A szilszkin. Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. X. ÉVFOLYAM XII. SZAM.

Átírás

1 X. ÉVFOLYAM XII. SZAM XII. 15. Dr. LENDL ADOLF és Dr. MÁRKUS JENŐ közreműködésével szerkeszti RAITSITS EMIL. Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési ára egy évre 8 K, félévre 4 K. Megjelenik minden hó l-.én és 15-én. Egyes szám a Mi Újság az Állatkertben" című melléklettel együtt 40 fillér. A szilszkin. Irta : Lósy József. csendes óceán északi részén élnek a medvefókák, a szűcsiparban rozmárfókának nevezett, gyapjas alsószőrrel bíró prémállatok, melyek a puha, meleg tapintatú, simuló pelucheszerű szőrmét adják, a mindig divatos, hódító és előkelő sealskint"-t. Haván szomorú fejezete az ember kapzsiságának, a természet háztartásába való durva beavatkozásának, úgy egyike a legszomorúbbaknak az, amely a medvefóka pusztítását mondja el. A medvefóka prémállat, gyapjas aljaszőrrel bír, míg az oroszlánfóka csak serteszőrrel. Északon három, délen nyolc faja él. A chilei parton 1815-ben medvefóka tanyázott még, pedig akkor már egy millió bőrt szállítottak el onnan. Dél Georgiában 1800-ban bőr volt a préda. Egy amerikai vadászbárka, Schooner, darabot hozott. Ausztráliából 1804-ben egy hajó bőrt, a Süd Shetland-szigetekről és 1821-ben a hajók darabot szereztek. Az utóbbi helyen 1821-ben legalább szopós állat pusztult el árván. Ma már kockázatos vállalkozás délen a vadászata, mégis évenkint vagy bőr a zsákmány. Északon hasonló esztelen módon irtották. A csendes óceánban az amerikai részen Kaliforniáig, az ázsiain a Kuritákon, a Kamcsatkán és a Sachalinszigeten volt található. Ma Szent Pál- és Szent Györgyszigetén, a négy Pribylow-szigeten és a Behringszorosban vadásszák ban Ujalaszkában bőrt halmoztak fel és mert ennyit kikészíteni nem tudtak és az árakat csökkenteni nem akarták, ennek legnagyobb részét elégették, vagy a vízbe hányták. Az orosz kormány már a XIX. század elején külön törvénnyel védte az állatot ben a Pribylowszigeteken már szemmel láthatólag kiveszőben volt, 1816-ban csak 3000 fókát ejtettek el. Aztán kímélni kezdték és újból felszaporodott. Az Egyesült Államok kormánya 1869-ben egy szőrmekereskedő társaságnak adta bérbe a vadászat jogát azzal a kikötéssel, hogy Szent György-szigetén évente és Szent Pálszigetén fiaial hímet szabad csak elpusztítani. Húsz év alatt a társaság könnyű szerrel 33 millió dollárt vágott zsebre év nyarán, negyvenöt ember, négy hét alatt több mint medvefókát terelt össze, bunkózott és nyúzott le. A 70-es években e területen Elliott szerint összesen 4, fóka jelent meg évenkint és ebből fiatal hímet zsákmányoltak. A Behring-szoros-

2 ban és Sachalin szigetcsoport vidékén a 60-as és 70-es években sok millió fóka tanyázott. Ma az alaskai kormányzó már a kiveszésüket jelenti ben Szent Pál-szigetén 3 milliónál több lehetett, ma már ritka. A pusztulás oka az, hogy a japán rablóhalászok is irtják. Sokat pusztítottak az angolok és oroszok is, de legtöbbet a Hudson társaság Schoonerei. Midőn Britt-Kolumbia határait szabatosan kijelölték és Alaskát az Egyesült Államok az oroszoktól megvették, a birtokosok ugyancsak nekiestek a zsákmányolásnak. A Hudson-társaság a prémet eleinte Wimpegbe, majd San-Franciskóba szállította. A furreal" a nyers fókabőr darabjáért 2 dollárt fizetett. A mult század végén St. Louis városa volt a prémkereskedelem központja és mert a bőrök drágábban keltek el, a Behring-szoros fókái néhány évtized alatt ugyancsak megfogyatkoztak. Roosevelt elnöksége alatt törvényt hoztak a védelmükre s azóta csak amerikai vadász vadászhat Alaska partjain, az is csak engedéllyel és meghatározott időben. A Behring-szorosban és a Pribylow-szigeteken csak annyit szabad ma leölni, amennyit az ivadék kipótol. Mégis az állat egyre ritkul. Ennek legfőbb oka az, hogy a terelés mellett a szabad hajók is vadásszák. A terelés" a medvefóka vadászata. A törvény a kajtár, azaz legényfókák közül a fiataloknak, 1 6 éveseknek a pusztítását engedi meg. Ezek a csordától elkülönülten, több mértföld távolságban verődnek össze csapatokba. Ötvenével, százával hajtják Állatok a háborúban. ( A TERMÉSZET" eredeti tárcája.) Irta : Zöldi Márton. Tehát bekövetkezett, mit századok óta oly vésztjóslóan hirdettek : a mindenki háborúja mindenki ellen. (Bellum omnes contra omnium.) Jegyezzük meg, hogy ezt a meghatározást még a XVI. században egy angol filozófus, Hobbes kreálta, ki éppen az örök háborút mondotta természetes állapotnak az emberek és állatok világában. Hát csakugyan igaz lenne? Hát csakugyan vérünk lobogásában benne volna a vágy: ölni? Hát az átávizmus annyi század kultúráján át szervezetünkben rejtegeti a barlanglakó ember vad tüzét, gyilkos indulatát. Milyen jó, hogy ebben a rettenetes világfelfordulásban, mikor az emberi míveltséget épp azok csúfolják meg, kik egykor vérüket ontották érte és féltő gonddal ápolták: még mindig vannak kisebb kulturterületek, szigetek, oázisok, hol a szemlélődés kibontogathatja logikai láncait! Ilyen szigetnek vagy oázisnak tekintem lapunkat A Természef"-et, melyet komoly hivatása útjáról a földet rendítő és eget reszkettető csatazaj sem zökkent ki. Arról akarunk néhány szót ejteni, hogy az emberek háborújában milyen szerep jut az állatoknak? A kérdésre könnyű felelni : Hadászati szempontból döntően fontos szerepe csakis a az emberek lassan a vágótér felé, a nehezebben mozgó öregeket kicsapva és elhagyva belőlük. Meleg időben nem igen terelik, mert az elfulladt állat könnyen veszti a szőrét. Egy-két ember ötven darabot is elhajt. A vágótéren sorban lebunkózzák és megnyúzzák őket. A szabad hajók csak nyilt vizén vadásznak, május és júniusban. A bárka, a Schooner kis csónakok raját bocsátja a vízre. Minden csónakban két evezős és egy vadász ül, két sörétes és egy golyós fegyverrel. A lelőtt fókát, nehogy elmerüljön, rögtön a csónakba emelik. Napról-napra vadásznak. Ma körülbelül ötven Schooner vadászik a Behring-szorosban. A legjelentősebb az északi medvefóka (Nordische Seebár, Pelzrobbe, Bárenrobbe, Pelzseehund, Biberseehund, Otaria ursina Peron, Callorhinus ursinus Gray., Arctocephalus ursinus L.), a gyapjúszőrös prémállat. A hím 6 éves korában 2 2'5 m. hosszú, kg. nehéz. A nőstény 5 éves korában 1'2 m. hosszú, kg. nehéz. A hím fekete, szürke, vagy vörhenyes futószínnel. A válla szürke, az orra, ajka barna. A melle barnás narancsszínű, a hasa vörhenyes barna. A nőstény világosabb szürke, alul rozsdás, vagy barna. Fiatal korában mind fekete. Öregségében megszürkül. Északon sötétebb, mint délen. Piciny, látható fülök van. A 70-es években az újszülött állat bőre volt a legbecsesebb, selyemhód," (Seidenbiber) volt a neve. A merev szőröket, az irha alsó részének éles késsel való levakarásával, tőben levágták, mert a hagymáik mélyebben fekszenek. Ma is így veszik ki a merev lónak van a háborúban. Mi avatja a katonát huszárrá vagyis mint most az oroszok üdvös félelemmel rebegik : vörös ördöggé? A ló Az embernek ez a hűséges munkatársa békében és háborúban, Kétségtelen, hogy a huszárlónak világtörténelmi jelentősége és híre van. Csodás dolgokat jegyeztek fel arról, mennyire érez együtt a rajta ülő lovassal. A rohamokban, azokban a félelmes huszár attakokban, melyeknek semmiféle teremtett lélek ellentállni nem tudott, a huszárló csodás fegyelmet és együttérzést tanúsított. Hiszen közmondássá avatták, hogy a harci mén a csatakürt szavára mily szilajon reagál. Az emberek és főleg maguk a lovasok ebben többet vélnek látni, mint a dreszura eredményét. Arról is sokat beszélnek a katonák, hogy a rohamra könnyebb. vezényelni a lovat, mint a hátrálásra. Erről egyik poétánk epigrammot is írt, mely így hangzik : Rágalom az, hogy Mák kardot sem ránta a harcban. Futva az ellen elől, karddal ülötte lovát. Tehát az elmés disztichon szerint a lovat karddal kell nógatni a hátrálásra. De nem igaztalanság-e csak azokról a lovakról beszélni, amelyek kombatténs katonákat hordanak hátukon? Nem ugyanolyan elismeréssel és hálával kell-e lennünk az élelmiszert és muníciót vonó lovak iránt, mintha akár Nagy Sándor Bucefalus nevű paripájáról esnék szó. De ebből látjuk, hogy a komoly és a hivatásénál fogva objektivitásra törekvő történelem sem étallotta a híres macedóniai királlyal együtt lovának nevét is megörökíteni.

3 szőrt a gyapjúszőrből. A selyem pelyhes selyemhódból régen a muckmuck" nevű sapkákat készítették. A lenyúzott bőröket besózzák és főleg Angliába szállítják. Ott bevermelik, a merev szőröktől több hónapi degesztés után, ványoló késsel megfosztják, a bőrt aztán gesztenyebarnára festik és sealskin" név alatt árúba bocsátják. A bőr minőségében is van különbség. A 70-es években az Ausztrália partvidékéről, Lobos, Falkland szigetéről kerülteket többre becsülték mint a Cap-ról származottakat. Lomer szerint az amerikai, északi oldalról szerzett db nyers bőr 7 9'6 millió korona értéket, a déli, ugyanannyi db 4'8 milliót képvisel. Az oroszok sipkának, az angolok, franciák női kabátok, ujjasok, derekak, mantillák, jackettek és galléroknak keresik több, mint száz év óta. A kidolgozott prém darabja korona. A közelmúltban, 1908-ban, a londoni szőrme-auctión a Hudson bay és a Lempsen vállalat együtt csak 2730 prémet mutatott be, így az értéke nőttön-nő. Két gallérra való korona, egy garnitúra korona, egy jackette-ra való korona, nem is a javából. Természetesen sok az utánzata. Közönségesen már az ára elárulja a hamisítványt. Az utánzott sealskinnak 4 10 korona az ára. A rasé nyúlprémből készül, 2 4 korona az értéke. Tiszta fehér zsebkendőt háromszor végighúzunk rajta, ereszti a színét. Nyírott szőrme, azért a felszíne lépcsős, nem egyenletes. A pézsmapatkányból hamisított bisam-seals (seal-bisam) prémet Európában három helyen gyártják. Collarbrillanttal Az ismert allegorikus képletek szerint a mostani csatatereken egyébként négy állat viaskodik életre-halálra : a francia kakas, a német sas, az orosz medve, és a britt oroszlán. Az utóbbiról konstatálhatjuk, hogy egyáltalában nem veszi ki a küzdelemből az oroszlánrészt. (Lehet, hogy a zsákmányolásnál kívánja majd jegyzőkönyvbe foglaltatni, hogy quoniam nominor leo"...) Sienkievitz írván a régi lengyel és kozák harcokról, felemlíti valahol, hogy a csaták után farkasok jelentek meg nagy csordákban és felfalták a holtakat és sebesülteket egyaránt. Ezek a középkori farkasok egy francia újságíró nekirugaszkodott fantáziója révén újra megjelentek az augusztovi csatatéren és elődeiknél nem kisebb mohósággal falták fel az összes halottakat és sebesülteket. Ez a hír bejárta az egész világsajtót. A természettudósok természetesen mosolyogtak rajta, de a laikusok is támaskodva csóválták a fejüket. Hogyan hangzott a kételkedés szava a farkas olyan bátor, elszánt állat lett egyszerre, hogy ágyú bömbölése, srapnelek pattogása és millió puska ropogása között nem fél zsákmány után járni? Kell-e magyaráznunk, hogy az egész üres rémlátás. Ha Augusztov körül voltak farkasok, (az minthogy lehettek) azok gyorsabban elinaltak onnan, mint azok a szegény kozákok, kiknek a huszár hatvágást verték a hátukra. Ilyen hírek csak a francia hírgyárakból kerülnek ki. Jól írta róluk valaki: ha egy francia tudóst megbíznak, hogy írjon festik hat hétig. Az értéke 3 6 korona s kivált gallérnak és bélésnek használják. Az igazi sealskin feketébe játszó barnaszínű, a gyapjúszőr alsó rétege selymes fényű és aranyszínű" amint mondják. Tapad, simul. Meleg, puhatestű, karcsú, szép, szőke asszonyoknak hódító prémje, mely lágyságával, simaságával, tapintatának érzéki varázsával, a szerető, hű asszony természetének a legjobban megfelel. Hamis sealskint csak hamis asszony érdemel. A gyöngytyúk. (Numida meleagris, Linn.) Irta : Cerva Frigyes. A gyöngytyúkok közül a mai korban 5 nemet és 22 fajt ismerünk. A legelterjedtebb a közönséges gyöngytyúk (N. meleagris L.) Ezt ismerjük általánosan, a családnak ez a valóságos tipusa és körülbelül 2000 esztendeje a baromfiudvaron él. A görög és római lakomák emlékei mutatják, hogy azok asztalán Meleagris" és Avis numidica" néven szerepelt. Miletosi Clytus, Aristoteles tanítványa megemlíti, hogy a miletosiak gyarmatán, a kis Leros-szigeten, amelyet az Aegei tenger övez, az Artemis templomának kertjében afrikai gyöngytyúkokat tartottak, amelyeket szabatosan le is ír. Hogyan kerültek oda, azt nem tudjuk. Lenz H. 0. Plinius művéből a következőket idézi: Meleager 1 sírján a gyöngytyúkok viaskodnak. Mikor a kalydoni királynak, Oeneusnak a fia, a kalydoni vadkanvadászat hőse, Meleager meghalt, nővérei nem 1 Dr. H. 0. Lenz : Zoologie der altén Griechen und Römer. P könyvet az elefántról, akkor azonnal felül az omnibuszra, kimegy a Jardin des Plantes-ba és egy egész órát tölt az elefánt háza előtt. A többit megcsinálja stilisztikai remekléssel. És nekem mégis úgy tetszik, hogy annak a francia zsurnalisztának, ki az augusztovi farkasokat vonultatta fel, van valamelyes igaza a dolog lényegét tekintve. Ismét ahoz a régi angol természetjogészhoz mister Hobbeshoz, térek vissza, akinek szavával ezeket a sorokat bevezettem. Nos, ugyanennek a mister Hobbes-nak volt bátorsága kimondani, hogy homo hominis lupas. (Az ember az ember farkasa.) Vagyis a farkas oly jelentéktelen percentarányban eszi az embert, hogy az szóra sem érdemes. De az ember az veszedelmes emberevő. Az ember egy háborúban több embert pusztít el, mint a farkascsordák hosszú évszázadok alatt. Nos, mister Hobbes, ebben igaza van önnek! Feltétlen igaza. Micsodafarkas étvággyal indultak az ön honfitársai például ebbe a mostani háborúba. De sőt kérdésessé kell tennünk, hogy kiütött volna-e egyáltalán a háború, ha éppen az angolok nem nézték volna a farkasok mohó, mindent megsemmisíteni vágyó irigységével a német kereskedelem és ipar egészséges lendületét? íme ezek az állatok a háborúban... Mert az mindegy, hogy az emlősök melyik fajtájához tartoznak... És hiába keresünk a ragadozók egész világában egyetlen egy tipust is, mely elvetemedettségben, kegyetlenségben csak megközetítené a háborúnak az a bestiális típusát, mely komitácsi és íranc-tireur név alatt szerepelt.

4 Gyöngytyúk. bírtak megvigasztalódni. A monda szerint az istenek részvétből aztán madarakká változtatták őket." Mi így írja Lenz az afrikai eredetű madarat palaszürke tollazatának fehér, gyöngyalakú csepp- A hű bajtárs. Irta : De Cordis. Bömböl az ágyú, pattog a gránát, robban a srapnel és ezernyi golyó süvít szerteszét. A hóval borított harcmezőn parancsra vár a vitéz magyar sereg. Fiúk rohamra! A trombita harsog. Vágtat az Alföld délibábos rónájának legnemesebb állatja, a délceg paripa. A magyar honvédhuszár csapat mint az orkán rohan előre. A vörös ördögök" félelmes csapatja úgy vágtat, úgy száguld, mintha nem is a földön járna, hanem a szél vinné, röpítené... Nem hallok semmit, nem látok semmit. A harci vágy, a lelkesedés izzó lángja elborítja szemem világát. Nem hallom a golyók süvítését, a gépfegyver kattogását, a srapnel izgató zaját, az ágyúk földetrázó bömbölését. Csak egy szózatot hallok, csak azt a lelkesítő szózatot, amely minden véremet agyamba hajtja : Győznünk kell!... Az őrült vágtatásban az egész század egygyé olvad Mind megannyi egy test, egy lélek, mert csak egyért, a legnemesebbért küzd : Az ezredéves sokat szenvedő édes magyar hazáért! A hóval fedett harcmezőn az ellenséges csapatokat már feltűnni látom. Még távol állnak tőlünk, de a távolság a nagy rohamban pillanatról-pillanatra mindinkább kisebbedik. Amint közelebbről láthatom a gyűlölt kozákok csapatját valami különös, kimondhatatlan érzés veszi át belsőmben az uralmat. Vérem forróbb, tüzesebb, de lelkem nyugodtabb, mert régi vágyam Fehér gyöngytyúk. foltjai miatt gyöngytyúknak nevezzük. Ezek a foltok természetesen az ókori görögöknek és rómaiaknak is szembetűntek és ha a mi költőink képzeletben a gyöngyfoltot a könnyel hozzák vonatkozásba, az teljesedését látom, Karomban földöntúli erőt érezek, karom kardommal egybeforr, egy acél az egész. Vágni, zúzni szeretnék, összetörni mindent, ami csak ellentáll. Végre rajtuk üthetek. Szenvedéseimet, az értem omló könnyeket megbosszulhatom. Mintha jó bajtársam, Csinos lovam is ezt érezné. Erősen prüszkölve kifúj, megrázza sörényét, okos fejét előre nyújtja és erős irammal a sorból kitör s vágtatva visz, miként a szélroham, az ellenség felé. Fiúk utánam!... Már messze hagytam enyéim. Fejem még jobban lüktet. Szivem erősebben dobog, arcomat, a tüzes kohót, hiába vágja tűszúrásként a hideg, fagyos, ólmos eső. Paripám sárkányként röpül... elértem őket s már... mér... kardom csapásra emelem... Tompa ütés éri homlokom... Vágtat a ló..., de én már nem hallok semmit, már nem látom magam előtt a kozák csapatot. Szemem világa mindjobban elborul, de a lankadó, bágyadt testben még erős lángot érezek. Szivemnek minden dobbanása csak azt mondja : Győznünk kell 1 Arcom lángja lohad. Végtagjaimban édes zsibbadás. Körülöttem néma csend; majd pillanatnyi furcsán hangzó bántó zűrzavar. Villámként szorongó érzés fut végig testemen, mintha a nagy, mély semmiségbe estem volna le. Ez a megsemmisülés? A teljes nyugalom? Még csak sejtve érzem, hogy vagyok. Már nem érzek semmit, csak fülem zúg, mint a mély sziklás völgyben a habzó patak. Mintha a mélyből, a tompa hangzavarból még hallanám a lódobogást, a golyók süvítő hangját, a gépfegyver kattogását és a távoli égyúdörgést. Mindez egybeolvad. A hangok kellemetlen zűrzavarja már inkább csengéssé válik, kedves ismerős

5 Gyöngytyúk és pulyka korcs ivadéka ókori költők is e sötét, gyászszínű tollacskán levő gyöngyökben szintén megtalálták Meleager nővéreinek a könnyeit. A mondának más változata is van. Egy ó-régi görög rege szerint a jóslat Meleagernek végzetét úgy szabta volna meg, hogy csak addig marad életben, amig a születésekor a tűzhelyen égő fahasáb el nem hamvad. Mikor Althaa, az édesanyja, ezt megtudta, lekapta az égő fát a tűzről és a ládájába rejtette. Meleager azonban megölte a fivérétét és az anyja akkor elővette a fát, a tűzre vetette és Meleager meghalt. Althaa és Meleager neje, Cleopatra, felakasztotta magát. Bátyjuk halálán és a család elpusztultán kesergő nővérei olyan madarakká változtak, amelyeknek a tollán könnycseppek látszanak. így mesél róluk a hitrege. A gyöngytyúk eredeti hazája Nyugat-Afrika, Senegambiától a Nigerig és Cape Verde szigete. Tartózkodási helyéhez közelebb van Olaszország, mint Görögország, s oda valószínűleg a pún háborúban, Kr. e. 200 évvel kerülhetett Numidiából, a mai Algierből, ahová délnyugatról hozhatták. Varró és mások adatai szerint, a gyöngytyúk akkor még ritkaságszámba ment, pecsenyéje csemege volt. A rómaiak kezdték tenyészteni és a római birodalom bukása utón az is eltűnt a baromfiudvarokról. Nagy később, vagy ezer évvel ennek utána, kezdték Európában újból megismerni, amikor a portugál hajósok hozták Afrikából. Négyszáz év óta Európában mind jobban elterjedt és a XVIII. század elején Portugáliában, Spanyol-, Német-, Francia- és Angolországban egyaránt ismeretes. Amerika felfedezése után a spanyolok az újvilágba is elvitték és ott, a kedvező éghajlat alatt és körülmények között módfelett elszaporodott. Majd az ember házatájékáról a vadonba széledt és vagy másfél évszázad óta nyugatindiaí szigeteken vad állapotban él. Az a vélemény meg nem állja helyét, hogy a gyöngytyúknak gazdasági értéke nincsen. Megfelelő legelőhelyen, ahol nyáron vegyes növényi és állati tápláléka bőven van, gyorsan szaporodik és jól tenyészik. Szőlő, zöldséges kertekben és a szántóföldeken a káros rovarok irtásával hasznot is hajt. Különösen a barkót (répabogár), hamvas vincellér bogarat, fináncbogarat pusztítja. A fiatal jérce húsa ízletes, az öregebbé vadízű. Kellemetlen azonban a baromfiudvaron a többi baromfival való összeférhetlensége és a fületbántó rikácsolása. Minden idegent, állatot és embert éles hanggal jelez. Mégis szép tollazata miatt dísze az udvarnak és kertnek. hanggá olvad össze. Fülembe mindinkább tisztábban cseng a mélabús hang... a harangzúgós. Felismerem... Falucskánk harangja szól. Ott áll drága szülőfalum az alkonyat aranyvörös fényében. Csapatunk arra tart. Már elértük. Most befordulunk a nagy utcába. A muskátlis ablakok előtt áll a falu apraja, öregje. Ott várnak minket a fehér keszkenős kisírt szemű lányok és asszonyok. Amott a kiskapuból édes, jó, öreg anyám felém integet. Ott áll ő is, akit szememmel legjobban kerestem. 0 az, aki könnyel búcsúzott, amikor én kinn az állomáson, hogy fájdalmamat elfojtsam, azt daloltam : Mindnyájunknak el kell menni... Most is könnyes a szeme, de más most ennek a csillogása, nem a tompa, elmosódott fény, hanem csillogó, tüzes láng, az örömköny csillogása. Ö az én epedőszívű, szemérmes arám. Még a Bodri kuvasz is elém fut, farkét csóválva és üdvözlésül ugatva körül futkossa büszkén lépdelő paripám. Beteljesedett tehát! Régi álmom teljesült? Győztünk mert győznünk kellett. Otthon vagyok újra édes hazám földjén. Nem hiába voltunk vörös ördögök"! Szivem nagyot dobban... csengése, ajkának melege éleszt, ébreszt kínban halódó lelket... Feléledtem... Tágra nyílt szemekkel tekintek magam köré. Keresem őt, de nem találom. Puszta sík, hóborította zordon puszta körülöttem. A magas hórétegből csupán fejem és felső testem látszik. Nem hallom már álomképem édes hangját. Az elhagyott harcmezőn elnémult már a gépfegyver, nem hallok golyósüvítést. Az ágyúszó elhalt... a hideg fagyos szél csap végig olykor arcomon... néma csendes minden... A néma csendet olykor tompa zaj zavarja, figyelek, lesem a hangot... mintha a hóban toporzékolna valami. Minden erőmet összeszedem. Fáradt, fagyott testemet kivájom dermedt karjaimmal a hóréteg alól. Tisztán látok-e? Ébren vagyok vagy csak most álmodom... A meleg párát, a meleg leheletet még érzem. Nem álmodom, már tisztán látom az okos Csinos lovamnak szép fejét, mint rámhajolva szaglálja testemet. Te vagy az jó bajtárs, drága állatom, megmentőm, egyszóval mindenem! Győztünk? kérdem hűséges kis lovam. Az fejével bólint és nyerít, mintha azt mondaná : igen! A győzelmi mámort, a visszatérés nagy örömét nem bírom tovább. Édes anyám szólít, hívogat a házba s tántorogva fekszem a hófehér ágyba. A párnákat szivem választottja rakosgatja, simítgatja. Belefekszem, betakarnak, de fázom alatta. Didereg az egész testem, végig borzong hátam. Hiába melegíti az édesem az ágyamat szíve melegével... Érzem, hogy már dermed testem és elalszik egészen. Élesztget a szivem párja, lehelete éri ajkam s szól becéző hangon. Időnként meg-megrázza lankadt testemet. Hangjának

6 1- -, 4 isi ^^^KtmWmWK^L Gyöngytyúk és házityúk korcsa. Minthogy a gyöngytyúkot ma, elterjedésének tág köre miatt, általában ismerik, leírását mellőzzük. Képben azonban bemutatjuk. Megemlítjük, hogy az ősmustrázatúak mellett, sokféle színváltozatú gyöngytyúkot is tenyésztenek. Ezek között legszebb a fehér, amint ezt a második képünkön láthatjuk, amikor a tompább színű fehér alapon a gyöngyfehér foltok fénye feltűnik. Más változata az ezüstszürke, kékesszürke, a fehérmellű és a tarka. Helyenkint a nemes, vagy aranyfácánnal, a házityúkkal vagy a pulykával való korcsait is tenyésztik. Az elsővel való korcsát két példányban találjuk meg a Nemzeti Múzeumban; Prónay Gáborné és báró Podmaniczky Andor ajándékait. Az utolsóval való keresztezésének két korcsa Allatkertünkben látható. Ezeket képen is bemutatjuk. Általános a panasz, hogy a fiatal gyöngytyúk a hideg és nedvesség iránt nagyon érzékeny. Van azonban olyan eset is, mely az ellenkezőjét bizo- Gyöngytyúk tojások, a három kisebb meddő korcs tojás. ^HHl nyítaná. Dr. Fényes, minden védő fedél nélkül, a szabadban hagyta a gyöngytyúkokat és az szaporodott és az idő minden viszontagságának ellent tudott állni. Ritkán költi ki a gyöngytyúk a saját tojását, többnyire a közönséges házityúk vagy a pulyka kotol rajta. Az utóbbi kitűnően megfelel ennek, sőt a páva is, amint azt mostan Allatkertünkben magunk is tapasztaltuk. A gyöngytyúk előfordulásában és életmódjában rokonaihoz nagyban hasonlít. Sík, cserjés, bozótos, ritkás erdő gyepes napsütött tisztásain tartózkodik és a hegységek fensíkjain. Csapatosan járnak-kelnek mint állandó vagy kóbor madarak, csakúgy mint a foglyok, amelyek életmódjához az övék is hasonlít. Félénk madarak, veszélyben gyors futásban, repülésben és a fákra szállva menekülnek. Párzás idején párba szedődnek. A tojó gömbölyded, sárga vagy barnás, kevéssé fénylő, kb. 50 *%» hosszú és 38 '"U széles, vastag héja miatt súlyos tojást rak. A csirke 25 nap múlva kél ki és gyorsan nő. A gyöngytyúk szinváltozatainak megfelelően, a tojások között is van nagyságra és alakra nézve eltérés amint azt az ötödik ábra mutatja és megesik, hogy a szabályszerű nagyságnak alig harmadát üti meg a tojás. Ilyen rendellenesség minden madár fészekaljában előfordulhat, amint azt minden gazdasszony tudja. A gyöngytyúknak hazájában sok az ellensége, Brehm írja, hogy Afrika minden macskaféléje, a leopárdtól a hiúzig, minden sakálja, rókája leselkedik az öregre, fiatalra egyaránt; a cibetmacskák a csirkét és tojást pusztítják. Minden nagyobb ragadozó madár üldözi a könnyen elejthető vadat, sőt maguk a csúszómászók is könnyen ejtik zsákmányul. Brehm megemlíti, hogy egy 2'5 méter hosszú óriáskígyó gyomrában egy teljesen kifejlett gyöngytyúkot találtak. Az ember is kitartóan üldözi lőfegyverrel, csapdával egyaránt. Indiában egyszerűen hurokkal fogják, vagy hálóval az alacsony bozótban, mindkét módon tömegesen. Kordofánban a puszták lakói agarakkal vadásszák. Ezek igen ügyesen fogják el a futó gyöngytyúkokat. A tarajos gőte (Molge eristata Laur.) még egy sárga példánya. Irta : Dr. Greschik Jenő. Báró Fejérváry Géza A Természet" múltkori számában rendkívül érdekes cikk keretében, megemlékezett az állatkerti Aquarium egy sárga tarajos gőtéjéről. A M. Kir. Ornithologiai Központ szövettani laboratóriumában most is él még egy ilyen sárga tarajos gőte hímje, amelyet több neoténiás pettyes gőte (Molge vulgáris L.) és rendes színű tarajos gőte társaságában tavaly március vége felé a budai lágymányosi mocsarakból fogtunk. Minthogy az ilyen színű példányok tényleg igen ritkán fordulhatnak elő így Fíerman Ottó, a M. Kir. Ornithologiai Központ főnökének szives szóbeli közlése szerint, mert ilyen színű példány egyetlen egyszer sem akadt a kezébe, pedig ugyancsak sok példány fordult meg kezében legyen szabad ezt a példányt is ismertetnem.

7 A példány színruhája fogásakor a következő volt: Az állat egész felső teste világos sárga, helyenként, különösen az oldalakon egészen narancsszínű. A taraj halvány barna, mellette a háton egy-egy halványbarna foltocska. A végtagok felületén, valamint a száj körül is szintén egy kis barna folt. A farok egészen világos sárga, csupán oldalain a rendes színezetű példányokon is előforduló fehéres, gyöngyházszínű csík, valamivel halványabban. Testének alsó felületén csupán a torkán volt egy barna foltocska, a többi rész világos sárga és narancsszínű. A két sárga szín úgy oszlott meg, hogy azokon a helyeken, ahol a rendes színű példányokon a sötét foltok találhatók, ezen a példányon világos sárga helyek voltak, a közöket a narancsszín foglalta el. A példányt, hogy a színváltozást megfigyeljem egy aquariumba helyeztem és egy ugyanakkor fogott nőstényt adtam hozzá. Az aquarium feneke homok, vallisneriával és moszattal beültetve, úgy van berendezve, hogy az állatok szárazra nem kerülhetnek. Idén tavasszal az aquariumban petéket vettem észre, amelyekből ki is bújtak a lárvák. Amennyire észrevehettem a lárvák teljesen normális színűek voltak, kár, hogy tüzetesebben nem vizsgálhattam meg őket, mert idő előtt elpusztultak. Ma, november 20-án a példány színe a következő : Az állat testének felülete már jókora részén megbarnult, csak néhol láthatók még sárga foltok, amelyek már kezdenek a világos barnába átmenni, Ugyanilyen a végtagok felülete. Hasoldala még jórészt olyan, mint fogásakor volt. A torkán baloldalt van egy nagyobb barna folt, fehér pettyekkel tarkítva. A száj körül is fehér pettyek vannak. A mellső bal végtag alatt egy sötétebb folt van, ott ahol a rendes színűeknél is elő szokott fordulni. A hátsó bal végtag fölött is lenyúlik a hátról egy nagyobb folt. Az alfelnyílás körül nagyobb sötét tér. A farok világos barna, foltokkal tarkított, felső és alsó szélén sötétebb csík. A példány még most novemberben is megtartotta taraját. A csúnya állatokról. Irta : Hilbert Károly. meglehetős köves dombtetőn, bokor árnyékában fj ültem és élveztem a természet csendes nyugalmát. Egy pár eltévedt pille, egyegy madárhang igazolta, hogy e nagy némaság életet rejt magában. A nagy csendességet egyszerre csak gyermekzsivaly, csevegés, sikoltás, lárma törte meg. A közeli erdő felől futva jött egy játszadozó gyermeksereg. Egy másik csapat elől akartak elbújni, nehogy elfogják őket. A csapat szétoszlik, az egyik gyermek egy fára kapaszkodik, a másik az erdő szélén levő bokrok közé bújik el és mindegyik igyekszik eltűnni, hogy az ismét beállt csendet majd az utánok érkező, kereső csapat törje meg. Két fiú felém közeledik, a kisebbik tőlem nem messze fekvő bokorban húzódik meg, míg a nagyobbik tovább megy. Ezt a kis fiút figyelem; nézem a nyugodt, mozdulatlan, óvatos csendességét, amely lassan lázas türelmetlenségbe megy át. Már nézdelődik, már mozgolódik, keres valamit, hogy nyugtalan vérét, játszi kedvét lecsillapítsa. Még a körülötte fekvő köveket is felemeli. Egyszerre csak éles sikollyal felugrik az én vitézem és sírásra hajló szájjal, könnyes szemekkel bámul maga elé a földre. Odaszaladtam, hogy megtudjam az ijedtség okát, egy kis kigyó sikló mozgott a fű között. Vigasztaltam egy kicsit a kis vitézt, hogy a sikló nem bánt, nem harap, de azért a mécses már el volt törve és a játéknak vége. Egy ilyen ártatlan állat a csúfságával tette tönkre a gyermekek mulatságát, pedig sokan határozottan a kedves állatok közé sorozzák, de mivel egy olyan családnak a tagja, amelyben sok a veszedelmes faj Fali gekko. és mivel az első benyomásra rút állatnak tűnik föl, a legtöbb ember undorodik tőle. Pedig egy élőlény megnyerő, vagy visszataszító megjelenése valószínűleg nem az igazi és a legmegbízhatóbb módja a megismerésnek. A szépség a szimpátiát, a rútság pedig az élőlények félreismerését rejtik magukban. Hisz' így vagyunk az embertársainkkal is! Ez különösen áll az állatvilágra, hol a szépség és rútság fogalma nem olyan meghatározott, hogy ebben a tekintetben különböző vélemények ne állhatnának fenn. Az élőlények között nagy számmal akadnak olyanok is, amelyek határozottan csúfnak, sőt undorítóan rútnak mondhatók, de ezek a természettől arra vannak hivatva, hogy külsejükkel az undort, az utálat érzését váltsák ki a feléjük közeledő élőlényekben. Legnagyobbrészt ártatlan állatok, amelyeknek külső rútsága védelmi eszköz a létért való küzdelemben. Minden földi lénynek harcolnia kell és mivel ezeknél hiányzanak a harchoz szükséges eszközök, hát csalással a természet csudálatos tudományával félelmet és ellenszenvet gerjesztenek. A visszataszító rút fajokban kiválóan gazdag csúszómászók közé tartozik a moloch, vagy tüskésördög, amint az ausztráliai gyarmatosok nevezik. Ennek az undorító külsejű gyíknak a vastag, tompa, piszkos sárgaszínű teste túlon-túl kinövésekkel és tüskékkel van borítva. A fején két kifelé hajlított szarvformájú kinövést hord, lábai erős, éles karmokkal vannak ellátva- Valóságos kis ördög. Amilyen borzasztó a külseje, olyan ártatlan és nem veszedelmes. Egész jogosan egy nagyon kedves jellemű állatnak mondhatja az ember. Harapni egyáltalában nem tud, ha elakarják fogni, a legcsekélyebb ellen-

8 Tarajos sül. állást sem fejti ki a természetes fegyvereivel. Az erős karmait is csak akkor használja, ha ellenséges szándékkal közeledő lényt vesz észre, ilyenkor bámulatos gyorsasággal és ügyességgel egy szempillantás alatt a homokba ássa magát, hogy hirtelen eltűnhessen az ellenség szemei elől. Éppen ilyen mostohán bánt el, a természet a szépség adományozása közben Észak-Ausztrália némely vidékén gyakran található galléros gyíkkal. A nevét a nyaka körül gallér módjára elhelyezett bőrlapnak köszönheti, mely Erzsébet királyné idejében hordott Stuart-gallérra emlékeztet. A gallér, ha az állat nyugodt lelkiállapotban van, ráncolva a vállára és a hátára esik, míg a legcsekélyebb izgatottságra kifeszíti és egyúttal a hátsó lábaira ül. Hogy nagyobb és imponálóbb legyen a lábainak hosszú ujjaira támaszkodik, tűhegyes fogaival felfegyverzett száját kitátja és a hosszú farkával a földet korbácsolja. Igazán félelmetes látvány. Ez azonban mind csak ámítás, mert alig van félénkebb és harciatlanabb lény, mint e gyík. Egész nyugodtan megfoghatja az ember, legfeljebb egy csekély harapás a kísérletünk eredménye, mely fájdalom nem nagyobb, mint egy tű szúrás. A trópusi vidékeken él egy csodálatos kis gyík a gekko, rendesen a lakóházakat keresi fel és az ott alvókat kísérteties csúszásával rémítgeti. Ujjain tapadó korongok vannak, melyek segélyével a falon, vagy üvegen mászik, sőt néha még a menyezeten' is végig fut egy-egy jó falat után. Szokatlan és kellemetlen látvány, a hold által megvilágított kísérteties csúszású, a falakon ide-oda futkározó gekko, különösen, ha a rémmesék, hogy a gekkó tapadó korongja mérges, a gyíkok az alvó ember szájába másznak, foglalkoztatják az álmatlanul heverő idegeneket. A gekko ebben a tekintetben a nálunk honos béka fajok sorsát osztja, melyek szintén a kevésbbé kellemes külsejük miatt a meg nem érdemelt elbánásban részesülnek. A földközi tenger mellékén élő és a rágcsálókhoz tartozó sűl fajok az idegent, vagy egy kicsit félénkebb embert a támadó fellépésével annyira megijeszthetik, hogy az illető hátra arc és megfutamodik, mert a sűl, ha ellenséget lát közeledni, a testét borító hosszú (némelyik 40 cm. hosszú) tüskéit sajátságos módon csörgeti. A külső megjelenése megfélemlítő, de ha valaki bátran áll vele szembe, egy idő múlva a dicsőséget megunva odébb áll, ha pedig megakarja valaki fogni, akkor elegendő egy kendő és egy bot. A bottal a tüskéit lesimítjuk és a kendő segítségével megfogjuk. Annyira ostoba, hogy még az éles fogai sem jutnak eszébe, mellyel eredményesen operálhatna. Egyedüli menekülési kísérlete a földbe magát elásni, vagy ha az idő rövid, mint egy sündisznó összegömbölyödni. Sokban hasonló módon viselkedhetik a páncélos foghíjjasok közé tartozó és a pince bogárra emlékeztető armadillo, a harmadkori más páncélosok törpe ivadéka, mely a délamerikai erdők szélein tanyázik. Csak éjjel és akkor is csak egyedül csatangol, nappal pedig a maga által készített földalatti folyosóban tartózkodik. Rendesen a hangyabolyok közelében készíti az 1 2 méter hosszú üreget, hogy kényelmesen juthasson táplálékhoz. Különben közönbös, unalmas állat. Közeledő ellenség elől, ha lehet elmenekül, ha nincsen ideje, akkor háromszögletű homlokpáncélját szögezve támadó állásba helyezkedik. A várt támadás azonban abban marad, mert vagy elmenekül, vagy alázatosan megadja magát. Az indiánok vezetése mellett hegyesvégű, vagy buzogány formájú husánggal felszerelve vadásznak. A húsa jó, Hensel szerint valóságos csemege; gyönge és fehér, mint a tyúk húsa. Az ember vérét szívó, a szalonnát dézsmáló, tejetlopó és hajba kapaszkodó boszorkány természetű denevér sem örvendhet a közkedveltségnek. Sajátságos életmódjuk, hogy nappal sötét helyre barlangba, ócska vár vagy toronyromokba húzódva alszanak és csak éjjel járnak bogarak után vadászni sok szóbeszédre, sőt babonára adott alkalmat. Szürkületkor a fejünk felett röpködnek, suhannak el, mint kisértetek, pedig ezek az igazán ártatlan állatok a rovarok pusztításóval igen hasznosak; telhetetlen gyomruk megtöltéséhez igen sok rovar halála szükséges. Most már tűrhetőbb a sorsuk, de hogy évekkel ezelőtt mennyire utálták a denevéreket, bizonyítja ez a kis történet. 150 évvel ezelőtt a paróka idejében általánosan vadásztak a denevérekre. Minden ósdi, sötét épületet átkutattak és a bennök i tartózkodó kis szárnyasokat egy hosszú póznára függesztett égő kóccal elpusztították. Egy nap tűz ütött ki, leégett Armadillo, vagy öves állal.

9 11 ház és 19 kocsiszín mind egy kis jámbor denevér miatt. Talán a rovarok családjában van a legtöbb utált állat, de legalább itt az utálat érzése a legtöbb esetben nem oknélküli. A mi hazai pókunk, mely annyi emberben kelti fel a tűrhetetlen ellenszenvet, igazán nem lehetnek undorítók, ha tekintetbe vesszük szatócs munkájuk művészetét, okosságukat, leleményességüket. Csak azért utálják a pókokat, mert cselvetéssel, a zsiványok módszerével fogja meg az ügyetlen, vigyázatlan állatokat, hisz akkor az ember még inkább ilyen, mert csalárd módon saját embertársát teszi tönkre. Sokkal érthetőbb az undor az óriási pókokkal szemben, melyek a trópusi vidékeken honosak, pl. az úgy Indiában, mint Dél-Amerikában előforduló madárpók, mely némelykor egy középszerű patkánynak a nagyságát is eléri. A bőre szörmeszerű és a hosszú lábai is szőrrel vannak borítva. Nagy gyorsasággal mozog; sima lapon, pl. üvegtáblán is képes végigfutni. Hálót nem fon, hanem kis földi gödrökben, vagy a fák ágaiban él. Csak éjjel jár vadászni, áldozatai a trópusi vidéken az oly bőséggel előforduló nagy bogarak. Alkalmilag egy ilyen pókszörnyeteg kisebb madarakat is megtámad. Egy harapással megöli őket, mivel a harapás által okozott sebbe mérget bocsájt.mely azonnali megmerevedést idéz elő. Habár embert nem támad meg, csak védekezik, ha már nem menekülhet el, mégis a legfélelmesebb lény. Madárpók. Harapása ugyan az hanem gyulladást és emberre nézve nem halálos, fájdalmat okoz. Inkább a kellemetlen külsejük, mint veszedelmes voltuk miatt jutottak rossz hírhez a százlábúak. Nem nehéz elképzelni azt a hatást, mit egy ilyen állat, a kövek felemelése után, a semmit sem bájos mozdulataival előidéz. A trópusi vidéken előfordulók harapása mérges, a kisebb állatoknál gyors és okvelten halált okoz. A tenger mélyén a rút állatoknak valóságos eldorádóját találhatjuk. A mély tengeri háló mesébe illő szörnyetegeket hoz a napvilágra. Az élet-halál harc tipikus kifejezői, már a külső alakjuk is elárulja, hogy egyedüli tevékenységük a telhetetlen gyomruk tömése. Némely halnak aránytalanul nagy a szája és hatalmasak a fogai. Ez még talán nem is olyan borzasztó, de a hatalmas, óriási nagyságú szemek, melyeknek merev tekintete az üldözött halak előtt elég ijesztőnek tűnik fel. E sárkány kinézésű, mélyvízi halak mellett a magasabb légióban élő halak között is találunk olyanokat, melyek igazán utálatosak, télelmesek. Csak hogy egy példát említsek, az állatkerti akváriumban is látható rája is ilyen állat. A rajának sem lehet igénye, hogy az állat szépségversenyen szerepelhessen. Nemcsak utálatos, hanem igazán harcias és veszedelmes lény. A farka hosszú és igen éles, mindkét oldalt fürészes szélű tüskékkel van borítva. Hátán a tüskék elhelyezése egy mosolygó emberarchoz hasonlít, de ez nem bizonyítja a veszélyes fickó bájos és szimpatikus voltát. A rokona, az elektromos rája pedig egy olyan szervvel rendelkezik, mellyel elektromos kisütéseket hoz létre, mintha elektromos battériákkal lenne felszerelve. Ezek tehát igazán veszedelmes állatok, tőlük való félelem nem oknélküli, mert az érintésük fájdalmas sebeket vagy erős elektromos ütéseket okoz. A ráják kivételével az igazán ártatlan állatcsoportot, a Verne regényekben előforduló, fiatalkori fantáziákat foglalkoztató tengeri szörnnyel, a polippal egészíthetjük ki. Az írók szerint ez a csupa kar, több méter hosszú puhatestű állat, a hajókat karjaival átöleli és a mélységbe rántja. A tengeri halászok meséiben gyakran szerepel a 15 m. hosszú krák, mint ahogyan nevezni szokták ben Uj- Zéland és Japán, valamint későbben Uj-Fundland és Kalifornia partjain találtak óriási polipot. Létezésük kétségkívüli, de nem olyan hatalmasak, hogy karjaikkal egy hajót a mélységbe ránthatnának. Kicsibe is utálatosak, de nem ártalmasak, sőt némely faj, mint a sepia, hasznos is és mégis: ha polipról hallunk beszélni, megborzadunk, emlékezetünkben felújulnak a rémmesék és lelki szemeinkkel látjuk a borzasztó pusztításaikat, pedig a halcsarnokban, hol élettelenül hevernek, a puha testük nem imponál, sőt csodálkozunk, hogy ilyen testtel oly nagy dolgokat lehessen véghezvinni. Legtöbb állattól azért félünk, azért utáljuk, mert a rémmesék, a mendemondák sokkal nagyobb hatalmat biztosítanak nekik, mint azt megérdemelnék, pedig a valóságban ártatlan, sőt néha igazán tehetetlen állatok. Veqvesefc A jávorfa levelének feketesárga foltjai. A juharfélék, különösen a platánlevelű jávor (Acer platanoides L.) levelein nagy fekete foltok szoktak képződni keskeny, sárga szegéllyel. Ez a foltkepződés egész nyáron át tart, de rendszerint ősszel válik feltűnővé, mikor egyéb fák és bokrok lombleve is feltűnő, többékevésbbé tarka színekben pompáz. Ép ezért sokáig az volt a közhit, hogy a jávorfalevél e különös foltjai a lomb őszi színeváltozásának tünetei s a jelenség összefüggésben van az őszi levélhullással. Ujabb vizsgálatok azonban kétséget kizáró módon megállapították, hogy a jávorfalevél foltjai egy gombabetegség tünetei és előidézőjük a Rhytisma acerinum Pers. nevű gomba. Ez az apró gombafaj a discomycetes osztályába tartozik és közeli rokona az ismert szőlőpenésznek (Botrytis cinerea Pers.). Tavaszszal a Rhytisma az ősszel lehullott jávorfaleveleken spórákat fejleszt, melyeket a szél messze területen széthord s ilykép megfertőzi a környéken álló jávorfákat. Ezek új lombozatán ennek

10 következtében eleinte sárgaszínű foltok keletkeznek, melyek nyáron megfeketednek. Ezek a foltok a Rhytisma gomba sclerotiái. A jávorfát meglehetősen elcsúfító gombabetegség csökkentésének módja az, hogy az ősszel lehullott s foltoktól tarka leveleket elégetjük. (Z. V.) Bőrgyuladást okozó szobanövények. A primulák, e kedves és szép szobanövények virágzása idején gyakran előfordul, hogy azoknak kezén, akik e virágokkal bajlódnak, többé-kevésbbé fájdalmas, de mindig kellemetlen kiütés keletkezik. A rejtélyes tünemény oka sokáig ismeretlen volt s legkevésbbé esett a gyanú a kedves és felette ártatlanoknak látszó kankalinokra. Ujabban azonban A. Nestler prágai tanár és botanikus kétséget kizáró módon megállapította, hogy a bőrviszketegséget a primula néhány jól ismert, szobanövénynek használt faja okozza. Nevezetesen a bőrre veszedelmeseknek bizonyultak a Primula obconica, P. Sieboldi, P. sinensis és P. cortusoides, de különösen a P. mollis. Mindeme kankalinfajok földfeletti szervei szőrösek. Ezek a különböző hosszúságú, merev szőrök érintkezés következtében könnyen törnek s maró savat bocsátanak a bőrre, mely ott többé-kevésbbé égő viszketegséget, később heteken át újból meg újból kiújuló gyuladást okoz. A sav minősége még nincs pontosan megállapítva, de valószínű, hogy összetétele a csalán méregével rokon. Majdnem mindig gyuladást okoz a Pimula mollis, míg a többi kankalinfaj csupán a kényesebb bőrre veszedelmes. Az állatkert télen. Általánosan elterjedt vélemény szerint a tél, a trópusi vidékekről hozzánk került állatoknak, bút és szomorúságot jelent, mert a fagy, a hó és a jég előttük teljesen ismeretlen. Ez a vélemény nem egészen helyes. Az állatkertekben élő emlősök, madarak, amelyek ezelőtt a meleg éghajlatú Afrikában, Ázsiában, vagy Dél-Amerikában éltek, nem mutatják télen a szomorúság jeleit. Sokkal jobban szeretik a friss, de hideg levegőt, mint a téli helységek mesterséges melegét. A németországi állatkertekben tapasztalták, hogy az oroszlán nagy érdeklődéssel nézi a befagyott tavon korcsolyázó gyermekeket. A mi állatkertünkben, mikor az utakat, az egész környéket hó borította, de szép napos idő volt, az oroszlánok a szabad ég alatt élvezték a nap áldott melegét, pedig a sivatag homokja valamivel melegebb, mint a ketrecében az olvadásnak induló hó. Még érdekesebb a trópusok égető melegéhez hozzászokott papagályok magatartása. Ezek a legnagyobb hidegek alatt sincsenek lehangolva, sőt örömüknek adnak kifejezést, ha igazán tiszta és friss levegő éri őket. A nagy kérődzők közül a tevék a hosszú téli napokat a faházaikban töltik, de azért szívesen mennek az ajtó elé frisss levegőt szívni. Még több levegőre van szüksége a kis rokonának, a lámának, míg az antilopok és zsiráfok már kényesebbek, de azért ezeknél sincs szükség túlságosan temperált helységre. Egyáltalában nem szeretik a mesterséges meleget a ragadozó madarak. Mind a szabadban marad és csak a nagy szelek alkalmával keresik fel a védett helyeket. Az összes madárfajok között az úszómadarak bírják ki legjobban a telet; tömör, puha, pelyhes tollazat és soknál a bőr alatti gazdag zsírlerakodás képesíti erre. A fűtött helységen kívül az állatok testi melegét is kell fokoznunk. A hazai és velük hasonló éghajlatú vidéken élő állatokról maga a természet gondoskodott, a tél közeledtével téli bundákat osztogat, sőt a természet anyai gondoskodása a mostoha viszonyok közé jutott állatokra is kiterjed, mert a melegebb vidékhez szokott emlősök némelyike szintén megkapja a maga téli bundáját; igaz ugyan, hogy ez egy kicsit szegényesebb. Az állatok testi melegét fokozhatjuk azáltal is, ha mozgásra kényszerítjük őket. Az erre vonatkozó kísérletek azonban nem jártak kellő eredménnyel, mert a nagyobb helységben együvé zárt állatok csendes játszadozás helyett vad verekedéssel töltötték napjaikat. Az állatok többsége nem szereti a társas együttélést, az erősebbek a gyengébbeket még az ételtől is elzavarták úgy, hogv ez a kísérlet csak a szelídebb állatoknál, a majmoknál érte el a célját. Még a táplálék megvélogatásával is emelhetjük az állatok testének melegét. Általában azt mondhatjuk, hogy a száraz téli táplálék jobban fokozza az állatok testi melegét, mert az összeszáradt anyagok megemésztéséhez nagyobb munkát kell végeznie és így a nagyobb munkával járó nagyobb mérvű melegfejlődés az állatok testi melegét is növeli. H. A háború és a müncheni állatkert. A legtöbbet szenvedtek a fókák, míg meg nem szokták a folyami halat. Az étrend változásba három napi koplalás után nyugodtak bele. A húsevő állatok megfelelő ellátását megnehezítette Münchenben az a körülmény, hogy a tömeges lósorozások miatt lóhúshiány állott be. Az állatkert csak kevés és silány minőségű lóhúshoz jutott. Budapesti állatkertünk ezért sem panaszkodhatik, mert lóhús bőven akad, emellett mindezideig más egyébben sincs hiány. Az igazgatóság bőven gondoskodott a közönség kedvenceiről. Olvasóink figyelmébe! A folyamot, mostani habár számun is szívesen fogják cs mot a rendes polgáv Megjelent az ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT kiadásában ENDRŐDY BÉLA verseivel és FARAGÓ GÉZA rajzaival az ÁLLATKERTI MESEKÖNYV Ára 40 fillér. A befolyt összeg fele elhagyott gyermekek felruházására fog szolgálni. Az igen díszes kiállítású és kedves verseket tartalmazó mesekönyvet minden gyermeknek annál is inkább adjuk karácsonyi ajándékul, mert jótékonycélt szolgál. nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn

11 '»»» -» >. > <»» ««««* V» «* «V V f f M > M M t f M f V a < V t I V a V N V a V < n a l M a H H M e N H M j HIRDETÉSEK! i) a AZ ÁLLATKERT ÖSSZES VILLAMOS BE RENDEZÉSÉT ÉS A DÍSZVILÁGÍTÁST wm OLITSCHER ZSIGMOND ÉS TÁRSA ELEKTRO TECHNIKAI VÁLLALAT Budapest, V., Kálmán-u. 16. sz., telefon: 48-37, , készítette PÁLMA Elvállal mindennemű erős és gyengeáramú villamos berendezés tervezését és kivitelét, minden a szakmába vágó anyag szállítását. Külön osztály pneumatikus csőposták berendezésére. Költségvetés és mérnökünk látogatása kívánatra díjtalan. ANTAL HOSZÚ BUDAPEST, VII. KER., RÁKÓCZI-ÚT 18 ÉS BLOCH MÓR MODERN KÓRHÁZ-, SZANATÓRIUM- ÉS SZÁLLODA-BEREN DEZÉSI VÁLLALAT Pehelypaplanok és paplankülönlegességek és ster. hyg. ágytoll-gyára ^ A MARABÚHOZ" A FŐVÁROS LEGSZEBB Dl VATÁRÚHÁZA MEGNYÍLT Mintaraktár és közp. iroda: VII., Rombach-utca 4.1. em. Telefon Gyár: V., Kárpát-utca 7/b. Telefon

12 AMERIKAI CIPÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MSRGULIESHLÉSTÁRSA Első magyar gépbőr és gépszíjgyár Telefon Budapest. VI-, Eötvös-u. 39 LUKRÉCIA BUDAPEST IV., KIGYÓ-TÉR 1. SZ. (KIRÁLYI BÉRPALOTA) V., DOROTTYA-U (HITELBANKPALOTA) VII., ERZSÉBET-KŐRÚT 42. SZÁM ****** HUBERTUS-FLUID A LEGJOBB izomerösítő SZÉP FEKETE színre FESTI. PUHfUAÉSWZHAT-1 lannáimpregnáija ABŐRANYAGOT S»Tmentes Miyafokbtfl Alt /u» a. Ut. aremial Intézetnél 769/1907 «. a vegyelemcive. Árjegyzékkel, elismerő levelekkel szívesen szolgálunk-. : na aa ua aa na a nn aa aa aa na aa : : oa aa aa aa LG aa a aa nn aa aa au aa : szlmrwereíicz ftugc S.ÍSKIR.UDV.SZfllUTÓ w HALÁSZMESTER és HALNAGYKERESKEDŐ A BALATONI HALÁSZATI RÉSZV.-TÁRS. KIZÁRÓLAGOS KÉPVISELŐJE ALAPÍTVA: 1820 I. sz. (embereknek) kis üveg 1 K, nagy üveg 2 K II. SZ. (állatoknak) 2'50 K. Frissítő hatása felülmúlhatatlan, vadászoknak, turistáknak, sportolóknak nélkülözhetetlen Főraktár: GLÓRIA" DROGÉRIA BUDAPEST, VI. KER. KIRÁLY-UTCA 50. SZÁM Telefon: Központi vásárcsarnok József lakás fióküzlet V., József-tér Sürgönycím : Zimmer halászmester Budapest Levelek: Zimmer Ferenc cs. és kir. udvari szállító Budapest, Központi vásárcsarnok