dr. Tomori Erika KIEGÉSZÍTÉS AZ ÉRTÉKPAPÍRJOG ÉS A TŐKEPIAC SZABÁLYOZÁSA évi KIADÁSÁHOZ március 1.

Átírás

1 dr. Tomori Erika KIEGÉSZÍTÉS AZ ÉRTÉKPAPÍRJOG ÉS A TŐKEPIAC SZABÁLYOZÁSA évi KIADÁSÁHOZ március 1.

2 Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 Az értékpapírok fogalmának Ptk.-beli módosítása... 3 Az értékpapírok nyomdai előállítása szabályozásának változása A nyilvános forgalomba hozatal szabályaiban történt változások Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozáshoz kapcsolódó változások A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozás büntetőjogi vetülete A piaci visszaélések megakadályozásának szabályozása a befektetési alapkezelési tevékenységgel összefüggésben Az elektronikus ügyintézés A befektetési vállalkozások szabályozásával kapcsolatos változások A befektetési vállalkozások informatikai rendszerének védelme A panaszkezelés A javadalmazási politika A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásával kapcsolatos változások

3 BEVEZETÉS Az Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása című jegyzet ( Jegyzet ) júliusi lezárása óta több ponton módosult a tőkepiacra vonatkozó belföldi jogi szabályozás, így a jelen Kiegészítő Jegyzet - hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül - megkísérel átfogó képet adni a legfontosabb változásokról egyrészt annak érdekében, hogy az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek a módosításokkal megismerkedhessenek, másrészt pedig hogy a tőkepiaci vizsgákra felkészülők az ismeretek megszerzéséhez megfelelő segítséget kapjanak. A jelen összefoglaló azonban nyilvánvalóan nem helyettesítheti a jogszabályok elolvasását, értelmezését, értékelését. AZ ÉRTÉKPAPÍROK FOGALMÁNAK PTK.-BELI MÓDOSÍTÁSA Az értékpapírok magyar jog szerinti fogalmát - az értékpapírjog magánjogi részét a jogalkotó által kialakított, a Ptk. 1 megalkotására vonatkozó elképzelései szerint - maga a Ptk. alkotta. A Ptk. ennek értelmében lépett hatályba március 15-ével úgy, hogy abban átfogó módon, akár technikai kérdésekre is kitérve teljeskörű szabályozást nyert az értékpapírok megjelenése, előállítása, az értékpapír előállítási formájának változása, esetleges átalakítása is. Tekintettel azonban arra, hogy emiatt a Tpt.-ben 2 és a régi Ptk.-ban 3 szereplő szabályokat egy helyre csoportosították és egységesen a Ptk.-ban helyezték el, az lett volna indokolt, hogy a Ptk. hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre, illetve módosításra kerüljenek a Tpt.-nek azok a rendelkezései, amelyek átkerültek a Ptk.-ba. Sajnálatos módon azonban erre nem került sor, és ennek okán párhuzamos szabályozás alakult ki: a dematerializált értékpapírokra, illetve az okirati formájú értékpapírok dematerializálttá történő átalakítására vonatkozó rendelkezések mind a Ptk.-ban, mind pedig a Tpt.-ben szerepelnek. A két jogszabályban szereplő, ugyanazon életviszonyokat érintő párhuzamos szabályozás megszüntetésére azonban a jogalkotó nem azt a megoldást választotta, hogy a Tpt. immár feleslegessé vált rendelkezéseit a Tpt.-ből törölte, hanem január 1-jével a Ptk.-beli értékpapír szabályozásból vett ki a Tpt.-ben is helyet kapó párhuzamos szabályokat. Ezzel a módosítással a Ptk. értékpapírokra vonatkozó részének számos technikai jellegű előírása törlésre került, különösen a dematerializált értékpapírokra vonatkozó szabályok, amelyeket a Tpt. nem csupán korábban, hanem a Ptk. hatályba lépését követően is rögzített. A módosító törvény a fenti változások ellenére deklaráltan egyensúlyt szeretne fenntartani az értékpapírok magánjogi és tőkepiaci szabályozásában, különös figyelemmel arra, hogy az értékpapírok alapvető polgári jogi jellemzőinek a Ptk.-ban a helyük. A változásnak az az eredménye, hogy az értékpapírok Ptk.-beli szabályrendszere, a Hatodik Könyv Ötödik Részének szerkezete teljes egészében megváltozott: a felépítés úgy módosult, hogy míg a korábbi szabályozás a valamennyi értékpapírra irányadó közös rendelkezések összefoglalása után az értékpapírok megjelenési formáitól függő speciális szabályokat tartalmazta egyrészt az okirati formában előállított, másrészt a dematerializált értékpapírokra vonatkozóan, addig az új Ötödik Rész megszünteti a szabályozás differenciáltságát: a szabályozás az értékpapír fogalmával, alaki legitimációs hatásaival kezdődik, és ezt követik az átruházás és a semmissé nyilvánítás szabályai évi V. törvény a polgári törvénykönyvről évi CXX. törvény a tőkepiacról évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről 3

4 Megváltozott az értékpapír fogalmi megközelítése is. Szemben azzal a korábbi nézőponttal, amely az értékpapír lényegét a magánjogi tartalmán keresztül, az értékpapír által megtestesített jogviszonyra utalva adta meg, az új szöveg az értékpapír megjelenési formáit helyezi előtérbe. Az új Ptk. által bevezetett ún. nyitott értékpapír-fogalom nem változott, továbbra is biztosítja a lehetőséget a piac igényeinek megfelelően az olyan, jogszabályban nem nevesített értékpapírok kibocsátására, amelyek megfelelnek a Ptk. által az értékpapírokkal szemben támasztott általános alaki és formai követelményeknek. A szabályozás újdonsága és érdeme, hogy kiemeli: okirati formát akár az egyedileg, akár a sorozatban kibocsátott értékpapírok ölthetnek, míg dematerializált csak a sorozatban kibocsátott értékpapír lehet. Az értékpapír típusát tekintve a Ptk. legújabb szövege a korábbi szabályozást ismétli, amikor úgy rendelkezik, hogy okirati formában akár névre szóló, akár bemutatóra szóló értékpapír kibocsátható. Újdonság viszont, hogy a dematerializált értékpapírokat névre szólónak minősíti. A módosított szabályozásból hiányzik az, hogy milyen aktusokkal és milyen időpontban jön létre az értékpapírban foglalt jogosultság/kötelezettség, szemben a Ptk. egyértelmű rendelkezésével, amely a kibocsátás jogi aktusához kötötte az értékpapírban foglalt jogok keletkeztetését. Nem változtak az olyan, az értékpapírra mind a régi, mind az új Ptk. szabályai szerint irányadó alapvető intézmények, mint a kifogáskorlátozás, a kibocsátás hibájának jogkövetkezményei, az okirati formában előállított értékpapírok átruházására illetve az alaki legitimációra vonatkozó szabályok. A módosítás következtében a dematerializált értékpapírok keletkezésére, a nyomdai úton előállított értékpapírok dematerializált értékpapírokká történő átalakítására, illetve a dematerializált értékpapírok nyomdai úton történő átalakítására vonatkozó szabályok egyértelműen a Tpt.-be kerültek és egységesen a Tpt.-ben szerepelnek. A Ptk. szóhasználata pontosításra került annak érdekében, hogy terminológiája a közjegyzői törvényhez igazodjon, így különbséget tesz az értékpapírok semmissé nyilvánítására irányuló közjegyzői eljárás és az értékpapírok fizikai megsemmisítése között. A Ptk. fenti módosításai január 1-jével léptek hatályba. Az új szabályokat a hatályba lépést követően keletkezett jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. 4 A Ptk. hatályba lépését, március 15-ét követően, de január 1-jét megelőzően kibocsátott értékpapírokra pedig az új Ptk. normaszövegét kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt kibocsátott értékpapírokra pedig - a Ptk. hatálybalépését követően is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezései, azaz a régi Ptk. alkalmazandó. A Magyarországon forgalomba hozott pénzügyi eszköz esetében tehát normatív szempontból azt, hogy mi minősül értékpapírnak, a Ptk. rendezi. A március 15-ével hatályba lépett és január 1-jével módosult Ptk. rendelkezései az értékpapírok és a tőkepiac szabályozási-szerződési környezetére is meghatározóak. A Ptk. az értékpapír fogalom meghatározásakor alapvetően normatív szabályozást alkalmaz, tehát meghatározza azokat a jellemzőket, amelyek teljesülése esetén az adott jognyilatkozat értékpapírnak minősül, szemben a régi Ptk.-val, amely esetében - a Ptk.-beli normatív szabály mellett - speciális jogszabályok kifejezett értékpapír-minősítése is szükséges volt az értékpapír minőség elnyeréséhez. 4 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 4

5 Ez továbbra sem jelenti azt, hogy a korábban - a régi Ptk. szabályozásának megfelelően - külön jogszabályban szabályozott értékpapírokra vonatkozó rendelkezések megváltoztak vagy hatályon kívül kerültek volna. Azok továbbra is élnek, a változás annyi, hogy ezek mellett új, nem szabályozott, ún. atipikus értékpapírok is létrehozhatók. A Ptk. módosulását, január 1-jét követően kibocsátott értékpapírokra a Ptk. legújabb szabályai 5 alkalmazandók. (A jelen Kiegészítő Jegyzet részletesen csak a hatályos szabályokat tárgyalja.) Eszerint az értékpapírok fogalma jogi szempontból több elemből tevődik össze: a) az értékpapír a kibocsátó egyoldalú jognyilatkozata, b) az értékpapír valamilyen jogosultságról szól, c) az értékpapír jogszabály - azaz külön jogszabály vagy maga a Ptk. - által meghatározott kellékekkel rendelkezik (kellékszigor), d) értékpapír okirati formában papír alapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt, más módon létrehozott rögzített nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) állítható elő, e) az okirati formában előállított értékpapír egyedileg vagy sorozatban kibocsátott, míg a dematerializált értékpapír csak sorozatban kibocsátott értékpapír lehet, f) az értékpapírban foglalt jogosultságot megtestesíti, így azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet, g) az értékpapír több típusú lehet: ga) az okirati formájú értékpapírt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - - bemutatóra vagy - névre szólóan lehet kiállítani, míg gb) a dematerializált értékpapír névre szól h) az értékpapír átruházható, átruházása - az átruházási jogcím mellett - ha) okirati formájú - bemutatóra szóló értékpapír esetén - egyszerű birtokátruházással, - névre szóló értékpapír esetén - forgatmánnyal és birtokátruházással, hb) dematerializált formában előállított értékpapír esetén - értékpapírszámla terheléssel, -jóváírással történik, i) az értékpapírból eredő jogok gyakorlására jogosult ia) okirati formában előállított - bemutatóra szóló értékpapír esetén a birtokos, - névre szóló értékpapír esetén az a birtokos, akit a megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol, ib) dematerializált formában előállított értékpapír esetén az, akinek az értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják (alaki legitimáció), j) az értékpapírt nem átruházás útján szerző jogosult a jogszerzését igazolhatja, k) az okirati formájú bemutatóra szóló, és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló értékpapír átruházásával, valamint a dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett (értékpapírjogi hatályú átruházás), 5 Ptké

6 l) az értékpapír kötelezettje az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnő kifogásokon kívül a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapul (kifogás-korlátozás), m) az értékpapír által megtestesített kötelmet nem szünteti meg az, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg, n) az okirati formában előállított értékpapírok közjegyző általi semmissé nyilvánítása eredményeként az értékpapírhoz nem fűződnek értékpapírjogi joghatások, o) lehetőség van eltérő szabályozásra. Ad a) Az értékpapír egyoldalú jognyilatkozat Az értékpapír tehát kötelmet keletkeztet (a szabályozása a Ptk.-ban is a Kötelmi jogi Könyvben helyezkedik el), azonban nem szerződés, nem többoldalú jogügylet. Az értékpapír azon kevés, a Ptk. által szabályozott egyoldalú jognyilatkozatok közé tartozik, amelyek a Ptk. szerint kötelezettséget keletkeztetnek. Bár a Ptk. hatályos szövege nem tartalmazza, arra továbbra is igaz, hogy az értékpapír nem azáltal kerül kibocsátásra és nem azáltal testestesít meg követelést, hogy azt a kibocsátója csupán kiállítja (legyártja), hanem azáltal, hogy azt a kibocsátó kötelezettségvállalás céljával (a) okirati formájú értékpapír esetén a jogosult birtokába adja, (b) számítógépes jel formájú értékpapír esetében a jogosult értékpapírszámláján jóváírja. Az értékpapír kibocsátásához szükséges tehát egyrészt az, hogy a kötelem két szereplője - a jogosult és a kötelezett - között a kötelem létrejöjjön, másrészt, hogy az értékpapír azért kerüljön a jogosult birtokába, mert azt a kötelezett az ő számára kötelezettségvállalás céljával adja át, tehát legyen a kötelezettségvállalásnak jogcíme. Ad b) A Ptk. szerint az értékpapír valamilyen jogosultságról szól A Ptk. szabályozása e körben alapvető újdonsággal szolgál: egyrészt a régi Ptk.-val szemben, amely meghatározta, hogy értékpapír mely jogviszonyról állítható ki, a Ptk. ezen része korlátozást nem tartalmaz, másrészt még azt sem írja körül, hogy az értékpapírban foglalt jog követelésként, dologi jogként stb. értelmezendő-e. A régi Ptk. szabályozása alapján értékpapír alapjogviszonya a) pénzkövetelés, vagy b) tagsági viszonyból eredő jogosultság, vagy c) dologra vonatkozó tulajdonjog vagy más jog lehetett. Ennek megfelelő volt a régi Ptk. alapján az értékpapírok szabályozása: a jogszabály által jelenleg is szabályozott értékpapírok közül pénzkövetelésről szól a váltó, a csekk, a kötvény, a jelzáloglevél, a kincstárjegy, a letéti jegy, és a befektetési jegy; dologra vonatkozó tulajdonjogról és zálogjogról szól a közraktári jegy; míg tagsági viszonyból eredő jogosultságot testesít meg a részvény. (Bizonyos, jogszabály által egyébként nevesített értékpapírok alapjogviszonya e korábbi hármas tagolás szerint sem feltétlenül definiálható, ilyen pl. a kárpótlási jegy.) A Ptk. hatályba lépésével és a módosítás után az értékpapírok lehetséges alapjogviszonyát jogszabály nem korlátozta, az a kibocsátó által az értékpapírban meghatározott kötelezettségnek felel meg. A Ptk. legújabb szövege úgy rendelkezik, hogy az értékpapír jogot testesít meg. Tekintettel az értékpapíroknak a gazdaságban betöltött szerepére, illetve a hatályos jogunk által már nevesített értékpapírokra, ezen jog nem a Ptk. által alkalmazott fogalomként, hanem általános jogosultságként, kötelemként értelmezendő, tehát jogosultságot egy szolgáltatás követelésére és kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére. 6

7 Ad c) A kellékszigor A régi Ptk. szerint csak az minősült értékpapírnak, aminek kiállítását (kibocsátását) és ebben a formában való megjelenítését jogszabály lehetővé tette. Ennek megfelelően minden esetben jogszabály tartalmazta az adott értékpapír kibocsátásának és az adott formában való megjelenítésének a lehetőségét. Ez a szabályozás a Ptk. hatálybalépésével alapvetően megváltozott: március 15-ét követően az értékpapír minőséghez nem szükséges, hogy az adott pénzügyi eszközt értékpapírként külön jogszabály nevesítse. Arra azonban - a normatív szabályozás következtében - továbbra is szükség van, hogy az adott pénzügyi eszköz megfeleljen a Ptk. itt tárgyalt előírásainak. Ilyen kötelező elvárás, hogy csak az minősül értékpapírnak, ami tartalmazza a jogszabályi kellékeket. A kellékeket, vagyis azokat a tartalmi elemeket, amelyeket az adott értékpapíron fel kell tüntetni, egyrészt az egyes értékpapírokról szóló jogszabályok sorolják fel, másrészt azon értékpapírok esetében, amelyeket jogszabály nem nevesít, és amelyeknek kellékeit így külön jogszabály nem határozza meg, maga a Ptk. sorolja fel. Ezek: a) a kibocsátó neve és címe, b) az, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül, c) az értékpapír által megtestesített jogosultság, d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén da) az értékpapír-sorozat megjelölése, db) a sorozat értékpapírkódja és dc) a sorozatba tartozó értékpapírok darabszáma, e) a kibocsátás helye és időpontja, f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírása. Bármelyik - akár külön jogszabály által nevesített értékpapírok esetében az adott jogszabály által, külön jogszabály által nem nevesített értékpapírok esetében pedig a Ptk. által meghatározott - kellék hiánya azt eredményezi, hogy a kiállított eszköz, okirat nem lesz értékpapír, és így átruházásához, az annak alapján történő igényérvényesítéshez sem kapcsolódnak a Ptk. által előírt jogkövetkezmények. Ad d) Az értékpapír megjelenési formái Bár az értékpapír egyoldalú jognyilatkozatként kötelmet keletkeztet, ahhoz, hogy az átruházással megvalósuló piaci szerepét be tudja tölteni, dologi, az ingóságokra jellemző tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Ezt a dologiasodást a szabályozás részben azzal éri el, hogy az értékpapír kötelező fizikai megjelenítéséről rendelkezik: az értékpapírt valamilyen formában elő kell állítani, amin a kellékek is feltüntethetők. Az értékpapír mint különleges jószág a technika fejlődése folytán már nem csupán papír, azaz (a) okirat lehet, hanem a (b) jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszesség, számítógépes jel 6, ún. dematerializált értékpapír is. Az előállítás szempontjából tehát a Ptk. különbséget tesz az okirati formájú és a számítógépes jel formájú (dematerializált) értékpapírok között. Az okirati forma egyedi értékpapírok esetében eredeti okirati kiállítást jelent, míg sorozatpapírok esetében nyomdai előállítást, az erre vonatkozó, a Jegyzetben kifejtett szabályok betartásával. A dematerializált értékpapírok a befektetési vállalkozások által vezetett ún. értékpapírszámlákon kerülnek nyilvántartásra, nyomdai úton nem állíthatók elő. 6 Tpt

8 Az értékpapírszámla egy olyan nyilvántartás, amelyen a számlavezető a számlatulajdonos számára nyilvántartja a számlatulajdonost megillető értékpapírokat. Az értékpapírszámlára a Ptk. fizetésiszámla szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a számlán az értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra. 7 Annak érdekében, hogy az ilyen értékpapírok tartalma, kellékei is ellenőrizhetők legyenek, a kibocsátó köteles elhelyezni a központi értéktárnál (jelenleg a KELER) a dematerializált értékpapír sorozatról (azaz a számítógépes jelről) kiállított egy darab okiratot, amely az értékpapírok egyedi azonosításához szükséges kellékeket - például: sorszám, tulajdonos neve, eredeti aláírás - természetesen nem tartalmazza. A magyarországi kibocsátású, nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok esetében a dematerializáció ma már kötelező: a Tpt. szerint január 1-jétől - az állampapírok kivételével - nyilvánosan kizárólag dematerializált értékpapírok hozhatók forgalomba, és a korábban még okirati formában kibocsátott, nyilvános forgalomban volt értékpapírokat is december 31. napjáig át kellett alakítani dematerializálttá. A Ptk. 8 még egy megkötést tartalmaz: a nyilvánosan működő részvénytársaság - azaz az olyan részvénytársaság, amelynek részvényeit a Ptk. szerinti tőzsdére bevezették - részvényei (ideértve az ideiglenes és a zárt körben forgalomba hozott részvényt is) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. Szintén a Tpt. előírása, hogy ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról - a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei kivételével - utóbb nem rendelkezhet. Ad e) Az egyedi és a sorozatpapír előállítása A Ptk. meghatározza, hogy egyedi illetve sorozatpapír milyen előállítási formájú lehet, és ennek kapcsán megkülönbözteti az egyedi és a sorozatpapírokat. A sorozatban kibocsátott értékpapír a Tpt. szerint az az értékpapír, amelyik az alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket több azonos, egymással egyenértékű részre (névérték) osztva testesíti meg, és ebből következően az értékpapír-sorozat az azonos előállítású, azonos jogokat megtestesítő értékpapír egy meghatározott időpontban forgalomba hozott teljes mennyisége, illetve az eltérő időpontban forgalomba hozott értékpapírok valamely későbbi időpontban azonos jogokat megtestesítő teljes mennyisége. Az az értékpapír, amelyik nem sorozatban kibocsátott ún. egyedi értékpapírnak minősül. A hatályos szabályok szerint - az egyedi értékpapír kizárólag okirati formát ölthet, míg - a sorozatban kibocsátott értékpapír akár okirati, akár dematerializált formában előállítható. Ad f) Az értékpapír dologi jellege Azzal, hogy az értékpapír az általa megtestesített követelést átruházhatóvá teszi, biztosítja, hogy az értékpapír dologként, ingóságként viselkedhessen. Ennek következtében rögzíti a Ptk., hogy az értékpapír - bár jogosultságról szól - testi tárgyként viselkedik: az értékpapírban foglalt jog gyakorlása, az arról való rendelkezés kizárólag az értékpapír birtokában, az értékpapír által lehetséges. E szabálynak megfelelően, amennyiben egy értékpapír nem kerül dematerializálásra, és fizikai valójában mégsem fellelhető, úgy az abban foglalt jogok, kötelezettségek teljesítése megtagadható, és az abban foglalt jogok átruházására, megterhelésére sincs jogi lehetőség. E szabály értelmében tehát amennyiben pl. egy váltót a jogszerű birtokosa elveszíti, mindaddig 7 8 Ptk. 6:398. Ptk. 3:214. 8

9 nem tudja igényét bírósági úton érvényesíteni, amíg vagy a váltó meg nem kerül, vagy a közjegyző az értékpapírt megfelelő eljárás során meg nem semmisítette (lásd: az értékpapírok semmissé nyilvánítását). Ad g) Az értékpapírok átruházhatóság szerinti típusai Az okirati formájú értékpapírok esetében az átruházhatóság szempontjából a törvény elvi szinten megkülönbözteti a névre és a bemutatóra szóló értékpapírokat. A Tpt., illetve a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás megakadályozásáról szóló jogszabályok alapján azonban ma új magyarországi kibocsátású sorozatpapír kizárólag névre szólóan állítható ki. A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír onnan ismerhető fel, hogy az vagy nem is tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír kötelezettje nem kizárólag a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni. Az értékpapír szövege is ezt tükrözi: pl. Ezen értékpapír bemutatóját/birtokosát esedékességkor megilleti a [ ]. (pl. az értékpapír névértéke és kamata). Ha az okirati értékpapírt úgy állítják ki, hogy az tartalmazza a jogosult megnevezését és nem szerepel rajta olyan kikötés, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni, az értékpapír névre szól. Bár az új Ptk. a dematerializált értékpapírt nem sorolta be a klasszikusnak számító bemutatóra szóló/névre szóló kategóriákba, hanem új minőségként, dematerializált értékpapírként szabályozta az átruházhatóság szempontjából, a Ptk január 1-jei módosításával visszatért a korábbi koncepció, és ma a dematerializált értékpapírt a Ptk. névre szóló értékpapírként szabályozza, feltehetőleg azon gondolatmenet eredményeként, hogy a dematerializált értékpapír nyilvántartására szolgáló értékpapírszámla névre szól. Ad h) Az értékpapír átruházhatósága Az értékpapír átruházhatóságának kimondása biztosítja az értékpapírok forgalomképességét, azt, hogy az értékpapírok a forgalomban dolog módjára tudnak viselkedni. Az értékpapírok átruházásának technikája, módja az értékpapír előállítási formájától (okirati forma vagy számítógépes jel), valamint az értékpapír típusától (okirati forma esetén bemutatóra vagy névre szóló) függ. Az értékpapír átruházása természetesen nem ok nélkül történik, emiatt az átruházás érvényességéhez - az általános polgári jogi szabályoknak megfelelően - az átruházás technikája mellett szükséges az átruházásra irányuló jogcím is. Az okirati formában kiállított bemutatóra szóló értékpapírok átruházása az értékpapír birtokának átruházásával, egyszerű átadásával történik. Az okirati formában kiállított névre szóló értékpapírok átruházásához az értékpapír hátoldalára vezetett ún. forgatmány és az értékpapír birtokának átruházása szükséges. Tekintettel arra, hogy az okirati értékpapír kellékeit az értékpapír előlapján tüntetik fel, és a kellékek között névre szóló értékpapírok esetén szerepel az első jogosult meghatározása, így a névre szóló értékpapírok hátoldala szolgál a forgatmányok (átruházó nyilatkozatok, más néven hátiratok) elhelyezésére. Az átruházó nyilatkozat főszabály szerint három elemből áll: tartalmazza (a) az értékpapír átruházásának szándékát, (b) azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák (a forgatmányos neve), valamint (c) az átruházó (forgató) aláírását. Ennek alapján az általános átruházó nyilatkozat szöveg a következőképpen szokott szólni: Ezt az értékpapírt (részvényt, kötvényt) az előlapján feltüntetett valamennyi joggal együtt átruházom [a megszerző neve] részére. [Az átruházó aláírása] A névre szóló értékpapírok mind ún. teljes, mind pedig ún. üres forgatmánnyal átruházhatók. A forgatmány teljes -nek minősül akkor, ha abban a forgatmány mind a 9

10 három fenti eleme szerepel, azaz az mind az átruházás szándékát, mind a forgatmányos nevét, mind pedig a forgató aláírását tartalmazza. Ezzel szemben a forgatmány üres akkor, ha a forgatmányból a forgatmányos neve és/vagy az átruházás szándéka hiányzik, így abból az új jogosult neve nem derül ki (a forgató aláírása minden esetben kelléke a forgatmánynak) pl.: Ezt a részvényt átruházom... részére. [Az átruházó aláírása] Ha a forgatmányból a forgatmányos neve és az átruházás szándéka is hiányzik, úgy az átruházó puszta aláírása az értékpapír hátoldalán szintén az értékpapír üres forgatmánnyal történő átruházásának minősül. Jó tudni ugyanakkor, hogy a forgatmánynak nem kelléke az átruházó nyilatkozat keltezése vagy sorszámozása. Az üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír átruházható a) egyszerű átadással, vagy b) a forgatmány kitöltésével, vagy c) a forgatmány kitöltése nélkül, és újabb teljes vagy üres forgatmánynak az értékpapírra történő rávezetésével. A névre szóló okirati formájú értékpapírok esetében fontos szabály, hogy az első jogosult nevének az értékpapír előlapján szerepelnie kell, és az értékpapír átruházásához legalább az első jogosultnak az értékpapír hátoldalán szereplő aláírása (legalább üres forgatmány) szükséges. A Ptk. lehetőséget ad arra, hogy - amennyiben erre jogszabály felhatalmazást ad - a kibocsátó a névre szóló értékpapírban szereplő írásbeli nyilatkozatával az értékpapír forgatmány útján való átruházási lehetőségét kizárja, ezt nevezzük negatív rendeleti záradéknak. (Pl. váltó esetében: Fizetek e váltó alapján xy-nak, de nem rendeletére [...].) Amennyiben az értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz, az értékpapír értékpapírjogi joghatással nem, hanem csupán az engedményezés hatályával ruházható át. A dematerializált értékpapírok átruházására az átruházó értékpapírszámlájának terhelése és az értékpapír megszerzőjének az értékpapírszámláján való jóváírása, azaz értékpapírszámlák közötti művelet útján kerül sor. Ad i) Az alaki legitimácó Az értékpapírok esetében az ún. alaki legitimáció érvényesül: e szabály alapján az jogosult az értékpapírból származó jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére, akit az értékpapír alakilag a következő szabályok szerint igazol. Az értékpapír előállítási módjától és típusától függően az értékpapír a következő személyeket igazolja harmadik személyekkel szemben: a) A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén az értékpapírból eredő jogok gyakorlására az jogosult, akinek az értékpapír a birtokában van. b) Az okirati formában előállított névre szóló értékpapír esetében az a birtokos jogosult az értékpapírból eredő jogok gyakorlására, akit az értékpapíron a - fentiek szerinti - megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol. c) A dematerializált formában előállított értékpapír esetén az jogosult az értékpapírból eredő jogokat gyakorolni, akinek az értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják. Hangsúlyozandó, hogy az alaki legitimációs szabály nem teremt jogcímet az értékpapír megszerzésére. Ezen szabály alapvetően a piac biztonságát szolgálja: ahhoz, hogy jóhiszemű harmadik személyeknek ne kelljen hosszas kutatást végezniük azzal kapcsolatban, hogy az értékpapír alapján jogosultnak látszó személy tartalmilag, jogcím szerint rendelkezik-e az értékpapírban meghatározott joggal, a jogszabály elegendőnek látja az értékpapír formai ellenőrzését. Szintén az értékpapír alaki legitimációs hatásának következménye, hogy az értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban 10

11 rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba. Amennyiben tehát az értékpapír jóhiszemű jogosultját az értékpapír a fenti szabályok alkalmazásával, alakilag megfelelően igazolja, úgy az értékpapír kötelezettje ezen jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír tartalma szerint köteles helytállni; igaz ez arra az esetre is, ha az értékpapír kibocsátása komoly hibában szenved, még akkor is, ha az értékpapír esetleg nem is került kibocsátásra, vagy a kibocsátás érvénytelen ügylet eredménye. Ugyanígy az értékpapír jóhiszemű jogosultja az értékpapír tartalma szerint érvényesítheti az értékpapírból eredő jogosultságát akkor is, ha az értékpapír korábbi átruházásának vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha ez a jogcím egyéb hibában szenvedett, például érvénytelen vagy hatálytalan volt. Ad j) A jogosult személyének nem átruházás útján történő változása Az értékpapír jogosultjának személye nem csak átruházás útján változhat. Megváltozik a jogosult személye pl. öröklés vagy jogutódlás, esetleg házassági vagyonközösség megosztása esetén is. Mivel ilyen esetben az értékpapír nem kerül átruházásra, az okirati formájú névre szóló értékpapírokat ilyenkor nem forgatják, illetve a dematerializált értékpapírokat nem transzferálják az új jogosult értékpapírszámlájára. Emiatt erre az esetre a Ptk.-nak speciális szabályokat kell tartalmaznia. Bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén - mivel az átruházáshoz a jogcímen kívül egyéb jognyilatkozat nem szükséges - ez a kérdés külön nem igényel rendezést. Névre szóló okirati formájú értékpapír esetén, ha a jogosult személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult köteles igazolni a jogszerzését. Az ilyen jogosultat az értékpapír hátoldalára vezetett forgatmányi láncolat attól függően igazolja, hogy a nem átruházás útján történő jogszerzését mennyiben tudta igazolni. Ha pedig jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére (ilyen pl. részvény esetében a kibocsátó igazgatósága 9, mely a jogosult változását a jogszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán - a jogváltozást igazoló okirat megjelölése mellett - átvezeti), az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát. Ebben az esetben is érvényesül az alaki legitimáció: a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja. A jogosultváltozásnak pl. a részvénytársaság igazgatósága általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi. Ha dematerializált értékpapír esetében változik meg a jogosult személye, azonban a jogosult változására nem átruházás útján kerül sor, az új jogosult kérheti a korábbi jogosult számlavezetőjét, hogy számára a dematerializált értékpapírt transzferálják (ezesetben tehát nem az értékpapírszámla öröklődik ). Ehhez az szükséges, hogy a jogosult a jogszerzését a korábbi jogosult számlavezetője számára igazolja (pl. hagyatékátadó végzéssel, öröklési perben hozott ítélettel stb.). Ad k) Az értékpapírjogi hatályú átruházás Bár az értékpapír dologi jellemzőkkel bír, az értékpapírok átruházásának különlegessége, hogy itt nem érvényesül a polgári jogban egyébként általános nemo plus juris elve, amely szerint senki nem szerezhet több jogot annál, mint amennyivel az átruházó rendelkezett. Az értékpapírok esetében ugyanis - a teljes alaki legitimáció érvényesülése folytán - az okirati formájú bemutatóra szóló, illetve negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló, valamint a dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog 9 Ptk. 3:

12 átszáll az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az értékpapírban rögzített jogokkal. Eszerint amennyiben az értékpapír szabályszerűen átruházásra kerül, az új jogosultra nem az átruházó által bírt, hanem az értékpapírból kitűnő jogok szállnak át. E szabály miatt fontos, hogy az értékpapírból kitűnjön valamennyi, az értékpapír által biztosított jog. Ezt a rendelkezést megerősíti a Ptk. egy másik szabálya is, amely szerint akire értékpapírt értékpapírjogi hatállyal ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Ha azonban a névre szóló okirati formájú értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz, úgy az átruházás joghatása nem a fenti értékpapírjogi átruházási joghatás lesz, hanem engedményezésnek fog minősülni, aminek az a jelentősége, hogy a kötelezett - az engedményezés szabályai szerinti - kifogásokat érvényesíthet a jogosulttal szemben, és jogszerzésére az általános polgári jogi szabályok érvényesülnek. Ad l) A kikfogáskorlátozás Az értékpapír alapján kötelezett személy a jóhiszemű jogosulttal szemben csak azokra a kifogásokra hivatkozhat, amelyek az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnnek, és nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapul (kifogás-korlátozás). A kifogás-korlátozás tehát nem valamennyi jogosulttal, hanem kizárólag a jóhiszemű jogosulttal szemben érvényesül: ha pl. az értékpapír első jogosultja tudja, hogy az értékpapír érvénytelen ügylettel került forgalomba és azért ellenszolgáltatást sem teljesített, nem számolhat azzal, hogy számára a kötelezett az értékpapír tartalma szerint teljesítsen, mivel ilyen esetben a kötelezett felhozhatja a nem jóhiszemű jogosulttal szembeni személyes viszonyán alapuló kifogásokat. Ad m) Az értékpapírba foglalt kötelmet nem szünteti meg, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg A Ptk. legújabb szövegének új, üdvözlendő szabálya, hogy kimondja, nem szünteti meg az értékpapír által megtestesített kötelmet az, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg. Ez a pozitív szabály hosszú ideje bizonytalanságot kiváltó helyzetet szüntet meg. Tekintettel arra, hogy a kötelmi jog általános szabályai szerint a kötelem megszűnik akkor, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, a követelésről kiállított értékpapírok esetében - például egy kötvény kibocsátó általi visszavásárlása során - kérdés volt, hogy a visszavásárolt kötvényt automatikusan be kell-e vonni ezen általános szabály eredményeként. Bár az értékpapírokkal kapcsolatos általános ismeretek, illetve az értékpapírok dologi jellege ennek ellentmondott, az új tételes szabály egyértelművé teszi, hogy ilyen esetben a kötelem nem szűnik meg, a kibocsátó nem köteles az értékpapírt bevonni, hanem azt egyrészt - mint saját magával szembeni követelést és tartozást - nyilvántartja, másrészt pedig jogosult azt speciális rendelkezés hiányában akár továbbértékesíteni is. Ad n) A közjegyzői semmissé nyilvánítás A Ptk. tartalmi hiányosságot pótol akkor, amikor szabályozza az okirati formában előállított értékpapírok semmissé nyilvánításának jogkövetkezményét. Ha ugyanis az okirati formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül vagy oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, úgy nyilvánvalóan nem tudja betölteni gazdasági rendeltetését, illetve nem tudja teljesíteni a vele szemben a Ptk. által támasztott elvárásokat. Indokolt, hogy ilyen esetben az értékpapír - jogszabályban rendezett eljárás keretében - semmissé legyen nyilvánítva (lásd a Jegyzetben az értékpapír semmissé nyilvánítása részben). 12

13 Az eljárás jogkövetkezménye, hogy a semmissé nyilvánított értékpapírhoz nem fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni. Ad o) Eltérő szabályozás Bár a Ptk. megkísérli átfogóan rendezni az értékpapírok fogalmát, tudomásul veszi, hogy egyes értékpapírjaink szabályozását a Ptk.-t meghaladó terjedelemben és szabályozási tárgykörben más jogszabály, pl. nemzetközi egyezmény is szabályozhatja. Jelenleg pl. nemzetközi egyezmény vonatkozik Magyarországon is a váltóra 10 és a csekkre 11. Ezen nemzetközi egyezmények az adott értékpapírra a Ptk.-tól eltérő szabályokat is tartalmazhatnak. Jogi szempontból tehát értékpapírnak kizárólag a fentiek szerint meghatározott jószágok, okiratok vagy számítógépes adatok minősülnek. Az értékpapír jelleget nem az értékpapírok előállítása, a nyomdatechnika, a biztonság, a különleges fizikai kezelés szolgáltatja, mégcsak nem is a gazdaságban betöltött szerep, a közgazdasági funkció, hanem kizárólag a jogi szabályozásnak való megfelelés. AZ ÉRTÉKPAPÍROK NYOMDAI ELŐÁLLÍTÁSA SZABÁLYOZÁSÁNAK VÁLTOZÁSA Az értékpapírok nyomdai előállításának szabályozásával kapcsolatos változás, hogy a nyomda köteles biztosítani az általa korábban előállított értékpapír és értékpapírszerű okirat utánnyomását a korábbival azonos megjelenéssel, azt jelenti, hogy azonos vagy az engedélyezettnél erősebb okmánytechnikai védelemmel, azonos látható színekkel, valamint a cégnév- és embléma kivételével azonos grafikával köteles ennek eleget tenni. Az a szabály nem változott, hogy az értékpapír előállítására kizárólag a kibocsátó adhat az értékpapírnyomdának megrendelést, továbbá, hogy a nyomda köteles az általa gyártott értékpapírt azonosításra alkalmas impresszummal ellátni és az azonos jogokat megtestesítő értékpapírokat mindig azonos kivitelben kell előállítani. A NYILVÁNOS FORGALOMBA HOZATAL SZABÁLYAIBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása A Ptk. a jogi személyek szabályai között úgy módosult, hogy bár a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nem hozhatóak nyilvánosan forgalomba, kivétel azonban ez alól a szabály alól az az eset, ha a részvénytársaság a működési forma megváltoztatásáról határozott. Ez a módosítás a piaci igényeket szolgálja. A korábbi rendelkezés ugyanis nem tette lehetővé, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság a részvényeit nyilvánosan hozza forgalomba. Mivel pedig nyilvánosan működő részvénytársaság csak zártkörűen működő részvénytársaságból jöhet létre, és ennek feltétele, hogy részvények nyilvános forgalomba hozatalára is sor kerüljön, szükség volt a szabályozás pontosítására Genfben, június 7-én megkötött váltójogi egyezmények Genfben, március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények 13

14 Hiányt pótolt a szabályozás 12 amikor rendezte a zártkörűen működő részvénytársaság működési formája megváltoztatása - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtti - bejegyzésére irányuló eljárást. Eszerint a zártkörűen működő részvénytársaság a működési formájának megváltoztatására irányuló változásbejegyzési kérelmét - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtt - a működési formája megváltoztatásáról hozott döntésének meghozatalát követő 30 napon belül is benyújthatja a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság a benyújtott iratok megfelelősége esetén a változást a cégjegyzékbe bejegyzi, azonban - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetéséig - a változás időpontját (hatályát) nem tünteti fel. A bejegyzett adatokat a cég cégkivonata nem tartalmazza, azonban a cégmásolatban feltüntetésre kerülnek. A bejegyzéstől számított 1 éven belül - a cég részvényei tőzsdei bevezetésének igazolására - a cég köteles - a tőzsde igazolása a részvények tőzsdei bevezetéséről, és - a kibocsátás helye szerint illetékes hatóság által jóváhagyott, az értékpapír nyilvános kibocsátásához szükséges tájékoztatót (összefoglalót) [és idegen nyelvű tájékoztató (összefoglaló) és jóváhagyás esetén azok hiteles magyar nyelvű fordítását] a cégbírósághoz benyújtani. Az iratok szabályszerű benyújtása esetén a cégbíróság - további vizsgálat nélkül - 3 munkanapon belül a cégjegyzékbe bejegyzi a fenti adatok változásának időpontját (hatályát), azzal, hogy a bejegyzés napja a fenti igazolásban meghatározott, a részvények tőzsdei bevezetésének időpontja, ezen adat hiányában vagy ellentmondásos adatok esetén a változás időpontja (hatálya) a bejegyzés napja. A gyakorlat igényeit szolgálja az a szabály, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság a fenti bejegyzések közötti időszakban is nyújthat be változásbejegyzési kérelmet. A nyilvánosan működő részvénytársaság már bejegyzett adatait a cégbíróság a fenti bejegyzéskor az időközben történt változásokkal jegyzi be, kivéve, ha a cég az időközbeni változásokra tekintet nélkül kéri a nyilvánosan működő részvénytársaság adatait hatályosítani. Ha a cég 1 éven belül nem igazolja a részvényei tőzsdei bevezetését, a cégjegyzékbe bejegyzett adatokat a cégbíróság automatikusan meghozott végzéssel az 1 éves határidő lejártának időpontjával a cégjegyzékből törli. Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalával kapcsolatos szabályok egy további lényeges ponton változtak: tekintettel arra, hogy a tőkepiaci befektetők az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalához készített tájékoztató tanulmányozása során nem mindig fordítanak kellő figyelmet a kockázatokra való figyelmeztetésre, a Tpt. új rendelkezése 13 előírja, ha az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából fokozottan, illetve kiemelten kockázatos, a forgalmazó és a kibocsátó, az ajánlattevő - vagy az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését, illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációt kezdeményező személy - köteles ennek a tájékoztató elején, valamint kereskedelmi kommunikációjában feltűnő módon történő feltüntetésére, a vonatkozó arányszám egyidejű bemutatásával. Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor minősül fokozottan kockázatosnak, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében a tervezett kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén felüli összege meghaladja a kibocsátó saját tőkéjét, hitelintézetek esetében a saját tőke tízszeresét évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 52. Tpt. 38. (4)-(4b) bekezdés 14

15 Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor kiemelten kockázatos, ha a) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója kevesebb mint egy éve működik, vagy b) a kibocsátó, az ajánlattevő, vagy az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését, illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációt kezdeményező személy és a forgalmazó felelőssége a tájékoztatóval kapcsolatosan nem egyetemleges, vagy c) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében a tervezett kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén felüli összege meghaladja a saját tőke kétszeresét, hitelintézetek esetében a saját tőke hússzorosát. A PIACI VISSZAÉLÉSEK MEGAKADÁLYOZÁSÁT BIZTOSÍTÓ SZABÁLYOZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VÁLTOZÁSOK A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozás büntetőjogi vetülete Mivel hatályba lépett Magyarországon a - közvetlenül alkalmazandó - uniós rendelet a piaci visszaélésekről 14, július 1-jétől változott a Tpt.-nek a bennfentes kereskedelemre, és a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó fejezete. A piaci visszaélésekről szóló rendelettel összefüggésben, a tagállamok a piaci visszaélések visszaszorítására, megakadályozására kötelesek az uniós szabályozással összhangban álló büntetőjogi szankciókat is kilátásba helyezni, emiatt a Btk. módosítására is sor került. 15 Eszerint aki a) bennfentes információ felhasználásával saját vagy más nevében a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, ügyletkötésre megbízást ad, megbízást visszavon vagy módosít, ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, b) a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást vagy másokat a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet kötésére, ügyletkötésre vonatkozó megbízás adására, visszavonására vagy módosítására, ajánlat rögzítésére, visszavonására vagy módosítására hív fel, vagy bír rá, a bennfentes kereskedelem bűntettét követi el, ami miatt szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés ennél súlyosabb, ha a bűncselekményt pl. pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként követik el, vagy ha a bűncselekménnyel érintett ügylet vagy ügyletek, megbízás vagy megbízások, ajánlat vagy ajánlatok abszolút értéke különösen nagy vagy ezt meghaladó értékű. Bűncselekmény nemcsak a bennfentes információ felhasználása, hanem annak jogosulatlan közzététele is: eszerint aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon, bennfentes információt illetéktelen személynek vagy személyeknek átad, szabadságvesztéssel büntetendő Az Európai Parlament és a Tanács április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban: Btk.) /A.,

16 A Btk. tiltja a tiltott piacbefolyásolást is: ennek megfelelően aki a) olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, b) pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, vagy c) a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntettet követ el, és emiatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az is, aki a) haszonszerzés céljából nagy nyilvánosság előtt olyan információt közöl vagy híresztel, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, vagy b) a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve tőkebefektetés eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír. Súlyosabb büntetésre számíthat, aki ezt a bűncselekményt pl. pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealapkezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként követi el. Ezek a rendelkezések alkalmazandók a piaci visszaélésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott azon ügyletekre és eszközökre is, ha az ügylet, a megbízás, az ajánlat vagy a magatartás a pénzügyi eszköz vagy az azonnali árutőzsdei ügylet árára, árfolyamára vagy értékére hatást gyakorol. A fenti szabályok alkalmazása szempontjából vezető állású személynek a) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, b) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye vezetésére kinevezett személy, és c) minden olyan személy számít, akit a gazdálkodó szervezet alapszabálya, alapító okirata vagy társasági szerződése ilyenként határoz meg. A piaci visszaélések megakadályozásának szabályozása a befektetési alapkezelési tevékenységgel összefüggésben A piaci visszaélések megakadályozása körében a Kbftv. 16 szabályozása is támogatni kívánja az uniós szabályozás elvárásait. Ennek megfelelő új szabály, hogy nem jelenti az évi XVI. törvény a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 16

17 üzleti titok sérelmét az 596/2014/EU rendeletben 17 és annak kiegészítő jogszabályaiban meghatározott, a piaci visszaélés megelőzését és felderítését szolgáló bejelentési kötelezettség teljesítése a befektetési alapkezelők részéről sem. AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hatósági eljárásaiban az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokban jelentős változások álltak be. Az nem változott, hogy az MNB mint pénzügyi felügyeleti hatóság és az általa felügyelt intézmények közötti kapcsolattartás meghatározott esetekben elektronikus úton történik. Ezek között vannak olyan eljárások, amelyekben kötelező az elektronikus kapcsolattartás (lásd az 1. számú mellékletet), míg más, a jogszabályban meghatározott eljárásokban az elektronikus út igénybevétele lehetőség (lásd a 2. számú mellékletet). Mindkét ügycsoportba tartozó ügyekben azonban nemcsak az MNB tv.-re 18, hanem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény előírásait is alkalmazni kell. Ha az MNB az elektronikus ügyintézését január 1-jét megelőzően nem vállalja, december 31-ig az elektronikus kapcsolattartásra az MNB tv. korábbi, december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK SZABÁLYOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS VÁLTOZÁSOK A befektetési vállalkozások informatikai rendszerének védelme Pontosításra került a Bszt. 19 is. Azt már korábban is előírta, hogy az alapvető befektetési szolgáltatási tevékenységet végző befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató köteles kialakítani a tevékenysége ellátásához használt informatikai rendszer biztonságával kapcsolatos szabályozási rendszerét, valamint gondoskodik az informatikai rendszer kockázatokkal arányos védelméről, és hogy a jogszabály által előírt követelményeknek való megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a tanúsítási eljárás - általános forgalmi adó nélkül számított - maximális díjával szemben támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg. Az új előírás az, hogy a tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás lefolytatásához szükséges adatokat - ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is - csak a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni, azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja, köteles továbbá szabályzatban rögzíteni azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti titkokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését követően is Az Európai Parlament és a Tanács április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről évi CXXXIV. törvény a Magyar Nemzeti Bankról évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól 17