L_,--,.,.-,., .TÜRR ISTVÁN. .. BÓL. ..., TÖRTÉ ETI ÉS REGÉNYES KORRAJZ SOHWARZ H. JÓZSEF. LEGUJA1313 KOl SZAK,S. )'E"'Tt'\, C}l'",. I. l\ütet.

Átírás

1 .TÜRR ISTVÁN. TÖRTÉ ETI ÉS REGÉNYES KORRAJZ AZ.\CSTIl,L\I BJI:ODALfDl LEGUJA1313 KOl SZAK,S.. BÓL.,\l'II II kt-t h iit etjlt k 2 frt. to kr. mta SOHWARZ H. JÓZSEF I. l\ütet. )'E"'Tt'\, L_,--,.,.-,.,.. t:1i1, 18 9 ", -".- n 'U--:"-:::-:Yln=).'",:::7:""J'j"- t:iadja S1'tlLP K..\rtOLY. lt:>!i!l, - ( ) <.., r- t"): C}l'",....,

2 r ': '-'. :,'-., TüRR ISTVAN. TÖRTÉNETI ÉS REGÉ YES KORRAJZ AZ AUSTRIAI BIRODALOM LEGUJABB KORSZAKÁBÓL. JRTA SCHWARZ H. JOZSEF. 11I111111I1[I lll l Ady Endre Vii rosi K(5nyvtllr Baja o UI L KÖTET. -_-""- 2 _-_ PESTEN, KJADJA 'TOLP KÁROJ Y. Jb':b

3 ,,. l. Az új korszak. Az iki év általános fóldrengésként egész "Eur6pát mozgásba hozta. A nehéz iga alatt erőteljes öntudatra ébredt nemzetek orosz}áni erővel kezdék a zsarnokság gyül ölt jármát lerázni magolu6l j a súlyo san érzett, és sokáig tűrt absolutismus a buzg6n es deklett, halálos döfést megkapta. Francziaországban, a divatok és forrongások hirhedt eur6pai mintaintéze tében XVI. Lajosnak emlékezetes ideje 6ta másodszor hirdették ki az egységes és feloszthatlan köztársasá got, melynek örökké kell vala tartania, hogy mind járt reá legzsengébb korának első napjaiban a társa dalom divatszerü megmentőj e, ama kalandos, magát később harmadiknak elnevezett napoleonida által sirba vitessék. Lajos Fülöp, az egykor olyannyira szeretett polgárkirály szabadon választott számkivetése helyére költözött, melyről nem vala többé visszatérendö, mig Louis Napoleon, a hami fogoly ugyanazon országb 61, mely az elűzött franczi a királyt vendégszeretöen fo1*

4 4 gadta, visszatél ;; ama hőn óhajtott földre, melyell nagy elődje, minekutánna a szent-ilonai rideg szirtkopors6ban közel 20 évet töltött s a féktelen uralma miatt felbőszült kedélyeket hosszú évi vértanuságának szomorú vége által kiengesztelte s szelídebb nézetekre birta volna, az 1840-ik évben az első meseszerű, az egész világot rémülettel s csodálkozással eltöltő császárságnak végső diadaljeleként mint holt császár viszszahelyeztetett. A szegény polgárkirálynak különféle politikai hibái és ildomtalanságai közöl ez volt talán a legnagyobbik; a minden pompaszerüséggel végrehajtott gyászlátvány a rég6ta feledékenységbe ment császársági jelvényekkel, melyek I. Napoleonnak földi maradványait ünnepélyes bevonulásakor disziték a bécsi congressus alkalmá\'al örökre jogvesztettnek nyilvánitott bonaparti tr6nkövetelöknek legalább egy nemét visszakölcsönzé amaz oly keményen megtámadott legitimitásnak, melyet a nagy korzikai, daczára annak, hogy polgári vérét a casarokévál összekeveré s sok ideig egész Eur6pa törvényhoz6jaként tekintetett, lángeszének s az évek tartama által szentesitett jogának minden kigondolhat6 eszközével sem tudott megmenteni. A számüzetésből visszatért holt CaslI.rnak ezen féligmeddigi elismerésével a bonapartistáknak szunnyadoz6 rokonszenve uj, erőteljes tápot nyert s a börtönből kiszabadult földönfut6 jogigénylő, ki addig még semmi egyéb, mint a legnag) obb nevetséggel szinpadositott straszburgi és boulognei két suspus által tette magát észrevehetővé, végre azo n földön, melyet fizetett ügynökök évek 6ta sűrűn aláástak a megboldogult császári birodalomnak hálás czimboráira talált, kik annak ujjászületésében -- ha előlegesen csak köztársasági alakban is, a Napoleon-féle elnökséggel élén - gazdag javadalmakat és rangfokozatokat reménylettek a maguk számára. Napoleon L. tehát elnök leve - Frallcziaország szabadsága megmentettnek látszék. De nemcsak egyedül Francziaország, egész Némethon nevezetesen pedig Austria és Poroszország azon emlékezetes napokban a legforr6bb szabadságvágyt61 ragadtattak el j Berlinben, Bécsben, Prágában, Pesten és Milan6ban, Modena-, Parma-, Toscana- és R6mában a forradalom minden iszonyatos rémületeivel CS!l-pott össze a meghökkent fejedelmek fölött. Melyik barátja a szabadság- és a boldogitó haladásnak nem eszmél vissza az örökké magasztos, az.első austriai birodalombeli szabadsághösök által megszentelt mártiusi napokra, az A.ustriára nézve oly igen nagy fontosságu 1848-iki évre? Az elesett hősök nevei, ha nem is vésettek a kartársaik háladatossága által emelt emlékoszlopra 5

5 6 7 érczbt-tükkel fel az ut6kor számára, bi zony ára m inden: maradandó visz hang ot keltettek, és elio, szelidebb és igazságosabb az i n gatag tekintetektöl vezérlett diplomatiánál, amazo kat a szeretet és igazság kiolthatlan lángvo nás ai val tartotta fenn a legkésőbb ut6dok számára. Ferdinandnak, a j6ságosnak p edi g, az austriai becsületes népbarát szivében birodalom felejthetlen, szelid uralkod6jának ama ma gasztos korban lőn ama dicsöség s zaba dságn ak fentartva, hogy a gyümöl és mivelődésnek sokára megért csét boldogitó kormánypálczája alatt az ut6korra átörökitse, Az örömzaj t, mely akkoriban minden népboldogság iránt fogékony szivet megérni lehet, lei rni. Az egész nem pedig austriai holt, eltöltött, hideg birodalomban, a a csak szavakkal szomszédos vitéz és a szabadságnak teljes, magasztos öntudatá val felruházott magyarokt6l lakott országban, még a nagy birodalom legszélsöbb részeiben is hálatelt sze retet és bizalom uralgot t a legj 6ságosb fejedele m iránt és a legfurfangosabb vakosdi előtt sem szenvedhetett h ogy az austl'iai birodalom, sót hogy egész Eu r6p a s zá má r a a szabadságnak és visz s/.afojtott r e m é ny e k felszabajításának egy egészen uj. boldogító korszaka kezdődött ; hogy a nemzetek szá mára már ütött azon 6ra, melyben az elbutulás és galád önkény jármáb61 kikeini, ébredni és nekibámár kétséget az, torodniok kell ; hogy a gyülölt korlátlan rendszer nek valahárai és örökké tartó bukása ideje m egér kezett, és hogy a birodalomban valahára napallani kell ; ha e nappalodásnak fénye eleinte még homá lyosnak és vérpirosnak látszék is, tűzsugarain ak a sötétséget elvégre még is csak eloszlatniok és meg győzniök kellett! Ezen rövid, az emlékezetes korszakot, m ely ben elbeszélésünk eredetét veszi, j ellem ző bevezetés után, az események fonalán hazai Dunafolyamunknak bad övezte partvidékeit elhagyva, igaz történetünk nek s zi nhely ét átteszszük ama pompás, nagy és ellát hatlan kerthez hasonlít6 s Italia nevezetű Eldorád6ba, melyet látni minden müvelt egyénnek legbensőbb 6haja, me lyne k birhatása évszázadok 6ta an nyi ural kod6 főnek véres h6ditási harczok által kifejezett ki v ánsága lett, s a m lynek classikai területén az austriai birodalom hős fiai oly gyakran s oly sürű számmal, de fájdalom - a legujabb tapasztalatok szerint hiába vérzettek el. Azon vészhoz6 forrad a l mak, melyek által az glaszok a rájok erőszakolt id egen uralom alól me nekülni törekedtek, a német nemzetteli, nevezetelilcn az austriai birodalom lak6i vali barátság és társ.ts közlekedés kötelékét - fáj dalom - véresen tépték széjjel, s Radetzky tábornagynak vihargyorsasággal ny ert győzelmei épen nem valának alkalmasak arra.

6 8 hogy az ujonnan erős lábra kap6 austriaiak id.nti szeretetet s rokonszenvet megerősítsék, annyival is inkább, mivel Carlo Alberto a custozzai és sommacampagnai szerencsétlen nap után a "Spada d' Italia"-t, a súlyosa n kiábrándult olaszoknak végreményeit végzetteljes vissza von ulásá val egészen,áratlan m6dol1 semmivé tette. Most, tizennyolcz év után, midön Olaszországnak hön 6hajtott egyesítése az Orsini-féle pokolgépmerényletnek és a königgratzi vész napnak, melynek következtében az utols 6 osztrák-olasz birtokok föladattak és a gyülölt idegenek kivonultak, befolyása által "fait accompli" lett, várhatjuk némi megnyugvással, hogy a régi, egyedül a nemzeti elnyomatásb61 eredö"gyülölség örökre elenyészni, s a két szomszédos, természeti és kereskedelmi érd.ekek által kölcsönös egyetértésre utalt biroda.lma.k a. yéres, évszázadokig viselt háborúskodást61 kinyugodva, egymásnak engesztelőleg örökös frigyre kezet nyujtandanak, s az ismeretes "maledetto tedesco" a büszke tengervárosb61 kitakar od ott utols6 a.ustriainak távoztával örökre a dicső Adria hullámaiba lmi1 temetve. II. A bős ifjú évei. Az 1848-iki évnek augustus 6-ika volt. Meszsze hatott a győztes hadastyánnak, Radetzkynek bömbölő csatadöreje Milan6nak, az elpártolt lombard fővárosnak kapui előtt. Carlo AlberLo, ki alig hat hóval ezelőtt hadüzenet nélkül tetemes sereggel lépte át a határt s Radetzkynek a körülmények által parancsolt és szerencsésen végrehajtott visszavonulása után a Mincio foly6 mögé a védtelen Milan6t kardcsapás nélkül elfoglalta vala '. ma vezeté a kétségbeesés bátorságávai ut6lszor e hadjáratban a Sommacampagna mellett tönkre tett hadoszlopainak maradékait Radetzky tá.bornagynak győzelemhez szokott seregei ellen. De ma is siker nélkül maradt minden ellentállás és Carlo Alberto, elcsüggedt hadcsapatait61 ragadtatva s saját barátjait61, a szerencsétlenségben hiitlenekké lett milan6iakt61 puskalövésekkel üldöztetve, csak nagy bajjal tudá életét futás által meg-

7 10 menteni ; ekkor már a győztes austriabeliek is nagy örömujjongás közt nyomultak be a minden pontján rémülettel elfogott városba. Radetzky kegyes férfiú, s nemes keblétöl a boszú távol vala; azért is semmi véres hadtörvényszékek, semmi tömeges felkonczolások nem' jelölék a nagylelkü győztes hadpályáját. J6l fegyelmezett hadseregének élén tartott bevonulása diadalmenethez hasonlított és csak a számos szekerekeu hentergő sebesülteknek halvány arcvonásaik adának jellemző tudomást e napnak véres jelentősége felől. Alig foglalták el a hadseregek a szép Milan6t, már is el volt feledve minden ellenségeskedés, s Pannoniának vidor gyermekei, Stiriának vitéz önkénytesei, úgyszinte Felső- és Alsó-Austriának s a büszke moldvai városnak nemkülönben a Visztulamelléknek hős fiai vidám egyetértéssel tértek vissza az ismeretes csapszékekbe és lebújokba, hogy ugyanazon bor mellett, mely rövid idővel ezelőtt még ellenségeik számára akószám folyt ; magokat fölviditsák. Sok szép olasznö, bár mennyire torsalkodának is rajong6 testvéreik és rokonaik a régi törvényes főre és ennek hős fiaira, szinte előkerekedék a viszszatért idegen kedveshez, s régi ismeretségek bizalmas öleléssel megujíttattak és újak viszont köttettek. Különös nagy vigadalom volt a "Croye di Malta" cimü korcsmának egy földszintes hajlékában. Egy kis kerek asztal körül, mely egészen háttérben állott, ült az 52-ik magyar gyalogezrednek néhány fö- és altiszt je. A tele és gyakran felköszöntésre emelt poharakkal kezdett mulatság ma kettős czél nak volt s entelve. Egyrészt a hadjáratnak szerencsés végeztét ülték, másrészt pedig több szeretett bajtársnak, kik a Magyarországban állomásozó 3-ik zászl6aljhoz valának elmenendők, végbucsújára gyü_ lekeztek itt össze. A mily kevés jelentőségű lett volna a közel elmúlt napokban egy Magyarországbai áthelyeztetés, a jelenlegi hevesen foglaltatott minden kedélyt. Magyarország az ő messzeágazó öntudatos szabadságterveivel, roppant mérvű hadikészületeivel minden tadományból, és Ferdinand császár által szent esitett, sa ját ministeriumának határozata folytán magából az olasz hadseregből is a legpróbáltabh magyar elemeket mind magához voná és sok gon dolkoz6 fő már ekkor fölfoghatá, miszerint az egész magyar nemzeti mozgalom az országra és lakosaira nézve a reménylettnél tökély esen különb végzetü és következméllyü leend. A társalgás menete, eleinte egyedül az olasz események körül forogván, nemlbokára politikai s II

8 12 bor- és korszellemtől felhevült kedélyekre nézve meg lehetős kényes fordulatot vett. E gy eszme érintetett, mely sok az austriai egyenruhának álmeze alatt rejtőző túlzott magyar nak szivét több dobbanásokra késztette ; mely sok ifjoncz tiszti egyénben, kik csak néhány nappal ez előtt fáradságos küzdelemmel elért állásuknak ara nyos jelvényét nyerték el, egy a hazai földön nem sokára kivivandó őrnagyi patensnek kecsegtető remé n ét költötte tel, és sokan, kik még e pillanatban "Eljen a császár!", " éljen Austria!"-t ujjongtak, igel1 is jól tudá, hogy nem sokkal későbben " Éljen Kossuth! "-ot és " Éljen Magyarország!"-ot kiáltva, eddigi zászlaikt61 elpártolni fognának. Hisz maguk Damjanich, Pulszky, Kollmann, Lahner és mások is, kik még rövid idővel ezelőtt mint egyszerű al rendű tisztek az itt egybegyült bajtársakat vissza hagyák, már törzstisztekké, sőt tábornokokká is lettek, és miért ne érhetné el az egyik azt, mi a másiknál nem volt lehetetlenség?! Farkas, egy magas termetű gránátosnadnagy és igazi telivér magyar épen poharát emelte s egy tellenében ülő napbarnitott arcú fiatal embert szó lított föl, hogy vele a drága szülőföldöni viszont látás fejében egyet kocintson. "Mi járj a ma megint, te régi emb ergyűlölő, te örökös fejsütö, ábrándos eszedet keresztül? minek 13?IHz itt a vigadók között oly képpel, mintha isten Igazában halottat jelentenél, s rontod el örömünket s együttlétünknek utols6 estéjét?! Eh, kocints Pista! add azt a tépelödést, úgy sem nyerni vele semmit IS., ma még őrmester vagy, a legközelebbi napokban bizonyosan már hadnagy is, és ha éltedet itt már oly annyira megúrrtad, mi tartóztat téged még visz sza, hogy velünk ne jöhe,s? Állj ezredesed elé könyörögj áthelyeztetésedért, és hidd el szivfájdal mad szép magyar hazánknak szabad földén nemso kára meggyógyuland " Az imigyen megszólított fiatal ember körülbelül huszonhárom éves, magas és arányos termetű, sár gabarna hosszúkás és keskeny arccal, kissé fodrozott gesztenyeszin fürtökkel ; kis fölfelé pödrött bajusz kája és sötéten fénylő szemei értelmiséget kifejező arcának barátságos vidor jelleget kölcsönzöttek. Ma gatartása feddhetlen mint egy jól fegyelmezett ka tonáé, viselete a társas életben épen nem igen illemszerű, tudományos készültsége is még sok ki vánni valót hagy, mindazonáltal komoly és szerény magatartása által meglehetősen alkalmazkodik a tár sadalmi élet viszonyaihoz. Ezen ifjú bajnok egysz' erü katona mezében l melyet csak három fehér posztóból készült csillagocska, jelvényei egy kevés jelentőségű világi ánás nak, szemközt az ö magasb rangú és sokkal sze

9 '14 15 rencsésebb vagy érdemesebb ifjúkori barátaival, őr sterként jelölnek, ezen karcsú, mindeddig egészen 1genytelen és senki által észre nem vett ifjú, kibe az életvidor és negédes tisztek épen vigasztalólag bátorságot és reményt törekedtek önten i, jelen, az életből meritett elbeszélésnek hőse ; ő a politikai világban mai napság oly sürún emlegetett és messze ismeretes olasz királyi altábornok Türr István. Az események folyamában ezen a viláo' o előtt olv szerencsésnek tartott kalandornak eredetileg több mint szerény állására még körülményesebben térendünk vissza, s azért ismét az Croce di malta-t keressük föl. Kezével a homlokán támadt redőket elsimitva s az ujonnan tölt pohárb61 egy jó erőset hörpentve llzeket válaszolmürr : "Igazatok van, barátim, a mai nap örömét nem szándékom részetek re megrontani; nem akarom, hogy új k{\rötökbe valami visszaemlékezést halottat jelentő arczvonásimra magatokkal vigyetek ; hanem engedjétek meg, hogy még utoljára régtől fogva elfogult szívemet előttetek kiöntsem, és ba minden mardosó kételyeit lelkemnek hű kebletokbe temettem, akkor én is veletek vigan emelendem fel szavạmat, hogy : lléljen a mi hazánk, éljen a szabadság lu."a mi engem oly huzamos időtől fogva oly szomorúvá hangol s életkedvemet aláássa, annak mindenekelőtt eddigi katonaszolgálatomnak hálátlan és tartatlan volta oka, de többet még, mint ez, egy bizonyos ösztönszerü hajlam, egy kora fiatalságom óta bennem lakó vágy, egy bizonyos érzés, mely fölött magammal mind ez óráig nem vagyok tisztában, a mindig éber kedv és vonzódás, kiköltözhetni a végtelen világba, és ne gúnyoljatok érte, egy benső szózat, mely naponként s óránként Circe szavaival azt suttogja nekem : "Te reád még egy szép jövő vár, ne mulaszd el az igazi pillanat fölhasználás át l" "Az indokok, melyek szerencsénket vagy szerencsétlenségünket meghatározzák, közönségese n igen alárendelt természetüek. Lelkünk előtt gyakran ép oly gyorsan, mint ismeretlenül tünnek fel s vonulnak el, s csak a gyors elhatározás, a pillanatnak helyes felhasználá8a szoktak csaknem mindig életünknek vezérlő és eldöntő tényezői lenni. Ti mosolyogtok ábrándos eszméim fölött s azokat beteges képzelődésem fajzatinak tartjátok. Azt hiszitek" s nem igaztalanúl, szegény tudatlan, ki oly keveset taiviltál, ki semmiként születtél és mindeddig semmi sem levél, elégedjél meg azon morzsákkal, melyeket neked a sors bőségéből elé.d hintett; te több lettél, 8 talán. ha az aranyozott fűlleng kardokat

10 16 ékitendi, több is leendettél, mintsem megérdemlettél s valamikor <,s'llk legvakmerőbb álmaidban elérni törekedtél ; szegény elégületlen; légy szerény, és hagyjad azt, mi a közönséges föld szülöttjére nézve teljesen elérhetlen, a különcködőt pedig nevetségessé teszi. "Helyben hagyom ugyan, hogy igen is hálátlan vállalat sorsa ellen tusakodni, ha az ember nem elegendő férfi hozzá, hogy daczolhasson vele s a szerencsét alattva16jává tehesse. Ha valami derekas akar belőlünk lenni a világban, mindenek előtt valami derekas at is kellett tanulnunk. De hol tanulhattam volna én, szegény puszta szülöttje, ki kora ifjúságomtól fogva a legalárendeltebb viszonyok közé szoritott úrszolga valék, többet, mint a mennyit nyomorult állásom épen megengedett és igényelt? "Szüleim szegény polgáremberek a kis bánáti Baja nevü városban. Itt pillantottam meg 1825-ben a napviiágot. Gyermekéveimet zl1bolátlan szabadságban töltöttem itt, részint a halászattal, részint a lovakkal a pusztán foglalkozva. Tíz éves korom ban oly jól értettem a legvadabb lovaknak szelidítéséhez és ide-oda kormányzásához, mint akárki más, ue ennek fejében viszont alig tanultam egy kissé olvasni és irni. "Mindamellett később a négy gymnasiumi osz Ulyt látogattam Baján, ifjabb fiv rem Béla most a halászatot ltzte és a lovakat látta el; de midőn a tanulással épen semmire sem mentem és a csatangolást jobban szerettem, mint a könyvekeni koty6- lást, egy fodrászhoz adtak Pestre, hol nagybátyám lakott, Hanem ezen vágyaimmal teljesen ellenkező állást is csakhamar megúnván, 1842-ben, épen midőn 17 éves valék, azon ötletem támadt, hogy szülőföldi toborzó ezredembe mint k0zvitéz léptem be, s talán szégyenemre kell most megvallanom, hogy azóta ez elhamarkodott lépést gyakran keserün bántam meg. Állhatatlan ' kedélyemnek a szigorú alárendeltség s a gépies merevségit békeszolgálat nem tetszett; napról napra életúntabb és magamba zár kozottabb lettem, minden kedvtöltő szórakozásr61 és bajtársaimmal val6 társalgásról lemondottam s további sorsom iránt közönyös sé váltam. "Midőn Milan6ban a gránátos ok őrseregénél vol tam, kapitányomnak azon 6riási ötlete támadt, miszerint szerencsémet azáltal alapit ja meg, hogy engemet komornokinasává aljasított le. Rám nézve minden katonai rangfokozatok ezen legnyomol'ultabbika is közönyös hatással volt, hisz életem úgy is csak puszta tenyészés volt, s új életszerencséitetőm nagyúri parancsai ellen irányzott ellenszegülésem csak elkerülhetlen megrosszabbítása volt 17 ósi ic ()t 01]1'". 2 ;0" 21-1l4-1f0;' S -o > '.,y

11 19 18 kilátás nél küli, rabszolgai engedelmességhez kötött életpályámnak. 50 ; Kapitányomnál, egy j6szívű, vidor, körülbelül év s agglegénynél, kinek legfőbbj e egy jó pohár b orocska, egy kedélyes tarokjáték és húsz sített tajtpipája vala, melyeket kifénye melle leg mondva példás jó karban tudtam tartani - kapitányomnál külsőm tetszést aratott, s egy pár év leforgása után, melyeket tajtkedvencei mellett a legártatlanabbúl elfecséreltem, engemet a század iskolájában németül olvasni és irni taníttatott és egy napon előttem azt ny ilatkoztatá ki, értem, miszerint hogy tulaj d nképen még s kár mint katonamas elsatnyuljak, s hogy belőle m, - nem bámulto a nagyszerü alter, nativa fölött? - idővel még tizedes vagy őrmester is lehet! A legújabb politikai körülmények ember baráti pártfogómnak minden várakozása fölött elő. mozdítottak, s annak következtében most nemcsak alóságos őrmester vagyok, hanem azon kecs gtető. reményem is van, hogy egy pár hét alatt tiszt IS lehetek. Akárki más ily kilátásokra fölötte megelé gedett ek érzené magát, s én is az lehetnék, ha a katonaélet iránti ked v és előszeretet oly tökéletesen ki nem pusztult volna keblemből, miszerint tisztté való előléptetésemet csupán megmentésnek s egye-, düli eszköznek tekintem, mely utóbbinak segélyével 1erveimet valósíthatom. "Mint tiszt a katonai kötelezettség ildva, l:lzemélyem szabadságára nézve alól fel m eglehetős 6nkénynyel j árhatok el. Hazánk jelenleg alkotmá Jlyaért, vi':lszavonhatlan szentesi tett j ogaiért az osz trák kormánynyali kemény tusának küszöbén áll, s csak isten maga tudja, mily kimenetü leend még e szerencsétlen bonyodalom. Olaszország is, e második szülőföldem, melyen férfiúvá fejlődtem, s szerencsés öntudatosságra ébredt em, ugyanazon hasonértelmü harczot vivja ugyanazon alapeszméért, egész Európa, a Szajna, Neckar, Spree, Duna és Tiber folyamok lilellékeitől kezdve az Aetna tövéig feldobog a sza badság és polgárisodás ihletétöl, lelke mnek csendes vágyai lassanként merészebbnél előtérbe, II ifjú merészebben lépnek álmaim, melyek szerint künn a nagy világban, szabad népekkeli, nagy és natalmas llemzetekkeli közlekedésben, rendkivüli viszonyok és körülmények között ismereteimeit bő vithetni, szel lemem számára nyelviismereteket s miveltséget, ked vet és erőt anyagi életemnek szerezhe tni - végre valahára rég 6hajtott teljesedésbe menendenek. " Ez az, kedves barátim, mit nektf'k mondani akarék, hogy előttetek komor voltam talánys zerü ségét felderítsem, és minekutánna szivem et m ost előttetek kitártam s megkönnyebbültem általa, tölt- 2*

12 20 sétek bucsúzásra poharainkat ; hadd éljenek a sza badság és barátság ; induljatok vigan ki szép magyar hazánkba - én sem váratom magamat már sokáig oda.. É s "éljen. a király! éljen Magyarország! " vad, tivornyai összekoccanás a a poharaknak, melyek alig kiürítve, hazai szokás szokás szerint azonnal a falhoz vágattak, s az utcán künn még egy viharos, végső összeölelkezés, és kiindulának mind ama szerencsétlen politikai katastrophának lázas szabadságés büszke hazaszeretetérzettöl eltelt áldozatai, ez6k, hogy a csatamezőn hősi halált szenvedjenek, azok, hogy mint felségárul6k a bit6fán múljanak ki, amaz pedig a legutols6, és látsz6lag legcsekélyebbik köztök, hogy mint merész és szerencsés kalandor egy bizonytalan és meseszerű jövőnek menjen eléje. m. A szép milanói nö. A történetileg híres, német császárokt61 két. szer földig lerontatott és azon helyen s6val behintetett, [ma azonban jobban mint "alaha fölvirágzó Milan6 városa pompás fehér márványb61 épült 336 láb magas székesegyházával, nagyszerű s építészetileg gazdagon ékesitett kapui, és bájoló sétányaival, az ö tüntetésre hajland6, könnyűd léptű s a széles és egyenes utcákat nagy zajjal keresztülhemzsegö lak6ival - augustus 6-ik napján, midőn a gyűlölt austriaiak bevonulásukat tarták, az elpusztultságnak szokatlan és szomol'uságot gerjesztő képmását tünteté elő. A legboldogabb reményeik közt megcsalatkozott milan6beliek, kik azon nyomorult babérokon, melyeket korán hajnalban, a szerencsétlen fut6 szárd király, Carlo Alberto után orgyilkosm6dra küldött lövéseikkel arattak, mintegy kinyugvának, a gydlölt jövevények bevonulását ma ökölre szoritott kézzel

13 23 22 zsebökben s házakbani elzárkozás által ünneplék ; csak a csöcselék, mely minden alkalommal mint néző közönség szokott szerepelni, uralmát hangos "eviva" kiáltásokkal törekvé k érvényesiteni. E ö ben beesteledék. A durva csoport, mely az austnai zenebandák régen nélkülözött harsonái után csoszogott, oszlani kezde, az utcák - szeren c e, hogy a vakbuzg6 signoriknak tüntető bosszújokon _ kivul még más élvezeteknek is kellett h6dolniok az utcák lassan-lassan visszanyerék szokott élénk _ ségű egy 100,000 lakos sal bir6 városhoz mélt6 te kintetét. A férfin embeli lakosságnak ezen csaknem egy hangulag esküdt gyülölség kellemes ellentéteképen minden idegen nemzedékeknek vigaszu l azon kedvező té yt hozhatj uk föl, hogy a szép nem nél, melynek hajlamára. vagy idegenkedésére Marsnak vitéz fiai sokkal több súlyt szoktak fektetni, egy egészen kü lönböző nézet fészkelte be magát. Ezen az ő nagyon is korán megélemült s mtl. gukat túlkielégitett férj eiktől elhanyagolt nők, ezen bájos, ifjaiknak ledérsége által legszentebb érzel meikben megsértett vágyb6l-e leánykák, hiúság vagy tetsz - mert Éva leányai minden göv alatt egyenlők - vagy pedig saját meggyőzödés á.lta.l szerzett becsülésérzetből, mitsem törődve férfiaik nem zetiségi gyülöletével, tiszteletteljes, szerelemtől lán- gol6 szemekkel tekintének kik külillemök, az éjszaki vidékek fiaira, gyengéd odaadásuk és nagyobb ál land6ságuk által az 0laszokt61 oly előnyösen kitünnek. Ha már az osztrákok nagyszerű bevonulása alkalmával sok, által magán túl kedvesének szerencsés viszonlátása ragadott leánykának szive legmé lyéböl fölhangz6 örömkiáltása, nem ritkán egy min den katonai sor- és rendet sértő összeölelkezés kö vetett, nem igen törődött már a máskép gondolko z6 férfiaknak fenyegető mozdulataiva I, akkor a leg szebb holdfény től ragyog 6 est a visszavonultabb szé elegendő alkalmat nyújtott arra, hogy az iszonyatos veszélyek torkáb61 visszatért kedvesnek peknek sokáig nélkülözött tekintetében gyönyörködje nek. E biztos holdfénynek j6slatai között véghez menő egy j elenete a legboldogít6bb viszontlátásnak különöse n alkalmas arra, hogy könnyen megbocsát hat6 kiváncsiságunkat fölidézze. A porta ticinete közelében egy kis emeletes házacska áll, mely egy az egész negyedben becsüle tessége és hazafias érzelmei miatt általánosan tisz telt hatvanhárom éves szomszédok aggastyán birtoka, közönsége sen "papa Simeon e" híttak. csak ez kit a ősatyai néven Simon ap6. teljes cime szerint : " Simeone Giu seppe Morandi di val fresca", az ép oly pompaked velő mint derék Jenő alkirálynak, utóbbi leuchten-

14 2i bergi hercegnek idejében a mon7.ai és milan6i királyi paloták ezüst vagyis kincstart6ja volt s Donna Maria Annunciata, szeretett hitestársának takarékoskodó befolyása mellett ama szerencsés napokban nemcsak egy nem megvetendő vagyonra, hanem a évek folytában egy reményteljes s a tr6nvesztett király iránti kegyeletből Eugenio Napoleone névre keresztelt fiörökösre s egy Teresina nevű bájos leánygyermekre is tett szert. Teresina, általánosan a szép milan6inö melléknévvel, teljes joggal érdeml é meg e hizelgő elnevezést, mert fölöttte bájos tünemeny vala. Sötét selyemfürtök, fényesek mint a holló szárnyú napfényben, igazi olasz tüzú hosszúkás keskeny nyilású szemek, feketék és csillogó k s a legélénkébb elmetehetségről és leghőbb érzelmekről tanuskodók, rafaeli finom ságú arcél, karjai) kezei gyöngédek és bársonyosak, lábacská.i picinyek és ékesek, az egész alak körüllengve a természet ama titkos hatalmát6l, mely e verőfényes országban a szüzek nek nagyobb kellemet a mozgásoknak, arcaiknak teljesb színt és a szívnek mély ebb verést kölcsönöz, ez volt a tizenötéves, bájosan felvirágzott junói leányalaknak, kit teljes joggal "a szép milanói nőnek" neveztek. Ama pompás, az aranyos hold fényének teljes déli derültségét6l megvilágitott estén, talán a mozgalmas osztrák katonaélet ez évének legszebbjén, 25 Teresinát, minekutána a házban már minden elnyugodott volt, gondolkodva és egyszersmind leskelődve találjuk a kapuszintől jobbra eső két szobácskában a mint forró arczát a langy zephyr csendes lehelle2 tének adja, melynek balzsamos lebje elakadó s6hajait éleszté. Úr áról órára látszék növekedni Terezina kislelküsége, midőn egyszerre kölelgő léptek moraja dobogó szivét sejtelmes örömmel telé. Még alig ért rá egy reményteljes pillantatot vetni a holdvilágolta utcára, midőn a kapun lassú kopogás zaja hallatszék, azután még egyszer, és - a leghevesebben fólindult szűz karjaiban fekszik a forró vágygyal ohajtott és várt kedvesnek, lelke örömének, kit azon végzetteljes nap 6ta, melyen az osztrákok Carlo Alberto haramjam6don véghezvitt becsapása e16l hátrál va nagy sietséggel Milanót odahagyni kény telenittettek nem, de csak valjuk be az igazat, még egy kis s erénytelenség elkövetésének esetére is - csak a mai bevonulás óta nem látott, mely alkalommal az atyai hajlékot titkon elhagyva, szemeit büszke férfias maga artásán legeltette. Azon pilanat óta a kedves leányka nem lelte nyugalmát ; hiába várakozott egész nap, míg be nem estelejiett. Ha a fejedelem szolgálata megkövetelé jogait, úgy a szerelemnek is megvolt a maga os1.tályrésze, és Teresina előtt az ut6bbi sokkal fontosabbnak, szentebbnek látszott; sejtette s tudta ő, hogy

15 26 27 még ma el kell neki érkeznie, s ha reménysége fö csudálatosan megtartott s nekem egy viszontagság lött teljes hadipályának minden v eszélyei az álhatatlan nap luna, védője le is hanyatlék, a bajol6 a szerelmeseknek teljes bizaimát birá és ime - n e m is ámítatta őt! Mig, hogy Teresiua az első sz6talan elragadtatásáb61 ismét föleszmélt, visszafojtott érzelmei ép oly gyorsan lelték meg a lelkesedett ömledezés ösvényét. "Kedves, kedves Pistám! hát végre ismét bir lak téged, de most ez egyszer nem is bocsátalak el egyhamar", igy leánykának első hangzott föl az örömtöl rengő géden ölelő karjaiba omlott. ged, kedves Pistám, " Hogyan keresett té vítéz ezredednek valamennyi büszke férfiai között aggodva az én szemem, s mi dőn kedves arcodat megpillantottam, midőn bizonyos volt előttem, hogy a mindenhat 6 az én Pistámat mind azon öldöklő csatákban, melyek fájdalom! ha zámat legjobb fiait61 és édes megálmodott szabad ságát61 m egfosztá, szerencsésen s baj nélkül megtar totta, ekkor daczára hűségében s bájában meglelhessem : dacára egész ellenkezőleg törzstiszti karotoknak, gondolkodó hazámfiainak a nyilt utcán is kebledre borulhattam s ott gyönyör érzetemet kisírhattam volna azon öröm miatt, hogy téged ismét sértetlenül viszontláthatlak. " "Igen is, kedves Teresinám, " válaszola az ifjú arcos, kedvesét keblére szorítva. " Az Isten engem de azon ismét régi csakugyan hű maradtál hozzám e hosszú idő alatt, kedves 1e ánykám? honszerető szíved előtt egyike sem t alált kegyelmet azon sok piemonti lelkesedéssel tisztnek, kiket oly fogadtatok s megvendégeltetek, csak ugyan nem kétletted azt, hogy az osztrákok és ve lök a te Pistád valamikor visszajövendenek?" szava, melylyel a már előttünk is meretes, örömkönyektől elfogadott magyar finak gyön dacára örömet engedé, hogy derék leánykámat még "Hallgas Pista! " mondá a pirul6 leányka j " te igen keveset ismered a te Teresinád vagy pedig vadkedvü szanaszét va16 szivét, utaid ban ma gad szeretköztél annyit, hogy hüség és állhatatosság iránti bizalmadat egészen elvesztetted. feledd el azért, De sohasem hogy egy olasznő, ki szerelmével együtt saját politikáját és családját áldozta fel egy külföldinek, ennek ellenségében semmi gyönyörüsé get nem lel, és bármennyire is cimboráltak össze atyám és fivérem az erőszakos piemontiakkal, engem sem gúny, sem fenyegetés nem győződtethettek meg az ellenkezőről és túdd meg, hogy bár azon fiatal s nálunk beszállásolva volt savoyi bersaglieri kapi családom eljegyezni akart, kétségkivül szép és szeretetreméltó férfi volt, mégis szerel mem tány, kivel hez hiven s a j6ság6s istenben bízva Pistám számá-

16 28 29 ra tartottam meg szivemet s ha különben akarja, kezemet is az örök frigyre, melyet kötöttünk." "De tudd meg azt is, hogy bizony nagy k e gyetlenség tőletek, vad havi keserves válás h6doltok harcfiakt61, hogy oly sok után elöször is a telt pohárnak a helyett, hogy várva vár6 kedvesteknek va16nk, mint ama párbeszédre ügyeln ünk, mely más nap a késő délutáni 6rákban a már előttünk isme retes kapuszin alatt jobbra tatott. "Nem," mokda Eugenio lelkendezve, "igy már karjaiba sietnétek. - " No de se baj, semmi szem tovább rehányás ne legyen a mai napon, rencsétlen fak6 ábrázatú megint, ti ismét a mieink minden j61 van vagytok, és őszintén m ondva, csaknem ismét mindnyájan örülünk, hogy eső földszinti szobács kában atya és fiú között nagy felindulással folytat nem maradhat. Növérem még mindig s e kedvesén csügg, ő szégye nére válik családunknak j ezen átkozott németnek nem szabad házunkba, mely már az egész szomszéd az összeveszett piemonti handabandát61 egyszer meg ság gúnytárgya lett, többé betoppani, menekedtünk. " szöm neked, atyám, még valami baj esik." " A manó vigye kozott bersaglieri meny kő csapjon a piemontiakat és azt az át kapitányt" ezekbe kedyesemet rabolták az vága közbe Türr, na áru16kba, volna el - kik csaknem és most vége le gyen erröl Terkám, mivelhogy ismét láttalak s ár tatlan ajkaidr61 legszentebb nek hűséged és szerelmed biztofl vallomását m eghallottam, mára isten veled, holnap azonban hadd győződtessem meg a te szüleidet is. hogy mi osztrákok ép oly hivek mara dunk szerelmünkhez mint zászlainkhoz. " Azt, ho gy a szerfelett boldog Teresina már régóta nem aludt és álmodott e boldogit6 est után, nem is most, hogy Teresina családját oly édesdeden, mint szükség is és említeni, nézeteit s meg ismerhessük e viszonyt illetöleg, nincs egyéb tenni " Hallgass, " válaszola Simon apó, vagy, eskü "Pista be csűletes magyar gyerek, s azért nem is német j neki növéredre nézve igaz szándékai vannak. Igy termé szetesen, nem maradhat tovább j ő osztrák katona s hihetőleg nem sokára tiszt leend, akkor, legalább a mint én koholtam ki a dolgot, majd találkozik va lami alkalmas rendezés. " Igen", vága közben Eugenio, "te könnyen beszélsz avval a te magyar embereddel ; hát meny nyivel jobb az mint az átkozott németek? Hát nem épen a magyar ezredek voltak azok, kik a fiatal szabadságunk elleni tusában leginkább kitüntették magukat? nem ragad-e számtalan érdemjeleiken, ellenséges indulataiknak eme cimjelein meggyilkolt

17 31 30 testvéreink nek s rokonainknak vére? Azt hiszed, hogy az a Pista, ha egyszer tisztté lett, még akkor is megőrzendi hűségét Teresina leányodhoz, a szegény hajadonhoz? Azt hiszed talán, polgári származású hogy ezek a leánykáinkat annyira szeretik, németek fáradságos miszerint küzdelemmel nyert állásukat, szakasztatott félbe, fölkiáltással : ezen mely ut6bbi "Pistánk ismét itt van, úgy-e papám, oly jó érzelemmel vagy iránta, atyjának nyakába borult. mint te Jenő, ökölbe szoritott ke zekkel, s a nélkül, hogy az újonnan érkezettet egy te kintetre is méltatná, egy ismeretes olasz szabadság rangjukat, melyel olyannyira büszkélkednek, ezeknek dalt dúdolva fogai közt, elhagyta a szobát. egyszerű polentánk mel lett azutáu nyárspolgárokká aljasuljanak? É s a te ferde a mint a feláldozzák a végből, hogy atyám, reményeket helyeztet veled ezen politikád, Tűn István nevű magyarodba, melyeket ez utóbbi aligha teljesiteni képes vagy akar. Ha Türr politi kánkkal egyetéxt, nem miért alkalmat s futott régen az piemontiakhoz, mint sokan alább jobban bíznék az uővérem át a mi barátáinkhoz, a sajnálatra méltó idegennek? atya nagy komolyan, " oly zászlóját odahagyja, árul6 és becstelen, és ilyennek soha Teresina sem szerelmét volna mint egy már ember a jövőhöz és az én "Jenő, " mondá az katona, ki fől az ő főldijei közöl : leg nem maradt volna tovább áldozata egy kárhozatos egy használta sem itél e adnám oda nővéred kezét; fölött úgy, mint te, ő előbb kész megtagadni és zárdába m enni árul6nak kezét odaadni". Ugyane pillanatban a rajong6 Eugenio által a l egnagyobb szenvedélyességgel folytatott párbeszéd, Ttírr Istvánnak és a bájos Teresiának belépte által most is ennekelőtte? " E közben beesteledett. A gondos házi anya, k i legtöbb nő, inkább a férfiaknak szivbeli ügy eivel, mint a politikával törődve - a szép Ma gyarhonból származott karcsú gránátos iránt semmi ellenszenvvel nem viseltetett, és Teresinának, ki Pistát oly kimondhatlanul szerette, azon sok zavar közben, melyeket e viszony a családban okozott, min dig szeretetteljes biztatásokat adott, két ezüst gyer tyatart6t tett az asztalra, jövendőbeli vejét rövideden, de őszinte szívvel átölelte és a kis családikör szá.. mára egy egyszerií., de j6 vacsorár6l gondoskodott. " Kedve::! barátom ", kezdé el azonnal Simon apó, "én minden esetre örvendek azon, hogy az ut6b bi időszaknak borzaszt6 csatázásaiból szerencsél>en visszatérni látom ; de a j elenlegi korszak még min dig elég komoly, s ön előtt súlyosan látogatott ha szerencsétlen viszonyai olyan ismeretesek, mint akár magunk előtt j szükséges azért, hogy leányom iránti szándékai és ahhozi jövendőbeli ál zánknak lása főlött egy két nyilt és szabad szót váltsunk. -

18 33 32 Ö n őrmester és le gfelsőbb urának még egynehány szolgálati évre le van kötelezve ; jelen rangjában há zassági frigyről sz6 sem lehet, [ I még várhat ; de hogyan az én leányom fiatal, leend akkor, ha a háború lángja újra kitör, ha eközben, mi könnyen remélhető tisztté teszik, lesz-e még akkor is tehetsége és szán déka Teresinát nejéül venni, és azután?" "Ön vagyontalan ; én birok gyonnal, ugyan némi va de családi tekintetek miatt, már gyakran megemiítette m, osztrák katonatisztet vőm ül; nem mint önnek fogadhatok egy még mindig el leend hát akkor is határozva, alig nyert uri rangjat, lását szép hazai földünk rény sorsával ál egyszerű polgárának sze fölcserélni s tőkéletesen egyikévé a mieieknek lenni? Beszéljen szabadon, minden tart6z.hatalmam ban, kötelesség és lelkiismeret szerin t cse lekednem. Nagy tervek, magasztos célok szunnyod nak még lelkemben, érzem hogy, vagyok is még, azon pillanat melyben képes leszek, hazájának bármily csekély már nincs kat tehetni. Mindenekelőtti kötelesség tehát először a honra, azután, bármely nehezünkre essék is, a sz erelemre gondolni ; és ön tudja, Olaszország, hol kedves Teresinámmal megismerkedtem, Olaszország és a szerelem! " " Gazember, ki szavát szegi," ;viszonza tüzes szemeket vetve a meglepett Türre a belépő Eugenio szavában morte ai traditori! " továbbra is látogassa." " Kedves atyám, " válaszola Türr a kedélyes öregnek kezét megrázva. "én lelkemnek és reménye imnek titkait önnek egyelőre csak azon becsületes ígérettel vagyok képes megerősíteni. ves Teresinámért miszerint ked mindent kész vagyok kockáztatni, hogy a mindenikünk által ohajtott célt minél hama rabb elérhessem. Egyébiránt bizzék becsületességem és egy j6 gondviselés intézeteiben. Kevés hét m ulva, reményem van tisztté l e hetni s akkor leend csak "Éljen tőkéiteknek ezen erőteljes vérével fölkiáltok: kodás nélkül, mert c ak mint becsülettu16 férfinak meg azt, hogy házamat reám llézve második, rokonérzelmü hazámmá lett ; azért is drága s ezúttal egy telt pohárnak csillag6, bizva engedhetem messze, fontos szolgálato tartaimát fe nékig fölhajtá e szavakat mondva : " Evviva l'italia, "I,egyen nyugodt, Eugenio, mondá Türr, "az ember nem egy éjszaka alatt lesz gazemberré j elég -soká tanakodtam enszivemmel, elég régen lakom már pompás hazátokat s igen hiven s őszintén szeretek, semhogy szép hazátokat elárulhatnám j csak egy kis időt még, és minden fölött tisztában leszünk." Türr Simon ap6 kinálgatásainak j obban felelt meg, mint kellett volna és midőn a közeli székes gybáznak órája hangosan és ünepélyesen az 8 éjfélt

19 34 üté, Teresinától a kapuig kisérve, vigan 8 megkönynyebbült szívvel hagyá oda a. csendes Mzik6t s. gyorsitott léptekkel sietett jelenlegi tartózkodása helyére, t. i. a régi, sötét ámyll.kba burkolt várlakba. IV. A meggátolt jegyváltás. Négy hónappal utóbb a leirt est után ismét Simon ap6nak előttünk ismeretes, földszintes szobácskájában találkozunk, s nem kis meglepetésünkre mindent a legnagyobb ünnepélyességben, s különösen, mi vel este van már, a szobát fényesen ki világitva találj uk. Egy j61 ellátott asztal, melynél Teresina anyja egy mindent a legkisebb részletig megfigyelő háziauya szorgosságával még mindig rendezgetett l várja a minden pillanatban megjelenhető vendégeket. Teresina, ünnepi diszben, s fivérének komoly s a gúnyosságt61 nem teljesen ment tekinteteinél mindig félénken elpirulva, kecses türelmetlenséggel majd az ajtóra, majd a kályha párkányzatán álló, asztali 6rára szeg zé szemeit, mely ut6bbi egyhangú egyformasággal ketyegve jelölé az egymásután másodperceket ; mert már is tiz perc - elosonó a. várakozó mennyasszonyra nézve egy egész örökkévalóság -

20 36 múlt el a rendes meghatározott időn túl, ekkor egyszerre erőteljes léptek és sarkantyúpöngetés hangzanak s a gyorsan s némi heveoséggel fölnyitott aj t6n belépnek - a várva várt Türr hadnagy, s két a házhoz barátságos viszonyban áll6 katonatiszt, t. i. Schwarzenhorst, osztrák császári hadnagy, egy gyöngéd, karcsú alakú, s legszeretetreméltóbb udvariasságú, vidám fiatal ember és Marchese di Corvisast, egy az osztrák főhadiszálláshoz hirad6ként csatlakozott franczia kapitány, barczias termetű született schweizi, ki a Morandi családdal közel rokonságban volt, s mind nyájas kedélye, mind pedig ritka jellemszilárdsága miatt barátt61, ellenségtől j61 szíveltetett s kitüntettetett. A süldőhadnagy egészen vidáman, megelégedetten s j61 nézett ki s az előbbenire volt is oka. Bisz csaknem hét évi katonaszolgálat után végre neki is feltünt derengő csillaga, s egy bájos menyasszony, minő kevés haland6nak adatik, epedez érte. Ha a pillanat, melyben őt mindenkorra szivére szoritbatja, még bizonytalan vázlatban van is a sors könyvébe iktatva, a legfőbb akadályok mégis el vannak már háritva. - Kölcsönös üdvözlések után mindnyájan belyet foglaltak az ünnepélyesen díszített asztalnál. Simon apó els ö izben emeli föl drága. pezsgővel - a vidámság közlőjével - telt poharát.8 azt nem rég fölebb lépett vejének további szeren- rencséjére kiüritette ; Corvisast és Schwarzenborst szives 37' felköszöntéseket mondanak a kedves menyasszonyi jegyesre. - Eugenio pedig, ki alig vár-o batja már meg, a disz esen faragott szekrényből kiveszi a készen tartott elj egyzési okmányt, mely körben adva, előbb TÜlTtől és Teresinát61, azután a két tanú, és minden családtag által aláiratik. Simon ap6 a mai estének emlékére az örömtől megindult TÜl'rnek egy pompás, Terefiinának egy kisdedfestésú arczképével ékesitett zsebórát s a két tanú mindegyikének egy kis, izlésteljes emlényt nyújt át ; Türr az ő örömtől megdicsüit menyaszszonyának egy ragyogó karpereczbe foglalt s őt, magát a badnagyot ábrázol 6 arcképét t. i. j61 talált basonlatossággal nyujtja át s a kisded társaság szabadon csapong6 kedvvel s örömmel eilgedi magát át a vidám ünnepélynek. De, valamint az emberi életben csak ritkán van tökéletes öröm, úgy a sors itt is csordultig töltve s mindenki ré zére váratlanúl tölté ki hatalmas kezével az örömpoharat s Türr ezen pillanatban sejtelem nélkül mindeddig bútalan csekélységek Mzt lefolyt életének fordul6pontján állott. Jenő, a mindig résen levő szemlélő, alighogy; politikai merengéseiböl egy nagyobb távolból idehangz6 dobpergés által fölriasztva e gyanús és gy tiliht hangokat meghallotta, fekete fodros-fürtös. fejét