Környezeti nevelés az Emberismeret, etika órákon (felelősséggel Földünkért, sokféle magunkért)

Átírás

1 Kövesi Györgyi Környezeti nevelés az Emberismeret, etika órákon (felelősséggel Földünkért, sokféle magunkért) Népem számára a föld minden része szent. Minden ragyogó fenyőtű, minden homokos part, a sötét erdők összes homálya, minden tisztás, és zümmögő rovar írta 1855-ben a duwamisch indián törzs Seattle nevű törzsfőnöke. Képesek vagyunk-e mi is hasonlóan gondolkodni itt, Közép-Európában, a 21. század kezdetén? Vagy újra kell tanulnunk ezt a látásmódot? (Egyébként ne ideologizáljuk az indiánok természet-közeliségét, mert ismerünk onnan negatív példákat is.) A Föld egyre kisebb. írja Juhász-Nagy Pál. A Föld legtávolabbi partjain élők is ugyanahhoz a globális divat-patent -hez igazodnak. Három világszervezet, az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió), az UNEP (Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) és a WWF (Természetvédelmi Világalap) már ban közzétette a Természetvédelmi Világstratégiát. Ez azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberek meg tudják változtatni a viselkedésüket, ha látják, hogy ezzel jobbá teszik a dolgokat. Felismerik világméretű kölcsönös függésüket, és együtt tudnak működni, amikor szükségük van rá. A bioszféra sokféleségének megőrzése az egyik alapvető feltétele a fenntartható életnek. A bioszféra közel négymilliárd éves történetét struktúrák és funkciók hierarchikusan felépült sokasága jellemzi. Minden szerveződési szinten a sokféleséget találjuk. Minden rendszer annál stabilisabb, annál életképesebb, minél nagyobb benne a változatosság. A mi túlságosan uniformizált, beszűkített kultúránk előbb utóbb menthetetlenül pusztulásra van ítélve. Darwinnál a sokféleség nem egyetlen jelenség, vagy állapot, hanem kiemelt értékkategória. Az új tudományos elméletek mindezt alátámasztják, sőt, egyenesen megkövetelt sokféleségről (Ashby) beszélnek. Sokféle sokféleség létezik. Genetikai, faji, ökoszisztémák sokfélesége, fajon belüli, biokémiai, morfológiai, élettani egyszerre. Egyik legfontosabb feladatunk a változatos életközösségek megismerése, tisztelete és megóvása. A fenntartható élet etikája szerint minden, a természetben meglévő faj és rendszer tiszteletet érdemel, tekintet nélkül az emberiség számára való hasznosságukra. A természetet, benne a növényeket és az állatvilágot saját jogán kell óvni. Hasonlóképpen az emberi közösségek is kölcsönösen függő helyzetben vannak egymástól, tehát törődniük kell egymással és a jövőbeli generációkkal. Egyetlen egyénnek, közösségnek, vagy nemzetnek sincs joga ahhoz, hogy károsítsa a másik életéhez szükséges feltételeket. Ezt fogalmazzák meg egyebek között az úgynevezett harmadik generációs jogok is, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. (Érdekes, hogy a mai napig nem létezik az Emberi Kötelességek Nyilatkozata, pedig egy jogrendszer csak akkor működőképes, ha a jogok és kötelességek egyensúlyban vannak.) Ezeken az eszmei alapokon képzelhető csak el a minden élőért érzett felelősségre és szolidaritásra nevelés. De hogyan? Az alábbiakban néhány példával próbáljuk bemutatni: milyen lehetőségek vannak egy-egy évfolyamon a humánökológiai szemlélet, az ökoetikai gondolkodás formálására, tanítására az iskolában.

2 A 7. osztályban az etika tárgyat az ember és állat összehasonlításával kezdjük. Alapvető különbségeket fedezünk föl azokon túl, amelyeket már a történelem, esetleg biológia órákon is tanultak (gondolkodás, eszközkészítés, beszéd). Az emberismereti-etikai aspektusok között kiemelten fontosnak tartom hangsúlyozni az ember tökéletlenségét, hiánylény mivoltát, kultúrateremtő szellemi-lelki erejét, esztétikai, etikai fogékonyságát, transzcendenciára való nyitottságát, szabadságát és az ezzel járó felelősségét. Jó kezdet lehet egy házi dolgozat íratása például a következő címmel: Ezt gondolja rólam kedvenc állatom. Ez a kis dolgozat egyszerre veti föl a két lény, ember és állat különböző igényeit, szempontjait. Nehéznek is bizonyulhat azonban, hiszen nem egyszerű kilépni az ember alkotta kategóriákból, meggyőződésekből, világlátásból. Ugyanakkor lehetőséget ad kisebb-nagyobb önkritikára is. Kiderül, hogy mennyire lusták, felelőtlenek, kényelmesek a gazdik, vagy éppen túletetik, kényeztetik, féltik kedvenceiket. Disputa módszerrel érvelve lehet megvitatni azt a kérdést, kinek van jobb sorsa: állatnak, vagy embernek. A hetedikesek gyakran érvelnek szívesen amellett, hogy az állatok szabadok, míg az embernek mindenben be kell tartani valami szabályt, törvényt. A disputa végén azonban belátják, hogy az állatok zártabb rendszerben, ösztöneik (és az ember?!... ó, jaj!) késztetése szerint élik életüket, míg az emberek élete döntések sokaságával, egy nyitottabb rendszerben zajlik. Kutatómunkával gyűjthetnek a diákok különböző adatokat, eseményeket, írásokat arról, hogyan használja fel/ki az ember az állatokat saját javára, szennyezi, rongálja életterüket, kínozza, pusztítja őket saját kényére-kedvére. Tablókat készíthetnek 3-4 fős csapatokban a következő címmel: Felelős vagy értük! Pozitív és szégyenletes példák egyaránt szerepeljenek! A 9. osztályban többek között az emberi szükségletekkel, (igényként jelentkező álszükségletekkel), szegénységgel, gazdagsággal, társadalmi rétegződéssel foglalkozunk. Megbeszéljük a szükség és az igény különbségét. A maslowi szükséglethierarchiát tanulmányozva sor kerül arra, hogy megbeszéljük, újságcikkekkel, kisfilmekkel bemutassuk, hogy a harmadik világban élők alapszükségleteik töredékét tudják csak gyakran kielégíteni. Összehasonlítjuk, hogyan él, miből mennyit fogyaszt egy ázsiai, egy európai, egy amerikai és egy afrikai gyermek. Készítsenek listát a diákok arról, mi az, ami megítélésük szerint saját életükben álszükséglet, luxus, pazarlás. Többségében ruhák, élelmiszerek, szórakoztató játékok, CD-k kerültek a listákra. Csapatban játszhatják a diákok a Hajótörés nevű játékot. Első feladatként egyénenként kell eldönteniük, hogy mi az a négy dolog, amelyet magukkal visznek majd a hajóra. Azután kerül sor a csapatalakításra, majd a közös döntésre, mely szerint három dologtól meg kell válniuk, hogy ne süllyedjen el a hajójuk. Miután elérték a szigetet, meg kell szervezniük, ki mit csinál. Hogyan teremtik meg alapvető biztonságukat, hogyan elégítik ki létszükségleteiket? Később egy társadalom alapjait is le kell rakniuk bizonyos megadott szempontok alapján. A játék fő haszna az lehet, hogy a fiatalok szembesülnek azzal, mennyi civilizációs luxusterhet cipelnek. Konfrontálódnak a valódi és álszükségletek világával Felvetődik az emberi jólét és jól-lét értelmének különbözősége, melyre még érdemes többször visszatérni. Szintén 9. osztályban foglalkozunk a szép fogalmával; az ember, mint a szépre fogékony, gyönyörködni képes lény körüljárásával. Sok külső, majd belső elemét keressük a szépnek természetben és emberben, tájban, növényben, arcban, öltözetben, műalkotásban, zenében,

3 szövegben, gesztusban, cselekedetben. Természetességet, arányokat, harmóniát, belső sugárzást és egyediséget, különlegességet állapítunk meg a szépség fogalmához tartozó elemként. A fiatalokban a természet sokszínűségére, gazdagságára való rácsodálkozás képességének megőrzése alapvető fontosságú ahhoz, hogy utódaink a természetre, mint értékként őrizendőre és gondozandóra tekintsenek. A természetesség és mesterkéltség tudatos szembeállítása, a valódi és álmosoly közötti pontos különbségtétel gyakorlása (esetelemzések és szituációs játékok segítségével) hozzásegítheti őket ahhoz, hogy kevesebb mázzal, értéktelen, művi kacattal vegyék körül magukat, hogy emberi kapcsolataikat is nagyobb biztonsággal, őszinteséggel, emberismerettel alakítsák. A 10. osztályban jog és erkölcs kapcsolatát elemezzük, esettanulmányokat, esetelemzéseket végzünk megtörtént, olvasott, tapasztalt, látott eseteken. A bűn és büntetés, bűn és bűnhődés relációját vizsgáljuk. Az egyén és a társadalom viszonyát, az egyén felelősségvállalásának lehetőségét és értelmét az úgynevezett bűnös struktúrák büntetlen működéséért (pl. energiapazarlás, hulladéktermelés, fogyasztói szemlélet). A civil szervezetek alulról jövő társadalmi kezdeményezései jó példát mutathatnak arra, hogy a fölülről szervezett struktúrák, döntések ellen joga és lehetősége van minden polgárnak a tiltakozásra, önszerveződésre, érdekvédelemre. A személyes cselekvésre legyen az bármily csekély kell nevelni a fiatalokat, még akkor is, ha szinte nevetségesnek tűnik is az a néhány liter megtakarított víz, vagy a meg nem vásárolt kóla, avagy az elutasított csomagolóanyag. Ennek az attitűdnek a megerősítésére érdemes rendszeresen meghívni az iskolába különböző civil szervezeteket, hogy ismertessék elveiket, mutassák be tevékenységüket. Ilyen szervezetek pl. a Zöld Fiatalok és a Humanista Mozgalom. A a a a a a a vagy a honlapok jó kutatási, informálódási lehetőséget adnak akkor, amikor egy-egy internetes kutató órát tervezünk. A 11. osztályban hosszan foglalkozunk a globalizációs folyamat etikai kérdéseivel, a tudósok felelősségével, a csúcstechnológiai verseny következményeivel, a génmanipuláció bioetikai kérdéseivel, veszélyeivel. A Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! elvét szeretnénk tovább erősíteni. Konrad Lorenz könyve A civilizált emberiség nyolc halálos bűne kiváló alapot nyújt a közös munkálkodásra, feldolgozásra. Folyamatosan hívjuk fel a figyelmüket, hogy itt és most, máris mindenki tehet valamit saját, közvetlen környezetének védelmében. A füzetbe rajzolt zöld levélbe kerülhetnek fogadalmak, elhatározások. A természettel kapcsolatos érzések megváltozására elgondolkodtató példa a következő. Egy fiú, akinek a szülei otthon (Erdélyben) redőnykészítéssel foglalkoztak, amelyhez maguk termelték ki a fákat az erdőből, azt idézte fel, hogy ott milyen hatalmasnak érezte magát, amikor egy nagy, erős fát ledöntöttek. Most viszont másképp látja: most már inkább sajnálat van benne, ha ki kell vágni egy fát. A lorenzi halálos bűnök óránkénti feldolgozásában a legtöbb időt valószínűleg a természetes élettér pusztításának témája igényli, mert itt sorakoznak a diákok saját életéből vett példák. A másik, heves vitát kiváltó pont a technológiai verseny, a fogyasztási kényszer lehet, amelyben benne vagyunk, s fel sem ismerve azt, jólétnek éljük meg. Érdemes megbeszélni a gyorsaságlassúság következményeit, a mennyiség-minőség, siker és boldogság különbségét. Egy adott iskolában történt felmérés szerint a kisgimnazisták 17 fős csoportjából 2 főnek nem volt mobiltelefonja, s amikor a 11.-es diákoknak érvelniük kellett a mobiltelefonjuk

4 szükségessége mellett, igen kevés érvet hoztak föl a divat kényszerítő erején túl (beteg gyermek, túlaggódó szülő, gyakran utazó sportoló stb.). Tanulságos házi feladat lehet, hogy állítsanak össze egy Fölösleges termékeink listát, majd annak alapján tisztázni a természetes élettér, humánökológia, etológia, etika, technológiai verseny, infantilizálódás, szociális parazita, tolerancia, intolerancia, fogalmakat. Érzelmi ráhangolásként egy diák fölolvashat egy részletet Seattle indián törzsfőnök szavaiból (ld. a fejezet elején!), amelyet az USA elnökének mondott akkor, amikor a fehérek meg akarták venni(?) az indiánok földjeit. Elkerülhetetlenül megfogalmazódik a kérdés: Testvérei és védelmezői, vagy tulajdonosai és kizsákmányolói vagyunk a Földnek, a bioszférának? A lorenzi pontok közül az érzelmi eltompulást, az unalmat, a közöny bűnét, a tradíciók lassú kihalását, a generációk közötti szakadék mélyülését, az identifikációs zavart és válságot mindenképpen érdemes megtárgyalni. Időzzünk el a nemzeti identitás kérdésénél, hozzanak konkrét példákat arra, mikor érezték, hogy jó magyarnak lenni, s mikor érezték ezt kínosnak. Beszéljük meg az idősek tudásának semmibe vevését, az interneten folytatott, gombnyomásra működő, gyors kapcsolat(le)építések komoly(talan)ságát, kérdéses mélységét. (Nem az Internettel van baj, hanem a felszínességgel!) Kiscsoportokban érdemes feldolgozni az emberiség dogmásíthatóságának, uniformizálódásának kérdését. Történelemben tanult példákat kell hozniuk a dogmák világából, s a fogalom tisztázása után világossá válik a hatalmi manipulációs technikák alkalmazásának rendszere, s annak a személyre gyakorolt egyéniségvesztő hatása (pl.: vegyél márkás holmit, te is márkás leszel; fogyassz kólát, mert boldoggá varázsol; szavazz telefonon, te döntesz mások életéről, az történik, amit te akarsz stb.). Kiselőadás témája lehet Szvetelszky Zsuzsa: Natúrhatnám polgár c. írása (Liget, szept.). Biztos, hogy újabb vitára serkenti a diákokat, s segít tisztázni ezeket a fogalmakat: identifikációs zavar, uniformizálódás, egyéniségvesztés, fogyasztási kényszer, dogmásíthatóság, manipuláció. Egy körkérdéses játék alkalmas lehet arra, hogy maguk a diákok adjanak ötleteket egymásnak a takarékosságra, antifogyasztásra. Kinél, milyen olyan holmi van, amely a fogyasztói szemléletről szól, avagy inkább takarékosságáról? Érdekes dolgok kerülhetnek elő; régi pulóverből készített tolltartó, már második éve(!) hordott sportcipő, testvértől örökölt dzseki, ki nem dobott régi CD stb. Ehhez kapcsolódó feladat lehet pl. az, hogy készítsenek felhívást, plakáttervet, tiltakozást a megbeszélt témák egyikéről. Az Emberismeret és etika órák egyik legnagyobb nehézsége és egyben szépsége, hogy a tanár nagyfokú szabadságot élvez. A tárgy interdiszciplináris jellege miatt minden embertudományt kész magába foglalni. A tanár szerepe nem az ismeretek átadása, sokkal inkább az együttlétek moderálása, facilitálása, és a lehető legtöbb személyes élmény, érintettség megteremtése. Nehéz, állandó készenlétet, rögtönzést igénylő munka. Megéri azonban, ha hiszünk abban, hogy elindíthatunk olyan attitűdformáló folyamatokat, amelyek nem csak az egyes ember boldogulásáról, jövőjéről szólnak, hanem minden élőlény javára is szolgálnak. Óriási a felelősségünk abban, hogy vajon közömbös szegecshúzogató lény -ként (Ehrlich) élünk-e ezen a Föld nevű bolygón, s egykedvűen és felelőtlenül, fillérekért szedegetjük ki a bonyolult szerkezet különféle szegecseit, mígnem működésképtelenné válva darabjaira hullik az egész, avagy minden élővel együtt érezve, szépségükben gyönyörködve, az

5 ökoszisztémában betöltött szerepüket felismerve, a létre való jogukat tisztelve, lemondunk antropo- és egocentrikus világszemléletünkről. A természet és ember viszonyának igazi értékelése csakis többféle közelítéssel remélhető. Így szükség van filozófiai, etikai, metafizikai, esztétikai, jogi, szociológiai, azaz társadalomtudományi megközelítésekre is. David Kidner a viszony elsődlegességéről ír. Az érett kapcsolat előfeltétele s ez vonatkozik a természettel való kapcsolatunkra is, hogy felismerjük a különbséget magunk és a másik között, s ezt képesek legyünk tisztelni. Alapvető tételnek kell lennie, hogy ebben a kapcsolatban a természet formálja az embert, s nem az ember a természetet. Ehhez persze léteznie, és érvényesülnie kell egy környezeti etikának, amely mély, érzékeny, és szellemi rezonanciát feltételez a bioszféra különböző összetevői között. Irodalom Bóna Gézáné Maksay Mária: Emberismeret és etika a gimnáziumok 11. osztálya számára. Budapest: OKKER Kiadó, 2003 Csányi Vilmos: Az emberi természet. Budapest: Vince Kiadó, Ehrlich, P. Ehrlich, A.: A fajok kihalása. Göncöl, Ismerd meg Önmagad! Baraka Alapítvány (oktató kisfilmek), Videant Film Produkció Juhász-Nagy Pál: Az eltűnő sokféleség. Budapest, Scientia, Kamarás István: Erkölcstan 11. évfolyam számára. Budapest: Krónika Nova Kiadó, 2001 Lányi András: Együttéléstan. Budapest: Liget Műhely Alapítvány, Lányi András: Környezet és etika. in: Liget Irodalmi és Ökológiai Folyóirat, 2004/9 Moro úr sikeres lefagyasztása. Budapest: Enciklopédia Kiadó, N. Horváth Margit: Legyetek jók, ha tudtok! Etika. Debrecen: Pedellus Tankönyvkiadó, 2002 Szöveggyűjtemény 11. osztály etika tanításához. Budapest: Krónika Nova Kiadó, 2001 Takács-Sánta András: Miért nem hatékony a környezetvédelem? In: Liget, 2000/9 Természet és Szabadság. Humánökológiai olvasókönyv. Budapest: Osiris,