Isaac Marion ELEVEN TESTEK

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Isaac Marion ELEVEN TESTEK"

Átírás

1

2 Isaac Marion ELEVEN TESTEK

3 Fordította Nagy Gergely

4 Isaac Marion ELEVEN TESTEK Libri Kiadó Budapest

5 Isaac Marion, 2010 Hungarian translation Nagy Gergely, 2012 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Warm Bodies Vintage, London, 2010

6 Árva barátaimnak

7 Te már tudod, oh, Gilgames, Mire vágyom én: Inni a Halhatatlanság Kútjából, Nem másra hát, mint megszabadítni A holtakat sírjukból, Rabokat börtönükből, S bűneiktől a bűnösöket mind. A szerelem csókja, azt hiszem, megállíthatja a szívet, S ez az egyetlen út az öröklét felé. Sok jóval azonban nem kecsegtet, ha Haldokló virágok S keserűn búcsút intő, meddő reményeink Messzire nyúló karjai közt kell élnünk, végtelen. Herbert Mason: Gilgamesh, A Verse Narrative

8 Gilgames II. tábla, 147., 153., 154., 278. és 279. sor

9 ELSŐ LÉPÉS AKARNI

10 1

11 Halott vagyok, de annyira nem rossz. Megtanultam együtt élni vele. Sajnálom, hogy nem tudok rendesen bemutatkozni, de nevem az már nincsen. Nem nagyon akad köztünk, akinek van. Elveszítjük, mint a kocsikulcsot, elfelejtjük, mint a házassági évfordulót. Az enyém talán R-rel kezdődött, de mostanra már csak ennyi maradt belőle. Vicces, mert régen, amikor még éltem, mindig mások nevét felejtettem el. A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka. Senki sem kimondottan vonzó közöttünk, de hozzám valamivel kegyesebb volt a halál, mint másokhoz. Én még mindig a bomlás kezdeti fázisában tartok. Csak a bőröm szürke, kellemetlen a szagom és eléggé karikás a szemem. De majdnem elmennék Elevennek is, mondjuk egy olyannak, akire már nagyon ráfér egy kis kikapcsolódás. Mielőtt zombi lett belőlem, nyilván üzletember voltam, bankár vagy bróker, esetleg valami fiatal gyakornok, mert egész jó ruhák vannak rajtam. Fekete öltöny, szürke ing, piros nyakkendő. M néha gúnyol is emiatt. A nyakkendőmre mutat és felröhög, fuldokló, gurgulázó hangon, mélyen, hasból. Ő lyukas farmert visel és egy szimpla fehér pólót, ez utóbbi mostanra már elég hátborzongató látvány. Igazán felvehetett volna valami sötétebbet.

12 Szeretünk a ruháinkkal viccelődni, meg ezeken keresztül spekulálgatni, hogy mik lehettünk valaha, hiszen ez az utolsó döntésünk, hogy mit vettünk fel aznap, maradt az egyetlen nyom. Aztán már nem voltunk többé senkik. Egyesek ruházata nem olyan egyértelmű, mint az enyém: rövidnadrág, kardigán, szoknya, blézer. Úgyhogy csak találgatunk. Te pincérnő voltál. Te valami diák. Rémlik? Sosem rémlik. Senkit sem ismerek, aki emlékezne bármire. A régi világból csak valami homályos kép maradt az emlékezet peremén. Múltbeli életünk halovány benyomásai úgy élnek bennünk tovább, mint fantomvégtagok. A civilizáció maradványait felismerjük (épületeket, autókat, úgy általában az egészet), de semmi személyes nincs bennük. Nincs történetünk. Csak úgy itt vagyunk. Tesszük, amit tenni szoktunk, az idő megy, senki sem kérdezősködik. De, mondom, annyira azért nem rossz. Talán öntudatlannak tűnünk, de nem vagyunk azok. Még forognak az agyunk rozsdás fogaskerekei, csak egyre lassabban és lassabban, míg végül csaknem teljesen megszűnnek mozogni. Nyöszörgünk és hörgünk, megvonjuk a vállunkat, bólogatunk, és néha kiszalad a szánkon egy-egy szó is. Nem olyan nagyon más, mint régen. De az elszomorít, hogy a nevünket is elfelejtettük. Az egészből ez tűnik nekem a legtragikusabbnak. Hiányzik a nevem, és sajnálom a többiekét is, mert úgy szeretném szeretni őket, csak nem tudom, hogy kicsodák. Több százan élünk ezen az elhagyatott reptéren, valami nagyváros mellett. Nyilván nincs igazán szükségünk lakásra vagy melegre, de jó, ha falakat érzünk magunk körül, tetőt a

13 fejünk fölött. Különben valószínűleg csak bóklásznánk valami poros mezőn, és az olyan furcsán borzasztó lenne. Hogy nincs körülöttünk semmi, semmi, amihez hozzá lehet érni, vagy rá lehet nézni, semmi határozott körvonal, csak mi meg az ég kitátott szája felettünk. Azt hiszem, ilyen lehet egészen halottnak lenni. A hatalmas, tökéletes üresség. Szerintem már elég rég itt lehetünk. Nekem ugyan még van húsom, de vannak a vénebbek között, akik alig többek puszta csontváznál, némi rátapadt, kiszáradt izommaradvánnyal, ami olyan, mint a füstölt hús. Ám ez az izom valahogy még így is összehúzódik, elernyed, és így ők is mozognak. Sose láttam olyat, hogy valaki közülünk belehalna a korba. Talán örökké élünk, nem tudom. A jövő pont olyan homályosnak tűnik, mint a múlt. Nem is nagyon tudom rávenni magam, hogy bármi is érdekeljen, ami a jelentől erre vagy arra esik, és hát a jelen sem hoz túlságosan izgalomba. Azt is mondhatnánk, a haláltól egészen lenyugodtam. Épp mozgólépcsőzöm, mikor M megtalál. Naponta többször is mozgólépcsőzöm, amikor csak beindul. Olyan rituáléfélévé vált ez nekem. A reptér persze nem működik, de néha visszavisszajön az áram, talán valami föld alatti teremben elrejtett vészgenerátorból. Felgyulladnak a lámpák, villódznak a képernyők, a gépek mozgásba lendülnek. Imádom ezt. Az érzést, ahogy életre kelnek a dolgok. Fellépek a mozgólépcsőre, és megyek, megyek felfelé, mint egy lélek a Mennyországba, gyerekkorunk cukormázas álomvilágába. Mára ez is csak egy ízetlen tréfává változott. Miután vagy harmincadszor megjárom az utat le és fel, ott találom M-et a mozgólépcső tetején. M jó 100 kiló hús és zsír,

14 ráaggatva egy nagyjából 195 centis vázra. Szakállas, kopasz, fokozatosan tűnik fel sebes, rothadt arca, ahogy egyre feljebb érek. Hát ilyen angyal vár rám a kapuban? Rongyos ajkai közül fekete lé szivárog. Az ujjával a távolba bök, és azt hörgi: Város! Bólintok, és indulok utána. Megyünk ennivalót keresni. Ahogy a város felé csoszogunk, egész kis vadászcsapat gyűlik körénk. Nem nehéz vállalkozókat találni az ilyen kirándulásokra, akkor sem, ha épp senki sem éhes. Ritkaságszámba megy, hogy valakinek tiszta gondolatai támadjanak, ezért ha valakire rátör egy, követjük. Különben csak álldogálnánk egy helyben és hörögnénk egész nap. Egyébként így is elég sokat álldogálunk és hörgünk. Évek telnek el így. A csontjainkról leszárad a hús, mi meg csak állunk, és várjuk, hogy leessen. Gyakran eltűnődöm, milyen idős lehetek. A város, ahová vadászni járunk, kellemesen közel fekszik. Úgy másnap dél körül érkezünk meg, és rögtön neki is állunk húst keresni. Furcsa érzés ez az újfajta éhség. Nem a gyomrunkban érezzük; egyeseknek már nincs is gyomra. Minden tagunkban ugyanúgy jelen van, olyan megereszkedett, süppedő érzés, mintha lassan leengedne minden sejtünk. Múlt télen, mikor olyan rengeteg Eleven került át a Holtak közé, és elég ritka lett a zsákmány, láttam néhány társamat tényleg meghalni. Egyáltalán nem volt semmi drámai átalakulás. Egyszerűen lelassultak, majd végleg megálltak, és egy idő után rájöttem, hogy már csak hullák. Először felzaklatott, de elég illetlen

15 dolognak számít, ha felfigyelünk mások halálára, ezért inkább elfoglaltam magam és hörögtem egy kicsit. Szerintem nagyjából vége lehet a világnak, mert a városok, ahol megfordultunk, pont annyira szétrohadtak, mint mi magunk. Az épületek összedőltek. Az utcákon mindenütt rozsdás kocsironcsok. A legtöbb ablak betörve, és az üres felhőkarcolókon átsüvítő szél úgy nyöszörög, mint valami haláltusáját vívó állat. Fogalmam sincs, mi történt. Járvány? Háború? Összeomlott a társadalom? Vagy csak mi voltunk az oka? A Holtak átvették az Elevenek helyét? Gondolom, ez már nem is olyan fontos. Ha az ember elért a világ végére, aligha számít, milyen úton jutott oda. Ahogy egy lepusztult bérházhoz közelítünk, már érezzük is az Elevenek szagát. Nem az izzadság és a bőr keveredő illata, hanem az életerő pezsgése, olyan, mint mondjuk a villám égett elektromossága egy kis levendulával megfűszerezve. Nem az orrunkkal érezzük. Sokkal mélyebbre hatol, majdnem egyenesen az agyunkba, mint a vaszabi. Mind az épülethez csődülünk és betörjük az ajtókat. Egy bedeszkázott ablakú kis garzonban kucorogva találunk rájuk. Még nálunk is rosszabbul öltözöttek, koszos rongyok, cafatokra szakadt ruhák tekerednek a végtagjaikra, mindegyikükre erősen ráférne a borotválkozás. M-nek egész zombiélete végéig megmarad a rövid, szőke szakálla, de a csapatunkban rajta kívül mindenki simára borotvált. Ez egy másik mellékes sajátossága a Holtak világának, még valami, amivel már nem kell foglalkoznunk. Borosta, haj, lábköröm... többé nem hadakozunk a biológiával. Makacs testünk végre megadta magát.

16 Lassú, darabos mozgással, de rendíthetetlen elszántsággal vetjük rá magunkat az Elevenekre. A sörétes puskák dörrenéseit puskaporszag követi, vér és húscafatok repkednek a levegőben. A falra fekete vér fröccsen. Ha elveszítünk egy kart, egy lábat, a törzs egy részét, az nem érdekes, egy vállvonással elintézzük. Kisebb esztétikai problémát jelent csupán. De ha olykor-olykor az agyunkba kapjuk a lövést, összeesünk. Láthatólag még mindig van valami fontos ebben az összeaszott, szürke, szivacsos valamiben, mert ha elveszítjük, már tényleg csak hullák vagyunk. Tőlem jobbra és balra nedves puffanással elvágódik két zombi. Csakhogy vagyunk még bőven. Leküzdhetetlen túlerő. Rávetjük magunkat az Elevenekre, és eszünk. Nem túl szép meló ez. Lerágom egy férfi karját, de közben utálom az egészet. Gyűlölöm, ahogy kiabál, nem szeretem a fájdalmat, nem szeretek bántani senkit, de hát ilyen a világ. Ez a dolgunk. Persze, ha nem eszem meg az egészet, ha meghagyom az agyát, akkor felkel és jön utánam a reptérre, amitől valamivel jobban érezhetem magam. Bemutathatom mindenkinek, aztán álldogálhatunk együtt egy kicsit és höröghetünk. Nehéz megmondani, mit is jelent most a barát szó, de talán alkalmazható lenne erre. Ha most visszafogom magam, ha hagyok eleget, hogy... De nem hagyok. Nem tudok. Mint mindig, most is egyből a legjobb résszel kezdem, amitől felragyog a fejem, mint egy tévé. Megeszem az agyát, és ettől úgy 30 másodpercig megint vannak emlékeim. Karnevál, parfümillat, zene... élet. Aztán elhalványul az egész, én meg felkelek, és a többiekkel együtt kitámolygunk a városból: még mindig hideg és szürke minden, de kicsit azért jobb érzés. Nem kimondottan jó ez, nem épp

17 boldog, és közel sem nevezném életnek, de... mégis kicsit kevésbé halál. Ennél jobbat nem tudunk. Ahogy lassan eltűnik mögöttünk a város, én lemaradok kicsit a csoporttól. Valamivel nehezebbek a lépteim, mint a többieknek. Mikor egy esővízzel megtelt kátyúnál megállok, hogy az arcomról, a ruhámról lemossam a vért, M mögém lép és a vállamra csap. Jól tudja, mennyire nincs ínyemre egy-két dolog, amit csinálunk. Tudja, hogy valamivel érzékenyebb vagyok az átlagnál. Néha csúfol is, kócos, fekete hajamat két copfba fogja, úgy mondja: Kis... lány! Te... kis... lány! De azt is tudja, mikor kell komolyan venni a rosszkedvem. Megveregeti a vállam, és csak néz rám. Az arca már nem nagyon alkalmas rá, hogy bármit is kifejezzen vele, de én tudom, mit akar mondani. Bólintok, és megyünk tovább. Nem tudom, miért kell megölnünk az embereket. Nem tudom, mit érünk el azzal, ha átharapjuk a torkukat. Elrablom tőlük, amijük maradt, hogy pótoljam, amit én elveszítettem. Ők eltűnnek, én meg itt maradok. A világmindenség őrült urának egyszerű, de értelmetlen, önkényes szabályai. De ha követem őket, talpon maradhatok, így hát követem minden betűjüket. Eszem, majd egy időre abbahagyom, aztán újra eszem. Hogy kezdődött ez az egész? Hogy lett belőlünk ez, amik vagyunk? Valami titokzatos vírus okozta? Gamma-sugárzás? Valami ősi átok? Vagy valami ennél is képtelenebb? Nem nagyon beszél róla senki. Nem nagyon kérdezősködünk. Csak tesszük a dolgunkat. Mély szakadék húzódik a bensőm meg a külvilág között. Olyan széles, hogy nem jutnak át rajta az érzéseim. Mire a kiáltásom átrepül a másik oldalra, gyenge nyöszörgéssé halkul.

18 Az érkezési kapunál kisebb csoport fogad minket, éhes szemmel vagy szemgödörrel bámulnak ránk. A zsákmányt a padlóra dobjuk: két majdnem egész férfit, egy-két húsos lábat, meg egy szétcincált törzset, még mind meleg. A maradék. Vagy mondjuk úgy, hogy ez a házhoz szállítás. Holttársaink rávetik magukat, úgy zabálnak ott, a földön, mint az állatok. A sejtekben ragadt élet távol tudja tartani tőlük az igazi Halált, de ha egy Holt nem vadászik, sosem lakik igazán jól. Mint a tengeren hajózó matrózok, akik friss gyümölcs híján elsorvadnak, gyengék, üresek maradnak. Ez az újfajta éhség magányos egy szörnyeteg. Duzzogva bár, de elfogadja a megbámult húst, a langyos vért is, ám igazából a közelségre vágyik, arra a hátborzongató kapcsolatra, ami az utolsó pillanatokban összekapcsolja a tekintetünket az áldozatunkéval, mint valami sötét, inverz szeretet. Odaintek M-nek, és kiválok a tömegből. A Holtak mindent átható bűzéhez már réges-rég hozzászoktam, de ez a mostani, szinte ködként körülöttük lebegő szag különösen gyomorforgatónak tűnik. Nem muszáj lélegeznünk, de nekem azért kell egy kis levegő. Kibotladozom a széles folyosókra, és vitetem magam egy kicsit a mozgójárdával. Csak felállok rá, és az óriási ablakokon keresztül nézem a mellettem elhaladó tájat. Nem egy nagy látvány. A kifutópályák lassan kizöldülnek, kinő a fű, bokrok ütik fel a fejüket. A repülőgépek partra vetett bálnákként hevernek mozdulatlanul a betonon, hatalmas, fehér testek. Moby Dick, végül hát legyőztek. Mikor még éltem, sosem tudtam volna ezt megcsinálni. Egy helyben állni, figyelni a világot, szinte semmire sem gondolni.

19 Nagy erőfeszítésekre emlékszem. Célok, határidők jutnak az eszembe, tervek, ambíciók. Emlékszem, milyen céltudatos voltam, majdnem mindig és mindenben. Most meg csak állok itt a mozgójárdán, és megyek, amíg csak visz. Odaérek a végére, megfordulok, visszamegyek a másik oldalon. Letisztult a világ. Milyen egyszerű is halottnak lenni. Néhány órája ezt csinálom már, mikor észreveszek egy nőt a másik mozgójárdán. Nem dülöngél, nem hörög, mint a legtöbb zombi; csak a feje billeg ide-oda. Tetszik ez nekem benne, hogy nem dülöngél meg hörög. Elkapom a tekintetét, és bámulom, ahogy közeledünk egymáshoz. Egy rövid pillanatig egymás mellett vagyunk, alig egy méterre. Aztán továbbvisz minket a járda, és megyünk tovább, a folyosó két végébe. Ott megfordulunk és visszanézünk egymásra. Megint fellépünk a mozgójárdákra. Megint elmegyünk egymás mellett. Vágok valami grimaszt, mire ő is rám grimaszol. Mikor harmadszor haladunk így el egymás mellett, elmegy az áram, és megállunk mindketten, tökéletesen egy vonalban. Hellóóó nyöszörgöm, ő meg összegörnyed, úgy felel. Tetszik nekem ez a nő. Kinyúlok és megérintem a haját. Ahogy nálam, nála is korai periódusban jár még a bomlás. Fakó a bőre, a szeme mélyre süllyedt, karikás, de nem látszik ki se a csontja, se a belső szervei. Fura, ónszürke az ő szeme is, mint az összes többi Holtnak, de az övé különösen világos árnyalatú. Utoljára fekete szoknyát és csinos kis fehér blúzt húzott magára. Valami recepciós lehetett. A mellére tűzve ezüstszín névtáblácska. Neki van neve. Csak bámulom a névtábláját, oda is hajolok közel, az arcom alig néhány centire van a mellétől, de nem segít. A betűk

20 ugrálnak, forognak a szemem előtt, nem tudom megállítani őket. Mint mindig, most is kisiklanak a markomból, értelem nélküli vonalak-foltok maradnak. Még egy ironikus dolog a Holt-létben, legalábbis M szerint: minden kérdésünkre ott a válasz körülöttünk, a névtáblákon, az újságokban de mi nem tudjuk elolvasni. A névtáblájára mutatok és belenézek a szemébe. A... neved? Üres tekintettel bámul vissza rám. Magamra mutatok, és kimondom a saját nevemből maradt utolsó töredéket. Rrr... aztán megint rá mutatok. Lesüti a szemét. Aztán a fejét rázza. Nem emlékszik. Még a legelső hang sincs meg, mint M-nek vagy nekem. Ez a nő Senki. Talán én várok túl sokat. Odanyúlok és megfogom a kezét. Lesétálunk a mozgójárdáról, a kezünk kinyújtva a középső elválasztó fölött. Szerelem, amit ez iránt a nő iránt érzek. Vagy valami olyasmi, ami megmaradt belőle. Emlékszem, milyen volt régen a szerelem. Sok-sok érzelmi és biológiai tényező összjátéka. Bonyolult teszteken kellett átmenni, ápolni a kapcsolatokat, hullámhegyek, hullámvölgyek, könnyek és érzelmi viharok. Nagy próba volt, fájdalmas feladat, de mégis élő. Ez az új szerelem egyszerűbb. Könnyebb. De jelentéktelenebb is. Az új barátnőm nem beszél sokat. Csak megyünk, megyünk a reptér visszhangzó folyosóin, néha belebotlunk másokba is: az ablakon bámulnak ki, vagy csak a falra merednek. Próbálom kitalálni, mit mondhatnék, de semmi sem jut eszembe, és még ha eszembe is jutna valami, valószínűleg akkor sem tudnám

21 kimondani. Ez a legnagyobb akadály, a legeslegnagyobb kőszikla előttem az úton. Fejben nagyon is ékesen ki tudom fejezni magam; hatalmas szóállványzatokra kúszom fel a magas, katedrálisba illő boltozatos mennyezetekig, hogy odafessem, mit gondolok. De amint kinyitom a számat, összedől az egész. Eddig a legtöbb, amennyit sikerült kimondanom, négy szótag, mielőtt... valami... megakad. Márpedig könnyen lehet, hogy én vagyok a legbeszédesebb zombi ezen a reptéren. Fogalmam sincs, miért nem beszélünk. Nincs magyarázatom az egész világunkat beborító fojtogató csendre, ami úgy vág el minket egymástól, mint a biztonsági üveg a börtönben. Kínzó igekötők, nehéz névelők. Egy jelző szinte elérhetetlen vágyálom. Vajon valami tényleges fizikai károsodásból ered ez a némaság? Ez is a Holt-lét egyik tünete? Vagy egyszerűen csak nincs már mit mondanunk? Igyekszem beszélgetést kezdeményezni a barátnőmmel, kipróbálok egy-két kínos szókapcsolatot, felszínes kérdést, hátha sikerül kihúznom belőle valamiféle reakciót, bármilyen tudatrándulást. De csak bámul rám, mintha valami fura szerzet lennék. Egy-két órát sétálgatunk még, csak úgy, cél nélkül, aztán megszorítja a kezem, mintha vezetni akarna valamerre. Lebotorkálunk a megdermedt mozgólépcsőn, majd ki a kifutópályára. Fáradt sóhaj tör ki belőlem. A templomba visz! A Holtak a kifutópályán építettek szentélyt maguknak. Valamikor a távoli múltban valaki az összes mozgatható lépcsőt körbetolta itt, létrehozva így valami amfiteátrumfélét. Itt szoktunk összegyűlni, álldogálni, felemeljük a karunkat,

22 hörgünk. Az ősöreg Csontik a kör közepén lengetik a csontkarjaikat, száraz, szavak nélküli szentbeszéd zörög az ajkak nélküli, vigyorgó szájukból. Nem igazán értem, mire jó ez. Nem hiszem, hogy bárki is értené közülünk. De csakis ekkor gyűlünk össze saját, szabad akaratunkból a nyílt ég alatt. Az az óriási, kozmikus száj! A láthatár messzi hegyei mintha fogak lennének Isten állkapcsában, ahogy nagyra tátja a száját, hogy felfaljon minket. Hogy elnyeljen, le a mélybe, ahová minden bizonnyal tartozunk. A barátnőm láthatólag sokkal jámborabb nálam. Úgy hunyja le a szemét, úgy lengeti a karját, hogy az már majdnem őszintének tűnik. Ott állok mellette és némán a fejem fölé tartom a kezem. Valami ismeretlen jelre, talán a nő buzgalmát érzékelve a Csontik hirtelen elhallgatnak, és mind minket kezdenek bámulni. Az egyikük előlép, feljön a mi lépcsőnkre, és megfogja mindkettőnk csuklóját. Magával húz minket a körbe, és karmos markával a magasba emeli a kezünket. Valami kiáltásszerű tör fel a torkán, földöntúli hang, mintha törött vadászkürtbe fújna valaki egy jókorát; megdöbbentően hangos, a madarak ijedten rebbennek fel a fákról. A gyülekezet mormog valamit válaszul, és már vége is. Házasok vagyunk. Visszamegyünk a lépcsőkből alkotott üléseinkhez. A szertartás folytatódik. Új feleségem lehunyja a szemét, és lengeti tovább a karját. Az esküvőnk utáni napon hirtelen gyerekeink is lesznek. Egy kisebb csapatnyi Csonti állít meg minket a folyosón, ők bízzák ránk őket. Egy fiú és egy lány, mindkettő hat év körüli. A fiú göndör, szőke hajú, szürke bőrrel és szemmel, valaha talán fehér volt. A lány sötétebb bőrű, fekete hajjal,

23 hamuszürkés-barnás bőrrel, acélszürke szemei körül mély karikákkal. Talán arab lehetett. A Csontik megbökik őket, mire a két gyerek bizonytalanul közelebb jön, ránk mosolyog és átölelik a lábunkat. Megsimogatom a fejüket és megkérdezem, mi a nevük, de nincs nekik. Sóhajtok, majd továbbindulunk a feleségemmel, kezünkben új gyerekeink kezével. Nem számítottam erre. Nagy felelősség ez. A kicsi Holtakban nincs meg az a természetes táplálkozási ösztön, ami a felnőttekben. Vigyázni kell rájuk, tanítgatni őket. És sosem nőnek fel. A mi átkunk ítélte erre az örök satnyaságra őket, és ugyanilyen kicsik maradnak, míg teljesen el nem rohadnak és aprócska csontvázak nem lesznek, mozgó, de üres valamik, kiszáradt agyuk csak kopog a koponyájukban; úgy teszik a mindennapi dolgukat, úgy végzik a szertartásokat, míg egy nap, gondolom, szétporladnak a csontok is, és egyszerűen nem lesznek többé. Csak rájuk kell nézni. Ahogy a feleségemmel elengedjük a kezüket, ők meg kicsalinkáznak játszani. Ugratják egymást, vigyorognak... olyasmikkel játszanak, amik nem is játékok: tűzőgéppel, bögrékkel, számológépekkel. Kuncognak, nevetnek, bár a száraz torkukból inkább fuldoklásnak hangzik. Az agyuk kifacsarva, nem lélegeznek, de ők azért csak kapaszkodnak. Amíg csak tudnak, ellenállnak az átoknak. Figyelem, ahogy eltűnnek a fakó napfényben a folyosó végén. Mélyen bennem, valami sötét, pókhálóval beszőtt lyukban, mintha megmozdulna valami.

24 2

25 Ideje megint enni. Nem tudom, mennyi idő telt el a legutóbbi vadászutunk óta, de érzem az éhséget. Érzem, ahogy utolsókat sistereg, egyre halványul az elektromos bizsergés a végtagjaimban. A szemem előtt végtelen, véres képsorok vonulnak, az a ragyogó, delejes vörös, ahogy végigfolyik a bonyolult erezeteken, a rózsaszín szöveteken, lüktet, vibrál benne az élet. M-et az éttermeknél találom meg, néhány lánnyal beszélget. Ő egy kicsit más, mint én. Láthatólag szereti a hölgytársaságot, és mivel jobban beszél, mint a nagy átlag, úgy gyűlnek köré, mint villantóra a halak. De ő megtartja tőlük a távolságot. Csak nevet rajtuk. A Csontik egyszer kerítettek neki egy feleséget, de ő egyszerűen fogta magát, és elsétált. Néha eltűnődöm, hogy ez valamiféle filozófia-e nála. Vagy akár világkép. Szeretnék belepillantani a fejébe: csak egy apró kis falatnyi a homloklebenyéből, hogy megízlelhessem, mit gondol. De ő kemény fickó, sosem lesz ennyire védtelen. Város! szólítom meg, és a hasamra teszem a kezem. Enni! A lányok, akikkel épp beszél, rám pillantanak, aztán elcsoszognak valamerre. Már korábban is észrevettem, hogy egyesek nyugtalanítónak találnak. Most... ettél feleli M, és egy kicsit fintorogva néz vissza. Két... nap... ja!

26 Megint megmarkolom a hasam. Üres! Halott... érzés! M bólint. A... nő! Csak bámulok rá tovább. Megrázom a fejem, és még keményebben belemarkolok a hasamba. Muszáj! Menj... hozd... többit! Felsóhajt és már megy is, miközben elhalad mellettem, belém ütközik a vállával, de nem vagyok benne biztos, hogy szándékosan. Végül is csak egy zombi. Sikerül találnia még egy-két zombit, akik szintén éhesek, összejön egy kisebb csapat. Nagyon kicsi. Annyira kicsi, hogy így nem is túl biztonságos. De én nem bánom. Nem emlékszem, voltam-e már valaha ilyen éhes. Már indulunk is be a városba. Az autópályán megyünk. Mint mindent, az utakat is visszahódítja lassan a természet. Üres sávokon bóklászunk keresztül, hatalmas folyondárok alatt megyünk el, amelyek a felüljárókról lógnak. Kevés emlékem van ezekről az utakról, de az gyökeres ellentéte a mostani békés állapotuknak. Nagyot szippantok az édes, néma levegőből. A szokásosnál is mélyebben hatolunk a városba. Nem érzek semmi mást, csak rozsdát és port. Egyre kevesebb kint az Eleven, és a menedékhelyeken élők is egyre ritkábban merészkednek ki. Arra gyanakszom, hogy a stadionokban kialakított erődítményeik lassan önellátóvá válnak. Úgy képzelem, a kispadoknál hatalmas kertekben terem a répa meg a bab. A bemondófülkében tehenek legelnek. Lent a pályán elárasztott rizsparcellák. A vibráló láthatáron ott is tornyosul

27 előttünk a legnagyobb ilyen erődítmény: a kinyitható tető felhúzva, hogy érje a napfény, mintha minket gúnyolna. De végül megérezzük a zsákmányt. Az életszag hirtelen, elsöprő erővel bizsergeti meg az orrlyukainkat. Nagyon közel vannak és nagyon sokan. Talán majdnem feleannyian, mint mi. Habozunk egy kicsit, tántorogva meg is állunk. M rám néz. Aztán a kis csapatunkra, majd megint rám. Nem! morogja. A ferdén meredező, összedőlt toronyház felé mutatok, ahonnan az illat árad. Úgy kanyarog, mint a rajzfilmekben a szagok indái: erre! üzeni. Enni! erősködöm. M megrázza a fejét. Túl... sok! Enni! Megint végigméri a csapatunkat. Beleszimatol a levegőbe. A többiek elég bizonytalanok. Egyesek szintén óvatosan szimatolnak, mások viszont épp olyan elszántak, mint én. Nyöszörögnek, folyik a nyáluk, a fogukat csattogtatják. Én egyre jobban kijövök a sodromból. Kell! kiabálok, dühösen bámulva M-re. Gyerünk... már! Sarkon fordulok, és teljes sebességgel a toronyház felé botladozom. Tiszta gondolatok! A csoport többi tagja szinte automatikusan elindul utánam. M utolér és jön mellettem, kényszeredett vigyorral az arcán engem figyel. Kétségbeesésből fakadó, szokatlan erőm felhergeli az egész csoportot, valósággal berontunk a forgóajtón és végigviharzunk a sötét folyosókon. Valami földrengés vagy robbanás miatt összeomlott a ház alapzatának egy része, és az egész torony

28 megdőlt szédítő, vidámparkba illő szögben. Nehéz a cikcakkos folyosókon tájékozódni, és a lejtős felületen még lépésben is elég nehéz haladni, de a szag minden ellenállást legyűr. Még egy lépcsőforduló, és már hallom is őket, ahogy tesznekvesznek, egymáshoz beszélnek dallamos hangfolyamokban. Az Elevenek beszéde mindig is egyfajta feromonként hatott rám, kicsit össze is rándulok, mikor meghallom. Még sosem találkoztam zombival, aki hozzám hasonlóan reagált volna ezekre a selymes ritmusokra. M szerint ez valami beteges fétis nálam. Ahogy felérünk az ő emeletükre, néhányan hangosan hörögni kezdenek, és az Elevenek meghallanak minket. Egyikük figyelmeztetően felkiált, hallom a felhúzott fegyverek csattanását, de ez nem tántorít el bennünket. Berontunk az utolsó ajtón és rájuk vetjük magunkat. M felmordul, mikor meglátja, mennyien vannak, de velem együtt már el is indult a legközelebbi felé, lefogja a karját, míg én átharapom a torkát. Elárasztja a számat a vér égető, vörös íze. Úgy spriccel ki a sejtekből az élet, mint a lehántott narancshéjból a permet, én pedig magamba szívom az utolsó cseppig. A sötét szobában mindenhonnan fegyverek torkolattüze lobban, és a szokásos arányokhoz képest elsöprő túlerőben is vannak csak hárman jutunk egy-egy Elevenre de valamitől mégis mi kerekedünk felül. Szokatlan a Holtaktól ez a remegő gyorsaság, a zsákmányunk nincs erre felkészülve. Vajon miattam van mindez? Vágy híján nem mozdul gyorsan semmilyen teremtmény, de ezek most engem követnek, én pedig tomboló forgószél vagyok. Mi ütött belém? Egyszerűen rossz napom van?

29 Van még valami, ami nekünk kedvez. Ezek az Elevenek nem tapasztalt veteránok: fiatalok. Nagyrészt tinédzserek, fiúk és lányok. Az egyiknek olyan szörnyűségesen pattanásos az arca, hogy ebben a rossz fényben könnyen lehet, hogy a társai Holtnak nézik és lelövik. A vezetőjük kicsit talán idősebb, ritkás kis szakállal, a helyiség közepén áll egy íróasztalon, onnan kiabál kétségbeesett parancsokat az embereinek. Ahogy éhségünk súlya alatt sorban megtörnek és a földre kerülnek, a szoba falát összepontozza a spriccelő vér. Ez a fiú egy az íróasztalon kuporgó kisebb alak fölé hajol védelmezőn. Egy lány az, fiatal, szőke, erővel a puskatusnak szorítja vékonyka vállát, ahogy vakon a sötétbe tüzel. Keresztülrohanok a szobán, és megragadom a fiú lábát. Kirántom alóla, és már dől is, az asztal szélén reccsen a feje. Gondolkodás nélkül rávetem magam és elharapom a torkát. Aztán az ujjaimat a koponyáján végigfutó repedésbe vájom, és felnyitom, mint egy tojáshéjat. Forró, rózsaszín agy lüktet benne. Óriásit, mélyet, mohót harapok belőle, és akkor... Perry Kelvin vagyok, 9 éves, itt élek vidéken, a semmi közepén. Csak a távoli partvidékeken van veszély, mi itt nem aggódunk ilyenek miatt. A folyó meg a hegyek közti vészdrótkerítéstől eltekintve majdnem teljesen normális az életünk. Iskolába járok. Épp George Washingtonról tanulunk. Rövidnadrágban, rövidujjúban biciklizek a poros kis utakon, érzem, ahogy a nyári Nap égeti a tarkómat. A tarkómat. Fáj a tarkóm... Egy szelet pizzát eszem anyával és apával. Szülinapom van, és megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy jól érezzem

30 magam, bár a pénzük már nem ér sokat. Most lettem 11 éves, és most végre elvisznek megnézni egy zombifilmet, amik mostanában úgy elszaporodtak. Úgy izgulok, hogy alig érzem a pizza ízét. Harapok egy hatalmasat, és a vastag sajtréteg egy darabja a torkomon akad. Visszaköhögöm, a szüleim meg nevetnek. A paradicsomszósz olyan kis pöttyöket hagy a pólómon, mint a éves vagyok, bámulok ki az ablakon az új otthonunk magasba nyúló falaira. A Stadion nyitott tetején szürke napfény szűrődik be a felhőkön keresztül. Megint iskolába járok, a biztonságos begyűjtő akciókról hallgatok egy előadást, és igyekszem nem bámulni a mellettem ülő gyönyörű szép lányt. Rövid, kissé hullámos szőke haja van és kék szeme, ami mintha valami sajátos örömtől izzana. Izzad a tenyerem. A szám mintha zsebpiszokkal lenne tele. Mikor vége az órának, a folyosón mellé lépek és ráköszönök. Szia! Szia! köszön vissza. Új vagyok itt. Tudom. Perrynek hívnak. Erre elmosolyodik. Az én nevem Julie. Mosolyog. Csillog a szeme. Az én nevem Julie. Mosolyog. Egy pillanatra elővillan a fogszabályzója. A szeme mint a klasszikus regényekben, tiszta költészet. Az én nevem Julie ennyit mond. Ennyit mond...

31 Perry suttogja a fülembe Julie, míg a nyakát csókolom. Összefonja ujjait az enyémekkel, és erősen megszorítja a kezem. Szenvedélyesen megcsókolom, szabad kezemmel a tarkóját simogatom, a hajába gabalyítom az ujjaim. A szemébe nézek. Akarod? lehelem alig hallhatóan. Mosolyog. Lehunyja a szemét és annyit mond: Igen! Erősen magamhoz szorítom. A részévé akarok válni. Nemcsak benne lenni, hanem mindenhol körülötte. Azt akarom, hogy nyíljanak meg a bordáink, találkozzon a szívünk, olvadjon össze. Hogy a sejtjeink élő fonatként tekeredjenek egymás köré. Most valamivel idősebb vagyok, bölcsebb, elhagyott belvárosi sugárúton motorozom végig. Julie ott ül mögöttem, két karjával átfogja a mellkasom, a lábai körém fonódnak. A napszemüvege megcsillan a napfényben, mikor grimaszol, kibukkannak tökéletesen egyenes fogai. Én már rég nem mosolyogtam így, és nagyon jól tudom, mert elfogadtam, hogy a dolgok így vannak és így is lesznek, akkor is, ha ő nem fogadta el, és nem is fogja. De legalább meg tudom védeni. Legalább tudok rá vigyázni. Olyan elviselhetetlenül gyönyörű, hogy néha megjelenik a szemem előtt a jövő vele, de a fejem, fáj a fejem, jaj, Istenem, a fejem... Állj!

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt.

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. TAVASZI SZÜNET (Mid Term Break) Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. Az ajtóban apám várt könnyes szemmel, Ő át tudta élni mélyen a gyászt, Szegény

Részletesebben

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből HÁZ UDVARA, PIAC NAPPAL A Gyerek a földszintes ház udvarán megy rövidnadrágban, magasszárú cipőben. Köhög. Szomszédasszonyokkal találkozik,

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Itt van! Már megint nem hagy békén a reggel. Itt parancsolgat, és ébresztőt harsog a fülembe, pedig én nagyon álmos vagyok. Na, mindegy! Most kikukucskálok a takaróm alól, hátha mégis éjszaka van és lehet

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.*

Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.* HÚZD A KUTAT. Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.* Húzd a kutat és idézd föl bátran tiszta szellemét, hadd merüljön fel a mélyből, hol aludta szenderét! Csillogjon ezüstruhája, hömpölyögjön

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben

NÁCIK A DÍNÓK ELLEN. Komor Zoltán és Tépő Donát. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Borítóterv, szerkesztés: Komor Zoltán. Köszönet: Nemes Z.

NÁCIK A DÍNÓK ELLEN. Komor Zoltán és Tépő Donát. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Borítóterv, szerkesztés: Komor Zoltán. Köszönet: Nemes Z. NÁCIK A DÍNÓK ELLEN Komor Zoltán és Tépő Donát Publio Kiadó 2015 Minden jog fenntartva! Borítóterv, szerkesztés: Komor Zoltán Köszönet: Nemes Z. Márió www.facebook.com/mutansfile www.katapult.tk www.tepodonat.hu

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN. Kórház

18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN. Kórház 18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN Kórház Mint az állat, úgy kéne meghalni, Összevérezni a hófehér ágyat, Szétrágni az ajtókilincset, amelyen A gyógyító lép be életünkbe. A csempén már keményedik az ember Félelmetesen

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

Macskás FERDINANDY GYÖRGY. 10 tiszatáj

Macskás FERDINANDY GYÖRGY. 10 tiszatáj 10 tiszatáj FERDINANDY GYÖRGY Macskás Kutyát vagy tengeri malacot, ha úgy adódik, választ magának az ember. Rámutat egyre, ez tetszik, ez kell, ez a kis foltos vagy az a maszatos. Magához szelídíti, betöri.

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Az 50-es Évek. (tavasz)

Az 50-es Évek. (tavasz) Az 50-es Évek (tavasz) Te vagy az Út Pora a Hajamban, mondta magában Psziché, ahogy a folyó hullámai fel-felcsaptak eláztatva ülő lábfejeit, az évben először száraz folyóé. Halott galamb zuhan a mélybe

Részletesebben

1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja!

1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja! Utassy József Mikor az agyban téboly trónol Holtpont 1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja! 2. Mint ama nagy,

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

CSAPAT NEVE: IRÁNYÍTÓ TANÁR: CSAPATTAGOK: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2016. február 21.

CSAPAT NEVE: IRÁNYÍTÓ TANÁR: CSAPATTAGOK: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2016. február 21. III. FELADATLAP CSAPAT NEVE: IRÁNYÍTÓ TANÁR: CSAPATTAGOK: 1. 2. 3. 4. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2016. február 21. I. FELADATSOR Az öreg Gyerkó Anti bá fekszik itt, de az övé a kisebb eset, mert a tánc miatt

Részletesebben

Általános iskolás kategória

Általános iskolás kategória Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával

Részletesebben

Megmenteni a világot

Megmenteni a világot Megmenteni a világot Kisfilm forgatókönyv Tartalomjegyzék Bevezetés...2 Ne lődd le a hírvivőt...2 Nem minden az, aminek elsőre látszik...2 Megmenteni a világot...3 Mi a fene???...4 A világ bajai...4 Ökológiai

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek SZÓFOGADÓ füzetek A SZÓFOGADÓ füzetek olyan hétköznapi dolgokban szeretnének segíteni neked, amikről nem biztos, hogy tanulni fogsz az iskolában Ilyen témák például a fogmosás, a közlekedés, táplálkozás,

Részletesebben

TÁRSAS JÁTÉK 2. ÉVAD 1. EPIZÓD A BALESET. Írta: Vészits Andrea. Vezeto író: Vészits Andrea. Dalit Kahan karakterei alapján. 8.

TÁRSAS JÁTÉK 2. ÉVAD 1. EPIZÓD A BALESET. Írta: Vészits Andrea. Vezeto író: Vészits Andrea. Dalit Kahan karakterei alapján. 8. TÁRSAS JÁTÉK 2. ÉVAD 1. EPIZÓD A BALESET Írta: Vészits Andrea Vezeto író: Vészits Andrea Dalit Kahan karakterei alapján 8. változat 2013. április 18. Pre-clearance Shooting Draft HBO Holding Zrt. H: 1026

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

E l é g i á k (2002-2012)

E l é g i á k (2002-2012) E l é g i á k (2002-2012) Ébredés Ordít a pillanat, gerince törik, édes hajnal tesz pontot éjszakára, s repít el fejemtől forró párnámra. Képei sem kísértek, csak a hídig, melyen még átérek a valóságba,

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

OPTIKAI CSALÓDÁSOK. Vajon valóban eltolódik a vékony egyenes? A kávéházi fal. Úgy látjuk, mintha a vízszintesek elgörbülnének

OPTIKAI CSALÓDÁSOK. Vajon valóban eltolódik a vékony egyenes? A kávéházi fal. Úgy látjuk, mintha a vízszintesek elgörbülnének OPTIKAI CSALÓDÁSOK Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek.az agy

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Idézetek a gyermekről. "Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot!"

Idézetek a gyermekről. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot! Idézetek a gyermekről "Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot!" "A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel: -Mi leszel, ha nagy leszel? Nagy bátorságot

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Cecelia Ahern: Bennem élsz

Cecelia Ahern: Bennem élsz Cecelia Ahern: Bennem élsz Cecelia Ahern Bennem élsz (Részlet) Fordította Hussami Péter A fordítás alapjául szolgáló mű Cecelia Ahern: Thanks for the Memories (London: HarperCollins, 2008) (Részlet) Athenaeum

Részletesebben

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen?

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Halálzokni. Játék a sorssal

Halálzokni. Játék a sorssal Vörös István Halálzokni (kórusok az Antigonéból) I. Játék a sorssal 66 Héliosz, Argosz, Thébai, Hephaisztosz, Polüneikész, mind csak egy kitalált város isten-polgárai és ember-héroszai, Laiosz, Apollón,

Részletesebben

Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1.

Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1. Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1. A párválasztó játékok között a párválasztó körjátékokat, a leánykérő játékokat és a párválasztó társasjátékokat találjuk. Az óvodában a leggyakrabban használt

Részletesebben

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Spiró György: Kémjelentés

Spiró György: Kémjelentés Spiró György: Kémjelentés Spiró György Kémjelentés Novellák (Részlet) (Részlet) MAGVETŐ Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi KFT. www.magveto.hu ISBN 978-963-14-2939-8 Spiró György, 2011 Kocsiút éjjel Vacsora

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

NATAŠA KRAMBERGER PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA

NATAŠA KRAMBERGER PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA SAMPLE TRANSLATION NATAŠA KRAMBERGER SZEDER-ÉGBOLT PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA ORIGINAL TITLE: NEBESA V ROBIDAH:

Részletesebben

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Morajló tenger Bíró Krisztina 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! 1. rész - Úttalan utakon (2006-2008) HA MEGLÁTOM... Ha meglátom sötét árnyak Heves táncát bennem, Nyögve kiáltok távolba De senki

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Bűnmegelőzési tanácsok nyárra

Bűnmegelőzési tanácsok nyárra Benedek Elek: Reggeli dal (részlet) Fölkelt a méh is, döngicsél a réten, Zümmög a bogárka, röppenésre készen, Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban, Megfürödvén előbb harmatos virágban. Dalolj madár,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Multimédiás-hangjátékos lézer show esküvőre 2015

Multimédiás-hangjátékos lézer show esküvőre 2015 Multimédiás-hangjátékos lézer show esküvőre 2015 2 Információk: és esküvője év hó -n Helyszín: Telepítés: -tól -ig (kb 2 óra időtartam) Násznép érkezik: Műsor kezdés várhatóan: órakor Időtartam: kb 8 perc

Részletesebben

Nyelvtan. Most lássuk lépésről lépésre, hogy hogyan tanítunk meg valakit olvasni!

Nyelvtan. Most lássuk lépésről lépésre, hogy hogyan tanítunk meg valakit olvasni! Bevezető Ebben a könyvben megosztom a tapasztalataimat azzal kapcsolatosan, hogyan lehet valakit megtanítani olvasni. Izgalmas lehet mindazoknak, akiket érdekel a téma. Mit is lehet erről tudni, mit érdemes

Részletesebben

KÖNYV AZ ÕSVALAMIRÕL. Georg Groddeck

KÖNYV AZ ÕSVALAMIRÕL. Georg Groddeck Thalassa (7) 1996, 3: 118 122 KÖNYV AZ ÕSVALAMIRÕL (Részlet) Georg Groddeck Nem gondoltam volna, hogy ily KEMÉNY SZAVAKKAL képes MEGDORGÁLNI, Tisztelt Barátném. Ön világos okfejtést követel tõlem, pusztán

Részletesebben

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL MESTEREKRŐL Sok szó esik a régen élt és önmagát felismerő mesterekről, ám gyakran egyfajta misztikus ködbe burkolóznak bennünk, mintha elérhetetlenek, legendák volnának, amivé mi sosem válhatunk. Számtalan

Részletesebben

Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész)

Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész) Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész) NYÁRI lehetőségek az Óvodában 1. rész Fogjuk fel az óvoda nyári életét úgy, mintha táboroznánk! A legsivárabb lakótelepi óvodában is

Részletesebben