E l ő t e r j e s z t é s a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma május 31-i kollégiumi ülésére

Átírás

1 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 2011.EL.II.C.4/4. E l ő t e r j e s z t é s a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma május 31-i kollégiumi ülésére 1.) A Pp. 23. (1) bekezdés h/ pontjával kapcsolatos jogalkalmazási problémák. Az évi CX. törvény 7. -ával módosított Pp. 23. (1) bekezdés h/ pontja alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek. A Pp-t módosító törvény indokolása szerint e szabály alkalmazhatóságának feltétele, hogy jogszabály az értékpapír minősítést kimondja. A bírói gyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy milyen ügyek tekinthetőek értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatosnak. Az értékpapírokra vonatkozó jogterület széles körre való kihatása és nemzetközi összefüggései indokolják, hogy ezekben az ügyekben a megyei bíróság járjon el elsőfokon. Nem minden esetben egyértelmű, hogy értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos per-e az ügy tárgya, mit kell ez alatt a rendelkezés alatt érteni. Az értékpapír általános fogalmát a Ptk. 338/A. (1) bekezdése a következők szerint határozza meg: a pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga, vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának. Értékpapírnak csak olyan okirat, vagy jogszabályban megjelölt

2 - 2 - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi (Ptk. 338/A. (2) bekezdése). Az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni ha a törvény eltérően nem rendelkezik csak az értékpapír által, annak birtokában lehet (Ptk. 338/B. (1) bekezdés). A Ptk-n kívül számos jogszabály rendelkezik az egyes értékpapírokról: váltó a Genfben június 7-én megkötött Váltójogi Egyezmény kihirdetéséről szóló évi 1. tvr., 1/1965. (I. 24.) IM rendelet, csekk a Genfben március 19-én megkötött Csekkjogi Egyezmény kihirdetéséről szóló évi 2. tvr., 2/1965. (I. 24.) IM rendelet, közraktári jegy évi XLVIII. törvény, kötvény 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet; évi CXX. törvény (Tpt.) 5. (1) bekezdés 6. pont államkötvény, átváltoztatható kötvény, jegyzési jogot biztosító kötvény évi IV. tv. (Gt.). 194., kincstárjegy 286/2001. (XII. 26.) Kormányrendelet, kárpótlási jegy évi XXV. törvény, letéti jegy 287/2001. (XII. 26.) Kormányrendelet, jelzáloglevél évi XXX. törvény, befektetési jegy Tpt. 5., 243. tőkejegy évi CXII. törvény (Hpt.), Tpt. 296/A /Q., évi XXXIV. törvény), vagyonjegy 94/1998. (XII. 22.) MT rendelet, szövetkezeti üzletrész évi I. tv., évi CXLI. törvény, részvény Gt , , másodlagos értékpapír Tpt. 5. (1) bekezdés, 76. pont, 24.

3 - 3 - A fenti jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy a jelenlegi magyar jog az értékpapír fogalmának meghatározását úgy szabályozza, hogy a hatályos Ptk. tartalmazza a normatív szabályt, azaz absztrakt szabályba foglalva azokat a sajátosságokat, amelyek megvalósulása esetén az életbeli jelenségeket az értékapír fogalma alá sorolja, míg speciális jogszabályok kifejezett értékpapír minősítése is szükséges az értékpapír minőség elnyeréséhez. Az egyes értékapír fajtákra vonatkozó szabályok megalkotásával minősít a jogalkotó egy-egy instrumentumot értékpapírnak, vagy fordítva, tagadja meg ezt a minősítést bizonyos konstrukcióktól. Abban az esetben, ha a per tárgya például részvények forgatmányozásával, vagy váltón alapuló követelés érvényesítésével kapcsolatos, mindenki számára egyértelmű, hogy a per a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozik. Vannak azonban olyan perek, amelyekben a kereseti kérelem jellegéből adódóan már nem ilyen egyértelmű, hogy a helyi, vagy megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozik-e az adott ügy. Például amennyiben ajándék visszakövetelése jogcímén egy takarékbetétben lévő összeg megfizetésére kéri kötelezni a felperes az alperest és vitás az is, hogy a takarékbetétben elhelyezett pénzösszeg kinek a tulajdonát képezte, vagy a per tárgya tartási szerződés megszüntetése és a felperes az alperes nevére kiállított, de a felperes birtokában lévő kincstári takarékjegyek tulajdonjogának a megállapítását is kéri, vagy, ha a kereset arra irányul, hogy az értékpapírban megtestesített jogviszony alanya, az azzal rendelkezni jogosult személy nem az, mint akinek például a nevére az értékpapírt kiállították, vagy dematerializált értékpapír esetén nem az értékpapír-számla tulajdonosa ténylegesen az azon lévő értékpapíroknak, vagy a részvény átruházása tárgyában kötött adásvételi szerződés alapján a felperes szavatosság címén árleszállítási igényt érvényesít. Ezekben a perekben ha az értékpapír tulajdonjogának megállapítására vonatkozó kereseti kérelem a Pp a alapján nem terjeszthető elő, mivel a megállapítási kereset megindításának a feltételei nem állnak fenn, a felperes általában az értékpapír értékének megfizetésére kéri az alperes kötelezését. Van olyan értékpapír, amelynél a bírói gyakorlat különbséget tesz például a tulajdon

4 - 4 - átruházását célzó szerződés (jogcím) és a tulajdonváltozást kiváltó forgatmányozás (szerződésmód) között, ezért például forgatmány hiányában is indítható olyan per, amelynek a részvény átruházási szerződés érvényessége a tárgya (1/2000. PJE határozat a nyomdai úton előállított névre szóló részvény átruházásáról). A Pp a szerint a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság hatáskörébe nem tartozó ügyben járt el, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp (1) bekezdése alapján végzéssel hatályon kívül helyezi. A fentiek miatt szükségesnek tartom, hogy a kollégium véleményt nyilvánítson az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek jogalkalmazási köre tárgyában. Megjegyzem, hogy véleményem szerint abban az esetben, ha a helyi bíróság előtt folyó peres eljárásban az alperes kifogás útján érvényesít értékpapírral kapcsolatos igényt, annak elbírálására a helyi bíróságnak van hatásköre. Erre az esetre is alkalmazható a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 9.b.) pontja szerinti indokolás: a megtámadási kifogás elbírálható a helyi bíróság előtt folyó perben akkor is, ha önálló keresetként történő érvényesítése esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna, a Pp. szabályai szerint ugyanis a pert a hatáskör szempontjából a felperes keresete és nem az alperes kifogása alapján kell minősíteni. Javaslat: A.) A Pp. 23. (1) bekezdés h/ pontjában foglalt rendelkezést szűken kell értelmezni és csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha a felperes kereseti kérelmét a Ptk. 338/C. -a alapján mint az értékpapírból erdő jogok gyakorlására jogosult személy terjeszti elő, és a bíróságnak az adott értékpapírra vonatkozó külön jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmaznia (például a csekkre, váltóra stb. vonatkozó speciális jogszabályok). B.) A Pp. 23. (1) bekezdés h) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezést széles körűen kell értelmezni azok a perek is a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartoznak,

5 - 5 - amelyekben a bíróságnak nem, vagy nemcsak az adott értékpapírra vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmaznia, a per tárgyát képező követelést az értékpapírt érintő, vagy az ahhoz kapcsolódó jogvita. 2.) Alkalmazható-e a végelszámoló mint vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására a Gt. 30. (2) bekezdésének a rendelkezése is, vagy a végelszámoló felelőssége csak a Ctv. 99. (4)-(5) bekezdésén alapulhat? A évi V. törvény (Ctv.) 99. (1) bekezdése szerint a végelszámoló személyére a cégformától függetlenül megfelelően alkalmazni kell a Gt ában foglaltakat, a Gt. 22. (1) bekezdésében, illetve a 25. (1) bekezdésének második fordulatában írt korlátozások kivételével. A Ctv. 98. (2) bekezdése alapján a végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. A végelszámoló jogállása tekintetében a Ctv. a korábbi jogszabályi rendelkezéseket pontosította, és egyértelművé tette, hogy a végelszámoló vezető tisztségviselőnek minősül. A végelszámolónak a társasággal szemben fennálló felelősségének jogalapja esetén alkalmazható jogszabályi rendelkezések körére eltérő álláspontok alakultak ki. A vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelősségéről rendelkező évi IV. törvény (Gt.) 30. (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetői kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért.

6 - 6 - A Ctv. 99. (4) bekezdése alapján a végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Az egyik álláspont szerint a végelszámoló helyzetét nem az általános Gt. szerinti vezető tisztségviselői előírások határozzák meg. A Ctv. 99. (4) bekezdése alapján eltérés a vezető tisztségviselő Gt. 30. (2) bekezdése szerinti helyzetéhez képest az, hogy a végelszámoló mindkét érdekkör érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni, a cég, valamint a hitelezők egymás mellett nyernek említést, egyaránt fontosnak minősülnek és nincs is szükség a Gt. 30. szerinti rangsorolásra, mert a végelszámolónak a fenyegető, vagy a bekövetkezett fizetésképtelenséggel kapcsolatos teendőit külön szabályozza és szükség esetére szankcionálja a törvény. A Ctv. 99. (4) bekezdése szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő általános helytállási kötelezettségéhez hasonlítva attól teljesen eltérő, nincs ugyanis korlátozás. A végelszámoló nemcsak a társasággal szemben, hanem bárkinek (végelszámolói eljárásával, vagy mulasztásával) okozott kárért köteles helytállni, az igényérvényesítésre nem csak a társaság (vagy annak megszűnése után a tagok), hanem például a kárt szenvedett hitelező is jogosult az általános elévülési idő alatt. (Dr. Gál Judit Dr. Kiss Gábor Zara László: A végelszámolási eljárás, HVG ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, oldal). A másik álláspont ezzel szemben azzal érvel, hogy bár a Ctv. megteremteni szándékozik a végelszámoló felelősségét a gazdasági társaság és a hitelezők irányában egyaránt, azonban a Ctv. 99. (4) bekezdésében írt szabály azt a teljesíthetetlen követelményt támasztja a végelszámolóval szemben, hogy megbízatásának ellátása során egyidejűleg legyen figyelemmel a végelszámolás hatálya alatt álló gazdasági társaság érdekére és a hitelezők érdekeire. Nyilvánvaló az, hogy ezen egymással szükségszerűen ellentétes érdeket nem lehetséges egyidejűleg figyelembe venni. Erre azonban valójában nincs is szükség. A végelszámoló eljárása ugyanis megfelelő akkor is, ha kizárólagosan a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján cselekszik, ugyanis végelszámolás

7 - 7 - elrendelésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a gazdasági társaság illetőleg a tagok (részvényesek) úgy látják, hogy a társaságnak egyáltalán nincs tartozása, vagy ha van is, azt maradéktalanul képes megfizetni hitelezőinek. Abban az esetben, ha a végelszámolás elrendelését követően a végelszámoló az általa készítendő korrigált végelszámolási nyitómérleg, vagy az éves beszámoló (mérleg) alapján arra a megállapításra jut, hogy a gazdasági társaság illetőleg a tagok vélekedése téves volt, mert a társaságnak akkora mértékű tartozása van, hogy ezt nem képes maradéktalanul megfizetni, köteles a felszámolási eljárást kezdeményezni. A végelszámoló felelőssége ezért elsődlegesen a gazdasági társasággal szemben áll fenn. A végelszámoló felelőssége vagyoni felelősség-típus, saját magatartásáért való, teljes, elsődleges felróhatóságon alapuló és kontraktuális felelősség. A végelszámoló felelősségére, a felelősség korlátozására és kizárása, az elévülési és az igényérvényesítésre a vezető tisztségviselőnek a gazdasági társasággal szembeni felelőssége körében írtak irányadóak (Török Tamás: Felelősség a társasági jogban, HVG ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, oldal, Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf /2010/5.) A kérdés abból a szempontból is vizsgálható, hogy a Ctv. 99. (4) bekezdése szerinti felelősségi szabály mint speciális jogszabályi rendelkezés kizárja-e a Gt. 30. (2) bekezdésének az alkalmazását a végelszámolóra, mint vezető tisztségviselőre. A fenti kérdésnek elsősorban azokban az esetekben van jelentősége, amikor az önkéntesen elhatározott végelszámolási eljárás nem fejeződik be a cég jogutód nélküli megszűnésével, a végelszámoló a Ctv (1) bekezdése alapján kezdeményezi az adós felszámolás iránti eljárását, amely közzétételre is kerül Ctv (2) bekezdése alapján a végelszámoló eleget tesz a Cstv ában foglalt kötelezettségének, azonban az átadott iratokból megállapítható, hogy a cég tevékenységet zárómérlegében azért nem szerepel például pénzeszköz, mert azt a végelszámoló a végelszámolással kapcsolatos költségeire önmagának kifizette. A fenti kérdés eldöntésének hatásköri szempontból is jelentősége van. A Ctv. 96.

8 - 8 - második mondata alapján a VIII. fejezetben foglalt peres eljárásokban a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jár el, ezért amennyiben a végelszámoló felelőssége kizárólag a Ctv. 99. (4) bekezdése alapján állapítható meg, a gazdasági társaság által a végelszámolóval szemben indított perekben elsőfokon csak az a megyei bíróság járhat el, amelynek székhelyén a céget nyilvántartják. Javaslat: A.) A végelszámolónak, mint vezető tisztségviselőnek a céggel szemben fennálló felelősségére - amely vagyoni felelősségtípus, saját magatartásért való teljes, elsődleges felróhatóságon alapuló és kontraktuális felelősség -, a Gt ában foglalt rendelkezések is alkalmazhatóak a Ctv. 99. (1) bekezdése alapján. A Ctv. 99. (4) bekezdésében írt szabály a végelszámoló gondossági fokozatát a vezető tisztségviselő gondossági fokozatával azonos szintre helyezi, vagyis az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal köteles eljárni. A Gt. 30. (3) bekezdése is tartalmazza a vezető tisztségviselő wrongful trading felelősségét a hitelezők irányában, ezért a Ctv. 99. (4) bekezdés szerinti speciális felelősségi szabály mellett az általános felelősségi rendelkezéseken (Gt. 30. (2)-(3) bekezdése) és alapulhat a végelszámoló felelőssége. B.) A végelszámoló felelőssége a vezető tisztségviselő Gt ában szabályozott felelősségéhez képest speciális, a Ctv. 99. (4) bekezdésében meghatározott szabályozás a vezető tisztségviselő általános helytállási kötelezettségéhez képest eltérő, nem tartalmaz korlátozást sem a társaság, sem más tekintetében, ezért csak a Ctv-ben szabályozott felelősségi rendelkezések vehetők figyelembe. 3.) Kötelező-e a cég perben állása, ha a hitelező kereseti kérelmében a Ctv. 99. (5) bekezdése alapján azt kéri, hogy a végelszámoló a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen? A Ctv. 99. (5) bekezdése szerint, ha a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerül

9 - 9 - és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, illetve a környezeti károk mérséklése a kármentesítés érdekében, vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, a felszámoló, vagy a hitelező keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen. A bíróság ebben az esetben a végelszámoló díját részben, vagy egészben megvonhatja. A Ctv. fenti jogszabályi rendelkezéséhez fűzött indokolása szerint a végelszámoló azon túl, hogy kötelezettségszegéséért teljes kártérítési felelősséggel tartozik, megfelelő tényállás mellett felszámolói, vagy hitelezői keresetre peres eljárásban arra is kényszeríthető, hogy a cég vagyonához tőke-hozzájárulást teljesítsen, továbbá végelszámolói díja is megvonható. Az indokolás szerint nem tényállási elem a hitelezői részleges, vagy teljes kielégítetlenség, mivel az eljárás célja, hogy az adós vagyonát, a felszámolási költségek és a hitelezői követelések fedezetét növelje, ugyanakkor a Ctv. 99. (5) bekezdése a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulás teljesítéséről rendelkezik. A Ctv. 99. (5) bekezdésére hivatkozással perindításra csak a felszámolás időtartama alatt kerülhet sor, mivel az adós tőkéjének kiegészítése csak a cég törlését megelőzően értelmezhető, a felszámolás befejezése és a cég törlése után a volt végelszámolóval szemben a Ctv. 99. (5) bekezdése alapján igény nem érvényesíthető. Van olyan jogirodalmi álláspont, hogy a Ctv. 99. (5) bekezdésében rögzített felelősségi szabály teljes mértékben elhibázott, olyan szankciót kapcsol a polgári jogi felelősséghez, amely indokolatlan. A teljes kártérítés elvével ellentétes az, hogy a károkozó végelszámoló nem a károsult hitelezőnek köteles kártérítést fizetni, hanem feltehetően a felszámolási vagyonba köteles tőke-hozzájárulást teljesíteni, miközben a Cstv ában meghatározott kielégítési rangsorra tekintettel a károsult hitelező egyáltalán nem biztos,

10 hogy hozzájut követeléséhez. Véleményem szerint a Ctv. 99. (5) bekezdése hasonló szabályt tartalmaz, mint a vezető tisztségviselőknek a Cstv. 33/A., 63. (3) bekezdése szerinti, az angolszász jogból ismert wrongful trading felelősség (az angol bíróság nem kártérítésre kötelezi a vezető tisztségviselőt, hanem arra, hogy járuljon hozzá a társaság vagyonához akkora mértékben, amekkorát a bíróság szükségesnek tart.) Erre utal a Ctv. indokolása is, amely szerint a bíróság által megítélendő összeg teljes mertékben a bírói mérlegelésen múlik, melynek során figyelembe kell a kötelességszegés súlyát, az esetlegesen okozott kár mértékét, a végelszámoló vagyoni helyzetét és az eset összes körülményeit, természetesen a Pp ában foglalt korlátozás mellett. A Ctv. 99. (5) bekezdésének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha például a hitelező azért indít pert, mert a végelszámoló a végelszámolás során az adós cég nevében olyan szerződéseket kötött, amellyel a társasági vagyon csökkent, ezáltal a hitelezői igények kielégítési alapja is, azonban a Ctv. 99. (4) bekezdésében szabályozott rendelkezésekhez képest a végelszámoló magatartása az adós felszámolás körébe vonható vagyonát a felszámolást megelőzően csökkentette. Előfordul, hogy a hitelező arra hivatkozik a keresetlevélben, hogy a végelszámoló helyett a végelszámolás alatt álló társaság tagja kötött a saját kizárólagos tulajdonában álló társasággal szállítási szerződést a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését megelőző napon, amelyben olyan mértékű kedvezményt biztosított a beszerzési árhoz képest, amely alapján a több tízmillió forintos kedvezménnyel a felszámolás alá került cég vagyona csökkent, és ennek az összegnek a megfizetésére a Ctv. 99. (5) bekezdése alapján tőke-hozzájárulás címén kéri kötelezni a végelszámolót. Úgy gondolom, hogy az egyértelmű, hogy a tőke-hozzájárulás teljesítése alatt a pontatlan elnevezés ellenére nem a jegyzett tőke befizetési kötelezettség értendő, kizárólag a felszámolás alá került cég javára vonatkozhat a marasztaló rendelkezés.

11 Problémaként merült fel, hogy abban az esetben, ha a Ctv. 99. (5) bekezdése szerinti pert nem a felszámolás alatt álló cég, hanem valamelyik hitelező indítja, a Pp. 51. a) pontja alapján a felszámolás alatt álló cégnek kötelező-e perben állnia, és hozható-e olyan marasztaló rendelkezés, hogy a bíróság az I.r. alperest a II.r. alperes javára való fizetésre kötelezi? (A bírói gyakorlattól nem idegen ez a megoldás, például a harmadik személy által a szerződő felek, mint alperesek ellen a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben elismerték az alperesek egymás közötti marasztalásának a lehetőségét EBH 2006/1400. A 2/2010. (VI. 28.) PK. vélemény 11. pontja szerint az ügyész keresete alapján sor kerülhet az érvénytelenség összes jogkövetkezményének a levonására, így az alperesek egymással szembeni marasztalására.) Javaslat: A.) A hitelező által a Ctv. 99. (5) bekezdése alapján a tőke-hozzájárulás teljesítése iránt indított perben a Pp. 51. a) pontjából következően kötelező a felszámolás alá került cég perben állása, a bíróság érdemi határozatában közvetlenül marasztalhatja az alpereseket. B.) A hitelező által a Ctv. 99. (5) bekezdése alapján indított perben a Pp. 51. a) pontja szerinti egységes pertársaság feltételei nem állnak fenn. A Ctv. 99. (5) bekezdésén alapuló ítélet végrehajtására a felszámolási eljárás miatt nem a Vht. szabályai vonatkoznak. Ha az alperes (a volt végelszámoló) a jogerős ítéletben foglaltaknak önként nem tesz eleget, a felszámolási eljárásban mivel a jogerős ítélet alapján az adós a jogosult az adós törléséről rendelkező határozatban a vagyonfelosztási javaslatnak megfelelően kerülhet sor a tőkepótlás mint az adós vagyonát képező követelés - felosztására a hitelezők között a Cstv ában foglalt kielégítési szabályok szerint. A tőke-hozzájárulás teljesítésére kötelező ítélet a felszámolás alatt álló cégre perben állása nélkül is kiterjed.

12 ) Ki jogosult a Ctv. 99. (5) bekezdése szerinti per megindítására: a felszámoló saját nevében, vagy a felszámolás alatt álló cég nevében a felszámoló? A Ctv. 99. (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló keresetére kötelezi a bíróság a végelszámolót. A fenti jogszabályi rendelkezés alapján eltérő vélemények alakultak ki annak megítélésében, hogy a felszámoló saját nevében, vagy a cég képviselőjeként jogosult-e a perindításra. Korábban hasonló probléma alakult ki a Cstv. 40. (1) bekezdésének május 1. napja előtti szabályai tárgyában, (a felszámoló saját nevében, vagy az adós nevében jogosult-e a Cstv a alapján a pert megindítani), vagy a Cstv. 33/A. (1) bekezdésének a szeptember 1. napját megelőző rendelkezésének alkalmazása körében, a felszámoló saját nevében történő perindítása volt a törvény szövegéből levezethető, mivel nem mondta ki, hogy az adós nevében pereskedhet ilyen esetben is. A jogalkalmazási problémát a jogalkotó jogszabály-módosítással oldotta meg. A problémának a kereshetőségi jog (perbeli legitimáció) kérdése miatt van jelentősége. Abban az esetben ugyanis,ha a perbeli legitimáció eljárásjogi kérdés, vagyis a Pp (1) bekezdésének g) pontja szerinti esetekben (ha a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy, ha a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, és a felperes ezt a személyt felhívás ellenére nem vonja perbe), a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kell elutasítania. A kialakult bírói gyakorlat szerint a Pp-nek ez a rendelkezése kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor a jogszabály konkrétan és kifejezetten a perbeli pozíciók szempontjából nevezi meg, illetve sorolja fel azt, hogy ki jogosult az adott per megindítására, illetve,hogy mely személy ellen kell azt megindítani. A Ctv. 99. (5) bekezdése felperesként a felszámolót, vagy a hitelezőt jelöli meg, ezért is fontos állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felszámoló saját nevében indíthat-e pert,

13 vagy jogosult az adós nevében is e jogszabályhely alapján. Az egyik álláspont szerint a Cstv. 27/A. (12) bekezdésének azon rendelkezéséből, hogy a felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, a felszámolási tevékenység körébe eső perindításnál felperesnek mindig az adós cégnek kell lennie, a felszámoló csak cég képviselőjeként szerepel az eljárásban (ld.: Dr. Gál Judit Dr. Kiss Gábor Zara László: A végelszámolás szabályai 122. oldal). A másik álláspontot képviselők szerint bár a felszámoló az adós cég törvényes képviselője, azonban mivel a Ctv. 99. (5) bekezdése a perindítás tekintetében a felszámolót, és nem az adóst jelöli meg, ezért felperesként kizárólag a felszámoló indíthatja meg ezeket a pereket. Más a jogszabályok is tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a szervezeti képviselőt jogosítják fel a perindításra, a Ctv. 99. (5) bekezdésében foglalt felszámoló kifejezés kiterjesztően nem értelmezhető (például a Cstv. 13. (3) bekezdés e) pontja alapján a vagyonfelügyelő saját nevében indíthat pert. A Cstv május 1. napját megelőzően hatályos rendelkezései tekintetében hasonló jogértelmezést tartalmazott az EBH 2000/233. számú határozat). Felmerülhet olyan jogértelmezés is, hogy mivel a hitelező fogalmát a Cstv. 3. (1) bekezdésének c) pontjával szemben a Ctv. VIII. fejezete nem határozza meg, ebből a szempontból a felszámolás alá került adós is olyan hitelezőnek minősülhet, aki jogosult felperesként pert indítani, mivel vagyoni igénye van a volt végelszámolóval szemben. Javaslat: A.) A Ctv. 99. (5) bekezdésének kogens rendelkezése miatt a felszámoló saját nevében jogosult a per megindítására, ez a jogosultság az adóst nem illet meg. Ha felperesként a felszámoló a pert az adós nevében indítja meg, a keresetlevelet a Pp (1) bekezdésének g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani B.) A kijelölt felszámoló a Cstv. 27/A. (12) bekezdése alapján tevékenysége során az

14 adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezért a Ctv. 99. (5) bekezdése szerinti perindításnál a felperesnek az adós cégnek kell lennie, a felszámoló csak a cég képviselőjeként jár el az eljárásban. 5.) Korlátozott-e a Cstv ának augusztus 31. napjáig hatályos rendelkezései alapján a felszámoló felelősségének mértéke a felszámolás kezdő időpontjában meglévő illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának mértékéig (pro viribus felelősség). A Cstv ának a évi LI. törvény 37. -ával módosított rendelkezése harmadik mondata szerint a felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonával (4. (2) bekezdés), összefüggésben áll fenn. A fenti jogszabályi rendelkezéseket a szeptember 1. napját követően érkezett kérelmek alapján elrendelt felszámolási eljárásokban kell alkalmazni, a módosított jogszabályi rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a felszámoló a teljes kárt köteles megtéríteni. A szeptember 1. napját megelőző rendelkezések részben eltérő szabályt tartalmaztak. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonára (4. (2) bekezdése) terjedt ki amely jogszabályi rendelkezés értelmezése körében többféle vélemény alakult ki: Az egyik szerint a Cstv ának augusztus 31-ig hatályos rendelkezése korlátozta a felszámoló hitelezők felé fennálló felelősségét az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának a mértékére(pro viribus felelősség - Dr. Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve oldal). A Cstv a a felszámoló és az adós hitelezői védelme érdekében tartalmaz felelősségi

15 szabályt. Az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának a mértékére korlátozza a felszámoló helytállási kötelezettségét - Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf /2006/5. A másik vélemény szerint ezzel szemben a kártérítési felelősség általános szabályaiból az következik, hogy a felszámoló károkozása esetén a teljes kárt köteles megtéríteni, a Cstv ának az a rendelkezése, hogy a felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonára terjedt ki, nem fogható fel valamiféle felelősségkorlátozó rendelkezésnek (Dr. Kiss Gábor: A felszámoló kártérítési felelőssége, Gazdaság és Jog október). A probléma felveti azt a kérdést is, hogy ha a Cstv a szerinti felszámolói felelősséget kizárólag a hitelezők felé fennálló felelősségre korlátozzuk, milyen jogszabályon alapulhat a felmentett felszámoló felelőssége az adós felé. Ezt a véleményt erősíti az a bírói gyakorlat is, amely szerint annak megítélése, hogy a felszámoló az esetleges vagyonkimentéssel szembeni fellépése során a tőle elvárható módon járt-e el a felszámolóval szemben a Cstv a szerinti kártérítési per tárgya lehet (Győri Ítélőtábla FpkH.II /2005/2.) ahogyan az is, hogyha az adós érdekében nem indít meg valamely pert, ez a mulasztása okoz-e és milyen mértékű kárt (EBH 2002/672., BH 2001/292.), mivel perindításra a felszámoló nem kötelezhető. Az ilyen tárgyú pereknek viszont az adós olyan vagyontárgya a tárgya amely a felszámolás kezdő időpontjában nem áll már az adós tulajdonában. A évi LI. törvény 51. (4) bekezdése alapján a felszámolókkal szemben a Cstv ára hivatkozással indított kártérítési perek többségében még a Cstv augusztus 31. napjáig hatályos rendelkezéseit kell a bíróságnak alkalmaznia., ezért indokoltnak tartom, hogy a kollégium véleményt nyilvánítson ebben a kérdésben.

16 Javaslat: A.) A Cstv ának augusztus 31-ig hatályos rendelkezései a felszámoló hitelezők felé fennálló felelősségének mértékét a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának a mértékére (pro viribus felelősség) korlátozza. Mivel a felszámoló harmadik személy hátrányára történő károkozására a Cstv a nem alkalmazható, ilyen esetben a Ptk. általános felelősségi szabályai az irányadóak. B.) A Cstv ának augusztus 31-ig hatályos rendelkezései a felszámolóval szemben érvényesíthető kártérítési igény mértékét nem korlátozzák. A kár a polgári jogi felelősség szabályai szerint valamilyen hátrányos eredmény. A Ptk. teljes kártérítési kötelezettségről rendelkezik, ezért a felszámoló által okozott kár a felszámolás alatt álló adós vagyonában bekövetkezett tényleges értékcsökkenésben, illetve az adós vagyonához be nem folyt, a felszámoló hibájából elmaradt haszonban, stb. testesülhet meg, amelynek mértéke a Cstv a alapján nem korlátozható. 6.) Hogyan alakul a bizonyítási teher, ha a felszámolóval szemben előterjesztett kártérítési pert megelőzően a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a hitelező kifogásának helyt adott, és kötelezte a felszámolót a felszámolási költségnek minősülő követelés adós útján történő megfizetésére, ennek azonban a felszámoló nem tett eleget és a hitelező kártérítés jogcímén kéri a felszámoló marasztalását erre az összegre? A tényállás szerint a felszámolás alatt álló cég tevékenységét a felszámolási eljárás során is folytatta. A felszámoló a felperes jogalapjában és összegszerűségében nem vitatott követelését a Cstv. 57. (2) bekezdés b) pontja alapján elismerte és nyilvántartásba vette, azonban esedékességkor nem fizette meg. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a hitelező kifogására a Cstv. 51. (2) bekezdése alapján a felszámolót kötelezte az adós gazdálkodó szervezet vagyonából a követelés meghatározott időtartamon belüli kiegyenlítésére, a felszámoló azonban a jogerős határozatban foglaltaknak nem tett

17 eleget, ezért a felperes kereseti kérelmében kártérítés jogcímén kéri kötelezni a felszámolót a ki nem elégített követelése megtérítésére. A kifogás tárgyában hozott határozathozatal során a bíróság a felszámolót az érdemi nyilatkozattétel elmulasztása miatt kötelezte, érdemben nem vizsgálta, hogy miért nem került sor a hitelező felszámolási költségnek minősülő követelése esedékességkori kifizetésére. A Pp (1) bekezdése a Cstv. 54. és Ptk (1) bekezdése szerinti perekben az általános szabályoktól eltérő bizonyítási szabályokat nem tartalmaz, ezért kérdésként merült fel, hogy a felszámolási eljárást folytató bíróság által a kifogás tárgyában meghozott jogerős végzés szükségessé teszi-e a károkozás jogalapjának és összegszerűségének bizonyítását a felperes részéről, vagy a felszámolót kell felhívni arra, hogy a kimentési kötelezettségének tegyen eleget. (A Cstv. 6. (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp (1) bekezdés szerinti anyagi jogerőre vonatkozó rendelkezések azért nem alkalmazhatóak, mert a felszámolási eljárást lefolytató bíróság közvetlenül nem a felszámolót kötelezte, hanem a felszámolót az adós vagyonából való fizetésről rendelkezett). Javaslat: A.) A felperes, mint hitelező kifogása tárgyában hozott jogerős határozatban foglalt kötelezettség elmulasztása önmagában a felszámoló kártérítési felelősségének jogalapját és összegszerűségét megalapozza. A Pp (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettség ilyen esetben az alperest terheli a kimentés körében, az összegszerűségre is kiterjedően. B.) A hitelező kifogásának elbírálására a Cstv. 51. (1)-(3) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmaz, a felszámolást elrendelő bíróság kizárólag a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, vagy mulasztását vizsgálhatja. A felperes, mint hitelező kifogása tárgyában a felszámolóval szemben a Cstv. 51. (3) bekezdése alapján intézkedést előíró határozat a felperes kártérítési követelése jogalapjának és összegszerűségének a bizonyítására - amennyiben az abban foglaltakat az alperes vitat-

18 ja -, nem elegendő. A Pp a alapján az általános szabályok szerint kell a felperesnek bizonyítania a kereseti kérelme jogalapját és összegszerűségét. 7.) Megállapítható-e a Cstv a alapján a felszámoló kártérítési felelőssége a szerződést kötő felek perben állása nélkül olyan, az adós törvényes képviselőjeként kötött szerződés alapján, amely szerződés érvénytelenségét a bíróság külön perben nem állapította meg? A felszámoló elleni kártérítési igény az általános hatáskörű és illetékességű bíróság előtt terjeszthető elő, ezért a pertárgy értékétől függ, hogy a helyi, vagy megyei bíróság jár-e el ezekben a perekben elsőfokon (BH 1997/410., 1999/572.). Gyakran előfordul, hogy a felperesek a felszámolóval szemben a Cstv ára hivatkozással azért érvényesítenek igényt, mert álláspontjuk szerint a felszámoló olyan szerződéseket kötött, amely miatt az adós vagyona s ezáltal a hitelezői igény kielégítésének mértéke csökkent. Például arra hivatkoznak, hogy a felszámoló nem járt el kellő körültekintéssel az irattározási szerződés megkötésekor, nem a piaci árakat vette figyelembe, ezáltal olyan mértékű irattározási díj került felszámolási költségként kifizetésre, amely a piaci értékviszonyokhoz képest feltűnően aránytalanul magas. Előfordul olyan igényérvényesítés is, hogy a felszámoló (vagy a felmentett felszámoló) a Cstv. 49. (3)- (4) bekezdésében foglaltakat megsértette az adós ingatlanának értékesítése során, és a tulajdonjogot olyan személy szerezte meg, aki kizárt lett volna a jogszabály alapján, vagy a szerző fél a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben beszámítással élt, holott ezt tiltja a Cstv. 49. (4) bekezdése és időközben az ingatlan már jóhiszemű harmadik személy részére értékesítésre került, a törlési per feltételei nem állnak fenn. A problémát az okozza, hogy a kártérítési igényt elbíráló bíróságnak a szerződést kötő felek perben állása nélkül kell ezekről a szerződésekről megállapítania, hogy a felszámoló által az adós nevében kötött szerződés érvénytelen-e, és ennek

19 jogkövetkezményeként nem a Ptk ában foglaltakat kell alkalmaznia, hanem az alperest kell a felperes, mint károsult személy javára az érvénytelen szerződésből eredő kár megtérítésére kötelezni. A kárt általában a hitelezői igény ki nem elégítése jelenti a felszámolási eljárás során. Az egyik álláspont szerint a Cstv ának az a rendelkezése, hogy a felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni azt is magában foglalja, hogy a kártérítési igényt elbíráló bíróság a szerződést kötő felek perben állása nélkül vizsgálhatja a szerződés érvénytelenségét, azt, hogy például a felszámoló feltűnően aránytalan előnyt tartalmazó szerződést kötött-e az adós vagyonából a privilegizált kielégítési sorrendben megtérülő irattározási díjra és amennyiben megállapítható, hogy a feltűnő értékaránytalanság fennáll, vizsgálni kell, hogy felszámolási költség ki nem fizetése esetén az adósnak a záróvégzés meghozatalakor a hitelezői igények kielégítésére fordítható vagyona milyen összegű lett volna, és a kielégítési sorrend figyelembe vételével a felperes milyen összeghez jutott volna hozzá (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf /2009/4.). A másik vélemény szerint a bíróság a szerződést kötő felek perben állása nélkül a felszámoló által kötött szerződés érvénytelenségét csak semmisségi ok esetén veheti figyelembe, ha a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján ez tényként egyértelműen megállapítható, hiszen a nyilvánvaló semmisséget hivatalból is észlelnie kell (2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4.a. pont). A nyilvánvaló semmisséghez kapcsolódó érvénytelenség jogkövetkezményeként a felperes kártérítési kereseti kérelmének az egyéb feltételek bizonyítása esetén helyt adhat, egyéb érvénytelenségi ok (megtámadhatóság) vonatkozásában azonban a szerződést kötő felek perben állása nélkül nem határozhat. Bár harmadik személy a Ptk a alapján a szerződést kötő feleken kívül is indíthat a szerződés semmissége iránt pert, ha a perbeli legitimációját, a védendő jogi érdekének fennállását igazolja, illetve a Ptk (2) bekezdése szerint a más által kötött szerződés megtámadására is jogosult, azonban a felszámolóval szembeni kártérítési keresetindítás a felperes védendő jogi érdekének fennállását nem igazolja, hiszen az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását nem a szerződést kötő felek

20 viszonylatában kéri. A bíróság a Cstv a alapján azt vizsgálhatja, hogy a felszámoló a szerződés megkötésekor az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal járt-e el, és amennyiben nem, okozott-e és milyen mértékben kárt ezen magatartásával okozati összefüggésben a hitelezőnek. Javaslat: A.) A Cstv ára hivatkozással a felszámolóval szemben indított kártérítési perben a bíróság a szerződést kötő felek perben állása nélkül is megállapíthatja a felperes által megjelölt szerződés érvénytelenségét, attól függetlenül, hogy a felperes mint harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásaként az egyik szerződő fél képviseletében eljáró személy (felszámoló) kártérítésre kötelezését, és nem a Ptk a szerinti jogkövetkezmény alkalmazását kéri. B.) A felszámolóval szemben a Cstv a alapján indított perben a bíróság a szerződést kötő felek perben állása nélkül a felperes által kért szerződés érvénytelenségének megállapítását semmisségi ok esetén veheti figyelembe, a felperes megtámadásra irányuló jogi érdekét a kártérítési igény nem alapozza meg. A bíróság a Cstv a alapján megtámadásra hivatkozás esetén csak azt vizsgálhatja, hogy a felszámoló a szerződés megkötésekor az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal járt-e el, és amennyiben nem, okozott-e a hitelezőnek és milyen mértékben kárt ezen magatartásával okozati összefüggésben. 8.) Idő előtti-e a hitelező által az adóssal kötött szerződésből eredő, de a felszámolóval szemben indított kártérítési kereset, ha a felszámolási eljárás még nem fejeződött be? A Pp (1) bekezdés f) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a követelés idő előtti. Az időelőttiség rendszerint csak a konkrét tényállás és az adott anyagi jogi jogszabály összefüggésében vizsgálható, a kérdés vonatkozásában azonban álláspontom szerint általánosságban vélemény nyilvánítható ebben a kérdésben.

21 Valamely követelés akkor tekinthető idő előttinek, ha az még nem esedékes. A Ptk (1) bekezdése alapján a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az utóbbi időben a bírói gyakorlat következetesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eredetileg szerződéses kapcsolatból eredő kárigény érvényesítése mindig előfeltétele az ahhoz kapcsolódó szerződésen kívüli károkozó magatartásért való helytállási felelősség megállapításának; a szerződéses jogviszony rendezése során kielégítést nem nyert igény tekinthető ugyanis kárnak. Így a jogerősen megítélt követelés behajthatatlanságára alapított kárigény idő előtti mindaddig, amíg az adós ellen folyó végrehajtási vagy felszámolási eljárás eredményeként be nem bizonyosodik, hogy a követelés, vagy annak egy része nem térült meg (EBH 2002/641.). Ez alapján eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a felperesnek a felszámolás alatt álló adóssal kötött szerződéséből eredő, a felszámolóval szemben a Cstv ára alapított igénye idő előtti mindaddig, amíg a felperes nem igazolja, hogy a felszámolási eljárás során a hitelezői igénye részbeni, vagy teljes kielégítésére nincs lehetőség. Ennek igazolása természetesen nem feltétlenül azonos az adós törlésével, közbenső mérleggel a felszámoló nyilatkozatával a hitelezői igény megtérülése tárgyában, vagy más módon is igazolható a követelés meg nem térülése. A fenti probléma felveti azt a kérdést is, hogy bár a Cstv a nem korlátozza a perindítási jogosultságot a Cstv. 3. -ában meghatározott hitelezői körre, mi a helyzet akkor, ha a felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban nem jelentette be és a hitelezői igénybejelentésre előírt jogvesztő határidő még nem telt el, vizsgálhatja-e érdemben a felperes kártérítési követelését a bíróság. Bár a Cstv a nem rendelkezik a felszámolási eljárás alatti kötelező igényérvényesítésről, azonban ez levezethető a Cstv. 2. (1) bekezdésének rendelkezéseiből. Javaslat: A.) A felperesnek ha az adóssal kötött szerződéshez kapcsolódó kártérítési igényt érvényesít a felszámolóval szemben - minden esetben meg kell kísérelnie a felszámolási

22 eljárás során a Cstv. 54. (1) bekezdés szerinti per megindítását megelőzően az adóssal szembeni igénye érvényesítését. Amennyiben a felperes által csatolt közbenső mérleg, vagy a felszámoló tájékoztatásából megállapítható, hogy a felperes hitelezői igénye részbeni, vagy teljes megtérülésére a felszámolási eljárásban előreláthatólag nem kerül sor, a Cstv ára hivatkozással előterjesztett keresetlevél a Pp (1) bekezdés f) pontja alapján idő előttiség miatt idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el. B.) A felperes által az adóssal kötött szerződésen alapuló, a felszámolóval szemben a Cstv a alapján kártérítés jogcímén előterjesztett igény mindaddig idő előtti, amíg a felszámolási eljárás befejezésének eredményeként be nem bizonyosodik, hogy a követelés, vagy annak egy része nem térül meg, ezért az ilyen jogcímen előterjesztett keresetlevél idézés kibocsátása nélkül a Pp (1) bekezdés f) pontja alapján elutasítható. 9.) Megállapítható-e az adós nevében kötött szerződés hibás teljesítésével okozott kárért a felszámoló felelőssége a Ptk (3) bekezdése alapján? (A felszámoló képviseleti jogkörben kifejtett károkozó magatartásáért az adós köteles-e a károsulttal szemben helytállni, vagy a károsult felléphet-e közvetlenül a felszámolóval szemben is?) A felszámoló felelőssége, mint szervezeti felelősség vizsgálandó, nem a felszámolóbiztos felelősségéről beszélünk. A felszámoló felelőssége szempontjából közömbös, hogy a konkrét magatartást megvalósító felszámolóbiztos milyen jogviszony (megbízás, alkalmazott) alapján járt el, magatartását a felszámolószervezet magatartásának kell betudni (természetesen abban az esetben, ha a felszámolóbiztos felelőssége egyéb jogszabály alapján megállapítható, például bűncselekményt követ el) azt is vizsgálni kell, hogy alkalmazottként vagy megbízóként járt-e el és az arra vonatkozó polgári jogi szabályok alapján lehet csak eldönteni, hogy közvetlenül perelhető, vagy csak a felszámoló-szervezet felel. A Cstv. 27/A. (12) bekezdése alapján a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, a felszámolási eljárás lefolytatását másnak

23 nem engedheti át. A Cstv. módosított rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a felszámoló az adós törvényes képviselője, ebből következően nem a saját nevében, hanem az adós nevében, képviseletében köt szerződést, tesz jognyilatkozatot. A felszámoló által az adós gazdasági társaság nevében, képviseletében megkötött szerződés megszegéséből fakadó kárigényekre hivatkozással a felszámolóval szemben indított perekben ezért mindig azt kell vizsgálni, hogy a kárt képviselői minőségében okozta-e, vagy sem. A Cstv a a felszámoló kártérítési felelősségére a polgári jogi felelősség szabályainak alkalmazását rendeli. Eltérő joggyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a felszámoló, mint törvényes képviselő károkozásáért szerződésszegés esetén közvetlenül a felszámoló, vagy az adós felelőssége állapítható-e meg, a Ptk (3) bekezdése amely szerint a törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős kizárja-e a adós felelősségét. Az egyik álláspont szerint ha tehát a képviselt, mint szerződő fél szerződésszegése és ennek következtében a vele szerződő fél kára a törvényes képviselő szerződés teljesítése során tanúsított felróható magatartása folytán következik be, akkor ezért a Ptk (1) bekezdése alapján a törvényes képviselő fog felelni, míg a Ptk (3) bekezdése értelmében maga a szerződő fél mentesül a szerződésszegésért való felelősség alól (BH 2002/54., 2002/ a Legfelsőbb Bíróság a felszámoló felelősségét, mint az adós törvényes képviselőjeként eljáró személy felelősségét a Ptk (3) bekezdése alapján állapította meg). A másik álláspont szerint a felszámoló, mint speciális törvényes képviselő által megkötött szerződés is az adós gazdálkodó szervezetet jogosítja, illetőleg kötelezi. Az ilyen szerződés megszegéséért fennálló kártérítési felelősségre azonban ha az jognyilatkozat tételével valósul meg a felszámoló tekintetében a Ptk (1) bekezdése folytán a Ptk (3) bekezdése nem alkalmazható. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség ugyanis a képviselt adós gazdálkodó szervezetet terheli, a felszámolónak képviseleti jogkörben történő eljárása során harmadik személynek okozott kárért önálló kártérítési felelőssége csak akkor áll fenn, ha az nem jognyilatkozat megtételében nyilvánul meg, hanem önálló cselekvőségnek minősül (BDT 2008/9/9.

24 sorszám alatt közzétett Pécsi Ítélőtáblai határozat. Hasonló következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf /2005/4. sorszámú határozatában, amely szerint a felszámolóra azért nem alkalmazhatók a Ptk (3) bekezdésében foglaltak, mert a felszámoló tevékenységét azonban jogosult ellenőrizni az adós és a jogszabálysértő intézkedés ellen a Cstv. 51. (1) bekezdése alapján kifogást tehet. A felszámoló ezen felül a választmánynak... beszámolási kötelezettséggel tartozik és az adós működéséhez azok hozzájárulását köteles kérni. Egy másik Fővárosi Ítélőtáblai határozat szerint abban az esetben, ha a károkozó magatartás során a felszámoló az adós képviselőjeként jár el, valójában a bekövetkezett kárt az adós okozta, ezért ő vonható felelősségre... Az ítélkezési gyakorlat a szervezeti képviselőt is törvényes képviselőnek tekinti, mert képviseleti jogáról jogszabály rendelkezik. A szervezeti képviselőt azonban nem vonja a Ptk (3) bekezdésének alkalmazási jogkörébe, e jogszabályhelyet kizárólag akkor alkalmazza, ha a törvényes képviselő a szülő, a gyám vagy a gondnok 11.Gf /2006/5.). A jogirodalomban is találkozunk ezzel az állásponttal. Török Tamás szerint a felszámoló által az adós gazdasági társaság nevében, képviseletében megkötött szerződés megszegéséből fakadó kárigényt az adós gazdasági társasággal ügyeletet kötő szerződő fél (károsult) köteles bejelenteni a felszámolásban és felszámolási költségként jogosult ezt érvényesíteni (Cstv. 57. (2) bekezdés). A szerződés megszegéséért nem a szervezeti képviselőként eljáró felszámoló, hanem az adós gazdasági társaság, mint szerződő fél tartozik felelősséggel. Ilyen esetben tehát a szerződő fél (károsult) közvetlenül a felszámolóval szemben alappal nem indíthat kártérítési pert. Véleménye szerint jogi személyiséggel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet szervezeti képviselője nem vonható a Ptk (3) bekezdésének alkalmazási körébe. E jogszabályhely kizárólag akkor alkalmazható, ha a törvényes képviselő a szülő, a gyám, a gondnok, tehát a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes természetes személy mellé rendelt képviselő. (Török Tamás: Felelősség a társasági jogban). Van olyan vélemény is, amely szerint bár a szervezeti képviselőre a Ptk (3) bekezdése nem alkalmazható, a felszámoló azonban nem minősül szervezeti képviselőnek, mert képviseleti jogkörét nem valamely szervezeti jogszabály, illetve az adott szervezet belső döntése nyomán szerzi

25 meg. A képviseleti jog bírósági aktuson alapul és nem az adott szervezet belső aktusán. Mivel a képviselet nemcsak meghatalmazáson, hanem megbízáson is alapulhat, és a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős, az következik, hogy az egyetemles felelősség alapján a törvény lehetőséget biztosít a felszámolóval szembeni közvetlen igényérvényesítésre is (Kiss Gábor: A felszámoló kártérítési felelőssége). Javaslat: A.) A felszámoló nemcsak a gazdálkodó szervezet képviseletétől elkülönülő, önálló károkozó magatartásokért tartozik felelősséggel, hanem a törvényes képviselői jogkörében tanúsított magatartásáért is, ha ezáltal jogellenesen és felróhatóan kárt okoz. Ha a képviselt, mint szerződő fél szerződésszegése és ennek következtében a vele szerződő fél kára a törvényes képviselő szerződés teljesítése során tanúsított felróható magatartása miatt következett be, ezért a Ptk (1) bekezdése alapján a felszámoló felel, a Ptk (3) bekezdése értelmében az adós gazdálkodó szervezet mentesül a szerződésszegésért való felelősség alól. B.) A felszámoló által az adós gazdálkodó szervezet nevében megkötött szerződés az adós gazdálkodó szervezetet jogosítja, illetőleg kötelezi, ezért e szerződés megszegésével okozott károkért közvetlenül az adós tartozik helytállni. A Ptk (3) bekezdése a felszámoló vonatkozásában speciális jogállására tekintettel (képviseleti jogosultsága jogszabályon és a bíróság kijelölő határozatán alapul) nem alkalmazható. Az általános polgári jogi felelősségi szabályok között nincs olyan, amely úgy rendelkezne, hogy a bírósági határozattal kijelölt törvényes képviselővel eljáró fél károkozása esetén a törvényes képviselő a képviselt helyett lenne felelősségre vonható. 10.) A fizetési meghagyásos eljárásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásokat illetően a Pp-t módosító évi CLXXXIII. törvény rendelkezései mely időponttól kezdődően alkalmazhatóak?