(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1844 A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1844 B (1) Int. Cl.: H04W 12/12 (09.01) H04L 12/28 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/US 0/0389 (30) Elsõbbségi adatok: P US (72) Feltaláló: NANDA, Sanjiv, Ramona, California 96 (US) (73) Jogosult: QUALCOMM INCORPORATED, San Diego, California (US) (74) Képviselõ: Kovács Gábor, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Legacy spoofing detektálása egy felhasználói terminálban HU T2 A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 8 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.

2 Háttér Szakterület A jelen találmány tárgya általában véve vezeték nélküli kommunikációra és pontosabban véve csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálokban legacy spoofing detektálására vonatkozik. Háttér A vezeték nélküli kommunikációs rendszereket széles körben telepítik különbözõ típusú kommunikációk, például hang és adatok kommunikációjának megvalósítására. Egy tipikus vezeték nélküli adatrendszer vagy hálózat többszörös hozzáférést biztosít egy vagy több megosztott erõforráshoz. Egy rendszer a többszörös hozzáférés különbözõ módszereit alkalmazhatja, amilyen például a frekvenciaosztásos multiplexelés (FDM), idõosztásos multiplexelés (TDM), kódosztásos multiplexelés (CDM) és mások. A vezeték nélküli hálózatok közé tartoznak például a cellaalapú adatrendszerek. Ezekre a továbbiakban néhány ilyen példát adunk: (1) a TIA/EIA-9¹B Mobile Station-Base Station Compatibility Standard for Dual- Mode Wideband Spread Spectrum Cellular System (az IS¹9 szabvány), (2) a 3rd Generation Partnership Project (3GPP) elnevezésû konzorcium által kínált szabvány, amely egy dokumentumkészletben valósul meg, ahová tartoznak a 3G TS 2.211, 3G TS 2.212, 3G TS és 3G TS dokumentumok (a W¹CDMA szabvány), (3) a 3rd Generation Partnership Project 2 (3GPP2) elnevezésû konzorcium által kínált szabvány, amely az TR¹4. Physical Layer Standard for cdma00 Spread Spectrum Systems dokumentumban valósul meg (az IS¹00 szabvány), (4) a nagy adatsebességû (HDR) rendszer, amely megfelel a TIA/EIA/IS-86 szabványnak (az IS¹86 szabvány). A vezeték nélküli rendszerek további példái közé tartoznak a vezeték nélküli helyi hálózatok (WLAN), amilyen például az [IEEE szabványok (például a (a), (b) vagy (g)]. Ezen hálózatok továbbfejlesztése érhetõ el egy többszörös bemeneti többszörös kimeneti (MIMO) WLAN telepítésével, amely ortogonális frekvenciaosztásos multiplexelõ (OFDM) modulációs módszert alkalmaz. Az IEEE (e) bevezetését az indokolta, hogy javítsanak a korábbi szabványok hiányosságai közül néhányon. Ahogyan fejlõdtek a vezeték nélküli rendszerek kialakításai, egyre nagyobb adatsebességeket értek el. A nagyobb adatsebességek megnyitották annak a lehetõségét, hogy fejlett alkalmazásokat alkalmazzanak, amilyenek többek között a hang¹, video- és gyors adatátvitel és más egyéb alkalmazások. A különbözõ alkalmazások azonban különbözõ követelményeket támaszthatnak a vonatkozó adatátvitellel szemben. Sokféle adattípus késleltetési és áteresztõ képességi követelményeket támaszt, vagy bizonyos szolgáltatási minõség (QoS) garanciát igényel. Erõforrás-kezelés nélkül a rendszer kapacitása lecsökkenhet, és a rendszer esetleg nem képes hatékonyan mûködni Médium hozzáférési vezérlõ (MAC) protokollokat használnak szokásosan egy megosztott kommunikációs erõforrásnak több felhasználó közötti kiosztásához. Az MAC protokollok szokásosan a magasabb réteget illesztik a fizikai réteghez, amelyeket az adatok adásához és vételéhez használnak. Az adatsebesség növekedésébõl származó elõnyök kihasználásához egy MAC protokollt úgy kell megtervezni, hogy hatékonyan használja fel a megosztott erõforrást. Mivel új MAC protokollokat fejlesztenek ki, ezért továbbra is lesznek régebbi vagy másféle mûködésmódot követõ úgynevezett legacy felhasználói terminálok. Az MAC protokollok úgy tervezhetõk, hogy képesek legyenek együttmûködni legacy terminálokkal. Az ilyen együttmûködés végrehajtása érdekében módszerek fejleszthetõk ki, amelyek arra késztetik a legacy terminálokat, hogy bizonyos módokon mûködjenek annak lehetõvé tételéhez, hogy hozzáférjenek vagy kommunikálhassanak egy megosztott erõforrással olyan terminálok útján, amelyek az újabb protokolloknak megfelelõen kommunikálnak. Az ilyen technikák rávehetik a legacy terminálokat arra, hogy ilyen lépéseket hajtsanak végre, amelyet spoofing vagy becsapásként nevezünk. Egyes körülmények esetén a becsapás lehetõvé teheti, hogy egy újabb kommunikációs protokoll mûködjön, és ehhez elõnyök társuljanak, de egy becsapott felhasználói terminált néhány nemkívánatos következmény sújthat. Ennélfogva a szakterületen fennáll az az igény, hogy ki lehessen mutatni a legacy becsapást legacy vagy csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálokban. A WO 03/07747 A1 nagy sebességû OFDM kommunikációkkal kapcsolatos rendszerre és eljárásokra vonatkozik. Egy vevõ és egy adó között továbbított üzeneteket használnak fel a kommunikációs adatsebesség maximalizálásához. Különösen egy sokhordozós modulációs rendszer használ olyan üzeneteket, amelyeket a vevõtõl küldenek az adóhoz optimalizált kommunikációs paraméterek egy vagy több készletének kicseréléséhez. Az adó azután ezeket a kommunikációs paramétereket tárolja, és amikor egy meghatározott vevõhöz ad, akkor az adó a tárolt paramétereket használja fel annak érdekében, hogy maximalizálja ezen vevõhöz az adatsebességet. Ehhez hasonlóan, ha a vevõ ettõl a meghatározott adótól vesz csomagokat, akkor a vevõ tudja felhasználni a tárolt kommunikációs paramétereket a vételhez. Összefoglalás A találmányt a független 1. és 11. igénypontok határozzák meg. Az itt ismertetett megvalósítások a szakterületen meglévõ igényekkel foglalkozva arra irányulnak, hogy ki lehessen mutatni csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálokban a legacy becsapást. A rajzok rövid ismertetése Az 1. ábra számos felhasználó támogatására alkalmas vezeték nélküli kommunikációs rendszer általános blokkvázlatát mutatja; a 2

3 2. ábra vezeték nélküli kommunikációs eszköz példakénti kiviteli alakjait szemlélteti; a 3. ábra egy legacy PPDU eszközt szemléltet; a 4. ábra legacy spoofing kimutatására szolgáló eljárás példakénti megvalósításait ábrázolja; az. ábra nagy áteresztõképességû formátum indikátor kialakításához használt állapotsorozat példakénti megvalósításait mutatja; a 6. ábra nagy áteresztõképességû indikátor átvitelére szolgáló eljárás példakénti megvalósításait mutatja; a 7. ábra nagy áteresztõképességû formátum jelzõ adására szolgáló eljárás másféle példakénti kiviteli megvalósításait mutatja; a 8. ábra nagy áteresztõképességû formátum indikátor kimutatására szolgáló eljárás példakénti megvalósításait ábrázolja; a 9. ábra nagy áteresztõképességû formátum indikátor kimutatására szolgáló eljárás másféle megvalósításait szemlélteti; a. ábra nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamának meghatározására irányuló eljárás példakénti megvalósításait szemlélteti; a 11. ábra nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamának dekódolására szolgáló eljárás másféle megvalósításait szemlélteti; a 12. ábra vezeték nélküli kommunikációs eszköz másféle megvalósításait szemlélteti; a 13. ábra egy másféle formátum indikátor kimutatására irányuló eszköz példakénti megvalósításait szemlélteti; és a 14. ábra a másféle formátum indikátor kimutatására szolgáló eszköz másféle példakénti megvalósításait mutatja. Részletes leírás Miközben a kommunikációs protokollok fejlõdnek, és meghatározzák a következõ generáció szabványait, akkor a visszamenõleges kompatibilitás megkövetelheti mezõk vagy más indikátorok használatát, amelyeket egy rendszerben lévõ csomópontok vagy állomások másféleképpen értelmeznek ahhoz képest, mint ahogyan ugyanezen mezõket a legacy csomópontok értelmezik. Egyes körülmények között ezeket az indikátorokat szándékosan arra lehet használni, hogy úgy irányítsák a legacy csomópontokat, hogy bizonyos módokon viselkedjenek. Ez a felhasználás úgy nevezhetõ, mint spoofing, mivel a következõ generáció szabványa arra törekszik, hogy rávegye a legacy csomópontokat arra, hogy lehetõvé tegyék a következõ generáció protokolljának a végrehajtását anélkül, hogy ez összeütközésbe kerüljön a legacy csomópontok protokolljával. Ezt a gyakorlatot ugyan általánosságban véve alkalmazzák annak érdekében, hogy lehetõvé váljon a megnövekedett kommunikációs hatékonyság beleértve a nagyobb áteresztõképességet, kisebb teljesítményt, nagyobb kapacitást stb. azonban a spoofing a legacy csomópontok mûködésének elégtelen hatékonyságához vezethet Sok esetben a legacy csomópontokat továbbra is gyártják annak ellenére, hogy milyen eljárásokat fognak használni a legacy csomópontok becsapásához (spoofing). Ez történik például akkor, ha a következõ generáció szabványa a kompatibilis csomópontokkal szemben az összetettséggel és költséggel szemben magas követelményeket támaszt. Ebben az esetben kívánatos lehet, hogy a legacy csomópontok tudjanak arról, hogy a következõ generáció szabványa milyen módon határozza meg a legacy mezõk értelmezését. Egy intelligens ( smart ) legacy csomópont kimutathatja a spoofing tényét, és megfelelõ lépéseket tud foganatosítani a spoofing által esetlegesen okozott nemkívánatos hatások csökkentése érdekében. Így az intelligens legacy csomópontok követik a legacy mezõk új interpretációit és hatékonyabb mûködésre lehetnek képesek. Az ilyen intelligens legacy csomópontokat a továbbiakban a jelen leírás keretén belül csökkentett funkcionalitású felhasználói termináloknak nevezzük. Meg kívánjuk jegyezni, hogy egy felhasználói terminál úgy telepíthetõ, hogy támogassa a teljes következõ generációt, de egyúttal gondoskodhat egy csökkentett funkcionalitású üzemmódról, amint azt az alábbiakban ismertetjük. Az alábbiakban egy olyan példakénti megvalósítást ismertetünk, amely a n szabványt használja, amely úgy van tervezve, hogy kompatibilis legyen a meglévõ (vagy legacy) a/g ( ) szabványokkal. Az ismertetett megvalósítások ugyanígy alkalmazhatók több szabványhoz, és nem korlátozódnak a n és a/g kompatibilitásra. Ezen túlmenõen az alábbiakban megadott megvalósítások ugyan alkalmazhatják a visszafelé kompatibilis kifejezést, azonban ezek a megvalósítások ugyanígy alkalmazhatók bármilyen fajtájú, többféle szabvány szerinti csomópontok közötti kompatibilitásra vagy szabványok többféle változatára, vagy azok bármilyen kombinációjára. A jelen leírás szerinti szóhasználat esetében egy szabványnak egy korábbi szabványtól való megkülönböztetéséhez amellyel kívánatos a visszafelé kompatibilitás a nagy áteresztõképesség elnevezést egy újabb rendszerre való hivatkozásban vagy a legacy rendszerektõl eltérõ mûködési fajtát meghatározó rendszerektõl eltérõ mûködési fajtával kapcsolatban használjuk. A legacy vagy csökkentett funkcionalitás itt is felhasználható olyan felhasználói terminálok leírásához, amelyek visszafelé (vagy egyébként) kompatibilis üzemmódban képesek mûködni. Amint fent említettük, egy csökkentett funkcionalitású vagy legacy felhasználói terminál ehelyett úgy konfigurálható, hogy teljes funkcionalitással mûködjön különféle módokban, ami a szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló. Ennélfogva az itt ismertetett egy vagy több szempontot magában foglaló legacy terminálok példakénti megvalósításai ennélfogva olyan modern eszközöket tartalmazhatnak, amelyek úgy vannak felszerelve, hogy egy nagy áteresztõképességû (vagy bármilyen más alternatív kommunikációs szabvány) egy vagy 3

4 több szempontját kimutassák, és ennek megfelelõen válaszoljanak anélkül, hogy szükségszerûen támogassák a rendszer valamennyi tulajdonságát. A jelen leírásban olyan példakénti nagy áteresztõképességû megvalósításokat ismertetünk, amelyek más példakénti megvalósítások között nagymértékben hatékony mûködést támogatnak igen nagy bitsebességû olyan fizikai rétegekkel összefüggésben, amelyek vezeték nélküli LAN rendszerekhez alkalmasak (vagy hasonló alkalmazásokhoz, amelyek újabban felmerülõ átviteli technológiát alkalmaznak). A példakénti nagy áteresztõképességû WLAN 0 Mbps (másodpercenként millió bit) fölötti bitsebességeket támogatnak 24 MHz sávszélességekben. Különbözõ másféle WLAN rendszereket is támogatnak. A különbözõ példakénti megvalósítások megõrzik az elosztott koordinációjú mûködés egyszerûségét és robusztus jellegét a legacy WLAN rendszerekben, amelyeknek példái megtalálhatók a (a e) szabványban. A különbözõ megvalósítások elõnyei elérhetõk, miközben megmarad az ilyen legacy rendszerekkel való kompatibilitás. (Meg kívánjuk jegyezni, hogy az alábbi leírásban a rendszerek, mint példakénti legacy rendszerek kerülhetnek leírásra. A szakterületen jártas szakember felismeri, hogy a továbbfejlesztések egyúttal kompatibilisek másféle rendszerekkel és szabványokkal is.) Egy példakénti WLAN egy alhálózati protokoll csomagot tartalmazhatnak. Az alhálózati protokoll csomag támogathat nagy adatsebességet, nagy sávszélességet, fizikai rétegû átviteli mechanizmusok esetében általában véve, beleértve korlátozás nélkül az OFDM moduláción alapuló rendszert, az egyetlen hordozó modulálását alkalmazó technikákon több adóantennát és több vevõantennát [Multiple Input Multiple Output (MIMO) rendszerek, beleértve a Multiple Input Single Output (MISO) rendszereket] nagyon nagy sávszélesség-hatékonyságú mûködéshez, az olyan rendszereket, amelyek több adó- és több vevõantennát használnak térbeli multiplexelési technikával együttesen ahhoz, hogy adatokat adjanak több felhasználói terminálhoz vagy terminálból egy és ugyanazon idõintervallum alatt, továbbá az olyan rendszereket, amelyek kódosztásos többszörös hozzáférésû (CDMA) technikákat alkalmaznak annak lehetõvé tétele érdekében, hogy egyidejûleg több felhasználó számára tegyék lehetõvé az átvitelt. Az alternatív példák közé tartoznak a Single Input Multiple Output (SIMO) és Single Input Single Output (SISO) rendszerek. Az itt ismertetett egy vagy több példakénti megvalósítást egy vezeték nélküli adatkommunikációs rendszerrel összefüggésben írjuk le. Habár ezen összefüggésen belül elõnyös az alkalmazás, azonban a találmány különbözõ megvalósításai beépíthetõk különbözõ környezetekbe vagy konfigurációkba. Általánosságban véve az itt ismertetett különbözõ rendszerek szoftverrel vezérelt processzorokkal, integrált áramkörökkel vagy diszkrét logikával valósíthatók meg. Az adatok, utasítások, parancsok, információk, jelek, szimbólumok és csipek amelyekre a bejelentés bármely részében hivatkozhatunk jelenthetnek feszültségeket, áramokat, elektromágneses hullámokat, mágneses mezõket, vagy részecskéket, optikai mezõket vagy részecskéket, vagy ezek kombinációit. Ezen túlmenõen az egyes blokkvázlatokban szemléltetett blokkok jelenthetnek hardvert vagy eljárási lépéseket. Az eljárási lépések átcserélhetõk anélkül, hogy ez a jelen találmány körétõl való eltérést jelentene. A példakénti szó jelentése az itteni leírásban példaként, esetként, szemléltetésként szolgáló. Az itt ismertetett bármelyik megvalósítás példakénti megjelölése nem szükségszerûen értelmezendõ úgy, mint egy elõnyben részesített, vagy elõnyös változat más megvalósításokhoz képest. Az 1. ábra 0 rendszer példakénti megvalósítását szemlélteti, amely egy vagy több 6A N felhasználói terminálhoz (UT) csatlakoztatott 4 hozzáférési pontot (AP) tartalmaz. A 6 UT¹k lehetnek valódi legacy állomások, vagy csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálok (vagyis intelligens legacy terminálok) vagy bármilyen kombináció. A terminológiájával összhangban az AP és UT¹k megnevezései lehetnek állomások, STA¹k vagy csomópontok. Az itt ismertetett technikák és megvalósítások alkalmazhatók másféle típusú rendszerekre is (az erre való példák közé tartoznak a fent részletezett cellás szabványok). A jelen leírás szerinti használatban a bázisállomás megnevezés felcserélhetõen használható a hozzáférési pont megnevezéssel. A felhasználói terminál megnevezés felcserélhetõen használható a felhasználói készülék (UE), elõfizetõi egység, elõfizetõi állomás, hozzáférési terminál, távoli terminál, mobil állomás, vagy a szakterületen ismert, ennek megfelelõ más megnevezéssel. A mobil állomás megnevezés rögzített vezeték nélküli alkalmazásokat foglal magában. Megjegyezzük, hogy a 6 felhasználói terminálok közvetlenül is képesek egymással kommunikálni. A (e) által bevezetett Direct Link Protocol (DLP) lehetõvé teszi egy STA számára kereteknek közvetlenül egy másik STA célállomásra történõ közvetlen továbbítását egy Basic Service Set (BSS) keretén belül (amelyet ugyanaz az AP vezérel). Amint az a szakterületen ismert, különbözõ megvalósítások esetében nincs szükség hozzáférési pontra. Egy független vagy independent BSS (IBSS) kialakítható például STA¹k bármilyen kombinációjával. Felhasználói terminálok ad hoc hálózata alakítható ki, amelyek 1 vezeték nélküli hálózaton kommunikálnak egymással, amihez a szakterületen ismert számtalan kommunikációs formátum bármelyikét felhasználhatják. Az AP és az UT¹k 1 vezeték nélküli helyi hálózaton (WLAN) útján kommunikálnak. A példakénti megvalósítás esetében a 1 WAN egy nagy sebességû MIMO OFDM rendszer. A 1 WLAN azonban lehet bármilyen vezeték nélküli LAN. Kívánt esetben egy 4 hozzáférési pont tetszõleges számú külsõ eszközzel vagy folyamattal kommunikálhat a 2 hálózaton át. A 2 hálózat lehet az internet, egy infranet vagy bármilyen más vezetékes, vezeték nélküli vagy optikai hálózat. A hálózatból egy 1 csatlakozás hordozza a fizikai rétegû jeleket a 4 hozzáférési ponthoz. 4

5 A 2 hálózathoz eszközök vagy folyamatok csatlakoztathatók, vagy mint UT¹k (a velük való kapcsolatok) a 1 WLAN¹on. Akár a 2 hálózathoz vagy 1 WLAN-hoz csatlakoztatott példakénti eszközök közé tartoznak a telefonok, személyi digitális asszisztensek (PDA¹k), különféle fajtájú számítógépek (laptop gépek, személyi számítógépek, munkaállomások, tetszõleges típusú terminálok), videoeszközök, például kamerák, camcorderek, webkamerák és gyakorlatilag bármilyen másféle adateszközök. A folyamatok közé tartozhatnak a hang¹, video-adatkommunikációk stb. A különbözõ adatfolyamok változó átviteli követelményeket támaszthatnak, amelyek kielégíthetõk különféle quality of service (QoS: szolgáltatás minõsége) technikákkal. Az 1. ábra továbbá a 1 WLAN¹on nagy áteresztõképességû (HT) 8 A N felhasználói terminálok felé irányuló kapcsolatokat mutat. A HT 8 felhasználói terminálokat egy következõ generációs szabvány az érthetõség kedvéért jelen leírásban nagy áteresztõképességû rendszerként nevezzük szerint mûködõ terminálok jelzésére használjuk. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a HT 8 felhasználói terminálok képesek kommunikálni egy 4 AP¹vel vagy közvetlenül egymással, amint azt ábrázoljuk. A HT 8 UT¹k között szemléltetett kapcsolatok mûködhetnek egy nagy áteresztõképességû (vagy nem legacy) formátum szerint, és ezért a kapcsolat nincs feltüntetve a 6 UT¹kkel. Nincs ugyan ábrázolva, de a szakterületen átlagos tapasztalattal rendelkezõ szakember számára a HT 8 UT¹k közvetlenül is kommunikálhatnak a 6 UT¹kkel legacy protokollok szerint. A 0 rendszer telepíthetõ egy központosított 4 AP¹vel. Valamennyi 6 és 8 UT kommunikál egy példakénti megvalósítás esetén az AP¹vel. Egy másik megvalósítás esetében két UT között közvetlen kommunikáció is megvalósítható azonos szinten (peerto-peer), amennyiben a rendszeren módosításokat hajtanak végre, amint az nyilvánvaló a szakterületen jártas szakember számára, és amelyre az alábbiakban szemléltetõ példákat adunk. Kijelölt hozzáférési pontokat támogató megvalósításokban bármelyik állomás kialakítható kijelölt AP¹ként. A hozzáférést irányíthatja egy AP vagy ad hoc történhet (vagyis versenyzésre alapozva). Az egyik megvalósítás esetében a 4 AP Ethernet adaptációt tesz lehetõvé. Ebben az esetben egy IP router (adat-ut-kijelölõ) telepíthetõ az AP¹en kívül annak érdekében, hogy kapcsolatot létesítsen a 2 hálózathoz (a részletek nincsenek feltüntetve). A router és a 6 UT¹k között a WLAN alhálózaton át (alább részletezve) Ethernet keretek továbbíthatók. Az Ethernet adaptáció és csatlakoztatás a szakterületen jól ismert. Egy másik megvalósítás esetében a 4 AP IP adaptációt valósít meg. Ebben az esetben az AP átjáró routerként mûködik a csatlakoztatott UT¹k készlete számára (a részletek nincsenek ábrázolva). Ebben az esetben a 4 AP IP adatgramokat irányíthat a 6 UT¹khez, illetve azoktól. Az IP adaptáció és csatlakoztatás a szakterületen jól ismert A 2. ábra egy vezeték nélküli kommunikációs eszköz példakénti megvalósítását ábrázolja, amely eszköz 4 hozzáférési pontként avagy 6 vagy 8 felhasználói terminálként konfigurálható. A vezeték nélküli kommunikációs eszköz egy példakénti STA, amely alkalmas a 0 rendszerben történõ telepítéshez. A 2. ábra egy 4 hozzáférési pont konfigurációját szemlélteti. Egy 2 adó-vevõ 1 kapcsolaton át vesz és ad a 2 hálózat fizikai réteg követelményei szerint. A 2 hálózathoz csatlakozó eszközök vagy alkalmazások irányából vagy irányába az adatokat a 2 processzorhoz továbbítjuk. Ezeket az adatokat áramoknak nevezzük. Az áramoknak különbözõ jellemzõi lehetnek, és különféle feldolgozást igényelhetnek az áramhoz társított alkalmazás típusa alapján. Video- vagy hangáram például jellemezhetõ alacsony késleltetésû áramként (a videó általában véve magasabb áteresztõképességû követelményeket támaszt, mint a hang). Számos adatalkalmazás kevésbé érzékeny a késleltetésre, azonban magasabb követelményeket támaszthat az adatok integritásával szemben (vagyis a hang esetleg képes elviselni valamennyi csomagveszteséget, azonban a fájlátvitel általában nem viseli el a csomagveszteséget). A 2 processzor tartalmazhat egy média hozzáférés vezérlést (MAC) feldolgozó egységet (részletei nincsenek feltüntetve), amely áramokat fogad, és feldolgozza azokat a fizikai rétegen át történõ továbbításhoz. A 2 processzor vehet fizikai rétegû adatokat is és feldolgozhatja az adatokat kimenõ áramokhoz való csomagok kialakításához. A szerinti WLAN vonatkozású vezérlés és jelzés is kommunikálható az AP és az UT¹k között. Az MAC protokoll szerinti adat egységek (MPDU¹k) fizikai réteg (PHY) protokoll adat egységek (PPDU¹k) által becsomagolva jutnak el és érkeznek a vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõ felõl, illetve felé. Egy MPDU keretként is nevezhetõ. Amikor egyetlen MPDU van befoglalva egyetlen PPDU¹ba, akkor idõnként a PPDU keretnek is nevezhetõ. Másféle megvalósítások bármilyen átalakítási módszert alkalmazhatnak, és az elnevezések, terminológia más kiviteli alakok esetében változhat. A különbözõ MAC ID¹knek megfelelõ visszacsatolás különféle célokból visszajuttatható a fizikai rétegû 2 processzortól. A visszacsatolás tartalmazhat bármilyen fizikai rétegû információt, beleértve a támogatható sebességeket a csatornákhoz (beleértve mind a csoportos adás, mind az egyszeres adás csatornáit), a moduláció formátumát és több különféle paramétert. A 2 processzor lehet egy általános célú mikroprocesszor, egy digitális jelprocesszor (DSP) vagy egy célprocesszor. A 2 processzor összekapcsolható a célnak megfelelõ hardverrel, annak érdekében, hogy segítséget nyújtson különbözõ feladatok ellátásában (a részletek nincsenek feltüntetve). Kívülrõl csatlakoztatott processzorokon, például kívülrõl csatlakoztatott számítógépen vagy egy hálózati csatlakozáson különbözõ alkalmazások futtathatók, de alkalmazás futhat egy járulékos processzoron a vezeték nélküli 4, 6 vagy 8 kommunikációs eszközön (nincs ábrá-

6 zolva) belül vagy futhat magán a 2 processzoron is. A 2 processzor az ábrán egy 230 memóriával összekapcsolva van feltüntetve, amely utóbbi felhasználható mind adatok, mind az itt ismertetett különféle eljárások és módszerek végrehajtásához való utasítások tárolására. A szakterületen jártas szakember felismeri, hogy a 230 memória egy vagy több memória-összetevõbõl állhat, amelyek különbözõ típusúak lehetnek, és amelyek egészben vagy részben beépíthetõk a 2 processzorba. Az itt ismertetett funkciók végrehajtásához szükséges utasítások és adatok tárolásán túlmenõen a 230 memória használható fel a különbözõ sorokhoz társított adatok tárolásához is. A vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõje bármilyen fajtájú adó-vevõ lehet. Egy példakénti megvalósítás esetében a vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõje egy OFDM adó-vevõ, amely MIMO vagy MISO interfésszel üzemeltethetõ. Az OFDM, MIMO és MISO a szakember számára ismert. Az egyidejûleg függõben lévõ /60,29 sorszámú FREQUENCY-INDEPENDENT SPATIAL-PROCESSING FOR WIDEBAND MISO AND MIMO SYSTEMS címû, ¹én benyújtott US szabadalmi bejelentés különféle példákat ismertet OFDM MIMO és MISO adó-vevõkre. Ezen szabadalmi bejelentés jogosultja azonos a jelen bejelentés jogosultjával. Másféle megvalósítások SIMO vagy SISO rendszereket tartalmazhatnak. A vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõje az ábrán 270 A N antennákkal összekapcsolva van ábrázolva. A különféle megvalósítások esetében tetszõleges számú antenna támogatható. A 270 antennák használhatók fel a 1 WLAN¹on történõ adáshoz és vételhez. A vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõje egy térbeli processzort tartalmazhat, amely az egy vagy több 270 antenna mindegyikével kommunikál. A térbeli processzor minden antennához függetlenül dolgozza fel az adáshoz az adatokat, vagy egyidejûleg dolgozza fel valamennyi antennán vett jelet. A független feldolgozás például csatornabecslésen, az UT¹bõl visszacsatoláson, csatornainverzión vagy a szakterületen ismert különféle más módszereken alapulhat. A feldolgozás végrehajtása történhet különféle térbeli feldolgozó technikák bármelyikének a felhasználásával. Az ilyen típusú különféle adó-vevõk adhatnak nyalábképzés, nyalábirányítás, Eigen-irányítás vagy más térbeli technikák felhasználásával az áteresztõképességnek egy adott felhasználói terminál irányába és irányából való áteresztõképesség növelése érdekében. Egy példakénti megvalósítás esetében amelynél ODFM szimbólumokat adunk a térbeli processzor térbeli alprocesszorokat tartalmazhat valamennyi ODFM alcsatorna vagy bin feldolgozásához. Egy példakénti rendszerben az AP (vagy bármelyik STA például egy UT) N antennával rendelkezhet, és egy példakénti UT¹nak M számú antennája lehet. Ezáltal az AP és az UT antennái között M N útvonal van. Különféle térbeli módszerek léteznek ezen többszörös útvonal felhasználásával az áteresztõképesség javításához, és ezek a szakterületen ismertek. Egy [Space Time Transmit Diversity (STTD)] rendszerben (amit jelen jelen leírásban diversity rendszernek is nevezünk) a leadandó adatokat formatáljuk, kódoljuk, és minden egyes antennán át egyetlen adatfolyam formájában leadjuk. M adóantenna és N vevõantenna használatával MIN (M, N) független csatorna alakítható ki. A térbeli multiplexelés kihasználja ezeket a független útvonalakat és az egymástól független útvonalak mindegyikén más-más adatokat adhat az adási sebesség növelése érdekében. Az AP és az UT közötti csatorna tulajdonságainak megtanulásához vagy az azokhoz való alkalmazkodáshoz különféle módszerek ismeretesek. Egyedi pilotjelek adhatók le minden egyes adóantennából. Ebben az esetben minden egyes vevõantenna veszi a pilotjeleket és méri azokat. A csatorna állapot információ visszacsatolás ezután visszaküldhetõ az adó eszközhöz annak érdekében, hogy azt az adáshoz felhasználja. A mért csatorna mátrix és Eigen-dekompozíciója végrehajtható a csatorna Eigen-módusainak meghatározásához. A csatorna mátrixnak a vevõnél történõ Eigendekompozíciójának elkerüléséhez egy másik módszer használható, nevezetesen a pilot-jel és az adatok Eigen-irányítása, amellyel egyszerûsíthetõ a vevõ oldalon a térbeli feldolgozás. Ezáltal a pillanatnyi csatornaállapottól függõen változó adatsebességek állnak rendelkezésre a rendszeren belül a különbözõ felhasználói terminálok felé irányuló adáshoz. Különösen az AP és minden egyes UT közötti meghatározott kapcsolat teljesítõképessége nagyobb lehet, mint egy csoportos adású vagy szóró kapcsolat, amely az AP¹tõl egynél több UT által osztható meg. A vezeték nélküli LAN 270 adó-vevõ meghatározhatja annak alapján a támogatható sebességet, hogy melyik térbeli feldolgozást használja fel az AP és az UT közötti fizikai kapcsolathoz. Ezt az információt visszacsatolhatja további feldolgozás alkalmával történõ felhasználáshoz, ami történhet például az MAC rétegen. Szemléltetési célból a vezeték nélküli LAN 260 vevõ és 2 processzor közé egy 240 üzenetdekóder van telepítve. Egy példakénti megvalósítás esetében 240 üzenetdekóder funkciója megvalósítható a 2 processzoron, a vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõn, más áramkörök vagy ezek kombinációján belül. A 240 üzenetdekóder alkalmas tetszõleges számú vezérlõadat vagy jelzõ üzenet dekódolására a rendszeren belüli kommunikációk végrehajtásához. Az egyik példa esetében a 240 üzenetdekóder alkalmas PPDU mezõk vételére és dekódolására az alábbiakban leírtak szerint. Különbözõ egyéb üzenetek is dekódolhatók tetszõleges számú üzenetdekódoló technika felhasználásával, amelyek a szakterületen jól ismertek. Hasonlóképpen a 2 processzor és a vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõ közé üzenetkódoló telepíthetõ (és ez foganatosítható egészben vagy részben a 2 processzorban, vezeték nélküli LAN 260 adó-vevõben, más áramkörben vagy ezek kombinációjában), és megvalósíthatja az olyan üzenetek kódolását, amilyeneket éppen leírtunk. Az üzenetek kódolásához és dekódolásához való technikák jól ismertek a szakterületen általános jártassággal rendelkezõ szakember számára. 6

7 A 3. ábra egy a/g 370 PPDU¹t ismertet, amely egy PLCP 37 elõtagot (12 OFDM szimbólum), egy PLCP 3 fejlécet, egy változó hosszúságú 34 PSDU¹t, egy 6 bites 30 farokrészt és egy változó hosszúságú 3 kitöltõt tartalmaz. A 370 PPDU 360 része egy SIGNAL mezõt tartalmaz (egy OFDM szimbólumot) amelyet BPSK használatával 1/2 sebességgel adunk, továbbá egy változó hosszúságú 38 adatmezõt tartalmaz, amelyet a 380 SIGNAL mezõben jelzett modulációs formátummal és sebességgel adunk. A 3 PLCP fejléc tartalmazza a 380 SIGNAL mezõt és egy 16 bites 340 Service mezõt (amely a 38 DATA részben helyezkedik, és annak formátuma szerint adjuk). A 380 SIGNAL mezõ 31 sebességmezõt (4 bit) 3 fenntartott mezõt (1 bit), 32 hosszúság mezõt (12 bit), 330 paritásbitet és 33 farokrészt (6 bit) tartalmaz. A SIGNAL mezõt a legrobusztusabb modulációs és kódolási formátum felhasználásával adjuk a kódolt OFDM szimbólumok számára. A SIGNAL mezõn belül lévõ sebességmezõ jelzi a PPDU adatrésze számára a modulációs és kódolási formátumot. Amint azt a meghatározza, a 4 bites sebességmezõ 4. bitje nincs felhasználva (mindig 0 értékre van állítva). A n esetén a visszafelé kompatibilis PPDU típusok vannak bevezetve. Egy példakénti megvalósítás esetében kiterjesztett SIGNAL mezõk vannak bevezetve a legacy PLCP fejlécébe, azért, hogy visszafelé kompatibilis legyen a legacy SIGNAL mezõjével. A 31 sebességmezõ használatlan értékei a 380 legacy SIGNAL mezõben úgy vannak beállítva, hogy új PPDU-típusokat határozzanak meg. Ez a példakénti nagy áteresztõképességû rendszer ismerhetõ meg a vonatkozó, függõben lévõ /964,330 sorszámú, HIGH SPEED MEDIA ACCESS CONTROL WITH LEGACY SYSTEM INTEROPERABILITY címû, ¹án benyújtott, és a jelen találmány jogosultjára átruházott US szabadalmi bejelentésbõl (a továbbiakban 330 bejelentés). Az 330 bejelentésben néhány új PPDU-típus van bevezetve. A legacy STA-kkal való visszafele kompatibilitáshoz a SIGNAL mezõben lévõ sebességmezõ a PLCP fejlécben módosítva van egy sebesség/típus mezõre. A sebességmezõ nem használt értékei PPDUtípusként vannak kijelölve. A PPDU-típus egyúttal jelzi a SIGNAL mezõ SIGNAL2 mezõ jelzésû kiterjesztésének a jelenlétét és hosszúságát. A sebesség/típus mezõ ezen értékei meghatározatlanok legacy STA¹k esetében. Ennélfogva a legacy STA¹k a SIG- NAL1 mezõ sikeres dekódolása és a sebességmezõben egy meghatározatlan érték azonosítása után elhagyhatják a PPDU dekódolását. Egy másik lehetõség szerint a legacy SIGNAL mezõben fenntartott bit 1 értékre állítható annak jelzéséhez, hogy egy új osztályba tartozó STA számára egy MIMO OFDM adást jelezzenek. A vevõ STA¹k figyelmen kívül hagyhatják a fenntartott bitet, és továbbra is megkísérelhetik a SIGNAL mezõ és a további adás dekódolását. Egy HT vevõ képes a PPDU típusa alapján meghatározni a SIG- NAL2 mezõ hosszúságát Többféle módja van a legacy terminálok becsapásának, ezért ezen termináloknak egy megosztott közegen folytatott kommunikációval való ütközésének megakadályozására. Ez egy másféle rendszert tesz lehetõvé, amilyen például egy nagy áteresztõképességû rendszer, annak érdekében, hogy egy megosztott médiumon mûködjön anélkül, hogy interferencia keletkezne ezen legacy termináloktól. A becsapásra szolgáló technikák jellegzetes példái találhatók meg ipari csoportok újkeletû javaslataiból, nevezetesen a TGnSync, WWiSE és Sharp néven ismert javaslatok. Ezek a javaslatok megtalálhatók rendre a következõ dokumentumokban: TgnSync javaslat az n feladatcsoport számára 04/889r0 dokumentum ( ntgnsync-javaslat-technical-specification.doc); WWiSE javaslat az n feladatcsoport számára, 04/886r0 dokumentum ( n-wwise-javaslat-htspec.doc) és Sharp-NTT javaslat az n feladatcsoporthoz, 04/938r2 dokumentum ( n-javaslat n.doc). Másféle technikákat is javasoltak, és ezek szerepelnek az n feladatcsoport számára készített QUALCOMM javaslatban, ez a 04/870r0 dokumentum ( n ht-systemdescription és operating-principles.doc). A 4. ábra csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálokban legacy spoofing kimutatására irányuló 400 eljárás példakénti megvalósításait ábrázolja. Ez az általánosított megvalósítás több szempontot szemléltet, amelyek részletes megvalósításait a késõbbiekben részletesen ismertetjük. Általában véve a spoofing végrehajtását annak érdekében végzik, hogy lehetõvé tegyék egy és ugyanazon megosztott médiumot használó legacy terminálok és nagy áteresztõképességû terminálok együttmûködését. Amint korábban kijelentettük, a legacy terminálokban végrehajtott spoofing és azoknak arra késztetése, hogy ne okozzanak interferenciát a megosztott közeggel egy idõszak alatt, a megosztott médium használható fel ezen idõtartam alatt olyan modulációs formátumokkal és/vagy más rendszerparaméterekkel, amelyeket legacy terminálok nem támogatnak. Ezáltal javított kommunikáció, például nagyobb áteresztõképesség, kisebb teljesítmény, megnövekedett kapacitás stb. valósítható meg a megosztott médiumban. Azok a legacy terminálok, amelyek nem intelligensek, amint azt fentebb ismertettük, alkalmasak spoofing végrehajtására különbözõ technikák alkalmazásával, amelyeket a késõbbiekben részletesen ismertetünk. A spoofing hatására vonatkozó terminál azonban hátrányokat szenvedhet, amelyek az itt ismertetett különbözõ szempontok alkalmazásával leküzdhetõk. A csökkentett funkcionalitású felhasználói terminál például tudomással bír spoofing technikákról, és döntést hozhat arról, hogy azon idõszak alatt, amikor kísérlet történik a spoofing megvalósítására, akkor teljesítményt takarítson meg. Ez az intelligens felhasználói terminál együttmûködik a spoofing kísérlettel, de nem szükséges, hogy káros hatásokat szenvedjen el. A szakterületen jól ismertek azok a technikák, amelyekkel egy vagy több kisteljesítményû állapotba lehet 7

8 átállni, és bármelyik technikát felhasználhatja az intelligens legacy terminál spoofing kimutatása után. Ezáltal a spoofing kimutatása hasznos lehet az ilyen csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálok számára. A teljesítménymegtakarításon felül (vagyis a spoofing kimutatásának az idõtartama alatti alvó üzemállapotba kapcsoláson felül) egy felhasználói terminál a spoofing érzékelésekor más lépéseket is végrehajthat. Egy legacy terminál például a spoofing érzékelése után tudja, hogy a csatornát különféle más terminálok használják és eldöntheti, hogy alternatív mûveleteket végezhet annak érdekében, hogy a megosztott médium hozzáférésének prioritását megváltoztassa. Például korrektségi stratégiákat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy lehetõvé tegyék a felhasználói terminálok számára különféle technikák, például visszatartásokat (például DFS, amelyet a szabvány ír le) és hasonlókat osszanak meg, amelyek lehetõvé teszik minden egyes terminál számára, hogy hozzáféréssel rendelkezzen a megosztott médiumhoz. Egy spoofing alatt álló terminál más tényezõk között spoofing kimutatást használhat annak eldöntéséhez, hogy megváltoztassa prioritását, módosítsa a visszatartási folyamatokat és hasonlókat annak érdekében, hogy tisztességes hozzáféréssel rendelkezzen a legacy felhasználói terminál a megosztott médiumhoz. A MAC folyamatok például olyan folyamatokat határoznak meg, amelyeket egy hibás vétel után a vonatkozó terminálnak követnie kell. Ez a folyamat módosítható, ha a terminál tudomással bír arról, hogy éppen spoofing alatt áll. Ezen túlmenõen egy kézi internetes protokollal mûködõ hangátvivõ készülék (VoP: Voice over IP) spoofing közben a spoofing idõtartamát fel tudja használni egy szomszédos AP keresésének végrehajtásához és mérésekhez annak érdekében, hogy elõkészüljön egy hanghívás átadására. A szakterületen jártas szakemberek felismerik, hogy különbözõ más mûveletek is léteznek, amelyek végrehajthatók a spoofing kimutatása után, amint azt itt ismertetjük. A 400 eljárás példakénti megvalósítása 4 blokknál kezdõdik, ahol egy visszafelé kompatibilis PPDU formátumot adunk. A fent hivatkozott szabványjavaslatok ismertetése szerint egy újabb specifikáció olyan PPDU-okat tartalmazhat, amelyeket olyan módon kell adni, amelyeket képesek a legacy terminálok venni és dekódolni, de legalábbis a PPDU egy részét. Például egy 3 PLCP fejléccel rendelkezõ PPDU amilyet fent ismertettünk adható. Egy PPDU egy vagy több módon módosítható, amint azt a fentiekben a 336 bejelentésben részleteztük. A gyakorlott szakember számtalan másféle módját ismeri a PPDU¹k adásához egy vagy több olyan szakasszal, amely kompatibilis a legacy rendszerekkel. A 4 blokknál egy nagy áteresztõképességû formátumjelzõ (vagy bármilyen olyan kommunikációs szabvány jelzõje, amelyek esetében kívánatos a legacy terminálokkal való kompatibilitás) befoglalható. Ezáltal, ha spoofing kívánatos, akkor legalább egy részben visszafelé kompatibilis PPDU formátumot adunk a 4 blokkban, míg a 4 blokkban egy olyan jelzõt használunk, amelyet nagy áteresztõképességû eszközök is képesek dekódolni annak érdekében, hogy jelezzék a PPDU adás nagy áteresztõképességû formátumát a HT eszközök számára. Egyes esetekben a visszafelé kompatibilis PPDU formátum egy legacy állomás irányából vagy irányába továbbítható, és ezáltal ezen PPDU¹k számára nincs befoglalva nagy áteresztõképesség jelzõ. A jelzõ akkor van befoglalva, ha a legacy terminálokat spoofing alá kell helyezni, és a nem legacy termináloknak (vagyis HT termináloknak) másféle lépéseket kell végrehajtaniuk a továbbított PPDU hatására. A 430 blokknál a csökkentett funkcionalitású felhasználói terminál megkísérli annak kimutatását, hogy adtak¹e nagy áteresztõképesség jelzõt. Ha igen, akkor átlép a 440 blokkra. Ha nem, akkor a 460 blokkban folytatódik, mivel legacy PPDU adása történt. A felhasználói terminál legacy eljárásoknak megfelelõen elvégzi a PPDU dekódolását. Ekkor az eljárás befejezõdhet. A 440 blokknál, ha a nagy áteresztõképesség jelzõt kimutatta, akkor egyúttal megtörtént a spoofing kimutatása. A felhasználói terminál a továbbiakban tartózkodik attól, hogy zavart okozzon a csatornában a PPDU idõtartama alatt, amint azt a legacy protokoll megköveteli. Ezen idõtartam alatt egy felhasználói terminál többféle lépés közül végrehajt egyet, amelyekre a fentiekben példákat adtunk. Néhány példakénti technikát ismertetünk a késõbbiekben az idõtartam kimutatására. A 40 blokk esetében ezen példa során a nagy áteresztõképesség jelzõ kimutatása után a felhasználói terminál letiltja a csatorna használatát a nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamára. A jelen példa esetében ezért a felhasználói terminál egy alacsony teljesítményû állapotba léphet a telep élettartamának megõrzése érdekében. Különféle szintû kis teljesítményû alvó állapotok telepíthetõk, különbözõ megvalósítások esetében amint azt fentebb ismertettük és ezeket a felhasználói terminál akkor hajtja végre, ha megtörtént a spoofing kimutatása. A spoofing különbözõ technikákkal valósítható meg, amire a fent említett példakénti javaslatok példákat adnak meg, és ezek felhasználhatják a SIGNAL mezõ hosszúság és sebesség mezejét a legacy STA¹k esetében a spoofing végrehajtásához. Amint fent említettük, egy legacy csomópont (hacsak nem mutat ki spoofingot), veszi a SIGNAL mezõt és elkezdi a meghatározott ütemben a csomag maradékának dekódolását, és ezt mindaddig végzi, amíg el nem ér a hosszúság/sebesség idõ végéhez. Ezen megvalósítások esetében a spoofing felhasználja a hosszúság és sebesség mezõk jellemzõjét, és ezáltal a (hosszúság/sebesség) (EIFS DIFS) egyenértékû a szándékolt NAV idõtartammal. A sebesség mezõnek olyan értékre történõ beállítása révén, amelyet valamennyi legacy STA képes dekódolni, egy ezen két mezõ által spoofing alá vetett legacy csomópont továbbra is folytatja a vételt ezen (hosszúság/sebesség) (EIFS DIFS) idõtartam alatt, és megakadá- 8

9 lyozza ezen idõszak alatt az adás elkezdését. Egy példakénti megvalósítás esetében amilyet a n számára javasolt különféle nagy áteresztõképességû megvalósításokban ismertetnek a sebesség beállítható 6 Mbps értékre és a hosszúság mezõ oly módon számítható ki, hogy lefedje a nagy áteresztõképességû PPDU hosszát. Ezáltal elérhetõ az adás vezérlése anélkül, hogy ez megváltoztatná a legacy csomópontok mechanizmusát. Ezen technika alkalmazásával számos olyan hosszúság és sebesség kombináció lehet, amellyel ugyanazt az hosszúság/sebesség értéket lehet elérni, és ezáltal egy spoofing indító számára megadható a szabadság ahhoz, hogy választhasson a kombinációk közül. Egy spoofing indító által beállítható maximális spoofing idõtartamot jelen példában a csomag maximális hosszúsága és az a minimális sebesség határozza meg, amelyet az eredeti protokoll el tud viselni. Egy példakénti megvalósítása esetében a jel energiaszintje a csomag vétele során lecsökkenhet, mivel az aktuális csomaghosszúság kisebb lehet, mint spoofing közben a hosszúság. Azonban az IEEE a MAC specifikáció szerint (lásd az IEEE a szabványt 1999, 37. oldal 12. ábra). A legacy csomópontok értékelik a hosszúság és sebesség mezõt és a hosszúság/sebesség idõtartamra a csatornán inaktívak maradnak. Egy másféle megvalósítás esetében amely egy példakénti HT rendszerben, például egy n rendszerben spoofing során a SIGNAL mezõt a kiterjesztés SIGNAL mezõ követi, amelyet a n STA¹k (vagyis a HT UT¹k). dekódolni tudnak. A kiterjesztés SIGNAL mezõ tartalmazni fogja a valódi sebességet, és valódi hosszúságot, amelyet a n csomópontok használni fognak. A legacy SIGNAL mezõ kimutatása után azonban egy n csomópont nem fogja tudni, hogy a SIGNAL mezõ spoofingnak van¹e kitéve, és egy kiterjesztés SIGNAL mezõ követi (amelyet egységes sebességgel küldenek), vagy pedig a csomag egy legacy spoofing nélküli csomag, amelyet egy MAC fejléc követ, amely a SIGNAL mezõben meghatározott sebességgel van kódolva. Néhány jelzõt meg kell határozni annak érdekében, hogy a n STA¹k számára lehetõvé tegyék egy kiterjesztés SIGNAL mezõ jelenlétének a kimutatását. Egy ilyen jelzõhöz javasolt egyik eljárás a TGnSync javaslatban a következõ. A n szerinti STA¹k számára annak lehetõvé tételéhez, hogy kimutassák a kiterjesztés SIGNAL mezõ jelenlétét, a kiterjesztés SIG- NAL mezõhöz a BPSK jelet 90 fokkal fázistolással adják a legacy PLCP SIGNAL mezõhöz képest. Egy nagy áteresztõképességû formátum jelzõt tartalmazó állapotsorozat példakénti megvalósításait szemlélteti az. ábra. Egy n eszköz két hipotézist ellenõriz: megkísérli a SIGNAL mezõben jelzett állapotsorozat demodulálását, és ezzel egyidejûleg megkísérli a BPSK állapotsorozatnak az eredetihez képest 90 fokkal elforgatva történõ demodulálását. A két állapotsorozat párhuzamos demodulálásának megkísérlése után a kiterjesztés SIGNAL mezõ adott hosszúsága esetén egy n csomópont figyelembe veszi a 90 fok fázistolású BPSK állapotsorozat kimenetét, dekódolja a kiterjesztés SIGNAL mezõt, és ellenõrzi annak CRC értékét. Ha a CRC megfelelõ, akkor felismeri, hogy ez egy n PPDU, és folytatja az MAC fejléc dekódolását a kiterjesztés SIGNAL mezõben megadott valós sebesség és valós hosszúság felhasználásával. Ha a CRC hibás, akkor felismeri, hogy ez egy legacy PPDU és értelmezi a fogadott legacy MAC fejléc értelmezését. Ez a két hipotézis egyidejûleg ellenõrizhetõ. Ezen hipotézisek ellenõrzésére ezen túlmenõen más módszerek is ismeretesek, amilyen például egy illesztett szûrõ vagy egy korrelációérzékelõ használata, és egy energiaküszöb felhasználása ezen hipotézisek ellenõrzéséhez. Egy legacy felhasználói terminál az állapotsorozatot legacy BPSK demodulációhoz használja fel. Egy nagy áteresztõképességû felhasználói terminál az BPSK állapotsorozatot ugyanúgy felhasználja, mint az HT állapotsorozatot, amely 90 fok fázissal el van tolva, amint azt fent említettük. A szakember felismeri, hogy különféle egyéb állapotsorozatok is használhatók egy vagy több mezõ továbbításához egy PPDU egy vagy több szegmenséhez, ami nagy áteresztõképesség jelzõként használandó. A legacy STA¹k esetében végrehajtott spoofing egyik problémája ezen módszer esetén abban van, hogy szükségtelen telepfogyasztást eredményeznek a legacy STA-knál, mivel megkísérlik ezen PPDU¹k demodulálását és dekódolását. A 6. ábra egy nagy áteresztõképesség jelzõnek egy visszafelé kompatibilis PPDU¹ba történõ befoglalásának módszerére ad példakénti megvalósításokat. A 6 blokkban a 4. ábra kapcsán fent ismertetett 400 blokk telepítéséhez megfelelõ módon egy állomás egy PPDU¹t ad egy vagy több olyan szegmenssel, amely fázisban el van tolva (vagy más modulációs formátum különbséggel van kialakítva) a legacy PPDUhoz képest (például a fent részletezett 370 PPDU-hoz képest). Egy másik megvalósítás esetében a sebesség mezõ (vagy más mezõbeállítás) használaton kívüli értékei használhatók fel nagy áteresztõképesség jelzõként. Egy másféle példakénti nagy áteresztõképességû formátum jelzõt szemléltet a 7. ábra. Itt a 7 blokkban egy PLCP mezõ van úgy beállítva, hogy jelezze a nem legacy üzemmódot. Ez megfelel a 4. ábra szerinti 4 lépésként való telepítéshez, amint azt fent ismertettük. Részletesen ismertettük különbözõ példakénti mezõk beállítását, például egy fenntartott bit vagy egy használaton kívüli sebesség vagy a sebesség mezõben lévõ típus felhasználását. A szakember felismeri, hogy bármelyik mezõ érték módosítható annak érdekében, hogy jelezze a nem legacy üzemmódú adást. Az egyik megvalósítás esetében a PLCP fejlécének SIGNAL mezõjében lévõ sebesség mezõt módosítjuk egy sebesség/típus mezõre (amint azt a korábban említett 330 bejelentés ismerteti). A sebesség nem használt értékei PPDU-típusként vannak kijelölve. A PPDU- 9

10 típus egyúttal jelzi a SIGNAL mezõ kiterjesztésének jelenlétét és hosszúságát, aminek megjelölése SIG- NAL2. Különféle PPDU-típusok határozhatók meg, ami a szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló. Ezek a sebesség/típus mezõk legacy STA¹k számára nincsenek meghatározva. Ennélfogva a SIG- NAL1 mezõ sikeres dekódolása és a sebesség mezõben egy meghatározatlan érték megtalálása után a legacy STA¹k abbahagyhatják a PPDU maradékának bekódolását, és megkísérlik a csatorna-hozzáférés törlését (CCA) annak meghatározásához, hogy a médium mikor kerül ismét üresjáratba. A legacy STA¹k alkalmazhatnak akár energiakimutatást vagy a CCA elõtagjának elülsõ részével való korrelációt. A PPDU demodulálásához és dekódolásához viszonyítva a CCA-hoz a vételi feldolgozási bonyolultságnak csupán egy kis törtrészére van szükség, és ezáltal a spoofing hatásai ennek megfelelõen kisebbek, amennyiben egy spoofing alatt álló legacy terminál ezen mûködési sorozatot követi. Mindazonáltal ezen példakénti spoofing javaslatok közül mindkettõ eredményeként szükségtelen telepfogyasztás lép fel a legacy STA-k-ban. A második eljárás amelynél meghatározatlan sebesség értékeket használunk eredményeként kisebb telepfogyasztás eredményezõdik, mivel egy CCA áramkör kevesebb áramot fogyaszt, mint a legacy STA teljes dekódoló lánca. Ezáltal amint azt korábban a 4. ábra kapcsán leírtuk a spoofing kimutatása (vagyis a nagy áteresztõképességû formátum jelzõjének kimutatása) kívánatos lehet az ilyen áramfogyasztás elkerülésére. A 8. ábra nagy áteresztõképességû formátum jelzõ kimutatására irányuló 430 eljárás példakénti megvalósításait szemlélteti. Ez az eljárás alkalmas nagy áteresztõképességû formátum jelzõk jelzõ módszerekkel történõ használatra, amilyen technikákat korábban az. és 6. ábrákkal kapcsolatban ismertettünk. A 8 lépésben egy felhasználói terminál egy fázisban levõ vagy legacy állapotsorozat felhasználásával dekódolja egy PLCP fejlécben lévõ signal mezõt. A 8 lépésben a felhasználói terminál a signal mezõt fázistolással dekódolja. A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a PLCP fejléc vagy PPDU bármilyen része dekódolható egy fázistolás (vagy más moduláció formátum jelzõ) meghatározásához. A 830 lépésben amennyiben fázisban eltolt energia mutatható ki akkor megtörténik a spoofing kimutatása, amit a 840 lépés mutat. Ha nem, akkor nem történik spoofing jelzés, amit a 80 lépés mutat. Különbözõ módszerek ismeretesek egy vagy több fázisban energia kimutatására, amelyek a szakterületen jól ismertek. Ezen módszerek bármelyike telepíthetõ bármelyik itt ismertetett megvalósításban. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a nagy áteresztõképességû formátum jelzõ jelezhetõ mindkét és állapotsorozaton történõ adással vagy egyetlen állapotsorozattal, például az állapotsorozattal. Az egyik megvalósítás esetében egy csökkentett funkcionalitású felhasználói terminál ahhoz hasonló dekódolást végez, mint a fent ismertetett nagy áteresztõképességû eszköz esetén. Egyidejûleg elvégezheti mindkét állapotsorozat esetében egy adott hosszra a dekódolást annak meghatározásához, hogy van¹e kiterjesztett signal mezõ, ellenõrzi a CRC¹t, majd ezután a valós sebesség és valós hosszúság ezen signal mezõben meghatározott értékét használja fel. Egy másféle megvalósítás esetében egy viszonylag kisebb felhasználói funkcionalitású felhasználói terminál segítségével egyszerû energiakimutatás hajtható végre mindkét fázisban, és ezek összehasonlítása használható fel annak döntéséhez, hogy van¹e telepítve spoofing. A 9. ábra nagy áteresztõképességû formátum jelzõ kimutatására irányuló 930 eljárás másféle megvalósításait szemlélteti. Ez az eljárás alkalmazható nagy áteresztõképességû formátum jelzõ módszerekkel, például korábban a 7. ábra kapcsán ismertetett módszerekkel történõ használathoz. A 9 lépésben a felhasználói terminál legacy eljárások használatával dekódolja a PLCP fejlécet. Amennyiben a PLCP fejlécben egy használaton kívüli vagy fenntartott mezõ értéke be van állítva, akkor a 9 lépés 930 lépésnél folytatódik, mivel megtörtént a spoofing kimutatása. Amennyiben nem, akkor ez a 940 lépésben folytatódik, mivel nem történt meg a spoofing kimutatása. Amint fent ismertettük, bármelyik mezõ beleértve a fenntartott biteket, nem használt sebességeket, nem használt típusokat és hasonlókat felhasználható nagy áteresztõképesség jelzõként és az ábrának megfelelõen a 9 lépésben kimutatható. Az itt részletezett szempontok közül egy vagy többet telepítõ felhasználói terminál megvalósítás megkívánhatja egy spoofing kísérlet befogadását azáltal, hogy csatornán kívül marad a fenti ismertetésnek megfelelõen. Különbözõ technikák használhatók fel azon megfelelõ idõtartam meghatározásához, amely alatt egy legacy vagy csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálnak inaktív állapotban kell maradni a csatornán mint azt fent ismertettük a 4. ábra 440 lépésével kapcsolatban. Az alábbiakban két példát adunk az ilyen technikára. Ezek bármilyen típusú nagy áteresztõképesség jelzõvel használhatók, amilyeneket fent ismertettünk. Általában véve a legacy signal mezõben lévõ sebesség és hosszúság mezõ felhasználható a fenti ismertetésnek megfelelõen ahhoz, hogy meghatározzuk az idõtartamot. Egy másik lehetõség szerint, ha úgy van kialakítva, akkor a csökkentett funkcionalitású felhasználói terminál úgy képezhetõ ki, hogy kimutassa az elforgatott BPSK moduláció jelenlétét, demodulálja a kiterjesztés SIGNAL mezõt, és meghatározza a HT PPDU valós sebességét és valós hosszúságát. Ezáltal meg tudja határozni a PPDU pontos visszamaradó idõtartamát, ahelyett hogy meghatározná a legacy SIG- NAL mezõben beállított sebesség és hosszúság mezõ értékek által jelzett spoofing idõtartamot. Abban az esetben, amikor meghatározatlan sebesség értéket használunk, akkor a legacy STA¹k hasonló módon határozhatják meg a kiterjesztés SIGNAL mezõ formátumát, és dekódolják azt a n PPDU idõtartamának meghatározásához.

11 A nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamának meghatározására irányuló 440 eljárás példakénti megvalósításait a. ábra mutatja. Ezen példa esetében a felhasználói terminál a 440 lépésben dekódolja a signal mezõbõl a nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamát. Többféle technika létezik a PPDU idõtartamának a signal mezõbe történõ befoglalásához. A fenti ismertetésnek megfelelõen például a sebesség és hosszúság használható, amelyek szorzata jelzi az idõtartamot. A lépésben a felhasználói terminál felhasználhatja a SIGNAL mezõbõl a hosszúság és sebesség értékét az idõtartam meghatározásához, amely idõtartam alatt távol kell maradnia a megosztott csatornától. Ez a lépés alkalmas a 400 eljárás 440 lépésének telepítésére, amelyet korábban a 4. ábra kapcsán ismertettünk. A 11. ábra a nagy áteresztõképességû PPDU idõtartamának dekódolására irányuló eljárás másféle megvalósításait szemlélteti. Az 11 lépés egy másféle technika, amely alkalmas a korábban részletezett 400 eljárás 440 lépésének a telepítésére. Ezen példa esetében a PPDU egy kiterjesztett SIGNAL mezõt tartalmaz. Ez a kiterjesztett mezõ a PLCP fejléc bármely részébe vagy a PPDU bármely más részébe befoglalható. Ez a legacy állomások által érzékelhetõ modulációs formátumok és sebességek felhasználásával továbbítható, de bármilyen más formátumban is továbbítható. Az 11 lépésben a kiterjesztett SIGNAL mezõt dekódoljuk a PPDU valós hosszúságának meghatározásához. Különbözõ megvalósítások esetében a csökkentett funkcionalitású felhasználói terminálok változó funkcionalitásszintekkel telepíthetõk. Ezáltal néhány csökkentett funkcionalitású felhasználói terminál úgy képezhetõ ki, hogy a legacy szabványokban részletezett formátumokhoz képest másféle modulációs formátumokat vegyenek. A terminál képes lehet ezen információnak a SIGNAL mezõbõl történõ dekódolására, és ezt az idõtartamot tudja felhasználni ahhoz, hogy tartózkodjon a megosztott csatornához való hozzáféréstõl. Különbözõ megvalósítások esetében alternatív lépések (például az inkorrektség elkerüléséhez a visszatartás csökkentése, kis teljesítményû állapotba kapcsolás, alternatív kommunikációs feladatok végrehajtása stb.) hajthatók végre, amikor megtörténik a spoofing kimutatása. Ezáltal valamennyi ilyen esetben a legacy STA el tudja kerülni a szükségtelen áramfogyasztást a teleprõl, amikor a médiumot n STA¹k foglalják el, amelyek adásait képtelen demodulálni és dekódolni. A 12. ábra egy vezeték nélküli 6 kommunikációs eszköz alternatív megvalósítását szemlélteti. Az 12 vevõ vesz egy üzenetet. Az 12 vevõ bármilyen ismert vevõ lehet, amelyekre példákat korábban ismertettünk. Ezen példa esetében az üzenet elsõ része egy elsõ kommunikációs formátumban érkezik. Amennyiben az üzenet második részét egy második kommunikációs formában kívánjuk továbbítani, akkor az üzenet egy alternatív formátum jelzõt is tartalmaz, amire példákat fent ismertettünk. A vett üzenetet 12 alternatív formátum jelzõt érzékelõ eszközhöz továbbítja. Kívánt esetben az ábrázolásnak megfelelõen a vett üzenetet az üzenet idõtartamának meghatározására szolgáló 1230 eszközhöz továbbítja. Ezenfelül kívánt esetben egy vagy több járulékos blokk is lehet a 6 eszközben. Tartalmazhat például egy 1240 alternatív formátum jelzõ érzékelésének hatására teljesítményt csökkentõ eszközt. Ez az eszköz az 12 alternatív jelzõt meghatározó eszköz jelzésének hatására mûködhet. Ha az 1230 eszközhöz egy kapcsolat van telepítve, akkor a meghatározott idõtartam felhasználható annak meghatározására is, hogy hogyan kell csökkenteni a teljesítményt és/vagy mennyi ideig. Egy további példa az 1 eszköz, amely az alternatív formátum jelzõ (vagyis az 12 eszköz) által történõ érzékelés hatására egy alternatív kommunikációs csatornán való kommunikációra szolgál. Ebben az esetben is az 1230 eszköz telepítése esetén, és amennyiben az 1 eszközhöz egy csatlakozás van kiépítve, akkor a meghatározott idõtartam használható fel annak meghatározására, hogy ennek az alternatív kommunikációnak milyen hosszan és/vagy milyen módon kell történnie. Különféle más eszközök is telepíthetõk, amelyekre jelen leírásban példákat adunk, és amelyek az alternatív formátum jelzõ kimutatása után mûködtethetõk. A 13. ábra egy 12 alternatív formátum jelzõ kimutatására szolgáló eszköz példakénti megvalósításait szemlélteti. Ezen példa esetében fázistolás kimutatására szolgáló 13 eszköz van telepítve a vett üzenetbõl egy alternatív formátum jelzõ kimutatásához. Az ilyen eszközre a korábbiakban adtunk példát. A 14. ábra az 12 alternatív formátum jelzõ kimutatására szolgáló eszköz alternatív példakénti megvalósításait szemlélteti. Ezen példa esetében egy 14 eszköz van telepítve, egy alternatív formátum jelzõ mezõ beállításának kimutatásához, amely arra szolgál, hogy kimutassa a vett üzenetbõl az alternatív formátum jelzõt. A korábbiakban ilyen eszközre is adtunk részletes példát. A szakterületen jártas szakember megérti, hogy az információk és jelek számos különbözõ technológia és technika bármelyikének felhasználásával kifejezhetõk. Így például adatok, utasítások, parancsok, információk, jelek, bitek, szimbólumok és csipek amelyeket a jelen leírás számos helyén megnevezünk kifejezhetõk feszültségekkel, áramokkal, elektromágneses hullámokkal, mágneses mezõkkel vagy részecskékkel, optikai mezõkkel vagy részecskékkel vagy ezek bármilyen kombinációjával. A szakterületen jártas szakember továbbá belátja, hogy a különbözõ szemléltetõ logikai blokkok, modulok és áramkörök, valamint algoritmus lépések amelyeket az itt leírt megvalósításokkal kapcsolatban ismertetünk megvalósíthatók elektronikus hardverrel, számítógépszoftverrel vagy ezek kombinációjával. A hardver és szoftver ezen felcserélhetõségének a világos szemléltetésére a különbözõ szemléltetõ jellegû összetevõk, blokkok, modulok, áramkörök és lépések ismertetését 11

12 a korábbiakban általános kifejezésekkel ismertettük, amelyek azok funkcionalitására vonatkoznak. Az ilyen funkcionalitásnak hardverrel vagy szoftverrel történõ megvalósítása az egyedi alkalmazástól és a teljes rendszerre vonatkozó tervezési megkötésektõl függ. A gyakorlott szakember az ismertetett funkcionalitást minden egyes jellegzetes alkalmazáshoz különféle módokon tudja megvalósítani, azonban az ilyen megvalósítási lépés nem értelmezendõ úgy, hogy az a jelen találmány körétõl való eltérést jelent. A különbözõ szemléltetõ jellegû logikai blokkok, modulok és áramkörök amelyeket az itt feltárt megvalósításokkal kapcsolatban ismertettünk megvalósíthatók vagy végrehajthatók egy általános célú processzorral, egy digitális jel processzorral (DSP), egy alkalmazáshoz kialakított integrált áramkörrel (ASIC), egy mezõvel programozható kapu elrendezéssel (FPGA) vagy más programozható logikai eszközzel, diszkrét kapukat vagy tranzisztorokat tartalmazó logikával, diszkrét hardveralkatrészekkel, vagy ezek bármilyen kombinációjával, amely az itt ismertetett funkciók végrehajtására van kialakítva. Az általános célú processzor lehet egy mikroprocesszor, de egy másik lehetõség szerint a processzor lehet bármilyen hagyományos processzor, kontroller, mikrokontroller vagy állapotgép. Egy processzor megvalósítható számítástechnikai eszközök kombinációjaként, például egy DSP és egy mikroprocesszor kombinációjaként, több mikroprocesszorral, egy vagy több mikroprocesszornak egy DSP maggal együtt történõ használatával, vagy bármilyen más ilyen konfigurációval. Az itt feltárt megvalósításokkal kapcsolatban ismertetett eljárási vagy algoritmus lépések megvalósíthatók közvetlenül hardverrel vagy egy processzor által végrehajtott szoftvermodullal vagy ezen két lehetõség kombinációjával. Egy szoftvermodul elhelyezkedhet egy RAM memóriában FLASH memóriában, ROM memóriával, EPROM memóriával, EEPROM memóriával, regiszterekkel, merevlemezzel, eltávolítható lemezzel, CD¹ROM eszközzel, vagy a szakterületen ismert bármilyen más formájú tárolóközeggel. Egy példakénti tárolóközeg úgy van hozzákapcsolva a processzorhoz, hogy a processzor arról információt tud olvasni, és információt tud írni a tárolóközegre. Egy másik lehetõség szerint a tárolóközeg a processzor integrált részét képezheti. A processzor és a tárolóközeg elhelyezkedhet egy ASIC eszközben. Az ASIC eszköz elhelyezkedhet egy felhasználói terminálban. Egy másik lehetõség szerint a processzor és a tárolóközeg egy felhasználói terminálban diszkrét alkatrészek formájában helyezkedhet el. A feltárt megvalósítások korábbi leírását annak érdekében adtuk meg, hogy a szakterületen jártas szakember számára lehetõvé tegyék a jelen találmány elkészítését vagy használatát. Ezen megvalósítások különféle módosításai nyilvánvalóak a szakterületen jártas szakember számára, és az itt meghatározott általános elvek alkalmazhatók más megvalósításokhoz is, anélkül hogy ez a csatolt igénypontok által meghatározott találmány körétõl való eltérést jelentene SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás legacy spoofing kimutatásához legacy felhasználói terminálban, ahol is a legacy felhasználói terminál megosztott kommunikációs médiumot használ, és ahol is a megosztott médiumot egy idõszak alatt a legacy terminál által nem támogatott modulációs formátumokkal és/vagy más rendszerparaméterekkel használjuk, és az eljárás a következõket tartalmazza: üzenet fogadása, amely üzenet elsõ része egy elsõ kommunikációs formátumban van továbbítva, és az üzenet egy vagy több mezõt tartalmaz az elsõ kommunikációs formátum paramétereinek beállításához; egy vagy több mezõ dekódolása, azzal jellemezve, hogy még a továbbiakat tartalmazza: alacsony teljesítményû állapotba kapcsolás, amikor egy dekódolt mezõ az elsõ kommunikációs formátum által nem támogatott értékre van beállítva. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során egy vagy több mezõ fenntartott bitet tartalmaz. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során egy vagy több mezõ egy sebesség mezõt tartalmaz. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során egy vagy több mezõ egy hosszúság mezõt tartalmaz.. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely továbbá a következõket tartalmazza: egy vagy több dekódolt mezõre válaszul az alacsony teljesítményû állapotban való maradáshoz egy idõtartam meghatározása. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során az alacsony teljesítményû állapotba kapcsolás egy csatorna dekódolásának letiltását tartalmazza. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során az alacsony teljesítményû állapotba kapcsolás egy csatorna vételének letiltását tartalmazza. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során az alacsony teljesítményû állapotba kapcsolás egy alternatív kommunikációs csatorna monitorozását tartalmazza, amely alternatív kommunikációs csatorna különbözik azon kommunikációs csatornától, amelyen az üzenet vétele történt. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelynek során az alacsony teljesítményû állapotba kapcsolás az alacsony teljesítményû állapot elhagyása utáni használathoz egy visszatartási folyamat módosítását tartalmazza.. Számítógéppel olvasható médium, amely egy számítógépet az 1 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás végrehajtására késztetõ kódot tartalmaz. 11. Legacy felhasználói terminál legacy spoofing kimutatásához, amelyben a legacy felhasználói terminál egy megosztott kommunikációs közeget használ, és amelynél a megosztott közeget a legacy terminál által nem támogatott modulációs formátuma és/vagy más rendszerparaméterrel használják, amely készülék a következõket tartalmazza: eszközt 12 egy üzenet vételéhez, amely üzenet elsõ része az elsõ kommunikációs formátumban van továbbítva, és az üzenet egy vagy több mezõt tartalmaz az elsõ kommunikációs formátum paramétereinek beállításához; 12

13 eszközt az egy vagy több mezõ dekódolásához, azzal jellemezve, hogy eszközt tartalmaz alacsony teljesítményû állapotba kapcsoláshoz, amikor a dekódolt mezõ az elsõ kommunikációs formátum által nem támogatott értékre van beállítva. 12. A 11. igénypont szerinti készülék, amelynél egy vagy több mezõ egy fenntartott bitet tartalmaz. 13. A 11. igénypont szerinti készülék, amelynél egy vagy több mezõ egy sebesség mezõt tartalmaz. 14. A 11. igénypont szerinti készülék, amelynél egy vagy több mezõ egy hosszúság mezõt tartalmaz. 1. A 11. igénypont szerinti készülék, amely továbbá eszközt tartalmaz az egy vagy több dekódolt mezõre válaszul az alacsony teljesítményû állapotban való maradás idõtartamának meghatározásához. 13

14 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 14

15 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 1

16 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 16

17 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 17

18 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 18

19 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12 19

20 HU T2 Int. Cl.: H04W 12/12