LEGSZEBB ÉVEINKET VESZIK EL. Csesszék ezek, meg, szevasztok, máskülönben...

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Ha kiveszed a pénzed, kurcsánynak vége lesz Világméretû globális libikóka? Álság és válság Ferenc testvér biztat minket: tartsunk ki! Részesítsük elõnyben az idegent Mégis azt kell jelentenem: a neoliberalizmus csõdbe ment! Még egyszer az adósságcsapdáról Itt pénzügyi csalásról van szó! Túlélési riadó! Ez nem gyakorlat! Esti mese Leninrõl Van, aki semmibe veszi a zsidó hagyományokat Felfegyverzett népi kínai rendõrség az USA-ban Hazai rejtelmek Itt az IMF-kormány Kitalált pénz, spekulált válság Amerikai, svájci, japán kamatkörkép.. 23 Pénzügyi válság A fehér program Hát ja... (Tanmese) Országok, amelyeknek többet ártott az IMF, mint segített Egy Új Világrend hajnalán Szabadságot saját pénzért Megtartani a talpunk alatti földet Válság?! Egy öntudatos nép A nemzet asztaláról és azokról, akik szeretnék azt ránk borítani Gazdasági szabadságharcot kell indítanunk! Nem mind magyar, aki mondja Nem a mi vészharangunkat kongatják. 35 Magyarország össze fog omlani Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 LEGSZEBB ÉVEINKET VESZIK EL Csesszék ezek, meg, szevasztok, máskülönben... dohog be Vendel a törzshelyre, hezitálva kéri a szokásosat, és folytatja, hogy õ magasról tesz a hitelválságra, de ezek a ficsúr bankárok kemény tízezresekkel megemelték a havi hiteltörlesztését, így a fizetése még jobban megcsappan, hogy kínkeservesen, mire megvénül, egyszer csak övé legyen a garzonlakás, amelyben él. Tudja õ, azt mondja, hogy nem a Juditka tehet róla, aki egy rém aranyos bankárkisasszony, hanem ezek a spekuláns amerikaiak, vagy a fene se tudja már, de mégis mit gondolnak, talicskával hordja õ haza a pénzt, hogy utána utalgassa a javát a banknak? Belekortyol a sörbe, csak nézünk rá, mindenki ilyenekrõl beszél mostanság, és nincs igazán jó reakció, jó válasz. Vendel marad, mi elindulunk, felszállunk a hõn szeretett BKV egyik viszonylatára - esküszöm, most már indítok valami cikksorozatot róluk, annyira leköteleznek mindig, szóval 7-es busz, tele. Hatvanas férfi telefonál, ordítja mellettem, hogy nem, nem adom el most a lakást, de ha mégis, akkor sem adom tizennégynél kevesebbért, hova gondol. Amint leteszi a telefont, feldúlt korabeli asszonyság húz el mellette, aki fennhangon minõsíti az utazóközönséget, mondván, hogy nem tud leülni. Na, ezek ketten egymásra találnak, gondolom és tényleg. Most mit szól ehhez, elképesztõ kezdi a nõ -, a kalauzok idejében nem volt ilyen, meg hát most különben is ideges vagyok, mert ezek elvennék a tizenharmadik havit, ki látott már ilyet. Ha Kádár még élne, nem lenne ám ez így! kapcsolódik be egy harmadik férfi, és ennél a pontnál inkább a sétálást választva leszállunk a buszról. Végül is, tényleg. Ha Kádár még élne, megszorítások és szemrebbenés nélkül vennénk fel kölcsönöket, a mostaninak, mondjuk, a harmincszorosát, és akkor is velünk, a hétmilliót eltartó hárommillióval fizettetnék vissza egy emberöltõ alatt, és nem lesz ez másként így sem. Az IMF - amely egyébként remekül asszisztált afrikai országok teljes víz- és áramszolgáltatásának privatizálásához - kegyes adományát törleszthetjük majd, úgy, hogy egy saját lakásban zajló saját élet megalapozásának lehetõsége egyre messzebbre kerül. Ez lesz a programunk nekünk, fiatal felnõtteknek titulált szerencsétleneknek, életünk legszebb éveiben elnézést, azokban az esztendõkben, amelyek tényleg szépek lehettek volna. Zalka Szilvia Magyar Hírlap Ahogy látom, felháborodásban nincs hiány a szocionista sanyargatás ellen, ezért adnék egy gyorsan kivitelezhetõ ötletet is, amellyel hetek alatt kifektethetjük, és a zsidóbûnözõkkel megnyúzathatjuk a mocskos szocionista és likudista politikai elitet. Ha megteszitek amit javasolok, mind a Gyurcsányi-kormányt, mind pedig az öt parlamenti pártot egyszer s mindenkorra eltakaríthatjuk az útból, és új, szabad Magyarországot építhetünk. A teendõ a következõ: mindenki vegye ki a forintját a bankokból, majd azt az elsõ pénzváltónál váltsa be euróra, svájci frankra vagy dollárra. Jól jegyezzétek meg: minél elõbb veszitek ki a forintot és váltjátok euróra, annál jobban jártok, mert a sorban utolsó hiába akar majd elõre futni, semmit nem ér majd a pénze; aki még ma kapcsol, 280 forintért megkaphatja az eurót, aki még ül a seggén és várja sült galambot, annak 400-ért is nehezen számítják majd meg az eurót, ha egyáltalán hozzájut a forintjához. Ha pedig az IMF megtudja, hogy minden magyar euróban vagy svájci frankban gyûjti a pénzét, hanyatt-homlok menekülni fog a karvalytõkéjének kihelyezésétõl, mert azért arra még ez a zsidó bûnszervezet sem képes, hogy megingassa az európai stabil valutákat csak azért, hogy a tetves kurcsányi, lendvai, Orbán és Simicska, dávidcsillagos Ibolyka, a sok likudos, talmudista hatalmon maradjon. A pénzt hazavisszük, és addig nem tesszük vissza a bankba, amíg a külföldi multinacionális cégek a pénzvilág oligarchái, a zsidó bûnözõk el nem takarítják a hazaáruló magyar országgyûlési képviselõket, élükön kurcsány(i) ferenccel és kúrmányával. Semmiféle kamatveszteség nem ér bennünket, hisz a sok átváltás következtében a devizák árfolyama megnõ, és az árfolyamnyereség lényegesen többet jelent, mint a rabló bankok által beígért nulla értékû kamat. Ha esetleg mégsem lenne elég a pénzkivétel, be kell fejezni a sárga csekkek befizetését, nem fizetünk gázt, vizet és villanyt, nem váltunk BKV-bérletet, nem fizetünk lízing díjat, sõt lakástörlesztést sem, és késleltetjük az adók befizetését is. A vállalatoknak nem kellene átutalniuk az iszonyatos közterheket, és ha így pár hetet kibekkelünk, kurcsány ferencet és veres jánost elevenen megnyúzzák a karvalytõke tulajdonosai. Egyébként sem kell fizetnünk, hiszen ez a rablóbanda nyilván azzal a szándékkal vette fel az 5200 milliárd forint hitelt, hogy azt ellopja, mi tehát ennek megelõzésére megcsináljuk a helyét ennek a pénznek azzal, hogy nem fizetjük tovább Ali baba és a négyezer rablójának fenntartását. Ekkor nyilván nem jut majd pénz a rendõrállatok és az in-kalosok fenntartására, valamint a 380 egynéhány ingyenélõ hazaáruló, tolvaj, fehér galléros bûnözõ is kénytelen lesz a költségtérítése után megfizetni a járulékokat valamint az adóterheket. Ez ennyire egyszerû testvéreim, ezt egy hatosztályos elemivel rendelkezõnek is meg kell értenie, és nem telefonálgatni kell a Hír TV-be vagy az Echo TV-be, illetve nem sms-eket kell küldeni nekik, hanem lóduljatok a bankba, és szedjétek kifelé a pénzeteket, de azonnal! Mégegyszer megismétlem: ne tartsatok otthon forintot, mert azt - az árfolyama helyett - rövidesen már csak a forgószél fogja emelgetni a Kossuth téren vagy a Hõsök terén! Ha ne adj Isten valakinek mégsem jut el ez a tudatáig, az addig keressen orvost, amíg létezik a társadalombiztosítás. Cselekedjünk, de azonnal! Ha most nekiindulunk a bankoknak és a saját pénzünket jogosan visszavesszük tõlük, garantáltan összeomlanak a zsidók által vezérelt pénzintézeteknek hazudott pénzmosodák. Két-három millió ember ellen még a futószalagon ítélkezni képes vérbírák és a bûnpártoló ügyészek sem tudnak eljárást kezdeményezni, nem képesek lerendezni bennünket. Hovatovább az október 23-án az utcán futkározó rendõrállatok kondíciója is hamar visszaesik, mert az éhezés csodákra képes! Ha õk tönkrete(he)ttek bennünket, mi sem hagyhatjuk magunkat tovább, nekünk is helyükre kell õket tenni végleg! Látni kell, hogy kádár jancsi alias csermanek jancsi 1956 novemberében behívta a tankokat, most kurcsány fletó hívja a bankokat. Elgondolkoztál azon, mit teszel ha holnap kurcsány azt mondja, hogy az alvó számlákat (alvó számla az amihez fél éve nem nyúltak hozzá) tekintettel az ország katasztrófális állapotára lenyulja? A Juli néni Mari néni temetésre félretett pénze is ebbe a kategóriába tartozik. Ha megfogadjátok a tanácsomat, kurcsány(i)t hetek múlva a saját vérebei szedik darabokra. Döntsük be a bankokat, ne fizessünk tovább a gazembereknek! Gerendai Vencel 2 jó ha figyelünk

3 avagy Végül úgyis minden egyensúlyba kerül? Aszongyák az okosok, hogy mi magyarok különleges nép vagyunk. Talán a legkülönlegesebb ezen a sárgolyón. A többiek a Káin és Ábel tematika szellemiségében nevelkedve csak azt látják, hallják, s ebbõl kifolyólag csak abban tudnak gondolkodni, hogy az élet szüntelen küzdelembõl és harcból áll, a dolgok pedig csak és kizárólag erõsebb kutya alapon intézhetõk. Talán emlékeznek, mostanság az ámerikai majomembertõl, Mr. President Bushmantól hallhatjuk oly gyakran a számunkra oly ismerõsen csengõ békeharc kifejezést. Káin és Ábel történetébõl persze rögtön kiderül, hogy a többiek csak valami, vagy valaki ellen tudnak harcolni. Azonban mi, szerencsétlen sorsú magyarok, akiknek dicsõ királyunk Mátyás óta nem sok okunk volt örömre, büszkeségre, mi tudunk valami olyant, amit rajtunk kívül más bizony nem tud. Ezért vagyunk különlegesek. Talán a legkülönlegesebbek. Mi, szerencsétlen sorsú magyarok, akiknek dicsõ királyunk Mátyás óta nem sok okunk volt örömre, büszkeségre, a többiektõl eltérõen, tudunk valamiért, vagy valakiért is küzdeni. Ez bizony egyedülálló. Az Isten ránk osztotta ezt a különleges képességet, a vele járó különleges feladattal együtt. Különleges feladathoz különleges embereket választott. Talán a legkülönlegesebbeket. Talán rajtunk múlik majd az emberiség életben maradása. Ki tudja? Talán egy olyan különleges világban, ahol ma élünk, különleges népre van szükség az életben maradáshoz. Merthogy különleges világban élünk, az egészen bizonyos. A szemünk elõtt zajló ahogyan azt Fáber Károly a Rendszerváltó Fórum egyik prominens alakja találóan megfogalmazta a kitalált pénz és a spekulált válság világában teljesen életszerûtlen, esetenként meghökkentõ, megbotránkoztató, majd következõ fokozatként már vérlázító történésekrõl és eseményekrõl értesülhetünk a világháló információs szupersztrádájának köszönhetõen, gyakorlatilag pillanatok alatt. Mazsolázgassunk! Haldokló Európa: felavatták Németország legnagyobb mecsetét Az illetékes tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke is megjelent a Duisburgban épült mecset vasárnapi ünnepélyes felavatásán ( ) A híres isztambuli Hagia Szophia mintájára épült mohamedán imaház jelenleg Németország legnagyobb mecsete. Már 2600 iszlám imaház mûködik német területen, a mohamedánok száma pedig megközelíti a 3,5 milliót. Ez azé nem semmi! Három és félmillió mohamedán 2600 imaházban gyakorolja mohamedán hitét a német területeken. Hol van ehhez képest Memi pasa meg Szulejmán szultán az összes seregével együtt? Ahogy mondani szokás: a fasorban sincsenek. De ez még mind semmi! Idézzünk egy rövid részletet a fent említett úriember imént szóba hozott írásából: A világgazdasági válság pénzügyi és politikai taktikai spekuláció. Erõs támadás annak érdekében, hogy a globalizáció nemzetközileg még jelentõsebb teret nyerjen. Egy globális ijesztgetõs játék, amibe minden megrettent gyorsan belekapaszkodik, amíg még nem késõ! Globális légypapír! Fáber Károly Rendszerváltó Fórum Globális légypapír fogalmaz Fáber Károly. Nagyon találó elnevezés, tökéletesen illik a levegõbõl gyártott virtuális pénz kézzel fogható, bankjegy formájában történõ anyagi manifesztációjának jellemzésére és bemutatására. Nekem meg az jutott errõl eszembe, hogy a rossebbe van az, hogy a világnak szüntelenül egy spekuláción alapuló szerencsejáték- hoz kell igazodnia? Ráadásul egy olyanhoz, amit már a középkorban is számos helyen betiltottak, hiszen nemhogy a mûködését, de már a létezését is erkölcstelennek tartották. Egyesek szerint Mózes, Jézus és Mohamed volt a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere, méghozzá azért, mert mindhárman tiltották a kamatszedést. De azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy egyesek honi képviselõiket sajnos nagyon is jól ismerjük, fáradságot nem ismerve, miért fáradoznak azon, hogy ha kell, erõnek erejével létrehozzák a gyökértelen, hagyományokkal nem rendelkezõ globális világfalut, melyben a népek, odahagyva mindenüket, mint valami nagy olvasztótégelyben, egyfajta globális masszaként feloldódva, uniformizált fogyasztói létezésbe taszajtsák az emberiséget. Nyilván nem véletlen, hogy az egyes népek meghatározott, egymástól mindenki által többé-kevésbé elismerten, elkülönített területeket kaptak, ahol hosszú idõn át éltek. Nyilván a különbözõségben és sokszínûségben rejlõ praktikum az, ami ezt az emberiség történetében létrehozta. Ezt a múltban gyökerezõ, és hagyományokkal bíró struktúrát rombolják most le Mammon szolgái, akik elérkezettnek látták az idõt arra, hogy az ember helyébe végképp a pénzt állítsák. Teszik mindezt mesterségesen és erõszakosan. Ez abból is látszik, ahogyan a válságot immáron világméretûvé terjesztették. Nincsenek már lokális, azaz helyi válságok, csak globális méretûek, azaz az egész bolygóra kiterjedõek. Minden mindennel összefügg, mindenki érintve van, senki sem menekülhet elõle. Kicsit olyan ez, mint az Armageddon címû hálivúdi eksönmúviban, amikor Billy Bob Thorton, a NASA fõmuftit alakító színész szerepe szerint tájékoztatja a filmbéli elnököt, mi fog történni akkor, ha a közeledõ jó ha figyelünk 3

4 aszteroida és a Föld útjai végzetesen keresztezik egymást. Senki sem térhet ki elõle, senki sem bújhat el elõle és úgy néz ki, csak a baktériumok fogják túlélni a nagy találkozást. Valami hasonló érzés keríti hatalmába mostanság is a híradásokat figyelõ nézõt, hallgatót, olvasót. A korrupt politikai osztályokon keresztül mesterségesen és erõszakkal mindenkit belevontak ebbe a globális lutriba, nincs kibúvó. Az elõzõ évszázadok mocska utáni takarítás látszatát keltve lásd Európai Unió, a földrajzi határok leomlanak, átjárhatóság, meg a többi, felülrõl, ahogyan az már lenni szokott, a megkérdezésünk nélkül, nyakunkba akasztották a bankár kaszt globalitását és mindenhatóságát is. A csomagok korát éljük manapság, ezért hát nincs is mit csodálkoznunk ezen. Bokros-csomag, Gyurcsánycsomag, konvergencia-program, s most a valutaalap készenléti hitele. Ugyanilyen csomag a határok átjárhatósága, pluszban, mai divatos szóhasználattal élve bónuszként, megkaptuk a bankárkaszt kizsigerelésének feltétlen és odaadó biztosításának kényszerét is. Az Európai Unió egyetlen intézménye, melyet önmagán kívül senki más nem ellenõrizhet, még az unió számvevõszéke sem, az Európai Központi Bank! A korrektség kedvéért tegyük hozzá, már az államszocializmus idején elkezdõdött a külföld felé történõ eladósodás folyamata, de igazából mostanra csúcsosodott ki. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori fõ hallja kendje, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett hazánk adósságspirálba taszajtásának útján, most bizonyára elégedetten nyalogatja a szája szélét, hiszen tanítványai messze túlszárnyalták mesterüket. Feledjük is most mán Trianont, hiszen a határok átjárhatóak! Örüljünk neki! Mi pedig, ostoba magyarok, örök renitensek és elégedetlenkedõk, mégsem tudunk örülni ennek. Nem tudunk, mert nem egyéb ez, mint a sokadikként elgurított modernkori üveggolyó a médiában. Hiába tartozunk immáron mindannyian a magáról demokráciát és szabadságot fennen hirdetõ közös akolba, a légiessé vált egykori határ túloldalán mégis verést kapsz, ha anyanyelveden, azaz magyarul mersz megszólalni. Nem a kocsmapultot részegen támasztó hõzöngõ melósnak jut az eszébe, hanem a magát felelõs politikusnak tartó sehonnai bitang embernek, hogy tankokkal taposná szét a vele állítólag szövetséges uniós tagállam fõvárosát. Meg ilyenek. Ez lenne hát a megvalósult álom, a demokrácia, gondolatok szabad és határtalan áramlása? A globális világfalu? Nem barátaim, ez nem az. Ez valami egészen más. Ez a tõke és a javak szabad áramlása, ahogyan azt az Európai Unió, a bankárkaszt által felülrõl ránk erõltetett közös akol elsõ számú direktívája kimondja. A globális gyarmatbirodalom, ahol Mammon és a pénz az úr. De vajon helyreáll majd az egyensúly? Helyreáll majd a rend, a béke, vagy a szegény népek felfegyverzett hordái az új barbár korszak beköszöntével leöldösik majd a luxus és a felelõtlen környezetpusztítás mámorától megrészegült újkori rómaiakat? A fegyverkereskedelem nagy biznisz. A 3. vagy tudja nyüveg, hogy most mán hányadik világ felfegyverkezhet a gazdag országok által nyújtott segélyekbõl, egyúttal profitot pakolva a fegyverkereskedelemmel foglalkozó nagytõkések zsebeibe, osztán megindulhatnak a szabad világ ellen, hogy megvalósítsák a már jó párszor el- és lejátszott, világ újra felosztása címû darabot, csak éppen ezúttal a saját változatukat részesítik elõnyben. Amikor aztán a halottak, az élõk, meg az élõhalottak aránya beáll egy fenntartható egyensúlyra, nagy valószínûség szerint újból ránk virradhat a béke állapota. Vagy valami ilyesmi. Ne feledjük, az elõõrs már itt táborozik a kertek alatt. Épp most olvashattuk, három és fél milliónyian sertepertélnek német területen. És õk, velünk ellentétben, szülnek gyerekeket. Nem egyet, sokat! Ráadásul, nyakunkba kapunk egy, csak a nagy gazdasági válság néven ismert eseményhez mérhetõ nagyságrendû, immáron az egész bolygóra kiterjedõ pénzügy-gazdasági összeomlást. Ráadásul tesszük ezt úgy, hogy elõtte már romba döntöttük az egész országot. Azé ez szigorú, nem? De legalábbis nem semmi! Hiába no! Erre is csak mi, magyarok vagyunk képesek! A politikai korrektség kedvéért szögezzük le, a romba döntöttük kifejezésben használt többes szám sajnos teljesen indokolt. Azon honfitársaink esetében, akik a jelek szerint teljességgel képtelenek, s egyúttal alkalmatlanok is a közügyek minimális szintû gyakorlására hiszen önként és dalolva magukra húzták a kommunistákat (többször is!), értsd visszaszavazták õket a hatalomba kétség sem férhet hozzá. Ne feledkezzünk meg róla, ez a tudatos károkozás immáron forintosítható. De mégpedig keményen! Az ország romba döntésébõl sajnos mi többiek, akik nem az egykori államszocializmus feltétlen kiszolgálóira adtuk a voksunkat, mi is kivettük a részünket. No nem a devizában felvett hitelekre gondolok, hanem arra, hogy nem voltunk elég erõsek ahhoz, hogy akár szép szóval, akár, ahogyan azt Petõfi mondja: szívre ható mogyorófa beszéddel (értsd: testi fenyítéssel), akár a jedi-lovagoknál bevett agresszív véleménycserével, de meggyõzzük a többieket arról, hogy a történelem süllyesztõjébe kívánt alakokat nem kéne mán visszaültetni a bársonyszékekbe, mer abból semmi jó nem fog kisülni. Nem is sült. Ahogyan azt már az elején említettem, mi magyarok különlegesek vagyunk. Amikor legnagyobb a baj, mi akkor tetézzük. Ráteszünk még néhány lapáttal. Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök az IMF-hez (a Nemzetközi Valutaalaphoz) fordult. Ismét idézünk. Olyanoktól, akik már ismerik a dörgést: Argentínában az ezredforduló hozott államcsõd közeli helyzetet december 3-án készpénzkorlátozást vezettek be, a Nemzetközi Valutaalap pedig csak nagyon kemény megszorítások kikényszerítése után adott hitelt Buenos Airesnek. Az állam tulajdonában alig maradt valami, több mint 150 milliárd dolláros adósságot halmozott fel. Négy év múlva talpra állt, visszafizette az IMF által nyújtott hitelt, de azt mondta, legyen bármilyen rossz is a helyzet, soha többet nem kér a Nemzetközi Valutaalapból. Forrás: Nagy Tamás InfoRádió Rajtunk kívül mindenki más tudja, hogy az IMF az, amit a lehetõ legnagyobb ívben el kell kerülni. No, de hát ki, ha mi nem? Nem igaz? Mit nekünk a többiek? Ugyan kérem! Van, aki már megégette magát velük, azért kerüli õket, mint a rossz pénzt (és itt aztán a szó legszorosabb értelmében beszélhetünk errõl!), van, aki meg azt látta, hogy mások égették meg magukat, azért kerüli õket. Mi meg rögtön az elsõ nehezebb pillanatban rohanunk hozzájuk és a keblünkre öleljük õket. És nem elõször! Csak aztán nehogy késõ legyen, amikor rágyüvünk, hogy bizony, kígyót melengettünk keblünkön. De ha most azt hiszed, hogy abnormalitás és életszerûtlenség terén ezt aztán már végképp nem lehet überelni, hát akkor nagyon tévedsz! Zuhanás, pánik, krízis, recesszió Egy külföldi kereskedõ hibája bolondította meg a forint árfolyamát 253 és 257 között ugrált az euróval szemben, mert egy kereskedõ elütött egy billentyût. Kereskedõi hiba (trader error) áll a furcsa mozgás hátterében: az egyik nagy külföldi bankház véletlenül 254 helyett 264-es szint körül adott be jegyzést a forint/euró árfolyamra, és ez okozta a hirtelen nagy kilengést - jelezte a Portfolio.hu érdeklõdésére egy budapesti devizakereskedõ. A forint gyengülése azzal is magyarázható, hogy lengyel kamatvágásra vonatkozó pletykák vannak a piacon, és ez a forintot is magával húzza a lejtõn - jegyezte meg a kereskedõ. A forint múlt csütörtöki történelmi mélypontja (286) óta több mint 13%-ot erõsödött az eruvóal szemben és a masszív mozgás után természetes a korrekció. Forrás: Portfolio.hu Nem elég, hogy egy spekuláción alapuló szerencsejáték miatt haptákba kell vágnia magát az egész világnak, a végén még kide- 4 jó ha figyelünk

5 rül, elég, ha valamelyik balfasz brókerpalánta másnaposan ül a klaviatúra elé és félreüt egy billentyût, máris romba dõl egy egész ország gazdasága. Szerinted ez normális, szerinted ez életszerû? Mert szerintem egyáltalán nem az. No persze ahhoz, hogy ilyenek megtörténhessenek, kell egy politikai osztály is, mégpedig egy olyan, amelyik velejéig korrupt, minden másra tekintettel van, csak azokra nem, akiknek az érdekeit képviselnie kellene. És akkor csodálkozunk azon, hogy idáig jutottunk? Ne csodálkozzunk! Ne csodálkozzunk, hiszen pár napja érkezett az Interneten az összeállítás, amely keresztmetszetét adja a jelenlegi politikai elitnek, és láss csodát, mindegyik szereplõrõl kiderül, valamelyik felmenõje személyében az államszocializmus hatalmi gépezetét vagy valamelyik erõszakszervezetét (lásd ÁVH) erõsítette. Úgy tûnik, a családi jogfolytonosság okán nem csak a királyok öröklik a hatalmat egy országban, hanem a proletárdiktatúra uralkodó osztályának privilegizált eftársai, az aparatcsikok is. De ez még mind semmi! Ha most azt hiszed, hogy ezt aztán mán végképp nem lehet fokozni, akkor megint nagyon tévedsz. David Suzuki Web of Life címû filmjében (Az élet hálózata nálunk Darabokra hulló világ címmel vetítette a Spektrum Televízió) többek között azt tárgyalta, vajon mennyibe kerülne, ha pénzért kellene elõállítani mindazokat a javakat, melyeket a természet ingyen a bocsájt a rendelkezésünkre. Itt egy másik rövid hír, ami bepillantást enged a nem túl biztató jövõbe: Ökológiai válság fenyegeti a világot Most még azt sem tudjuk, hogy meddig lesz érezhetõ a globális pénzügyi válság hatása, de ez nem is számít. Környezetvédelmi szakértõk szerint a hamarosan beköszöntõ ökológiai válság a mostaninál sokkal durvább lesz. Környezetünk erõforrásai olyan mértékben fogynak, hogy a 2030-as évekre már két Földre lesz szükségünk a jelenlegi életformánk fenntartásához. A World Wildlife Fund (WWF) szerdán kiadott, Living Planet Report (Élõ bolgyó jelentés) címû éves elemzése szerint a bankmentõ csomagok költségei eltörpülnek a környezetben okozott károk mellett. Egy uniós felmérés szerint évente 2-5 ezer milliárd dollár értékû természeti erõforrás megy veszendõbe az ökoszisztéma megkárosítása miatt. Szakértõk szerint a természeti erõforrásokkal ugyanaz történik, mint a pénzügyiekkel, azaz elõre elfogyasztjuk - felvesszük hitelre - azt az erdõt, vizet, földet és levegõt, amely csak jóval késõbb tud megújulni. A kapacitások legalább 30 százalékkal elmaradnak az igények növekedésétõl, írja az MTI beszámolója. A helyzet gyors romlását jól mutatja, hogy a 2002-es jelentés még csak 20 százalékos túlfogyasztásról írt, és az akkori becslések szerint a csak húsz évvel késõbb, 2050-ben lett volna szükségünk két bolygóra. ( ) A bolygó majdnem hétmilliárdos lakosságának a háromnegyede olyan országokban él, amely több természeti erõforrást fogyaszt, mint amennyit pótol. ( ) A jelentés szerint az USA és Kína ökológiai lábnyoma a legnagyobb, de az utóbbi esetben sokat nyom a latba az 1,3 milliárdos lakosság. Ha fejenként nézzük a fogyasztást, az USA, Ausztrália, az Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait és Dánia lakosai a legnagyobb természetpusztítók. Forrás: Index/MTI Hány Föld kellene még? Vagy ide már az Isten pénze sem elég? A féktelen profitéhség és haszonlesés tényleg nem ismer határokat? Játék határok nélkül. Nem! Nem az egykori televízió mûsorra gondolok, ez az elnevezés ma már sokkal inkább a tõzsdére, erre a globalizált sepkulációs szerencsejátékra illik. Csakhogy itt azokkal is megfizettetik a tétet, akiknek eszük ágában sincs játszani, még csak a közelébe se mentek a szerencsekeréknek. A szerencse pedig, mint tudjuk, forgandó. Különleges helyzetekbe kerülõ különleges világ különleges emberekért kiált. Különleges aránytalanságok borítják föl az élet rendezett egyensúlyát. A föld fog sarkából kidõlni, énekelte még nem is oly rég talán szívére tett kézzel, erre már nem emlékszem pontosan az egykori ifjú kommunistából milliárdos yuppivá, majd mesterien hazudozó zsarnoki mûminiszterelnökké avanzsált ripacs az egykori állampárti cenzor társaságában. Valóban. Kifordult sarkaiból a világ ránk pedig embert próbáló feladat vár. Hamlethez hasonlóan helyre kell tolnunk a kizökkent idõt. Bár úgy tûnik, akadnak jó páran, akik mindent megtesznek azért, hogy ez ne sikerüljön, s a káosz legyen az úr. Vajon helyreáll majd az egyensúly? Helyre áll majd a rend, a béke? Ha renden és békén azt értjük, hogy a világ kisebbik fele a végletekig kizsigereli a világ nagyobbik felét, akkor a válasz egész biztosan nem. Mindenki számára világos, hogy ez így nem megy tovább. Még rúgkapálnak egy darabig, mindent megtesznek erõn felül is a látszat fenntartásáért, de mán nem húzzák sokáig. Sõt, az is könnyen megeshet, hogy a szegény népek felfegyverzett hordái az új barbár korszak beköszöntével leöldösik majd a luxus és a felelõtlen környezetpusztítás mámorától megrészegült újkori rómaiakat. Mindeközben az individualizmus korát éljük. Vagy legalábbis azt akarják elhitetni velünk, hogy nekünk márpedig azt kell élnünk. Pedig a különbözõségben és sokszínûségben rejlõ praktikum az, amit a globalizáció által kitermelt emblematikus alak, az egyén (az individuum), önzésére alapuló uniformizált fogyasztói létezése végképp eltüntet. Magányosan, egyes emberként, egyénként (micsoda találó szó a megtestesült önzésre) individuumként bolyongjunk a globális világfaluban! Ez ám az igazi abszurditás! Ha a hagyomány állításának hinni szabad, az arabok nem írták alá az egyetemes emberi jogokról szóló nyilatkozatot, azt mondták róla, az egy önzõ dokumentum. Csak az egyén jogai vannak benne, a közösségé jogai hiányoznak belõle. Ezen megint érdemes lenne elgondolkozni kicsinység. Szokták mondani, hogy amihez mi magyarok csatlakozunk, az elõbb vagy utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb, megszûnik, szétesik, darabjaira hull. Többen ebben reménykednek az Európai Unió kapcsán is. Nem hiába mondtam az elején, különleges nép a magyar! Bizony különleges! Különleges, mert amikor mindenünnen arról zeng a fáma, hogy légy önmagad, valósítsd meg magad, ahelyett, hogy bezárkóznánk, ahogyan azt a többiek teszik, mi inkább forduljunk egymás felé, és kapaszkodjunk össze, nehogy leessünk errõl az össze-vissza hintáztatott világméretû libikókáról! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára EGY CSUPOR MÉZ Fábry Sándor a kettõs beszédrõl, az ellenzék indexérõl és a megpöködött miniszterelnökrõl Megkerülhetetlen alakja a médiának és a közéletnek. Vannak, akik a neve hallatán tikkelni kezdenek, mások szemében viszont õ az egyetlen, aki kimondja, hogy a király meztelen. Túl a kereskedelmi televízióban eltöltött tizedik évén és a kétszázadik Showderen, Fábry Sándor elnyûhetetlennek látszik, és továbbra is fütyül arra, mikor mi illik. A teljes interjú szövege a JHF 277. számában lesz olvasható jó ha figyelünk 5

6 avagy, hogyan lett a Pannon Pumából leszakadó antilop Sokan, sok mindent írtak már a globalizálódás árnyairól, a ránk váró veszélyekrõl. Sajnos, a tõkének elkötelezett, felvásárolt lakájmédia jóvoltából az esetek többsége pusztába kiáltott szó maradt, míg szerzõik jobb esetben feltûnési viszketegségben szenvedõ csodabogarakként lettek elkönyvelve. Pedig, nem egy (többek között több magyar) szakember, már évekkel ezelõtt megjósolta a bekövetkezõ világgazdasági válságot, az értékalapot nélkülözõ pénzügyi rendszer összeomlását. Ismertették a Rotschild és a Rockefeller kartell vezette Federal Reserve Board (FED) kártékony tevékenységét. A FED és az amerikai kormány elérte a dollár világvalutává tételét, a nemzeti devizatartalékok dollárban tartását, a jelentõsebb kereskedelmi tranzakciók dollárban történõ elszámolását. Majd a fedezet nélküli papírbankók gátlástalan nyomatásával, és a korlátlanul természetesen dollárban - felvett hitelek segedelmével felvásárolták a világ dologi javainak, és aranykészletének jelentõs részét. (1913-ban alakul meg a FED, 1971-ben Nixon felmondja a dollár aranyra váltási kötelezettségét, mára a teljes pénzmennyiség 75%-a dollár) Állítólag, ha a világ lakosságát 10 fõvel, az összvagyont 100 dollárral vennénk figyelembe, egy ember birtokolna 99, még a maradék kilenc, összesen 1 dollárt. Lehet találgatni; Milyen nemzetiségû is lenne a 99 dolláros emberke? Természetesen amerikai. Nos, ilyenformán állunk a sokat emlegetett, dicsõített szabadpiaccal, pontosabban annak alapjaival. Magyarán, kilóra megvesznek bármit, és bárkit. Nem rossz, mondhatnánk pestiesen, annyira nem, hogy többen követni kezdték a jó példát. Állítólag, az elmúlt 30 évben a világ összvagyona négyszeresére, a pénzmennyiség pedig negyvenszeresére nõtt. Ez annyit jelent, hogy a valutáink, értékpapírjaink többségének dologi értékre való cserélhetõsége csupán bizalmi alapokon nyugszik. Nagyarányú értékvesztésüket, hitványságuk beismerését, kizárólag az általános krachtól való félelem, valamint az invisible hand, a nemzetközi pénzoligarcha láthatatlan keze akadályozza meg. Egyszóval, az egész földkerekségen folyik a mutyizás, a fedezet nélküli hitelpénzek kibocsátása, a munka alapú tõke, kamatok útján történõ elszippantása. A Világkereskedelmi Szervezeten (World Trade Organisation), a Világbankon, a Nemzetközi Valutaalapon, keresztül történik a független országok gazdasági befolyásolása, majd a tõkekivonás rémképével megvalósított zsarolások sorozata. A nagy húzd meg, ereszd meg játék - a kamatláb machináció, csökkenõ-növekvõ infláció, tõkekivonás, pénz kibocsátás, recesszió, konjunktúra - ciklusainak ismerõi (okozói!), mindennemû értékteremtõ tevékenység nélkül irreális hasznot zsebelnek be. Így megy ez mindenütt, ez a nyitott gazdaság természetes velejárója. nyugtatgattak szakembereink. Elhitetik velünk, hogy a tõke fiaztatása az igazi munka, az érték, a produktum. Természetes dolog, a valósággal, a reálgazdasággal köszönõviszonyban sem lévõ tõzsde mindenek felettisége. Kreált szaktekintélyek félmondata elegendõ a részvényindexek zuhanásához, nemzeti gazdaságok tönkretételéhez, kormányok zsarolásához, a zavarosban történõ halászáshoz. Nagyon is rendjén van, hogy a szegényebb országok nyersanyagkincse, munkaereje a hatalmasokat gazdagítja. A világpiac szent és sérthetetlen. Megállíthatatlanok az egekbe szökõ olajárak. Miközben nem egy multinacionális olajforgalmazó profitja jócskán túlszárnyalja Magyarország egész évi bevételét. Az energiaszektor urai hisztérikus áraikkal - madzagon rángatják az egész világpiacot, majd gondosan ügyelnek a nagy nehezen stabilizált ár magasabb voltára. Az állami vállalatok csak veszteséget termelhetnek, törvényszerû az emberek nagy részének munkanélkülisége. Mindenekfölött áll a gazdasági növekedés, amely közel sem a növekvõ igények kielégítését, sokkal inkább a növekvõ profit éhséget szolgálja. Igen, semmi sem elég. Mindenki a klímaváltozás borzalmairól beszél, annak következményeitõl retteg, mégis tovább fokozzuk a fosszilis energiahordozók felhasználását, elégetését, egy-kétszáz év alatt éljük fel a hosszú évmilliók teremtette készleteket. Egy pillanatra sem állítjuk le motorfûrészeinket, halomra döntjük a több százéves famatuzsálemeket, és másodpercek alatt futballpályányi õserdõt irtunk ki. Tesszük mindezt annak tudatában, hogy az õserdõ ad otthont több millió állat és növényfajnak, stabilizálja a Föld klímáját, szûri a levegõt, tisztítja a vizet. Az emberi telhetetlenség visszafordíthatatlan, drámai folyamatokat indított el szûkebb és tágabb élettereinkben. A szerteszórt mérgeink már a jegesmedvék szervezetében is kimutathatóak. A hõmérséklet emelkedése, pár évtized alatt a sarki jégtakarók olvadását, a tengerszint emelkedését okozhatja. Szigetek, államok tûnhetnek el a földszínérõl, járványok, természeti katasztrófák, háborúk, felkelések sorozata tizedelheti meg az emberiséget, valamint kipusztulhat a létezõ fajok százaléka. Ezek után nézzük, hogyan is állunk, mi magyarok ebben a minden, mindennel összefügg világban? A szocializmus légvárainak ledöntése után, az önjelölt rendszerváltókból álló pártok, kormányok az átkos kádári örökség 20 milliárd dolláros tartozására, a mindent megoldó, liberális jelszavakra hivatkozva, elkezdték az ország vagyonának áron aluli kiárusítását. Mindennemû társadalmi felhatalmazást nélkülözve, mára eltüntették Magyarország vagyonának jelentõs részét. (zsiványáron számolva is több mint 1500 milliárd forint) Folytak a százmilliárdos beruházások, s mintegy mellékágként a 10-15%-os kenõpénzek (alvállalkozónként), a lerohasztjuk, majd elherdáljuk technikák, a tocsikolások, a czuslágolások, az olajszõkítések. Mindeközben, csak az állami adóság 80 milliárd dollárra növekedett. De ne kérdezzük, hol a pénz, tudjuk; az emberek zsebében. Ne kérdezzük mibõl lettek a milliárdok, tudjuk; Rotschild sem kártyán nyerte az elsõ milliókat. Hát igen, nagy zsebek és éhes szájak országa vagyunk. Az ország lakosságának 80%-a teljességgel vagyontalan, a bérek, bérjellegû juttatások színvonala az uniós átlag ötöde. Mindemellett a Magyarországon jelenlévõ multinacionális cégek profitja évente több mint 20%-al nõtt. Összességében elmondható, hogy egy a nemzetközi pénzoligarchák csapdájában vergõdõ, szuverenitását vesztett országgá, vagyis gyarmattá lettünk. Ilyen viszonyok közepette érte a magyarságot, és az egész emberiséget az amerikai jelzálogpiac összeomlása. Ami önmagában minden komolyabb megrázkódtatás nélkül kezelhetõ lett volna. Csakhogy, a kapzsiság, a harácsolási vágy által teremtett kártyavár, egy hazug, virtuális világ építõkövérõl van szó. Vagyis- ahogy az Õsi történetek, õsi kódokban olvasható, ledõlnek égig érõ tornyaink. Mert, ne higgyük, hogy csupán egy múlandó pénzügyi-, gazdasági vállság a tét. Még csak az elsõ torony dõlésének vagyunk tanúi, a templom még ezután következik. Nem elég az amerikai átlagpolgár es holdjáróját 1600-as családi autóra cserélni, nem elég átgondolnunk valódi szükségleteinket. Nem elég a várható polgárháború elkerülése miatt Obamát elnöki székbe juttatni. Teljes paradigmaváltásra van szükség. Újra kell értékelnünk önmagunkat, egymáshoz, a természethez, Istenhez való viszonyunkat is. B. Kántor János 6 jó ha figyelünk

7 Gyurcsány Ferenc testvér Magyar Szocialista Párt (MSZP) biztat minket. Tartsunk ki! Tartsunk ki! Ismerõs? Szálasi Ferenc testvér Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) is, ezt mondta 1945-be és lám, lám meg lett a gyümölcse! Csak még egy kis idõ. Egy-másfél év. Aztán összeszedjük magunkat, és minden jóra fordul, ezt mondja hosszú évek óta. Lám, milyen ügyesen, gyorsan fölvettünk egy újabb hatalmas összegû hitelt, ekkorára kádáréknak harminc évre volt szükségük - mert még nem volt elég a százmilliárdos össznépi tartozásunk. Most éppen húszmilliárd eurót. Mi ez? DéjB vu, vagy a felperzselt föld embertõl keletre orosz taktikája? Szerintem az utóbbi. Ezt az összeget 2010-ig lehívhatjuk, de három-öt év alatt vissza kell fizetni kamatostul. Tudják, ez mit jelent az öt-hat százalékos kamat mellett? Azt, hogy ingünket és gatyánkat. Minimum. Gazdasági föllendülést nem remélhetünk, ha õ marad kormányfõ, az euró bevezetése pedig egyre távolabb tolódik. De szerinte most húzzuk még egy kicsit szorosabbra a nadrágszíjat, és reménykedjünk, bízzunk benne. De miért bízzunk benne, könyörgök, miért? Miért pont õbenne? Talán mert olyan szépen tud Kölcseyt idézni a blogjában? Pedig inkább a kettõs állampolgárság megadása elleni gyalázatos kampánya idején kellett volna saját magának idéznie, hogy a haza minden elõtt. De mitõl fordulna jóra bármi is, amíg õ marad? S miért kellene nekünk most, éppen most elhinnünk, hogy még másfél év, és aztán sínen vagyunk? Hiszen mi már ott voltunk, csak közben ez a kormány fölszedette a síneket. Konkrétan és jelképesen is. Gyurcsány most mégis diadalmaskodik. Leküzdöttük magunkat Pakisztán, Fehéroroszország, az összeomlott bankrendszerû Izland és Ukrajna társaságába. Labilitási versenyben elsõk lennénk az újonnan csatlakozott uniós országok között. Minden egyébben utolsók vagyunk. De Gyurcsány mégis büszke. Eredményekrõl beszél, habókosan, mint egy megszállott. Tegnap fasisztázta az ellenzéket, a nemzeti csúcsnak nevezett porhintés elõtt rótta a gyanús tiszteletköröket, de jót ne várjunk a holnaptól. Csak egy talpalatnyi szilárd talajt érezzen a lába alatt, elkezdi újból a vádaskodást. Szellemi fogdmegjei egyetemi tanárokra uszulnak, antiszemitáznak, mint akiknek elment az eszük. Jó szórakozás ez a cirkusszá züllesztett politikai-közéleti porondon. Addig sem az ország tragikus állapotáról esik szó. Egy törzsi harcokra edzett afrikai országban talán megfelelne a kormányfõ stílusa. Itt, ebben a hazában európai stílusú miniszterelnököt szeretnénk látni. Aki, ha csõdbe vitt egy országot, akkor le tudja utána vonni a konzekvenciát. S ha lejárt az ideje, akkor veszi a kalapját. De nem azért, hogy újabb nyulakat húzzon elõ cilinderébõl. Torkig vagyunk a mutatványokkal. Torkig vagyunk a nadrágszíj-összehúzásról szóló dajkamesékkel. Hogy már csak egy-két év. Mást sem hallottunk a Kádár-rendszer alkonyán, mint hogy türelem, csak még néhány év, és minden bajunk megoldódik. Ez volt az állandó szlogen a Kádár-rendszer utolsó másfél-két évtizedében, nagyjából az új gazdasági mechanizmus visszafogása óta: hogy kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat, most még rossz nekünk, de majd! S most megint ezt kell hallanunk? Nem lehet a majd -ban leélni évtizedeket. Miért kellene elhinnünk, hogy az a politikus, aki a csõdig navigálta az országot, részben gazdasági koncepciótlansága, részben korrupt párttársai, barátai és eszmetársai miatt, aki a törzsi gyûlölködés magvait hintette el minden megszólalásával, most majd kivezet minket a sûrû, sötét erdõbõl? De fõként azt nem tudom, hogy miért bízzunk abban, aki ártott nekünk? Ha így teszünk, akkor tízmillió pszichopata országa leszünk. Akik nem tudom, hogyan fogják visszafizetni a milliárdokat. jó ha figyelünk 7

8 Szent István templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istento"l, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza A magyaroknál minden mást, aki idegen, elõnyben részesítenek vezetõ helyeken. Ez a kijelentés N a g y Pál mester, a bolognai egyetem szerzetes tanára szájából hangzott el és milyen különös számmisztika: éppen 777 évvel ezelõtt, azaz 1231-ben! De a számok misztikája mellett érdemes a naptárra pillantunk, mást is észre lehet venni; szinte egymás mellett találjuk a Magyarok Nagyasszonyát és Koppány herceg nevét. Véletlen volna? Korántsem! Írhatnék könnyfakasztó mondatokat magyarjaink felmorzsolódásáról, a Szûzanya erõszakos becsempészésérõl, a magyarmentõ Szilveszter pápa álmáról vagy a derék és jóságos Gellért püspökrõl, aki a bakonybéli kolostorban élt szent életet és éppen ott elmélkedett immár hét (!) éve, amidõn az Úr hívására hirtelen elõjött, alaposan belegázolva a magyar belügyekbe. (Természetesen keresztényi szeretettel áthatva!) Nem csak Adalbert és Gellért (Gerhardt!), de a többi harcias pap is (Vencellin) mögöttük papok és katonák állig felfegyverzett serege özönlött az országba. Csendben, rendezett menetben jöttek és jöttek, eloroztak mindent, ami magyar, ami becses, ami szép, ami érték. Elfoglalták a megyéket, fõpapi és ispáni székeket, a vezetõi posztokat. Tudjuk, Géza nagyfejedelmünk fia: Vajk Bajorországban nevelkedett, mégpedig német papok által, és igen fiatalon lett I. Istvánná koronázva. (Ma is ismerjük a Jehova Tanúi, Szcientológia vagy éppen a Hit Gyüli szektáinak aljas, káros hatását. Ha egy fiatal lány vagy fiú belekerül ezekbe a szektákba, ott olyan agymosást kap, hogy életét is vakon odaadja az új hitéért. Azután évekig járhatnak mindenféle kezelésre, hogy egyensúlyuk, önálló gondolkodásuk visszaálljon.) Ilyen agymosó nevelést kapott István is, nagy szerepet vállalva ebben erényekben gyenge felesége, Gizella (Gesla) is. Igen, a ma már minket kegyes ajkbiggyesztéssel lenézõ, magát mûvelt Nyugatnak nevezõ keverék nép csupán fegyverrel nem ment semmire eleinkkel. Ha kívülrõl nem megy, majd sikerül belülrõl a bomlasztásunk. A Szilassy-család levéltárából:...szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok valamint az egyházi magyar papság által is használt régi vésetek, a jobbról balra pogány írás megszüntetõdjék, és helyébe a latin betûk használtassanak...ezek megsemmisítõdjenek...a beadott vésetek pedig tûzzel és vassal elpusztítódjanak és a pogány vallásra való visszavágyódás megszüntetõdjék... A magyarság tehát a római vallás erõszakos behozatala elõtt egyistenhitû, írástudó mûvelt nép volt, mitöbb, eleinte a papság is a magyar írást használta. Az erõszakos térítés már Géza (Gyejcs) nagyfejedelmünk idejében is folyt. Ilyen körülmények között erõs német támogatással tették a fiatal és gyenge István fejére a Magyar Koronát! A németek sugallatára négyeltette fel unokatestvérét, Koppányt, természetesen...keresztényi, megértõ, rokoni szeretettel... A négy testdarabot mint tudjuk a gyulafehérvári,gyõri, esztergomi és a veszprémi várak fokára szögezték ki, elrettentésül. Ha ezeket a vonalakat a térképen összekötjük, pontosan egy keresztet kapunk, Koppány gyilkosai ezzel jelölték a kereszt uralmát az ország fölött. Az csak hab ezen a fekete tortán, hogy mind a négy város püspöki székhely volt már akkor. I. István királyunk lelkét terheli továbbá Tonuzoba és felesége élve temettetése, 1003-ban Gyula erdélyi vajda leverése, 1028-ban Ajtony herceg jön sorra, majd V a z u l (Vászoly) herceg megvakíttatása Gizella unszolására, aki már ekkor már rokona, Orseolo Péter felé kacsintgatott. Sajnos, késõn ébredt István arra, hogy lassan kihal az Árpád-ház, és hogy ennek eszközéül éppen õt, a magyar királyt használta fel a német expanzió. Amikor aztán I m r e herceg legalábbis gyanús körülmények között meghal, az akkor már öreg király hirtelen feleszmél, de már késõn! István ekkor más testi-lelki betegségekben szenved, ekkor fordul, még ha késõn is a Magyarok Nagyasszonyához Babbához! Tehát a Magyarok Nagyasszonya távolról sem Jézus Krisztus édesanyja, Mária! Máriát csak a nagy tudású Gellért püspök tanácsára illesztik be szépen, mégpedig bámulatos sikerrel, hiszen a magyarok akkor már ezer év óta tisztelték a Nagyasszonyt. Az öreg István király elõtt három választás állt: A bajor császárra hagyni az országot; Isten földi helytartójára (a pápára) bízni; Isten anyjának felajánlani. Láthatjuk, a három lehetõség közül legmagasabb rang mégiscsak Isten anyja, ez ellen sem a császár, sem a pápa nem tiltakozhattak. Óriási tévedés, vagy csúsztatás (?) állítani, hogy István király felajánlotta a Koronát Szûz Máriának. Nem, õ a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel, jelezve ezzel az õsi magyar valláshoz való visszatérés szándékát. Fel kellett volna tûnnie, hogy a német uralkodó, Nagy Károly degeszre tömött kocsikkal raboltatta ki avar õseinktõl ránk hagyott kincseinket. Ezeket azután Frankhon és Bajorország kolostorai kapták elsõsorban Aachen fõkolostora! E sorok írójának mindenesetre az is feltûnik, hogy királyaink egyike sem támasztott igényt ezek visszaigénylésére. Az pedig már tragikomikus, hogy ezen uralkodók huszadik századbeli nyomoronc utóda, Horn Gyula éppen itt vette át a Becsületrendet a német kancellártól. Szégyen, gyalázat! Mi magyarok igenis méltók vagyunk arra, hogy ami kevéske még megmaradt az évszázadok során, megbecsüljük. A nagy összeesküvés ellenünk évszázadok óta folyik. Ne legyünk alvajárók, ne hagyjuk félrevezetni magunkat. Tán csak nem félnek valamitõl azok, akik reszketve takarják el elõlünk az igazságot? Czékus Jób, L-88 8 jó ha figyelünk

9 Ez év szeptember 5.-én azzal kezdtem írásom, hogy a neoliberális pénzügy és gazdaságpolitika csõdbe vitte a világgazdaságot. Nem sejtettem, hogy alig 10 nappal késõbb a világ tõzsdéi óriási, megállíthatatlan zuhanással reagáltak az egyesült államokbeli kulcsfontosságú jelzáloghitel intézetek, a Fannie Mea és a Freddi Mac államosítására. Bekövetkezett az, ami elképzelhetetlennek bizonyult. A kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban egymás után dõltek be a világ pénzügyi rendszerének éllovasai: a Lehman Brothers, Washington Mutual becsõdölt, a Merill Lynchet és a Wachovia-t felvásárolták. AIG, a világ legnagyobb viszont biztosítója közel 100 milliárd US$-os szövetségi támogatást kapott. Európa sem maradt ki, csak néhány nevet sorolok fel: Northen Rock, Bradford &Bigley, HBOS Nagy-Britanniában, Belgiumban a Fortis, Németországban többek között a HYPO REAL ESTATE, a Bayerische Landsbank (a magyar MKB fõtulajdonosa), és több tartományi bank fordult a szövetségi kormányhoz azonnali pénzügyi segítségért a jelentõs veszteségeik következtében, és Franciaországban talán a Societe General az, amelyik többi banktársaihoz hasonlóan azonnali állami tõkeinfúzióra szorul. De sorolhatnánk tovább. Izland majdnem államcsõdöt jelentett be, amit csak a dánok megközelítõleg 800 millió US$-os gyors segélye, valamint Oroszország 4 milliárd US dolláros kölcsöne odázott el. És, most az Európai Unió tag, Magyarországon van sor. Párizsban az eurózóna tagországainak vezetõi tartottak rendkívüli csúcstalálkozót a közös intézkedésekrõl. Az európai fejlõdés motorját képviselõ német gazdaság leállásának megakadályozására a berlini kormány háromszáz-négyszázmilliárd eurós bankkonszolidációs programban gondolkodik. Ennek ellenére a tõzsdei elemzõk 2009-re a német gazdaság recessziójáról számolnak be, ami rendkívül érzékenyen érinti majd az elsõsorban a német piacra termelõ (exportáló) közép-kelet-európai gazdaságokat. Az IMF legújabb becslései alapján a fejlett világ bankrendszerének 675 milliárd dollárnyi friss tõkére lenne szüksége ahhoz, hogy ne csökkenjen radikálisan a bankok között is a hitelkihelyezés, és ne bénuljon meg a világgazdaság. A bizalom helyreállításához a világgazdaság legfontosabb szereplõinek elõször is a pénzügyi rendszert meghatározó nagybankok fizetõképességét kell helyreállítaniuk, másodsorban, pedig gondoskodniuk kell a pénzbõségrõl a hitelkihelyezésekhez, s még a gazdasági növekedést is fel kellene gyorsítaniuk, állítja még a Valutaalap. Eddig, megközelítõleg milliárd eurót pumpáltak a pénzpiacokba a nyugat-európai tagországok, amely összeg ellenére újabb és újabb veszteségek bukkannak fel a tagállami banki rendszerekben. A világ tõzsdéi hihetetlen mértékû nominális árveszteség mellett megállíthatatlanul zuhannak, nyugatról-keletre, de keletrõl-nyugatra is. A további kilátások pedig a mindent átfogó pánik irányába mutatnak.a megoldhatatlannak tûnõ globális pénzügypiaci válság elõzményeként két példát lehetne felsorolni, amelyek jellegzetességükkel a jelenlegi globális válság valamennyi jegyét magukon hordozták. Az elsõ, a japán ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az 1990-es évek fordulatán, amelynek veszteségeit a japán költségvetésbõl próbálták konszolidálni. Tegyük hozzá, az az óriási társadalmi ráfordítás, amely mellett a konszolidáció megtörtént, megváltoztatta a japán társadalmat is: elsõsorban megszûnt az a szociális biztonsági háló (foglalkoztatottság biztonsága), amelynek nagy szerepe volt a japán gazdasági csoda megalapozásában. Miközben a japán gazdaság már évek óta a gazdasági pangás elhúzódó rémével küszködik, függetlenül a Japán Központi Bank 0%-ot megközelítõ kamatrátájának. A második példa az 1998-as ázsiai valutaválság, amely következtében az ázsiai kistigrisek gazdasági fejlõdését biztosító kötött valutarendszere áttért a lebegtetett valutarendszerre. Teljes mértékben kiszolgáltatva az egyes valuták beárazását a pénzpiaci spekulánsok rövid távú haszonszerzésének. Hozzátéve, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a VilágBank által preferált gazdaságpolitika és a washingtoni konszenzus, privatizáció, dereguláció, liberalizáció, a csak exportra tekintõ fenntartható gazdasági növekedés erõltetése, és a szemellenzõsen az inflációra összpontosító jegybanki rendszer olyan társadalomszociális és gazdasági romboláshoz vezetett, amely nem csak a környezet katasztrófájának valamennyi jegyét magán hordozza, hanem az irdatlan méretû elszegényedés okozója is. Miközben, szinte visszafizethetetlen adóssággal terhelve meg a társadalmakat. (Megemlíthetjük itt Soros György példás tevékenységét, akinek közremûködésével ez az eredmény megszülethetett. Igaz, az ázsiaiak ettõl a pillanattól kezdve mélységesen gyûlölik.) A magyar társadalom már átélte mindkét pénzügy- és gazdaságpolitikai fordulatot. Még az Antall-kormányzat alatt a banki konszolidációt 1993-ban 300 milliárd forintért, amelyet agyon dicsért nem csak a Valutaalap, hanem a hazai ultraliberális közgazdászok politikai védnöke, az SZDSZ is. Aminek már egyenes következménye lett az 1996-os Bokros-csomag, az MSZPSZDSZ, Horn- Kuncze kormányzat nagy privatizációja, és 1996/97-ben az akkor még Magyar Nemzeti Banknál jegyzett, mintegy 2000 milliárd forintos nem kamatozó, ún. belsõ államadósság piaci kamatozásúvá átmódosítása és átadása a költségvetésnek, Surányi MNB elnök és Medgyessy pénzügyminiszter ciklusa alatt. Ezt a majdnem teljessé vált folyamatot fejezték be az alig fél évvel ezelõtti kötött valutagazdálkodás megszüntetésével a lebegtetett valutagazdálkodás elõnyeire való hivatkozással. Boros Imre, közgazdász, az Orbán-kormány volt Phare minisztere szerint (MH, ) a magyar állam csõdben van. A Gyurcsány-kormány pedig ahhoz a Valutaalaphoz fordul kisegítõ, áthidaló kölcsönért, amely gazdaság/ pénzügypolitikai utasításait követte a mindenkori magyar kormányzat 1982 óta, s amely miatt most már mondjuk ki a magyar állam technikailag tényleg csõdbe ment. Nem törvényszerû egyet érteni megállapításaimmal, azonban néhány, a megállapításaim igazoló tételt felsorolnék. Már 1980-tól megfigyelhetõ volt, de 1982-tõl (csatlakozásunk a Valutaalaphoz és a VilágBankhoz) már észlelhetõ volt a népesség csökkenés, amely 1990 után felgyorsuló tendenciát mutat. A sokat hivatkozott eltartó/eltartott számarány, a korfa megváltozásában közvetlenül szerepet játszik az 1990-tõl tartó munkahely megszûnés (a sokat hivatkozott másfél millió fõállású munkahely), amely a családok anyagi helyzetére és kilátására vált katasztrofális. A házasságkötés és a gyerekvállalás zuhanásával párhuzamosan megjelent a mélyszegénység, a hajléktalan, a 3 millió létminimumon élõk (és az újszülött gyerekgyilkosságok), de a szektások kategóriája is. A menekülés a jelen realitásából társadalompszichológiai megfelelõjeként. A megélhetési küszöböt éppen hogy biztosító minimálbérezés, és a munkaképes korú lakosság alig egy harmadának munkavégzését megadóztató túladóztatással egy idõben a korrupció természetessé válása mellett a rózsadombiak minden szemponton túlmutató fényûzése útmutatója a tényleges magyar gazdaság állapotára. A világ nem volt kedves a neoliberalizmushoz, az eszmék zagyvalékához, amely azon a fundamentalista ítéleten alapul, hogy a piacok önmagukat korrigálják, az erõforrásokat hatékonyan allokálják, és jól szolgálják a közérdeket. írjajoseph E. Stiglitz, a Világbank volt vezetõ közgazdásza. jó ha figyelünk 9

10 S rögtön hozzáteszi, hogy a szabadpiacról szóló retorikát szelektíven alkalmazták: az elveket, ha azok bizonyos speciális érdekeket szolgáltak, magukévá tették, ellenkezõ esetben azonban elvetették Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet. Igen, jelentem, paradigmaváltás elõtt áll a világ! Ez a paradigmaváltás azzal kezdõdött, amikor a az állam rossz tulajdonos nacionalizálja a non plus ultrának kikiáltott pénzügyi szektor nagy játékosait, a nagy bankokat. (Egyenlõre még nem biztos, hogy ezt az állam a költségvetés hitelfelvételével teszi-e meg a pénzpiacokról, vagy visszaveszi szuverén pénz kibocsátási jogát?) Mindenesetre elõállt egy képtelen helyzet: a tõke szabad áramlásának eddig korlátokat nem ismerõ propagálói koncertben kiáltanak állami felügyeletért, hogy elkerüljék a totális megsemmisülés veszélyét. (A nacionalizált banki felügyelet kérdése felvet egy másik, immár érdekesebb problémakört is: ha az állam konszolidálja és nacionalizálja a nagybankokat, akkor mi történik majd az államadósságokkal? Hiszen a nacionalizált nagybank portfoliójában szereplõ államadósság jogszerû tulajdonosa, maga a nacionalizáló állam lesz. Ha a magánbanki adósságözön leírhatóvá válik, vagyis az állam az adófizetõk pénzébõl kivásárolja a banki (és tegyük hozzá, általában a pénzügyi intézetek) meggondolatlanul kihelyezett hiteleit és adósságait, akkor az államadósságok is szanálhatóak lesznek egy tollvonással. Illetve, a nacionalizált államadósságok egyik pillanatról a másikra államok közötti adósságokká válnak, és már csak megegyezés kérdésévé válik az államok között, hogy e tartozásokat milyen koncepció szerint szanálják.) Azt állapítottam meg elõzõ, Jelentem c. tanulmányomban, hogy állampolitikai értelemben Magyarország teljesen felolvadni látszik az Európai Unióban. Nemzetközi politikai megjelenése és belpolitikai élete a túlértékelt transz-atlanti kapcsolatok görcsös visszaigazolásában, hozzá igazodásában mutatkozik meg. Ez az igazodás kényszer jelentkezik most, a globális pénzpiaci és gazdasági válság kellõs közepén, amikor a különbözõ pártszakértõi megnyilatkozások hûen tükrözik az egyesült államokbeli (általában az angolszász) hivatalos közgazdasági megoldás javaslatokat a válság leküzdésére. Elsõsorban, a megoldások arra irányulnak, hogy a lakosságot terheljék meg költségvetéseken keresztül a banki nacionalizálások (=feltõkésítés, behajthatatlan hitel szanálása) költségeivel. Nálunk nem a bankokat kell nacionalizálni (mivel azok külföldi tulajdonban vannak), hanem az államadóssági teher mérhetetlen nagy kiadását (2008-ban 1200 milliárd forint, jövõre még nagyobb) akarják áthárítani a lakosságra egy olyan pillanatban, amikor az adóssággörgetés, vagy elõre menekülés nagy játszmája becsõdölt a globális hitelezési válság miatt. Magyarul, csak jelentõs felárral lehet (ha egyáltalán lehet) eladni a magyar állami kötvényeket. Vagyis, a régi recept (SZDSZ) szerint a már eddig is megkurtított szociális kiadások még nagyobb arányában való csökkentését lebegtetik. Sorolhatnánk azokat a jelzõket, amelyekkel a Medgyessy- Gyurcsány-Kóka-kormány 6 évét illetni lehet gazdaságpolitikai oldalról. Miközben, a hivatalos politikai szféra részérõl egyetlen egy szóval sem kérdõjelzik meg magát a gazdaságfilozófiai alapokat, ami gyakorlatilag 18 év alatt csõdbe vitte az országot. A már említett társadalmi válság mögött a valós probléma a magyar energetikai, termelõi, szolgáltatói vagyon eladása, felszámolása áll, a munkaerõ leértékelésével párhuzamosan. Ismét idézek a Jelentés c. tanulmányomból: Az 1990-ben hirtelenjében demokrata új politikai osztály csak a neoliberalizmus politikai és gazdasági filozófiájának maradéktalan átvételével volt képes önmagát azonosítani a Nyugathoz való felzárkózás, a piacgazdaság útjára való gyors áttérés során. Ezt, a korábban állami monopol ipar- és kereskedelmi ágazatok privatizálása külföldi tulajdonosoknak, vagy teljes felszámolása, az állam szervezõ-szolgáltató szerepének minimalizálása, kivonulása a mezõgazdaságból, az egészségügybõl, társadalombiztosításból, oktatásból kellett kifejeznie. A korábban állami bank- és pénzügyi szektor átadása külföldi tulajdonosoknak nevetséges összegekért. A neoliberális szabad piaci dogmára hivatkozva megjelenhettek a plázák, a nagy bevásárló központok, amelyek a hazai termelõk és beszállítók helyett anyaországbeli termelõiket és beszállítóikat részesítették elõnyben. S amelyek rendkívül gyorsan ellehetetlenítették, felszámolták a kiskereskedelmi hálózatokat. De ugyanezen preferenciákat élvezték a betelepülõ multinacionális termeltetõ vállalatok: létrejöhettek az afrikai és indiai gyarmatosítás éveibõl jól ismert vámszabad területek sokaságai, amelyek a helyi béralkalmazottakon kívül semmilyen lényegi kapcsolatban nem voltak a helyi gazdaságokkal. Nyomasztó munkanélküliség, alulbérezés, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, disszocializáció (közösségek szétesése), diszlokáció (elvándorlás), atomizáltság, drámai szintû népességcsökkenés. Térségünkre jellemzõ társadalom meghatározók csak abban különböznek egymástól, hogy az új politikai osztály felfogásában mennyire hasonul a régi, a szocializmusban szerepet játszó hatalmi osztálytól, vagyis, mennyire nemzeti, illetve nemzetközi jelleget ölt. Magyarországon a piacgazdaság globalizmusának nemzetköziségéhez való igazodás semmilyen problémát nem jelentett a jelenlegi hatalmi osztálynak, ahogyan korábban sem jelentett problémát a szocialista tervgazdaság nemzetköziségéhez való igazodás. Sõt, ahogyan akkor kívánatos volt, úgy kívánatos napjainkban is ez a hasonulás, a nomenklaturához tartozás érdekében. Ebben a lényegi hozzáállásban való különbségek miatt vannak elõttünk a lengyelek, szlovákok, szlovének. Majd folytattam a Jelentésben : Idézzük csak fel a jelenleg folyó álretorikai gazdaságpolitikai vitát arról, hogy az adó és járulékcsökkentés elkerülhetetlen, hogy annak mértéke milyen nagy legyen, és, hogy az adó és járulékcsökkentés olyan ösztönzõ lesz majd a vállalkozások számára, hogy azok azonnal megvalósítják mind a kormánypárti, mind az ellenzéki vágyálmokat: a gazdaság kifehérítését és a több százezres munkahelyteremtést. (S, most már azt is hozzáteszik, hogy ez az egyetlen válasz az egyre mélyülõ globális válságra.) Arra kell gondolnunk elsõsorban, hogy az adó és járulékcsökkentés egy eleve tõkeszegény és eladósodott társadalmi-gazdasági közegben kiknek az érdekeit szolgálja majd? Különösen egy olyan idõszakban, amikor a válság, a pénzügyi (és gazdasági) világválság jeleit egyre több nemzetközi jelentõségû tõzsdei elemzõ említi, amelynek kezelhetetlensége Magyarország esetében bármikor a teljes pénzügyi/gazdasági összeomlást jelentheti. Amit csak a nyílt társadalmi káosz követhet. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Uniós tagság védelmet nyújt majd a gazdasági és pénzügyi válság következményeitõl. Ez csak annyiban lenne igaz, ha a Nyugaton kibontakozó válság mérsékelt lenne, s ennek következtében a nyugati piacokra exportáló magyarországi multinacionális cégek továbbra is fenn tartanák termelési kapacitásukat. Ami a magyarországi gazdasági élet, még ha minimális szintû mûködését, de életben tartaná. Azonban, a válság, pontosan Nyugatról szûrõdik be. A fentiek tükrében nyilvánvalónak tûnik, hogy egy gyors kormányfõváltás semmit nem fog megoldani. Sõt, még az SZDSZ/Fidesz által szorgalmazott szakértõi kormány sem, amennyiben a magyarországi globalizált neoliberális monetáris és pénzügypolitika, valamint annak eltartását biztosító gazdaságpolitika nem változik meg. Az állami szuverén gazdasági/pénzügyi mozgástér hiánya magától értetõdõen befolyásolja a politika mozgásterét (a döntéshozatalt). Gyurcsány Ferenc kormányfõi pozíciója körüli színjáték az elsõ lépés az argentin úton. Hogyan is jellemezte Joseph E. Stiglitz a neoliberalizmust? Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet. Ez a kulcsmondat mutatja meg a jelen gazdaságpolitikai zsákutcából való kivezetõ utat. A gyökeres változtatás legelsõ lépéseként ezektõl a speciális érdekcsoportoktól kell megszabadulni. Csontos Gábor politológus 10 jó ha figyelünk

11 Az ország közvélekedését irányító, szûk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltõ hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: Nekem az SZDSZ jövõje fontos, nem az országé! Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülõ szociális problémává önmagát kinövõ társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság. A szabaddemokraták írja Fritz Tamás politológus kollégám a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékû újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsõbbrendûsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsõbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a nem hatékony szférák (például mezõgazdaság) leépítése, stb. Vagyis, az állam, mint közösségszervezõ és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert Csák Máté tartomány uraság analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségû magán ország létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fõ és egyetlen haszonélvezõi a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élõ, saját tulajdontól megfosztott, lét és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelõssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérõje a ma még 80+ milliárd US$-t kitevõ költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülõ közegészségügy, közoktatás, mezõgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvõ korrupció, valamint a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve a megélhetési bûnözés kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselõjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg. Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlõdõ országokban elérhetõ profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tõkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlõdõ országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezõkhöz, mely nemhogy a fejlesztõ-bõvítõ beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hoszszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nõ, addig az ez ellen ható tényezõk (részvénykibocsátás, mûködõtõke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerû csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítõ hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek deficit exportkényszer leértékelés infláció leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezõtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfõbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági alkalmazkodás által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tõke, áru szabad áramlása). Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlõdõ országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF- konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés termeléscsökkenés és költségnövekedés infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsök- jó ha figyelünk 11

12 kentés termelés- és keresletcsökkenés munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvõ kiadások és infláció a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erõltetett export leértékelés dráguló import infláció, egyensúlyromlás exportkényszer stb.) Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelõ) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén és azt erõsítve a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.) Ismerõs a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerûen ömlik ránk a különbözõ közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezõk feltárása, anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a szent tehén, gazdaság és pénzügypolitikai téziseik és megoldási javaslataik pedig a megkérdõjelezhetetlen közgazdasági vallás tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszûrt, minden oldalról leellenõrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek. A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzõk stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentõs pénzromlást valószínûsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon! Molnár Ervin társadalomkutató elemzõ szerint legelõször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékérõl 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,6/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 elõtti 11.3 Mrd US$-ról között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nõtt. Ha az 1990 elõtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 4.16-tal, ill tal. Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következõ másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) Mrd US$-értékû kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) Mrd US$-ra nõ. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükrözõ profitráta növekedésére is kedvezõen ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes- tervhez hasonlóan). Ettõl függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek. Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelbõl tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédõk egyértelmûen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és racionális mértékig saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelõtõl a kommunista hatalomátvételig mûködõ Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetõk tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezetõ út azonban ennél szélesebb körû kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következõ hangsúlyokkal: (1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez a keleti országok, mindenek elõtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet; (2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetõség van arra, hogy Magyarország az uniós szerzõdések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külsõ egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja; (3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erõteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar; (4) Zárni a belsõ gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés feldolgozás szállítás értékesítés láncot); (5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük; (6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mûszaki fejlesztésre, és a mûszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történõ bevonására; (7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltõkésítése a magyar adófizetõk terhére történt, jelentõsen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvetõ érdekünk, hogy egy hazai kézben lévõ és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is. (8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erõforrások voltak) ám pénzszûke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott mûködni. A széles körben ismert megoldások az es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is mûködik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektõl éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentõsége, hogy foglalkoztatási lehetõséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdõ térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak. (9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elõsegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erõteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegû közösségekbe; (10) A társadalom igazságérzetét kielégítõ progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése. Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem: A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik. A fentiekben, csak vázlatosan 12 jó ha figyelünk

13 Magyarország adósságterhe nem más, mint egy elképesztõ pénzügyi csalás! Elidegenítették a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre! Dr. Drábik János elõadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Hogyan került az ország ebbe a helyzetbe? Már az indulás egy elképesztõ csalás! Mindenki elolvashatja a Magyar Nemzeti Bank 2-es számú Mûhelytanulmányok 56. oldalán azt a mondatot, hogy 73 és 1989 között, az ország ténylegesen 1 milliárd dollár forrásbevonásban részesült. Vagyis ennyi jött be az országba. Sokkal több kölcsönt vett fel, de ennyi jött be ténylegesen az országba. A többi hiteleket már a kamatok fizetésére vette föl, és ez lényegében már be sem jött az országba. És ezért az 1 milliárd dollárért, ugyanennyi idõ 16 év alatt kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, és még maradt kifizetetlen 22 milliárd dollár bruttó adósság! Egyértelmûen mutatja, ez a Nemzeti Bank által tett megállapítás, hogy itt pénzügyi csalásról van szó! Ez egy csalás! Nyilvánvaló csalás. Ilyen pénzügyi csalással lett az ország kifosztva! Na most, már eltelt 90 óta 18 év, és a helyzet nem hogy javult volna, hanem egyre csak romlott. Mert idõközben, annak a Nemzeti Vagyonnak a 80%-a odavan. És most a szerényebb számot mondom, mert sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a Nemzeti Vagyonnak már a 90%-a odavan. Vannak, akik azt mondják, hogy 80 valamennyi. Maradjunk a 80%-nál. Legyünk szerények. Ezt a vagyont, a 100%-ot, 1989-ben és 90-ben a Nemzetközi Pénzvilág univerzális hatáskörû frontintézményei; úgymint a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank, körülbelül milliárd dollárra becsülték, akkori dollárértéken. Ezért az országnak, a 80%-ért, legalább 100 milliárd dollárt kellett volna kapnia. Ténylegesen kapott az ország: 20 milliárd dollárt! Ennyi jött be az eladott Nemzeti Vagyonért, és hangsúlyozom, ez Nemzeti Vagyon volt, nem az Állam vagyona! Hogyha tisztességes Alkotmánya lenne az országnak, minden másképpen alakult volna. Ha nem eleve egy selejtet állított volna elõ Tölgyessy Péter és Sólyom László, a jelenlegi Köztársasági Elnök, akik írták ezt az alaptörvényt, amiben egy szó nincs arról, hogy védelmezni kell a Nemzet Közös Vagyonát, egy szó nincs arról, hogy a Magyar Nép Szabadságának ez az alapja! Mert egy kiszolgáltatott vagyontalan koldus nép, az nem lehet szabad! Mert akkor már a Demokrácia, csak bohózat. Amit meg is tapasztalunk. Tehát, a selejt alkotmány, vagy az alkotmánynak nevezett alaptörvény értelmében, az Állam megtehette azt, hogy az igazi tulajdonos, a Magyar Nemzet hozzájárulása nélkül, és utólagos elszámolás nélkül, mert el se számolt vele a mai napig, utólag se, elidegenítette a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre! De ezért neki, a Magyar Államnak, tisztességet árat kellett volna legalább kapnia! Mint mondtam már, mindösszesen 20 milliárd dollár jött be az országba. És itt elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez: hol van ez a 20 milliárd dollár? Mert ez azért bejött. De hol van? És mi épült belõle? Mit kapott érte a Magyar Nép, a Magyar Nemzet? De mivel ebben az országban a fõhatalmat a Nemzetközi Szuper Bankárok szolgálatában álló kozmopolita*, komprádor***, kollaboráns**, lényegében hazaáruló pénzügyi technokrata**** réteg gyakorolja megállapíthatjuk, hogy a Nemzet, lényegében semmit sem kapott ezért a pénzért, ezért az elherdált vagyonért... A nemzetközi pénzvilág cselédje A Nemzeti Bank A Nemzeti Bank, az ország központi bankja, s amelynek mind a mai napig egyetlen tulajdonosa van; a Magyar Állam. És a Magyar Államot hivatalosan az Országgyûlés, és a Kormány képviseli, de ennek a Nemzeti Banknak a döntéseibe lényegében, nem szólhat bele, sem az Országgyûlés, sem a Kormány, semmilyen vonatkozásban! Még az Állami Számvevõszék sem ellenõrizheti, mert a Nemzetközi Bankárvilág, olyan törvényeket rendelt meg, vagy kényszerített ki, az õket kiszolgáló komprádor vezetõ rétegtõl, amelyben az Állam megtiltja magának, hogy a saját tulajdonának bármely döntésébe, bármely vonatkozásába bele szóljon. Tehát: én vagyok a tulajdonos, de megtiltom magamnak, hogy a tulajdonomat a saját érdekemben használjam, mert így szól a rám kényszerített törvény. Amely nem más, mint a Nemzeti Banki Törvény! Ennek, elképesztõ következményei vannak, a Magyar Nemzet sorsát illetõen. Azért, mert ugyanis azt a 20 milliárd dollárt, ami bejött a Magyar Nép vagyonáért, - azt a Nemzeti Bank, amely ugyan formálisan magyar tulajdonban van, de lényegében nem más, mint a Nemzetközi Pénzvilág cselédje, s ezeknek az érdekeit szolgálja, s nem a Magyar Népét, nos ez a Nemzeti Bank lényegében megtartotta magának ezt a pénzt, ezt a 20 milliárd dollárt, és ráhelyezte, a nála vezetett deviza számlára. Az pénz tehát ott maradt, s ebbõl egyetlen fillért sem kapott a Magyar Költségvetés, a Magyar Kormány, a Magyar Állam, a Magyar Nép. Hogyan is történt ez? Ahogyan érkezett külföldrõl a a nép vagyonáért vételárként ez a csekély összeg, mert azért érkezett, ennek megfelelõen, az MNB. levegõbõl elõállított játékpénzt, forintot, és ezt a forintot adta át úgy a Magyar Államnak, hogy rávezette, az ugyancsak nála lévõ költségvetési jegyszámlára. Na most ez a pénz, ami így keletkezett, tehát a 20 milliárd dollárnak ez a játékforintban kifejezett megkettõzése, ez a másodlagos levegõ pénz, ez mégis csak elkezdett keringeni a nemzet gazdaságban, és különbözõ címeken, mikor megcsinálta a maga körforgását, szépen visszakerült külföldiekhez. Mert ha a termelõi vagyon profitja volt, akkor a termelõi vagyon külföldi tulajdonosához került, forint jövedelemként. Ha ideérkezett tõkének volt a tõke járadéka, akkor a külföldi tõkéshez, a befektetõ tõkéshez érkezett forintban, mint tõke járadék. Ha felvett kölcsön volt, akkor a kölcsön adóhoz, a hitelezõhöz érkezett mint adósság törlesztés, és kamat, persze forint formájában. >> szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletbõl végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövõje fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövõje. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt nagytakarítást, akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvõ államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak. Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképezõ Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz? Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus jó ha figyelünk 13

14 Természetesen a külföldieknek nem kellett ez a forint, hanem elmentek a Nemzeti Bankba, és errõl a bizonyos eredetileg 20 milliárd dolláros deviza-számláról szépen leemelték az itteni profitjuknak megfelelõ devizát, és azt kivitték az országból. Tehát így került vissza ez a 20 milliárd dollár, melyet a Magyar Nép a termelõi vagyonáért kapott, így került vissza a Külföldi Bankárvilágba, úgy, hogy lényegében ebbõl a pénzbõl a Magyar Népnek nem jutott egy fillért sem. És, hogy ezt a kifosztó tranzakciót hogyan is oldották meg véglegesen az MNB fifikás bankárai? Hát a következõ módon: A forint pedig így szépen visszakerült a Nemzeti Bankhoz. Na, most ez azért jó sok pénz volt. De mit csinált, a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a cselédje, a Magyar Nemzeti Bank mit csinált ezzel a forinttal? Hát nem engedte meg, hogy a Magyar Gazdaság mûködtetésében továbbra is részt vegyen, hanem azt tette vele, hogy különbözõ technikákkal elinflálta! Gondoljuk csak meg, hogy amikor a nagy a termelõi vagyon nagy eladása folyamatban volt, az infláció 20%-ra rúgott, de fölment 25%-ra, 30-ra, sõt volt olyan év, hogy 35%-os volt az infláció. Vagyis az általa levegõbõl elõállított pénzt, elpárologtatta infláció formájában. Amit pedig nem tudott inflációval megsemmisíteni, szét olvasztani, azt különbözõ sterilizációs technikákkal kivonta a forgalomból, s visszaküldte a levegõbe, ahonnan Õ ezt a forintot elõállította. (Ezért nevezzük ezt a forintot játékpénznek, mert mindössze csak azt a célt szolgálta, hogy általa elvegyék a magyaroktól még azokat a javaikat is, amelyek a Nagy Privatizáció után megmaradtak. a szerk.: Fort András) Tehát lényegében a Magyar Nép, átadta a termelõi vagyonát a Nemzetközi Pénzvilágnak! A kozmopolita, komprádor, kollaboráns, lényegében hazaáruló pénzügyi technokrata réteg jóvoltából!! Annak a Nemzetközi Pénzvilágnak, amelyet a szupergazdag bankárcsaládok alkotnak, s akiknek a törzsvagyona ma 300 trillió dollár, a trillió, az ezer milliárd. Ezen családok tulajdonát képezi a világot meghatározó 500 nagy multinacionális cég, melyeknek õk a részvénytulajdonosai. Ezeket a családokat gazdagította tehát az elszegényített és kifosztott Magyar Nép... Dr. Drábik János elõadásának írott változata (Tehát így csináltak a mi vezetõink rabszolgát belõlünk. De a mi szó teljesen helytelen, mert a MAGYAR népet nem MAGYAR parlament hanem az ott helyet foglaló *****-k irányítják. Amíg nem lesz nemzeti parlamentünk, kormányunk,kormányfõnk addig e*zek bármit megtehetnek ebben az országban a rendõrség, bíróság, államapparátus, önkormányzatok segítségével.) Éhséglázadások, csillagászati élelmiszerárak és profitok Az agrármultik hatalmasat kaszálnak az élelmiszerválságon, miközben mindenki más szenved tõle. Az ENSZ válságtanácskozásokat tart, s közben kirobbantak az elsõ éles politikai viták a hagyományosan gazdag és a többet fogyasztani akaró feltörekvõ országok között, a szegények pedig sürgõs segélyt remélnek, mert százmillió ember áll az éhhalál szélén. Ennek már a fele sem tréfa, amit a magyarok is egyre inkább megéreznek. A globalizáció bizonyos szempontból azt jelenti, hogy mindenki ugyanazokért az erõforrásokért harcol, függetlenül attól, hogy hol él a Földön. A mostani élelmiszerválság pedig jól rávilágít, hogy a legalapvetõbb szükségleteinket jelentõ dolgok, például az ennivaló is e világméretû marakodás tárgyává vált. Nem lehet kitérni elõle. Május 19-én Genfben a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) miniszteri szintû tanácskozást tart a kérdésrõl, s a G8 júliusi, Hokkaidón tartandó következõ tanácskozásán is ez lesz a legfontosabb napirendi pont. A Nemzetközi Valutaalaptól származó mellékelt grafikonok jól mutatják, hogy a világ élelmiszerpiaca megbillent, a kereslet lényegesen meghaladja a kínálatot, s emiatt az árak az egekbe szöktek, az élemiszertartalékok fogynak. A helyzet komolyságát mutatja, hogy George Bush amerikai elnök pénteken bejelentette: újabb 770 millió dollárt kíván fordítani az élelmiszerkrízis kezelésére, így ilyen célra összesen már majdnem egymilliárd dollár áll rendelkezésre ebben az évben, különbözõ középtávú programokra pedig további ötmilliárd dollár. Az összeg a probléma méretéhez képest nem nagy, de jelzi, hogy a washingtoni adminisztráció is kezdi komolyan venni a vészjelzéseket. Például az arról szóló híreket, hogy a hidegháború óta elõször felütötte a fejét a túlélési beszerzés, azaz a totális élelmiszerhiánytól tartó emberek pánikvásárlása és nagy tételû készletezése. Bush értékelése a helyzet kialakulásáról, amelyért részben felelõssé tette a feltörekvõ országok gyors fogyasztásnövekedését, igen heves indulatokat váltott ki, fõleg Indiában. A világ második legnépesebb, 1,1 milliárd lakosú országának középosztályát, amely felelõs lenne a fogyasztásnövekedésért, az amerikai elnök 350 milliósra tette, s ebbõl vonta le következtetéseit. Ezzel szemben a McKinsey Global Institute tavalyi felmérése szerint ez a réteg mindössze ötvenmilliós. Ráadásul az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO adatai szerint (mint a mellékelt táblázat mutatja) éppen az Egyesült Államokban nõtt meg leginkább a kereslet a gabonafélék iránt, méghozzá a bioüzemanyag-programok beindítása következtében. A FAO adatai szerint az USA-ban az idén 30 millió tonna kukoricaalapú biodízelolaj is készülhet. S a termelés gyorsan nõ, hiszen 2000 és 2006 között az emelkedés 2,5-szörös volt. Gabonaforgalom, millió tonna Ország becslés elõrejelzés Változás, % Kína 382,2 389,1 1,8 India 193,1 197,3 2,17 USA 277,6 310,4 11,81 Világ 2062,4 2105,0 2,06 Forrás: FAO Ez persze nem magyarázza meg a többi gabonaféle iránti kereslet gyors növekedését, ami mögött több ok is meghúzódik. Így a nagy szárazság miatti gyenge ausztrál gabonatermés, a magas olajárak miatt emelkedõ termelési költségek, a hagyományos mûködési területeirõl a pénzügyi válság miatt távozó és célpontot keresõ spekulatív tõke megjelenése, vagy a nagy lélekszámú feltörekvõ országokban erõsödõ fizetõképesség stb. A tendencia mindenesetre elég veszélyesnek látszott ahhoz, hogy Léo Mérore`s, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának elnöke tanácskozást hívjon össze az áremelkedés rövid és hosszú távú okainak feltárására. Ebben pedig támogatást kapott a különféle szakosított ENSZ-intézmények, így a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és a fejlesztési szervezet (UNCTAD) vezetõitõl, illetve magától Ban Ki Mun fõtitkártól is. Az élelmiszerválság gyors eszkalációja elérte a szükséghelyzet állapotát jelentette ki Mérore`s, aki nyilván naprakészen ismeri a Burkina Fasoból, Kamerunból, Egyiptomból, Szenegálból, Marokkóból vagy éppen saját országából, Haitirõl érkezõ éhségtüntetésekkel, zavargásokkal kapcsolatos híreket. A bioüzemanyag felemészti az élelmünket Ezzel egy idõben az ENSZ frissen kinevezett élelmiszerügyi megbízottja, Olivier De Schutter a világszervezet emberi jogi bizottságának ülésén kijelentette, hogy a globális élelmiszerválság nem más, mint az emberi 14 jó ha figyelünk

15 jogok tömeges megsértése. Nem véletlen, hogy a fejlõdõ országokban tüntetések, sztrájkok és zavargások ütötték fel a fejüket az olyan élelmiszerek árának drámai emelkedése nyomán, mint a búza, a rizs, a kukorica, az étolajok és más alapvetõ élelmiszerek. Schutter szerint az árak csendes cunamija 100 millió embert veszélyeztet. Emiatt május ára az ENSZ genfi székhelyû emberi jogi bizottságában más ENSZ-ügynökségekkel együtt egy olyan tanácskozást hirdetett meg, amely a mostani élelmiszerválságot emberi jogi problémává nyilvánítaná. A megbízott szerint itt ugyanis nem valamiféle természeti csapásról, földrengésrõl van szó, hanem emberek által elõidézett helyzetrõl. Schutter sürgõsnek nevezte, hogy néhány területen (beleértve az amerikai bioüzemanyag-program ok befagyasztását és az európai bioüzemanyag-tervezetek eldobását) koordinált nemzetközi válasz szülessen az élelmiszerválságra. Úgy véli, hogy nem kellene az élelmiszerválságot átpolitizálni, még ha például a nemrégiben leköszönt elõdje, Jean Ziegler tavaly emberiség elleni bûntettnek nevezte is az élelmiszertermés etanoltermékekké való átkonvertálását. A megbízott ugyanakkor sürgette a nagyobb agrárbefektetéseket a fejlõdõ országokban, ahol a tengerentúli segélyek és a világbanki hitelek visszaestek az elmúlt 25 évben. Felhívta a figyelmet továbbá arra a néhány multinacionális nagyvállalatra, amely a kezében tartja a vetõmag- és a mûtrágya-forgalmazást, az élelmiszer-feldolgozást és -elosztást. Szerinte az államoknak jobban meg kellene regulázniuk ezeket a cégeket. (Ebben különösen igaza lehet azután, hogy az ágazat nagy cégeinek nemrégiben nyilvánosságra hozott negyedéves üzleti eredményei szárnyalnak. Csak példaként: a gabona-feldolgozással foglalkozó Archer-Daniels-Midland 42 százalékos profitemelkedést jelentett, s ebben jelentõs szerepet játszott annak a részlegének a hétszeres bevétel-növekedése, amely készletezi, szállítja és értékesíti az olyan gabonaféleségeket, mint a búza, a kukorica és a szójabab. A Monsanto, amely vetõmag- és növényvédõszerek elõállításával foglalkozik, vagy a Deere & Co., az ismert mezõgaz dasági gépgyártó, illetve a Mosaic mûtrágyagyártó egytõl egyig csodás negyedévet könyvelhettek el.) Végül említést tett a nyersanyagárak emelkedésérõl, amelyekhez elsõsorban a befektetési alapok spekulációi adják a hátteret. Emiatt szakértõi megbeszéléseket tart szükségesnek arról, hogy milyen módon lehet limitálni a spekulatív befektetõk szerepét az élelmiszerárak alakulásában. Lester Brown B-terve a világ megmentésére A világ legtekintélyesebb környezeti szakemberei is értékelték a helyzetet, köztük nemrégiben Lester R. Brown, az Earth Policy Institute elnöke, akit sokan a világ egyik legbefolyásosabb gondolkodójának tartanak. Brown már korábban is megfogalmazta súlyos aggályait a világgazdaság mozgásával kapcsolatban. Egy éve ezt írta a B 2.0 terv: Akció egy veszélyeztetett bolygó és egy bajba jutott civilizáció megmentésére címû könyvében: A mai civilizáció olyan gazdasági vágányon halad, amely a környezet pusztulása, ezzel együtt a gazdasági hanyatlás, alkalmasint pedig a teljes gazdasági összeomlás felé vezet. Kifejtette azt is, hogy nagy, de a katonai kiadásokhoz képest mégis szerény összegbõl megmenthetõ volna a Föld, s ez a B 2.0 terv. Elképzeléseit azóta felülvizsgálta, s már van B 3.0 terv is. Pár hete pedig kifejezetten az élelmiszerválsággal kapcsolatban írta le gondolatait. Figyelmeztetett rá, hogy Szudánban, ahol az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) felelõs 2 millió ember gabonával való ellátásáért, a darfuri menekülttáborban 2008 elsõ három hónapjában 56 gabonaszállító teherautót térítettek el. A visszaszerzett szállítóeszközökbõl csak huszat sikerült megjavítani, s ezekre sem találnak elég sofõrt. A fenyegetettség miatt a régióba érkezõ élelmiszer mennyisége a felére csökkent. Pakisztánban, ahol a liszt ára megduplázódott, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága nemzeti kérdéssé vált. Állig felfegyverzett katonák ezrei õrzik a gabonatározókat és kísérik a gabonaszállító teherautókat. Az éhséglázadások általánossá váltak írja Brown. Egyiptomban azoknál a pékségeknél, amelyek államilag támogatott árú kenyeret árulnak, a hosszú sorokban gyakran harc tör ki. Marokkóban 34 élelmiszerhiány miatt lázongó embert zártak börtönbe. Jemenben legalább tucatnyi halottja volt a zavargásoknak. Kamerunban többtucat ember vesztette életét az összecsapásokban. De egy sor más országban Etiópiában, Haitin, Indonéziában, Mexikóban is voltak hasonló okok miatt kirobbant rendzavarások. A professzor szerint a búza, a rizs és a kukorica világpiaci árának megduplázódása erõsen redukálta a segélycélokra felhasználható élelmiszerek mennyiségét, olyannyira, hogy 37, az ENSZ világélelmezési programjához jelentõsen kötõdõ országban a szükséghelyzeti élelemellátás kockázatossá vált. Márciusban a WFP ezért sürgõs, 500 millió dolláros pótlólagos támogatásért folyamodott. További probléma Lester Brown szerint, hogy a növénytermesztés hatékonysága lassabban nõ a korábbiaknál. Míg 1950 és 1990 között a gabonaföldeken évente 2,1 százalékkal nõtt ez a mutató, addig 1990 és 2007 között már csak 1,2 százalékkal. Ráadásul miközben a magas olajárak megemelik a mezõgazdaság termelés és a szállítás költségeit, sokkal profitábilisabbá vált a gabonából üzemanyagot készíteni, mint élelmiszerként eladni. A szokásos üzletmenet többé nem járható út szögezi le Brown. A vezetõ országoknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy stabilizálható legyen a népesség, ezért meg kell tiltani a bioüzemanyagok autókban való felhasználását, stabilizálni kell a légkört, a vízkészletet, meg kell óvni a termõföldeket és konzerválni a talajt. De a népesség stabilizálása nem egyszerûen megfelelõ egészségügyi ellátás és családtervezési szolgáltatások kérdése. Ehhez világméretû erõfeszítésre van szükség a szegénység megszüntetésére. Amihez pedig a vízhiányt kell legelõbb felszámolni. Ezek a célok nem érhetõk el gyorsan, de az elõrehaladás alapvetõ az élelmiszerbiztonság elérése érdekében véli Brown. hvg.hu KARÁCSONYI ELLENSÉGKÉPZÉS De álljunk meg egy szóra: hogy Gyurcsány egyik fõ tapsoncának, a miniszterelnök csodálata tárgyának, s viszontimádójának mûsorcímét vágjuk ide. Igen, idõzzünk el annál a röpke kérdésnél, hogy a pártelnök-miniszterelnök-motim-altus-tulaj-apró-võ miért találja oly rettegésre méltónak a konzervatív eszmék népszerûsödését? Hát azért, mert a posztsztálinista legendáriumban a konzervatív és a szélsõjobb nemcsak egy tálból cseresznyézik, hanem egy és ugyanaz a métely, eltaposandó poloska. Ellene fellépni nemcsak erény, hanem dicsõség a szocialista párt-hiszekegy szerint. Az a kérdés marad csak ezek után nyitva: mit szólnak ezekhez a nyíltan kirekesztõ, komszomolszagúan ósdi nézetekhez, illetve kormánypolitikai rangra emelésükhöz az európai konzervatív pártok? Megyeri Dávid jó ha figyelünk 15

16 12 éven aluliaknak és öregedõ ortodox bolsevikoknak Az emberiség történetében számos kimagasló egyéniség található, ám Vlagyimir Iljics Lenint (alias: Uljánovot) több száz versztnyivel emelt mindenki fölé, az igazságra egy lyukas kopejkát sem adó bolsevik propagandagépezet. Lenin tehetségérõl, tudásarzenáljáról, emberi nagyságáról, szervezõképességérõl, éleslátásáról, elszántságáról, következetességérõl, humanizmusáról, szónoki képességérõl és/vagy alkotókészségérõl egy felhõkarcoló méretû könyvtárat megtöltõ anyagot (tanulmányt, ódát, regét, verset, regényt, színdarabot, stb., stb.,) írtak össze hívei (elvtársai, kortársai, szimpatizánsai, követõi), egymást, sõt a Pravda c. napilap ún. hazugsági koefficiensét is felülmúlva, ami már rendkívül figyelemre méltó eredményként értékelhetõ. Az alábbiakban viszont, a legelsõ Leninrõl készült autentikus mesemû olvasható, amely a mûfaj sajátos eszközével, képet ad a nagy szószátyárról, a délibábot kergetõ despotáról, a nemi és szellemi fertõzõbetegségben szenvedõ bolsevikrõl, aki a mesében is ÉLT, ÉL ÉS ÉLNI FOG! Hol volt, hol nem volt, a Kárpátokon is túl, de az Urálon innen, a minden oroszok cár-atyuskájának irdatlan nagy birodalmában,- egy Szimbirszk nevû városka, ahol 1870-ben, a bolondok havában (április 22-én), a jóravaló Uljánov család második gyermeke látta meg a napvilágot, és a keresztségben a Vlagyimir nevet kapta. Sokan állították, hogy az új jövevény, méreten felüli (XXXL-es) kopasz fejjel született, de takaros kis hegyes szakálla volt, és már kéthetes korában folyékonyan beszélt, sõt az ó-orosz nyelv gõgicsélése sem okozott gondot neki. A mamácska vagy papácska szavak helyett, a proletárdiktatúra volt az elsõ szó, amelyet szülei legnagyobb meglepetésére kiejtett (a cumival együtt) a szájacskján, de még a helybéli nagy tudású pópa sem volt képes értelmezni a csöppség mondanivalóját. Még a hatodik életévét sem töltötte be, amikor egy piciny, de ütõképes pártalapszervezetethozott létre játszótársai körében, majd bolsevicskákra és mensevicskékre osztotta õket, és egymásra uszította a két csoportot. A durcáskodó pártonkívülieket pedig gyermekkolhozkákba és/vagy gulágocskákba rekesztette ki,- rájuk ragasztván a burzsujka, kulákocska, eszerke, kadetka és más gúnyneveket. Ezekkel építtette meg az elsõ homokvárát is, amelyet vöröskeburgnak nevezett, és apró sarló-kalapácsos figurákkal díszített. Iskolai tanulmányai során, tanárai sokaságával sajátíttatta el a legkorszerûbb humán-és reáltudományok minden csínját-bínját, a dialektikus-és történelmi materializmus csalhatatlan módszerének alkalmazásával ben 1000 (azaz ezer) karátos aranyéremmel fejezte be gimnáziumi tanulmányait, és a Kazáni Jogi Egyetem hallgatója lett, de a mérhetetlen gonosz cári adminisztráció felfigyelt a diákok körében kifejtett forradalmi aktivitására, ezért kizárták az egyetemrõl és Kokuskino falucskába számûzték ban visszatérhetett Kazánba, de mivel az egyetem nem fogadta vissza, ezért Szamarába költözött, és a Peterburgi Egyetem jogi karának magántanulójaként 1891-ben olyan káprázatos vizsgaeredményeket ért el, hogy a legmagasabb fokozatú diploma tulajdonosa lett. Közben arra is volt ideje, hogy megszervezze az elsõ szamarai marxista csoportot, amely késõbb felbecsülhetetlen hatással volt a fiatalok politikai mozgalmára. Az 1893-as évben már a peterburgi marxisták vezetõjévé avanzsált, és tovább fejlesztette politikai-irodalmi-forradalmi tevékenységét. Betonacél keménységgel lépett fel a cár-atyuska (és holdudvara) ellen, gyújtó hatású hordószónoklatai nyomán úgy lobbant fel a forradalmi tûz szerte a birodalomban, mint hajdanában, Néró császár idejében Róma épületei, a gyújtogatók által eldobált égõ fáklyák és szalmacsóvák sokaságától. Ideológiai ellenfelei úgy hullottak porba vaslogikával telített (érthetetlen) érveinek sokaságától, mint a kalandozó magyarok nyílvesszeitõl az ellenséges harcosok. El is terjedt a mondás a hithû pravoszlávok körében: Vlagyimir Iljics recsegõ hangjától és zagyva szövegétõl,- ments meg Uram, minket!. Aminden oroszok cárjának türelme kb. két évig tartott, majd rettenetes haragra gerjedt Uljánov ellen, és 1895-ben börtönbe záratta, 1897-ben pedig Szibériába számûzette a nagy hasbeszélõt. A kegyetlen zsarnok képes volt harmadosztályú vagonban(!) kizsuppoltatni Peterburgból a proletárok vezérét, egy bojár házába elhelyeztetni, és csupán azt engedélyezte számára, hogy írogatással, olvasással, vendégeskedéssel és vadászgatással morzsolgassa sivár napjait. A számûzöttek keserû kenyerének majszolgatása közben, Uljánov feleségül vette Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaját (elvhû munkatársát), de nem hanyagolta el az önmagára kiszabott házi feladat teljesítését sem, mert 3 év leforgása alatt, nem több-és nem kevesebb, mint 30 (azaz harminc) olyan elméleti munkát vetett papírra, amelyet késõbb több tízmillió példányban jelentettek meg a Szovjetunióban, majd pedig a szocialista táborban. Cikkeinek, tanulmányainak és minden mûvének közös vonása volt: a redundancia, a mellébeszélés, a kétértelmûség, az ötletszerûség, a tudálékoskodás és a mérhetetlen primitívség. Veretes tételeinek (megállapításainak) döntõ többsége hibásnak, tévesnek vagy valótlannak bizonyult. Nem következett be a kapitalizmus pusztulása, nem egyesültek a világ proletárjai, nem építettek aranyból nyilvános vécéket, megbukott a hadikommunizmus, tönkrementek a kolhozok és a szovhozok, nem jött el a mindenkit tejben-vajban fürdetõ kommunizmus, nem teljesítették küldetésüket az általa kiválasztott bolsevik fõguruk, stb., stb. A számûzetés keserves napjainak elteltével, Vlagyimir Iljics úgy gondolta, hogy jobb lesz a bûzlõ kapitalizmusban tengõdni, mint az embertelen cári rezsimben, ezért a proletáriátus és a muzsikok összekuporgatott kopejkái segítségével, London, Párizs, Zürich, München, Genf, Prága, Krakkó, Zimmerwald, Stuttgart, Koppenhága és más európai városok szállodáiban nyomorgott feleségével, majd Inessa Armand (francia származású) szeretõjével. Sokan azt terjesztették róla, hogy Rolls-Royce gépkocsiban utazgatott, de ezek a pletyka szintjén mozgó, rosszindulatú hírközlõk arról hallgattak, hogy a kerékpárt sem vetette meg, sõt (állítólag) Krakkóból átkarikázott az akkoriban magyar területnek számító Felvidékre is. Ami pedig Inessát illeti,- elméletileg igen jól képzett marxista volt, sokat segített Leninnek, idõnként még helyettesítette is ideológiai vezérét, sõt Krupszkaja helyettesítésétõl sem zárkózott el Érthetõ tehát, hogy lenin Peterburgba majd Moszkvába is magával vitte Inessát, és az így létrejött trojka a legnagyobb egyetértésben élt (és dolgozott) a Kreml ódon falai között, csupán Krupszkaja ragaszkodott a külön hálószobához Inessa Moszkvában hunyt el 1920-ban, elhagyott férje és négy gyermeke gyászolta (az ötödik, Vlagyimir /!/ nevû gyermeke, tüdõbajban halt meg). Uljánov, a kényszerû emigrációban vette fel a Lenin nevet, alaposan megnehezítve ezzel,- az Uljánov után kutakodó együgyû cári OHRANKA (politikai titkosrendõrség) munkáját Lenin utolérhetetlen és utánozhatatlan szervezési/vezetési tevékenységére jellemzõ, hogy telefon, fax, Internet, valamint rádió kapcsolat nélkül is képes volt irányítani az oroszországi forradalmi mozgalmakat és eseményeket. Ezt a tényt szajkózta minden lehetséges eszközzel a szovjet propaganda, ez tükrözõdik a mese világában is. Ugyanakkor bizonyítható, hogy Lenin, a sokrétû felelõsségteljes szervezési és irodalmi elfoglaltsága következtében lekéste az 1905-ös forradalmat, majd a cári rezsimet megdöntõ(!) 1917-es februári forradalmat, de áprilisban már Peterburgban volt, és közétette az ún. Áp- 16 jó ha figyelünk

17 rilisi téziseit. Minden hívét a forradalom továbbfejlesztésére buzdította, majd letartóztatásától félve, Finnországba menekült, és csak akkor tért vissza, amikor Trockij vezetésével a bolsevikok puccsal megbuktatták a polgári (Kerenszkij-féle) kormányt, és kezükbe kaparintották a hatalmat. Utólag természetesen egy hatalmas fegyveres forradalmat kreáltak az Auróra cirkáló két vaktölténnyel leadott lövésébõl és a senki által nem védett Téli Palota ostromából. A bolsevikok bûvészmutatványának következtében lett Leninbõl annak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak a vezére, hõse, szervezõje és irányítója, amelyik: (1) nem volt nagy, (2)nem októberben zajlott le, (3)nem volt szocialista és (4)nem volt forradalom. Mesebeli hõsünk a kezébe markolta a hatalmat és megvalósította mindannak az ellenkezõjét, amit korábban (szóban és írásban) ígért a hallgatóinak és olvasóinak. Földhöz juttatta a parasztokat, majd másnap elvette tõlük, és a lehetõ legnagyobb nyomorba döntötte a parasztságot. A hadikommunizmus bevezetésével elérte, hogy milliók haltak éhen, és kannibalizmus ütötte fel a fejét egyes vidéki körzetekben (ez megismétlõdött Sztalin uralkodása alatt is). Békét ígért az embereknek, de elfuserált kül-és belpolitikájának következtében évekig tartó véres polgárháború dúlt a világ elsõ szocialista államában. Szabad önrendelkezési jogot ígért a cári Oroszországban élõ népeknek, de már az elsõ elszakadási szándékot (Finnország esetében) katonai erõvel próbálta megakadályozni, a továbbiakban pedig tûzzel-vassal fojtott el minden önállósodási törekvést. A világon elsõként hozta létre a munkatáborokat (GULAGok), ahová bírósági ítélet nélkül bárki, bármilyen indokkal és tetszõleges idõtartamra kaphatott beutalót. Érdemes megjegyezni, hogy a GULAG-okra irányítottakat nem harmadosztályú vagonokban szállították, mint a cári idõkben a számûzötteket, hanem ún. marhavagonokba zsúfolták be az embereket, kitéve õket a hõségnek vagy a fagynak, minimális mennyiségre vagy nullára redukálva az élelemmel és ivóvízzel való ellátásukat, valamint a tisztálkodási lehetõségük biztosítását. Az egypártrendszer és a proletárdiktatúra bevezetésével, a kegyetlen cári rendszerben sem ismert (alkalmazott)) lelki terrornak, kínzásoknak és ötletes kivégzési módszereknek lettek szenvedõ alanyai az állampolgárok. Lenin, a proletárdiktatúrára való hivatkozással véres hajtóvadászatot indított a papság, a parasztság és az értelmiség ellen. A helyi szovjetek, a CSEKA (Csrezvicsájnaja Komisszija Rendkívüli Bizottság), a Vörös Hadsereg és a KOMSZOMOL (Kommuniszticseszkij Szojuz Mologyozsi Kommunista Ifjúsági Szövetség) segítségével rettegésben tartotta az embereket, egyházi létesítményeket raboltak ki, ingatlanokat és ingóságokat sajátítottak ki mindennemû kárpótlás nélkül. Túszokat szedtek a rendszer ellenségeinek tartott személyek körébõl, és nyilvános kivégzéseket rendeztek (többek között) olyan vétségekért, mint a közös gazdaság takarmányának megdézsmálása, a kijelölt vasúti szakasz karbantartásának (pl. a hótól való megtisztításának) elmaradása vagy a takarmány beszolgáltatás megtagadása. Lenin közvetlen parancsára 800 (azaz nyocszáz!) embert lõttek agyon 1918-ban Moszkvában és Peterburgban, mert egy merénylõ agyonlõtte a CSEKA vezetõjét, Mojszej Szolomonovics Urickijt. Csupán az összehasonlítás kedvéért: II. Sándor cár meggyilkolása után (1881-ben), részletes rendõrségi vizsgálat következett, majd bírósági tárgyalás, illetve ítélethozatal alapján 5 (azaz öt) személyt ítéltek halálra. Így aránylott (1:5) egy az öthöz,- a cári rezsimben, és (1:800) egy a nyolcszázhoz,- a világ elsõ szocialista államában. Lenin bölcs éleslátásának, emberismeretének, valamint intuíciójának köszönhetõ, hogy elkezdett mûve halála után kiteljesedett a sztalini éra alatt, amikor is: az osztályharc címén tízmilliókat likvidáltak, megnyomorítottak, kisemmiztek, korlátoztak szabad munkavállalásukban, utazásukban, vallásuk gyakorlásában, családtagjaikkal, munkatársaikkal vagy barátaikkal való kapcsolattartásban és gondolkodásukban. Több mint 80 évig funkcionált az a példátlan terrorral fenntartott rendszer, amelyet a nagy mesehõs megálmodott, megalapozott és útjára bocsátott ben bekövetkezett halálával kezdetét vette az utódlási harc, a hatalomra törõk permanens viszálykodása, uralkodóvá ált a frakciózás, az intrikálás, a képmutatás, a hajbókolás, a megalkuvás és a rettegés. A legfelsõbb vezetõk ritkán haltak meg természetes halállal, ágyban és párnák közt, de olyan szovjet család is ritkaság számba ment, akit ne érintett volna közvetve vagy közvetlenül, az évtizedekig dühöngõ bolsevik terror. Senki sem érezhette magát biztonságban: kolhozparaszt, munkás, mérnök, orvos, író, katona, Lenin vagy Sztalin díjas, a Szovjetunió hõse vagy érdemes sportoló, operaénekes vagy buszvezetõ, párttag vagy pártonkívüli, senki, senki, senki! Az esztelen és/vagy megmagyarázhatatlan terror hullámai átcsaptak a Szovjetunió határain, és megfertõzték a fél világot! Tömegével jelentek meg és jelennek meg az új Leninek Sztalin, Hruscsov, Pol Pot, Mao-Ce-tung, Ho-apó, Kun Béla, Rákosi, Kádár, Ceausescu, Tito, Honecker, Gomulka, Szaddam, Husák és mások képében (bõrében). Átvitt értelemben talán hasonlítanak a mesebeli Hétfejû Sárkányhoz, azzal a különbséggel, hogy annál sokkalta veszélyesebbek,- és eddig (azaz százmillió) ártatlan ember halála terheli a számlájukat! Fokozza a veszélyt, hogy mindig vannak szépszámmal olyan agyalágyultak, akik sem a mások, sem a maguk kárán nem tanultak semmit a történelembõl. A bárgyúság egyértelmû jeleként büszkén vallják magukat kommunistáknak (bolsevikoknak), nosztalgiáznak a gyilkosok után, életüket és vérüket adnák egy embertelen rendszert szimbolizáló jelképért. Eddig tartott az elbeszélés, mesének indult, de a mondanivalóját tekintve, véresen komoly igazságokat tartalmazott! Nem árt emlékezni és ébernek lenni, mert a Lenin és Sztalin félék (eszement követõik) a vírusokhoz hasonlóan nem pusztulnak ki, csak átalakulnak. Az Orosz Föderációban is bontogatják szárnyukat a neokommunisták, hazánkban is visszasompolyogtak a közéletbe a Thürmer-féle kommunista párt és a Kádár baráti társaság infantilis tagjai, akik a fasizmus veszélyével riasztgatják a polgárokat, miközben hason csúsznak a vértõl csöpögõ kezû Kun Béla, Szamuely Tibor és Kádár János emléke elõtt. Érdemes megemlíteni, hogy Gyurcsány és bandája egy árva szóval sem reflektált arra, hogy a Munkáspárt felvette a kommunista melléknevet, de tombolnának és világgá üvöltenék, ha egy (bármilyen) kis párt a hungarista vagy nemzeti szocialista jelzõket használná. Prof. Dr. Bokor Imre a Justitia Bizottság elnöke jó ha figyelünk 17

18 Egy vallási vezetõnek erkölcsi példaképnek kell lennie, ezért illik betartania a vallási szokásokat és törvényeket. Igaz, ez a magyar zsidók túlnyomó részét képviselõ Mazsihisz vezetésére is mondta lapunknak Weisz Péter, a Barankovics István Alapítvány izraelita mûhelyének elnöke annak kapcsán, hogy Feldmájer Péter Kullai Tamás volt kecskeméti szocialista önkormányzati képviselõ ügyvédjeként jelentõs zsidó ünnepeken is részt vett a Zuschlagperhez kapcsolódó tárgyalási fordulókon. Egy hagyományait tisztelõ zsidó vallási vezetõ az év utolsó jelentõs ünnepének, az úgynevezett szukkotnak, vagyis a sátoros ünnepnek a napjain nem dolgozik, hanem részt vesz a szertartásokon. Weisz Péter szerint önmagában is elfogadhatatlan Feldmájer magatartása, de súlyosbítja a helyzetet, hogy a Mazsihisz elnöke egy olyan ügyben képviseli ügyfelét, amelynek fõszereplõje éles antiszemita megnyilvánulása miatt is ismerté vált. Emlékezetes: a volt MSZP-s politikus Zuschlag Jánosnak a koncentrációs táborok áldozatain való, nyilvánosságra került viccelõdése miatt kellett távoznia a közéletbõl. Morális problémákat vet fel az ügy a zsidóság képviseletében. Vannak következtetések, amelyeket ilyen esetekben az embernek önmagának kell levonnia mondta Weisz Péter. A Mazsihisznál nem különül el a vallási és a világi vezetés. Megkérdeztük volna a Mazsihisz elnökét, mi a véleménye minderrõl, de nem sikerült elérnünk. A magyar zsidóság négy irányzata A Mazsihisz a magyar zsidóság döntõ többségét kitevõ, úgynevezett neológ irányzatot képviseli, amely a 19. század óta a modernizációt, a társadalom iránti nagyobb nyitottságot vallja, míg az ortodox hitközség tagjai mereven ragaszkodnak a vallási hagyományokhoz, így például szertartásaikon nincsen zene. Az utóbbi közösség egyébként szintén a Mazsihiszon keresztül kapja az állami támogatást. Létezik még az úgynevezett reformirányzat, ahol nõk is lehetnek rabbik, illetve az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. (MH) KD Forrás: Magyar Hírlap A kínai tulajdont kell védelmezniük A Kremlbõl jövõ értesülések szerint az elsõ kínai elit egység a People s Armed Police (PAP) (fegyveres készültségi rendõrség) a Kinai Népköztársaság és az Amerikai Szövetségi Államok között létrejött, aláírt, megállapodások értelmében a az USA-ba megérkezett, hogy az ott lévõ álló értékek védelmét átvegye, egy teljesen csõdbe ment elsõ világállam Amerika, mely a Kína tulajdonában megy át. Amerika jelenlegi adósága Kínával szembe egy igen figyelemre méltó összeg 2,5 Billiónen Dollár (a fordító) Szinte hihetetlen az amerikai néppel szemben, hogy az amerkiai elnök George W Buch egy erdetileg három oldalas törvényt, egy pénzügyi csomagot, mely magába foglalja a csõdbe ment bankok megmentését, 700 Milliárdos összegben, azonnal ratifikálta. (aláírásával törvényesítette) Ez a törvény 2008.szebtember 20-ika ótta 451 oldalas regény lett, melynek következménye az hogy az amerikai nép rabszolgává lett a külföldi kreditoroknak (kölcsönzöknek) A helyzet még nyugtalanitóbb, ezen híradásban az, hogy ez az új törvény, az európai és kínai bankoknak nem csak az amerikai nép hypotheken (ingatlan) adóságának ellenörzését ruházza át, hanem egyben a hitelkártya adósságát is magába foglalja. Az amerikai nép, családonként átlag Dollár adósággal rendelkezik. Valójában mennyire megsemmisítendõ ez a új US- törvény, mely egy következõ gyûjtõ név alatt szerepel Emergency Economic Stabilization Act 2008" (rendkívüli állapoti törvény a gazdaság stabilizására 2008) hogy az amerikai lakosságnak gyakorlatilag bizonyítató legyen az orosz jógi szakértõk a következõképpen ismertetik: Sektion 101 (a)(1) rendelkezik afölött aminek"troubled Asset Relief Program"(TARP) nevezzik. Egy igen figyelemre méltö összeg, mellyel az amerikai lakosság bankoknak és más külömbözö pénzügyi intézményeknek tartoznak, az US-kormányra átruházandó, és ezt az adáságot a kormyány a külföldi bankoknak mint hitelezönek foglalóba átengedi. 18 jó ha figyelünk

19 Sektion 101 (c) (3) elöször az amerika történetében, a külföldi bankok rendeltetésére az amerikai szövetségi kormány teljhatalmú törvényfeletti joggal felruházott pénzügyi agentet állít az amerikai állampolgárok fölé. Sektion 3 (b) az amerikai pénügyminiszter felhatalmazott arra hogy minden nemü adóságot, belértve a hitelkártya, hypotheken (ingatlan), személyi kölcsön, autókölcsön stb. A TARP- programba felvegye. Sektion 112 az amerikai pénzügyminiszter korlátlanul felhatalmazott az amerikai nép adóságának az átírására, átruházására a külföldi bankok számára.(tulajdonba való átadás) Sektion 112 (1) (a) Az US-Kormány, elöször az amerikai történelemben felhatalmazza önmagát, mint részvényes a vállalkozásokban való részvételre, ezen keresztül a kapitalista nemzetgazdaság hatékonyan fellendül és így mint kapitalista gazdaságot, megszüntetik. Sektion 119 (2) (a) az amerikai pénzügyminiszter kiadhat teljahatalmu megbizásokat mely nem esik a törvényház ellenörzése allá, igy az amerikai pénzügyminiszter a leghatalmasabb emberré vált az USA-ban US-Pénzügyminiszter Paulson teljhatalmu meghatalmazása nem esik a törvényház ellenörzése allá. Sektion 204 kihirdeti a renkivüli gazdasági allapotot az Eggyesült Allamak felett A törvény minden határozata szolgálja a redkivüli állapot szükségszerüségeit. A jogi szakértõk arra fegyelmeztetnek hogy a legfélelmetesebb rendelkezés ezen törvényben a Sektion 511 Paul Wellstone and Pete Domenici Mental Health Parity and Addiction Equity Act of 2008" és a Sektion 201 Title II Special Projects on Federal Land" Ezen törvény rendelkezéseiben megtalálható az elme egészségi állapot meghatározása, egyben felhatalmazza a kormányt, disszidenseket elmebetegeknek nyilvánitani. A Special Projects, koncentrációs táborok, létrehozási és fentartási költségeit az US- tagállamok s ezen települései kötelesek fizetni, mely majd az elmebetegek elhelyezésére szolgál. Az amerikai kormány félelme ezen disszidensektöl egyre nyilvánvalóbb, mert az elmebetegek egyre többen kezdík a nyílvánosságot az eseményekröl értesíteni, felvilágosítani, figyelmeztetni. Az egyik ilyen kiemelkedö ismeretekkel rendelkezö disszident egy Inside (belsöinformant) Steve Quayle, ép az ö honlapján olvasható a következö figyelmeztetö felhívás: Nincs olyan nemlátható jelenség mely ne arra utalna hogy a következö két héten belül mely egybeesik egy banki szabadságolással legkorábban lehetséges egy gazdasági rendkivüli állapot kihirdetése. Az elözetes isformáciok arra engednek utalni hogy ez a bankszabadságolás egy avagy két hétig is tarthat és igy a bankok és pénzintézmények ez idö alatt zárva maradnak. Ebben az esetben nincs lehetöség az anyagi javaid feletti redelkezéshez. Hitelkártyák nem lesznek használhatók, pénzautómaták üzemen kivül maradnak. Ez a hábórus törvény alapján történik kihirdetésre, még nem lesznek minden utcában katonai járörök, gondolván arra hogy a lakosság egyszerüen majd elfogadja. de a bankokat és a pénzintézményeket erös védelem alatt tartják, nyilvánosan avagy fedetten. elégedetlenség avagy lázadás esetén mely egyértelmüleg várható, ott a katonaság, rendörség és privát biztonsági emberek a kormány megbizásából keményen fellépnek a lakossággal szemben. Ma még, a végleges kimenet és ezen dimenziója (nagysága) az elkövetkezendö eseményekröl még nem felismerhetö, de már annyi elmondható: Az Amerikai Szövetségi Allamok melyet mi ismertünk, már nem létezik és nem lesz soha többé. Az idö, mikor amerika mint világhatalom, példakép és a szabadság világitó tornya volt mindörökre a multé lett. Az Amerikai Szövetségi Államok szép lassan eltünnek a nagy semmiségbe. Gregorij Jacovlev Magzin 2000/ fordította Kruták SZÉKELYEK AZ ANTARKTISZON A világ leghidegebb hegyét szeretné meghódítani januárban két erdélyi hegymászó. Január 3-án indulnak. Az Antarktisz közel ötezer méteres Vinson csúcsa immár az ötödik a Székelyek a magasban expedíció-sorozatban. A Seven Summit program végsõ teljesítéséig még két kontinens csúcsára kell feljutniuk mondták el a hegymászók a felkészülésrõl. Az embertelen idõjárási körülményekre készülve Tulit Zsombor négy napra hûtõkamrába költözött. A sepsiszentgyörgyi hegymászó és társa Neacsu David felkészülése egyébként szokványos, naponta edzenek, hét végén pedig túráznak. Mindez az erõnlét mellett az állóképességet erõsíti, hiszen szerintük fejben kell legyõzni a hegyet. A fõ célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhetõ, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. A föld legszárazabb és leghidegebb, fagysivatagnak is nevezett kontinensén a sportolóknak a közel ötezer méteres magasság mellett, a -30 C -os átlaghõmérsékletet, az óránként akár 350 kilométeres sebességgel száguldó szelet is le kell gyõzniük. Romániai alpinista még nem járt a Vinson-on, és mint elmondták, korábbi szokásukhoz híven a csúcson ezúttal is kitûzik a székely zászlót. (Duna TV) jó ha figyelünk 19

20 Kuthy Lajos 162 évvel ezelõtti jövendölése Magyarország rabszolgaságáról A népet félig már kivettük excellenciátok kezébõl, kiveendjük egészen. Miénk lesz földje, szorgalma, saját személye. Aratunk vetésén, szûrünk szöllejében, leszedjük fája gyümölcseit s végre elsõszülöttjét adandja zálogba, hogy eleget tehessen. A magyar nép még jobban elfogy, szegényedik s szerteszét falvakra pusztuland. A fõvárosban ismeretlen gyülevész nép fog kóvályogni, közöttük egy-két vagyontalan magyar, aki másokért dolgozik. A nemzeti ifjúság ivadékról ivadékra felnövend, nyomor közt, kilátás nélkül. Elõször láz és undor kapja meg s bõszen kérdezi: hát haza ez, mely kevés lakóinak tápot nem tud adni? Haza ez, mely szorgalmam, képzettségem után nem tart el? Haza ez, melyben a bennszülött õsvér minden útról, minden alkalmazásból, minden érdemlési módból ki van zárva, hogy idegen csavargóknak legyen mit falniok? Érdemli-e ily hon, ily polgárzat, hogy vakon áldozatja legyek s emberi jogaimat erõszakkal vissza ne vívjam? De ezt csak az elsõ kiábránduláskor fogja mondani, aztán megtöri a nyomor s az uralgó erõ igájába térnek, azaz érdekeink alá. Egymást fogják marni kegyelmeinkért, szolgáinkká lesznek s nõiket, leányaikat adják el pénzünkért. A kommunista éra, amely a magyarságnak legsivárabb, legterméketlenebb korszaka volt, csupán egyetlen tekintetben, a hamis értékelések terén dicsekedhetik fölös mennyiségû produktivitással tõl, a felszabadulásnak hazudott bolsevista szabadrablástól kezdve mind a mai napig a hamis elõítéleteknek, hazug jelszavaknak, torz és tendenciózus eszme- és emberértékelésnek olyan tömegû nyûgével szõtte gúzsba a magyarságot, hogy ebbõl a kötelékbõl kiszabadulni egyik legnehezebb, de egyben legszebb feladata is lesz az új, magyar fejjel, magyarul gondolkodó generációnak, ha lesz ilyen még valaha. Magyarország valódi leigázása azonban nem 1945-ben, hanem már sokkal korábban megkezdõdött. Körülbelül akkor, amikor az elsõ kaftános galíciai átlépte a magyar határt, s nyomában ezrek és százezrek vetették magukat a gyanútlan magyar falvakra, városokra. A történelem meghamisításától, emberek, elvek, tudósok és mûvészek hazug értékeléséig minden eszköz jó volt, ami a magyarság gazdasági leigázásához segíthette azt a sok, nagy étvágyú idegent, mely egy évszázadon át pokoli céltudatossággal építette itt a maga hatalmát. A sok példa közül most csak egyet ragadunk ki. Egy elfelejtett, elsikkasztott, valamikor nagyhírû magyar írót, akinek könyveit talán senki sem olvassa, s nem is olvasta azok közül, aki a liberális vagy kommunista irodalomtörténetekbõl ismerte meg a magyar irodalmat. Ez az író Kuthy Lajos ( ), akinek nevét ma már az iskolákban sem tanítják, pedig a 19. század negyvenes éveiben a legsikeresebb, legkeresettebb íróink közé tartozott, akinek stílusa nagy hatással volt kortársaira, köztük a fiatal Jókaira is. Elfelejtették munkáit, híres novelláit, regényeit, és õt magát is. Utolérte a magyar tehetségek sorsa, és szegényen, mindenkitõl elhagyatva halt meg. Diószegi szõlõjében lévõ sírján már csak gaz és dudva terem, és intelmei olyanok voltak, mint a vízre írott betû. Az irodalmi lexikonok ha egyáltalán megemlítik egyformán azt tanítják a balliberális szalmán kérõdzõknek, hogy unalmas, zavaros könyveket írt, munkái tele vannak szertelenségekkel, és gyenge jellemû ember volt, mert állást vállalt a Bach-korszak alatt. Talán jobban megértjük, hogy miért volt szükség erre az irodalmi fémjelzésre, ha röviden ide írjuk, hogy Kuthy Lajos volt az a magyar író, aki már 1846-ban megjelent, prófétai látással írott regényében, a Hazai rejtelmek -ben megjósolta, hogy miként fogja Magyarországot száz év alatt meghódítani a zsidóság. Ezért, és csakis ezért kellett eltûnnie nyomtalanul a magyar irodalomból, hogy helyet adjon a molnárferencek, hunyadisándorok, szépernõk, birólajosok nevével fémjelzett országhódító siserehadnak, akik a magyar tehetségek helyett arathatták le az irodalmi babérokat. Ezért kellett meghalnia még Kuthy emlékének is. Utoljára ban adta ki a Franklin Társulat Hazai rejtelmek címû, annak idején 1847-ben óriási sikert aratott regényét, melyhez az elõszót nem kisebb személyiség, mint Mikszáth Kálmán jegyezte. Azóta nem akadt kiadó, aki vállalta volna, hogy újra nyilvánosságot adjon ennek a nagy magyar Kasszandrának. Mintha állami segédlettel irtanák a magyar tehetségeket, és mintha bûn volna Magyarországon a magyar élet égetõ problémáival foglalkozni... Operett, szerelmi háromszöget tárgyaló színdarab, hejehujás cigánytörténetek: ez, ami manapság a honkebleket deríti. Faji kérdés... társadalmi korrajz... szélsõséges feleslegek. Ebben a könyvben Kuthy Lajos elõre megmondott mindent, ami azóta száz százalékban beteljesedett. Olyan tisztán, olyan világos bizonyossággal látta meg a mai Magyarország sorsát, hogy százhatvankét esztendõvel ezelõtt írt sorait olvasva kétségbeesetten kell azokon megdöbbenni, megállapítva azt is, hogy Kuthy próféciája 2008-ra az utolsó betûig beteljesedett. A Hazai rejtelmek második kötetében (XXIV. fejezet) Löbl Simon uzsorás ajkaira adja Kuthy ezt a jóslatot. Löbl heves beszélgetést folytat Szalárdy György gróf fõispánnal, a tönkre jutott, karmai között vergõdõ magyar úrral, akinek nyíltan, leplezetlenül elmondja a zsidóság céljait, terveit, feltárja azokat az eszközöket, melyekkel a zsidóság meg fogja hódítani Magyarországot. Ma, 2008-ban szinte hátborzongató dolog olvasni ezt a százhatvankét év elõtti próféciát: Ez a mi zsebeinknek való hízoda A kevés részvény mondja Löbl mi magyar köröm között van, apránként idegen kézbe vándorol. Itt siettetve lesz a jövendõ, hogy a magyar föld idegen országok technika-provinciájává váljék. Nekünk erre törekednünk kell. Csak így leend az, hogy a folytonos szegényülésben, mi és utódaink, bõvebb és könnyebb alkalmat nyerünk excellenciátok megtört és megfogyott fajában nemzetietlen pénzarisztokráciát alapítani... Különösen mi, zsidó magyarok, vagy magyar zsidók, kik jövõ uraságunkat akarjuk megépíteni, nem rakhatjuk az alap közé az idegenek kövét, nem segélyhetjük társunkká a bukott telektulajdonost, hogy midõn a ház felépül, salonjainkat elfoglalja és minket kiszorítson. Nekünk törni, nyomni, eltapodni kell minden csirázó versenyt és vetélyt, elzárni és betemetni minden felfakadó forrást, mely a pénzt, hatalmunk eszközeit a nemességhez szivárogtatná s új uralgást adna kezébe. Magyarországról szólva ekként folytatja elmélkedését Löbl Simon: Ez a mi bõrünknek való hely, a mi zsebeinknek való hizoda. Igen alkalmatos héber konzervatórium, amelyben a jeruzsálemi fény megnõ és felmagzik. Soha egy státus sem engedett a spekulánsoknak olyan bõ és könnyû nyereséget, anélkül, hogy emberi vagy országos célnak általuk hasznot ne szerezne. A helybeli és jellem viszonyok egészen a malmunkra dolgoznak. Akármilyen politikai színû egyén legyen a nemzet élén, rögtön támad párt, mely mielõtt magát úgy mutatná, hazaárulónak kiáltja ki, népszerûségét, hitelét aláássa, furkálja, szárnyát megnyírja s mikor se ti se tova nem tud mozdulni, saját pártja is odább áll tõle, hogy új zászló alá csapja magát, melynek tartója egy másik csoport által ismét le fog rántatni. Azért sok jellem, sok tehetség kényelmei közé vagy szegény zugába vonja be magát, és elpipázza erejét, mert nem akar taps közt kezdett szerepet füttyön végezni, hogy végre mit se használjon, aminek itt a legnagyobb mûvész is ki van téve. Látja excellenciád, hogyne örülne ennek a zsidó. Nekünk olyan nép kell, amely jeleseit becsülni nem tudja, mely egymással veszekszik. 20 jó ha figyelünk