A suttogó TRACY HOGG. A csecsemő gondozása és nevelése. és MELINDA BLAU titkai I. FORDÍTOTTA SZABÓ OLIMPIA

Átírás

1 FORDÍTOTTA SZABÓ OLIMPIA A FORDÍTÁST SZAKMAILAG ELLENŐRIZTE DR. PAKSY LÁSZLÓ A suttogó TRACY HOGG és MELINDA BLAU titkai I. A csecsemő gondozása és nevelése EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2008

2 TRACY HOGG WITH MELINDA BLAU: SECRETS OF THE BABY WHISPERER. HOW TO CALM, CONNECT, AND COMMUNICATE WITHYOUR BABY BALLANTINE BOOKS, NEW YORK COPYRIGHT 2001 BY TRACY HOGG ENTERPRISES, INC. THIS TRANSLATION PUBLISHED BY ARRANGEMENT WITH THE BALLANTINE PUBLISHING GROUP, A DIVISION OF RANDOM HOUSE, INC. HUNGARIAN TRANSLATION SZABÓ OLIMPIA, 2003 Sarának és Sophie-nak A könyvben leírtak nem feltétlenül megtörtént esetek. Egy részük több történet elemeiből állt össze, és a személyes adatok védelmében minden nevet és más jellemzőt megváltoztattunk. A könyv információit és javaslatait orvosok ellenőrizték. Ennek ellenére nem helyettesíthetik az Ön orvosának vagy más egészségügyi szakembereknek a tanácsait. A diagnózis felállítását bízza orvosra, és bármilyen kezelés megkezdése előtt kérje ki a véleményét. A SZERZŐKTŐL AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓNÁL MEGJELENT: A SUTTOGÓ TITKAI II. A KISGYERMEK NEVELÉSE A SUTTOGÓ MINDENT MEGOLD

3 Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani Melinda Blaunak, amiért közkinccsé tette a munkámat, írói tehetségével közreműködött e nagyszerű vállalkozás megvalósításában, és hitelesen szólalhattam meg ebben a könyvben. Már az első beszélgetésünk után tudtam, hogy tökéletesen érti a filozófiámat. Hálás vagyok barátságáért és kemény munkájáért. Köszönet Sarának és Sophie-nak, csodálatos lányaimnak. Ti hoztátok felszínre a képességeimet, és a ti érdemetek, hogy mélyebben, ösztönösen értem a csecsemőket. Hálával tartozom tágabb családomnak is, mindenekelőtt édesanyámnak és Máminak, a türelmükért, folyamatos támogatásukért, az alapokért és szüntelen bátorításukért. Felbecsülhetetlen segítséget kaptam azoktól a családoktól, amelyek az évek során lehetővé tették számomra, hogy osztozzam boldogságukban és része lehessek az életüknek. Külön köszönöm Lizzy Sheldernek a barátságát és mindennapi biztatását; soha nem fogom elfelejteni. Végül hálás vagyok azoknak, akik eligazítottak a könyvkiadás ismeretlen világában: Eileen Cope-nak a Lowenstein Irodalmi Ügynökségtől, aki fáradhatatlanul egyengette e vállalkozás útját; Gina Centrellónak, a Ballantine Books elnökének, amiért hitt a munkámban; és szerkesztőnknek, Maureen O'Nealnek a kitartásáért és segítőkészségéért. Encino, Tracy Hogg Kalifornia Elvezet volt nézni Tracy Hogg varázslatát. Bár rengeteg nevelési szakemberrel készítettem már interjút, és magam is szülő vagyok, intuíciója és módszerei mindig ámulatba ejte-

4 Köszönetnyilvánítás nek. Köszönöm neki, hogy türelemmel végighallgatta számtalan kérdésemet, és bepillantást engedett a világába. Köszönöm Sarának és Sophie-nak, hogy kölcsönadták az édesanyjukat. Hálás vagyok Tracy ügyfeleinek, akik szívesen láttak az otthonukban, bemutatták gyermeküket, és segítettek megértenem, mit tett a családjukért Tracy. Köszönettel tartozom dr. Bonnie Stricklandnek, a tökéletes szervezőnek, amiért összeismertetett dr. Rachel Cliftonnal; Rachelnek is, aki föltárta előttem az újszülöttkutatás külön világát; valamint más szakembereknek, akik válaszoltak a kérdéseimre. Mindig hálás vagyok Eileen Cope-nak a Lowenstein Irodalmi Ügynökségtől, amiért figyelmesen végighallgat, bölcsen ítél és mellettem áll; és Barbara Lowensteinnek sokévi tapasztalatáért és iránymutatásáért. Őszintén köszönöm Gina Centrellónak, Maureen O'Nealnek és a Ballantine többi munkatársának, hogy példátlan lelkesedésükkel sikerre vitték ezt a vállalkozást. Végül, lekötelezettje vagyok két bölcs mentornak, a nyolcvanas éveiben járó levelezőtársamnak, Henrietta Levnernek és Ruth néninek, aki nem egyszerűen barátnő vagy rokon; mindketten pontosan tudják, mivel jár a munkám, és mindig számíthattam a biztatásukra. És szeretnék köszönetet mondani Jennifernek és Peternek, akik e könyv születése közben szervezték az esküvőjüket, de akkor is szerettek, amikor azt mondtam: Bocsássatok meg, most nem érek rá." A többieknek, akik közel állnak a szívemhez - Marknak, Caynek, Jeremynek és Lorenának: bizonyosan tudjátok, milyen végtelenül hálás vagyok szétszakadt családunkért". Ha nem, most már tudjátok. Northampton, Melinda Blau Massachusetts Előszó Mindig gondban voltam, amikor a gyermekáldás elé néző szülők megkérdezték tőlem: Milyen szakkönyveket ajánl?" Nem a választékkal volt bajom, hanem hogy nem létezett olyan könyv, amely gyakorlatiasan, közérthetően, ugyanakkor testre szabottan tájékoztat a csecsemő viselkedéséről és fejlődéséről. Most már van. A suttogó titkai-val Tracy Hogg különleges ajándékkal lepi meg a kezdő (sőt a tapasztalt) szülőket - segítségével a kezdet kezdetén megismerhetik újszülött gyermekük vérmérsékletét, megérthetik kommunikációját és viselkedését, orvosolhatják a jellegzetes csecsemőkori problémákat, mint amilyen a végtelennek tűnő sírás, a gyakori etetés és a kialvatlanság. Tracy stílusa üdítően jópofa és csevegő, könyve olvasmányos, gyakorlatias és intelligens, tele hasznos ötletekkel, amelyekkel a legnehezebben kezelhető baba is megszelídíthető. A jó szándékú rokonok és barátnők, a könyvek és a média annyi információt zúdítanak a szülőkre, hogy már a kisbaba születése előtt teljesen összezavarodnak és szoronganak. A legújabb szakkönyvek sokszor túl dogmatikusak, vagy, ami még rosszabb, hiányzik belőlük az egységes filozófia. A szélsőségek között ingadozó szülők ezért néha ötletszerűen" nevelik gyermeküket, ami újabb problémákhoz vezet. Tracy a jól átgondolt napirend fontosságát hangsúlyozza, hogy mindennek meglegyen a maga ideje. A 4É" módszer keretet ad az evésnek, játéknak, alvásnak, így a szülők időnként föllélegezhetnek. Az elalvás különválik az étkezésektől, a baba megtanul egyedül elaludni, és a sírása is pontosabban értelmezhető. Tracy arra biztatja a kezdő szülőket, hogy lépjenek a fékre, ugyanis sokan nem látják be, hogy egy csecsemő mellett

5 Előszó nem folytathatják a korábbi, hajszolt életmódjukat. Hasznos tanácsokkal látja el a családot a gyermekágyas időszak és általában a nehéz pillanatok túlélésére, hiszen a bajoknak egyrészt elébe lehet menni, másrészt hatékonyan kezelhetők. Tracy lefordítja nekünk a csecsemő testbeszédben és más jelzésekben megnyilvánuló üzeneteit, amelyekkel közli, mikor mire van szüksége. Az az olvasó, akinek gyermeke már a csecsemőkor vége felé jár, megtudhatja, hogyan nevelheti le szeme fényét a rossz szokásairól - ne csüggedjen, mindenen lehet változtatni. Tracy türelmesen elmagyarázza a lépéseket, és önbizalmat ad ahhoz, hogy Ön is rendet teremthessen a káoszban. A suttogó titkai bizonyosan szamárfüles, megbecsült kötet lesz a család könyvtárában. Mindannyian ilyen csecsemőnevelési szakkönyvre vártunk. Forgassa haszonnal és élvezettel! Bevezetés Hogyan legyünk suttogók? Dr. Jeannette J. Levenstein, gyermekorvos, a kaliforniai Encinóban működő Valley Gyermekorvos Csoport tagja, a Los Angeles-i Cedars Sinai Egészségügyi Központ és a Los Angeles-i Gyermekkórház orvosa A gyerek attól lesz jó, hogy boldog. Oscar Wilde

6 Hogyan legyünk suttogók? A nyelv Szeretném mindjárt az elején leszögezni: nem én neveztem el magam suttogó"-nak, hanem egy anyuka. Sokkal jobb, mint némelyik másik becenév, amit kitaláltak nekem a szülők - például a boszorkány", ami túlságosan ijesztő, vagy a varázsló", ami túlságosan misztikus. Hát így lettem suttogó. El kell ismernem, hogy tulajdonképpen tetszik, mert találóan leírja, amit csinálok. Lehet, hogy Ön már tudja, mit csinál a suttogó", esetleg olvasta az azonos címmel megjelent könyvet vagy látta a belőle készült filmet. Ez esetben emlékezhet rá, hogyan bánt a sérült lóval a Robert Redford által alakított hős; lassan, türelemmel közeledett hozzá, hallgatta és figyelte, de tiszteletteljes távolságot tartott a szerencsétlen állattól, és igyekezett rájönni, mi lehet a baja. Végül odalépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, és halkan beszélt hozzá. Mindeközben a suttogó rendíthetetlen maradt, mint a szikla, nem vesztette el a nyugalmát, amitől aztán a ló is lecsillapodott. Ne értsen félre, nem veszem egy kalap alá a lovakat az újszülöttekkel, de én is valami hasonlót csinálok. A szülők hajlamosak azt hinni, hogy van valamilyen különleges képességem, pedig valójában nincs semmi ördöngösség a módszeremben, még csak nem is olyan tehetség, amellyel pusztán bizonyos emberek rendelkeznek. A suttogás alapja a tisztelet, az odafigyelés és az értelmezés. Nem lehet máról holnapra elsajátítani - jómagam több mint ötezer csecsemővel foglalkoztam. De bármelyik szülő megtanulhatja; minden szülőnek meg kellene tanulnia. Én értem az újszülöttek nyelvét, és bárkit meg tudok rá tanítani. Hogyan tanultam a mesterségemet? Azt mondhatnám, hogy egész életemben erre a munkára készültem. Yorkshire-ben nőttem föl (és mellesleg én készítem a legjobb yorkshire-i pudingot a világon). A legna-

7 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? gyobb hatással Mámi, édesanyám anyja volt rám - ma nyolcvanhat éves, és még mindig a legtürelmesebb és legkedvesebb asszony, akivel valaha is találkoztam. Ő is suttogó volt, a legnyűgösebb csecsemőt is meg tudta nyugtatni. Nemcsak útmutatást és biztatást adott, amikor megszületett két lányom (Mámi mellett ők gyakorolták rám a legnagyobb hatást életemben), hanem gyermekkorom egyik meghatározó alakja volt. Rakoncátlan, izgága kislány voltam, olyan, mint egy kisfiú, akit mindennek lehetett nevezni, csak türelmesnek nem, de egy játékkal vagy történettel Mámi mindig le tudta vezetni nagy energiáimat. Ha például sorban álltunk a moziban, én a kisgyerekekre jellemző módon nyafogtam, és rángattam a ruhája ujját. Mikor mehetünk már be, Mámi? Nem bírok tovább várni." Mármost a másik nagymamámtól, akit Nagyinak hívtam - ő már nem él -, alighanem jókora pofont kaptam volna a pimaszságomért. Nagyi vérbeli viktoriánus volt, azt vallotta, hogy a gyereknek hallgass a neve. A maga idejében erős kézzel irányított. Az édesanyám anyjának, Máminak azonban sosem kellett szigorúnak lennie. Morgolódásom hallatán csak rám nézett huncutul csillogó szemmel, és azt mondta: Nézd csak, miről maradsz le, ha nyafogsz, és csak magaddal foglalkozol. - Azzal elnézett valamerre. - Látod ott azt a nénit a kisbabájával? - intett az állával. - Szerinted ma hová mennek?" Franciaországba" - kapcsoltam rögtön. És mit gondolsz, hogy jutnak el oda?" Repülőgéppel." Hol fognak ülni?" - folytatta Mámi, és ez a mi kis játékunk nemcsak hogy észrevétlenül elterelte a figyelmemet a várakozásról, hanem egy egész történetet szőttünk a köré az asszony köré. Mámi szakadatlanul dolgoztatta a képzeletemet. Ha egy kirakatban észrevett egy esküvői ruhát, megkérdezte: Szerinted hány ember dolgozott azon, hogy ez a ruha ide kerüljön?" Ha azt feleltem, kettő", tovább érdeklődött a részletek iránt: Hogy hozták a boltba a ruhát? Hol készítették? Ki varrta föl rá a gyöngyöket? Mire elfogytak a kérdései, én Indiában jártam, és elképzeltem a gazdálkodót, aki elültette a magokat, amelyekből végül a ruhához használt pamut lett. A mesélés voltaképpen fontos hagyomány volt a családunkban, nemcsak Mámi számára, hanem az ő lánytestvére, az édesanyjuk (az én dédnagyanyám) és az én édesanyám számára is. Ha föl akarták hívni a figyelmet egy-egy lényeges dologra, mindig kitaláltak hozzá egy mesét. Ezt a szokást továbbadták nekem, és én gyakran folyamodom történetekhez és metaforákhoz ma is, a szülőkkel végzett munkám során. Te vajon el tudnál aludni, ha az ágyadat kitenném az autópályára?", kérdezem, mondjuk, attól a szülőtől, akinek fölajzott kisbabája nem és nem akar álomba merülni az üvöltő hifitorony mellett. A szülők így jobban megértik, miért javaslom ezt vagy azt, mintha egyszerűen azt mondanám: Csináld így." Ha családom nőtagjai készségeim kialakításában közreműködtek, Nagypapi, Mámi férje a hasznosításuk módját mutatta meg nekem. Nagypapi egy elmegyógyintézetben volt vezető ápoló. Egyik karácsonykor édesanyámat és engem elvitt látogatóba a gyermekosztályra. Sivár hely volt, a hangok és szagok furcsák, gyermeki szemmel ziláltnak láttam a kis betegeket, akik tolószékben ültek vagy a földön szanaszét heverő párnákon feküdtek. Nem lehettem több hétévesnél, de még ma is élénken emlékszem anyám tekintetére, a borzalom és a szánalom könnyeire, melyek végigfolytak az arcán. Engem viszont lenyűgözött a látvány. Tudtam, hogy ellentétben velem, a legtöbb ember fél az ott lakóktól, hogy legszívesebben a közelébe se mennének az intézetnek. Folyton nyaggattam Nagypapit, hogy vigyen el megint, és egy nap, mikor már sokadszorra jártam ott, félrevont, és azt mondta: Gondolkodj rajta, hogy nem szeretnél-e ilyen gondozó lenni te is, Tracy. Nagy szíved van és sok türelmed, mint a te Mámidnak." Ez volt talán a legnagyobb dicséret, amelyet valaha is kaptam, és mint kiderült, Nagypapi nem tévedett. Tizen-

8 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? nyolc éves koromban egészségügyi főiskolára iratkoztam be, amely Angliában öt és fél éves kurzus. Nem osztályelsőként végeztem - bevallom, mindig az utolsó napokra hagytam a tanulást -, de ápolástanból csakugyan kimagasló eredményt nyújtottam. Az én hazámban ezt terepmunkának" hívják, és nagyon fontos része a tananyagnak. Olyannyira meg voltak elégedve azzal, ahogyan a betegeket végighallgattam és megfigyeltem, amilyen empátiával viseltettem irántuk, hogy a főiskola vezetősége nekem ítélte Az év ápolónője" díjat, amelyet minden évben az a hallgató kap, aki a betegápolásban kimagasló teljesítményt nyújt. Így hát okleveles ápolónő-szülésznő lettem Angliában; testi és szellemi fogyatékos gyerekekre szakosodtam, akik gyakran semmiféle módon nem tudnak kommunikálni. Illetve ez nem egészen igaz; az újszülöttekhez hasonlóan a maguk módján ők is kifejezik magukat a sírásukkal és a testbeszédükkel, amik az úgynevezett nem verbális kommunikáció formái közé tartoznak. Hogy segíthessek rajtuk, meg kellett tanulnom a nyelvüket, a tolmácsukká kellett válnom. Sírások és suttogások Amikor újszülötteket gondoztam, akik közül sokakat én segítettem a világra, fölfedeztem, hogy az ő nyelvüket is értem, Így miután Angliából az Egyesült Államokba költöztem, újszülöttekkel kezdtem foglalkozni, pontosabban újszülöttés gyermekágyas gondozó lettem. New Yorkban és Los Angelesben látogattam családokat; sokan azt mondták, hogy egyszerre vagyok Mary Poppins és a Frasier sorozat Daphnéja - a jelek szerint az ő akcentusa, legalábbis az amerikai fülnek, pontosan olyan, mint az én yorkshire-i raccsolásom. Bebizonyítottam ezeknek az anyukáknak és apukáknak, hogy ők is képesek suttogni a kisbabájuknak, és hogy meg is tudják nyugtatni, amint megfejtik a problémáját. Megtanítottam őket arra, amit hitem szerint minden szülőnek szem előtt kellene tartania gyermeke nevelése so- rán: hogy rendszert vigyenek az életébe, és segítsék abban, hogy önálló kis lénnyé válhassék. Ugyanakkor népszerűsíteni kezdtem azt a felfogásomat is, hogy az egész család érdekeit kell figyelembe venni - a kicsi illeszkedjék be a család életébe, ne pedig fordítva. Ha a család többi tagja - a szülők, a testvérek, sőt a velük élő állatok - boldogok, akkor a baba is elégedett lesz. Igen kivételezettnek érzem magam, ha valaki meghív az otthonába, mert tudom, hogy ez az időszak a legdrágább a szülők életében. Az elkerülhetetlen bizonytalankodás és az álmatlan éjszakák mellett ilyenkor ismerik meg a létező legnagyobb boldogságot. Miközben figyelemmel kísérem az eseményeket, úgy érzem, hozzájárulok a boldogságukhoz, mert útmutatásom révén rendezhetik a káoszt, és ez örömmel tölt el. Mostanában néha odaköltözöm a családhoz, de a baba megérkezése utáni első napokban vagy hetekben többnyire csak benézek hozzájuk egy-két órára, és tanácsokkal látom el őket. Sok olyan harminc-negyvenvalahány éves anyukával és apukával összehozott a sors, akik megszokták, hogy urai az életüknek. Amikor szülővé válva a kezdők kínos szerepében találják magukat, néha fölteszik maguknak a kérdést: Mit csináltunk?" Bizony, mindegy, hogy a szülőnek egymillió fontja kamatozik a bankban vagy két shilling lapul a pénztárcájában, egy csecsemő, kivált az elsőszülött, mindenkit egyenlővé tesz. A társadalom minden rétegéből találkozom anyukákkal és apukákkal, a hírességektől kezdve olyanokig, akiket csak a környékükön ismernek. És bízvást állíthatom, hogy egy kisbaba a legkiválóbbakban is félelmet ébreszt. Általában egész nap szól a csipogóm (néha éjszaka is erre ébredek), és az alábbiakhoz hasonló kétségbeesett telefonhívásokat kapok: Tracy, lehetséges az, hogy Chrissie egyfolytában éhes?" Tracy, miért van az, hogy Jason az egyik percben mosolyog, a másikban meg sírva fakad?"

9 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? Tracy, nem tudom, mit csináljak. Joey egész éjszaka ordított, le se hunyta a szemét." Tracy, szerintem Rick túl sokat hurcolja a kicsit. Megmondanád neki, hogy hagyja abba?" Akár hiszi, akár nem, huszonvalahány évi tanácsadói munka után gyakran telefonon keresztül is meg tudom állapítani, mi a gond, főleg akkor, ha már ismerem a babát. Néha megkérem az anyukát, hogy hozza a kicsit a telefonhoz, hogy hallhassam a sírását. (Nemritkán az anyuka is sír.) Esetleg beugrom hozzájuk, és ha szükséges, ott töltöm az éjszakát, hogy lássam, mi zavarja a babát vagy borítja fel a napirendjét. Eddig még nem akadt olyan csecsemő, akivel ne értettem volna szót, és olyan probléma sem, amelyen ne tudtam volna segíteni. A tisztelet: kulcs a baba világához Gyakran hallom anyukáktól: Tracy, neked olyan könnyen megy." Igazság szerint nekem csakugyan könnyen megy, mert én ráhangolódom az újszülöttekre. Úgy bánok velük, mint a felnőttekkel: tisztelettel. Barátaim, ez a suttogás lényege. Minden baba ember, akinek saját nyelve, érzelemvilága és önálló személyisége van - ezért kijár neki a tisztelet. Ebben a könyvben lépten-nyomon találkozni fog a tisztelet szóval. Ha nem feledkezik meg róla, hogy kisbabáját embernek tekintse, mindig meg tudja majd adni neki az őt megillető tiszteletet. Az értelmező szótár így határozza meg az igei alak egyik jelentését: tekintetbe vesz, nem sért meg". Sértve érzi-e magát, ha valaki elbeszél az Ön feje fölött, keresztülnéz Önön, vagy engedély nélkül megérinti Önt? Ugye Önt is dühíti vagy bántja, ha valamiről nem kap kielégítő magyarázatot, vagy ha semmibe veszik az érdekeit? - A kisbabával sincs ez másként. Sokan elbeszélnek a feje fölött, vagy úgy viselkednek, mintha ott sem volna. Gyakran hallom szülők és dadák szájából, hogy A gyerek ezt csinálta", A gyerek azt csinálta". Ez olyan személytelen és tiszteletlen; mintha egy élettelen tárgyról beszélnének. Még rosszabb, ha minden magyarázat nélkül rángatják és húzkodják a drága csöppséget, mintha bizony egy felnőttnek jogában állna megsérteni az újszülött személyes terét. Ezért szoktam javasolni mindenkinek, hogy rajzoljanak a baba köré egy képzeletbeli határt, a tisztelet körét, amelybe nem hatolnak be anélkül, hogy előbb engedélyt kérnének rá vagy elmondanák a babának, mire számítson (erről részletesebben az Ötödik fejezet oldalán olvashat). Én már a szülőszobában a nevükön szólítom a babákat. Nem úgy gondolok a kiságyban fekvő csomagocskára, hogy a gyerek". Miért ne használhatnánk a becsületes nevét? Ettől önkéntelenül is embernek" tekintjük, nem pedig tehetetlen kis csomagnak. És ez még nem minden. Valahányszor megismerkedem egy újszülöttel, akár a kórházban, akár néhány órával vagy héttel azután, hogy hazavitték, mindig bemutatkozom, és elmagyarázom neki, miért vagyok ott. Szia, Sammy - mondom neki, hatalmas, kék szemébe nézve -, én Tracy vagyok. Tudom, hogy idegen a hangom, mert még nem találkoztunk. Azért vagyok itt, hogy megismerjelek és megtudjam, mire vágysz. És segíteni fogok a mamádnak és a papádnak, hogy megértsék, amit mondasz." Előfordul, hogy a mama csodálkozva néz rám: Mi értelme van ennek? Még csak háromnapos. Úgysem érti." Na-na - válaszolom erre -, ez korántsem biztos, igaz, angyalom? Képzeld csak el, milyen szörnyű lenne, ha mégis értene, én viszont nem beszélnék hozzá." A tudósok, kivált az utóbbi tíz évben, arra jutottak, hogy az újszülött többet tud és ért, mint gondoltuk. A kutatások megerősítik, hogy érzékeny a hangra, a szagokra, és képes különbséget tenni különféle vizuális ingerek között. És már élete első néhány hetében fejlődésnek indul az emlékezete. Ezért aztán ha a kis Sammy nem érti is tökéletesen a szavaimat, egészen biztosan érzi a különbséget aközött, hogy vala-

10 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? ki lassan mozog és megnyugtató hangon beszél hozzá, vagy hogy egyszerűen beront és nekiáll mindenfélét csinálni. És ha mégis megért, akkor az első perctől kezdve tudni fogja, hogy tisztelettel bánok vele. A suttogás nem pusztán beszéd A suttogás egyik titka, hogy ne felejtsük el: az újszülött mindig figyel, és valamilyen szinten megért minket. Mármost gyakorlatilag az összes gyermekgondozásról szóló könyv arra inti a szülőket, hogy Beszéljenek a babához". Ez nem elég. Én arra kérem a szülőket, hogy Beszélgessenek a babával". A baba persze nem tud beszélni, ő gügyögéssel, sírással és gesztikulációval kommunikál (a babanyelv megfejtéséről lásd a Harmadik fejezetet). Így igazi párbeszéd alakulhat ki. A babával folytatott beszélgetéssel egyúttal az iránta érzett tiszteletünket is kifejezésre juttatjuk. Vajon nem elegyedünk-e beszélgetésbe azzal a felnőttel, akit a gondjainkra bíznak? Első találkozásunkkor bemutatkozunk, és közöljük, mi dolgunk vele. Udvariasan viselkedünk, beszélgetésünket olyan kifejezésekkel tűzdeljük, hogy kérem", köszönöm" és ha megengedi". Feltehetőleg a későbbiekben sem némán tevékenykedünk körülötte. Miért ne lehetnénk ugyanilyen figyelmesek egy újszülötthöz? A tiszteletnek része az is, hogy felmérjük, mit szeret és mit nem szeret a baba. Ahogy az Első fejezetből kiderül, egyes babák hamar felveszik a ritmust, mások érzékenyebbek vagy mogorvák. Megint mások lassabban fejlődnek. Az őszinte tisztelet alapja, hogy olyannak fogadjuk el a babát, amilyen, ahelyett hogy valamilyen normához hasonlítgatnánk. (Ezért nincsenek havi fejlődési táblázatok ebben a könyvben.) Az újszülöttnek joga van hozzá, hogy a maga egyéni módján reagáljon az őt körülvevő világra. És minél előbb kezdünk párbeszédet ezzel a drága kis lénnyel, annál hamarabb megismerhetjük és kideríthetjük, mik az igényei. Biztos vagyok benne, hogy minden szülő önálló, kiegyensúlyozott felnőttet szeretne nevelni gyermekéből, akit tisztelni és csodálni fog. Csakhogy ezt újszülött korban kell elkezdeni, nem pedig öt- vagy tizenöt éves korban. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szülő élete végéig szülő marad, és ebben a minőségében szerepmodellként szolgál. Ha meghallgatjuk és tiszteljük a csöppséget, idővel olyan felnőtt válik belőle, aki maga is meghallgat és tisztel másokat. Ha veszi a fáradságot, hogy figyelje kisbabáját és megtudja, mit próbál közölni Önnel, a kicsi elégedett lesz, és a család élete nem az ő gondjai körül fog forogni. Az a csecsemő érzi magát biztonságban, akinek szülei mindent elkövetnek, hogy szükségleteit megismerjék és kielégítsék. Nem sír, ha leteszik, mert egyedül sem fél. Tudja, hogy bízhat környezetében - ha zavarja valami vagy fáj valamije, valaki a segítségére fog sietni. Furcsa módon az ilyen baba később kevesebb figyelmet igényel, és hamarabb megtanul önállóan játszani, mint az a csecsemő, akit hagytak sírni, vagy akinek a szülei folyamatosan félreértették a jelzéseit. (Mellesleg az még nem tragédia, ha néhány jelzését félreértjük.) Amire a szülőknek van szükségük: önbizalom A szülőket biztonságérzettel tölti el, ha tudják, mit csinálnak. Sajnos a modern kor az anyukák és apukák ellen dolgozik, akik nem tudnak változtatni túlhajszolt életvitelükön. Nem ismerik föl, hogy csecsemőjüket csak akkor tudják megnyugtatni, ha előbb ők csökkentik a tempót. Az én munkám tehát részben abból áll, hogy rávegyem Anyut és

11 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? Aput: lassítsanak, hangolódjanak rá a babára, és - ami éppen olyan fontos - figyeljenek a megérzéseikre. Szomorú tény, hogy manapság sok szülő áldozatul esik a roppant mennyiségű információnak. A várandósság ideje alatt az anyuka magazinokat és könyveket olvas, az interneten barangol, kikéri a barátnők, a család és a legkülönfélébb szakemberek tanácsát. Ezek mind értékes források, csakhogy mire megérkezik a baba, az újdonsült szülő sokszor még bizonytalanabb, mint a kezdet kezdetén. Ennél is rosszabb, hogy mások elképzelései miatt nem hallgat a maga józan eszére. Nem vitás, hogy a tudás erőt ad - és nekem az a célom, hogy ebben a könyvben mesterségem minden fortélyát megosszam Önnel. De minden eszköz közül, amit én adhatok, az önbizalom a leghatékonyabb. Ám önbizalma csakis akkor lesz, ha tudja, Önnél mi válik be. Minden baba egyéniség, ahogy minden anyuka és apuka is. Ennélfogva az egyes családok szükségletei sem egyformák. Mi haszna lenne, ha elmesélném, hogy én a magam lányaival hogy csináltam? Rá fog jönni, hogy csakugyan megérti és ki tudja elégíteni gyermeke szükségleteit, és ezzel párhuzamosan ügyesebben ellátja majd a feladatait. Higgye el, tényleg egyre könynyebb lesz. Amikor a baba jelzéseinek értelmezésére és a vele való kommunikáció formáira tanítom a szülőket, nemcsak azt látom nap nap után, hogyan fejlődnek a gyermek képességei és értelme, hanem annak is tanúja vagyok, miként válnak mind gyakorlottabbá és magabiztosabbá a szülők. Mit tanulhat ebből a könyvből? A suttogás megtanulható. A legtöbb szülő maga is elcsodálkozik, milyen hamar érteni kezdi gyermekét, ha már tudja, mit figyeljen. Az én varázslásom" abban áll, hogy lelket öntök a kezdő anyukákba és apukákba. Nagy szükségük A jó szülő ismérvei van valakire, aki lelki támaszt nyújt nekik, és itt lépek Egy csecsemőgondozási könyvben ezt olvastam: én a képbe. Többségük Ha jó anya akar lenni, szoptasson." Szamárság! Ne az alapján ítéljünk, hogyan egyszerűen nincs felkészülve táplálja, pelenkázza vagy altatja valaki a az első napok nehézsé geire, amikor millió és egy kérdésük volna, de nincs a gyermekét. Különben sem a baba életének első hetében válunk jó szülővé. Ez évek során alakul ki, miközben nőnek a gyerekek, és megismerjük egyéniségüket; később aztán ez bátorítja őket, hogy hozzánk fordulja közelben senki, aki választ adhatna rájuk. Én rangsorolom nak tanácsért és lelki támaszért. Jó szülő a gondjaikat. Azzal abból lesz, aki kezdettől fogva kezdem, hogy Először is állítsunk össze egy tervet". tiszteli gyermekét; szem előtt tartja, hogy gyermeke önálló Elmagyarázom, hogyan vezessenek be egy jól meg egyéniség; szerkesztett napirendet, aztán megosztom velük minden tudományomat. párbeszédet folytat gyermekével, nem csak beszél hozzá; figyeli gyermekét, és ha kéri, kielégíti szükségleteit; A mindennapokban a gyermeknevelés kemény, gyakran tudatja a gyermekkel, mi a dolgok rendje, mert amire mindennap szüksége van, az félelmetes, állandó készenlétet igénylő és nemritkán az állandóság, a rendszer és a kiszámíthatóság. hálátlan munka. Remélem, segíteni tudok abban, hogy Ön némi humorral láthassa el ezt az óriási feladatot, ugyanakkor reális képet kapjon mindarról, amire számítania kell. Lássuk, mit várhat ettől a könyvtől: Megtudhatja, melyik vérmérséklettípushoz tartozik gyermeke. Az Első fejezetben található jellemzések felkészítik

12 Hogyan legyünk suttogók? Hogyan legyünk suttogók? azokra a sajátos problémákra, amelyek az adott típusnál leggyakrabban előfordulnak. Megismerheti saját vérmérsékletét és alkalmazkodási készségének fokát. Az élet megváltozik, amikor megérkezik a baba, ezért fontos tudnia, Ön hol áll a lezser/pedáns" skálán (Második fejezet) - olyasvalaki-e Ön, aki többnyire csak sodródik az eseményekkel, vagy inkább a legapróbb részletekig mindent előre megtervez. Bemutatom a 4É módszeremet, amely keretet és irányt ad a mindennapoknak. A négy É elemei az alábbi sorrendben követik egymást: Étkezés, Ébrenlét, Édes álom, Én. Ezzel a módszerrel elláthatja a babát, és jut ideje önmaga testi-lelki felfrissítésére, legyen ez akár egy rövid délutáni szundítás, egy forró fürdő vagy egy rövid séta a ház körül. A Második fejezetben rövid áttekintést talál a 4É-ről, majd a Negyedik-Hetedik fejezetekben részletesen megismerkedhet az egyes elemekkel: a Negyedik az étkezésről szól; az Ötödik az ébrenlétről, a Hatodik az alvással kapcsolatos kérdésekről, míg a Hetedik azt tárgyalja, hogy Ön miként őrizheti meg testi-lelki egészségét, erejét. Elsajátíthatja a suttogás tudományát, vagyis azt, hogy mit figyeljen a baba viselkedésében, hogyan értelmezze, amit közölni próbál, és hogyan nyugtassa meg, ha sír (Harmadik fejezet). Abban is segítek, hogy Ön fejleszthesse az önismeretét. Áttekintem a rendhagyó fogamzás és szülés körülményeit, valamint az ezekből adódó nevelési kérdéseket - ha például örökbe fogad vagy dajkaanyát* kér föl; ha a baba a vártnál korábban érkezik, problémás a szülés, és/vagy a megszokottnál hosszabb időt kénytelen a kórházban töltetni; foglalkozom az ikerszülés örömeivel és kihívásaival (Nyolcadik fejezet). A Kilencedik fejezet a Csoda három nap alatt" címet viseli; ez voltaképpen az én problémamegoldó technikám, Aki egy egészséges magzat kihordására nem képes nő helyett a törvényi feltételek betartásával vállalja az úgynevezett dajkaterhességet és a dajkaszülést. amely a rossz szokások kiigazítását célozza. Elmagyarázom, mit nevezek ötletszerű nevelésnek", amellyel a szülők önkéntelenül megerősítik a csecsemő rossz beidegződéseit, és megtanítom Önt a hibák elemzésére szolgáló oknyomozó módszeremre. Igyekeztem szórakoztatóan megírni ezt a könyvet, mert tudom, hogy a szülők többnyire egy-egy adott témára kíváncsiak a szakirodalomban, és nem rágják át magukat az egész könyvön. Ha a szoptatás érdekli őket, felütik a tárgymutatót, és csak az ezt tárgyaló oldalakat olvassák el. Ha az altatással van gondjuk, a többi fejezet fölött átsiklanak. Ismerve a szülők többségének mindennapi leterheltségét, megértem ezt a hozzáállást. Mégis azt javaslom, hogy olvassa el legalább az első három fejezetet, hogy megismerkedhessen a filozófiámmal. Így - ha a többi fejezetbe csak bele-beleolvas is - elképzeléseimet és tanácsaimat egy tágabb összefüggésben tudja majd értelmezni, amelynek lényege az, hogy mindig a neki kijáró tisztelettel bánjon gyermekével, ugyanakkor ne engedje, hogy ő legyen az úr a háznál. Egy gyermek születése semmi egyébhez nem fogható mértékben változtatja meg az ember életét - jobban, mint egy házasság vagy új munkahely, sőt akár egy szeretett lény halála sem hasonlítható hozzá. Már a gondolat is ijesztő, hogy egy egészen más életformát kell megszokni. Elszigeteltséget hoz magával. Az elsőgyermekes szülők gyakran azt képzelik, hogy egyedül ők nem boldogulnak, egyedül nekik nem megy a szoptatás. A nők szentül hiszik, hogy a többi anya azonnal beleszeret" a gyermekébe, és nem értik, ők miért nem éreznek ugyanígy. A férfiak biztosra veszik, hogy a többi apa figyelmesebb. Angliától eltérően, ahol az első két hétben naponta, a rá következő két hónapban pedig hetente többször házhoz megy a védőnő, Amerikában sok kezdő szülő senkihez nem fordulhat iránymutatásért az első időkben. Kedves olvasó, nem mehetek el Önhöz, de remélem, elfogad tanácsadónak, hogy az lehessek az Ön számára, amit

13 Hogyan legyünk suttogók? nekem Mámi jelentett, amikor anya lettem. Tudnia kell, hogy a kialvatlanság és a túlterheltség nem tart örökké, de Ön addig is mindent elkövet, amit csak tud. Higgye el, hogy mindez más szülőkkel is megtörténik, és túl fogja élni. Bízom benne, hogy az a filozófia és azok a fortélyok - a titkaim -, amelyeket itt megosztok, utat találnak az Ön eszéhez és szívéhez. Kisbabája végül nem feltétlenül lesz okosabb (bár ez sem kizárt), azt viszont garantálhatom, hogy boldogabbá és magabiztosabbá válik - anélkül, hogy cserébe Önnek föl kellene adnia az életét. A legfontosabb talán az, hogy Ön hinni fog a saját képességeiben. Mert szilárd meggyőződésem - tapasztalatból tudom -, hogy minden anyukában és apukában ott rejtőzik a gondoskodó, magabiztos és hozzáértő szülő - egy suttogó. Első fejezet Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Egyszerűen nem tudom túltenni magam azon, mennyit sír egy csecsemő. Halvány sejtelmem sem volt, mibe vágok bele. Az igazat megvallva, azt képzeltem, hogy olyan lesz, mint amikor egy macska jön a házhoz." Anne Lamott: Használati utasítás a csecsemőhöz

14 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szent isten, gyerekünk van! Egy felnőtt életében semmilyen esemény nem vált ki olyan boldogságot és rettegést, mint az első gyermek születése. Szerencsére az öröm bizonyul tartósabbnak. Az első időkben azonban gyakran bizonytalanság és félelem lesz úrrá az emberen. Alan, a harmincegy éves grafikus például élénken emlékszik arra a napra, amikor feleségét, Susant hazavitte a kórházból. Történetesen akkor ünnepelték negyedik házassági évfordulójukat is. A huszonhét éves Susannek, aki író, elég könnyű szülése volt, gyönyörű kék szemű kisbabájuk, Aaron pedig ügyesen szopott és ritkán sírt. A második napon anyuka és apuka alig várta már, hogy maguk mögött hagyják a kórház ricsaját, és hármasban folytathassák életüket. Fütyörészve mentem a folyosón Susan szobája felé - emlékszik vissza Alan. - Minden tökéletesnek látszott. Aaron közvetlenül a megérkezésem előtt szopott, és Susan karjában aludt. Pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. Egy nővér lekísért minket a liftben, és egy kerekes székben kitoltam Susant a napsütésbe. Amikor a kocsiajtóhoz rohantam, rájöttem, hogy elfelejtettem a helyére tenni a babaülést. Esküszöm, fél órába telt, mire sikerült. Végül gyengéden belefektettem Aaront. Egy angyal volt. Besegítettem Susant a kocsiba, a nővérnek megköszöntem a türelmét, aztán én is beszálltam. Aaron a hátsó ülésen váratlanul nyöszörögni kezdett - igazából nem sírt, de olyan hangokat adott ki, amiket a kórházban nem hallottam tőle, vagy lehet, hogy csak nem emlékeztem rá. Susan rám nézett, én őrá. Szent ég«, kiáltottam fel,»most mit csináljunk?«" Minden szülőnek akad egy ilyen pillanat az életében. Vannak, akik számára a kórházban jön el, másokat úton hazafelé, esetleg a második vagy harmadik napon lep meg. Annyi minden történik - a lábadozás, a lelki változások, a felismerés, hogy mennyire kiszolgáltatott az újszülött. A legtöbb nőt készületlenül éri a sokk. Némelyik anya beismeri: Elolvastam az összes könyvet, de nem készítettek

15 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott föl." Mások így emlékeznek vissza: Annyi mindenre kellett figyelni. Sokat sírtam." Rendszerint az első három-öt nap a legnehezebb, mert még minden új és ijesztő. Általában ilyen kérdésekkel bombáznak az aggódó szülők: Mennyi ideig etessem?" Miért húzza föl így a lábát?" Így kell tisztába tenni?" Miért ilyen színű a popsija?" Az örök kérdés persze ez: Miért sír?" A szülők, kivált az anyák, gyakran bűntudatot éreznek, mert azt hiszik, hogy mindent tudniuk kellene. Egy egy hónapos baba édesanyja megvallotta nekem: Úgy féltem, hogy rosszul csinálok valamit, mégsem akartam, hogy bárki segítsen vagy megmondja, mit csináljak." Először is - aztán később egyfolytában - azt tanácsolom a szülőknek, hogy csak la-a-a-a-assan. Időbe telik, amíg megismerik a babát. Türelem és nyugodt környezet kell hozzá. Erő és kitartás. Tisztelet és szeretet. Felelősségérzet és fegyelem. Figyelem és éles szem. Idő és gyakorlat - sokszor hibáznak, míg végre belejönnek. És kell hozzá az is, hogy hallgassanak a megérzéseikre. Láthatja, kedves Anyuka, mennyi mindent kell adnia. Kezdetben sokat ad, de csak nagyon keveset kap a babától. Az anyaság jutalma és örömei végtelenek, ezt megígérem. De ne várja őket mindjárt az első napon, kedvesem; hónapok, évek során mutatkoznak meg. Mi több, nincs két egyforma történet. Ahogy egyik csoportomban egy anyuka az első néhány otthon töltött napra visszagondolva megjegyezte; Nem tudtam, jó-e, amit csinálok - különben is, mindenkinek más fogalmai vannak arról, mi»jó«." Aminthogy minden baba is más, ezért hangsúlyozom az anyukáknak, hogy azzal a babával kell együtt élniük, akit szültek, nem azzal, akiről a várandósság kilenc hónapjában álmodoztak. Ez a fejezet segít megfejteni, mit várhat a gyermekétől. Előbb azonban tekintsük át gyorsan, mi a legfontosabb az első néhány napon. Hazaérkezés Mivel én nemcsak a baba, hanem az egész család tanácsadójának tekintem magam, a munkámhoz az is hozzátartozik, hogy távlatot nyissak a szülők előtt. Kezdettől fogva azzal biztatom őket, hogy nem tart örökké. Meg fognak nyugodni. Megjön az önbizalmuk. A lehető legjobb szülők lesznek. És bármilyen hihetetlennek hangzik is, egyszer elérkezik az a nap is, amikor a baba már átalussza az éjszakát. Egyelőre azonban alább kell adniuk az igényeiket. Lesznek jó napok és kevésbé jók; legyenek felkészülve mindkettőre. Ne törekedjenek tökéletességre. TIPP: Ha a kórházba vonulása előtt gondosan előkészíti otthonát, később könnyebb lesz mindenkinek. És ha előre meglazítja az üvegek és tubusok kupakját, kinyitja a dobozokat, eltávolítja a csomagolást az új szerzeményekről, nem kell majd ilyesmivel töltenie az idejét, amikor már ott a baba is! (Lásd jobbra a Felkészülés a baba fogadására" című szalagot.) Általában emlékeztetnem kell az anyukákat: Ez az első napod otthon - nincs meg az a biztonság, amit a kórház nyújtott, ahol gombnyomásra érkezett segítség Felkészülés a baba fogadására Az én kisbabáim részben azért viselik magukat jól, mert már egy hónappal várható születésük előtt mindent összekészítek a számukra. Minél alaposabban felkészül Ön is, annál nyugalmasabb lesz az első időszak, annál több ideje jut megismerni a baba egyéniségét. / Tegyen lepedőt és takarókat a kiságyba vagy a mózeskosárba. / Állítsa föl a pelenkázóasztalt. Készítsen oda mindent, amire szüksége lesz - törlőkendőket, pelenkákat, vattagombócokat, alkoholt. / Válogassa össze az újszülött ruhatárát. Vegyen ki mindent a csomagolásából, távolítsa el a tájékoztató cédulákat, és klórmentes mosószerrel mossa ki a babaholmit. / Töltse föl a hűtőszekrényt és a fagyasztót. Egy-két héttel a szülés várható időpontja előtt készítsen lasagnát, ragukat, leveseket és egyéb jól fagyasztható ételeket. Győződjön meg róla, hogy elegendőt vásárolte az alapvető élelmiszerekből - tejből, margarinból, tojásból, gabonapehelyből - és, ha vannak házi kedvencek, állateledelből. Egészségesebben és olcsóbban táplálkozhat, ráadásul a boltba való rohangálást is megspórolhatja. Ne vigyen túl sok holmit a kórházba. Ne feledje, hogy amikor hazaengedik, egy kisbaba is lesz Önnél.

16 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott és válasz a kérdéseidre. Most már magadra vagy utalva." Persze az anyák többnyire örülnek, hogy hazamehetnek. Lehet, hogy a nővérek ridegen bántak velük, vagy egymásnak ellentmondó tanácsokat adtak. Lehet, hogy a kórházi személyzet jövés-menése és a látogatók miatt nem tudtak pihenni. Akárhogy is, mire hazakerülnek, rendszerint félnek, összezavarodtak, kimerültek vagy fájdalmaik vannak - esetleg mindez egyszerre sújtja őket. Ezért mondogatom, hogy nem hajt a tatár. Amikor belép az ajtón, vegyen egy mély lélegzetet. Ne bonyolítsa túl a dolgokat. (Ezt még sokszor el fogom mondani.) Képzelje azt, hogy egy új kaland veszi kezdetét, Ön és partnere pedig felfedezők. És mindenképpen legyen realista: a szülést követő időszak igen nehéz - rögös út. Meglehetősen ritka az olyan anyuka, aki nem csetlik-botlik néha. (A felépülés időszakáról lásd a Hetedik fejezetet.) Higgye el, tudom, hogy amint átlépi a küszöböt, úgy érzi, összecsapnak a hullámok a feje fölött. De ha követi az alábbi egyszerű hazaérkezési rituálét, valószínűleg összeszedettebbnek fogja érezni magát. (De ne feledje, hogy ez most csak amolyan gyorstalpaló tanfolyam. Mint jeleztem, a későbbiekben részletesen foglalkozom a témával.) Kezdje azzal a párbeszédet, hogy bemutatja új otthonát a babának. Igen, gondolja azt, hogy Ön egy múzeum igazgatója, gyermeke pedig egy nagyra becsült látogató. Jusson eszébe, amit a tiszteletről mondtam: vegye úgy, hogy a baba mindent ért. Tény, hogy olyan nyelvet beszél, amelyet Ön egyelőre nem ért, mindazonáltal fontos, hogy a nevén szólítsa, és ha beszél hozzá, az párbeszéd legyen, ne előadás. Tehát karjában a kicsivel járja körbe a lakást, és mutassa meg neki a helyet, ahol élni fog. Beszélgessen vele. Halk, kedves hangon ismertesse meg minden helyiséggel: Ez a konyha. Itt főzünk Apával. Ez a fürdőszoba, ahol zuhanyozni szoktunk." És így tovább. Lehet, hogy ostobának érzi majd a helyzetet. Eleinte sok elsőgyermekes szülőt feszé- lyez, hogy egy csecsemővel beszélget. Nincs ebben semmi rendkívüli. Csak gyakorolja, és idővel meglepetten tapasztalja majd, milyen magától értetődővé válik. Igyekezzen tudatosítani magában, hogy egy apró emberkét tart a karjában, egy olyan csöppséget, akinek működnek az érzékszervei, aki már ismeri az Ön hangját, sőt az illatát is. Kérje meg apukát vagy a nagyit, hogy amíg Ön idegenvezetést tart, készítsenek kamillateát vagy más nyugtató italt. Én természetesen a teát kedvelem. Ott, ahol én felnőttem, amint az anyuka hazaér, a szomszéd Nelly már szalad is át, hogy föltegye a teáskannát. Nagyon angol, nagyon civilizált szokás ez, amelyet itt is bevezettettem minden családnál. Egy jó csésze tea után Önben is föltámad a vágy, hogy alaposan szemügyre vegye a kis drágát, akit a világra hozott. Korlátozza a látogatók számát Néhány egészen közeli rokon és barát kivételével kérjen meg mindenkit, hogy egykét napig még ne tegyék tiszteletüket. Ha a távol élő nagyszülők odautaznak, a legnagyobb szolgálatot azzal tehetik, ha főznek, takarítanak, ezt-azt elintéznek. Tapintatosan tudassa velük, hogy szólni fog, ha segítséget igényel a baba körüli teendőkben, egyelőre azonban Ön szeretne foglalkozni vele. Törölje át nedves szivaccsal a baba testét, és etesse meg. (Az etetéssel kapcsolatos tudnivalókat és tanácsokat a Negyedik fejezetben találja, a száraz" fürdetésről a oldalon olvashat.) Ne felejtse el, hogy nem csak Önt érte megrázkódtatás. Képzelje magát a baba helyébe, amint egyszer csak egy élesen megvilágított szülőszobában találja magát. Váratlanul ismeretlen hangok veszik körül, parányi testét idegenek fogdossák, dörzsölik és szurkálják. Aztán néhány nap után, amelyet más apróságoktól körülvéve az újszülöttosztályon töltött, haza kell utaznia a kórházból. Ha örökbe fogadták, útja alighanem még hosszabbra nyúlt.

17 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott TIPP: Az újszülöttosztályon csaknem olyan meleg van, mint az anyaméhben, ezért ügyeljen rá, hogy a baba szobájában körülbelül 22 fok legyen. Ez kitűnő alkalom arra, hogy szemügyre vegye a természet e parányi csodáját. Talán most látja először meztelenül gyermekét. Ismerkedjen meg minden apró testrészével. Fedezze fel picurka ujjait a kezén és a lábán. Közben beszélgessen vele. Szoptassa meg vagy kínálja neki oda a cumisüveget. Figyelje, amint elálmosodik. Lényeges a jó kezdet, ezért tegye be a kiságyába vagy a mózeskosarába, hogy ott aludjon el. (Az altatással kapcsolatban a Hatodik fejezetben talál rengeteg ötletet.) De nyitva van a szeme", tiltakozott Gail, egy fodrásznő, akinek kétnapos lánya elégedetten nézegette egy csecsemő fényképét, melyet a kiságy védőpárnájának támasztottak. Amikor azt javasoltam Gailnek, hogy menjen a maga szobájába és pihenjen egy kicsit ő is, megint csak tiltakozott: De hát még nem alszik." Számtalanszor hallottam ugyanezt elsőgyermekes anyukáktól. Úgyhogy most rögtön kijelenthetem, hogy nem csak akkor lehet a kiságyába tenni a babát és kisettenkedni a szobájából, amikor már alszik. Nézd - mondtam -, Lily a barátjával ismerkedik. Most te aludj." rült. Ha alszik a baba, használja ki. Ami azt illeti, ebben a természet egyik legnagyobb csodája is Önt támogatja. Beletelik néhány napba, amíg a baba magához tér abból a megrázkódtatásból, amit megszületése jelentett. Nem ritka, hogy az egykét napos baba hat órát alszik egyvégtében, ami megkönnyíti Önnek, hogy kiheverje a maga traumáját. De vigyázzon: ha gyermeke látszólag olyan, mint egy kisangyal, ez lehet vihar előtti csend is! Előfordulhat, hogy valamilyen gyógyszer került a szervezetébe az Ön véréből, vagy legjobb esetben is kifáradt, miközben keresztülpréselődött a szülőcsatornán. Még nem egészen önmaga, de ahogy a következő oldalakon kiderül, hamarosan megmutatkozik majd igazi természete. Néhány szó a házi kedvencekről Az állatok féltékenyek lehetnek az új jövevényre - végtére is, olyan ez, mint amikor kistestvért hozunk haza. KUTYA: Egy kutyával nem lehet megbeszélni az új helyzetet, de haza lehet hozni a kórházból egy takarót vagy pelenkát, hogy az állat megszokja a baba szagát. Amikor a kicsi hazaérkezik, Blöki az udvaron lássa először, mielőtt belépnek a házba. A kutya védi a birodalmát, és aligha fogad szívesen egy idegent. Segít, ha előbb megismeri a baba illatát. Mindenesetre azt tanácsolom a szülőknek, hogy soha ne hagyják egyedül a gyermeket semmilyen állattal. Nem hajt a tatár Elég teher nyomja a vállát, ne vegyen magára még többet. Ahelyett, hogy mérgelődne, mert nem címezte meg az értesítőket vagy nem küldte el a köszönőkártyákat, teljesíthető célt tűzzön ki magának: mondjuk, megteszi napi öt levél negyven helyett. Rangsorolja a teendőit, mert van, ami sürgős", ami ráér később", és ami várhat, amíg jobban nem leszek". Ha higgadtan és őszintén mérlegeli az Ön előtt álló feladatokat, csodálkozva látja majd, mennyi minden kerül az utolsó kategóriába. MACSKA: Ősrégi hiedelem, hogy a macska szeret ráfeküdni a csecsemőre, az viszont tény, hogy vonzza az a meleg csomagocska. Legjobb, ha be sem engedjük a gyerekszobába, mert így biztosan elejét vehetjük annak, hogy beugorjon a kiságyba és odakucorodjék a babához. A csecsemő tüdeje igen érzékeny. A macskaszőr és a finom kutyaszőr, mint amilyen a Jack Russell terrieré, allergiás reakciót okozhat, sőt akár asztma kialakulásához is vezethet. Ki az Ön gyermeke? Szundítson egyet. Ne csomagoljon ki, ne kezdjen telefonálgatni, ne gondoljon rá, mennyi tennivaló vár Önre. Most kime- A kórházban valóságos angyal volt - mesélte Lisa a háromnapos Robbie-ról. - Akkor most miért sír ilyen sokat?" Ha kaptam volna egy fontot, valahányszor egy anyuka vagy

18 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott apuka kimondta ezeket a szavakat, most gazdag lennék. Ilyenkor emlékeztetnem kell Anyut, hogy gyermeke, akiről azt hitte, hogy már ismeri, a kórházból hazatérve gyakran úgy viselkedik, mint akit kicseréltek. Az igazság az, hogy minden baba - akárcsak minden felnőtt - másképpen eszik, alszik, reagál az ingerekre, és mástól nyugszik meg. Nevezhetjük ezt vérmérsékletnek, személyiségnek, beállítottságnak, természetnek, ami valamikor a harmadik-ötödik nap tájékán kezd megmutatkozni; ekkor derül ki, melyik típushoz tartozik az Ön gyermeke. Ezt tapasztalatból tudom, mivel sok kisbabámmal" tartom a kapcsolatot. Figyelemmel kísérem őket, amint a gyermek-, majd a serdülőkorba lépnek, és abban, ahogyan az idegeneket fogadják, az új helyzeteket kezelik, sőt ahogyan a szüleikhez és kortársaikhoz viszonyulnak, mindig látok valamit újszülöttkori önmagukból. A vörös arcú, cingár Davyt, aki a vártnál két héttel korábban született, megrémítették a zajok és a fény, és az átlagosnál többet kellett babusgatni ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Most, kisgyerekként, még mindig félénk egy kicsit. A derűs Anna már tizenegy naposan átaludta az éjszakát, és olyan jó kislány volt, hogy egyedülálló anyja, aki donor révén, mesterséges megtermékenyítéssel fogant meg, az első hét után nélkülem is boldogult. Tizenkét éves korában Anna továbbra is tárt karokkal fogadja a világot. Aztán ott vannak az ikrek, akik jobban nem is különbözhettek volna egymástól - Sean rögtön tudta, mit kezdjen az anyamellel, és folyvást mosolygott, míg Kevinnek az első hónapban gondot jelentett a szopás, és mintha állandóan haragban állt volna a világgal. Ezzel a családdal aztán megszakadt a kapcsolatom, amikor az olajiparban vezető beosztást betöltő papát áthelyezték a tengerentúlra, de fogadni mernék, hogy Sean azóta is jobb kedélyű gyerek, mint Kevin. De nemcsak én jutottam erre a megállapításra; számos pszichológus bizonyította a személyiség állandóságát, és leírta az egyes típusokat. Jerome Kagan a Harvard Egyetemről (lásd oldalt a szalagot) és más kutatópszichológusok megfigyelték, hogy némely újszülöttek valóban érzékenyebbek a többieknél, vannak, akik nehezebben kezelhetők, mások mogorvábbak, kedvesebbek vagy éppen kiszámíthatóbbak. Részben a vérmérséklet határozza meg azt, ahogyan a baba megítéli és manipulálja a környezetét, valamint azt is - és az elsőgyermekes szülők szemszögéből alighanem ez a Adottság vagy nevelés kérdése? legfontosabb -, hogy mitől érzi jól magát. A dolog nyitja Jerome Kagan, aki a csecsemők és kisgyermekek abban áll, hogy tisztában személyiségét tanulmányozza a Harvard Egyetemen, megjegyzi, hogy sok huszadik századi tudóshoz hasonlóan ő is azt ta legyünk gyermekünk jellemvonásaival, hogy megismerjük és elfogadjuk olyannak, amilyen. nulta, hogy a társadalmi környezet hatása erősebb lehet az ember biológiai adottságainál. Az elmúlt két évtizedben végzett kutatásai azonban mást mutatnak: Hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy nem vagyunk a Bevallom, néha szomorúsággal tölt el a felismerés - írja Galenus jövendölése című személyiségünk börtönébe művében (a második században élt orvosra zárva. Senki nem állítja, utalva, aki elsőként osztályozta a vérmérséklettípusokat) -, hogy egyes újszülöttek, akik hogy gyermeke felnőtt korában is leköpi Önt tejjel, egyébként egészségesek, aranyosak és biztos anyagi helyzetben élő, szeretetteljes családokba születnek, élettani adottságaik miatt vagy hogy látszólag törékeny kislánya első bálozó valamivel nehezebben tudnak majd olyan korában petrezselymet fog felszabadult, könnyed és örömteli életet élni, árulni. Az adottságokat nem mint szeretnének. Néhányan közülük hajlamosak lesznek a búskomorságra és az aggodalomra a jövő miatt." merjük semmibe venni - az agy kémiája és az anatómia nagyon is sokat számít -, ám a fejlődésben mégis lényeges szerephez jut a nevelés. Gyermeke testi-lelki jólétéhez mindazonáltal világosan látnia kell, milyen adottságokkal jött a világra. Tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy a csecsemők általában azon öt, tágan értelmezett vérmérséklettípus valamelyikébe tartoznak, amelyeket én a következőképpen neveztem el: Kisangyal, Mintababa, Mimóza, Talpraesett és Morcos. A későbbiekben mindegyikük jellemzését megtalálja. A baba típusának kiválasztásában egy húsz kérdésből álló

19 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott teszt segít, amelyet ötnapos és nyolc hónapos kor közötti egészséges babák szülei számára állítottam össze. Tartsa szem előtt, hogy az első két hét során jelentkezhetnek átmeneti változások a kicsi viselkedésében. Ezek oka lehet például a körülmetélés (amelyet többnyire nyolcnapos korban végeznek el), vagy a szülés során fellépő bármilyen rendellenesség, mint amilyen az aluszékonyságot okozó sárgaság. Javaslom, hogy Ön is és partnere is válaszoljanak a kérdésekre - külön-külön. Ha Ön egyedülálló anyuka vagy apuka, töltesse ki valamelyik nagyszülővel, a testvérével vagy más rokonnal, egy barátnőjével, a dadával - vagyis bárkivel, aki sokat van a kicsivel. Hogy miért kell hozzá két ember? Először is azért - kivált akkor, ha Ön és partnere vállalkozik a feladatra -, mert garantálhatom, hogy mindketten másként látják a dolgokat. Végtére is, nincs két ember, aki bármiről egyformán vélekedne. Másodszor, mert a baba mindenkivel máshogy viselkedik. Ez egyszerűen tény. Harmadszor, mert hajlamosak vagyunk kivetíteni önmagunkat a gyermekre, és időnként nagyon is azonosulunk a viselkedésével - magyarán: csak azt látjuk, amit látni akarunk. Lehet, hogy Ön akaratlanul is felnagyítja a baba bizonyos jellemvonásait, vagy éppenséggel nem veszi észre őket. Például ha Ön félszeg gyermek volt, ha társai sokat ugratták, talán túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy idegenek jelenlétében a kicsi sírva fakad. Attól fél, hogy gyermekének ugyanazokkal a szorongásokkal és gúnyos megjegyzésekkel kell megküzdenie, mint egykor Önnek, igaz? Hát igen, ezt már jóval azelőtt elképzeljük, mint hogy bekövetkezhetne. És magyarázunk. Amikor a kislegény először emeli föl önállóan a fejét, Apu alighanem kijelenti: Na nézd csak a kis focistát." Ha megnyugtatja a zene, Anyu, aki ötéves kora óta zongorázik, biztosan megjegyzi: Már most látni, hogy az én jó hallásomat örökölte!" Nagyon kérem, ne vitatkozzanak össze, ha a válaszaik nem egyeznek. Nem verseny ez, ahol azt próbáljuk kiderí- teni, melyikük okosabb, vagy melyikük ismeri jobban a babát. Abban szeretnék segíteni, hogy megérthessék azt a kis embert, aki életük része lett. Ha az útmutató alapján összegezték az eredményt, megtudják, melyik jellemzés illik leginkább a gyermekükre. Természetesen néhány csecsemő egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan. Nem az a lényeg, hogy beskatulyázzuk - az borzasztóan személytelen -, hanem hogy megvilágosodjanak Ön előtt azok a jellegzetességek, amelyeket a többi között én is figyelni szoktam egy babánál, például a sírását, a reakcióit, az alvási szokásait, a természetét, mert ezek ismeretében tudom eldönteni, mire van szüksége. Babaismereti teszt Jelölje meg a legtalálóbb választ az alábbi kérdések mindegyikénél - másképpen fogalmazva, azt az állítást, amely az esetek többségében illik gyermekére. 1. Gyermekem A. ritkán sír. B. csak akkor sír, ha éhes, fáradt vagy túl sok inger érte. C. látszólag ok nélkül sír. D. nagyon hangosan sír, és ha nem megyek oda hozzá, kisvártatva dühödten bömböl. E. sokat sír. 2. Amikor eljön az alvás ideje, A. békésen fekszik a kiságyában, és álomba merül. B. rendszerint húsz percen belül gond nélkül elalszik. C. mocorog egy kicsit, látszólag elszenderül, de aztán minduntalan felébred. D. nagyon nyugtalan, gyakran kell bebugyolálni vagy fölvenni. E- sokat sír, és szemlátomást zokon veszi, ha leteszem. 3- Amikor gyermekem reggel fölébred, A. ritkán sír - eljátszik a kiságyában, amíg bemegyek hozzá. B. gügyögve nézelődik. C rögtön oda kell mennem hozzá, különben sírni kezd. D. ordít. E- nyafog.

20 Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott Szeresse a gyermeket, akit a világra hozott 4. Gyermekem A. mindenre és mindenkire mosolyog. B. akkor mosolyog, ha kedvesen beszélnek hozzá. C. mosolyog, ha kedvesen beszélnek hozzá, néha azonban pár perc múlva sírva fakad. D. sokat mosolyog, és rendszerint nagyon hangosan gügyög hozzá. E. csak akkor mosolyog, ha éppen olyan kedve van. 5. Ha elviszem valahová, A. rendkívül jól viseli az utat. B. jól viselkedik, feltéve, hogy nem túlságosan zsúfolt vagy ismeretlen helyre megyünk. C. sokat nyafog. D. állandó figyelmet igényel. E. nem szereti, ha sokat hurcolom. 6. Ha egy idegen barátságosan gügyög hozzá, gyermekem A. rögtön mosolyog. B. némi habozás után többnyire elmosolyodik. C. valószínűleg sírva fakad, de abbahagyja, ha az illető meg tudja hódítani. D. nagyon izgatottá válik. E. szinte soha nem mosolyog. 7. Éles hang, például kutyaugatás vagy ajtócsapódás hallatán A. soha nem zavartatja magát. B. felfigyel, de nem ijed meg. C. összerezzen, és általában elsírja magát. D. maga is hangoskodni kezd. E. sírva fakad. 8. Amikor életében először fürösztöttem, A. úgy lubickolt, mint egy kiskacsa. B. némiképp meglepődött, de aztán kitűnően érezte magát. C. nagyon érzékenyen reagált - remegett egy kicsit, mint aki fél. D. megvadult: hadonászott és csapkodott. E. utálta a dolgot, és sírt. 9. Viselkedéséből ítélve, gyermekem rendszerint A. nyugodt, és szinte mindig éber. B. nyugodt. C. feszült, és minden külső ingerre azonnal reagál. D. görcsös - gyakran rúgkapál és hadonászik. E. merev - gyakran elég merev a karja és a lába. 10. Gyermekem éles, agresszív hangokat hallat- A. alkalmanként. B. csak ha játszik, és nagyon izgatott. C. szinte soha. D. gyakran. E. ha mérges. 11. Ha tisztába teszem, fürdetem vagy öltöztetem, A. mindig zokszó nélkül tűri. B. jól tűri, feltéve, hogy nem sietek, és tudatom vele, mit csinálok. C. gyakorta nyűgös, mint aki nem szeret pucéran lenni. D. sokat tekereg, és igyekszik mindent lerángatni a pelenkázóasztalról. E. ki nem állhatja - az öltöztetés mindig nagy küzdelem. 12. Ha gyermekemet hirtelen erős fény, például napfény vagy neonfény éri, A. zokszó nélkül tűri. B. néha megretten. C. rengeteget hunyorog, és megpróbálja elfordítani a fejét a fénytől. D. nagyon izgatottá válik. E. méregbe gurul. 13a. Ha a baba tápszert kap: Etetésnél A. mindig rendesen szív, figyel, és rendszerint húsz percen belül végez. B. a növekedési időszakban kicsit ügyetlen, de általában jól eszik. C. sokat izeg-mozog, és hosszan nyammog. D. megragadja a cumisüveget, és hajlamos többet enni a kelleténél. E. gyakran nyűgös, és sokáig eszik. 13b. Ha a baba szopik: Etetésnél A. azonnal a szájába veszi a bimbót - első perctől ment, mint a karikacsapás. B. már ügyesen szopik, bár az első egy-két napon nehézségeink voltak. C. mindig szeretne szopni, de folyton elengedi-megragadja a bimbót, mint aki elfelejtette, hogyan kell csinálni. D. jól eszik, feltéve, ha úgy tartom, ahogy szereti. E. nagyon dühös lesz és nyugtalanná válik, mintha nem volna elég tejem. 14- A kommunikációnkat leginkább az jellemzi, hogy gyermekem A. mindig pontosan tudatja, mire van szüksége. B. jelzéseit többnyire könnyen megértem. C. összezavar; néha mintha még tőlem is megijedne, és sírva fakad. D. nagyon egyértelműen és többnyire hangosan tudatja, mit szeret és mit nem. E. általában hangos, dühödt sírással vonja magára a figyelmemet.