KÖZLEMÉNYEK - CONTRIBUTIONS. Rovatvezető - Compiler. Faunaterületünk ritkább vízibogarai (Coleoptera: Haliplidae, Gyrinidae, Dytiscidae, Hydroporidae)

Átírás

1 KÖZLEMÉNYEK - CONTRIBUTIONS Rovatvezető - Compiler DR SZÉL GYŐZŐ Faunaterületünk ritkább vízibogarai (Coleoptera: Haliplidae, Gyrinidae, Dytiscidae, Hydroporidae) Rare water beetles of the Carpathian Basin (Coleoptera: Haliplidae, Gyrinidae, Dytiscidae, Hydroporidae) Vízibogaraink hazai, illetve Kárpát-medencei elterjedéséről elsőként Kuthy (1897) ad áttekintést. Csiki határozókönyveiben (1908, 1946) általában csak a ritkább fajoknál szerepelnek pontos lelőhelyek. Összefoglaló jellegű dolgozat a vízibogarakról azóta nem jelent meg; a mostanáig közzétett faunisztikai tárgyú cikkek száma sem túl magas. A gyakoribb fajok hazai, illetve Kárpát-medencei elterjedéséről ma mégis többé-kevésbé kielégítő ismeretekkel rendelkezünk. A ritkábbak elterjedését azonban - elegendő adat híján - sokszor körvonalazni sem tudjuk. Múzeumunk vízibogáranyagának feldolgozásához 1981-ben kezdtem hozzá. Gyűjteményünk egyes adatait különböző közleményekben már felhasználtam (pl. Ádám 1983a, 1983b, 1986). Számos faunisztikai szempontból érdekes adat azonban eddig nyomtatásban nem jelent meg. Az alábbiakban ezek közül válogattam. HALIPLIDAE Brychius elevatus intermedins J. Müller, Moravica, leg. Stiller V. - Faunaterületünkről eddig csak a nominotipikus alfajt - Brychius elevatus elevatus (Panzer, 1794) - ismertük. Ennek előfordulását is csak irodalmi adatok (Brassó, Fogaras, Pozsony) bizonyítják; gyűjteményünkben egyetlen példánya sincsen. AB. elevatus intermedins elterjedési területe az Adriai-tenger mediterrán éghajlatú partvidékeit foglalja magában; a mérsékelt éghajlatú Közép-Európa erdős területein a B. elevatus elevatus, a hideg éghajlatú Észak-Európában a B. elevatus eristatus J. Sahlberg, 1873 honos. Elképzelhető, hogy a felsoroltak mindegyike önálló faj, taxonómiai helyzetük tisztázásához azonban további vizsgálatok szükségesek. Haliplinus apicalis (Thomson, 1868) - Budapest, Soroksár, leg. Tunkl. - Zoológiai irodalmunk Szlovákiából, Pozsonyszentgyörgyről említi, innen azonban bizonyító példányunk nincsen A faj elsősorban sós, félig sós vagy szikes vizekben fordul elő. Elterjedési területe magában foglalja Nyugat- és Északnyugat-Európa tengerpartjait, valamint a kontinens belsejének sós vagy szikes területeit egészen Mongóliáig. A tengerpartok mentén elég gyakori, a szárazföld belsejében azonban mindenütt nagyon ritka. Hazai előfordulásának megerősítése kívánatos volna.

2 Liaphlus maculatus (Motschulsky, 1860) - Budapest, Rákos, IV. 20., leg. Csiki E; Pátka, leg. Lichtneckert F.; Székesfehérvár, Sóstó, leg. Lichtneckert F. - A kontinentális éghajlatú területek, füves és erdős puszták jellemző állata. Fő elterjedési területe Kelet-Európa, illetve Nyugat-Szibéria. Általában bázisokban gazdag vizekben, szikes tavakban fordul elő, de inkább sótűrő, mint sókedvelő. Csillárkamoszatokkal (pl. Chara canescens, Ch. tomentosa) táplálkozik. Nálunk legalább 50 éve nem gyűjtötték; előfordulását jó volna újabb adatokkal megerősíteni. Peltodytes rotundatus (Aubé, 1838) - "Fertő", IV., leg. Ehmann F. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel. Elterjedésének súlypontja a Földközi-tenger mediterrán éghajlatú partvidékeire esik. Előfordulása Horvátországban, az Adriai-tenger partvidékén - annak ellenére, hogy innen egyelőre nincsen adat - biztosra vehető, a Fertő vidékén azonban kétséges, megerősítésre szorul. GYRINIDAE Aulonogyrus concinnus (Klug, 1834) - Siófok, leg. Lichtneckert F; Vác, leg. Bíró L. - Irodalmi adatok szerint Pécelen is megtalálták. Elterjedési területe a miénknél hidegebb éghajlatú vidékeket is magában foglal, elterjedésének súlypontja azonban melegebb éghajlatú területekre, a Földközi-tenger medencéjének tágabb környezetére esik. Magyarországon legalább 50 éve nem gyűjtötték; előfordulását jó volna újabb adatokkal megerősíteni. Gyrinus caspius Ménétries, Novi, VII. 3., leg. Horváth G. - Irodalmi adatok szerint Magyarországon (Budapest, Pécel) is megtalálták. Gyűjteményünkben azonban ezen a néven csak a G. paykulli Ochs, 1927 tévesen meghatározott példányait találtam. A G. caspius elterjedt Észak-Afrikában és az eurázsiai kontinens nyugati felében. Előfordulása határainkon belül nem nagyon valószínű: elterjedésének súlypontja a miénknél melegebb éghajlatú vidékekre esik. Gyrinus marinus Gyllenhal, Siófok, leg. Lichtneckert F. - Előfordul a holarktikus állatföldrajzi régió hideg és mérsékelt éghajlatú területein. Magyarországon irodalmi adatok szerint Füzérradványon és Szerencsen gyűjtötték (ez utóbbi adat talán a következő fajra vonatkozik). A hűvös, csapadékos tájak, magashegységek jellemző állata. Hazai előfordulása újabb megerősítést igényel Gyrinus suffriani Scriba, Balatonederics, leg. Györffy J., V, leg. Wachsmann; Budapest, V. 4., leg. Ehmann F.; Izsák, Kolon-tó, vízihálózás, XI. 13., leg. Ádám L.; Keszthely, leg. Horváth G., 1908., leg. Wachsmann, 1909., leg. Györffy J.; Mosonmagyaróvár, Magyaróvár, IV. 8., leg. Révy D.; Szerencs, leg. Bíró L. - Előfordul Európában és Közép-Ázsiában. Magyarországon eddig csak Izsákról és Mosonmagyaróvárról ismertük. Kiterjedtebb, mélyebb, ritkán kiszáradó eutróf állóvizekben él; általában a sűrű növényzet között tartózkodik. Orectochilus villosus (O. F. Müller, 1776) - Budapest, Pestimre, VI. 22., leg.?.; Csesznek, Cuha-völgy, leg. Lichtneckert F; Esztergom, leg. Bokor E; Győr, leg. Bokor E; Mosonmagyaróvár, Magyaróvár, IX 23., VI. 23., leg. Révy D.; Pápa, leg. Ehmann F., 1898., 1899., 1902., leg. Wachsmann, IV., leg. Csiki E; Rábagyarmat, Rába, 250 m, Echinochloo-Polygonetum lapathifolii y vízben ázó farönk alól, IX 2., leg. Ádám L.; Szeged, leg. Endrődi S.; Verőcemaros, Verőce, leg. Endrődi S.; Visegrád, VI., leg. Diener H. - Nyugat-palearktikus faj. Többé-kevésbé gyors folyású, hűvös, tiszta vizekben, patakokban, folyókban él. Éjszaka mozog; nappal kövek, fadarabok alatt vagy a víz által partra sodort durvább növényi törmelék között, stb. rejtőzik

3 DYnSCIDAE Dytiscus latissimus Linnaeus, Budapest, Városliget, leg. Diener H, leg. Gammel A; Kállósemjén, Mohos-tó, V. 17., leg.?. - Irodalmi adatok szerint Szegeden is gyűjtötték. Előfordul Észak- és Közép-Európában, valamint Nyugat-Szibériában. Magyarországon ez a faj kétségtelenül igen ritka, előfordulása azonban bizonyosra vehető. Ujabb anyagunk ugyan nincsen, de a hetvenes években Ronkay László és Szél Győző talált l-l állatot a Dunában Nagymarosnál, illetve a Balatonban Csopaknál (szóbeli közlés). A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében is van példány Veszprémből, az Egyetem szökőkútjának medencéjéből: ezt magam is láttam. Dytiscus semisulcatus (O. F. Müller, 1776) - Budapest, Csepel, leg. Peregi I. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel. Elterjedésének súlypontja - a Földközi-tenger medencéje - Magyarországtól elég távol esik, így hazai előfordulása, a bizonyító anyag ellenére (vannak "Hungária, Frivaldszky I." cédulájú példányaink is), nem nagyon valószínű. Erétes sticticus (Linnaeus, 1767) - Jászberény, leg. Móczár L. - A Föld trópusi-szubtrópusi éghajlatú területeit lakja. A Kárpát-medencében korábban csak a Bánságból (Németbogsán, leg. Merkl E.) ismertük. Ramus exsoletus (Forster, 1771) - Csíkszentimre, leg. Csiki E - Elterjedt Szibéria, valamint Európa hideg és mérsékelt éghajlatú területein. Zoológiai irodalmunk ritka, de elterjedt fajként tartja számon, ennek megfelelően számos lelőhelyét ismerteti. Gyűjteményünkben azonban a fent említetten kívül csak tévesen meghatározott állatokat találtam. Ramus suturellus (Harris, 1828) - Debrecen, leg. Kanabé D. - Előfordul a holarktikus állatföldrajzi régió hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein. Irodalmi adatok szerint faunaterületünkön többfelé megtalálták, Magyarországon pl. Hajóson és Szegeden. Gyűjteményünkben azonban a debrecenin kívül egyetlen példánya sincsen. Kizárólag pangó, roszszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben fordul elő. Ilybius guttiger (Gyllenhal, 1808) - Baja, leg. Erdős J.; Csaroda, Báb tava, 100 m, Eriophoro-Sphagnetum recurvi-magellanici, vízihálózás, X. 2., leg. Ádám L.; Farkasfa, Fekete-tó, 300 m, tőzegmohás láp, VII. IL, leg. Ádám L.; Keszthely, 1911., leg. Horváth G; Kőszeg, leg. Visnya A; Siófok, Töreki-láp, halastó, VII , leg. Kaszab Z és Zsirkó G; Székesfehérvár, leg. Lichtneckert F, Sóstó, VI., leg. Lichtneckert F. - Előfordul Észak- és Közép-Európában, valamint szórványosan Dél-Európa magashegységeiben. Hazánkban elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb nyugati és északkeleti országrészben található. Kedveli a pangó, rosszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású vizeket; jobbára csak lápokban él. Ilybius similis Thomson, Besztercebánya, Radvány, V. IL, leg. Csiki E.; Réty, Rétyi-nyír, VI. 18., leg. Fehérváryné és Kolosváry G., VII. 19, leg. Percgovits L. és Ronkay L. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel; gyűjteményünk példányait korábban tévesen határozták meg. A faj előfordul Észak-Európában és Közép- Európa magashegységeiben. Gaurodytes affinis (Paykuli, 1798) - Nádasd, Csonka-erdő, VII. 6, leg. Ádám L. és Szél Gy. - Előfordul Szibériában, valamint Észak- és Közép-Európában. Faunaterületünkről eddig Erdélyből és Szlovákiából (Brassó: Csiga-hegy; Nagyszeben; Rozsnyó), határainkon belül Debrecenből (irodalmi adat) ismertük Jellegzetes lápi állat; pangóroszszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben él. Gaurodytes melanarius (Aubé, 1836) - Csörötnek, Huszászi-patak, 200 m, Genisto-Pinetum sylvestris, VIII. 21, leg. Ádám L.; Debrecen, leg. Kanabé D.; Farkasfa, Fekete-tó, 300 m, tőzegmohás láp, VII. 11, leg. Ádám L.; Szalafő, Borjas-erdő, 200 m, VII. 10, leg. Ádám L. - Észak- és közép-európai faj. Faunaterületünkről korábban csak az Északi-Kárpátokból ismertük. Gyűjteményünkben az Északi- és a Keleti- Kárpátokból, valamint Magyarország hűvösebb, csapadékosabb nyugati és északkeleti tá-

4 jairól vannak példányai. Az erdős vidékek állata; többnyire erdei tavakban, lápokban, ritkábban erdei patakok kiöntéseiben, stb. található. Xanthodytes conspersus (Marsham, 1802) - Martonvásár, V, leg. Diener H. - Palearktikus faj. Eurázsia déli felében és Észak-Afrikában fordul elő. Általában a tengerpartok mentén gyakori, ahol sós, félig sós vizekben él A szárazföld belsejében szórványosan található és többnyire kifejezetten ritka. Zoológiai irodalmunk szerint Budapesten is gyűjtötték. Előfordulását jó lenne újabb adatokkal megerősíteni. Asternus neglectus (Erichson, 1837) - Harkány, V, leg. Stiller V.; Pinnye, VI, leg. Streda R; Pozsony, leg. Bokor E - Elterjedt Észak- és Közép-Európában. Nálunk ezt a fajt eddig nem ismerték fel, így faunajegyzékünkben sem szerepel. A hűvösebb, csapadékosabb erdős vidékek lakója; általában sekély, növényzettel sűrűn benőtt erdei tavakban, lápokban, stb. fordul elő. HYDROPORIDAE Potamonectes elegáns (Panzer, 1794) - Kőszeg, VI, leg. Ehmann F. - Középeurópai faj. Zoológiai irodalmunk "Magyarországról" említi. Előfordulása nálunk elég valószínűnek tűnik, újabb példányok gyűjtése azonban kívánatos volna. Erdei állat; általában patakokban, patakok kiöntéseiben, keréknyomokban összegyűlő friss esővízben, stb. él. Scarodytes kaszonensis (Csiki, 1946) - Algyógy, III. 31, leg. Gergely I.; Borsabánya, VII , leg. Fodor J.; "Kászon", Salutaris, 800 m, VII , leg. Székessy V. (holotipus); "Máramaros", leg. Frivaldszky J. és Pável J. - A kászoni példányt Csiki eredetileg a Scarodytes halensis (Fabricius, 1787) változataként írta le. Egyedi sajátosságai, megkülönböztető jegyei alapján azonban a S. kaszonensis minden kétséget kizáróan önálló faj; valószínűleg a Kárpátok keleti vonulatainak bennszülött állata. Oreodytes sanmarkii (C. R Sahlberg, 1826) - Budapest, leg. Speiser F. - Előfordul a palearktikus állatföldrajzi régió északi felében. Faunaterületünkön a magashegységek forrásainak, patakjainak jellemző állata. A Budapestről származó példány bizonyára tévesen cédulázott. Graptodytes concinnus (Stephens, 1835) - Fiume, leg. Stiller V; Novi, VII, leg. Wachsmann, VIL 3, leg. Horváth G. - Elterjedt a Földközi-tenger medencéjének nyugati felében. Állatunkat korábban tévesen határozták meg; neve faunajegyzékünkben nem szerepel. Hydroporus dobrogeanus Ienistea, Sopron, VIIL 15, leg. Dudich E; Sukoró, Meleg-hegy, kiszáradt forrás, rostálás, X. 25, leg. Kaszab Z - Előfordul Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában. Nálunk valószínűleg a domb- és a hegyvidék zárt erdeinek lakója. Forrásokban, patakokban fordul elő; leginkább vízbe hullott ágak, falevelek, stb. között található. Faunaterületünkről eddig ismeretlen volt. Hydroporus incertus Aubé, Fuzine, leg. Mihók O.; Lesenceistvánd, VII, leg. Tóth L.; Nagykovácsi, Nyerges-dűlő, nádas, IV. 2, leg. Czető Zs. - Gyűjteményünk anyagát megvizsgálva úgy tűnik, hogy a H. memnonius Nicolai, 1822 szinonimái közé eddig besorolt H. incertus önálló faj. Az Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában honos H. memnonius hazánkból egyelőre ismeretlen, a környező országok magashegységeiben azonban előfordul AH. incertus - amely mediterrán fajnak tűnik, Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, stb. él - inkább az alacsonyabb régiók állata. Hydroporus ionicus Miller, Ludbreg, leg. V. Apfelbeck. - Pontomediterrán faj. Faunaterületünkön Horvátországban fordul elő. Faunajegyzékünkben eddig nem szerepelt.

5 Hydroporus marginatus (Duftschmid, 1$05)- Budapest, Soroksár, leg. Tunkl; Pécs, leg. Ehmann F. - Mediterrán faj; előfordul Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, valamint Közép-Ázsiában. Faunaterületünkön a következő lelőhelyei ismertek (mind irodalmi adat): Brassó, Gospic, Kistornya, Nagybocskó, Nagyszeben, Pozsonyszentgyörgy, Trencsén, Zsolna. Bizonyító példányaink csak Magyarországról vannak. A faj hazai előfordulása azonban kétséges, megerősítésre szorul. Hydroporus melanarius Sturm, Csörötnek, Apátsági-erdő, Juncetum effusi, VIII. 21, leg. Ádám L.; "Kőszegi-hegység", VI-VII, leg. Kaszab Z - Előfordul Szibériában, valamint Észak- és Közép-Európában. Nálunk kifejezetten erdei állat: liget- és láperdőkben, gyertyános tölgyesekben, bükkösökben, stb. fordul elő. Patakok kiöntéseiben, keréknyomokban összegyűlő friss esővízben, stb. él. Hydroporus nigrita (Fabricius, 1792) - Csörötnek, Apátsági-erdő, 250 m, Alismato- Eleocharidetumpalustris, VII. 10, Juncetum effusi, VIII. 21, leg. Ádám L.; Kőszeg, Borha-forrás, IX. 17, leg. Visnya A - Â faj elterjedési területe Észak- és Közép-Európa nyugati felét foglalja magában. Hűvösségkedvelő - nálunk jellegzetesen erdőlakó - állat; liget- és láperdőkben, gyertyános tölgyesekben, bükkösökben, stb. fordul elő. Patakok kiöntéseiben, keréknyomokban összegyűlő friss esővízben, stb. él Hydroporus pubescens (Gyllenhal, 1808) - "Croatia", leg. Stiller V. - Zoológiai irodalmunk elterjedt és gyakori fajként tartja számon. A legtöbb felsorolásban azonban ezen a néven általában a H. fuscipennis Schaum, 1868 adatai szerepelnek. A H. pubescens valószínűleg mediterrán faj, elterjedési adatai azonban részben revízióra szorulnak. Hydroporus springeri G. Müller, Zágráb, leg. V. Apfelbeck. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel. Elterjedési területe viszonylag kicsi: előfordul a Délkeleti-Alpok tágabb környezetében. Hydroporus striola (Gyllenhal, 1827) - Balatonederics, IV. 8, leg. Tóth L; Báta, leg. Lichtneckert F.; Bátorliget, V , leg. Kaszab Z és Székessy V, Bátorligeti-láp, VII. 6, leg. Vásárhelyi T, lámpázás, V , leg. Szalóki D, VI. 23, leg. Merkl Q; "Croatia", leg. Reitter; Csaroda, Báb tava, 100 m, Caricetum vesicariae, vízihálózás, X. 3, leg. Ádám L, Eriophoro-Sphagnetum recurvi-magellantéi, vízihálózás, X 2, V. 13, leg. Ádám L.; Debrecen, PaUag, VI, leg. Révy D.; Győr, leg. Bokor E, IV. 10, leg. Révy D; Hévíz, IV. 3, leg. Tóth L; Kaposfüred, leg. Peregi I.; Kaposvár, III. 30, IV. 15, IV. 19, IV. 20, leg. Nattán M.; Kétegyháza, Kerek-szék, 90 m, vízihálózás, IX 5, leg. Ádám L.; Királyhelmec, 1853, leg. Bíró L.; Mosonmagyaróvár, Magyaróvár, VIII. 24, leg. Révy D.; Újszentmargita, vízihálózás, IV. 23, leg. Hámori E; Vörs, Diás-sziget, VII. 8-16, leg. Kaszab Z és Székessy V; Zalavár, Kis-Zala, kőriserdő, VI. 12, leg. Kaszab Z - Előfordul a palearktikus állatföldrajzi régió északi felében. Nálunk az adatok tanúsága szerint nem ritka, zoológiai irodalmunk azonban korábban alig néhány helyről említette. Mocsarakban, lápokban él. Hydroporus umbrosus (Gyllenhal, 1808) - Budapest, Városliget, leg. Ehmann F.; Farkasfa, Fekete-tó, 200 m, Car ici échinâtqe-sphagnetum, VII. 10, leg. Ádám L, 300 m, tőzegmohás láp, VII. 11, leg. Ádám L. - Irodalmunk csak Budapestről és a Barcsi Ósborókás területéről említi. Elterjedt Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában. Többnyire pangó, rosszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben fordul elő. Hydroporus zimmermanni G. Müller, Gödöllő, Máriabesnyő, XI. 13, leg. Fodor J. - Elterjedt a Délkeleti-Alpok környezetében és Horvátországban. Hazai előfordulása nem valószínű, gyűjteményünk példányai bizonyára tévesen cédulázottak. Bidessus delicatulus (Schaum, 1844) - Garamszentgyörgy, leg. Dudich E - Ez a faj faunajegyzékünkben szerepel ugyan, de lelőhelyét az irodalom nem említi. Elterjedt Kö-

6 zép-európa déli felében. Jellegzetesen folyóvízi állat; köves, homokos medrű forrásokban, patakokban él; többnyire mindenütt ritka. Bidessus grossepunctatus Vorbringer, Farkasfa, Fekete-tó, 300 m, tőzegmohás láp, VII. IL, leg. Ádám L.; Magyarszombatfa, IV. 5, leg. Horvatovich S. - Irodalmunk Simontornyáról és Magyarszombatfáról említi. Elterjedési területe Közép- Európa. Jellegzetes lápi állat. Pangó, rosszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben él. Yola bicarinata (Latreille, 1804) - Ludbreg, leg. V. Apfelbeck. - Elterjedésének súlypontja Nyugat-Európára és a Földközi-tenger medencéjének nyugati felére esik. Faunaterületünkön Horvátországban gyűjtötték. Faunajegyzékünkben nem szerepel. Folyóvízi állat; köves, homokos medrű forrásokban, patakokban él. Coelambus flaviventris (Motschulsky, 1859) - Herkulesfürdő, VII., leg. Wachsmann. - Fő elterjedési területe Belső-Ázsia és Kelet-Európa; Közép-Európában már nagyon ritka. Könnyen felmelegedő sekély tavakban, pocsolyákban - bázisokban gazdag, sós vagy szikes vizekben él. Faunaterületünkön eddig ismeretlen volt. Coelambus pallidulus (Aubé, 1850) - Aba, leg. Lichtneckert F.; Sárkeresztúr, VI, leg. Lichtneckert F, Sóstó, VI. 14, leg. Csiki E; Siófok, leg. Lichtneckert F.; Székesfehérvár, leg. Lichtneckert F; Zirc, leg. Lichtneckert F. - Ez a faj Európában, Kis- Ázsiában és Észak-Afrikában szórványosan többfelé megtalálható, főleg a tengerpartok mentén; a szárazföldek belsejében nagyon ritka. Elterjedési területe szakadozott, az egyes előfordulási helyek egymástól általában elszigeteltek: a magyarországi is minden bizonnyal ilyen. A C. pallidulus élőhelyei általában sós vagy szikes területek; bázisokban gazdag vizek, sekély, könnyen felmelegedő tavak, pocsolyák. Hazai előfordulását jó lenne újabb adatokkal is megerősíteni. Hyphydrus sanctus (Sharp, 1882) - Boglárlelle, Balatonlelle, IV. 8, leg. Kaszab Z és Székessy V, Berek, csatornából, IV. 9, leg. Kaszab Z és Székessy V; Budapest, Állatkert, leg. Frivaldszky J, Budafok, IV. 26, leg. Györffy J, Epreserdő, III. 24, leg. Kaszab Z, Lágymányos, III. 16, leg. Csiki E; "Croatia", leg. Reitter; Dárda, 1907, leg. Kaufmann E.; Debrecen, leg. Bíró L.; Érd, IV. 14, ÍV. 24, VL 25, leg. Csiki E; Fonyód, Bézsenyi-bozót, vízihálózás, IV. 8, leg. Kaszab Z és Székessy V; Gárdony, Dinnyés, Velencei-tó, csatornából, VIIL 17, leg. Kaszab Z; Győr, leg. Bokor E, VII. 22, VII. 26, leg. Révy D, Győr-Bácsa, VE. 13, leg. Dely Q; Kaposvár, IV. 19, IV. 20, IV. 26. leg. Nattán M; Pákozd, Dinnyés-Kaj tori-csatorna, IV. 29, leg. Kovács L, VII. 27, leg. Halászfy É, vízihálózás, IV. 30, leg. Kaszab Z és Székessy V, VIII. 18, leg. Kaszab Z, VIII. 29, leg. Kaszab Z, Karácsony-hegy, IV , leg. Kaszab Z; Siófok, leg. Lichtneckert F, Töreki-láp, V. 7, leg. Zsirkó G, vízihálózás, V. 8, leg. Kaszab Z, V. 8, leg. Kovács É, V. 10, leg. Kaszab Z és Kovács É, IX 6, leg. Kaszab Z, halastó, V. 7-10, leg. Kaszab Z és Zsirkó G, V. 24, leg. Kovács É és Székessy V, Szeged, VI. 5, IV. 23, leg. Stiller V; Vác, leg. Bíró L.; Várpalota, Pétfürdő, leg. Lend R; Vörs, Kis-Balaton, VIII. 28, leg. Kaszab Z; Zalavár, IX, leg. Lenci R, Zala, IV. 19, leg. Kaszab Z - Ennek a fajnak fő elterjedési területe a Földközi-tenger medencéjének keleti fele, pontosabban annak tágabb környezete. Hazánkban a Dunától nyugatra egyes vidékeken közönséges, másutt azonban kifejezetten ritka vagy hiányzik. Általában növényzettel sűrűn benőtt álló- vagy lassan folyó eutróf vizekben fordul elő. Irodalom: Ádám, L. (1983a): Békés megye bogárfaunája II. Dytiscidae-Staphylinidae L (Coleoptera). - Folia ent. hung., 44: Ádám, L. (1983b): The species of Hydroadephaga, Clambidae, Orthoperidae and Diversicornia (in part) of the Hortobágy (Coleoptera). - In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park, II. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp Ádám, L. (1986): Adephaga of the Kiskunság

7 National Park, II: Dytiscidae-Gyrinidae (Coleoptera). - In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park, I. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp Csiki, E (1908): Magyarország bogárfaunája, I., 5. Budapest, pp Csiki, E (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. - In: Tasnádi-Kubacska, A (ed.): Naturwissenschaftliche Monographien, IV. Budapest, 798 pp. - Endrődi, S. (1974): A Börzsöny-hegység bogárfaunája V. (Adephaga). - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 2: Horvatovich, S. (1981): A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet Cicindelidái, Carabidái és Dytiscidái (Coleoptera) - Dunánt. dolgoz., 2: Kaszab, Z és Székessy, V. (1953): Bátorliget bogár-faunája, Coleoptera. - In: Székessy, V. (ed.): Bátorliget élővilága. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp Kuthy, D. (1897): Coleoptera. - In:,4 Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Reg ni Hungáriáé). AK. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 213 pp. - Pálfy, Gy. (1958): Bábtava vízi Coleopterái (Haliplidae, Dytiscidae, Gyrinidae, Hydrophilidae). - A Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve: Pálfy, Gy. (1959a): Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok hazai lápokon (2. Tólaki lápok). -A Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve: Pálfy, Gy. (1959b): Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok hazai lápokon (3. Zsombói láp). - A Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve: ÁDÁM László (Budapest) Békés megye bogárfaunája, VI. Anthribidae-Scolytidae (Coleoptera) The Coleoptera fauna of the county Békés (SE Hungary), Anthribidae-Scolytidae ( Coleoptera) Cikksorozatom 6. részében a Curculionoidea családsorozat fajainak lelőhelyeit ismertetem. Zoológiai irodalmunk 163 fajt sorol fel Békés megyéből (Anthribidae: 1; Rhinomaceridae: 1; Attelabidae: 3; Curculionidae: 153; Scolytidae: 5) Ma 359 faj előfordulásáról tudunk (Anthribidae: 5; Rhinomaceridae: 1; Attelabidae: 13; Apionidae: 50; Curculionidae: 278; Scolytidae: 12). A felsorolás formája nem különbözik a korábbiaktól; elhagytam a gyűjtő nevét, ha az állatot magam gyűjtöttem. Egyes esetekben a lelőhely cédulákon növénytársulások nevét is feltüntettem. A felsorolásban ezek rövidített formában szerepelnek: AA1. (Agrostidi- Alopecuretumpratensis - szolonyec rét); AE1. (Agrostidi-Eleocharidi-Alopecuretumgeniculati - szolonyec rét) AFe. (Artemisio-Festucetum pseudovinae - szikes puszta); DGn. (Dichostylidi-Gnaphalietum uliginosi - folyóparti iszapvegetáció) FQu. (Festuco pseudovinae-quercetum roboris - sziki tölgyes); Gly. (Glycerietum maximae - vízi harmatkása társulás) PAs. (Peucedano-Asteretum sedifolii - szikeserdei rét) Podlussány Attilának (Budapest) e helyen is köszönetet mondok az anyag meghatározásáért, valamint azért, hogy összeállította és rendelkezésemre bocsátotta gyűjteményének Békés megyei adatait. Rozner Istvánnak (Budapest) is köszönettel tartozom Békés megyei adatainak átengedéséért. VI.