KIS ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK HITELEZÉSE

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány KIS ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK HITELEZÉSE Készítette: Tóth Martina Zsanett Budapest, 2008

2 Tartalomjegyzék Bevezetés A kis- és középvállalkozásokról A kis- és középvállalatok fogalmi meghatározása A vizsgált vállalkozói kör statisztikai adatai A KKV-k finanszírozási szükségletei Belső finanszírozás Külső finanszírozás Alkalmazott biztosítékok Személyi biztosítékok Kezesség Bankgarancia Dologi biztosítékok Óvadék Zálogjog Engedményezés Vételi jog (opció) Kedvezményes hitellehetőségek KKV-k részére Széchenyi kártya A Széchenyi Kártya sikere Garantiqa, a megújult Hitelgarancia Zrt Gazdakártya A Gazdakártya értékelése Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány Új Magyarország Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram Mikrohitel Program A hitelezés folyamatának bemutatása Széchenyi Kártya konstrukción keresztül A hitelkérelem összeállítása A hitelkérelem banki elbírálása, a hitelképesség vizsgálata Adósminősítés Hitelmonitoring Összegzés Függelék Felhasznált irodalom

3 Bevezetés Szakdolgozatom témájának a kis- és középvállalatok finanszírozási lehetőségeinek és folyamatának bemutatását választottam, mivel a vállalati szféra e meghatározó szereplői a világ minden táján a gazdaság tartóoszlopait képezik. Erről tesz bizonyságot az is, hogy a magyar vállalkozások több mint 99 %-a sorolható ebbe a kategóriába, a KKV szektor alkalmazza a foglalkoztatottak 2/3-át és állítja elő a magyar GDP csaknem felét, miközben hozzájárul az ország exportjának harmadához. Különösen jelentős a szerepvállalásuk a technikai innováció, továbbá a bruttó hozzáadott érték előállításában. Nagy jelentőséggel bírnak a gazdasági növekedés elősegítésében, a verseny élénkítésében és intenzitásának fenntartásában, valamint a munkahelyteremtésben. A méretbeli adottságaik egyaránt az előnyüket és hátrányukat is szolgálják. Erősségük, hogy kevésbé elidegenedett, bürokratizált szervezetet alkotnak egy átláthatóbb kapcsolatrendszerrel, mely így rugalmasabban, gyorsabban képes reagálni a külső környezeti adottságok megváltozására. Hátrányukra válik azonban, hogy mind a vevőikkel, mind a szállítóikkal lényegesen gyengébb alkupozícióval rendelkeznek, mint a nagyobb versenytársaik. Így az erős konkurenciával szemben nagyon nehéz talpon maradniuk. Éppen ezek miatt a tényezők miatt, tartom fontosnak ezt a témát, hiszen a legsúlyosabb probléma, mellyel szembe kell nézniük a tőkehiány és alulfinanszírozottság kérdése. A magyar vállalkozások csaknem 3/4-e hitel nélkül gazdálkodik, bár többségük nem azért, mert nincs rá szüksége, hanem mert nem tud hozzá jutni. A bankok számára nem hoz nagy nyereséget, mivel esetükben sokkal magasabb a kockázat és a hitelnyújtás fajlagos költsége is nagyobb. A problémakör ellensúlyozásaként akkor érné meg leginkább hitelt nyújtani a KKV-k részére, ha a kamatokat megemelkednének, ebben az esetben viszont még népszerűtlenebbé válna ez a finanszírozási megoldás. 3

4 Az 1. fejezetben meghatározásra kerül, hogy mit takar valójában a kis-és középvállalat elnevezés, bemutatásra kerülnek a törvény alapján a szervezeti formák, főbb statisztikai adatok szerint pedig a vállalkozások között elfoglalt helyzetük, számuk. A továbbiakban szó lesz a finanszírozási formákról, ezen belül is a belső és külső forráshoz jutási lehetőségekről, valamint a számba vehető biztosítéktípusokról. Bemutatásra kerülnek a KKV-k finanszírozását megkönnyítő hitelprogramok és eredményességük, ezen belül is a Széchenyi Kártya, a Gazdakártya, az Új Magyarország Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram, valamint az Országos Mikrohitel Program is, valamint a kezességet nyújtó garanciaszervezetek. Végezetül az utolsó fejezetben egy konkrét ügyleten keresztül szeretném bemutatni a hitelezési folyamat főbb momentumait, lépéseit a hitelkérelem benyújtásától kezdve, az adósminősítés szempontjain át a hitelmonitoringig. 4

5 1. A kis-és középvállalkozásokról 1.1. A kis- és középvállalatok fogalmi meghatározása Magyarországon a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló évi XXXIV. törvény szabályozza a kis- és középvállalkozások körét. A Törvény alapján a vállalkozások megkülönböztetésének egyik legfontosabb mérőszáma a foglalkoztatottak száma. Ez a mutató az átlagos statisztikai létszám alapján határozható meg. A foglalkoztatotti létszám alapján mikrovállalkozásnak minősül a 10 főnél kevesebbet, kisvállalkozásnak az 50 főnél kevesebbet, középvállalkozásnak a 250 főnél kevesebbet foglalkoztató, profitorientált gazdálkodó szervezet. A létszámadatok egy viszonylag egyszerű és könnyen meghatározható irányvonalat adnak a vállalkozás minősítésének meghatározására. Azonban van még néhány tényező, amit előtérbe kell helyezni. További mutatószámokat a gazdálkodási adatok alapján kell meghatározni, amelyek közül az éves nettó árbevételt vagy a mérlegfőösszeget érdemes figyelembe venni. A létszámadatokkal együtt kell teljesülnie annak a feltételeknek, hogy mikrovállalkozás esetében az éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg (~500 millió Ft) lehet. Ez kisvállalkozás esetében az éves nettó árbevételre vagy a mérlegfőösszegre vonatkozóan legfeljebb 10 millió (~2,5 milliárd Ft) eurónak megfelelő forintösszeget, míg középvállalkozás esetében az éves nettó árbevételre vonatkozóan 50 millió eurónak (12,5 milliárd Ft), a mérlegfőösszegre vonatkozóan, pedig 43 millió eurónak (10,75 milliárd Ft) megfelelő forintösszeget jelent. A foglalkoztatott és gazdálkodási adatoktól függetlenül nem minősül KKV-nak egy vállalkozás abban az esetben, ha az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot. A Vállalkozók Országos Szövetségének meghatározása szerint, Magyarországon vállalkozónak tekinthető az a személy, aki magántőkéjét 5

6 kockáztatva, piaci körülmények között, gazdasági tevékenysége eredményeként adózott jövedelemre tesz szert. Mai értelemben vállalkozó az a személy, aki egy üzleti lehetőséget felismerve felépít vagy megvásárol egy szervezetet a kínálkozó lehetőség kihasználására. A várható gazdasági-társadalmi haszon, profitszerzés reményében pedig kockázatot vállal, kapcsolatokat létesít, szervez, közvetít. Robert D. Hisrich szerint a vállalkozás a következőket jelenti: valami új és értékes dolog létrehozásának folyamatát, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalva a várható pénzügyi, pszichikai és társadalmi kockázatot és megkapja a folyamat révén keletkező anyagi és személyes megelégedettséget nyújtó elismerést. 1 A vállalkozásnak, mint gazdasági szervezetnek hazánkban számos jogi formája létezik. Jogi személyiségű vállalkozás Jogi személyiség nélküli vállalkozás A többször módosított KSH 9001/2002 SK 3. KSH közlemény 2. számú melléklete meghatározásai szerint a jogi személyiségű vállalkozások közé sorolható a közös vállalat (Kv.), a korlátolt felelősségű társaság (Kft.), valamint a részvénytársaság (Rt.), amely működhet nyíltan (Nyrt.) vagy zártkörűen (Zrt.). Továbbá szövetkezetek és egyéb jogi személyiségű vállalkozások (pl.: ügyvédi, jogtanácsosi iroda) is. A jogi személyiség nélküli vállalkozások közé tartozik a közkereseti társaság (Kkt.), a betéti társaság (Bt.) a jogi személyiség nélküli egyéb vállalkozás, valamint az egyéni vállalkozás A vizsgált vállalkozói kör statisztikai adatai Az 1. sz. függelék adatai alapján december 31-én regisztrált gazdasági szervezet volt Magyarországon, ebből at tekinthetünk regisztrált vállalkozásnak. A 2007-es évben a regisztrált vállalkozások száma a 2006-os adatokhoz 1 Hisrich-Peters: Vállalkozás: Új vállalkozások indítása, fejlesztése és működtetése, 1991, 7.o. 6

7 képest csaknem el többet mutat. A társas vállalkozások száma 3,4 %-al nőtt a 2006-os adatokhoz képest. A legnagyobb mértékben a korlátolt felelősségű társaságok száma emelkedett, utána viszont a betéti társaságok következnek a ranglétrán. Továbbá nagyon fontos még azt is megjegyezni, hogy e két vállalkozási forma teszi ki a társas vállalkozások közel 90 %-át. Az egyéni vállalkozások száma több mint 30 ezerrel, mintegy 5 %-al növekedett az előző évi adatokhoz képest. Vélhetően a regisztrált vállalkozások száma ettől az évtől tovább nő az ÁFA törvény okozta változás miatt is, mivel 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük. 1.sz. táblázat: A működő vállalkozások száma a regisztráltak arányában (%-ban) gazdálkodási forma szerint között Gazdálkodási forma Jogi személyiségű társas vállalkozás Korlátolt felelősségű társaság 67,65 69,84 71,56 73,08 73,20 72,19 68,32 70,47 72,31 73,97 74,07 72,93 Részvénytársaság 76,30 77,44 77,99 79,24 78,38 77,51 Szövetkezet 52,61 53,52 52,19 50,40 49,10 49,44 Jogi személyiség nélküli társas vállalkozás 61,81 64,42 65,62 65,51 65,17 62,60 Közkereseti társaság 75,83 77,11 77,20 76,18 75,65 73,97 Betéti társaság 71,31 73,52 74,08 73,50 73,16 70,30 Egyéni vállalkozás 52,73 51,67 55,16 53,51 52,48 52,47 Vállalkozás összesen 57,12 57,42 60,21 59,55 59,09 58,55 Forrás: KSH, saját számítás 7

8 Fontos megjegyezni, hogy a statisztikai módszertan különbséget tesz a regisztrált, illetve a működő vállalkozások között is. A KSH szerint regisztrált gazdasági szervezet a megfigyelés időpontjában az adminisztratív nyilvántartások szerint jogilag létező egység, azaz adószámmal rendelkező gazdasági szervezet, beleértve az adott időpontban csőd,- felszámolási és végeljárási eljárás alatt állókat is. 2 A 1. táblázat szerint érdemes megfigyelni, hogy a regisztrált vállalkozások mekkora hányada működik valójában. A bejegyzett működő vállalkozások közül a leggyakoribb jogi személyiségű társas vállalkozási forma, melyet a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások követnek. Ezeken belül is a részvénytársaság mutatkozik a legműködőképesebb vállalati formának. 2.sz. táblázat: A működő vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint 2000 és 2005 között Létszám-kategória fő fő fő fő fő fő fő fő fő és felette Vállalkozás összesen Forrás: KSH, A 2. táblázat alapján megfigyelhető ugyan a működő vállalkozások számának a növekedése, melyből különösen kiemelkedő az 1 fős vállalkozások csaknem el való gyarapodása, míg a nagyvállalati kategóriában egy csökkenő tendencia figyelhető meg. Fontos kiemelni azt is, hogy a létszám-kategorizálás szerint az összes működő 2 8

9 vállalkozásnak a mikro-, kis- és középvállalati szegmens a 99,9 %-át tette ki 2005-ben. Tehát arányuk a nemzetgazdaságban roppant jelentős. 2. A kis-és középvállalkozások finanszírozási szükségletei Ebben a részben kerülnek bemutatásra a kis-és középvállalati kör sajátos finanszírozási igényei, nehézségei. Ezen vállalatok finanszírozásának problémái a vállalkozói tapasztalattal, vállalkozói kultúrával és azok hiányosságaival is összefüggésbe hozhatóak. Gyakran hiányos a vállalkozások menedzsmentgyakorlata, amely így növelheti a rossz döntések valószínűségét is. Nagy gond az elégtelen pénzügyi hozzáértés vagy átgondolatlan finanszírozási stratégia, mely miatt a piacképes, kiemelkedő szakértelemmel rendelkező vállalkozások elbukhatnak. Ugyanakkor a kis-és középvállalati réteg közös jellemzője a tőkeszegénység is, melynek oka nemcsak az alaptőke kis mértéke, hanem a finanszírozási lehetőségekhez való nehéz hozzáférés. A vállalkozás vagyonának alapjait tulajdonosai adják, ám ez a kis-és középvállalkozások esetében szűk tulajdonosi kört képez, amely alacsony tőkeellátottsághoz vezet. Gyakran felmerül a likviditás problémája is, mivel a vevők általában hosszú ( napos) fizetési határidővel rendelkeznek, addig a vállalatnak a szállítók felé azonnali fizetési kötelezettsége van. Probléma ez azért is, mivel az üzemi teljesítménytől független fizetésképtelenségi problémák hátráltatják a növekedést. A bemutatott problémák kiküszöbölésére szükség van a finanszírozás lehetőségeinek feltárására. A tőkéhez való hozzájutás két különböző irányból történhet. Megkülönböztetünk olyan forrásokat, amelyeket a vállalkozás maga hoz létre és olyan forrásokat, amelyeket a tőkepiac produkál, azaz a belső és külső finanszírozást Belső finanszírozás A belső finanszírozás során a vállalkozás rendelkezésére álló források mennyisége nem változik. E finanszírozási forma esetén a vállalkozás pénzszükségletét egyrészt a működés során képződő nyereségből fedezi, másrészt megkíséreli 9

10 átcsoportosítani, likviddé tenni a már meglévő eszközeit, valamint azokat hatékonyabban felhasználni. A belső finanszírozás nagy előnye, hogy általa megtakarítható a külső tőke igénybevételének költsége és az eszközök ésszerűbb kihasználásával javítható a vállalat teljesítőképessége, termékeinek minősége. Ugyanakkor hátránya viszont, hogy a rendelkezésre álló források mennyisége tulajdonképpen nem növekedik, az átcsoportosítás során felszabaduló források így is korlátozottak, nagyobb beruházások, fejlesztések megvalósítására elégtelenek. A belső finanszírozásnak három lehetséges módja van: Leírásból történő finanszírozás Nyereség-visszatartás Vagyonátrendezés A leírásból történő finanszírozás az árbevételben visszatérülő, költségként elszámolt értékcsökkenésből történő finanszírozást jelenti. A visszatérülő tőke nagyságát meghatározza a tárgyi eszközök értéke és annak változása, használati ideje, és a választott leírási módszer, vagyis a befektetett tőke törlesztésének módszere. Az amortizáció költség, tehát csökkenti az adózás előtti eredményt, de tényleges kiadást nem jelent a cég számára. Így válhat az értékcsökkenési leírás egy következő beruházás forrásává. A nyereség-visszatartás a cég önfinanszírozási lehetősége. Ez függ a cég mindenkori nyereségétől, az adóztatás módjától (adómérték, adókedvezmények) és a cég osztalékpolitikájától. Az eredmény számítási módját a számviteli törvény szabályozza, függ a könyvvezetés módjától is. A mérleg szerinti eredmény az, ami újra befektethető. A tulajdonosoknak tehát le kell mondaniuk az osztalék egy részéről, hogy a beruházásokat finanszírozni lehessen. Ebből következik, hogy a magas nyereséghányaddal működő vállalkozások általában nem küzdenek likviditási problémákkal. A vagyon átrendezése akkor szolgálhat finanszírozási forrásul, ha az üzemvitelhez szükséges vagyon csökkentésre kerül és ezáltal lekötött tőke szabadul fel, 10

11 vagy az üzemvitelhez nem szükséges vagyonrészek értékesítésre kerülnek. A befektetett eszközök értékesítése a likvidtől a kevésbé likvid felé történik, mely során a vállalat kettős haszonra tesz szert, ugyanis megtakarítja a külső forrás költségeit és eszközei is intenzívebb kihasználásra kerülnek. Ha rendelkezik a vállalat lekötött betéttel, célszerű először azt, majd a forgatási célú értékpapírokat felszámolni, ezek ugyanis nem járulnak hozzá közvetlenül a vállalat termelő tevékenységéhez. A forgóeszközökön belül a következő csoportot a követelések alkotják, ezen belül is az alapítókkal szembeni követelések, a váltó- és vevőkövetelések. Váltókövetelés esetén a vállalkozás birtokában levő váltót továbbforgathatják, vagy leszámítoltathatják valamelyik banknál. Érdemes figyelmet fordítani a vevőkövetelésekre is, ugyanis amikor egy vállalkozás terméket vagy szolgáltatást értékesít, nem mindig kapja meg érte rögtön az ellenértéket. Amíg a kifizetés meg nem történik, addig a vevőkövetelések között tartják ezt nyilván. Érdemes a lejárt követeléseket azonnal behajtani, de további lehetőségként szolgálhat a rövidebb fizetési határidő kialkudása, előleg kérése a vevőtől, valamint a követelések faktoráltatása. Az utóbbi lehetőségek már átvezetnek a külső finanszírozás témakörébe, mely a következő egységben kerül bővebben bemutatásra. A készletekre is fontos figyelmet fordítani, ugyanis a készletforgási sebesség növelésével, hatékonyabb anyagfelhasználással javítható az eszközhatékonyság és ezzel együtt pénz is szabadítható fel. Elérésének módjai: a termelésben lekötött eszközök vagy az értékesítési folyamatban lekötött eszközök csökkentése, a gyártási eljárás korszerűsítése, valamint az olcsóbb beszerzési források felkutatása. E módszerek által növelhető a működés hatékonysága, a termék minősége, ezzel összefüggésben pedig a vállalat bevétele. Végül a befektetett eszközök értékesítése kerülhet sorra. Ez alatt érthető a tartós befektetésnek szánt értékpapíroktól és esetleg más vállalatban levő részesedéstől való megszabadulás. Felesleges, ritkán használt gépek és berendezések, kihasználatlan méretű ingatlanok esetén is lehetséges alternatíva ezek eladása. A tevékenység folytatásához szóba jöhet ezek lízingelése, bérlése is. Amennyiben a belső finanszírozás nyújtotta lehetőségek már kiaknázásra kerültek, szóba jöhetnek a külső finanszírozás módozatai is. 11

12 2.2. Külső finanszírozás A vállalkozás forrásállományának növelése jelentheti a saját, vagy az idegen tőke növelését, hiszen a részesedésfinanszírozás a saját tőkeállományt, míg a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása vagy a hitelfelvétel, az idegen tőkeállományt növeli. Ide sorolható még a lízing ügylet, a faktoring és a forfetírozás is. A külső finanszírozási formának három nagy csoportja különíthető el: külső tőkejellegű finanszírozási formák külső adósságjellegű, nem intézményes finanszírozási formák külső adósságjellegű, intézményes finanszírozási formák. A külső finanszírozás első nagy csoportját a tőkejellegű finanszírozási formák alkotják. Új tulajdonosok megjelenésekor a saját tőkeállomány indul növekedésnek. Az új befektető lehet rokon és barát is, de érkezhet üzleti partner vagy szakmai befektetőként, akár a szállítóik vagy vevőik közül is. További lehetséges tulajdonostársként felbukkanhatnak az Üzleti Angyalok, akik magas hozamelvárással és szaktudással, tapasztalatokkal rendelkező kockázati tőke befektetők. Az intézményes kockázati tőke befektetők is megjelenhetnek a vállalatok életciklusában. A kockázati tőke magas kockázattal járó, közepes időtávon (leggyakrabban 3-7 évre) tulajdonossá váló szervezetek, befektetők részesedés vásárlására fordított tőkéje, amelynek elsődleges célja, magas hozam realizálása a kiszálláskori értékesítés során. Leggyakrabban prosperáló cégekbe invesztálnak, amelynek nem minden kis-és középvállalat felel meg, tehát nem tekintik célpiacuknak ezt a szektort. E finanszírozási forma esetén a vállalati vezetőség sem veszi jó néven a külső befektető üzleti ügyekbe való beleszólását, a szubjektív ellenállásuk erős, ezért kevés KKV gondol erre a megoldásra. A külső finanszírozás második nagy csoportjába külső adósságjellegű, nem intézményes finanszírozási formák tartoznak. A legolcsóbb megoldásnak a tagi vagy tulajdonosi kölcsön tűnhet, ám ez a későbbiekben bonyodalomhoz vezethet. Ide 12

13 sorolható még a családtól illetve barátoktól származó forrás, mely ugyan kamatmentes, de nem jelent hosszú távú megoldást. A harmadik és egyben legelterjedtebb külső finanszírozási lehetőséget a külső adósságjellegű, intézményes finanszírozási formák képezik. Ezen belül a lízing, faktoring és a bankhitel kerülhet további csoportosításra. A lízingnek három nagy csoportja különíthető el: az operatív, a pénzügyi és a visszlízing. A lízing az eszközök hosszú távú használatát, illetve beszerzését finanszírozza, lényegében ez egyfajta bérleti konstrukció. Előnyei közé sorolható, hogy igénylése során nincs bonyolult hitelképesség vizsgálat és gyorsan hozzáférhető. A faktoring a vevő követelések értékesítésének lehetőségét kínálja. Erősségei közé sorolható, hogy nincs szükség biztosítékra, mint a bankhitelnél, továbbá jól tervezhetővé teszi a fizetőképességet, mégis számos előnye ellenére alacsony ismertségi foka miatt kevésbé elterjedt. Napjainkban a bankhitelezés messze a legelterjedtebb finanszírozási forma. Ennek oka abban rejlik, hogy ez a legegyszerűbb és leguniverzálisabb finanszírozási forma a KKV-k számára. Napjainkban a bankhitelezés messze a legelterjedtebb finanszírozási forma. Ennek oka abban rejlik, hogy ez a legegyszerűbb és leguniverzálisabb finanszírozási forma a KKV-k számára. Az alábbi táblázatból egyértelműen leolvasható, hogy a három külső adósságjellegű, intézményes finanszírozási forma közül a banki, azon belül is a KKV hitelek és a faktoring forgalom több mint 300 %-os volumennövekedést produkált 6 év alatt. A KKV szektor hiteleinek állománya jelentősen emelkedett. 13

14 3. sz. táblázat: A hitel-, lízing-, és faktoring piacok fejlődése között Értékindex Volumenindex (Mrd Ft) (Mrd Ft) (Mrd Ft) (%, 2005/1999) (%, 2005/1999) Vállalkozói bankhitelek állománya év végén ebből KKV + egyéni vállalkozók Szövetkezeti hitelintézetek vállalkozói hiteleinek állománya év végén ,5 5313,4 221,9 156, ,2 622,2 427,3 n. a ,8 254,1 n. a. n. a. Lízingelt értéke eszközök ,2 260,6 ebből nem személyautó lízing 191, ,9 142,5 Faktoring forgalom 60, ,4 432,2 Forrás: Bilek Péter Borkó Tamás Czakó Veronika Pellényi Gábor: A mikro-, kis-, és középvállalkozások külső forrásbevonásának alakulása között 2.3. Alkalmazott biztosítékok Még a stabil, kiemelt, jó ügyfélkörbe tartozó nagyvállalatoknak is szükséges biztosítékokat állítani, nem beszélve a kis- és középvállalati szektorról, akiknek ez kimondottan kötelező. A biztosítékok bevonása elsősorban az ügyfélminősítésen alapul. A hiteligénylő több adósosztály valamelyikébe sorolható és ha az adott ügyfél hitelezhetőnek minősül, akkor szóba jöhet a biztosítékok és fedezetek értékelése is. 3 KKV hitelek 1999-ben egyéni vállalkozók nélkül; szövetkezeti hitelintézetek vállalkozói és egyéni vállalkozói hitelei együttesen ben módszertani változás történt a KKV definícióban, emiatt az adatok összehasonlíthatósága korlátozott. A lízing és faktoring piacokon nem különül el a KKV szektor a nagyvállalatoktól. 4 Nincs adat 14

15 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló, évi CXII. törvény 78. -a rendelkezik a kihelyezések visszafizetésének biztosítékául szolgáló fedezetekről. E szerint valamennyi kihelyezésről, illetőleg kockázatvállalásról szóló döntéshozatalnál általános szabályok a következők: A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni. A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el: a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt, a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt, a hitelintézet vagy az összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás a Gazdasági Törvényben meghatározott közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt álló részvénytársaság részvényét. A fedezet a bank követelésének megtérülési forrását jelenti. A követelések visszafizetése elsődlegesen az ügyfél várható pénzforgalmából, árbevételeiből, másodlagosan a biztosítékokból kell, hogy megtörténjen. A fedezetek lehetnek: cashflow alapúak és jogilag kikényszeríthetőek (biztosítékok). A fedezetnek a Polgári Törvénykönyvben meghatározott módon, a szerződéses érdek biztosítására történő lekötését biztosítékadásnak nevezik. A biztosítékok járulékos jellegűek, a bank csak akkor érvényesíti az ezekből eredő jogait, ha az adós esedékességkor nem tesz eleget fizetési kötelezettségének. A fedezetek értékelését minden hitelintézet a saját belső normái szerint végzi el, mely során megbecsüli, ha követelését a fedezetekből kell kiegyenlítenie, milyen valós értéket jelenthet majd számára. A fedezet bank által elfogadott értéke függhet a vagyontárgy típusától, földrajzi elhelyezkedésétől, értékállóságától. A bank azonban nem a tényleges értékén számítja be a fedezetet. A fedezeti érték kiszámítása a nominális érték és a bank által meghatározott szorzószámok, azaz fedezeti szorzók szorzatából adódik, mely az ügylet fedezeteként figyelembe vehető 15

16 értéket jelenti. A nominális érték lehet értékbecslő által elkészített írásbeli szakvéleményben megállapított, a bank által elfogadott érték, könyvszerinti érték, tőzsdei elszámoló ár, árfolyamérték illetve adásvételi szerződésben meghatározott érték is. Amennyiben a szerződéssel lekötni kívánt biztosíték már terhelt, akkor szükséges a fedezeti értéket a terhelésekkel csökkenteni, így ezen az értéken kerül majd beszámításra. A biztosítékok fedezeti értékének meghatározása után a hitel-érték arány (Loan to Value Ratio, LTV) kiszámolása következik. Az LTV képlete az alábbi: LTV= maximálisan fennálló hitelösszeg fedezetek számított értéke Példa: Ha egy hitelfelvevő rendelkezik egy 30 millió forintos beruházási hitellel és egy 25 millió forint összegű folyószámlahitel-kerettel, és a hitel mögé biztosítékként fel tud ajánlani jelzálogot a 80 millió forint értékű logisztikai központjára, illetve 55 millió forint értékű kiértesített, de vissza nem igazolt belföldi követelésére, akkor hitel-érték arány a következőképpen alakul: LTV = 80* 0,5 + 55* 0,65 = 0, ,6% A banknak természetesen az az érdeke, hogy ez az arány minél alacsonyabb legyen. Kis- és középvállalkozások esetén a bank hitelt csak akkor nyújt, ha a felajánlott biztosítékból számított LTV mutató értéke 100 % alatt marad. Természetesen az ettől való eltérést indokolhatják az ügyfél kedvező pénzügyi mutatói és adósminősítése is. Egy hitelügylet banki szempontból, akkor tekinthető megfelelően fedezettnek, ha a kikötött biztosítékok együttes értéke a vállalkozó adósminősítési kategóriájától függően % között van. (Apatini K.,1999) Valójában ez a kijelentés napjainkban már aktualitását vesztette, hiszen a kereskedelmi bankok az erős verseny miatt gyakran akár 100 %-os fedezettségi szint alatti is nyújtanak hitelt. 16

17 1. ábra: Biztosítékok szemléltetése kategóriánként Biztosítékok Személyi biztosítékok Kezesség Óvadék Dologi biztosítékok Bankgarancia Egyszerű kezesség Készfizető kezesség Váltókezesség Zálogjog Kézizálog Jelzálog Zálogjog jogon Önálló zálogjog Engedményezés Forrás: saját szerkesztés alapján Személyi biztosítékok A biztosítékokat személyi és dologi biztosítékokra oszthatjuk. A személyi biztosítékok esetén az adóstól különböző személy válik a szerződés másodlagos (mögöttes) kötelezettjévé, ő áll helyt a kötelezett tartozásáért. A személyi biztosítékoknak két alapvető formája különíthető el: a kezesség és a bankgarancia Kezesség A kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak fizetni. (Ptk ) A járulékosságból következik, hogy a kezes kötelezettsége mindig a főkötelezettség terjedelméhez igazodik. A banki hitelezésben a főkötelezettség a kölcsönszerződés során keletkező fizetési kötelezettség. 17

18 Ha a kezes kielégíti a hitelező követelését, az eredeti adóstól kifizetett összeg megtérítését követelheti. Egyszerű (vagy sortartó) kezesség esetén a kezes mindaddig sortartási kifogást emelhet, amíg a hitelező nem igazolja, hogy a követelés behajthatatlan az adóstól, azaz a kezes mindaddig megtagadhatja a fizetést, amíg a követelés az adóstól és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, rá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Készfizető kezességnél a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, a kezes nem követelheti meg, hogy a jogosult a követelésnek először a kötelezettől való behajtását kísérelje meg. A bankhitel és kölcsönszerződések biztosítékaként kizárólag készfizető kezességet fogadnak el a hitelező bankok. Ha a készfizető kezességet több személy vállalja, úgy a szerződésben egyetemleges kezességet kell kikötni. Comfort letter az adós társaság többségi tulajdonosának olyan nyilatkozata mely szerint gondoskodik arról, hogy a tulajdonában álló cég, a hitel futamideje alatt mindig olyan helyzetben legyen, hogy a hitelt vissza tudja fizetni, nem hoz olyan tulajdonosi döntéseket, melyek ezt negatívan befolyásolhatnák. Jogi értelemben ezen intézmény kezességként nem értékelhető - tehát fedezeti értéke nincs - csak a tulajdonos szándékát igazolhatja, az ügylet elbírálása szempontjából lehet jelentősége. Kis-és középvállalatok esetében elterjedtebb a más vállalatok, magánszemélyek, tulajdonosok illetve egyes intézmények készfizető kezességvállalása. Ezen intézmények közül kiemelkedő jelentőséggel bír a Hitelgarancia Zrt. és az Agrár- Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány is. A garanciaszervezetek az üzletszabályzatukban meghatározott módon és feltételek szerint vállalnak fizetési kötelezettséget arra az esetre, ha az adós nem teljesít. E két intézmény kezességvállalása egyre elterjedtebb manapság, ezért a következő fejezetben részletesebben is kifejtésre kerül funkciójuk. 18

19 Bankgarancia A bankgarancia az ügyfél tartozásainak megfizetéséért más hitelintézet által vállalt - feltételhez kötött vagy feltételhez nem kötött - készfizető kezesség. Egy másik bank által adott bankgarancia az egyik legerőteljesebb biztosíték, hiszen így egy másik hitelintézményre hárul a finanszírozó bank teljes kockázata. A garanciát befogadó hitelintézet dönti el, hogy milyen értékben fogadja el a garanciát az adott hitelügylet biztosítékaként. Első osztályú garancia ismérvei: első osztályú bank nyújtja, visszavonhatatlan, azaz a kibocsátó azt a lejárat előtt nem vonhatja vissza, feltétel nélküli, azaz a garancia érvényesítése semmilyen előzetes feltétel teljesüléséhez nem kötött, a kibocsátó a kedvezményezett első felszólítására, azaz alapjogviszony vizsgálata nélkül azonnali fizetést teljesít. Ehhez hasonlóan igen erős biztosíték az állami garancia is. Ezek köre, igénybevételének lehetősége kormányrendeleti vagy miniszteri rendeleti szintű jogszabályban kerül meghatározásra, költségvetési évenként változóan, ez azonban főként állami cégek esetében szolgálhat biztosítékul Dologi biztosítékok Óvadék Az óvadék a dologi biztosíték egyik fajtája és a jogosult az óvadékkal biztosított követelését a kielégítési joga megnyíltakor az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti. Óvadék alapítható pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az 19

20 óvadék tárgyának átadásával. Ha az óvadék tárgya más dolog, a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni. Készpénz óvadék esetén gondoskodni kell arról, hogy az olyan típusú számlán kerüljön elhelyezésre, amely felett az ügyfél szabadon nem rendelkezhet. Óvadékul elsősorban HUF, másodsorban a bank Treasuryje által jegyzett összes devizanem elfogadható, azonban az EUR, USD, CHF devizanemeket általában előnyben részesítik. Az árfolyamkockázat csökkentése érdekében - amennyiben az óvadék és a hitel devizaneme eltérő - úgy rendszeresen (minimum havonta) ellenőrizni kell a hitel és az óvadékként lekötött devizanemek egymáshoz viszonyított árfolyamértékét. Amennyiben a biztosítékul szolgáló deviza árfolyamértéke a döntéskori árfolyamértékhez viszonyítva 10%-kal csökken, úgy fel kell szólítani az adóst pótfedezet bevonására, vagy az óvadéknak a hitel devizanemére történő átváltására. Ha a csökkenés meghaladja a 10%-ot és az adós nem intézkedett pótfedezet bevonásáról, illetve az átváltásról, akkor azonnali hatállyal be kell váltani az óvadékot a fennálló követelés kiegyenlítése érdekében. Értékpapír óvadék esetén, annak mobilizálhatóságától függ, hogy milyen értéken fogadja el a bank biztosítékként. Az állampapírok, kincstárjegyek általában magasabb fedezeti értéket képviselnek, mint a részvények. Az óvadéki szerződésben meg kell határozni, hogy a bank milyen árfolyamon vette figyelembe az óvadékul elfogadott értékpapírt, és milyen szempontok szerint fog eljárni az igény érvényesítésekor. Az óvadéki szerződés lejáratának biztonsági megfontolásból legalább 10 munkanappal későbbinek kell lennie mint a hitel véglejáratának, azonban az óvadék a tartozás esedékességekor haladéktalanul beváltható Zálogjog A zálogjog olyan pénzben meghatározott vagy meghatározható követelés biztosítéka, amelynek alapján a jogosult más követeléseket megelőző sorrendben a dologból kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje nem teljesít. A zálogul lekötött dolog mindenkori tulajdonosa köteles tűrni, hogy a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítse magát, a zálogtárggyal való felelősség mindig ahhoz a követeléshez igazodik, melynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. 20