A nagykırösi református gyülekezet hírlevele

Átírás

1 A nagykırösi református gyülekezet hírlevele Bibliaolvasás: Jelenések könyve 2, 1-7. Alapige: Római levél 1,8-17. Elhangzott: szeptember 26-án A Híre van hiteteknek Szeretett Testvérek! z elıbb fölolvasott bibliai szakaszunkban Pál apostol, nekünk talán egy kicsit szokatlan módon, ilyet ír a római gyülekezetrıl: hiteteknek az egész világon híre van. Mi, néha talán túlzó szerénységgel nem nagyon merünk ilyeneket mondani, mert nagyon félünk, hogy a dicséret az a dicsekedésbe csúszik át. És néha még azt sem mondjuk ki, amit fölismertünk, amit az Isten elvégzett bennünk, körülöttünk, gyülekezetben, az ı egyházában. Pál apostol leírja a római gyülekezetrıl, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Az apostol el szeretne menni abba a gyülekezetbe, amelyikrıl ilyen jót ír. Nyílván mai szóval élve fıvárosi gyülekezet volt, vagyis földrajzilag és politikailag fontos helyen, Rómában élt ez a gyülekezet. Ez bizonyos értelemben helyzeti elınyt is jelenthetett, de egy már akkor is milliós nagyságrendő, zsúfolt városban óriási kihívást is jelenthetett a közösségnek. Az apostol szeretne elmenni ide. Miért? Nyílván többféle választ lehet rá adni. Egy New York-i ötvenemeletes toronyház alá beépített templomban szolgáló történetesen evangélikus lelkészkollega mondta: A magukba forduló, félelmekkel küzdı városi emberek számára fel kell mutatnunk egy másfajta jövıképet. És ezt a gyülekezet tudja felmutatni. Ez a gyülekezet feladata ha a gyülekezet Ige szerint és evangélium szerint igyekszik élni: egy másfajta jövıképet, nem a magányos tömeg képét, nem azt, hogy összezsúfolva élünk itt és egymással nem is nagyon törıdünk, nem azt, ami a bezárkózó emberek és a bezárkózó családok félelmeiben nyilvánul meg; hanem a közösségét, az egymáshoz való tartozás csodáját. Vajon mi, amikor a gyülekezetbe eljövünk, amikor eljövünk egy istentiszteletre, akkor bennünk van ez a vágy? Szeretnénk látni, fölismerni az Úr munkáját mások életében, a közösség életében? Miért jövünk mi, ha eljövünk? Miért ápoljuk mi a kapcsolatot, ha ápoljuk? Az apostol azt mondja: látni szeretnélek titeket. Igen, hogy együtt bátorodjunk fel. Nem azt olvassuk, hát azért Rómabeliek el ne bízzátok magatokat!, majd még jövök én Pál, és majd még én fogok nektek olyanokat mondani. Hanem azt mondja, hogy én épülhetek, amikor láthatom, tapasztalhatom, hogy amiket hallok, az valóban igaz. Láthatom és tapasztalhatom, hogy egy ilyen világvárosban, ahol a szinkretizmus igen-igen erıs volt, egy világvárosban, amelyikben a sokszínőség jelen volt, mindenféle nemzet, náció,

2 2010. október 3. 2 mindenféle vallás nos egy ilyen világvárosban él egy gyülekezet, és ebben a gyülekezetben felismerhetı az Isten munkája. Ez megerısítés Pál apostolnak, annak az apostolnak, aki hajótörést képes volt elszenvedni, többször letartóztatást elszenvedni, hátratételt elszenvedni az evangéliumért. Az apostol azt mondja: egymás hite által. Szeretnék épülni a tietek által és szeretnék megerısítésetekre valami lelki ajándékot adni, vagyis, hogy ti is épüljetek, mert lehet és kell tovább épülni. Megerısíteni a gyülekezetet mondja az apostol, hogy közöttetek is legyen munkámnak valamilyen gyümölcse. Valaki, történetesen a tengeren túl lévı nagy ország egykori elnöke mondott ilyet: ne azt kérdezd, hogy mit kapsz az államoktól, hanem azt, hogy mit adsz te az Egyesült Államoknak! Ne azt kérdezd, hogy mit kapsz te a gyülekezettıl, hanem azt kérdezd meg elıször, mit adsz te a közösségnek? Mert az Úr Isten nálad is elhelyezett valamit, amit azért adott, hogy ezzel a közösségben szolgálj, és eközben kapni fogsz. Mert aki mást felüdít, maga is felüdül mondja már az ószövetségi bölcsesség. Igen, rendkívül fontos, hogy adósotok vagyok. Ezt nem az egyház mondta, nem az egyházszervezet Pálnak, hanem Pál mondja a gyülekezetnek. Ezt senki nem várta tıle, hogy sok száz kilométert hajózva meg gyalogolva, és veszélyben még Rómába is elmenjen. De ı úgy érzi, adós. Az Isten neki sokat adott. És akinek sok adatott, attól sok kéretik számon. Szeretett Testvérünk! Mit kell fölismernünk a szakaszunk alapján? Többek között azt és számomra ez volt a legfontosabb, hogy a közösségápolás folyamatosan szükséges. Folyamatosan szükséges. Ha a kapcsolatokat nem ápoljuk, azok szép lassan elhalnak, megszőnnek. Ha a rokoni kapcsolatokat nem ápoljuk, bár a vérségi száll kimutatható, bár valamikor még talán gyakran voltunk együtt, de szép lassan megszőnik, már alig fogunk tudni egyáltalán valamit egymásról. A közösséget ápolni kell. Egy úgynevezett megagyülekezetben például az a gyakorlat egy olyan gyülekezetrıl van szó, ahol a hétvégi több istentiszteleten tizenöt-húszezer ember van együtt, nos egy ilyen gyülekezetben minden évben meg kell újítani a tagságot. Ez a gyakorlat. Nem úgy van, hogy bejelentkeztem huszonnyolc évvel ezelıtt ide, még az elsı években jöttem is, aztán lemorzsolódtam, aztán néha elküldtem az adományomat, már utána azt se nagyon de, hát miért nem tartják nyílván a nevemet? Egyszerően azt a gyakorlatot alakították ki, hogy minden tagnak minden évben újra el kell gondolkoznia azon, tartozok én ehhez a gyülekezethez? Miért tartozok? Mit jelent nekem az, hogy gyülekezet? Mit adok én a gyülekezetnek? Mit jelent ez a kapcsolat? Mit jelent a közösség ápolása? És így meg kell újítani. Lehet, hogy ránk is ránk férne néha ez, hogy megújítsuk. A közösséget ápolni kell. Nem elég egy-két, egyébként igényesen megszervezett rendezvény (mármint a gyülekezetben). Ezek mind fontosak és hasznosak. De, ha rendezvény van, akkor rendezvényként szoktak az emberek részt venni rajta. Kevés mindez!, mert azon csak megjelenni kell. A közösséget viszont gyakorolni kell. Az apostol képes száz kilométereket megtenni azért, hogy kapcsolatot ápoljon, és közösséget építsen a római gyülekezettel és a római gyülekezetben. Egyszer egy lelkész így fogalmazott: az egyház az, amit csinálsz, és nem az, ami vagy. Mert ami vagyok eltelt 10 másodperc, tehát múlt idı. Ez az istentisztelet, ez, hogy itt most együtt vagyunk, ez egy félóra múlva múlt idı, ez már a vagyok-hoz tartozik Igen, ez is volt. Amit csinálsz vagyis itt folyamat van, amit gyakorolsz, amit megélünk, az az egyház. Az egyháznak holnapja van, és a holnapra oda kell figyelni. A közösségnél mindig a holnapra kell figyelni, és hálát adni a múltért. De ha csak hálát adunk mindig a múltért, abból kevés jövı lesz még önmagában. Gyakorolni kell tehát az egymást elfogadó és segítı szeretetet.

3 3 XIII. évfolyam 29. szám Vannak persze akadályok is. Pál is említ néhányat. Jaj de szeretjük az akadályokat! Olyan jó mögé elbújni! Hát igen, persze Uram, meg igen, hát testvérek, persze, hát én szeretném!, de hát ez és ez és ez és ez és de jó, hogy csak tíz ujjat adott az Úr Isten a kezünkre, mert különben száz kifogást tudnánk mondani. Az apostol azt írja, már mióta szerettem volna elmenni hozzátok, hogy ott szolgáljak, hogy gyakoroljuk a közösséget. Megakadályoztattam. Könyörgök érte, hogy az Úr az akadályokat hárítsa már el, hogy elmehessek. Nem tudta. És nem ennyit ír az apostol. Mi nagyon sokszor itt megállunk. Akartam persze, szerettem volna, de hát ezért, meg ezért, tényleg nem sikerült. Az apostol azonban nem csak ezt írja, hanem, mert a szeretet leleményes, és aki közösségben akar lenni, megtalálja valamilyen módon a módját. Azt írja az apostol, imádkozom értetek szüntelenül. Ki akadályoz meg ebben? Mert lehet, hogy nem tudunk mindig a közösségben ott lenni, de a közösségért való imádkozásban ki akadályoz meg? Az apostol azt írja és ezért olvashatjuk, levelet ír, ha nem tud még személyesen menni, akkor levelet ír. Az akkori lehetıségek szerint él a lehetıséggel. És nem azt mondja, hogy szeretném én ápolni a kapcsolatot, de hát most nem megy, jövıre se megy, utána se megy, akkor sose. Megírja a levelet. Akkor a telefonok nem mőködtek, a Metró nem járt, de levelet lehetett írni. És ma vannak mobilok. Valakivel beszélgetve egyszer mondta, hogy hát ekkor, meg ekkor olyan jól esett volna neki ott a betegágyon, ha fölhívják. És akkor én annyit mondtam többek között rá: a telefonnak tudtommal két vége van. Szabad neki is hívni. Szabad, aki egyedül van, vagy olyan helyzetbe van, hogy most nagyon jó lenne egy bátorító, szeretetteljes, pár perces beszélgetés. Szabad. És nem csak azt várni, hogy hátha egyszer valaki már fölhív. Megkeresni és megtalálni a közösségápolásnak az éppen lehetséges módját. És az apostol mindent megtesz, még a letartóztatást is vállalja, hogy végül Rómába kerüljön. Még hajótörést is vállal érte. A hosszú utat is. Vagyis nem bújik el az akadályok mögé, amik voltak, és amik vannak a mi életünkben is. Ma is rengeteg akadály van, hogy a közösséget ne ápoljuk, vagy ne olyan szinten ápoljuk, ahogy talán magunk is jónak látjuk és szeretnénk. De vajon azokat a lépéseket megtesszük-e egyen-egyenként, amit most megtehetünk? Mert olyanok vannak ma is. Szeretett Testvérek! A szinten tartás is nagy energiákat igényel, nagy odafigyelést. Sok szeretetet. Nagy leleményességet. A világon híre van a hiteteknek de ez múlt idı. És ma? És holnap mi lesz? Hogy holnap is így legyen, ezért kevés az ölbe tett kéz, még a hálaadó imádság is kevés. Itt már cselekedni kell. Többet kell cselekedni. Merjük észrevenni, és merjük komolyan megragadni azokat az alkalmakat, amelyeket az Isten elénk ad: hogy a közösséget ápoljuk, mert erre magunknak szükségünk van, és a szeretetteljes közösség az a bizonyságtétel, amire a mi eléggé elhidegült világunknak leginkább szüksége van. Mert a magukba forduló, félelmekkel küzdı városi embereknek különösen nagy szükségük lenne erre. És a falvakban meg egyedül maradt idıs testvéreinknek, meg öreg szülıknek megint nagyon nagy szükségük lenne, hogy ott is mőködjön a keresztyének szeretetteljes közössége. Ez több mint a prédikáció meghallgatása. Ez több, minthogy vannak rokonaink, tudom, de már nem láttuk 20 éve. Már nem is izgat. Ez feladat, ez kiváltság, és ez a küldetésünk. És ezen van az áldás. Ámen. ( S z a b ó G á b o r )

4 2010. október 3. 4 Heti rendünk: vasárnap (október 3.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin Templom - nyugdíjas lp.-ok és lelkészözvegyek vasárnapja Szabó Gábor Keresztel: Köteles Attila Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Kiss Georgina 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom] Szabó Katalin szerda 9.30 Kincsİ Baba-Mama Klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Szabó Gábor Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Szabó Gábor vasárnap (október 3.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila Templom - gyülekezeti hittanos tanévnyitó Szabó Katalin Kocsér Köteles Attila Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor Nyársapát [Szarka kúria], Szabó Gábor Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Megkereszteltük: Veres Gusztáv és Nagyfi Brigitta Cintia nevő gyermekeit. Eltemettük: özv. Dr. Lisznai Pálné (Illés Piroska) élt 83 évet, Nádor u. 2. Battáné Juhász Györgyi élt 32 évet, karosi lakos. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: Forint volt. A templom felújítására összegyőlt adomány összesen: Forint. Soli Deo Gloria! Isten áldja meg a jószívő adakozókat!

5 5 XIII. évfolyam 29. szám Újra indult a KINCSİ a Kisgyermeket Nevelı Családok Összejövetele! Ismertebb nevén: a BABA-MAMA KLUB Az elmúlt két évben áldott együttlét alkalmával találkoztak minden héten egy délelıtt gyülekezetünkbıl babák és mamák (néha apukák is!) a Baba-mama klubban, ahol mindig felüdültünk, töltekeztünk, tapasztalatot cseréltünk, énekeltünk, mondókáztunk és játszottunk gyermekeinkkel együtt Feketéné Takács Andika vezetésével, valamint maradandó, értékes tanácsokkal gazdagodtunk a nevelésrıl, családgondozásról szóló keresztyén tanulmányok közös olvasása során. Az elmúlt két évben 16 család kapcsolódott be az együttlétekbe. Voltak, akik csak egy-két alkalommal néztek be hozzánk, de számos család két éven át rendszeres látogatója volt szerda délelıttönként a Baba-mama szobának (Szolnoki út 5.). Jó érzés volt mindnyájunk számára figyelemmel kísérni gyermekeink testi-lelki fejlıdését, látni elsı lépéseiket, hallani hangjukat, osztozni egymás örömében, bátorítani, bíztatni egymást a csüggedés és a nehézségek idején. Hálás szívvel mondunk köszönetet Godány Jutka néninek, aki minden alkalommal kedves mosolyát, szeretetét, szolgáló lelkületét hozva közénk vigyázott gyermekeinkre játékuk közben, hogy mi szabadon beszélgethessünk. A gyerekek azonban gyorsan nınek, azóta sok kisgyermek óvodáskorú lett, kiröppent a Baba-mama klubból szeptember 18-án, szombaton délután velük találkoztunk a Kálvin teremben terített asztalok mellett, meleg családi együttlétben, ahol jó volt újra látni egymást, egy kicsit visszaemlékezni a gondtalan - gyermekközpontú hétköznapokra és meghallgatni egymás beszámolóját, nyári élményeit. Isten Igéjére figyelve, énekszóban imádkozva, élménybeszámolókkal egymást felüdítve telt a délután. Miközben mi felnıttek belefeledkeztünk a mesélésbe, a gyerekek újra meghódították a szépen kitakarított játszószobát és örömmel voltak újra együtt. Isten áldását, gondviselı kegyelmét kérjük minden gyermeket váró és gyermeket nevelı Családra és egyben szeretettel hívjuk és várjuk ebben az évben is a kisgyermeket nevelı Édesanyákat a gyülekezeti Baba-mama klubba. Idıpont: minden héten szerdán délelıtt 9:30 11:30 óráig Helyszín: Gyülekezeti ház Baba-mama szoba (Szolnoki út Szabó Katalin lelkipásztor

6 2010. október 3. 6 I s k o l á i n k h í r e i ÁLTALÁNOS ISKOLA: Kedden délután a harmadik évfolyam a Városi Moziba látogatott el. Szombaton az 5.c osztály Budapestre kirándult Tormáné Zöldi Szilvia és Török Márta vezetésével. Megnézték a Magyar Mezıgazdasági Múzeum Sivatag c. idıszaki kiállítását, majd a János-hegyre kirándultak. GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZİ: Hétfın az osztályfınöki munkaközösség értekezletet tartott, megbeszélték az elıttük álló feladatokat. Pénteken 16 órától került sor a már hagyományosnak mondható gólyaavatóra, a végzıs tanulók iskolánk hírnevéhez méltó ügyességi és mőveltségi feladatokkal avatták fel a bejövı osztályaink tanulóit. 19 órától gólyabulit rendeztünk, a No Pie Band, iskolánk zenekara is fellépett. Gyerekszáj Óvodások és iskolások gondolataiból İszi toronylátogatás Egy ıszi reggel a hittanórán kimentünk a templomkertbe és ott megvártuk, amíg Kati néni kinyitja a toronyhoz vezetı vasajtót. Az egész csoport nagy izgalommal sietett fel a szők, homályos folyosón, a keskeny csigalépcsıkön. Nemsokára egy olyan szakasz következett, ahol a zseblámpánkat is elı kellett venni, mert alig lehetett látni. Elértünk a harangokig. Megcsodáltuk a 3 hatalmas harangot. Azután tovább indultunk a kilátóhoz. Amikor felértünk a toronyba, mindenki számára nagy élményt jelentett, hogy megkeresse fentrıl, hol lakik. Ha még egy szintet feljebb mentünk, elértük a torony legtetejét, onnan mindenhová el lehetett látni. Nagyon szép volt felülrıl Nagykırös. Mikor visszafelé indultunk, néhányan elhatároztuk, hogy megvárjuk a toronyóra ütését 10:45 perckor. Mindenki az óráját figyelte és közben a harangokat is, hogy melyik pillanatban mozdulnak meg. Végül kiderült, hogy elektromos szerkezet mőködteti és csak a harangot ütı kalapácsok mozognak. Ismét zseblámpáink fényénél indultunk lefelé. Mire sok nevetés között kiértünk a templomból, már majdnem becsöngettek a következı órára. Nagyjából ennyi volt a toronylátogatás. Rideg Anett 8.b osztályos tanuló

7 7 XIII. évfolyam 29. szám A toronylátogatás élménye Egy csütörtöki nap volt, amikor Kati néni vezetésével felmentünk a templomtoronyba. A torony ajtaja egy nagy arany kulccsal nyílik. Csigalépcsıvel kezdıdött a felmenetel és egy idı után sötét lett. Miután már nem csigalépcsın haladtunk, keskenyedtek a lépcsık is. Pár perc alatt felértünk a harangokhoz, ugyanis 3 harangja van a nagykırösi református templomnak. Két nagyobb és egy kisebb. Mentünk tovább és a lépcsık egyre keskenyebbek lettek. Mikor felértünk, kimentünk a kilátó erkélyére. Hú, de magasan vagyunk! - állapítottuk meg mindnyájan. Egész Nagykıröst be lehetett látni. Majd négyenöten feljebb mentünk, a torony legtetejére, ahol az egyik párkányon egy döglött denevért láttunk. A kilátás nagyon szép volt. Szépen lassan elkezdtünk lefelé haladni. Ez volt ám az élmény. Az biztos, hogy ezt soha nem felejtem el, mert a lépcsıket így még kisebbeknek éreztem és a sötétben alig láttam. Nagyon jó volt a toronylátogatás, remélem, egyszer Ti is megtapasztalhatjátok azt az élményt, amit én. Bera Bernadett 8.a osztályos tanuló Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok A közösségi érzés A saját biztonsága felıl örökös kétségben lévı embernek nem lehet érzéke a többi emberek érdekei iránt és egy olyan társadalomban, mint a mai, ahol az anyagi biztonságért is mindenki csupán önmagára utalva kénytelen harcolni, így nem csodálható, hogy a mai ember a közösségi érzés létezésérıl és erejérıl szóló teóriát szkeptikus mosollyal fogadja. Mert sokkal könnyebben elviseli azt a tudatot, hogy ı is, mint a többi, fény és fölény után vágyik, mint azt a halhatatlan igazságot, hogy ıt is fogva tartják az emberi együvé tartozás kötelékei. (Adler). Az emberi közösség nemcsak szociológiai, hanem biológiai adottság, melyet nem lehet az ember fogalmától elvonatkoztatni. A közösséget megint csak a mi boncoló értelmünk látja egyes emberek összegezésébıl létrejöttnek. A valóságban az egyén a közösség terméke, keletkezéséhez már két egyénre van szükség és a közösség nélkül elképzelt újszülöttnek menthetetlenül el kellene pusztulnia. Ha tehát az újszülött nem képzelhetı el másként, mint egy közösség szerves része, elképzelhetı-e az, hogy ez az újszülött ne hozná magával e közösségnek ıbenne megnyilvánuló lelki reprezentánsát: a közösségi érzést? Ennek elképzelése csupán a test és lélek egységérıl való nézetünk feladásával volna lehetséges. Nélkülözhetetlen eszköze a lelki fejlıdésnek a közösségi érzés, amely természetesen eleinte még egészen differenciálatlan, s csak késıbb fejlıdnek ki differenciáltabb megnyilvánulásai, mint a részvét, szeretet, szolidaritás, stb. Mindennek, ami a gyermek lelkébıl kihajt, mindennek, amit az egyén élete folyamán önmagában kitermel, kizárólag a többi emberekkel, a közösséggel való vonatkozásaiban van egyáltalában értelme. A gyermek csak akkor kezd önmagával szemben bizalomra szert tenni, midın a közösség által teljesítménye vagy más módon való érvényesülése révén adoptálva érzi magát. Hogy beszélni tanulhasson, hogy szellemi és testi képességekre szert tehessen, hogy érzésvilága kifejlıdhessék, ahhoz a közösségi érzés a többiekkel való együttmőködés ösztöne épp oly nélkülözhetetlen, mint a kitőzött

8 2010. október 3. 8 egyéni ideál megvalósítására sóvárgó törekvés. Maga az érvényesülési törekvés is a közösségben való érvényesülést, tehát a közösség elismerését jelenti, s valóban láttuk, hogy a felnıtt alsóbbrendőségi érzését is csak a közösség által méltányolt teljesítmények képesek kompenzálni. S ha valaki azt mondja, hogy ı csak a saját gyönyörőségére, vagy kielégítésére alkot, vagy végez valamilyen teljesítményt, és nem törıdik a közösség véleményével, úgy az csak addig nevezhetı épelméjőnek, amíg alkotása vagy teljesítménye az ı tiltakozása dacára is egy (szőkebb vagy tágabb) emberi közösség ízlésének, vagy kívánságának talaján fakadt és annak megfelelı, amíg tehát benne ez a közösség nyert megnyilatkozást, és ırültnek lesz nevezhetı, ha az alkotás valóban csak a saját, a közösségtıl elszakadt énjét képviseli és sem jelenbeli, sem eljövendı közösségben rezonanciát nem kelt, illetıleg nem kelthet. (A nagy mővészek, zsenik néha ily eljövendı közösség reprezentánsai, amelynek feltételei és elıfutárjai azonban már a jelenben adva vannak). Mindenféle szellemi vagy lelki megnyilatkozás, amelynek valami értelme van, csupán az emberi közösség, az emberi együttélés talaján fakadhat. Ennek az emberi együttélésnek természetesen törvényei vannak, amelyek nélkül a közösségnek el kellene pusztulnia. Adler az emberi együttélés immanens logikájának nevezi e kényszerőséget, s a közösségi érzésben látja a biztosítékát e logikához való alkalmazkodásnak. (Dr. Kahána Ernı Adler Alfréd individuálpszichológiája c. írásának részlete) Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. október 3-a és október 9-e között) Okt. 4. vasárnap 1Krón 10; Zsolt 113. Jel 7,9-17; RÉ 113 Okt. 5. hétfı 1Krón 11,1-9; Jel 8,1-6; RÉ 422 Okt. 6. kedd 1Krón 11,10-46; Jel 8,7-13; RÉ 240 Okt. 7. szerda 1Krón 12,1-23; Jel 9,1-12; RÉ 402 Okt. 8. csütörtök 1Krón 12,24-41; Jel 9,13-21; RÉ 256 Okt. 9. péntek 1Krón 13; Jel ; RÉ 512 Okt. 10. szombat 1Krón 14; Jel 10,8-11; RÉ 174 Okt. 11. vasárnap 1Krón 15,1-15; Zsolt 111; Jel 11,1-14; RÉ 111 Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53) és (53) A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: és , Kedd - Péntek: címünk: nagykoros.ref@gmail.com, Honlap: A kiadvány ára: 25 Ft