MIGRÁCIÓS FOLYAMATOK A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN

Átírás

1 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 209 MIGRÁCIÓS FOLYAMATOK A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN OROSZORSZÁG MINT VONZÁSKÖZPONT Simon Tünde A posztszovjet térségbeli népességmozgások növekvő szerepet játszanak a XXI. században, pontos ismeretük elengedhetetlen korunk történéseinek megértéséhez. E tanulmányban a Szovjetunió egykori tagköztársaságaiból, a jelenlegi közel-külföldről az Oroszországi Föderációba irányuló migrációt vizsgálom, előtérbe helyezve az új évezredben történő változásokat. 1 A vizsgált országok körébe a közép-ázsiai, a dél-kaukázusi és a szláv államok, illetve Moldova tartoznak. 2 A globalizáció korában az egyik legnagyobb kihívás a nemzetközi migráció, amely mind a kibocsátó és a befogadó állam, mind a szomszédos országok számára komoly gazdasági, társadalmi és kulturális hatásokkal jár. A migrációs folyamatok jellemzőinek, okainak ismerete elősegíti azt, hogy megértsük a népességmozgások jelentőségét a társadalmak, nem utolsó sorban a FÁK-országok gazdasági és társadalmi életében. A tanulmány először röviden bemutatja a posztszovjet migrációs rendszer kialakulását. Ezután számszerű adatokkal alátámasztva kitér a sajátosságokra, és elemzi az egyes posztszovjet országok helyzetét migrációs szempontból. 3 Külön fejezet foglalkozik a munkaerő-vándorlással mint a 1 A közel-külföld kifejezés alatt a FÁK-régiót értem, amely csak a balti államokat (Észtország, Lettország, Litvánia) nem foglalja magába az egykori szovjet tagköztársaságok közül. 2 A közép-ázsiai országok alatt Tadzsikisztánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt és Kazahsztánt értem; a dél-kaukázusi országok alatt Grúziát, Azerbajdzsánt és Örményországot; a szláv államok alatt Oroszországot, Belorussziát és Ukrajnát. 3 A migrációval kapcsolatos statisztika megbízhatósága megkérdőjelezhető. Tanulmányomban az adatok a törvényes bevándorlást érintik, mivel az illegális migrációról nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Sajnos gyakran még a legális migrációra vonatkozó

2 210 Simon Tünde posztszovjet gazdasági kapcsolatok egy speciális összefonódási területével. A továbbiakban az illegális bevándorlás és az Oroszországi Föderáció migrációs politikájának elemzése következik, majd egy rövid áttekintés a es gazdasági válság hatásáról a térségbeli migrációs folyamatokra. 1) A posztszovjet migráció fő vonásai 1.1. A migráció kialakulása A Szovjetunió felbomlása után, december 21-én létrejött a Független Államok Közössége. Ennek következtében addig összetartozó területek, családok és közösségek szakadtak el egymástól. Míg azelőtt a különböző etnikumok egy közösségként éltek a Szovjetunió területén, annak megszűnése után az egyes tagköztársaságokban a sokszor nacionalista érzületekkel teli helyi lakosság és a kisebbségi nemzetek szembekerültek egymással. Az etnikai konfliktusok és polgárháborúk menekülthullámokat indítottak el. A szovjet állampolgárság megszűnésével a lakosság nehéz döntés elé került, ugyanis vagy fel kellett venniük annak az országnak az állampolgárságát, ahol tartózkodtak (ezáltal jogilag elvágták magukat Oroszországtól), vagy választhatták az orosz állampolgárságot. Az 1990-es években két új jelenség bontakozott ki: az orosz nemzetiségűek hazavándorlása, valamint a kényszermigráció. 4 A Szovjetunió felbomlását követő első évtizedben az orosz migrációs politika középpontjába tehát a hazavándorló honfitársak és a konfliktuszónákból érkező kényszermigránsok problémája került. Az 1989-es utolsó szovjet népszámlálás szerint 25,3 millió orosz nemzetiségű, 5 illetve 11 millió orosz nyelven beszélő, magát orosznak tekintő más etnikum találta magát Oroszország határain kívül, az újonnan alakult független posztszovjet államok valamelyikében. 6 Közülük statisztikai adatok is hiányosak, ugyanis többször is nyilvántartásba vehettek valakit, ha tartózkodási helyet változtatott az adott év folyamán. 4 A szakirodalom kényszermigránsoknak vagy belső menekülteknek nevezi azokat az orosz állampolgársággal rendelkező bevándorlókat, akik a posztszovjet térségből érkeznek Oroszországba, akár anyagi, akár társadalmi kényszerből. 5 A Szovjetunió egykori össznépességének 21 százalékát tette ki a 25,3 millió fő orosz nemzetiségű. 6 Pilkington (1998), p. 5.

3 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben és 1994 között csak 3,2 millió orosz nemzetiségűnek sikerült visszatérnie az Oroszországi Föderációba. 7 Legális bevándorlónak az a személy tekinthető, aki a Szövetségi Migrációs Szolgálat megfelelő területi irodájánál migránsként regisztrálta magát. 8 A szakirodalom megkülönbözteti a kényszermigráns és a menekült fogalmát. A menekült olyan, jelen esetben orosz állampolgársággal nem rendelkező egyén, aki erőszak vagy más jellegű üldöztetés, illetve hátrányos megkülönböztetés (faji, nemzetiségi, vallási, nyelvi, politikai vagy társadalmi csoporthoz való tartozás) miatt vándorolt be az Oroszországi Föderáció területére. 9 A menekültet kevesebb jog illeti meg, mint a kényszermigránst, aki a menekülttel szemben rendelkezik orosz állampolgársággal. 10 Az 1990-es évek végére megváltozott a migráció iránya, struktúrája, intenzitása. A háborús konfliktusok miatti menekülést felváltotta a gazdasági krízis előli elvándorlás. 11 A munkaerő-migráció lett a megélhetés egyik fő módja a posztszovjet térségben. 1. táblázat A legtöbb bevándorlót fogadó ország (2008-ra vonatkozó adatok alapján) Ország Bevándorlók száma (millió fő) Egyesült Államok 42.8 Oroszországi Föderáció 12.3 Németország 10.8 Forrás: International Organization for Migration A posztszovjet migrációs rendszer a második legnagyobb a világon. Az Egyesült Államok után Oroszországba érkezik a legtöbb bevándorló. 12 Az Oroszországi Föderáció különleges helyzete abból adódik, hogy bevándorlóinak túlnyomó többsége a közelkülföldről, a FÁK-államokból érkezik. A posztszovjet térség migrációs rendszere speciális képződmény, hiszen összetartják a közös történelmi és 7 Uo., p A bevándorló és a migráns fogalmakat szinonimaként használom, mivel tanulmányom nem érinti az emigrációt. 9 Pilkington (1998), p Uo., p Ribakovszkij (2009), p IOM (2008), p. 17.

4 212 Simon Tünde családi kötelékek, az együttélés hagyománya (ebből következően a könnyebb alkalmazkodóképesség az új körülményekhez), a földrajzi közelség és az átjárható határok, tehát a vízummentesség A migráció okai Az 1980-as és az 1990-es években legtöbben etnikai konfliktusok és a természeti katasztrófák következtében kényszerültek lakóhelyet változtatni. 14 Ennek megfelelően az 1990-es évek végéig meghatározó volt a kényszermigráció, illetve az orosz nemzetiségűek Oroszországba való hazaűzése. Az orosz etnikumúak negatív diszkriminációnak voltak kitéve az Oroszországon kívüli posztszovjet államokban, ahol mind a helyi hatóságok, mind a helyi lakosság megkülönböztetően viszonyult hozzájuk. Korlátozták politikai és személyi szabadságjogaikat, az orosz médiához való hozzájutásukat és az orosz nyelv használatát, diszkriminálták őket a munkaerőpiacon ben szinte mindegyik egykori szocialista tagköztársaságban hivatalossá tették a többségi nemzet nyelvét, ezzel párhuzamosan többfelé megkezdődött az orosz kultúra és nyelv elnyomása. Az orosz nemzetiségűek visszaáramlása a 2000-es évekre már lényegében lezajlott. Megváltozott a migrációs okok természete. A kényszermigráció önkéntes migrációvá alakult. Míg az orosz nemzetiségűek esetében a korábbi lakóhely elhagyásának fő indoka politikai-társadalmi jellegű volt, mára már főleg gazdasági jellegű okok motiválják a bevándorlókat. Oroszország kedvezőbb társadalmi-gazdasági fejlődése jelentős vonzerőt gyakorol. Oroszországba a közel-külföldről többségében a jobb életszínvonal, a magasabb bérek, a gazdasági stabilitás reményében vándorolnak, ráadásul számos posztszovjet migráns számára vonzó ágazatokban és szakmákban munkaerőhiány jelentkezik. Oroszország jócskán megelőzi a többi volt szovjet állam gazdasági teljesítményét. Az Oroszországi Föderáció egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme 2008-ban a legmagasabb volt a FÁK-régióban, utána következett Belorusszia, majd Kazahsztán. Ukrajna egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme fele az oroszországi értéknek, a legalacsonyabb mutatóval pedig a közép-ázsiai országok rendel- 13 A FÁK-országok közül csak Türkmenisztán és (a már nem FÁK-ország) Grúzia állampolgárainak van szükségük vízumra az Oroszországba való belépéshez. 14 Ilyen etnikai konfliktusok voltak például az örmény-abház háború, a Dnyeszter-menti Köztársaság problematikája, a tadzsikisztáni polgárháború, a dél-oszétiai autonómia miatti konfliktus, Hegyi-Karabah elszakadása Azerbajdzsántól, stb.

5 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 213 keznek, esetükben a mutatók közel nyolcadát teszik ki az orosz szintnek. 15 Moldovában és Üzbegisztánban a lakosság több mint fele él napi két dollárnál kevesebből. FÁK-államok 2. táblázat Életszínvonalbeli különbségek a FÁK-államokban 2008-ban Egy főre jutó napi GNI, dollárban A napi két dollárnál kevesebből élő lakosság százalékos aránya Örményország 5,9 49 Azerbajdzsán 6,37 9 Belorusszia 10,74 2 Grúzia 4,77 16 Kazahsztán 9,7 25 Kirgizia 1,95 25 Moldova 2,93 64 Oroszország 14,4 8 Tadzsikisztán 1,71 43 Türkmenisztán 6,64 44 Ukrajna 6,81 46 Üzbegisztán 1,68 72 Forrás: UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, 2008 A migrációnak köszönhetően a 2000-es években jelentősen megnőttek és hatalmas összegűre duzzadtak a pénzátutalások a posztszovjet régióban. Természetesen Oroszország a térség átutalásainak legfőbb forrása. Az Orosz Központi Bank elemzése szerint 1999 és 2004 között az Oroszországból FÁK-államokba áramló összegek hétszeresükre nőttek. A munkaerő-kibocsátó FÁK-államokban a migránsok által hazaküldött pénz nagyon fontos szerepet játszik a gazdasági és társadalmi stabilitás megteremtésében, hiszen a pénzátutalások emelik a belső vásárlóerőt, segítik a kisvállalkozásokat. Ezzel egyidejűleg az orosz gazdaság is jól jár, hiszen a betelepült olcsó munkaerő hozzájárul az orosz termékek versenyképességéhez. Bár az átutalások egyelőre nem nagymértékű veszteséget jelentenek az Oroszországi Föderáció gazdasága számára (2006-ban a GDP 0,3 százalékát tették ki), növekedésük üteméből kiindulva azonban a jövőben mégis probléma forrását képezhetik. 16 Orosz becslések szerint a munkaerő-migránsok évente legalább 10 milliárd dollárt visznek ki az országból, 15 UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, IOM (2008), p. 41.

6 214 Simon Tünde és az adóveszteségek éves szinten elérik a nyolc milliárd dollárt is. 17 Öszszehasonlításul: Oroszország beruházása a kibocsátó országok gazdaságába évente 6-10 milliárd dollárt tesz ki. 18 A rendelkezésre álló adatok szerint az illegális migránsok a megkeresett pénz százalékát küldik haza, ráadásul nem mindig legális vagy regisztrálható módon. A bevándorlók által hazautalt pénz jelentős része valószínűleg nem hivatalos csatornákon áramlik. Ezért is lenne szükség kiszélesíteni az átutalások hivatalos csatornáit és fejleszteni a pénzátutaló intézmények, bankok információszolgáltató tevékenységét. 19 A 3. táblázatból kitűnik, hogy 2005-ben az etnikai viszonyok kiéleződése, így a kényszermigráció már nem tekinthető meghatározónak. 20 A bevándorlók 74 százalékát főleg személyes jellegű indokok motiválják. A táblázat szerint, bevallottan álláskeresés céljából 2005-ben a bevándorlók csupán öt százaléka érkezett Oroszországba. Vélhető azonban, hogy a válaszokban a megkérdezettek igyekeztek általános okokat megjelölni, s így a táblázat adatai nem nyújtanak pontos információt a migráció tényleges okára vonatkozóan. A megkérdezettek kétharmada személyes indokot nevezett meg, s ez például magában foglalhatja szinte az összes többi kategóriát is. Az Oroszországi Föderációba való költözés után a bevándorlók az esetek túlnyomó többségében rossz körülmények között élnek. Csupán kis hányaduk talál megfelelő szállást, sokan rokonoknál és ismerősöknél laknak. Az életszínvonal ugyan magasabb Oroszországban, de a bevándorlók anyagi gondokkal szembesülnek. Az engedélyek megszerzése hosszú hónapokat vesz igénybe, az adminisztráció lassú, állást találni nem egyszerű, mindez kiélezi a beilleszkedési problémákat. Ezért gyakran előfordul, hogy visszatérnek oda, ahonnan érkeztek, vagy kikerülnek a legális szférából. Így viszont eltűnnek a hivatalos statisztikák látóköréből. 17 Ludvig (2008) 18 Ribakovszkij (2009), p Ivakhniouk (2006) 20 A kényszermigrációt kiváltó okok közé soroljuk a tanuláson, munkán és magán jellegű okokon kívüli lakóhely-változtatást kiváltó okokat.

7 3. táblázat A FÁK-államokból származó bevándorlók megoszlása az Oroszországi Föderációban a migráció okai szerint 2005-ben 14 éves és annál idősebb migránsok Tanulás Munka Korábbi lakóhelyre történő viszszatérés Etnikai viszonyok kiéleződése A lakóhelyváltozás oka Bűnözési helyzet kiéleződése Kedvezőtlen ökológiai helyzet Természeti és klímaviszonyok megváltozása Magán és családi jellegű okok Teljes migráció melyből: FÁK-országok ebből: Belorusszia Kazahsztán Moldova Ukrajna Azerbajdzsán Örményország Grúzia Kirgizisztán Tadzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán Forrás: (2006): Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году. Moszkva Egyéb okok 215

8 216 Simon Tünde 2) A migráció számokban E fejezet a posztszovjet migrációs rendszert, annak az Oroszország felé irányuló folyamatait vizsgálja, elsősorban statisztikai adatokra támaszkodva. Áttekinti, hogy az egykori szocialista köztársaságokból kik, honnan és mennyien érkeznek az Oroszországi Föderációba. Az elemzésből kiderül az is, hogy a migráció mennyire fontos szerepet tölt be Oroszország demográfiai helyzetének javításában. A fejezet a 2000-es években zajló folyamatokra helyezi a hangsúlyt, de szükség esetén összehasonlítja azokat a korábbi évtized fejleményeivel Etnikailag homogén FÁK-országok kialakulása Az 1990-es években, amint az előzőekben láttuk, a migrációs folyamatokat főleg az orosz nemzetiségűek Oroszországi Föderációba történő visszatérése határozta meg, más néven a diaszpóra tagjainak beáramlása, ami 1994-ben tetőzött ( főt ért el), majd ezután folyamatos csökkenésnek indult. Az egykori szovjet tagköztársaságokban kisebbségbe került oroszok választhattak a beilleszkedés és asszimiláció, illetve az Oroszországba való visszatérés között. Sokan az utóbbi mellett döntöttek. Napjainkban azonban a diaszpóra-migráció már lassan kimerülni látszik. Akiknek ez valaha is szándékukban állt, nagy valószínűséggel már az 1990-es évek folyamán visszatértek Oroszországba. Az 1989-től 2004-ig tartó időszakban 5,5 millió orosz nemzetiségű érkezett a közelkülföldről, bár egy részük vissza is utazott, ami részben anyagi okoknak volt köszönhető, részben Oroszország akkori restriktív migrációs politikájának. 21 Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben az orosz etnikumúak visszaáramlása csökkenőben van, arányukban a bevándorlók felét még mindig ők teszik ki. Az orosz nemzetiségűek száma mindegyik volt szovjet tagköztársaságban csökkent. Még Oroszországban is, ahol napjainkban a természetes fogyás a meghatározó. A posztszovjet térségben kimutatható homogenizálódás megy végbe. Az oroszországi orosz etnikumot leszámítva, a többi volt tagköztársaságban nőtt a többségi nemzetiségűek száma. Ör- 21 Ribakovszkij (2009), p. 17.

9 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 217 ményország, Azerbajdzsán, Grúzia és Belorusszia szinte homogén országgá váltak. A három kaukázusi országból az orosz nemzetiségűek visszaáramlása lényegében már befejeződött. Ennek oka a velük szemben alkalmazott diszkrimináció és a vegyes házasságból származásúak honosításának kedvezőbbé válása Oroszországban. 22 A 4. táblázat mutatja, hogy a dél-kaukázusi országokon kívüli posztszovjet országokból származó bevándorlók nagyjából felét még mindig az orosz nemzetiségűek tették ki 2005-ben. 4. táblázat Az orosz nemzetiségűek létszáma és aránya a FÁK-államokból származó bevándorlók között 2005-ben Összes bevándorló Összes FÁK-ország melyből: Etnikai orosz Százalékban % Azerbajdzsán % Örményország % Belorusszia % Grúzia % Kazahsztán % Kirgizisztán % Moldova % Tadzsikisztán % Türkmenisztán % Üzbegisztán % Ukrajna % Forrás: Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, Moszkva, Kik vándorolnak Oroszországba a FÁK-ból? Az utolsó évre rendelkezésre álló hivatalos (2005-ös) statisztikai adatok szerint a bevándorlók 45 százaléka volt férfi (73 százalékuk munkaképes korú, százalékuk annál idősebb), 55 százaléka volt nő (62 százalékuk munkaképes korú, 25 százalékuk e kor feletti). Együttesen vizsgálva a 22 Uo., p A férfiak esetében a 16-59, a nők esetében a éveseket csoportosítja így a statisztika.

10 218 Simon Tünde két nemet, 2005-ben az egykori Szovjetunió területéről bevándorlók 67 százaléka volt munkaképes korú, 12 százaléka munkaképes kor feletti. 24 A kutatások szerint a férfiak főként munkavállalási céllal érkeznek az Oroszországi Föderáció területére, ők önkéntesen hagyják el hazájukat, döntően gazdasági indokoknál fogva. Ezzel szemben, a menekültek és kényszermigránsok főleg nőkből és gyermekeikből tevődnek össze, az ő motivációik között főleg politikai és társadalmi okok szerepelnek. Sokan gyermekeik jövőjét tartják szem előtt, ezért utaznak el családostul Oroszországba, de az is gyakori, hogy csak a családfő utazik, és külföldről támogatja hátrahagyott rokonait. Egy felmérés szerint az orosz nemzetiségű repatriálók között túlnyomó többségben a nők vannak, míg a nem orosz nemzetiségűek között a férfiak. 25 Az a tendencia is megfigyelhető, hogy az Oroszországi Föderációba költözve a magas végzettségű bevándorlók szellemiről fizikai munkára váltanak ben a FÁK-országokból Oroszországba vándorlók 18 százaléka volt magasan kvalifikált. 26 Szellemi munkát ennek ellenére, a bevándorlók alig tíz százaléka vállal A migráció mint a demográfiai helyzetet javító tényező Szakértői előrejelzések szerint Oroszország népességének csökkenése nem fog megállni a jövőben sem. Oroszország társadalma öregedőben van (a lakosság 14 százaléka 65 év feletti), a halálozások száma nő, a születések száma csökken. A január 1-jén megtartott népszámlálás alkalmával 141,9 millió főt regisztráltak, 2005 óta közel másfél millióval csökkent a népesség. 28 A természetes fogyás kezdete Oroszországban az 1992-es év volt. Ettől kezdődően 2004-ig 10,3 millió embert vesztett el Oroszország, ami azonban csupán 5,1 millió főnyi tényleges veszteség, ha figyelembe vesszük az 5,2 milliónyi legális bevándorlót. A korlátozó bevándorlási politika 2000-től tovább erősítette a népességcsökkenést. Az orosz vezetés a 2000-es évek második felében azonban már rájött, hogy csak megfelelő számú bevándorlóval képes kompenzálni a népesség fogyását, csak így enyhítheti a demográfiai válságot. Ráadásul, amellett, hogy a halálozási ráta változatlanul magas, a migráció intenzitása is csökkenőben van, ke- 24 Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, pp Pilkington (1998) 26 Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, p Ribakovszkij (2009), p ben még 147 millió főt, 2006-ban 142,4 milliót számoltak.

11 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 219 vesebb ember érkezik a közel-külföldről. 29 Habár a bevándorlás mértéke évenként hullámzik, tíz év alatt (1999 és 2008 között) összességében csaknem felére esett vissza a posztszovjet bevándorlók száma. Az 1994-es bevándorlási csúcs után 2004-ig lanyhult a migráció, utána újra lassú növekedésnek indult ban a migrációs növekedés 71 százalékát tudta pótolni a természetes fogyásnak, miközben ez az arány 2007-ben 54,9 százalékot, 2006-ban csak 22,5 százalékot tett ki. 30 A honosítási szabályok megváltoztatásának köszönhetően, amivel számos vegyes házasságból származó élt, a hivatalosan rögzített emberveszteség kevesebbnek bizonyult, mivel sokan időközben vették fel az orosz állampolgárságot. Ez papíron - a tényleges migráció mellett - segítette a természetes fogyás pótlását. Az előrejelzések szerint azonban Oroszország népessége 2025-re 129,3 millió, 2050-re már csak 110,1 millió fő lesz A posztszovjet migrációs rendszer sajátosságai régiók szerint A FÁK-országok közötti migrációs folyamatok jelentős változásokon mentek keresztül a Szovjetunió felbomlása utáni években. A belső migrációból külső lett. Az okok természete is megváltozott, illetve jelentősen csökkent a volt tagállamok közötti migrációs folyamatok intenzitása. Oroszország azonban meg tudta tartani különleges helyzetét a posztszovjet régióban, mivel nem kibocsátó, hanem főleg fogadó államként vesz részt a migrációs folyamatokban. Az utóbbi időben azonban Kazahsztán is lassan fogadó állammá válik. Oroszországban az 1994-es migrációs csúcs után folyamatos csökkenés tapasztalható ben már csak 360 ezren érkeztek, ami harmadannyival kevesebb volt, mint az 1994-es évi adat. A mobilitás ezredfordulóig tartó csökkenése magyarázható a regionális konfliktusok elcsitulásával, az orosz nemzetiségűek számának apadásával a köztársaságokban, illetve az adaptáció nehézségeivel, de köszönhető ugyanakkor az abban az időszakban érvényesülő restriktív migrációs politikának is. A 2008-ban bevándorlók 96 százaléka (260 ezer fő) még mindig a FÁK államokból származott. Ennek közel felét adta Üzbegisztán (19,3 százalék), Ukrajna (18,8 százalék) és Kazahsztán (14,7 százalék). A bevándorlók nagyjából fele orosz etnikumú volt. A 2000-es évtizedet vizsgálva, 29 Ribakovszkij (2009), p UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, 2008

12 220 Simon Tünde 2000-ben volt a legtöbb bevándorló Oroszországban, majd 2004-ig csökken a számuk, aztán újra emelkedésnek indul, de a 2000-es szintet sosem éri el újra ,00% 5. táblázat Az egyes FÁK-országokból származó bevándorlók aránya a teljes FÁK-térségből Oroszországba vándoroltak között (2008) 20,00% 19,3 18,8 15,00% 10,00% 5,00% 7,7 11,2 2,2 3,9 14,7 9,0 5,1 6,3 1,8 0,00% Forrás: Orosz Statisztikai Hivatal A 6. és a 7. táblázatból világosan kitűnik, hogy a 2000-től 2008-ig terjedő periódusban folyamatosan ugyanaz a három FÁK-állam adta Oroszország legtöbb bevándorlóját: Kazahsztán, Ukrajna és Üzbegisztán. Ez a tendencia a jövőben feltételezhetően változni fog, hiszen Ukrajna és Kazahsztán aránya csökkenőben van (Ukrajna esetében ez alatt az időszak alatt 35 százalékkal, Kazahsztán esetében közel 68 százalékkal). Üzbegisztán aránya ellenben 6 százalékkal nőtt a 2000-es évhez viszonyítva. Elkezdődött a más közép-ázsiai államokból származó bevándorlók arányának növekedése is, és ez a jövőben várhatóan folytatódik, párhuzamosan a szláv államokból érkezők számának csökkenésével. Ukrajna esetében azonban ez valószínűleg nem tekinthető állandó tendenciának. 32

13 6. táblázat Migráció Oroszországba a FÁK-államokból a bevándorlók száma szerint /2000 (%) Oroszországba érkezők összesen ,37 melyből: FÁK-országok ,85 Azerbajdzsán ,53 Örményország ,78 Belorusszia ,09 Grúzia ,57 Kazahsztán ,00 Kirgizisztán ,57 Moldova ,19 Tadzsikisztán ,60 Türkmenisztán ,80 Üzbegisztán ,64 Ukrajna ,64 Forrás: IOM - Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal honlapja 221

14 7. táblázat Migráció Oroszországba a FÁK-államokból a kibocsátó országok aránya szerint Oroszországba érkezők összesen 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 melyből: FÁK országok 96,51 94,93 94,83 92,66 92,63 95,13 95,32 95,44 95,87 Azerbajdzsán 4,15 2,89 3,05 3,31 2,17 2,60 4,78 7,31 8,28 Örményország 4,44 3,01 3,68 3,97 2,57 4,28 6,95 10,72 12,51 Belorusszia 2,86 3,37 3,71 4,11 4,74 3,84 3,12 2,10 2,08 Grúzia 5,63 5,00 3,86 4,29 4,10 3,10 3,6 3,69 3,13 Kazahsztán 34,76 33,72 30,17 22,88 33,70 29,31 19,64 14,03 14,19 Kirgizisztán 4,32 5,55 7,12 5,38 7,98 8,80 8,41 8,62 8,53 Moldova 3,24 3,91 4,10 4,95 4,04 3,72 4,64 4,91 5,51 Tadzsikisztán 3,07 3,49 3,23 4,14 2,80 2,66 3,50 6,03 7,36 Türkmenisztán 1,88 2,28 2,45 4,88 3,13 2,3 2,19 1,69 1,41 Üzbegisztán 11,36 12,86 13,52 16,61 12,54 17,17 14,17 18,40 15,45 Ukrajna 20,80 18,87 19,94 18,13 14,85 17,36 17,56 17,94 17,42 Forrás: IOM, Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal

15 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben A két szláv utódállam: Ukrajna és Belorusszia Oroszországhoz a FÁK-régióban kulturálisan és történelmileg a két szláv ország, Ukrajna és Belorusszia áll a legközelebb. A bevándorlást tekintve azonban az Ukrajnával folytatott migrációs csere sokkal jelentősebb Oroszország számára. Ukrajna volt és középtávon marad is Oroszország legfőbb migrációs partnere, annak ellenére, hogy az egymás közötti migráció nagysága és intenzitása napjainkban jelentősen csökkent. Az elmúlt években Ukrajna a Nyugat felé próbált orientálódni, ebből adódóan Oroszországgal számos konfliktusa támadt. Ezzel összefüggésben nem véletlen, hogy csökkent a migráció mértéke is. Oroszország nagyjából kiegyensúlyozott migrációs cserét folytat Ukrajnával és Belorussziával. Ráadásul, napjainkban már inkább több bevándorlót fogadnak ezen országok Oroszországból, mint fordítva. 33 Ukrajna és Belorusszia is kezdenek befogadó-országokká válni Oroszország és Kazahsztán mellett, annak ellenére, hogy a migrációs irányok középpontjában még mindig az Oroszországi Föderációt találjuk. A 2000-től 2008-ig terjedő időszakban 1,83 millió bevándorló érkezett Oroszországba a közel-külföldről legálisan, ennek ötödét Ukrajna bocsátotta ki (333 ezer főt). Oroszország és Ukrajna migrációs cseréjét főként a tituláris etnikumok, 34 az oroszok és az ukránok teszik ki. Az ez alatt az idő alatt bevándorolt fehéroroszok száma csupán 59 ezer főt tett ki. Az, hogy a migráció Oroszország és Ukrajna között ötször nagyobb, mint Oroszország és Belorusszia között, természetesen azzal is összefüggésben van, hogy Ukrajna népessége (45 millió fő) ötszöröse a fehérorosznak (9,6 millió fő). 35 A népesség csökkenése Ukrajnában is elkezdődött 1993-ban, azonban a veszteségeket a migráció nem volt képes olyan mértékben pótolni, mint Oroszországban. A 2000-es évtizedben évi 0,5-0,6 százalékkal csökkent Oroszország népessége, míg Ukrajnáé 0,8-0,9 százalékkal Annak ellenére, hogy az egy főre jutó bruttó hazai össztermék Belorussziában 40 százalékkal alacsonyabb az orosznál. 34 A tituláris szó jelentése: az adott ország többségi nemzete, amely hazájának tekinti az adott országot (2009- es adatok) 36 Ribakovszkij (2009), p. 63.

16 224 Simon Tünde Ellentétben a többi volt szovjet tagköztársasággal, a belorusz lakosságnak csupán kis része költözött (vissza) Oroszországba. Jelenleg csökkenőben van az oroszországi fehéroroszok aránya is ben számuk 1,2 millió fő volt, ami 0,82 százalékát tette ki a teljes népességnek, azonban 2002-ben már csak 800 ezer fő, tehát a népesség 0,56 százaléka. Ma a fehérorosz etnikum már csak kilencedik az oroszországi etnikumok sorában. 37 A 2000-től 2008-ig terjedő időszakban 36 százalékkal csökkent az említett két szláv országból beérkezettek száma az Oroszországi Föderáció területére. Míg 2000-ben 85 ezren érkeztek Ukrajnából és Belorussziából legálisan, 2008-ban már csak 54 ezren Moldova A függetlenné válás óta a moldovai politikai rendszer és a nemzetgazdaság súlyos krízist élt át, ami a hektikus belpolitikai viszonyokkal, a piaci reformok akadozásával, a többi volt tagköztársasággal való kapcsolat gyengülésével, az ország területi dezintegrációjával függ össze. A jelenlegi évtized elejétől azonban kissé újjáéledt a gazdaság, főleg az ipari szektor, a GDP is növekedésnek indult. Ennek ellenére Moldova az egyik legszegényebb állam Európában. A bűnözést, korrupciót és szegénységet tekintve vetekszik Albániával. A lakosság kétharmadának bevételei nem érik el a megélhetési minimumot. A jobb élet reményében Oroszországba vándorolnak. A 2000-es években az áttelepülők száma növekedésnek indult. A jelenlegi évtized első évéhez képest, amikor 11,5 ezer fő érkezett Moldovából (ez 3,3 százaléka az összes bevándorlónak), 2008-ben 15,5 ezer fő költözött Oroszországba (ez már 5,5 százaléka az összes bevándorlónak). Nyolc év alatt 34 százalékkal nőtt a Moldovából Oroszországba vándorlók aránya Bevándorlás a Dél-Kaukázusból A FÁK-ból Oroszországba évente érkező bevándorlók száma 2000-ről 2008-ra 22 százalékkal csökkent, a Dél-Kaukázusból bevándorlóké viszont 12 százalékkal nőtt, a 2000-es 51 ezer főről 2008-ban 57 ezer főre. A 2000-től 2008-ig tartó periódust vizsgálva, a Grúziából érkezők száma csökkenőben van, szemben az Azerbajdzsánból és Örményországból érkezők adataival. Észrevehető az orosz nemzetiségűek számának csökkenése a 37 Uo., p. 151.

17 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 225 dél-kaukázusi bevándorlók esetében is, azonban ezekből az országokból sosem volt olyan nagy mértékű az orosz nemzetiségűek Oroszországba áramlása, mint a többi posztszovjet országból. Ez magyarázható azzal is, hogy ezekben az államokban csökkenőben van az oroszok aránya, mint említettük, etnikailag homogénekké válnak. 38 A migráció oka is megváltozott: a fegyveres konfliktusok előli menekülést felváltotta a gazdasági krízis előli. Mindhárom dél-kaukázusi államot összességében vizsgálva, a régióból 2008-ban érkezett a legtöbb bevándorló, azonban országonként külön-külön már más évekre esik a migrációs csúcs. Grúziából 2000-ben vándoroltak a legtöbben Oroszországba, a másik két államból 2008-ban. A Dél-Kaukázusból érkező migránsok többsége munkavállalás céljából települ át az Oroszországi Föderációba. A moszkvai média szerint a fővárosi zöldségpiacokat szinte monopolizálják az azerbajdzsáni bevándorlók. A moszkvai dél-kaukázusi diaszpórát éri a legtöbb diszkriminációból fakadó támadás a szélsőséges nacionalisták részéről. Az orosz fővárosban a lakosság többsége kevéssé toleráns a bevándorlókkal szemben. Ugyanakkor ezek a bevándorlók sok olyan rést töltenek be a munkaerőpiacon, amelyeket a helyi lakosság nem hajlandó elfoglalni. 39 A Dél-Kaukázusból érkező legális munkavállalók aránya csökkenőben van (8. táblázat), a 2004-es 14 százalékról 2008-ban tíz százalékra csökkent részarányuk a FÁK-ból származó legális munkaerő-migránsokon belül. Ugyanakkor a hivatalos statisztika szerint a dél-kaukázusi bevándorlók abszolút száma erőteljes növekedésnek indult a 2000-es években. Vélhetőleg, a térségből származó illegális munkavállalók száma is jelentősen megnőtt Közép-ázsiai bevándorlók A közép-ázsiai migrációról kevés információval rendelkezik a szakirodalom, ebben a régióban ugyanis hiányzik a migrációs folyamatok szisztematikus tanulmányozása. A közép-ázsiai köztársaságok közül az 1990-es években, de a 2000-es években is Üzbegisztánból érkezett a legtöbb bevándorló Oroszországba. Az 1990-es évtized második felében Közép- Ázsia tekintetében is megfigyelhetjük a már említett tendenciát, amely szerint az orosz származásúak Oroszországba áramlását lassan felváltja ezen országok többségi nemzeteinek áttelepülése. A 2006-os év különlegesnek mondható, ugyanis 2006-ban Üzbegisztánból érkezett a legtöbb legális bevándorló az Oroszországi Föderációba, szám szerint 135 ezer fő. 38 Ribakovszkij (2009), pp Uo., p. 253.

18 226 Simon Tünde 2008-ban Üzbegisztán már csak a második helyet foglalja el a sorban, Ukrajna után. Ez a tendencia azonban a jövőben várhatóan változni fog. Az 1990-es évek második felében megcsappant a Közép-Ázsiából Oroszországba áramlók száma (az évtized első felében a politikai, társadalmi és gazdasági krízis vezetett a nagymértékű migrációhoz), azonban az új évezredben újra növekedésnek indult. A közép-ázsiai országok gazdasági állapota messze elmarad Oroszországétól ban Türkmenisztán lakosságának 58 százaléka élt a megélhetési minimum alatt, az egy főre jutó bevétel 30 dollár volt. 40 Szakértői előrejelzések szerint a közép-ázsiai munkaerő-migránsok egyre nagyobb számban érkeznek az Oroszországi Föderáció területére, ami segítheti az orosz demográfiai krízis megoldását, habár etnikai feszültségekhez is vezethet. A közel-külföld országai közül a 2000-es évek első felében Ázsiából Üzbegisztán mellett a legnagyobb számban Kazahsztánból érkeztek legális bevándorlók Oroszországba. Ez kissé meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az országban jelentős gazdasági fejlődés figyelhető meg a 2000 óta feltárt nyersanyag-készleteknek köszönhetően. A Kazahsztánból történő kiáramlás azonban mára már csökkenésnek indult, ugyanis az ország gazdaságilag felfelé ível. Fejlődésének következtében Oroszországgal együtt Kazahsztán is migrációs célponttá vált a közép-ázsiaiak számára munkavállalás szempontjából. A bevándorlók csökkenése ellenére Kazahsztán még mindig a harmadik a sorban, Ukrajna és Üzbegisztán után, az Oroszországba bevándorlók számát tekintve Munkaerő-migráció A FÁK-országok egyik fontos gazdasági összefonódási területe a munkaerő-migráció. Az Oroszországi Föderáció sokáig egyedüliként a régióban munkaerő-elszívó szerepet töltött be a küldő országok felől. 41 Mára már nem csak Kazahsztán, hanem Ukrajna és Belorusszia is egyre inkább befogadó országgá válik. A nemzetközi munkaerő-migráció elősegíti mind a befogadó, mind a küldő ország gazdasági fejlődését. A munkaerő-vándorlással kapcsolatban három korszakot lehet elkülöníteni. Az első korszak az 1990-es évek közepéig tartott, amikor hirtelen megugrott az Oroszországi Föderációba érkező munkaerő-migránsok száma. A második, 1996-tól 2000-ig terjedő időszak a törvényesen be- 40 Российская диаспора в странах СНГ и Балтии: состояние и перспективы 2004, p Ludvig (2008), p. 27.

19 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 227 vándorló munkaerő alkalmazásának csökkenésével jellemezhető. A harmadik korszakban, 2001-től 2005-ig viszont újból nőtt a regisztrált külföldi munkaerő száma. Érdekes, hogy 1995-ről 2005-re két és félszeresére nőtt a legálisan alkalmazott munkaerő-migránsok száma. 42 Oroszország aktív népességének csaknem 10 százalékát bevándorlók teszik ki. Ennek kétharmadát a FÁK-államok adják. Az elkövetkezendő évtizedben várható az oroszországi munkaképes korú lakosság számának évenkénti egymillió fős csökkenése, ezzel párhuzamosan nőni fog a külföldi munkaerő iránti igény. Az utóbbi években jelentősen emelkedett a Közép-Ázsiából érkező bevándorlók száma ben és 2008-ban már Üzbegisztánból és Tadzsikisztánból érkezett a legtöbb munkaerő-migráns. Ezekben az országokban magas a születési arányszám, fiatal a társadalom. Ezzel szemben a dél-kaukázusi és a nyugati FÁK-térségből valószínűleg csökkenni fog a bevándorlás. A gazdasági válságból kilábaló öregedő társadalmi szerkezettel rendelkező Oroszországnak szüksége van a közép-ázsiai munkaerőmigránsokra. Az ázsiaiak nagyobb jelenléte azonban növeli a feszültséget a helyi oroszok és a betelepülők között. Egyre magasabb az oroszul nem beszélő, szegényebb rétegből származó bevándorlók száma. Ennek ellenére Oroszország még mindig előnyös helyzetben van, a közös múlt összetartja a FÁK népességét, így fontos feladat előmozdítani a bevándorlók társadalmi elfogadottságát és integrációját azért, hogy Oroszország meg tudja őrizni speciális helyzetét a posztszovjet migrációs rendszerben. Elkerülhetetlen e célból a migrációs törvényhozás liberalizációja., esetleg a bevándorlási politikák valamilyen mértékű összehangolása a FÁK-térségben. 43 A külföldi munkások többsége építkezéseken dolgozik vagy kereskedelmi tevékenységet folytat ben a legálisan dolgozó külföldi munkások 39 százaléka az építőiparban, 30 százaléka a kereskedelemben, hét százaléka az iparban, öt százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozott. 44 A bevándorlók főleg alacsony presztízsű fizikai munkát vállalnak, amit a helyiek nem szívesen választanak. Ennek ellenére a helyi lakosság azt hangoztatja, hogy a migránsok elveszik tőlük a munkahelyeket, csökkentik a fizetéseket. A 2000-es évek végére Oroszországban nőtt a gazdaságilag aktív népesség aránya, egyúttal csökkent a bejegyzett munkanélküliek száma. A 2000-es 10,6 százalékról 2007-re 6,1 százalékra apadt a hivatalosan bejegyzett munkanélküliek aránya az Oroszországi Föderációban. 45 Az december 16-i köztársasági elnöki rendelet ( A külföldi munkaerő oroszországi vonzása és használata ) szerint az orosz állampolgárok elsőbbséget élveznek a munkára való felvételnél. Az oroszországi 42 Ribakovszkij (2009), p Tjurjukanova (2009) 44 IOM (2008) 45

20 228 Simon Tünde demográfiai hanyatlás hatására ugyanakkor emelkedett a külföldi munkaerő iránti kereslet. A Nemzetközi Migrációs Szervezet oroszországi irodájának munkája, adatgyűjtése hozzájárul ahhoz, hogy az orosz hatóságok megfelelően meg tudják becsülni a külföldi munkaerőre való igényt, és el tudják osztani a munkát vállalni kívánó bevándorlókat az orosz regionális szükségleteknek megfelelően ben az összes külföldi munkaerő 57 százaléka származott az egykori tagköztársaságokból (beleértve a balti államokat), azután enyhe csökkenés volt tapasztalható ben már 47 százalék volt ez az arány, utána lassan kezdett nőni, 2005-re a külföldi munkaerő-migránsok 50 százaléka érkezett az egykori Szovjetunióból. 47 A 8. táblázatból kitűnik, hogy 2004-ről 2008-ra közel nyolcszorosára nőtt a FÁK-térségből munkavállalás céljából legálisan érkező bevándorlók száma Oroszországban. A 2000-es években tehát a munkaerő-migráció jelentősen meghatározza a bevándorlást Oroszországba ban már több mint másfél millió fő érkezett. Míg 2004-ben a munkaerő-migránsok csaknem fele Ukrajnából származott, ez a szám 2008-ra 34 százalékkal csökkent. Ellenben, a közép-ázsiai munkaerő-migránsok száma jelentős növekedésnek indult, főleg az üzbég és tádzsik bevándorlóké. A fehérorosz adatok hiányoznak, azonban a fehérorosz bevándorlók elenyésző részét képezik a Független Államok Közösségéből származó munkaerő-migránsoknak. A FÁK-országok számára, mint láttuk, a munkaerő-migráció az átutalások révén komoly bevételt jelent. Ezzel egyidejűleg azonban demográfiai problémát is, mivel elveszítik a magasan kvalifikált munkaképes korú férfiakat, akik ráadásul nem képzettségüknek megfelelő munkát vállalnak Oroszországban. Ez a folyamat a családi-házastársi viszonyokban is negatív következményekkel jár. Az oroszok többsége a nemzeti munkaerőpiacot veszélyeztető jelenségként tekint a nemzetközi munkaerő-migrációra, holott az számos előnnyel jár. Elősegíti az egységes piac létrejöttét a FÁK-régióban, a munkaerőpiacon tapasztalható rések betöltését, új munkahelyek létrejöttét (ezáltal a munkanélküliség csökkenését), a kisvállalkozások fejlődését, a piacgazdaság alapját jelentő középosztály létrejöttét Oroszországban. Szakértők szerint Oroszország és egyben az egész FÁK-térség érdeke, hogy megmaradjon az a folyamat, miszerint a FÁK-ból érkezik a legtöbb munkaerőmigráns, a migrációs politikát tehát ennek fényében lenne szükséges alakítani Ribakovszkij (2009), p Uo., p. 248.

21 8. táblázat Legálisan Oroszországban dolgozó migránsok az egyes FÁK-országokból ( ) fő % fő % fő % fő % fő % FÁK-országok összesen , , , , ,00 ebből: Azerbajdzsán , , , , ,29 Örményország , , , , ,62 Grúzia , , , , ,24 Kazahsztán , , , , ,58 Kirgizisztán , , , , ,37 Moldova , , , , ,85 Tadzsikisztán , , , , ,99 Türkmenisztán 304 0, , , , ,17 Üzbegisztán , , , , ,11 Ukrajna , , , , ,78 Forrás: IOM, Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal Megjegyzés: A Belorussziára vonatkozó adatok hiányoznak. 229

22 230 Simon Tünde 3) Illegális migráció a posztszovjet térségben Az Oroszországi Föderáció mind célállomásként, mind tranzit-országként funkcionál az illegális bevándorlók számára. 49 Az illegális munkavállalók többsége a posztszovjet térségből származik. 50 Számukra Grúzia és Türkmenisztán kivételével nem szükséges vízum, így akadály nélkül beáramolhatnak Oroszországba a gyengén ellenőrzött, könnyen átjárható határokon. Az egykori szocialista tagköztársaságokból származó bevándorlók csupán alig egy tizede rendelkezik munkavállalási engedéllyel. Gyakran előfordul, hogy a migránsok legális úton érkeznek, de tartózkodási engedélyük lejárta után illegálisan maradnak tovább az országban. Az 1990-es években még egyáltalán nem létezett megfelelő intézményrendszer a migráció szabályozására és a bevándorlók tájékoztatására, illetve az engedélyek megszerzéséhez szükséges adminisztrációs rendszer bonyolultnak bizonyult. Mindez elősegítette az illegális munkaerőpiac kialakulását. A helyzetet súlyosbította, hogy az emberkereskedelemre specializálódott nemzetközi bűnügyi szervezetek behálózták a posztszovjet térséget, kihasználva a migrációs törvényhozásban lévő hiányosságokat. Az illegális bevándorlók számát nehéz pontosan megbecsülni a posztszovjet térségben, mivel csak a törvényes bevándorlásról készül többnyire megbízható adatbázis. Különböző statisztikák léteznek ezzel kapcsolatban, Oroszországban három és tíz millió fő közé teszik számukat. Ribakovszkij szerint például a FÁK-térségből származó illegális bevándorlók száma 5,5 millió fő ban 3000 céget vizsgáltak át, nagyjából felében törvénytelenül alkalmazták a bevándorlókat. 52 Az illegális migránsok a társadalom rendkívül sebezhető rétegét alkotják, hiszen mind a munkaadók, mind a bűnügyi szervezetek kihasználják őket, rossz körülmények között élnek, s nem jutnak hozzá megfelelő módon az egészségügyi szolgáltatásokhoz sem. Az illegális migráció táplálja az árnyékgazdaságot, szítja a társadalmi feszültségeket, erősíti a bűnözési tendenciákat és a korrupciót. Az illegális bevándorlók tehát negatív hatásúak Oroszország gazdasági és társadalmi közérzetére. A bevándorlók 49 Sokan, akik a nyugati országokba szeretnének eljutni, hónapokig, esetleg évekig tartózkodnak Oroszországban (általában illegálisan), számosan azonban ott ragadnak, mivel a nyugati határoknál szigorúbb az ellenőrzés. 50 Akkor tekinthető illegálisnak egy bevándorló, ha a három engedély közül valamelyik hiányzik: belépési, tartózkodási vagy munkavállalási engedély. 51 Ribakovszkij (2009), p Chudinovskikh (2005), p. 35.

23 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 231 által megkeresett pénz nem elhanyagolható része a hazautalások mellett Oroszország árnyékgazdaságába és bűnözési rendszerébe kerül. Az orosz feketegazdaság termelése a GDP 25 százalékát teszi ki. A szürke- vagy feketegazdaságban való foglalkoztatottság azonban nemcsak a bevándorlókra jellemző, hanem a helyiekre is. Az illegális bevándorlók kitelepítésének gyakorlata már jó ideje jelen van a migrációs politikában, azonban sikertelenül. Ez drága és kevéssé hatékony módszer. 53 A FÁK-államok a 2000-es években számos kezdeményezést indítottak az illegális migráció elleni közös fellépés érdekében. 54 Előzményként megemlíthető egy FÁK-államok közötti megállapodás az együttműködésről az illegális migráció ellen, amelyet március 6-án írtak alá. 55 Ez a megállapodás már előirányozta a közös ellenőrzési rendszer kialakítását, az illegális bevándorlók nyilvántartási rendszerének fejlesztését, egy egységes adatbázis kiépítését, a deportálási rendszer létrehozását, az illegális migrációval kapcsolatos nemzeti törvényhozások közelítését és az információcserét. 56 A megállapodásban foglalt alapelvek a gyakorlatban még nem valósultak meg a terveknek megfelelően. Az Oroszországi Föderáció részesévé vált az illegális migráció ellen küzdő számos nemzetközi szabályrendszernek is december 12-én aláírták a Transznacionális Szervezett Bűnözés elleni ENSZ Konvenciót és a kiegészítő jegyzőkönyvet az emberkereskedelemről, amelyet 2004 márciusában ratifikáltak ban Minszkben elfogadtak egy re szóló programot a FÁK-tagállamok közötti együttműködésről az illegális migráció elleni küzdelemben ben létrejött az ENSZ és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közös oroszországi munkacsoportja, amelynek munkájában számos más nemzetközi szervezet is részt vesz. Az Oroszországi Föderáció kulcsszerepet szán az ENSZ-nek az emberkereskedelem elleni fellépésben, hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés és a nem kormányközi szervezetekkel való együttműködés fontosságát, az információés tapasztalatcserét. 57 Oroszország későn ébredt rá, hogy a bevándorlást korlátozó intézkedések nem járnak eredménnyel az illegális migráció elleni küzdelem terén. Az orosz vezetés felismerte azt is, hogy a legális bevándorlók pozitívan is befolyásolhatják az ország gazdasági fejlődését, így az illegális migráció prob- 53 Mkrtchian (2007) 54 A FÁK-államok közötti együttműködésről az illegális migráció ellen nevezetű projekt keretében 2004 szeptemberében Asztanában aláírtak egy megállapodást, továbbá 2005 augusztusában Kazanyban elfogadták a as Együttműködési Programot a FÁK-tagállamok közötti illegális migráció ellen június 14-én lépett életbe. 56 Ribakovszkij (2009), p IOM (2008)

24 232 Simon Tünde lematikájának megoldása érdekében új célként határozta meg a legális csatornák elérhetőbbé tételét a bevándorlók számára. Az illegális migráció elleni küzdelem jelenlegi eszközei tehát a bürokratikus procedúrák egyszerűsítésének előmozdítása, a migrációs törvényhozás fejlesztése, a FÁKtérségen belüli szorosabb együttműködés kialakítása, a határellenőrzés egységes rendszerének és az illegális bevándorlókat nyilvántartó egységes adatbázisnak a létrehozása a nemzeti törvényhozások tökéletesítése. 58 A 2000-es évek végére, a 2007-es migrációs törvények életbe lépését követően, jelentősen csökkent az illegális bevándorlók és az illegálisan munkát vállalók száma ról 2007-re a legálisan dolgozók száma kétszeresére nőtt. 59 Az új törvényhozás az adminisztrációs folyamat egyszerűsítésével és a törvényt sértők elleni szankciókkal ösztönzi a külföldiek törvényes bevándorlását. 4) Az Oroszországi Föderáció bevándorlási politikája Oroszországnak nincsenek hosszú múltra visszatekintő tapasztalatai a migrációs politikát illetően. A Szovjetunióban korlátozták a be- és kivándorlást, így amikor létrejött a független Oroszország, rákényszerült, hogy migrációs politikát dolgozzon ki. Az orosz migrációs politikának három nagyobb szakaszát különböztethetjük meg. Az első szakasznak az 1992-től 2000-ig tartó periódust tekinthetjük. Ekkor fogadták el az első migrációt érintő törvényeket, az első migrációs programokat, és felállították a migrációval foglalkozó hivatalokat. Oroszország tehát az 1990-es években szerezte meg első tapasztalatait a migrációval kapcsolatban. 60 Ebben az időszakban a legnagyobb kihívás az orosz nemzetiségűek visszaáramlásának és a kényszermigránsok bevándorlásának megoldása volt ben fogadták el az első migrációs programot, amely támogatta az egykori szovjet tagköztársaságokból érkező menekülteket és kényszermigránsokat. 61 A Szövetségi Migrációs Szolgálat június 14-én jött létre független szervként. Feladatai közé tartozott az oroszországi migrációs politika kialakítása, a migrációs áramlások ellenőrzése és regisztrálása, támogatások nyújtása menekülteknek és kényszermigránsoknak (a valóságban csak a leginkább rászorulóknak jut támogatás), az illegális migráció megelőzése től funkciói kibővültek, 58 Ribakovszkij (2009), p IOM (2008), p Chudinovskikh (2005) 61 Gavrilova (2001)

25 Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben 233 a regisztrációs és útlevél-ellenőrzési rendszer felügyelete is az irányítása alá került. Az első korszakban négy fő jogszabályt érdemes megemlíteni, amely az Oroszországi Föderáció területére bevándorlók kezelésének törvényes alapját képezte februárjában született meg a menekülttörvény 62 és a kényszermigránsokra vonatkozó törvény. 63 Az 1991 novemberi állampolgársági törvény 64 azokat a személyeket ruházta fel orosz állampolgársággal, akik az egykori Szovjetunió területén állandó lakhellyel rendelkeztek ez előtt az időpont előtt, feltéve, hogy az állampolgárságot a törvény életbe lépése utáni három éven belül kérvényezték, és nem állampolgárai semelyik másik egykori szovjet tagköztársaságnak. 65 Az 1995-ös törvénymódosítás kiterjesztette a hároméves időszakot december 31-ig. Külföldi állampolgároknak és hontalanoknak legalább öt évig kell tartózkodniuk az Oroszországi Föderáció területén, hogy megkapják az orosz állampolgárságot. 66 Az 1994-es külföldön élő honfitársakat érintő törvény 67 egyszerűsíti a honfitársak 68 számára az orosz állampolgárság megszerzését és a történelmi szülőföldjükre, Oroszországba való visszatérést. 69 Oroszország ebben az időben csatlakozott a bevándorlókat érintő nemzetközi megállapodásokhoz is ben aláírta az 1951-es ENSZ Konvenciót 70 és a 1967-es jegyzőkönyvet a menekültek státuszáról, amelyek engedélyezték a menekültek és kényszermigránsok letelepedését az Oroszországi Föderáció területén. Ez a nemzetközi törvénykezés május 4-én lépett életbe. 71 Azonban Oroszország ekkor nem tudta kielégítően teljesíteni az ENSZ Konvencióból fakadó kötelezettségeit, menekült státuszt leginkább csak a volt szovjet tagköztársaságokból bevándorlók (kényszermigránsok) kaphattak, távol-külföldről származók ritkán as számú február 19-i állami törvény O bezsencah (Módosításai: 1997, 1998, 2000, 2003) as számú 1993.február 19-i állami törvény О vinuzsgyennih pereszelencah (Módosításai: 1995, 2001, 2003) as számú november 28-i állami törvény О grazsdansztve RF 65 Pilkington (1998), p Uo., p es számú augusztus 11-i állami törvény Ob osznovnih napravlenyijah goszudarsztvennoj polityiki RF v otnosenyii szootyecsesztvennyikov, prozsivajusih za rubezsom 68 Honfitárson a külföldön élő orosz állampolgárságú vagy egykori szovjet állampolgársággal rendelkező személyeket értjük, akik az orosz nemzetiségűekhez nyelvi, vallási, kulturális hagyományokkal kapcsolódnak. 69 FÁK-országok Intézete (2007), p július 28., Megtekinthető: 71 Pilkington (1998), pp IOM (2008), p. 88.