CSOSZÓ. Gabriella. Gabriella CSOSZÓ ben született Marcaliban

Átírás

1 CSOSZÓ Gabriella 1969-ben született Marcaliban TANULMÁNYOK Posztgraduális képzés a JPTE Képzõmûvészeti Mesteriskolában 1995 Magyar Iparmûvészeti Egyetem, Fotó szak, vendéghallgató Janus Pannonius Tudományegyetem, Mûvészeti Kar, rajz-vizuális kommunikáció szak Gabriella CSOSZÓ 1969 born in Marcali EDUCATIONS Postgraduate studies at the Master School of Fine Arts, Pécs, Hungary 1995 Auditor at the University of Applied Arts, Budapest, Hungary 1994 Graduated at the University of Sciences at Pécs at the Faculty of Fine Arts as a teacher of arts, Pécs, Hungary

2 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY KIÁLLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS): 2009 Késleltetett közvetítés Raiffeisen Galéria, Budapest (egyéni) Teljes hasonulás Folyamatos jelen I IV., összefoglaló kiállítás, Európai Fotóház, Pozsony A nyakkendõ-kötés Mielõtt elered az esõ, Karton Galéria, Budapest 2008 Teljes hasonulás Folyamatos jelen I-IV., összefoglaló kiállítás, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest You are here, Retrospektív kiállítás, Magyar Intézet, Stuttgart (egyéni) Születésnap-paradoxon Stúdió Galéria, Budapest (egyéni) Part Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin Hallesher Kunstverein, Halle Galerie der Stadt Sindelfingen 2007 Part Úgy marad, Karton Galéria, Budapest Múltfutam 2B Galéria, Budapest Literaturfest Berlin Tekintet nélkül a családommal Emberek közt, Centrum Artystycznego Fabryka Trzciny, Varsó Hiányzó képek Magyar Fotográfusok Háza, Budapest (egyéni) Lehunyt szemek, Photonic moment, Graz, Sarajevo 2006 You are here, Lumen Galéria, Budapest (egyéni) Lehunyt szemek Photonic moment, Ljubljana Látszólagos zárás Jegyzet és vázlat, Stúdió Galéria, Budapest Part Nemzetközi Fotófesztivál, Krakkó, Lengyelország Portfolió összes Stúdió Galéria, Budapest 2005 Még nincs Magyar Fotográfusok Háza, Budapest (egyéni) EXHIBITIONS (SELECTION) 2009 Retransmission Timeout Raiffeisen Gallery, Budapest (solo) Tie a tie The rain before it falls, Karton Gallery, Budapest Prefaces Present Continuous I-IV., Central European House of Photography, Bratislava 2008 Prefaces Present Continuous I-IV., Hungarinan House of Photography, Budapest You are here, Retrospective exhibition, Collegium Hungaricum, Stuttgart, G (solo) Part Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, NBK, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin Galerie der Stadt Sindelfingen 2007 Part Temporary, Gallery Karton, Budapest Revisiting memory, 2B Gallery, Budapest Without regard with my family Miedzy Ludzmi, Centrum Artystycznego Fabryka Trzciny, Varsawa Missing images Hungarian House of Photography, Budapest (solo) Eyes shut twelve times Photonic Moment, Graz, Sarajevo 2006 You are here, Lumen Gallery, Budapest (solo) Eyes shut twelve times Photonic Moment, Ljubljana, Slovenia Seeming finish Notes and scethes, Studio Gallery, Budapest Part Photomonth in Krakkow, Poland Portfolios, Studio Gallery, Budapest 2005 Not yet Hungarian House of Photography, Budapest (solo) Faces / Closing eyes fourteen times Gallery Collegium Hungaricum, Wien (solo) Part Privat matter?, Kunsthalle, Budapest Lehunyt szemek tizennégyszer, Galéria Collégium Hungaricum, Bécs (egyéni) Part Magánügy?, Mûcsarnok, Budapest Pingyao Nemzetközi Fotófesztivál, Kína Liget Galéria, Budapest (egyéni) Egymás közt (videó, 30 p) Keuken-mûvészeti videotár, Tranzit- Õszi Fesztivál, Budapest Necc, Kogart Ház, Budapest És te hogy vagy / társalgási gyakorlatok Liget Galéria, Budapest (egyéni) Teljes hasonulás Folyamatos jelen, Imagem Muzeum, Braga, Portugália Esélyegyenlõség Magyarországon, Magyar Intézet, Brüsszel 2004 Lehunyt szemek tizennégyszer Dokumentum 6 / Távolság, Dunaújvárosi Kortárs Mûvészeti Intézet Teljes hasonulás Coming of ages, Benham Gallery, Seattle, USA 2003 Teljes hasonulás Magyar Intézet, Berlin (egyéni) Közelítés Galéria, Pécs (egyéni) 2002 Emlék könyv (mûvészkönyv kiállítás), Libri Palota, Budapest Teljes hasonulás, Liget Galéria, Budapest (egyéni) 2001 Hasonlat Dokumentum 5, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest Nektek nem kellett, de mi megszerettük Kirakat projekt, Budapest, Hattyú u. 10/c (egyéni) 2000 Játék, Kisgaléria, Pécs (egyéni) DÍJAK 2009 Magyar Állami Eötvös ösztöndíj New York, ICP 2008 Art Rezidens Program, Budapest Galéria, Lisszabon 2003 Big Leap ösztöndíj (Nemzetközi Portfolio Review Portland, ICP New York) Pécsi József minisztériumi fotómûvészeti ösztöndíj 1995 Haus am See mûvészeti alkotói ösztöndíj, Hannover Pingyao International Photography Festival, China Gallery Liget, Budapest, Hungary (solo) Between us (video, 30 min.) Ne(a)t / Women on Women, House Kogart, Budapest Keuken- collection of art videos, Tranzit- Autumn Festival, Budapest And how are you / Generally conversation Gallery Liget, Budapest (solo) Prefaces Present Continoue, Museu Imagem, Braga, Portugal Society of Solidarity for Equal Opportunities in, ASP Espase Bar, Hungarian Institute, Bruxelles 2004 Faces / Eyes shut fourteen times Dokumentum 6. Distance, International exhibition Contemporary Art Institute, Dunaújváros, Hungary Prefaces Coming of ages, International exhibition, Gallery Benham, Seattle, USA 2003 Prefaces Gallery Collegium Hungaricum, Berlin (solo) Gallery Közelítés, Pécs, Hungary (solo) 2002 Memory book (Artbook exhibition), Gallery Libri, Budapest Prefaces, Gallery Liget, Budapest (solo) 2001 Similarity Documentum 5, House of Hungarian Photographers, Budapest You didn't need it, but we fell in love with it Shopwindow, Hattyú str. 10/c., Budapest (solo) 2000 The Game, Gallery Small, Pécs, Hungary (solo) AWARDS 2009 Eötvös Fellowship, New York, ICP 2008 Art Residency, Lisboa (Gallery Budapest and Cultural Municipal Lisboa) 2003 Big Leap scholarship in the Portland (portfoilo review), New York (ICP), USA Scholarship of the Ministry of Education and Culture Pécsi József, Hungary 1995 Haus am See scholarship of arts, Hannover, Germany CSOSZÓ Gabriella 2 3

3 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY HÉTKÖZNAPI TEREPSZEMLE, FELDERÍTÕ KÍVÁNCSISÁG, VAGY A KÖZELÍTÉS VÁGYA Páldi Lívia: Számos korábbi beszélgetésben utaltál rá, hogy a munkáid bizonyos élethelyzetek hozzáférhetõvé tételét is jelentik. Hogyan érted ezt pontosan? Csoszó Gabriella: Munkáimat mindvégig jellemzi az önreflexió, bármely téma vagy kérdés, amellyel foglalkoztam, átszínezõdött az élethelyzetem állapotaival. Fogadott testvéreimrõl vagy a közvetlen családtagjaimról, szüleimrõl készült sorozataimra gondolok. Máskor egy kapcsolat történetét, képeit dolgoztam fel. A személyes élettérbõl kiinduló mûvek (Teljes hasonulás, Térkép, Tekintet nélkül a családommal, Hiányzó képek, A nyakkendõ-kötés) mellett aztán megjelentek azok a munkáim, amelyek a tágabb közösség, társadalom jelenben fontossá vált kérdéseire érzékenyek (Part, Cseresznyefa út, Szabad lapok, Késleltetett közvetítés). Most jött el az a szakasza az életemnek, amikor számomra is megkerülhetetlenné vált, hogy megértsem és megfogalmazzam ezeket a kérdéseket. PL: Nemcsak megsétáltatod, de egyfajta érzéki játékba is bevonod a nézõidet. A kedvtelésbõl fegyelmezett fotónaplóvá bõvülõ Part egyszerre figyelmes séta, egy ismeretlen másikkal folytatott belsõ monológ. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódva kérdezem: hol kezdõdnek a munkáid? CsG: Egy-egy kiállításomat hosszú gondolkodási, érlelési folyamat elõzi meg. A mûveim többsége valamely mindennapi tevékenységbõl, vágyott kommunikációból, hétköznapi terepszemlébõl, felderítõ kíváncsiságból, vagy a közelítés vágyából nõtt ki. Ilyen volt a Part és az azt megelõzõ Térkép címû munkám is. Akkoriban hosszú sétákat tettem nap mint nap, spontán, szabálytalanul ismétlõdõ cselekvéssorként. A napi sétáim egy olyan játék részei voltak, ahol egy nekem fontos személlyel távolról navigáltuk egymást és osztottuk meg egymással a tapasztalatokat. Ezekben a mû- EVERYDAY RECONNAISSANCE, DISCOVERING INQUISITIVENESS, OR THE DESIRE FOR BEING CLOSE Lívia Páldi: You have mentioned in other interviews that your works are in connection with some moments of your personal life. Could you explain this in more detail? Gabriella Csoszó: My works are self-reflexions. Every theme and topic is coloured by my personal moments. As an example I could mention the photo series about my foster-siblings, my closest family members or parents. At other times, my photos were about the history of a relationship in pictures. Besides my works originating from my personal life (Including Prefaces, Map, Without Regard with My Family, Missing Images, Tie a Tie) I have got pieces that reflect on major issues of the wider community and society (including, Part, Way of Cherry Trees, Free Copies, Retransmission Timeout). I am currently in a phase of my life when it became inevitable for me to formulate and understand these questions. LP: You not only make your audience walk, but you draw them into a certain sensual game. Part, which starts as a hobby and ends up as a serious photo diary, is a tempting walk and at the same time an inner monologue with an unnamed partner. Connected to this, I would like to ask you about the starting point in your creative work. GCs: Every exhibition is the result of a long process of contemplation and maturation. Most of my works were created from some ordinary activities, a need for communication, an everyday reconnaissance, a discovering inquisitiveness, or the desire for being close. A good example of this are my works entitled Part and Map. Back then, I made long walks every single day: it was a spontaneous, irregularly recurring activity. My daily walks vekben ezt a gesztust õriztem meg, sajátítottam ki, használtam fel, majd osztottam meg másokkal is, akkor már nemcsak a külsõ térre, hanem a közben megfogalmazódó kérdéseimre is reflektálva. Az így megszületõ mû, ha úgy tetszik, egy folyamatot tükröz és mutat meg. A megelõzõ párbeszéd, a séta, annak dokumentációja, és végül a kiállítás együtt a mû. Nemcsak a képek vagy az installáció, de az azokat kísérõ szövegek is fontosak számomra. Az alkotás során az elsõ gesztustól számítottan a kiállításig a teljes folyamat részévé válik a mûnek. A sorozat aztán modellezi a séták állapotait, a látvány élményét, a különbözõ terek problémáit, legyen az a tér az ábrázolt táj, vagy a gondolatok tere, egyfajta belsõ út, vagy akár a kiállítás valóságos tere. A kiállítótérben a képeim folyama és a szövegek együtt lesznek fontossá, összességükben, együttállásukban hordozzák a jelentést. Richard Long vagy Hamish Fulton hosszú gyaloglása az ember nélküli tájban zajlott, a zarándoklás rítussá változott, keveredett a meditációs technikaként is ismert sétagyakorlatokkal. Velük ellentétben én nem elvonultam. A városi térben tettem meg a sétáimat, abban a térben, ahol a mindennapjaimat élem. Nem az elvonulás, nem a rítusteremtés, hanem a közvetlen tapasztalás, a részvétel, a közelítés volt a tétje az akcióimnak. Mûveim inkább a kapcsolatteremtés vágyának és folyamatának a modelljei. PL: Több sorozatodban is felbukkan a társ, ismeretlen, ismerõs, akinek a szerepével félig-meddig akár a nézõ is azonosulhat. CsG: A megszólítottság és annak a bizonytalansága, hogy ki beszél kihez, amelybe a nézõ-olvasó kerül, része annak a kalandnak, annak az élménynek, amelybe be kívánom vonni Õt. Egyszerre tûnik úgy, mintha személyesen Õt szólítanám meg, de ugyanakkor Õ maga lesz a leskelõdõ, betolakodó is egyben, aki belelát egy ismeretlenek között zajló were part of a game where me and a close friend of mine could navigate each other from a distance, and could share our experience. In these works I preserved this gesture; I monopolized and capitalized on it. And when I shared it with others, I focused not only on the s urroundings but on the questions that arouse in the meanwhile. Thus, a work of art reflects a process: it is made up of the preliminary dialogue, the walk, its documentation and finally the exhibition. For me, importance lies not only in the images or in the installation but in the accompanying lines. The process of creation starts with the first gesture and finishes with the exhibition. The series then models the states of walks, the experience of the view, and the problems of spaces - let is be either a space depicted, or a space for ideas, or a kind of inner path, or even the existing space of the exhibition room. In the exhibition room the flow of images and the accompanying lines add up to a complete piece. They carry the meaning together. The long walk by Richard Long or Hamish Fulton took place in a landscape without humans. Their pilgrimage turned into a rite mixed with the so called walk-exercise meditation technique. Contrary to them, I did not retreat. I walked in urban surroundings, which is the scene of my everyday life. My aim was not to retreat or create rites, but to have direct experiences and participate in the world around me. My photos are rather models of the desire and process of getting in touch with my environment. LP: In some of your photo series a partner emerges with whom even the viewers could identify themselves. GCs: I wish to involve the viewer into the artistic experience of uncertainty. It may seem as if I addressed the viewer in person, but at the same time they become intruders peeping into the personal correspondence of strangers. CSOSZÓ Gabriella 4 5

4 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY személyes levelezésbe. A Másik (a társszerzõ és / vagy a nézõ) bevonása és megszólítása olyan pszichológiai alaphelyzetet teremt a két alkotó, valamint a mû és a nézõ között, amely az emberi kapcsolatok terét használja. PL: Fontos számodra a szöveg, a bujtatott beszéd, vagy a levelek. Több síkon kialakított párbeszéddel kínálod meg a nézõt. Mibe akarod leginkább bevonni, mikor bevonod a konkrét látvány mögé? Mi a verbális aláfestés szerepe? CsG: A képeket kísérve a szövegek több síkon is értelmezhetõ és átélhetõ kontextust teremtenek. Olyan összefüggõ egységet, rendszert kívánok a képek és a szövegek együttes használatával teremteni, amelyek között a belsõ összefüggések jelentik a valódi tartalmat. Az összetett forma, a levelek, a szövegek és a képek együttese egy olyan párbeszéd kezdetét jelentik, amelyben én, mint alkotó közvetlenül és intenzíven szólítom meg a nézõt. Többnyire a szövegek hordozzák a lírai hangot, a személyes narrációt, az intimitást. A sokszor dokumentáló képeimet a levelek teszik érzékennyé. PL: Ezen a vonalon haladva, bár nem elõször, a Cseresznyefa út sorozatban a rövid, pontos leírások mellett bevonod a társ képeit is. Több szálon, több idõsíkot kapcsolsz össze, és kibontakozik a képek mögött a munkafolyamat, amelynek egyik mozgatója a várakozás. CsG: A Cseresznyefa út olyan mû, amely a társadalmi, politikai, történelmi emlékezet jelenben tapasztalható bizonytalanságát mutatja fel. A sorozatot inspiráló séták a lebontott berlini fal egyes külvárosi szakaszain ültetett cseresznyefákat követték. A mû már az ötlettõl kezdve közös munka volt, ahol az alkotótárs kérésére az õ neve rejtve, illetve mindvégig jelzésszerû marad. A sorozatban két séta kapcsolódik egymásba. Az alkotótársam leírásai, az elõtanulmányok és az általa készített, vázlatnak szánt fotók segítettek a cseresznyefák felkutatásában. Ennek az elõ-sétának a képeit és leírásait kértem el, hogy aztán követve azokat, By addressing and involving the partner I can create a psychological link between the work of art and its viewer in the realm of human relations. LP: It seems that words, hidden speech or letters are important for you. You offer conversation on diverse levels. What do you want to show the viewer when providing written texts as well? What is the role of words? GCs: The accompanying lines create a multi-layered context. By using images and accompanying texts I intend to create a unity where the true meaning lies in inner correlations. The complexity of combined forms, letters, texts and photos represent the beginning of a dialogue where I, the artist can address the viewers directly and intensively. In most cases it is the accompanying lines that carry a lyrical tone, personal narration or intimacy. My photos that often have a documentary-feature are made lyrical through my accompanying letters. LP: Following this path, together with the short and precise descriptions you incorporate the images of the partner in your Way of Cherry Trees series. You connect several threads and layers of time; the work process surfaces and the viewer understands that one of the motivating features of your photos is expectation. GCs: The Way of Cherry Trees shows the uncertainty of social, political, historical remembrance of our time. The series was inspired by walks along the demolished Berlin Wall where nowadays cherry trees blossom. Right from the beginning it was a joint work with a co-artist whose name remained almost hidden. Two walks are intertwined in the photo series. I could discover the cherry trees with the help of the co-artist s descriptions, preliminary studies and draft-photos. I received the images and descriptions of this preliminary walk, and finally I created my own version of this topic. Thus, the two walks ended up as a long series of images accompanied by description. végül egyetlen mûben használjam fel mindet. A két séta így vált együtt egy hosszú, leírásokkal tagolt képsorrá. A berlini külvárosi helyszínek, a szikár, helyenként érdektelen táj képei mintha az emlékezet peremén elhelyezkedõ emlékhelyet is jelölnék. A hajdani berlini fal ezen szakaszai mára érdektelen sétaútvonallá váltak. Ez a sorozat itt vezet át a legújabb fotósorozataim kérdéseihez, melyekben a közelmúlt történelmének fontos helyszíneit, tárgyait, archívumait dolgozom fel. PL: A Szabad Európa Rádió könyvtárának felszámolása az OSA aulájában egy sajátos, áttûnõ emlékmûvet teremtett a hidegháború egykori tiltott szakirodalmaiból. Majdnem 20 évvel a rendszerváltás után ez a könyvtár leselejtezendõ, csupán pár gyûjtõ és szakember számára érdekes állományként, folyamatosan változó konfigurációban volt látható. Része volt ennek az újabb és újabb dobozok kipakolása, a munkatársak folyamatos szortírozása, a könyvek osztályozása elvihetõ és megnézhetõ kategóriákba. Ezzel a sorozattal új irány kezdõdött a munkádban. A hozzáférhetõvé tétel felõl indultál el a dokumentálás kérdései felé. CsG: A folyamat a szemem elõtt pergett. A hidegháború korában felnõni egyet jelentett a tiltott, a háttérben zajló folyamatokra való érzékenységgel, a kettõs látással és értéssel, a bizonytalanság és fenyegetettség megtapasztalásával. A Szabad Európa Rádió könyvtári állományának felszámolása pontosan képezte le a hidegháború örökségének jelenét. A könyváradat látványa a földön, a feldolgozáshoz kapcsolódó és értékelõ feliratozás, a leselejtezés, a könyvekre írt szavak egy le nem zárt, egy éppen most zajló folyamat tükre. A képek, amelyeket errõl a folyamatról készítettem, önmagukban is összetett történelmi, politikai, társadalmi The suburb locations of Berlin, the haggard and sometimes uninteresting landscapes seem to locate the memorial place of a long forgotten past. This section of the former Berlin Wall became an ordinary walking path. At this point this series leads us to the questions raised by my latest photos series. I take snapshots of important locations, objects and archives of the recent past. LP: The elimination of Radio Free Europe s library in the Open Society Archive s (OSA) aula created a unique monument from the once forbidden literature of Cold War. Almost 20 years after the change of the regime this library was seen as a continuously changing configuration, in which only certain experts were interested. This process could be seen in the discarding of boxes, the continuous sorting of the staff and the categorization of books into take away and researchable categories. With this series a new direction emerged in your career. You have turned from the question of accessibility to the issues of documentation. GCs: The process unfolded in front of my eyes. By growing up in the Cold War period I could experience the sensitive nature of the forbidden or even the secretive course of events, the dichotomy of politics, uncertainty and intimidation. The elimination of Radio Free Europe s library mapped the presence of the Cold War s heritage precisely. The image of books piled upon each other, the labels, the discarding of books and the words written on them clearly mirrored a vividly pulsating process that was unfolding. The photos I have made about this procedure depict a complete historical, political and social progression on their own right. This was a course of action that unfolded in front of my eyes in the social and political atmosphere I was living in. CSOSZÓ Gabriella 6 7

5 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY folyamatot rögzítenek. Egy olyan folyamatot, amely most zajlik, abban a társadalmi és politikai térben, amelyben a mindennapjaimat élem. A Szabad lapok címû sorozatom képei a közelmúlt történelmének, a társadalom máig fel nem tett és megválaszolatlanul hagyott kérdéseinek az emlékmûvei is egyben. Mivel nem történik meg az újraértékelés, a szemünk láttára válnak ezek a helyszínek, tárgyak és archívumok semmissé, lesznek az enyészeté. A velük szemben tanúsított bizonytalanság végül a csendes pusztuláshoz vezet. Ezt az állapotot tükrözik a legújabb sorozataim. PL: Részben a Cseresznyefa út, részben a Késleltetett közvetítés idézte fel bennem Joachim Koester fotóeszszéit, elsõsorban a Kant-séták címû sorozatát, ahol Kalinyingrádban, az egykori Königsbergben nyomozva igyekszik rekonstruálni a filozófus napi sétáit. A végén mégis két fiktív útszakaszt kapunk, de közben egy nagyon is pontos utazást teszünk a világháború és az azt követõ szovjet idõszak maradványaként vegetáló városról. Koester dokumentum-felvételekrõl beszél, amelyek az ábrázolt és a narratív feszültségében léteznek. CsG: A Késleltetett közvetítés címû sorozatom fotói a volt Szabad Európa Rádió legnagyobb európai átjátszóállomásának elhagyott bázisán készültek, Portugáliában. A bázis az egyik legfontosabb központja és közvetítõje volt a szabadság akkori hangjának, ma jelentéktelen, elhagyott város, szétmálló épületekkel, terekkel, tárgyakkal. A történetbõl mára mindössze a terület lett a hasznosítható örökség, a szabadság kérdése itt és most, akkori formájában már értelmetlen. A hidegháború megszûnt, de maga mögött hagyta területeit, épületeit, bázisait, tárgyait, megválaszolatlan kérdéseit. A dokumentáció itt elsõsorban nem a tárgyak, nem a helyszínek, hanem a kérdések és a bizonytalanság archívuma. A képeim a társadalmi elfordulás, az elhallgatás, a feldolgozatlanság, a megválaszolatlanság archívumai is egyben. My Free Copies series is not only a memorial to recent past events but also to some unanswered questions of our society. As revaluation would not take place, these places, objects and archives end up in disintegration. Our uncertainty finally results in their quiet decay. My latest photos visualize this condition. LP: Way of Cherry Trees and Retransmission Timeout reminded me of Joachim Koester s photo essays, first of all his series entitled Kant-walks where he tried to reconstruct the philosopher s daily walks in Kaliningrad, former Königsberg. Finally, we get two fictive paths while making a real journey in the city remnant of World War II and the Soviet area. Koester speaks about document-snapshots that exist through the tension between depiction and narration. GCs: The photos of the Retransmission Timeout series were made in Portugal at the currently deserted, largest European transmission base of the former Radio Free Europe. This was one of the most important centres and transmission bases of the voice of freedom in the past. Nevertheless, today it is an unimportant, deserted city scattered with decaying buildings, spaces and objects. The sole exploitable heritage is the land itself. The question of freedom seems already nonsense in its past form from the present s point of view. The Cold War is over, but it has left its mark on land, buildings, bases, objects and unanswered questions. Primarily, this documentation creates an archive of unanswered questions and uncertainty, and not of objects or locations. At the same time my photos help to remember social alienation, concealment and unanswered questions. Similarly to Koester s images, I do not use accompanying lines in this series. I do not give any narration; everything is shown by the photos themselves: they are the story-tellers. LP: Another photographer whose way of thinking might be similar to your latest works is Moyra Davey. Hasonlóan Koester képeihez, ebben a sorozatban nem használok szövegeket, nem narrálom külön a képeket. A narráció a képek felületén zajlik, a képek sûrítik, beszélik el a történetet. PL: A másik fotós, akinek gondolkodásmódja talán közel állhat újabb munkáidhoz, Moyra Davey. A tavaly megjelent fotó- tanulmánykötetének egyik központi témája a véletlen. Kérdés, hogy mi a helye a véletlennek, lehet-e releváns módon beszélni róla a túlnyomórészt rendkívül tudatosan megszerkesztett kortárs fotográfiában? Davey-nek van egy mondata, amely egyben a könyv másik célkitûzését is jelzi: Néhány képet is akarok csinálni, de azt akarom, hogy szavakból nõjenek ki. (I want to make some photographs, but I want them to take seed in words.) CsG: Nem minden sorozatom és témám elõre elhatározott és megtervezett. Több munkám született egy-egy olyan élethelyzetbõl vagy találkozásból, amelyet nem én terveztem el, hanem véletlenek sorozataként találtam rá, és végül abból alakult ki a mû. Ilyenek a séták, vagy apám nyakkendõkötése. Ilyenkor nem tervezhetõ el, mi fog történni, mit fogok rögzíteni. Csak a motívum kiválasztására, a szituáció megteremtésére tudok felkészülni, a további folyamatok lépésenként formálódnak, megtalálva a végsõ bemutatás formáját, médiumhasználatát. A képek sora, a fotózás közben alakuló szituációk és a kiállítási helyszín tere mindmind befolyásolják a végleges mû formáját. Ezek a folyamatok, amelyek a mûvek megszületését, majd megosztását (kiállítását) jellemzik, egyszerre egyesítik magukban a determináltság, a véletlen, a meghatározottság és a változásra nyitottság lehetõségét. Ide kapcsolódóan fontos még az is, hogy miként vezet át egyik munkám a másikba. A fogadott testvéreimrõl készült portrék és mozdulatfotók vezettek el a jelnyelvhez, a jelnyelv aztán a hiány kérdéséhez, ebbõl eredtek a lehunyt szemû portréim, abból késõbb a családom lehunyt szemû sora következett, és ez vezetett el a nyakkendõ-kötéshez, a szüleim kapcsolatához. Egymás- One of the central themes of her photo-essay book is chance. The question is whether there is room for chance in consciously composed contemporary photography. A sentence written in Davey s essay sets the book s other objective: I want to make some photographs, but I want them to take seed in words. GCs: My photo series and topics are not always premeditated. I have several works that were created after an interesting meeting or a peculiar moment in my life. They were not planned at all, they simply happened as a series of co-incidences, and finally the work of art was born. Walks or my father putting on his tie could be examples of these occasions. In these cases I cannot plan what will happen and how I am going to record it. I can only prepare myself for the choice of motives and the creation of a given situation. All further processes come to being step by step, and the final form and media realizes. The sequence of images, the emerging situations and the space of the exhibition room all influence the final form of my creation. The processes, that characterise the birth and sharing (exhibition) of these works, unify in themselves features such as determination, chance, definitiveness, and the possibility for new ideas. Another important thing concerning this question is my progression from one work to another. The portrait and movement photos taken about my foster-siblings led me to sign language, sign language led me to the question of void. Furthermore, this directed me to make portraits about people with eyes shut, and later on I took photos of my family members with eyes shut. Finally, this has shown the way to the tying of the tie and my parents relationship. Missing Images was made out of s and photos taken in a relationship, it was followed by the foldable Map that guided us to a specific location through a walk. This inspired my Part Installation, which recorded a Danube riverside walk, and finally the Way of Cherry Trees was born. In this work the theme of the Cold War period emerged, and now it seems that this historical motif plays CSOSZÓ Gabriella 8 9

6 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY nak készített fotókból, egy kapcsolat képeibõl és jeibõl született a Hiányzó képek címû leporellóm, azt követte az összehajtogatható Térkép, amely egy sétával elvezetett egy konkrét helyszínre, ezután készült el a duna-parti sétát rögzítõ Part installációm, majd a Cseresznyefa út. Itt jelent meg témaként a hidegháború korszaka, az a történelmi szál, ami most hosszan tartó motívum a munkáimban. A kapcsolódás a mûveim között tehát nem mindig és nem elsõsorban formai, sokszor a tartalom, a kérdések vezetik tovább a nézõt a munkáim között. De visszakanyarodnék Moyra fenti mondatára, amire válaszul az enyém így hangzik: Képeket hozok létre, néhol szavakkal kísérem azokat, és azt akarom, hogy a gondolatból nõjenek ki. Csoszó Gabriellával Páldi Lívia (Mûcsarnok, fõkurátor) beszélgetett. an important role in my work nowadays. Very often my images are not connected to each other through form. It is primarily their content and questions that guide the viewers in the labyrinth of my photos. But I would like to return to Moyra s above mentioned sentence. My answer to it is as follows: I create images, sometimes I accompany them with words, but and I want them to grow out of thoughts. The interview with Gabriella Csoszó was made by Lívia Páldi (Kunsthalle, senior curator). 8 th June 2009, Budapest PART FOTÓINSTALLÁCIÓ 415 DB CM LAMBDA PRINT SZÖVEG 2005 Budapest, június 8. PART PHOTOINSTALLATION LAMBDA PRINT 415 PIECES, CM TEXT 2005 CSOSZÓ Gabriella 10

7 Kedves, elsõ pillanatban szép gondolatnak tûnt Dearest, at first it seemed like a nice idea Le akartam ellenõrizni, hogy besétálható-e a part. Nem erre számítottam. I wanted to check out if the riverside was passable. This is not what I was bargaining for. CSOSZÓ Gabriella 12 13

8 Persze tudom, tudtam, hogy a víz szennyezett, mégsem erre akartam figyelni. Túl egyszerûnek, túl banálisnak tûnt ezt megmutatni. Of course I know, I knew the water is contaminated, but I did not want to focus on that. It seemed too simple, too commonplace to show just this. A mindennapi városi sétákat vágytam, ez a vágyam vitt a partra. Máskor is lementem. Aztán mindig fel, vissza, hogy felülrõl nézzem. Mert szörnyû állapotban volt. I desired everyday walks in the city, this desire lead me to the riverside. Then I went back there. Then always up, then back again, to look down from the top. Because it was in a terrible state. CSOSZÓ Gabriella 14 15

9 Most nem mentem vissza. Nem akartam elhinni, amit láttam. Az utolsó bejárt szakaszon is reméltem, van elviselhetõ része a közvetlen partnak. Nincs. This time I did not go back. I did not want to believe what I saw. Even at the last bit I walked through, I was hoping for some bearable part of the direct riverbank. There is none. A belsõ városi szakaszt végigjártam, mindkét oldalon. Nemcsak a víz szennyezett. A teljes partvonal is az. A közlekedés ugyan nehezíti a partra jutást, de lehetséges. Ha alacsony a vízállás, kis megszakításokkal az egész part járható a kövek mentén. I walked through the inner part of the city, on both sides. Not only is the water contaminated. The whole bank is. Transportation makes it difficult to get to the riverside, but it is possible. If there is a low tide, with few interruptions almost the entire bank is passable along the rocks. CSOSZÓ Gabriella 16 17

10 De senki nem jár ott. But no one walks there. Aki mégis, az a szükségét végzi, vagy a közvetlenül a vízbe ömlõ szennyvíz csatorna mellett pecázik, vagy induló hajóra vár. Nincs sétáló városlakó a vízparton. If someone does, it is to relieve themselves, or to fish directly next to the wastewater that pours into the channel, or to wait for a ship to arrive. There are no citizens just walking on the riverside. CSOSZÓ Gabriella 18 19

11 Kedves, jelenleg a Duna budapesti belvárosi szakaszán egyetlen rövid szakasz sincsen, amely besétálható volna. Dearest, at the moment there is not even a short section of the Danube in central Budapest which is passable. CSOSZÓ Gabriella 20 21

12 A mû kísérlet egy több napos séta dokumentálására. Több száz különbözõ kép a Duna budapesti partvonaláról, a vízrõl, annak állapotáról. A fotók egyetlen képpé állnak össze, beborítva a galéria falát. The work is an attempt to document a several day long walk. The hundreds different photographs are about the riverside of the Danube in central Budapest, about the water and its state. The photos join together to form one single photo that covers the wall of the gallery. CSOSZÓ Gabriella 22 23

13 MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C ONTEMPORARY P HOTOGRAPHY FROM H UNGARY CSERESZNYEFA ÚT FOTÓINSTALLÁCIÓ 4,2 M LAMBDA PRINT (40 DB 40 50, CM) SZÖVEGEK 2008 WAY OF CHERRY TREES PHOTOINSTALLATION 4,2 M LAMBDA PRINT (40 PIECES 18 24, CM) TEXTS 2008

14 Egy japán alapítvány 1990-ben cseresznyefát adományozott Berlinnek, amit a valamikori fal (teljes hosszúsága 160 km volt!) Osdorfer Wäldchen és Lichterfelder Allee közötti szakaszán ültettek el tehát nem csak Pankow-ban, ahogy korábban gondoltam, hanem lemegy egészen az alsó kerületekig (Pankow,fent van majd megnézegetjük valamikor a térképet). Talán mert ezeknek a területeknek egy része ma is belakatlan, nem találkoztam vele. A pankow-i szakaszon a fal felépítése elõtt volt már út a mai cseresznyék helyén, ami Weddinggel (késõbb nyugati kerület, ma nagyrészt bevándorlók lakják) kötötte össze a kerületet, a fal azonban kettévágta, ott tehát volt egy korábbi történelmi réteg (de ez akár Berlin más részein is hasonlóan lehetett). Pankow mindenképpen érdekes hely, de a helyszín megválasztására ezek szerint elvileg több lehetõség is kínálkozik hm. Eddig az elsõ,recherche. KZ In 1990 a Japanese foundation donated cherry trees to Berlin, planted along a section of the former Wall (it s total length was 160 km) between Osdorfer Wäldchen and Lichterfelder Allee so not only in Pankow as I thought earlier; it goes all the way down to the southern districts (Pankow is up in the North we will have a look at the map sometime). I never came across it, perhaps because part of these districts is still scarcely inhabited. There had already been a road along the Pankow section of today s row of cherry trees before the wall; it had connected the district to Wedding (which later became a Western district, and is today inhabited by immigrants), but it was dissected by the Wall. So there had been an earlier historical layer there (just like in other parts of Berlin). Pankow is by all means an interesting place, but apparently there are several other opportunities for choosing the location hm. This is the first recherche so far. ZK Kedves, Berlin belvárosának északi részén vagyunk, ott, ahol az S-Bahn-gyûrû elválasztja egymástól Prenzlauer Berget és Weddinget itt halad át a valamikori fal mentén vezetõ út, a Mauerweg Nordbahnhof és Wollankstrasse közötti szakasza, amelynek két, az S-Bahn gyûrû egyik és másik oldalára esõ részére telepítették a cseresznyefákat. A gyûrû belsõ oldalán csak a gyûrû felett átívelõ híd felvezetõ szakaszán találunk fákat. Ha a hídról visszafelé, a belváros irányába nézünk, még látjuk a Tévétornyot, lefelé nézve pedig egy kiterjedt, üres területet. Ha a hídon átérünk a weddingi oldalra, néhány perc után elérjük a következõ összekötõ hídat, a Bösebrückét itt kezdõdik a cseresznyesor következõ szakasza. Ez a szakasz mintegy méter hosszan vezet el a kerület szélére épült kertesházak mellett. A cseresznyesor és a sínek között kissé elhanyagolt, homokos rész, afféle maradékterület fekszik, kutyasétáltatásra alkalmas. Sokan itt tapostak maguknak utat, közvetlenül a cseresznyesorral párhuzamosan. Ha az útra merõlegesen, a házakkal szemben fényképezünk, olyan, mintha egy falusi utcán vagy Budapest egy kertvárosi kerületében lennénk. De nincs könnyû dolgunk, mert a házak sok helyütt megbújnak a fák között. Ha visszafelé jövet felmegyünk a Bösebrückére, még egyszer megnézhetjük a cseresznyesor bejáratát a híd lábánál, a cseresznysor és a sín között vezetõ gyalogutat, és a cseresznyesor melletti kerteket. Z. Dear, We are in the Northern part of Berlin's downtown, where the S-Bahn ring separates Prenzlauer Berg from Wedding this is where the Nordbahnhof- Wollankstrasse section of Mauerweg, the alley along the former Wall passes through. The cherry trees were planted along this alley on the two sides of the S-Bahn ring. Along the inner side of the ring we only find trees at the entrance of the bridge crossing the S-Bahn. Looking back towards downtown from the bridge, we can see the TV tower, and a large expansion of deserted area below us. Crossing the bridge to the Wedding side, we reach the next connecting bridge, Bösebrücke this is where the next section of the rows of cherry trees begins. This section leads for metres along the patio homes built on the edge of the district. There is a little neglected non-functional sandy area between the cherry trees and the rails, suitable for walking dogs. People have trod a path here, parallel to the row of cherry trees. Taking a shot across the path, facing the houses, it appears as though we were in a suburb of Budapest. We have a hard task, for houses are often hidden between the trees. If we walk up Bösebrücke on the way back, we can take another look at the entrance of the cherry alley at the foot of the bridge, the walkway between the cherry trees and the rails, and the gardens along the alley. Z. CSOSZÓ Gabriella 26 27

15 CSOSZÓ Gabriella 28 29

16 CSOSZÓ Gabriella 30 31

17 CSOSZÓ Gabriella 32 33

18 CSOSZÓ Gabriella 34 35

19 Kedves, a cseresznyesor leghosszabb szakaszát a valamikori fal Lichtenrade és Lichterfelde közötti részére telepítették: a Rade jelentése gyom, a Feld jelentése szántóföld. A Lichtenrade-i S-Bahn megállótól néhány sarkot kell csak megtenni, hogy a kertes házak között elérjük Berlin szélét. A legutolsó utcából egy vékony kis ösvény nyílik, itt indul a Mauerweg. Az ösvény elõször visszafelé, a város irányába vezet, és keresztülhalad egy másik utcán; a Mauerweg az utca túlsó oldalától erdei úttá szélesül ki. Hosszú és a városi szemnek egyhangú útszakasz kezdõdik itt, amely alig kínál olyan jelet, amelyet olvasni lehetne. Az út jobb oldalán egy betonsáv húzódik végig, amelyet többnyire elnyel az út menti növényzet talán ez a valamikori fal nyoma. Az út hol egy kuszán benõtt erdei sétány, hol egy katonai gyakorlóút benyomását kelti. A cseresznyesor déli szakaszát az amerikai hadsereg valamikori gyakorlótelepe mellé ültették. A gyakorlótelep nyomai ma már nem látszanak, legalábbis az útról nem. A Mauerwegrõl apróbb ösvények ágaznak le, amelyeken gyorsan elérjük a földek szélét. A Mauerweg déli szakaszába több nagyobb erdei útvonal is becsatlakozik tulajdonképpen kirándulóutak hálózatába épült. A cseresznyesort, amelyet Lichtenrade felõl több kilométer után érünk el, az út utolsó, L alakú vonalán találjuk. Az L két szárának találkozásában pihenõt építettek ki. A cseresznyesor déli szakasza a földekre visz ki. Z. Dear, The longest section of the rows of cherry trees was planted along the Lichtenrade-Lichterfelde section of the former Wall. Rade means weed, Feld means field. Walking a few corners among the patio homes from the Lichtenrade S-Bahn stop, we reach the city's end. A narrow path opens from the last street, and here is where Mauerweg starts. The path first leads back towards the city, crossing a street. From the other side of the street Mauerweg broadens into a forest road. A long and, to the urban eye, dull section starts from here, offering almost no sign to read. There is a concrete strip on the right side of the road, mostly overgrown by vegetation perhaps this is the trail of the former Wall. The road alternates between a lush forest path and a military practice road. The southern section of the rows of cherry trees was planted along a former US Army practice ground. Its traces are not visible today, at least not from the road. Narrow paths branch off from the Mauerweg, leading to the nearby fields. Several bigger forest routes lead into the southern section of the Mauerweg it was practically built within a network of excursion trails. The row of cherry trees, which we can reach after walking several kilometres from Lichtenrade, is found on the last, L-shaped section of the road. There is a resting point fashioned in the junction of the two stems of the L. The southern section of the rows of cherry trees leads out into the fields. Z. CSOSZÓ Gabriella 36 37

20 CSOSZÓ Gabriella 38 39