V. Fejezet. Tengeri utazás kezdete

Átírás

1 V. Fejezet Tengeri utazás kezdete

2 74. Marseille..., Toulont a nyugati külvároson keresztül hagyjuk el amelyet du Las-nak neveznek. A prefektus emberei papírjainkat távozáskor is ellenőrizték, mert itt a tudta nélkül nem történhet semmi. Bár a rablóktól, hamiskártyásoktól s a csőcseléktől úgysem tudja a várost megvédeni, mert azok mindenütt ott vannak. Magunk mögött hagyva a du Las-i kaput a Le Beausset felé vezető úton haladtunk. Suhanó Shadows barátom inkább a lovaglást választja inkább és Vikivel sűrűn a kocsi mellett lovagolnak vagy egy kicsit előre vágtatnak. Fiatalok, nagyon jó nézni őket, sokszor elálmodozom azon kapom magam, hogy a jövőjükről gondolkodom.,amint így merengek, még egy utolsó pillantást vetettünk a Pipady-csúcsban végződő félszigetre ahol a régi város egyre halványuló körvonalai látszanak. Látom Gyöngyimen is, hogy gondolatai az újvilágban járnak,- a wingwam előtt szaladgáló kis Szellőcskékre ahogy ő nevezi. :))))) Az álmodozásból a hangja ránt vissza a jelenbe,- mond kedvesem látod azt amit én?..,- kérdem mi lenne az? Nos a két fiatal közt kialakuló harmóniát...,- igen azt látom, nem kerülte el a figyelmem s nagyon örülnék neki, mert oly összeillő pár. Az utunk egyenesen, már a kanyarokat kivéve megszakítás nélkül tesszük meg, mert Marseille összesen huszonnyolc mérföldnyire van Toulontól. Most hagytuk magunk mögött Roquefort-la-Bédoule takaros házacskáit ez is, mint a többi jellegzetes mediterrán helység a maga déli bájával. A lankákon szőlő teraszok s úgy nézem a szüret vége felé járnak már erre is. A következő falu Carnoux. A falu határában a lankákon a szőlőkben látunk embereket itt még tart a szüret. Szorgos emberek szedik puttonyokba a termést s hordják a szekerekre helyezett nagy edényekbe. Nagyon kedvesek integetésünkre vissza integetnek. A távolból halkan hallatszik a szüretelés közben szokásos dal. tőkék édes kincse puttonyba gyűjtve présházban sajtolva leve hordóban tartva édes mustból borrá válik ember örömét szolgálni..., A látóhatáron feltűntek amúgy teljesen sík vidékből a két kiemelkedő hegyecske a Carpaiagne és a Gardiole. A város régi feniciai telep volt a görög fokiszbeliek gyarmatot alapítottak és a gyarmatukat Massalietainak nevezték el. Innen alakult ki az idők folyamán a Marseille név. Most a Bouches-du Rhone francia département fővárosa, Franciaország legnagyobb kikötője. Az ország forgalma a földközi tenger, ázsiai kikötőkkel és a francia gyarmatokkal Marseillen megy keresztül. A városba kelet felől érkezünk a Rue Cannebiere utcán amely ellentétben a sok hasonló utcával egyenes részben fákkal beültetve. Inkább jellemző a kanyargós szűk utca a városra. A kikötő mellett haladunk el itt már kóstolót kapunk a zsongó élettől ami itt ránk vár az indulásig. Port Vieux kb. másfél mérföld hosszú kikötő, amely teli hajóval. A Messageries Maritimes és a Fraissinet társaság hajói számára amelyeknek egyik

3 kisvállalkozása volt a mi Horgonyt Fel társaság. Reggel a hajózási prefektúrán megtudakoljuk, hogy a hajónk a Qeen Lady Sellő beérkezett-e és ha igen mikor és melyik kikötő részbe, mert van itt bőven. Az egyik érkezik másik indul a harmadikat rakodják. Úgyhogy egy számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk. A Toulonihoz képest ez egy hajóváros. A főútról a Boulevard des Dams felé fordulva az eddig látott fogadókhoz képest valamelyest barátságosabb látvány tárult elénk. Kocsinkat egy görögös stílusú fogadó előtt álltunk meg La Massalietta ami a régi időkre emlékeztetett. Belépve a helységbe elég vegyes közönséget találtunk, de legalább tiszta volt. Egy ódon falépcső vezetett fel a galériára amely egyben az irodai rész is volt. Innen lehet majd a szobákat megközelíteni. Az irodában találtuk a tulajt aki Horog Bele Jim néven mutatkozott be és biztosított bennünket a maximális kiszolgálásról, ahogy megtudta pláne melyik hajózási társasággal utazunk tovább. A kinézete híven tükrözte a nevét, mert kiszolgált kalóz lehetett. A szoba kulcsait felvéve mindenki elfoglalta a helyét a poggyász felhordására meg volt bőven vállalkozó az ívóból. Abban maradtunk, hogy holnap mi ketten fiuk megyünk el a kikötőbe megérdeklődni, hogy befutott-e a hajónk. Van még idő, hogy megjöjjön, mert még csak Brumaire 12 van. folyt. köv. Marseille..., kikötő és elindulás

4 75. Marseille Joliette kikötő dokk..., Reggel Suhanó barátommal elindultunk a megjelölt kikötői dokk felé. A kanyargós utcákon még jó, hogy a lányok nincsenek velünk annyi kétes alakkal találkoztunk, hogy az eddigi utazásunk alatt összesen nem. A dokk bejáratánál egy magas ódon épület adott helyet a prefektusi irodáknak. Az egyik ajtajára volt kiírva a mi hajózási társaságunk neve. Ide tértünk be, hogy megtudjuk hajónk várható érkezését. Az alkalmazott közölte velünk, hogy a földközi tengeren van értesülései szerint a keletről érkező Queen Lady Sellő és az időjárási viszonyok sem gátolja, hogy időben kikössön Marseille Joliette dokkjában. Most már ráértünk egy kicsit bámészkodóbban vissza indulni a szálláshelyünkre és szemügyre venni az utcákat és épületeit. Nos ez a város a világ minden nációjának helyet ad. Akad itt sárga, néger, kínai, arab s felsorolásomnak nem lenne vége. A szűk kis sikátorokban a kocsmákból kitántorgó részeg matrózokat és kikötői munkásokat kellett kerülgetnünk. Úgy döntöttünk, hogy a lányokat csak ha a beszállás lesz akkor és csak ha muszáj akkor hozzuk erre. Horog Bele Jim úrral ami egy kicsit túlzás, de legyen így szólítva..., megbeszéljük, hogy kulturáltan hogyan töltsük el az időnket. Visszaérve a fogadóba már nagyon idegesen vártak a lányok bennünket. Jaj, hogy Gyöngyim mily aggódva ugrott a nyakamba..., - nos Szellőcském mit végeztetek? kérdi..., elmondtam, hogy Súhanó barátommal mit láttunk és mit intéztünk a hajózási irodán, boldogok voltak. Megbeszéltük, hogy megtervezzük a szabadidőnk eltöltését, minél változatosabb legyen, mert azért látnivaló akad s ha lehet a kikötő kemény magját kerüljük. Elhatároztuk, hogy Gyöngyim állapotára való tekintettel csak kisebb kiruccanásokat teszünk. A kikötő bejáratának északi oldalán van a Fort St. Jean vele szemben a Fort Nicolas azután a citadella és néhány ágyúüteg. Úgyhogy van mit nézni. Azután ott lesz a sétahelyek közül a legkiválóbb a hosszú Prado, amely a Place Castellaneotól a tengerhez vezet és a parton a Chemin de la Corniche. A kikötőből jól látni szemben fekszik néhány kis sziget ; Pomegue, Ratonneau és a híres If, a Chateau dálffel amely börtönül szolgál. A kulturális látnivalók élén az Académie des sciences lettres et arts,amelyet 1726 ban alapítottak 28 docenssel. Lesz mit beosztanunk mert ezt mind gyalog kell bejárni sajnos. Itt nem divat még a kocsizás egyébként meg a megbízhatóság sem áll a magaslaton a már ismert dolog miatt. A világ minden részéről összesereglett emberek, egy aranytallérért úgy eltüntetnek, hogy soha nem találnak ránk. Emiatt is van, hogy templomai még elég szegényesek, mert ezek az emberek a kocsmai bibliát forgatják, de azt lelkiismeretesen. Így teltek csendesen napjaink várva a hajónk megérkezését. Horog Bele Jim megígérte, hogy ahogy beér a hajónk azonnal tudomásunk lesz róla és a kapitánya régi cimborája. Egyik nap sétánk során lejutottunk a kikötőbe a Joilette dokk részén. Amit ott láttunk, szemünk szánk tátva. Annyi árú felhalmozva ki-be rakodásra, raktárba szállításra várva, ez szédítő mennyiség. Az emberek a vékony pallókon, mint a kötéltáncos a hátukon a

5 nagy terhekkel csak úgy cikáztak. Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető. A durva szavak szitkok csak úgy röpködtek, jónak láttam tovább állni. Ma este egyébként is időszerű volt beszámolót küldenem még az elutazás előtt a Winer Cejtung társasági rovatába, mert eléggé lemaradtam. S ki tudja mikor tudok hajóval átküldeni híreket. Mai napom zárom, mert párom pihenni szeretne s a fiataloknak is programjuk van. Holnap találkozunk. folyt. köv. A Queen Lady Sellő megérkezése..., Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető

6 76. Queen Lady Sellő befutott a dokkba..., Végre eljött a várva várt nap. A fogadós futárja hozta a hírt a hajónk szerencsésen megérkezett és kikötött, minden baj nélkül megúszta az utat, ami azért nagyon jó, mert a szükséges átalakítás után útnak indulhatunk. Mert, mint már említettem ez egy áruszállító hajó lévén nincs személyszállításra berendezkedve, de átalakítható. Keleti fűszereket és selymet, no meg amit csak keletről érdemes kis befektetéssel, de annál nagyobb haszonnal eladni itt az úrhatnám polgároknak. A szegény csak adóban fizeti meg a luxust, de nem élvezi. Délutánra terveztük, hogy mindannyian séta gyanánt megnézzük a következő heteink szállását és egyben az újvilágba átsegítő hajónk küllemét s ha nem lesz fáradt a kapitány és mogorva beszélünk is vele. Az ebédnél mindenki fel volt dobva az asztalnál, csak erről folyt a társalgás, ami nem is oly meglepő az adott helyzetben. El is határoztuk, hogy mint tegnap tettük a Pradon végigsétálva lemegyünk a Jolietta kikötő-részbe. Azért, hogy zavartalan ne legyen a napunk a szomszédos kocsmában a Térj be vagy térj ki úri közönsége, mint az ablakból láttuk épp egymás anatómiai vizsgálatát végezte sajátságos módon ; sterilizálását kétségbe vonható bicskával. A vegyes nyelvezetű hangzavarból ítélve egy bizonyos szolgáltatásból élő nőszemély becsülete s némi rum mennyiségének hovatartozása volt a kést beléd testgyakorlat kiváltó oka. Remélem a hölgy nem kerül elő addig míg mi el nem megyünk sétálni, hogy ne kelljen erről a nemről alkotott szép képemet dugásba dönteni..., hol jár az eszem dugába dönteni. Nos nagy ívben kikerültük a társaságot ahol a muslincák is oly részegek voltak, hogy disznó nótákat zümmögtek felettük. Mentünk a Prado sétálón le a kikötőbe. Útközben volt egy két kávézó amelyet zárt bicskával meg lehetett látogatni s kis utcai terasz is tartozott az egyikhez a Lé Döpö dé Püpü itt leültünk s egy kis cingár felszolgáló jött a rendelést felvenni. Kértünk tőle valamiféle menülapot, mert Gyöngyim kívánós lévén szeretett volna süteményt is enni, erre rámutatott a köténykéjére, mert azon tényleg rajta volt a teljes repertoár. Mindenesetre a kávéjuk és a süteményük minőségére és ízletességére nem lehetett panasz. A lókötő felszolgáló a lányoknak a matróz-büszkeséget ajánlotta, mint süteményt, mi Suhanó barátommal csak kévét kértünk. Nos a lányok igazán belepirultak mikor kihozta ez a disznó a sütit; nos gondolhatjátok mire hasonlított. Először köpni nyelni nem tudtunk, de aztán feloldódott a társaság és jót nevettünk a tréfán. A két lány haladt előttünk karonfogva egymást s mi hátul Suhanóval, láttuk, hogy élénken tárgyalják a dolgot, de úgy tettünk, mint aki mit sem vesz észre. Leérve a dokkhoz, kissé északi irányban nem messze megláttuk hajónkat. Első látásra egy kis törékeny hajó benyomását keltette. Közelebb érve derült ki, hogy ez a Caravella tipusú hajó amit többnyire a part-menti kereskedelemre használnak, ez annak egy fejlesztett változata amely már mélyebb merülésű úgynevezett nao caracco tipusú. Ezen már a fővitorlák mellett alkalmazták a kereszt-vitorlákat amely megbízhatóbbá és manőverezhetőbbé tette a hajót. A hajó-hídon láttuk a kapitányt aki elég érdes és kemény olykor trágár szavakkal irányította a legénységet a kirakodásban. A rakparton megállva jeleztünk neki s utasította az embereit, hogy adjanak utat nekünk a fedélzetre jutásra. Kölcsönös bemutatkozásunkkor tudtuk meg leendő kapitányunk nevét aki Kopogós Ventöse névre hallgatott. El is mosolyogtam

7 magam, mert a Kopogós az egyértelmű volt a falába miatt, de a Ventöse az szelest is jelenthet. Úgyhogy félig-meddig névrokon, de ezt nem kell neki tudni. A mord külső azért egy udvarias de kemény embert takart. Gondolom lesz időnk megismerni az úton, mert az nem egy-két hetes lesz. Lekísért bennünket a fedélközbe ahol a legénységnek van a szálláshelye s megmutatta, hogyan lesz átalakítva és rendbe rakva, hogy emberi kinézete legyen. A legénységet az árú helyére helyezi át a jelenlegi funkció miatt. Mert, mint már említettem ezek a hajók személy szállításra nincsenek berendezve. Kell neki egy normális hajószakácsot is felvenni, mert mint mondta a Jó Isten mentette meg az egyik ételkülönlegessége tálalása után, hogy nem vetették a tengerbe. Biztosított bennünket afelől, hogy a menetrendi indulást tudja tartani s az előkészületek minimális időt talán még egy hetet sem vesznek igénybe, mert neki is érdeke, hogy a zord idő előtt elinduljunk s viharoktól mentes időben hajózzunk. Az indulást frimaire napjára tervezte. ( nov ) ez ha jól emlékszem Vendredi ( péntekre) esik. Megnyugodva sétáltunk vissza s mindannyian szövögethettük terveinket s álmainkat a jövőre vonatkozólag. folyt. köv. Behajózás..., búcsú az Ó világtól..., Qeen Lady Sellő

8 77. Behajózás..., búcsú a kontinenstől Napjaink nem múltak tétlenségben, mert az út ami előtt álltunk talán mindannyiunkban most tudatosult, hogy nem kevés veszéllyel jár. Nem csupán eszközökkel hanem lelkileg is felkészülten erősen kel útra kelni. Jó pénzért, csengő aranyért minden megvehető itt a kikötőben. Tengeri felszerelések boltjában minden kacatot ránk akart beszélni Gyantás Rajmund a tulaj, de a végén sikerült meggyőzni, hogy nem madarak vagyunk. Sikerült az útra kellő felszerelést vásárolni, a vízhatlan köpenyekre és meleg holmikra gondoltunk elsődlegesen. Másod, de nem utolsó sorban nagy gondot kell fordítanunk a gyógy-főzeteinkre. Az úton előforduló tengeri betegségre is kell gondolnunk, s nem rossz ötletet adott a felszereléseket áruló boltos, hogy fehér-rumot vigyünk magunkkal, mert az minden nyavajára jó, de legfőképp a hajó dülöngélését kiegyenlíteni. Mert, mint kiderült a matrózok nem azért isszák, mert részegesek, egy frászt..., azért, hogy egyenesen menjenek a hajón. A hajózási prefektuson minden hivatalos papírmunkát elintéztünk így nem volt akadálya a behajózásnak. A fogadó emberei péntek reggel, ahogy ez el volt tervezve kocsikra tették a poggyászunkat amik a legszükségesebbekből álltak. Itt már fölösleges cicomának helye nem volt. Az úri ruhatárat a rakodók kapták meg akik ezért egy kellemes estét eltölthetnek a kikötő valamelyik Bájak Háza szerű intézményben. Ahol ha az elfogyasztott rumtól nem zuhan le idő előtt a székről még valamit lát, ha nem pechje van. Bár a rumtól csak másnapos lehet, de az illető hölgytől más emléket is kaphat. Hajónkra a Queen Lady Sellőre alig ismertünk rá. Ki lett rendesen suvickolva. Minden ragyogott s a kapitány fogadott bennünket a hídon s bemutatott a fedélzetmesternek aki a jobb keze volt. Utunk során legtöbbet vele fogunk kapcsolatot tartani. Lapátkezű Egon, mert így hívták lekísért bennünket a fedélközbe ahol a szobák voltak kialakítva. A két egymás melletti a mienk, tőlünk jobbra egy valamiféle helység mellett a kapitányé. Mint kiderült a kedvünkért egy közös ebédlő volt s a kapitánnyal és a fedélzetmesterrel itt étkezünk. Úgy lett megoldva, hogy mozgásterünk a legénységet ne akadályozza illetve, mint mondta a kapitány a női nem ne irritálja a legénységet a hosszú hajóút alatt. Erre én is gondoltam és javasoltam Vikinek, hogy megelőzendő a baj ha mutatkozik akkor egy kis párnát helyezzen a ruhája alá, azt a látszatot keltve, hogy ő más állapotban van. Az én Gyöngyimen erősen látszott így neki nem kellett csalni. Csak jól tűrje az utat. Kellemesen elhelyezkedtünk mikor egy érdekes rángás ment végig a hajon. Mindannyian a fedélzetre siettünk s láttuk, meg hallottuk a pattogó parancsszavakat. A rángás a horgony felhúzásától eredt, mert a köteleket is eloldották a cölöpökről s a hajó szabaddá vált. A vitorlák csak félárbocra voltak engedve, hogy a manőverezés biztonságos legyen. A parton egy csapat ember gyűlt össze, de ahogy elnéztem nem minekünk integettek és a szavaik sem a neo-rokokó stílus jegyeit viselték magunkon, mint megtudtuk általában a hitelezők akik későn ébrednek és adósaik már kihajóznak s bottal üthetik a vizet utánuk. S hogy behajtsák rajtuk az adósságot az oly ritka, mint a hintaló szar. Elérzékenyülten búcsút intettünk a vén kontinensnek és a jövőbe kellett most már tekintenünk. Marseille- ből a Giblaltári szoroson át Barcelona érintésével Cadízban még megállunk és utána a Cadizi öblön keresztül nekivágunk az Atlanti Óceánnak. Hajónk nem távolodott messze a parttól így gyönyörködhettünk a földközi tenger gyönyörű eme vidékében, amelyet még ilyen perspektívából nem láttunk.

9 A hajókorlátnak támaszkodva szemléltük a partot mígnem étkezésre jelzett a hajó-harang. Ezt is meg kell szokni, hogy minden eseménynek van egy bizonyos jele, amelyből nem mind vonatkozik ránk, legtöbbje a legénységnek szól. Egy kissé még bizonytalan lépésekkel s mozdulatokkal mentünk le az étkezőbe. Belépve a helységbe a kis kerek hajóablaknál állva már várt a kapitány bennünket és hellyel kínált. A terített asztal mellett köszöntött hivatalosan a fedélzeten bennünket és elmondta, hogy mindenről időben értesít a fedélzetmesteren keresztül bennünket, de saját érdekünkben tartsuk be a szabályokat. Kellemes hangulatban telt az étkezés s kellemes csalódásban volt részünk, mert a zord külső egy művelt embert takart, csak ezt a legénység nem láthatta, mert akkor a fegyelem fellazul és annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az étkezéseknél biztosan találkozunk hacsak nincs rendkívüli esemény. A kellemes szélben ringatódzó hajóval haladtunk az újvilág felé s Gyöngyim, Suhanó, és Viki csak ábrándozni tud, mert nincs olyan tapasztalata, hogy mi vár rá a nagy vízen túl. Legelőször is a családjuk. Az értük remegő szülők akik oly rég látták őket. Viki nem is tudja, hogy ereiben neki is indián vér folyik s nem is akármilyen, mert ő is mohikán. majd apródonként elmondom nekik, hogy kinek ki az őse. A titkos feljegyzésem az úton előveszem és lesz rá időnk, hogy elmeséljem. A hajóról az utolsó Postfacht galambom a Cadízi öbölben engedem útjára a Winer Cejtunghoz s legközelebb ha odaértünk a kapitánnyal küldök vissza leveles beszámolót. Kíváncsi leszek milyen hatással lesznek társaimra a giblaltári majmok amelyek a sziklákon ugrálnak. No ne siessünk előre majd mindent sorjában, most már sok időnk lesz. folyt. köv. Hajóút..., A Kisuvickolt Queen Lady Sellő

10 78. Hajóút kezdete..., Most, hogy vége a rohanásnak a biztonság és a kényelem a fontos, már amit ebben a helyzetben meg lehet adni. Ezek a hajók, mint tudjuk áruszállítók voltak elsősorban. Most a legénységnek sem kell annyit dolgozni csak kifejezetten a hajó biztonságos működtetésében kell kivenni részüket. Árú szállításra majd visszaúton kerül sor. Nem állom meg, hogy a legénységről, már amennyit látunk belőlük, ne írjak. A kis ördög ki is lyukasztotta volna az oldalam. Az összetételből csak úgy ránézésre kétszáz év gályarabság s akkor enyhe voltam. Most értettem meg igazán miért volt az a lelkes integetés a kikötőben, ha szerencséjük van és visszatérnek Marseille valamelyik becsületvesztőjébe és nem ismernek rájuk megússzák a bicskázást. Amint látom a kapitány nagy gondot helyez az egyéni higéniájukra, mert ahogy tudom nem sokat szoktak magukkal törődni. A másik nagy dolog, hogy kalózoktól nem kell tartani, mert valamikor a kapitány is művelte ezt a pályát nem kis eredménnyel s tiszteletet vívott ki magának. Most, hogy még nem vagyunk a nyílt óceánon több idő kínálkozik a közös étkezésen kívül is a beszélgetésre a kapitánnyal aki külön élvezi, hogy tátott szájjal hallgatjuk kalandos történeteit. Látszik, hogy imponál neki ahogy csüggünk rajta. Elmesélte a hajó nem mindig viselte a Qeen Lady Sellő nevet ez már az átkeresztelés utáni, mert a hajót eléggé ismerte a spanyol flotta és ideje volt váltani ha nem akart valamelyik inkvizítor kezére vagy tengerfenékre jutni. A világért sem árulta el a régi nevét a hajónak, még ez is nagy szó volt amit elmondott. A legénysége is elég sűrűn cserélődött, egyedül a fedélzetmester Lapátkezű Egon a régi. A tengeri ütközetekben sokan meghaltak, vagy olyan sérülést szenvedtek, hogy valamelyik kikötőben nyugdíjba vonultak. Ő is az egyik lábát térdtől elveszíttette az egyik nagy tengeri csatában, mikor két spanyol hajót is kifosztottak és a hajót tengerfenékre küldték. Azóta hívják Kopogósnak a másik nevét meg a kedvenc ételének a hatásáról kapta, mert a Ventöse szelest jelent. Valósággal repült így az idő, s észre sem vettük, hogy már európa kapujában a Giblaltár utcában vagyunk. Ahogy áthaladtunk szabad szemmel lehetett látni a játékos majmokat ahogy a sziklákon ugráltak, játszottak. A kapitányra semmi panaszunk nem lehetett,mert figyelembe vette minden kérésünk, már amit teljesíteni lehetett. Úgy határozott, hogy az utolsó állomásunk Cadíz legyen mielőtt elhagyjuk a szárazföld közelségét, és itt egy kis városnézést beiktatva és a kontinensből egy szippantásnyit. A kikötő fölött egy hatalmas erődítmény húzódik, amelynek lövegtornyából ha hajó érkezik leadnak egy jelző lövést, hogy a helyőrség felkészülhessen ha esetleg támadás veszélye állna fenn. A szigorúság így nem tette lehetővé a kikötő megtekintését, csak a legszükségesebbeket vette fel a hajó és a kikötői járőr ellenőrzése után folytatni kellett az utat. Ami nem is volt baj, mint a kapitány mondta, mert kedvező légáramlatot kaptunk el, amely ebben az évszakban igen ritka. Most már ki kell találnunk valami időtöltést, mert csak a nagy vizet fogjuk látni magunk körül. Ez a szélfajta a solano, amely elvileg déli meleg szél, de örömünk igen rövid volt, mert ahogy a part nyújtotta védelmet elhagytuk, az uralkodó széljárás vette át a helyét gallego északi hideg. Úgyhogy ha egészségügyi sétára a fedélzetre merészkedtünk vastagon kellett öltözni, ráadásul minden kis rést megtalált. Ha csak nem volt muszáj a kabint nagyon hosszú időre nem hagytuk el. Vagy a mi kabinunkban

11 vagy a fiatalok kabinjában jöttünk össze és beszélgetéssel és Gyöngyim javaslatára szellemi játékot kezdtünk el játszani. Nagyon élvezetes volt, mert jócskán megmozgatta az agyat és az idő is jobban telt s beadott zálogok ; amit a rossz válaszért kellett beadni, majd a játék végén valami szellemes dologgal lehet kiváltani. Ezt majd közösen találjuk ki. Jó szelet kaptunk el,mert hajónk egy kissé megdőlve dagadó vitorlákkal hasította a nem valami barátságos tengert. Reméljük csak a szokványos hullámzás lesz ettől a széltől nem pedig vihar. Így is kellett egy kis gyógy-főzetet innom, mert egy pár csinos rókabőrt dobtam a halaknak nehogy megfázzanak. Láttam, hogy a többiek is küszködnek eme alattomos tengeri betegséggel. Gyöngyimet az Ő állapotában nagyon féltettem nehogy a kicsinek baja essék. Utazásunk második napján már nem bírtam a társasággal, már itt a fiatalokat gondolom. Mivel voltam olyan könnyelmű és megígértem az eredeti nevüket és származásukat elmesélem. Nos történt, hogy oly zord idő volt kinn ha akartunk volna se sétálhattunk volna, - mondja nekem Viki, te Szellő azt ígérted elmeséled a titkunkat, hát itt az alkalom. Megzsaroltak, mert a játéknál elég sok tárgyam volt zálogban így ha ki akartam váltani akkor beszélnem kellett. Akkor mondom,- csüccs mindenki és kezdem ; először is a hölgyek előnyben, Viki aki azt gondolja magáról, Scarborough grófnő nem más, mint indián ősök leszármazottja aki szintén európában tanult. Nagyapja Ravasz Róka nagy harcos, nagyanyja Fürge Szarvas és innen az anyja neve Fürge Csiga ( Csillagszem ) Fürge Csigát feleségül vette a delevár törzsfőnök fia és így született tőlük..., Viki azaz rendes nevén Csábos Csápos,- nos lett is ámulás. Most már Shadows gróf is kíváncsi lett. Ő is indián ősökkel rendelkezik, nagyapja a navajó nemzetségből való nagy harcos Üvöltő Bölénybőr, nagy anyja Rövid Szivárvány akiktől született apja Villám Fény aki oly gyors volt, mint a neve, az ellenség csak egy rövidke pillanatra látta s lecsapott. Édesanyja a szépséges Letépett Virág akik házasságából született. Az apja gyorsaságára utalva nevezték el Suhanó Árnyéknak. Mindenki egymás szavába vágva, - kérdezte honnan tudom mindezt. Mondom...,- nem hiába jártam a prérit s gyűjtöttem az adatokat. S legnagyobb boldogságomra sikerült megakadályozni, hogy egy szélhámos karjaiban kössön ki Viki. Aki azóta lehet valamelyik tömlöcben találgatja, hogy most király vagy herceg. Elég baj az őneki. Inkább maradt volna a cigányoknál s nem lenne baja. Nos a sok információval mindenki nyugovóra térhet s majd holnap találkozunk a reggelinél. folyt. köv. A háborgó óceánon...,

12 Üvöltő Bölénybőr és Rövid Szivárvány 79. A háborgó óceánon..., Legjobban tettük, hogy a kabinunkban maradtunk a reggeli után, mert az erős északi szél metszően fújt s azt hiszem az orrunkat sem dugjuk ki. Kapitányunk ma is elsütött egy pár történetet a tengeren töltött éveiből a reggelinél. Egész idő alatt míg ettünk éreztem, hogy azzal a közléssel amivel nyugovóra tértünk a csapat nem lesz elégedett s kíváncsian vár egy s más dolgot ezzel kapcsolatban. Nem sokat tévedtem, mert ahogy a kabinba értünk egyből kezdte Viki azaz mostantól Csábos Csápos, hogyan is volt az ő gyerekkora és én honnan tudok ennyi mindent,- záporoztak a kérdések. - bár életkorom nem utal rá, de sokfelé jártam, már egész fiatalon s majd minden törzzsel találkoztam és feljegyeztem az érdekes történeteiket,- már amit el lehetett mondani, mert volt amit letitkosítottak több száz évre. Szerencsémre Harmatgyönggyel az kis Gyöngyimmel már eddig is mindent megbeszéltünk

13 és Ő ismerte családfáját, amire méltán büszke is lehet, mert egyrészről hercegi, - másrészről törzsfőnöki vér csorog ereiben. Csábos Csápos ( Viki) szépségét anyjától Csillagszemtől ( Fürge Csiga ) büszke tartását apjától a delevár származású Deli Bikától örökölte. Apai ágon a mohikánok történelmének egyik legkiválóbb harcosa volt őse. Ravasz Róka méltán kapta a nevét, mert úgy vadászaton vagy harcban az eszén túljárni képtelenség volt. Amúgy egy bölcs és jószándékú ember volt. Mesélték az öregek a tűznél, hogy történt egyszer még régen, hogy az írottkezüekkel ( tetkósok) még a béke kötés előtt vívott egyik csatában úgy megbolondította őket, hogy azt sem tudták merre vannak. Történt ugyanis, hogy a támadást várva az ellenfél meglapult egy kisebb ligetben. Ravasz Róka meg a mohikánokat csendben a hátuk mögé vezette, és a liget szélén tábort vertek, s vártak. Az írottkezűek azt hitték megfutamodott az ellenség így megunva a várakozást hazaindultak. Csak akkor volt a nagy meglepetés mikor szembe találták magukat az őket váró mohikánokkal. A csata kimenetele nem is volt vitás azt hiszem egyértelmű volt. Ezt a szégyent követően követően kölcsönös megállapodás után békét kötött a két nemzettség. Ez csak egy epizód a sok közül. Csápos láttam nagyon elgondolkozott, - no mondom bökd ki mi nyomja a lelked? Azon gondolkodom,- mondja a szüleim vajon élnek-e még? Biztosítottam felőle, de a nagyapját már a nagyanyjával együtt elkísérték utolsó útjukra indián szokás szerint a Nagy Szellem elé. Ez úgy történik, hogy minden törzsnek- nemzettségnek van egy felszentelt szellemdombja ahol egy emelvényen diszes ruhában és kedvenc eszközeivel felravatalozzák s tűz által küldik a másik világba. Ez mindenki számára szent és sérthetetlen hely. Suhanó Árnyon láttam, hogy most ő vár választ eredetére. Egy kis időt kértem, hogy összeszedjem gondolataim no meg át kellett mennem a kabinunkba, hogy hozzak Harmatgyöngynek gyógyitalt, mert a hajó erős himbálódzása hatással volt rá s a kicsire. Visszatérve kitöltöttem a gyógyitalt kedvesemnek,- megvártam, hogy megigya és a hatását lássam. - mondta Esti Szél folytathatod az elbeszélést, mert jobban vagyok és legalább leköti a figyelmem. -Akkor hát nem várakoztatom Suhanó barátom. A Suhanó família az apacsok nemzetségének törzsfőnöki vérvonala. Ameddig én vissza tudok menni az neki is a nagyapja Üvöltő Bölénybőr, aki humorosnak tűnő nevét egy cseléről kapta. Történt ugyanis, hogy egy nagy bölény csordát sehogy sem tudtak befogni, hogy téli élelmük és takarójuk,sátorborításuk meglegyen. Üvöltő bölénybőrbe bújva csalta maga után a csordát és a felállított csapdába csalta a csordából amennyi csak az elkerített részbe fért. Eszes és bátor férfiú volt. Édesanyja a navajó törzsfőnök egyetlen lánya volt aki oly szépséggel volt megáldva, hogy azért kapta a Rövid Szivárvány nevet. Az Ő házasságukból született apja, mint említettem már. Villám Fény és Letépett Virág voltak szülei. Az ő apja nevét, mint minden harcos valamely cselekedetéről kapta amely jellemző volt rá. - történt egyszer, kezdtem bele, hogy élelem már nagyon fogytán volt, mert a napok óta tartó kegyetlen időjárás lehetetlenné tette a vadászatot, úgy ejtette el puszta tőrkésével a hatalmas bölényt, hogy dörgött az ég s egy nagyot villámlott, ezt kihasználva..., míg a bölény elvakult a fény hatására halálra sebezte, - tőrével. Ezt azóta se tudta utánozni senki. Oly jól esett látni, hogy mindannyian büszkék származásukra. Csak annyit kértem ezt ne hozzák tudomására a kapitánynak, - a külvilággal szemben továbbra is tartjuk a külcsint, de magunk közt a legtermészetesebb módon viselkedünk.

14 Délutánra a szél egy kissé barátságosabb lett és felmerészkedhettünk a fedélzetre egy kis friss levegőt szippantani. A kapitány a hajóhídon volt és a látóhatárt kémlelve, észrevett bennünket. Hevesen integetett, hogy menjünk fel. Felérve már a hangját is lehetett hallani, mert azért kinn a nyílt vízen nem temető csendje van. Mesélte, hogy habár veszélyesen belekapaszkodott a szél a vitorláinkba úrrá tudott a legénység lenni rajta, ennek hatására a vártnál nagyobb sebességgel halad a Lady Sellő és az Azori sziget-csoportot jelentősen megközelítettük. Számításai szerint az ezerkettőszáz mérföldből körül-belül a felén túl vagyunk. Ez számunkra örömhír, mert egy kicsit majd ott megpihenhetünk és a hajó is felfrissítheti készleteit. Vacsoráig elidőztünk a fedélzeten a legénység munkáját figyelve s közben az óceánt amelyen csak úgy rohantak egymás után a nagyobbnál nagyobb hullámok. Végül visszavonultunk kabinjainkba mert azért unalmasnak nem volt mondható a napunk..., folyt. köv. Azori szigetek felé..., Csábos Csápos

15 80. Azori szigetek felé..., Másnap, hogy nyugodtabb volt az óceán így több időt tudtunk szabad levegőn tölteni és le volt foglalva a társaság a fedélzeten történő dolgokkal. Bár úgy tűnne a kívülállónak, hogy csak a szél fújjon s a hajó siklik a vízen, de ezt helyesen terelni és saját javára fordítani a szélirányt nem kis feladat. Nagyon összehangolt munkát követel s egyben fegyelmet, hogy a kapitány vagy a fedélzetmester utasításait maradék nélkül teljesítsék a matrózok. - pattogtak a vezényszavak...,- pl. keresztvitorlát lazíts, kormány négy fok északnyugat, sok-sok utasítás és ennek mindnek felelőse van a végrehajtásban. Ahogy könyököltünk a korlátnál és a távolt szemléltük, feltűnt egy egyre nagyobbodó pont, amely az idő múlásával egyre jobban hajóvá nőtte ki magát. A kapitány szerint egy angol kereskedelmi hajóval találkoztunk akik szintén a mi útvonalunkon fog haladni csak mivel rakott így lassabban, mint mi. Elcsodálkoztam, hogy honnan veszi azt, hogy angol ilyen messziről meg kereskedelmi. Készségesen elmagyarázta, hogy a hajó típusa és merülési szintje mindent elárul róla. Kiadta a parancsot a fedélzetmesternek, hogy üdvözöljék a hajót és tudjanak meg mindent ha valami rendkívüli dolog lenne. A fedélzetmester Lapátkezű Egon tölcsért formált kezéből és bömbölő hangján utasította a hajó orrában szolgálatot teljesítő Félszemű Jimet, hogy adja le a szükséges jelzéseket. Ez egy élmény volt; - két kis zászlócskával oly gyorsan forgatva mindenféle alakot rajzolt a levegőbe, majd várt. Mondja a fedélzetmester a kérdésünkre, hogy leadta a hajónk úticélját s hogy most személyszállító. - válaszul jött a másikról is egy még hosszabb zászló jelbeszéd. Kérdem és most onnan mit válaszoltak?, - mondja ; megköszönték és jó szelet kívántak. Látva, hogy biztos elég bután nézhettem, hogy ennyi integetés és az üzenet ily rövid..., erre azt mondja bizonyára dadogós a zászlós..., ez elképzelhető. Azt is elmondta, hogy este lámpással szokták ugyanezt. Ezt a hírközlést, mármint a jeleket sokfelé és sokféle módon alkalmazzák, az indiánok füstjelekkel, s emlékezzünk rá Tirolban jódliztak. Kissé melegebb szél támadt fel és mivel könnyebb és fürgébb volt a hajónk ahogy jött úgy gyorsan el is tűnt a látóhatáron a társunk. Erre már az óceán áramlatai is segítenek és azt is meglovagolva a caravell majdhogy repült a vízen. csodálatos volt ahogy a hajó orra a fehér tajtékokat szelve hullámról hullámra haladt előre. Már nagyon vártam, hogy felfrissítsék a készleteket, mert a sok szárított halféle és bab, lencse ez nagyon sok kellemetlenséget okozott. A szakácsot se lopták volna el a tudományáért, erős a gyanúm, hogy a kapitány ottfelejti ha egy mód van rá az Azori szigeteken ha kikötünk és talál jobbat. Fakanál Bob sokszor nagyon nehezen menekült meg a cápákkal való barátkozástól. Már nagyon ennénk Gyöngyimmel egy jó hagymás szalonnás tojásrántottát reggelire. Sajnos ezeken a hajókon még nem olyan a feltétel a főzésre, mint a szárazföldön. Elég mostoha élet a hajósoké. Nem irigylem Élesszemű Fredit sem, mert naponta az árbockosarat oda s vissza többször megjárni, hogy lát-e valamit. Ő csak este kaphatja meg a rumadagját, mert ha leesik neki annyi, de úgy megy, mint a macska a kötélzeten. Elődje Fürkész Joe volt aki az indiai óceánról hazatérőben a földközi tengerbe zuhant s ott lelte halálát, mert sutyiban ivott és mellé lépett a kötélhágcsónak.

16 Gyógyfüveink is fogytán így csak kedvesemnek tartunk fenn mindenből így egyeztünk meg mind a négyen. Őszintén csodálom Suhanó barátom és Viki helytállását. Biz eleiben be kell vallanom szörnyű tengeribeteg voltam, egy egész bundára való rókaprémet dobtam az óceánba, de most már megszoktam. Nagyon vigyázunk, hogy csak magunk közt nevezzük egymást az eredeti nevünkön, mert nem is tudom milyen következményei lennének. Oda lenne a tekintély, bár a pénzért minden megkapható csak az ára lenne több. Sokat okoskodom ezen. Kedvesemmel sokat tervezgetünk a jövőnkről, ha hazaérünk milyen jó lesz szabadon gond nélkül élni. Vannak neki tervei, de azok elébe ne menjünk, mert sok idő eltelt míg én is eljöttem s a helyi viszonyokat nem ismerem. Majd szépen minden helyre áll és beilleszkedve az Ó világból hozott tapasztalatainkat kamatoztatjuk. legfőképp a népünk felemelkedésére. A sok szabad levegőn töltött idő elnyomott mindannyiunkat és korán nyugovóra tértünk. Reméljük, hogy az éjszakánk is oly békés lesz, mint a nappal volt. folyt. köv. Föld,föld..., Félszemű Jim

17 81. Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi / Esti Szellő Balesete, de az éjszaka nem volt olyan nyugodalmas. Olyan éjféltájban nagy tülekedés, dörömbölés, kiabálás hallatszott a kabinon kívül. Rémülten ültem fel az ágyban, egy pillanatra nem tudva hol vagyok. Kezdtem volna ébresztgetni Latrensot, de sehogyan sem akart felébredni, mire gondoltam, jól megrázom, majd felébred. Latrens nem volt az ágyban. Mindenhol korom sötét volt, saját kezeimet nem láttam az orrom előtt. Kezdtem pánikolni. Olyan nagyon vert a szívem hogy nem tudtam azt hallom-e, vagy a tenger csapkodását a hajó oldalán. Hova lett Latrens? És ha a szobában van, miért nem felel? Valaki az ajtót kezdte próbálgatni. Jesszusom, mi lesz? Kiabálnék segítségért, de egy hang sem fér ki a torkomon. Egyszerre csak kivágódott az ajtó és egy lámpát tartó kar jelent meg, majd egy sziluett. Ismeretlen sziluett. Jaj, hála istennek, bár a hangom megjönne! Gondoltam. Ki vagy? Kérdeztem, vagy csak akartam, már nem tudom. -Lapátkezű-, felelt egy rekedt, agyon pálinkázott hang s vele együtt az említett üdítő ital teljes bűze töltötte meg a szobát. -Mit akarsz itt?-, találtam meg legmérgesebb, legerősebb hangomat.- Nem tudod hogy ezek privát szobák? Latrens! - tetettem hogy ő is ott van mellettem, - dobd ki ezt az urat! -Nem dobhat ő ki senkit, asszonyom, - felelt Lapátkezű, - mert hogy, hm, hogy is mondjam, egy kissé felöntött, de nem baj, lefektetjük, holnapra majd rendbe jön, habár egy ideig nem fog tudni ülni Meg adjanak rá valami ruhaneműt, mert még majd megtalál fázni is mindennek a tetejében. Erre mint egy zsákot, odavágta Latrensot az ágyhoz, hogy csak úgy nyekkent, letette a lámpát egy asztalkára és becsukta maga mögött az ajtót. Latrens úgy feküdt ott, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon tök részegen, szűzanya-meztelen heverni az óceán közepén. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Amint ott töprengettem, egyszer csak valaki kopogott. Olyan halkan, előbb azt hittem valami távoli kopogást hallok. Suhanó volt. Jó estét, Gyöngyike, köszöntött, mintha legalább is egy kerti vacsorára érkezett volna meg. Majd Latrensre nézett és elmosolyodott. Gyönyörű mosolya van, kár hogy nem alkalmazza többet _Shadow, - törtem meg a csendet- te mit tudsz erről a helyzetről? -Sokat is, hunyorgott, Suhanó,- ott voltam én is. -Ugyanis alig elaludtam, kopogtak. Latrens volt. Azt mondta nem tud aludni, ez a sok himbálodzás az agyára megy, beleőrül ha nem alhat csak egyszer olyan ágyon ami nem mozog. Megsajnáltam, megkínáltam egy kis dugacs pálinkával. Vesztemre. A harmadik után már azt mondta, most már nem mozog olyan nagyon az ágy. Az ötödik után már minden mozgott, jobban mint eddig, elkezdett szitkozódni, dobálódzni, vitatkozni, hogy ő jó úszó és fél nap alatt eléri a szigeteket. Én mondtam neki, téged meg a cápák fél óra alatt, de nem hallgatott rám. Nekem jött. Nem tudom honnan van egy részeg embernek annyi ereje, de úgy pofon vágott, hogy ott is csillagos volt az ég ahol nem volt csillag. Egy percre elvesztettem az ép eszemet, kidobtam a kajütömből. De csak egy pillanatra. Ennyi viszont elég volt ahhoz, hogy Latrens ledobja magáról a ruhát és beleugorjon a

18 vízbe. Nagyon megijedtem. Korom sötét volt a víz, ma hold se nincs. Hirtelen elkezdtem segítségért kiabálni. Lapátkezű termett ott először. Hirtelen elmondtam neki mi történt, ő erre felüvöltötte az egész legénységet. Egymásután ugráltak bele a legények a jéghideg vízbe egy tökrészeg idiótát menteni. Talán sosem találtuk volna meg, ha egyszer csak Latrens el nem kezdett volna kiabálni: - Hűha! Nem is tudtam milyen habos tud a tenger lenni! No te szél, te csinálj ilyet! Bebabolt Latrens, az mentette meg. Én csak néztem, nem tudtam mit szólni hirtelen. Shadow, - mukkantam meg nagy végre,- Latrens Neked az életéért tartozik -Nem tartozik ő semmivel- mondta Shadow. - Ugyanis a végét én élveztem legjobban. Jobban mondva még sosem élveztem semmit ennyire -Mit? fogott ki rajtam a kíváncsiság. -Mielőtt visszahoztuk ide, szép gyengéden hasra fektettem Lapátkezű ölében, s adjad neki! Kiáltottam. Olyan ragyogó csillagot még sehol sem láttam mint Lapát kezében amikor végül megértette, mire biztatom. Én csak egy valamit kérek, Gyöngyi, hadd legyek az ágya mellett reggel amikor felébred. Mert halvány fogalma sem lesz miért nem tud ülni a fenekén. Hadd mondjam én meg neki. A többit majd az én drága pucér, úszóbajnok Szellőcském elmondja.

19 82. Végre föld a láthatáron..., Sao Miguel sziget.., Az esti vacsora utóhatása nem hagyott elaludni. Gyöngyim oly békésen aludt mellettem, ennek örültem végül is ő könnyebb vacsorát ;- füstölt tokhalat evett, de azt is módjával. Elhatároztam, hogy teszek egy kis sétát a levegőn és elpufogtatom a bab okozta feszültséget. Ahogy elhaladok Suhanó Árny kabinja előtt, mintha vezényszóra történt volna kinyílt az ajtaja és kilépett a sötétbe. - kérdezi hát veled mi van Szellő? - mondom neki bánatom, hogy mint egy bölénycsorda dübörögne a beleimben s közben a nehéz üteg meg dolgozik. Akkor oly kedvesen amit visszautasítani nem lehet beinvitált a kabinba és, hogy honnan-honnan nem előkerült valami kerítésszaggató pálinka. Én aki nem iszom hajlottam a jó tanácsra, hogy ez segít, szétrobbantja a dübörgést. Addig addig diktálta belém, hogy onnantól filmszakadás. Azt hiszem most reggel van, bár ebben sem vagyok biztos. Egy kaján vigyorgó arcot vélek felismerni az ágyam lábánál, s mellettem Gyöngyim akinek a szemében szintén ott bujkált az a hamiskás mosoly amit úgy szerettem benne, de most valahogy nem értékeltem nagyra. Hozzám képest egy hulla biztos jobban érezte magát. Gyöngyim elém tartotta a tükröt ráadásul,- s nem ismertem fel, hogy ki néz vissza belőle. A hajószakács Fakanál Bob mosogatórongya jobban nézett ki, mint én. A reggeli természetesen nem kellett. Mikor vissza jöttek a reggeliből hoztak egy nagy korsó teát meg száraz kenyeret kúrálni. S elindult a mese az esti jobban mondva éjszakai kalandról, a társaság a hasát fogta a nevetéstől ahogy Suhanó elmesélte. Gyöngyimet féltettem, hogy a hasijában a gyerek el ne szédüljön a rázkódástól. Első gondolatom az volt, hogy hogyan nézek Lapátkezű szemébe ezek után. Na várj csak Suhanó jön még kutyára bölénycsorda mondja az indián. Azért ebéd utánra már összeszedtem magam és kimerészkedtem a fedélzetre s a sok sunyi pillantást is észrevettem, de úgy gondolom napirendre tértek a történtek felett. Még a nap nem nyugodott le, úgy félúton volt, mikor az árbockosárban szolgálatot teljesítő Élesszemű Fredi kiabált föld-föld mindenki örömujjongásban tört ki, mert ez azt jelentette, hogy egy pár nap pihi és kikapcsolódás. Először Sao Miguel sziget körvonalai rajzolódtak ki és magas vulkanikus hegye a Barbosa. Ez a szigetcsoport portugál fennhatóság alá tartozik, mert 1444-ben érkeztek ide az első telepesek amelyet Nordestnek neveztek el és Povocao völgynek. Azóta saját hazájuk mintájára formázták. Majdhogynem andaluziában érezheti magát az ember. Jó is lesz számomra is a kiszállás, mert rendbe kell jönnöm. Több szigetből áll az Azori szigetcsoport a legnagyobbak a már említett mellett a Faial és Pico. A kikötő egy kellemes öbölben van amely a városáról kapta a nevét Ponta Delgada. Végig míg haladtunk a part mentén a lankás oldalakon festői szépségű falvak egész sora húzódott a végig fehér kis házaival olyan megnyugtató látvány volt. A kapitány közölte, hogy a kedvünk szerint nyugodtan töltsünk egy pár napot a szigeten, mert egy kis javítani való a hajón a viharos tenger okozott némi hibát. Meg van látnivaló és a városban tud ajánlani éttermet ami helyi és legfőképp speciális

20 portugál ételekkel várják a vendégeket. A kikötő északi részén ahogy számoltam hat darab fregatt horgonyzott s csak az egyik nevét jegyeztem meg, mert az oly jópofa volt Baudeuse Duzzogó. Ez volt a zászlóshajó. A déli részen ahol a kereskedelmi és egyéb hajók voltak ott kötöttünk ki. Megfogadva a jó tanácsot a kikötőben fogadtunk hordárt és a Sao Ponta utcán levő Madeira fogadóba vitettük csomagjainkat, amelyek szükségesek lesznek itt tartózkodásunk alatt. Végre szilárd talajt érezhettem a lábam alatt, - most ez tűnt furcsának, de a jóhoz hamarabb lehet szokni. Felhívta a figyelmünket a kapitány, hogy a portugál konyha és a szigeté különösképp fűszeres. Vannak speciális ételek amelyeket ne hagyjunk ki. A Madeira fogadó egy tornácos emeletes épület, barokk építésű. Alig félórás sétával elértük, aminek roppant módon örült a társaság, mert a bezártság után a séta felüdülésnek számított. A recepción fogadott a tulaj bennünket, mivel turista szezonon kívül voltunk így jól jött a vendég. Santos Hosszantosz már,mint a tulaj( így mutatkozott be ) nagyon egyszerű de tiszta szobákat nyitott számunkra. Alig vártam, hogy kimenjen végigterültem az ágyon felsóhajtva, végre egy jót alszom...,- rád is fér közölte kedves Gyöngyim hamiskásan, célozva az előző éjszakára. A fürdőhelységben ami minden szobához tartozott rendbe hoztuk magunkat. Az esti séta majd lefekvés előtt az étteremben a felszolgáló a legkedvencebb portugál ételt ajánlotta fogyasztásra, amelyet balcalhau - nak hívnak és szárított sózott tőkehal különféle garnírunggal. Mintha csak az ó világban lettünk volna oly természetes módon az ételhez a finom portóit töltött a felszolgáló. Ezek után csak az esti séta maradt s kezdtem Suhanó csinyén is megbékélni, mert a portói,mintha gyógyszer lett volna úgy áradt szét a testemben. folyt. köv. Kirándulás a szigeten...,