A Dunakanyar hajózási problémái

Átírás

1 TDK Konferencia 2010 A Dunakanyar hajózási problémái Készítette: Neptun: VVYCT6 Konzulens: Dr. Csoma Rózsa

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. oldal 2. A Duna földtörténeti múltja 3. oldal 2.1 A magyarországi Ősduna kialakulása 4. oldal Eopleisztocén Ősduna 4. oldal Ópleisztocén Ősduna 6. oldal Újpleisztocén Ősduna 6. oldal Holocén Ősduna 7. oldal 3. A Duna-teraszok keletkezésének okai és kora 8. oldal 3.1 A Duna-teraszok 8. oldal 3.2 A Duna-teraszok kialakulásának okai 9. oldal 3.3 A Duna-teraszok kora 11. oldal 3.4 A Visegrádi-szoros teraszbeosztása 11. oldal Alacsonyabb Duna-teraszok 11. oldal Magasabb Duna-teraszok 13. oldal 4. A Duna jelenlegi felszínformáló tevékenysége 17. oldal 5. Dunai hajózás 18. oldal 5.1 A dunai hajózás fejlődése 19. oldal 5.2 Dunai kikötők 20. oldal 5.3 Magyarország hajózási viszonyai 20. oldal 5.4 A hajózás kényszerszünetei 21. oldal 5.5 TEN-T Duna-Majna-Rajna víziút 22. oldal 5.6 A hajóút paraméterei 24. oldal 5.7 A hajóút kitűzése 25. oldal 6. Folyószabályozás 27. oldal 6.1 A kisvízi folyószabályozás módszerei 27. oldal 6.2 Mederkotrások Nagymaros Budapest között 28. oldal Mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása 29. oldal Medersüllyedés vizsgálata vízhozamgörbék alapján 31. oldal 6.3 Straubing-Vilshofen közötti szakasz szabályozása 32. oldal 6.4 Dunakanyar szabályozása 36. oldal Tervezési Irányelvek 37. oldal Dömösi-szűkület 40. oldal Visegrádi-szűkület 41. oldal 7. Összefoglalás, értékelés 42. oldal 8. Irodalomjegyzék 43. oldal 9. Mellékletek 44. oldal - 1 -

3 1. Bevezetés A TDK munkám célja javaslattétel a Dunakanyar hajózási feltételeinek javítására, a hajózást akadályozó gázlók, szűkületek megszüntetésére annak érdekében, hogy a szakasz minél inkább megfeleljen a Duna- Majna- Rajna víziútra vonatkozó követelményeknek (AGN Egyezmény). Részletesebb elemzést csak a magyar Duna-szakaszról adok, megoldási javaslatot pedig csak a Dunakanyar Dömös és Visegrád környékéről, bizonyos esetekben azonban a határon kívüli szakaszokra is kitérek. A Duna magyarországi szakasza, mint hajóút, jelenlegi állapotában nem képes tartós, megbízható közlekedési, szállítási feltételeket biztosítani, miközben része a transzeurópai közlekedési hálózatoknak (TEN-T). A gázlók és szűkületek megszüntetésével a hajózási akadályok előfordulása évente 20 napra csökkenhet, a nem elégséges jelenlegi hajózási mélység 27 vagy 29 dm-re fog változni, a hajóút szélessége m lesz. A VITUKI felmérése szerint a folyam Szob-déli országhatár között szakaszán levő kb. 31 beavatkozási hely van, amiből 7 a Dunakanyart és környékét érinti (1. ábra): - Dömösi szűkület, Dömösi gázló - Visegrádi szűkület - Vác I. szűkület, Vác II. szűkület - Sződligeti szűkület - Gödi gázló 1. ábra - Hajózási akadályok a Szob-déli országhatár között (VITUKI alapján) A probléma aktuális, hiszen Magyarországon a hajózhatóság érdemben nem javult az utóbbi évtizedekben sem, több helyen a medersüllyedés miatt romlott. Az EU (Európai Unió) határozata kötelezi a Magyar Köztársaságot arra, hogy a TEN-T (Trans- European Network Transport - Transz- Európai Közlekedési Hálózat) program keretein belül 2007 után valósítsa meg a Duna hajózhatóságának javítása programot. A korlátozó tényezőket 2010-ig fel kell tárni, a kivitelezést között meg kell valósítani. Ha az általunk elfogadott egyezménynek nem teszünk eleget, az negatívan hathat az ország megítélésére

4 2. A Duna földtörténeti múltja Dolgozatom célja egy rövidebb Duna-szakasz hajózási problémáinak elemzése, de ehhez elengedhetetlen a Duna kialakulásának ismerete. Az időrend megértéséhez és a földtörténeti korok rövid áttekintéséhez nyújt segítséget az 1. táblázat. Mindezeket Mike K. (1991) és Pécsi M. (1959) munkái és a Vízrajzi Atlasz (1971) nyomán állítottam össze. A Duna magyarországi szakaszának területét még a Pannóniai-tó borította, amikor az Ősdunának az országhatáron túl, felsőbb szakszán már komoly földtörténeti múltja volt. A Jura hegységvonulat kiemelkedés révén alakult ki az a vízválasztó, mely az Ősduna vízgyűjtőterületét nyugat felé lehatárolta. Az alsó és felső-pannóniai Ősdunához még az Aare és a Rajna vízgyűjtője is hozzátartozott. E völgyszakaszokat magas teraszok kísérik. A Dunának ez az ősi útja Mengen (Németország) környékén érte el mai vonalát. Az Ősduna delta üledékei már az alsó-pannóniai emeletben elérték Sopron környékét, vagyis a Kisalföld szélét, a felső-pannonban pedig már a Kisalföld illetve a Dunántúl süllyedékeit töltögették. A felsőpliocénban a Kisalföld süllyedő területein már megjelent a Duna kavicsos durva hordaléka is. A Duna tehát a felső- pannóniai emeletben folyt át először a Bécsi-medencén. Földtörténeti korok idő időszak millió év földtörténet Magyarország kőzetei ősidő 4000 Föld kialakulása előidő 2500 gránit, gneisz, csillámpala óidő kambrium 590 orlovicium 500 palás kőzet szilur 440 devon 410 mészkő karbon 360 gránit perm 290 Pangea vörös homokkő középidő triász 235 dolomit, mészkő, homokkő jura 210 vörös márvány kréta 140 Kontinensek távolodása homokkő újidő harmadidőszak paleocén 65 mészkő eocén 55 kiscelli agyag oligocén 36 miocén 24 éghajlatváltozás riolit, andezit pliocén 5 jégkorszak bazalt negyedidőszak pleisztocén 0,01 lösz, futóhomok holocén napjainkban lemezek lassú mozgása futóhomok 1. táblázat - Földtörténeti korok - 3 -

5 2.1 A magyarországi Ősduna kialakulása A felső-pannóniai földtani emeletben hazánk területének nagy részét tórendszer borította be. A tóból és mocsaras környezetéből csak a mai középhegységeink álltak ki alacsony szigetek, félszigetek vagy sziklaszirtek formájában. A felső-pannóniai emelet folyamán a nagyarányú kiemelkedés és a feltöltődés miatt a tórendszer egyre jobban elsekélyesedett. Kiterjedése a kéregmozgások ritmusait követve lüktetésszerűen csökkent. A tavak egymásba folytak, a folyók is szétterültek. A tavak, mocsarak a felső pliocénban fokozatosan feltöltődtek, kiszáradtak. A Duna magyarországi szakasza a pannóniai emeletet követően bebarangolta nemcsak a Duna-Tisza közét, hanem az egész Dunántúl területét is. A vízhálózat tengelyének ilyen nagymértékű vándorlása maga után vonta a mellékfolyók változásait is. Mindegyik mellékfolyó változása tehát oksági kapcsolatban van a Duna mederváltozásával is Eopleisztocén (legalsópleisztocén) Ősduna A Kárpát-medence vízrajzának mai tengelye, vagyis a Duna vízrendszere nem azonnal a Pannóniai-tó visszavonulása után keletkezett. Kb. 2,5 millió évvel ezelőtt még létezett a Pannon-tónak egy kis csökevénye (mai Dráva-Száva táján) mely a Dunántúl vizeit felvette, köztük az eopleisztocén Dunát is (2. ábra). A Kisalföldön eleinte nem kelet felé folyt a Visegrádi-szoroson át az Alföldre, hanem a mai Rába völgye mentén a Dráva menti süllyedék felé. A Duna magyarországi szakaszának fejlődéstörténetét tehát ennél az állapotnál kell kezdeni. 2. ábra - Magyarország eopleisztocén eleji vízrajta (pregünz) (Vízrajzi Atlasz nyomán) Amint a Kárpát-medencét elborító pannóniai beltenger egyre jobban összezsugorodott az Alpok északi előterének vizeit összegyűjtő Ősduna nyugatról kelet felé egyre jobban előrenyomult a beltórendszer rovására. Az Ősduna a kisalföldi hordalékkúpot délnek és keletnek egyre inkább növelte, ehhez hozzájárultak a mai északi mellékfolyók és hordalékkúpjaik. Ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy az Ősduna felmagasított kisalföldi hordalékkúpján egyes ágaival mind jobban kelet felé terült. Ennek a mozgásnak a következménye volt a dunántúli bazaltvulkánosság és a Duna általános déli irányú lefolyásának keletre a Dunántúli középhegység északi előtere felé való terelődése. Az - 4 -

6 eopleisztocén végén az említett vízválasztó intenzívebb emelkedése és a Dunántúli-középhegység süllyedése az ősfolyót a mai Balaton tengelye irányába fordította. Így került sor annak az eróziós eredetű hosszanti völgynek a kialakulására, amely a Balatont fogadta magába. A völgy feldarabolódását és a tó kialakulásának első jeleit azok a kéregmozgások idézték elő, amelyek az ősfolyót a Visegrádi-szoros felé terelték. Ugyanekkor a pliocénvégi kéregmozgások által a korábbi nyugat-kelet irányú szerkezeti vonal is felújult, amelyet a Kisalföldön és a Dunántúlon ma a Duna jelenlegi folyásiránya jelez. Ezek szerint a Dunának Visegrádi-szoros felé való terelődését kéregmozgások által kijelölt enyhe mélyedés irányította. Ekkor még a Visegrádi-hegység lényegesen alacsonyabb volt, szinte csak dombság, azóta emelkedett ki a mai magasságba. Az emelkedő somogyi területeken átfolyó Ősdunát a terület letarolásával és a pannóniai üledék áthalmozódásával jellemezhetjük. Jelentősebb hordalékkúp azonban itt nem alakult ki. A Kisalföld hordalékkúpja annál jelentősebb. A hatalmas mennyiségű hordalékot a Duna szállította leginkább. Az eopleisztocén Ősduna eróziós tevékenységének eredménye a Fertő-tó medencéjének kivésése. Az eopleisztocén Ősduna még dél felé tartott és még semmi köze nem lehetett a Visegrádiszoroshoz. A Gerecsétől északra elterülő Duna-völgy később a günzben zökkent be tektonikusan és azóta is süllyed. Biztosan dunai eredetű a Duna-Tisza közének Dabas-Kecsekmét vonalától délre lévő eopleisztocén hordalékkúp. A mai Balaton vonalán végigfolyó Ősduna ezen a sávon léphetett ki a mai Duna-Tisza közének területére a Szegedi-süllyedéken át a mai Vaskapui áttöréshez. A fiatalabb pleisztocénkori Duna-hordalék folytatását viszont nem a Dráva környékén kell keresni, hanem a Visegrádi-szoros irányában. Az Ősduna a Balaton medencéjének kialakításában is részt vett, utolsó dunántúli medre a mai Balaton vonalában haladt, a középhegységet megkerülve távozott a visegrádi vonalra (3. ábra). Az Alföldre érkező Duna eopleisztocén hordaléka szerint a folyó kezdetben az adonyi teraszon később a Dunaföldvár-Solt vonalon lépett ki a mai Duna-Tisza-közére. A Sió és a Sárvíz mentén is volt átfolyása, mely Pakstól Kalocsa felé haladt a Duna-Tisza közén majd a szegedi süllyedék felé tartott. 3. ábra - Magyarország vízrajza a fiatal pleisztocénban (Vízrajzi Atlasz nyomán) - 5 -

7 2.1.2 Ópleisztocén Ősduna Ópleisztocén alatt a günz jeges szakasztól a würmig terjedő szakaszt értjük, vagyis alsó-és középső pleisztocén együttesét. A Duna még a günz idején érkezett a brucki kapun, a Kisalföldet keresztezve a Balatonon haladt át. A Kisalföldet körülvevő környezet emelkedett sokat, miközben a Kisalföld süllyedt (4. ábra). Erre utalnak a mai szintváltozási adatok, a teraszok magasságkülönbségei. A Gerecse É-i lejtőin és a Visegrádi-szorosban is megtalálhatók a Duna teraszai. Az V-ös számmal jelölt terasznál idősebbek (I- IV) nem dunai eredetűek, ez arra is utal, hogy a Duna a günzben foglalta el mai visegrádi vonalát. Visegrád-Budapest közötti szakaszon a pleisztocén Ősduna hordalékkúpot épített, de a későbbiek során sokszor áthalmozta őket, így egymás mellé kerültek a különböző korú folyóvízi üledékek, szemben a Duna-Tisza-közének hordalékkúpjaival, amelyeknél a különböző korú képződmények egymás fölé települtek. 4. ábra - Magyarország vízrajza az ópleisztocénban (riss-würm interglaciális 1 ) (Vízrajzi Atlasz nyomán) Újpleisztocén Ősduna A pleisztocén további szakaszaira a Kisalföldön süllyedés, a hegységi szakaszon intenzív emelkedés jelentett folyamatosan ható tényezőt. A süllyedék ülepítő szerepet játszik a Duna hordalékmozgásában, míg a hegységi szakaszok éghajlatváltozásokat is tükrözve a Dunát teraszképzésre kényszerítették. A Visegrád alatti szakaszon, Budapest - Kecskemét - Szeged vonalon kialakult ÉNy-DK csapású árok süllyedése állandóan ható tényező volt a pleisztocén végéig. A würmben azonban É-D-i csapású törések mentén a régi ÉNy-DK irányú törések felújulásával feldarabolódott a Pesti-és Solti-síksági felszín, kialakult a Kalocsai süllyedék is, mely együttesen a Dunát átlós vonaláról É-D-i irányba terelte. 1 jégkorszakok közötti időszak - 6 -

8 2.1.4 Holocén Ősduna Holocénnek az utolsó évet nevezzük. Vízföldtani vonatkozásban a Duna egyik legjelentősebb szakasza, földtani időszámításban viszont ez a legrövidebb időegység. Az emberi beavatkozás, szabályozások ezen időszak vége felé jelentek meg. A Duna a mai vonalát több szakaszon a jelenkorban alakította ki (5. ábra). Fontos szerepe volt a holocénben a Duna víz és hordalékháztartásában a kéregmozgásoknak és a szabályozási műveknek, különösen a gátaknak és sarkantyúknak, melyek a víz folyását irányítják. A művek elsősorban a hajózási célt szolgálják. 5. ábra - Magyarország jelenkori vízrajza (holocén) (Vízrajzi Atlasz nyomán) - 7 -

9 3. A Duna-teraszok keletkezésének okai és kora A Duna-teraszok ismertetése Pécsi (1959) kutatásain alapszik. 3.1 A Duna-teraszok A Duna völgyében nem csak a mai mederben és az ártéren találunk dunai kavicsokat, hanem a folyó jelenlegi vízszintjéhez képest 10-20, 25-30, , m magasságú szinteken is. Ezek a kaviccsal borított ma már ármentes területek a Duna teraszai. A dunai kavicsok helyzete nagyon eltérő, hazánkban a jelenlegi vízszintnél m-rel magasabban és mélyebben is fellelhetők. Ma a Duna völgyében a különböző szakaszokon a teraszok száma és magassága eltérő, így tehát: 1. Kisalföldön nincsen terasz 2. Győr és Dunaalmás között a jobb parton a teraszok száma 4 3. Gerecse É-i előterében 7-8 kavicsos terasz 4. Visegrádi-szoros 7-8 kavicsos terasz, de a völgy elég keskeny és meredek, a völgyoldalon nem minden teraszszinten maradt meg a vékony kavicstakaró, sok helyről lepusztult. 5. Vác - Budapest között hatalmas teraszkavics felszínek nyúlnak, a teraszok száma Budapesttől délre az országhatárig 1-2 terasz található, melyek többször megszakadnak A teraszokat az ártéri szintet is beleszámítva, kialakulásuk fordított sorrendjében alulról fölfelé római számokkal jelölik. A legidősebb terasz a legmagasabb szintű, legmagasabb számú. Az árteret, bár még nem igazi terasz, mert az árvizek időnként elöntik az I.-es számmal jelöljük. Felszínének magassága nem mindenütt azonos, mert az árvizek tetőzése is más. Az első ármentes terasz viszonylagos magassága legalább 10 m. Ezt a teraszt régebben városi terasznak nevezték, mert a folyóparti városok is erre települtek. Ez a II- es számú terasz két alacsonyabb teraszra osztható: a m (II/a), és a m viszonylagos magasságú (II/b). Ez a 2 terasz aránylag a legösszefüggőbb a Duna mentén. A mai helyzetük azzal magyarázható, hogy a Duna medre korábban a jelenleginél annyival volt magasabb, amennyivel magasabb a II/a, II/b teraszkavics felszíne a jelenlegi ártér kavicsfelszínénél. A további teraszokat, melyek szakaszonként találhatók meg III, IV, V, VI, VII- es számmal jelöljük. A számozást úgy kell értelmezni, hogy csak egyező típusú szakaszon szabad azonos számmal jelölt teraszt egykorúnak, azonos fázisban képződöttnek tartani. Például a Kisalföldön a legidősebb hordalékkúp teraszt IV- es számmal jelöljük, ez keletkezésileg a középhegységi szakaszon levő IV-VII számú teraszokkal nagyjából azonos. Vagyis mialatt a Kisalföldön 4, addig a középhegységben 7, Vác Budapest között 5 terasz képződött

10 3.2 A Duna-teraszok keletkezésének okai A Duna-völgy magyarországi szakaszán a teraszok keletkezésének okai és főbb tényezői: 1. A Duna-völgy egész magyarországi szakaszán végig követhető egységes igazi terasz (alacsony és magas ártéri szinteket nem számítva) egy sem mutatható ki. Bizonyos teraszok pedig a Duna völgyének egyre kisebb szakaszára szorítkoznak, vagyis nem átmentő teraszok. 2. A II/b és annál idősebb (magasabb) teraszok viszonylagos magassága nem egyező értékű, minél idősebbek, annál tekintélyesebbek a magasságkülönbségek. Ebből következik, hogy viszonylagos magasság alapján nem lehet osztályozni a Duna-völgy magyarországi teraszait. 3. A bizonyosan azonos fázisúnak (korúnak) vehető teraszok különböző viszonylagos magasságából azt a következtetést lehet levonni, hogy a legnagyobb viszonylagos magasságú teraszok egybeesnek a szerkezetileg legjobban kiemelkedő szakaszokkal, a szerkezetileg süllyedő szakaszokon pedig a középhegységiekkel azonos korú teraszok viszonylagos magassága kisebb. A Gerecse É-i peremén és Budapest környékén m viszonylagos magasságban követhetjük a Duna legmagasabb teraszait, a Visegrádi - szorosban m es kaviccsal fedett teraszszinteket is ki lehet jelölni. A hegységi szakaszokon mély, több teraszos völgy, az alföldeken egy teraszos völgy vagy terasztalan hordalékkúp-síkság, a hegységi szakaszok előterében teraszos hordalékkúp keletkezett. 4. A Duna teraszai közül az ártéri szintek mind kavicsteraszok. Az idősebb teraszok (II/a-nál idősebbek) kivétel nélkül sziklateraszok, tekintet nélkül arra, hogy milyen vastagságban fedi kavics a felszínüket. Az idősebb dunai teraszok képződése esetében tehát a bevágódás mértéke különösen a hegységi szakaszokon minden esetben tekintélyesen meghaladta a felkavicsolódás mértékét. Ezek alapján a Duna magyarországi teraszainak keletkezési körülményeiből és okaiból az alábbi következtetések vonhatók le: A kisalföldi szakaszon (Győri-medencében) azért nincsenek teraszok és azért van hosszú idő óta hordalék lerakódás, mert a Duna-völgy e szakasza süllyed. A süllyedés olyan mértékű, hogy az évi görgetett hordalék összege és a mellékfolyók hordalékmennyisége együtt sem tudják a süllyedés mértékét felülmúlni. A Duna alföldi völgyszakasza annyiban különbözik a Kisalföldétől, hogy az Alföldön a Dunának egy terasza illetve széles alluviális 2 völgye van. Ez azt jelenti, hogy a Duna az Alföld süllyedése miatt a Duna-Tisza-közén hosszú ideig kizárólag felhalmozó tevékenységet folytatott, de jelenlegi völgyében egy ideig mélyítő eróziós tevékenységet is fejtett ki, a süllyedés mértékének más területhez képest csökkenő értéke miatt. A Győri-medence, a Gerecse É-i előtere, a Visegrádi-szoros és a Pesti-síkság É-i részén m viszonylagos magasságban fekvő teraszkavicsokról bebizonyosodott, hogy dunai eredetűek. A Duna a jelenkori hordalékát a mindenkori esésgörbe szintjében ülepíti le. Ez azt jelenti, hogy a Kisalföldön lerakódott legmélyebb fekvésű hordalék, a középhegységben található legmagasabb 2 a folyó maga ágyazza a hordalékba a középvízi medret - 9 -

11 teraszkavicsok, a Pesti-síkság legidősebb hordalékkúp anyaga és a Duna-Tisza-közi legmélyebb fekvésű dunai kavicsok lerakódásuk idején a folyó normális esésének megfelelő szinten rakódtak le. Az Ősduna esésgörbéje a ma megfigyelhető lejtésviszonyoktól lényegesen nem térhetett el. Az emelkedő szakaszon az eróziós tevékenység mértéke elegendő volt ahhoz, hogy a középhegységen való folyamatos átfolyást biztosítsa és a mélyteraszos völgyet kialakítsa. A hegységi teraszok völgyszakaszainak kialakításában a teraszok keletkezését előidéző okok közül elsősorban a kéregmozgásoknak volt kézzelfogható szerepük. A Kisalföld süllyedéke az osztrák Dunaszakasz egy részének erózióbázisa, az Alföld süllyedéke pedig a magyar középhegységi Duna-szakasz helyi erózióbázisa. A szakaszos süllyedés vagy a süllyedés intenzitásának növekedése nem feltétlenül egyezik meg a nem süllyedő szakasz teraszainak számával. Egyrészt, mert a süllyedés nem csak időben, hanem térben is lehet különböző mértékű, illetve a nem süllyedő szakaszon (középhegység) a tektonikus erők ugyanazon idő alatt másként vagy más ütemben hatnak. Erre a tényre utal az is, hogy a középhegységben is a teraszok száma és magassága eltérő. Tehát az időben is változó kiterjedésű helyi erózióbázis (alföldi süllyedés) előtti folyószakasz teraszainak alakulására nem csupán a süllyedéses terület tektonikus mozgásának mértéke és ritmusa hat, hanem magának a kérdéses szakasznak a tektonikája is. Ez azt jelenti, hogy a bevágódás és lerakódás határa a hegység előtere és az alföld között térben és időben jelentősen eltolódik. Ennek hatására a hegységi szakaszon és annak előterében szükségszerűen teraszok képződnek. Ezek mellett az éghajlat ingadozás is tevékeny szerepet játszhatott a Duna-völgy középhegységi teraszainak kialakításában. Az éghajlat hatása a vízjárás szélső értékeiben, a hordalékanyag előkészítésében és felaprózódásában játszott szerepet. Ha például a folyó vízjárása szeszélyessé vált, akkor a nagy árvizek idején a fagy hatására megszaporodott hordalékból hatalmas mennyiséget szállított el és rakott le a medrében. Ilyenkor a völgytalpon gyorsabb és nagyobb mértékű a hordalék lerakódás, mint a kéregmozgással együtt járó kiemelkedés. Vagyis az emelkedő szakaszon nincs bevágódás, nincs minőségi völgyfejlődés. Hosszabb időszak után azonban mégis bevágódás következik be a viszonylag emelkedő hegységi szakaszon is, ha a folyás menti előtér süllyedni kezd, vagy a korábbi süllyedés továbbfolytatódik. Állandóan süllyedő szakaszon egyszerűbb a helyzet, mert ott bármilyen a klímahatás a folyóvíz mindig csak felhalmozó, hordaléklerakó tevékenységet folytat. A Duna teraszainak kialakulását tehát a kéregmozgások és éghajlatváltozások együttes hatása idézte elő, de a kéregmozgások szerepe erőteljesebb volt. A Duna teraszainak kialakulását a középhegységi szakaszon és az ahhoz tartozó átmeneti szakaszon főként a kéregmozgások hatása okozta, pontosabban a nagy negyedkori lokális süllyedék. A ritmusos felkavicsolódásban viszont az éghajlatnak volt nagyobb szerepe, de a 7-8 teraszos m mély Duna-völgy megfelelő kiemelő kéregmozgás nélkül, bármilyen erős éghajlati változások hatására sem tudott volna kialakulni. A fiatal kéregmozgások nem szűntek meg, legfeljebb szünetelnek vagy a szintváltozások finom műszerek nélkül nem észlelhetőek. A középhegységi szakaszon a Duna teraszai nem maradtak meg kialakulásuk utáni helyzetükben, középhegységünk a pleisztocén folyamán is mozgásban volt, ezek azonban a középhegységi szakaszon belül is különböző mértékűek voltak

12 3.3 A Duna-teraszok kora A Duna teraszainak kialakulása csak jóval azután, a Visegrádi-szoroson való átfolyás után kezdődött a pliocén legvégén vagy a pleisztocén elején. A II/a teraszkavicsnak a lerakódási ideje a jelenkort megelőző jeges korszakban (würm) a pleisztocén végén halmozódott fel. A jégkori talajfagy és éghajlat emlékét őrzik a kavics felszínén a fagyékek és zsákok. A Duna a II/a terasz magasságában legalább ezer évvel korábban folyt. Jelenlegi mélyebb fekvésű ártéri szintjét azóta alakította, mélyítette ki. A II/b teraszkavics idősebb a II/a-nál. Ezt igazolja, hogy a terasz felszínére vékony lösz is települt, tehát az utolsó eljegesedési fázisban árvízmentes terület volt. A kavicsok lerakódásának ideje a pleisztocén utolsó eljegesedésének (würm) eleje vagy a korábbi eljegesedés (riss) vége. További magasabb teraszok közül a III, IV, V számúak bizonyítottan még a pleisztocén folyamán képződtek. Ez azt jelenti, hogy a Duna már a pleisztocén elején átfolyt a Kisalföldön és a Visegrádiszoroson. A Duna m körüli legmagasabb (VII) teraszának kora eléggé talányos, mert csak a Gerecse É-i részén és a Visegrádi-szorosban alakult ki. A VII-es számú kavicsok valószínűleg a pliocén végén rakódtak le. A Duna felsőpliocénban átfolyt a Visegrádi-szoroson. 3.4 A Visegrádi-szoros teraszbeosztása A Visegrádi-szorosban a Duna úgy összeszűkül, mint más hazai szakaszán sehol. A teraszok futása is különböző, mint a fölötte és alatta lévő szakaszon. A Duna völgyével a Börzsöny vulkanikus kőzetekből felépített D-i tömegét vágta ketté. A Visegrádi-szorosban a Duna völgye eróziós, de ebben nagy szerepe volt a tektonikának is. A teraszos felszínről gyakran hiányzik a folyami hordalék. Szinte minden 5 km-es szakaszon más és más a teraszok és szintek viszonylagos magassága és egymáshoz való viszonyuk és számuk Alacsonyabb Duna-teraszok a Dunakanyarban (6. ábra): 1. Ártéri szintek Az ártéri szintek a Visegrádi-szorosban is megvannak, csak jóval kisebb kiterjedésben, mint más szakaszokon. A Duna jobb partján Esztergom és a Szamár-hegy között az ártéri szint nagyon keskeny, szokásos 2 szintjét alig lehet egymástól elválasztani. A Szamár-hegy és Basaharc között az ártéri szint csak a zátonyszigeteken fejlődött ki. A Szob-Pilismarót között az ártér magasabb szintje széles sávban kifejlődött. Ehhez tartozik a Basaharc-Dömös közötti háromszög alakú 5-6 m viszonylagos magasságú, feltöltött sík terület. Belőle teraszszigetként emelkedik ki 9-10 m viszonylagos magasságra a Homoki szőlő. Dömös és Visegrád között az ártér magasabb szinten (5 m) megy és egy m széles területsávot véd meg a gyakoribb elöntéstől, de 7 m-es árvíz idején magát az utat is elönti a víz. A Lepence-patak és az Árpádkút-völgy torkolatánál kis törmelékkúpok jelennek meg, ezek a Duna árterének alacsonyabb szintjéhez tartoznak. Visegrád és Dunabogdány között az ártéri szint jelentéktelen, a Duna erős kanyarulattal alámosta a völgyoldalt

13 Szob és Nagymaros között csak igen keskeny ártéri padkát figyelhetünk meg. Nagymaros és Kismaros között m-re is kiszélesedik, mind az alacsonyabb (3-4 m), mind a magasabb (5-6 m) szint előtűnik m viszonylagos magasságú terasz Az ártérnél közvetlenül magasabb terasz m viszonylagos magasságú. A Szamár-hegy és Basaharc között hiányzik, viszont Pilismarót és Dömös között viszonylagos magassága ezen a szakaszon m-rel nagyobb. Visegrád látszólag a II/a teraszra épült, de a valóságban az Árpádkúti-patak törmelékkúpjára. A Duna bal partján ugyanez a terasz Szob és Vác között csak keskeny sávban alakult ki. Ez a terasz már nem tartozik az ártéri szinthez, de alacsonyabb, mint a jobb parton fekvő és neki megfelelő terasz. Nagyobb szakaszon Nagymarosnál követhető a vasúttal párhuzamosan m viszonylagos magasságú terasz A Duna jobb partján ez a terasz szép, hosszú összefüggő szakaszon megmaradt. A Szamár-hegy és Basaharc között az alacsony teraszok hiányoznak, mert ezen a szakaszon a Duna völgye egészen összeszűkül. A Burda-hegy és a Szamár-hegy között lép át a Duna a Visegrádi-szorosba. Helembai szűkület után tágulat következik a Szobi-medence, innen kezdve a II/b terasz megszakítatlanul húzódik Basaharctól Dömösig. Basaharcnál 24 m viszonylagos magasságban andezittufára települt a terasz kavicsanyaga. A terasz felett m vastag, több vályogzónás lösztakaró fekszik. Dömös ÉK-i végén az agyaggödörben is andezitre települt feltárásban jelentkezik a teraszkavics, a lenyesett andezit felszínre vastag lösztakaró borul. A sziklaterasz 25 m magas. A kisvillámi kőfejtőktől kezdve Tahiig kisebb megszakításokkal fut ez a terasz, a teraszanyag m magas, rajta vastag lösztakaró, ami a felszínt erősen megemeli. A Duna bal partján is jól kifejlődött ez a terasz, Zebegénytől D-re meredek andezit lejtőkhöz forrva keskeny sávban vonul a m-es lösszel borított terasz. Nagymaroson kb m magasságban tárták fel a II/b terasz anyagát, melyben sok a szögletes andezitkavics. Nagymaros és Kismaros között a teraszanyag általában andezittufa

14 6. ábra - alacsonyabb Duna-teraszok a Dunakanyarban (Pécsi M. nyomán) 1 A Duna 0 pontjának görbéje 2 I. terasz/magas ártér szintje 3 II/a terasz újpleisztocénvégi /würm/ 4 II/b terasz újpleisztocéneleji /würm/ Magasabb Duna-teraszok a Dunakanyarban (7. ábra): m viszonylagos magasságú szint Az esztergomi Várhegy 50 m-es szintjét kivéve a Visegrádi-szorosban ilyen viszonylagos magasságú teraszra nem akadunk. Néhány helyen találunk m közötti viszonylagos magasságú szinteket, de azokat vastag lösztakaró emeli fel ilyen magasságra, a teraszkavics csupán m viszonylagos magasságú. A m-es szinthez tartozhat Pilismaróttól Ny-ra és D-re fekvő felszín, illetve Dömöstől D-re levő kőfejtő felső szintje. Gizella-telep és Lepence-patak között lösszel megemelve jelenik meg ez a szint a visegrádi Árpádkút-völgyig, majd Visegrádon a Kálvária 80 m-es szintjében folytatódik. A Duna bal partján Szobtól ÉK-re fekvő m viszonylagos magasságú felszín is ehhez a teraszhoz tartozik. Nagymarostól É felé is kifejlődött, de nem elég határozottan, mert a lejtőket vastag lejtőtörmelékes lösz borítja, melynek pusztulása egyenletes. Legjobban Kismaroson tűnik fel ez a teraszmaradvány, itt a terasz felszínét m magasság között vastagon kavics borítja. 2. Magasabb teraszok és szintek Ha a m viszonylagos magasságú szinteket egy teraszszintnek feltételezzük, akkor a Visegrádiszorosban eddig a teraszig az alacsonyabb szintekben csak kisebb szintingadozást lehet kimutatni. A magasabb morfológiai szinteken egyre nagyobbak a magasságkülönbségek. Más a szintek egymás fölötti magasságviszonya a Szobi-medence keresztmetszetében, magasabbak Dömösnél, Visegrádnál, és alacsonyabbak Dunabogdány-Nógrádverőce közötti metszeten. Számottevő teraszkavics a magasabb szinteken általában nincs (kivéve Nagymaros). Ezek a morfológiai szintek Dömös és

15 Visegrád között a legmagasabbak, innen vízfolyás mentén és ellenében alacsonyodnak. Ez a morfológia az antecedens 3 völgyképződési módot igazolja. 7. ábra - magasabb teraszok a Dunakanyarban (Pécsi M. nyomán) 1 Duna 0 pontjának görbéje 2 III. terasz - középpleisztocén /riss/ 3 IV. terasz - idősebb pleisztocén /mindel/ 4 V. terasz - ópleisztocén /günz/ 5 VI. terasz - pliocénvégi-pleisztocéneleji 6 VII. terasz pliocénvégi A tágabb értelemben vett Visegrádi-szorosban előforduló szintek magasságai alapján néhány általánosítást leolvashatunk az 6-7. ábráról, illetve az ábrák összefoglaló 2-3. táblázatából: Visegrádi-szoros teraszainak és szintjeinek rendszerezése I/a I/b II/a II/b III IV V VI VII VIII Pilismarót - 6 m 15 m 25 m m m m m m - Nagymaros 4 m 6 m 15 m 27 m 80 m m m m m m Kismaros 4 m 6 m 14 m 25 m m m m táblázat - Visegrádi-szoros teraszainak és szintjeinek rendszerezése (Pécsi M. nyomán) 3 átvág a hegyen, ahelyett, hogy megkerülné; lassú, tektonikus emelkedés; folyó két partján hegyképződés

16 Teraszok és szintek viszonylagos magassága a Visegrádi-szorosban és a Gerecse É-i peremén Pilismarót Nagymaros Kismaros Neszmély 1-4 m 4 m 3 m 2 6 m 6 m 6 m 5 m 3 15 m 15 m 14 m 10 m 4 25 m 27 m 25 m 22 m m m m 37 m m m - 72 m m m m 120 m m m m 150 m m m m 210 m m 3. táblázat - Teraszok a Visegrádi-szorosban (Pécsi M. nyomán) 1. Visegrádi-szorosban feltűnő, hogy a m viszonylagos magasságú terasz után a következő szint a 80 m-es 2. Nagymarosnál a szintek általában nagyobb viszonylagos magasságúak 3. Gerecse É-i peremén lévő egymást sorrendben követő teraszok viszonylagos magassága kisebb, mint a Visegrádi-szorosban 4. A nagymarosi metszetben a m, a m viszonylagos magasságú szinteket vastag kavicstakaró borítja, a homokos kavicstakaró lajtamészkőre épült, anyaga túlnyomóan apró-és középszemű kvarckavics, közötte gyakori az andezit-és andezittufa kavics. 5. Visegrádi-szoros magassági viszonyai hegység kiemelkedésének erős ütemére utalnak 6. Duna megjelenése óta ezen a szakaszon 300 m-nél is mélyebb völgyet vésett ki, ez pedig a környező hegységek kiemelkedése nélkül elképzelhetetlen 7. Visegrádi-szoros szintjeit nehéz azonosítani a Gerecse É-i előterében lévő teraszokkal 8. A IV-VII szintek a jelenleg megfigyelhető szinteket foglalják közös csoportba, de ez nem jelenti azt, hogy kialakulásuk óta összetartoznak. Lehetséges, hogy eredetileg különböző szintek illetve teraszok voltak és csak később lepusztulással vagy kéregmozgással váltak közel azonos magasságúakká. A Visegrádi-szoros mindenképpen a Duna eróziós völgye, magától adódik, hogy egy nagy folyó völgyében található teraszszerű szinteket, ha azok mindegyikén nincs is ma már folyóvízi anyag, folyami teraszoknak fogjuk fel. Feltehetően a teraszokat kialakító tényezők hatása szakaszonként is különböző mértékű volt. A Dunakanyar teraszait a 8-9. ábra szemlélteti:

17 VII VI V IV III II/B II/A I I 8. ábra - a visegrádi Dunakanyar teraszszintjei (Pécsi M. nyomán) I II/A III V III III II/B II/A 9. ábra - Visegrádi-szoros alsó kijáratának teraszai (Pécsi M. nyomán)

18 4. A Duna jelenlegi felszínformáló tevékenysége A felszínformáló tevékenységeket Pécsi M. (1959) kutatásai alapján ismertetem. A Duna Európa második legnagyobb folyója, Magyarországra már hatalmas folyamként érkezik. Vízhozamát és vízjárását az Alpokban és környékén lehullott csapadék illetve hó-és gleccser olvadékvíz irányítja. A vízjárás átlagos évi menetében jelentős ingadozások, hosszabb-rövidebb ideig tartó áradások, apadások, ezekkel összefüggő nagy és kis vízállások észlelhetők. A legnagyobb és legkisebb vízállások közötti átlagos és maximális különbség szakaszról szakaszra kissé változik. A Duna a Kisalföldre érkezve nagy mennyiségű hordalékot (kavicsot, homokot, lebegtetett hordalékot) szállít. A medernek és a jelenlegi völgytalpnak az alakítása szempontjából a vízhozamingadozásoknak és az ezzel bizonyos arányban álló hordalékoknak is fontos szerepük van. A mennyiségi mérések azt tanúsítják, hogy a Duna évi hordalékmennyiségének túlnyomó részét árvizek idején szállítja. A Kisalföldön az országhatártól Gönyűig a folyó mechanizmusa jellegzetesen felhalmozódó. Itt az alsószakasz jelleg mutatkozik meg, annak ellenére, hogy itt a legnagyobb a folyó esése a magyar szakaszon, de ehhez mérten aránytalanul nagyobb a görgetett hordaléka is. A hazánkba érkező görgetett dunai hordalék túlnyomó része (8/10) lerakódik. Ennek következtében a meder gyorsan feltöltődik, számos ágra bomlik, ami a továbbiakban még jobban elősegíti a hordaléklerakást. Ezt a folyamatot a Duna felső szakaszának lépcsőzése erőteljesen befolyásolja. A Duna meder és a völgytalp alakítása elsősorban a rövid idegig tartó árvizek idején történik. Az áradó víz az áradás tetőzéséig a mederben főként romboló munkát végez, s csak kisebb részben építi azt. A mederből az ártérre kiáradó, áramló víz csak kisebb mértékben rombol, a völgytalp alakítása szempontjából nagyobb a jelentősége az ártéren szétterült vízből lerakódó homokos, iszapos üledékeknek. Az áradást követő folyamatos apadás idején az ártérről a mederbe visszatérő vízből a hordalék lerakása folytatódik, mivel a víz áramlása lelassul. A mederben az apadó, s ezáltal szintén lassuló vízáramlás miatt először a durvább, majd a finomabb görgetett és lebegtetett hordalék egyre nagyobb része rakódik le. Közepes vagy annál kisebb vízállás idején a Duna fő és esetleg mellékágaiban folyik, medrét csak kis mértékben alakítja, az árvizek idején történő változásokat retusálja. Napjainkban a Duna meder alakulása egy adott szakaszon a vízjárásnak megfelelően a folyóvíz mechanizmusának függvénye. Az árteret és az annál magasabb szinteket már más természeti folyamatok (szél, fagy) is alakítják. A Duna mechanizmusa időről-időre, helyről-helyre aszerint változik, hogy a különböző sebességgel és tömeggel áramló víz mikor és hol milyen mértékben képes medrét alakítani, a medrében lévő hordalékot elszállítani. Ha pl. valamely szakaszon az árvizek idején több hordalékot szállít el, mint amennyi a szakaszon éveken át lerakódik, ott a folyó mechanizmusa eróziós munkát fejt ki, medre a völgytalphoz képest az anyagelhordás mértékének megfelelően mélyülni fog. Ha pedig valamely szakaszon a hordalék lerakódása meghaladja az időnként elhordott mennyiséget, akkor a folyó mechanizmusa felhalmozó jellegű. A meder a völgytalphoz viszonyítva feltöltődik. Ha ez a folyamat hosszabb völgyszakaszon földtani értelemben tartós, akkor magát a korábbi völgytalpat is betakarja a felhalmozódó folyami üledék, a meder ilyenkor a korábbi völgytalp fölé kerül, jellemző lesz az erőteljes szétágazás, szigetekkel való tagoltság. A Duna magyar szakaszán a két medertípus bevágó és felhalmozó- között átmeneti típusok gyakoriak. A folyómechanizmus hatására kialakult szakaszjellegeket a Duna mentén egymást gyakran

19 váltogatva találjuk meg. A magyar szakaszon a bevágódó típust alig találjuk meg, hacsak egészen kis, néhány km-es szakaszokat nem számítunk bele, mert pl. a Visegrádi-szoros sem tartható tisztán bevágódó mederszakasznak a környéken megfigyelhető zátonyszigetek miatt. Vannak olyan szakaszok, ahol a bevágódás és a felhalmozás, vagyis a hordalékelhordás-és lerakás közel egyenlő mértékű. Ilyen esetben a folyó eróziós és akkumulációs tevékenység között ingadozik, a meder jelentősen nem mélyül, de nem fel sem töltődik. A folyó futására a kanyargás jellemző. A Visegrádi-szorosban az eróziós tevékenység, a hordalék elszállítás nagyobb, mint az akkumuláció. Itt a szakaszjelleg ha gyengén is, de bevágódó tendenciájú. Vác Budapest Rácalmás között a meder feltöltődése az erősebb. Rácalmástól Kalocsáig a folyó kanyarog és rövidebb szakaszokon hol az elhordás, hol a lerakódás kerül valamelyest előtérbe, a kettő egymást kiegyenlíti. Budapesttől D-re főként a finom hordalék szaporodik meg, ez pedig csak partelmosásból származhat. A mohácsi Duna szakaszon a meder, de főként a jelenlegi ártér feltöltődése egyre határozottabb, bár a folyó mechanizmusa nem kifejezetten feltöltődő jellegű. Ennek oka, hogy kevés a durva görgetett hordalék, a lebegtetett hordalék nagy része pedig az ártéren rakódik le. A Duna szakasz jellege a folyam kialakulása óta nem volt mindig pontosan olyan, mint jelenleg. Erről a Duna Győr Budapest közötti mélyen bevágódott völgyszakasz tanúskodik. 5. Dunai hajózás Bár a Dunán évszázadok óta hajóznak, jelentőségét az 1994-ben átadott Duna-Majna-Rajna (DMR) csatorna erőteljesen növelte, amely létrehozott egy 3500 km-es kelet-nyugat irányú, Európát átszelő vízi utat. A Duna 2860 km hosszúságából Ulmtól a torkolatig 2586 km hosszon hajózható, vagyis egész hosszának 90%-án áruszállításra alkalmas. Kapcsolódásai révén Nyugat-Európa vízi útjai és így főbb ipari központjainak jelentős része vízen elérhetővé vált. Ma az érintett országokon múlik csak, hogy a kínálkozó lehetőséget megragadják. Az Unió alapelvei között nagy hangsúly helyeződik az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának biztosítására. A feltételek megteremtésére az programokat dolgoztak ki, melyeket az Unió folyamatosan aktualizál. Arra kell számítani, hogy 2015-re az európai árufuvarozás volumene harmadával megnő. A közúti áruszállítás dinamikus növekedésének visszafogása minden európai lakosnak érdeke. A közúti forgalomnövekedés környezeti hatásai messze nagyobb károkat okoznak, mint a relatív előnyei. A forgalom növekedése egyes térségekben már elviselhetetlen mértéket ölt. A közúti áruszállítás egyik alternatívája a belvízi áruszállítás fejlesztése lehet. A költségek szempontjából a belvízi hajózásnak a legjobb a teljesítménye (környezetszennyezés és a munkabiztonság terén a közúti szállításnál két és félszer jobb), és hatalmas fejlődési kapacitással rendelkezik. Jelenleg a dunai szállítási lehetőségeknek csak a 10%-át használjuk ki. A belvízi hajózásról kimutatták azt is, hogy a legkörnyezetkímélőbb szállítási mód, teljes költsége számítások szerint jelenleg tonnakilométerenként 10 euro (közúton 35 euro, vasúton 15 euro). Éppen ezért az olyan kis fajlagos értékű tömegárukat, amelyek drága szállítási költségeket nem bírják

20 el, víziúton nagyobb távolságra el lehet szállítani. Ilyen tömegáruk a mezőgazdasági termékek, gabonafélék, takarmányok, építési anyagok, tüzelő és kohászati anyagok. Ha a belvizeken elszállított rakományokat közúton juttatnák célba, legalább 10%-kal több szennyezőanyag kerülne a levegőbe Európában. Az európai belvízi szállításban többféle hajóméret terjedt el. Ezek szállítási kapacitása különbözik, de közös jellemzőjük, hogy kapacitásuk vontatási teljesítményigényükhöz képest 8-10-szeres, mint a közúti kamionoké. Sok jelentős európai gazdasági térség között hoz létre kapcsolatot a több mint kilométernyi víziút és több száz belvízi kikötő. Bár a Duna elsőrendű hajóútnak minősül, az akadálytalan hajóforgalmat több tényező befolyásolja. A víziutak hajózhatósága függ a meder keresztmetszeti méreteitől, tehát a szélességtől és mélységtől, a vízszín esésétől, az ezzel kapcsolatban előálló vízsebességektől, a kanyarulati viszonyoktól, a hordalékosságtól és a jégjárástól is. A hajózásnak Tőry könyve nyomán jártam utána. 5.1 A dunai hajózás fejlődése A Duna magyarországi szakaszán már a 12. században élénk hajóforgalomnak kellett lennie. A forgalom főleg nyugat felé irányult, Bécs felé bort, gabonát, sót, onnan Magyarországra iparcikkeket szállítottak víziúton. A rendszeres dunai gőzhajójáratokat a monarchia 2 fővárosa között 1831-ben indították meg. A dunai hajózás fejlődésében a török hódoltság nagy visszaesést okozott, csak a törökök visszaszorítása után indult meg újra a dunai forgalom, miközben a Felső-Dunán a hajózás szépen virágzott ben megalakult az első magyar hajózási vállalat, a Magyar Hajózási Társaság. Nagy lendületet adott a társaság fejlődésének, hogy Széchenyi István felismerte, milyen fontos szerepet játszik a hajózás az ország kereskedelmi életében, és támogatta a célkitűzéseket. A hajózás fejlődésének akadálya volt, hogy amíg a víziutakon a vontatás emberi vagy állati vonóerővel a partról történt, addig a víziutat, annyiban idomították a hajókhoz, hogy a parton a vontatás részére megfelelő szélességű sávot hagytak szabadon, s azt járható állapotba helyezték. Ez volt a vontatóút. Továbbá alkalmas helyeket jelöltek ki a szállított áruk be és kirakására. A hajók méreteivel a rendelkezésre álló vonóerőhöz és a hajózási akadályokhoz kellett alkalmazkodni. Ilyen hajózási akadályok voltak azok a helyek, ahol a legkisebbek a mélységek. Ezek a gázlók. Kisebb folyókon a hajók hosszúságának az éles kanyarulatok szabtak határt. Zavaró körülmény a hajózásnak a vízállások állandó változása is, ha nincs meg a merülési mélység a hajók terhelését korlátozni kell, vagy egy időre szüneteltetni kell. Nagyvíz idején a partokat elönti a víz, a parti vontatás ekkor már nem lehetséges, a kikötés is nehéz, ha nem elég magas a partfal. A hajózsilip feltalálása megadta a lehetőséget arra, hogy a természetes víziutakat kiegészíthessék mesterséges víziutakkal és ezekkel a vízválasztókon át a szomszédos vízrendszereket is összekössék egymással, a gőzgép- hajótestbe szerelt erőforrás- feltalálása pedig lehetővé tette, hogy a hajók vízfolyás ellenében felfelé is járhassanak

21 A hajózás fejlődése kétirányú: mind a vontató vagy toló, mind a vontatott vagy tolt hajók (uszály vagy bárka) fejlődését jelenti. A vontató hajók fejlődése a vontató erő nagyságának növekedésében, a vontatott hajóké pedig a hordképesség fokozatos növekedésében jelentkezik. További impulzust adott a belvízi hajózásnak a könnyebben manőverezető tolatmányok elterjedése is. Minél nagyobb az uszály, annál kisebb az előállítási és üzemi költsége. A méretek növelésével nemcsak a hajók hosszúsága, hanem azok szélessége is megnagyobbodott. A közepes és magas vízállások idején ezeket a nagyobb méretű uszályokat gazdaságosan ki lehet használni. Amint a víz leapad, már nincs meg a kellő mélység mindenütt, amelyre teljes terhelés mellett a hajónak szüksége van, hogy fenn ne akadjon. Ez esetben az uszályt nem szabad teljes terhelésig megrakni, vagy az akadály előtt könnyíteni kell rajta, annyira, hogy csökkentett teherrel a sekély helyen már képes legyen átgázolni. Ezért gyakran az alacsony vízállások idején az uszályokat csak 50%-ig vagy még annyira se tudják kihasználni. Ha azonban a szabályozással egy bizonyos uszályra a hajózási akadály megszűnik, akkor érdemes a mederszakaszra még mélyebb merülésű uszályokat építeni, bár a kisvízállások idején megint csak nem lehet teljes merüléssel használni. Akkor jelentkezik az újabb igény a nagyobb hajók merülésének megfelelő nagyobb mélységek biztosítása iránt. Tehát az uszályok fejlődése megkívánja a mederszelvény fejlesztését, a mederméretek javulása viszont lehetővé teszik az uszályméretek növelését. 5.2 Dunai kikötők A forgalom lebonyolítása közben a hajók a folyópartok mellett bárhol kiköthetnek, be- és kirakodhatnak, ahol azt a vízmélység-és partviszonyok megengedik. Gyakori eset, hogy az uszályt a part mellé állítják és csak ideiglenes rakodó berendezést létesítenek, hogy azon át rakják az árut a hajóba. Ahol a rakodás rendszeressé válik, partbiztosítással állandósítják a partot, néhány kikötőbak segítségével megkönnyítik a rakodást, mint például a Dunai Cement- és Mészmű váci rakodója. Azokon a fontosabb forgalmi gócpontokon, ahol nagy forgalom bonyolódik, forgalmi kikötőt építenek, ezeket már nem csak raktárakkal, hanem rakodó berendezéssel is felszerelik, a vasútiközúti hálózatba bekapcsolják. A nagyfontosságú kikötők részére a folyókhoz kapcsolódó medencéket is építenek, ahol a hajók biztonságban vannak és a rakodás is nyugodtabb. A hajók igyekeznek a forgalmat mindaddig fenntartani, ameddig csak az idő és vízjárási viszonyok a gazdaságos hajózást engedik. Ha a jégzajlás megindul, nem lehet tudni, hol és mikor áll meg a zajló jég, a hajóknak ilyenkor már sietniük kell, hogy a legközelebbi téli kikötőbe beállhassanak. Mivel a terhelt vontatmány felfelé menetben korábban naponta 60 km-t haladt, a hajózás érdekében kb. minden 60 km távolságra kellett téli kikötő. Magyarországon a legnagyobb téli kötőtávolság 114 km (Komárom- Újpest). A jelenlegi navigációs eszközök és meteorológiai előrejelzések segítségével ezen korlát jelentősége egyre csökken. Ha a vontató hajók, vagy a vontatott uszályok bármilyen okból megsérülnek, akkor a hajót mindenekelőtt a terheléstől megszabadítják, hogy könnyebben lehessen biztonságba, a legközelebbi hajójavító műhelybe vontatni

22 5.3 Magyarország hajózási viszonyai Felső-Duna hajózási viszonyai: a Dunának a Kisalföldön legnagyobb az esése, alig kisebb, mint Passaunál. Az esés cm/km között változik és csak Szap alatt csökken fokozatosan cm/kmre. A Duna itt hordalékkúpon halad, vize pedig még sok hordalékot szállít, az esés, illetve sebességcsökkenés következtében hordalékának egy részét lerakja. Ez a hordalék lerakódás a Dunának ezen szakaszán állandó folyamat, nincs is remény a hordalékmozgásban az egyensúlyi állapotra. A gázlók minden egyes áradásnál feltöltődnek, az apadó víznek pedig nincs elég ereje ahhoz, hogy a gázlókat kimossa és a hajózás részére szükséges és elegendő vízmennyiséget kisvizek idejére biztosítsa. A vízszínesés töréspontja Szapnál van, nagyvízállás idején a töréspont feljebb vándorol, a hordalék lerakódás már feljebb megkezdődik, de a törésponttól lefele is rakódik le, mert az eséstörés hosszabb szakaszra oszlik el így az erőteljesebb lerakódás csak Gönyű táján szűnik meg. Mindezt a folyamatot a német, osztrák és szlovák szakasz vízlépcsői, azok hordalékvisszatartó hatása erőteljesen befolyásolja, mely nyomán például Gönyü térségében a kisvizek az elmúlt 30 évben jelentősen süllyedtek. Közép-Duna hajózási viszonyai: Hajózás szempontjából a Közép-Duna Gönyűtől Ómoldováig ( fkm) tart. A mederszélesség ezen a szakaszon erősen változik. Budapest felett átlag 400 m, alatta átlag 600 m széles, a középsebesség átlag 1 m/s. A lecsökkent sebesség, valamint a Morva, Garam, Vág, Rába, Ipoly víztömegei ezen a szakaszon a Duna keresztmetszeti méreteit is növelik. Nemcsak a szélesség, a vízmélység is nagyobb, ritkán száll 20 dm alá, de azért ezen a szakaszon is akadnak kisvízállás idején olyan szakaszok, amelyek akadályozzák a hajózást. Ilyen helyek a garamkövesdi (1714 fkm), váci (1679 fkm) és gödi (1669 fkm) gázlók. Zebegény és Nagymaros között egyes helyeken a meder fenekéből sziklák is állnak ki. A váci és gödi gázlókban is azért rakódik le a nagyvizek idején a hordalék, mert a középvízi meder túlságosan széles és a gázlókban lerakódott hordalékot a folyó vízhozamai nem képesek továbbszállítani. A Közép-Duna Budapest alatti szakasza hajózás szempontjából a Budapest felettinél jobb, itt már kisebb vízállások idején is csaknem mindenütt megvan a 20 dm-es vízmélység. Csak időnként romlik el egy-egy szakasz, ha áradások után a hordalék lerakódik. Ilyen hely például a gemenci Duna-szakasz ( fkm). A Közép-Duna szabályozását nem a hajózási viszonyok elégtelensége, hanem a jeges árvizek elleni védekezés tette szükségessé. 5.4 A hajózás kényszerszünetei A jégzajlás illetve az álló jégtakaró miatt a hajózásban télen beálló kényszerszünet jégállás tartama minden folyón és ugyanazon folyó különböző szakaszain más és más. A múlt század közepén még a Rajnán sokévi átlagban 17 napon át szünetelt a hajózás, a Weseren 30, az Elbán 60 a Visztulán 100 napon át. Ez a néhány adat arra utal, hogy nyugatról kelet felé az időjárás mind zordabbá válik. A Dunán Budapestnél ugyanezen időszakban évente átlag napig kényszerítette szünetre zajló jég vagy álló jég a hajózást. Az utóbbi évtizedekben azonban a jégjelenségek egyre ritkábbak. A vizsgált szakaszon tartósan álló jég jelen évszázadban nem fordult elő, és a zajlás sem minden télen indult meg. A jégen kívül akadályozhatja még a hajózást a köd, nagyvíz, kisvíz, erős vihar

23 Nagyvíz idején, mikor már a víz kilép a hullámtérre, a tájékozódás körülményes, nehéz a hajóutat és a partokat megtalálni, a hajó ki van téve annak a veszélynek, hogy a partra vagy valamilyen szabályozási műre fut. A hullámverés is zavarhatja a védekezést, az ideiglenes védművek biztosítását. A szakasz vízjárására az éven belüli változékonyság a jellemző. Legkisebb vízállások általában novemberben jelentkeznek, akkor a legalacsonyabb a napi vízállások középértéke is. November végétől a vízgyűjtőn meginduló őszvégi, téli esőzések, havazások, eredményeként fokozatosan emelkedni kezd a középérték és nő a szórás is, tehát a vízállás változékonysága is. A szórás februárban éri el a maximumot, ettől kezdve a középértékek további emelkedésével a szórás csökken. A legmagasabb középvízállások május végén, június elején jelentkeznek. Május végétől a középvízállások vonala lefelé fordul, fokozatosan süllyed, augusztus végén eléri a középvizet, majd novemberre ismét a minimumot. Ez a folyamat tükrözi a vízgyűjtőterületen végbemenő kiürülési folyamatot. (Csoma J./1976) A víz sokszor annyira leapad, hogy a hajók kénytelenek kisvizet állni. A szabályozás célja az, hogy az ún. szabályozási kisvízszint feletti vízállások tartamára biztosítsa a hajózó vízmélységet. A legkisebb hajózási vízszint (szabályozási vízszint) nem azonos a folyó illető szakaszán előálló legalacsonyabb vízállással, annál rendszerint több dm-rel magasabb. A szabályozási vízszintet nem állapítják meg minden folyóra egységes elvek szerint, a Dunára vonatkozólag korábban a Nemzetközi Duna Bizottság állapította ezt meg. A folyószabályozás feladata az, hogy a hajózás részére szükséges vízmélységet ez alatt a DB-vízszint alatt biztosítsa. Ha alacsony vízállásoknak az egyes vízmércéknél a vízszintek a szabályozási vízszint alá szállnak, akkor a sekélyebb mélységű helyeken gázlókban - a vízmélység már annyival kevesebb lehet, amennyivel a vízállás a DB-vízszintnél alacsonyabb. Az LKHV a rendeletek szerint a Dunának az 1811,00 fkm és az 1433,00 fkm közötti változó vízállású szakaszán a tárgyidőszakot megelőző 30 év jégmentes időszakának adataiból számított 94% tartósságú vízhozamhoz tartozó vízszint. Korábban a Duna Bizottság által 1990-ben elfogadott szintek (DB 1990) voltak érvényben, 2004 óta az újabb számításoknak megfelelően megállapításra került értékek a mérvadóak (DB 2004), ezt használják a jelenlegi tervezési folyamatok során is. A két adatsor eltéréseiből fontos következtetések vonhatóak le a számítások közt, vagy akár az azóta eltelt időszak mederbeli változásait illetően is. Kedvező az a tény, hogy a Dunaújváros-Budapest közötti szakaszon az új LKHV némiképpen emelkedett, vagy a régivel megegyező szinten maradt, a Szob-Budapest közötti szakaszon pedig az új LKHV értékek szintén növekedtek a korábbi hajózási kisvízszinthez képest. Ez a folyamat valószínűleg a kikotort üledékes mederanyag helyén maradt kemény altalajú eróziós küszöböknek köszönhető, melyek a meder természetes jellegű mélyülési folyamatait megfelelően akadályozzák. A fent vázolt hajózási akadályok megléte mellett az elmúlt években jelentősen megnőtt a dunai vízi közlekedés résztvevőinek száma, így a hajózási havariák száma is. Ezek okai jellemzően az alacsony vízszintnél a gázlós szakaszokon, figyelmen kívül hagyott, vagy biztonsági távolság nélkül alkalmazott, túlrakodásból eredően megengedettnél nagyobb merülésben vagy alkalmazott sebességben keresendőek