Kis János - Vajda Attila Délvidéki magyar olimpikonok

Átírás

1 Kis János - Vajda Attila Délvidéki magyar olimpikonok Európai Sport Hagyományőrző Egyesület

2

3 Kis János - Vajda Attila Délvidéki magyar olimpikonok A könyv támogatói Képek: Címlap belső borító:

4 2012. május 19., Csíkszereda, Polgármesteri Hivatal díszterem, XI. Országos Sporttörténeti Vetélkedő, Közép-európai döntő Hátsó belső borító: március 24., Topolya, Művelődési Ház, XI. Országos Sporttörténeti Vetélkedő, Délvidéki döntő Lektorálta: Kubát János és Tőke János Fotók, reprodukciók: a szerkesztők, sportolók archívuma és az Internet oldalai Európai Sport Hagyományőrző Egyesület és Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör 8800 Nagykanizsa, Liszt F. u. 6/d, , euhagyomany@chello.hu Minden jog fenntartva. Nagykanizsa-Tornyos Tartalom Köszöntő Európai Sport Hagyományőrző Egyesület Kemény Ferenc az alapító Vermes Lajos a Palicsi olimpia szervezője I. rész Délvidéki magyar olimpikonok a jugoszláv, szerb, horvát és egyéb nemzetek színeiben Délvidéki magyarok a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Jugoszláv Királyság színeiben Magyarok a Titói Jugoszlávia színeiben Háborúk, szankciók, olimpiák A mai Szerbia területén született, más ország színeiben indult olimpikonok

5 HOR és SLO színeiben indultak II. rész Magyar színekben indultak A mai Szerbia területén született sportolók A mai Horvátország területén született sportolók A mai Szlovénia területén született sportoló A mai Montenegro területén született sportoló A mai Szerbia területén élt olimpikonok A jelenlegi NOB tagállamok IOC kódjai Felhasznált irodalom Támogatók Köszöntő Amikor három álom valóra válik Tizenéves voltam, még nem jöttek be az oroszok...egy ifjúsági regényt kaptam a zárdában.. fogalmam sincs, hogy mi volt a címe, de arra mintha emlékeznék, hogy egy fiú volt a fedőlapon az egyik lábával egy kidőlt fa derekán... Amikor kezdtem olvasni világos volt, hogy a fának nincs semmilyen szerepe abban, amiről az író mesélt. A mese azonban még a Futárban megjelenő Tarnopolból indult el folytatásos regényen is túltett! Legalábbis ezt én abban a pillanatban úgy láttam! Egyébként is a Futárt csak akkor olvashattam, ha a felnőttek nem látták. Abban az időben ez nekem normálisnak tűnt, ma hahotáznának a tizenévesek egy ilyen tilalom hallatán is! A regény egy éves fiúról szólt, aki lejött a hegyekből, ha jól emlékszem a Hargitáról és megnyerte az Olimpiai Játékokon a futást és az ugrást! Nekem nem kellet sok és már a következő nyáron futó és ugró versenyt szerveztem, legnagyobb kiábrándulásomra sokan jobbak voltak futásban és ugrásban is mint én. Nagyon közel álltam hozzá, hogy amikor nem lát senki, elpityergem magam...aztán azonban akkor is futottam, amikor senki nem volt a töltés alatt meg ugráltam is... és kezdtem felfelé menni a létrán! Majd én megmutatom mindenkinek...szabadkán a Technikai középiskolában távolugrásban válogatott voltam az iskolák versenyében,

6 de két hónappal a verseny előtt vakbél operációm volt s mindenki azt hitte, hogy nem leszek képes még futni sem hát még ugrani! Igenis ugrottam, nem is olyan rosszul...de sokan jobbak voltak...mint a vakbeles. Ébren-álmodozásaimban azonban továbbra is ott láttam magam az öt karika alatt... Hogy ez mennyire volt kihatással a jövőre, arra, hogy igenis része legyek, voltam az Olimpiai Játékoknak, nem is egynek, szerintem nem is fontos. Fontos volt az, hogy a mag el lett ültetve! Vagy talán sokkal pontosabban egy szélvihar egy pillanatban /nem is egy irányúan és erővel/ oda fújta a magot, ahol fekete humusz termőföld volt. Nem lehetett másként, mert egyébként nem lehetett volna az, hogy egy elektrotechnikusból véletlen tornatanár legyen és abból ismét véletlenül újságíró majd edző is... Három ugyanaz és mind másmilyen! Bármiből, bárhol, bármilyen körülmények között is éltem, éltünk, mélyen, amilyen mélyen csak lehetett, el volt vetve az a bizonyos mag és adva volt a cél. Először Mexico City volt a célom, célunk. A belgrádi repülőtéren a JAT legnagyobb gépe vár ránk. A majd háromszáz utast, atlétát sportvezetőt, és újságírót legalább tízszer annyi szülő, hozzátartozó, klubvezető kísérte ki. Nagy volt az elvárás ettől a gárdától at írtunk, a jugoszláv sport már kinőtt a rövidnadrágból. Én is hosszúnadrágot viseltem már. Edzősködtem sikerrel. Csapatom a Novi Sad bejutott az első ligába. Ott a belgrádi, zágrábi, spliti nagy klubokkal játszottunk. Huszonkilenc éves sem voltam, amikor a másodosztályt megnyertük. Egyebek között ez is közrejátszhatott, hogy a sok kiváló sportújságíró közül rám esett a választás. Ciudad Mexico óriás város, órákig buszoztunk míg a reptérről a faluba értünk. Még ma is falunak nevezik ezeket a komoly városkákat, ahol a sportolók el vannak helyezve. Már akkor nyolc-kilenc ezer versenyző és egyéb résztvevő volt egy helyen...ez már város, nemde!? Alig vártam, hogy leellenőrizzem a Press központot. Majd hanyatt estem, majdnem akkora volt, mint egy futballpálya! Kezdhettem küldetésem... Mint ismert edző tegeződőben voltam a szakikkal, így bejáratom volt szinte mindenhova a YU csapatoknál. A sportcsarnokok ragyogóak voltak. Az Azteca stadion meg mellbevágott mindenkit. A legelőkelőbb páholyokba autóval érkeztek a kiváltságosok! Fel lehetett hajtani a harmadik emeltre! Ott kiszálltak a hölgyek és az urak, a sofőr meg elhajtott... Nyolc érmet nyertünk, Bjedov, Horvát és a vízilabdázók sikere maradt meg bennem örökre. Koreában főpróbánk is volt! Dél Korea, ahogy egy távol keleti országhoz illik, mindent a legprecízebben előkészített a XXIV. Játékokra. Egy évvel a megnyitó előtt meghívtak 14 futballcsapatot és az ő két válogatottjukkal egyetemben lejátszották az olimpiai bajnokságot! Ausztráliát is meghívták, annak ellenére, hogy mi már jogot szereztünk a nagytáblára. Jártuk az országot 16 luxus autóbusszal, játszva minden városban, ahol a játékok meccsei lesznek. Bekerültünk a döntőbe. Azt pedig az Olimpiai Stadionban játszottuk telt ház előtt, döntetlen 1:1 volt a hazai csapat ellen, büntetőkkel ők nyerték az aranyat!

7 Hihetetlen érzés volt ebben a gyönyörű stadionban játszani. Ettől csak a játékok előtti felvonulás és a játékok befejezése utáni good bye volt felemelőbb... Tehát mondhatnám úgy is otthon éreztük magunkat, amikor 1988-ban megkezdődött az igazi tetemre-hívás! Brazília, Jugoszlávia és Nigéria volt velünk egy csoportban! Halálcsoportnak kiáltották ki a lapok. Ennek ellenére én éremesélyesnek tartottam csapatomat Persze minden józan ember megmosolygott! Nagyon gyorsan eltűnt ez a mosoly az arcukról, mert először Jugoszláviát, majd a harmadik fordulóban Nigériát vertük 1:0-ra. Brazíliától persze kikaptunk! Sajnos a következő ellenfelünk, az aranyérem egyik nagy esélyese volt, mégpedig a Szovjetunió! Ellenük is lehúztuk a gyufát 3:0-re éppen úgy mint a brazilok ellen! Ezek nyerték az aranyat és az ezüstöt! Mindezek után én titokban magaménak tekintem a bronzérmet! Nekem meglehetősen sokba került szülőföldem kiütése, mert azóta a fővárosban, Belgrádban, hallani sem akarnak rólam, az árulóról! De ez őket minősíti, engem nem nagyon izgat, már csak azért sem, mert harmadik hazám nevében az angol királynő kitüntetett... Végre csak néző voltam Elérkezett az idő, amikor nem volt minden nap edzésem. Nem feleltem közvetlen a csapat formájáért, nem kellett minden meccs után megmagyaráznom senkinek, legkevésbé önmagamnak, hogy miért is nem jött be az, amiben egészen biztos voltam, hogy majd az a bizonyos ötlet, megoldás jól szuperál... Nem a kispadon ültem már, hanem az igazgatói fotelben és nekem jöttek megmagyarázni azt, amit a vak is látott! Egyébként is uborkaszezon volt s minden helyi színezetű sportesemény teljesen a háttérbe szorult, kezdődtek a XXVII. Olimpiai Játékok. S azért sem kell tépni a hajamat, hogy megkapta-e a szerkesztőm az írást... Sydney egy ingoványos területén csodálatos sportközpont épült és megnyitotta kapuit a világ legjobb sportolóinak. Mi meg, a nézők, az első naptól elleptük a csarnokokat, az óriás stadiont, a segédpályákat. Az ausztrálok sportőrültek, mi is azokká váltunk, akik egy századdal később kötöttünk ki az ötödik világrész partjain. Naponta felültünk az ebből az alkalomból épített földalatti-földfelettire és valamit, bármit néztünk, a nejem is és én is, élőben. Csak sokkal a záróünnepség után döbbentem rá, hogy mennyire mások voltak ezek a játékok, mint a fent említettek. Nagyon élveztem minden napját, sokszor szurkoltam és néha-néha bosszankodtam három nemzetért is! Remélem, nem kell megemlítenem, hogy melyikekért. A Kedves Olvasóknak meg talán mondanom sem kell, mely nemzetért dobogott a leghevesebben a szívem! Újvidék, márciusa Árok Ferenc labdarúgó edző, újságíró Európai Sport Hagyományőrző Egyesület Címe: 8800 Nagykanizsa Liszt F. u. 6/d

8 Internet. Telefon: / Elnök: Kis János Az Európai Sport Hagyományőrző Egyesület május 13-án alakult meg Nagykanizsán. Az alapító tagok Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Lengyelországban, Szerbiában és hazánkban élő magyar anyanyelvű sportbarátok. Az egyesület célja a sportot- és olimpiát szerető európai sportkedvelők, hagyományőrző egyesületek összefogása, közös programok, rendezvények szervezése, az európai országok és a magyarság sportkultúrájának és olimpiai hagyományainak megismertetése és megismerése. Ennek érdekében nemzetközi konferenciákat, vetélkedőket, kiállításokat szervezünk Könyvkiadás, sporttörténeti kutató-és gyűjtőmunka is szerepel a terveink között. További céljaink a sporttörténettel és hagyományőrzéssel foglalkozó civil szerveződések működési feltételeinek javítása, szakmai tevékenységet segítő programok, képzési rendszerek kidolgozása EURÓPAI SPORT HAGYOMÁNYŐRZŐ A Pölöskefői Konferencia megnyitója EGYESÜLET főbb tevékenységei: (a honlapon programok, képek ) Közép-európai Sportakadémia: a Zalai Sportmúzeumért Alapítvánnyal nemzetközi sporttörténeti konferenciák, kiállítások, ünnepségek, megemlékezések szervezése: Erdély: Kovászna, Zágon, Székelykeresztúr, Parajd, Korond, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Csíkszereda, Tusnádfürdő, Tekerőpatak. Szlovénia: Lendva, Dobronak. Vajdaság: Palics, Magyarkanizsa, Zenta, Óbecse, Topolya. Magyarország: Keszthelyi Egyetem, Letenye, Nagykanizsa, Szeged, Budapest, Pölöskefő Civilek a sportért- országjáró hálózatépítő fórumsorozat: Buzsák: december 9.,Kaposvár: január 17., Gara: március 2., Esztergom: március 24., Kőszeg, Kenyeri, Répcelak: április , Debrecen: október 16., Szenta: március 13., Pécs: május 7., Budapest: május 16. Csíkszeredai Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia

9 Szlovák-magyar hagyományőrzés: május között (Budapest, Nyárasd, Dunaszerdahely, Szenc, Ipolyság, Csallóközaranyos, Bernecebaráti) Könyvkiadás: Az Egyesület tagjainak eddig több mint negyven sport témájú könyve jelent meg. Vetélkedők: A Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör és a Zalai Sportmúzeumért Alapítvány kuratóriumának tagjai különböző vetélkedőkön több mint tíz külföldi utazást és több száz értékes ajándékot nyertek. Fontosabb vetélkedőkön elért sikereik: 1976: Gyuk György Országos olimpiatörténeti vetélkedő győzteseként részt vehetett a Montreali olimpián. 1998, Gödöllő: A Mi Sisink - Erzsébet és kora nemzetközi történelmi vetélkedő: 1. Kis János. 2000: Vásárhelyi Tamás az "Irány Sydney" televíziós vetélkedő győzteseként, két hetet tölthetett a Sydney-i olimpián. Keszthely: I. Országos Sporttörténeti Vetélkedő: 2. Kis János 3. Vásárhelyi Tamás 2001: Magyar Rádió vízilabda EB vetélkedője: 1. Kis János 2002: Országos Téli olimpiatörténeti: 1. Vásárhelyi Tamás. Kettő plusz öt hetes utazást nyert az ókori olimpiai játékok helyszínére Olümpiába. 2004: A Magyar Rádió Athéntól - Athénig vetélkedőjének két fődíját Vásárhelyi Tamás és Kis János nyerte meg, és jutalmul két hetet tölthettek az Athéni olimpián. Országos olimpiatörténeti Nap TV, Athéntól-Athénig Athéntól - Athénig olimpiatörténeti vetélkedő csapatverseny: 2. Zala megye (Kis János, Vásárhelyi Tamás, Gyuk György, Dr. Nádasy Miklós, holtverseny után). Jutalmul egy, a Lausanne-i Olimpiai Múzeumba való utat, és egy csopaki nyaralást nyertek. 2005, Debrecen : Magyar Rádió "Hoki fejtörő" vetélkedője: 2. Kis János Budapest: Magyar Rádió birkózó VB vetélkedője: 2. Kis János 3. Vásárhelyi Tamás Budapest: Magyar Rádió labdarugó VB vetélkedője: 2. Kis János 2008: A Klubrádió Játszva Pekingbe vetélkedőjének két fődíját Kis János és Dr. Hencsei Pál nyerte és jutalmul két hetet tölthettek a pekingi olimpián. Peking téged vár országos olimpiatörténeti csapatverseny: Zala megye (Kis János, VI. Országos Sporttörténeti Vetélkedő

10 Gyuk György, Laky Rudolf), óvás alatt. 2012: XI. Országos Sporttörténeti Vetélkedő: Budapest: 1. Kis János (Nagykanizsa) Csapat: 1. Zala megye (Kis János. Mecséri Annamária, Vásárhelyi Tamás, Gyuk György) Topolya, délvidéki döntő: 1. Vajda Attila (Tornyos) Csíkszereda, Közép-európai döntő Közép Európa bajnoka: Kis János (Nagykanizsa) 2. Somlai Attila (Lepsény) 3. Csapkó Zoltán (Edelény) 4. Gyuk György (Zalaegerszeg) 5. Marosi Béla (Csíkszerda, Erdély) 6. Vajda Attila (Tornyos, Vajdaság) Csapat Közép Európa bajnoka: Magyarország: Kis János (Nagykanizsa), Somlai Attila (Lepsény), Csapkó Zoltán (Edelény), Gyuk György (Zalaegerszeg). 2. Erdély: Marosi Béla (Csíkszereda), Csíszér Levente (Csíkszereda), Dombi Gyula (Csíkszereda), Vass Sándor (Csíkszereda) 3. Délvidék: Vajda Attila (Tornyos), Bálind Zoltán (Tornyos), Horváth Virág (Zenta), Czini Gábor (Topolya) Irány London olimpiatörténeti vetélkedő Országos döntő, Gödöllő: 2. Kis János, jutalmul az ókori olimpiák helyszínére Olympiába és Athénba utazott. Országos Sporttörténeti Vetélkedők: 2013-ban már a XII. Országos Sporttörténeti Vetélkedőt rendeztük, társrendezők voltak az eddigi vetélkedőkön: Nemzeti Sportszövetség, MTK, Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör, EURÓPA 2000 Középiskola és a Zalai Sportmúzeumért Alapítvány. Kiállítások: A Zalai Sportmúzeumért Alapítvánnyal közösen tizenhét sporttörténeti kiállításunk volt: Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Keszthely, Letenye, Dobronak (SZLO), Pölöskefő stb.. TERVEINK: Folytatni az eddigi programokat ( Közép- európai Sportakadémia, vetélkedők stb. ),tovább szélesítve Európa országaiba a tevékenységünket. Kiállítás a nagykanizsai Honvéd Kaszinóban

11 Kemény Ferenc az alapító Dr. Kemény Ferencz Albert Dél- Magyarországon, a Vajdaság harmadik legnagyobb városában, Torontál vármegye székhelyén, Nagy-Becskereken (ma: Zrenjanin, SRB, Vajdaság, Bánság), Kóhn Ignácz bőrkereskedő és szabó mester és Schäffer Laura fiaként született, július 17-én. Magyarországi és németországi (a kornthali Pleiderer-féle Intézetben, Stuttgart közelében) középiskolai tanévei után, a pesti Polytechnicumban 1883-ban matematika fizika szakos, 1888-ban német francia nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. Közben, ben Párizsban a Collège de France-on és a Sorbonne egyetemen képezte tovább magát, illetve nyugat-európai tanulmányutat tett között a kőszegi császári és királyi katonai alreáliskola tanára, majd Brassóban helyettes és rendes tanár a reáliskolában között az egri állami reáliskola (a mai Dobó István Gimnázium) igazgatója és 1920 között a budapesti VI. kerületi állami főreáliskola tanára, később címzetes tankerületi főigazgató. Kemény Ferenc az 1880-as években, párizsi évei alatt került kapcsolatba, majd szoros barátságba Pierre de Coubertin báróval. Nézeteik megegyeztek az olimpiai gondolat felelevenítésének szükségességéről és a nevelés eszközeként való felhasználásáról. Amikor Coubertin Párizsban a Sorbonne Egyetemen június 16. és 23. között tartott alapító nemzetközi kongresszuson meghirdette az ókori olimpiai játékok felújítását, és a zárónapon életre hívta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, természetes volt, hogy a távolmaradásra kényszerült magyar barátját, harcostársát is bevette az alapító atyák közé, így Kemény Ferenc személyén keresztül a magyar sport az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike. Kezdeményezője, szervezője és életre hívója volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, mely december 19-én Budapesten, a Nemzeti Torna Egylet Szentkirályi utcai tornacsarnokának tanácstermében tartotta alakuló ülését, ahol a testület elnökének Berzeviczy Albertet, társelnökének Gerendai Györgyöt (a Magyar Atlétikai Klub képviselőjét), titkárának pedig Kemény Ferencet választották meg. Az első három nyári olimpián (1896, Athén; 1900, Párizs; 1904, St. Louis), a magyar csapat vezetője, a nemzetközi sportélet egyik legmegbecsültebb tagja volt. A Nemzetközi

12 Olimpiai Bizottság alapító tagjainak nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban őrzik márványba vésve. Itt a főbejárat előtt, egy kis olajfaligetben mondott franciául beszédet dr. Kemény Ferenc a külföldi delegáció nevében, az első újkori olimpiai játékok megnyitóján a felújítást finanszírozó, görög Averoff szobrának leleplezésekor. Az athéni olimpia utolsó napján I. György görög király, a Megváltó-renddel tüntette ki. Kemény Ferencet azonban fokozatosan háttérbe szorították. Olyannyira, hogy az 1896-os első újkori olimpia megtartásának 10. évfordulóján, 1906-ban Athénben rendezett jubileumi versenyek körüli viták nyomán lemondásra is késztették; április 4-én kelt levelével NOB- és MOBtagságáról egyaránt lemondott; az 1908-ban tartott újjáalakuló közgyűlésre már meg sem hívták. Esküvője március 28-án Szabadkán, a Szent Teréz plébániatemplomban volt. Kemény Ferenc 41 éves, felesége a Szabadkán élő - Schäffer Jolanka Magdolna 23 éves volt ekkor ban a Magyar Paedagogiai Társaság rendes tagja, 1935-ben a tiszteleti tagja lett. Rendszeresen részt vett a Társaság rendezvényein és publikált a Magyar Paedagogia folyóiratba. Kutató és nevelő tevékenysége a békemozgalom iskolai lehetőségeire, az idegen nyelvek tanítására és a testnevelés általános kérdéseinek vizsgálatára, valamint a pedagógia egészének kérdéskörére kiterjedt. Jelentős szerepet vállalt a külföldi oktatásnevelésügy eredményeinek hazai megismertetésében, népszerűsítésében. Szerkesztője volt az Ungarische Pädagogische Revue-nek ( ), s ugyancsak szerkesztette az 1934-ben, majd az 1936-ban megjelent Pedagógiai lexikon két kötetét. A pedagógiai szaklapok mellett rangos társadalomtudományi tanulmányai az Athenaeumban is megjelentek. A tiszteletre méltó idős NOB- és MOB alapító élete drámai módon végződött. A nyilas hatalomátvétel után gettóba akarták zárni, és a 84 éves tudós professzor a fokozódó embertelenségek elől, feleségével együtt 1944 november 21-én valószínű, hogy a halálba menekült. Halálát követően évtizedeken át mély hallgatás övezte életútját. Csak a hetvenes évek végén lehetett ismét hallani róla, amikor előbb az egri sportcsarnok vette fel a nevét, majd a Testnevelési Főiskola szoborparkjában felállították emlékművét. Napjainkban már iskola őrzi nevét Egerben, szobrok, emléktáblák és róla elnevezett díj öleli körül emlékét. De életművének, kimagasló eredményeinek legszélesebb körben közkinccsé tétele, jelentőségéhez méltó hazai és nemzetközi kultuszának kibontakoztatása, igazságának kivívása még előttünk álló feladat. Művei Die Mittelschulen Ungarns (Pozsony, 1896) A béke-probléma megoldásának egyik módja I V. Athenaeum, 1899, Gesamstacademie. (Dresden Leipzig Wien, p.) Világakadémia I-IV. Athenaeum, 10. évf. (1901) , , , Világakadémia (Bp., 1902, 67 p.) Deák Ferenc mint nevelő I. II. Magyar Paedagogia, 12. évf. (1903) ,

13 Entwurf einer internationalen Gegenwart und Zukunft der körperlichen Erziehung (Berlin, 1904) A békemozgalom paedagogiai jelentősége Magyar Paedagogia, 15. évf. (1906) A békemozgalom pedagógiai jelentősége és a békenap (Bp., 1907) A nemi probléma. (Szexuális pedagógia.) (Bp., p.) A háború philosophiája Athenaeum, 18. évf. (1909) A világbéke (Bp., p.) A békemozgalom jelene és jövője (Bp., p.) Magyar testnevelési rendszer! Magyar Paedagogia, 23. évf. (1914) A világháborúnak egyetemes nevelés- és iskolaügyi tanulságai (Bp., 1917) Az élő idegen nyelvek tanítása ügyében Magyar Paedagogia, 35. évf. (1926) Magyar Pestalozzi-bibliográfia Magyar Paedagogia, 36. évf. (1927) Technika és pedagógia. I. II. Magyar Paedagogia, 38. évf. (1929) 9 22., Gräfin M. Th. Brunszvik (Berlin, 1932) Pedagógiai Lexikon I II. Szerk.: Kemény Ferenc (Bp., , 1936) Oktatásügyi reformokról Magyar Paedagogia, 44. évf. (1936) A népjellem a nevelés- és oktatásügyben (Bp., 1936) Gondolatok és gondok a Kitűnőek Iskolája körül Magyar Paedagogia, 51. évf. (1942) A Fröbel Brunszvik probléma Magyar Paedagogia, 52. évf. (1943) Emlékezete Dr. Kemény Ferenc Városi Sportcsarnok néven június 1-jén Egerben a sportcsarnok vette fel a nevét. Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola (az egri 10-es iskola 1996 novemberében vette fel a nevét). A Testnevelési Főiskola Budapest XII. ker., Alkotás út 44. sz. alatti épületének kertjében lévő Olimpiai ligetben 1988-ban avatták fel szobrát, Kiss Dániel alkotását ben a Magyar Posta háromértékes bélyegsorozatot adott ki 100 éves a MOB címmel, melynek első, 22 Ft névértékű darabja: Kemény Ferenc ( ) a MOB alapítója (tervezője: Svindt Ferenc). Egerben, a Kossuth Lajos u. 9. sz. alatti Megyeháza belső udvarán, a Sportmúzeum bejárata előtt 1997-ben állították fel mellszobrát, Sebestyén Sándor alkotását. Szülőhelyén, Nagybecskereken, a városi Karađorđe-parkban mellszobra áll. Kemény Ferenc-díjat alapított az Ifjúsági és Sportminisztérium a kiemelkedő sportteljesítmények elismerésére.

14 Vermes Lajos a Palicsi olimpia szervezője Nagybudafalvi Vermes Lajos 1860-ban született Szabadkán (Bács-Bodrog vármegye). Az elemi iskolát végezve, Budapesten folytatta tanulmányait, a középiskoláit részben a Szőnyi Pál-féle intézetben, részben a kegyesrendiek főgymnáziumában végezte el. Az orvosi egyetemet Budapesten, a bölcsészeti fakultást Bécsben, a tornatanári és tűzoltó tanfolyamokat Budapesten végezte el. Németországban több gazdasági akadémiát látogatott meg. A XIX. század végének és a XX. század elejének egyik legismertebb, legsokoldalúbb sportolója és sportvezetője volt, akiről napjainkban még a sportokat jól ismerők is keveset tudnak. Vermes módos földbirtokos család sarjaként szabadon hódolhatott a kor újdonságának, és egyben szenvedélyének a sportnak. Vermes a palicsi Achilles, a fáradhatatlan bajnok, szervező, krónikás, mecénás és agitátor - a fékezhetetlen agyvelejű feltaláló. Képzeletét már egészen fiatalon hatalmába kerítette a versengés, a viadal eszméje. Tizenhat éves korában útrakelt Görögországba, hogy megtekintse az ókori olimpiák helyszínét, tárgyi emlékeit. Milon diszkoszvetőjének szobráról lemásolta a bűvös korong méreteit, s a szabadkai vasgyárban elkészítette annak mását, majd beiktatta a diszkoszvetést, ezt az ősi versenyszámot, az általa szervezett versenyek programjába. Ápolta a családi hagyományt, miszerint az elődök (Budafalviak és Vermesek) a 13. századtól kezdve mint királyi viadorok - az uralkodó jogaiért és dicsőségéért kiálló "professzionális" harcosok - keresték kenyerüket és halmozták érdemeiket. Mivel azonban a klasszikus lovagi tornák harcformáinak - kopjatörés, pallosvívás, buzogányharc - művelésére nem nyílt

15 módja, be kellett érnie azzal, amit kora elébe hozott: ugrott, futott, dobott, kerékpározott, korcsolyázott, evezett, úszott, vívott, birkózott, bokszolt, súlyt emelt - és általában minden sportágban gyakorolta magát. A tornát, az atlétikát és a kerékpározást magas szinten művelte: extrém dolgokat tudott kitalálni, és produkálni, amivel a nézőközönséget ámulatba ejtette. Még idős korában, évesen is törekedett újabb sportágakat művelni. Az 1930-as években motorkerékpáros versenyeken is indult, és győzött is alkalmanként. Nemcsak a versenysportot kedvelte, hanem úgy tartotta: az élet egyik fontos tartozéka a mozgás. Propagálta a sportot, az egészséges életmódot, sőt a szép és egészséges test megszállottja volt. Vermes Lajos színes egyéniségének, és sokoldalúságának köszönhetően az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején forradalmian új dolgokat csinált a sportban: versenyzőként, oktatóként, sportagitátorként. Igazi vezéregyéniség volt. Kerékpáron tartotta kezében a sportszálakat, emberi sportkapcsolatait. Kerékpárjával az országot járta, és agitált. Ha nem versenyzett, akkor segített a versenyek lebonyolításában. Igazi működési területe szűkebb hazája Szabadka, és a Szabadkai Torna Egylet volt, mely 1880-ban alakult meg. Az egylet oszlopos tagjai édesapja Vermes Nándor, fivére ifjabb Vermes Nándor, és unokatestvére Vermes Béla voltak. Újabb egyesületeket hozott létre, és segítette azok működését ben, Szabadkán az Achilles Sport Egyletet, ban, Hódmezővásárhelyen a Torna és Vívó Egylet létrehozásában tevékenykedett, és ben, Szegeden a Kerékpár Egyesület létrehozásában segített. Nagyhírű budapesti sportegyesületeket is segítette szakmai tudásával ben, Budapesten az Első Magyar Velocipéd Egyesület alapító tagja volt ben Budapestre költözik, ahol a Magyar Atlétikai Club ökölvívó edzője lesz, majd 1885-ben a klub titkárává választják meg ban megalakított Magyar Testgyakorlók Körének sikerült Vermest megnyerni elnöki tisztségre, melyet ig sportbarátjával Kükemezey Árpáddal irányították a klubot. Sportvezetői munkája során sportágak népszerűsítését sportújságok létesítésével is segítette ben tagja volt a Boksz című sportlap szerkesztő bizottságának ben Szabadkán saját sportlapot is indított Achilles Testgyakorlati Versenylap néven. Sporttörténeti kutatóként is megemlíthetjük nevét, például a korabeli sportkrónikások megemlítik, hogy Vermes szorgosan kutatta a magyar atlétika történetét. Sportképeket is készített, ő tekinthető az első magyar sportfényképésznek. A fennmaradt sportfotók túlnyomó részéhez köze van, vagy ő készítette, vagy szerepel rajtuk, vagy az általa szervezett versenyeken készültek. Sportvezetői sportoktatói feladatai mellett bármerre is vetette ambíciója Szabadkára és Palicsra mindig visszatért. Nyaranta versenyeket szervezett tól 1914-ig Palicson megrendezte augusztus első hétvégéjén a Palicsi Sportjátékokat. Ezeknek a versenyeknek a neves sportolók

16 között is értéke volt, az ország minden részéből eljöttek Palicsra versenyezni. Palicsot az atléták Mekkájának is nevezték. Ezeket a versenyeket a helyi szervezők hibátlanul megszervezték, és drága trófeákat, díjakat osztogattak a győzteseknek. A versenyekre özönlöttek a nézők, alkalmanként több tízezren is voltak. A szegedi és szabadkai vonatok óriási számban hozták az utasokat. A versenyen három szakágban küzdöttek a részvevők birkózás, távolugrás, súlylökés majd a következő években mind több versenyszámmal bővült a program. Rohamosan növekedett a versenyzők száma is. A korabeli fővárosi budapesti versenyzők nagyon szívesen jártak a palicsi versenyekre, hiszen vonzotta őket a sok eredeti ötlet, a szép környezet, a kitűnő feltételek, a gazdag jutalmak, a szívélyes vendéglátás. Vermes Lajosról elmondható, hogy a palicsi idegenforgalmat fellendítette ez idő tájt, a helyi és a régiós turizmus alapjait is lerakta. A versenyek sikere érdekében sportpályákat építtetett saját telkén Palicson ben készült el az Achilleion versenypálya, amely ellipszis alakú 225 m-es volt, köré tribünöket építtetett, ezért zárt arénának nevezték. Itt rendezték az atlétikai és tornaversenyeket ben kerékpár pályát építtetett, mely 500 m hosszúságú volt. Ezzel növekedett a versenyek jelentősége, és hamarosan a legjelentősebbek közé tornázták fel magukat Közép- Európában. Hozzájuk igazították a bécsi és budapesti versenyek időpontját, figyelembe véve, hogy a legjobb versenyzők mikor tartózkodnak Palicson. A sportjátékokon többek közt feltűnt a szabadkai Sztancsics György, aki 1906-ban rendkívüli olimpiát nyert, 3000 méteres gyaloglásban. A versenyek egyik bajnoka volt, Dáni Nándor, az első magyar olimpiai érmes is. Vermes a sportversenyek céljaira épített villában, a mesébe illő Bagolyvárban adott szállást a versenyzőknek, ahol azok a felkészülés és a verseny idején vendégeskedhettek. Manapság tekintélyes tudósok állítják, hogy Palicson szervezték meg az első olimpiai falut. Vagyona nagy részét befektette a Szabadka és Palics közötti villamosvasút-járat kiépítésébe, hogy a sportolók és a nézők könnyebben kijussanak a fürdőhelyre. Szabadkai házában egészségügyi torna-, és vívótermet működtetett. Sporteszközök beszerzésében is élenjárt. Angliából, Franciaországból és Németországból hozatott velocipédeket, kerékpárokat. Görög és angol diszkoszt pedig saját tervei alapján készíttetett helyi szakemberekkel. Sportoktatóként sikereket ért el. Hozzáértését nem vitatta senki. Közvetlen környezetéből követői és segítői is akadtak bőven. Tanítványai a kor sportolói között elismerésnek örvendtek. Sporttársai és tanítványai voltak: Vermes Nándor, Vermes Béla, Stantics György, Szárits János, Agima Gyula, Hoffmann Ferenc. Leghíresebb tanítványa Matkovics Miklós, aki kiváló atléta és kerékpáros volt ig aktívan versenyzett, nemcsak a Monarchia területén, hanem részt vett a Párizsban, Stockholmban, Athénban megrendezett versenyeken. Oktatóként a Szabadkai Főgimnázium tornatanára volt, tanulóival 1900-ban, Budapesten a nagy atlétikai versenyen a szakemberek nagy meglepetésére nyertek diákjai május 27.-én rendezett országos labdarúgó versenyen a Szabadkai Főgimnázium csapata győzött. Vermes Lajos nemcsak egyesületekben, hanem iskolákban is tanította a sportokat.

17 Vermes okkult vonzalmat táplált a különböző kerékpárok iránt. Ott volt az első velocipédezők között, párosban hajtotta a magas kerekű tandemet, fiatal éveiben pedig egyenesen őt tekintették az ország első számú műkerékpárosának. Amikor mások még csak ismerkedtek a biciklivel, s legfeljebb rövid kirándulásokra vállalkoztak, Vermes már a vitorlás tricikli prototípusán dolgozott, amelyet aztán 1884-ben rafinált akadályokkal nehezített versenyterepen ki is próbált. Két évvel később elkészült komplikált vitorlarendszerrel ellátott jégvitorlása, és az ugyancsak általa épített "jégiramgép", a jégen futó (vitorlás?) kerékpár is, melyekkel aztán ő és társai zabolátlanul száguldozhattak a befagyott tavakon. Nem csak Szabadkán, hanem Kolozsvárott is felvirágoztatta a sportéletet től a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem torna és vívótanáraként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Vermes újító kedve az 1900-as évek elején sem csillapodott, ám ekkor már - talán ősei emlékéhez visszakanyarodván - a praktikum és a nemes küzdelem jegyeit egyesítő "pajzsvívás" megalkotásán fáradozott, ami sajátságos kísérlet volt a nomád és a viadori életforma megidézésére és az újkorba való átültetésére. Ha hihetünk Pósta Sándornak - ez idő tájt Vermes tanítványa a kolozsvári egyetemen, 1924-ben a kardvívás egyéni olimpiai bajnoka -, az új találmány még a korábbiakhoz képest is bizarr látványt nyújtott: Vermes bal kezére közönséges bográcsot szíjazott, amellyel a támadó vágásait könnyűszerrel felfogta, majd a jobbjában tartott karddal ellentámadásba lendült. Indoklásként azt hozta fel, hogy a bogrács ideális védőeszköz, könnyen szállítható, s benne a viador gulyását is hamar elkészítheti. Vermes Lajos 1945-ben, 85 éves korában hunyt el ben újították fel az általa megálmodott palicsi sportjátékokat, a 2000-ben megalakult a palicsi Olimpia Sportegyesület, Valihora István elnök vezetésével kiemelkedő tevékenységet folytat a palicsi olimpia hagyományainak ápolása terén. Szobra és emlékműve ott áll az egykori Vermes-villa közelében, a csodálatos Palicsi- tó melletti Vermes Lajos-parton.

18 I. rész Délvidéki magyar olimpikonok jugoszláv, szerb, horvát és egyéb nemzetek színeiben Trianon és a sport Az első világháború előtt-és azóta is-magyarország igazi sportnagyhatalom. Az 1896 és 1912 között megtartott első öt újkori olimpián és az 1906-os soron kívüli athéni játékokon is sikerrel vett részt a magyar küldöttség. Athén, Párizs, St. Louis, London és Stockholm összesen 11 aranyat, 10 ezüstöt és 11 bronzérmet hozott az Osztrák- Magyar Monarchia keretében is önálló magyar csapatnak. Ha ehhez hozzáadjuk az 1906-os,jubileumi olimpián elért mas arany-ezüst-bronz mutatót, akkor láthatjuk, hogy a legnagyobb sportnemzetekhez hasonlóan, Magyarország már a kezdeteknél aktív és sikeres résztvevője volt az ötkarikás játékoknak. A történelmi Délvidék különösen fontos szerepet játszik a magyar sporttörténetben. Elég, ha megemlítjük a sokoldalú palicsi sportembert, Vermes Lajost és az általa megálmodott és megrendezett magyar előolimpiát vagy Kemény Ferencet, a nagybecskereki születésű első magyar NOB tagot. Szerbia először az 1912-es olimpiára delegált versenyzőket, szám szerint kettőt, ám egyik sem ért el számottevő eredményt. A következő olimpiát 1916-ban tartották volna meg, de amint tudjuk ekkor már kegyetlen, háborús játékokat játszottak az országok és nemzetek A világégést követő békediktátumban is kegyetlenül elbántak Magyarországgal és a magyar nemzettel A vesztesnek nem volt kegyelem Ami az egyik oldalon tragédiát okozott, az a győztesek oldalán területgyarapodást és eufórikus ünneplést vont maga után december 1-én Belgrádban ünnepélyes körülmények közepette bejelentették a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság(SZHSZ) megalakulását. A már a XIX. századtól egyre erősödő nemzetállami eszme bűvkörében leledző délszláv népek, eme rövid életű házassága kisebb-nagyobb változásokkal a XX. század kilencvenes éveinek elejéig, a véres délszláv polgárháborúkig maradt fenn. A trianoni békediktátummal az SZHSZ királysághoz Horvátország nélkül négyzetkilométer került lakossal, míg Horvátországgal együtt négyzetkilométer, lakossal. A délvidéki részekről 1918 és 1924 között 45 ezer magyar távozott, helyükre főleg közép-szerbiai, horvátországi és boszniai szerb telepesek érkeztek. Főleg a szórványban, Északnyugat-Bácskában, a közép-bánsági területeken és Újvidék területén volt tapintható a szerb lakosság térnyerése, de Szabadkát is telepes falvak láncolatával vették körbe. Szlavóniában és a Muravidéken is kb %-kal csökkent a magyar populáció számaránya. A délvidéki magyar közigazgatást felszámolták, helyükre szakképzetlen, de hűséges és megbízható, gyakran korrupt, főként szerb tisztviselői réteg került. Betiltották a magyar színházakat, magyar feliratú filmek vetítését, bevezették a cenzúrát, a

19 megbízhatatlan elemeket, a hűségesküt megtagadókat, minden vagyonuktól megfosztva, átdobták a határon. Leépítették a magyar iskolahálózatot, megszüntették a szabadkai magyar nyelvű tanítóképzőt is. Az agrárreform is hátrányos volt a magyar gazdák számára, korlátozták a magyarok földterületeit, természetesen a szerbek javára. A fenti negatív jelenségek mellett megindult a magyar sportolók kiszorítása a délvidéki sportegyesületekből. A sportbéli etnikai tisztogatás főleg a vegyes lakosságú területeken volt hangsúlyos. Ez a folyamat a magyarság térvesztése a sportklubokban a mai napig tart. Persze nemzetünket nem olyan fából faragták, hogy csak úgy félre lehessen állítani. Kitartó, kőkemény emberfajta a magyar, amely időről-időre megmutatja, hogy tehetsége, intelligenciája, munkabírása révén még az anyaországtól leválasztva is képes nemzetét becsülettel képviselni. Délvidéki magyarok a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Jugoszláv Királyság színeiben ( ) A kezdetek június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb terrorista golyója kioltotta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és felesége életét. Ezt a merényletet tartják a Nagy Háború közvetlen kiváltó okának. A lángba borult világ öt karikája darabokra tört és így az 1916-os, egyébként Berlinnek szánt, olimpiát sem rendezhették meg. Pierre de Coubertin-t, az olimpia atyját, is mozgósították és így csak a frontról írhatta üzenetét: Évszázados intézményt létesítettünk, s bármilyen elrettentőek is a mai körülmények, a történelem folyását megakadályozni nem lehet, mert az olimpizmus már befutott a történelembe. S a csatazaj elhalkulásával á a nemes versengésnek folytatódnia kellett A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1919-es Lausanne-ban megrendezett kongresszusán a belgiumi Antwerpenre bízta az 1920-as olimpia megrendezését. Fájó döntés volt ez Magyarország számára, hiszen a sorrendben hetedik ötkarikás játékok rendezési jogát előzetesen Budapestnek ígérték, annak elismeréséül, hogy Magyarország fontos szerepet játszott az újkori olimpiai játékok felélesztésében. Ráadásul a vesztes hatalmakat, Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Törökországot, Bulgáriát meg sem hívták, így összesen 28 nemzet képviselői hallgathatták a belga király megnyitó beszédét. Köztük az először szereplő délszláv küldöttség, pontosabban a jugó labdarúgó válogatottat alkotó 17 sportoló, akik még a nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos elve alapján igen szerényen szerepeltek. A nyár végi csehszlovákok elleni olimpiai debütálás bekerült a délszláv labdarúgás történelemkönyvébe. Ez volt a jugoszláv (akkor még Szerb-Horvát-Szlovén Királyság néven) labdarúgás történetének első válogatott mérkőzése (az utolsó ben Hollandia ellen), első olimpiai szereplése és egyben a csehszlovákok elleni 0-7 történetének legnagyobb arányú veresége. A vesztes csapatban nem volt magyar

20 nemzetiségű labdarúgó, többségében zágrábi illetőségű, horvát nemzetiségű játékosok alkották a keretet. A csehszlovák pofon után a vigaszágra került a jugoszláv gárda, ahol az olimpiai focitorna egyetlen Európán kívüli válogatottjával, Egyiptommal, nézett farkasszemet és 4:2-es vereséget szenvedett, így végül a 9. helyen zárt. A döntőbe a házigazda Belgium és a történetének szintén első mérkőzéseit játszó, bivalyerős Csehszlovákia jutott és a végül botránnyal a csehszlovákok levonulásával és diszkvalifikálásával - végződő sorozatot a házigazda nyerte, a jelentős bírói hátszélnek köszönhetően. Csak emlékeztetőül: a kor legjobb futballját játszó nemzetei: a magyar, az osztrák és a német nem lehettek jelen Antwerpenben A zombori elsők A következő ötkarikás seregszemlét, immár másodszor az újkori olimpiák történetében, Párizs rendezhette et írtunk ekkor és immár oldódni látszott a világháborús feszültség. A 44 ország több mint 3000 sportolója között már ismét ott voltak a magyarok. S bizony Trianon csak néhány kilométerre van a francia fővárostól nem csak anyaországi magyar színekben Az egykori Bács-Bodrogh vármegye székhelyéről, a parkok városából, Zomborból érkezett NAGY ISTVÁN (Stevan Nadj, ) aki a gazdag sporttradícióval rendelkező Nyugat-bácskai város birkózólegendájának számít még manapság is. A népszerű Pista 1903-ban született és 20 évesen már a jugoszláv birkózósport első olimpiai fellépőjeként (edzője az egykori MTK-s versenyző Hehn János volt) a félnehézsúly (akkor 82.5 kg) kategóriában küzdött, és először a későbbi bronzérmes finn Pellinentől, majd a francia Missett-től szenvedett vereséget és kiesett. A zombori Radnički kiválósága így elmaradt klubtársa, Nikola Grbić, eredményessége mögött (ő az ötödik helyen végzett középsúlyban). A félnehézsúly olimpiai bajnoka a svéd Westergren lett, megelőzve honfitársát, Svenssont, és a korábban Nagy Istvánt legyőző Pellinent. Zombor szülöttei között olyan hírességek vannak, mint az Aradon vértanúhalált halt Schweidel József honvéd tábornok, Herceg János az ismert író és két olimpiai bajnok, a kardvívó Gombos Sándor és a vízilabdázó Vértesy József. E két utóbbi sportember Magyarországnak hozott dicsőséget Amszterdamban, illetve Los Angelesben. SZENTGYÖRGYI GYÖRGY (Djuro Sentdjerdji, ) szintén a Ferencz-csatorna partján született 1900-ban ban magyar bajnoki címet nyert 400 m-es gyorsúszásban. Négy évvel később ő is a párizsi szerb-horvát-szlovén delegáció tagja volt, de a 400 m-es gyorsúszás előfutamából nem jutott tovább. Ha megemlítjük, hogy a döntőt Tarzan, azaz Johnny Weissmuller nyerte, legyőzve nagy vetélytársait, a svéd botrányhős Arne Borgot és az ausztrál csodagyereket Andrew