Avatar. baptista ifjúsági lap

Átírás

1 baptista ifjúsági lap Albert Zsolt lelkipásztor: Avatar A (New Age) Birodalom visszavág?! kép: Szõke Sándor 2009 legújabb (nagy büdzsével készült és nagy bevételeket generáló) Sci-fi filmje az AVATAR sokaknak figyelmét megragadja. Mégis félõ, kevesen fognak igazán elgondolkodni rajta, inkább emésztés nélkül fogják letölteni a torrent oldalakról, és megvitatni azokkal, akik 3D-ben látták a mozikban. Jelen írásommal szeretnék segíteni azon, hogy elgondolkodjunk hívõ szempontok szerint a látottakon. A film egy jövõben játszódó, de jelenkori allegóriára építõ, stílusosan burkolt teológiai üzenethordozó, ami igyekszik megnyitni Pandóra szelencéjét. Fõ stílus eleme a hiperbola: a költõi túlzás. Egy amúgy elég reális leírása napjaink társadalmának, amelyiknek fõ törekvése az erõforrások birtoklása, a környezet kíméletlen kiaknázása és a gyengék háttérbe szorítása. Az Unobtanium (jelentése: a megszerezhetetlen) kilója 20 millió USD(?), aminek a megszerzéséért harcolnak a jövõ emberei. A technológia úgy van bemutatva, mint az önzés, a leigázás és kizsákmányolás fõ eszköze, amivel az emberek minden érzelmi kötõdés nélkül pusztítnak és rombolnak. A filmkészítõk alternatívája az új ember (akit a szocializmus is elõ akart állítani, kevés sikerrel), az omaticaya. Az omaticaya az evolúció eredménye, egy felsõbbrendû ember (nem csak a felépítése és méretei miatt), hanem egy olyan személy, aki lát; és itt nem a fizikai látásról van szó, hanem egy transzcendens misztikus megtapasztalásról. Egyszerû és környezetbarát életet él (minden állatnak és növénynek helye van), az állatok halálát nem keresi - vegetáriánus. Az omaticaya bizarr vezetés alatt él: törzsekben, egyfajta patriarkális rend szerint, vallási vezetõje egy feminista sámán. A posztmodern egyvelegrõl beszél a panteista hit is: az istenségnek minden aktív része (fa, állatok, emberek) és minden összeköttetésben áll, mint egy nagy hálózat. Amúgy több istenük is van az Eywa (aki amúgy nõnemû - mint az anyatermészet), és õk teremtettek mindent. Róluk hol egyes, hol többes számban beszél a film. A film akcióját a két világ ütközése adja, ahol egy néhány ember avatarrá átlényegülve próbál békét teremteni. Egyfajta profetikus harc, ahol az értelmes tudósok a katonákkal ellentétben a békét keresik, kevés sikerrel - majd isteni beavatkozásra legyõzik a gonosz kizsákmányoló embereket. Az avatarrá válás olyan, mint egy megtérés, amikor felismeri valaki a hibáit és a jó oldalra áll, a nemes dolgokért kezd el harcolni, ez csak hangsúlyozódik a film végén. Napjaink új filozófiai és teológiai irányzatai (posztmodernizmus és a New Age) nem az unalmas filozófia könyvek és egyetemi elõadások során jönnek át hozzánk (bár mindenütt jelen vannak) - mert így kisebb lenne a hatásukhanem a szórakoztatóipar csatornáin keresztül próbálnak bennünket átitatni. Félek, úgy ne járjunk, mint a béka - aki ha forró vízbe pottyan, azonnal továbbfolytatás a 11. oldalon

2 magtár Szeretnénk elnézéseteket kérni az ifjúsági honlap közel három hetes szüneteléséért. Ez technikai okokból adódott, melyek következtében mindent elölrõl kellett kezdenünk. Hála Istennek, hogy erõt adott és segítõkész fiatalokat küldött, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Hisszük, hogy mindez a fáradozás nem hiábavaló és ezt látjuk abban is, hogy egyre többen nézegettétek az ifjúsági honlapot és aktívan bekapcsolódtatok. Tegyétek ezt ezután is! EGYETEM-ISMERTETÕ IFI- HÉTVÉGE NAGYVÁRADON! osztályos diák vagy? Jól jönne egy kis segítség az egyetemválasztásban? Szeretettel meghívunk egy izgalmas hétvégére, Március között, Nagyváradra! Lehetõséged lesz megismerni a nagyváradi egyetemeket és a helyi ifjúságot! Jelentkezz Kulcsár Johannánál (k_johannaa@yahoo.com, ), Március 13-ig. A részvételi díj 10 lej. Bõvebb infó a weboldalunkon: MUSTÁRMAG-RENDELÉS 13%-al nõtt a Mustármag megrendelõinek száma a tavalyi évhez képest. Az az imádságom, hogy bárcsak a lap által közvetített áldás is növekedne! [Szerk.] Nagyon örültem a sok cikknek, ami a kolozsvári fiataloktól érkezett. Sajnos, nem fért mind bele ebbe a lapszámba. A Mustármag blogján és az EMABISZ honlapján viszont megtalálhatóak lesznek. [Szerk.] TÁBOROZÁS A HARGITÁN 2010-ben Kedves gyerekek, fiatalok és szülõk! Ismertetni szeretném veletek a Hargita Keresztyén Tábor 2010-es év táborozási programját: június gyerekhét (7-14 évesek) június 24 -július 2 2. gyerekhét (7-14 évesek) július 5-13 tinihét (13-15 évesek) július hallássérültek hete július 26 -augusztus 3 1. ifihét (15 éven felüliek) augusztus ifihét Zene7 (14 éven felüliek) augusztus lelkipásztor-családok hete augusztus gyerekhét (7-15 évesek) (magyar nyelvet is beszélõ roma gyerekek) A helyek száma minden táborozási héten 120. A táborozás vacsorával kezdõdik, és reggelivel ér véget. A táborozási díj 300 RON személyenként. A hátrányos anyagi helyzetû gyerekek és fiatalok a következõ támogatások közül választhatnak: 100 RON támogatást igényelhetnek a nagyon hátrányos anyagi helyzetû táborozók (részükre a táborozási díj 200 RON) 50 RON támogatást igényelhetnek a hátrányos anyagi helyzetû táborozók (részükre a táborozási díj 250 RON). A kedvezményt csak azok a gyermekek és fiatalok vehetik igénybe, akik az alábbi feltételek valamelyikének eleget tesznek: nagy családok gyerekei (4 vagy több gyerekes családok) egyedülálló szülõk gyerekei állami gondozásban élõ gyerekek és fiatalok olyan családok gyerekei, ahol az egy fõre esõ jövedelem nem haladja meg az 500 RON-t (beszámítva mindenfajta jövedelmet - a nem hivatalosat is). A támogatást írásban kell kérvényezni a támogatást kérvényezõ ûrlap pontos kitöltésével. A kérvényt a helyi gyülekezet lelkipásztorának vagy elöljárójának kell láttamoznia. Jelentkezéskor kérünk 50 RON/fõ elõleget kifizetni. Az elõleg névre szóló és csak abban az esetben adjuk vissza, ha a jelentkezõ elfogadható okból nem tud eljönni táborozni. Minden táborozó számára a családi orvosnak pontosan ki kell töltenie a jelentkezési laphoz mellékelt orvosi igazolási ûrlapot (védõoltások listájával együtt). A táborozási hét kezdetekor a kitöltött ûrlapot a táborozónak át kell adnia a Táborban tartózkodó egészségügyi kádernek. Minden gyülekezet lelkipásztorának rendelkezésére bocsátjuk a jelentkezési ívet, a támogatás igényléséhez szükséges, illetve a családi orvos által kitöltendõ ûrlapot. Az ûrlapokat szabadon lehet fénymásolni, és le lehet tölteni a tábor honlapjáról ( illetve igényelhetõk a Szövetség székhelyén és a Tábor igazgatójának elérhetõségein is. A jelentkezési lapot, az elõleget és a támogatást igénylõ ûrlapot a következõ címre kell elküldeni: Hargita Keresztyén Tábor Borzási Gyula, igazgató Sos. Ciucului, Km Vlahita, Jud. Harghita Mobil: borzasi@hargitacamp.ro Szeretettel várunk a Táborba! Borzási Gyula, igazgató 2. oldal * február 2010

3 Ez a rendhagyó igemag a kolozsváriak ötlete volt. Egy náluk elhangzott elõadásból válogattak megjegyzendõ igazgyöngyöket a mi számunkra. Köszönjük! Bíró Zoltán: IDENTITÁS Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: >>Miért formáltál engem ilyenre?<< Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Róma 9, Amikor a fazekas az elõkészített agyagot a korongra helyezi és forgatni kezdi, egyszerre formál ki két dolgot, az edény külsejét és belsejét. Identitásunk is olyan, mint egy edény: egyszerre formálják külsõ és belsõ tényezõk: az, ahogy mások látnak minket, és az, ahogy mi látjuk magunkat. Azonban - keresztyénekként - tudatában vagyunk annak, hogy edény-létünk harmadik dimenziója az, hogy mivel vagyunk telve. Már születésünk pillanatától ránk aggatnak bizonyos identitásjelzõ dolgokat. A fiúkat kékbe, a lányokat rózsaszínbe öltöztetik. Mi magunk is kategóriákat teremtünk, és ezekbe igyekszünk embereket belehelyezni, általánosítani. A sztereotípiák pedig meghatározzák, hogy mivé válunk. A keresztyén szó is egy ilyen sztereotípiából, gúnynévbõl származtatható: 'Krisztust majmoló, 3. oldal * február 2010 kép: Molnár Attila aki mindenben Õt utánozza'. Néha az, ahogy mások meghatároznak, befolyással van arra, ahogyan mi magunkat látjuk. Átvesszük a csoportunk értékeit, ami meg is határozza, hogy kivé leszünk. A gyermek is azonosul azzal, amit róla mondanak. Ha azt hallja, hogy õ rossz, elõbb-utóbb így fogja magát meghatározni. A fejlõdés késõbbi szakaszában elkezdi megkérdõjelezni, megszüntetni a rá erõltetett identitást, egyszóval lázad. Néha hívõ közösségben felnõtt fiatalok is ki akarják próbálni, mi mások lehetnének még azon kívül, amivé nevelték õket. Ha azonban az Úr Lelke jelen van, az emberben kialakul az egyensúly, a helyes énkép. Ellenkezõ esetben hajlamosak vagyunk befelé fordulni, énközpontúvá válni. Beképzeltek, önzõk, vagy éppen önmarcangolók lehetünk, akik állandóan vizsgálgatják és vádolják magukat. Ennek ellentéte is megtörténhet: mindig mások mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk. Hiányzik a belsõ tartás, az egyensúly, ez pedig gyakran útvesztéshez, depreszszióhoz, vagy akár szenvedélybetegséghez is vezethet. Kicsit olyanok vagyunk, mint a pillepalack, amit ha megszorítunk, IGEmag kibuggyan belõle a víz. Az ad neki tartást, amit beletöltünk, és szüksége van bizonyos értelemben dugóra is. Életünk is így válik igazán értékessé. A pohár jó, szép, díszes, de ha csak a polcon áll, akkor haszontalan. Ezt mondja Pál is: nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé tegye? Isten vesz kezébe minket. Formálnak ugyan a körülmények, de Isten az, aki kidíszít, aki bizonyos szolgálatra szán minket, Lelke által megtölt, értéket helyez belénk. Isten az Õ kincsét törékeny cserépedényekbe rejtette. Akik egykor nem az õ népe voltunk, akiket beskatulyáztak, azokat Isten megfogta, átgyúrta, értéket helyezett belénk. Áthelyezett egyik csoportból a másikba, lerombolta a sztereotípiákat, van számunkra irgalom. Isten választott nemzetségként tekint ránk, nem "Bterv" vagyunk, ha a zsidókkal nem sikerült a dolog, jók leszünk mi is alapon. De nem csak kiválasztott és félretett minket, hanem szent papsággá tett. Szabadon mehetünk Istenhez, és megszólíthatjuk Õt. Nincs szükségünk közvetítõre, aki megmondja, mit és mennyit áldozzunk. Isten elé állhatunk és kérhetjük, hogy alakítson és töltsön meg értékkel. Az Ige szerint Isten tulajdona vagyunk, úgy vigyáz ránk, mint ahogy mi vigyázunk arra, ami igazán értékes számunkra. Énképünk meghatározza azt, amit teszünk. Ha téged Isten betöltött értékekkel, akkor természetes, hogy ez lerí rólad. És ha mások megkérdezik, mi történt, mi van veled, miért vagy szelídebb, mikor mások ingerültek, miért van örömöd, amikor mások kétségbe esnek, a válasz egyszerû: azért, mert az Úr töltött be mindezekkel. Lejegyezte Gál Csongor

4 Kedden Felvilágosítottak, hogy a kolozsvári ifi kifejezés nem fedi a Kolozsvári Magyar Baptista Imaházban hetente találkozó fiatalok igazi identitását. Õk magukat, vagyis alkalmaikat inkább keddi ifi és csütörtöki ifi néven emlegetik. Lássuk csak a logikáját... Némely keddi fiatal csütörtöki fiatal, valamint némely csütörtöki fiatal keddi fiatal. Mindez tehát nem jelenti azt, hogy nincs olyan keddi fiatal, aki ne lenne csütörtöki fiatal is egyben... Értitek? Most a Mustármag olvasóinak elmesélik: hogy is van ez??? :) [Szerk.] 4. oldal * február 2010 GÁL NOÉMI: A kolozsvári ifi megnevezés teljesen mást jelent, mint amit elsõ látásra gondolnánk. A kolozsvári és az ifi nem úgy aránylik egymáshoz, mint ahogy mondjuk a zilahi és az ifi, vagy a szilágysomlyói és az ifi, azaz már semmiképpen nem csak a helybeli gyülekezet fiataljait foglalja magában, hanem minden olyan fiatalt, aki a keddi vagy csütörtöki ifjúsági istentiszteleten vagy alkalmon megjelenik. Ugyanúgy vonatkozik ez a besztercei, nagyváradi, csíkszeredai (stb.) egyetemistára, mint a Kiskapusról, Lónáról bebejáró fiatalokra. Ugyanakkor egyre több friss házas érzi magát még mindig ide tartozónak. És nem csak a földrajzi és életkori sokféleség teszi színessé ezt a társaságot, hanem az is, hogy az egyetemi élet dinamikájához hangoltan a csapat összetétele is évrõl-évre változik. Az alábbiakban a kolozsvári ifi két (hivatalos) alkalmát szeretnénk bõvebben bemutatni, a keddi és a csütörtöki ifiket, amik jellegükben, hangulatukban különböznek bár egymástól, elsõdleges célkitûzésükben semmiképpen, ez pedig az Istennel és az egymással való közösség ápolása. A KEDDI IFI A keddi alkalmat, amit akár ifjúsági istentiszteletként is említhetünk, az egyetemi évtõl függõen mintegy fiatal látogatja, kolozsváriak, egyetemisták, baptisták és nem baptisták, tinik és fiatal házasok is. Az ifik szervezését egy öttagú vezetõcsoport végzi, akik rendszeresen találkoznak, és egyrészt az adminisztratív teendõket látják el (elõadók meghívása, kapcsolattartás stb.), másrészt a témák kiválasztásában, az ifis tevékenységek körvonalazásában tevékenykednek, nem utolsósorban pedig imacsoportként az ifikért és személyesen a fiatalokért imádkoznak. Az alkalmak fontos alkotóeleme a dicsõítés, az áhítat, az imádkozás és a tanítás. A dicsõítés szolgálatát egy (viszonylag) állandó csoport végzi, jelenleg heten vagyunk, nagyobb alkalmakkor azonban, ifihétvégék - amikor a vasárnapi gyülekezeti szolgálatokat teljes mértékben mi vállaljuk magukra -, koncertek, más gyülekezetekbe való meghívások esetén a csapat kibõvül a már nem Kolozsváron élõ tagokkal. Mint már említettem, a keddi ifjúsági istentisztelet fontos mozzanata a dicsõítés, az Isten magasztalása és dicsérete énekek által. Heti rendszerességgel próbálunk, és az Úr vezetését keressük az énekválasztásban és énektanításban. Legutóbb, amikor a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztiválra hívtak meg minket szolgálni, kérték, hogy mutatkozzunk be, meséljünk magunkról. Akkor ezt írtuk: "Valljuk, hogy Isten õszinte dicsõítése nagyszerû dolog, sokkal több, mint puszta éneklés és zene: felráz, felfrissít és megváltoztat, és mégis alázatban tart, mert Isten kerül a középpontba, Róla és Neki szól a dicséret". Ez persze folyamatos kihívás, de a fiatalokkal hétrõl-hétre tapasztalhatjuk azokat az áldásokat, amelyek

5 a dicsõítésben vannak elrejtve. Az áhítatokat vagy az imára való buzdítást is az ifibe járó fiatalok vezetik, egyre gyakrabban hangzanak el bizonyságtevések, amikor személyes élettapasztalatokat oszthatunk meg egymással. Mivel nagyon sok fiatal vesz részt ezeken az alkalmakon, valós veszély a passzivitás, a "hátsó sorban való meghúzódás" (a szó szoros értelmében:) - akik járnak, tudják, mirõl beszélek), azonban, fõként a jelenlegi egyetemi évben, ezen a téren valami megváltozott, egyre többen vesznek aktívan részt az alkalmakon, és egyre több a hangos ima is. A tanítást általában vendégelõadókra bízzuk, de a gyülekezetbõl néhányan, illetve az ifivezetõ csoport tagjai közül többen is részt vállalnak ebben a munkában. Vannak olyan ifik is, amikor nincsen tanítás, hanem lehetõség van a személyes bizonyságtevésekre, akár bûnvallásra. Különös kegyelem számomra tapasztalni, látni, ahogyan az Úr formál engem és a többi fiatalt az ilyen alkalmak által. A keddi ifi az elmúlt években olyan alkalommá nõtte ki magát, amely az Isten dicsõítésében, az áhítatokban és az igei tanításban a fiatalok épülését hivatott szolgálni, ugyanakkor pedig olyan hely, ahová bátran lehet érdeklõdõ, barátkozó fiatalokat hívni, hiszen a kötetlen hangvétel, a fiatalok nyitottsága folytán lehetõségük van lelki otthonra találni, és megismerkedni azzal az Istennel, Akirõl és Akinek ezek az alkalmak szólnak. VARGA RÉKA: CSÜTÖRTÖKI IFI Véletlen egybeesés, hogy legutóbb az egyetemen egyik elõadáson azt hallottam, hogy a közösséget nem megnevezni, hanem gyakorolni kell. Most, amikor a csütörtöki ifi megnevezésének nehézségébe ütközöm, ez a kijelentés jut eszembe. Eredetileg Kolozsvári Egyetemista Ifi volt az alkalom neve, ez azonban mára már nem helytálló: vannak közöttünk még nem és már nem egyetemisták is, nem kritérium, hogy mindenki ilyen "státusú" legyen. Maradok tehát a nem hivatalos, de annál inkább használt megnevezés mellett: csütörtöki ifi. Talán ezek után nem hírértékû, hogy csütörtök este tartjuk az ifiket, elméletileg fél nyolctól. Általában játékkal és/vagy dicsõítéssel kezdünk. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy-egy nehéz, fárasztó, eseménydús nap után olyan jó elcsendesedni, az énekek által ráhangolódni Arra, akirõl a találkozásunk szól. Éneklés után egyikünk, akit a vezetõcsoport elõre megkért erre a szolgálatra, megosztja gondolatait, megtapasztalásait, harcait vagy épp valamilyen örömét, s ennek kapcsán imádkozásra bátorít. Attól függõen, hogy az imára buzdító milyen módot lát arra alkalmasnak, kis csoportokban, egyénenként, vagy nagy csoportban imádkozunk. Általában minden csütörtökre elõadót hívunk, hogy izgalmas, aktuális, a korosztályunkat foglalkoztató témáról beszéljen. De csalódni fog az, aki a szó legszorosabb értelmében Kolozsváron vett elõadásra számít, ugyanis inkább egyfajta témafelvetést, különbözõ aspektusok felvázolását és sok-sok, a jelenlevõk konkrét kérdéseit megválaszoló fejtegetést fog hallani. Olyan témákról beszélgettünk az utóbbi idõben, mint szórakozás és szabadidõ (Deák Zsolt), becsület és siker (Elekes Sámuel), hagyományok és szokások (Kiss Lehel), irigység és féltékenység (Bálint Ibolya), szolgálatra való elhívás (Budai Evódia), okkultizmus (Balla Frigyes). Újabban az elõadás elõtt lehetõségünk van megosztani egymással, hogy miként tapasztaltuk meg Isten jelenlétét a hétköznapjainkban, ha kételyeink, harcaink vannak, ha valamit megérthettünk az isteni világból, vagy ha személyes kérdésekben kérünk imatámogatást. Mivel viszonylag kicsi az ifi - átlagosan negyven fiatal gyûl össze egy alkalomra - és hangsúlyosan arra törekszik, hogy személyes, családias legyen a hangulat, hogy ne csak passzív fogyasztóként legyünk jelen, hanem tényleg részt vegyünk az ifjúsági menetében, elhangzanak nagyon személyes, nagyon élõ bizonyságtevések is. A beszélgetésekbe is bekapcsolódnak a fiatalok, egyre nagyobb teret kapnak a kérdések, a témával kapcsolatos egyéni tapasztalatok. Ezáltal a közösség is épül, sok barátság szövõdik épp az ifi alkalmak elõtti, utáni beszélgetések gyümölcseként. Nekem leginkább az ima-ifik tetszenek, amikor "csak" imádkozunk. Sokat jelent számomra, hogy õszinte imákat hallhatok, hogy együtt imád- 5. oldal * február 2010

6 paj-társ kozhatunk az egyetemistákért, hogy vannak fiatalok, akik ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, és ugyanúgy kegyelemre szorulnak, ugyanúgy tudnak hálát adni és magasztalni az Atyát. Idõnként filmet nézünk az ifi keretében, ilyenkor tea, ropi kíséretében meg is beszéljük a látottakat - nagyon fontosnak tartom, hogy reflektálunk is arra, amit nézünk, hogy megpróbáljuk leszûrni a filmbõl, hogyan vonatkozik a saját életünkre, mi követendõ, mi elvetendõ, mit gondolunk másképp, milyen megoldást javasolnánk stb. Vannak a csütörtöki ifinek rendhagyó alkalmai is: árvaház-látogatás, gyülekezeti szolgálat, közös színházlátogatás, közös korcsolyázás, sítábor, a leendõ egyetemistáknak szerveznek beavató hétvégét - mindenki találhat kedvére való lehetõséget. Öttagú vezetõcsoport szervezi meg nagyjából a csütörtöki alkalmakat, de mindig bevonnak ifiseket is. Kéthetes rendszerességgel találkoznak, ilyenkor imádkoznak az ifiért, az ifisekért, azért, hogy Istennek tetszõen mûködhessenek az alkalmak, hogy mindig Õ legyen elõtérben, mindig Rá figyelhessenek, Õt tapasztalhassák. S hogy ne csak megnevezzük, ne csak bemutassuk a közösséget, hanem gyakoroljuk is, szeretettel várunk minden fiatalt, hogy személyesen megtapasztalja, hogyan van jelen Isten az alkalmainkon, hogyan árasztja ki ránk áldását. NEHÉZ JÁTÉK Decemberben az utolsó ifi helyett meglátogattunk egy gyerekotthont. Ez több szempontból is sokat jelentett nekem. Az év végéhez közeledve nagyon összezsúfolódtak a teendõim, s legtöbb közülük nem a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott. Olyan jó volt látni, hogy ugyan sok mindent meg kellett szervezni a látogatás körül - egyeztetni az idõpontot, ajándékokat csomagolni, énekekkel készülni, kiválasztani és kigondolni egy jelenet menetét -, mégsem stresszelt senki. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Isten nyugalma lebegett körülöttünk, mikor utolsó pillanatokban igyekeztünk összeállítani a gyerekekkel töltendõ este programját. Rádöbbentem arra, hogy így kellene viszonyulnom a többi tennivalóhoz is. Az ima az, ami hiányzik! Úgy tûnt, hogy a gyerekek is nagyon örültek nekünk, habár volt bennem egy olyan kétség a készülõdés alatt, hogy nem özönlenek-e hozzájuk a látogatók ebben a Karácsony elõtti idõszakban, s nem megszokott-e nekik már a cipõdobozos ajándék?! Annál nagyobb volt a meglepetés és a feltöltõdés, amit az az este jelentett! Megnyitott elõttem egy másik ablakot, amin eddig csak felfele néztem, és megmutatta, hogy ez nem tetõablak, hiszen az engem körülvevõ dolgokra is van rálátása. A gyerekek mind szívesen bekapcsolódtak a játékba, az éneklésbe, nevetgélve figyelték a jelenetünket: a kicsik nyílt beleéléssel, a nagyobbak nagyfiús visszafogottsággal. Sorra megkérdezték mindenki nevét, még azok is, akik nem voltak felkészülve a visszakérdezésre, s némi habozás után Spidermanként vagy Batmanként mutatkoztak be. A játékok hevében végül mind összemelegedtünk, feltárultak az álnevek, s mögülük elképedt és csodálkozó kisfiúk és kislányok kérdezték, hogy "Ti mindig ilyen nehezeket szoktatok játszani, és mindig végig tudtok menni egyedül ezeken a pályákon?" Aztán mikor nekik is sikerült, már ezeréves játszópajtásokként húzogatták a kezünket, hogy "Még egyszer! Még egyszer!" Mi lenne, ha idén volna gondunk arra, hogy többször legyünk olyanok, akik másokkal törõdve kapnak erõre? Berszán Panna 6. oldal * február 2010

7 BIZONYSÁGTÉTEL Gondolom, mondanom sem kell, hogy sok tökéletlen cselekedetünk ellenére is óriási különbség van egy igazán hívõ és egy olyan ember között, aki még nincs megtérve, és nem él benne az Úr megváltoztató kegyelme. Nem megtért keresztény családban nõttem fel, és ez a különbség volt az elsõ dolog, ami, azt hiszem, mély hatást gyakorolt rám. Már gyerekkorom óta éheztem a másságot. Hogy ráleljek valami igazira, egyedire és nemesre, ami meghaladja azt a ködös tudást, ami Isten milyenségét takarja. A családom hisz Isten létezésében. A becsület és a szeretet nagy szó a család értékrendjében, de messzemenõleg mindenki csak találgatta, találgatja, hogy milyen lehet Isten, mit akar Õ, mi van a halál után. Talán ebbõl a kíváncsiságból is kifolyólag, és mert valóban annyira hódít az ezotéria, az elsõ lépés, amit az ismeretlen Isten megismerése felé tettem, az volt, hogy rengeteget olvastam az ezoterikus tanokból. Mondanom sem kell talán, hogy mekkora lecsó az, amit ott összehordanak. Keverik Jézust Buddhával, a reinkarnáció létezése sem kérdés. Akkor, kis naivként majdnem minden szavát elhittem, és fennhangon beszéltem arról, ami olvastam, és mindezt teljes meggyõzõdéssel tettem. Egyik évben Sószóró volt a városban. Mentem a fõutcán, és már vagy tíz méterrõl feltûnt, hogy egy fiú határozottan elindult felém. Kicsit Sószóró megijedtem, és amikor odaért, már támadó állásba helyezkedtem, hogy lecsapjam valamivel, ha hozzámér. Persze nem került rá sor, mivel csak egy meghívót nyújtott át. Ez állt rajta: "Élünk vagy létezünk? - Fórumbeszélgetés". Igazán frappáns címnek találtam, és mivel akkor filozofálni is szerettem, elmentem. Természetesen valami ezotériával kapcsolatos dologra számítottam, de nem voltam csalódott, amikor Jézusról hallottam. Emlékszem, hogy egy fiú tett bizonyságot, és volt egy ilyen mondata: " amikor Jézussal találkoztam". Furcsának találtam az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket, de nem vettem negatívumként. A fenti esemény után pontosan három év telt el, amikor döntést hoztam az életemben, és letisztultak alapvetõ igazságok Istenrõl. Sok addigi kérdésemre választ kaptam. IGAZI VÁLASZT. Értelmet kapott a létem, és más ember lettem. Az egyéniségem is sokat formálódott. Kaptam egy olyan közösséget, ami szerves része lett az életemnek, és ez számomra CSODA. Bár megtérésem után egy ideig a fellegekben jártam, voltak nagyon nehéz, mély és kétes, megtört, csalódással teli idõszakok is eddigi "keresztény pályafutásomban", de azok már más lapra tartoznak. Egy viszont biztos: JOBB VELE, MINT NÉLKÜLE! Ferencz Adél, Csíkszereda 7. oldal * február 2010

8 FÉK ezz! Sokszor hallottam már a misszióról, amelyet Albu Levente végez a kolozsvári egyetemisták körében. Hol õ hívta fel a figyelmet tevékenységükre egy-egy ifi keretében, hol olyan fiatalok meséltek róla, akik maguk is belekóstoltak abba. Nagyszerû vállalkozásnak tartom az egyetemisták evangélizálását, fõként ha egy kicsit elgondolkodunk azon, milyen is az egyetemista lét, az egyetemista életforma. Tizennyolc éves fiatalok sok-sok otthonról gyûjtött benyomással, tudással érkeznek egy teljesen új környezetbe, ahol az addig megszokott viszonyítási pontok - szülõk, közösség, barátok, tanárok - egyszer csak felszámolódnak, távolivá lesznek. Az otthon kirajzolódott személyiségi, viselkedési jegyek, az értékrend megerõsítésre vagy elfojtásra vár. Szerencsés a fiatal, aki olyan környezetbe kerül, ahol nagyjából ugyanezek a normák elfogadottak. De mi történik azzal, aki szilajon belevág az ismeretlenbe, a társasági élet sûrûjébe, belekóstol az alkohol bódító, feledtetõ zsibbadtságába, a drogok illuzórikus világába, a magával ragadó baráti közösségekbe, a nemi élet csalóka gyönyöreibe? Van-e még visszaút? Van-e lehetõsége ilyen közegben találkozni az egyedüli baráttal, Jézus Krisztussal? Albu Levente és önkéntes munkatársai lehetõvé teszik a találkozást. A beszélgetésbõl kiderül, hogyan. Mi is ez a misszió? A FÉK (Fiatalok az Élet Küszöbén) a CCC (Campus Crusade for Christ) nemzetközi missziós szervezet egyetemi szolgálata, amely 1951-ben Bill Bright vezetésével indult az Egyesült Államokban, ma már több mint kétszáz országban mûködik. A romániai egyetemi misszió Alege Viaþa néven tevékenykedik, Magyarországon pedig Timóteus Társaság Alapítványként. Eredetileg a FÉK a Timóteus Társaság egyik programjának a neve volt, de a kolozsvári magyar egyetemi misszió átvette ezt a megnevezést. Mirõl szól, konkrétan hogy néz ki a szolgálatotok? Az egyetemista ifiket - és nem 8. oldal * február 2010 INTERJÚ ALBU LEVENTÉVEL kizárólag õket - segíteni akarjuk a nemhívõ egyetemisták iránti missziós szolgálatban. A különbözõ ifikbõl meghívjuk azokat, akiket érdekel a misszió, akik a szolgálatban részt akarnak venni. Nekik tartunk képzéseket. Ezek inkább gyakorlati jellegûek, viszont hétfõn esténként elméleti képzést is szervezünk, amely olyan kérdésekre reflektál, mint hogyan hirdessük az evangéliumot, hogyan neveljünk tanítványokat, hogyan segítsünk egy új hívõt a növekedésben. A hétvégi képzések után bentlakásokat látogatunk. De szervezünk nyári miszsziós táborokat is, legutóbb Csíkszeredában volt ilyen. Az elméleti részt ilyenkor is gyakorlat követi, a résztvevõkkel kimegyünk missziózni. Tevékenységünk jellegzetessége, hogy a személyes evangélizációra és a személyes tanítványozásra fektetünk leginkább hangsúlyt. Az egyetemi év elején az elsõéveseknek túlélõcsomagot osztunk. Ez egy mappa, ami tartalmaz egy bemutatót az általunk végzett szolgálatról, néhány hasznos cikket a diákoknak, egy naptárat, illetve egy kérdõívet. Ha a diákok ezt a kérdõívet kitöltik, kapcsolatba tudunk lépni velük. Ugyanígy minden félévben egy elõadást is szervezünk (2008 második félévétõl mûködik a FÉK Kolozsváron). Ilyenkor a magyarországi FÉK sokat segít nekünk, hiszen ez a legnagyszabásúbb rendezvényünk. Leginkább onnan hívunk elõadókat is. A legelsõ elõadásunk témá- ja a személyiségtípusok volt, a második a Neked milyen szerelem kell? kérdést járta körül, a harmadikat pedig A drog az jó!? címmel egy ilyen háttérbõl szabadult elõadó tartotta tavaly õsszel. Ezek tehát nem erõteljesen keresztény témák, de igyekszünk mindig keresztény szempontból, keresztény értékrend mentén bemutatni, röviden az evangéliumot is elmondani. Az elõadásokon is lehetõség van arra, hogy az egyetemisták visszajelzõ kártyákat töltsenek ki, amelyek alapján - telefonszám, cím - vagy az elõadások utáni magánbeszélgetések következtében találkozóra hívjuk õket egy kávézóba, az egyetemre. A személyes találkozás alatt elmondjuk világosabban az evangéliumot, egy kis füzet tartalmát felolvasva vagy lerajzolva, melynek címe: Ha személyesen megismerhetnéd Istent, érdekelne-e? A beszélgetés után hívjuk õket a döntésre, arra, hogy befogadják Jézus Krisztust az életükbe, Õt kövessék. Szerintünk az evangélium átadása csak akkor válik teljessé, amikor felszólítottuk a beszélgetõtársat a döntésre. Az Úr Jézus is ezt tette. Ha valaki határoz az Úr Jézus mellett, akkor következik a tanítványozás. 2 Tim 2:2-ben azt mondja Pál, hogy "És amit tõlem hallottál sok tanú elõtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasok lesznek". Ennek alapján foglalkozunk a megtért egyetemistákkal, általában az teszi ezt, aki révén közelebb került az illetõ Istenhez. Öt tanulmányból álló továbbvezetõ anyag mentén beszélgetünk velük, közben megpróbáljuk egy közösségbe, ifibe is bekapcsolni, majd lelki növekedésük függvényében további kiscsoportos bibliatanulmányokat tartunk nekik. Említetted, hogy önkéntesek is bekapcsolódhatnak a missziózásba. Hányan vállalnak ilyen szolgálatot most Kolozsváron? Jelenleg mintegy tizenöt egyetemista vesz részt a misszióban, de kb. heten teszik ezt rendszeresebben, komolyabban. Tehát még keresünk önkénteseket, akiket érdekel a FÉK tevékenysége, és szeretnének abban részt venni (elérhetõségek, további tudnivalók:

9 Mennyire hatékony ez a módszer? Mûködik? Hát, elõször is nem mindenki hajlandó találkozni velünk azok közül, akik kaptak túlélõcsomagot, vagy eljöttek az elõadásra, de elég sokan vállalkoznak a beszélgetésre. Jó beszélgetéseink vannak, de nem mindenki nyitott a lelki dolgokra. Vannak viszont olyanok, akik érdeklõdnek, velük foglalkozni kezdünk. Többször találkozunk velük, és annak függvényében, hogy mennyire rugalmasak, elvisszük õket közösségekbe, könyveket ajándékozunk nekik. Josh McDowell Több, mint ács címû könyvét szoktuk nekik adni, valamint más könyveket, vagy evangelizáló jellegû tanulmányokat veszünk át velük.. Hálás vagyok Istennek, hogy már másfél év után látok eredményeket is, megváltozott életeket. Kialakulnak ezekbõl a beszélgetésekbõl mélyebb barátságok is? Igen, persze. Változó, hogy kivel milyen kapcsolat létesül. Van, akit el tudok hívni a saját közösségembe, meghívom a tevékenységeimre. Sokféle ember, sokféle diák van. A lényeg, hogy mégiscsak kialakul egy kapcsolat, lehetõség nyílik többször bizonyságot tenni neki. Ha pedig valaki megtér, akkor az nemcsak tanítványod, de sokszor jó barátod is lesz. Mit jelent neked személyesen ez a szolgálat? Kiváltság, hogy részt vehetek a miszszióban. Nagyon sokat növekedhettem általa lelki téren, megtapasztaltam Istent krízishelyzetekben, holtpontokon, akkor, amikor soha nem remélt kiutakat mutatott meg. Megtanultam, hogy Õ élõ Isten, bízhatok benne. Ugyanakkor ez az elhívás azt is jelentette, hogy lemondtam úgymond a karrierrõl. Nagy szabadság ez, amit lehet, hogy más életmód által nem ismerhettem volna meg. Az a szabadság, hogy Isten kezében vagyok és Õ csodálatos módon gondomat viseli, óriási nyereség. Kérdezett Varga Réka KoBaK Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál december 5. Az elsõ Várom az Urat keresztyén zenefesztiválra az erdélyi IKE szervezésében 2001 decemberében került sor, amelyen három keresztyén együttes lépett fel. Az idén kilenc csapat vett részt a fesztiválon, ezek egyike voltunk mi, a furcsa nevû Kobak. Tavaly is meghívtak a rendezvényre, és már akkor probléma volt a név, hiszen dicsõítõ csoportként eddig soha nem volt szükségünk rá. (Úgy tûnik, a kolozsvári ifivel kapcsolatban a névadás, a megnevezés okozza a legtöbb nehézséget, bezzeg ha Ádám atyánk itt lenne, mennyivel egyszerûbb dolgunk volna :). No, de a plakátra írni kell ám valamit, így lettünk Kobak. Pontosabban KoBaK, mert Kolozsvári Baptista Közösség. Óriási kiváltság volt nagyon sok nem hívõ fiatal, számos barátunk, évfolyamtársunk, diákunk elõtt énekekkel bizonyságot tenni a hitünkrõl. A szervezõk, a református IKE és a KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség) részérõl rendkívül meleg fogadtatásban volt részünk, és én személy szerint a rendezvény sajtótájékoztatóján döbbentem rá arra, ami közös volt bennünk. Arra, hogy bár az együttesek nagyon sok helyrõl, háttérbõl érkeztek, mindegyikük megfogalmazta, hogy a keresztyén zene mekkora lehetõség hitük képviselésére a világban, és hogy ez a fesztivál milyen különleges ebbõl a szempontból. Öt zenésszel, három énekessel és egy mintegy harminctagú kórussal vettünk részt a rendezvényen. Rengeteg álmatlan éjszakán, "koncepció-megvitatáson", kottaíráson, próbán túl, óriási lámpalázzal léptünk színpadra. Igazából nem láttuk, csak hallottuk a közönséget. Énekeltek. Az elején még bizonytalanul, aztán egyre határozottabban. Az ötven perc pillanatoknak tûnt. "Nem engedsz el " énekeltük utoljára, és lejöttünk. Számomra ez volt a fesztivál üzenete: "Méltó vagy rá, hogy érted éljek, / És életemmel rólad beszéljek". Ha hívnak, jövõre is megyünk. Ha nem, akkor is. Dicsõíteni. Gál Noémi kép: Berszán Virág 9. oldal * február 2010

10 IMA-élj Már nem is tudom hol, és azt sem, hogy mikor, de hogy régen volt az biztos- láttam egy igen megkapó képet: két láb volt rajta mindössze, térdénél szakadt farmer. Új divatirányzatnak gondolhatta volna az ember (ma már ezen sem lepõdöm meg), ha nem lett volna ott a képen: PRAY HARD! Azóta bárki arra kér, hogy imádkozzam keményen érte, ez a kép bukkan elõ. Ennél jobb már csak az a kép volt, amivel Laci bevezette a rogériuszi imaéjszaka jelmondatát: Szüntelen imádkozzatok! A kép önmagáért beszél (mellékelem) Megvallom, mindig hadilábon álltam azzal, hogy elegendõt imádkozom-e, megfelelõ módon teszem-e, mindaddig, amíg meg nem értettem, hogy az Istennel töltött idõ több, mint a térdeimen elmondott néhány mondat. Számomra az Istennel való kapcsolat olyan, mint a lélegzetvétel, legalább is erre törekszem. Létfontosságú és természetes. Nem csak akkor lélegzem, amikor tudatosan figyelek rá, és eldöntöm, hogy márpedig most levegõt veszek, hanem akkor is, amikor épp dolgozom, tanulok, beszélgetek, alszom Ha nem tenném ezt szüntelen, megszûnnék ELKOPTATOTT FARMEREK létezni. Azért nagyon jót tesznek a közös "lélegzetvételek", felfrissítenek, bátorítanak, erõsítenek. Ilyen volt a már fentebb említett imaéjszaka. Kezdéskor kevesebben voltunk, mint amire számítottam, de a végére többen lettünk, mint amire vártam. Az imabuzdítások olyanok voltak, mint az aranyalma ezüst tálcán (Péld.25:11), amelyekre válaszként jöttek az õszinte imák: bûnbánat, hála, dicsõítés, közbenjárás. Jó volt az énekeken keresztül is ráhangolódni Istenre. Két dolog marad emlékezetes számomra. Az egyik az imaséta. Már azóta szerettem volna részt venni hasonlóban, amióta egy Sószórón felmerült az imaséta lehetõsége, és végül népszerûtlensége miatt elmaradt. Éjfél elõtt a gyülekezetbõl a rogériuszi városnegyed egyik parkjába sétáltunk el. Mi ketten mentünk, és menet közben imádkoztunk azokért az emberekért, akik azokban a kép: Józsa Zsolt tömbházakban laktak, amelyek mellett elhaladtunk. A parkba érkezve kisebb csoportokat alkotva imádkoztunk azért a városrészért. Eszembe jutottak az ott élõ rokonaim, akikért már régóta imádkozom. Voltak, akik a szemben diszkózó fiatalokért imádkoztak, míg mások az imaház sarkánál álldogáló utcalányokért könyörögtek. Ha egy éjszaka sem hunynánk le a szemünket, akkor is lenne kikért imádkozni. Legalább ilyen hatást gyakorolt rám Simon testvér szolgálata a közbenjáró imádságról. Nem volt abban olyan, amit ne tudtam volna, csak olyan, amit elfelejtettem tenni. Hála az Úrnak az emlékeztetõért! Körül vagyok véve olyan emberekkel, akiknek az én imakarjaim kellenek, ha kell évekig, évtizedekig De hadd mondjam el: NEM ADOM FEL!!! És te? Kiss Adina 10. oldal * február 2010

11 ZENE-skandi Rébusz (folytatás az elsõ oldalról) ugrik, de ha lassan melegíted a vizet alatta, addig ücsörög benne, amíg megpattan a szíve a hõségtõl. Napjaink embere kezd jóllakni az anyagiasság kizsákmányoló eredményeivel (fõleg, hogy egyre nyilvánvalóbb, hogy csak egy kicsi réteg jár nagyon jól, a többi gürizhet napestig), és egyre inkább érdeklõdik a megfoghatatlan lelki dolgok iránt. És ad nekik a Sátán mindenbõl vegyesen, csak nehogy megtalálják az igazságot. Régen arról szólt a harc, hogy találjuk meg, mi az egyedüli igazság: Isten. Ma a sok kínálkozó lehetõség között nehéz megmutatni, hogy van-e egyáltalán IGAZSÁG... De ne panaszkodjunk, a mi feladatunk az, hogy megéljük mindennap az igazi hívõ életet, hogy bizonyságot tegyünk a kiábrándult embereknek az igazi és élõ Istenrõl, hogy mások is megismerjék Õt és Jézus Krisztust, akit elküldött, hogy így örök életet nyerjenek. A REJTVÉNYEK MEGFEJTÉSÉNEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE MÁRCIUS 15. A DECEMBERI REJTVÉNY MEGFEJTÉSEI: - énekes: Darlene Zschech - születési hely: Brisbane - világhírû slágere: Shout to the Lord - könyve: Extravagant Worship - dalai: I Believe in You, Walk On, Saviour.. ÉS AZ ALKALMI REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: "Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánthavat hoznak. (Ady Endre - Kis, karácsonyi ének)...és MEGFEJTÕI: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Debre Dávid (Szilágyperecsen), Máté Beáta (Ipp), Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Tímea (Beszterce) Sorsolást legközelebb február végén tartunk (megvárva a januári rejtvény megfejtõit is). JÓ FEJTEGETÉST! 11. oldal * február 2010

12 KITEKINTÕ Bizonyságtétel tûzveszélyben A Dániel könyvének harmadik fejezetében található történet a Kr.e. 6-ik század Babilóniájába visz bennünket. Nabukodonozor király állíttat magának egy templomtorony magasságú aranyszobrot. Megparancsolja, hogy mindenki imádja alkotását. Három zsidó férfi megtagadja parancsát: Sidrák, Misák és Abednégó. Õk az élõ Istent tisztelik. Errõl tudomást szerez a király, felháborodik és a tüzes kemencével fenyegetõzik, de õk hajthatatlanok. Bátran tesznek bizonyságot Istenükrõl, akit ismernek és szolgálnak. Annyira szeretik és tisztelik, hogy életüket is készek odaadni érte. A három zsidó férfi tûzveszélyben megvallott hite, mindannyiunk számára példaértékû. Van-e nekünk ilyen bátor bizonyságtételünk a világ elõtt? Nemzedékünket fenyegetõ legnagyobb veszély a megalkuvás bûne. Sunyi módon megpróbáljuk kihúzni magunkat a felelõsség alól, kifogásokat keresünk és védjük magunkat Isten elõtt. Tudnunk kell azonban azt, hogy nincs mentségünk: mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja (Lk. 9,26). Kívánok erõt és bátorságot a bizonyságtételhez, és várom szeretettel a tûzveszélyben átélt élményeiteket az elnok@emabisz.ro címre. romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu Târgu Mures napsugarkel@gmail.com Internet: EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB Szilveszterezés a Hargitán Karácsony elõtt nagyon örültem, hogy elkezdett havazni és érdeklõdtem Borzási Gyula testvértõl, hogy fehérbe öltözött-e a tábor? - a válasz igen volt. Az álmodozásnak adtam át magam, elképzelve a havon csúszás minden mûfaját, azt, ahogyan este mindenki fáradtan bevonul a táborba takaró és párna után keresgélve. Ez szuper szilveszterezés lesz! - gondoltam magamban... Egy néhány nap leforgása alatt a nagy havazásból tavasziasra változott az idõjárás, villámlásokkal és dörgésekkel kísérve a kántálókat (legalábbis Aradon). Mindezek után már nehéz volt elképzelni, hogy a Hargitán még hógolyózni, szánkózni és síelni is fogunk. Ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. December 30-án, délután volt az érkezés és hála Istennek, hogy mindenki biztonságosan megérkezett. 120-an ültünk asztalhoz és fogyasztottuk vidáman a finom ételeket, mit sem sejtve, hogy mennyi finomság várt reánk még a következõ napokban. Az esti alkalom jól kezdõdött és látni lehetett, hogy sokakban megfogalmazódott az Istenhez közeledési vágy: legalább egy lépéssel közelebb Istenhez! Ifj. Budai Lajos lelkipásztor nyitotta meg az elõadások sorozatát, figyelmeztetve minket, hogy minden évvel közelebb kerülünk a célhoz (e földrõl való elköltözéshez), de a hívõk számára a cél nem mindennek a végét, hanem igazán mindennek a kezdetét jelenti. Óév estéjén id. Veress Ernõ testvér nagyon világosan és megragadóan megfogalmazta számunkra a 2010-es év titkát: "Mindent Istennel és semmit Nélküle". Bárcsak így tennénk ezt mindnyájan! Január 1-én, egy gyakorlati kérdésre kaptunk tanítást, Közelebb hozzád cím alatt, ami a párválasztás kérdését tisztázta le elõttünk. Szabó László, EMABISZ elnök, kihangsúlyozta, hogy a párválasztás egy életre szóló döntés, amit nem felszínesen, hanem Isten vezetésére hagyatkozva kell meghoznunk. Novák Zsolt is meglátogatott minket és a pályaválasztásról tartott elõadást. Elmondta azt, hogyan vezette õt az Úr, hogyan mondott le gazdagságáról és hogyan érzi mindenkinél gazdagabbnak magát: megtalálta az Urat és Benne a legnagyobb gazdagságot, amit valaha is elképzelhetett magának. A három nap leforgása alatt alvásból kevés jutott, viszont annyival több jutott a sokféle finomságokból, amelyekkel a szakácsnõk kényeztettek minket. Gond csak a tálakkal volt, amelyeknek sehogy sem találtunk elegendõ helyet az asztalon. Miután ennyire jókat ettünk, bõven volt erõnk szánkózni, hógolyózni, játszani, vetélkedõkön részt venni és jókat beszélgetni. Mindezek után azt tudom mondani, hogy jöjjön már a nyár és azt követõen a tél, hogy újból együtt táborozhassunk! Hála Istennek a Hargita Táborért, az igazgatásért, a szakácsnõkért, a sokféle lelki áldásokért (különösen az építõ elõadásokért), utazásainkban való oltalmáért, jókedvért, a fiatalokért - az életért! Ne felejtsd el: "Mindent Istennel és semmit Nélküle" - a 2010-es évben is! Deák Zsolt, EMABISZ titkár