MUNKAANYAG. Babos Pálma. Ősi kerámiák. A követelménymodul megnevezése:

Átírás

1 Babos Pálma Ősi kerámiák A követelménymodul megnevezése: Kerámia-porcelán előképek értelmezése, anyagok- és segédanyagok alkalmazása, eszközök- és gépek használata A követelménymodul száma: A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT

2 ŐSI KERÁMIÁK Mi a legtermészetesebb mozdulata az olyan embernek, akinek először kerül agyag a kezébe? Összenyomja, ütögeti, bevágja, megszorítja, összesodorja, golyót vagy apró hurkát gyúr belőle. Ha megmutatják neki, hogyan kell helyesen egymás mellé illeszteni az agyagdarabokat, ezzel már rendelkezésére is áll az összes elképzelhető technológia, amit a szabadkézi eljárásokban felhasználnak... 1 Az agyag legjellemzőbb tulajdonsága a képlékenység. A képlékeny agyagot a nedves játékkártyalapokhoz hasonlíthatjuk. Minden kártyát átitatott a víz. A felületek közötti filmréteg okozza, hogy a korong alakú részecskék elcsúsznak egymáson. Ehhez hasonlóan csúsznak el egymáson az agyagrészecskék is, de aztán megtartják új helyzetüket 2 A képlékenység varázsát mindenki átélheti, aki kezébe vesz egy darab nedves anyagot. Nyomkodni, formálni kezdjük, és észrevesszük, hogy nyomásnak, nyújtásnak engedve az agyag megőrzi a formálás nyomait. Az agyag engedelmesen idomul kezünkben. Az agyag formálása, mintázása ősi kreativitásunknak ad lehetőséget. Mindenki képes megnyilvánulni agyagban, nagyon eltérő módon. Valahogy érezzük az ujjunkban, hogy régi ismerőssel találkozunk az agyag kézbe vétele alkalmával. Az agyaggal való tevékenykedés, formaalakítás szinte egyidős az emberrel. Az agyag égetés során átalakul, cserepesedik, és azzal a különös tulajdonsággal is rendelkezik, hogy időtálló. Az ősidőkben használt anyagok elkorhadtak, elrohadtak, elenyésztek. Bármilyen korú lelőhelyet tár fel egy régész, legnagyobb számban kerámiatöredékeket talál. 1 A vizuális- és tárgyi kultúra és nevelés válogatott bibliográfiája. Összeállította: Lakos György, MOME Könyvtára, korábban: Magyar Iparművészeti Főiskola Könyvtára, 2 Frank Hamer: The Potters Dictionary, Watson-Guptill Publication, New York,

3 1. ábra. Cserepek egy ásatáson A régészek számára a leletek jelentős információt nyújtanak az ott élt népek életmódjáról és életviteléről. Az agyag összetétele jellemző arra az adott földrajzi régióra, ahol bányászták és feldolgozták. A cserép töredékről leolvasható a készítés technikája. A történeti korokban az agyagot mindig kézzel készítették elő, és a tárgyakat kézműves technikával állították elő. Így láthatunk kézzel szabadon formált, korongozott, vésett, felrakott tárgyakat. Nézzük mikor és mivel kezdődött az agyaghasználat és a kerámiaművészet! Igyekszem a bőség zavarában egy átlátható rendet létrehozni. Egy olyan vázat, amire bárki a témában folytatott további elmélyülése során felépítheti az új tudását. A munkafüzet egy áttekintést ad az agyaghasználat kezdeteiről. ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET Tekintse át az agyaghasználat kezdeteit! Mikor és milyen szándékkal használta az ember először az agyagot? Milyen eszközöket fejlesztett ki az agyag megmunkálásához és a cserép kialakításához? SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM Tartalomjegyzék: 1. Történeti áttekintés 2. Őskőkor 2 3. Közép-kőkor

4 4. Újkőkor 1.Történeti áttekintés Semmi esetre sem szeretnék elveszni a különböző történeti korok nevei és korszakainak jellemzői között, mégis szükséges elhelyezni a kerámia őstörténetét az ember történelmében és kultúrtörténetében. Az emberiség fejlődésének leghosszabb szakasza a paleolitikum (őskőkor) volt, amit a mezolitikum (középső kőkor) majd a neolitikum (újkőkor) követett. Az Ősi kerámiák című munkafüzet az i.e körül kezdődő kőkor időszakának kerámia emlékeiről szól. A periódus kezdete jól behatárolható, mert a jégkorszak vége jelenti az új korszak kezdetét. Vége azonban nem határozható meg, mert a helyi adottságoktól függően nagy változatosságot mutat. Léteznek olyan népek, melyek a mai napig megőrizték kőkori kultúrájukat. Az emberiség történetében az ipari forradalmat megelőzően, a legnagyobb hatású átalakulása i.e és i.e között zajlott le. A korábban több tízezer éven át vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkozó társadalmak lassan áttértek a földművelésen és állattenyésztésen alapuló élelmiszertermelésre. Az életmódváltáshoz az éghajlatváltozás teremtette meg a hátteret. A hideg és száraz jégkorszaki klíma nedvesebbé és melegebbé vált. Az éghajlat megváltozásával gyökeresen átalakult a növény- és állatvilág. A mezőgazdasági forradalom jelentős változást hozott a településszerkezetben, a vallási életben, a társadalomban és a lakosság jelentős növekedését eredményezte. A földművelés egymástól függetlenül, egy időben több helyen jött létre. Az egymástól függetlenül kialakult kultúrák egymástól elszigetelten éltek. Mindegyik olyan neolit kultúráról elmondható, hogy agyaghasználók voltak, ahol a természeti és földrajzi viszonyok az agyag bányászatát, feldolgozását és égetését lehetővé tette. A paleolit kori ásatásokról nagy számban előkerülő kerámia lelet azt bizonyítja, hogy a nagy átmenet vagy neolit forradalom előtt vagyis a vadászatról földművelésre történő áttérés előtt már használták az agyagot. Az időbeli elkülönítés mellett csoportosíthatók az ősi kerámiák a témájuk szerint is. Léteznek figurális szobrok, melyek elsősorban állati és emberi alakot ábrázolnak és létezik az edény, ami valaminek a tárolására jött létre. Ez a füzet időben haladva ismerteti a kőkorszaki kerámia darabjait, ami nem más, mint az agyaghasználat kezdete és a kerámia születése az ember kultúrtörténetében. Időrendi sorrendben haladva a következő korszakokról beszélünk: 1. Paleolit korszak i.e előtt 2. Mezolítikum i.e i.e között 3. Neolitikum i. e után 3

5 1. Őskőkor, paleolit korszak i.e előtt A paleilitikum vége felé használták már az égetett agyagot, elsősorban emberi és állati figurák készítésére. Vénusz szobrocskák: Ruhátlan asszonyt ábrázoló kisméretű szobrocskák. Egyes testrészeket, a fartájat, a nemi szervet, a csípőt és a melleket erősen hangsúlyozták. A szobrocskák 29 ezer évvel ezelőtt a gravette-i kultúra idején jelentek meg, és igen sokféle anyagból, csontból, agancsból, mamutagyarból, kőből és agyagból készültek. A Vénusz szobrocskák a termékenység szimbólumai voltak. Mágikus erőt tulajdonítottak nekik, és rituális szertartásoknál használták azért, hogy befolyásolják jövőjüket, mivel tisztában voltak a termékenység jelentőségével. Ezekkel az első alkotásokkal próbáltak meg kapcsolatot teremteni a természetfeletti erőkkel. A szobrocskák az ember által legkorábban létrehozott művészeti alkotásoknak tekinthetők, melyek egyértelműen jelzik, hogy a Homo Sapiens szimbólumot használ a vallási rituálékon. A felső paleolitikum emberének szimbólumrendszerét a létért való küzdelem alakította. Az ábrázolások központjában a szexualitás és a termékenység kerül, abban a hitben, hogy így biztosíthatják a csoport fennmaradását. A híres Vénusz-szobrocskák igen nagy területről kerültek elő, és a hitvilág legjellemzőbb ilyen típusú alkotásaivá váltak. Az Atlanti partvidéktől egészen Oroszországig mintegy kétezer kilométeren keresztül nyomon követhetők az azonos formájú szobrocskák. A változatos anyagból készült figurák ugyanolyan jellegzetességeket mutatnak: nagyméretű mellet és túlhangsúlyozott fartájékot, elnagyolt fejet és végtagokat. A Vénusz-szobrocskák kisméretűek, általában 6-15 centiméteresek! A 2. ábrán a következő Vénusz-szobrocskák láthatók: Willendorfi Vénusz (Ausztriai, mészkőből), Cucuteni-Trypillian kultúra Vénusza (Románia, agyag), Des Rideuxból (Franciaország, mamutagyar), Savignanóból (Olaszország, zsírkő) 2. ábra. Az egymás mellett látható Vénusz szobrok hasonlóságot mutatnak 4

6 Az agyag tulajdonságával már a paleolit kor ősembere is megismerkedhetett. Azt az átalakulást biztosan megfigyelte és ismerte, hogy az agyag tűzben egészen megváltozik és cseréppé alakul. A kiszárított apró figurát tűzben kiégették. Ez a tevékenység már keramikus munka, mert az anyagot állagában változtatták meg. Az agyagfiguráknál a cél valamilyen gondolat közlése volt. Tűzben kiégetett agyagszobrocskát már a fazekasmesterség megjelenése előtt készítettek. Ez az jelenti, hogy a keramikus tevékenység nem az edénykészítéssel vette kezdetét. A keramikus tevékenység az égetett agyagszobrocskák készítésével kezdődött el. A Dél-Morvaországi A Dolní Věstonice-i Vénusz néven ismertté vált lelet kora, a meghatározás szerint i. e ezer évre tehető. A szobrocskát 1925-ben találta Karel Absolon feltáró csapata a morvaországi Dolni Věstonice és Pavlov közötti őskori lelőhelyen. A sárga agyagból és mamut-csonthamuból gyúrt, 11,5 cm. magasságú figura nem véletlenül égett ki, hanem készítője akaratából. Ezt bizonyítja, hogy további 33 égetett agyag figura, vagy annak töredéke került elő ezen az ásatáson, melyek női alakot vagy állatot ábrázolnak. A Dolni-Věstonicei Vénusz ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint a többi kőből, csontból, fából faragott szobrocska. 3. ábra. Dolní Věstonice-i Vénusz A paleolit ember számára a nagyvadak jelentették a prédát a vadászataik során. Az állatábrázolásaiban mindig nagyvadakat jelenítenek meg. Ebben a lelet együttesben van még néhány égetett agyagfigura is, ami mutatja a mintázás és szobrászi kifejezésmód kifinomultságát. Tudatosan különbséget tesz az állatok között, a közlés érdekében. Az új táplálék tárolásához új eszközre volt szükség. Olyan anyag után kellett nézni, amely könnyen elérhető, könnyen megmunkálható, és erre a célra a legkézenfekvőbb az agyag volt. A cserépedény készítés gondolatáig nem jutottak el, mert nem volt rá szükségük. 5

7 3. Középső kőkor, mezolítikum i.e i.e között Ez az átmenet időszaka. Általánossá vált az agyagszobor készítés. 4. Újkőkor, neolítikum i. e után Kialakul a fazekasság, az emberiség számára az egyik legfontosabb mesterség. Megmarad mellette a figurakészítés is. A kettő ötvözetéből jött létre a figurális díszítésű edény. A fazekasság a neolitikumban alakult ki és terjedt el. Az első fazekas tevékenységre az i.e. 7. évezred közepéről származó lelet a bizonyíték. Ekkor alakult ki az agyagművesség. A legkorábbi földművelő kultúrák Közel-Keleten jöttek létre, amit 5 nagy területre osztanak: Anatólia, Irán, Mezopotámia, Szíria-Libanon, Palesztina. A földművelő kultúrákban a megtermelt termények hozták létre az edény igényét. A gabona tárolása és az étrend megváltozása szükségessé tette a tároló- és főzőedények kialakulását. Korábban kőből faragott, kicsiszolt edényeket használtak, ami formai szempontból az első agyagedények előképe volt. Az agyag formálása bizonyos készséget és esztétikai érzéket kíván. Az edény formálását végző személy keze alatt alakul ki a tárgy. A formálás egyedi technikájából adódóan nincs két egyforma darab. A technikai szabadság ellenére nagymértékben érvényre jutnak korlátok is. Egyes közösségnek jellegzetes saját formái és díszítőmintái alakultak ki. Vagyis létrejön a típus és a stílus. A régészeti kutatások számára az agyagművesség volt az alapja egy-egy közösség, tér- és időbeli meghatározásának. A kultikus élet tárgyai ebben a korszakban minden kultúrában készültek, és az égetett figurakészítés minden társadalomban jelen volt. Ennek megfelelően e két témáról különkülön érdemes szót ejteni: Edény Figura 6

8 Az első edény emlékeket Anatóliában és Iránban találták. I.e. 7. évezredben. Ezek az égetett agyag edények dísztelenek. A letelepedett ember földjét művelve és állatait gondozva, a belőlük szerzett élelmet már nem tudta azokkal az eszközökkel és edényekkel tárolni és elkészíteni, amelyek eddig a rendelkezésére álltak. Ez az igény szülte a cserépedény gondolatát, amely tűzben születik és tűzben használható. A megváltozott életformának megfelelően a neolitikumban egyre nagyobb mennyiségben termeltek gabonaféléket. Ezekből készítették a darát és a lisztet. Olyan anyag után kellet nézni, ami könnyebben elérhető és könnyen megmunkálható. Sokféle forma hozható létre belőle, így több célra használható. Ez az új igény teremtette meg a fazekasmesterséget. Az agyag volt a legmegfelelőbb anyag a felmerült funkciókhoz. A leletek tanulmányozása során kirajzolódik, hogy Anatóliában jelentkezett először a cserépedény és a fazekasság mestersége. Először csak mesterség szintjén készültek az edények, szigorúan a feladatnak megfelelően, gabonatárolás vagy főzés feladatára. Anatólia (a mai Törökország ázsiai része) területén alakultak ki az első nagy kerámia kultúrák. A leghíresebb falu ezek közül a Catal Hüyük. A leletek intenzív agyaghasználatra mutatnak. A házakat vályogtéglából, vagy döngölt agyagfallal építették. A Közel Kelet neolitikus kultúráit időben messze megelőzi és a legfejlettebb szintet mutatja. A házakat szárított agyagból készítették. A kápolnákból domború agyag falplasztikák, agyagból mintázott bikafejek és az anyaistennőt ábrázoló terrakotta szobrocskák kerültek elő, a lakóházakból állat- és emberalakos szobrocskák. Az agyagedények formái a fa és fonott kosárformákat másolja. Az alapanyagként durva homokkal kevert agyagot használtak. Az egymásra helyezett agyaghurkákat kézzel összedolgozták, az edény belső feléhez egy lapos fadarabot tartottak, ez volt az üllő, és kívülről egy falapátkával ütögették az edényfalat, hogy tömörebbé és vékonyabbá váljon. Díszítetlen kerámia edényeket találtak. 4. ábra. Az agyaghurkából, vagy szalagból felrakott edény készítésének technikája 3 3 Kardos Mária: Primitív fazekasság, Népművelési Propaganda Iroda, című könyv felhasználásával 7

9 Az agyagból formált szobrok a termékenység istennőit ábrázolják vagy a bikakultusz megnyilvánulásai. A fazekasság kezdetének helyszínén, Anatóliában a két legjelentősebb figurális lelet egy festett bikafej és a női szobrok. A női szobrok az anyaistennőt ábrázolják ülő helyzetben. 5. ábra. Catal Hüyük A neolitikumban az agyagtárgyakat kézzel formázták, de így, fazekaskorong nélkül is nagyon változatos alakúak keletkeztek. A kultikus és a halotti szertartásokhoz használt tárgyak igen vékony falúak. Az edények dísze általában geometrikus, egyenes vonalakból álló alakzat például háromszög, rombusz, spirál, vagy farkasfog alakú. A díszítés technikája lehetett színezés, pontozás, bekarcolás, ujjal benyomkodás. A bekarcolt díszítőelemhez néha fehér festék is járult, ami kiemelte a mintát az edény sötét hátteréből. Létezik egy köztes terület, egy nehezen besorolható tárgytípus, ami edény és figura is egyben. A neolitikum időszakában születnek az ember formájú urnák, és az állat alakú edények. Gyönyörű darabokat találtak Magyarországon az ásatások során a Kőrösi Kultúrához tartozó falvakban. A kor szobrászata igen jelentős a Duna mentén, és a Balkánon. Legtöbbször az ülő istenanyát ábrázolják, kifejezéstelen arccal, jellegtelen fejjel. A szobrok is egységes stílusjegyeket viselnek magukon, és nagyban különböznek a paleolitikum művészetétől. Az alakok stilizáltak és szinte mértani ábrázolásúak. A természet geometrikus díszítőelemekben jut kifejezésre. Az ábrázolásban a vadállatok helyett a háziállatok jelennek meg a megváltozott életformához igazodóan Az újkőkori szobrok többsége agyagból készült, a bekarcolt minták pedig ruhákat, ékszereket vagy tetoválást ábrázolnak. Az önálló művészeti alkotásoknak nem gyönyörködtetés volt a szándékuk, hanem a létfenntartással, a mindennapi élettel összefüggő szerepük volt. A vallási élet, a hitvilág vetületeként maradtak ránk. Jellemző a kőkori figurális alkotásokra, hogy mindig csak egyetlen alakot mutatnak be. Nagyrészt női istenséget megszemélyesítő szobrok. Később alakult ki a rituális célokra készített speciális formájú vagy díszítésű edény. Az un. sírkerámia például kicsinyített mása volt a használati edénynek, vagy annak egy díszítettebb módosulata. 8

10 6. ábra. A centeri ember alakú arcos urnák a sírban talált elrendezésben 4 Összefoglalás: A neolit forradalom következtében, a vándorló, vadászó életmódról a letelepedésre, a földművelésre és az állattarásra való áttéréssel született meg az igény, illetve a szükség az élelem tárolására. Erre az igényre az ember válasza az edény volt. A magyar nyelvben a szakma elnevezése is ennek az edénynek a nevéből ered: fazekasság. A kerámia kezdetét, a fazekasság születésének első leleteit az anatóliai leletekből láthattuk. Általánosságban elmondható, hogy formai szempontból a kezdetek szerte a világon nagy hasonlóságot mutatnak. Az edények forgástestszerűen jöttek létre, úgy, hogy az alátét, amin álltak, szakaszosan voltak forgatva. Gyakori forma Európától Amerikáig a kerek aljból indított négyszögletes szájjal záró fazék típusa. 4 Nemzeti Múzeum honlapjáról: időpontja: További részletek: Ember alakú agyagurnák 9

11 7. ábra. Kézben formált edény valószínűleg étel és ital tárolására készült i.e i.e között Szudánban t 5 Az edények alja többnyire gömbölyű, a stabilitást az aljára ragasztott gyűrűvel érték el. Az alsó gyűrű magasságának növelésével formavariációkat hoztak létre. 8. ábra. Ez a Ban Csiang edény az i.e. 100 körül készölt Kínában 6 5 Trustees of the British Museum, a képet a British Museum képszolgáltatása bocsátotta rendelkezésemre. Megrendelés szám: FI

12 A legkorábbi rendeltetésű edény a fazék, mely egyetlen lelőhelyről sem hiányzik. Leggyakoribb a gömbszerű formának a felezésével és módosításával létrehozott forma. A magasság, szájnyílás mérete, ívek és arányok hozzák létre azt a típust, amely egy-egy neolit kultúrának a sajátja. A tárgyak tanúsága szerint a neolit kori fazekas számára a tárgynak a használhatóságán kívül a szépség is fontos volt. A korsók alapformái is ugyanabból a gömbszerű formából erednek, mint a fazekak. Legkezdetlegesebb alakjai a kis nyílással ellátott gömbök. Területenként eltérő módon, és különböző arányban a gömbformát egy nyakkal megemelték. Ez az első olyan edényforma, mely két alapforma összekapcsolódásából jött létre, mely a későbbi időkben sok speciális célt szolgáló edénytípusnak jelentett kiindulást. A tál a harmadik olyan funkcionális edénytípus, mely szintén a gömb bizonyos metszetéből származott. Mivel lapos formáról van szó, a fazekasnak sokkal kisebb a játéktere. A formát záró száj kidolgozása és formálása jelent variációs lehetőséget. 9. ábra. Halaf-stílusú tál a Mezopotámiából i.e. 5. évezredből 7 A fazék, korsó és a tál, három olyan alaptípus, ami a legtöbb neolitikus leletben jelentkezik. Minden más rendeltetésű edény ezekből származtatható. 6 Trustees of the British Museum, a képet a British Museum képszolgáltatása bocsátotta rendelkezésemre. Megrendelés szám: FI Trustees of the British Museum, a képet a British Museum képszolgáltatása bocsátotta rendelkezésemre. Megrendelés szám: FI

13 Évezredek során az edények díszítésének számos fajtája alakult ki, melyek jelentős része a neolitikumban gyökerezik. A díszítő eljárások között nem lehet időrendi sorrendet vagy fejlettségi szint szerinti besorolást, rangsort felállítani. Területenként nagy változatosságot mutatnak. A legelső jelek melyeket az edényeken díszítő szándékkal elhelyeztek az ujjbenyomás, vagy a körömbenyomásos díszítés volt. Ezek a kezdeti lépések jelzik magának a díszítő szándéknak a megszületését, melyek a belőle kifejlődő díszítőeljárások szempontjából döntő jelentőségűek. A díszítmények elhelyezésének is kialakult rendje volt, amit éppúgy díszítés típusnak tekinthetünk, mint a formák típusait. A díszítések típusai az alaki sajátosságokhoz hasonlóan az egyes kultúrák térbeli és időbeni behatárolását is segíti. A fazekaskorong az ember első feltalált gépe. A tárgyak tanúsága szerint a korong a neolit korban került használatba, de időpontot nem lehet meghatározni, i.e ie között alakult ki. A korong nem egyszeri feltalálás eredménye, hanem lassú fejlődés során alakult ki. 10. ábra. Az egyiptomi festményrészletek a különböző korongolási technikákat mutatja Előzménye a lapos tálban, vagy kagyló formán elkezdett felrakás volt, amikor az alsó tálat vagy kagylót a földön könnyen forgatták, hogy az agyaghurkákat össze tudják dolgozni. Az ábrán látható afrikai fazekasnő ma ezzel a technikával készíti fazekait. A kép jobboldalán, a háttérben jól látszik, hogy a frissen formált edények alján még rajta van a tál, melyen forgatta a tárgyat a felrakás során. A fazekas mellett balra van kikészítve a friss agyag. 11. ábra. afrikai fazekasnő napjainkban 12

14 Valószínűnek tartják, hogy Mezopotámiában fejlődött ki először a korongozás technikája, de dél-európai, egyiptomi, és kínai eredet is lehetséges. Kőből készített fazekas korongot a mezopotámiai Úr városában találtak (a mai Irak területén), i.e. 4. évezredből. Ez a korai korong lassan forgott, amit vagy lábbal, vagy kézzel mozgattak. Elsősorban az agyagszalagból felrakással készítettek tárgyakat vele. A kézzel mozgatott korong meggyorsította a munkát. A kézi korong használatáról fennmaradt egy kis egyiptomi mészkő szobrocska, amit ha összevetünk, a mai costa-ricai fazekas eszközével láthatjuk, hogy szinte semmit nem változott. 12. ábra. A kézi korong használata Nagy hatékonysággal lehetett vele dolgozni a korábbi kézi alakításhoz képest. A neolitikus időszakban a fazekas korong használata széles körben elterjedt. A lassú forgású korong megnövelte a munka hatékonyságát a kézzel épített edénykészítéshez képes. A korai korongok valószínűleg nehezen forogtak és elsősorban a felrakott edények készítésére használták. Az egyiptomi sírok falfestményei megőrizték a mesterségek ábrázolását. A következő képsor egy sírkamra falán található sorozat része, ami pontosan illusztrálja az edénykészítés munkafázisait. 1. Az agyagot taposással átgyúrják. 2. A fazekasműhelyben a kemence közelében dolgoznak. 3. Két fazekas korongon edényt formál. A bal oldali zsinórral levágja a kész csésze formájú edényt, a jobb oldali az edény peremét alakítja ki. A két fazekas közül a ruházat alapján - az egyik valószínűleg nő. Az ábrán jól megfigyelhető az Egyiptomban használt korong típus. 4. Kiszedik a kemencéből az edényeket, az egyik fazekas adogatja az edényeket a másiknak. Feltételezhető a forróság a kemence közelében mert a szereplők nem viselnek ruhát. 5. A kiégetett edényeket két vállon függesztett fonott kosárban elszállítják. 13

15 13. ábra. Egyiptomi fazekasok A gyors forgású korong megjelenése jelentette a következő nagy ugrást a hatékonyságban. A lendkerék feltalálása után alakult ki a gyors-forgású korong és alkalmazása tette lehetővé a nagyobb forgási sebességet és a folyamatos alakítási, formázási munkát. Az a munka, ami korábban napokig esetleg hetekig is eltartott, a korongozás technikájával néhány percre csökkent. A gyorsforgású korong nem szorította ki a kézzel, agyaghurkákból való felépítés módszerét. A korongot a felépítéshez is használták és használják a mai napig a fazekasok. Hatalmas tárolóedényeket készítenek ezzel a technikával Közel-Keleten és Ázsiában a mai napig. 14. ábra. Afgán fazekas a felrakás ősi technikájával hozza létre hatalmas edényeit napjainkban A kerámia központú virágzó neolitikus kultúrák hanyatlásnak indultak és közülük sok eltűnt. Az eltűnés okait nem lehet pontosan tudni, csak sejtésekre és feltételezésekre hagyatkoznak a kutatók. A kerámiaművészet kezdetét jelentő és kibontakozásának helyet adó dél-nyugat ázsiai területekről azonban a kereskedelem és a vándorlás útján az ismeret továbbterjedt, a folytonosság nem szakadt meg. Az agyaghasználat szinte egyidős az emberrel. Ez a füzet elsősorban a kerámia kezdetével foglalkozik, aminek kritériuma az égetés során bekövetkező cserepesedési folyamat, ami végeredményben az égetett kerámiát jelenti. Nem tértem ki az égetetlen agyagfigurákra és reliefszerűen falra mintázott jelekre. 14

16 15. ábra. Égetetlen bölényplasztika a Pireneusokban a Le Tuc d Audoubert barlangból Az égetetlen agyag szobrokat még nem tarthatjuk kerámiának, hanem az agyag nyújtotta plasztikusság felismerésén alapuló kreativitás megnyilvánulásának, valamint az ember kifejezésvágyának anyagban történt lenyomatainak. Az agyag és annak módosult rokon anyagai, vagy különböző származékai a mai napig velünk vannak. Elég végignézni és átgondolni saját lakásunk tárgyait. A szokásos virágcserép, tetőcserép és porcelánkészlet mellett, számtalan helyen használják a kerámiát. A fürdőszoba, mosdó szaniter termékei, a villanyoszlopokon látható szigetelőporcelán, az elektromos biztosíték külső burkolata, vagy az autóban használatos gyertyaburkolat, mint- mind ebbe az anyagcsoportba tartoznak. Most következzen néhány példa az agyag sokoldalú használatára és az ember kultúrtörténetében betöltött szerepére. Agyagból készült az első pecsételő i.e. 3. évezredben, a Sumer Birodalomban. Célja a puha agyagtégla égetés előtti bélyegzése volt Ezt megelőzően a téglákat kézzel írott jellel látták el. Mérete. 13 x 13 x 10 cm 16. ábra. Sumer pecsételő 15

17 Az első sorozatgyártás i.e. 221-ie. 210-ből való. Az egyesített Kína első császárával, Qin császárral együtt temették el a terrakotta hadsereget, amit Qin Hadseregként is említenek. Mind a 8099 életnagyságú katonának egyedi és megkülönböztethető arca van, különböző magasságuk és arcvonásaik. A terrakotta katonákat kiválasztott katonák után mintázták. A figurák azonos pózban állnak. Magasságuk 183 és 195 cm között változik, aszerint, hogy milyen pozíciót töltenek be a hadseregben. A hadsereg közelítő becslés szerint 8000 harcosból, 130 harci szekérből, 520 lóból, és 150 lovassági lóból, hivatalnokokból, akrobatákból és zenészekből áll. 17. ábra. Qin Hadsereg A legkorábbi ismert szótár ezen a képen látható kétnyelvű sumer akkád szótár, ami az i.e. 2. évezred elejéről származik. A szótár 24 agyagtáblája többek között felsorolja a tengeri és szárazföldi közlekedési eszközöket, a növények, állatok és csillagok neveit. 16

18 18. ábra. Sumer-akkád szótár A Babilóniai matematika emlékei ékírásos agyagtáblákon jelenek meg. Míg az egyiptomi matematikusok a sérülékeny papiruszra jegyezték le ismereteiket, addig a babiloniak több ezer, különösen ellenálló agyag lapra, ékírással rögzítették tudásukat. Az i.e közötti időszakban a törtszámokról, algebráról, a másod- és harmadfokú egyenletekről szóló táblák, rögzítették Pithagoras tételét. 19. ábra. Agyagtáblára rögzített matematikai tételek 17

19 Az agyagot építőanyagként évezredek óta használja az ember. Ebben a líbiai faluban a házakat vastag agyagfallal építik. Itt az agyag a legkézenfekvőbb építőanyag. Mindenütt megtalálható és könnyedén formálható belőle kiváló hőszigetelő, napon szárított vályogtégla. Összefoglalás 20. ábra. Agyagtéglából épített falu Líbiában Az emberiség hosszú fejlődéstörténetében a művészet viszonylag fiatal jelenség. Az ember által készített első szerszámok mintegy évvel ezelőtt keletkeztek, az eddigi ismert legkorábbi művészeti alkotások pedig kb éve, az őskőkor (paleolitikum) vége felé, az utolsó jégkorszakban jöttek létre. Utána az ember kultúrtörténetének folyamatos szereplője az agyag. TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. feladat Könyvtárban és internetes böngésző segítségével keressen tipikus őskori kerámiákat, és tanulmányozza a következő szempontok szerint: Mikor készülhetett? Milyen technikával készülhetett? 2. feladat 18

20 Gyűjtsön példákat a neolitikus edényekről. Csoportosítsa őket az edények alaptípusai szerint: fazék, tál, korsó. Figyelje meg a használat és az edények formai kialakításának összefüggéseit! 3. feladat Látogasson el a Magyar Nemzeti Múzeum Kelet és Nyugat határán- A magyar föld népeinek története c. kiállítására! Figyelje meg a lakóhelyek, tárgyak, eszközök kialakítása és az életmódváltozás közötti összefüggéseket! A kiállításról itt tájékozódhat: Kelet és nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Kr. e Kr. u. 804-ig) 19

21 ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Foglalja össze a Vénusz szobrocskák jellemzőit! Milyen céllal készítették őket? Mikor és hol készítették őket? Mi a jellemző formai kialakításukra? 2. feladat Foglalja össze a korong technikai fejlődését! Melyik az a három neolitikus edény alaptípus, melyből minden más rendeltetésű edény származott? 20

22 MEGOLDÁSOK 1. feladat A Vénusz szobrocskák a neolitikum jellegzetes kultikus szobrai. Szinte mindegyik neolitikus kultúrában megtalálható. A termékenység szimbólumai, kisméretűek, 10-15cm esek. Sokféle anyagból készítették, így találtak mészkő, mamut agyar, kő, agyag csont, fa. Formaalakítására a hangsúlyos mell és far rész jellemző, a fej és végtagok elnagyoltak. 3. feladat Kézben formálás, lassú forgású korong, gyors forgású korong, Fazék, korsó, tál 21

23 IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Frank Hamer: The Potters Dictionary, Watson-Guptill Publication, New York, 1975 A vizuális- és tárgyi kultúra és nevelés válogatott bibliográfiája. Összeállította: Lakos György, MOME Könyvtára, korábban: Magyar Iparművészeti Főiskola Könyvtára, Kardos Mária: Primitív fazekasság, Népművelési Propaganda Iroda, 1978 AJÁNLOTT IRODALOM Kalicz Nándor: Agyagistenek, Corvina kiadó, 1970 Dr Göran Burenhult: Az első emberek, Officina Nova, 1995 Dr Göran Burenhult: A kőkori világ, Officina Nova, 1995 Domanovszky György: A kerámiaművészet kezdetei, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,

24 A(z) modul 013-as szakmai tankönyvi tartalomeleme felhasználható az alábbi szakképesítésekhez: A szakképesítés OKJ azonosító száma: A szakképesítés megnevezése Keramikus Porcelánfestő és -tervező asszisztens A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám: 10 óra

25 A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP / A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 1085 Budapest, Baross u. 52. Telefon: (1) , Fax: (1) Felelős kiadó: Nagy László főigazgató