Mindenki törölgette a homlokáról a verítéket. Irgalmatlan hőség fojtogatott, már napok óta. Az egyik fogoly átszökött az építkezést elkülönítő

Átírás

1 VAVYA I FABLE Halálnak halálával Az öreg király egy szép napon így szóla három fiához: Menjetek, vágjátok le a tüzet okádó sárkány hét fejélt. Füstöljétek ki a pokolból az ördögöt és térítsétek igaz hitre! Legvégül pedig hintsétek a lábam elé az ég csillagait! Aki nem ál ja ki a próbát halálnak halálával hal! A fiúk elképedének apjuk óhajától csak a kisebbik királyfi vigyorog vala: - Egy szó mint száz, apám! Azt kívánod, tehát hogy legyünk zsaruk?! "Napfürdőhöz nem kell úszósapka." Maggie Beil Molnár Éva, 1989 A Furgon rendes tempóban haladt a nemrég aszfaltozott úton. Áthajtott a menekülő kocsiknak szánt csapda fölött - csak egy fémborítás sejttette, hogy szükség esetén az út elsáncolható. A szegélyező erdősáv és az elvadult bozótos még eltakarta az épületet, de olykor elővillant a magas kőfal egy-egy részlete, az egyik őrtorony komor ketrece. Ezekből a jelekből az erre tévedő is felismerte volna, hogy börtön felé tart. A furgon vezetője és kísérője nem foglalkozott észleleteivel. Számtalanszor meg tették ezt az utat oda-vissza: élelmiszert szállítottak a műintézmény konyhájára. A kocsi az épület előtti betontérségre gördült. Látogatási napokon ez a placc járművektől tarkállott, ezúttal üres volt a sofőr felmutatta igazolványát a sorompó mellett szobrozó Fegyveres őrnek. Néhány szót váltottak, majd a furgon tovább gurult. Ekkor egy kapu állta útját, de ezen is hamar átjutott, mint évek óta annyiszor. Behajtott a börtönudvarra, mely most azt a hatást keltette, mintha nemrég bombázást élt volna át. A szakadt, komor műintézmény a múlt örökségének számított; udvarán az évtizedek során elkoptatott betonborítást cserélték újabbra. Légkalapács, markoló, betonkeverő dolgozott. Néhány Fogoly segédkezett a munkásoknak, mérsékelt buzgalommal. Egy kisebb csoport a régi burkolatot bontotta és lapátolta, jóval mögöttük a frissen leterített betont egyengette egy másik csapat. Néhányan a szendvicsüket majszolták, gyümölcs- levet k0rtyolgattak, lógatták a lábukat. A furgon elhajtott mellettük, majd egy ajtóhoz farait, és megállt. A konyhai munkára beosztott Foglyok nyomban hozzákezdtek a lerakodáshoz. A furgon vezetője és társa beszélgetésbe elegyedett az őrökkel. Cigarettára gyújtottak, elfogadtak egy-egy pohár kávét. Az előző esti meccsről beszélgettek, aztán az inflációról, végül a nőkre terelődött a szó, törvényszerűen. Minden a rendes kerékvágásban haladt. Az épületben véget ért a reggelizés utolsó szakasza. Az őrök kötelességtudóan irányították az elítélteket: volt, aki visszatért cellájába, mások a napi munkához készülődtek. Rabruhás embermassza gyűrűzött. Mégis érződött a levegőben valami szokatlan. Talán a csend: a feszültség jele. Hiányoztak az otromba tréfák, ennek ellenére a férfiak élénknek rémlettek. Idősebb smasszerok ráéreztek a tekintetekben rebbenő Feszültségre; eltökélték, hogy résen lesznek, de egyelőre nem hozták szóba aggályaikat. A légkalapács messze hallatszó robajlásának tulajdonították az alig érezhető idegességet; az építkezés miatt napok óta korlátozott mozgási lehetőségeknek. A közelgő látogatásnak. A kánikulának. Az elítéltek egy csoportja kimehetett az udvarra. Fel-alá jártak az útépítés korlátjai mellett, néhányan egy darab szappant rugdaltak, mások a munkásokkal együttműködő társaikat heccelték. A rövid ideje gyanakodó smasszeroknak most ez tűnhetett fel a túljátszott jókedv. Mintha az ő figyelmüket akarnák elterelni valamiről.

2 Mindenki törölgette a homlokáról a verítéket. Irgalmatlan hőség fojtogatott, már napok óta. Az egyik fogoly átszökött az építkezést elkülönítő korláton, és felpattant a markológép vezetőfülkéjébe. Mintha csak társait akarná szórakoztatni, nevetgélve, megjegyzéseket hint, rá elindította a járművek elefántját. Két őr sietett oda, hogy leszedje a férfit. Ez alatt egy másik elítélt a betonkeverő volánja mögé vetette magát. Úgy rémlett, ki akarják tombolni magukat. Némi zűrzavar támadt odakint. Időközben a konyhai előkészítőben befejeződött a kirakodás. A furgon személyzete nem sietett, az őrökkel társalgott. A lárma hallatán az ablakhoz ballagtak, találgatták, mi folyhat az udvaron. - Balhéznak - legyintett az egyik smasszer. - Unatkoznak.Egy tetőtől-talpig tetovált fogoly, akit a testén pompázóképzőművészeti alkotások tiszteletére csak Tetováltnak neveztek;egy középtermetü, kölyökarcú férfi, gúnynevén Szüz és harmadik társuk, az óriási Yeti átsurrant az előkészítőn, az őrök és a furgon személyzetének háta mögött. Észrevétlenül kilopakodtak az ajtón, és felkapaszkodtak a hütőkocsi hátuljába. Belefeküdtek egy-egy hütőládába. Egy fogolytársuk becsukta a furgon hátsó ajtaját, és visszatért az előkészítőbe. Közötte a smasszerokkal, hogy végeztek. Ezután a hütőtérben tevékenykedő csoporthoz sietett, segített a szállítmány kicsomagolásában. Fagyasztott húsok, margarinkockák és más élelmiszerek alól fegyvereket szedtek elő. A markológép forgolódott a földhányások között. A betonkeverő nyi ásából fröcskölt a szürke massza. A munkások kiáltoztak, a foglyok őrjőngtek széles jókedvükben. Elhangzott az első figyelmeztető lővés. Aztán egy sorozat. A konyhában trécselő őrök gyorsan határoztak. A furgonnak szélsebesen el kell hagynia az épületet, mielőtt kirobban a balhé. Az egyik smasszer beleszólt a rádiójába. Szavait a kapuőrséghez intézte: - Engedjétek ki a kajásokat! Aztán egy lélek sem mehet se ki, se be. Így történt. A furgon nekilódult. Átszáguldott a hirtelen kinyíló és még gyorsabban bezáródó kapun, majd rávetette magát a sorompóra, mely renyhébben emelkedett a kelleténél. De ekkor már vad lövöldőzés hallatszott az épület felől, aztán egy robbanás. A hütökocsi vezetője padlóig nyomta a gázpedált. Elvitte emlékbe a Fél sorompót. Már messze jártak, amikor felüvöltött a bőrtön szirénája. Kimásztak a fagyasztóládákból. Szüz szája elkékült, ujjai meggémberedtek. De vigyorgott. Karját lengetve szökdécselt, hogy ereiben gyorsabban keringjen a vér. A Fagyasztóban dermesztő hideg volt, de a kocsi belsejét sem lehetett melegnek mondani. Yeti és Tetovált nem osztozott társa derültségén. IiWha arcukra száradt volna a bőr. Keménynek, elszántna k látszottak. - Príma, ha az ember számíthat a barátaira - mondta Szüz ugrándozás közben, szabadulásuk körülm nyeire célozva. A tetovált fellökte, :najd az et rü ő i túra nehezedve tagolta: - Hülye vagy. r i;i hülye: meghal.- Most pedig kiugrunk. és az ajtóval birkózott. Rövidesen kitekinthettek az elsuhanó út szürke szdla jára, a mellette rohanó fák zöldes mázára. Szűz hason fekve bámult felé. Fogvacogva megrázta a fejét. - Odaverji.k magunkat. Külör ben is, közei vagyunk roé. Elkapnak a zsaruk. :,lár hiztosa: r:asztottá:k őket. - Percről-percre közeledür;k a legfőbb ba;hoz - mcrrar, Tetovált, majd valamivel enyhültebben hozzátette: - Ugrás közben húzd össze magad, és gurulj. Ez a legfontosabb: gurulj Menj elsőnek. - Minek? - kérdezte Szűz.- várnak a barátaink. - Barátok!? - nevetett Yeti. - Amennyire barátja pók a

3 légynek. Indulás! Szüzzel az történt, ami a vonakodó ejtőrnyős-tanoncokkal szokott: úgyszólván kihajították a száguldó furgonból. Zuhanás közben ügyelt rá, hogy nyakát ne szegje, lábát ne törje. Őt Yeti, majd Tetovált követte. Amint földet értek, folytatták gurulásukat: az utat szegélyező árokig. A furgon vezetője észrevett valami mozgást a külső visszapillantó tükörben. Levette a lábát a gázról, feszülten figyelt hátrafelé. Hirtelen dermesztő félelem szállta meg. Akkoriban érzett így, amikor első útjait tette a börtönbe és vissza, amikor még minden alkalommal aprólékosan átvizsgálták a kocsiját, az áruját, őt magát. Az őrök gyanakvása beleoltotta a félelmet. Aztán rájött, hogy ez csak pszichózis. Idővel az ártatlan is bünösnek érzi magát, ha kitartóan bizonygatjákvétkességét. Lassan elhalkultak a szorongások, a gyanakvás légköre is felengedett körülötte, hiszen midannyiszor tiszta volt, akár a fehér bárány. Mostanában már csak rutinvizsgálatokkal fogadták, s csaknem bocsánatkérően végezték el ezeket. A lövőldözés, a pánikszerü távozás hangulata újraoltotta benne a régi érzéseket. Mintha mozgolódást látott volna a kocsi mögött, az úton. Mióta levette talpát a pedálról. a furgon érezhetően lelassult. A férfi hirtelen elszántsággal a fékre lépélt. Nem törődött társa kérdő tekintetével. az út szélére kormányozta, megállította a kocsit. Sóhajtva kiszállt. hátraballagott. Nyitva találta a rakodótér ajtaját. Belesett. de semmi gyanúsat nem Iátott odabenn, a ládák között. Talán rosszul csukták be az ajtót, de kinyílhatott a sietségtől is. A fér6 mégsem nyugodott meg. Bezárta a kocsi hátulját, s közben arra számított, hogy támadás érheti, csak nem tudta, melyik irányból kellene várnia. áörnyedt tartással, nyakába húzott fejjel mászott vissza a helyére. Társa ezúttal sem kérdezett semmit. De mereven nézte őt, s neki mondania kellett valamit. - Ideges vagyok - közölte vállvonogatva. áyújtást adott, rálépett a gázra. E percben gyülölte ezt az elhagyatott utat. a néptelen környéket, melyet éppen ezért kedvelt mostanáig. Itt a madár sem jár ilyenkor, mindig kedvére kíszáguldhatta magát, képzeleghetett, hogy autóversenyző, ami lenni akart, nem pedig férj és családapa, ami kevésbé akart lenni. Bekapcsolta a magnót. Csatlakozott az énekeshez. Még akkor is a bárgyú szöveget dalolgatta, amikor megpillantotta az út szélén parkoló cirkálót. A furgon közeledtére a terebélyes fekete kocsi megmozdult, majd lomhán megindult, olyan lassan, hogy a vezetőnek fékeznie kellett. Ekkor felhagyott a dúdolással, és a társára pillantott, de hiába várt tőle tanácsot. Megállt. A szedánból két férfi lépett elő. Jóllehet nem volt fegyver a kezükben, megjelenésük mégis megrémítette a vezetőt. A két fickó a furgon mellé lépett. Egyikük, egy tipikus gorilla, felszólt neki: - áyere utánunk. Ha nem hősködsz, nem leszel hősi

4 halott. - Ez szép - morogta magának a vezető. - Fel kellene jegyeznem. De ment a szedán után. Rövidesen lekanyarodtak az aszfaltútról, murván döcögtek, gödröket kerülgettek. Behajtottak az erdőbe. Fák közótt manővereztek. Már már lementek a térképről. Végre a szedán megállt. Kipattantak belőle az előbbi gorillák. Egyikük leszállította a furgon utasait. A másik a hátsó ajtóhoz sietett. Nehéz percek vánszorogtak el. A kocsi rakterében kutató férfi dühösen került elő. Arckifejezésének láttán újra kinyílt a szedán ajtaja. A kilépő 6ckó tüpettyes szövetből készült öltönyt viselt, nyakkendője kifogástalanul állt. - Volt valami rendkívüli a mai útján? ` - kérdezte komoran a hütőkocsi vezetőjétől. A férfi hátrált egy lépésnyit, mielőtt felelt volna. - A rabok balhéztak a börtönben. Sebtében kellett eljönnünk. Más nem volt. - Nem? - A jól öltözött fért kételkedni látszott. Harmincc éves lehetett. Nemrég borotválhatták, cipőjét tükörfényüre suvickolták, vállát finom parfüm illata lengte körül. - De - bólintott a furgon vezetője. Ha eddig reménykedett, hogy talán mégis nyomozókkal találkozott, az elegáns fickó Láttára fény gyúlt a homloka mögött, bántó élességü. - Láttam valamit a tükörből. Mintha leesett volna hátul egy csomag.. Megálltam. Nyitva volt a hátsó ajtó. A szövetöltönyös férfi volt az egyedüli, aki nem verítékezett a á forróságban. - Körülbelül milyen távolságra innen? - kérdezte ugodtan. A furgon vezetője úgy becsülte, hogy legfeljebb o-4 kiloéter lehetett. Vallatója alig komorodott el, amikor így szólt: 10 1j - Tudjátok-e, mit tettetek? Az élelmíszerek afatt fegyvereket juttattatok a börtönbe, s ezzel elősegítettétek a vérfürdőt. Ráadásul megszöktettetek három veszedelmes bünözőt. A férfi, aki soha nem lett autóversenyzö, de lett sofőr és családfö, csak a fejét ingatta. Lázálomnak rémlett a jelenet: a furgonban szólt a magnó, a fahangú énekes a kisangyalát csalogatta, hihetetlen volt az egész: a fák, a szedán, a tüpettyes öltöny. A gorülák zakója elöl elökerülő fegyverek. A lövések. A vezető felbukott. Társa megtántorodott, esetlen hátrabukfenccel a furgonig gurult, válla nekiütődött az egyik keréknek. Aztán a szedán ajtói becsapódtak. Hörrent a motor, hangja elnyomta a magnóból áradó örömzenét. A hütőkocsi a fák között m aradi. Szüz erősen sántított, de mennie kellett. Yeti belekarolt, már-már a levegőbe emelve vonszolta társát. Tetovált elöltük rohant, durván hárította el az elébe kerülő bokrok ágait, nehéz lépteinek zaját csak légvételei harsogták túl. - Nyomás - szólt hátra

5 időnként. - Ránk találnak azok a rohadékok. - Sose voltál normálís - zíhálta Szüz. - De most végképp megvesztél. Ők szabadítottak ki. Miért futunk előlük? Nem kapott választ. Tetovált felért a dombtetőre, lehasalt a magas, száraz Füben. Fél percig előremeredt, majd megfordult. Vigyor derüit az arcára. - Ott a tanya - intett a messzeségbe. Nem folytatta. Talpra szőkkent, megiramodott újra. Szüz megtorpant, a fejét rázta. Megpróbálta ellökni Yeti karját. - Nem csinálom - kiáltotta. Eltört a lábaml. - Az agyad, az tört el. Ha nem jössz, itt hagylak - ripakodott rá Yeti. - Nem te kellesz nekik. Ha megtalálnak, szó nélkül kinyírnak. Szüz halkan sírdogálva tovább sántikált. áyilkos napsütés Forralta a levegőt, megrándult lába pokolian fájt. Eddig azt hitte, ezentúl könnyebb lesz az élete. Csak könnyebb lehetett, mást nem tudott elképzelni. A sitten rohadhatott volna élete végéig. Mindössze azért, mert egy fegyveres összecsapás során elhullott néhány rendőr A tárgyaláson bemutatták a hullákból kiszedett golyókat, s egy öntelt szakértő kijelentette, hogy azok az ő géppisztolyából származnak. Kár, hogy csak néhány zsaru maradt ott. Mindet le kellett volna kaszálni, 1e Szüznek eszébe jutott, hogyan esett fogságba. Egy farrnergúnyás spiné kapta el. Egyszerüen lekapcsolta őt, akár egy risszrossz taknyost, hiába volt a kezében a géppisztoly. Persze, a nő a tárgyaláson is megjelent. De ő megjegyezte minden vonását, tudja a nevét. Megtalálja a spinét. Shanon Bogle rútul fogja végezni. De milyen rütu(! Szüz nekilódult. Nem vészes a lába. Csak egy rándulás. Rendbejön. Tetováltéknak igazuk lehet. Nagykutyák segítettek a szabadulásban, eddig sem értette, miért. Majd megtudja. Előbb biztonságba kell jutniuk. A zsaruk megjelenésére is számítani lehet, hiszen a börtönben áll a bál. Tetovált a tanyaépület közelébe ért. Látott egy ígéretesjármüvet, egy csodaszép dzsipet. Mielőtt elkötnék, arról is meg kell győződni, van-e valaki a közelben, aki ellenezhetné ezt. Vörős szőrá macska hevert a küszöbön, eltikkasztotta a meleg, unottan pillantott a közeledő fér6ra, majd hunyorgott egyet, s megnyalta a bajuszát. Tetovált megtorpant. Kutyára számított; a tanyaház mőgül lónyerités hallatszott. Felcsillant a szeme. A terepjáróval kénytelenek lennének az úton haladni, és üldözőik valamelyike hamarosan ki is szúrná őket. Az épület mögött két ló legelészett. Nyugodtan fogadták az emberek közeledését. Tetovált megsimogatta a fekete kanca fehér sávos homlokát, megragadta a kantárszárat, és a hátára iendüll Intett Szüznek: üljön fel mögé. Yeti nyögdécselve felmászott a másik lóra, sarkát belevágta az állat oldalába. Az erdő felé vették az irányt. Hamarosan eltüntek a fák között. A szedán a tanya mellé érkezett. A két gorilla kiugrott belőle.

6 Fiülőnös óvatossággal közelítették meg az épületet. Pisztolyukat támadásra készen kézben tartották. Elmentek a blazírt macska mellett, kőrbejárták a házat és a toldaléképületeket. Belöktek egy ablakot, végigkutatták a lakóhelyiségeket, fellopakodtak a padlásra, vasvillával átfésülték a padlóra terített szalmát. A tüpettyes öltönyt viselő férfi küépett a kocsiból. Cipőjét szinte r-;, nyomban belepte az udvar finoman szállongó pora. Yeti jutott eszébe, a mázsa fölötti, széles vállü, jókora lábú fickó. Egy ilyen monstrum óhatatlanul otthagyja lenyomatát, amerre jár. A férfi lehajolt, figyelmesen nézegette a földet. Végre megpil-..:lantotta egy sarok rajzát, majd mind több jelet észlelt. Néhány ';,perc múlva úgy olvasott a tanyaudvar porából, mint kedvenc 1o lapjából. Felismerte a tyúkok és a macska talpának nyomát, egy gumicsizma recés lenyomatát: ez utóbbiből rengeteg látszott, a gazdáé lehetett. Ezek a rajzok összefolytak, egymásba vesztek, de a férfi céltudatosan haladt előre, Yeti kissé jobbra nehezedő járásánakjól látható vonalát követve. Így ért az épület mögé. Amikor a két gorilla némi szalmával borítva előkerült, a tüpettyes öltönybe bújt főnök közölte velük: - Lóháton léptek le. Több eszük van, mint gondoltam. - Nem látszott gondterheltnek. Visszasétált a szedánhoz, társai követték. A terebélyes kocsi nem farolt vissza az útra. A rosszabbikon döcögött előre. Hátulról, a börtönhöz vezető irányból elmosódó szirénaszó hallatszott. Rövidesen néhány helikopter is megjelent a magasban, dübörögve fúrták át magukat a csaknem izzó levegőn a forróságtól kífakult ég alatt. Az őltönyös férfi kényelmesen hátradőlt a sofőr mellett. Cigarettát tolt a szája sarkába. Némán vigyorgott. A lázadás nem a terv szerint alakult. Az őrtornyokban felügyelő fegyveresek néhány perc alatt visszaszorították az épületben vaktában lövöldöző rabokat. Átmenetileg patthelyzet alakult ki. Az elítéltek túszul ejtették az igazgatót, néhány építőmunkást és a lefegyverzett smasszerokat. Egy kisebb csoport ezekre ügyelt, egy másik azokra a rabokra, akik megtagadták, hogy részt vegyenek a zendülésben. Az események szellemi vezére, Josh Spitz, 46 esztendős férfi, akit terrorista akciókért ítéltek el, egyelőre úgy vélte, kézben tartja az irányítást. Az irodában ült, ölében a telefonkészülékkel. A sokadik szerkesztőséget tárcsázta, majd újra elismételte a vonal végén jelentkező, soron lévő újságírónak a történteket, aztán rátért a lázadók követeléseire. Mire a vonal elnémult - feltehetően a rendőrség közbenjárására - Josh Spitz tudatta a külvilággal a börtönlakók ultimátumát. A madár sem járta környéken álló kivénhedt épület néhány óra múlva hadszíntérre hasonlított. A falakon belül Spitz és társai vezényeltek. Az ablakok lőrésekre hasonlítottak. Az udvaron holtak hevertek, néhány sebesült vánszorgott a kapu felé. Az őrtornyokban fogytán volt a muníció, de a helikopterek érkezése véget vetett ennek a gondnak.

7 A kőfalon kívül furgonok és személykocsik sorakoztak, férfiak hemzsegtek állig fegyverben: rohamrendőrök, különleges osztagosok, civilek. 14 A sajtó sem sokáig váratott magára, előbb csak néhány helikopter érkezett. Jöttüket éles hangú párbeszédek jelezték az éterben. A börtönkörnyéki légtér robajlott a tévétársaságok és a rendőrség egymással szócsatázó szitakötőitől. Idő kellett hozzá, hogy a sajtószabadság és egyéb jogok tisztázásával némi rend alakuljon ki Fenn és lenn. Az idegek próbája következett. Spitz szabad eltávozást követelt csoportjának, s csupán mellesleg hozta szóba a börtön kiszolgált, siralmas állapotát. Javasolta az épület lebontását. Ha ő fel nem robbantja. Tárgyalópartnerei húzták az időt. A különféle csoportok lázasan tevékenykedtek. A különleges osztag azon tanakodott, hogyan rohamozhatná meg a börtönt anélkül, hogy a túszoknak bántódása essék. Egy másik csapat a sebesültek kimenekítését tüzte ki célul, miután Spitz kereken kijelentette, hogy mentőkocsit nem enged be az udvarra. A rendötség képviselői a következő kérdések megfejtésével foglalkoztak: hogyan jutottak Fegyverek az elítéltek kezébe?, mi módon szerveződött meg a zendülés?, kik segítettek ebben kívülről? Listát kértek a rabokról. a hozzájuk bejáró üg5wédekről, látogatókról. Nyomozók légiói indultak a börtönt ellátó cégek, intézmények nyomára. Szakértőket mozgósítottak. Felmerült az is: megszökhetett-e valaki a kezdeti felfordulásban? Egyelőre elvetették ennek lehetőségét. Chunky Breslau elbúcsúzott haverjaitól, és elindult hazafelé. Az alkonyi szürkülettel bírkózó. neonfényeket gyújtogató utcán vett egy tölcsér fagylaltot, meg-megállt a kirakatok előtt. Nem tulzottan sietett, anyjára gondolt, akit magában csak Ügyésznőnek szólított, méltán. Laurie Breslau rettegett ügyész volt, de,.:- nemcsak hivatalában, otthon is gyakorolta szigorát. Chunky úgy =:-r vette, ennek nem kis szerepe lehetett apja korai szívbetegséében, de ezt nemigen emlegette, még tréfából sem. Anyjának sem volt humorérzéke, apjáét elölte a betegség. Nem látszott vonzó perspektívának a hazatérés. Egy tizenöt vas fiú aligha lelkesedik attól a gondolattól, hogy családi sacsora 'a, melyet egy búskom.or alkalmazott szolgál fel a búskomor Jeának és a zord tekintetü anyának. ezés közben egyetlen alkalom sem marad kihasználatlanul, ikor fel lehet hívni a figyelmét a Fnom viselkedés áthá hatat- 15 tan szabályaira. Természetesen szóba kerül majd, hol töltötte a délutánt, de nem utolsó kérdés az sem: kikkel. Chunky kieszelt magának egy lányt, méghozzá egy megfelelő lányt, aki ellen anyja nem emelhet kifogást. Valójában nem különösebben izgatták a nők, egyelőre. De azt mégsem adhatta elő otthon, hogy

8 mozitran volt, méghozzá két olyan sráccal, akik semmiképpen sem nyerhették meg az anya tetszését. Ha már itt tartott, kellemesebbnek vélte, ha inkább a filmre gondol. Az a neki való világ. Szabadság, vagányság, férfias mókák. Száguldó kocsik, rekedtes hangú fenegyerekek, ingatag nők. Chunkylenyelte a fagylalt utolsójeges falatját, majd rágógumit lökött a szájába. Zsebre vágta a kezét, lelassított. Nézegette a körülötte járkáló embereket. Kikerült egy ész nélkül gördeszkázó srácot, kitért egy kábítószeres cigarettát tukmálgató fickó útjából, átballagott a zebrán, át a parkon. A zőldből kiérve csendesebb környék fogadta. A filmben hallott dalt fütyülve lépegetett ajárda szélén, azt figyelve, kerül-e lába elé kavics, sörösdoboz, apró szemét, amit rugdalhatna. Ahogyhazafelé közeledett, egyrejobban elhatalmasodottrajta a szorongás. áyorsan utánaszámolt, hány évet kell még lehúznia az Ügyésznő rabságában, de csak egy nappal lett öregebb, mióta ennek utoljára utánajárt. Legalább két órányi tanulást varrnak a nyakába, ha túl lesz a nyomasztó vacsorán, ezt le merte volna fogadni. Felfújta a rágógumit, leéyintett egyet, és inkább arról fantáziált, mit tenne, ha öt is üzőbe venné egy kocsi, mint a filmbéli hőst. A ckó kitünően kivágta magát, a hősök örök mázlisták. Erről megint az anyja jutott eszébe. Az Ügyésznő lszánt küzdelmet folytato:t az efféle nlmek ellen, és ha általános betiltásukat hiába szor a;mazta is, etthoi mindensetre Irndeite a bojkottot. Chur-tky szipte büszke volt, hogy kijátszotta a tilalmat. Iéenis, sz nveáélvesen sz~reti a kalandfilmeket, többre tartja a iár;ún!es,j mozdáson alapuló sportokat azoknál, me!yeket az u, aái erezúra endedélyezezt számára. Titkon önvédelmi klubba jár v, tthon is felszreltetea olyan sporteszközöket - bordásfalat, rzy ;jtót -, mely,eken izmait fejieszthette. Néha eltünődött azon, fc lalkoztatná-e mindez. ha nem lenne tilos. Ha szabadabb '. a.maszélete lenne, nem inkább a lányokat kajtatná, videójátel okkal szórakozna, otthon tespedne? Chunky kiszúrt egy szürke kocsit, amely lassú tempóban araszolt.lőre az utcában, mintha legalábbis turistákkal lenne m.e töm;e. ak:k a városrész minden egyes kövét egyenlsént óhajtják megtekinteni és emlékezetükbe vésni. Elvigyorodott. Vonzódott a különös emberekhez. Azokhoz, akiktől az anyja lesápadt, rideggé vált. Pontosan - azokhoz, akik vállalni merték a másságukat. Chunky nems csodálkozott volna, ha egy napon valaki bombát rejtene anyja s szoknyája alá, pillája sem rebbenne, ha egyszer az Ügyésznő úgy.:. jönne haza, hogy monoklit hord a szeme alatt. Chunky Breslau elmerült ezekben a fantáziákban. Nem kívánta anyja halálát, játékosan képzelgett valami komikus bosszúakción. Igen, mi lenne, ha az ő szigorú anyjáról egy napon kiderülne, hogy titkon árulja a testét, esetleg lóversenyezik.

9 Elnevette magát. Sajnálta, hogy ez lehetetlen.t,. Lelépett ajárdáról. Elindult az úttesten. Nyugodtan átért volna a feltételezett turistákkal tömött lassú kocsi elölt. Vigyorogva azti a. gondolta, akár leülhetne elé az útra, egy parti sakkra. A szürke kocsi motorja felpőrgött. Chunky látta, hogy fellobbannak és egyre nőnek a reflektorok. Megdermedt csodálkozásában, egy tizedmásodpercre a földbe gyökerezett a lába. Aztán azt is tudta, hogy nem futhat el, késő mát g --- Chunky Breslau feldobta magát a tevegöbe, olyan közel a kocsi",, orrához, hogy az arrajárók úgy látták, mintha az ütközés emelte iít volna a magasba. A fiú teste a szélvédöüveg és a tetö találkozásánál érte a karosszériát. A kocsi lendülete segítette át a holtponton: nem zuhant vissza, felperdült a tetőre. A tetőn átgurulva nagyotyy.f-a csattant a csomagtérfedélen, majd az aszfalton. ar a a A szürke autó továbbszáguldott. A nyomában járó kocsi "időben megállt ahhoz, hogy ne menjen keresztül Chunky ta Breslau ernyedt testén. IA fiú lehunyt szemmel feküdt az úton. Egyik karja különös.á : szőgben a dereka alá szorult, halántéka vérzett. Lélegzett.aga; A gázoló kocsiban ülő férfiak nem néztek hátra. Az érdekelte oket, hogy mielőbb eltünjenek a közelből. A kormányt markoló hatalmas termetü férfinak volt egy furcsa, zavaró érzése: mintha a fiu fergrott volna a tetöre, mintha a motorháztetö nem ütött,t5ego volna rajta. De ez eléggé lehetetlennek látszott, tehát a férfi 1 fültette magát bizonytalanságán. Alder bíró egyedüí élt egy kertvárosi házban. Magánakvaló ember hírében állt, szomszédaival udvarias, ámde távolságtartó viszonyban volt. Csak egyetlen személlyel tett kivételt, egy ötéves 17 gyerekkel, jobboldali szomszédja fiával. Őt naponta áthívta a kertjébe, szörpöt kevert neki, mesékkel szórakoztatta. Nem feledkezett meg a kisfiú névnapjáról, legutóbb építőjátékot vett neki. Ezen a napon Tiny nem látogatta meg Alder bírót, mert szülei elvitték őt a nagymamához. A fehér bajuszú, hatvanéves férfi alkonyattájt érkezett haza. Kiült a kerjébe, olvasgatott, elkortyolt egy pohár jeges whiskyt: Amikor belátta, hogy Tiny aligha jön meg sötétedés előtt, tehát szülei már nem engedik át hozzá, Fogta a poharát, és bevonult a nappaliba. Bekapcsolta a tévét, operakőzvetítést nézett. Csocsoszán dalát hallgatva elkerülte figyelmét az ajtó nyikordulása. A léptek neszét felfogták a vastag szőnyegek. A lövés zaját a hangtompító változtatta halk pukkanássá. Tiny a kapu elé gördülő kocsiból nézte a szomszéd házból előlépő férfit. Elcsodálkozott a láttára. Előrehajolt, és meglökte anyja vállát. Mire sikerült szülei figyelmét felhívnia a furcsaságra, az idegen beült egy szürke autóba és becs kta az ajtóá - Miért volt a bácsinak kifestve az arca? - kérdezte Tiny. Apja vállat vont: - Lehet, hogy néni volt - felelte. A szürke

10 kocsi ablakai zárva voltak, nyilván a légkondicionálás miatt, az üveg sötét színe nem engedte, hogy átlásson rajta. A kisfit; erősködőit: - Bácsi volt. Csillagok voltak a homlokára festve, meg az egyik arcára. A másikra meg a hold. - Az embereknek egy arcuk van - mondta az anyja, oda sem nézve. Alig egy órája értesült apja súlyos betegségéről. Lekötötték a gondolatai. Tiny FeIFújta magát és nyafogó hangot hallatott, mint mindig, ha nem 6gyeitek rá. Apja megszánta. - ArcFél - sóhajtotta. - Van bal arctél és jobb arcféi. Miből gondolod, hogy tetovált bácsik járnak a barátodhoz? Alder úr komoly ember, nem tart -kapcsolatot gyanús fickókkal. - Mi az a tetovált? - kérdezte Tiny. Kocsijuk a garázsba gördült. Anyja kinyitotta az ajtókat. Apja elmagyarázta, hogy az idegen bácsinak nem festés lehetett az arcán. - Átmegyek Nick bácsihoz, és megkérdezem tőle - felelte Tiny. Biztosra vette, hogy apja átejti. Az idegen arca festve volt, mint az indiánfilmekben. - Vacsorázni mész - rivallt rá az anyja. - Ugy van - tódította az apja, miközben letelepedett foteljébe, és felvette az újságot. Egy pillanatra átfutott agyán a gondolat: Eurcsa látogatója lehetett a bírónak: de aztán elmerült a 18 sportrovatban. Tiny mondott már ennél vadabb dolgokat is. A kontyos nőkre mindannyiszor torka szakadtából rákiált: - Néni! Púpos a fejedl Alder bíró nem halt meg azonnal. Sokáig vérzett még a tarka szőnyegen, jóllehet nem volt eszméleténél egy pillanatig sem. A 666-os körzet néhány nyomozója a rendes évi névnapi összejövetelre igyekezett. Ehhez a hagyományhoz akkor is ragaszkodtak - csúfnévnapnak nevezték -, ha időközben sajnálatos események történtek vendéglátójukkal. Shanont alig fél évvel ezelőtt Faképnél hagyta a barátja, s ettől a lány komoly személyiségváltozáson ment keresztüi. Korábban sem nyájasságát hozták fel legfőbb erényeként, azóta azonban valósággal megveszett, bár ehhez az is hozzájárulhatott, hogy nem sokkal a szakítás előtt csaknem otti agyta a fogát egy akcióban. Mindezt átgondolva, a társaság kissé szorongva nézett a rá váró órák elébe, miközben az ajtó előtt álldogált. A jóképü fodra egy utolsó kísérletet tett, hogy meglépjen, de jeff a karjánál fogva visszarángatta. Az egyik szomszédos lakásból falrepesztő kopácsolás hallatszott,jóllehet későrejárt. Úgy festett, valaki egyszer és mindenkorra rászánta magát a ház szétverésére. - Lelövöm - mondta Shanon, amikor végre ajtót nyitott. A nyúlánk fafal nő a zajforrás felé bökött az ujjával, majd félrehúzódott, hogy társai beléphessenek. Amikor ki-ki elhelyezkedett a nappaliban, egy darabig kétségbeesett ábrázattal hallgatták a falbontó lármáját. A kanapé Fölött meg-megrezzent

11 egy hanyagul feltüzött plakát, a háziasszony kedvence. A képen egy szerencsétlenüljártbanán látszott: vörös köröm hasítottvégig az oldalán, s amerre elhaladt, vércsíkot húzott a Fallikus jelképként is Felfogható gyümölcsön. - Új szomszédod van? - próbálta túlharsogni a lármát Mona, a barátnő. - Új - Feleite tömören Shanon. Poharakkal zsúfolt tálcát tett az asztalra, majd gondolt egyet, és válltokba dugott fegyverét is mellé hajította. A falra pillantott, mely még állt, de a túlfelén nagyon iparkodott valaki, hogy ledöntse. - Bontsunk pezsgőt - javasolta jeff. A magas, fekete férfi vékony volt és teljesen kopasz, mégsem Nadrágszíjnak nevezte magát, jóllehet ő volt a társaság csúfnév-osztója. - Boldog névnapot! - kiáltotta Mona. 19 Ekkor egy falatnyi vakolat pottyant Indra mézszőke hajába a mennyezetről. - E r pillanati - Eddig tartott és nem tovább, amíg Shanon belebújtatta fejét, karját aválltok szijaiba. Kipróbálta, keze ügyére esik-e a stukker és már ment is. Kilépett a teraszajtón, átpattant az elválasztó korlát fölött, és a szomszédnál termett. A magára hagyott társaság rosszat sejtve, csendben hallgatózott, néhányan fintoro tak. Előbb megszakadt a döngölés. Aztán feldőlt valami nagyobb tárgy. Ha nem ember, akkor létra. Végül felcsattant Shanon kivételesen mély, rekedtes han ja. Szavait nem értették, de szigorát nem vonhatták kétsé be. Egy perc múlva újra előttük állt a lány. Kissé kipirulva felkapta a pezs ősüveget, és kitépte belőle a dugót. Hófehér hab forrt az asztalon, szőnyegen. - A tahó - panaszolta Shanon - fenn áll a létra tetején, a walkmanje üvölt a fülébe, ettől aztán nem is hallja, hogy harsog tőle az egész ház. - Lelőtted? - kérdezte óvatosan Jeff. - Nem kellett. Kirántottam alóla a létrát. Azt mondta, mélyedést készít a falba, aztán majd bepolcozza. Mit szóltok? - Boldog névnapot - próbálkozott újra Mona. Na yjából itt tartott, amikor a szomszéd arra az elhatározásra jutott, hogy viszonozza a látogatást. A férfi, aki talán kezdte felfogni, mi történt vele néhány perccel ezelőtt, és szükségesnek látta megfogalmazni, mi erről a véleménye, a teraszajtó felől érkezett. Harmincas éveiben járó, szakállas hckó volt, tetőföl-talpig mészporral borítva. Kék szeme szikrázott a dühtől. Shanonra bökött az ujjával. - Vegye tudomásul, hogy rendőrt hívok. Ad egy: magánlaksértés. Ad kettő: garázdaság. Ad három: fegyveres támadás. Még azt is a nyakába varrhatom, hogy meg akart erőszakolni. Jeff széles vigyorral előrelépett, és a háborgó férfi kezébe nyomott egy poharat. - Igyál, falvájó testvérem. Épp a névnapunkat ünnepeljük. Az a nő, akire az ujjadat szegezed: Shanon Bogle. Mellesleg zsaru, akárcsak mi. Egyszer kihallgatott egy

12 fickót, azzal sem bánt külőnbül, mint teveled. A tag rámeredt: "Mondja, maga mindig üyen pikírt?" Bübájos szomszédnődet szólítsd nyugodtan Pikírtnek, mindenki így hívja. Én vagyok Ekrazit. A másik lány Mona Lisa, de vigyázz, mert szerény mosolya csalóka. Veszedelmes is tud lenní. Ez itt Eh Bien, aki minden ügynek a végérejác Ajóarcú fehér ember neve lndra. Öt eredetileg is így hívták. - Indra? Ez nem női név? - érdeklődőit a látogató, korábbi dühéről csaknem megfeledkezve. Jeff vigyorogva folytatta: - Indra felnőtt békességben, naponta legfeljebb huszan-harmincan kérdezték, miért visel női nevet. Nekem kellett kiderítenem, hogy neve egy keleti istenkirályéval azonos, aki a sötét erők ártalmas hatásától óvja az eget, földet, embert. Az elnevezés nagyon is talál a személyiséghez. Indra afféle csúcsmen. Foglalj helyet köztünk, és igyál, addig sem kopácsolsz. Ami fenyegetéseidet illeti, felejtsd el őket. Megbírságolhatnánk, de nem tesszük. Leitatunk. - Hé - mondta lassan Shanon -, ezt a pasast nem szeretem a lakásomban. - Csak idő kérdése, úgyis átjött volna - meredt rá Ekrazit. - A fallal együtt. Indra a tükör előtt igazgatta a haját: - Essünk túl az ünneplésen. Nekem mindjárt mennem kell. - Raban Melotti vagyok - tudatta a mészporos látogató, némileg megnyugodva Ekrazit porcelánmosolyától. - Mive1 foglalkozol, ha nem a falat bontod? - kérdezte a göndör hajú Eh Bien. - Orvos vagyok - vallotta Melotti. A banános plakátot nézegetve többször felszisszent, Szakálláról fehér por szitált. - Isteni - morogta Indra. Eljött a tükörtői, de nem ültvissza a helyére. Állva is pont olyan benyomást keltett, mint aki tükön Cal. - Pikírtre ráférne egy pszichiáter. - Nőgyógyász volnék - sajnálkozott Melotti. Egyre a banánon végighúzódó vércsíkot mustrálta. Aztán kütta a perzsőjét. - Áh - örvendezett Ekrazit. - Íme, Fürge Ujjak, a nögyógyász. Boldog névnapot. Mit keresel ezen a Iepra környéken? Tán angyalcsinálásért kihajítottak az állásodból? Hogyjőn ahhoz egy doktor, hogy önkezével vessen véget a közfalaknak? Melotti vállat vont. - Szabadsá ot vettem ki. Válófélben vagyok. Enyhén szólva betett nekem a procedúra. A falbontás relaxál. Ennyi a curriculum vitae. Pikírt felpillantott a poharából. - Nincs magának egy szinkronizáit változata? Melotti elvigyorodott. Alaposan megnézte az előtte ülő rövid hajú, már már fiús nőt. Nem tudta megálapítani a korát: lehetett huszonöt, de akár harminckétéves is. Ismeretségük röpke percei alatt nem sok báj sugárzott belőle. Vékony alakjának részleteit elfedte a lezser farmeröltözet. A másik nő, Mona is borzasra nyírt e0

13 hajat viselt, imitt-amott gőmbőlyübbnek látszott Pikírtnél, de az ő alakját is bő szabású farmerhalmi bújtatta el Melotti tekintete elől. Shanon erőltetett mosollyal kortyolgatta a perzsgőjét, később vodkát töltőit. Társai úgy tettek, mintha nem vennék észre szórakozottá váló pillantását: mintha nem tudnák, hogy nem Fgyel rájuk, máshol járnak a gondolatai, egészén máshol, Fél éve mát Viszonzásul Shanon nem említette, mennyire idegesítik az ostoba névnapi ajándékok: a kopasz Ekrazitnak szánt hajkefe, a mézszőke Indra hajcsavarói, a szende Mona mezíden Férfival ékesített autóillatosítója, a túlfütött Eh Biennels adott felhúzható gyorsvonat. Ő, Shanon egy doboz szivart kapott, célzásul nem éppen nőies természetére. Melotti úgy ment el, ahogyjött: az erkélyen keresztül. Kisvártatva kőverte példáját a társaság többi férfitagja, az ajtón át. Mona maradt. - Itt alhatok - mondta. Shanon a Fejét rázta. - Nem kell. Nincs semmi bajom. - De igen, látom. Akarsz beszélgetni? - Nem akarok. Ne kezelj úgy, mint egy lelki sérültet. Kutya bajom. - Frászt - Felelte Mona. - Még mindig nem vagy túl rajta. - Dehogynem - bizonykodott Shanon. Kicsavarta a vodkásüveget. - Abszolút túl vagyok rajta. Mindenen. Az új szomszéd megint hallatott magáról. Mivel belátta, hogy éjjel egykor a döngölés tényleg nem helyénvaló, csendesebb elfoglaltságba kezdett: a falat csiszolta. Ennyi jószándékkal akár Pikírt idegeit is cirógathatta volna, drótkefével. Mona látta, hogy Shanon kész. Ránevetett: - Oké. Magadra hagylak Elviszem a kocsidat. Reggel érted jövök. - Mi lesz reggel? - Pikírtet megdöbbentette a felfedezés: a világ bizony Folytatódik. Jönnek a holnapok. - Le tudsz feküdni? - FeIállni nem tudok - közölte Shanon. Egy üveg pezsgővel szemezett. Amikor a figyelmes Mona eltüntette a palackot, Pikírt a füiére tapasztotta tenyerét. - Ó, a francba - suttogta. - Menj a Francba. Vidd a kocsimat. A nőgyógyászt is Felkaphatnád. Mona felsóhajtott. - Tudod, hogy nálam szóba semjöhet más férfi, csakis Indra. Shanon bólintott. - Utálom Indrát. - Viszonzottan - felelte Mona. - A nagyobb baj az, hogy engem sem szeret - Téged szeret. Csak még nem tünt fel neki, hogy nő vagy. De amúgy kedvel. - Talán majd most. Nemrég otthagyta a nője, tudtad?l Talán észrevesz végre. - Otthagyási hullám söpört végig a kontinensen. Aludni akarok. Mona felkapta a kocsi kulcsait. Tekintete találkozott a fürdőszobába vonuló Shanonéval. Egymásra mosolyogtak. Évek óta tartott a barátságuk, jó ideje párban dolgoztak, jóllehet Pikírttel nehéz volt kijönni, magáról beszéltetni pedig végképp nem

14 lehetett. Fél éve is együtt voltak, amikor Shanon bajba került. Megmenekülése éjszakáján először és utoljára sírt Mona vállán. A lány becsukta az ajtót maga mögött. Kisétált a házból. A kocsi mellé érne felnézett az elsö emeleti erkélysorra. A nőgyógyász lakása Fényárban úszott, a nyitott teraszajtó fehér port szürt a szabadba. Monát váratlanul érte a támadás. Egy kar fonódott a nyaka köré. Kemény térd döfött a hátába. Megroppant a gerince. Felütőtte a könyökét. Érezte, hogy csontba talál. Langyos nedvesség Fröccsent a karjára. Nyaka körül meglazult a szorítás. Hiába szabadult meg a háta mögött álló férftól. Amikor futni próbált, emberhegy magasodott fel előtte. Ökől zuhant a vállára, mellkasára. Leroskadt. Erőt gyüjtött, hogy elfuthasson. Az emberhegy karja újra lesújtott. Shanon kilépett az erkélyre. Jól tudta, feje már ki nem szellőzhet, megtelt vodkagőzzel. Legfeljebb alvással enyhíthetné a bajt. Kábultan megkapaszkodott a korlátban, és mélyet lélegzett. Ekkor pillantotta meg a kocsija melletti mozgolódást. Mona a földön feküdt, testére ökölcsapások zuhogtak, nem mozdult. Shanon kiáltott valamit, de közben már a nappaliban termett. Felmarkolta fegyverét. Néhány hosszú lépéssel megtette az odavissza utat. Szinte célzás nélkül lőtt. Az emberhegy megdermedt egy ütés lendületében, aztán a vállához kapott. Eltorzult vonású arc fordult az erkély Felé. Shanon gondölkodás nélkül átvetette magát a korlát Főlött. Zuhantában felhúzta a térdét. A ház előtti fübe érkezett, gurultában elejtette pisztolyát. Egyelőre nem vett tudomást a bal bokájába hasító fájdalomról. Visszahemperedett a Fegyverért, és megragadta. Lővések csattantak. ee eo Shanon fekve maradt, araszolva, gördülve egy kocsi fedezékébe igyekezett. Fuldokló, pánikba esett ember légvételét, halk jajdulásait hallotta. A sajátját. Meg kellett támasztania a könyökét, hogy ne reszkessen a keze. Az eldördülő pisztoly csaknem letépte a csuklóját. Az emberhegy felordított, elejtette fegyverét. Otthagyta a mozdulatlan Monát, és egy sötétszürke Maseratihoz sántikált. Vérnyomok csillantak mögötte a gyéren megvilágított aszfalton. Társa követte, a visszavonulást szapora lövöldözéssel fedezve. Shanon megcélozta a Maserati. abroncsát. A pisztoly kiszakította magát a kezéből. A kocsi motorja felpőrgőtt, a kipufogó Füstfelieget okádott, bevágódtak az ajtók. - Úristen - nyöszörgött Shanon. Odakúszott a bizarr testheiyzetben fekvő Monához. - Úristen - jajdult újra, amikor megérintette. Fel akart pattanni, de hal lába felmondta a

15 szolgálatot. A Maserati eltünt az éjszakában. Nem mehetett utána, Monán kellett se ítenie. Elvonszolta magát a kocsijáig. Az ajtóban találta a kulcsot. Bemászott az elsö ülésre. A rádíó után tapogatott. Elóször mentőt hívott, utána kérte a járőrkocsik segítségét. A Maserati rendszámát csak hiányosan tudta megmondani. Kérte, a kórházakban kötőzzenek egy nagy termetü, jobb vállán és bal lábán lött sebből vérző férfit. Ha jelentkezik. Ezután visszabicegett Monához. Leült mellé, ölbe vette a fejét. Kisímította a hajat a homlokából. A halott nő homlokából. A börtön körül ali változott a helyzet. A különleges osztag korábbi ltisérlete felsült. Nem sikerült a tetőn át az épületbe, hatolni. A próbálkozás egy túsz életébe került. josh 5pitz és társai nem aludtak. Ennek olykor petárdák hajigálásával adták jelét. Füst kavargott. A terrorista időnként megerősítette követeléseit. Néhány társával együtt szabadon óhajtott távozni. Az itt maradókról sem feledkezett meg. Részükre más - korszerübb - bőrtönökben való elhelyezést követelt, teievíziöt, telefont, intim látogatási lehetőségeket. Amikor az is felmerült, hogy az elítéltek a la carte menüböl étkezhessenek és ruhájukat neves tervezők kreálják, többen hinni vélték: josh Spitz hülyét akar csinálni a rendőrökből. Egy elmeszakértő úgy gondolta, a bünözőt már csak hajszái választja el attól, hogy ámokfutásra váltson. Rendőrök légiói keresték a kereskedelmi cég Furgonját, amely reggel az utolsó pillanatban hagyta el a börtönt, de azóta sem érkezett meg sehová. tvyomozók faggatták a hütőkocsi személyzetének hozzátartozóit. Alapos okkal feltételezték, hogy a fegyverek ezen az úton kerültek az elítéltekhez. A helyi rendőrségen rendezték be az üggyel foglalkozó apparátus föhadiszállását. A börtönt körülzáró csoportokkal rádiókapcsolatot tartottak fenn. Az elítéltek névsorát, bünlajstromát elemezték, megpróbálták megállapítani, kik lehetnek azok a személyek, akik természetüknél Fogva hajlamosakhasonló zendülés kivitelezésére. Josh Spitz ügyvédje és volt felesége nehéz örákat élt át. Váltott nyomozók faggatták öket. Tudni akarták, honnan származott a külső segítség a lázadáshoz. De más is megfordult a fejükben: a terrorista gyengéjét kutatták. Ebben a kérdésben az asszony bizonyult segítőkészebbnek. Kiderült, hogy Josh Spitznek van egy lánya az első házasságából, Lena Spitz. A huszonkét éves lány az apja kedvence, talán az egyetlen, akit a bünöző szenvedélyesen szeret. A helyi rendötség nem tudott mit kezdeni az egyik tanyagazda bejelentésével. Látható volt, hogy fontosabb dolguk is akad, mint két ló eltünésének felderitése. Megértés híján a gazda az épület körül gyülekező újságíróknak panaszolta el bánatát. Állítása szerint távollétében személyautójárt a házánál. Padlását, szobáit

16 átkutatták. Az egyik üjságíró ráharapott az információra, talán mert volt némi fantáziája. Félrevonult a gazdával, és a két kreatív elme rövidesen összeillesztette a képet. Felröppent a hír: a hütőkocsi rabokat szöktetett ki a börtönből. Lehetséges?, kérdezték Josh Spitz-t. A bünöző nevetett. Ha valaki elhagyja az épületet, az ő lett volna, felelte. Néhány rádiöállomás mégis leadta a hírt: rabok léptek le korán re gel. De kik azok? Mindenki a hajnalt várta. Shanon nem mozdult a parkolóból. A környék fényárban úszott. Szakértők hemzsegtek. Lefotózták a helyszínt, töltényhüvelyeket kerestek. Mintát vettek a megsebesített támadó elfolyatott véréböi. e4 e5 A tömeg nőttön-nőtt. Shanon tízszer elmesélte a történteket, s közben türte, hogy csuklójára rugalmas pólyát tekerjenek, bokáját helyreigazítsák. Erőt vett kétségbeesésén, annál is inkább, mert motoszkált valamí a fejében: a támadók vajon Monát akarták elkapni? De akár Monát, akár őt, maradt még egy kérdés: miért? A daktiloszkópos az első, rutinszerü próba után kijelentette: a megsebesített férfi elejtett pisztolyán egy árva ujjnyom sem látható, ennél többet azonban csak az alaposabb laboratóriumi vizsgálat végeztével mondhat. Shanon töprengett. A támadóknál fegyver volt, ők mégis puszta kézzel estek neki áldozatuknak. Ez a kegyetlenség bosszúra vallhatott. De kí akart bosszút állni Monán? És miért? Megpróbált visszaemlékezni a történtekre, de a képek zavarosak voltak. Az emberhegy - nem míndennapí alkat - talán segíthet elindulni valamilyen irányba. A másik férf középtermetü tehetett. Sharon erőltette az emlékezetét. Végre beugrott. A kisebbik fickó szemöldőkig behúzott sapkát viselt, éppen olyant, mint a sielök. Jó, de mi a fenéért vettek kesztyüt - nem Iátta a kezükön! - ha támadásukat mégis olyan helyen hajtották végre, ahol kőnnyedén észrevehették őket? Beült a kocsi első ülésére, és a kormányra hajtotta a fejét. Azon töprengett, miféle bünözőkkel akadt dolgukat utóbbi időben, kik lehe nek azok, akik okkal fenhetnék rájuk a fogukat. Mert azt sem vetette el, hogy talán mindketten céltáblák. Mona megvolt, ezután őt kapják el. Mialatt a nagy semmivel dominózott, a rádió gombjait tekergette. Zenét keresett. Nem érdekelte a szenzációs hír a bőrtőnlázadásról. Az eltünt furgon és a kámforrá vált lovak azonban egy percre elterelték gondolatait saját problémáiról. Úgy vélte, nem feltételenül kacsa, amit hall. Elképzelhető, hogy néhány elítélt lelépett a hütőkocsival. De miként lehetséges, hogy nem sikerizlt azonosítani őket? Na persze, a zürzavar. Elhallgattatta a rádiót. A szakértők eltávoztak, a tömeg lassan

17 szétoszlott. Shanont a hideg rázta. A fene egye meg, gondolta. Kibírhatatlan a hőség, ő pedig didereg. Ugyanekkor Mona támadója sísapkát hord. Valaki megérintette a vállát. Felsandított. - Mi az? Szétverte már a lakásomat? - kérdezte. Nem lehetséges, hogy ennek a gyanús alaknak is köze van a tórténtekhez? Miért éppen most költözött ide ez a fickó? e6 - Akar kinint? - kérdezte Melotti. Kísértetiesen festett a finom mészréteg alatt. - Mínek? - reszketett Shanon. - t.jgy nézem, maláriás rohama van. - Menjen a francba, mert lelövőm. - Ne haragudjon, hülye vicc volt. Jöjjön, felkísérem. Shanon kilépett a kocsiból. Hagyta, hogy Melotti bezárja mögötte az ajtót, a kezébe adott kulcsot gépiesen eltette. Megpróbált lépegetni. Bokája minden mozdulatra megnyilallott. A férfi nem kérdezett semmit. Nem derült ki, mennyit látott a történtekből. Lehet, hogy egész idő alatt a walkman fejhallgatója alatt kaparta a falat, és csak az odakint támadt hirtelen fényesség keltette fel az érdeklödését. Shanon nem foglalkozott ezzel. Tudta, nem fog elaludni, nem hagyja kikapcsolni a düli, a milliárdnyi megválaszolatlan kérdés. Amikor a nappaliba lépett, és megpillantotta a kanapé fölőrt a falat (melyet a leomláskor néhány reményteli pillanatig talán még megtartott a tapéta), nem szólt semmit. A tátongó nyláson át benézhetett a nőgyógyász lakásába. Melotti a torkát köszörülte: - Majd odatolok egy szekrényt. - Menjen a Francba, mert lelövöm - sóhajtott Pikírt. A férfi nem felelt. Felkapott egy poharat, teletöltötte vodkával, és a lány kezébe nyomta. Aztán csendben távozott. Az ajtön át. Amikor reggel Pikírt az irodába érkezett, már mindenki tudta, mi törté t. A kollégák legtöbbje azzal is tisztában volt, hogy a meggyilkolt Lisa Yaffe, becenevén Mona, azon kívételek közé tartozott, akiket Shanon kedveit. Nem zaklatták kérdésekkel, úgy tettek, mintha ott sem lenne, s látták, hogy ő nem is kevéssé hálás ezért. Pikírt feljegyzéseket készített. Sorra vette azokat az eseteket és a hozzájuk tartozó bünözőket, melyeknek közük lehetett a gyilkossághoz. Egy óra múlva a főnöke, Kahan hívatta, akit mindenki csak Sapíensnek nevezett. A fér6 leüttette, kávéval kínálta Shanont. Észrevette vérhálós kötőhártyáját. Köhintet - Látom, nem aludtál, Pikírt. Hallgass ide. Nem érdekel, ki mit fog szólni, én ismerlek téged, tehát rád bízom az ügyet A kőrzetben történt a gyilkosság, bárki más megkaphatná, mégis neked adom. Indra lesz a társad. áondolom, mindenki bedolgozik majd nektek. A tetteseket akarom, és ebben értelemszerüen e7 egyetértünk. Sokan kifogásolhatják ezt az elgondolásomat.

18 Tartom a hátamat. Pikírt fintorogva kortyolgatta a kávét. Azon töprengett, megmondja-e Sapíensnek, mit tart Indráról. Nem szólt, mindenki pontosan tudta, hogy ők ketten nem egyeznek. Csak ennyit kérdezett: - Miért vele? - Értelernszerüen azért, mert ismerlek. Indra lesz a féked. Te érdes vagy, ő viszont dörzsölt. Ha netán meglelitek a tetteseket, az ügyet Laurie Breslaunak adom át. Ezzel értelemszerüen azt akarom mondani, hogy nem kell bíráskodnod. Breslau kíjárja nekik az életfogytiglani. - Indra tudja? - Már hívattam. - Jön-e? - firtatta Pikírt. A mézszőke férfi ekkor nyitott be az ajtón. Az állát dörzsölgetve letelepedett főnökével szemben. Nem nézett sehová. - Nem örülök - mondta. - Ő nem örül - szisszent fel Pikírt. - Én el vagyok keseredve. - Hagyjátok abba - kérte Sapiens. - Monát meggyilkolták. Értelemszerüen nem kell erre felhívnom a figyelmeteket. Mielőtt még folytathatta volna, szóváltás hallatszott kíntrál. A következő percben Laurie Breslau rontott a szobába. A száznyolcvannyolc magas, negyvenes éveiben járó nő meg sem állt Sapiens asztaláig. Levágott rá egy dossziét, majd hátrarázta vállig érő platinaszőke haját. - Mit tud nekem mondani az embereí munkájáról, Kahan? Majdnem meggyilkolták a Famat, itt az orvosi jelentés medencesérülés, agyrázkódás. A maga zsarui mostanáig csak annyit tudtak kideríteni az esetről, hogy a gázolás feltehetően szándékosan történt, feltehetően egy palaszürke limuzinnal.. Kahan összefonta a karjait. Nyakát meresztgetve felnézett az óríási termetü asszonyra. - áázolás történt, doktor Bresiau közölte hidegen. - Palaszürke Maseratival. Pikírt letette a kávéscsészét. Felemelkedett, és felvette az asztalrbl Breslau dossziéját. Az ügyésznő rászölt: - Ne avatkozzon bele. Éppen elegem van a többi hülyéböl. Shanon a főnőkére pillantott. - Csak tudnám, miért engem neveztek Píkírtnekl? - Na, azért... - kezdte volna Sapiens. Az ügyésznő kiegyenesedett. Fél fej,jel magasodott Shanon fölé. Csattogott a hangja, mint a nadrágszíj. - Azért nevezik el egyrí ást mindenféle ostoba, hülye neveken, mert egy követ fújnak az alvilággal. Majmolják a bünözők szokásaít. Píkírt belemerült kollégái jelentéseibe. A gázolás szemtanúi egyöntetüen állították, hogy a szürke Maserati szándékosan rontott neki az úton andalgó fiónak. "Andalgott", ezt a kifejezést használta az egyik kihallgatott járókelö. Azt is hozzátette, hogy először "brahinak" vélte a látottakat. A kocsi meglódult, a fiú magasba ugrott. Mintha csakjátszottak volna. A szemtanü körül

19 ís nézett, lát-e valahol kamerát, fümes stábot. Pikírt a főnökére pillantott: - Te tudtad. Miért nem mondtad? Itt is egy szürke Maserati. Ez is bosszóakciónak rémlik. Nyilvánvalóan doktor Breslaunak címezték. Kahan a fejét ingatta: - Elhamarkodott következtetés. A Maserati gyakori márka. - Olaszországban. Az is gyakori, hogy elefántok ülnek ebben a márkában? Itt van leírva: "a kocsi ablakai sötét üvegből készültek, ezért csak árnyakat láttam. Úgy nézett ki, mintha egy óriás ülne a volán mögött." Breslau félbeszakította Shanont. - Amit az emberei elmulasztottak, azt én pótoltam, Kahan. Chunky azt állította, hogy a délutánt egy osztályrtársnöjével tölti, egy rendes kislánnyal. Ehelyett két gyanús mutánssal mozizott. - Két mivel? - kérdezte Pikírt elhülten. Breslau rá sem nézett. Egy mozdulattal leintette. Sapiens még jobban összefonta karjait. Úgy festett, mint egy fáradt törzsfőnök. - Doktor Breslau, nagyon kérem, bízza rám a nyomozás irányítását. - Két mivel? - érdeklődött szívósan Pikírt. - Hát ez azt - csattant fel az ügyésznő, immár Shanon felé fordulva, látván, hogy Kahant nem sikerült felvillanyoznia. - Az egyik haverja valami néger-arab mutáció, a másik még tarkább. Az ilyenek persze bünöznek. Lehet, hogy nem tudták belerángatni valami dísznóságba Chunkyt, és így próbáltak bosszút állni rajta. - Maga fajgyülölö, doktor Breslau? - mosolygott Sapiens. Ijesztően tudott mosolyogni,.beosztottai szerint szakasztott úgy, mint egy moréna. Indra felállt a székéről, és hellyel kínálta az ügyésznőt. - Bocsásson meg, hogy veszem a bátorságot; és beieszölok, de nekem úgy tünik, elszabadultak az indulatok. Főnököm e8 e9 nevében kijelenthetem, hogy természetesen a fiú barátaira is gondot viselünk. - lndra látta Pikírt fintorait, de zavartalana! folytatta. - Most azonban maradjunk a szürke kocsinál. Ritkán fordul elő, hogy tizenéves srácokat csak úgy elgázoljanak az utcán, ezt tehát egyelőre értelmezzük úgy, mintha az akciő maga ellen irányult volna, ügyésznő. Ismer e olyan személyeket, akík annyira gyülőlik magát, hogy ily módon próbáljanak kellemetlenkedni önnek? - Nekem? - csodálkozott Breslau. Egy percre eltünt arcáról az índulat. Vonásai kisimultak, szeme elevenen csillogott. Shanon azon tünődött, mennyi időt tőithet ez a nő a kozmetikusnái. Aztán azon, miért nem vágja ki magát a megfelelö válasszal, így valahogy: csak olyan embereket ismerek, akik gyülőinek. Nem tévedne sokat. Sapiens elvi yorodott. - Néhány ellensége biztosan akad. doktor Bresiau. Egy-kettő. Pikírt közbevetette magát. - Mindannyiunk munkájával

20 együttjár, hogy haragosokat is szertünk. Engem az foglalkoztat, miért szürke Maseratin járnak a haragosok, akik mellesleg akkorák, mint agyjeti. Breslau álla leesett. Intett, hogy csendet kér, gondolkozik. Táskájábó! elöhúzott egy csomag cigarettát, és körülményesen rágyújtott. A füstőr sokáig benn tartotta a tüdejében, végül az orrán fújta ki. - Most. hogy ezt mondta:,jeti", eszembe jutott a valami. Egy éwel ezelőtt rács mögé küldettem egy gengsztert. Ha jól emlékszem, az illetőt, mellesleg Dero Niels az emberi neve, Yetinek hivták a társai. Kahan hosszan nézte Shanont. A nő a gondolataiba merült, de hiába kutatta át emlékeit. Yeti nevü bünőzővel nem akadt dolga, és tudomása szerint Monának sem. Kahan megkönnyebbülten elvigyorodott: - Tehát melléfogtál, Pikírt. Arról nem is beszélve, hogy Dero Niels rács mögőtt ül. lmint erre a nyilvánvaló dologra emlékeztette, Shanon felugrott ültéből. Valósággal kirúgta maga alól a széket: - Ez az, 5apiensT Melyik börtönben van Dero Niels? Ha van!? Indra felsóhajtott. - Píkírt, a te fantáziád beteges. - A tied viszont sorvadt- felelte a szölított. Elrohant az ajtóig, megragadta a kilíncset. Ekkor egy pillanatra lehiggadt. Visszafordult. - Hallottatok a börtönlázadásról? Nem lehetetlen, hogy tegnap reggel meglépett néhány rab, ezt senki sem tudja o0 amint azt sem, hogy kik azok. A dolog egyszerü: ink. hol tartják fogva Dero Niels-t. Ha a Szent Kristóf-... az a Szent Kristóf? - kérdezte indra. A bőrtön, te hülye. Indra a fejét rázta. - Ezt tudom. Amúgy ki az? " ::... - Hát ez most marhára fontos - vélte Pikírt. - Talán az r tazók védőszentje. Vagy a bosszúállöké. - Várj csak - szólt Kahan. - Nagyon érdekes a feltevésed. vesszük előtte a sapkánkat. mi, sorvadt fantáziájúak. Csak egyet magyarázz meg, és már mehetsz is: ha soha a büdös tben nem hallottál Yetirői, miért gondolod, hogy ő ölte meg ü fh't dt?1 P kírt kinyitotta az ajtót. A válla fölött szólt vissza. - Az elefánt i em e redül volt. A börtőn környékén mit sem változott a.heiyzet: a kintiek alkudoztalc a bentiekkeí. Spitz sürgette követeléseinek te!- jesítését, a rendőrségi vezető húzta az időt. A sajtó képviselői elunták magukat a hosszú tétlenség alatt. Hírmorzsákra vadászgattak, de sen ci nem állt szóba velük. A rendőrség nem akarta kiszivárogtatni, mire készül. Néhány nyomozó elment Josh Spitz lányáért, Lenáért. A bünözők kifogyhattak petárdáikböl, mert a délelőtt folyamán benzinnel Seöntőtt rongyokat, bútordarabokat használtak az elmaradhatat-!an tüzijátékhoz.