ÁLLATOK ÉRZÉKSZERVEI Cél: Szempontok: I. Az érzékelés áttekintése (10 perc) A. Az érzékelés meghatározása B. A kutatás története

Átírás

1 ÁLLATOK ÉRZÉKSZERVEI Cél: A saját érzékszerveikkel kipróbált kísérletek és az állatok érzékszerveivel való összehasonlítás révén a gyerekek jobban megértik, hogy hogyan működnek az állatok érzékszervei, miért fontosak, és mennyiben különböznek az emberekétől. Szempontok: 1. Bizonyos állatoknál egyes érzékszervek fontosabbak a túlélés szempontjából a többinél. Ezek az adott állatoknál igen fejlettek lehetnek. 2. Az adott környezethez való alkalmazkodás egyik módja, ha az állat speciális érzékszervet fejleszt. 3. Az állatok egy része olyan érzékszerveket is használ, amik az emberek számára ismeretlenek, de számukra különösen hatékonyak. A tudomány ezeket az érzékszerveket még alig ismeri. Minden élőlénynek fizikailag és viselkedésében is alkalmazkodnia kell a környezetéhez ahhoz, hogy élni tudjon. Az állatok érzékszerveik segítségével tájékozódnak a világban. Mivel a különböző fajoknak eltérő az érzékenységük, a világról alkotott képük is különböző. Úgy képzelhetjük el, hogy milyen lehet a világ az egyes állatok számára, ha összehasonlítjuk az érzékszerveinket az övékkel. I. Az érzékelés áttekintése (10 perc) A. Az érzékelés meghatározása Az érzékelés az a mód, ahogyan felfogjuk a külvilágból érkező ingereket. Minden tudásunkat az érzékelésen keresztül szerezzük. Használjunk egy tárgyat, mondjuk egy almát példaként. Vigyük körbe, és kérdezzük meg, honnan tudjátok, hogy ez egy alma! Mely érzékszerveiteket használjátok ahhoz, hogy felismerjétek? Készítsünk a táblára egy listát! Miközben a gyerekek válaszolnak (látás, hang, íz, illat, tapintás), ténylegesen próbálják is ki az almával! Minden élőlénynek vannak érzékszervei vagy receptorai a testén, amelyek felfognak bizonyos ingereket, amiket aztán az agyba továbbítanak, hogy az agy megadja az ingerre a választ. A közismert érzékelések a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. A foglalkozás keretében más érzékeléseket is megismerünk majd. Az érzékelés az idegrendszeren keresztül működik, ami a testünkben működő elektromos útvonal. Az idegi impulzusok kb. 460 km/h-s sebességgel haladnak. Ha megütjük a lábunk ujját, az agyunk 4 milliomod másodperc alatt tud róla. Sajnos a lábujjunk viszont nem tud ilyen gyorsan visszaütni, mivel az izmok lassabbak, mint az idegek. Ha akkorák lennénk, mint a Föld, 2 napba telne, míg az idegek jelzése a lábtól az agyba jutna, és 3 hónapba, amíg a láb válaszként megmozdulna. B. A kutatás története Az állatok érzékelésének tanulmányozása nagyon új tudomány. Évezredeken keresztül, ha az emberek egyáltalán elgondolkodtak ezen, akkor is inkább azt feltételezték, hogy az állatok érzékelése megegyezik az emberével, talán egy "hatodik érzékkel" megtoldva, ami számunkra érthetetlen. Ma már inkább az a kérdés, hogy mennyi érzék van. A fordulópontot a 40-es évek jelentették, amikor a II. világháborúra való készülődés kommunikációs és szállítási kutatásai közben felfedezték a denevérek visszhang alapján történő helymeghatározását, a méhek Nap iránya szerinti tájékozódását és a madarak napállás alapján történő navigációját vándorlásuk közben. A tudósok ma különböző módszereket alkalmaznak az állatok 1

2 érzékelésének tanulmányozására. Ilyenek pl. a feltételes reflex kiváltása (pl. Pavlov kutyája), az idegbeültetés (ingerek elektromos válaszának mérésére) vagy az elektronmikroszkópos szövetvizsgálat. IV. Az öt fő érzékelés (2-3 óra attól függően, mely gyakorlatokat választjuk) Állatok érzékelését bemutató kártyák A kártyákat használhatjuk találós kérdésekként egy-egy érzékszerv bevezetéseként. Úgy olvassuk fel, hogy az állat legjellemzőbb érzékszervét olvassuk utoljára - ami egyben az az érzékszerv, amiről szó lesz utána. A gyerekek ne kiabálják be egyből, hogy mire gondolnak, hanem aki úgy gondolja, hogy tudja a választ, az tegye fel a kezét, vagy tegye a mutatóujját az orrára. Így végig tudjuk olvasni, és azok is kitalálhatják, akik az elején még nem tudták. A végén próbáljuk meg azt a gyereket felszólítani, aki először jelentkezett. Úgy is használhatjuk a kártyákat (főleg nagyobbaknál), hogy kiosztjuk a gyerekeknek, és ők olvassák fel a többieknek (ismét találós kérdés formájában) azoknál az érzékszerveknél, amik legjellemzőbbek az adott állatnál. A. Látás A képek, amiket látunk, fejjel lefelé továbbítódnak az agyunkba, ahol megfordulnak. Ezt olyan szemüvegekkel bizonyították, amik megfordították a képeket. A kísérleti alanyok folyamatosan hordták a szemüveget, míg három hét elteltével hirtelen mindent normálisan láttak. A szemüveg hordásának abbahagyása után ismét napokig mindent fordítva láttak. Gyakorlat Vakfolt kísérlet A látóideg a szemet a retinán levő lyukon keresztül hagyja el, ahol nincsenek receptorok, ezért ezt a lyukat vakfoltnak nevezzük. Ezt kipróbálhatjuk a csoporttal az 'X'-szel és 'O'-val megjelölt kártyák segítségével. Csukják be a jobb szemüket, és tartsák úgy a kártyát, hogy az 'O' a jobb oldalon legyen és nézzék 'X'-et. Mozgassák a kártyát le és fel addig, amíg 'O' eltűnik (kb cm távolságra lesz a szemtől). Mutassuk meg a szem felépítése táblát! 1. kártya Színlátás Sok rovar és madár látja a színeket, a legtöbb emlős viszont nem. Az bizonyos, hogy az ember, a majmok és a mókusok látnak színeket. A színlátást a szem retináján lévő sejtek határozzák meg. Kétféle sejt van: a csap és a pálcika. A csapok érzékelik a színt, de ehhez elég erős fényt igényelnek. (Egy sötét szobában különböző színű papírdarabkákat nehéz megkülönböztetni.) A legtöbb éjjeli állat szemében csak pálcikák vannak, amik a legkisebb fénymennyiséget is érzékelik (1000-szer jobban, mint a csapok), de nem különböztetik meg a színeket. Mi "szellemképet" látunk, mert a szem szélén lévő pálcikák érzékelik a mozgást, de mikor odafordulunk, hogy lássuk, mi az, a csapok működéséhez nem elegendő a fény. A rodopszin a pálcikákban található fényérzékeny vegyület, ami erős fény hatására lebomlik, és a sötétben minden alkalommal újraképződik. A mi szemünkben a pálcikák százszor érzékenyebbé válnak, ha 5 percet sötétben tartózkodunk, a pupillák pedig tízszeresre tágulnak. Így öt perc elteltével ezerszer jobban látunk. Az A-vitamin a rodopszin előanyaga, ezért az A-vitamin (ami a májban és egyes sárga színű zöldségekben található) hiánya farkasvakságot okozhat. Az éjszakai állatok (pl. őzek, mosómedvék, nyulak, hódok) szeme a fény jobb összegyűjtése miatt világít a sötétben. A pupillájuk vagy nagyobb, mint másoké, vagy, ha éjjel és nappal is aktívak, mint a macskák vagy a kígyók, akkor függőleges pupillájuk van. Gyakorlatok Ragadozó és zsákmány szemének elhelyezkedése 2

3 Osszuk ki a gyerekeknek a 2. kártyát. A zsákmányállatok szeme a fejük két oldalán helyezkedik el, hogy nagyobb területet lássanak be. Kicsi az a terület hátul, amit nem látnak. Emiatt gyenge a mélység érzékelésük, de az is igaz, hogy a nyulak, őzek, magevő madarak, valamint a rágcsálók nem szokták üldözni az ennivalójukat. A ragadozók szeme viszont előre néz, így jobb a binokuláris látásuk. Jól érzékelik a mélységet, ami segíti őket a zsákmány üldözésében. (Próbáljuk meg becsukni az egyik szemünket és megfogni egy függőlegesen tartott ceruzát úgy, hogy oldalról közelítünk felé.) A fecskéknek, akik ragadozók és zsákmányállatok is egyben (a rovarokat röptükben kapják el) a szemük a fejük két oldalán helyezkedik el, de mindkét szemükben van két-két olyan rész, ahol a receptorok koncentráltan helyezkednek el az egyik rész előre, a másik oldalra összpontosít. 2. kártya A hiúz és a nyulak 1. A hiúz ragadozó állat - éles a szeme, jól megfigyel mindent, különösen azt, hogy van-e fogára való zsákmány a környéken. A nyúl viszont növényevő és a hiúz számára kitűnő zsákmányt jelent. Folyamatosan figyel, hogy nincs-e veszélyben, miközben megpróbál a lehető legjobban elbújni minden lehetséges támadás elől. A következő játékot 5-20 gyerek játszhatja. Kirándulás közben keressünk egy olyan helyet, ahol jól el lehet rejtőzni - sok fa van, esetleg farakás, szikla. Az egyik gyerek legyen a hiúz, a többiek a nyulak. A hiúz hunyja be a szemét, a játékvezető pedig számoljon húszig. A nyulaknak addig el kell rejtőzniük úgy, hogy a hiúz nyitott szemmel ne lássa meg őket. (Látótávolságon kívül ne menjenek!) Ezután a hiúz kinyithatja a szemét, de csak egylépésnyit mozoghat minden irányban. Amelyik nyulat észreveszi, arra rámutat és a játékvezető ellenőrizze, hogy van-e ott valaki. Ha már nem vesz észre mást, ismét hunyja be a szemét. A játékvezető számoljon tízig, közben a nyulak közelebb húzódva rejtőzzenek el. A hiúz megint körülnéz, és előszólítja, akit meglát. Ezt még egyszer meg lehet ismételni! Akit a hiúz még ekkor sem vesz észre, az a győztes, ha mindenkit észrevett, akkor ő nyert. Hiúz és nyulak 2. A nyulakra adjunk homályosított védőszemüveget (legegyszerűbb kicsit homályos műanyag lefűzhető dossziét spárgával a szemük elé tenni), ami miatt gyengébben látnak. Válasszanak búvóhelyet, és ott nyugodtan üljenek, a hiúzok (közülük némelyek viselhetnek fehér vagy terepszínű pólót) óvatosan előrekúsznak, és megpróbálják elkapni a nyulakat. Ha egy hiúz elkap egy nyulat anélkül, hogy az észrevenné, akkor megeszi a nyulat, és továbbél. Ha a nyúl észreveszi a hiúzt, rámutat és azt kiáltja, hogy hiúz!, akkor a nyúl éli túl a találkozást, és a hiúznak tovább kell vadásznia. A terepen jelöljük ki a játéktér határait, és válasszunk ki 6-8 nyulat. A hiúzok fordítsanak hátat, amíg a nyulak elbújnak, majd engedjük szabadon a hiúzokat. Amikor már az összes nyulat elkapták, cseréljenek szerepet, hogy mindenki kipróbálhassa, milyen nyúlnak vagy hiúznak lenni. Aztán beszéljük meg, hogy hiúznak vagy nyúlnak volt-e könnyebb lenni; mennyiben hasonlított ez a valódi életre, és mennyiben tért el tőle, valamint, hogy a látáson kívül milyen érzékszervüket használták a nyulak a hiúzok felismerésére. Színpaletta A természetben való megfigyelések, a látásra való koncentrálásra kitűnő játék. Kb. 5x8 cm-es kartonokra mindkét oldalán tapadós ragasztó szalagokat ragasztunk. Minden gyereknek adunk egyet és lehúzzuk róla a fóliát, így a gyerekek színeket gyűjthetnek rá a természetből. Lehet ez egy színnek (pl. zöld vagy barna) különböző árnyalatai, de lehet minél többféle szín is. Aki akar, kis kompozíciókat készíthet a színek és formák kombinálásával. Amikor mindenki készen van, adjuk körbe a palettákat, hogy mindenki megcsodálhassa a többiekét. Mindenki csak 1-1 levelet vagy szirmot használjon egy növényről, hogy ne tegyük tönkre őket! Érdekes lehet különböző élőhelyeken elkészíteni a palettákat, így összehasonlíthatjuk a jellemző 3

4 színeket. B. Hallás A legtöbb állatnak a hallás a legfontosabb érzéke. Az embernél és sok más emlősnél is a fülkagyló gyűjti össze a hangokat, amik aztán megrezegtetik a dobhártyát. A középfül felerősíti ezeket a hangokat, amik a belső fülben érkeznek a receptorokhoz. Ezek a sejtek a hidrogénatom átmérőjénél kisebb mozgásokat is képesek érzékelni. Egy adott állat számára a hallás jelentőségét, valamint hallásának élességét megítélhetjük a fülkagylójának fejéhez viszonyított mérete alapján. A halaknak, békáknak és a vakondokoknak pl. nincs fülkagylójuk. Sok nagy fülű állat tudja mozgatni a fülét, és rá tud közelíteni egy hangra úgy, hogy pontosan meg tudja állapítani a hangforrás helyét. Az ember ezt nem tudja megtenni. (Próbáljuk ki egy bekötött szemű emberrel, hogy tapsolunk, és állapítsa meg, hogy honnan jön a hang. Vagy próbáljuk meg pontosan megállapítani csak a fülünk segítségével, hogy milyen távolról jön egy adott hang.) A legtöbb ember csak egyetlen izom segítségével tudja mozgatni a fülét, míg a kutyák pl. tizenhéttel. Az ember viszont a szemével érzékel pontosabban. Gyakorlatok: Megnagyított fülek: Osszuk szét a nagy, parabolikus füleket. (Ezek nagy szócsőhöz hasonlóan kialakított, kartonból készíthető pótfülkagylók.) A gyerekek egy része tegye ezeket a füléhez, és valaki egyre távolabbról suttogjon. (Legjobb, ha egyszerű kérdéseket tesz föl, pl., hogy hányadika van ma és azok válaszolnak, akik értették a kérdést.) Figyeljük meg, hogy mekkora távolság az, amikor már csak azok értik a beszédet, akiken a nagy fülek vannak. Aztán cseréljenek a gyerekek. Hangtérkép: Mindenkinek adjunk egy darab papírt és írószerszámot. Válasszunk ki egy nyugodt helyet és ültessük le a gyerekeket öt percre. Képzeljék el, hogy ők a papír közepén ülnek, és ehhez képest rajzolják le a hangokat, amiket hallanak. Az öt perc leteltével beszéljük meg, hogy ki mit hallott, és mely hangok lennének érdekesek a különböző állatok szemszögéből? (Pl. ha ragadozók vagy zsákmányok lennének.) Milyen természetes és milyen mesterséges eredetű hangokat hallottak? Csonthallás Az emberi fül csontok segítségével közvetíti a rezgéseket. Ezt kipróbálhatjuk úgy, hogy nemcsak befelé, hanem kifelé is vezetjük a hangokat. A gyakorlathoz szükséges egy kb. 2 m-es gumicső és egy hangvilla. Két gyerek fülét összekötjük a gumicsővel és az egyiknek a fejére helyezünk egy már rezgő hangvillát. Ha elég szorosan tartják a fülükhöz a csövet, a másik gyerek is hallja a hangvilla rezgését. C. Szaglás Azt, hogy milyen jelentősége van egy állat számára a szaglásnak, megítélhetjük az orrának a fejéhez viszonyított méretéről. Az ember szaglóhámja kb. egy postai bélyeg méretű, és kb. 5 millió receptor sejtet tartalmaz. A kutyáé ötvenszer nagyobb, 220 millió sejtet tartalmaz, és minden egyes sejt jobban működik, mint a miénk. A kutyák szaglása kb. egymilliószor jobb, mint az emberé. Mivel az ember szaglása meglehetősen gyenge, nehéz elképzelnünk, hogy sok állatnak ez a legfontosabb érzékszerve. A szaglás segítségével keresik meg az élelmüket, kerülik el a veszélyeket, kommunikálnak egymással, és keresik meg a párjukat. Az illatok érzékelését befolyásolhatja a szél (elfújja az illatot), a levegő nedvesség tartalma (a földhöz közel tartja az illatokat), a hideg (ilyenkor nem működik rendesen az orrunk) és a meleg (az illatok felfelé szállnak, és hamarabb elillannak). Mik az előnyei és a hátrányai az illatokkal való kommunikációnak? Mely állatok használják 4

5 leginkább a szaglásukat? Mennyire érzékeny a mi orrunk? Mit gondolnak, mennyire érzékeny a különböző állatok orra? Gyakorlatok Illatpárosítás Ebben a játékban a gyerekek illatok alapján tájékozódnak, és keresik meg a párjukat. Az állatok számára ez fontos lehet pl. a család megtalálásában. Csöpögtessünk kis darab rongyra különböző illóolajokat, és tegyük őket egyenként jól zárható, nem átlátszó dobozokba (pl. filmesdoboz). Minden illatból két dobozunk legyen. Adjunk minden gyereknek egyet, és próbálják meg megtalálni azt a társukat, akinél azonos illatanyagot tartalmazó doboz van. Tippelhetnek arra is, hogy milyen illat van náluk. A gyakorlatot úgy könnyű ellenőrizni, ha minden dobozkában van egy szám is, így tudjuk, hogy melyek tartoznak össze. Illatos kötelek Nagyon vidám játék tud lenni. 3 m-es kb. 1,5 cm vastag kenderköteleket (3-5 db-ot) illóolajjal beillatosítunk. Ezeket a köteleket letesszük a talajra, úgy hogy egy-két ponton egymáshoz érjenek. Annyi gyereknek, amennyi kötelünk van, bekötjük a szemét, és odavezetjük egy-egy kötél végéhez. Letérdelnek vagy leguggolnak, és illat alapján kell eljutniuk a kötél másik végéhez. Természetesen érdemes nagyon különböző illatokat választani, de még így is előfordulhat, hogy néhány gyerek útközben áttér egy másik kötélre D. Ízlelés Az ízlelés és szaglás érzékelése nagyon közel áll egymáshoz, mivel ugyanolyan típusú ingerekre (kémiai anyagokra) reagálnak. A különbség csak a receptorokban van. Amíg a szaglás esetében az orrunk érzékeli a levegőben szálló molekulákat egy bizonyos távolságból, addig az ízlelő receptoroknak érinteniük kell a felismerendő anyagot. A legtöbb ételnek íze és szaga is van (ezek kombinációját nevezzük aromának). Az embernek viszonylag jól fejlett ízérzékelése van (9000 ízlelőbimbója van a madarak 40-éhez képest), viszont gyakran összekeverjük az ízlelést a szaglással. A különböző ízek (édes, savanyú, sós és keserű) receptorai (érzékelő sejtjei) a nyelvünk különböző részein helyezkednek el: Az édes a nyelv hegyén, a savanyú az oldalán, a sós az elején, a keserű pedig hátul, a nyelv tövén. Az ételek további megkülönböztetése az orrunk segítségével történik. Gyakorlat Ízlelési próba Javasolt ízanyagok (porok): kakaó, fahéj, fokhagymasó, vaníliás cukor A diákok csukják be a szemüket, fogják be az orrukat, és nyújtsák ki a nyelvüket. Helyezzünk egy kis ízmintát a nyelvükre. Próbálják meg kitalálni, mi lehet az, mielőtt kinyitnák az orrukat, aztán nyissák ki az orrukat, és újra tippeljenek. (És természetesen ne árulják el hangosan a felfedezésüket, mert az oktató nem ér egyszerre körbe.) A kakaónak nincs íze, csak illata, a fahéjnak úgyszintén. A fokhagymasó a só miatt sós, a fokhagyma ízét csak az orr kinyitása után érezhetjük. A vaníliás cukor is a cukor miatt édes, de a vaníliának csak illata van. E. Tapintás Bár az állatok egész testfelülete reagál a nyomásra, a bőr bizonyos részei különösen érzékenyek az érintésre, illetve egyeseknél külön érzékszerv van a finomabb érzékelésre (pl. a macska bajusza). Az embernek az ujjbegyei a legérzékenyebbek az érintésre. Az olyan állatoknak, amelyeknek nincs vagy nem elég érzékeny a szemük és a fülük (pl. férgek), a tapintás az elsődleges érzékelésük. Gyakorlatok 5

6 Vakséta Vezessünk végig egy kötelet fák között, hogy minél több érdekes dolgot (faágak, kövek, levelek stb.) lehessen tapintani útközben. A gyerekek bekötött szemmel menjenek végig úgy, hogy egy nyitott szemű társuk vezeti őket, majd cseréljenek. Mit éreztek? Milyen lenne csak tapintással keresni táplálékot...? Keresd meg a köved! Mindenkinek adjunk egy kisebbfajta követ, amit becsukott szemmel addig kell tapogatniuk, amíg azt nem gondolják, hogy fel tudják ismerni. Pár perc múlva szedjük össze a köveket, majd egyenként adogassuk körbe úgy, hogy már nyitva van a gyerekek szeme. Ha valaki felismeri a sajátját, az tartsa meg. Addig adogassuk körbe, amíg mindenki meg nem találja a kövét. Találkozás egy fával Párokat alkotunk. A párokból az egyik tagnak bekötjük a szemét. A másik kiválaszt egy fát a környéken és óvatosan, de lehetőleg kerülő útvonalon odavezeti hozzá a párját. A bekötött szemű résztvevő leginkább tapintását és szaglását felhasználva igyekszik minél több jellemzőt összegyűjteni a fáról, amik alapján később felismerné. A párja kérdésekkel segítheti a "felfedezést". (Pl. Milyen a tapintása a kéregnek?; Milyen a szaga?; Él-e még a fa?; Át tudod-e fogni?; Idősebb nálad?; Találsz-e rajta növényeket?; Állatok nyomát?; Zuzmókat?; Rovarokat?; Hol vannak rajta az első ágak?; Mit találsz a közvetlen környéken?). Néhány perc elteltével a páros 'látó' tagja visszavezeti a 'felfedezőt' a kiindulási helyre, ahol leveszik a kendőt a szeméről és így meg kell keresnie a 'fáját'. Természetesen ezek után cserélnek. Ha mindenki kész van és a gyerekek akarják, megbeszélhetjük a tapasztalatokat (ne erőltessük). Meglepő módon az esetek kb. 90 %-ában megtalálják a résztvevők a 'fájukat'. Olyan részleteket fedeznek fel, amelyeket felületes szemlélőként nem vettek észre. Felismerik, hogy a fáknak is van 'egyéniségük', hiszen még az egyformának látszó fák között is vannak lényeges eltérések. Egyesek érzelmileg is kötődnek a 'fájukhoz', a világért sem engednék kivágni... A párok tagjai között pedig kölcsönös bizalom alakul ki, hiszen meg kell bízni a másikban, hogy az nem vezeti veszélyes részekre. Tárgy felismerés Egy zsákba teszünk tenyérnél nem nagyobb, viszonylag könnyen felismerhető tárgyakat. A gyerekek egyenként belenyúlnak a zsákba és felírják, milyen tárgyakat ismernek fel, anélkül, hogy látnák őket. V. Egyéb érzékelések Köztudott, hogy bizonyos állatok rendelkeznek más érzékelési módokkal is, mint a felsorolt öt. Kérjük meg a gyerekeket, hogy a kiosztott kártyákról keressenek ilyen érzékelési formákat (vagy keressünk mi, ha nálunk vannak)! Ha van idő, megkérhetünk néhány gyereket, hogy olvassák fel a kártyájukat addig, amíg a többiek ki nem találják, hogy melyik állatról van szó. Írjuk fel, ha valamilyen új érzékszerv szerepel a leírásban! néhány egyéb érzékelés: mágnesesség (madarak vándorlása) elektromos tér (cápa, angolna) hőérzékelés (bizonyos viperák) rádiósugárzás érzékelése (bálnák?) gravitáció (homár) radioaktivitás (bizonyos darazsak) Denevér-lepkék Vidám átmozgató játék. A denevér köztudottan ultrahang alapján vadászik: kibocsátja az ultrahangot, majd a visszaverődés alapján kapja el a zsákmányt (pl. éjjeli lepkéket). Erről már egy ovis 6

7 csoportban is van, aki hallott. Ezt játsszuk el a következő játékban: Egy játékos bekötött szemmel a denevért, 3-4 másik a lepkéket személyesíti meg, a többiek körben állva a játékteret határolják le. Ha a bekötött szemű játékos denevér -t kiált, a lepkéknek hangos lepke -vel kell válaszolniuk. A denevér feladata, hogy csak a hangok alapján tájékozódva megfogja a lepkéket. VI. Lezárás A. Az óra áttekintése Vegyük sorra, hogy mit tanultunk a foglalkozás alatt a saját érzékelésünkről, és hogyan tudjuk azt összehasonlítani az állatokéval. A fő célunk az volt, hogy megértsük, milyen érzékelésük van az állatoknak, mennyire különbözik az a miénktől, és mennyire fontos nekik abban, hogy élni tudjanak egy adott környezetben. Megtanultuk, hogy a különböző érzékszervek fejlődése nagyban segíti az állatok alkalmazkodását egy adott környezethez. (Mondjanak erre példákat a kártyákról.) Azt is megtanultuk, hogy valójában nagyon keveset tudunk arról, hogy az állatok mit érzékelnek a világból. B. 'Útravaló' Mikor legközelebb alkalmunk van egy állatot megfigyelni a szabadban (legyen az madár vagy akár egy féreg), gondoljunk arra, vajon hogyan érzékeli ő a jelenlétünket. Miért törődjünk azzal, hogy az állatok hogyan érzékelik a világot? Lehetséges, hogy ez segítheti az embereket is (gyógyításban, alkalmazkodásban, kapcsolatfenntartásban, technológiákban stb.)? Vane az élőlényeknek olyan értékük, ami fölötte áll annak, amit mi fel tudunk fogni...? Minél többet tudunk róluk, annál inkább elfogadjuk és tiszteljük az élet egyéb formáit. Szükséges eszközök (20 főre) Nyugodtan lehet a csoportot bontani, ha többen vannak vagy kevesebb eszközünk van és a tanárok segítségével két csoportban dolgozni 24 db fóliázott kártya az állatok érzékszerveiről 20 db vakfolt kép (1. kártya) szem felépítése (karton) 20 db ragadozók és zsákmányállatok látótere kép (2. kártya) 10 db kicsit homályos műanyag lefűzhető dossziét spárgával (nyulas játékhoz) 20 db színpaletta - 5x8-as kartonok kétoldalú ragasztószalaggal 8-10 db nagy fül - lyukas végű karton kúpok 1 db gumikötél (halláshoz) 1 db hangvilla 20 db filmes doboz + 10 féle illóolaj (párkeresőhöz) 3-5 db 3 m-es illóolajjal illatosított kötél 3 db doboz fűszerekkel (fahéj, vaníliás cukor, fokhagymás só) 15 m kötél 10 db szembekötő tárgyak tapintásos feladathoz vászonzsák a tárgyakhoz kis, könnyen felismerhető tárgyak a zsákba - legalább 10 féle (pl. makk, toboz, labda, hegyező) Játékoknál volt már, de nem egész pontosan így (azért lehet belőle nézegetni). Postán (nincs gépben) 7