AZ ELSÕ KÉRDÉS EZ: Hogyan jutottak fel a gépekre az arab terroristák?

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: 9/11 az évszázad hazugsága Amiben a jobboldalnak nem volt igaza Harry Belafonte Nyomozást Rumsfeld ellen Az Izrael-lobbi Magyarország az unióban Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 » TARICS PÉTER Tudnotok kell az igazságot, és az igazság felszabadít titeket olvashatjuk a János evangéliumából származó jeles mondatot a CIA Langleyben (Virginia állam) lévõ székházának bejárata fölött. Már önmagában véve is megtévesztés, hogy ez a CIA jelmondata, ugyanis nem felel meg a megbízatásának, sõt egyenesen ellentmond annak. Ennek ékes bizonyítéka a szeptember 11-i események hivatalos amerikai magyarázata: a rengeteg zavaros, egymáshoz sehogy sem illõ részlet közül jó néhányról kiderült, hogy a világ közvéleményének tudatos félrevezetésére vetették be. Nem beszélve arról, hogy a közzétett tények sok esetben nem felelnek meg a fizika, illetve a kémia törvényeinek sem. Tehát a természet törvényeit is meghazudtoló kalandorságról van szó, amely nyilvánvalóan azt igazolja, hogy az amerikai kormánynak, s magának Bush elnöknek és a titkosszolgálatoknak takargatnivalójuk van ez ügyben is. De mi? AZ ELSÕ KÉRDÉS EZ: Hogyan jutottak fel a gépekre az arab terroristák? A feltételezett és az amerikai hatóságok által hivatalosan közzétett arab terroristák közül egyik sem szerepel a gépek utasjegyzékén. Minden valószínûség szerint nem arabok követték el a merényleteket, mert õk nem is voltak a repülõgépek fedélzetén. Az utasnévsor és a beszállt személyek létszáma egyik repülõgép esetében sem egyezik. Ezt a tényt az amerikai kormányzat, az FBI és a CIA egyaránt figyelmen kívül hagyja. Nem véletlenül. A CNN már a merényletek másnapján nyilvánosságrahoztaanégybombáváátváltoztatott gép utasainak és személyzetének névsorát. A névsorok azt mutatják, hogy egyetlen arab vagy csak arabnak vélhetõ név sem szerepel rajtuk. Megállapítható tehát, hogy az egész folyamatban valami nincs rendben, és ez magyarázatot, nyomozást kíván. Ha a géprablóknak általánosan ismert, veszélyes, azaz hatásos fegyvereik lettek volna, ezeket a csomagátvilágítás és személyellenõrzés során érzékelte volna a röntgengép és a fémkeresõ. Ha nem így lett volna, akkor ebbõl következõen négyszer mondott volna csõdöt a csomag- és személyellenõrzés. Ez pedig a társaságokkal szemben kártérítési igények lavináját indította volna el, és e kártérítések az amerikai törvények szerint csillagászati összegekre rúgtak volna. Nemcsak az áldozatok hozzátartozóinak igényeit kellett volna kielégíteni, de a Világkereskedelmi Központ lerombolásának és több ezer ember halálának okát is a két légitársaság,azamericanairlinesésaunited Airlines ellenõrzésének felületességére lehetett volna visszavezetni. Ezért találták ki a mûanyagkés-verziót. Hamis nyomnak persze kitûnõen megfelel, mert oly módon szítja az arab tettesek miatt keletkezett nyilvános felindulást, hogy a valódi történetekre kevesen kíváncsiak, és nem kell az azokhoz tartozó bizonyítékokat bemutatni. MÁSODIK KÉRDÉS: Ha csakugyan õk hajtották végre ezeket az öngyilkos merényleteket, akkor ho- 2 jó ha figyelünk külföldre is

3 gyan maradhattak közülük többen is életben? Még 48 óra sem telt el a terrortámadások óta, az FBI máris közzétette a 19 öngyilkos merénylõ listáját. Lenyûgözõ bûnüldözõi teljesítmény A rákövetkezõ tíz napban azonban kiderült, hogy e tettesek közül legalább heten még élnek. Ez csak egyike a terrortámadások körüli számtalan képtelenségnek. Az Independent és a Daily Mirror nevû angol lap, valamint a BBC Televízió több alkalommal, arab újságokkal együttmûködve, felkereste az életben maradt, arab terroristának titulált személyeket, és beszélgettek velük szeptember 11-e után. A szaúdi belügyminiszter, Szaúd al-faiszál herceg röviddel a névsor nyilvánosságra hozatala után látogatóba ment Bush elnökhöz, ezután egy sajtókonferencián azt nyilatkozta, hogy a személyazonossági vizsgálatok azt eredményezték, hogy az FBI által közzétett névsorban szereplõ személyek közül öt szaúdi személynek nem volt köze a terrorcselekményekhez. HARMADIK KÉRDÉS: Ha csakugyan hatékony csapást akartak mérni a világ legerõsebb hatalmának üzleti gócpontja ellen, akkor miért olyan idõpontot választottak ki ezek az ördöngösen ügyes, kitûnõen felkészült fickók a csapások idõpontjául, amelyben a lehetõ legkevésbé lehettek hatékonyak, hiszen azon a napon és abban a napszakban alig volt ember az épületekben? A Világkereskedelmi Központ épületeiben egy szokványos munkanapon körülbelül 45 ezer ember fordul meg, a szeptember 11-ei áldozatok száma pedig a háromezret sem éri el. A kis szám okainak egyike az, hogy ezek az intelligens gazemberek kedd reggel 8 és 9 óra közé tervezték a terrortámadást, amikor a New York-i pénzügyi központ vezetõi még nem voltak a munkahelyükön. A merénylet ezért lényegében véve szolgálattevõket ért. És tûzoltókat mentés közben. A merénylet elkövetõi tisztában voltak azzal, hogy kevés ember tartózkodik az épületben. Ha ezek az igen pontosan eljáró tettesek nemcsak szimbólumként akarták volna elpusztítani a Világkereskedelmi Központot, hanem mint az amerikai világhatalom pénzügyi és gazdasági központját is le akarták volna rombolni, akkor kézenfekvõ lett volna, hogy el akarták volna találni az ott hatalmat gyakorló vezetõ funkcionáriusokat is. De a tettesek éppen ezt kerülték el csapásuk idõpontjának megválasztásával. jó ha figyelünk külföldre is 3

4 Az is sajátságos, hogy a merénylet elõtti napokban általánosan nyomott hangulatról szóló tudósítások jelentek meg. A levegõben volt, hogy szeptember 11-én valami nagy dolog történik majd. A Világkereskedelmi Központ több alkalmazottját elõzõleg értesítették vagy figyelmeztették, hogy szeptember 11-ére vegyen ki szabadságot. A Pentagon csúcsvezetõségének egy egész csoportja halasztotta el szeptember 11-ének reggelére tervezett szolgálati útját. NEGYEDIK KÉRDÉS: Miért szökött a merénylet elõtti héten ama vállalatok részvényeinek a tõzsdei forgalma a szokásos többszörösére, amelyek utóbb veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni a csapások után? Azokat a milliárd dolláros nagyságú forgalmakat, amelyekkel szeptember 11-e elõtt a részvénypiac zuhanására spekuláltak, olyan emberekcsinálták,akikbiztosravettékamerénylet bekövetkezését. Honnan tudták? Hogy egyes bennfentesek kellett, hogy tudjanak az elkövetkezõ merényletekrõl, arra igen erõsen utalnak a merényletek elõtti hét tõzsdei spekulációi. A merénylet elõtti héten olyan vállalatok részvényeinek árfolyamesésére spekuláltak, amelyek a szeptember 11-ei merényletek miatt károkat kellett elszenvedjenek. Ilyenek voltak a két légitársaság, a United Airlines és az American Airlines részvényei, valamint azoké a befektetõ vállalatoké, amelyek mindegyikének irodái 20 emeletnyi helyet foglaltak el a Világkereskedelmi Központ toronyépületeiben, mint a Merryll LynchésaGoldmanSachs,deazokéaviszontbiztosító társaságoké is, amelyeknek az irtózatos kárért végül fizetniük kellett. ÖTÖDIK KÉRDÉS: Hogyan maradhatott tehetetlen az amerikai légvédelem mind a négy eltérített utasszállító géppel szemben? Úgy, hogy szeptember 11-e feltehetõleg a titkosszolgálatok konspirációjának köszönhetõ. Nem véletlenül nevezik szeptember 11-ét a XXI. század Pearl Harborjának. Ma már tudjuk, hogy az Egyesült Államok katonai és politikai vezetése a japánok Pearl Harbor elleni, december 7-ei támadását a helyszínen állomásozó amerikai csapatok értesítése nélkül engedte megtörténni. Hagytak meghalni 2400 amerikai katonát azért, hogy elõkészítsék a megfelelõ közhangulatot a Csendes-óceáni hadmûveletekhez. Ma már világos, hogy a CIA fél évszázadon keresztül folytatott olyan fedett mûveleteket, amelyek például Olaszországban, a tömegek befolyásolására akár a legkegyetlenebb terrorcselekményekre is kiterjedtek szeptember 11-én is hasonló történt. Az Egyesült Államok elvesztette értékes ellenségét, a hidegháború korszakának Szovjetunióját. A gigantikus méretû, rendkí- 4 jó ha figyelünk külföldre is

5 Olaj a tûzre Nemzeti stratégiánk a terroristák ellen vül drága és világszerte mindenütt mûködõ amerikai hatalmi apparátus további legitimációjának biztosításához új ellenségre volt szüksége. Az Egyesült Államokat szívtájon érõ látszólag kívülrõl érkezõ támadás nemcsak az amerikai népet, hanem a kollektív védelem elve miatt az USA NATO-beli szövetségeseit is felsorakoztatta Bush politikája mögé. Az amerikai légvédelem tehát ezért volt úgymond tehetetlen a terrortámadás idején. HATODIK KÉRDÉS: Hogyan hajthattak végre a repülõgépek olyan manõvereket, amilyeneket egyébként a fedélzeti számítógépük lehetetlenné tesz? Miért nem adta le egyik eltérített gép sem az eltérítéskor szokásos titkos rádiójelzést? A válasz rendkívül egyszerû: úgy, hogy a repülõgépeket a Világkereskedelmi Központ 7-es számú épületébõl irányították. S ha a gépeket távolról irányítják, a repülõgép fedélzeti számítógépe mûködési mechanizmusának bizonyos elemei nem jutnak szerephez. Errõl azonban a késõbbiekben lesz szó. HETEDIK KÉRDÉS: Hogyan omolhattak össze kártyavárként ezek az acélszerkezetes épületek attól, hogy nekirepült egy repülõgép, holott statikailag úgy tervezték meg õket, hogy kiálljanak egy ilyen balesetet is? Az épületek a földfelszín alatt ötemeletnyi mélységben voltak lerögzítve a New York alatti sziklás talajban. Stabilitásuk a belsejükben 47 acéltartóból levõ magra alapult, az acéltartók minden emeleten össze voltak szerelve 236 külsõ acéltartóval. A magba épített 47 tartó 900x360 milliméteres acélidomból, 100 milliméteres falvastagságú, különleges minõségû nemesacélból volt összehegesztve, a felsõ emeletek felé az idomok falvastagsága 6 milliméteresre csökkent. A tartók 100 centiméteres távolságra voltak egymástól, tûzcsillapító anyaggal és alumíniumhéjjal burkolva. A köztük lévõ tér 130 milliméter vastag üveggel volt kitöltve. A külsõ tartók minden emelet magasságában, vagyis 3,7 méterenként vízszintes futó acéllapokkal voltak egymáshoz hegesztve. Az emeletek födémje betonba foglalt hullámos acéllemezbõl volt. A födémek a belsõ és a külsõ tartóoszlopok közé feszített acéltartókra nehezedtek, ezeket a tartókat még keresztirányban átlósan futó acéltartókkal is merevítették. Ezeknek a szerkezeteknek repült a két utasszállító gép. Az északi épületben a repülõgép törzse és hatalmas gázsugár hajtómûvei 40-et átütöttek a 236 külsõ acéloszlopból. A gép törzsének nagyobb részei az épület közepéig vetõdtek, ott vélhetõleg nem több mint öt-kilenc fõ tartóoszlopot értek el a negyvenhétbõl, és ezek megállították õket. A repülõgép 8.46-kor csapódott az északi épületbe, mozgási energiája nem tudta megingatni. Csak másfél órával késõbb, kor roskadt össze. A Szükségállapotok Kezelésének Szövetségi Hivatala (FEMA, Federal Emergency Managament Administration) magyarázata szerint a kerozin felrobbanása következtében elterjedt tûz a külsõ tartóoszlopok hõtágulását idézte elõ, s így az emeletszerkezetek rögzítõ csapjai amolyan láncreakciószerûen leszakadtak. A magyarázat szépséghibája az, hogy a tornyok törmelékében nem találtak tömegével hõtõl deformálódott külsõ tartóoszlopokat. Nem beszélve arról, hogy az acél csak 1300 Celsius-fok fölötti hõmérsékleten olvad meg, és a szilárdságát mintegy 800 foknál veszíti el, ám ezeket a hõfokokat nem lehet kerozin égetésével elérni. A kerozin égésekor legfeljebb 375 Celsius-fok keletkezik, ez a hõmérséklet azonban a kívülrõl jövõ oxigén-utánpótlás híján gyorsan csökkent. Az ütközés után 17 perccel, mire a második repülõgép nekirepült a déli toronyépületnek, jó ha figyelünk külföldre is 5

6 jobbára szurokfekete füstté változtak az északi épület lángjai, ami arra utal, hogy erre az idõre már a tûz az oxigén fogytán kialudni készült. A toronyépület kor mégis összeomlott, mintha egy robbantómester gyújtást adott volna az acélszerkezet stratégiai pontjain elhelyezett robbanóanyagnak. A hivatalos magyarázat ezért nem az igazságon alapszik. A 78. emeletig eljutó tûzoltók adóvevõn keresztüli beszélgetései is ezeket a tényeket támasztják alá. Ezen hangfelvételek nyilvánosságra hozatalát a washingtoni igazságügy-minisztérium mindmáig megtagadta. Részletes és alapos vizsgálatra és megtárgyalásra lenne szükség annak kiderítésére, hogy miért omlottak össze olyan acélvázas építmények, amelyeket utasszállító óriásgépek nekiütközése ellen is megterveztek, és tûzfészkek hermetikus lefojtására szolgáló készülékek voltak bennük. NYOLCADIK KÉRDÉS: Miért omlott össze a 7-es számú torony 47 emeletes épülete, noha ennek nem repült neki semmi? Úgy tûnik, valaki jó elõre tudta, hogy a Világkereskedelmi Központ 7. épülete is össze fog omlani. Egy véletlenül ott tartózkodó fényképész, Tom Franklin azt mondta, hogy a tûzoltóság úgy ürítette ki a bevetési területet, mint aki felkészült a 7. épület összeomlására. 16 és 17 óra között mintegy 140 méter távolságból látta, hogy a tûzoltók jelzõzászlókat lengetnek. Valaki távolabb parancsolta az embereket, mert a 7. épület éppen összeomolni készült. Azok a felvételek, amelyek a Szükségállapotok Kezelésének Szövetségi Hivatala közlése szerint a 7. épületet összeomlásának kezdetén mutatják, inkább egy szándékosan végrehajtott, hagyományos épületbontó robbantás képére engednek következtetni egészen másmilyenre, mint amilyen a két felhõkarcolóé volt. Az épület a földszinttõl omlott össze. Ezért a porfelhõk is nagyrészt inkább a földhöz közel keletkeztek, nem a felsõbb emeletek magasságában, mint az északi és déli toronyépület esetében. Az épület belülrõl rogyott össze, a külsõ szerkezete belülre esett, mintha egy légörvény beszívta volna. Csak egészen kis törmelékhalom keletkezett, arra esett az épület külseje, az acélvázas szerkezet. Alatta volt a tíz hatalmas transzformátor. De hol volt az a hatalmas tûz, amely az épületet romba döntötte? Sem egy óriásgép becsapódása, sem a toronyépületek törmelékének lezúdulása nem jöhet itt okként számításba. Feltehetõleg ezt az épületet is belülrõl robbantották fel. KILENCEDIK KÉRDÉS: Mi volt a cél 7-es számú épület felrobbantásával? Ebben az épületben voltak a CIA-nak, a védelmi minisztériumnak és a New York-i tõzsdei felügyeletnek az irodái. Maffia- és 6 jó ha figyelünk külföldre is

7 bankügyekben, a nemzetközi kábítószerkereskedelem, a pénzmosás és a terrorizmus ügyeiben folyó nyomozások aktáinak millióit tárolták itt. Az amerikai vámigazgatás olyan aktákat tárolt itt, amelyekben a vámügyet arra szólították fel, hogy hunyja be mindkét szemét az utóbbi tíz év úgymond ellenõrzött szállítmányai láttán, vagyis szélsõséges mohamedán ideológiájú csoportokkal folytatott heroin-kereskedés láttán. Ebben az épületben voltak a tõzsdei felügyeletnek a 90-es években elkövetett nagyvállalati szabálytalankodások kivizsgálásáról készített aktái is. És ebben az épületben volt a CIA terrorelhárító központja és a fõpolgármester óvóhelye is. A Világkereskedelmi Központ 7-es számú épülete leginkább azért volt stratégiai központ és célpont, mert feltehetõen innen irányították az óriásgépeket és a robbantásokat. A Világkereskedelmi Központ 7-es számú épületének sajátságos berendezése, valamint az állami intézmények azon arcátlansága, amellyel ellenszegülnek az alapos felderítésnek, felveti azt a kérdést, hogy vajon az épületben volt-e elhelyezve a távirányítás, amellyel a pilótáktól elvették a gépük fölötti hatalmat, és ezeket távirányítású rakétaként a toronyépületeknek irányították. Mint ahogy a toronyépületek összeomlásában szerepet játszó robbanásokat is összehangolva, innen távirányíthatták. Nézzük meg az északi toronyépületbe csapódó óriásgép útvonalát. Az American Airlines 11-es járata Bostonból indult Los Angeles felé, tehát nyugati irányban, majd hirtelen dél-nyugati irányba fordulva megváltoztatta menetirányát, fogta a 7-es számú épületbõl érkezõ jeleket, közvetlenül e felé az épület felé repült, majd rajta túl ezáltal a jel gyengült és iránymódosítást okozott. Az automatikus távirányítású kormányok fordulásra kényszerítették volna az óránként 720 kilométeres sebességgel repülõ Boeing 767-est, de erre már sem ideje, sem tere nem maradt, az ütközés törvényszerû volt. A repülõgép az északi toronyház 40 külsõ tartóoszlopába benyomódott, tisztán visszatükrözõdõ kanyarodási állapota is errõl tanúskodik. A centrifugális erõ nagysága miatt az utasok és a személyzet minden bizonnyal gyorsan eszméletüket vesztették. A 7-es számú épület alkalmazottait még a toronyépületek összeomlása elõtt, 9 és 10 óra között biztonságba helyezték. Szeptember 11-ének valóságos tettesei ettõl kezdve az épületet és a mûveleti központot egyedül a magukénak tudhatták. Délután négyre elült a por, és a mûveleti csapat elhagyhatta az épületet. A 7-es épület összeomlását is kísérik szeizmikus mérési eredmények, melyeken még talán az összerogyás három szakaszát is fel lehet ismerni. Ezek igazolni látszanak a robbanásokról beszámolt fültanúkat. Csak tudományos vizsgálat derítheti ki a kilengés okait. Egy NASA készítette mûholdas felvételen, amely azt mutatja, milyen meleg volt az épülettörmelék öt nappal a merénylet után, a hetes épület maradékainak hõfoka az 557 és 727 fok közötti tartományba esik. A törmelékben megolvadt acélt is találtak, amelynek kristályszerkezete olyan módosuláson ment keresztül, amit nem lehet visszavezetni egyszerû tûzre. Minden bizonnyal tehát tervszerû, tudatos robbantás volt az összeomlás oka. TIZEDIK KÉRDÉS: Hogyan és miért történt robbanás a Világkereskedelmi Központ5-ös és 6-os számú épületeiben? Az 5-ös és 6-os számú épületek hagyományos módon égtek. A 6-os számú épület acélszerkezete túlélte az erõs, órákig tartó tüzet, és nem omlott össze. A tûz oka egy robbanás volt, amelyet milliók láthattak a CNN hírtelevízió közvetítésében. Miután az épületbõl kivezették az ott dolgozó mintegy 800 embert, a létesítmény 9 óra 4 perckor felrobbant. Legkésõbb 60 másodperccel azután, hogy a repülõgép nekicsapódott a déli toronyépületnek, hatalmas robbanás felhõje csapott ki körülbelül 170 méter magasan a Világkereskedelmi Központ 6-os számú épületébõl az ég felé és egyesült a déli toronyépület lezúduló törmeléktömegével. Ezt a folyamatot nem kísérte hírmagyarázat, az ikerépületek drámai eseményeinek árnyékában maradt és feledésbe merült. A CNN azonban igazolta a folyamat tényét és idõpontját. Ekkor nyilatkozta azt Bush elnök, hogy kiábrándult a CNN hírtelevízióból Késõbbi légi felvételeken felismerhetõ volt az egyenesen álló acélállványzat közötti, különlegesen mély robbanási kráter. TIZENEGYEDIK KÉRDÉS: Miért kellett felrobbantani a 6-os számú épületet? Azért, mert ebben az épületben volt az amerikai vámügyi igazgatóság és egy állami tulajdonú bank, az Export-Import Bank. Itt voltak elhelyezve az idõsebb Bush kormányzatának fölöttébb kétes fegyverüzleteirõl szóló iratok, olyan akták, amelyek megnehezítették volna azt, hogy Szaddám Huszeint a nyilvánosság elõtt ördögként bélyegezzék meg. Késõbb, Bush elnökségének idején ez meg is történt, és Szaddám minõsítése megelõzõ háborúhoz szolgáló ürügygyé vált. TIZENKETTEDIK KÉRDÉS: Hogyan sérülhetett meg a Pentagon csak csekély mértékben, ha valóban egy óriás utasszállító gép szállt neki? Miért nem lehetett látni ennek a gépnek a maradványait? jó ha figyelünk külföldre is 7

8 Az állítólag a Pentagon délnyugati homlokzatának irányított gép, az American Airlines 77-es járata Boeing 757-es szintén a pilóták számára végrehajthatatlan kanyarodási sugarakat produkált. Ez az óriásgép a Dulles nemzetközi repülõtérrõl, Washingtonból indult Ohio irányába, ott letért útvonaláról, és visszatért több száz mérföld távolságból Washingtonba. Még Ohio állam légterében megszakadt a géppel a rádióösszeköttetés, a transzponder már nem sugárzott ki azonosító jeleket a földi ellenõrök radarjaira. A légi irányítóval folytatott utolsó beszélgetés 8 óra 50 perckor végzõdött, a repülési tervben szereplõ menetirány-módosítás után egy perccel. Hat perccel ezután a gép a légi irányítók többszöri kapcsolatteremtési kísérleteire sem válaszolt. A gép elõször a Fehér Ház felé vette az irányt és elrepült a Pentagon felett. A repülõgép röppályájáról szóló hivatalos adatok szerint a pilóta állítólag óránként 800 kilométeres sebességgel 2100 méteres magasságban 270 fokos szögben kanyarodva a talajszint fölé szorította a gépet, ott telefonvezetékeket elcsapva, néhány centiméterrel a gyep fölött a Pentagon délnyugati szárnyának száguldott. TIZENHARMADIK KÉRDÉS: Lehetséges ez? Tudni kell, hogy a Boeing 757-es és 767-es fedélzeti számítógépe nem engedi a gépet olyan szögben kanyarodni, amely kanyarodás az utasokat a földi gravitáció másfélszeresének, azaz a testsúlyuk másfélszeresének megfelelõ terhelésnek vetné alá. Ezt az automatikát a pilótafülkébõl nem lehet kikapcsolni. Az American Airlines 77-es gépe esetében ennél a képtelen kanyarodásnál a g érték szakértõk szerint 5 és 7 között lehetett. Olyan nagyságrendû tehát, amilyent a harci gépek pilótái csak nyomáskiegyenlítõ öltözékben élnek túl. A Boeing 757 pedig nem harci gép, hanem utasszállító repülõgép. Ha azonban ezeket a gépeket a számítógép hátsó bejáratán át távolból irányítják, akkor a repülésív-határoló nem jut szerephez. További ellentmondás, hogy a hivatalos adatok szerint a Boeing 757-es a Pentagonnak csupán a földszintjét találta el. Nagyságánál fogva azonban két emeletet telibe kellett volna kapnia, még akkor is, ha a gép teljesen vízszintesen repült volna. Hogyan furakodhat be egy 13,6 méter magas Boeing egy irodaépületnek csupán a körülbelül 3-4 méter magas földszintjébe, de az a fölött levõ emeletekbe nem? Ugyancsak különös, hogy a merénylet után lényegében nem maradtak repülõgéproncsok a helyszínen, és egyáltalán semmilyen nyom, ami azt bizonyítaná, hogy valóban egy utasszállító óriásgép csapódott a Pentagon épületébe. Egy üres 757-es Boeing 60 tonnányi fémbõl, mûanyagból és üvegbõl van. Számoljuk még hozzá az embereket és az úti holmit. Biztonságosabb hely lett a világ öt évvel 9/11 után? Nem, amíg õ szabadon van. Bin Laden? Õ is. TIZENNEGYEDIK KÉRDÉS: Hová lett ez a roppant mennyiségû elroncsolódott maradvány? Mint ahogy a Pentagon elõtti fûtakarón szinte semmit nem találtak, e hatalmas tömeg át kellett hogy üsse a Pentagon épületét és ennek megfelelõ nyomokat kellett volna hagyjon. Teljesen érthetetlen, hogy az úgynevezett terroristák miért választottak volna ilyen kivitelezhetetlen repülõartista megoldást a Pentagon megtámadására. Sokkal egyszerûbb lett volna a pilótának a repülõ bombának használt utasszállítót fentrõl, lapos szögben ráirányítani a pókhálószerû létesítményre. A Pentagon épülete ugyanis a levegõbõl hatalmas céltáblának látszik, noha az épület nem különösen magas. Szemtanúk két robbanást véltek hallani. Az elsõ robbanást a repülõ test becsapódásaként, a másodikat az épületben történt robbanásként kellett hogy érzékeljék. A második robbanás okozhatta a Pentagon eltalált szárnya egyik részének leomlását. Szakértõk szerint olyan robbanást, ami a nyomok alapján a Pentagonnál történt, egy Cruise Missile-repülõtest, egy távirányított katonai rakéta okozhat. TIZENÖTÖDIK KÉRDÉS: Akkor viszont hová lett az American Airlines 77-es járata, a Boeing 757-es? Erre az eltitkolt és elkobzott videofelvételek alapján folytatott alapos nyomozás adhatna érdemben választ. TIZENHATODIK KÉRDÉS: Miért repültek szét a Pennsylvaniában lezuhant gép maradványai tizenhárom kilométeres sugarú körben? A merényletet követõen nem maradtak repülõgéproncsok a helyszínen, és egyáltalán semmilyen nyom, ami azt bizonyítaná, hogy valóban egy utasszállító óriásgép csapódott a Pentagon épületébe. Szeptember 11-ének negyedik gépe, az United Airlines 93-as járata már nem repült el a terrorcsapás célpontjához, vagy nem tudott odarepülni. Talán éppen a Fehér Ház volt a célpont. Lezuhant Pennsylvania államban Shanksville-nél egy elhagyott szénbánya területére. Máig sincs magyarázat arra, miképpen zuhant le, pedig itt megtalálták az adatgyûjtõ készülékeket, azonban tartalmukat állítólag az áldozatok hozzátartozóira való tekintettel nem hozták nyilvánosságra. Néhány nappal az esemény után az FBI is biztos 8 jó ha figyelünk külföldre is

9 Tudjuk, hogy ez itt még nem a Halloween, de mi azért jöttünk, hogy megrémítsünk minden nap, mostantól Halloweenig volt abban, hogy a gép a levegõben robbant fel, vagy repülõgépek lõhették le. Erre vall az is, hogy a lezuhanás helyétõl még 13 km-re is találtak a gépbõl származó darabokat. Tehát a gép nem fúródhatott csak úgy a földbe. Még magasan a levegõben kellett felrobbanjon: vagy egy rajta lévõ robbanás miatt, vagy egy légvédelmi rakéta repítette szét darabjaira. Még a sugárhajtómûvek is három kilométerrel távolabbra repültek, mint a gép törzse. Egy egytonnás hajtómûrész pedig a becsapódás helyétõl 1800 méterre került. Az utasszállító gép közvetlen közelében két harci gép volt a levegõben, amelyek minden bizonynyal lelõtték a United Airlines 93-as járatát, a Boeing 757-es típusú utasszállító repülõgépet. Nem vagyok gonosz... õ az Kérdések és válaszok Izraelrõl és a nemzetközi zsidó cionizmusról Kérdés (K): Melyik az az egyetlen ország a Közel-Keleten, amelynek atomfegyvere van? Válasz (V): Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely nem hajlandó aláírni az Atomsorompó Egyezményt és megakadályozza a nemzetközi ellenõrzést? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország szállta meg más, független országok területét katonai erõvel, és folytatja a megszállását az ENSZ Biztonsági Tanács határozatai ellenére? V: Izrael. jó ha figyelünk külföldre is 9

10 Egy amerikai konzervatív kritikája a neokonzervatívokról» PROF. DR. ALFRED DE ZAYAS Mosolyogj, vagy öt percen belül bombázni kezdünk! Tavaly szeptemberben röviddel az amerikai választások elõtt jelent meg Patrick Buchanannak, Nixon, Reagen és az idõsebb Bush volt tanácsadójának egy politikailag inkorrekt és rendkívüli módon figyelemre méltó könyve az egyik legjobb New York-i kiadónál, a St. Martin Pressnél. Patrick Buchanan elemzése különösen érdekes az egyesült államokbeli elnökválasztás után is, sõt talán még nagyobb jelentõségû, hiszen George W. Bush második választási idõszakát is változatlanul az úgynevezett neokonzervatívok határozzák meg. Buchanan ismert újságíró és televíziós hírmagyarázó, aki keresi és meg is találja a vitát ben és 1996-ban pályázott a Republikánus Párt elnökjelöltségére és 2000-ben a Független Ross Perots Reform Pártjának elnökjelöltje lett. Kihívó már Buchanan könyvének a címe is: Amiben a jobboldaliaknak nem volt igazuk, illetve hogyan tévedtek a neokonzervatívok. Az alcím még egyértelmûbb: Hogyan ásták alá a neokonzervatívok a Reagen- forradalmat és hogyan kerítették hatalmukba Bush elnökségét. Buchanan tíz fejezetben számol le George W. Bush politikájával. Buchanan számára, aki maga is tagja a Republikánus Pártnak, Bush csak az elnevezés szerint republikánus, hiszen politikája a párt sok elvét és hagyományát sérti mind a bel-, mind pedig külpolitikában. Buchanan központi tétele, hogy a legtöbb amerikai, aki 2000 novemberében Bushra szavazott, hagyományos és konzervatív kormányzási stílust várt, mást, mint Madeleine Albright erõszakos birodalmi politikája. Azonban egy szélsõséges kis csoportnak a Republikánus Párt soraiból, az úgy nevezett neokonzervatívoknak sikerült Bushhoz közel jutniuk és eladni neki kiforratlan tételeiket. Dokumentumok és feljegyzések alapján bemutatja, hogyan árulták el a republikánus hagyományokat, miként ásták alá tudatosan az izraeli palesztin ellentét békés megoldásának lehetõségét egy Izrael számára kedvezõ hatalmi megoldás elõidézése céljából és végül hogy tervezték az Irak elleni támadó háborút jóval szeptember 11. elõtt. Ezek a neokonzervatívok jóformán ismeretlenek maradtak a hétköznapi amerikaiak elõtt és azok is maradnak senki meg nem választotta õket, kinevezéssel kerültek magas állásaikba. Közéjük számít a védelmi miniszter, Donald Rumsfeld, eddigi helyettese, Paul Wolfowitz (a Pentagon volt államtitkára, a WTO kiszemelt elnöke), munkatársa Douglas Feith (helyettes államtitkár a Pentagonban), Richard Perle (aki különbözõ miniszteri tisztségeket viselt, többek között volt katonapolitikai tanácsadó is) és Elliott Abrams (Bush Közel-Kelet-tanácsadója). Buchanan bemutatja, hogy a neokonzervatívok közül soknak nincsenek gyökerei a Republikánus Pártban, inkább a harmincas és negyvenes évek kommunista értelmiségi sejtjeiben, amik aztán radikális konzervatívokká változtak át. Veszélyes fanatikusok, modern Robespierre-típusú jakobinusok. Érthetetlen, hogy ezek a neokonzervatívok még mindig tekintélyes hivatalokban maradhatnak, holott idõközben világossá vált, Irakban és a Közel-Keleten teljességgel tévesen mérték fel a politikai helyzetet és hazudtak Szaddám Huszein állítólagos nukleáris programját és tömegpusztító fegyvereit illetõen. A háború elképzelhetetlen zûrzavart okozott Irakban: polgári személyek tízezrei veszítették életüket, az amerikai GI-okat nem felszabadítóknak, hanem ellenséges megszállóknak tekintik és emiatt több mint ezer (két és fél ezer a szerk.) amerikai katona esett el. Ehhez jön még az Abu-Ghraib-i kínzási botrány és az Egyesült Államok jó hírének elvesztése a világ legtöbb országában. Bush tényleg csak a demokráciát akarta bevezetni a körzetben? Micsoda vétek! Buchanan igyekszik meggyõzni az amerikai választót, hogy a Bush-kormány nem tartotta be a 2000-es pártplatform ígéreteit és hogy a neokonzervatívok súlyosan téves megítélései miatt sokkal bizonytalanabbá lett a világ. Ezenkívül a legutóbbi négy év a legnagyobb államháztartási hiányt és a legnagyobb kereskedelmi mérleghiányt mutatja. Korábban a demokraták bõvíteni akarták az államigazgatást Washingtonban, õk voltak azok is, akik Amerikát a legtöbb háborúba vezették. Így hát egy republikánus elnöknek nem a kormányzat minél kisebb keretek között tartásán kellene fáradoznia, hogy a polgár gyarapodhasson, ne pedig a nómenklatúra? Buchanan két korábbi könyvben foglalkozott a nyugat önazonosság-válságával és a Republikánus Párt filozófiájával (A nyugat halála, Köztársaságot, nem birodalmat) és azt a kérdést tette fel, egyáltalán meddig maradhat fenn egy amerikai birodalom. Anélkül, hogy közvetlenül idézne a Nyugat alkonyából, Buchanan olykor Oswald Spenglerre emlékeztet. Utal a Római Birodalom, a kalifátus, a brit, a szovjet birodalom elmúlására. Anélkül, hogy izolacionista akarna lenni, felteszi a világ valamennyi földrészén való állandó amerikai jelenlét lehetõségére és annak megfontoltságára vonatkozó kérdést. Az Egyesült Államok mégiscsak száznál több országban tart fenn katonai jelenlétet, amit az amerikai adófizetõnek kell megfizetnie. A legérdekesebb Buchanan elemzése a terrorizmusról, amit nyilvánvalóan csak tünetként, nem pedig a tulajdonképpeni betegségként kell értékelni. Felteszi a kulcskérdést, amit feltenne bármelyik gimnáziumi tanuló is: Miért gyûlölnek ennyire bennünket? Bush válasza mert jók vagyunk, mert a terroristák gyûlölik demokráciánkat és értékeinket olyan gyermeteg, hogy nem lehet komolyan 10 jó ha figyelünk külföldre is

11 venni. A szeptember 11-ei merényletek gonoszak voltak, ártatlan embereket értek, de a merénylõknek megvoltak a maguk okai. A terroristák számára Amerika a Gonosz Birodalma. Azt is leszögezzük, hogy Bush válasza, a terrorizmus elleni háború nem vezethet sikerre, mivel a terrorizmus gyökereit félreérti. Buchanan az Egyesült Államok elleni gyûlölet öt okát nevezi meg: 1. Amerika demokráciáról beszél, de diktatúrákat és oligarchákat támogat, akik elnyomják a muzulmán népet és eltékozolják vagyonát. 2. Az USA gazdasági és katonai jelenléte az arab országokban valójában megszállás. 3. Amerika anyagelvû és élvhajhász kultúrája összeférhetetlen a muzulmánok vallási elképzeléseivel. 4. Az USA kettõs erkölcsiséget gyakorol, amikor megtámadja és megszállja Irakot állítólag azért, mert Irak az ENSZ-határozatokat nem százszázalékosan valósítja meg, de egyidejûleg pénzeli Izrael politikáját, amely a Biztonsági Tanács számos határozatát megszegi, sõt a Nemzetközi Bíróságnak a palesztin területeken épített falra vonatkozó döntéseit is semmibe veszi. 5. Amerika csak azért, hogy elrabolja tõlük az olajukat, megtámad muzulmán országokat, akik nem akartak háborút Amerikával. Ezeknek az érveknek a megfogalmazása egyáltalán nem hazafiatlan Buchanan szerint. Éppen ellenkezõleg. Az Amerikát fenyegetõ jövõbeni terrortámadások elhárítása céljából Bush azt követeli, Amerikának törekednie kell arra, hogy megtudja, más emberek és más országok miként látják és ítélik meg Amerikát. Így hát annak a kérdésnek a feltevését sem lehet megkerülni, nem Amerika-e az, aki provokálja a muzulmánokat? Önrendelkezési joguk megsértése és gazdagságuk kizsákmányolása nem vezethet-e egy napon végítéletszerû következményekhez Amerika számára? A Megnyerhetetlen háború utalás a terrorizmus elleni háborúra címû fejezet egy Sir Peter Ustinovtól vett idézettel kezdõdik: A terrorizmus a szegények háborúja, a háború a gazdagok terrorizmusa. Buchanan az amerikai olvasóra szabott történelmi kirándulás keretében mutatja be a forradalmi és az állami terror különbözõ jelenségeit. Terrornak nevezi Grant, Sherman és Sheridan tábornokok hadviselését az amerikai polgárháború idején, továbbá Drezda bombázását a második világháború idején és természetesen Hirosima és Nagaszaki bombázását. Utal arra, hogy a gyarmati háborúk idején az összes résztvevõ alkalmazott terrorista módszereket és hogy sikeres szabadságharcosok illetve terroristák tisztelettel övezett államférfiak lettek. A Buchanannál találtakhoz hasonló gondolatok olvashatók egy a közelmúltban megjelent könyvben, melynek címe: Birodalmi vétek. Miért veszíti el a Nyugat a terrorizmus elleni háborút?, amit Anonymous néven egy magas rangú CIA-tisztviselõ jegyez, aki korábban Oszama bin Laden címmel adott ki egy jelentõs könyvet, megbízható jegyzetanyaggal. Buchanan könyve egyébként hivatkozásokkal jól alátámasztott, de természetesen nem tudományos értekezés. A széles amerikai olvasóközönség számára íródott. Egyszerre lendületes és választékos. Míg Busht Michael Moore balról támadja, Buchanan azt jobbról teszi. Moore és Buchanan elemzései Bush újraválasztása után is megtartják érvényüket. A szerzõ több könyvet írt jogi és történelmi tárgykörben; amerikai állampolgár, a Republikánus Párt tagja (Forrás: Zeit-Fragen, fordította Kádár István) HARRY BELAFONTE NYOMOZÁST RUMSFELD ELLEN Az ismert énekes levélben szólította fel a német igazságszolgáltatást, hogy folytassák a nyomozást az USA védelmi minisztere ellen. A levelet az alábbiakban szó szerint közöljük. Tárgy: bûnügyi nyomozások többek között az Egyesült Államok védelmi minisztere, Donald Rumsfeld ellen, ügyiratszám: 3AKP 207/04-2 Mélyen tisztelt Dietrich Úr, fõállamügyész a Szövetségi Bíróságnál! Azzal a kéréssel írok Önnek, gondolja át döntését, hogy berekeszti a Donald Rumsfeld és más USA-tisztviselõk ellen nyomozásokat, amiket az iraki kínzások áldozatai és a Center for Constitutional Rights (CCR) büntetõfeljelentései alapján indítottak el. Mint tudja, rég elköteleztem magam a béke és az igazságosság ügye mellett. Németországot az ötvenes évek közepe óta ismerem. Nagy tisztelettel vagyok az iránt az álláspont iránt, amire a német polgárok és kormányuk helyezkedett a központi külpolitikai kérdésekben, mindenekelõtt, ahol a globális konfliktusok békés megoldásáról van szó. Amikor láttam a képeket az iraki foglyokról, Harry Belafonte akiket amerikai katonák kínoztak, mélyen megrendültem és elszomorodtam. Azóta minden héten napvilágot lát egy újabb leleplezés ezeknek a kínzásoknak a kiterjedtségérõl és ezenközben nyilvánosságra jutott, hogy az Irakban, Afganisztánban és Guantanamón elkövetett visszaélések és a foglyok kínzása széles körûen elterjedt gyakorlat. Ezekben bizonyítottan részt vettek az amerikai kormány és a hadsereg magas rangú tagjai. Senki nem maradhat büntetlenül, aki részt vett a kínzásokban Az USA kormánya mindezek ellenére megtagadta, hogy kivizsgálják felelõsségét, beleértve abba Donald Rumsfeld védelmi miniszter felelõsségét is. Büntetõjogilag ehelyett kizárólag csak alacsony rendfokozatú katonákat üldöznek. A második világháború borzalmai és azok utóhatásai óta vitathatatlanul valamennyi államnak biztosítania kell, hogy mindenkit bíróság elé állítsanak, aki bûnössé teszi magát kínzásokban és háborús bûnökben. Ha az érintett államok ezt elmulasztják, a nemzetközi közösségnek és tagjainak kötelessége, hogy eljárjanak. ( ) Tudomásom szerint az Ön illetékességébe és kötelességébe tartozik ilyen nyomozások megindítása. Ennek elmulasztása további törvényszegésekre adna bátorítást. Nyomatékosan kérem, indítson nyomozást a német jog, a Genfi Egyezmények és a kínzás elleni egyezmények alapján. Határozott meggyõzõdésem, hogy ezeket az intézkedéseket meg kell tenni. Senki nem maradhat büntetlenül, aki részt vett a kínzásokban és háborús bûnökben. Kiváló tisztelettel. (Forrás: Süddeutsche Zeitung, fordította Kádár István) jó ha figyelünk külföldre is 11

12 Elemzés John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmányáról» JOHN MEARSHEIMER ÉS STEPHEN WALT Ez év márciusában hatalmas bomba robbant Washingtonban. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika" néven tanulmány látott napvilágot, mely idáig egy érinthetetlen témát vett kegyetlenül górcsõ alá. Samuel Huntington A Civilizációk harca címû munkája óta nem volt olyan tanulmány, mely ennyire felforgatta volna a világ politikai döntéshozóinak életét. A tanulmány alapjaiban kérdõjelezi meg a több mint baráti amerikai-izraeli viszony létjogosultságát, és tudományos alapon térképezi fel annak a washingtoni lobbicsoportnak a mûködését, melyrõl idáig csupán politikailag inkorrekt legendák láttak napvilágot. Az izraeli Haaretz napilap címlapján foglalkozott a témával, csakúgy mint számos arab médium, akik véres rongyként lobogtatták az irományt. De tiltakoztak az egyesült államokban élõ zsidó közösségek, és az izraeli vezetés is. A tanulmány alkotói John J. Mearsheimer a Chicagoi egyetem politikatudományi intézetének elismert professzora, és Stephen M.Walt a Harvard Egyetem oktatója. Mindketten elismert szakértõk. Elfogulatlanságukhoz a legkisebb kétség sem férhet. A szerzõk ennek ellenére azóta fenyegetések sorát kapták. A tanulmányt eredetileg a Harvard Egyetem vette gyámsága alá, de a kirobbant botrányok következtében végül az intézmény megvonta tõle pecsétjét. Az elmúlt néhány évtizedben, különösen az 1967-es Hat Napos Háború óta az USA közel-keleti politikájának középpontjába az Izraellel ápolt kapcsolata került. A támogatások sorozatai, melyekben Izrael részesült, illetve a demokrácia erõszakos terjesztésére tett kísérletek lángra lobbantották az arab és iszlám népek haragját, ezzel veszélyeztetve nem csak az USA, hanem a világ más részeinek biztonságát is. Amerika történelme során még nem volt példa ilyen nagy horderejû politikai kérdésre. Vajon az USA miért volt hajlandó félretenni saját, és számos szövetségesének biztonságát azért, hogy egy másik állam érdekeit helyezze elõtérbe? A két ország között létrejött szövetség feltételezhetõen a közös stratégiai érdekeken, vagy az azonos erkölcsi célkitûzések megvalósításán alapszik. Azonban egyik magyarázat sem számol azzal a jelentõs anyagi és diplomáciai támogatással, amelyet az USA képes biztosítani. John Mearsheimer Stephen Walt Ehelyett az USA térségbeli beavatkozásának okai majdnem teljes mértékben saját belpolitikájából, különösen az Izrael Lobby tevékenységeibõl eredeztethetõk. Egyes érdekcsoportok megkísérelték elferdíteni a tényeket az USA külpolitikai helyzetét illetõen, de valójában egy lobbi tevékenysége sem tért még el ennyire az amerikai nemzeti érdekektõl. Ezzel egy idõben igyekeztek meggyõzni az amerikai népet arról, hogy az USA és Izrael érdekei teljes mértékben megegyeznek. Az 1973-as Októberi Háború óta Washington olyan nagy mértékû támogatásban részesítette Izraelt, mely mellett eltörpül az az összeg, amelyhez a többi patronált ország jutott óta Izrael, mint évenkénti kedvezményezett a létezõ legnagyobb gazdasági és katonai támogatásban részesült. A 140 milliárd dollárra (2004 évi USD állása) rúgó juttatás a II. Világháború óta példanélkülinek számít. Emellett Izrael kb. 3 milliárd dollárhoz jut évente, amely az USA külföldi segélyalapjának durván az egyötödét teszi ki. Ez az összeg évente 500 dollárt jelent minden izraeli állampolgárnak. Ez a bõkezûség különösen indokolatlan, annak fényében, hogy Izraelnek, mint gazdag ipari államnak nagyjából ugyanannyi az egy fõre jutó bevétele, mint Dél-Koreának, vagy Spanyolországnak. Amíg más kedvezményezett országok negyedéves részletekben jutnak hozzá a támogatásokhoz, addig Izrael ezt minden költségvetési év elején egy összegben kapja meg. A katonai célokra juttatott segélyek esetében az országok kötelezve vannak arra, hogy a teljes összeget az USA-ban költsék el. Ezzel szemben Izraelnek megengedett, hogy a támogatás 25%-át saját védelmi iparának fellendítésére áldozza. Ez az egyetlen olyan eset, amikor egy országnak nem kell beszámolnia arról, hogy pontosan mire költötte az USA-tól kapott segélyt. Így gyakorlatilag lehetetlen megelõzni azt, hogy olyan az USA érdekeivel az szemben álló tervek kerüljenek támogatásra, mint például Ciszjordániai bázisok kiépítései. Mindezek felett az Egyesült Államok 3 milliárd dollárral támogatta Izrael fegyverrendszerének felfejlesztését, illetve segített hozzájutnia olyan fegyverekhez, mint a Blackhawk helikopterek és az F-16-os vadászrepülõgépek. Végül az USA állandó lehetõséget biztosít arra, hogy Izrael ellentmondhasson a NATO hatalmaknak, s így büntetlenül folytathassa a nukleáris fegyverek beszerzését. Washington szilárd diplomáciai támogatást is nyújt Izraelnek óta az USA 32 olyan, a Biztonsági Tanács által kiadott határozatot vétózott meg, amelyek kritikusnak számítottak volna Izrael esetében. Ez több mint ahány vétóval a Biztonsági Tanács többi tagja összesen élt. Így meghiúsul az arab államok azon törekvése, hogy Izrael nukleáris arzenálja felkerüljön a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) listájára. Háború idején az USA Izrael segítségére sietett, hogy az oldalán folytassa a béketárgyalásokat. A 12 jó ha figyelünk külföldre is

13 Nixon-kormány megvédte az országot a szovjet fenyegetéstõl, és folyamatos katonai ellátást biztosított Izraelnek az Októberi Háború idején. Washington igencsak összezavarodott a háborút lezáró tárgyalások, s az ezt követõ hosszadalmas folyamat idején. Ez ugyanúgy kulcsszerepet játszott azokon a tárgyalásokon, amelyek eredményeképpen késõbb megszületett az 1993-as Oslói Egyezmény. Mindegyik esetben némi súrlódás volt megfigyelhetõ az izraeli és az amerikai hatóságok között, de az USA következetesen mindig az izraeli álláspontot támogatta. Túl gyakran vagyunk Izrael ügyvédje. - mondta a 2000-es Camp David egyik amerikai résztvevõje. Végül a Bush-kormány ambíciói a Közel-Kelet átalakítására legalább részben célba értek azzal, hogy javított Izrael stratégiai helyzetén. Ez a furcsa nagylelkûség talán érthetõ volna, ha Izrael alapvetõ stratégiai elõnyt jelentene, vagy ha létezne egy sürgetõ morális indíték, amely az USA-tól várna támogatást. Ezek közül azonban egyik eset sem áll fenn. Az elõbbi vitatható ugyan, mivel Izrael valóban stratégiai elõnyt jelentett a Hideg Háború idején után Amerika helytartójaként segített feltartóztatni a szovjetek térségbeli terjeszkedését és megalázó vereségeket mért olyan szovjet kliensekre, mint Egyiptom és Szíria. Esetenként segített az USA más szövetségeseinek védelmében ( pl. Husszein, Jordán király esetében ) és háborús bátorságával rákényszerítette Moszkvát arra, hogy több pénzt kelljen áldoznia szövetséges országai támogatására. Ez hasznos felderítésnek bizonyult a szovjetek erõforrásait illetõen. Izrael támogatása, a mellett hogy nem volt olcsó, bonyolította Amerika és az arab világ kapcsolatait. Példának okáért az Októberi Háború idején született döntés, miszerint az Egyesült Államok a háborús segélyalapjából 2.2 milliárd dollárral támogatja Izraelt, komoly következményekkel járt. Ez idézte elõ az Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezetének ( OPEC ) embargóját, amely jelentõs károkat okozott a nyugati gazdaságban is. Ennek következtében Izrael fegyveres erõi nem voltak abban helyzetben, hogy megvédjék az USA érdekeit a térségben. Az Egyesült Államok nem számíthatott Izrael segítségére, amikor 1979-ben az Iráni Forradalom idején megjelentek az elsõ aggasztó jelek az olajellátmány biztonságát illetõen. Izrael nem segített, így az USA-nak meg kellett alkotnia saját gyorshadtestét (Rapid Deployment Force ). Az elsõ Öböl-háború bebizonyította, hogy Izrael stratégiai szempontból teherré vált. Az USA nem használhatta az izraeli bázisokat hiszen akkor szakítania kellett volna az Irak-ellenes koalícióval és forrásait ( pl. patrióta rakéták telepeit) is el kellett terelnie, nehogy Tel-Aviv olyasmit cselekedjen, ami árthat a Szaddam Husszein ellen, más arab országokkal kötött szövetségének. A történelem ismétli önmagát: 2003-ban Izrael ugyan szorgalmazta, hogy az USA támadja meg Irakot, de Bush mégsem tudta elfogadni a felkínált segítséget, mert ezzel újra kivívta volna az arabok haragját. Így Izrael megint az oldalvonalra szorult. A 90-es évek elején, majd szeptember 11. után még inkább beigazolódott az az állítás, miszerint mindkét állam veszélyeztetve van. A fenyegetést az arab és muszlim világban gyökerezõ terrorista csoportok jelentik, amelyeket az úgynevezett. lator államok látnak el tömegpusztító fegyverekkel. Ez részben azt jelenti, hogy Washingtonnak szabad kezet kellene adnia Izraelnek a palesztinokkal való bánásmódban, nem pedig engedmények kikényszerítésére törekedni addig, amíg az összes palesztin terrorista nincs bebörtönözve, vagy nem halott. Másrészt azt is maga után vonja, hogy az USA-nak olyan országokat kellene ellenõriznie, mint Irán és Szíria. Izrael döntõ szövetségesnek számít a terrorizmus elleni háborúban, mert ellenségei megegyeznek Amerikáéival. Ennek ellenére tény, hogy Izrael egyúttal tehernek is számít a terrorizmus ellen folytatott háborúban, mert megnehezíti a lator országokkal való kapcsolatok kiépítését. A terrorizmust nem egy különálló ellenségnek, hanem politikai csoportok egész sora által alkalmazott taktikának kell tekintenünk. Azok a terrorista szervezetek, amelyek Izraelt fenyegetik, nem veszélyeztetik az Egyesült Államokat, kivéve, ha keresztezik egymás útjait, mint 1982-ben Libanon esetében. A palesztin terrorizmus nem ok nélküli erõszak Izrael, vagy a nyugati világ ellen, sokkal inkább felelet arra az elnyúlt gyarmatosító hadjáratra, amelyet Izrael Ciszjordániában és a Gáza-övezetben folytat. Fontos, hogy kimondjuk, Izrael és az Egyesült Államok szövetsége hátterében a terrorizmus fenyegetése áll, melyben mindkét ország részesül. Fontos megemlíteni, hogy a jó amerikai-izraeli kapcsolatok csak generálják az Egyesült Államokra leselkedõ terrorveszélyt. Izrael támogatása ugyan nem az egyetlen forrása az Amerika ellen irányuló terrorizmusnak, mégis fontos körülményként kell kezelnünk, amely megnehezíti a terrorizmus elleni háború megnyerését. Nem kérdés, hogy több al-kaida vezetõ is - beleértve Oszama Bin Ladent érdekelt Izrael és a palesztinok helyzetét illetõen. A feltétel nélküli támogatás, melyben Izrael az USA-tól részesül, megkönnyíti a szélsõséges csoportok dolgát. Egyrészt népszerûségre tesznek szert, másrészt vonzóvá válnak az újoncok számára. Ami a közel-keleti, ún. lator országokat illeti, õk nem jelentenek lényeges fenyegetést az USA-ra nézve, amennyiben Izraelt sem veszélyeztetik. Még ha hozzá is jutnának nukleáris fegyverekhez ami természetesen nem kívánatos -, akkor se lennének képesek zsarolni sem Amerikát, sem Izraelt, mert a támadás után elsöprõ megtorlásban részesülnének. Egy, a terroristák által végrehajtott nukleáris támadás lehetõsége is távolinak tûnik, mert a lator országok egyike sem lehetne biztos abban, hogy az egyezség késõbb nem látna napvilágot. Ez pedig komoly megtorlást vonna maga után. A USA Izraellel ápolt kapcsolata jelentõsen megnehezíti az egyezkedést ezekkel az országokkal. Izrael nukleáris arzenálja csupán az egyik ok, amiért szomszédai is igényt tartanak nukleráis fegyverekre. Emellett az érintett országok rendszereinek kívülrõl való megdöntésével való állandó szintén csak növeli ezeket az igényeket. A végsõ ok, amely megkérdõjelezi Izrael stratégiai értékét az, hogy nem éppen lojális szövetségesként viselkedik. Az izraeli hatóságok gyakran semmibe veszik az USA kérése- jó ha figyelünk külföldre is 13

14 it, illetve sûrûn szegik meg ígéreteiket ( például arra vonatkozóan, hogy felhagynak az újabb katonai támaszpontok kiépítésével, vagy a palesztin vezetõk elleni merényletekkel). Izrael katonai csúcstechnológiákat szerzett be olyan potenciális versenytársaktól, mint Kína, amire a külügyminisztérium fõfelügyelõje a következõképp reagált: rendszeres és növekvõ példa a fegyverek jogosulatlan átszállítására. A General Accounting Office szerint az összes szövetséges közül Izrael folytatja a legagresszívabb kémmûveleteket az USA ellen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Jonathan Pollard esete, aki a 80-as évek elején nagy mennyiségû bizalmas információt szolgáltatott ki Izraelnek. A jelentések szerint ezeket a Szovjetuniónak továbbították, aki viszonzásképpen még több szovjet zsidónak engedélyezte a kitelepülést. Az újabb vita 2004-ben tört ki, amikor Larry Franklin, a Pentagon egyik dolgozója titkos információkat adott át egy izraeli diplomatának. Aligha mondhatjuk, hogy Izrael az egyetlen olyan ország, amely kémtevékenységet folytat az USA ellen. Azonban az, hogy még legfõbb patrónusa után is képes kémkedni, további kétségeket ébreszt stratégiai értékét illetõen. Izraelnek nem csak stratégiai értéke vitatható. Támogatói azonban úgy vélik, hogy a segítségük indokoltnak számít. Érveik között szerepel, hogy Izrael gyengének számít az õt körülvevõ ellenséges országok között; hogy demokratikus államnak tekintik; hogy a zsidóságot a múltban elszenvedett sérelmeik miatt különleges bánásmódban kell részesíteni; illetve az, hogy Izrael erkölcsileg magasabb szinten áll, mint ellenségei. Közelebbrõl megvizsgálva egyik érv sem bizonyul meggyõzõnek. Létezik ugyan egy erõs, morális indíttatású ügy, amiért Izrael létét támogatni kell. Azonban az ország fennállását nem fenyegeti veszély. Objektíven nézve sem a múlt, sem a jelen nem szolgáltat kellõ morális alapot arra, hogy az USA elõnyökben részesítse Izraelt a palesztinokkal szemben. Elemzés John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmányáról Ez év márciusában hatalmas bomba robbant Washingtonban. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika" néven tanulmány látott napvilágot, mely idáig egy érinthetetlen témát vett kegyetlenül górcsõ alá. Samuel Huntington A Civilizációk harca címû munkája óta nem volt olyan tanulmány, mely ennyire felforgatta volna a világ politikai döntéshozóinak életét. A tanulmány alapjaiban kérdõjelezi meg a több mint baráti amerikai-izraeli viszony létjogosultságát, és tudományos alapon térképezi fel annak a washingtoni lobbicsoportnak a mûködését, melyrõl idáig csupán politikailag inkorrekt legendák láttak napvilágot. Az izraeli Haaretz napilap címlapján foglalkozott a témával, csakúgy mint számos arab médium, akik véres rongyként lobogtatták az irományt. De tiltakoztak az egyesült államokban élõ zsidó közösségek, és az izraeli vezetés is. A tanulmány alkotói John J. Mearsheimer a Chicagoi egyetem politikatudományi intézetének elismert professzora, és Stephen M.Walt a Harvard Egyetem oktatója. Mindketten elismert szakértõk. Elfogulatlanságukhoz a legkisebb kétség sem férhet. A szerzõk ennek ellenére azóta fenyegetések sorát kapták. A tanulmányt eredetileg a Harvard Egyetem vette gyámsága alá, de a kirobbant botrányok következtében végül az intézmény megvonta tõle pecsétjét. A Demokrata most folytatásokban tárja a magyar olvasó elé a tanulmány fõbb gondolatait és annak hátterét. A tanulmány szerzõi, miután megállapítják, hogy Izrael stratégiai értéke igen csekély az Egyesül Államok szempontjából, sorra veszik azon érveket, amelyeket Izrael amerikai barátai szoktak hangoztatni, az amerikai támogatás elnyerése érdekében. Ezen érvek között szerepel, ohgy Izrael gyengének számít az õt körülvevõ ellenséges országok között; hogy demokratikus államnak tekintik; hogy a zsidóságot a múltban elszenvedett sérelmeik miatt különleges bánásmódban kell részesíteni; illetve az, hogy Izrael erkölcsileg magasabb szinten áll, mint ellenségei. Közelebbrõl megvizsgálva, egyik érv sem bizonyul meggyõzõnek. Létezik ugyan egy erõs, morális indíttatású ügy, amiért Izrael létét támogatni kell. Azonban az ország fennállását nem fenyegeti veszély. Objektíven nézve, sem a múlt, sem a jelen nem szolgáltat kellõ morális alapot arra, hogy az USA elõnyben részesítse Izraelt a paleszinokkal szemben. Izraelt gyakran hasonlítják pártolói a kicsiny Dávidhoz, amint szembeszáll Góliáttal. A valóságban azonban ennek éppen az ellenkezõje igaz. A közhiedelemmel szemben a cionisták nagy, jól felszerelt és hatékonyan vezetett seregeket tudhatnak magukénak. Így volt ez már az között lezajló függetlenségi háború alatt is. De az Izraeli Védelmi Erõk késõbb is könnyû és gyors gyõzelmeket arattak 1956-ban Egyiptom, majd 1967-ben Egyiptom, Jordánia és Szíria felett. Mindez jóval azelõtt történt, hogy az Egyesült Államok belekezdett volna a hatalmas mértékû segélyfolyósításaiba. Mára Izrael a Közel-Kelet legerõsebb katonai erõvel rendelkezõ országává nõtte ki magát. Ráadásul Izrael az egyetlen olyan állam a térségben, amely nukleáris fegyvert birtokol. Mérhetetlen hadereje mára régen nem szolgál védelmi célokat. Egyiptom és Jordánia rég békeszerzõdéseket írt alá Izraellel, Szaúd-Arábia pedig felajánlotta ennek lehetõségét. Szíria elvesztette szovjet patrónusát, Irakot három végzetes háború sújtotta, Irán pedig több száz mérföldre fekszik. A palesztinok pedig nemhogy ütõképes hadsereggel, de kellõen hatékony karhatalommal sem rendelkeznek, így nem jelentenek fenyegetést Izrael számára. A Tel-Avív University s Jaffe Centre for Strategic Studies 2005-ös felmérései alapján Izrael stratégiai egyensúlya, harci képessége és elrettentõ ereje lényegesen jobb, mint szomszédaié. Tehát ha valóban a gyengébbik fél támogatása lenne az indíték, az Egyesült Államoknak Izrael ellenségeit kellene patronálnia. Az, hogy Izrael egy ellenséges diktatúrák által körülvett demokratikus ország, még nem magyarázza meg a Washington által folyósított hatalmas segélyeket: számos demokratikus ország van a világon, de egyik sem részesül ilyen bõséges támogatásban. Ráadásul az Egyesült Államok, ha érdekei úgy kívánták, nem egy demokratikus kormányt döntött meg a múltban, és ha érdekei úgy kívánták, diktátorokat is támogatott. Mi több, napjainkban is jó kapcsolatokat ápol több diktatórikus berendezkedésû országgal. Az izraeli demokrácia és az amerikai értékek között hatalmas szakadék tátong. Az Egyesült Államokban faji, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül az emberek egyenlõ jogokat élveznek a törvény elõtt. Izrael azonban megkérdõjelezhetetlenül olyan zsidó állam, ahol az állampolgárság a vérség elvén jár. Ennek függvényében nem meglepõ, hogy az ott élõ 1,3 millió arabot csupán másodosztályú állampolgárként kezelik, és az sem csoda, hogy a jelenlegi izraeli kormány hanyag és diszkriminatív viselkedést tanúsít irányukban. Izrael demokratikus mivoltát az is aláaknázza, hogy nem hajlandó elismerni Palesztinát, mint önálló, életképes, politikai jogokkal rendelkezõ államot. A támogatások harmadik indokaként a zsidók szenvedéssel teli történelme szolgál, amelyet a keresztény, nyugati világban szenvedtek el, különösen a holokauszt idején. Sokan vallják azt, hogy Izrael a zsidók évszáza- 14 jó ha figyelünk külföldre is

15 dos gyötrelmei miatt különleges bánásmódot érdemel az Egyesült Államoktól. Ezzel magyarázzák azt is, hogy csak egy zsidók lakta anyaországban képesek biztonságban érezni magukat. A tanulmány szerzõi kijelentik, hogy Izrael létrehozása kétségtelenül helyénvaló felelet volt a zsidó nép hosszú üldöztetésére, de ez újabb bûntetteket idézett elõ egy harmadik fél, a palesztinok ellen, akik ráadásul teljesen vétlenek a zsidók történelmi üldöztetéseiben. Mearsheimer és Walt rámutatnak a tényre, hogy a palesztinok szenvedéseinek jogtalanságát és az ellenállás jogosságát Izrael korábbi vezetõi sem vitatták. A zsidó állam kikiáltója és elsõ miniszterelnöke David Ben-Gurion Nahum Goldmannek, a Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress) elnökének egy ízben azt mondta: Ha én arab vezetõ volnék, soha nem tárgyalnék Izraellel. Ez természetes, hiszen mi elvettük az országukat ( ) Ugyan mi is Izraelbõl jöttünk, de az már kétezer évvel ezelõtt történt. Miért számítana ez nekik? Az antiszemitizmus, a nácik, Hitler, Auschwitz mind megtörtént dolgok, de miért volna ez az õ hibájuk? Õk csak egy dolgot látnak: mi idejöttünk és elloptuk az országukat. Miért kellene ezt elfogadniuk? A józan paraszti ész szerint messze logikus következtetés ellenére az izraeli vezetõk újra meg újra visszautasítják a palesztinok nemzeti törekvéseit. Golda Meir miniszterelnöksége alatt a következõ híres kijelentést tette: Golda Meir Nem létezik olyan, hogy Palesztina. Késõbb a fokozódó erõszak és a palesztin népesség növekedése okozta feszültség arra kényszerítette az izraeli vezetõséget, hogy lemondjon a Gáza-övezet bekebelezésének tervérõl. Helyette más területekrõl szóló kompromisszumokat vettek fontolóra, ám Ytzhak Rabin még ekkor sem volt hajlandó Palesztinát, mint létezõ államot elismerni. Ehud Barak Camp Davidben tett, nagylelkûnek látszó ajánlatában pedig egy teljes izraeli ellenõrzés alatt álló palesztin rezervátum megalapítását indítványozta. A szerzõk kijelentik, hogy a zsidóság tragikus történelme nem kötelezi az Egyesült Államokat arra, hogy szemet hunyjon Izrael tettei felett. Izraelt támogatói olyan országként jellemzik, amely minden erõvel a békére törekszik, s még akkor is hatalmas önuralmat tanúsít, amikor provokálják. Az arabokat viszont pont az ellenkezõjének, a bûn, és a gonoszság megtestesítõjének kiáltják ki.. Viszont ha beleássuk magunkat Izrael múltjába, rájövünk, hogy a zsidó ország ugyanolyan, ha nem rosszabb, mint amilyennek ellenségeit jellemzik. Ben-Gurion elismerte, hogy a korai cionisták egyáltalán irgalmaztak az olyan palesztinoknak, akik szembeszegültek velük. A zsidó terrorszervezetk olykor egész falvakat irtottak ki, ahogy történt ez Der Jaszin esetében is. Hasonlóan bántak a palesztinokkal az Izrael as megalapításáért vívott harc idején is, amikor mindennaposak voltak a zsidók által elkövetett etnikai tisztogatások, kivégzések, mészárlások és elrablások. Elõdeikhez híven, Izrael késõbbi irányítói is gyakran brutális módon jártak el a palesztinokkal szemben és 1956 között például az izraeli biztonsági erõk nagyjából arab beszivárgót gyilkoltak meg, akik többsége fegyvertelen volt. Az Izraeli Véderõ (IDF Israeli Defence Force) az os és 1967-es háborúk során egyiptomi hadifoglyok százait ölte meg, míg 1967-ben az újonnan meghódított Ciszjordániából ezer palesztint, a Golán fennsíkról pedig 80 ezer szírt ûzött ki. Az elsõ intifáda idején az IDF gumibotokat osztott ki csapatainak, s arra buzdította õket, hogy bátran használják a palesztin tiltakozók ellen. A Save the Children (Mentsük meg a gyermekeket) svéd szervezet felmérései alapján az intifáda elsõ két évében gyermek igényelt volna orvosi ellátást a verések által okozott sebesülések miatt. Közel az egyharmaduk 10 év alatti volt. A második intifádára való izraeli válasz még ennél is erõszakosabbnak bizonyult. A mozgalom vezetõje, a Ha aretz nevû izralei napilapnak a következõket nyilatkozta: az IDF ( ) egy gyilkológéppé vált, amelynek hatékonysága félelmetes, már-már sokkoló. Szavait alátámasztja a katonai nyilvántartásokkal alátámasztott tény, hogy az IDF egymillió (!) töltényt használt el a lázadás elsõ napjaiban. Az arányokat nézve azóta minden egyes elvesztett izraelire 3,4 palesztin jut, akik többsége csak ártatlan szemlélõ. A meggyilkolt palesztin gyermekek számának aránya az izraeliekéhez képest még magasabb (5,7:1). Azt is érdemes az emlékezetünkben tartani, hogy Izrael kikiáltását elõkészítve, a cionisták terrorista eszközökkel, rajtaütésekkel és bombamerényletekkel bírták rá a palesztinai mandátumot birtokló briteket a térség elhagyására. Ytzhak Shamir korábban terrorista, utóbb miniszterelnök pedig nyíltan kijelentette, hogy: sem a zsidó etika, sem a zsidó hagyomány nem zárja ki a terrorizmust mint a harc egyik eszközét. A szerzõk álláspontja szerint, a palesztinok sokak által terrorizmusnak nevezett önvédelmi harca rossz, de ez nem meglepõ. A palesztinok úgy gondolják, hogy nincs más módjuk arra, hogy eredményeket csikarjanak ki az izraeli erõkbõl. Ezt az izraeli fél is tudja. Ehud Barak egyszer elismerte, hogy ha õ palesztinnak született volna, akkor csatlakozott volna valamely terrorista csoporthoz. A leírtak alapján a szerzõk felteszik a kérdést, hogy ha sem stratégiai, sem morális indokok nem támastják alá az amerikaiak által Izraelnek folyósított segélyeket, akkor mégis mi annak az oka? Válaszuk egyértelmû: az izraeli lobbi ereje. A lobbi szó itt egy olyan értelemben vett szervezetek és egyének által alkotott laza koalíciót jelent, amely aktívan dolgozik azon, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját Izrael-barát irányba terelje. Persze ez nem azt jelenti, hogy a lobbi egy egységes mozgalom lenne, amelyet egy központi vezetõség irányít, és azt sem jelenti, hogy egyes ügyekkel kapcsolatban ne lennének véleménykülönbségek a mozgalmon belül. Nem minden amerikai zsidó tagja a lobbinak, mivel Izrael ügyét nem feltétlenül tekintik mindannyian kiemelkedõen fontosnak. Egy 2004-es felmérés szerint az amerikai zsidók durván 36%-a állítja, hogy érzelmileg nem igazán, vagy egyáltalán nem kötõdik Izraelhez. Az amerikai zsidók Izrael-politikájáról alkotott véleménye nem egységes. A lobbi kulcsszervezetei közül többet, például az Amerikai-Izraeli Kormányzati Kapcsolatok Bizottsága (American Israel Public Affairs Commitee AIPAC) és a Legfõbb Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája (Conference of Presidents os Major Jewish Organisation) olyan élharcosok irányítanak, akik alapvetõen támogatják a Likud párt agresszív terjeszkedési politikáját, s osztják annak az oslói békefolyamattal szemben táplált ellenséges érzelmeit. Ezzel egy idõben amerikai zsidók tucatjai hajlandóak lennének arra, hogy egyezményeket kössenek a palesztinokkal. Néhány csoport például a Zsidó Hang a Békéért (Jewish Voice for Peace) erõsen pártolja az effajta lépéseket. Mindezek ellenére mindkét oldal, az élharcosok és a mérsékeltek is rendíthetetlen támogatást biztosítanak Izraelnek. Mearsheimer és Walt következtetése szerint nem meglepõ, hogy az amerikai zsidó vezetõk gyakran egyeztetnk az izraeli hatóságokkal arról, hogy milyen lépésekkel szolgálhatnák leginkább Izrael céljait. Ahogy egy jó ha figyelünk külföldre is 15

16 domináns zsidó szervezet aktivistája írta: Számunkra bevált gyakorlat azt mondani, hogy: Habár bizonyos ügyeknél ez a mi véleményünk, azért ellenõriznünk kell, hogy mit gondolnak errõl az izraeliek. Mi mint közösség, mindig így teszünk. Azon zsidókat, akik kritizálni merik Izrael politikáját, gyakran saját társaik lehetetlenítik el. A Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress) elnökét, idõsebb Edgar Bronfmant egyenesen árulással vádolták, amikor 2003 közepén levélben arra buzdította Bush elnököt, gyõzze meg Izraelt arról, hogy állítsa le az oly sokat vitatott, palesztinokat gettóba záró biztonsági kerítés épíytését. Az õt illetõ kritikák szerint Bronfmannak a Zsidó Világkongresszus elnökeként obszcén volna lobbiznia az Egyesült Államok elnökénél olyasmiért, amely szemben áll Izrael kormányának véleményével. Hasonló helyzet állt elõ, amikor az Israel Policy Forum elnöke, Seymour Reich, 2005 novemberében azt tanácsolta Condoleezza Rice-nak, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre a Gáza-övezetet átszelõ kritikus határ ismételt megnyitása érdekében. Javaslatát erõsen kritizálták és felelõtlennek nyilvánították: A zsidó összvélekedésben abszolút nincs helye annak, hogy az Izrael biztonságával kapcsolatos döntéseket megkérdõjelezzék. Reich a rá záporként zúduló támadások hatására meghátrált, és kijelentette, hogy a nyomásgyakorlás szó nem létezik az õ szótárában, ha Izraelrõl van szó. (Folytatjuk) Elemzés John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmányáról Ez év márciusában hatalmas bomba robbant Washingtonban. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika" néven tanulmány látott napvilágot, mely idáig egy érinthetetlen témát vett kegyetlenül górcsõ alá. Samuel Huntington A Civilizációk harca címû munkája óta nem volt olyan tanulmány, mely ennyire felforgatta volna a világ politikai döntéshozóinak életét. A tanulmány alapjaiban kérdõjelezi meg a több mint baráti amerikai-izraeli viszony létjogosultságát, és tudományos alapon térképezi fel annak a washingtoni lobbicsoportnak a mûködését, melyrõl idáig csupán politikailag inkorrekt legendák láttak napvilágot. Az izraeli Haaretz napilap címlapján foglalkozott a témával, csakúgy mint számos arab médium, akik véres rongyként lobogtatták az irományt. De tiltakoztak az egyesült államokban élõ zsidó közösségek, és az izraeli vezetés is. A tanulmány alkotói John J. Mearsheimer a Chicagoi egyetem politikatudományi intézetének elismert professzora, és Stephen M.Walt a Harvard Egyetem oktatója. Mindketten elismert szakértõk. Elfogulatlanságukhoz a legkisebb kétség sem férhet. A szerzõk ennek ellenére azóta fenyegetések sorát kapták. A tanulmányt eredetileg a Harvard Egyetem vette gyámsága alá, de a kirobbant botrányok következtében végül az intézmény megvonta tõle pecsétjét. A Demokrata most folytatásokban tárja a magyar olvasó elé a tanulmány fõbb gondolatait és annak hátterét. A tanulmány szerzõi megállapítják, hogy az amerikai zsidók szervezetek egész sorát alapították meg abból a célból, hogy az amerikai külpolitikát kedvük szerint tudják alakítani. Közülük az Amerikai Izraeli Kormányzati Kapcsolatok Bizottsága (AIPAC) a legerõsebb és legismertebb ben a Fortune magazin közvélemény-kutatást végzett a kongresszus tagjai és munkatársai között arról, hogy szerintük melyek a leghatásosabb lobbik Washingtonban. Az AIPAC másodikként, az Amerikai Nyugdíjasok Szövetségét (American Association of Retired People AARP) követve, de az Országos Fegyverszövetséget (National Rifle Association NRA) már megelõzve szerepelt a listán. Hasonló eredményre jutott a National Journal 2005-ös tanulmánya is. A rangsorolásban az AIPAC a második helyen állt az AARP-vel holtversenyben. A lobbi tagjai között olyan kiemelkedõ keresztény protestánsok szerepelnek, mint Gary Bauer, Jerry Falwell, Ralp Reed és Pat Robertson, illetve a képviselõház korábbi tagjai közül Dick Armey és Tom Delay. Õk, mint a hírhedt neokonzervatív klikk tagjai, mindannyian úgy gondolják, hogy Izrael újjászületése jelenti a bibliai prófécia beteljesültét. Ebbõl következik, hogy számukra prioritást élvez a zsidó állam terjeszkedési politikájának támogatása. Azt vallják, hogy bármi, ami ezt megakadályozná, az Isten akaratával áll szemben. Olyan újkonzervatív, nem zsidó személyek is rendíthetetlen támogatói az ügynek, mint John Bolton, Robert Barley (a Wall Street Journal korábbi szerkesztõje), Wiliam Bennett (korábbi oktatási miniszter), Jeane Kirkpatrick (korábbi nagykövet), és George Will (befolyásos újságíró). Az Egyesült Államok politikai rendszere több kiskaput kínál az aktivisták számára a politikai helyzet befolyásolására. Az érdekcsoportok egyaránt lobbizhatnak a képviselõkért és a végrehajtói hatalom tagjaiért. Adományaikkal támogathatják a kampányokat, szavazhatnak a választásokon, és megpróbálhatják nekik tetszõen alakítani a közvéleményt. Ezek az aktivisták, az ügy iránti elkötelezettségükért cserébe, az elhelyezkedésben és pozíciók elnyerésében is hatalmas elõnyt élveznek a társadalom legnagyobb, Izrael iránt közömbös részével szemben. A politikusok hajlamosak azokat alkalmazni, akik szívükön viselik az adott ügy sorsát, bízva abban, hogy a társadalom többi tagja nem fog neheztelni rájuk, amiért így tesznek. Alapvetõ mûködését tekintve az izraeli lobbi nem különbözik a mezõgazdasági lobbitól, az acél- és textiliparban dolgozók szakszervezetteitõl, vagy más etnikai lobbiktól. Nem kétséges, hogy az amerikai zsidók és keresztény szövetségeseik megpróbálják befolyásolni az Egyesült Államok politikai szándékait. A lobbi tevékenysége azonban nem takar olyasfajta összeesküvést, mint amilyet a Cion bölcseinek jegyzõkönyvei tár elénk. Az egyének és a csoportok jobbára azt teszik, amit más érdekcsoportok is, csak sokkal jobban. Dolgukat nagyban megkönnyíti, hogy az arabbarát érdekcsoportok ha egyáltalán léteznek ilyenek igencsak gyengék. A lobbi két, úriemberekhez cseppet se méltó stratégiát folytat. Egyrészt jelentõs befolyást gyakorol Washingtonra azzal, hogy nyomás alatt tartja a kongresszust és a végrehajtói hatalmat is. Mindegy, hogy a törvényhozók és a politikusok egyénileg mit gondolnak, a lobbi úgyis csak azokat a döntéseket támogatja, amelyek Izrael számára elõnyösek. Másrészt arra törekszik, hogy Izraelt a lehetõ legpozitívabb színben tüntesse fel a nyilvánosság elõtt. Ezt leginkább az ország alapításáról szóló heroikus mondák táplálásával, és a politikai viták során Izrael nézõpontjának hangoztatásával és támogatásával teszik. Utóbbival az a céljuk, hogy háttérbe szorítsák az olyan kritikus észrevételeket, amelyek egyébként helyesnek számítanak a politikai helyzetet illetõen. A viták kontrollálása alapvetõen fontos ahhoz, hogy az Egyesült Államok támogatását megõrizzék. Ugyanis az amerikai izraeli kapcsolatokról szóló nyílt, elfogulatlan értekezések magukban hordozzák annak veszélyét, hogy az amerikai polgároknak felnyílna a szemük egy másfajta politikát részesítenének elõnyben. 16 jó ha figyelünk külföldre is

17 A lobbi hatásosságának fõ pillére a kongresszusbeli befolyása. A kongresszusban Izraelt a legritkább esetben illetik kritikával. Ez már önmagában jelentõs dolog, hiszen a kongresszus igen ritkán retten vissza a vitás ügyektõl. Az Izraelt célzó lehetséges kritikák azonban mindig hallgatásba torkollnak. Ennek egyik oka az, hogy a kulcsemberek jelentõs része keresztény cionista. Ilyen például Dick Armey, aki 2002 szeptemberében a következõt nyilatkozta: A külpolitikát illetõen számomra Izrael védelme számít az elsõ számú ügynek. Pedig azt hihetnénk, hogy a kongresszusi tagoknak Amerika védelme áll az elsõ helyen. Hazájuk szolgálata helyett a zsidó szenátorok és kongresszusi tagok azon dolgoznak, hogy az izraeli érdekek amerikai támogatottságát biztosítsák. A lobbi másik pillérét a kongresszus Izrael-barát belsõ munkatársai képezik. Ahogy Morris Amitay, az AIPAC elõzõ vezetõje egyszer beismerte: rengeteg ember van odafent a Capitol Hill-ben (a törvényhozás épülete), akik zsidók, és akik hajlandóak ( ) zsidóságukat szem elõtt tartva vizsgálni egyes ügyeket ( ) Õk mindannyian olyan pozícióban vannak, hogy ezekben az ügyekben döntéseiket «azon» szenátorok érdekeiért hozhatják meg ( ) csak a személyzeti osztályon elképesztõ mértékben vetik bele magukat a munkába. A lobbi kongresszusbeli befolyásának magját az AIPAC alkotja. Sikere abban rejlik, hogy megjutalmazza azokat a törvényhozókat és kongresszusi jelölteket, akik támogatják Izrael ügyét, és megbünteti azokat, akik ellenszegülnek. A pénz ugyanis kritikus tényezõnek számít az egyesült államokbeli választások során (ahogy az érdekérvényesítõ Jack Abramoff kétes ügyletei köré szõtt botrányok is emlékeztetnek minket), ezért az AIPAC maga bizonyosodik meg arról, hogy barátai kellõen erõs támogatást kapnak-e az Izrael-barát politikai bizottságoktól. Bárki, aki ellenségesnek tûnik Izraelt illetõen, biztos lehet abban, hogy az AIPAC direkt hadjáratot fog indítani ellene. Ezen taktikák hatásosságáról nincs kétség. Elég egyetlen példáz kiragadni: az 1984-es választásokon az AIPAC segített legyõzni az illinoisi Charles Percyt, aki a lobbi egyik kiemelkedõ alakja szerint érzéketlenséget tanúsított az õ ügyeiket illetõen. Thomas Dine, az AIPAC akkori vezetõje, a következõképpen magyarázta ezt: Az amerikai zsidók, a keleti parttól a nyugati partig, közös erõvel lehetetlenítették el Percyt. Ezzel az amerikai politikusok akik jelenleg a közszolgálati szférában dolgoznak, és azok is, akik egyelõre csak vágynak erre megkapták az üzenetet. Az AIPAC Capitol Hill-beli befolyása még messzebbre megy. Douglas Bloomfield, az AIPAC személyzetének korábbi tagja szerint, A kongresszus tagjainál és alkalmazottaiknál mindennapi rutinnak számít, hogy elõször az AIPAC-hoz fordulnak, ha információra van szükségük. Teszik ezt ahelyett, hogy felhívnák a Kongresszusi Könyvtárat (Library of Congress), a Kongresszusi Kutató Tanácsot (Congressional Research Service), egy bizottsági munkatársukat, vagy kormányszakértõket. Ennél is fontosabb, hogy elismeri, az AIPAC-ot gyakran kérik fel beszédek megírására, a törvényhozásban való részvételre, illetve taktikai tanácsokat és kutatásokat kérnek tõlük a szponzorok és bírósági tisztviselõk szavazati mellett. A szerzõk levonják a következtetést, hogy az AIPAC, egy idegen ország valódi közvetítõjeként, karmai közt tartja a kongresszust, aminek eredményeképpen az izraeli politikát annak ellenére sem lehet vitatni, hogy annak mélyreható következményei vannak az egész világra nézvést. Ahogy Ernest Hollings, a hajdani demokrata szenátro mondta, hivatala elhagyásakor: Nem tudod másként kezelni az izraeli politikát, mint ahogy azt az AIPAC meghagyja. Vagy ahogy Ariel Sharon mondta egyszer egy amerikai hallgatóságnak: Ha az emberek azt kérdik, hogyan segíthetnék Izrael ügyét, csak azt mondom nekik: Segítsetek az AIPAC-nak! Részben a zsidó szavazók elnöki szavazásra gyakorolt befolyásának köszönhetõen, a lobbi már a végrehajtói hatalmak felett is uralkodik. Habár az amerikai zsidók csupán három százalékát adják az össznépességnek, hatalmas kampány-adományaikkal amelyekben mindkét párt jelöltjei részesülnek mégis érvényesülni tudnak. A Washington Post becslései szerint a demokrata elnökjelöltek kampányaihoz szükséges pénz 60 százaléka származik a zsidó támogatóktól. A zsidó szavazók részvételi aránya igen magas, amihez még az is párosul, hogy legnagyobb részük olyan, a választásokban kulcsszerepet betöltõ államokban lakik, mint Kalifornia, Florida, Illinois és Pennsylvania. Ezért a jelöltek semmi áron sem szállnának szembe velük. A lobbi fõ szervezetei arról is gondoskodnak, hogy Izrael kritikusai semmiképp se töltsenek be fontos külpolitikai pozíciókat. Jimmy Carter eredetileg George Ballt akarta megtenni külügyminiszterének. Tudva azonban, hogy Ballt Izrael bírálójaként tartják számon, s ezért ezzel a kinevezéssel a lobbi nem értett volna egyet, letett szándékáról. Ebbõl kiindulva az ambiciózus politiusok számára erõsen ajánlott Izrael nyílt támogatása. Ez az oka annak is, hogy a külpolitika intézményében az Izraelrõl szóló nyilvános kritika már csak ritkaságszámba megy. Amikor Howard Dean arra kérte az Egyesült Államokat, hogy vállaljon elfogulatlanabb szerepet az arab izraeli konfliktusban, akkor Joseph Liebermann szenátor Izrael becsapásával vádolta õt, és azt mondta, kérése felelõtlen volt. Látszólag a Ház minden demokrata tagja aláírta azt a levelet, amely bírálja Dean felszólalásait, és emellett a Chicago Jewish Star beszámolt arról, hogy névtelen támadók ( ) országszerte árasztják el zsidó vezetõk elektronikus postafiókjait olyan levelekkel, amelyek bizonyíték nélkül arra figyelmeztetnek, hogy Dean valamilyen módon ártani tudna Izraelnek. Hogy az aggodalom teljesen abszurd volt, mit sem számított. Dean, akinek kampányfõnöke az AIPAC egykori elnöke volt, valójában rendkívül élesen látott Izraelt illetõen. A közel-keleti békérõl alkotott véleménye sokkal közelebb áll az AIPAC-éhoz, mint a mérsékelt irányzatú politikát támogató amerikaiakéhoz. Õ pusztán a felek összehozását javasolta, amelynek során Washington egy õszinte közvetítõ szerepét játszotta volna. Ez cionista szemszögbõl kétségtelenül radikális ötlet, és ebben az ügyben a lobbi egyáltaláb nem tûri az elfogulatlanságot. A Clinton-kormány ideje alatt a közel- -keleti politikát nagyrészt olyan hivatalnokok alakították, akik szoros kapcsolatban álltak Izraellel vagy valamelyik kiemelkedõen Izrael-barát szervezettel. Köztük volt Martin indyk, az AIPAC korábbi kutatási igazgatóhelyettese, és az Izrael-barát Közel- -Keleti Politika Washingtoni Intézményének (Washington Institute for Near East Policy WINEP) társalapítója, Dennis Ross, aki miután kivált a kormányból, csatlakozott a WINEP-hez, és Aaron Miller, aki Izraelben élt és ma is gyakran látogat oda. Ezek az emberek mindannyian Clinton legközelebbi tanácsadói közt voltak a júliusi Camp Davidi csúcstalálkozón. Az oslói békefolyamatot és a palesztinok államalapítási törekvéseit ugyan mindhárman támogatták, de mindezt csak olyan behatárolt, szûk keretek közt tették, amelyek még Izrael számára is elfogadhatók voltak. Az amerikai delegáció egyenesen Ehud Baraktól kapta instrukcióit, melyeket már elõzõleg összehangoltak Izrel tárgyalási pozíciójával, és amelyek közül kizárták az ebbe nem illõ elõterjesztéseket. Nem meglepõ hát, hogy a palesztin tárgyalófelek arra panaszkodtak, hogy két izraeli csapattal egyezkedtek csak egyikük izraeli, másikuk pedig amerikai zászlót lengetett. A szituáció még inkább kiélezõdött a Bush-kormány idején, aminek tagjai közt az izraeli ügynek olyan buzgó szószólóit találjuk meg, mint Elliot Abrams, John Bolton, Douglas Feith, I. Lewis ( Scooter ) Libby, Richard Perle, Paul Wolfowitz és David Wurmser. Ahogy láthatjuk, ezek a hivatalnokok következetesen törtek utat az olyasfajta politikának, amely pártfogolja Izraelt és biztosítva van az izraeli lobbi szervezet által. (Folytatjuk) jó ha figyelünk külföldre is 17

18 Elemzés John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmányáról Ez év márciusában hatalmas bomba robbant Washingtonban. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika" néven tanulmány látott napvilágot, mely idáig egy érinthetetlen témát vett kegyetlenül górcsõ alá. Samuel Huntington A Civilizációk harca címû munkája óta nem volt olyan tanulmány, mely ennyire felforgatta volna a világ politikai döntéshozóinak életét. A tanulmány alapjaiban kérdõjelezi meg a több mint baráti amerikai-izraeli viszony létjogosultságát, és tudományos alapon térképezi fel annak a washingtoni lobbicsoportnak a mûködését, melyrõl idáig csupán politikailag inkorrekt legendák láttak napvilágot. Az izraeli Haaretz napilap címlapján foglalkozott a témával, csakúgy mint számos arab médium, akik véres rongyként lobogtatták az irományt. De tiltakoztak az egyesült államokban élõ zsidó közösségek, és az izraeli vezetés is. A tanulmány alkotói John J. Mearsheimer a Chicagoi egyetem politikatudományi intézetének elismert professzora, és Stephen M.Walt a Harvard Egyetem oktatója. Mindketten elismert szakértõk. Elfogulatlanságukhoz a legkisebb kétség sem férhet. A szerzõk ennek ellenére azóta fenyegetések sorát kapták. A tanulmányt eredetileg a Harvard Egyetem vette gyámsága alá, de a kirobbant botrányok következtében végül az intézmény megvonta tõle pecsétjét. A Demokrata most folytatásokban tárja a magyar olvasó elé a tanulmány fõbb gondolatait és annak hátterét. Az Egyesült Államokban ténykedõ izraeli lobbi minden tõle telhetõt megtesz, hogy elejét vegye az Izrael politikájáról való viták kialakulásának. Hiszen ha mindkét fél szóhoz jutna, az könnyen ahhoz vezethetne, hogy az amerikai állampolgároknak felnyílna a szemük, és megkérdõjeleznék a zsidó országoknak folyósított támogatások jogosságát. Erre meg is lenne minden okuk, mert a bõséges apanázs az õ adóikból kerül kifizetésre. Az Izrael-barát szervezetek így hát keményen dolgoznak azon, hogy minél nagyobb befolyást gyakoroljanak az amerikai közvéleményt leghatékonyabban formáló intézmények és orgánumok felett. A lobbi hatalmi perspektívái rendkívül szélesek a média fõ vonulataiban. A híres amerikai újságíró, Eric Alterman szerint a Közel-Keletrõl folytatott viták olyan szakértõk között folynak, akik még elképzelni sem tudják azt, hogy Izraelt kritizálni is lehet. Alterman egy írásában górcsõ alá vette az Izraelrõl rendszeresen publikáló újságírókat. Tanulmányában hatvanegy olyan cikkírót és Ytzak Shamir kommentátort sorol fel, akik anélkül, hogy a témában bármiféle képesítéssel rendelkeznének, következetesen ajnározzák Izrael politikáját. Ezzel szemben mindössze öt olyan szakértõre sikerült rábukkannia, akik rendszeres kritikával illetik Izrael ügyleteit, vagy az arabok pártjára állnak. Az újságírók ugyan publikálnak alkalmanként olyan vendégcikkeket is, melyek szkeptikusak az izraeli politikával szemben. Az arányokat megvizsgálva azonban a mérleg a másik oldal javára billen. A Wall Street Journal tulajdonosa, Robert Bartley egy alkalommal így nyilatkozott: Shamir, Sharon, Bibi bármit is akarnak ezek a fickók, az én részemrõl teljesen rendben van. Nem meglepõ hát, hogy a Wall Street Journal, csakúgy mint a Chicago Sun Times és a Washington Times is rendszeresen jelentet meg olyan vezércikkeket, amelyek erõsen támogatják Izrael ügyét. Emellett a zsidó országot olyan magazinok is szárnyaik alá veszik, mint a Commentary, a New Republic és a Weekly Standard. A helyzet más amerikai orgánumoknál sem feltétlenül jobb. Annak ellenére, hogy a New York Times alkalmanként bírálja az izraeli politikát és néha azt is elismeri, hogy a palesztinok jogos sérelmeket szenvedtek el, ez a lap sem elfogulatlan. Max Frankel, az újság korábbi fõszerkesztõje emlékirataiban elismeri, hogy saját véleménye sokszor befolyásolta szerkesztõi döntéseiben: Sokkal mélyebb hûség élt bennem Izrael irányában ahhoz képest, amit akkor bevallottam. Izraellel kapcsolatos tudásom, és ott élõ barátaim egyaránt kiváltó okai voltak annak, hogy a Közel-Keletrõl szóló kommentárok legnagyobb részét jómagam írtam. Nemcsak az arab, hanem a zsidó olvasók is felismerték, hogy cikkeimet Izrael-barát nézõpontból írtam. A híradások valamelyest elfogulatlanabbnak számítanak, mivel a ripoerterek objektivitásra törekszenek. Ez részben logikus, hiszen lehetetlen lenne anélkül tárgyalni a megszállt palesztin területeken folyó eseményeket, hogy ne ismertetnék az izraeli embertelenségeket is. Az izraeli lobbi ezért a kedvezõtlen hírek terjedését a hírek bojkottálásával, illetve levélben folytatott kampányokkal és tüntetésekkel akadályozza meg. A CNN egyik vezetõje beszámolt arról, hogy egyes napokon akár is érkezik a postaládájába, amelyekben az ilyesfajta kedvezõtlen hírek megcáfolására törekszenek májusában, a nevével ellentétben egyébként Izrael-barát, Hiteles Közel-Keleti Híradásért Amerikában Bizottság (Comittee for Accurate Middle East Reporting in America CAMERA) 33 városban rendezett tüntetéseket az Országos Közszolgáltató Rádió (National Public Radio NPR) ellen, és egyúttal igyekezett meggyõzni a rádió partnereit, hogy tartsák vissza támogatásaikat mindaddig, amíg az NPR közel-keleti tudósítója nem nyilatkozik barátságosabb hangnemben Izrael ügyét illetõen. Az NPR bostoni rádióállomása állítólag több mint egymillió dolárnyi támogatástól esett el a CAMERA erõfeszítéseinek köszönhetõen. A nyomásgyakorlás tovább folytatódott Izrael részérõl, akik komolyabb felügyeletet és belsõ ellenõrzést kértek a közel-keleti tudósítások felett. Az izraeli szimpatizánsok azokat az agytrösztöket is befolyásolják, amelyek fontos szerepet játszanak a nyilvános viták és az aktuál-politika alakításában. A lobbi 1985-ben, amikor Martin Indyk közremûködött a WINEP (Közel-Keleti Politika Washingtoni Intézménye) megalapításában, sikeresen létrehozta saját agytrösztjét. Habár a WINEP látszólag egyre inkább háttérbe szorítja Izraelhez fûzõdõ kapcsolatait, mégis igényt tart egy kiegyensúlyozott és realista perspektíva kialakítására a Közel-Kelet ügyében. Az intézményt olyan befektetõk igazgatják, akik mind mélyen elkötelezettek Izrael helyzetének javításában. Azonban a lobbi WINEP feletti befolyása egyre csak nõ. Az elmúlt 25 évben az Izrael-barát erõk kimagasló jelenlétre tettek szert az American Enterprise Institute-ban (egy konzervatív politikai elemzõ központ), a Brookings Institutionban, a Center for Security Policyban, a Foreign Policy Research Instituteban, a Heritage Foundationban, a Hudson Instituteban, az Institute for Foreign Policy Analysisban és a Jewish Institute for National Security Affairsban. Ezek az agytrösztök csak kevés vagy semennyi kritikával sem illetik az amerikai támogatásokat Izrael irányába. 18 jó ha figyelünk külföldre is

19 Az izraeli lobbi agytrösztök feletti befolyásának növekedését kitûnõen példázza a Brookings Institution esete. Évekkel ezelõtt még William Quandt, az intézmény rangidõs Közel-Kelet-szakértõje. Quandt, a Nemzetbiztonsági Tanács (National Security Council NSC) korábbi munkatársaként méltán volt híres elfogulatlanságáról. Napjainkban azonban a Brookings tudósításait rendszerint a Sabam Intézet Közel-Keleti Tanulmányok szakja szervezi. Az intézetet a nyíltan cionista nézeteket valló amerikai-izraeli üzletember, Haim Saban támogatja. Az igazgatói székben pedig a már említett Martin Indyk ül. Az egykor pártatlan politikai intézet így mára az Izrael-barát kórus részévé vált. A gondolatrendõrség szerepében tetszelgõ lobbi számára a legnagyobb problémákat az egyetemek jelentették. Az 1990-es években, amikor az oszlói békefolyamat zajlott, az egyetemi fórumokon Izraelt csak enyhe kritika érte. A késõbbi események azonban már megkerülhetetlenné tették az izraeli politika bírálatát. Az oszlói békefolyamat összeomlása, a háborús bûnökkel vádolt Sharon hatalomra jutása, az izraeli hadsereg 2002-es Ciszjordániába való bevonulása és a második intifáda vérbe fojtása komoly visszatetszést váltott ki a témához egyébként közömbösen álló diákok körében is. A szaporodó kritikákra válaszul, a lobbi vegyük vissza az egyetemeket címszó alatt mozgalmakat indított. Hirtelen gombamód megszaporodtak az olyan új csoportok, mint például a Caravan for Democracy, amelyek Izrael szószólóit az egyetemi pulpituspokra juttatták. A mozgalomhoz olyan, már meglévõ szervezetek is csatlakoztak, mint a Kormányzati Kapcsolatok Zsidó Tanácsa (Jewish Council for Public Affairs and Hillel), illetve az újonnan alapított Israel on Campus Coalition is. Ezeket a szervezeteket azzal a céllal alapították, hogy az Izrael érdekét szolgáló egyetemi tevékenységeket koordinálják. Az AIPAC annak érdekében, hogy hatékonyabban ellenõrizhesse az egyetemeket, több mint háromszorosára növelte a különbözõ programokra szánt pénzügyi keretét. Emellett fiatal aktivistákat képezett ki annak érdekében, hogy az egyetemeken minél nagyobb számban legyenek jelen az Izrael-barát hallgatók. A lobbi azt is ellenõrzi, amit a professzorok írnak vagy tanítanak szeptemberében Martin Kramer és Daniel Pipes, megszállott neokonzervatív Izrael-pártiak internetes oldalt alapítottak, ahol dossziékat tettek közzé gyanús akadémikusokról, és arra bíztatták a diákokat, hogy számoljanak be mindenféle Izrael-ellenes magatartásformáról. A diákok megfélemlítésére és feketelistázására tett gestapós módszereket idézõ kísérlet hatalmas tiltakozást váltott ki, így Pipes és Kramer késõbb leszedte a dossziékat. Ennek ellenére a weboldal máig mûködik, és arra buzdítja a hallgatókat, hogy kémkedjenek diáktársaik után és számoljanak be a tapasztalt Izrael-ellenes tevékenységekrõl. A lobbival kapcsolatban álló akadémikusokra és egyetemekre is nyomást gyakorolnak. A neves Columbia Egyetem kiemelt célpontnak számított, és számít ma is. Saját szempontjukból erre minden okuk megvolt, hiszen ezen az egyetemen tanított haláláig a baloldali-pacifista nézetérõl híres palesztin gondolkodó, Edward Said. Jonathan Cole, Said korábbi feljebbvalója elismerte, hogy Biztosak lehetünk afelõl, hogy minden nyilvános kijelentés, amely a palesztin népet támogatja, és a kiváló irodalmi kritikustól, Edward Saidtól származik, az ek, levelek és publicisztikai írások százait fogja maga után vonni, amelyek egytõl egyig arra szólítanak fel minket, hogy leplezzük le, és büntessük meg Saidot. Ugyanez a forgatókönyv zajlott le, amikor a Columbia Egyetem átcsábította magához a Chicagói Egyetemrõl a jeles palesztin történészt, Rashid Khalidit. Ezzel a problémával szembesült pár évvel késõbb a Princeton Egyetem is, amikor fontolóra vette Khalidi elcsábítását a Columbiáról. Kiváló példa az egyetemek szabályozására az a film, amelyet a David Project keretében 2004 végén készítettek. A film rendezõi azt állítják, hogy a Columbia Egyetem Közel-Kelet szakján az oktatók antiszemiták, és megfélemlítik azokat a diákokat, akik kiállnak Izraelért. A vádak kivizsgálására bizottság állt fel, mely mélyreható vizsgálatot tartott az egyetemen. A hoszsú vizsgálatok eredményeként bebizonyosodott, hogy a Columbiát ért vádak alaptalanok, és az intézményben nyoma sincs antiszemitizmusnak. A bizottságnak mindössze egyetlen incidenst sikerült feltárni, amikor az egyik professzor indulatosan válaszolt egy diák kérdésére. A lobbi fegyvere végül visszafelé sült el, mivel a bizottság pontot téve az ügy végére kijelentette, hogy az egyetemek kiemelt célpontjai a nyílt, megfélemlítõ kampánynak. A szerzõk szerint az izraeli lobbi legnyugtalanítóbb tevékenységi köre a kongresszusra való nyomásgyakorlás. A lobbi azt próbálja kiharcolni a törvényhozástól, hogy az alakítson ki egy ellenõrzõ rendszert, amely figyelemmel kíséri a professzorok munkáját. Erõfeszítéseik eddig még nem értek célba. Ha viszont sikerrel járnak, akkor azoktól az Izrael-ellenes magatartás vádjába esõ egyetemektõl megtagadhatják majd az állami támogatásokat. Ez pedig nem más, mint egy új, totalitárius rend elõjele. A lobbi hátszelét élvezve számos zsidóbarát amerikai professzor alapított Izraeli Tanulmányok tanszéket. Napjainkban durván 130 a zsidó világgal foglalkozó tanszék mûködik. Ez nagyban növeli az egyetemeken jelenlévõ Izrael-barát hallgatók számát májusában, az NYU bejelentette a Taub Center for Israel Studies megalapítását, amely mellett hasonló szakokat indítottak a Berkeleyn, Brandeisn, és az Emoryn. Az akadémiai körökben ugyan hangsúlyozták ennek a pedagógiai értékét, de az igazság az, hogy érdembeli oktatás helyett ezek a szakok leginkább Izrael imázsát igyekeznek javítani. Fred Laffer, a Taub Foundation vezetõje, elismerte, hogy alapítványa azért fektetett be a NYU-központba, hogy az segítsen szembeszállni az arab nézõponttal, amely véleménye szerint uralkodó a NYU Közel-Kelet programjaiban. Nem vitás, hogy a lobbi legnagyobb fegyvereinek egyike az antiszemitizmus vádja. Bárki, aki kritizálja Izrael ügyleteit, vagy azzal vádolja az Izrael-barát szervezeteket, hogy jelentõs befolyással bírnak az Egyesült Államok közel-kelet politikája felett például az AIPAC befolyását pedzegeti, az jó eséllyel pályázik az antiszemita címre. Valójában már az is antiszemitizmus vádjába kerülhet, aki pusztán csak annyit mond, hogy az izraeli lobbi létezik. Az antiszemita bélyeg osztogatói közben elfelejtik, hogy az izraeli média is használja az Amerika izraeli lobbija kifejezést. Más szóval, a lobbi elõször saját befolyásával kérkedik, aztán pedig megtámadja azokat, akik felhívják a figyelmet létezésükre. A taktika rendkívül hatásos. Hiszen az antiszemitizmus olyan vád, amely könnyen derékba töri a legígéretesebb karriert is. (folytatjuk) SZÁZMILLIÓ SZEMÉLYI KULTUSZRA? Hivatalos jelentések szerint újabb tanácsadó testület sorakozik a kormány erõsítésére, durván százmilliós költséggel. Amikor a kiválasztott személyek kilencszázezres havi fizetését felajánlották, nem mindenki örvendezett. Állítólag még visszalépõ is akadt, bár ezt nem erõsítették meg. Az emberek közül sokan megtörölgették szemüket, mások jól hallottuk-e kérdéssel fordultak közvetlen társaikhoz, hogy nincsen-e komoly baj a hallásukkal? Aztán a valóság lehûtötte a kételkedõket, mert a magyarázat nem késett, erre a tanácsadó testületre igenis szüksége van a kormánynak és vezetõjének. De vajon miért? Olyan jó helyzetben az ország ami az anyagiakat illeti, hogy mi az a százmillió. Amikor a megtépázott jó hírt, igazmondást, becsületet helyre kell állítani, oly sok igaztalan támadás érte és éri az ország jólétéért buzgólkodókat? A valóság ugyan naponként alaposan fejbe veri az embereket, de a nehezén már szinte túljutottunk, nyugtatja meg a felelõtlenül elégedetlenkedõket a miniszterelnök. Fábián Gyula Magyar Nemzet, március 29. jó ha figyelünk külföldre is 19

20 Elemzés John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmányáról Ez év márciusában hatalmas bomba robbant Washingtonban. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika" néven tanulmány látott napvilágot, amely egy eddig érinthetetlen témát vett kegyetlenül górcsõ alá. A Demokrata most folytatásokban tárja a magyar olvasó elé a tanulmány fõbb gondolatait és annak hátterét. A tanulmány szerzõi az európaiak antiszemitizmusát is górcsõ alá veszik. Megállapítják, hogy az európai országokban élõk az amerikaiaknál sokkal kritikusabb szemmel nézik Amerika Izraellel kapcsolatos politikáját. Ezt néhányan az antiszemitizmus újjáéledéseként értelmezik. Elértünk ahhoz a ponthoz, amely legalább olyan rossz, mint az 1930-as években volt vádolt az Egyesült Államok nagykövete 2004 elején az Európai Uniót. Bár az antiszemitizmus valóban jelen van bizonyos szférákban, az amerikai nagykövet szavai távol állnak az igazságtól tavaszán az Európában tomboló antiszemitizmus híre hatalmas port kevert Amerikában. Független amerikai kutatóintézetek ezért felméréseket készítettek több európai országban a zsidók megítélésérõl. A vizsgálatok egy az egyben rácáfoltak a vádakra. Az Anti-Defamation League és a Pew Research Center for the People and the Press 2004-es kutatásai egyértelmûen bizonyították, ohgy Európában csökkenõben volt az antiszemitizmus. A nagykövet véleményével szemben az 1930-as években pont ennek ellenkezõje volt igaz. Akkoriban az antiszemitizmus nemcsak elterjedt, hanem társadalmilag elfogadott jelenség volt Európa valamennyi országában. Mára azonban csak nyomokban található meg. Az Amerikában székelõ izraeli lobbi és barátai gyakran Európa legantiszemitább országaként definiálják Franciaországot. Ez azonban aligha helytálló, mivel 2003-ban maga a Francia Zsidó Közösség elnöke jelentette ki, hogy Franciaország semmivel sem antiszemitább, mint Amerika. Egy az izraeli Ha aretz címû napilapban megjelent írás pedig arról számol be, hogy a francia rendõrség statisztikái szerint az antiszemitizmussal összefüggõ bûncselekmények száma 2005-ben a korábbiakhoz képest 50%-kal csökkent. Mégpedig annak ellenére, hogy az európai országok közül Franciaországban él a legnagyobb muszlim közösség. A franciák zsidók iránti szolidaritását egy nemrégiben muszlim fiatalok által meggyilkolt francia zsidó férfi esete is bizonyítja. Az esetre válaszul tüntetõk ezrei özönlöttek Jacques Chirac az utcákra, ezzel is elítélve az antiszemitizmust. Szolidaritásuk jeleként Jacques Chirac államfõ és Dominique de Villpein miniszterelnök is részt vettek az áldozat tiszteletére rendezett megemlékezésen. Kétségtelen, hogy az antiszemitizmus jelen van az európai muszlimok körében. Többségük Izrael palesztinokkal szemben tanúsított magatartását nézi rossz szemmel, mások egyszerûen csak rasszisták. Ez azonban egy teljesen más ügy. Semmi köze az 1930-as évek Európájához. Persze a mai napig akadnak olyan európaiak és amerikaiak, akik a 30-as évek antiszemita nézeteit követik. Az õ számuk azonban statisztikailag alig kimutatható. Izrael pártfogói gyakran dobálóznak az új antiszemitizmus rémképével, ami az õ szemükben összeolvad Izrael bírálatával. Más szavakkal, ha valaki kritizálni merészeli az izraeli politikát, azt rögtön antiszemita jelzõvel bélyegzik meg. Kitûnõ példa erre a Nagy-Britanniában székelõ anglikán egyház. Nemrégiben az anglikán egyház zsinata azt a javaslatot tette a kormánynak, hogy számolja fel a nehézgépeket gyártó Caterpillar céget. A zsinat azzal indokolta kérését, hogy a cég szállítja Izraelnek azokat a bulldózereket, amelyekkel a palesztin otthonokat rombolják le. A brit cionisták rögtön ellentámadásba lendültek. A fõrabbi sietett hangot adni azon véleményének, miszerint az anglikán egyház magatartása a zsidó-keresztény kapcsolatok megromlásához vezetne Nagy-Britanniában. Tony Bayfield, a Zsidó Reformmozgalom (Movement for Reform Judaism) vezetõje pedig kijelentette: Az anticionista magatartás amely határos az antiszemitizmussal komoly probléma az egyház minden rétegében. Az ügybõl végül az anglikán egyház jött ki a legrosszabbul. Így jár, aki bírálni meri az izraeli kormány politikáját Nagy-Britanniában. Azon európaiakat, akik kritizálni merik az izraeli politika helyességét, az Izrael-pártiak sokszor azzal vádolják meg, hogy szavaikkal a zsidó ország létezéshez való jogát kérdõjelezik meg. Ezek a vádak szintén hamisak. A nyugati országok Izraelrõl alkotott kritikáiban szó sincs arról, hogy bárki is kétségbe vonná Izrael létezéshez való jogát. Õk kizárólag a palesztinokkal szemben tanúsított magatartását vitatják, ahogy azt mellesleg az izraeli állampolgárok is teszik. Izraelt nem ítélik el igazságtalanul ebben az ügyben. Az izraeliek palesztinokkal való bánásmódját kizárólag azért kritizálják, mert az ellentétes az emberi jogokkal, a nemzetközi joggal és a nemzeti önrendelkezés jogával is. Izrael az egyetlen olyan állam, amelyet ezen az alapon értek éles kritikák õszén, de különösen 2002 tavaszán a Bush-kormány komoly kísérleteket tett arra, hogy enyhítse az Amerika-ellenes hangulatot az arab világban. Az Egyesült Államok imázsának javításával Washington célja az volt, hogy aláássa az olyan terroristacsoportok támogatottságát, mint az al-kaida. Módszerei közt szerepelt a megszállt területeken végbemenõ izraeli terjeszkedési politika akadályozása és a palesztin állam megalapításának támogatása. Bush kezében kiváló eszközök voltak az arab utcák embere szívének megnyeréséhez. Lehetõsége lett volna többek közt a gazdasági és diplomáciai támogatás megvonásával fenyegetni Izraelt. Ebben az amerikai lakosság is messzemenõen támogatta volna. Egy 2003 májusában készült felmérés azt mutatja, hogy az amerikaiak 60%-a visszatartotta volna a segélyeket, ha Izrael ellenáll az Egyesült Államok nyomásának, és nem törekszik a konfliktus békés megoldására. Azok körében, akik rendszeresen követik a politikai eseményeket, ez a szám 70% volt. Mindemellett a megkérdezettek 73%-a vélte úgy, hogy az Egyesült Államoknak egyik oldalt sem kellene támogatnia. Mostanra kiderült, hogy az amerikai kormány nem járt sikerrel az izraeli politika megváltoztatásában, így Washington felhagyott ennek támogatásával. Idõvel a kormány azt az indoklást is elfogadta, amellyel Izrael szolgált a pozícióját illetõen, s így az USA szónoklatai is szép lassan elkezdtek eggyé válni Izraelével februárjában a Washington Post fõcíme a következõképpen összegezte a helyzetet: Bush és Sharon szinte azonos véleményen van a közel-keleti politikát illetõen. 20 jó ha figyelünk külföldre is