CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 12. szám december. Adventi lelkinap - 7. oldal

Átírás

1 CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 12. szám december Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk! Adventi lelkinap - 7. oldal

2 Helytörténet Marics József (Berzence): Nagybajomi plébánia káplánjai 1. Az első és a gyorsan távozó: KERN JÓZSEF (1938. szeptember 12 október 10.) Az egykori nagybajomi káplánok, segédlelkészek nemcsak a plébános legközelebbi munkatársai, hanem a hívek, az ifjúság, a gyerekek, a működő egyletek kedvencei és a sokrétű lelkipásztori tevékenység szorgalmas levitái voltak. Az egyházmegyei hatóság nevezte ki és helyezte el őket. A plébánoshoz kötődő kapcsolatuk személytől függő volt. Akadtak közöttük: kedvencek, megfelelők, de nehezen elviselhetők is egyaránt. Ezt a hívek azonnal megérezték. Világosan látták, hogy a plébános és a káplán egymáshoz való kötődése baráti, vagy hivatalos szinten működik. A nagybajomi káplánok között is jócskán akadtak fiatalok és idősebbek, műveltek és szerényebb képességűek egyaránt. Egyszerű tényként közölhetjük, hogy a plébánosaink jó káplántartók és egyházi vezetők voltak. December havában egy újabb sorozatot indítunk el a Credo ban. A káplánjaink életútját, a nagybajomi tevékenységüket mutatjuk be. Dr. Bacza Dezső pápai hittanár 1936 ban vette át a plébániánk vezetését. A nagy kiterjedésű parókia a három filiális miséző hellyel (Kak, Pálmajor, Újvárfalva) a működő iskolákban történő hitoktatás és a rengeteg puszta, tanya messzemenően meghaladta egy lelkipásztor feladatkörét. A fiatal, energikus, építő plébános azonnal átlátta, hogy egyedül képtelen jól ellátni a rá nehezedő feladatokat. Az egyházmegyei hatóságtól káplánt kért, hogy ketten már hatásosan tudnak működni. A veszprémi püspökség a régi módszert követte, hogy államilag és egyházilag előbb meg kell szervezni a kápláni státuszt, állást, azt jóvá kell hagyatni, garanciát kell vállalni az illetékes hatóságoknak a káplán méltó ellátására. Ha mindezek együtt vannak, majd csak ezután helyeznek az új helyre káplánt. A plébános atya világosan látta, hogy tervei csak évek múlva válhatnak valóra. Nagy szerencséjére, az egyik budapesti volt kispaptársa: Dr. Beresztóczy Miklós esztergomi egyházmegyés atya, a vallás és közoktatásügyi minisztérium főosztályvezetője segítségével elég gyorsan létrehozták a nagybajomi kápláni státuszt. Kialakították és berendezték a káplán szobát, mely várta az első lakóját. Az egyházmegyei hatóság nem sietett a dispozicióval, csak szeptember 12 én nevezte ki és helyezte hozzánk az első nagybajomi káplánt: KERN JÓZSEF újmisés atyát. A káplán úr Homokszentgyörgyön született szeptember 17 én. Szülei: Kern József és Phon Éva vallásos, szorgalmas földművesek voltak, akik komoly anyagi áldozatot vállaltak, hogy a papi hívatásra készülő, szorgalmas ministráns fiúk a csurgói református gimnáziumba szerezze meg az érettségit között tanul a neves iskolában június 22 én érettségizett. Igen boldog volt, amikor fölvették az egyházmegye kispapjai közé. A teológiát Veszprémben végezte június 19 én szentelték pappá. Somogyi származású atyaként igen örült, hogy Nagybajomba helyezték káplánnak. Kern atya: csendes, szerény, érzékeny lelkű és idegzetű, munkáját szépen végző, jó és szorgalmas munkatársa volt a plébánosának, akit a hívek is igen gyorsan megszerették. Villámcsapásként hatott, hogy az egyházmegyei hatóság október közepén már tovább helyezte Somlószőlősre, ahol július 10 ig működött. Ezután Kern atya élete: bemutatkozásból és elköszönésből, be és kiköltözésből, a nagy egyházmegye megismerésével telt el. Káplánként működött: Felsőőrsön július október 8. Balatonfüred , de közben tábori lelkészi kinevezést is kapott. Erdélyben március 27 október 10 ig, a Keleti Határszélen július május 28 ig teljesített szolgálatot. Ez, a tőle teljesen idegen lelkipásztori munkakör, a gyakori halálveszély nagyon megviselte a szívét és az idegrendszerét január 1 én ismét káplán Zalaszentgróton, majd között Keszthelyen tavaszán Bakonyjákóban működik. Az utolsó kápláni állomáshelye Devecserben volt, ahol 1953 szeptemberéig teljesített szolgálatot. Végre 1953 szeptemberében plébános lehetett Babócsán. A számára új munkakör egyáltalán nem tűnt leányálomnak. A babócsai határsáv, a gyakori ellenőrzés a plébánián, a beszolgáltatás, az átélt kellemetlenségek igen károsan hatottak szervezetére. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy Kern József atya augusztus 5 én, életének 42., papságának 17. évében az Örökkévalóságba költözött. A babócsai temetőben, a hívei között helyezték örök nyugalomra. Ferenc pápa: A szinódus nem vonta kétségbe a keresztény házasság igazságát Ferenc pápa december 10 én, szerdán délelőtt megtartotta a szokásos általános kihallgatást a Szent Péter téren. Beszédében személyes hangvételű értékelést adott a szinódusról, ezzel készítve elő az új, családról szóló katekézisciklust. Lezártuk az egyházról tartott katekézis ciklusát kezdte beszédét a pápa, és most egy újat nyitunk a családról, mely jól illeszkedik az ezzel a fontos témával foglalkozó két szinódus közti időszakba. Mielőtt elkezdeném a családi élet különféle szempontjait tárgyaló témát, most az októberi szinódusról szeretnék beszélni. Fontos visszaemlékezni arra, hogyan is zajlott, és milyen eredményt hozott. A Szentatya így folytatta: A szinódus során a média tette a maga dolgát, köszönet érte! Mindez a Szentszék Sajtótermének köszönhető, amely mindennap tartott sajtótájékoztatót. De sokszor a média látásmódja egy kicsit a sport vagy a politikai rovatok stílusára hasonlított: két egymással szemben álló csapatról beszéltek, konzervatívokról és haladókról. Most szeretném elmesélni nektek, milyen is volt a szinódus. Mindenekelőtt azt kértem a szinódusi atyáktól, hogy őszintén és bátran beszéljenek, és alázattal hallgassanak. Vagyis mondják ki bátran, ami a szívükben van. A szinóduson nem volt előzetes cenzúra, nem volt! hangsúlyozta a pápa. Mindenki elmondhatta, sőt el kellett mondania mindazt, ami a szívében volt, amit őszintén gondolt. De atya, ez vitát fog szülni, mondták. Igen, de hallottuk, amint az apostolok is vitatkoztak. Ahogy az írás mondja: Erős vita támadt köztük. Az apostolok kiabáltak egymással, igen! Mert keresték az Isten akaratát a pogányokról, vajon beléphetnek e az egyházba, vagy nem. Ez egy új dolog volt. Amikor az Isten akaratát keressük, mindig, egy szinódusi összejövetelen is, különféle nézőpontok léteznek, és van vita is, de ez nem rossz dolog! Csak mindig alázattal és a szolgálat szellemében tegyük, a testvéri gyülekezet javára! Nagyon rossz dolog lett volna az előzetes cenzúra! Nem, nem, mindenkinek azt kellett mondania, amit gondolt. Erdő Péter bíboros nyitó relációja után volt egy olyan alapvető időszak, amikor az összes szinódusi atya megszólalhatott, és mindenki meghallgatta a másikat. Nagyon építő volt az atyáknak ez a meghallgató magatartása. A szabadság pillanata volt ez, melyben mindenki 2 3

3 parrésziával (az ógörög παρρησία szó jelentése: nyílt beszéd, a szólás bátorsága a szerk.), bátorsággal és bizalommal fejthette ki a gondolatait. A hozzászólások alapjául a munkadokumentum szolgált, amely az egész egyház tanácskozásának a munkadokumentuma. És itt meg kell köszönni a szinódus titkárságának azt a nagy munkát, amit végzett az összejövetel előtt és után mondta Ferenc pápa. Egyetlen hozzászólás sem vitatta a házasság szentségének alapvető igazságát, egyetlen hozzászólás sem! nyomatékosította a pápa, vagyis a házasság felbonthatatlanságát, az egységét, a hűségét, az életre való nyitottságát. Ezeket senki nem érintette. Minden hozzászólást összegyűjtöttek, és így érkezett el a szinódus a második állomásához, a megvitatás utáni relációhoz. Ezt is Erdő bíboros fejtette ki, három pontban összefoglalva: a családi környezet és kihívásainak meghallgatása, a Krisztusra szegezett tekintet és a család evangéliuma, valamint szembesülés a lelkipásztori kihívásokkal. Az összefoglalásnak erről az első javaslatáról folytak a kiscsoportos megbeszélések, ez volt a szinódus harmadik mozzanata. A csoportok nyelvi csoportok voltak, mert így könnyebb egymást érteni: olasz, angol, spanyol és francia nyelveken. Minden csoport jelentést készített a munkája végén, melyeket aztán közzétettek. Minden átlátható volt, hogy mindenki tudhassa, mi történt mondta el a Szentatya. Majd így folytatta: A szinódus negyedik mozzanataként egy bizottság megvizsgálta a nyelvi csoportok javaslatait, és így született meg a záródokumentum, mely megtartotta az előző felosztást: a valóság meghallgatása, figyelem az evangéliumra, lelkipásztori elkötelezettség. A dokumentum figyelembe vette a csoportos megbeszélések eredményeit is. Miként eddig is, a szinódus jóváhagyott egy rövid és egyszerű záró üzenetet. Így zajlott le a szinódus mutatott rá a pápa. Néhányan közületek megkérdezhetik: Tényleg veszekedtek a szinódusi atyák? Nem, nem veszekedtek, de keményen beszéltek, igen! Ez a szabadság, valóban ez az a szabadság, amely él az egyházban. Mindez cum Petro et sub Petro, vagyis a pápa jelenlétében történt, aki a teljes szabadság, a bizalom és az igaz hit kezese. Végül a hozzászólásommal összefoglaltam a szinódusi tapasztalatot. Három hivatalos szinódusi dokumentum született: a záró üzenet, a záródokumentum és a pápa záróbeszéde. És nincs más! hangsúlyozta a Szentatya. A tegnap, december 9 én nyilvánosságra hozott dokumentumot, mely az egyházmegyékből kiindulva az egész megfontolás zárókövét jelentette, elküldték a püspöki konferenciáknak, melyek megvitatják azt, tekintettel a 2015 ös rendes püspöki szinódusra. Pontosabban szólva: egy kérdésekkel bővített dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyik így a következő szinódus Líneamentája (előkészítő dokumentum a szerk.) mondta Ferenc pápa. Tudnunk kell folytatta a pápa, hogy a szinódus nem egy parlament, ahová az egyes egyházak képviselői érkeznek. Nem, nem ez a szinódus! Jönnek képviselők, igen, de a struktúra, az nem parlamentáris. Teljesen más. A szinódus egy védett terület, azért hogy működhessen a Szentlélek. Nem ütközés volt a frakciók között, mint a parlamentben, ami ott megengedett, hanem a vélemények ütköztetésére került sor a püspökök között. Hosszú előkészület vezetett idáig, és tovább folytatódik ez majd egy másik munkában is, a családok, az egyház és a társadalom javára. Ez egy folyamat, ez a normális menete a szinódusnak. Most az említett dokumentum jut el a részegyházakhoz, ahol tovább folytatódik az imádság, a megfontolás és a testvéri vita munkája azzal a céllal, hogy előkészítse a következő püspöki szinódust, melyet a Szűzanya oltalmába ajánlunk. Segítsen minket abban, hogy kövessük az Isten akaratát olyan lelkipásztori döntések meghozatalában, melyek mindjobban segítik a családot. Kérlek benneteket, imádságotokkal kísérjétek ezt a folyamatot, egészen a következő szinódusig. Az Úr világosítson meg bennünket, hogy a szinódus olyan érett döntést hozzon, amit megoszthat a részegyházakkal. Ezért kérem az imádságotokat. Köszönöm! zárta szavait Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson. (Magyar Kurír) Ölellek benneteket! Ferenc pápa üzenetei a fiataloknak Ferenc pápa fiataloknak mondott beszédeit tartalmazza a Jezsuita Füzetek/Küldetésben című sorozatban a napokban megjelent kötet adta hírül az MTI. Tőzsér Endre SP, a kötet szerkesztője elmondta: a huszonnyolc beszéd, illetve üzenet más-más környezetben hangzott el. Van köztük homília, fiatalkorúak börtönében a fogvatartottaknak elmondott buzdítás, de találhatunk benne fiatal jegyesek kérdéseire adott válaszokat, papnövendékeknek vagy éppen csillagászoknak tartott előadásokat, valamint ifjúsági találkozóra küldött üzeneteket is. Éppen ezért a szövegek műfaja is sokféle: előre megírt szentbeszéd, kötetlen, kérdés-felelet formájú beszélgetés, illetve lejegyzett videóüzenet is szerepel a könyvben. A szerkesztő aki nemcsak válogatta, hanem fordította is szövegeket kiemelte, hogy a Szentatya megválasztása óta különös figyelmet szentel a fiataloknak. Képes rá, hogy közvetlenül, egyszerűen beszéljen hozzájuk, és arra is, hogy meghallgassa őket, beszélgessen velük. Tőzsér Endre megjegyezte, Magyarországon ez az első olyan kiadvány, amely nemcsak részleteket, egy-egy gondolatot ismertet a pápa beszédeiből, hanem teljes terjedelmükben közli őket. A könyv Ferenc pápa valamennyi, fiatalokhoz intézett beszédét tartalmazza, amelyet március 13-ai pápává választása és július 5. között mondott, így átfogó képet nyújt a pápa fiatalok iránt érzett szeretetéről tette hozzá. (Magyar Kurír) Életünk 10 éve engesztelünk Magyarországért! Vizes Annus néni Szeretettel köszöntünk mindenkit! Öröm tölti el szívemet, hogy így együtt látom kedves imádkozó testvéreinket. Melegség járja át lelkemet, hogy megérintette szíveteket az Örök Főpap, Krisztus, a mi Örök Királyunk. Ő az, aki hívott mindnyájunkat e mai szép ünnepre. Hát hódoljunk neki. Ő, aki vérével, kereszthalálával és feltámadásával megváltott bennünket. Külön öröm az, hogy így együtt ünnepelhetünk: a Jézus Szíve Családja imakör és az Ima Magyarországért imamozgalom, mely azonban illik tudni, Lukátsné Katika hitének és figyelmességének köszönhetően kapcsolódott be az ország vérkeringésébe, immár 10 esztendeje, amit most külön is ünneplünk. Katika a Keresztény Élet hasábjain talált rá a felhívásra, melyet a Szombathelyi Egyházmegye tett közzé. mi azonnal reagáltunk a felhívásra és így hónapról hónapra küldték nekünk az időpontokat az imanapot illetően. Aztán 2007 óta minden hónap 30 án imádkozunk 00 órától 24 óráig, ki ki egy egy órát vállalva szeretett hazánkért, nemzetünkért, fiataljaink életvitelének megváltoztatásáért. Bízva Jézus Szentséges Szívében, aki irgalmas szeretetével lehajol hozzánk és magához ölel bennünket, megbocsátva bűneinket, mert annyira szeret minket. Ó, Örök Királyunk! Ó, Irgalmas Jézusunk! Hálát adunk Neked, íme, eljöttünk Hozzád, hogy hódoljunk előtted. Imádunk Téged, magasztalunk Téged, ó, Isteni Szív! A teljes Szentháromsággal egyetemben imádjon és dicsőítsen Téged az egész földkerekség. Hódoljon előtted az egész teremtett világ! Hozsánna! Üdv neked, Ó Isten Szent Fia! (Elhangzott november 23 án, Krisztus Király vasárnapján, a du 3 órai szentségimádáson) 4 5

4 Vizes Annus néni Áldó imádság Teremtő egy Igaz Istenünk Fogadd hódolatunkat, Országunkért, nemzetünkért Áldó imádságunkat. Családunkért, rokonainkért, Az eltévedt ifjúságért. Megkérlelünk, engesztelünk Az egész nagy világért Urunk Jézus, mi Megváltónk, Ó, egyetlen áldozat. Színed előtt esedezünk, Fogadd hódolatunkat. Ó, Szentlélek, vezess minket, Világosítsd elménket, Hogy az Igaz Útin járjunk, Erősítsed hitünket! Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: november 6.: Orsós László György élt 69 évet. Gyászolják: 8 testvére és azok családjai, leánya: Mária, unokái: Katalin, József, Zsuzsanna és Éva, dédunokái: Réka, Dóra és Martin. november 7.: Németh István élt 73 évet. Gyászolják: özvegye: Ilona, fiai: István és Gábor, menyei: Judit és Szilvia, unokái: András, Kinga, Rebeka és Hanna, nevelt unokái, testvére: Rózsa és családja. november 11.: özv. Ábrahám Antalné (született Búzási Rózsa) élt 79 évet. Gyászolják: leánya: Babi, veje: Miklós, unokája: Roland, Miklós és Szabolcs, dédunokája: Bori. december 3.: özv. Fehér Györgyné (született Harangozó Klára) élt 81 évet. Gyászolják: fiai: Gyula és László, menyei: Mária és Erzsébet, unokái: Norbert, Roland és László. december 5.: özv. Balogh Józsefné (született Stromájer Margit) élt 84 évet. Gyászolják: fia, menyei, unokái és dédunokái. december 15.: özv. Kovácsné Rusai Terézia élt 92 évet. Gyászolják: testvérei: István és Erzsébet és azok családjai, leányai: Magdolna, Teréz és Franciska, 2 veje, 7 unokája és 8 dédunokája. Lempach Gabriella Hittanosaink karácsonyi készülete adventben Szabó Vivien (7. osztály) Dec. 6-án, egy adventi lelki napon vehettem részt. Erre a napra 3 verbita szerzetes jött el Budapestről a plébániánkra. Sándor atya, Loyd atya és Fábián testvér. Délelőtt másodikos húgomat kísértem el. Először megismerkedtünk velük. Sándor atya magyar származású,loyd Indiából, Fábián pedig Kongóból érkezett Magyarországra. Elég jól tudtak magyarul. Bemutatták a verbita szerzetesrendet, majd énekeltünk mutogatós dalokat. Loyd atya elmondta, hogy náluk milyen ünnepek vannak, milyen a kultúrájuk. Közben sok éneket énekeltünk. Fábián Kongóról mesélt, és Adventről. Néztünk filmet is, hogy hogyan segíthetünk egymásnak, énekeltünk magyarul, angolul és japánul is. Készítettünk egy közös fotót, és eljött a búcsúzkodás is. Én duplán voltam, délután is visszamentem. Ha lenne még egyszer ilyen és pont velük, akkor szívesen elmennék. Nagyon jó és mókás volt. Köszönöm hogy ilyen élményben részt vehettem. Irgalmazz Uram! Irgalmazz! Szegény, bűnös népünknek. Dicsőség Szentháromságban Az egy, igaz Istennek! Boldogságos Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya! Imádkozzál értünk, velünk, Urunk Jézus Szent Anyja! Keresztelés: november 23.: Dóra-Lia Tóth István és Illés Rózsa leánya, Nagybajom december 9.: Bettina-Zsuzsanna Laki Zoltán és Balogh Ildikó leánya, Nagybajom Idén adventben, december 6-án, az Isteni Ige Társaságának (verbita szerzetesrend) tagjait hívtuk, hogy töltsenek egy napot gyermekeinkkel. Hogy miért pont a verbiták? Immáron második nyáron vettem részt a missziós táborukban Kőszegen, mint segítő. A táborban részt vesznek különféle helyekről, kontinensekről érkezett misszionáriusok, különféle kultúrák találkoznak. Megfogott, ahogy a gyerekeket maguk köré gyűjtötték, a sok missziós dal, táncok, barátságok szövődtek velük.. innét jött az ötlet, biztos a mi gyerekeink is jól éreznék magukat velük. Hurgoi Sanyi és Loyd Pradeep atya, Fabien Mawasala testvér érkezett hozzánk. Délelőtt alsósainkkal, du. felsős hittanosainkkal foglalkoztak. Missziós országokról hallhattak és láthattak képes beszámolókat, adventről elmélkedhettek, énekelhettek (több nyelven is), táncolhattak, játszhattak. 35 hittanosunk vett részt e vidám, lelket melengető napon. Köszönet a szerzeteseknek ezért a szép napért! (További képek a hátoldalon) 6 7

5 ADVENT György Attila: ADVENT Magasból érkező Ige, Atyádtól fényként jössz ide; A világ megmentőjeként Tűnő időben lépsz közénk, Jöjj és szívünk világosítsd, Égő szerelmed lángra szítsd, Ha szól a hírnök szózata, Tisztuljon már a bűn sara Isten be akar lépni a családodba, be akar lépni az életedbe. Ezért az ajtód előtt áll és kopogtat. Nem erőszakoskodik; várakozik ajtónyitásodra, hívő, befogadó szeretetedre. Az a feladatod, hogy gyertyát gyújtsál, az Istenre várás fényét helyezd szíved ablakába és ezzel is jelezzed: Kész az én szívem, Istenem, fogadásodra, Jöjj, Uram Jézus, szent jelenléteddel segíts széppé, boldoggá tenni a magam és mások életét! Talán semmi sem jellemzi annyira életünket, mint a várakozás. Az ember arca előre néz és vele együtt a szellemünk is a jövő felé fordul. A keresztény ember nem becsüli le ezeknek a várakozásoknak az értékét, de nem éri be velük. Arra a kérdésre, hogy mire kell várakoznia egy keresztény hívőnek egyértelműen válaszoljuk: Krisztus eljövetelére, a Vele történő találkozásra. Nem hozhat jobb világot számunkra semmiféle politikai párt, konferencia, vagy bármilyen szervezet. Jobb világ csak akkor virrad ránk, ha jobbak leszünk mi emberek. Jézus azért jött, azért hagyta itt példáját és tanítását, hogy ebben a jobbá válásban segítsen minket. Ezért fontos, hogy találkozzunk vele. Azt azonban fájdalommal kell megállapítanunk, hogy számos külső és belső körülmény akadályozza ezt a találkozást. Nem találkozhatnak Jézussal, akik a harcos istentagadás útját járják. Nem találkozhatnak Jézussal, akik az öntörvényűség szabadságát dicsőítik. Nem találkozhatnak Jézussal, akik belekövesedtek a bűnbe és elutasítják a bűnbánatra vezérlő Lélek indításait. Nem találkozhatnak Jézussal a gőgös istenkedők, akik nélkülözik vagy kikacagják a tiszta szív birtoklását. Önámítás jobb világban reménykednünk jobb emberek nélkül. Az emberek, a társadalom elszakadt Krisztustól, semmibe veszi az evangélium értékrendjét. Ennek szomorú következményeit mindenhol tapasztaljuk. Ha a bűnbánat a lélek megtisztulását eredményezi, az imádság a lélek feldíszítését szolgálja. Az imádság tulajdonképpen ajtónyitás a kopogtató Jézus előtt. A keresztény ember hite, istenszeretete az imádságán mérhető meg. Jól tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus milyen erőt tulajdonított a hitből fakadó imának. Teljesen hamis képmutató az a kereszténység, amely nem ismeri fel minden embertestvérében az ajtónkon kopogtató Jézust. Az Ő befogadása nélkül eredménytelen minden úgynevezett békekonferencia. Itt Magyarországon is azért dúl oly sokféle háború, mert kiűzték Jézust az egyéni és társadalmi életből. Advent van, Jézus kopogtat, kezünket tegyük a kilincsre. Jövőnk attól függ, hogy kinyitjuk e életünk ajtaját a békét és szeretetet kínáló Megváltónk előtt. Horváth Józsefné Annuska VÁRAKOZÁS Várlak, Uram /hogy/ eljössz újra, Lelkekbe új hitet hozva. Benned remélve és bízva: Szívünk áldott KARÁCSONYA Angyalok zengik Glória; Jöjj el közénk Isten Fia! Várlak, Ura /hogy/ eljössz újra, E világnak békét HOZVA, Gyűlölet él a szívekben, Fuldoklunk a csúf /szenvedésben/ bűneinkben. Bűnben fürdünk, ments ki minket, Tisztítsad meg szíveinket! Oly sok kívánni valóm van! Szeretetben nagy hiány van. Békétlenség, szenvedés van, Háború van a Világban. Szegénységben, búban élünk. Ó, jöjj el már üdvösségünk! Várlak, Uram (hogy) eljössz újra! Fátylat teszel rút hibánkra. Vétkünk szennyét mind lemossa, A keresztfa, s véred árja, Mert így szerettél bennünket!... Dicsőség szent Nevednek! December 8. Boldogságos Szűz Mária fogantatásának ünnepe A boldogságos szűz fogantatását az a különös kiváltság képezte, hogy ments volt ősszüleink által örökölt eredendő bűntől. Ő volt a megígért szűz, aki tisztaságával megrontotta a gonosz lélek hatalmát. Ő állította helyre a földön az Isten országát, mert testté lett benne az Ige, akit Isten mindnyájunk váltságára és szabadulására adott. Istenünk Máriát szeplőtelen szüzet egyszülött Fiának anyjává választotta, már fogatatásakor megszentelte azt a hajlékot ahol Szentlélek ereje által a Fiú emberi testet ölt. Az anyának méltónak kell lenni a Fiúhoz. A Fiú szeretete mindenek fölé emelte a szeplőtelen, tiszta anyát. Fohászkodjunk hozzá, az örök közbenjáróhoz, kérjük közbenjárását és segítségét, hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire. Várlak, Uram, /hogy/ eljössz újra Kis csecsemő alakjában Hódolni szeretnék Neked. Imádni Te szent Fölségedet: Hozsánna! Dávid szent Fia. Üdvözlégy Föld és Ég Királya! 8 9

6 Várja Fiát, égi Urát Paul Roth: Karácsonyi vásár idején Anneliese Ratzenböck: Levél Jézushoz Szenthelyi Molnár István: KAPNI VAGY ADNI: Ó Mária Szent Szíve, szűz virág! Harmat, Illata imádság. Várja Fiát, égi Urát, Virrasztva epedve, Éj s napon át. Ó Mária Szent Szíve, tiszta kert! Benne az ég Ura lakást nyert! Fészek e Szív, mely hazahív, Mikor a földi baj Ostroma vív! Ó Mária Szent Szíve, gyertyaszál! Templomi áldozat te voltál. Jézusodat, szent Fiadat, Istennek oda adtak Magzatodat. Ó Mária Szent Szíve könnypatak! Belőle sóhajok fakadnak. Hét sebe sír, hét sebe fáj:? Kereszten szenved Az égi Király. Ó Mária Szent Szíve, csillagunk! Vezérünk, gyámolunk, bizalmunk! Nézz le reánk, földi csatán! Vígy fel a mennybe A harcok után! Karácsony közeleg. Az utcák és terek Pazar kirakatoktól fényesek, Mindenki választhat belőlük pénze és ízlése szerint. De nem mindenkinek hoz boldog karácsonyt az ajándék, hiába ad és hiába kap. Lehet, hogy köztük leszek én is, mert nem helyesen ajándékoztam, csak költekeztem. Uram, oly sokszor nem jutott eszembe, mit jelent az ajándék: Adni valamit, tanújelét adni, hogy áldozatomra méltó az a másik. Megfogható jelét a szeretetnek mintegy darabját a szívemnek Bocsásd meg, hogy a mi karácsonyunk ajándékok csere beréje, És eszünkbe sem jut a Te ajándékod, a Fiad. Lótunk futunk, vásárolunk, ahogy szokás, vagy kötelesség és üzleti érdek: valakit, melegen kell tartani, mert tőle is kinéz majd valami, de ritkán a Te akaratodból. Uram, Te magadat hoztad nekünk. Ennek az ünnepe volna a karácsony. Ezt jelentené végülis minden ajándék. Te nekünk adod önmagad, mint látható jelét a Szeretetnek. Hogy mindenkit beleöleljünk a mi örömünkbe, Hogy mindenkinek továbbadjuk a szeretetünket, láthatóan, megfoghatóan. Ne engedd, hogy ezt elfejtsem, ha itt a karácsonyi vásár. Add mindenekelőtt, hogy megint neked ajándékozzam önmagam. Ahogy Te nekünk ajándékoztad önmagad És nekünk ajándékozod Magad újra meg újra. Itt a legfőbb ideje, hogy megírjuk kérő levelünket Jézusnak mi is. Gyermekeink már bizonyosan megtették és gondoskodtak arról is, hogy eljusson a megfelelő címre. Úgy gondolom mi háziasszonyok és édesanyák, mi is megírhatnánk kívánságlistánkat. Ki tudja, talán hasznos lesz, ha őszintén és szívből fogalmazzuk meg. Kedves Istengyermek! segíts legyőzni aggodalmamat, hogy kevés lesz az az ajándék, amiről gondoskodtam, ne engedd, hogy az utolsó napokban is az üzletekben bóklásszam, segíts, hogy a konyhában minden könnyen és jól készüljön el, ajándékozz meg egy kissé több barátsággal, nehogy valakivel is goromba legyek, mert naphosszat gyötör a lelkiismeret. ne engedd, hogy a só és az ecet az ünnepek alatt kifogyjon. ne engedd, hogy többet tervezzek el, mint amit képes vagyok elintézni, nehogy az ünnepek alatt a meg nem valósított tervek terhétől lógjon az orrom. adj türelmet, ha sorba kell állnom és annak alázatos belátását, hogy nemcsak én sietek. és kérlek adj időt, hogy néhány szeretetteljes sort mindenkinek írhassak; idős, egyedülálló rokonaimnak pedig hosszabb levelet, adj elég önbizalmat, hogy a befejezetlen pulóvert a kötőtűkkel együtt a fa alá merjem tenni, kérlek segíts, hogy mindennap felismerjem, mi az amit vársz tőlem. és végül ne engedd, hogy végtelenségig folytassam kéréseim sorát, nekem az is elég, ha segítesz megértenem világra jöveteleddel Te egészen mást akartál mint amivé mi tettük születésed ünnepét. A legtöbb ember annak örül, ha kap valamit, bármily csekélység is legyen az. Az indus, ha alamizsnát ad, köszönetet mond a koldusnak, aki alkalmat nyújtott neki arra, hogy jót tegyen. Tulajdonképpen kapunk akkor is, amikor adunk. Földi érték ellenében miénk lesz az a mindennel boldogítóbb érzés, melyet a jó cselekedet lelkünkben fakaszt. Ha pedig adományoddal kétségbeesetteket, nyomorgókat és szenvedőket segítsen ki a bajból, akkor a boldogító érzésen kívül még égi kincseket is szereztél magadnak. A jó gazda odaadja a magot a földnek és hónapok múlva bőségesen arat. Adj szeretetet az embereknek és majd szeretetet kapsz. Adventi rejtvény Válaszolj a parancsolatokkal kapcsolatos kérdésekre, és írd be a válaszokat a rejtvény megfelelő sorába. Ha ügyesen dolgozol, egy adventtel kapcsolatos kifejezést kapsz megfejtésül. 1. Az Úr napját szenteld meg! Melyik napra vonatkozik? 2. A 7. parancsolat tiltja. 3. Az irgalmas szamaritánus példabeszédében a szerencsétlenül járt ember ebbe a városba tartott. 4. A főparancsban Jézus arra szólít fel, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint.. 5. Évente gyónjál, és legalább..... időben áldozzál! 6. Jézus megkeresztelkedése után ennyi napra vonult el a pusztába böjtölni

7 KARÁCSONY Mészáros Sándor: Kicsi jászol Úgy szeretném, hogyha szívem Kicsi jászol lenne, Karácsonykor az Úr Jézus Megszületne benne. Kérünk Jézus angyalkája, Ahol sok a koldus, árva, Hol jóságod legtöbb várja, Ott pihenj meg legtovábbra. Hozz örömet, békességet, A szíveknek melegséget, Karácsonyi szép meséket, S az Istennek dicsőséget. Befogadnám, betakarnám, Illattal beszórnám, Hideg széltől, deres csóktól Szeretettel óvnám Elringatnám: szent álmait rózsákkal behinteném, S ránk borulna csillagostul Csöndes, égi szent éj Jer, Uram, hát, várlak, jövel! Szívemet kitárom Születésed áldott percét Örömtelten várom Móra László: Karácsonyi Csengő Csingilingi, cseng a csengő Száll a szánkó, mint a felhő, Csaknem elszakad a gyeplő, Csingilingi, cseng a csengő Égi szánkót hajt az angyal. És mire az esthajnal Megjön a szép fenyőgallyal, Cseng a csengő, jő az angyal. Itt a Jézus angyalkája, Égben termett csodafája, S mindent, mindent aggat rája A kis Jézus angyalkája. Arany diót, arany csengőt, Ezüst lepkét, ringót rengőt, Amilyen még földön nem nőtt, S csilingelő arany csengőt. A következő elbeszélést az Interneten találtam. Bár kissé szomorú történet, mégis maga az élet. E történettel szeretném megköszönni azok helytállását és áldozat készségét, akik karácsonykor is szolgálatban vannak az egészségügyben, de azokét is, akik más fajta élethelyzetekben, de a közösség jólétéért végeznek külön munkát a számunkra oly kedves ünnepeken. Csaba Zsuzsanna: Mennyből az Angyalok Újszülött intenzív osztály. December 24 e, Karácsony este van és én dolgozom. Diplomás ápoló vagyok az újszülött intenzív osztályon. Hajnal egy óra múlt, odakint minden békés és csendes. A lányokkal már túl vagyunk a karácsonyi vacsorán, apró figyelmességekkel is megleptük egymást. Csak a nagy kórteremben vannak babák, a kis kórterem (a kuckó így hívjuk mi) üres, mert kevés gyermek van. Így minden nővérre két baba jut. Ebben a békében most van időm egy percre leülni és a sötétben nézni a hóesést. A családtagjaimra gondolok, akikkel lennék most, a kórház helyett. A lélegeztető gépek és a monitorok pityegnek, de az én fülem igazából már nem hallja ezeket az alaphangokat. Egyszer csak kék lámpára leszek figyelmes, ami mindent bevilágít a környéken. Látom az ablakon, ahogy elhalad a klinika mellett két babamentő

8 A város közelében Ádám és Éva anyukája és apukája egy sítúrán ismerkedett meg, azóta tart a szerelem kettőjük közt. Az esküvő és a házvásárlás után úgy érezték, már csak a gyermek hiányzik az életükből. Megható pillanat volt mikor világossá vált számukra, hogy ikreket várnak. Egy kisfiú és egy kislány, előreláthatólag január 1 én érkezik majd hozzájuk. December 24 én együtt töltötte a napot az egész nagycsalád. Este együtt mentek az éjféli misére. A mise végeztével mindenki autóba ült és haza indult. A friss hó beterítette az utat, bensőséges hangulatot varázsolva a városnak. Ebben a pillanatban az autó hátsórésze elkezdett csúszni. Az ABS is bekapcsolt, de az autó csak csúszik tovább. Irányíthatatlanná vált, nem lehet tenni semmit. Nagy sebességgel nekicsapódik egy fának az anyósülés oldaláról. A segélyhívás után nem sokkal a baleset helyszínére megérkeztek a mentők, babamentők is, a tűzoltóság és a rendőrség mentő egységei. Nagy a baj! Az autó jobb oldala a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. A hóesésben több tucat egyenruhás próbál segíteni a bajbajutottaknak. Messziről látszik, hogy a terhes nő egy faágtól, súlyos fejsérülést szenvedett. A férfin sok kisebb zúzódás van. A babák állapotáról ebben a pillanatban semmit nem lehet tudni. A mentőorvos tájékoztatja az édesapát, hogy a gyermekeinek a túlélésre csak akkor lehet esélye, ha itt és most császármetszést végeznek. Újszülött intenzív osztály Az ügyeletes orvosunk telefonon közli a hírt, hogy két a 38. hétre megszületett oxigénhiányos állapotú gyermeket hoznak hamarosan, akiket a mentősök épp újraélesztenek. Az autóbaleset miatt, a békés éjszakai kórházi osztály egy csapásra megváltozott. A lámpákat felkapcsoljuk, elkezdjük a szükséges eszközöket összekészíteni. Én fogom kapni az egyik babát. Nincs idő belegondolni, hogy vajon mi történhetett, miért és hogyan. Most az a fontos, hogy mindennek ott kell lennie, mire megérkeznek. A város közelében Az egyik mentőben küzdenek a kicsik életéért, a másikban az apukát látják el, a mentőszolgálat munkatársai. Benne még nem tudatosodott, hogy a felesége meghalt az ütközés következtében. Újszülött intenzív osztály Három szirénázó mentőautó kanyarodik a főútról az udvarra. Kisvártatva jó nagy transzport inkubátor gördül be a folyosóra egy gyönyörű szép pici újszülött kislánnyal. Első gondozott iker terhességből, autóbaleset miatt 38. héten perimortem helyszíni császárral született 2/4/5 as Apgarral A ikerként. Magas volt a laktátja. Hypotermiás kezelést indítottunk. Intubáltuk és a keringés támogatást is igényelt. A szállítás alatt tartotta az értékeit a vérnyomása is normalizálódott. Görcsöt nem láttunk. Most készen állunk áttenni a babát az inkubátorba. Éva így hivatalosan is megérkezett az újszülött intenzív osztályra. Az ügyeletes orvosunk gyorsan megvizsgálja, még mielőtt a testvére Ádám felérne. A testvére? Ők hol lehetnek? Egyszerre jöttek, de még nem értek ide?! A harmadik (felnőtt) mentő, ami a klinikára kanyarodott, az édesapát hozta. Kivizsgálásra neki is be kell majd feküdnie kórházba. Együtt indultak el a kisfiával lifttel az osztály felé, majd hirtelen a baba pulzusa és a szaturációja (véroxigén telítettség) is csökkenni kezdett. Ajjaj, ne csináld ezt, kisbaba! kiáltott a gyermek mentőorvos Mi történt? kérdezte az apuka A lift emelkedik és a monitor nagyon hangosan, már már idegesítően sípol. Nincs szívhang, lapos a görbe és olyan húsz körüli a szaturáció. A lift megérkezik az emeletre, amikor a gyermekorvos azt mondja: Így nem tudunk kiszállni! Mellkas kompressziót fogok végezni, és adjunk neki még adrenalint! Az úriemberek közül valaki legyen, szíves tartsa a liftet, nehogy mozgásba kerüljünk! Egy és két és há, egy és két és há gyerünk! Éva nagyon cuki csaj. Hamvas fehér bőre van, apró pici szőke hajacskája és formás alakja. Ráraktam pulzus és szaturáció mérőt, az EEG elektródákat a fejére, az EKG tappancsokat a mellkasára és a popsijába tettem a folyamatosan mérő hőmérőt. 33,5 C a hője, ami a legoptimálisabb az újszülött kori hypotermiás (hűtéses) kezeléshez. Legjobb tudásom szerint, a hypotermiás kezelés az egyetlen eljárás, ami csökkenti az oxigénhiány okozta agykárosodás mértékét, és javítja az újszülött esélyeit a túlélésre és a normális életre. A kolléganőm bekísér egy magas, jó kiállású szőkésbarna hajú férfit, akinek véres a ruhája és gézkötés van a fején. Sápadt arcú, véres ruhás mentős kollégák követik őket. Ő az apuka súgnak össze a lányok. Az a nagy ember, csak áll az inkubátor mellett és mereven nézi a gyermekét. Nem hiszi el a történteket. Meg szeretné simogatni? kérdezem, Meg lehet? néz rám csodálkozva, Igen, csak előtte legyen szíves, mossa meg a kezét válaszoltam. Az édesapa fertőtlenítős szappannal lemossa az összes rátapadt vért a kezéről a kuckóban lévő mosdóban. Megtisztult, és most elkezdődik valami új. Amíg ő simogatja Éva hideg lábát (furcsa érzés megérinteni valakit, aki hideg) halljuk, hogy nyílik a bejárati ajtó. Megérkeznek Ádámmal. Első gondozott iker terhességből, autóbaleset miatt 38. héten postmortam helyszíni császárral született 0/1/1 es Apgarral B ikerként. Komplex újraélesztést igényelt, amit a liftben meg kellett ismételni. Instabilak a paraméterei. Hypotermiás kezelést indítottunk. Intubáltuk és keringéstámogatást indítottunk. Évával szembe a kis kuckóba kerül Ádám, akinek nehezen sikerül stabilizálni az állapotát. Őt is megsimogatja az apa, aztán a mentős kollégák szólnak neki, hogy ideje már neki is kivizsgálásra mennie. Búcsúzzon el! Mielőtt elmegy, még egyszer megáll az ajtóban, jobbra és balra tekint, a gyermekekre aztán távozik. Ezután mi folyamatosan, a legjobb tudásunk szerint, egymást segítve dolgozunk hajnalig a kollégákkal. Háromnegyed hétkor a váltás idején a szokottnál nagyobb a csönd. Vidáman és frissen boldog karácsonyt kívánva jönnek a nappalosok, akik semmit sem tudnak az éjszakai szörnyűségről. Látják rajtunk, hogy valami nincs rendben. Nem beszélgetünk egymással, csak nézünk magunk elé. Próbáljuk felfogni a felfoghatatlant. Mi történt? kérdezik furcsállva Gyere, elmondom, miközben átadom a kislányt mondom. Útban haza felé Egyszerűen nem tudok másra gondolni. Ilyenkor átértékelem a fontos dolgokat ez életben. Első dolgom otthon megölelni a szeretteimet, kicsit szorosabban, mint egyébként. Három nappal később. Ünnepek utáni nappalos műszakban dolgozom az akut részen. Évi szerencsére jól van, sikerült egyre javuló paraméterekkel átvészelnie az elmúlt napokat. Ádám életéért viszont továbbra is keményen kell küzdeni. Az orvosok MR vizsgálat mellett döntenek, ami segít pontosabb információkat adni mi is történik valójában, ezeknek az apróságoknak a buksijában. Az édesapát ma engedik ki a kórházból, ide vezet az első útja. Kezet mos és óvatosan megérinti, először a kislányt majd újabb kézmosás után a kisfiút. Hatalmas kezeivel nagyon gyengéden érinti meg az újszülötteket. A kisujján ott van egy női karikagyűrű Anyáé Volt Ádámmal távolságtartóbb, tudja, hogy ő nagyon rossz állapotban van, ezért szeretne is a kezelő orvossal beszélni. Hosszú tartalmas és bizalmas beszélgetés ez, talán egy orvos legnehezebb feladata. Az MR igazolta, hogy Ádám agyhalál állapotában van. Ahogy a kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső írja, a Halotti beszédében: Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer Ez azt jelenti, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem tudunk többet tenni az életéért. Gyakorlatilag csak a gépek tartják őt életben. El kell búcsúzni tőle. Szeretné ölbe venni? Segíthetek valamit? kérdezem. Esetleg lehetne e papot hívni, hogy még a halál bekövetkezte előtt meg legyen keresztelve? kérdezi bátortalanul. Este hatkor, mikor már a műszak vége felé közeledünk, csönget a pap. Oda vezetem a kórterembe, tőle is megkérdezem, miben segítsek. Szükség volna szentelt vízre. mondja nemes egyszerűséggel Az nem lesz egyszerű. válaszolom látható meglepődéssel Egy kis edény csapvíz megteszi, a többit majd én megoldom. mondja. Megtöltöttem csapvízzel a Professzor Úr kávéscsészéjét és oda adom az atyának, aki megáldja a vizet és a gyermeket. Két nappal később. Ádám nincs már köztünk. Talán jobb is, hogy nem voltam itt akkor. Lelkileg iszonyatosan nehéz végignézni egy gyermek halálát. Nagy erő kell ahhoz, hogy a halál után is, a végtisztességet megadva gondosan ápoljuk a babát. Évi viszont sokkal jobban van. Nyitogatja a szemét és a száját. Most sokkal cukibb, mint amikor a születése után láttam

9 Apa jön hozzád délután, jó? mondogatom neki. Minden egyes nap jön az édesapja és anyja helyett anyja ennek a kislánynak. Nagyon sok küzdelmen kell majd még átmenniük nekik, kettőjüknek. Mindenért sokszor, sokkal jobban meg kell küzdeni. Csak idővel fogjuk megtudni valójában mi is lesz vele. Egy ponton túl ez már nem az újszülött intenzív osztály feladatköre. Ilyenkor mennek el fejlesztésre, különböző gyógytornákra, rehabilitációs osztályokra. Felkeresik az oxigén hiányos babákkal foglalkozó alapítványt. Sokszor nem is tudjuk mi lesz egy babával, csak reméljük a legjobbakat. Hét évvel később. December 24 én megint éjszakás vagyok. Hajnal két órakor csöngetnek az ajtón. Egy mentős ruhában lévő magas férfi áll az ajtóban papírokkal a kezében. Ismerős arc. Évi apukája. Minden Karácsonykor eljön az osztályra. Önkéntes mentősként dolgozik, mert a baleset után úgy érezte, hogy valamilyen formán neki is meg kell hálálnia másoknak azt a sok segítséget, amit ő kapott annak idején. Elmondta, hogy még egyszer köszöni mindazoknak, akik azon az éjszakán segítettek neki. Mentősöknek, tűzoltóknak, rendőröknek, felnőtt és gyermekorvosoknak és ápolóknak, a nagy csapatnak. Az angyalok csapatának! Mosolyogva mesélte, hogy pár hónap múlva kisfia fog születni. Szerelmes lett az egyik fejlesztő pedagógusba. Láttam a kezén az új (már csak egy darab) fényes karikagyűrűt. Boldognak tűnt. Ajándékot is hozott. Egy fényképet Éviről és egy rajzot, amit Évi készített nekünk az iskolában. A papíron egy szép szőke hosszú hajú kislány rajzolódott ki, (pont, mint a fényképen) aki egy táblát tart a kezében melyre gyermek kézírással van írva: Köszönöm! Könnybe lábadt a szemem, azt éreztem: megérte dolgozni. Sík Sándor: A NAPKELETI BÖLCSEK Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakán, Mint egy fehérfő, csendes álom, Úgy vonult el a komoly karaván. És elöl ment a három. A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér sereg A völgyön, akol nem nőttek virágok, S a városon, ahol az emberek, Nem virrasztottak és nem énekeltek S akol nem látta őket senkisem. És így suhant el csendesen Életre éledt vágya Napkeletnek, Az ezredéves éjszakán. Ama csillag után. Juhász Gyula BETLEHEM Ó, emberek gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelel barmok közt, édes bambinó, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az úr szolgáló leánya, És apja ács volt, dogozó szegény, És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül. Ó, emberek gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megígértek Kit a szelíd Vergítius jövendölt, S akit rab népek vártak szabadítót. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött. Ó, emberek gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúltak de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog! Ó, emberek gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerekföld mindegyikgyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencszázhuszonhárom éves Távolságából is szívünkbe zeng. Ó, emberek gondoljatok ma rá, S gondoljatok, rá holnap és minden áldott Napján e múló életnek s tegyen A betlehemi énekből öröm, A karácsony álomból valóság, És békessége már az embereknek. Rónay György BETLEHEM Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jó előre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel Hisz van e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok koldusok! Nem csárda ez! A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jó szaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak szűköltek mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszödön megállt, hátrahőkölt a vastag trágya bűztől, s tanácstalanul visszanézett

10 Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő; amint a nyirkos szalmára lerogytál s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását. Apró bölcsességek 1. A békák példázata (Egy életre szóló lecke) Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat. Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülne feljutnia a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: Oh, de fárasztó!!! Sosem fognak feljutni! vagy: Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas! A békák kezdtek lemaradozni egyetlenegy kivételével, amelyik élénken kapaszkodott felfele. A nézők kiabáltak: Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni! Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni! Végül mindegyik feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas lelkesedéssel és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára! Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy...a győztes béka SÜKET volt. 2. A paraszt és a szamara Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra,az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott!!! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Tanulság: az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból való kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést tovább. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb. 3. A vadlibák Tény: A vadlibák csoportosan, V alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje tartja fenn a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71% kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Tanulság: ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt. Tény: ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által. Tanulság: Ha annyi eszünk van, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében. Tény: Amikor a vezető liba fárad el, egy másik veszi át a helyét az élen. Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést. Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák. Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen. Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat. Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik. 4. A tele töltött üveg A filozófia professzor az előadását úgy kezdte el, hogy kezébe fogott egy konzerves üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Megkérdezte hallgatóit: Ugye tele van az üveg? Igen válaszolták diákjai. Azután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal, majd beleszórta a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt tele homokkal és azt is elkezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. És most, mondta a professzor, vegyék úgy, mintha ez a befőttes üveg az önök élete lenne. A kövek a fontos dolgok a család, a partnered, az egészséged, a gyerekeid. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok pedig az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel is. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod elérésében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj azokra, amik igazán számítanak. Állítsd fel a fontossági sorrendet. És ne feledd el, a többi csak homok. Karácsonyi mesék Mester Györgyi: A legkisebb cinke Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka. Nyáron remekül elvoltak a kis madarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett. A nyárt követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett. Amikor épp nem a magas koronájú, lombtalanná kopaszodott nyárfa ágain gubbasztottak, néha néha kiröpültek a házak irányába, hogy az ég felé bodorodó kéményfüstben kicsit felmelegedjenek. Picinke is így tett, amikor egy hosszabb repülőútja során, valami megcsillant a szeme előtt. Egy kertes ház ablakából világított ki az utcára a sziporkázó, tarka fényesség. Leszállt az ablakpárkányra és befelé bámult. Az üvegen túl, a szobában, hatalmas zöld fenyő terpeszkedett. De nem ám olyan egyszerű, mint odakinn a parkban, hanem talpig díszben pompázott. Tarka üvegégők, csillogó gömbök, kacskaringózó girlandok ékítették. Picinke egészen belefeledkezett a látványba. Ekkor azonban két kíváncsi gyermekarc közeledett az ablakhoz, amitől megijedt, szárnyra kapott, és huss, már ott se volt. Másnap, szokásos melegedő körútján, megint csak ellátogatott az ablakon átcsillanó, fényes karácsonyfához. A fa most is lenyűgözte, ám egyszer csak észrevette, valaki néhány kölesszemet tett ki a párkányra. Mivel éhes volt, mohón nekilátott, és gyorsan felcsipegette a magokat. Az evésből felpillantva, váratlanul ismét szembetalálta magát a gyermekszemekkel, amelyek mosolyogva és érdeklődéssel figyelték őt. Az ablak nem nyílt ki, senki nem bántotta Picinkét, így hát nem sietett a táplálkozással. Befejezvén az evést, egy kicsit még gyönyörködött a pompás fában, majd útra kelt

11 Csak otthon, miután didergő testvérei közé letelepedett, jutott eszébe, hogy ő jól lakott, de a családja továbbra is éhezik. Szinte szégyellte magát, hogy annyira elkápráztatta a csodálatos karácsonyfa, és csak behabzsolta a kölesszemeket, a szeretteire nem is gondolt. A következő napon sem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Vajon megvan e még a varázslatos szépségű fa? Egyenesen odarepült, és meglepődve látta, a kölesszemeket, vékony zsinórvonalban, valaki végigszórta az ablakpárkányon. Szemenként vette csőrébe a magokat, hogy minél tovább élvezhesse az evést, amikor egyszer csak elfogyott az összes ennivaló. Elszomorodott, hogy megint mohó volt, nem jutottak eszébe sem a mamája, sem éhes testvérkéi, amikor a párkány széléről egy közeli faágon lógó aprócska faépítmény volna magára a figyelmét. Egy házikó volt, négy kis oszloppal, takaros tetővel, de a legszebb mégis az volt benne, hogy a padlóját sok sok kölesszem borította! Picinke azonnal útra kelt, és ahogy csak aprócska szárnyától tellett, röpült a családjáért. Elcsivitelte nekik, hogy élelmet talált, kövessék őt, és már fordult is vissza. A faágra felfüggesztett házikót ellepték a sárga fekete szárnyú cinkék, és boldogan csipegették az olajos magvakat, amitől aztán felmelegedve, még sokáig gyönyörködtek a csodaszép fenyőfában. Az ablak túloldalán pedig a madáretetőt elkészítő apuka, meg a kölesszemekről gondoskodó gyerekek örültek a boldog cinkék látványának. És ettől vált igazán teljessé a Karácsony, a szeretet ünnepe. (Internet) Mentovics Éva: Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán? Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett. Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak. Addig addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte. Bocsánat, nem volt szándékos! mentegetőzött a kis rosszaság. Segítség! Kapjon el valaki! kiáltotta ijedten a szegény pórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni. Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha sem történt vele. Lehet e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait? Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, és elkapta. A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt? Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt. Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a történtek után. Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogy visszakerülj az égboltra. Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! hálálkodott a kis csillag. Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek. mormogta kedvesen a fenyőfa. Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult és visszapottyant a fenyő ágai közé. A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel. Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz. Jól van szólt búslakodva a kis csillagocska. Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni. Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára. A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá. Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt! Addig addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havas fenyőfán, mígnem elhatározták, hogy ők is leugranak. Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy egy szép, zöld fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását. Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak. Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik a falu széli fenyves erdőben? Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba. Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon. Azonban amit ott láttak minden várakozásukat felülmúlta. A csillag barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak. Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket. Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben sorshúzással döntik el. Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait. (Internet) Mester Györgyi: Az igazi ajándék Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, a megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben lapult valami meglepetés számomra a karácsonyfa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda. Baba egyáltalában nem került a fa alá. Hogy miért nem kaptam babát, annak az okát nem igazán tudtam. Csak később derült ki, hogy édesanyám sem nagyon babázott gyermekkorában, ő a hasznosabb, komolyabb játékokat kedvelte. Ugyanakkor bármilyen kicsi voltam is, látnom kellett, hogy a hozzánk látogató leánypajtásaim szinte mindig magukkal hozták kedvenc babájukat, és ha én mentem vendégségbe, büszkén dicsekedtek a játékaikkal, amelyek olykor nemcsak a szemüket tudták nyitni és lehunyni, hanem néha sírtak, gügyögtek, és etetni, tisztába tenni is lehetett őket. Édesapám ügyes kezű ember volt, ezért karácsonyi ajándékaim gyakran kiegészültek házi készítésű, fából faragott játékokkal. Így lett pici sámlim, apró székem, gurítható talicskám, és ötéves koromban egy valódi, csecsemőre méretezett bölcsőt is kaptam. A bölcsőben a soros ajándék mackó pihent, amit jobb híján a baba helyett szeretgettem. Gyermekkori emlékeimhez visszatérve, ötéves voltam, amikor első kamaszlázadásom lezajlott azon az ominózus karácsonyon. Én mért nem kapok soha igazi ajándékot? szegeztem a kérdést szüleimnek. Meghökkenve néztek rám. Hát nem örülsz az ajándék mackónak, a szép kis bölcsőnek, a gyönyörű képekkel telerajzolt mesekönyveknek? Hát mit szeretnél, mi neked az igazi ajándék? kérdezte édesanyám. Az igazi ajándék számomra egy hajas baba lenne. Olyan szöszke hajú, mint Nellié, kék szemű, mint Lizáé, lehetne etetni, és persze sírhatna és pisloghatna is, mint Kata babája soroltam az elvárásaimat. Anyám apámra nézett, a tekintetük találkozott, és szinte egyszerre mosolyodtak el. Apám törte meg a csendet: Hát, meglátjuk, kislányom, miként szerezhetnénk neked örömet a jövő karácsonyra, egy igazi ajándékkal

12 Elmúlt a tél, azután kitavaszodott, majd nyár lett, végül az ősz is beköszöntött. Beírattak az iskolába, de azért csak gyerek voltam még, s ahogy újra közeledett a tél és vele a karácsony, eszembe jutott, mit ígértek a szüleim. Reménykedtem, hogy nem feledkeztek meg róla, és annyi szűk esztendő után végre én is kapok karácsonyra egy igazi ajándékot. Édesanyám nyár óta gyengélkedett. Egy kissé meg is hízott, de azért ugyanolyan szeretettel gondoskodott rólam, mint korábban, csak az arcán jelent meg valami újszerű, sejtelmes titokzatosság. Karácsony előtt néhány nappal anyát be kellett vinni a kórházba, de apa megígérte, Szentestére együtt lesz a család. Apa aztán azzal lepett meg, lehet, hogy nálunk az idén előbb lesz Szenteste, mint más családoknál. Az okát nem árulta el, de mivel úgyis olyannyira izgultam a remélt ajándék miatt, nem is bántam. Sőt, egyenesen örültem neki! Azt hittem, mindez csakis az én kedvemért történik. A Szentestét megelőző négy napon mindig korán keltem, és a reggelemet a fánál kezdtem. Alaposan körbejártam, nincs e alatta, mellette valamiféle változás, hiszen lehet, hogy ezen a karácsonyon mégis csak megérkezik az én várva várt, igazi ajándékom. Azon az emlékezetes, nagy napon valahogy mégis elaludtam. Apa ébresztett fel: Hétalvó mondta, ki az ágyból! Talán ma elmarad a szokásos reggeli vizit a karácsonyfa körül?! Papucs nélkül, mezítláb rohantam le a hallba. Ami első pillantásra a szemembe ötlött, a már jól ismert, faragott bölcső volt. Ez nem lehet gondoltam magamban, ezt nem tehetik meg velem, hogy új mackót fektetnek a tavalyi bölcsőbe! Ekkor a beállott csendben valamiféle halk, egyenletes szuszogás hatolt a fülembe. Míg a furcsa nesz okát találgattam, váratlanul harsány oázás hangzott fel. Odaugrottam, és az igazi ajándék utáni hatalmas vágytól dobogó szívvel felhajtottam a bölcsőt takaró vékony batisztkendőt Egy baba feküdt a bölcsőben. Szöszke hajú, nagy, csodálkozó kék szemekkel, s ahogy meglátott, mintha elmosolyodott volna. Az enyém? kérdeztem. Igen mondta a szobába belépő édesanyám. A mienk is persze, de egyedül a te kistestvérkéd, akit dajkálhatsz, etethetsz, itathatsz, taníthatod majd járni és beszélni. Boldog voltam. Olyan boldog, amilyen csak az lehet, akinek nagy sokára valóra válik a legszebb álma, és karácsonyra igazi ajándékot kap: egy élő hajas babát A történetet a szerző engedélyével lerövidítette: Nyquist Gizella (Internet) Ha egy BIBLIA beszélni tudna A keresztényeknek van a világ legnagyszerűbb terméke, amely valóban minden szükséget betölt és minden problémát megold, amelyre valóban mindenkinek ugyanúgy szüksége van, nemre, korra, műveltségre, foglalkozásra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül, ami teljesen időt álló, több ezer éves garanciával rendelkezik, milliók által hitelesített, ráadásul teljesen ingyenes ÉS MÉGSEM KELL SZINTE SENKINEK!!! Ez a világ legnagyobb ellentmondása! Január 15. Gazdám újévkor elhatározta, hogy naponta elolvas egy fejezetet belőlem. Az éjjeli szekrényen fekszem. Még nem olvasott. Január 25. A gazdám leporolt. Egyéb nem történt. Február 10. Elvitt a gazdám egy bibliaórára. Örülök, hogy végre kézbevettek. Valamit keresett a gazdám bennem, de nem találta meg. Február 22. Változatlanul az éjjeli szekrényen fekszek. Április 2. Az újságok közé kerültem. Április 10. A gazdám leporolt, és a könyves asztalra tett. Július1. Egy bőröndbe kerültem, sok holmi közé. Úgy látszik, a gazdám elutazik. Július 2. A gazdám megérkezett. Mindent kipakolt a bőröndből, egyedül én maradtam ott. Július 30. Ismét otthon. A gazdám ismét a könyvespolcra tett. Augusztus 8. Este. Borzalmas vihar kerekedett. A gazdám elővett. Idegesen lapozott bennem. Végre a 91. zsoltárnál olvasni kezdett. Augusztus 9. Ma nincs veszély. A gazdám pihenni hagy. Szeptember 17. Ma este imaórára készül a gazdám. Levett a könyvespolcról, belém lapozott, olvasni kezdett. De hirtelen csengett a telefon. Engem lecsapott az asztalra, felvette a kagylót, hosszan elbeszélgetett, majd amikor befejezte, engem visszatett a könyvespolcra. Október 10. Még mindig a könyvespolcon fekszem. Gazdám sokat mérgelődik, bosszankodik és morog, ha otthon van. Nincs jó hangulatban. Valami nincs rendben. November 16. Ma gazdám váratlanul elővett. Egy meghívót helyezett lapjaim közé melyben tudatták vele, hogy egy bibliatanulmányozó hét kezdődik. Már előre örültem, hogy végre a gazdám kezébe vesz és olvasni fog, de hiába vártam. Ott maradtam a könyvespolcon. A gazdámnak nem volt szüksége rám. Milyen kár CREDO 165. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) , (30) címünk: bajom.plebania@fre .hu, Honlapunk: Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Fotók: Lempach Gabriella, Internet Bankszámla számunk: , Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: ZPress, 7516 Berzence, Szabadság tér 16. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk február elején jelenik meg. A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! Karácsonyi rejtvények 22 23

13 Képek a ai adventi lelkinapról