HOL VAGYTOK, MUNKAHELYEK? =

Átírás

1 MUNKÁSOK ÚJSÁGA május szám Alapította: Táncsics Mihály 1848-ban. A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik. HOL VAGYTOK, MUNKAHELYEK? =

2 Tartalom: Szerkesztői oldal: Hol vagytok munkások? 2 Éljen a Szabad Május Elseje 3 Belföld: A felborzolt tollak ünnepe 4 Még ad a nép? 5 A kormány durva megszorításai 5 Mennyit érek? 6 Az Alkotmányról 7 Külföld: Interjú Marisa Matiassal 8 Eltemetett nyugati kudarc Irakban 10 Öko-politika: A japán vörösiszap 11 Egy elhallgatott kiáltás 11 Interjú: Egy rendszerkritkus parlamenter: Scheiring Gábor 12 Múltunk: A győzelem napja 14 A mi apostolunk II. 15 Vélemény: Orbán katonái: A pénzeszsák 18 Még, még, még...vörös-feketék 20 Látványkormány zárványországa 22 Liberális vagyok, nem vak 24 Gondolat: Mindennapi kenyerünk 26 A rendszerkritikus baloldal I. 28 ProletART: A breszti erőd hősei 30 Juhász Gyula filmklub 30 Béka filmklub 30 Rotfront: Emigrantski raggamuffin, Visafree 31 Bennfentesek 31 Májusi események, évfordulók 32 Didergető 32 MUNKÁSOK ÚJSÁGA Közéleti havilap Főszerkesztő: Kalmár Szilárd Szerkesztők: Csókás Máté, Galba-Deák Ádám Kalocsai Kinga, Siham Alfakhry, Tamás Gábor, Tóth Ákos Terjesztve ingyenesen Megrendelhető: munkasokujsaga@gmail.com MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 SZERKESZTŐI OLDAL Hol vagytok munkások? Nem túl vidám ez a mostani majális. Az alkotmányozó forradalmi többség árnyéka rávetül az ünnepre. A mögöttünk lévő április kemény volt. Megmutatták a szakszervezetek, megmutatták a civilek és a maguk szerény módján az ellenzéki politikai erők is, hogy nem kérnek a kormány megszorító, antidemokratikus gyakorlatából. Sajnos azonban a legtöbb megmozdulás gyengére és halkra sikeredett. Komoly tömeget csak a munkavállalói érdekképviseletek tudtak megmozgatni, mások nem. Sajnos! Mert az már szinte paródiába illett, hogy az ellenzéki erők az új alkotmány elfogadása idején tucatnyi megmozdulást szerveztek, ezzel végletesen szétforgácsolva erőiket. sajnos a szakszervezetekkel sem lehetünk maximálisan elégedettek. Harciasabb kiállásra van szükség. A munkavállalói érdekképviseletek kezében van egy olyan fegyver, amivel a legkeményebb diktatúra is térdre kényszeríthető: a SZTRÁJK! Az előző kormányok ellen ezt gyakran alkalmaztak, most szinte nem is hallunk róla, helyette vannak a színes és érdekes, de kevésbé eredményes demonstrációk. A munkások ünnepén, Május 1-jén szembe kell nézni a ténynyel, hogy nagyon hiányzik Magyarországon az öntudatos munkások osztálya, amely félelmetes gátja lehetne a megszorításoknak és az antidemokratikus törekvéseknek. Amikor körbetekintünk, megfogalmazódik a kérdés: Hová tűntek a kérges kezű, szikár, napbarnított alakok, akik borús tekintettel méregették tohonya uraik zordon világát és izzadt homlokuk mögött egy igazságos, szabadabb világról álmodtak? Hová tűntek asszonyaik, kik három műszakban szőtték a selymet, kötötték a kévét és este szeretető szigorral parancsolták ágyba a számtalan csemetét? Egykoron ők jók voltak ágyútölteléknek, forradalmi kelléknek, rendszerváltó tömegnek, de jussukat sohasem kapták meg és most sem foglalkozik velük senki. Minden korban háttérbe szorította őket a sokszor éppen rájuk hivatkozó önkény. Erős kezek, nap égette karok néha az asztalra csaptak és megrengett a föld és ezt az asztalra csapást hiányoljuk most is esztendővel ezelőtt ünnepelte először a Munkások ünnepét a magyar főváros dolgozó többsége. Persze akkor ez nem ünnep volt, nem mulatozás, hanem emlékezés meggyilkolt társaikra, akik jogot, szabadabb világot és jólétet akartak. Nem kellett sokat várniuk eleinknek, hogy a magyar munkások is véres betűkkel írják be magukat a munkásmozgalom történetébe. Orosházán méltósággal akartak emlékezni a földmunkások pontosan 120 éve. Sortűz lett a válasz. Mára látszólag eltűntek az öntudatos munkás tömegek. Nem azért, mert elértünk a Kánaánba. Sőt, évszázadok óta nem volt ennyire kiszolgáltatott, szervezett és munkanélküliségre kárhoztatott dolgozó, mint napjaink-ban. Feketemunka, fizetés nélküli hónapok, keserves harc a legrosszabb munkákért is. A mai dolgozók legalább annyira kiszolgáltatottak, mint 120 esztendővel ezelőtt voltak az akkori munkások. Pedig vannak szakszervezetek és vannak önmagukat munkásbarátnak mondott politikai szervezetek is. A baj csak az, hogy megszűnt a kapcsolat a magyar valóság és az önmagukat baloldalinak mondott értelmiségi csoportok között. Ma a baloldalon tisztes jólétben megőszült embereket látunk. Nyo-ma sincs egy vasmunkás Kassáknak, egy nyomortelepről érkező József Attilának, miként azt sem látjuk, hogy hol vannak az egykori olvasókörök, szavalókórusok, ahol a munkások olyan mennyiségű kultúrát szívtak magukba, ami ma egy tucatnyi egyetemistában sincs meg. A baloldali értelmiség finnyás ábrázattal fordul el a mai munkásosztálytól. Kísérletet sem tesz arra, hogy kiutat mutasson a kukkoló show-kkal, a szappanoperákkal és hipermarketekkel elaltatott tömegek számára. Szomorú tény, de tény, hogy a baloldali közszereplők többsége elfogadja, hogy harcával jólétet csak magának szerzett. Nem, az nem lehet hiteles baloldali, aki első adandó alkalommal beköltözött egy üresen álló budai villába, miként az sem, aki képtelen túlnézni az értelmiségi szalonok belvárosi világán! Magunk mögött kell hagyni az élet napos oldalát és benézni oda, ahol árnyék vetül milliókra. Mert ma is van kizsákmányolás, de még milyen kizsákmányolás! És ma is van nyomor! Cifra, undorító keserves élet, bűzös-gőzös mosókonyhákkal és padlásokkal a külváros peremén, a zsákfalvak zsákutcáiban. Amíg a baloldal nem találja meg az új munkásosztályt, reménytelen a jövő. Marad a tanácstalanság, a lejtmenet, az idősek dominanciája és az alternatívánk lassú eltűnése. Majális van, ünnepeljünk, tekintsünk végig a hömpölygő sokaságon, a dolgozók tömegén és lássuk be, hogy nem lenézni és távolinak érezni kell a sörrel, virslivel, vattacukorral és körhintával ünneplő tömeget, hanem közelebb menni és megtalálni a rég elveszett közös hangot. Nem csak a szervezett munkásokkal, hanem mindenkivel. A feketén foglalkoztatott rabszolgákkal, az alamizsnára, segélyre kárhoztatott nyomorgókkal is, mert ők is munkások! Számukra is a munka világa kell legyen kiút a reménytelen helyzetből. Kalmár Szilárd, főszerkesztő

3 Simor András: A Munkások Újsága olvasásakor Sápog a szegény, de ki hallja, nincs Táncsicsunk, és nincsen Újság, mi sápogásán kapva kapna, és mit kinyomtat, nem hazugság. Fáról gubacsot hasogatna, szép erdeit ma ismét dúlják, disznaja éhezik a makkra, és döbrögik szedik el lúdját. Hol van Matyi, ki visszaverné, mikor gyûlik e nép sereggé hiszen ma bolondítva károg. Lelkeken szürke hályog ködlik. A fej lehorgad, le, a földig. Nem köszörül kaszát az átok. Rozsnyai Ervin: Induló Zammhalten miass ma Sunst san mir verlum (Össze kell tartanunk, különben elveszünk.) (Bécsi munkásinduló) A tőke, mint ököl, szemközt csap, meggyaláz, eldönt és összetör, a tőke nem cicáz. Facsar, kiszív, lenyel, vagy megrág és kiköp, furkóval kerget el, az árokpartra lök. Nem így ment ám sorod egy másik ég alatt, volt kenyered, borod, nótád is néhanap. Ember voltál - de ma urak kapcája vagy, futsz, mint kivert kutya, égő erdőn a vad. Félhetsz, ha van fiad, les rá ólomgolyó, sírhatsz lányod miatt, cseléd lesz vagy lotyó. S ha sírsz vagy átkozódsz, szentektől kérsz csodát, gaz és tüskés bozót csak burjánzik tovább. Magadban, mondd, mit érsz? Legyűr a sok pimasz. Fogozzón kézbe kéz, s leszünk vas, nem viasz. Hazánk is lesz megint, mihelyt vassá leszünk! Csak fogjunk össze mind, különben elveszünk, csak fogjunk össze mind, különben elveszünk. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE Éljen a Szabad Május Elseje! Mi az, hogy szabad? Miért, van amikor nem szabad? De még mennyire! Amikor tilos volt ünnepelni. Meg amikor kötelező volt ünnepelni. Amikor az elnyomó államhatalom ünnepeltette magát. Mintha a raboknak kötelező lett volna ünnepelni a börtönt. Abban a proletárdiktatúrában, ahol nem a proletárok diktáltak, hanem a proletároknak diktáltak a hatalom bitorlói. A munka ünnepe? Ördögöt! Ez is hazugság, mellébeszélés. A munkások ünnepe! Ha csak a munka ünnepe volna, a bankár, a tőzsdecápa, a tőkés, a korrupt politikus is ünnepelhetne mert ő is dolgozik. De Május 1. a kétkezi munkások ünnepe, a bérből élő bérmunkásoké, akiknek nincsen tulajdonuk, nincsen termelőeszközük. És mindegy, hogy kalapács van-e a kezükben, az esztergapad fogantyúi, szikék, csipeszek vagy a komputer egere, azok ünnepelnek május elsején, akik a munkaerejüket bocsátják árúba, izmaik erejét, agyuk szürkeállományát. A munkaképességüket és a tudásukat árulják. Bérért. Éhbérért. Annyi pénzért amennyit adnak, mert örülnek, ha dolgozhatnak. Nincsen lehetőségük alkudozni. Kuncog krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. Ez a nap azoké, akik dolgoznának, de nem dolgozhatnak, akiket lapátra tettek, akiknek már éhbér sem jut, mert nincsen számukra munka. Akiktől három hónap után még a munkanélküli segélyt is elveszik, utána mehetnek a híd alá, míg el nem zavarják őket hogy rend legyen, a közterületről is. Hova? Emigrálni a holdra. Akiktől nem kérdezik, hogy hány éhes gyereked sír otthon? Akinek a gyereke is munkanélküli lesz, meg az unokája is. Koldulsz, betörsz? A rend lecsap rád. Itt állsz és ott ül a haszon. Ez a nap a szervezett munkások ünnepe, a szakszervezet tagjaié. Kertész Ákos, Kossuth-díjas író Akik most, ha majd elveszik tőlük, megtudják, mit jelent a sztrájkjog. A szervezkedés joga. A bértárgyalások joga és a kollektív szerződés. Akik most megtanulják majd, mi a különbség a kollektív érdekérvényesítés és a különalku között. Amikor véget ért a háború, kiverték innen a német nácikat, Horthy és Szálasi pribékjeit, ott voltam minden szabad május elsején, de nem sokáig. Pár év múlva kötelező lett ünnepelni, de nem a munkások napját, hanem a munkások elnyomását! Soha többé nem mentem el. Melós voltam, megtehettem, tudtam, szaktársaimmal együtt, hogy a kalapácsot nem irigyli tőlünk senki sem. Ma súlyosabb a helyzet, mert ma a kalapácsot is irigyli annak a kezéből, aki dolgozhat, az, aki csak a gyár körül őgyeleg. Amikor nyolcvankilencben újra kisütött ránk a szabadág májusi napja, ha négykézláb kellett volna mennem, akkor is ott lettem volna az ünneplők között. És ott leszek, amíg élek. Dacból sem maradok otthon. Az biztos, hogy kötelező nem lesz többé soha, de hogy meddig engednek ünnepelni, nem tudjuk még. Egyet tudunk. Nem kérdezzük meg! Nem kérünk engedélyt senkitől. Nem könyörgünk senkinek. Ha elveszik minden jogunkat, harcolni fogunk a jogainkért. Hogy megünnepelhessük a munkások napját. Önmagunkat! A munkát és a kenyeret, a jövőnket és a szabadságunkat! Kertész Ákos MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 3

4 Április 9. : A felborzolt tollak ünnepe Az idei tavasz eleddig kétségtelenül forradalmi hangulatban zajlik. A többé-kevésbé tisztelt és szeretett kormányunk azzal, hogy hibát hibára halmoz, bőségesen ad okot az elégedetlenkedésre. Számtalan ügy került terítékre, úgy vélem mindenki ismeri őket, felsorolni sem kell. A tavaszi tüntetés és demonstráció dömping egyik kiemelkedő rendezvénye zajlott le április 9-én. A megmozdulást az EUTC (Európai Szakszervezeti Szövetség) és az MSZO- SZ, (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége) illetve különböző önálló magyar szakszervezetek közösen rendezték abból az apropóból, hogy az európai gazdasági és pénzügyminiszterek Gödöllőn tartottak csúcstalálkozót. A megmozduláson huszonkét országból érkeztek szakszervezeti vezetők és tagok, információink szerint ötezer fő képviseletével, bár a személyes tapasztalatom ennél többnek éreztette velem a létszámukat, ugyanis a rendezvény kétségtelenül felfokozott hangulatát szinte kizárólag nekik köszönhetjük. Sajnos szomorú igazság, és nagy tanulság, hogy a hazai szakszervezeteknek és általában a megmozdulásokon, tüntetéseken résztvevőknek még van mit tanulni ebben a témakörben. Ez nem szégyen, hanem egy lehetőség, amit meg kell ragadnunk. Külföldi barátaink kiváló leckét adtak erre. A rendezvényen résztvevők létszámának becslése erősen meg-oszlott, a rendőrség által megadott 12 ezer fő és a szakszervezeti források által közölt 55 ezer fő között. Egy felesleges számháborúba nem kívánnék belemenni, ezért fog-adjuk el, hogy az igazság valahol a kettő arany középútján lehetett. Ez mindenesetre reménykeltő, bár szinte bizonyos vagyok benne, hogy a hazai szakszervezetek nem lennének képesek bármikor ekkora tömeget összehozni; a sikeres mozgósításban szerepet játszhatott az is, hogy nem kívántunk leégni a nyugati szakszervezetisek előtt. Ha más nem is, ez a mozgósítás kiválóan sikerült, és bár a hangulat a magyarok részéről egy kicsit visszafogott volt, azért nincs okunk egy percre sem szégyenkezni. A tüntetés szervezése kellő gördülékenységgel zajlott. Egyetlen furcsaság volt csak - bár nyilván erre is megvan a logikus magyarázat - hogy miért nem fordított irányú volt a 4 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 BELFÖLD - ÉRDEKVÉDELEM menet? Ha az Oktogon irányából indultak volna, és a végén a Hősök Terére érkeznek, akkor az okosan elhelyezett kivetítőkön többen és jobban láthatták, hallhatták volna a szónokok beszédeit. Lehet, hogy ebben a döntésben a logisztikán kívül az is szerepet játszott, hogy a szervezők talán nem számítottak ilyen mértékű részvételre és attól tartottak, ha kevesen Szakszervezeti demonstráció, április 9. lesznek, esetleg nem tűnik akkorának a tömeg a Hősök Terén? Persze mindez csak találgatás, elmélkedés. A választ csak a szervezők tudják megadni. A rendezvényen húsz külföldi és hat magyar szakszervezeti vezető szólalt fel, köztük Lord John Monks az EUTC főtitkára. Attól függetlenül, hogy Lord Monks mit mondott, van valami perverz bája annak, hogy az európai szakszervezeteket egy bárói rangban lévő ember vezeti, aki az angol Lordok Házában csücsül. Halkan kérdem csak meg, nem találtak erre a posztra egy kellően intelligens, művelt, de munkás származású, és nemesi ranggal nem bíró vezetőt? Talán úgy egy icipicit hitelesebb lett volna a mondanivalója. S ha már a mondanivalónál tartunk, akkor elérkeztünk a megmozdulás lényegi részéhez. A külföldi felszólalók tematikája többé-kevésbé akörül forgott, hogy ne a munkásokkal fizettessék meg a gazdasági válság költségeit, növekedést, munkahelyeket és a szociális ellátórendszerek biztonságát követelték. Ezen túl leginkább csak az együtt vagyunk, szuperek vagyunk, sokan vagyunk, erősek vagyunk mondanivaló jött át. A magyar felszólalók - Borsik János (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége), Kuti László (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés), Gaskó István (LIGA), Pataky Péter (MSZOSZ), Palkovics Imre (Munkástanácsok Országos Szövetsége), Varga László (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) természetesen belevittek egy jó adag aktuálpolitikát a beszédeikbe - nagyon helyesen - viszont valamiért hiányoztak a beszédeikből a távlatok. Adósak maradtak a hogyan tovább megfogalmazásával. A cikkem címében az Április 9-i demonstrációt a felborzolt tollak ünnepének nevezem. Ünnepnek, mert a hangulat és az alkalom ünnepi volt, ám felborzolt tollaknak, azért, mert a szakszervezeteknek, ha ténylegesen el is akarják érni, amit követelnek, akkor tovább kell menniük. Azzal, hogy ilyen kulturált és remek hangulatú szakszervezeti bulikat szerveznek, csak a mindenkori kormány malmára hajtják a vizet, hiszen a dolgozókban joggal felgyülemlett feszültséget egy kis (vagy jelen esetben nagy) társas kiabálással vezetik le, és valójában semmi sem történik. Ha példának okáért Gaskó István le akarná magáról mosni az előző ciklusban rárakódott Fideszbérenc jelzőt, akkor most már nagyban azon kellene gondolkodnia, hogy mikor szervez ismét gördülő sztrájkot? És ha már egy ilyen tüntetés erejéig ilyen remekül képesek voltak összefogni a szakszervezetek - nagyon helyesen - akkor ha ténylegesen hatást akarnak gyakorolni a kormányra, akkor pedig azon kellene gondolkodniuk, hogy miként és mikor indítanak összehangolt, országos méretű általános sztrájkot, amelyben az

5 összes jelentős szakszervezet kivétel nélkül részt vesz, és amely már biztosan elég ahhoz, hogy lehervassza Orbán Viktor miniszterelnök úr arcáról az elhíresült önelégült félmosolyát. Kedves szakszervezeti tagok és szakszervezeti vezetők! Nem elég csak a tollakat borzolva kárálni. Néha csípni is kell! Keményen! Mindezeket együttvéve öszintén gratulálok ahhoz, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom ilyen békésen, kulturáltan is meg tudta mutatni, hogy még létezik! Tamás Gábor KAPCSOLÓDÓ NEMZETKÖZI HÍR: Még ad a nép? BELFÖLD - ÉRDEKVÉDELEM A kormány durva megszorításai A már sajnos megszokott cinikus hangnemben jelentette be Matolcsy György a megszorítások újabb sorozatát. A kormányzat szerint az elvonásokkal segítik az embereket. Az EU és IMF elvárásoknak megfelelő elvonások érintik a teljes lakosságot. A munkanélküli támogatások nevetségesen rövid, maximum három hónaposra csökkentése lényegében azt jelenti, hogy a munka nélkül maradók számára megszűnik a viszonylagos biztonságot nyújtó időszak. Statisztikai adatok szerint a legtöbb munkanélküli ennyi idő alatt nem tud elhelyezkedni a válság sújtotta munkaerőpiacon. A kormányzat képviselő a megszorítások bejelentése kapcsán beszéltek arról, hogy a bankszövetséggel együttműködve segítséget fognak kapni a devizahitelesek. Sajnos azonban az idáig látható segítség továbbra sem oldja meg a problémákat. A rögzített árfolyamon való törlesztés lényegében csak eltolja a hitelesek tőketartozásának kifizetését, sőt kedvezőtlen esetben drasztikusan is megnőhet a tőketartozás. A kormány megszorító intézkedéseinek köre napról-napra bővül, az illetékesek nem merik azokat egyszerre a közvélemény elé tárni. Jellemző, hogy a nemzetközi szervezetek számára készülő A IMF (Nemzetközi Valutaalap) állítása szerint a európai bankok instabil helyzet jelenti a legnagyobb veszélyt a világ pénzügyi rendszerére. A szervezet szerint Európa nem kerülheti el az életképtelen bakok átalakítását és feltőkésítését, utóbbit elsősorban közpénzekből.a 2011.április 13-án kiadott jelentés szerint még többet kell tenni az átfogó, pénzügyi rendszer megerősítése érdekében Európában, ahol feszültség alakult ki a költségvetési zavarba került kormá-nyok és a válság által sújtott bankszektor között. (Mintha nem ők lennének felelősek a válságért szerk. megj) Az IMF szakértői szerint az európai bankok gyengesége fokozza a nyomást és a veszélyt az egész rendszerre nézve. Az európai bankok késésben vannak az amerikaiakhoz képest, és a következő időszak legjelentősebb kihívása az országok, és bankok finanszírozása lehet, különösen az eurózóna néhány ingatag országában. A jelentés szerint bizonyos német, spanyol, olasz és portugál bankok illetve takarékszövetkezetek kerülhetnek emiatt veszélybe. Szerk: Meg kell hagyni, ismételten csak vastag bőr van az IMF bankárai képén. Most már nem csak a kis és védtelen országokban akarják megtenni, hogy az általuk elkaszinózott pénzeket a lakossággal, fizettetik meg és támogatják a bankokat közpénzből, hanem ugyanezt készülnek tenni a gazdaságilag jelentősebb befolyással bíró és erősebb országokban is, mint Német-ország, Spanyolország, Olaszország. Remélhetőleg, az emberek előbb-utóbb lágyan beintenek az IMF-nek és a magukat minden és mindenki felett állónak tekintő pénzügyi hatalmasságoknak. Egyék csak meg, amit főztek! A leginkább kívánatos az lenne, ha ezek a mindent behálózó, az egész világot a magántulajdonuknak és játszóterüknek tekintő pénzvámpírok Valutalapostól, Federal Reserve-estől (Amerikai Központi Bank) eltűnnének a világból, és helyette kialakulhatna egy egészséges, kamat- és inflációmentes csereeszköz-rendszer, amely kapcsán nem azon kell aggódni, hogy mennyire fűti, vagy hűti a gazdaságot, és amelynek mesterséges hiánya nem növeli tovább a nélkülözést. Remélem az olasz, német, spanyol és portugál munkások rájönnek erre, és megmutatják a bankárvilágnak, hogy merre hány méter! Szintén felháborító az a cinizmus, amivel a rokkantsági járadékokból élők irányába fordul a kormányzat. Matolcsy megfogalmazása szerint százezer leszázalékolt embert várnak szeretettel a munkaerőpiacon. Ez azt jelenti, hogy a következő hónapokban szinte mindenkit orvosi bizottság elé rángatnak és többségük emiatt búcsút mondhat az eddig kapott járadékoknak. A megszorítások sora kiterjed a veszélyeztetett szakmákban dolgozók körére, az eddig igénybe vehető korkedvezményes nyugdíj lehetőségét vonják meg tőlük. Szintén komoly teher lehet a költségtérítésbe taszított felsőoktatási hallgatókkal fizetendő, drasztikusnak ígérkező tandíjemelés. Szakértők szerint szegényebb családokból érkező egyetemisták, főiskolások tömegei fogják anyagi okok miatt tanulmányaikat abbahagyni. Azt hittétek megússzátok csomag nélkül? jelentésekből jut el információ a hazai közvéleményhez. A konvergencia programnak csúfolt intézkedéssorozattól százmilliárdokat vár az Orbán kormány. Nem legyen illúziónk, ez drasztikus lépéseket jelent mindannyiunk számára. Az már nyilvánvaló, hogy a közszférában jelentős elbocsátások lesznek és a béreket is évekre befagyasztják. Sajnos ez nem mondható el a közüzemi díjakról, az élelmiszerek és üzemanyagok áráról. A legutóbbi Matolcsy-Szijjártó sajtótájékoztató akkor fordult kifejezett bohózatba, amikor a megszorításokat megálmodó miniszter arról kezdett értekezni, hogy a MÁV-nál túl sok párhuzamosságra figyeltek fel és ezen a területen is cselekedni fognak. Eszerint várható, hogy a párhuzamosan futó sínpárokat is felszámolja a dilettantizmusát naponta bizonyító kormányzatunk. MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 5

6 Huszonhét éves koromig Ózdon laktam. Édesanyámat két éve elvitte az infarktus. Édesapám tizenhat éves korától dolgozott a kohászatban. A rendszerváltás után nem sokkal megszűnt a munkahelye. Tisztességes megélhetést jelentő munkát szeretett volna találni, de néhány sikertelen próbálkozás után a rokkantnyugdíjazásba menekült. Sokszor hallottam tőle, hogy csak annak van becsülete az életben, aki dolgozik. Hát akkor nekem rengeteg becsületem van. Másom sincs. Szüleim nem szóltak bele a pálya-választásomba, így kitanultam a bőrdíszműves mesterséget. Nem is tudtam egy napot sem a szakmámban dolgozni. A munkaügyi központ javaslatára elvégeztem egy CO hegesztői tanfolyamot. A köztudatban az él, hogy a CO-sok jól keresnek, de ahhoz előbb gyakorlatot kell szerezni. Viszont nagyrészt csak gyakorlattal rendelkezőket keresnek a munkaadók. Ismerősök segítségével felvett egy maszek, aki azt ígérte, hogy nála szerezhetek hegesztői gyakorlatot. Azt hittem rám mosolygott a szerencse, de hamar jött az ébredés. Négyen dolgoztunk a vállalkozónak. Ketten hivatalosan, bejelentve. Ketten meg feketén zsebből fizetve. A főnök hónapokon át hitegetett minket,hogy no majd most aztán lesz zsíros megrendelés, és beleszünk jelentve és gazdagra keressük magunkat. Na, fél év után már látszott, hogy ebből semmi sem lesz. Jártunk a főnök szőlőjébe metszeni, kapálni. Takarítottuk a disznóólat, betonoztuk a garázst, de CO hegesztésnek a közelébe sem jutottunk. Ráadásul a fizetés is mindig csúszott, a túlóra szó pedig hiányzott a vállalkozó szótárából. Meguntam és leléptem. Ezután egy okostelefonokat összeszerelő multicég bérrabszolgája lettem. Szalagmunka napi 12 órában, hajcsárok felügyelete mellett, alig 6 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 BELFÖLD - ÉRDEKVÉDELEM Mennyit érek? valamivel a minimálbér felett. A lakó és a munkahelyem között több mint 100 kilométer van. Hajnali háromkor keltem, négykor indult a melós szlengben csak fegyencjáratnak becézett munkásbusz. Este nyolc is elmúlt mire hazaértem. Hullafáradtan be az ágyba. Két évig bírtam. Szórakozás, barátok, magánélet és tervek nélkül. Ezután egy közeli hulladékégető műnél dolgoztam. Azt mondták, hogy ez zöld technológia, de a tapasztaltak alapján több kárt okoztunk, mint amennyi hasznot hajtottunk. Minden esetre az alatt az egy év alatt, amíg ott melóztam minimum tízszer demonstráltak különböző szervezetek és a környékbeli települések lakói az elviselhetetlen bűz miatt, amit a zöld technológiával eregettünk bele a nagyvilágba. Jött a válság én meg röpültem. Az igazat megvallva nem is bántam. Három hónapig a mezőgazdaságban vállaltam alkalmi munkákat. Kukoricatörés, kapálás, szőlőszüret stb. Itt ismerkedtem meg egy csapattal, akik hűtőházakban vállaltak idénymunkát. Lát- ták, tapasztalták szorgalmamat így gyorsan befogadtak maguk közé. Sajnos a hűtőház 170 kilométerre volt tőlünk. Munkások számára megfizethető szállás nem lévén, maradt a mindennapi ingázás. Kelés hajnali háromkor, tíz-tizenkét órás robot, hazaérkezés késő este. Gyilkos dolog. Szó szerint. Rövid híradás volt rólunk az újságban, rádióban. A sofőr elaludt a volánnál, áttért a szembejövő sávba, ahol öszszeütközött egy szabályosan közlekedő kamionnal. A kilenc utasból négyen a helyszínen életüket vesztették. Én nem voltam ilyen szerencsés. A kórházban még hat órán keresztül próbálták a bordáim által átszúrt tüdőmet munkára bírni. Végül feladták a küzdelmet. Rövidke életem alatt semmit sem sikerült összekaparnom. Egy dolog mégis van, ami teljesen az enyém volt, és maradt. A munka becsülete. Mennyit érek? Elindultak, de soha nem érkeztek meg (a kép illusztráció) Komjáthi Imre

7 Nem, olyan nagyon azért nem kell siratni az évi XX. törvénycikket, vagyis az eddig hatályos Alkotmányunkat. Ám fel kell háborodni a nemrég elfogadottan! Mert a régi minden bajával együtt garantált nekünk jogokat, legalább papíron. Ilyen volt példának okáért a munkához és egészséges környezethez való jog. Nos, hát ez persze nem több mint leírt szó. Van munkád? Van egészséges életkörnyezeted? Nincs? És akkor? Tudtál valahova fordulni? Tudtál, bár az eredmény sokszor nem volt kielégítő. Viszont a régi Alkotmányunk igen erősen tiltotta azt, hogy bárki vagy bármely párt EGYEDURALOMRA tehessen szert! És ez működött is. Nem véletlen volt ez az erős tiltás, hiszen az ben véget ért Kádár-rendszerben egypárti uralom volt. Persze, mondhatjuk, hogy ez nem fontos, de hát csak jobban szeretünk szabadságban élni, mint egypárti rendszerben, mint amilyen a múltunk és most már bizton állítható a jövőnk lesz. És miért fontos egy jó alkotmány? Mert valóban szabad és demokratikus országban (ilyen jelenleg nincs a Földön) garantálja, hogy téged nem érhet baj, ha a közös és közösen kialakított szabályokat (az Alkotmányt) betartod. Nem tehet ellened a szomszéd, az állam, sem külföldi hatalom, mert szövetkeztünk és elismerjük és védjük egymást. Nézzük az új alkotmányunkat: miről szól ez? Ahelyett, hogy olyan fontos dolgot, mint a lakhatáshoz való jogot beletették volna és egy erős szociálisan érzékeny, vagyis a mi oldalunkon álló alkotmány készült el volna, ehelyett mit kaptunk? Megmondom: a kapitalista rendszer legrosszabb és legélhetetlenebb fajtájának, a világot 2008 körül a teljes káoszba és csődbe döntő politikai nevezetesen a neokonzervatív/neoliberális politika - kőbe vésését. BELFÖLD Az Alkotmányról Hiszen az elfogadott alkotmány csak a megkezdett mindent átalakítunk út első lépcsője, ahol már világosan ki lett jelölve, hogy mik lesznek a kétharmados többséghez kötött törvények: ilyen a bírák idő előtti nyugdíjazása, hogy saját fiatal pártkatonájukkal töltsék fel utána a bíróságokat, és mi ha bírósághoz is fordulhatunk (még egyelőre) az ítélet nem számunkra lesz kedves A nagy baj, hogy sok-sok kérdést ún. sarkalatos (kétharmadot igénylő) törvényekkel fognak szabályozni. Erősen valószínűsíthető, hogy az új alkotmányból levezetve tilos lesz az abortusz és a forint felett keresőknek kedvező egykulcsos (16%) személyi jövedelemadó is kőbe lesz vésve. Idáig volt és működött Alkotmánybíróság. Bárki fordulhatott a testülethez, ami azért viszonylag jó garanciát adott arra, hogy az állam nem csinálhat meg akármit. Ez megszűnt, nincs többé állampolgároknak joga az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ez az alkotmány a cinizmus alkotmánya: hiszen Orbán Viktor már nem lehetne képviselő, ha az előző ciklusban is ez az alkotmány lett volna érvényben, ugyanis az új kimondja, hogy a képviselő megbízatása megszűnik, ha egy évig nem vesz részt az Országgyűlés munkájában. És tessék, hogy ők évtizedekre terveznek és készülnek, ez ebből (is) látszik. Kifejezetten nem elegáns, hogy a Fidesz által kitalált és egyedül megtárgyalt irományt senki és semmi nem fogja jóváhagyni! Se népszavazás mert a néptől félnek -, sem nem hagyják meg az esélyét annak, hogy a következő várhatóan Fideszes országgyűlésnek is szavaznia kelljen róla. Az új alkotmány egyetlen politikai célnak van alárendelve: ezt a FIDESZ vezette kormányt demokratikus választásokon ne lehessen leváltani. És erre kiválóan meg is felel az új alaptörvényünk. Hogyan is szólt régen? Bitangok! Ezt akartátok? Ui: Az 1848-asokra rendszeresen hivatkozó Fidesz azt adta most nemzetének, amit a 48-asok kaptak Ferenc Józseftől 1849 márciusában: egy oktrojált (kikényszerített) alkotmányt, ami ellen Kossuth-ék tiltakoztak. Most fordult a kocka: a magukat 1848-as eszme hordozóinak tekintők adtak egy a társadalom, vagyis általunk nem támogatható, ránk kényszerített alkotmányt. Galba-Deák Ádám Napjainkban: Bitangok! Ezt akarjátok? MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 7

8 KÜLFÖLD - INTERJÚ Vörös és zöld, mint a portugál zászló Marisa Matias Portugáliában, Coimbràban született február 20-án, szociológus és kutató. Aktivistája a veszélyes hulladékok égetése elleni mozgalomnak ben a Baloldal Blokk önkormányzati képviselője lett Coimbrában től a Baloldali Blokk Európai Parlamenti képviselője, tagja a Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság biztottságának. Magyarországon jártál néhány nappal ezelőtt, ahol arról beszéltél, hogy Magyarország és Portugália helyzete nagyon hasonló az Európai Unión belül. Elmondanád, hogy te miként látod ezt? Igen, sajnos az Európai Unió perifériáján lévő országok helyzete sok hasonlóságot mutat. Ezekben a tagállamokban szembe kell nézni a kemény megszorító intézkedések bevezetésével, amiknek az eredménye nem más, mint a gazdasági visszaesés erősödése. A különbség csak annyi Portugália és Magyarország között, hogy mi már az Euró zónához tartozunk. Ez azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy mi nem tudjuk leértékelni a valutánkat és emiatt a munkára eső nyomás sokkal magasabb. Ettől eltekintve, mindkét ország megszenvedte az elmúlt évek átrendeződéseit. Országainkban már nem a munka, hanem a pénzügyi piac került a középpontba és emiatt megnyirbálták a munkavállalói jogokat és rendkívül 8 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 megnőtt a bizonytalan munkahelyek száma. Portugáliában harminchét éve van demokrácia, de soha még ilyen magas nem volt a munkanélküliség. Nem csak a munkakörülmények lettek rosszabbak és nem csak a munkavállalói jogokat csorbították meg, hanem a megszorítások kiterjedtek a nyugdíjakra, a közszolgáltatásokra, az egészségügyi ellátásokra és az oktatásra is. Ezzel együtt nőttek az adókulcsok, főleg az ÁFA és jelentősen csökkentették a szociális juttatásokat. Minden generáció megfizeti a válságot, amiről nem ő tehet, viszont a pénzügyi piac szereplőit érintetlenül hagyják. Ugyanez vonatkozik a banki rendszerre, ami továbbra sem fizet nálunk semmiféle adót. Végezetül, egy politikai válsággal is szembe kell néznünk, ami az előző kormány lemondásával kezdődött, amikor az be akarta vezetni a negyedik megszorító csomagot a negyediket egy éven belül. Összegezve, olyan intézkedéseket hajtottak végre, amely intézkedések csak súlyosbították a válságot, mivel recesszívek voltak, gátolták a közberuházásokat, a munkahelyek teremtését és a portugál állampolgárok béreit csökkentették és az életszínvonalat rontották. Áprilisban Portugália nemzetközi pénzügyi segítséget kért. Mik a fő problémák az országban? Az illetékesek áprilisban, már a miniszterelnök lemondását követően kérték a nemzetközi pénzügyi segítséget. Ez igazából egy elég érdekes helyzet, mert a tárgyalási alap ugyanaz a negyedik megszorító csomag, ami ellen szavazott az összes ellenzéki párt - baloldaltól jobboldalig. Emellett szembe kell nézni a már az említett problémákkal is, de hangsúlyozni kell, hogy a legfőbb probléma maga a kisegítés. A portugál államadósság 2013 végéig 54 milliárd Euró lesz. A kormány pontosan megnevezve az ügyvivő kormány - 80 milliárd eurót kért. Könnyen átlátható, hogy ennek a segítségnek a kétharmada közvetlenül vagy közvetve megy a hitelező pénzintézetekhez, nem is beszélve arról, hogy ebből 10 milliárd euró a bankok újratőkésítésére lesz elköltve. Követve az intézkedéseket, amelyeket idáig foganatosítottak, azt kell hogy mondjam, hogy ez a kérés csupán cseresznye a torta tetején. Az eredmény még nagyobb recesszió, a válság elmélyülése lesz, ha valami alternatívát nem mutatunk. A fő probléma, amivel szembe kell néznünk az, hogy a nagy pártok semmiféle elképzeléssel nem rendelkeznek arról, hogy milyen lépéseket tennének a munkahelyek teremtése és a gazdasági fejlődés érdekében. Sőt, amit tesznek, az ennek a tökéletes ellentéte. Nemzeti szinten mi az javasoltuk, hogy a nemzeti bank (CDG) kérjen hitelt az Európai Központi Banktól, amiből gyorsan ki lehet fizetni az utóbbi hónapokban drasztikusan megnőtt kamatokat, továbbá követeljük, hogy induljon vizsgálat a portugál államadósság összetételét illetően. Mindezek alapján az adósság újratárgyalását kérjük. Állítsanak össze egy tervet annak visszafizetésére. Olyan tervet, amely nem fagyasztja be a közberuházásokat és nem gátolja a gazdasági növekedést. Ahogy idáig kezelték a dolgokat az nem demokratikus, mivel sem a kormánynak, sem a tárgyalás alapját képező javaslatoknak nincs legitimációja. A választási kampány közepén vagyunk, de azt látjuk, hogy azzal a javaslattal akarják megoldani a problémát, amely javaslat a jelenlegi belpolitikai válságot is előidézte. A Baloldali Blokk nagyon fiatal, 12 éves párt. Nagyon gyorsan erős alternatívává váltatok, és ma az egyik fő politikai csoportosulás vagytok Portugáliában. Mi a titka a sikereteknek?

9 KÜLFÖLD - INTERJÚ Mi valóban a portugál embereket képviseljük, valódi problémák irányába vagyunk nyitottak. A mi politikai irányunknak nincsenek tiltott ügyei vagy tabui. Komoly támogatottságunk nem garancia a sikerre, ezért minden választásnál, kulcsfontosságú politikai pillanatnál alázatosnak kell lennünk. Számunkra egyértelmű, hogy a szavazatok az állampolgárok tulajdonai és nem a pártoké. Május elején lesz a pártotok VII. kongresszusa. Mivel kívántok foglalkozni itt? A gazdasági és társadalmi válság, valamint annak kezelése lesz a kongresszusi viták központjában. Egyértelmű, hogy a közelgő választás is kiemelt szerepet kell kapjon, habár a kongresszus időpontját a kormány lemondása előtt neveztük meg, emiatt most alapvetően más helyzetben vagyunk, mint pár hónappal ezelőtt. Emiatt azok a viták kerülnek a centrumba, amelyek a mi kormányzási javaslatainkról szólnak. Hamarosan választások is lesznek Portugáliában. Mik a várakozásaid ezzel kapcsolatban? Ahogy számítani lehetett rá, a Végrehajtó Bizottság ülésének középpontjában az az európai szociális helyzet volt, amiben élnünk kell. Természetesen foglalkoztunk az arab világ helyzetével és vitáztunk a nukleáris energiáról. Arra jutottunk, hogy egy új energia modellre van szükség. Volt lehetőségünk arra is, hogy vitázzunk a magyar helyzetről a vendéglátóinkkal. Úgy látom, hogy az Európai Parlamentben te foglalkozol a legtöbbet a magyarországi vörösiszap katasztrófával. Beszéltél róla az EP-ben, és hamarosan el is fogsz látogatni a vörösiszapos területekre. Mit gondolsz a katasztrófáról ellenőrzésének fő irányadója a társadalmi és környezeti igazságosság. Ebben a konkrét esetben, még rosszabb volt a helyzet a tájékoztatás és átláthatóság teljes hiánya miatt. Az illetékes szervek részéről teljes mértékben hiányoztak a reagálások, válaszok azok irányába, akik a legjobban érintettek a katasztrófában. Továbbá nem lettek felelősségre vonva azok, akik okozták a szörnyűséget. Több érdek fűződött ahhoz, hogy titokban tartsák az igazságot és lapozzanak. Azért megyek el mindenképpen erre a területre, mert a problémák nagy részével nem foglalkoztak, annak ellenére, hogy már több hónap eltelt és, közben nemzetközi téren úgy tűnik, hogy mindent megoldottak. Először a médian keresztül szerzetem róla tudomást, de hamarosan megtudtam, hogy az csak egy kis része annak, ami valójában történik. Kalocsai Kinga volt az egyetlen aktivista, aki a valós tényekkel megismertetett minket. Nélküle nem lett volna lehetséges a csendet és a távolságot leküzdeni, amelyek mindig aláaknázzák az európai intézmények szintjét.. Mit csinálsz, amikor nem politikával foglalkozol? Megpróbáljuk ennek a választásnak a jelentését megváltoztatni. Egyértelművé kell tenni azt, hogy ez egy népszavazás is egyben arról, hogy milyen gazdasági és társadalmi körülmények közt kell lebonyolítani a kisegítést. Hogy mi lesz lehetséges, az legfőképpen az emberek véleményén fog múlni. Most még minden nagyon nyitott. Te vagy az Európai Baloldali Párt egyik alelnöke. A pártnak nemrég volt a Végrehajtó Bizottsági ülése Budapesten. Mondanál néhány szót arról, hogy mi történt itt? Marisa Matias portugál Baloldali Blokk párt képviselője, az Európai Balpárt alelnöke. és hogy kerültél kapcsolatba vele? Beszéltem és írtam is a katasztrófáról, egyrészt, mert kapcsolódik az Európai Parlamentben végzett munkámhoz, másrészt személyesen is nagyon érdekelnek ezek az események. Mielőtt EP képviselő lettem, dolgoztam néhány évet, kutatóként szennyezett anyagoknak kitett közösségekkel, nem csak Európában, hanem a világ más részein is. Ami történt az nem történhetett volna meg, ha az ipari szektor Hogy teljesen őszinte legyek, már majdnem megfeledkeztem róla Nem sok időm marad a politikán kívül. Nagyon boldog vagyok, amikor lehetőségem van hazamenni Portugáliába és meglátogathatom a családomat és a barátaimat és végre egy kis időt tölthetek semmittevéssel. Ha tehetem ilyenkor olvasok. Mit szerettél a legjobban Magyarországban? A találkozó mellett, amin részt vettünk, nem maradt túl sok időnk. Ennek ellenére, mindig emlékezni fogok a szabadidőre, amit egy nagyon kedves baráttal töltöttünk, a pálinkára meg a hortobágyi palacsintára. Kalocsai Kinga MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 9

10 KÜLFÖLD Eltemetett nyugati kudarc Irakban Az arab világ válsága nem pusztán az érintett térséggel, hanem a Nyugattal kapcsolatosan is rávilágít egy-két lényeges jelenségre. Azt, hogy a média és a politika egy kenyéren élnek, eddig is tudtuk. Azt azonban kevesen gondolták, hogy mindez olyan mértékben történik, hogy még a világ vezető hírcsatornái, a BBC és a CNN is teljes mértékben lefekszenek a háttérben húzódó politikai érdekeknek. Sőt, gyakran még a csúsztatástól és a ferdítéstől sem riadnak vissza. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában futótűzként terjedő tüntetési hullám január eleje óta folyamatosan vezető hír a világpolitikával foglalkozó hírcsatornáknál, s ezt csak a fukusimai tragédia látszott egy rövid időre megváltoztatni. A halálesetekről szóló megdöbbentő számok és a megrázó képsorok elárasztották a médiát. Mindez helyénvaló lenne, ha nem tennének kivételt bizonyos eseményekkel. Irakban ugyanis szintén hónapok óta tüntetések zajlanak, a nyugati média mégis hallgat róla, mint a sír. Az emberek minden pénteken utcára vonulnak az iraki nagyvárosokban, és követelik mindazt, ami elmaradt a szép ígéretek után. A Nyugat által kivívott dicsőséges iraki demokráciában azonban a jelek szerint golyó jár az elégedetlenségért. Hiába próbálnak bármit is sulykolni a médián és a kormányzati kommunikáción keresztül, az iraki háború ahogy az afganisztáni is egyértelműen egy óriási kudarc az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Hét és fél év háború után szinte semmit nem sikerült megvalósítani abból, amit célul kitűztek maguk elé. A nyugati katonák kivonulása után egy olyan ország maradt hátra, melyben mindennaposak az öngyilkos merényletek, víz- és áramellátás csak időszakosan van, az infrastruktúra romokban hever, és óriási a munkanélküliség. Az irakiaknak elvileg ingyen járó alapvető élelmiszerek nem kerültek kiosztásra, mert a megvásárlás után, melyből egyesek kiválóan meggazdagodtak, már nehezükre esett megszervezni a kiosztási procedúrát. Így az élelmiszerek nagy része a dél-iraki Umm Qaszr kikötőváros raktáraiban rohadt meg. A világ korrupciós listája is azt mutatja, hogy Iraknál csak Afganisztánban mennek rosszabbul a dolgok. Bár tavaly valóban demokratikus választás zajlott le Irakban, majdnem egy évbe telt, mire sikerült egyáltalán megalakítani a parlamentet, és máig nincs tisztázva számos fontos miniszteri hely. Az iraki emberek az egyiptomi sikert látva utcára vonultak, és a még mindig csak alakuló kormány lemondását követelték. Azonban az amerikaiak kedvenc bábja, Núri al-maliki, aki lassan már öt éve kormányozza a szakadék felé az országot, a bizonytalan biztonsági helyzetre hivatkozva megtiltotta az utcára vonulást, majd amikor látta, hogy a nép erre fittyet hány, közéjük lövetett. Máig hozzávetőlegesen legalább harmincan vesztették életüket a minden pénteken megismétlődő tüntetések során. Az ENSZ és a nemzetközi emberi jogi szervezetek felszólították az iraki államot az erőszak beszüntetésére. Nagyon csendben még csendesebben mint anno Mubaraknak az USA is rászólt Malikiékra, és kérte, próbáljanak meg javítani az iraki nép helyzetén. Mivel már Maliki is érzi, hogy kissé szorul a hurok, kijelentette, egy száz napos program keretében javít az élelem, a víz- és az áramellátáson, valamint az infrastruktúrán. A száz napnak lassan eltelik a fele, azonban nem következtek be számottevő változások. A Nyugat szeretné megelőzni, hogy a helyzet elfajuljon, hiszen nekik az az érdekük, hogy Maliki a helyén maradjon, és így biztosítva legyen az amerikai katonai jelenlét az országban. Most válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy az USA nem a demokráciáért, és nem is az olajért indította 2003-ban az iraki háborút, hanem kizárólag az ország stratégiai szempontból kiváló helyzete miatt. Ugyanis amíg Irakban amerikai katonák állomásoznak, Irán sakkban van tartva. Nem Szaddám Husszein volt itt a főellenség tehát, hanem végig a Nyugat által rettegett Irán, ami a számítások szerint hamarosan valóban atombombával rendelkezik majd, s így óriási veszélybe kerülhet az USA pártfogoltja (vagy mecénása?), Izrael. Az iraki eseményekhez kapcsolódó halk és óvatos nyugati diplomáciához igazodik a média is: a CNN nem, a BBC pedig csupán egy alkalommal, érintőlegesen számolt be az iraki tüntetési sorozatról. Érdekesség, hogy ezzel szemben például a szíriai tüntetések az elejétől kezdve kiemelt szerepet kaptak a híradásokban, sőt, szíriai forrásaim szerint többet is mutattak, mint amennyi valójában történt. Mindezt persze azért, mert Szíria a legfőbb csatlósállama Iránnak, s így a Nyugat feketelistása. Szomorú, de ezek után felmerül a kérdés, vajon nem lett-e volna egészségesebb, ha Szaddám Husszein eltávolítása és vele együtt az iraki megújulás belülről kezdődik meg, például most a jázminos forradalmak hatására? Ehhez persze egy olyan világban kellene élnünk, ahol nem néhány állam dönt az egész világ sorsáról Siham Alfakhry 10 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2

11 A japán vörösiszap Japán atomkatasztrófája sok tekintetben megegyezik a magyarországi vörösiszap katasztrófával. Innen nehéz megállapîtani, hogy ott mi a valóság, de ugyanazt a mentalitást lehet felfedezni, mint amit itt folytatnak az állami szerveknél. Az, hogy megsérült az erőmű, az tény, az hogy szivárgás volt, az is. Nem egy ember került már kórházba sugárfertőzéssel. De a veszélyeket innen nem lehet felmérni, az ember csak gondolja, hogy nincs minden rendben. De hogy is lehetne? Az atomnak az iszappal ellentétben láttuk már a következményeit. Csernobilnál sem volt korrekt tájékoztatás és még ma is érezteti egészségügyi hatásait és ez a mostani katasztrófa sokkal súlyosabbnak tűnik és a mai napig folyamatban van. Egyik nap azt mondják a hírekben, hogy A vörösiszapról továbbra is hallgatnak. Mindenki hallgat, a sajtó a kormány, a katasztrófavédelem. Pedig egy olyan eseményen vagyunk túl, amit a devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi lakosok legnagyobb kiáltásának nevezhetünk. Április 11- én az iszapos területről Budapestre érkeztek az Esélyt az Életre a Vörösiszap Után érdekvédő civilszervezet képviselői majd 1300 aláírással a kezükben. Az aláírások egy petícióhoz tartoztak, amit Magyarország legfőbb közjogi méltóságainak címeztek; a miniszterelnöknek, a köztársasági elnöknek és a parlament elnökének. A petícióban többek között kérték a közjogi méltóságokat arra, hogy aki el akar költözni azt segítsék, tekintettel az egészségkárosodás veszélyére és megfelelő, az iszaphoz nem volt legetőségük. ÖKOPOLITIKA - ÉRDEKVÉDELEM Fel a kezekkel! Sugárzásmérés! Egy elhallgatott kiáltás Helyzetük egyre reménytelenebb, az idő telik és egyre több káros anyag jut a szervezetükbe a még ma is elterülő vörösiszapnak köszönhetően. Segítség reményében érkeztek Budapestre, de eddig úgy tűnik, hogy süket fülekre talàltak, pedig a közel 1300 aláírást két hét alatt gyűjtötték össze az egyesület tagjai. A számadatokhoz hozzátartozik, hogy a három településen körübelül 5400 vàlasztásra jogosult, azaz felnőtt korú lakost regisztráltak az október 3-i választásokon, ebből a helyi lakosok elmondására alapozott becslések szerint legalább 1000 fő már elhagyta a vörös mocsok területét, azaz a felnőtt lakosok egyharmada aláírta a petíciót. Az átadásra a parlamentnél került sor, Kövér Lászlónak szerették volna átadni, végül ő mást küldött maga helyett. Magát az eseményt újságírók, tv-sek és rádiósok hada kísérte figyelemmel, de ehhez kèpest mègis nagy csönd követte a történéseket, de legalább sikerült áttörni a médián. Most már nincs megállás, a felnőtt lakosság 1/3-a írta alá a petíciót - úgy talán októberre rendbehozzák az erőművet, de az emberek meg jövő hónaptól talán már visszaköltözhetnek. Kísérteties a hasonlóság... Hogy is volt nálunk? Az embereket visszaköltöztették, de az iszap még mindig ott van. Az atom nem játék, ahogy az iszap sem az... A politikusok mégis úgy viselkednek, mintha társasjátékoznának, igaz itt a nyeremény nem pár játék bankó, hanem milliárdok. Csak a következmény is sokkal súlyosabb, ha a játékbábut leütöm, a következő körben visszatehetem, egy embernek viszont egy élete van, és ha annak vége, nem jön vissza többet, nem tudjuk egy mozdulattal visszarakni a bolygóra... Ez a két katasztrófa tökéletesen megmutatta, hogy a kapitalista rendszerben az emberélet mennyire nem számít, a profit a lényeg. Észre sem veszik, hogy mit csinálnak, ahogy mi sem amikor eltaposunk egy hangyát, csak sajnos mindannyian hangyák vagyunk. De ha a sok kis hangya együtt elbír egy emberrel, akkor nekünk embereknek is sikerülhet összefogni és újra értéket adni az emberi életnek Kalocsai Kinga hogy sokakhoz még el sem jutott - ezt már nem lehet elhallgatni! Ezeknek az embereknek a kiáltása túljut a határokon, el fog jutni az emberekhez, eljut külföldre. De a legfontosabb, hogy itthon az emberekhez eljusson a hangjuk, szolidaritásra van szügségük, egyszer már összefogtak a magyar lakosok, hogy segítsenek nekik, de ők még mindig bajban vannak és hasonló méretű összefogásra van szükségük. Igazi harcuk még csak most kezdődött el és nincs visszút! Nekik már nincs veszíteni valójuk, amit lehetett már elveszítettek vagy veszélyben van és a végsőkig el fognak menni! Kalocsai Kinga MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 11

12 INTERJÚ Egy rendszerkritikus parlamenter: Scheiring Gábor Az elmúlt években aktív tagja voltál a keményen rendszerkritikus alterglob mozgalomnak. Egy jó közösség szerveződött, ami aztán nem a vörös, hanem a zöld alternatíva irányába fordult. Miért? Magyarországon nincs hiteles baloldali nyelv. Az alterglob mozgalom is részben emiatt nem tudott kitörni egy viszonylag szűk körből. A magyar újkapitalizmust a mindenki számára elérhető jólét ígéretével hirdették a rendszerváltás liberális főmérnökei. A kilencvenes évek fogyasztás és nyugatmajmoló időszaka után azonban lassan következett a kellemetlen ébredés. Az utolsó nagy ígéret az EU csatlakozás volt, sokak számára volt az Unió a földi paradicsom szinonimája. A csatlakozás után pár évvel ez az lufi is kidurrant. Ekkor hatalmas űr keletkezett, a rendszerváltás vesztesei és a leszakadó, elszegényedéstől rettegő középosztály olyan politikai otthon után vágyna, mely rezonál az ő elkeseredettségükre, kiábrándultságukra. A magyar baloldal nyelve és szimbólumai ugyanakkor teljesen alkalmatlanok a mai napig egy ilyen politikai otthon megteremtésére. A kádárizmus lagymatag, unalmas és apolitikus öröksége és az arrogáns, hittérítő modernizációra csupaszított liberalizmus egyvelege foglalja el a mai magyar baloldal politikai terét, pedig ennek semmi köze a valódi baloldalisághoz. Ebből nem lesz rendszerkritika, ezzel nem lehet a rendszerváltás veszteseit megszólítani. Az ökopolitika ugyanakkor a globalizáció veszteseivel szemben mindig is érzékeny volt. Az ökopolitika, a zöld politika a magyar közéletben egy olyan rendszerkritikai ernyőként tudott működni, ami magához tudta vonzani azokat a fiatalokat, akiket fölháborítanak az igazságtalanságok, a gazdasági és politikai hatalmasságok visszaélései, és az újkapitalizmus hétköznapjainak sivársága. A probléma ott van, hogy a zöld-alterglob mozgalom sem tudott kitörni az értelmiségi gettóból. Ezért sajnos valójában a mai napig a jobboldal és a szélsőjobb tudott csak a leszakadóknak felületet kínálni a politikai azonosuláshoz. Ez abszurd, ezen változtatni kell. Scheiring Gábor az LMP országgyűlési képviselője a média kereszttüzében Sokan azt mondják, hogy az LMPben van egy hozzád köthető balos vonal, amely alapvető irányváltást szorgalmaz. Ez a polgári, értelmiségi vonalról való letérést jelenti? Azért itt két dolgot szét kell választani. Az egyik az a politikai tartalom, amit már az Alapító Nyilatkozatban is rögzítettünk. Ez meggyőződésem szerint egy újbaloldali ökopárt politikai identitása. A másik viszont az, hogy a politika szimbólumvilágában hogyan lépegetünk. Ahogy az előbb is mondtam, a magyar baloldal teljesen üres és hiteltelen, ráadásul súlyos korrupciós bottrányokkal is terhelt. Ebben a világban egyszerűen öngyilkosság egy szimpla baloldali öndefiníció. Arról nem is beszélve, hogy a hagyományos, nyugati értelemben vett baloldaliság is kifulladt: az a növekedési-jóléti konszenzus, ami a szociáldemokrácia fénykorát jelentette, bedöglött, mert ökológiai korlátok vannak, mert unalmas és mert a globalizáció jelen formájában lehetetlenné teszi. A régi marxi szocializmushoz sincs visszaút, az egy két évszázaddal ezelőtt összerakott ideológia. A Blair- Gyurcsány féle újbalos színház meg egyszerűen egy kommunikációs és megélhetési blöff, nem baloldal. Ezért aztán komolyan gondolom, hogy a zöld politika lehet a baloldal megújítója. Nem kizárólagos megújítója, hisz a kádári örökség még jó ideig életben fogja tartani az MSZP-t, a pökhendi gazdasági liberalizmushoz sincs sok közünk, és az zöld politikának mindig is lesznek a vidéki kisgazda társadalom számára szimpatikus elemei. Viszont döntő szerepünk lehet a baloldal megújításában és Orbán Viktor pártjának egy harmad alá szorításában. Ez az LMP esetében nem jelent irányváltást, sőt, ez az alapító nyilatkozat missziója. Határozottabb kiállást és egyértelműbb kommunikációt persze jelent. Orbán Viktor mindent megtesz, hogy ezt az arculatot világossá tehessük. Soha ekkora pofonokat nem kaptak a munkanélküliek. Soha ennyi megaláztatásban nem részesültek az átlag alatt keresők. Az Orbán-csomag 2000 milliárdos megszorítása egészen egyszerűen példa nélküli. A Fidesz demokráciaellenes rohamaival szemben az alkotmányosság és az alapvető jogok védelme kötelező. Ezek mellett viszont hangsúlyosan szociális kérdésekkel kell foglalkoznunk, és azzal, hogyan tudunk hosszútávú és fenntartható jövőképet kínálni a leszakadó rétegeknek és a teljes reménytelenséggel küzdő vidéki térségeknek. Az LMP ökopolitikai programja okos és bátor kommunikációval szerintem tökéletesen alkalmas erre. 12 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2

13 Az LMP sokak szerint baloldalibb politikát képvisel, mint az MSZP. Igaz ez? Az MSZP-nél nem nehéz baloldalibb politikát képviselni, az MSZP a rendszerváltás nyertes gazdasági elitjének álbaloldali érdekképviselete. Mitől lenne baloldali az a párt, amelyik az állami vagyon messze legnagyobb részét privatizálta? Mitől lenne baloldali az a párt, mely az egészségügyet magánosítani akarta és amelyet kilóra megvettek a biztosítói lobbik? De tovább megyek: nem lehet baloldali az a párt, amelyik a demokráciának olyan pofonokat osztott ki mint Gyurcsány Ferenc és csapata. Kitüntetni azt a rendőrséget, mely a 2006 őszi brutalitásokért felel? Ez egy érdekvédő szervezet, amelyen időnként úrrá lesz a kényszeres technokrata modernizációvágy. Az LMP ezzel szemben a parlamentben politikai vitanapot kezdeményezett például a lakáshitelesek helyzetéről. A híresztelésekkel ellentétben ugyanis a kormány a mai napig egy gyufaszálat nem tett keresztbe e téren. De az LMP volt az a párt is, mely politikai határozatban javasolta, hogy az Országgyűlés álljon ki a spekulációs adó bevezetése mellett. Az LMP volt az egyedüli demokratikus párt, amelyik helyben kínált politikai alternatívát a Gyöngyöspatán és Hajdúhadházán a helyieket terrorizáló félkatonai szervezetekkel szemben. A hajléktalanság és a lakhatáshoz való jog tekintetében is messze határozottabbak vagyunk, mint a szocialisták. A külvárosban, vidéken, a kétkezi melósok körében az LMP továbbra sem elfogadott. Ebben a közegben a mosolygós ellenzéki magatartás helyett harcias kiállást várnak. Az LMP fel kíván tűnni ebben a közegben vagy kétségbeesetten ragaszkodik arculatához és megszólított fiatal értelmiségi bázisához? Ez változóban van. Az es szakszervezeti demonstráción Hajrá LMP! skandálásba kezdtek a tüntető melósok, amint meglátták politikusainkat a tömegben. Vidéki körútjainkon is azt tapasztaljuk, hogy az oly sokszor megalázott és megszomorított leszakadó térségekben komoly az érdeklődés az LMP iránt. Persze nem állítom, hogy minden rendben ezen a INTERJÚ fronton. Erősíteni kell a vidéki és a külvárosi jelenlétet. Én a külvárosban nőttem föl, egy lakótelep tövében, egy anti-kádárista munkáscsaldában. Értem, hogy ezekben a körökben nehezen azonosítható az LMP politikája. Szerintem ez idő és szervezés kérdése. Személyesen nem szeretnék lemondani az értelmiség számára fontos emberjogi, köztársaság-védő témáról, ez alapvető jelentőségű a Fidesz demokráciakorlátozó lépéseinek idején, de tovább kell menni a határozott kommunikációval. Tovább kell egyszerűsíteni a nyelvezetünket. Még nem értünk célba, de meggyőződésem, hogy jó úton haladunk. A magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítása idején elindult, a sajtószabadságért harcot hirdető mozgalom érezhetően azon a bázison szerveződik, ahol az LMP. Egyik vezetőjük, Istvánffy András egy interjúban el is mondta, hogy egy zöld és szociáldemokrata i- rányba haladnak. Szükség van egy ilyen új alternatívára? Drukkolok a 4K-nak, hogy országos mozgalommá tudjanak alakulni. Fontos, hogy a civil világban is jelen legyenek olyan erők, akik hajlandóak politizálni, akik felül tudnak emelkedni a magyar civil társadalmat bénító politikaellenességen és a gazdasági és politikai hatalommal szemben határozott és konfrontatív stílusban szót emelnek. Afelől kétségeim vannak, hogy mennyi esélyük lenne eredményes párttá alakulniuk. Az LMP egyik alapítójaként mondhatom, teljes megdöbbenéssel tapasztaltuk azt, hogy milyen napi foggal-körömmel küzdő munkát jelent az országos pártszervezet építése és életben tartása. Offshore cégeket egyértelműen az MSZP-hez kötötte a Fidesz kommunikációja az elmúlt években. Mi a valóság? A Fidesz magatartása vérlázítóan cinikus. Sorra nyernek a közbeszerzéseken offshore cégek, ugyanúgy virul az offshore mutyivilág mint a kormányváltás előtt, sőt, a közbeszerzési törvény és a vagyongazdálkodás törvény módosítása még átláthatalanabbá tette az államot. Eközben Orbán Viktor hősies szájkaratét folytat az offshore lovagok ellen. Vicc. Volt egy módosítónk, mely kizárta volna az offshore cégeket a közbeszerzésekből. A Fidesz nem támogatta. Nem is csoda. Ahhoz, hogy akkorára tudjon nőni a párt, ahhoz, hogy ilyen médiabirodalmat tudjon kiépíteni, nyakig kellett merülni a gazdasági maffiában. A Fideszt u- gyanúgy kötik a mutyik hálói, mint az MSZP-t, pusztán ügyesebben kommunikálnak. Egyre romosabbak a belvárosok, hasznosítatlan üzlethelyiségek rondítják a városképeket. Mindeközben sorra épülnek a plázák. Szükség van erre? Ami városfejlesztés terén az elmúlt 20 évben nálunk történt az katasztrófa. Demszky Gábornak elképzelése sem volt, hogy mit akar kezdeni például a fővárossal, azon kívül, hogy ül a tetején. Így a politikával kórosan összefonódott gazdasági hatalmasságok kényük kedve szerint alakították a városképet. Példátlan az a sebesség, amivel a közterek eltűntek. Példátlan, hogy milyen közönnyel nézte végig a városvezetés, hogy az utak és plázák fölzabálják azokat a szeleteit a városnak, ahol közösségek jöhetnének létre. A várost a fogyasztás és az áthaladás terévé züllesztették. Az egy főre jutó bevásárlóközponti négyzetméterben kimagaslóak vagyunk, aminek az ára az üres kisboltok, a pangó belvárosi utcák és a város környékén egykor virágzó élelmiszer-termelés döglődése. Ezért fogalmaztuk meg és indítottuk el a Pláza-Stop kezdeményezésünket. A célunk az, hogy ne épüljenek új bevásárlóközpontok addig, míg nincs részletes szabályozás arról, hogyan és hová épülhetnek új bevásárlóközpontok. Olyan szabályozást szeretnénk, ami levegőhöz juttatja a helyi termelőket, ami esélyt teremt a beszállítóknak és amely védi a városképet. Ez az alapja a közterek visszaszerzésének, az élhető városoknak és nem mellesleg a munkahelyteremtést is élénkítené. Szerk: Mostani számunkban párhuzamosan akartunk két rendszerkritikus országgyűlési képviselőt bemutatni, azonban Szanyi Tiborral, az MSZP képviselőjével technikai problémák miatt ne készülhetett el az interjú. MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 13

14 1945 tavaszán Németország, a hat esztendővel korábban magabiztos agresszor romokban hevert. Hitler és utolsó szövetségese a magyar Szálasi Ferenc kétségbeesetten próbálták megállítani a keletről hömpölygő vörös áradatot. A Szovjetunióban alig volt család, akinek ne lett volna gyászolni valója. A nácik és csatlósaik milliónyi ártatlan embert mészároltak le a megszállás évei alatt. A fasiszta katonai hordát maga előtt hajtó katonák látták a felégetett falvakat, keresték a felszabadított területeken hozzátartozóikat, feleségüket, szüleiket, gyermekeiket, de legtöbbször csak üszkös romokat, tömegsírokat találtak tavaszán 2,5 millió ember állt Berlin kapujában. Három rettentő erőt felvonultató hadsereg MÚLTUNK A győzelem napja futott versenyt a győzelemért. A német birodalom szinte minden hadra fogható haderőt a fővárosba vont össze. A führer úgy döntött, hogy Budapesthez hasonlóan Berlinből is erődöt csinál. Titkon azt remélte, hogy miként ő fennakadt Sztálingrádnál, a szovjet csapatok fennakadnak a magyar vagy végül a német fővárosnál. Terve természetesen nem válhatott valóra, az osztrák piktor cinizmusát és beteg személyiségét jól mutatja, hogy míg a Budapestet és Berlint halálra ítélte, addig szeretett Bécsét egy puskalövés nélkül engedte át a szovjet csapatoknak. amikor megindult a német főváros ostroma, az Elbánál találkoztak a szövetséges haderők. Az öngyilkos küldetésének végéhez érő náci rezsim a pusztulásba rántotta a birodalom fővárosát. A szovjet csapatok átgázoltak a szörnyű erődítménnyé erősített városon. Ha elesett valaki, ketten léptek a helyére. A Reichstag-ot április 30-án foglalták el, melyet Hitler személyes testőrsége egy vallon egység védett. Délelőtt készült Hitlerről az utolsó fénykép, mikor kijött a bunkerből. A vörös lobogót 14 óra 25 perckor Jegorov szakaszvezető és Kantarija tizedes tűzte ki az épületre. A végjátékot mindenki ismeri. Az elmebeteg diktátor egyszerűen főbe lőtte magát és az ostrom befejezése után néhány nappal a német csapatok feltétel nélkül kapituláltak. Jegorov szakaszvezető és Kantarija tizedes kitűzik a szovjet zászlót a berlini Reichstag-ra tavaszán a vörös hadsereg legkiválóbb egységeit vonták össze a német főváros határánál. Harcedzett katonák tülekedtek az első vonalban. Berlin bevételénél mindenki ott akart lenni tábornokok és közkatonák egyaránt. Kik álltak szemben velük? Egy elfáradt hadsereg, felfegyverzett gyerekek, népfölkelők, akik a legtöbb esetben csak hátráltatták a védelmet és úgy pusztultak a harcokban, mint ősszel a legyek. A bombázásokba belefáradt berlini nép az értelmetlen háború végét, a békét várta, mégis a szörnyűséget kapta. Aki lelkesedni rest volt az értelmetlen harcot látva, azt egyszerűen felakasztották egy villanyoszlopra a harci szellem fenntartására hivatott népi rohamegységek tagjai tavaszán Berlin felett heteken át volt koromsötét az ég. Április 12-én kezdődött az ostrom, melyet az a Csujkov tábornok vezetett, aki néhány évvel korábban Sztálingrádot védte és akkori győzelme megfordította a világháború menetét. Azon a napon, A nácik feletti győzelem az antifasiszta koalíció győzelme volt. Amerikaiak, angolok, skótok, franciák, olaszok, ausztrálok, kanadaiak és sok más nemzet is kivette a részét ebből a győzelemből, de a háborút nem ők nyerték meg. A náci hadigépezetet a Szovjetunió népei roppantották össze. Hazánkban is sok ezer hős nyugszik. Fiatalok, akik messze hazájuktól meghaltak azért, hogy a világ megszabaduljon a nácizmus szörnyűségétől. Igen, az ő tiszteletükre emeltek emlékművet a Citadellán. Ez az emlékmű mára egyik fontos jelképe is városunknak, mégis a nácizmussal szimpatizáló szélsőjobboldaliak kegyeit kereső kormányunk el kívánja távolítani a szobrot. Európa Párizstól Varsón át Moszkváig ünnepel ezen a napon. Ünneplik a békét, a szörnyű világégés európai végét. Csak Orbán Viktor Magyarországán nem ünnep ez a nap. Itt Horthy-reneszánsz van és a hazánkat a pusztulásba kormányzó ellentengernagy tisztelete nem egyeztethető össze azzal, hogy fejet hajtunk a hazánkat felszabadító hősök sírja és emlékműve előtt. Kalmár Szilárd 14 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2

15 A múlt különös dolog. Középen fekszik a valóság és az álom között, valóság volta konkrétan belenyúlik a mi korunkba, emlékekben, tárgyakban, épületekben, feljegyzésekben, történelmi családok nevében és hagyományaiban, belenyúlik a tájba, amelyen járunk, és amelyen valamikor különös seregek robogtak át. Ugyanakkor álom, amely jóságosan simul fantáziámhoz, felveheti minden vágyam ruháját, nincsen olyan történelmi tény, amit ne lehetne minden irányban átstilizálni. írja Szerb Antal. Így vagyunk mi 1848-al is. Mítoszt keresünk benne és önigazolást, míg eljutunk oda, hogy nem a tényeket, hanem vágyainkat képzeljük történelemnek. Ez pedig az önismeret teljes hiányára vall. Utólag visszanézve nagyon érdekes, hogyan reagált a kor embere március 15-re. Széchenyi felháborodottan jegyezte fel, hogy az egész város felbolydult, Batthyány akasztatni akar, a Kaszinóban egyedül kell ebédelnie, innen elragadják a Magyar Színházba, amit nem lehet rendesen felfűteni. A centralista Kemény Zsigmond: A forradalom után c. vaskos röpiratában oldalakat szán a fiumei vasúttervezet vitájának, míg március 15-ről összesen két bekezdést írt, nagyjából ebben a szellemben: Kávéházi demagógok fellázították a népet és zavaros iratokat terjesztettek. Maga Táncsics is szűkszavú. Mindösszesen két oldalt szentelt a nagy napnak terjedelmes életrajzában. Ebben megemlíti, hogy a császári őrség parancsnoka halálsápadtan lépett be hozzám jelenteni, mi történik, hogy forradalom van, hogy teméntelen népsokaság Pestről már a várban van engem kiszabadítani. Akadozva, hebegve kért, rimánkodott, hogy valami beszéddel a közelgő sokaságot ellene ne ingereljem, mert hiszen ő mondá csak alárendelt személy levén parancsra cselekedett. Innen a városházára vonult a sokaság, Táncsics mellett Klauzál Gábor és Nyáry Pál vezetésével. Az osztrák bürokratizmusra egyébként jellemző módon, Táncsics megfelelő jogalappal és papírral távozott börtönéből, mert Klauzál és Nyáry kezességet vállalt érte. De térjünk MÚLTUNK A mi Apostolunk II. vissza a városházára. Itt Táncsics egy rövid beszédet tartott, ami nagy megrökönyödést váltott ki, mivel az arisztokratákat és főnemeseket egyszerűen kend -nek nevezte. Többen már ekkor gyanakodni kezdtek arra, hogy megőrült. Korábban ugyanis az ellenzék azt híresztelte, hogy Táncsics komolyan beteg, így akarták a felelősséget elhárítani magukról. Ne feledjük el, két Batthyány, Madarász és Kossuth is érintett volt Táncsics szökésében és bújtatásában. Táncsics kiszabadítása után a nagyközönség is tudomást szerzett nyomoráról. A pesti polgárok Táncsics Mihály szülőháza hamarjában 1100 Ft-t gyűjtöttek a számára. Ekkor kereste fel őt józsefvárosi lakásán egy fiatalember, aki maga 80 Ft-t gyűjtött. Táncsics így írja le a jelenetet: A fiatal ember, aki március 15-ike előtt személyesen sem engem nem ismert, sem pedig én nem ismertem őt, e fiatalember Petőfi Sándor volt. A mámoros március után jött a kijózanodás. Mind Táncsics, mind a márciusi ifjak egyre kellemetlenebbé váltak Pest-Buda polgárságának, mind a megindult folyamatot konszolidálni szándékozó kormánynak. A nemzetőrség felállításakor a pesti zsidó fiatalok nagy számmal szerettek volna csatlakozni a harcoló alakulathoz, de a főváros ezt nem engedélyezte. Táncsics Vahot Imre lapjában szót emelt ez ellen abban kimondám, hogy nem igazság a polgároknak egy részét a jogokból kizárni vagy a kötelesség alól fölmenteni csak azért, mert ők másként tisztelik közös mindnyájunk Istenét. Alig pár héttel vagyunk március 15. után, de Buda német polgársága már átkozza Táncsicsot. Némi öniróniával ezt írja az önéletrajzában: ha tudták volna, miszerint én a zsidóknak fogom pártjukat, hogy azoknak va- gyok barátjuk, börtönömből ki nem szabadítottak volna. A hálás pesti zsidóság köszönetképpen Táncsicsnak díszkardot adományozott és vezérkapitányukul megválasztotta. Talán furcsán hangzik, hogy 1848-ban zsidókérdésről kell beszélnünk, de ez a szomorú igazság. Táncsics a zsidó emancipáció híveként többször is megnyilatkozott. Politikai hitvallásában (1848. július 9.) ezt írja: Az izraeliták vagy mózesvallású hazánkfiai velünk teljesen egyenlő jogú polgárokká legyenek; a státus és törvényei józanul nem tekinthetik azt, ki miként tiszteli istenét, hanem csak azt kívánhatja, hogy a hazában lakó bármily vallású polgár társasági kötelességeinek eleget tegyen, a törvényeket megtartsa. A kép nem lenne azonban teljes, ha elhallgatnánk, hogy a hitvallás következő bekezdésében a Galíciából érkező mózesvallásúak tömeges betelepülése ellen szólt. Mai szemmel csodálkozhatunk ezen, de még a liberális Vörösmarty is ebben a szellemben nyilatkozott a Pesti Divatlap hasábjain. Megjegyzi, hogy szép a szegedi zsidóktól, hogy már őzve beszélnek és jó pálinkát csinálnak, de így folytatja: Mi a zsidó élet- és keresetmód káros befolyását illeti a többi lakosság erkölcseire, a részben magunk is vétkesek vagyunk, őrizetlen hagyván az ország határait s a városokat a mindenünnen betolakodó zsidók ellen s befogadván őket kocsmárosokul és boltosokul, mert jobban fizetnek, a nép közé, melyet megrontanak. (Zárójeles megjegyzés: 1920-ban majd Szekfű Gyula és Mályusz Elemér ezt a hozzáállást tekintik majd egészséges antiszemitizmusnak, követendő útnak) A korabeli liberális-nacionalista értelmiségünknek egyszerre kellett fellépnie modernizátori szerepben és emellett kikovácsolnia magát nemzetet. Talán így érthető, hogy a polgári jogok követelése miért keveredett sokszor a türelmetlen nacionalizmussal. Az 1848-as baloldal két hónap leforgása alatt összeroppant. Jókai így ír május végén: Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van. Pedig nincs. Míg volt, MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 15

16 nemességünk volt az, (de) az értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem segít. Vasvári június elején számba veszi, hogy hová tűnt el a márciusi ifjúság, a baloldal. Egy része elhelyezkedett a minisztériumok és kormányhivatalok valamelyikében és most letagadja, hogy közük lenne egykori barátaikhoz. A fiatalok másik része beállt nemzetőrnek vagy honvédnek (pl. Vajda János). Harmadrésze magányos demagóg lett; míg a legtöbbjük az egyetemi félév végén és az otthonról küldött pénz fogytával Jakobely Károly: Táncsics a börtönben egyszerűen hazament. Ezután így folytatja: A márcziusiak felizgatták halálos nyugalmából a népet, hogy akarjon és követeljen A központi ifjúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején, mint amennyire nemzetünk el volt készülve. A pesti fiatalság vezérszerepben előre haladott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a láthatárról. Petőfi így fakadt ki a szabadszállási fiaskó után: engem, mint orosz spiont, mint hazaárulót, agyon akart verni a magyar nép, ma június 15-én. Ma három hónapja, hogy március 15-ike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak! A baloldaliak közül egyedül Táncsics népszerűsége töretlen. 5 kerület is követnek választja, ő Siklós jelölését fogadja el, ahol barátja 16 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 MÚLTUNK Batthyány Kázmér népe választotta meg. Az országgyűlésben azonban nem leli a helyét, a művelt osztály nyelvén nem tud szólni. Szociális kérdésekben és főleg a jobbágykérdésben nyilatkozik, de rendre leintik, mondván a szőlődézsmánál a haza ügye fontosabb. Ezért is érthető, hogy Szilágyi Sándor 1850-ben írt A magyar forradalom férfijai c. munkájában : A dolgok folyamára hatást gyakorolni nem tudott. ( ) Mindig a legszélsőbb párthoz tartozott s ezért communisticus ábrándozásaiért köznevetség tárgya lőn. Az ülések közti szünetben a folyosón találkozott életében először és utoljára Széchenyivel, aki megkérdezte, hogy a fiatal Petőfit tényleg alkalmasnak tartaná-e képviselőnek. Erre Táncsics azt felelte, hogy legalább annyira alkalmas, mint egy öreg gróf vagy mágnás. Széchenyi ezután jegyezte fel a naplójába a fentebbi sorokat. A nyár végére szaporodnak a viharfelhők a kormány felett. A közismert eseményeken túl a szót kell ejtenünk arról, hogy a kormány nem ismerte fel, hogy a földkérdés rendezése lett volna a legfőbb feladata. Ez azért volt káros és hazánk jövőjére nézve katasztrofális, mert a nemzetiségi kérdés először a nép szociális mozgalmaiban merült fel. Amikor a rác és román paraszt agyonverte a magyar földesurat, azt nem nacionalista hevületből tette, hanem végső elkeseredésében az úrbér rendezésének elmaradása miatt. Csak kevesen látták, hogy a forradalom lényegileg a polgári átalakulást célozta. A magyarországi márciusi mozgalmak félreismerhetetlen tendenciája a népnek földesurai alól felszabadítása, a polgári jogegyenlőség utáni törekvés, és nem a birodalom szétdarabolása. Ezért tartható a mozgalom inkább szociális, mint politikai forradalomnak Ezért találtak ennek a sarkalatos pontjai nagyobb ellenkezésre a magyar országgyűlés arisztokratikus frakciói közt, mint a bécsi kabinetben, s ezért maradtak fenn ennek kivívott eredményei a politikai forradalom eleste után. írta a forradalom után Jókai. A kormány szemében az örök ellenzéki Táncsics egyre kellemetlenebb decemberében Kossuth magához hívatja régi védencét, majd megfenyegeti, ha még egyszer a kormány ellen mer lázítani, akkor felakasztatja. Táncsics természetesen hajthatatlan marad, mire lapját, a Munkások Ujságát, 1848 decemberében betiltják. Debrecenben még három számot él meg a lap, aztán teljesen ellehetetlenül. Népszerűségét a kormány úgy aknázza alá, hogy hivatalos kormánylapot indít, amelyre belügyminiszteri rendeletre a 10 ezer példányos állami megrendelést kérnek. A lap szerkesztésébe Arany Jánost is bevonják, de ő csakhamar saját újságot akart alapítani Népszabadság címmel. Vágya több, mint száz év múlva teljesült. A Debrecenre menekült kormányt követi Táncsics is. Jókai feljegyzi, hogy egy tréfás honatya gúnyolódva úgy ünnepelte volna a forradalom első évfordulóját, hogy csukassuk be Táncsics Miskát újra a börtönbe, mivel kezdett már alkalmatlanná válni szocialista cikkeivel. A történetírás úgy tartja, hogy eme tréfás megjegyzés Irinyi Józseftől, a 12 pont szerzőjétől származik. Ezt azért hangzik borzasztóan, mert Táncsics a márciusi ifjakat gyermekeiként szerette. Én a pontok szerkesztésébe s azok kinyomtatásába be nem folyhattam, mert börtönben valék, de lelkem a nagy eseményt átlengé; annak egészséges magvát hinteni, elvetni én kezdettem meg ( ) irataim erről elvitázhatatlan tanuságot tesznek. Másrészt március 15. nagy nap Táncsics életében. Megszületik a lánya, akit Kossuth iránti tiszteletből Lajoskának neveztek el. Erre a napra új alkotmánytervezetet készít, azt a nép körében ingyen osztogatja. Új alkotmányjavaslatában megírja, hogy a mi nagylelkűségünket gyávaságnak ítéli a világ, az ellenség pedig a maga javára fordítja. A kormány kedvezni akart az arisztokráciának az által, hogy az úrbéri kárpótlást kieszközölni sürgősnek találta, s ez által az arisztokráciát a haza ügyének megnyerni remélte, de csalódott. Táncsics viszont a feudális viszonyok maradéktalan felszámolásán túl azt javasolta, hogy minden olyan zsöllér, ki a

17 MÚLTUNK bele kell idomítanom, hogy holtom után az unokák tisztán láthassák, nyomról-nyomra követve lépteimet részrehajlás nélkül, igazságos ítélettel mondhassák: itt és itt kezdette, ekkép folytatta és itt végezte, ekkép fejezte be életpályáját. Táncsics Mihály 1884-ben halt meg. Síremlékét 1898-ben avatták fel ünnepélyes keretek között. A Függetlenségi Párt és a szocdemek egyaránt közös szellemi elődüknek ismerték el, de jellemzően honi viszonyainkra, mindkét párt elvitatta a másiktól az ünneplés jogát. A síremléket sajnos az utóbbi időben megrongálták, feltehetően színesfém-tolvajok áldozatául esett az emlékműhöz tartozó bronz parasztalak. Pótlásáról mai napig nem gondoskodtak. szabadságharcban részt vett, de földje nincs, az árulók s pártütőktől elfoglalt földekből húsz holdat kapjon öröktulajdonul, hogy ne csak általa mentessék meg a haza, hanem azért, hogy részére is, az ő számára is. Javaslatomban, ha elfogadtatik, irtóztató erő van. Ha törvényhozásunk ezt kimondja, az ellenséget érzőbben sújtja, mint minden eddigi csatározásaink. A forradalom címmel írt röpiratában ennél is tovább megy, és már nem csupán az árulók földjeinek, hanem minden 2000 holdon felüli nagybirtok felosztását követeli. A haza védelmének érdekeit szem előtt tartva Táncsics tehát eljut a feudális nagybirtokrendszerrel való teljes leszámolás követeléséig. A magyar szabadságharc 1849 végén összeomlott. Táncsics is ott volt Világosnál, saját szemével látta a fegyverletételt. Fél napig öntudatlanul kóborolt a mezőkön, mikor egy csapat honvédbe ütközött, akik gulyással kínálták. Ismét bujkálnia kellett: levágatta a szakállát, de akárhová megy, mindenhol felismerik. Nem tud kijutni Törökországba és a családját sem akarja hátrahagyni. Kertészként próbál elhelyezkedni, de 4 hét után hazajön Pestre. Itt húzza Táncsics Mihály mellszobra meg magát nyolc éven keresztül, az 1857-es általános amnesztiáig ban szervezkedés vádjával bebörtönzik, 15 évnyi börtönre ítélik. A börtönben megvakul, elveszti Lajoskát, a gyermekeit, csak Eszter lánya marad életben ben Ferenc József a határról táviratozza meg, hogy császári amnesztiában részesül ben Orosháza megválasztja képviselőjének aug. 20. az első szocialista munkás nagygyűlés Pesten a mai Köztársaság téren, a munkások Táncsicsot kérik fel az Általános Védegylet elnökéül. A szegények apostola nyíltan a munkások mellé áll, új lapjában az Arany Trombitában cikkezik az életkörülményeikről. Képviselőként Ferdinand Lassalle nézeteit hirdeti, ebben a szellemben szólal fel az állami munkássegély ügyben. Utolsó éveiben megírja életrajzát, melyben számot vet az életével: Sem fényes nagy tettek nem jelenték működéseimet, sem vezérszerepre a társadalomban nem vittem, de azért életpályám nemzetünk átalakulásában jelentékeny munkarészt foglal el; tehát hogy ez egy egészet képezzen, a még hozzá tartozó mozzanatokat Sajnos a hely rövidsége miatt csak vázlatosan rajzolhattam meg Táncsics pályáját, így nem beszélhettem bővebben életének második szakaszáról vagy a korai munkásmozgalomban játszott szerepéről. Az életmű alaposabb feltárása és megismerése történetírásunk komoly feladata. A munkát nagyban nehezíti, hogy egyrészt Táncsics műveinek nemhogy összkiadása, de még bibliográfiája sem látott napvilágot; másrészt Táncsics életművével elsődlegesen szép- és közírók foglalkoztak, de nem történészek. Az ötvenes évek bolsevik történetírása ugyanannyira hozzájárult a félreértések sorához, mint amennyire segítette az életmű feltárását. Táncsics életrajzát, tudományos igénnyel mai napig nem írta meg senki. Nézeteit hol fanatikusnak, hol kispolgárinak, hol utópisztikusnak minősítették. Megrostált írásait gyorsan kanonizálták, nézeteit dogmává merevítették. Nevét díj, utca, iskola és alapítvány is őrzi, de ennek ellenére alig tudunk róla valamit. Úgy gondolom, hogy a szegények apostolával, aki előbb kezdte és tovább csinálta a forradalmat, mint a komoly emberek és hitt benne még akkor is, mikor már ő is csak olyan emlékké vált, mint a Kossuth-bankó (Móra Ferenc) többet kellene foglalkoznunk. Csókás Máté MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 17

18 VÉLEMÉNY Orbán katonái: A pénzeszsák Sokan azt gondolják, hogy a rendszerváltás 1989-ben történt meg. Tévednek. Az említett évszám egy agónia vége volt csupán és egy újabb agónia kezdete. Az államszocialista rendszer szétesése már ben elindult. Ekkor búcsúzott el az ország a 3.60-as kenyértől, ekkortól nem nő, hanem fogy a népesség és ebben a gyászos évben alapította meg Műszertechnika nevet viselő GMK-ját Széles Gábor. A villamosmérnöki diplomát esti egyetemen szerző egykori geodéta, azaz földmérő kényszerből fordult ebbe az irányba, miként kényszerből lettek vállalkozók sokan abban az időben. Másokkal ellentétben ez a dolog Szélesnek bejött, túlságosan is bejött. Az eleinte geodéziai műszereket gyártó cég néhány év után ráállt az IBM kompatibilis számítógépek összeszerelésére. Ez persze nem ment egyszerűen, mert akkoriban a Nyugat még féltette informatikai produktumait a Kelettől, ezért az úgynevezett Cocom-listára tették azon termékeket, amelyeket semmiképpen se lehetett a Szovjetunióba vagy azzal baráti országba szállítani. Széles Gábor azonban ezt a problémát megoldotta. Külföldön tartózkodó magyarok magánimport útján, kevésbé elegánsan mondva csempészve hozták be az országba a számítógép alkatrészeket és azokat itthon szerelték össze IBM kompatibilis gépekké. Széles Gábor akkoriban a szocialista rendszer mintavállalkozója volt. Az persze fura, hogy a legális és illegális tevékenység határán táncoló cégét miként tűrte meg az állam, de sokan tudni vélik, hogy az általa összeszerelt gépekből jutott a Szovjetunióba is, azaz Széles ügyesen rést nyitott a kapitalista pajzson, ezért hunytak szemet a hatóságok a dolog felett. elég seftelni. Ráadásul a szabad rablás dicsőségesnek kikiáltott éveiben ott kellett legyen a tűznél, mert ügyes helyezkedéssel mesés vagyonokra lehetett szert tenni. Abban az időben tehát Széles, hasonlóan például a szintén élelmes Demján Sándorhoz, tereli a magyar kapitalizmus ügyét. A rendszerváltó gazdasági elit rombolása példátlan méretű. A keleti piacok összeomlása miatt ideiglenesen rossz helyzetbe kerülő vállalatok, szövetkezetek százait verik szét néhány hónap alatt kárpótlásra, csődre, privatizációra hivatkozva. A magyar ipar gyöngyszemének számító Videoton Széles Gáborhoz kerül. Nem volt hiábavaló a luxus BMW-re rakott, MDF-001-es rendszám. A székesfehérvári elektronikai vállalatot Széles azonnal át is szervezte, korai tevékenységéről sok száz munkanélkülivé lett szakember tudna mesélni. Az üzletember itt alkalmazta először azt a gazdasági szalámi taktikát, amely szerinte a hatékonyságot növeli. Lényege az, hogy az addig egységes vállalatot szétrobbantja alvállalatokra és ezekből szervez saját személyéhez köthető céghálózatot Holding néven. Ennek egyik mellékhatása az, hogy szinte átláthatatlan gazdasági környezetet lehet magunk körül teremteni. A Videoton azonban nem volt elég Szélesnek. Miniszteri pozícióra is vágyott, azonban azt az MDFtől már nem kapta meg. A nehéz természetéről ismert ember szépen le is szerelte autójáról az MDF-001-es rendszámot és pár évvel a váltás után rájött, hogy lehet együttműködni a megátalkodott kommunistákból kapitalistává vedlett MSZP-sekkel is. Újabb helyezkedése újabb sikerrel járt. A még romjaiban is impozáns Ikarus hullott a zöldből pirossá lett vállalkozó ölébe. A komoly gazdasági problémákkal küzdő gyárban Széles működésének hatására még kaotikusabbá váltak a dolgok. A helyzetet csak nehezítette a tény, hogy a Fidesz hatalomra kerülte után jött az orosz válság, ráadásul a magyar termékeket nem nézték jó szemmel a keleti piacokon. Az Ikarusra is a jobboldali kormány nemzetközi kakaskodásának árnya vetült. Amikor a keleti piacok elvesztése nyilvánvalóvá vált, az elméletileg elkötelezett magyar és csak a hazai érdeket szem előtt tartó Széles nem várt sokáig. Az első jöttmentnek odaadta a gyárat, még az sem érdekelte, hogy az Irisbus álnéven érkező vevő nem más, mint a Fiat és a Renault gyárak fedőcége. Azon sem ártott volna akkoriban elgondolkodni, hogy a megvásárlás idején az olasz-francia duónak már volt egy buszgyára Csehország- A vállalkozó a politikai felé március 15-én fordult, akkor már büszkén feszített az MDF rendezvényén, nyilván megérezve, hogy van mit keresgélni arrafelé. A rendszerváltásnak csúfolt kormányváltás után azonban szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a számítógépes biznisz legalizálódása miatt a számítógépekkel már nem Széles Gábor, egy színes egyéniség. Volt zöld, vörös, narancssárga. 18 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2

19 ban, ahol éves szinten ma is 3000 járművet gyártanak, bőven elérve ezzel a rendszerváltás előtti szintet. Miért lett volna szüksége a tulajdonosoknak pár száz kilométeren belül két hatalmas buszgyárra? Széles Gábor persze ebből az ügyletből sem jött ki rosszul. A francia-olasz kísérlet csődje ban vált nyilvánvalóvá. Amikor a magyarországi vásárlók nem kértek az Ikarusz címkével ellátott Renault buszokból, akkor a gyártást leállították, 2004-ben a székesfehérvári gyárat be is zárták. Aztán 2006-ban újra jött Széles Gábor. Visszavásárolta az Ikaruszt, ami addigra már szinte csak egy papírra írt szó volt csupán és hihetetlen lendülettel vizionálta elképzeléseit. Néhány hónap múlva a melósok könnyes szemmel búcsúztak az utolsó Ikarustól és közben harsány szidták a csodát ígérő Széles Gábort. A munkások morgolódása persze nem hatotta meg kedvenc magyar kapitalistánkat tavaszán, a kormányváltás idején aztán újra hallhattunk a az Ikarusról. Széles az egyik legkisebb magyar buszgyártóval szövetkezve akarja kielégíteni a több ezer darabra tehető hazai busz igényt az előttünk álló években. Víziót, prototípust most is láthattunk, konkrétumot annál kevesebbet. Igazából évek óta érezhető, hogy az Ikarus egy nyűg a számára, főleg azóta, hogy könnyedebb játékszert is talált magának, a média világát. Kétmilliárd forintot még ben fektetett az Echo- és Vitál TVkbe, amelyekhez hozzácsapta a csődbe jutott, a korábban liberális hangvételű Magyar Hírlapot. Az Echo Hungária Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató Rt-be üzlettársként saját vejét, a színész Vasvári Sándort, vezérigazgatói feladatok ellátására pedig a korábban HírTv-ben hírigazgatóként tevékenykedő Gulyás Istvánt vonta be. A Magyar Hírlap és az Echo TV hamar megtalálta a saját hangját, a szélsőjobboldali tömegek fellélegezhettek, hogy immár saját TV csatornájuk és napilapjuk is van. Az Ikarus problémát mind székesfehérvári, mind a mátyásföldi egységnél megoldó Széles nem maradt gazdasági vállalkozások nélkül. VÉLEMÉNY Szinte átláthatatlan céghálóban éli mindennapjait. Még felsorolni is nehéz, hogy hány vállalkozást sorolhatunk cégbirodalmába. Az ékkő továbbra is a Videoton, bár az önálló márkanévként való működés már évtizedek óta elfeledetté tette a márkát. Széles inkább nyitott a beszállítói szerepkör irányába. A jól menő üzletágaknak köszönhetően még arra is nyílt lehetőség, hogy fejlesszenek, új gyárat nyissanak és 700 új embert foglalkoztassanak. Evidensnek tűnik, hogy mindezt a nagy magyar milliárdos hazánkban teszi meg, de sajnos a tény az, hogy Videoton új gyárat Ukrajnában nyitott. A magyar kapitalista tehát egy fokkal sem tűnik jobbnak annál a multinál, amely az első adandó alkalommal mozdul az olcsóbb munkaerő irányába. A különbség csak annyi, hogy forog a gyomrunk, amikor kapitalistánk még tetszeleg a nemzet iparosa szerepkörben. Milyen területen van még érdekeltsége Széles Gábornak? Például az egész ország által hörögve szidott pénzügyi szolgáltatók területén. A bankok az őket ért vádakra legtöbbször azzal reagálnak, hogy az embertelen eljárást legtöbb esetben nem ők, hanem a pénzügyi szolgáltatások követik el. Természetesen azt feltételeznénk, hogy a magyar emberek olyan őszinte barátja, mint Széles Gábor nem hozható összefüggésbe embereket otthontalanságba, kilátástalan helyzetbe taszító cégekkel. Sajnos a tények ennek ellentmondani látszanak. A PSZÁF lakossági panaszok miatt a Széles érdekeltségbe tartozó Pesti Hitel Zrtre még 2009-ben figyelt fel. Az akkor eljárás alá vont szolgáltatókkal szemben az egyik legfontosabb kritika az állami szerv részéről az volt, hogy míg banki hitelek esetében minden huszadik ügyfél ingatlanja került árverezésre, ezen cégek esetében minden hatodik. A Pesti Hitel Zrt felkerült a fenyegetőzése miatt nemrég elítélt VÉSZ-es Éliás Ádám szégyenlistájára is. Igazán pikáns pedig az volt, amikor szcientológus kötődésű hitelközvetítők tömeges csalását leplezte le a PSZÁF és kiderült, hogy csalók aránytalanul nagy arányban közvetítettek ki Pesti Hitel Zrt-s hiteleket. A cég akkor arra hivatkozott, hogy közvetítőik tevékenysége független tőlük, velük szerződéses üzleti kapcsolatban álltak csupán. Jogilag ez egy tiszta állítás, azonban a számtalan családot a kilakoltatás szélére juttató csalók egy irodaházban végezték tevékenységüket a Pesti Hitel Zrt-vel. Ez az irodaház meglepő módon Széles Gábor érdekeltségi körébe tartozik a zuglói Róna utcában. Hosszan lehetne sorolni Széles Gábor tevékenységét. Írhatnánk arról, hogy lát fantáziát a megújuló energiában is ha valaki akar egy szélkereket a falu határába, akkor nagy valószínűséggel azt is az ő STS Group cége fogja felszerelni. A pénzből pedig valószínűleg el fog csorogni politikusokhoz is ben a Fidesz legnagyobb egyéni támogatója volt Széles Gábor a maga tízmillió forintjával. Persze mindezért is meg kell alaposan dolgoznia a cégbirodalom alkalmazottainak. Erre kifejezetten oda is figyelnek. A cégsaláta gerincének számító Műszertechnika Zrt-nél például egész évben árgus szemmel figyelik a dolgozókat és teljesítmény alapján évente meg is tizedelik az alkalmazottakat. Ráadásul erre a Széles ősrégi üzleti partnerének számító Sinkó Ottó, a tizenhatodik leggazdagabb magyar még büszke is. Azt se feledjük, hogy a magyar munkavállalók és a magyar ipar nagy barátja az utasszállításban is érdekelt. A BKV-val évek óta szerződéses viszonyban lévő Széles érdekeltségű VT-Transman buszai a év elején tartott sztrájk idején is szállították az utasokat, ezzel lényegében sztrájktörést követve el. Ez csak azért pikáns, mert mindeközben az Echo TV, a Magyar Hírlap mérhetetlen lendülettel állt a sztrájkolók oldalán. Hasonlóan pikáns az, hogy a VÉSZ-es Éliás Ádám általában az Echo TV-ben ostorozza a bankokat és pénzügyi szolgáltatókat, köztük Széles pénzügyi vállalkozását a Pesti Hitel Zrt-t is. Mindez nem mutat mást, csak azt, hogy van egy mélymagyar kapitalista, aki immár harminc éve hülyének néz minket és hízik a rovásunkra. - go out viktor - Az írás, az interneten fellelhető információkat foglalja össze. MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 19

20 VÉLEMÉNY Még, még, még...vörös-feketék 20 MUNKÁSOK ÚJSÁGA 2011/2 Oly sok szép május elsejei (mely nem a munka dicsőítésének, hanem a kevesebb munka követelésének ünnepe) történetünk van nekünk, a társadalmi emancipáció híveinek, hogy nehéz is a választás melyiket elevenítsük fel az ünnepen. Legyen talán Franciaország és egy 115 évvel ezelőtti vidám majális akorból, amikor még Franciaország nem a reakció, hanem a forradalmi munkásmozgalom fellegvára volt. A szociáldemokrata történet klasszikus esetében (ilyen természetesen mindenekelőtt a német, de egyébként a magyar is) a politikai demokráciáért vívott küzdelem párhuzamosan zajlik le a munkásmozgalom szociális harcaival (még Angliában is ez a helyzet a chartista mozgalommal és a trade-unionizmussal, csak éppen fél évszázaddal a kontinens előtt). Ez azzal jár együtt, hogy egyfajta párhuzamosság, sőt erős kölcsönös függés alakul ki a politikai és a szociális küzdelem között: a szocializmusért folyó harc nem válik el a demokráciáért vívott küzdelemtől (és vice versa). Franciaországban teljesen más volt a helyzet: az általános választójog, a demokrácia intézményesülése (1793, illetve 1848) jóval megelőzte egy valamiféle szociáldemokrata kultúra kialakulását, de egyébként magának az ipari forradalomnak (így az ipari munkásosztálynak) a kibontakozását is. A francia szocialisták nem voltak, mert nem lehettek a demokrácia kivívásának élharcosai, így értelemszerűen azonnal jóval fogékonyabbak voltak annak kritikájára, mint azok a pártok, melyek évtizedeken keresztül ezért küzdöttek. Franciaországban a szociális kérdés már a parlamentarizmus kialakulása után kezdte el dominálni a munkásosztály kollektív öntudatát: innen az a jelenség, hogy itt már kevéssé hittek abban, hogy ez a rendszer képes megoldani a munkások szociális problémáit. Míg Németországban a lassalle-iánus szociális népállam és más illúziók sokáig uralták a munkásmozgalmat, addig Franciaországban a szocialista mozgalom egyidős a parlamentáris demokráciában való csalódással, kiábrándultsággal. Míg a kontinens más szociáldemokráciái hihettek abban, hogy a parlamentáris demokrácia elvezet a szocializmushoz (éppen azért, mivel nem volt országukban demokrácia), addig a franciák számára egyértelmű, mert tapasztalt volt, hogy ez illúzió: számukra az általános választójog már korántsem volt ebből a szempontból önérték. A francia helyzet specifikuma az a paradoxon, hogy míg a munkásosztály Franciaországban a forradalmak révén már a XIX. század közepére integrálódott politikailag (még a polgárháborús Kommünnek is az egyik cementje az volt, hogy a francia munkásnak igenis volt hazája ), azonban teljes szociális kizártsággal találkozott. A francia munkások az itt valóban létező forradalmi burzsoáziával szövetségben vívták meg forradalmaikat (három ízben is 1789 és 1848 között), mely mélyreható következményekkel járt: a baloldali egység, azaz a szövetség a baloldali értelmiségiekkel és az általuk befolyásolt progresszista kispolgársággal a baloldal alapvető konstruáló tényezőjévé vált (l. Népfront, a Közös Program ben stb.). Ez kétségkívül a kontinensen sokáig példátlan politikai hatalmat adott a munkásosztály kezébe (például a német proletariátus valódi politikai integrációja lényegében csak 1945 után történt meg), azonban mindez a szociális marginalizációval járt együtt. A proletár mint citoyen minden volt, mint termelő semmi. Franciaországban nem kellett hozzá a szociáldemokrácia, hogy (mint azt Tamás Gáspár Miklós oly szépen mondja) a szubaltern népességet: a munkásosztályt, ezt a társadalomban alávetett csoportot beemeljék a társadalomba, politikai, hatalmi és kulturális tényezővé tegyék. A munkásosztályt 1789, 1793, 1830 és 1848 tette politikai, hatalmi és kulturális tényezővé, hogy gazdasági, szociális tényezővé váljon, ahhoz pedig nem pártra, hanem szakszervezetre volt szükség. A szindikalizmus ideológiája és gyakorlata tulajdonképpen ezt a hiátust, a proletariátus szociális marginalizációját fordította át erénnyé, azaz a munkások politikától, politikusoktól független autonóm szerveződésének propagálásává. A századforduló francia anarcho-szindikalizmusa tulajdonképpen egy gyakorlat nélküli ideológia, az anarchizmus és egy ideológia nélküli társadalmi szervezet, a születő szakszervezeti mozgalom találkozásaként jött létre. Ez a szindikalizmus az anarchisták és más libertariánus kommunisták szakszervezetbe való belépésének az eredménye: az anarchisták a tett propagandája taktikáját felváltotta a munkások által vezetett közvetlen akció, az individuális stratégiára alapuló elképzelést az általános sztrájk gondolata, a tiszta szívű gyilkosokat pedig az (anarcho-)szindikalizmus. Az anarchisták szakszervezetbe való belépésének jelentőségét a következőképpen foglalja össze Fernand Pelloutier, a mozgalom vezéralakja, 1895-ben: Az anarchisták belépése a szakszervezetbe igen komoly eredmény. Először is megismertette a tömegeket az anarchizmus valódi jelentésével, egy olyan doktrínáéval, mely eddig kevéssé, vagy csak az egyéni terrorról, volt ismert. Az elvek természetes összefüggése miatt másrészről felnyitotta a szervezett munkások szemét, hogy a korporatív szervezetük, melynek eddig csak egy igen szűk koncepciójával bírtak, mivé is válhat valójában. A munkásmozgalomba az I. Internacionálé III. kongresszusán (1868) kerül be az általános sztrájk gondolata, mint a munkásosztály egyetlen eszköze egy háború elkerülésére. Az Internacionáléban főleg a bakunyinisták támogatták az általános sztrájk ötletét, míg Marx tulajdonképpen úgy tekintett rá, mint a forradalom előszobájára. Az Egyesült Államokban éppen ellenkezőleg, az általános sztrájkot nem forradalmi értelemben használták, hanem bizonyos követelések elérésének eszközeként (mint május 1.-én). Franciaországban elsősorban a cselekvés szimultanitását hangsúlyozták, nem magát az eszközt, a munkabeszüntetést. Az általános sztrájk a századfordulóval válik a forradalmi szindikalizmus központi víziójává, alakul ki a végleges koncepciója: «Az általános sztrájk a munkások többségére korlátozódhat, ami annyit jelent, hogy a közlekedésben és az élelmiszeriparban dolgozók megakadályozzák a városok élelmezését, ez pánikot okoz a vezető rétegekben és lehetővé teszi, hogy a szocialisták szétzúzzák a közhatalmat.» Az elképzelések szerint a kulcságazatok (élelmiszeripar, közlekedés stb.) sztrájkba lépése paralizálja a hatalmat, amely képtelenné válik a védekezésre. A cél természetesen nem a politikai hatalom megragadása, hanem elpusztítása, az eszköz nem egy romantikus felkelés, hanem az általános sztrájk. A forradalom formájának megválasztása nagyon is a korába beágyazott, hiszen arról is szó van, hogy a Kommün leverése utáni Haussmann-féle (széles, nagy sugárutas, gondosan tervezett) Párizs már alkalmatlan volt a hagyományos, barikádok állítására alapozott felkelés sikeres kivitelére. A történelmi tapasztalatok fényében azt mondhatjuk, hogy az általános sztrájk, mint forradalmi mód egyáltalában nem utópikus, hiszen a nagy proletárforradalmak (az 1905-ös és a sikeres 1917-es) lényegében így zajlottak le: a proletárok sztrájkba léptek, majd az utcára vonulva megbénították az államhatalmat és a munkásszervezetek átvették az irányítást.