtött hulladékokat nem közvetlenül a kezelőnek szállítja, akkor saját, üzemi gyűjtőhelynek tekintett telephelyére viheti és ott tarthatja. Ebben az esetben a 186

187 gyűjtés időtartama legfeljebb négy hét. A szállítmányt a K kísérőjegy dokumentálja a kezelőig. A telephely és a kezelő telephelye közötti távolságra új fuvarlevelet kell kiállítani. Az új fuvarlevél számát a K kísérőjegyen fel kell tüntetni. (5) A begyűjtő felelőssége az átvett veszélyes hulladékok birtokosaként a kezelőnek történő átadásáig tart. A begyűjtő járattal szállított, a szerződésben foglaltaknak megfelelő veszélyes hulladékot a kezelőnek minden esetben át kell vennie. 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szabályozási veszélyes hulladék relevanciája szervezetre a A Hgt. szerint a hulladék gyűjtése is kezelésnek minősül, tehát az esetlegesen a szervezet telephelyén keletkező veszélyes hulladék gyűjtésének során is előfordulhat az alábbi, nem várt esemény. HA ugyanis bármely kezelési tevékenység végzése során rendkívüli esemény következtében a környezetet vagy a lakosságot környezeti veszély fenyegeti, a szervezetnek azonnal intézkednie kell a veszélyhelyzet megszüntetéséről. A tennivalók az alábbiak: - értesíteni kell a környezetvédelmi felügyelőséget - a felügyelőség megvizsgálja az okokat, körülményeket, stb. - a felügyelőség elrendelheti a tevékenység korlátozását vagy felfüggesztését, de akár azonnali szüneteltetését is - esetleg a tevékenység további folytatását feltételekhez is kötheti idézetek (opcionális) Esetlegesen a felügyelőség a szervezet költségére intézkedhet a veszélyes hulladék elszállításáról, kezeléséről is. 23. (1) Amennyiben valamely veszélyeshulladék-kezelési tevékenység végzése során (kivéve a szállítás) üzemzavar, vagy más rendkívüli esemény következtében a környezetet vagy a lakosságot környezeti veszély fenyegeti - a környezet veszélyes anyaggal vagy veszélyes hulladékkal szennyeződhet - az üzemeltetőnek azonnal intézkednie kell a veszélyhelyzet megszüntetéséről. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott, veszélyhelyzetet eredményező eseményről, az ezzel kapcsolatban tett intézkedésekről és azok eredményéről az esemény bekövetkezését követően, a lehető legrövidebb időn belül a veszélyeshulladék-kezelőnek értesítenie kell a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget. (3) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség - a veszélyhelyzet jellegétől függően az érintett hatóságok bevonásával - haladéktalanul megvizsgálja a veszélyhelyzet bekövetkezésének okait, körülményeit, a megtett intézkedések eredményességét, és szükség esetén további kötelezettségeket ír elő a környezet 187

188 szennyeződésének, illetve károsodásának elhárítása érdekében. (4) Amennyiben valamely veszélyeshulladék-kezelési tevékenység végzése során üzemzavar vagy más rendkívüli esemény a környezetre és az emberi egészségre veszélyt jelent, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség elrendeli a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenység, valamint azon létesítmények üzemeltetésének korlátozását vagy felfüggesztését, amelyek tevékenysége következtében a veszélyhelyzet kialakult. (5) A (4) bekezdésben meghatározott körben, az emberi egészség és a környezet károsodásának közvetlen és azonnali beavatkozást igénylő veszélye esetén a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a helyszínen fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozattal elrendeli a tevékenység szüneteltetését. (6) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség az engedélyben vagy az e rendeletben, illetve más, a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól való - a környezet veszélyeztetésével járó - eltérés esetén a veszélyeztető tevékenység további folytatását feltételekhez köti, vagy a veszélyhelyzet megszüntetéséig azt felfüggeszti, illetve szükség esetében az engedélyt visszavonja. 24. A környezet szennyeződésének és károsodásának elhárítása, illetve a szennyeződés továbbterjedésének megakadályozása érdekében a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség intézkedhet - az okozó terhére és költségén - a környezetet veszélyeztető veszélyes hulladékok elegendő szabad kapacitással rendelkező kezelőknek történő átadásáról és náluk történő kezeléséről. 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről szabályozási hulladékok jegyzéke relevanciája szervezetre a A magyar jog is átvette az EU-s ún. EWC (European Waste Catalogue) besorolását, és ma már ezt használja a hulladékok besorolásához. A hulladékok előírt nyilvántartását és bejelentését már ezekkel a kódszámokkal kell készíteni. idézetek (opcionális) Alább felsoroljuk azokat a kódszámokat, amelyek alá tartozó hulladékok nagy valószínűséggel keletkeznek a szervezet tevékenysége során. 01 ÁSVÁNYOK KUTATÁSÁBÓL, BÁNYÁSZATÁBÓL, KŐFEJTÉSBŐL, FIZIKAI ÉS KÉMIAI KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK fúróiszapok és egyéb fúrási hulladékok édesvíz diszperziós közegű fúrási iszapok és hulladékok * olajtartalmú fúróiszapok és hulladékok * veszélyes anyagokat tartalmazó fúróiszapok és egyéb 188

189 hulladékok baritot (bárium-szulfátot) tartalmazó fúróiszapok és hulladékok, amelyek különböznek a től és a tól klorid-tartalmú fúróiszapok és hulladékok, amelyek különböznek a től és a tól közelebbről nem meghatározott hulladékok Ezen felül természetesen másfajta hulladékok is keletkezhetnek egy szevezetnél. Fontos megemlíteni, hogy az MBFH a , , és EWC kód alatti hulladékokat inert hulladékká minősített. Érdekes kérdésre adott választ a Legfelsőbb Bíróság, amikor inkább a keletkezés helyét, semmint a keletkezett hulladék összetételét részesítette előnyben akkor, amikor eldöntötte: egy adott hulladék elszállítása a közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik-e. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Hjr. szerinti hulladék kódnak nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amelynek alapján meghatározható lenne, hogy az adott települési hulladék háztartási hulladéknak vagy gazdasági tevékenységből származó hulladéknak minősül-e. A Hjr. 1. számú mellékletének 20. pontja szerint ugyanis ebbe a pontba sorolhatóak a települési hulladékok, függetlenül attól, hogy azok háztartási hulladékok vagy az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok. A Hjr. besorolási szabályaiból tehát, amint azt a Fővárosi Bíróság helyesen megállapította, nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a felperesek kötelesek-e a hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni. A döntés meghozatala szempontjából a Hgt. 21. /2/ bekezdésének meghatározását kell alapul venni, nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy a települési hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. E vonatkozásban a felperesek nyilatkozatával szemben az alperes megalapozatlanul állapította meg, hogy a felpereseknél nem gazdasági tevékenységgel összefüggésben is keletkezik hulladék. A gazdasági tevékenység fogalmát a jogszabályok nem értelmezik a személyes vagy privát, illetve háztartási tevékenység viszonylatában. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 52. /1/ bekezdése, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény 2. /1/ bekezdése, vagy az egyéni vállalkozásról szóló évi V. törvény 2. /1/ bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény 4. /1/ bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény 6. /1/ bekezdése értelmében bármely üzletszerű tevékenységet magába foglal. Amint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II /2007/5. számú eseti döntésében már kifejtette, az üzletszerű tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók és a vevők által termelt hulladék szintén a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan keletkezik. 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szabályozási hulladék olajok Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV /2007/7. szám 189

190 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a Hulladék olajnak minősül bármely, az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált ásványolaj alapú kenőolaj, illetve ipari olaj, továbbá a motorolajok, illetve sebességváltó-olajok, valamint a turbinaolajok és a hidraulikaolajok. Feltételezésünk szerint a szervezet működése, pl. a fúrások során keletkezik hulladékolaj, aminek a kezeléséről az ágazati rendelet szól. Természetesen tilos a hulladékolajoknak a talajra és talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe, valamint a csatornarendszerekbe juttatása. A hulladékolajokat úgy kell gyűjteni, mintha veszélyes hulladékok lennének, az itt lt kivételekkel. Amennyiben a szervezet a tevékenysége során keletkező hulladékolaj hasznosítását vagy ártalmatlanítását nem tudja maga elvégezni, köteles a hulladékolajat a kezelési tevékenységek végzésére jogosult gazdálkodó szervezetnek átadni. A jogszabály további része már a kezelést szabályozza, így a szervezetre nem releváns. 7. (1) Elsőbbséget kell biztosítani a hulladékolajok regenerálással történő hasznosításának, feltéve, hogy ezt a műszaki és gazdasági körülmények lehetővé teszik. (2) A hulladékolajok regenerálása során biztosítani kell, hogy a) ne okozzon szennyezést a környezetben, b) a regenerálás során visszamaradó, a környezetre veszélyt jelentő anyagok mennyisége a lehetséges legkisebb legyen, c) eltávolítsák mindazokat a szennyező anyagokat, amelyek a regenerált olaj termékként történő felhasználását megakadályozzák. (3) A visszamaradó anyagok ártalmatlanítását a 4. -ban meghatározott külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kell elvégezni. (4) A regenerálás során nyert alapolaj a) nem lehet veszélyes hulladék, b) nem tartalmazhat PCB-t és PCT-t 50 ppm-nél nagyobb koncentrációban. (5) A PCB-t, illetve PCT-t tartalmazó hulladékolajok regenerálása csak akkor végezhető el, ha a regenerálás során a PCB-k vagy PCT-k lebomlanak, vagy koncentrációjuk oly mértékben csökkenthető, hogy a regenerált olaj PCB, illetve PCT koncentrációja nem haladja meg az 50 ppm-et. 8. (1) Ha a hulladékolajokat nincs lehetőség hasznosítani, akkor égetéssel történő ártalmatlanításukat kell megvalósítani. (2) Energiahordozónak kell tekinteni azokat a hulladékolajokat, amelyek nem tartalmaznak 50 ppm-nél nagyobb koncentrációban PCB-t, illetve PCT-t, továbbá olyan veszélyes szennyező anyagokat, amelyek az égetés során veszélyeztetnék a környezetet. (3) Ha a hulladékolajakat energiahordozóként hasznosítják - önmagukban vagy termékkel keverve (együttes égetés) -, akkor égetésük során a mindenkor hatályos, a hulladékok égetésére 190

191 vonatkozó levegőtisztaság-védelmi jogszabály előírásait kell megtartani. (4) A hulladékolaj elégetése során keletkező visszamaradó anyagokat a 4. -ban meghatározott külön jogszabály rendelkezéseiben előírtak szerint kell ártalmatlanítani. 9. A hulladékolajok hulladékégetőben történő ártalmatlanításánál be kell tartani a veszélyes hulladék kezelésére, valamint a levegőtisztaság védelmére vonatkozó külön jogszabályokba foglaltakat, továbbá az üzemeltetési és mérési követelményeket. 191

192 Veszélyes anyagok A palagázt egy-két kilométeres mélységből nyerik úgynevezett hidraulikus töréstechnikával. A gáz kinyeréséhez sok víz és vegyi anyag is felhasználásra kerül. A kémiai biztonság, a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos szabályozás területén az alábbi uniós jogszabályok rendelkezéseit kell számításba venni: a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (REACH rendelet) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22. ) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról 1996/82/EK Irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről (Seveso II irányelv) 2003/105/EK Irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv (Seveso II irányelv) módosításáról 1967/548/EGK Irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről 1999/45/EK Irányelv a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről A REACH rendelet az EU valamennyi tagállamában, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó. A jogszabály által kötelezett ipari szereplőknek, így a vegyi anyagot gyártóknak, importálóknak és továbbfelhasználóknak hazánkban is eleget kell tennie a rendelet előírásainak. A rendszer nem kizárólag a vegyipar szereplőire vonatkozik, hanem annak kötelezettjei más iparágak is, amennyiben tevékenységük során a rendelet értelmében vegyi anyagnak minősülő anyagot gyártanak, importálnak, vagy használnak fel. A Vegyi Anyagok Besorolásának és Címkézésének Globálisan Harmonizált Rendeszerét (angolul: Globally Harmonized System of Classification and Labelling of Chemicals, GHS), az ENSZ égisze alatt hozták létre 2002-ben. A GHS kialakítása azzal a szándékkal kezdődött meg, hogy kialakítsanak egy egységes, globálisan összehangolt rendszert a vegyi anyagok besorolására, címkézésére és a hozzájuk kapcsolódó biztonsági adatlapok rendszerére. A GHS elfogadása után felváltotta a hasonló céllal létrehozott európai és egyesült államokbeli rendszereket. Az Európai Unióban az anyagok és keverékek osztályozásáról, 192

193 címkézéséről és csomagolásáról szóló, december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vezette be. Az Európai Unió minden tagállamára érvényes szabályozás január 20-án lépett hatályba, és egy átmeneti időszakot követően a korábban érvényben lévő osztályozási, címkézési és csomagolási irányelvek (67/548/EGK és 1999/45/EK) helyébe lépett. A GHS kiegészíti a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendeletet, de új, tudományos kritériumok alapján határozza meg a vegyi anyagok veszélyes tulajdonságait és besorolását. A GHS alapján a már meglévő szimbólumokat új, egységes kinézettel látták el. A rendelet alapján november 30-ig kellett elvégezni a vegyi anyagok újbóli besorolását, és május 31. a vegyi készítmények besorolásának határideje. Magyarországon a veszélyes anyagok, keverékek forgalomba hozatala a következő jogszabályok alkalmazásával történhet: az 1272/2008/EK rendelet, a kémiai biztonságról szóló évi XXV. törvény (Kbtv.), valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet. A hazai jogszabályok a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények osztályozását, címkézését, csomagolását szabályozó 67/548/EGK (DSD) és az 1999/45/EK (DPD) irányelveket ültetik át, melyeket a CLP rendelettel párhuzamosan kell a június 1-jéig tartó átmeneti időszakban alkalmazni. Bizonyos anyagok szállítása fokozott kockázattal jár. Ezen anyagok közül a környezetre az előállítás, csomagolás, rakodás, szállítás/fuvarozás, raktározás, felhasználás, stb. során ártalmas hatást gyakorló anyagokat veszélyes anyagoknak tekintjük. A kockázat mértéke szerint egyes anyagok bekerülnek a veszélyes áruk szállítását szabályozó nemzetközi és hazai szabályozás anyagai és i közé, s így ezeket szokás veszélyes áruként nevezni. A veszélyes árukat - amennyiben azok nem esnek egyik mentesség körébe sem - kizárólag az előírások szerint szabad szállítani, mivel csak így biztosítható, hogy a közlekedésben résztvevő illetve harmadik személy ne legyen kitéve semmiféle veszélynek. Nemzetközi viszonylatban meg kell említeni a veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodást, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottságának segédletével szeptember 30-án Genfben jött létre és január 29-én lépett hatályba. A Megállapodást 1975-ben egy, az ADR 14. cikk 3. pontját módosító Jegyzőkönyv is kiegészítette. Magyarország 1979-ben csatlakozott a Megállapodáshoz, s így az augusztus 18. óta hatályos úgy a nemzetközi, mind a belföldi alkalmazás tekintetében. (ECE/TRANS/215) A vasúti fuvarozás tekintetében a kérdést a Nemzetközi vasúti fuvarozásra vonatkozó egyezmény (COTIF) képezi, amely a Vilniusban, június 3-án elfogadott Jegyzőkönyvvel került módosításra. A módosított COTIF egyezmény C Függelékének melléklete a "Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló szabályzat (RID)". A jelenleg hatályos RID 2011 szövegét a évi LXXX. törvény hirdette ki hazánkban. 193

194 A belvízi áruszállításban a évi III. törvénnyel kihirdetett Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításról szóló Európai Megállapodás (ADN) és az annak mellékletét képező "Csatolt Szabályzat" alkalmazását írja elő, amelyet a évi LXXVIII. törvénnyel kihirdetett szabályzat [ADN 2011] teszi a rajnai hajózás ADNR szabályzatával megegyezővé. A légi szállítás tekintetésben az ún. Chicago-i Egyezmény 18. Függelékét képező ICAO TI (Nemzetközi polgári Légügyi Szervezet Műszaki Utasítása) tekinthető nemzetközileg hatályos szabályzatnak. Ezt az évi 25. sz. törvényerejű rendelet, a 20/1997. (X.21.) Kormányrendelet, valamint a 26/1999. (II.12.) KHVM rendelet léptette hatályba, ugyanakkor a gyakorlatban helyette 2011-től az IATA Dangerous Goods Regulations ún. 52. kiadása használatos. A palagáz-kitermelési tevékenység során használt vegyi anyagok szállítása kapcsán a fenti, nemzetközi viszonylatú szállítási módok bármelyike előfordulhat; a rendszer szemléltetésére mi a következőkben a közúti szállítás szabályait ismertetjük, mivel a többi szállítási mód szabályzata is ehhez hasonlatos. Nyilvánvalóan, abban az esetben, hogy ha a szállítást (nemzetközi viszonylatban) nem maga a kitermelést végző társaság maga végzi, akkor a vonatkozó szabályoknak a fuvarozást végző félnek kell megfelelnie. A fenti, uniós, illetve nemzetközi kötelezettségeken túl a veszélyes anyagok, készítmények hazai szabályozása kapcsán az alábbi jogszabályok rendelkezéseit kell figyelembe venni: évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól évi XXV. törvény a kémiai biztonságról 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól 224/2008. (IX. 9.) Korm. rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, december 18- i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet REACH rendelet szabályozási A REACH a Registration (regisztráció), Evaluation (értékelés), Authorization (engedélyezés) of CHemicals szavakból alkotott betűszó. Az Európai Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozásának a lényege, hogy a korábban erre vonatkozó közel 40 irányelv helyett egyetlen rendeletben kerülnek szabályozásra a vegyi anyagokkal kapcsolatos gyártói/importálói és hatósági feladatok. A rendelet értelmében az EU tagországaiban a vegyi anyagokat forgalomba kerülésük előtt egészségügyi és környezetvédelmi szempontból egységes módszerekkel szükséges ellenőrizni. Ezzel egy 194

195 időben megkezdte működését a Helsinkiben létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (European Chemicals Agency, ECHA) is, amely központi koordinációs feladatokat lát el, és kezeli, irányítja a rendelet előírásainak végrehajtását. A REACH a korábbiaknál nagyobb mértékű felelősséget ró a gyártókra. Regisztráció A rendelet megköveteli az évi 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagok - mennyiségi tartománytól függően más-más határidőig - regisztrálását. A regisztrációt az Európai Vegyianyag-ügynökség végzi. Mivel a REACH hatálya kiterjed azokra a vegyi anyagokra is, amelyek egy termékbe beépülnek, elméletileg bármely, Európába termékeit importáló vállalat érintett lehet. Az Európai Vegyianyag-ügynökség három határidőt szabott meg a vegyi anyagok regisztrálására, amely az évente előállított vagy importált mennyiségtől függ: tonna/év felett a határidő december tonna/év felett a határidő június tonna/év felett a határidő június 1. A különösen veszélyes vagy toxikus anyagokat szintén 2010-ig kellett regisztrálni december 1. előtt kb vegyi anyagok előregisztráltak a gyártók, amely lényegesen megkönnyíti a végleges regisztrációt. Azokat a vegyi anyagokat, amelyeket nem regisztráltak a REACH rendelet szerint, tilos forgalomba hozni vagy behozni az EU területére. Értékelés Az Európai Vegyianyag-ügynökség értékeli mind a technikai dokumentációt, mind az anyagot. Az EVÜ emellett felel a REACH rendszer adminisztrációjáért, valamint a regisztrációs rendszer tudományos és technikai felügyeletéért. Engedélyezés A különös aggodalomra okot adó anyagokat mennyiségtől függetlenül engedélyeztetni kell. A regisztrálónak bizonyítania kell, hogy az anyag veszélyei és kockázatai megfelelően ellenőrizhetők, vagy alkalmas helyettesítő anyagok híján a társadalmi-gazdasági haszna meghaladja a kockázatait. Az engedélyezési eljárás során lehetséges ún. Vegyi Anyag Információs Fórumot (Substance Information Exchange Forum) létrehozni az adott anyag gyártói, forgalmazói vagy más érdekelt szervezetek részvételével. Ebben az esetben csak egy regisztrációs kérelmet kell benyújtani. Az Európai Bizottság létrehozott egy szoftvert (IUCLID), amely segíti 195

196 relevanciája szervezetre idézetek a a vállalkozásokat a vegyi anyagok kémiai tulajdonságainak, hatásainak rögzítésében, kezelésében és elküldésében. Ezek az információk amúgy is szükségesek a regisztrációs eljárás során. A regisztrációs dosszié összeállításához és elküldéséhez a REACH-IT nyújt segítséget. Korlátozás A korlátozás azt jelenti, hogy az emberi egészségre vagy környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagokat betilthatják (a REACH XVII. melléklete). A REACH Nemzeti Információs Szolgálatot (Helpdesk) a REACH rendelet 124. cikke alapján az Európai Unió minden tagállamának létre kellett hoznia. Feladatuk, hogy tájékoztassák a gyártókat, importőröket, továbbfelhasználókat és az egyéb érdekelt feleket a rendelet szerinti feladataikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban. Hazánkban ezt a feladatot az Országos Kémiai Biztonsági Intézet REACH Nemzeti Információs Szolgálata látja el. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok használatára vonatkozó előírások ismerete. Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szabályozási A jogszabály meghatározza a vegyi anyagok osztályozásának, valamint a veszélyek közlésének egységes kritériumait. A rendelet az EU valamennyi tagállamában, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó, az érintett ipari szereplőknek a vegyi anyagot gyártóknak, importálóknak, továbbfelhasználóknak és forgalmazóknak eleget kell tenniük a rendelet előírásainak. A rendelet általános megközelítésben minden olyan, az EU-ban letelepedett cégre vonatkozik, amely anyagot vagy keveréket gyárt, importál, felhasznál vagy forgalmaz, függetlenül az éves mennyiségtől. Az osztályozást minden anyagra és keverékre el kell végezni, majd az osztályozásnak megfelelően kell dönteni a címkézésről, csomagolásról. A rendelet főbb tartalmi elemei A rendelet harmonizálja a veszélyes anyagok és keverékek osztályozására, címkézésére és csomagolására vonatkozó szabályokat, alkalmazva az ENSZ-GHS főbb irányelveit és építve az Európai 196

197 Unióban kialakult több mint 40 éves gyakorlatra. Arra kötelezi a vállalkozásokat, hogy saját maguk osztályozzák anyagaikat és keverékeiket, továbbá az osztályozásokat jelentsék be az Európa Vegyianyag-ügynökségnek. Létrehozza a közösségi szinten harmonizált osztályozással és címkézéssel rendelkező veszélyes anyagok jegyzékét. Osztályozási és címkézési jegyzéket állít össze, amely a fent említett bejelentéseket és harmonizált osztályozásokat tartalmazza. A rendeletet anyagokra és keverékekre (beleértve a növényvédő szereket, biocid anyagokat is) kell alkalmazni az alábbi kivételekkel: - külön jogszabályban meghatározott radioaktív anyagok/keverékek, - vámfelügyelet alatt álló anyagok/keverékek, - nem elkülönített intermedierek, - forgalomba nem hozott kutatási/fejlesztési célú anyagok/keverékek, - külön jogszabályban meghatározott hulladékok, - végfelhasználóknak szánt, készárucikknek minősülő anyagok/keverékek közül a gyógyszerek, állatgyógyászati készítmények, kozmetikai termékek, orvostechnikai eszközök, élelmiszerek és takarmányok (+ élelmiszeradalékok, aromaanyagok, takarmányadalékok). Az anyagok gyártóinak, importőreinek és továbbfelhasználóinak illetve a keverékek előállítóinak még a forgalomba hozatalt megelőzően el kell végezniük az általuk forgalomba hozni kívánt anyag vagy keverék osztályozását (CLP 4. cikk (1) bekezdés) annak kiderítésére, hogy az anyag vagy keverék jelent-e valamilyen fizikai, egészségi vagy környezeti veszélyt. A veszélyesként besorolt anyagokat és keverékeket az osztályozás során meghatározott veszélynek megfelelően címkézve és csomagolva lehet forgalomba hozni. A megfelelő címkézésről és csomagolásról a forgalomba hozatalért felelős szállítónak (gyártónak, importőrnek, továbbfelhasználónak illetve forgalmazónak) kell gondoskodnia (CLP 4. cikk (4) bekezdés). A továbbfelhasználók kötelezettségeik teljesítése során használhatják az anyagnak vagy keveréknek a szállítói lánc valamely szereplője által meghatározott osztályozását, feltéve, hogy nem változtatnak az adott anyag vagy keverék összetételén (CLP 4. cikk (6) bekezdés). A forgalmazók címkézési és csomagolási kötelezettségeik teljesítése során használhatják az anyagnak vagy keveréknek a szállítói lánc valamely szereplője által meghatározott osztályozását (CLP 4. cikk (5) bekezdés. A forgalmazók kizárólag harmadik fél számára tárolják és 197

198 hozzák forgalomba az anyagot vagy keveréket, nem használják fel tevékenységük során. A forgalomba hozott anyagok gyártóinak és importőreinek be kell jelenteniük az Európai Vegyianyag-ügynökség felé a CLP 40. cikkében részletezett információkat - a bejelentő megnevezése; az anyag azonosítása; az anyag CLP szerinti osztályozása; ha az anyag valamely veszélyességi osztályba nincs besorolva, akkor meg kell jelölni ennek okát; egyedi koncentrációs határértékek, vagy M-tényezők; CLP szerinti címkeelemek, kivéve, ha ezeket az adatokat REACH regisztrációs dossziéban már benyújtották. Az újrahasznosított (visszanyert) anyagok előállítói (pl. hulladék újrahasznosítók) a CLP rendelet értelmében gyártónak minősülnek, így az újrahasznosított anyagokat a többi, gyártott anyaghoz hasonlóan kell kezelni, tehát el kell végezni a II. cím szerinti osztályozást, és ha veszélyesnek minősül, akkor annak megfelelően kell címkézni és csomagolni. Az újrahasznosított anyagokat - akár önmagukban, akár keverék összetevőjeként hozzák forgalomba - be kell jelenteni az osztályozási és címkézési jegyzékbe, kivéve, ha az újrahasznosító cég esetleg már korábban, a REACH regisztráció részeként megadta a CLP 40. cikke szerinti információkat. Ha azonban az újrahasznosító cég a REACH 2. cikk (7) bekezdés d) pontja alapján mentesül a regisztráció alól, akkor összhangban a CLP 39. és 40. cikkével meg kell tenni a bejelentést. A regisztrációs kötelezettség alól akkor mentesül, ha az alábbi három feltétel teljesül: - az anyagot valaki már regisztrálta a REACH II. címével összhangban; - a visszanyerési folyamat által eredményezett anyag azonos a már regisztrált anyaggal; - a visszanyerést végző létesítmény (hulladék újrahasznosító) rendelkezik a REACH 31. vagy 32. cikke szerinti információkkal. Az újrahasznosítást végző cég átveheti a REACH regisztráció részeként már benyújtott osztályozást és címkeelemeket, ha a visszanyerési folyamat által eredményezett anyag azonos a regisztrációs dossziéban szereplő anyaggal és a regisztrált anyag osztályozása is a CLP II. címmel összhangban történt. Fontos kiemelni, hogy ebben az esetben az osztályozás felelőssége nem száll át a regisztrációs dossziét benyújtóra, a megfelelőségért továbbra is az újrahasznosítást végző cég felel. Az újraimportálók továbbfelhasználónak minősülnek (CLP 2. cikk 19. pont), amennyiben a következő feltételek teljesülnek: - az EU-n kívülre vitel előtt a szállítói lánc egyik korábbi szereplője már regisztrálta REACH szerint az anyagot 198

199 relevanciája szervezetre idézetek a (regisztrálandó anyag esetén), - az anyagot ugyanazon szállítói lánc ugyanazon vagy másik szereplője importálja újra, - az újraimportáló igazolni tudja, hogy az újraimportált anyag azonos a kivitt anyaggal, - az újraimportáló igazolni tudja, hogy a REACH 31. vagy 32. cikkével összhangban ellátták a kivitt anyagra vonatkozó információkkal. Az újraimportálóknak továbbfelhasználóként osztályozási, címkézési és csomagolási kötelezettségük van, melyhez használhatják a szállítói lánc valamely tagja által korábban már meghatározott osztályozást. Ha a felsorolt feltételek nem teljesülnek, a tevékenység importnak, a szállító pedig importőrnek minősül, így az osztályozás, címkézés és csomagolás mellett bejelentési kötelezettsége is van. Az újratöltők és újracsomagolók szintén továbbfelhasználónak minősülnek, ha tevékenységüket EU-ból származó anyaggal vagy keverékkel folytatják. Mivel tevékenységük során nem változtatnak az anyag vagy keverék összetételén, átvehetik a szállítói lánc valamely tagja által korábban már meghatározott osztályozást, viszont a címkét és a csomagolást az általuk forgalomba hozott kiszerelésnek megfelelően (pl. 100 l-es tartályból 1 l-es palackokba történő áttöltés esetén) kell aktualizálni. Ha EU-n kívülről szerzik be az anyagot vagy keveréket, a tevékenység importnak, a szállító pedig importőrnek minősül, így az osztályozás, címkézés és csomagolás mellett bejelentési kötelezettsége is van. Az ipari vagy hivatásos végfelhasználóknak, ha tevékenységük során EU-ból beszerzett anyagokat vagy keverékeket használnak, nincs CLP szerinti kötelezettségük, de veszélyes vegyi anyag használata esetén be kell tartaniuk a biztonsági előírásokat. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok használatára vonatkozó előírások ismerete. 199

200 ECE/TRANS/215 Európai Megállapodás a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szabályozási Az ADR azon járművekre értelmezhető, amelyek legalább négy kerékkel rendelkeznek és nem számítanak lassú járműnek, vagy mezőgazdasági vontatónak. Utóbbiakkal való mezőgazdasági vegyszer- illetve üzemanyag szállítást a 113/2004.(IX.23.) GKM rendelet belföldön az általános (értsd ADR) előírásoktól kissé eltérő módon szabályozza. A Megállapodás kulcsa a második cikk, mely kimondja: 1. Azok a veszélyes áruk, amelyeknek szállítását az "A" Melléklet megtiltja, nemzetközi szállítás tárgyát nem képezhetik. 2. Egyéb veszélyes áruk szállítása megengedett, ha: a) a szóban forgó árura, különösképpen annak csomagolására és jelölésére vonatkozóan az "A" Mellékletben előírt feltételeket, és b) a szóban forgó árut szállító jármű szerkezetére, felszerelésére és közlekedésére a "B" Mellékletben előírt feltételeket teljesítették. Az "A" és a "B" Melléklet követelményrendszerét az ADR hatálybalépése óta rendszeresen kiegészítik illetve korszerűsítik. A Mellékletek teljes átszerkesztésére legutóbb 1992 és 2000 között került sor, amelynek első verziója, vagyis az ADR július 1- jétől június 30-ikáig volt használatban. Ezt váltotta a második, a harmadik, negyedik és ötödik verzió (ADR 2003, ADR 2005, ADR 2007, ill. 2009), amelyek közül utóbbit július 1-jétől június 30-ikáig használtuk. Az ADR 2009 előírásai július 1-jétől nem használhatók. A nemzetközileg hatályos módosítások január 1-jén lépett hatályba, ezt nevezzük a hatodik, konszolidált, átszerkesztett verziónak, azaz az ADR 2011-nek. Az ADR 2011 hivatalos szövegét az "ECE/TRANS/215, Vol. I and II" dokumentum tartalmazza [ez a dokumentum az alapja a évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett, a módosításokkal és kiegészítésekkel egybeszerkesztett szövegnek]. Az ADR fontosabb strukturális elemei a következők: "A" MELLÉKLET. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK ÉS A VESZÉLYES ANYAGOKRA ÉS TÁRGYAKRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 1. rész. Általános előírások 2. rész. Osztályozás 3. rész. A veszélyes áruk felsorolása, különleges előírások és a korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes árukra vonatkozó mentességek 4. rész. A csomagolásra és a tartányokra vonatkozó előírások 5. rész. Feladási eljárások 200

201 relevanciája szervezetre idézetek a 6. rész. A csomagolóeszközök, nagyméretű csomagolóeszközök (IBCk), nagycsomagolások és tartányok gyártására és vizsgálatára vonatkozó előírások 7. rész. A szállítás feltételeire, a berakásra, a kirakásra és az árukezelésre vonatkozó előírások "B" MELLÉKLET. A SZÁLLÍTÓESZKÖZÖKRE ÉS A SZÁLLÍTÁSRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 8. rész. A jármű személyzetére, a felszerelésre, az üzemeltetésre és az okmányokra vonatkozó követelmények 9. rész. A járművek szerkezetére és a jóváhagyásra vonatkozó követelmények Az ADR tartalmi felépítése összhangban van az ENSZ "Ajánlások a veszélyes áruk szállítására - Minta szabályzat" (ST/SG/AC.10/1/Rev.16 dok.) előírásaival és más közlekedési alágazatok, így elsősorban a vasúti (RID) és belvízi (ADN) rendelkezésekkel, de szerkezete főbb elemeiben megfelel úgy az IMDG-Kódex, mind az IATA DG szerkezetének is. Megjegyzés: Bármilyen, az ADR-t érintő vitás esetben csak az ENSZ EGB Titkárságának kiadásában megjelent angol és francia szöveg tekinthető mérvadónak, míg az ún. "hivatalos fordítások" szövege, csak az adott országokban [ennek megfelelően pl. Ausztriában, Németországban a német, Magyarországon a magyar és Oroszország területén az orosz] számít elfogadottnak. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok szállítására vonatkozó előírások ismerete. 201

202 Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22. ) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról A biocid termékek 1998 óta esnek uniós szabályozás alá, és azóta szabályozási csaknem ezer biocidot engedélyeztek. a rendelet a korábbi irányelvi szabályozás helyébe lépett; célja, hogy az emberi és az állati egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása mellett javítsa a biocid termékek szabad mozgását az Unión belül. relevanciája szervezetre a A biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló rendeletet szeptember 1-jétől kell alkalmazni. Ettől a dátumtól kezdve a cégek kétféle módon igényelhetik termékeik piacra bocsátásának engedélyezését. Miután megkapták az engedélyt, a kölcsönös elismerés elve alapján más tagállamokban is forgalmazhatják termékeiket. A rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak vonatkozásában: - a biocid termékekben használható hatóanyagok uniós szintű jegyzékének létrehozása; - a biocid termékek engedélyezése; - az engedélyek kölcsönös elismerése az Unión belül; - a biocid termékek forgalmazása és felhasználása egy vagy több tagállamban vagy az Unión belül; - - a kezelt árucikkek forgalomba hozatala. A rendelet részletes szabályokat tartalmaz a biocid termékek fenntartható felhasználására vonatkozóan, így amennyiben a tevékenység végzése során biocid termékek is felhasználásra kerülnek, úgy szeptember 1-jétől a rendelet előírásait is be kell tartani évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási idézetek relevanciája szervezetre idézetek a A veszélyes anyagok és technológiák, a kémiai biztonság általános szabályainak meghatározása. A kémiai biztonság szabályozásának alapjait a környezetvédelmi törvény rendelkezései adják. Ezen rendelkezésekre épül a téma részletes szabályozása, amely a következőkben kerül bemutatásra. 28. (1) A veszélyes anyagok károsító hatása elleni védelem kiterjed minden olyan természetes, illetve mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során felhasznál, előállít, vagy forgalmaz, és amelynek minősége, mennyisége robbanás- és tűzveszélyes, radioaktív, mérgező, fokozottan korrózív, fertőző, ökotoxikus, mutagén, daganatkeltő, ingerlő hatású, illetőleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást előidézhet. (2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és alkalmazásukat - továbbá, veszélyes technológiák alkalmazásakor 202

203 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról szabályozási olyan védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetésének kockázatát jogszabályban meghatározott mértékűre csökkentik, vagy kizárják. 29. (1) A környezetveszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a környezetveszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez igazodó védőterületet, illetőleg védőtávolságot kell kijelölni. (2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védőterület, illetve védőtávolság - hatósági engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelősség arányában kell viselni. (3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkező rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott tevékenység megkezdése előtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni. A REACH és a CLP rendeletek szabályait a törvény rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni. A törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagokra és keverékekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki azzal, hogy az 5. (1) bekezdése, illetve a CLP szerinti osztályozásig - az osztályba sorolhatóságtól függetlenül - a törvényt valamennyi anyagra alkalmazni kell. A veszélyes anyagok és veszélyes keverékek csomagolására és feliratozására (címkézésére) vonatkozó rendelkezéseket - ha azt külön jogszabály elrendeli - azon keverékekre is alkalmazni kell, amelyek nem minősülnek veszélyesnek, de - különösen mennyiségükre, felhasználásuk módjára vagy céljára tekintettel - különleges kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre. relevanciája szervezetre a A törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni a veszélyes áruk szállítására vonatkozó, Magyarországot is kötelező, kihirdetett nemzetközi egyezmények hatálya alá is tartozó veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes keverékek tekintetében, amennyiben e nemzetközi egyezmények a csomagolásra, a feliratozásra (címkézésre), a szállítás részét képező átmeneti tárolásra, a be- és kirakásra eltérő rendelkezéseket állapítanak meg. A tevékenység végzése során a veszélyes anyagok (azon anyagok, amelyek a törvény 3. (1) bekezdése szerinti veszélyességi kategóriák valamelyikébe besorolhatók) felhasználása, használata során a törvény, valamint annak végrehajtási szabályaiban foglaltakat kell alkalmazni. 203

204 A törvény meghatározza többek között - a veszélyes anyagok, illetve keverékek tárolásával, szállításával kapcsolatos részletes szabályokat, így előírja, hogy a veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. Részletesen szól törvény a veszélyes anyagok felhasználásának szabályairól is, amelynek körében általánosan előírja, hogy a veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg. idézetek A törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a tevékenység megkezdésével egyidejűleg ezt köteles bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szervnek. A bejelentést az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint, elektronikus úton kell megtenni a telephely, illetve ennek hiánya esetén a székhely szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek. 15. (1) A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek tárolásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a tevékenység végzésére a tevékenység bejelentésével jogot szerző természetes vagy jogi személy felelős. Bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek megfelelő módon történő tárolásáért a tevékenységet végző felel. (2) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek tárolásáért az (1) bekezdés szerint felelős személyek biztosítják, hogy a tárolt veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék a biztonságot, az egészséget, illetve testi épséget ne veszélyeztesse, illetőleg a 204

205 környezetet ne szennyezhesse, károsíthassa. 16. A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek csomagolását, illetőleg a szállítóeszközt úgy kell megválasztani, hogy a szállított anyag, keverék a rakodás és szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethesse, illetőleg ne károsíthassa. 19. (1) A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. (2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: a) a veszély azonosítása; b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; c) az expozíció becslése; d) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. (5) A veszélyes anyaggal, és a veszélyes keverékkel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki. Ez a kötelezettség nem érinti az Mvt.-ben, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényben, valamint a REACH-ben foglalt egyéb követelmények teljesítését. (6) Az (1)-(2), valamint az (4)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenység megkezdését megelőzően. 20. (1) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek előállításának, gyártásának, feldolgozásának, továbbá felhasználásának megkezdése előtt - ideértve a külföldről történő behozatalt is - a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes keverékek közül - lehetőség szerint - a kevésbé veszélyes anyagot (keveréket) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végző elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség-haszon elemzést és azt az ellenőrzést végző hatóságnak - kérésére - bemutatja. (2) A tevékenységhez legalkalmasabb veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék kiválasztásához - szükség esetén - az egészségügyi államigazgatási szervtől vélemény kérhető. (3) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az 205

206 azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a munkavégző a felelős. (6) A környezet veszélyes anyagokkal történő szennyezésének megismerése érdekében egyes, a környezetvédelemért felelős miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeit, illetőleg hulladék formájában történő átadását a szennyezést okozó tevékenységet végző a környezetvédelemért felelős miniszter felügyelete mellett nyilvántartja. A nyilvántartott adatok alapján - az adatok rendszeres gyűjtésével és feldolgozásával - a környezetvédelemért felelős miniszter a kibocsátott szennyezésekről, illetőleg átadott hulladékokról nyilvántartást állít fel, és hoz nyilvánosságra. (7) A fel nem használt és nem hasznosítható veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes keverékek biztonságos kezeléséről a tevékenységet végző gondoskodik, és az erre vonatkozó dokumentációt az ellenőrzést végző hatóság részére - felhívására - rendelkezésre bocsátja. (3) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek felett rendelkezési jogosultsággal rendelkező személy, valamint az, akinek munka-, illetve feladatkörébe tartozik ezen anyagok, illetve keverékek megfelelő őrizete, gondoskodik arról, hogy azok a megszerzésükre jogosulatlan vagy biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába ne kerüljenek. (4) A veszélyes anyagot, illetve a veszélyes keveréket az eredeti csomagolóeszközből tárolás, illetve továbbadás, forgalmazás céljából más, az azonosítást szolgáló feliratozás (címkézés) nélküli csomagolóeszközbe áttenni nem lehet. (3) A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg. 28. (1)-(2) (3) A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg. 29. (1) Az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - a tevékenység megkezdésével egyidejűleg ezt köteles bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szervnek. A bejelentést az 206

207 egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint, elektronikus úton kell megtenni a telephely, illetve ennek hiánya esetén a székhely szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek. (2) A bejelentést meg kell ismételni a bejelentő, illetőleg a bejelentett tevékenység azonosításához szükséges bármely adat megváltozása esetén. (3)-(4) (5) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve a veszélyes keverék előállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket. 30. Veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék foglalkozás körében történő felhasználás céljából csak a tevékenység végzésére jogosult és a veszélyes anyag, illetőleg a veszélyes keverék biztonságos alkalmazására képes olyan nagykorú természetes személy vagy jogi személy, illetve a képviseletében eljáró nagykorú személy részére szolgáltatható ki, aki (amely) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes keverék átvételére való jogosultságát hitelt érdemlő módon igazolni tudja. 32. (1) Az e törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok, valamint a REACH és a CLP betartásának hatósági ellenőrzését a) a közegészségügy szempontjából történő megfelelőség tekintetében az egészségügyi államigazgatási szerv, b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi hatóság, c) a munkavédelem (munkabiztonság és munkaegészségügy) körében a munkavédelmi hatóság, d) a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság, e) a tárolás szabályai tekintetében, ha azok megsértése a fogyasztóvédelemről szóló törvény évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. -ának a) pontjában meghatározott fogyasztó biztonságát, egészségét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti, továbbá a csomagolás, zárás szabályainak fogyasztóval szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint, f) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 2. - ának a) pontjában meghatározott fogyasztó számára forgalmazott termék feliratozása (címkézése), egyéb jelölése, a használati utasítás, továbbá a reklámozás tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság az Fttv. szabályai szerint végzi, és hatáskörében eljár a rendelkezések megsértése esetén. 207

208 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre a Az EüM rendeletben foglaltak a kémiai biztonságról szóló törvény rendelkezéseinek végrehajtását szolgálják. A veszélyes anyagokkal, készítményekkel foglalkozás szerűen (foglalkozásszerű felhasználónak az tekinthető, akinek fő tevékenysége illetve egyéb tevékenységi köre magának a veszélye anyagnak illetve a veszélyes készítménynek a felhasználását igényli) tevékenységet végzőknek telephelyenként a tevékenység megkezdése előtt, illetve az abban bekövetkezett változást be kell jelenteni a területileg illetékes Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Kistérségi Népegészségügyi Intézetéhez. A bejelentő adatlapok formanyomtatványát az EüM rendelet 13. sz. melléklete tartalmazza. A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény a gyártó, a forgalmazó vagy az importáló által elkészített magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható forgalomba. Az adatlapokat a tevékenységet végzők részére térítés mentesen kell biztosítani. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat. A biztonsági adatlap formai és tartalmi követelményeit az EüM rendelet 7. -a értelmében a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban REACH) IV. címe és II. melléklete tartalmazza. idézetek Az ország területén előforduló bármilyen eredetű emberi mérgezési esetet az EüM rendelet 8. (5)-(8) bekezdése és 12. számú melléklete szerinti bejelentőlapon az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) keretében működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálathoz (ETTSZ) be kell jelenteni. 8. (1) Az OKBI-ban működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (a továbbiakban: ETTSZ) feladata a veszélyes anyagok és veszélyes keverékek adatainak gyűjtése és feldolgozása, információadás céljából történő rendszerezése. Az ETTSZ látja el az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 45. cikkében meghatározott, a keverékeket forgalomba hozó importőröktől és továbbfelhasználóktól beérkező információk fogadásával, kezelésével és felhasználásával kapcsolatos feladatokat. (2) Az ETTSZ a veszélyes anyagokról országos nyilvántartást, a veszélyes keverékekről terméknyilvántartást vezet. 208

209 9. (1) A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes keverékekkel végzett tevékenység bejelentése a 13. számú melléklet szerint, elektronikus úton az OTH Szakrendszeri Információs Rendszer által biztosított módon történik. (2) A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes keverékekkel végzett tevékenységben bekövetkezett változás bejelentése a 13. számú melléklet szerint elektronikus úton az OTH Szakrendszeri Információs Rendszer által biztosított módon történik. (3) A bejelentés ellenőrzésekor a tevékenységet végző dokumentálhatóan igazolja, hogy eleget tesz a kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályi kötelezettségének. 11. A gyártók, az importálók, a munkáltatók, illetőleg a tevékenységet végzők felelősségi körébe tartozó, e rendelet szerinti kötelezettségek betartását a fővárosi és megyei kormányhivatal kistérségi (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézete ellenőrzi. 224/2008. (IX. 9.) Korm. rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre a A Korm. rendelet a kémiai biztonsággal kapcsolatos rendelkezések megsértőit szankcionálja. A Korm. rendelet 1. (1) bekezdése értelmében aki a kémiai biztonságról szóló törvényben és a végrehajtására kiadott külön jogszabályokban, valamint a 1907/2006/EK (REACH) rendelet, illetve a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 304/2003/EK rendeletben meghatározott kötelezettségét elmulasztja, megszegi, vagy más módon megsérti a rendeletben foglalt eltérésekkel forintig terjedő bírsággal sújtható. Ugyanezen rendelet 1. (3) forintig terjedő bírság szabható ki, ha a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a biztonsági adatlapra vonatkozó követelményeket, így különösen a REACH rendelet 31. cikkében előírt kötelezettségeket megsérti, vagy a biztonsági adatlapon valótlan információt közöl; - a veszélyes anyagokkal/készítményekkel folytatott tevékenységek bejelentésére vonatkozó kötelezettségét megsérti; - a biocid rendeletben megfogalmazott, az engedéllyel történő forgalomba hozatalra és felhasználásra vonatkozó előírásokat megsérti; - a szállítói lánc tagjainak adatszolgáltatási kötelezettségét meghatározó előírásokat megsérti; - a kockázatcsökkentési, kockázatkezelési intézkedések meghatározására, alkalmazására és ajánlására vonatkozó kötelezettségeket meghatározó rendelkezéseket megsérti; 209

210 idézetek - a forgalomba hozott veszélyes anyag/készítmény csomagolására, jelölésére, feliratozására vagy reklámozására vonatkozó előírásokat megsérti. 2. (1) A bírságot - a kötelezettségszegés jellegét e rendeletben meghatározottak szerint alapul véve - úgy kell kiszabni, hogy annak mértéke igazodjon a) annak a veszélyes anyagnak vagy veszélyes készítménynek a veszélyességéhez, illetve mennyiségéhez, amellyel vagy amelyre a kötelezettségszegést elkövették, illetőleg a kötelezettségszegéssel előidézett veszély súlyához, b) a kötelezettségszegés tartamához, súlyához, ismétlődéséhez, a veszélyhelyzet felszámolásának időbeli és pénzügyi mértékéhez, c) a kötelezettségszegést elkövető vállalkozás méretéhez és/vagy a gyártott vagy importált anyag éves mennyiségéhez, d) a hatóság írásbeli tájékoztatásának, tanácsadásának megtörténtéhez, a hatóság írásbeli figyelmeztetésében, vagy a hiányosságok megszüntetését, illetve a szükséges intézkedések végrehajtását előíró határozatában, illetőleg a hatósági szerződésben foglaltak teljesítéséhez. (2) 3. (1) A bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal bírság befizetési számlájára. A bírságbevételeket a 4. -ban foglalt felhasználási követelmények érdekében elkülönítetten kell nyilvántartani. Illetékesnek az a megyei hivatal minősül, amely, vagy amelynek illetékességi területén működő kistérségi népegészségügyi intézet a bírságot kiszabta. (2) Ha a kötelezettségszegés megszüntetésére vonatkozó hatósági határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően hajtja végre, bírság ismételten kiszabható. 210

211 Katasztrófavédelem A katasztrófavédelmi jog egy igen speciális jogterület, kialakulása a legutóbbi évtizedekre tehető. Tulajdonképpen egyesíti magában az állami életvédelmi kötelezettségre vonatkozó jogszabályokat, a környezetvédelmi jog egy részét, annak is főként a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozását, illetve a közegészségügyi jogot. Nagy része műszaki indíttatású, illetve jellemző még rá a szoros állami felügyelet és a kockázatelemzésen alapuló szabályozási differenciálás. A katasztrófavédelmi jog körében az alábbi jogintézményeket fogjuk vizsgálat alá venni: Le kell szögeznünk, hogy az alább említett jogszabályok számos rendelkezésének a szervezetre való alkalmazása pusztán feltételezés, tehát a mi lenne, ha kategóriájába tartozik. Az itt hivatkozott jogszabályok elemzése semmiképpen nem jelenti azt, hogy a vizsgált szervezet tevékenysége katasztrófavédelmi reakciót igényel, azonban mégis, előfordulhatnak olyan esetek, amikor sor kerülhet az említett normák alkalmazására. A katasztrófavédelmi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek: az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK irányelve (2003. december 16.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem ljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők: évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról 208/2011. (X. 12.) Korm. rendelet a katasztrófavédelmi bírság részletes szabályairól, a katasztrófavédelmi hozzájárulás befizetéséről és visszatérítéséről évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szabályozási általános katasztrófavédelem relevanciája szervezetre a A törvény általánosan szabályozza a katasztrófavédelmet, és azon belül is a veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleseteket. A veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozást egy külön fejezetben elemezzük, ehelyütt csak az általános katasztrófavédelmi előírásokat vizsgáljuk. Egyebekben megállapítható, hogy a katasztrófavédelmi törvény által a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetekre hozott rendelkezések a szervezetre nem terjednek ki, hiszen a törvény ezen fejezetének hatálya nem terjed ki az ásványi nyersanyagok feltárásával, 211

212 kitermelésével és feldolgozásával kapcsolatos föld alatti, külszíni vagy fúrólyukas bányászati tevékenységekre, kivéve az ásványi nyersanyagok vegyi vagy termikus feldolgozását, tárolását, ha annak során a külön jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségű veszélyes anyag jelen van; illetve nem terjed még ki a hulladéklerakókra, kivéve az ásványi nyersanyagok kitermeléséből származó hulladékok, meddők feldolgozására szolgáló létesítményeket (beleértve a derítő- és ülepítőmedencét is), ahol a külön jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségű veszélyes anyag van jelen, különösen abban az esetben, ha a tevékenység a hulladékok vegyi és termikus feldolgozásával jár együtt. Ezen felül a törvény egy általános jelentési kötelezettséget vezet be, amely mindenki terhel, miszerint aki a katasztrófát vagy a katasztrófa veszélyét észleli, vagy arról tudomást szerez, haladéktalanul köteles bejelenteni azt a hivatásos katasztrófavédelmi szervnek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak. Veszélyhelyzetet kiválthat több tényező. A szervezetre aktualizálva a törvény igen hosszú (számos természeti okot is tartalmazó) listáját, az alábbiakat érdemes figyelemmel kísérni: - a veszélyes anyagokkal és hulladékokkal történő tevékenység során a szabadba kerülő anyag az emberi életet, egészséget, továbbá a környezetet tömeges méretekben és súlyosan veszélyezteti, - ivóvíz célú vízkivétellel érintett felszíni és felszín alatti vizek haváriaszerű szennyezése, - bármely okból létrejövő olyan mértékű légszennyezettség, amely a külön jogszabályban meghatározott riasztási küszöbértéket meghaladja. idézetek (opcionális) A szervezet által okozott esetleges katasztrófa esetén a szervezet a Magyar Állam felügyelete alá vonható, amikor is az állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár el. Ezt a jogi lehetőséget a kolontári katasztrófa bekövetkezés után vezette be a jogalkotó, és eleddig egyetlen céggel szemben (MAL Zrt.) került a gyakorlatban alkalmazásra. 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról szabályozási veszélyelhárítási terv A jogszabály előírja munkahelyi veszélyelhárítási terv elkészítését 212

213 relevanciája szervezetre idézetek (opcionális) a azon gazdálkodó szervezetek számára, amelyeket a hatóság határozattal kijelölt. Ennek célja a gazdálkodó szerv területén munkát végzők és az egyéb okból ott tartózkodók védelme. Nem kell azonban munkahelyi veszélyelhárítási tervet készítenie annak a szervezetnek, amely a jogszabály alapján belső védelmi tervet vagy súlyos káresemény-elhárítási tervet készít. Az ezzel kapcsolatos kötelezettségek ahogy fent említettük éppen az ásványi nyersanyagokat kitermelő szervezetekre nem vonatkoznak, csak speciális esetben. Ennek előfordulásáról a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozás elemzése körében térünk ki. 208/2011. (X. 12.) Korm. rendelet a katasztrófavédelmi bírság részletes szabályairól, a katasztrófavédelmi hozzájárulás befizetéséről és visszatérítéséről szabályozási általános katasztrófavédelem relevanciája szervezetre a A jogszabály két intézményt szabályoz: - a katasztrófavédelmi hozzájárulás, és a - katasztrófavédelmi bírságot A katasztrófavédelmi hozzájárulást a napokban törölte el az Országgyűlés, így ennek elemzésére a jelen helyzetben nem látunk okot. A katasztrófavédelmi bírság szabályozása pedig az alábbiakat mondja ki: a hatóság a katasztrófavédelmi törvény IV. fejezete hatálya alá tartozó eljárásban katasztrófavédelmi bírság kiszabására jogosult. A IV. fejezet éppen az a fejezet, mely az ásványi anyagok kitermelésével foglalkozó szervezetekre nem, illetve csak nagyon különleges esetben vonatkozik. idézetek (opcionális) A kérdés elemzésére a veszélyes anyagok szabályozásának bemutatásakor térünk ki. Mivel a katasztrófavédelmi jog a szervezetre nem vonatkozik, illetve mivel nincs releváns és értékelhető magyar ítélkezési gyakorlata, ezt a témát nem vizsgáltuk tovább. 213

214 Településrendezési és építési jog A településrendezés a település területének megfelelő felhasználását és az építés helyi rendjének szabályozását, ezek révén a település fejlődését, a kedvező településkép kialakítását szolgálja. A településrendezés, továbbá az építési jog terén számos országos, valamint helyi rendelkezést találunk, az adott település szabályozási sajátosságaitól függően. Fontos tudni, hogy adott létesítmény, tevékenység hatósági engedélyezése során nem csak az országos jogszabályokban foglaltaknak, de az adott, érintett települési önkormányzat építés rendjét szabályozó normáinak, településrendezési előírásainak is meg kell felelni. Hasonlóképpen, a műemlékvédelemmel, régészeti örökség védelmével kapcsolatos előírásokat is figyelembe kell venni, hiszen ezek számtalan korlátozást, feltételt tartalmazhatnak az adott helyszínen, annak környezetében található műemlékek, régészeti örökség védelme érdekében. A téma kapcsán érintett hazai jogszabályok a következők: évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról 5/2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szabályozási relevanciája szervezetre idézetek a Az épített környezet védelmével kapcsolatos általános szabályokat a törvény határozza meg. A tevékenység engedélyeztetése, továbbá végzése során az épített környezet védelmével kapcsolatos előírásokat is figyelembe kell venni. A környezetvédelmi törvény általános szabályait a konkrét, településrendezéssel, építéssel, műemlékvédelemmel kapcsolatos előírások egészítik ki. 24. Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre és műszaki létesítményekre. 214

215 25. (1) A települések területén a környezet terhelhetősége és a településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni. (2) Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön jogszabályban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott védőtávolság, védőterület megléte és a védelmi előírás megtartása esetén engedélyezhetők. (3) A kijelölt védőterületen vagy védőtávolságon belül az adott övezet rendeltetésével össze nem férő tevékenység - külön védelmi intézkedés nélkül - nem folytatható. 27. A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a területrendezési és településszerkezeti tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti hatásait is fel kell tárni és értékelni, - e törvény aira is figyelemmel - továbbá a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetve programban kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme szabályozási körébe tartozóan: a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban: településrendezés), b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés), c) az épületek, műk (a továbbiakban együtt: építmények), valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési előírásainak kialakítására, d) az építmények építészeti-műszaki tervezésére (a továbbiakban: építészeti-műszaki tervezés), e) az építmények kivitelezésére, f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi követelményeinek kialakítására, g) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására, valamint az építészeti örökség védelmére, h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra, i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, műszaki fejlesztésre és ezek eredményének alkalmazására, j) az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására, alkalmazásuk ellenőrzésére és érvényre juttatására (a továbbiakban együtt: építésügy). A törvényt a sajátos építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó 215

216 relevanciája szervezetre idézetek a külön törvényekkel, kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni. Az adott település egyes építési övezeteinek funkcióját, felhasználási szabályait, az ott elhelyezhető építményeket, illetve folytatható tevékenységeket az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabályok rendelkezései lapján a helyi építési szabályzatok, illetve szabályozási tervek tartalmazzák. Adott tevékenység megkezdése előtt részletesen tájékozódni kell az érintett terület rendezési terv szerinti besorolásáról, mivel a beépíthetőség mértékét, illetve a terület használatának szabályit a helyi építési előírások jelentős részben meghatározzák. Amennyiben olyan épület, építmény megépítésére is sor kerül, amelynek engedélyezése nem az illetékes bányakapitányság hatáskörébe tartozik, úgy az építési hatósági feladatokat a települési önkormányzat jegyzője gyakorolja a törvény és az adott települési önkormányzat helyi építési szabályzatának rendelkezései alapján. 3. (1) Az épített környezet alakítását és védelmét: a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján, b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban, c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint d) a résztvevők együttműködésével kell megvalósítani. 9. (1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos településrendezési szakmai előírások figyelembevételével, továbbá a külön jogszabályban meghatározott fogalmak és jelkulcsok alkalmazásával kell elkészíteni. 18. (1) Építési tevékenységet végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. (2) Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok nem szabályoznak - a 13. (2) bekezdésében előírt, illetőleg azok végrehajtására vonatkozó egyéb jogszabályokban rögzített követelményeknek megfelelően - teljeskörűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke - beépítettség és építménymagasság - valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez. 19. (1) Beépítésre szánt területen épület csak építési telken 216

217 helyezhető el. (2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni csak akkor szabad, ha az a) a terület rendeltetésszerű használatát szolgálja, b) közérdeket nem sért, különösen ba) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti értékei védelmének érdekeit, bb) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást, bc) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerű felhasználását, bd) a megfelelő megközelítés biztosított, illetőleg biztosítható, továbbá c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát veszik igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül nem idegeníthetők el, illetve d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület céljára szolgál, és amennyiben biztosított a gazdálkodás folytatása, valamint azt a gazdaság meglévő építményeinek közvetlen közelében építik fel, e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges védelmi igény miatt, illetőleg a környezetére kifejtett hatása miatt beépítésre szánt területen nem helyezhető el, f) közösségi építmény vagy köztárgy. 31. (1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell: a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát, b) az építmény közszolgálati (tűzoltó, mentő stb.) járművel történő megközelíthetőségét, c) a környezetvédelem és a természetvédelem sajátos követelményeit és érdekeit, d) a közhasználatú építmények esetében a mindenki számára biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget; e) a rendeltetésszerű telekhasználatot. (2) Az építmények és azok részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, bővítése, felújítása, átalakítása, helyreállítása, korszerűsítése során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen a)-b) c) a mechanikai ellenállás és stabilitás, d) a tűzbiztonság, e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem, f) a használati biztonság, g) a zaj és rezgés elleni védelem, h) az energiatakarékosság és hővédelem, i) az élet- és vagyonvédelem, valamint katasztrófavédelem követelményeit. (3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól - 217

218 külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható. (4) Az építménynek és részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, felújítása, átalakítása, bővítése, helyreállítása, korszerűsítése során biztosítani kell: a) a rendszeres karbantartás lehetőségét, b) hogy az építmény rendeltetésszerű használatával járó környezeti terhelés az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint c) mindenki számára a közhasználatú építmények esetében a biztonságos és akadálymentes használatot, d) a terület geológiai, hidrológiai és szeizmológiai sajátosságainak való megfelelést. (5) Mind az építmény elhelyezése, mind pedig a külső megjelenését befolyásoló kialakítása, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása során különös figyelmet kell fordítani a táj- és településkép, a beépítési vagy az építészeti jellegzetesség és látvány, a helyi jelleg védelmére, az épített örökség védett értékeinek érvényesülésére. 34. (1) Építési tevékenység végzéséhez jogszabályban meghatározott esetekben építésügyi hatósági eljárás lefolytatása szükséges. (2) Az építésügyi hatósági eljárásfajták: a) elvi építési, b) telekalakítási, c) építési, d) bontási, e) használatbavételi, f) fennmaradási eljárás. (3) Az építésügyi hatóság - közreműködő hatóság közreműködésével - integrált eljárást folytat le vagy ilyen eljárásban vesz részt az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott esetben. (4) Az építésügyi hatóság jogszabályban meghatározott esetekben egyszerűsített építésügyi hatósági eljárást folytat le. (5) Az építésügyi hatóság jogszabályban meghatározott esetekben tény, állapot, egyéb adat igazolása céljából a) a tervezés elősegítése érdekében, vagy b) az ingatlan adataiban bekövetkezett változásnak a külön jogszabályban meghatározottak szerint az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetéséhez helyszíni szemle alapján hatósági bizonyítványt állít ki. (6) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra eltérő eljárási szabályok állapíthatók meg. 47. (1) Az építésügyi hatóság külön kormányrendeletben foglaltak szerint elrendelheti: a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás előtti) 218

219 rendeltetésétől eltérő használatának megszüntetését, valamint b) szabálytalan építkezés esetében az építési munka megszüntetését és az építést megelőző állapot helyreállítását, illetőleg a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelő állapot kialakítását, c) a műszaki követelményeknek meg nem felelő építési termékek kicserélését, d) az építmény, építményrész kötelező jókarbantartás körét meghaladó felújítását, ha az a településkép kedvezőbb alakítása érdekében szükséges, vagy azt a helyrehozatali kötelezettséget előíró önkormányzati rendeletben foglaltak végrehajtása, illetőleg az építészeti örökség védelmének érdekei megkövetelik, e) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken a településkép előnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából szükséges kertépítési, továbbá a településkép védelme érdekében szükséges egyéb munkák elvégzését, f) az építmény környezetéből az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építőanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történő átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését. 56. (1) Az építészeti örökséghez tartoznak a műemlékek, a műemléki környezetek, a műemléki jelentőségű területek és a történeti tájak. Az építészeti örökség megfelelő fenntartása és megóvása közérdek. (2) Az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit nemzetközi (egyetemes), országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. (3) A nemzetközi építészeti örökség - a Világörökség jegyzék-ben nyilvántartott - kiemelkedő, egyetemes értékű elemeit a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek is megfelelően kell fenntartani, megőrizni, használni és bemutatni. (4) (5) Az országos építészeti örökség - a műemléki, természetvédelmi és egyéb védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedő, nemzeti értékű elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg. 57. (1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56. szerint nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik. (2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének 219

220 biztosítása a települési önkormányzat feladata. Az országos területi műemléki védelem az egyes ingatlanokon fennálló helyi egyedi védelem hatályát nem érinti. (3) A helyi védetté nyilvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről és támogatásokról a települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzat is) rendeletben dönt évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) A törvény célja, hogy meghatározza az ország egyes térségei területfelhasználásának feltételeit, a műszaki-infrastrukturális hálózatok szabályozási összehangolt térbeli rendjét, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, relevanciája szervezetre a értékek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére. A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő, műszaki és ökológiai szempontok alapján elkészített tervek, amelyeknek alapvető funkciója a térségi szerkezet meghatározása, és a térségi területhasználat szabályozása. A területrendezési tervek között legjelentősebb az Országos Területrendezési Terv, amely a léptéknek megfelelő mélységben az ország egészére határozza meg a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az Országos Területrendezési Terv az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat foglalja magában. Az ország településein, az egyes térségekben a terület-felhasználásra és az építésre vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezéseivel összhangban kell kialakítani. A törvény szerint az országos ökológiai hálózat övezetén, a kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezetében, az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben, a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezetében, valamint a térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben bányászati tevékenységet folytatni a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó előírások alkalmazásával lehet. A kivett helyek meghatározását a bányászatról szóló törvény pontja tartalmazza, amely szerint Kivett hely : ahol bányászati tevékenységet a kivettség szerint hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával szabad folytatni. Kivett helynek minősül a belterület, a külterület beépítésre szánt része, a közlekedési célt szolgáló terület, temető, vízfolyás vagy állóvíz medre, függőpálya vagy vezeték biztonsági, illetve védő övezete, vízi létesítmény, ivóvíz, ásvány-, gyógyvíz, bármely forrás és kijelölt védőterülete, védőerdő, gyógy- és 220

221 idézetek üdülőhely védőövezete, a védett természeti terület, a műemléki, illetve régészeti védettség alatt álló ingatlan, továbbá a honvédelmi létesítmények területe, a külfejtés vonatkozásában a termőföld, valamint amit jogszabály a bányászati tevékenység tekintetében annak minősít. AZ ORSZÁGOS ÖVEZETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK Országos ökológiai hálózat övezete 13. (1) Az országos ökológiai hálózat övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória, illetve olyan övezet jelölhető ki, amely az ökológiai hálózat természetes és természetközeli élőhelyeit és azok kapcsolatait nem veszélyezteti. (2) Az övezetben bányászati tevékenységet folytatni a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó előírások alkalmazásával lehet. (3) Az országos ökológiai hálózat övezetét a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervekben magterület, ökológiai folyosó, valamint pufferterület övezetbe kell sorolni. Kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezete 13/B. (1) Kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezetében beépítésre szánt terület csak kivételesen, egyéb lehetőség hiányában területrendezési hatósági eljárás alapján jelölhető ki. (2) Az övezetben külszíni bányatelek megállapítása, illetve bányászati tevékenység engedélyezése a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehetséges. Országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezete 14/A. (1) Az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória jelölhető ki, amely a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (2) Az övezetbe tartozó település településszerkezeti tervében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, továbbá helyi építési szabályzatában és szabályozási tervében csak olyan építési övezet és övezet hozható létre, amely a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (3) Az építési övezetre vagy övezetre vonatkozóan meg kell határozni az ott elhelyezett építmények tájba illesztésére vonatkozó szabályokat, ennek ellenőrzéséhez a tájképet jelentősen megváltoztató építmények terveihez külön jogszabályban meghatározott látványtervet is kell készíteni. (4) Az övezetben bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. (5) Az övezetben közművezetékeket és járulékos közműépítményeket tájba illesztett módon, a tájképvédelmi célok megvalósulását nem akadályozó műszaki megoldások alkalmazásával - beleértve a felszín alatti vonalvezetést is - kell elhelyezni. Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezete 221

222 15. A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezetében bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. Térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezete 21. (1) A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, amely a természeti adottságok és a kulturális örökség által meghatározott tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (2) A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetébe tartozó település településszerkezeti tervében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, továbbá a helyi építési szabályzatában és szabályozási tervében csak olyan építési övezet és övezet hozható létre, ami a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. Az építési övezetnek vagy övezetnek az építmények tájba illesztésére vonatkozó szabályokat is tartalmaznia kell, ennek ellenőrzéséhez a tájképet jelentősen megváltoztató építmények terveihez külön jogszabályban meghatározott látványtervet is kell készíteni. (3) Az övezetben bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. (4) Az övezetben közművezetékeket és járulékos közműépítményeket tájba illesztett módon, a tájképvédelmi célok megvalósulását nem akadályozó műszaki megoldások alkalmazásával - beleértve a felszín alatti vonalvezetést is - kell elhelyezni. (5) A településszerkezeti tervben, a szabályozási tervben és a helyi építési szabályzatban ki kell jelölni a településkép-védelmi terület határát, amely a tájképi értéket képező kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő területeket, az ökológiai hálózat területeit, az országos és a helyi védelem alatt álló természetvédelmi területeket, azok környezetét, valamint a település arculatát, karakterét meghatározó fontos területeket tartalmazza. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) A jogszabály összefoglalja a területhasznosítás összes követelményét, szabályozási részletezi az egyes eszközök (helyi építési szabályzat és szabályozási terv, településszerkezeti terv) tartalmi és egyéb elvárásait, összegzi relevanciája szervezetre a az építmények elhelyezéséhez szükséges kritériumokat. Az építés helyi eszközeinek (településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat, szabályozási terv) kereteit az OTÉK rendelkezései teremtik meg. Az övezeti besorolás a földterületek beépíthetőségi mértékét mutatja meg. Az, hogy milyen övezeti besorolásba tartozik egy adott terület, meghatározza, hogy milyen jellegű építményeket (lakó, ipari, stb.), milyen alapterületű, magasságú, és bruttó szintterületi mutatójú felépítményt lehet rá építeni. Az OTÉK 2. (1) bekezdése szerint a területek felhasználásának, a 222

223 telkek kialakításának, továbbá az építésnek a feltételeit és módját a rendeletben foglaltak szerinti településrendezési tervben, illetőleg a helyi építési szabályzatban kell meghatározni. E rendelkezés alapján a helyi településrendezési terv nem csak építésügyi jogszabály, az abban foglaltak kötik azokat a hatóságokat, amelyek az adott településen területfelhasználással összefüggő hatósági tevékenységet folytatnak. Lakóterületen sem az OTÉK, sem a helyi szabályozás alapján nyersanyaglelőhelyek telkei sem alakíthatók ki, ilyen területen bánya sem létesíthető. idézetek A bányászati tevékenységek folytatására tipikusan az ún. különleges területek szolgálnak az OTÉK ában foglaltak alapján. 4. (1) A szabályozási tervben, a helyi építési szabályzatban kell meghatározni, megállapítani az Étv ának (5) bekezdésében és 13. -ának (2) bekezdésében előírtakat. A területfelhasználási egységeket az e rendelet rendelkezéseinek megfelelően építési övezetekre, illetőleg övezetekre kell tagolni. (2) A főváros esetében a főváros építési keretszabályzatában és szabályozási kerettervében az Étv ának (2) és (5) bekezdésében foglaltakat kell meghatározni. (3) A helyi építési szabályzat a település igazgatási területén, a helyi sajátosságoknak megfelelően az építés rendjét - annak feltételeinek és módjainak meghatározásával - megállapító helyi települési önkormányzati rendelet. (4) A szabályozási terv jóváhagyandó munkarészét az ingatlannyilvántartási térkép hiteles másolatának felhasználásával kell elkészíteni. A szabályozási terven fel kell tüntetni, hogy Készült az állami alapadatok felhasználásával. (5) A szabályozási terv kötelező alátámasztó szakági munkarésze: a) amennyiben azok a településszerkezeti tervvel együtt készülnek, megegyeznek a településszerkezeti terv alátámasztó munkarészeivel, b) amennyiben azok nem a településszerkezeti tervvel együtt készülnek, 1. a településszerkezeti tervet megelőzően készülők esetében a 3. (3) bekezdése szerinti munkarészek, 2. a településszerkezeti tervet követően készülők esetében a 3. (3) bekezdése szerinti munkarészek közül csak az eltelt időszakra és a terv által megkövetelt részletezettségre figyelemmel szükséges alátámasztó munkarészek, (6) A szabályozási terv egyéb alátámasztó szakági munkarészei a 3. (4) bekezdése szerinti munkarészek. 5. (1) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat véleményezési eljárásában érdekelt államigazgatási szervek körét a 3. számú melléklet tartalmazza. (2) Az Étv. 9. -a (2) bekezdésének c) pontja szerinti előzetes véleményezési eljárásba minden esetben be kell vonni az (1) bekezdés szerinti államigazgatási szerveket. Az előzetes véleményezéshez az államigazgatási szerveket tájékoztatni kell a 223

224 rendezés alá vont területről, a rendezés általános céljáról és annak várható hatásáról. Az előzetes véleményében az érdekelt államigazgatási szervnek nyilatkoznia kell, hogy az eljárás további szakaszaiban a részére megküldendő dokumentációt milyen formában kéri. Nyilatkozat hiányában a dokumentáció elektronikus adathordozón megküldhető. (3) Az Étv. 9. -ának (3) bekezdése szerinti véleményezési eljárásba azokat az államigazgatási szerveket kell bevonni, amelyek az előzetes véleményezési eljárásban állásfoglalást tettek, illetve ezt kérték. 6. (1) A városok és községek (a továbbiakban együtt: település) igazgatási területét építési szempontból a) beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területbe, amelyen belüli építési övezetekben az építési telkek megengedett beépítettsége legalább 10%, illetőleg b) beépítésre nem szánt területbe, amelyen belüli övezetekben a telkek megengedett beépítettsége legfeljebb 5% kell sorolni. (2) A település igazgatási területén belüli azonos szerepkörű, jellegű, beépítettségi intenzitású területrészeket - általános és sajátos építési használatuk szerint - azonos területfelhasználási egységbe kell sorolni. (3) Az igazgatási terület a) beépítésre szánt területeit az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint 1. lakó-, 1.1. nagyvárosias lakó-, 1.2. kisvárosias lakó-, 1.3. kertvárosias lakó-, 1.4. falusias lakó-, 2. vegyes-, 2.1. településközpont vegyes-, 2.2. központi vegyes-, 3. gazdasági-, 3.1. kereskedelmi, szolgáltató-, 3.2. ipari-, 4. üdülő-, 4.1. üdülőházas-, 4.2. hétvégiházas-, valamint 5. különleges-, b) beépítésre nem szánt területeit 1. közlekedési- és közműelhelyezési, hírközlési-, 2. zöld-, 3. erdő-, 3.1. védelmi erdő, 3.2. gazdasági erdő, 3.3. egészségügyi-szociális, turisztikai erdő, 3.4. oktatási-kutatási erdő, 4. mezőgazdasági, 224

225 4.1. kertes mezőgazdasági, 4.2. általános mezőgazdasági, 5. vízgazdálkodási, 6. természetközeli, 7. különleges beépítésre nem szánt területeként (területfelhasználási egységként) lehet megkülönböztetni. (4) A beépítésre szánt területfelhasználási egységekre vonatkozóan meg kell határozni a szintterület-sűrűség és a közüzemi közművesítettség mértékét. 7. (1) A 6. (3) bekezdése szerinti területfelhasználási egységek területeit - a b) pont 1. alpontja kivételével - közterületekre és egyéb (közterületnek nem minősülő) területekre kell tagolni, továbbá ezeket beépítésre szánt területek esetén építési övezet(ek)be, beépítésre nem szánt területek esetén övezet(ek)be kell sorolni. (2) Az építési övezeteket, övezeteket a meglévő és/vagy tervezett szerepkörük, beépítettségük és karakterbeli különbségeik alapján és úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli - azonos helyzetben lévő - telkeket azonos értékű építési jogok és kötelezettségek illessék meg. (3) Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni legalább: 1. a kialakítható legkisebb telekterületméretet, 2. a beépítési módot, 3. a beépítettség megengedett legnagyobb mértékét, 4. a megengedett legnagyobb építménymagasságot, 5. a beépítés feltételének közművesítettségi mértékét, 6. a zöldfelület legkisebb mértékét, 7. a megengedett igénybevételi, kibocsátási, szennyezettségi határértékeket [a továbbiakban: környezetterhelési határértékeket (emisszió és imisszió)], 8. a terepszint alatti építményeket. (4) Az övezetre vonatkozóan az e rendeletben foglaltakon túlmenően meg lehet határozni: 1. a beépítési módot, 2. a megengedett legnagyobb építménymagasságot. (5) Az építési övezetekre, övezetekre vonatkozóan meg lehet határozni: 1. a felhasználás kizárólagosságát, illetőleg korlátozását, 2. a helyi sajátosságok megőrzése vagy kialakítása érdekében a telkek legkisebb szélességi és mélységi méretét, a legkisebb építménymagasságot, az építészeti karakter jellemzőit, 3. a nyomvonal jellegű építmények és műik kialakítására vonatkozó egyéb előírásokat, 4. a legfelső építményszint magasságát. 8. (1) Az egyes építési övezetek közművesítettségének módját és mértékét helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben kell megállapítani. 225

226 9. A helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben - a főváros esetében a szabályozási kerettervben is - gondoskodni kell a település igazgatási területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdekében a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes zöldfelületi rendszer kialakításáról, valamint az épített környezet alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeinek a megőrzéséről. Különleges terület 24. (1) A különleges területbe azok a területek tartoznak, amelyek a rajtuk elhelyezendő építmények különlegessége miatt (helyhez kötöttek, jelentős hatást gyakorolnak a környezetükre vagy a környezetük megengedett külső hatásaitól is védelmet igényelnek) a ok szerinti területektől eltérő területek. (2) A különleges területek célját és használatuk fajtáját, a beépítési előírásait minden esetben a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben meg kell határozni. (3) A különleges területek lehetnek: 1. nagy bevásárlóközpontok és nagykiterjedésű kereskedelmi célú területek, 2. vásárok, kiállítások és kongresszusok területei, 3. oktatási központok területei, 4. egészségügyi területek (kórház, szanatórium, gyógyszálló, gyógyüdülő stb.), 5. nagykiterjedésű sportolási célú területek, 6. a kutatás-fejlesztés, a megújuló energiaforrások hasznosításának céljára szolgáló (pl. szél- és napenergia) területek, 7. állat- és növénykertek területei, 8. a nyersanyag kitermelés (bányászat), nyersanyag előfeldolgozás céljára szolgáló területek, 9. honvédelmi és katonai, valamint nemzetbiztonsági építmények területei, 10. hulladékkezelők, -lerakók területei (települési szilárd és folyékony, egyéb veszélyes, radioaktív stb.), 11. épületnek minősülő közlekedési építmények területei, ha azok nem a közlekedési területen belül kerülnek elhelyezésre, 12. temetők területei, 13. mezőgazdasági üzemi terület, 14. egyéb, a ban foglaltak egyikébe sem sorolható, helyi sajátosságot hordozó terület. Joggyakorlat Az építési szabályozáshoz és a településrendezéshez kapcsolódó joggyakorlat körében a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III /2005/5. számú ítéletében (BH ) felhívta a figyelmet az OTrT azon rendelkezésére (OTrT 11. a) pont), mely szerint a bányatelekfektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve (HÉSZ) nem zárja ki. A Legfelsőbb Bíróság szerint: A 226

227 kizárásnak azonban nemcsak kifejezett rendelkezés, hanem eltérő célú felhasználás, besorolás alapján is helye lehet. Az ügyben említett vitatott területen a rendezési tervek kizárják a bányászati tevékenységet azáltal, hogy más tevékenységet engedélyeznek a területen. Ez a településrendezési terv erőteljes megerősítését jelenti, s kifejezi azt, hogy nem szükséges minden tiltást, bizonyos funkciók kizárását területfelhasználási egységként, övezetként külön felsorolni. Azaz, a bányatelek megállapítását az elfogadott általános és részletes rendezési terv oly módon is kizárhatja, hogy a vitatott területen más tevékenységet engedélyez (2003. évi XXVI. tv. 1. ). Egy másik esetben a Legfelsőbb Bíróság a helyi építési szabályzat tartalmát és az országos előírásokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálta. A szóban forgó esetben a kutatási területen tervezett bányászati tevékenységre vonatkozó előzetes környezeti hatástanulmány, illetve az ennek alapján kiadandó környezetvédelmi engedély körében megállapította, hogy az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítani. A bíróság álláspontja szerint a helyi építési szabályzat jogszerűen tartalmaz nemcsak építészeti, hanem környezetvédelmi és természetvédelmi rendelkezéseket is, amelyekre a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban szakhatóságként eljáró települési önkormányzat jegyzője jogszerűen hivatkozhat. A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy elsődlegesen a helyi építési szabályzatra, másodlagosan az OTÉK-ra alapozott első- és másodfokú helyi környezet- és természetvédelmi szakhatósági állásfoglalások nem sértenek jogszabályt. A bányatörvény rendelkezései a környezetvédelmi engedély kiadására vonatkozó eljárásban nem alkalmazhatók. [1997. évi LXXVIII. tv. 13. (1) bekezdése, 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 1. (1) bekezdése és 2. (1) bekezdése), évi CXL. tv ; 173. ; évi IV. tv. 26. (1), 43. (1) bekezdés c) pontja, 66. (2) bekezdés] évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről A törvény hatálya a kulturális örökség elemeire, valamint az ezekkel szabályozási kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre kiterjed. A kulturális örökség ezen, törvény szerinti védelme nem érinti az annak elemein más jogszabályok alapján fennálló védettséget. A kulturális örökség elemei a régészeti örökség, a relevanciája a műemléki emlékek, valamint a kulturális javak. A régészeti örökség védelme érdekében a lelőhelyek állománya számottevően nem csökkenhet, illetve eredeti összefüggéseikben 227

228 szervezetre jelentősen nem károsodhatnak. Ezért a régészeti lelőhelyeket a földmunkákkal járó beruházásokkal el kell kerülni. A jogszabályok értelmében beruházásnak minősül bármely földmunkával együtt járó építési, tereprendezési munka, továbbá bányászati tevékenységre, intézkedési terv kivitelezésére, létesítmény megvalósítására, üzembe helyezésére irányuló engedélyköteles tevékenység. Abban az esetben, ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni. A feltárások költségei a beruházót terhelik. A beruházás tervezése során, vagy akár már az ingatlanvásárlás előtt érdemes tájékozódni az érintett terület vagy ingatlan régészeti érintettségéről, hiszen ez jelentősen befolyásolhatja a beruházás költségeit, de akár a telek beépíthetőségét is. A régészeti lelőhelyeket és régészeti érdekű területeket a településrendezési tervek is tartalmazzák. Közhiteles nyilvántartást a régészeti lelőhelyekről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezet. A Nyilvántartási Iroda megkeresésre igazolást nyújt, vagy hatósági bizonyítványt állít ki, de a területileg illetékes kormányhivatal kulturális örökségvédelmi irodái is nyújtanak tájékoztatást. Mindenképpen érdemes a beruházás tervezése során a területi régészeti felügyelőkkel egyeztetést lefolytatni, mivel arról, hogy egy adott beruházás milyen módon érinti a régészeti lelőhelyet és a lelőhely védelme, fenntartható használata érdekében milyen megelőző intézkedéseket kell megtenni, az irodák döntenek. A különböző jogszabályi rendelkezések alapján folyó engedélyezési eljárásokban a területileg illetékes kulturális örökségvédelmi irodák szakhatóságként működnek közre. Ilyenkor a hatóságok az engedélyezendő tevékenység leírását, terveit egy példányban megküldik az irodáknak, akiknek 22 munkanapjuk van a válasz megadására. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról szóló 324/2010. (XII. 27.) Korm. Rendelet 2. számú melléklete tartalmazza az irodák szakhatósági feladatkörébe tartozó szakkérdéseket. A régészeti örökség védelme érdekében a megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen először próbafeltárást kell végezni. A próbafeltárás a régészeti lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó tevékenység. Indokolt esetben a területi irodák feltételként szabhatják a 228

229 beruházással érintett terület teljes egészének megelőző feltárását is. A régészeti érintettség mértékétől függően külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén a hatóság régészeti megfigyelést is előírhat. A szakhatósági állásfoglalás az engedélyben teljes terjedelmében olvasható. Előzetes szakhatósági állásfoglalást a tervezők vagy maguk a beruházók is kérhetnek az irodáktól. Abban az esetben, ha az iroda szakhatósági állásfoglalásában akár próbafeltárást, akár teljes felületű megelőző régészeti feltárást ír elő, akkor a fejlesztés, beruházás földmunkáit a régészeti feltárás előtt megkezdeni nem lehet. Megelőző régészeti feltárás keretében az iroda régészeti megfigyelést írhat elő egyrészt a régészeti érintettség tisztázására, másrészt ha a régészeti jelenségek előfordulása (gyakorisága) a lelőhelyre vonatkozóan elvégzett előzetes vizsgálatok alapján olyan alacsony, hogy a teljes körű megelőző feltárás nem indokolt. A megelőző régészeti feltárásra szerződést kell kötni a területileg illetékes megyei múzeummal (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeummal). A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A régészeti lelőhelyet érintő fejlesztés, beruházás tervezése során a törvény 23. -a szerint a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költségelőirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A szerződés érvényességéhez az irodák jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. A megelőző régészeti feltárás a régészeti megfigyelés kivételével engedélyköteles tevékenység. Engedélyt a feltárásra jogosult területileg illetékes múzeumok kérhetnek az irodáktól, a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 5/2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet előírásai szerint. A feltárási engedély iránti kérelemhez csatolni kell a szerződést is, valamint nagyberuházás esetén a beruházó nyilatkozatát és az előzetes dokumentációt. A benyújtott feltárási kérelmek engedélyezésének és szerződések jóváhagyásának ügyintézési határideje 22 munkanap, nagyberuházás 229

230 esetén 10 munkanap. Meghatározott esetekben az engedélyezési eljárásban szakhatóságok is részt vesznek: ha a megelőző régészeti feltárás termőföldön valósul meg (szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő gyep, nádas művelési ág esetében) a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal első fokú szerve, ha pedig a feltárást országos jelentőségű védett természeti területnek vagy barlangnak nem minősülő külterületen, természeti területen, egyedi tájértéket magába foglaló területen, vagy Natura 2000 területen végzik, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség. A szakhatóságok ügyintézési határideje nem számít bele az engedélyezés ügyintézési határidejébe. A feltárási engedély kiadása és a szerződés jóváhagyása csak az Ásatási Bizottság (a Hivatal által működtetett szakmai tanácsadó testület) véleményezése után lehetséges. Nem engedélyköteles tevékenységek végzése védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen: A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken azokhoz a földmunkával járó tevékenységekhez is engedélyt kell kérni az irodáktól, melyek egyébként nem engedélykötelesek, például: 30 cm mélységet meghaladó földmunka, faültetés, szőlő- és gyümölcsös telepítése, tuskóirtásos fakitermelés, rigolírozás, meliorizáció, kerítés állítás, légvezeték-tartóoszlop állítása, kavics-, föld- és anyagdeponálás, feltöltés és töltés létesítése, a terület funkciójának és használatának megváltoztatása, reklám elhelyezése, régészeti park, bemutatóhely létesítése, a lelőhely részét képező épület, építmény vagy maradványai bármely járószintjének, padlójának megbontása. faültetés, tuskóirtásos fakivágás, tereprendezés stb. Amennyiben az iroda nem ír elő feltételt szakhatósági állásfoglalásában, vagy a földmunka nem engedélyköteles, mégis régészeti lelet kerül elő, a munkát azonnal fel kell függeszteni. Gondoskodni kell a lelőhely védelméről, és az esetet jelenteni kell a jegyzőnek, és a területileg illetékes múzeumnak is. A bejelentési kötelezettség vonatkozik a felfedezőre, az ingatlan tulajdonosára, az építtetőre és a kivitelezőre egyaránt. - Az örökségvédelmi előírások megsértői (engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően beruházók) örökségvédelmi bírsággal sújtandóak a törvény alapján. A védett régészeti lelőhelyek esetében, ha a védetté nyilvánító rendelet erről másképpen nem rendelkezik, a bírság mértéke 100 ezertől 250 millió forintig, nyilvántartott lelőhely esetében 10 ezertől 25 millió forintig terjedhet. A bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Részletes szabályozásával önálló rendelet foglalkozik (191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról). 3. A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú 230

231 idézetek fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, területés településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni. 5. (1) A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára. (2) A nemzetközi együttműködésben a nemzetközi szerződésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét. 7/A. A régészeti örökség védelme kiterjed: a) a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására; b) a kiemelten vagy fokozottan védendő területek meghatározására, védetté nyilvánítására; c) a régészeti örökség megőrzésére. 8. (1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon. (2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára. 9. A régészeti lelőhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevően ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentősen ne károsodjanak. 10. (1) A régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni. (2) A régészeti lelőhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük. 11. A régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. 19. (1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal - beleértve az ásványi vagyon kitermelést is - (a továbbiakban: fejlesztések, beruházások) a régészeti lelőhelyeket - az e törvényben meghatározottak kivételével - el kell kerülni. (2) A régészeti örökség elemei a régészeti érdekű területekről vagy a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el. Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti leletek a helyszínen nem 231

232 őrizhetők meg, azokat elsősorban a feltárást végző illetékes múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni. (3) A régészeti feltárások költségeit - a mentő feltárás, valamint a 20/A. (3) bekezdésében és a 23/E. (1) bekezdésében foglalt esetek kivételével - a 10. (1) bekezdésére figyelemmel annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált. 20. (1) Régészeti feltárás - amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhető. Az engedélyt a hatóság adja ki. A hatóság régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. (2) Régészeti feltárást a területileg illetékes megyei múzeum (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és más régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeum, a régészeti tanszékkel rendelkező egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, illetve a hatóság végezhetnek. Az ország területén lévő régészeti lelőhely tudományos terv szerinti komplex feltárására a Magyar Nemzeti Múzeumnak elsőbbsége van. (3) A hatóság a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt előírásokat megszegik. 20/A. (1) Nagyberuházás esetén előzetes régészeti dokumentációt kell készíteni. Egyéb esetekben előzetes régészeti dokumentáció készíthető különösen a földterület-kiválasztás során, a hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően. (2) Az előzetes régészeti dokumentáció nem pótolja a 22. (2) bekezdése szerinti próbafeltárást. (3) Az előzetes régészeti dokumentáció elkészítéséhez szükséges régészeti feltárások költségei - nemzetgazdasági szempontból indokolt esetekben - a központi költségvetésből fedezhetőek. 21. A próbafeltárás célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása. 22. (1) Ha a régészeti lelőhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelőző feltárás). (2) A megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen - a hatóság eltérő rendelkezésének hiányában - próbafeltárást kell végezni. A régészeti érintettség mértékétől függően - külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - a hatóság régészeti megfigyelést írhat elő. (3) A területileg illetékes megyei múzeum (a fővárosban a Budapesti 232

233 Történeti Múzeum) és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A feladatellátásba a területileg illetékes megyei múzeum a gyűjtőterületében érintett, megyei múzeumi szervezethez nem tartozó területi múzeumot kötelezően bevonja. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez a hatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. 23. (1) A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végző intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni. (2) A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a hatóság álláspontja az irányadó. 23/A. A régészeti örökség védelme és a fejlesztések, beruházások hatékonyabb megvalósítása érdekében a régészeti lelőhelyen kívüli földmunka esetén a régészeti feltárásra a 22. (3) bekezdésében foglalt követelmények szerinti szerződés köthető. 23/B. Nagyberuházás, valamint a kisajátításról szóló törvény szerinti közérdekű cél megvalósítása esetén folytatott próbafeltárásra és megelőző feltárásra a próbafeltárásra és a megelőző feltárásra vonatkozó szabályokat a 23/C-23/E. -ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 24. (1) A régészeti emlékek és leletek előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére. (2) Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetőleg lelet kerül elő, a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles a) a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni, b) a helyszín és a lelet őrzéséről - a felelős őrzés szabályai szerint - a jegyző vagy az illetékes múzeum, vagy a hatóság intézkedéséig gondoskodni. (3) Az emléket vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezőt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt egyaránt terheli. (4) A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot haladéktalanul értesíteni. 233

234 (5) Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetőleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről - a hozzá érkezett bejelentéstől számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejűleg a hatóságnak is megküldeni. (6) A hatóság az illetékes múzeum nyilatkozatának megérkezését követően dönt a tevékenység folytatásának további feltételeiről. (7) Ha a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedéséről a hatóságot értesíteni. (8) A múzeum köteles a mentő feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az előkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentő feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges. (9) Ha a mentő feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a hatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. 25. A mentő feltárást végző múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a hatósághoz kell benyújtani. 26. A korábban ismeretlen, régészeti nyilvántartásban nem szereplő régészeti lelőhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezője vagy bejelentője anyagi elismerésben részesíthető. 27. (1) A feltárást végző köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek őrzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. (2) Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. (3) A régészeti emlékek megőrzéséről - a feltárás eredményének, a terület adottságainak, illetőleg a tervezett fejlesztés, beruházás műszaki tartalmának ismeretében - külön jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet. 65. (1) A hatóság hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén - kérelemre - köteles a kérelmező által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feltételekről nyilatkozni (a továbbiakban: előzetes nyilatkozat). (2) Ha az előzetes nyilatkozat alapjául szolgáló körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a hatóság az előzetes nyilatkozatához kötve van. 234

235 66. (1) Örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni a település fejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Amennyiben a fejlesztési koncepció készítésekor nem készült, vagy a rendezés alá vont területre nincs örökségvédelmi hatástanulmány, vagy van, de az tíz évnél régebbi, akkor azt a rendezés alá vont területre el kell készíteni. Nem kell örökségvédelmi hatástanulmányt készíteni, ha az épített környezet alakításáról és védelméről szóló évi LXXVIII. törvény 9. (2) bekezdése szerinti véleményezési eljárásban az illetékes államigazgatási szerv véleménye szerint a rendezés alá vont terület örökségvédelmi szempontból nem érintett. 67. (1) A védett kulturális örökségi elemmel összefüggő, a 63. (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek vonatkozásában a hatóság: a) az örökségvédelem szabályainak megsértése esetén műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak vonatkozásában elrendelheti a beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítését, b) műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak károsítása, veszélyeztetése esetén jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani, c) elrendelheti a műemlékek jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését. (2) A hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, vagyonkezelőt, használót vagy az építtetőt, kivitelezőt kötelezheti. (3) Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról intézkedik és a) a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti; b) kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlással vagy szükség szerint kisajátítással); c) elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes elhelyezését; vagy d) kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését. (4) A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökségi elemen jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg. (5) A hatóság által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. 235

236 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szabályozási A rendelet hatálya a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak és a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervnek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról szóló 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 3. (1) és (2) bekezdésében, 5. (1) és (2) bekezdésében, valamint 6. -ában meghatározott eljárásaira terjed ki.ezek az eljárásokat a jogszabályi idézetek rész mutatja be relevanciája szervezetre idézetek a részletesen. Amennyiben a tervezett tevékenység régészeti lelőhelyet, kulturális örökségvédelem alatt álló értéket érint, úgy a kulturális örökség védelméről szóló törvény rendelkezései mellett ezen rendelet előírásait is alkalmazni kell. Az engedélyezési kötelezettség alá tartozó munkálatok körét, illetve az engedélyezési eljárás menetét a kulturális örökség védelméről szóló törvény előírásai kapcsán részletesen ismertettük. 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról 3. (1) A Kormány a Kötv.-ben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott, kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására - a 4. -ban foglalt eltérésekkel -, a) az 5. (1)-(3) bekezdésében meghatározott kivételekkel - első fokú kulturális örökségvédelmi hatóságként, valamint b) másodfokú kulturális örökségvédelmi hatóságként az országos illetékességű központi szervét jelöli ki. (2) A Kormány - az építésfelügyeleti hatósági feladatok kivételével - a műemléken végzett építési tevékenység és az olyan ingatlanon végzett telekalakítás esetén, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban - jogi jellegként - műemlék vagy műemlék jellegű tény van feljegyezve, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) meghatározott hatósági feladatok ellátására másodfokú építésügyi hatóságként a Hivatal központi szervét jelöli ki. 5. (1) A Kormány a Kötv.-ben meghatározott alábbi kulturális örökségvédelmi feladatok ellátására első fokú kulturális örökségvédelmi hatóságként a szakigazgatási szervet jelöli ki: a) a Kötv a szerinti, régészeti lelőhely ideiglenes védelmével kapcsolatos hatósági feladatok, b) régészeti feltárás engedélyezésével kapcsolatos, a Kötv. 20. és 22. -a szerinti, valamint egyedi hatósági ügyben a Kötv. 23. (2) bekezdése szerinti hatósági feladatok, c) a Kötv a szerinti, mentő feltárással kapcsolatos hatósági feladatok, 236

237 d) a Kötv a szerinti, a régészeti emlékek megőrzésével kapcsolatos hatósági feladatok, e) a Kötv a szerinti, műemléki érték ideiglenes védelmével kapcsolatos hatósági feladatok, f) a Kötv a szerinti hatósági jóváhagyás, g) a Kötv. 63. (2) bekezdése szerinti engedélyezés, h) a Kötv. 67. (1)-(2) bekezdése szerinti hatósági kötelezés, i) a Kötv. 67. (3) bekezdés a) és - ha a vagyonkezelési vagy használati jogra vonatkozó hatósági jóváhagyás ügyében a szakigazgatási szerv járt el - d) pontja szerinti feladatok, j) a Kötv a szerinti döntések, k) a Kötv a szerinti tűrési kötelezettség kimondása, l) a kulturális javak esetének kivételével az örökségvédelmi bírság kiszabása. (2) A Kormány - az építésfelügyeleti hatósági feladatok kivételével - a műemléken végzett építési tevékenység és az olyan ingatlanon végzett telekalakítás esetén, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban - jogi jellegként - műemlék vagy műemlék jellegű tény van feljegyezve, az Étv.-ben meghatározott hatósági feladatok ellátására első fokú építésügyi hatóságként a szakigazgatási szervet jelöli ki. 6. (1) Kormányrendeletben meghatározott esetekben a más hatóságok előtt indult, a) a régészeti lelőhelyen vagy a régészeti védőövezet területén megvalósuló tevékenység, építmény engedélyezésére irányuló eljárásokban, annak elbírálása kérdésében, hogy az engedélyeztetni kívánt tevékenység, építmény a kulturális örökség védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, a 2. számú melléklet A. pontjában meghatározott szakkérdésben, b) a műemléki területen megvalósuló vagy külön jogszabályban meghatározott esetben műemléket érintő tevékenység, építési tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásokban, annak elbírálása kérdésében, hogy az engedélyeztetni kívánt tevékenység, építmény a kulturális örökség védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, a 2. számú melléklet B. pontjában meghatározott szakkérdésben, első fokú eljárásban az illetékes szakigazgatási szerv, másodfokú eljárásban a Hivatal jár el szakhatóságként. (2) A szakigazgatási szerv az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki, amely a kibocsátásától számított hat hónapig használható fel. 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról 8. (1) A Tv. 63. (2) bekezdésének a)-b) pontjai alapján a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen a hatóság örökségvédelmi hatósági 237

238 engedélye szükséges a következő - egyébként más hatósági engedélyhez nem kötött - tevékenységekhez: a) minden 30 cm mélységet meghaladó földmunkához, így különösen: kerítés, légvezeték, oszlop földbeállításához, faültetéshez, tuskóirtásos fakitermeléshez, rigolírozáshoz, meliorizációhoz, szőlő és gyümölcsös telepítéséhez, az 1 métert meg nem haladó tereprendezéshez, b) kavics-, föld- és anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítéséhez, c) a lelőhely rendeltetésének, művelési ágának megváltoztatásához, d) a lelőhelyen található régészeti emlékek megóvási, konzerválási munkálataihoz, e) a lelőhelyen l