A két világháború közötti magyar irodalom egyik remekműve egy városhoz, Kassához, egy osztályhoz, a polgársághoz s egy életformához, az európai

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A két világháború közötti magyar irodalom egyik remekműve egy városhoz, Kassához, egy osztályhoz, a polgársághoz s egy életformához, az európai"

Átírás

1

2 A két világháború közötti magyar irodalom egyik remekműve egy városhoz, Kassához, egy osztályhoz, a polgársághoz s egy életformához, az európai kultúrához való elkötelezettségről vall. Márai Sándor gyermekévei tájaira, ifjúkori vándorlásai színhelyeire kalauzolja olvasóit. A Márai-életmű egyik legmaradandóbb kötetét francia, német, olasz és spanyol nyelven világszerte olvassák. A legtöbb értékelés mai napig az Egy polgár vallomásait (I II., ) és annak is főként Első könyvét tekinti Márai egyik legtökéletesebb művének.

3 MÁRAI SÁNDOR Egy polgár vallomásai

4 EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST A SZÓ- ÉS NÉVMAGYARÁZATOKAT ÍRTA OSZTOVITS SZABOLCS Alapkiadás: Helikon Kiadó Kft, 2000 Copyright Márai Sándor jogutódai Vörösváry Publishing Co. (Toronto) HU ISSN JEGYZET Egy polgár vallomásai -nak e harmadik, átdolgozott kiadása a végleges szöveget rögzíti meg. E regényes életrajz szereplői költött alakok: csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük, a valóságban nem élnek és nem is éltek soha. M. S. E kiadásnak változatlan utánnyomása jelen kiadásunk. A SZERKESZTŐ

5 [I] ELSŐ KÖTET 1 Kétemeletes ház mindössze tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány középület. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az is kétemeletes volt, s villanyos felvonó is járt benne. De ez a mi házunk, a Fő utcán, igazán nagyvárosi háznak tetszett; valóságos bérház volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel szélhuzat járta át ezt a lépcsőházat, a vásárosok délelőtt a lépcsőkön tanyáztak, halinaködmönükben, birkabőr sapkásan, szalonnáztak, pipáztak és köpködtek, s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az utcára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melynek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrel. ( Csinosítsd városodat! ez volt a jelszó, s egyesület is alakult a nemes ötlet szorgalmazására, a Városszépítő Egyesület.) Nagyon szép, s főként tekintélyes ház volt; az első igazán modern ház a városban, nyers, vörös téglából épült homlokzata is, az építész teleragasztotta gipszcifraságokkal az ablakok alját, s általában beleépített mindent, amit a századvégi építész becsvágya ilyen vadonatúj bérházra ráaggathatott. Ebben a városban minden ház, még az olyan is, ahol több család lakott és bért fizettek a lakók, családi háznak tetszett. Az igazi város szinte láthatatlan volt, befelé épült, az utcasorok földszintes homlokzata mögött terült el. Ha benézett a vándor a bolthajtásos kapuk egyikén, négy-öt házat látott az udvaron, amelyet teleépítettek az unokák és ükunokák; ha egyik fiú megnősült, ragasztottak neki egy új szárnyat a meglevő épületekhez. A város elrejtőzött a házak udvarain. Az emberek féltékeny, sanda óvatossággal befele éltek, idővel minden család kis, eldugott városrészt épített össze magának, apró háztömböt, melyet hivatalosan és a világ előtt csak az utcai homlokzat képviselt. Nem csoda, hogy a ház, melyben szüleim a század elején lakást béreltek, ebben a környezetben valóságos felhőkarcolónak számított, és hamarosan híre ment az egész megyében. Igazi, szomorú bérház volt, amilyent akkor a fővárosban már százával építettek: bérház, partájokkal, rácsos, hosszú gang tekergett az emeleteken, mosókonyhával, központi fűtéssel és a melléklépcsőn elhelyezett cselédklozetekkel. Addig ilyesmit nem láttak még a városban. A központi fűtés korszerű újítás volt, de a cselédklozetekről is sokat beszéltek, mert évszázadokon át, finom tapintattal senki nem érdeklődött, hol és merre végzik a cselédek dolgukat. Ez a modern építész, aki a mi bérházunkat építette, újító volt azon a vidéken, mikor művében ilyen határozottan elkülönítette az urak és a cselédek együttélésének szükséghelyeit. Diákkoromban dicsekedtem is, hogy a mi házunkban a cselédek külön klozetre járnak. A valóság az volt, hogy a cselédek, különös szeméremmel és idegenkedéssel, nem látogatták az elkülönített illemhelyeket, s nem is lehet tudni, hová jártak hát. Valószínűleg ahová régebben, azelőtt is, évszázadokon át, az idők elejétől. Az építész pancsolhatott kedve szerint, nem kellett takarékoskodni a hellyel, sem az anyaggal. A lépcsőházból lakószoba méretű előszobába nyílott az ajtó, tükrös szekrény állott itt, a falon hímzett kefetartó lógott és szarvasagancs, s ez a szoba borzongatóan hideg volt télen, mert elfelejtettek fűtőtestet építeni bele; így aztán nem is fűtötték, s a vendégek bundái jegesre fagytak a fogason. Tulajdonképpen ez lett volna főbejárat a lépcsőházból, de itt csak a megbecsült vendégeknek nyitottak ajtót. A cselédek, a családtagok, a szülők is a folyosóról jártak be a lakásba, a konyha mellett nyílott egy kis, üveges ajtó, csengőt sem szereltek ide, kopogtatni kellett a konyhaablakon. A család barátai is erre jártak be a lakásba. A főbejáratot, az előszobát az agancsokkal, kétszerháromszor használtuk csak az esztendőben, apám neve napján, meg a farsangi estéken. Egyszer,

6 mint különös kegyet, születésnapi ajándékot kértem anyámtól, hogy egy hétköznapon, teljesen egyedül és csak a magam gyönyörűségére, bevonulhassak a lépcsőházi előszobán át a lakásba. Az udvar tégla alakú volt s rendkívüli kiterjedésű. Közepén nagyméretű poroló állott, mint valamilyen többszemélyes akasztófa s egy kerekes kút, mely villanyerővel hajtotta fel a vizet a lakásokba. A vízvezetéket akkor még nem ismerték a városban. Minden hajnalban s minden alkonyatkor megjelent a kút mellett a házmester felesége, megindította a kis villanymotort, s addig járatta, amíg a második emeleti eresz alatt elhelyezett biztonsági csőből vékony vízsugár lövellt le az udvarra, jelezve, hogy a legfelső tartály is megtelt már ivóvízzel. Ez a rendkívüli látványosság, különösen a napszállat órájában, összegyűjtötte a ház lakói közül mindazokat, akiknek méltóságát nem sértette a bámészkodás, így elsősorban a gyermekeket és a cselédeket. A villanyvilágítás akkor már a város legtöbb hazában divatos volt; felváltva égették a villanylámpákat és az Auer-égős gázlángokat. De nagyon sok helyen világítottak még petróleummal is. Nagyanyám holta napjáig petróleummal töltött függőlámpát égetett, s mikor érettségire kiadtak szüleim koszt-kvártélyra a szomszéd városba, egy kántortanító házához, az esztendőt petróleumfény mellett tanultam és huszonegyeztem át; igaz, ezt az állapotot már magam is korszerűtlennek éreztem, és sértette önérzetemet, hogy ilyen elmaradt helyen kell tanyáznom. Gyermekkoromban a villannyal még büszkélkedtünk odahaza, de amikor csak tehettük, vacsorához, vendégek nélkül, meggyújtottuk a puha fényű, tejes színezésű gázégőket. A lakásban gyakran terjengett gázszag. Később egy elmés ember kitalált valamilyen biztonsági gázgyújtót, vékony platinalemezt, melyet az Auer-harisnya fölé szereltek. Gázömlésnél ez a platinalemez rezegni kezdett, átizzott és gépiesen felrobbantotta a gyúlékony anyagot. Apám szerette a műszaki újdonságokat, s az elsők egyike volt a városban, ki csillárait ilyen biztonsági szerkezettel szereltette fel. De világítottunk petróleummal is, így különösen a cselédek, künn a konyhában; s a házmester is petróleumot égetett a lépcsőházban. A villanyt csodálták, de nem nagyon bíztak még benne. A központi fűtés is többet zörgött és kotyogott, mint fűtött. Anyám be is állított a gyerekek tanulószobájába egy cserépkályhát, mert nem bízott ebben a gőzcsodában. Mind e század eleji varázsszerek akkoriban inkább csak megnehezítették az életet. A feltalálók a mi kárunkon tanultak. Évtized múlva már zúgott és sistergett a világ villanytól, gőztől, robbanómotortól; de éppen gyermekkoromban fúrtak-faragtak még e találmányokon felfedezőik, s meglehetősen tökéletlen és használhatatlan volt, amit a merész újítók a jámbor hívők nyakába akasztottak. A villany pislákolt, sárga, vaksi fénnyel világított csak. A gőzfűtés mindig farkasordító hidegben akadt el, vagy mértéktelen, párás, nedves hőséggel árasztotta el a szobákat, ezért betegeskedtünk is olyan sokszor. De illett haladni a korral. Anyám nővére például nem szívesen haladt a korral, fával fűtött fehér porcelánkályhákat, mi hozzá jártunk melegedni a gőzfűtés elől, s élveztük a parázsló bükkfa egyenletes, jó szagú melegét. Ezt a nagy udvart éles szél járta át, állandó zúgás-süvöltés, mert nyitva állott az északi égtáj, a várost foghíjas karéjban övező, magas, nyáron is havas hegységek felé. A kétemeletes házfrontot az udvar két oldalán egyemeletes épületsorral folytatta az építész; s az udvar végibe építettek még egy nagyon csinos, földszintes tákolmányt, afféle kétszobás családi házat, ez volt a házmesterlakás. Mindez messzire nyúlt és sok helyet foglalt el. Az építész, úgy látszik, maga sem bízott benne, hogy akad lakó a bérház minden helyiségébe, s nem is építette meg az udvarban a fölösleges emeleteket. Az egész ház az újkort hirdette, a feltörekvő és építő, vállalkozó kapitalizmus dicsőségét. Ez volt az első ház a városban, mely nem azzal a szándékkal épült, hogy lakói életük végéig ott morzsolják napjaikat a meghitt falak között úgy tudom, nem is lakik ma senki már e

7 házban a régiek közül, akik a század elején lakást béreltek ott. Bérház volt, partájokkal 1. A régi patríciuscsaládok nem szívesen vettek volna lakást ilyen házban. Le is nézték kissé a nagy ház jövevény, talajtalan lakóit. 2 Apám is úgy érezte, hogy úriember nem fizet bért és nem lakik idegen házban; s mindent elkövetett, hogy mihamar saját házba költözhessünk. De addig még eltelt jó idő, másfél évtized is. A saját házba én már csak látogatóba jártam le, nagy diák voltam már akkor, s nincs is jó emlékem arról a fölöslegesen tágas, csaknem fényűző épületről. Gyermekkorom a bérház -ban telt el. Ha ezt a szót gondolom: otthon, a Fő utcai ház széles udvarát látom, a hosszú, rácsos folyosókat, a nagy porolót és a villanymotoros kutat. Azt hiszem, mégiscsak sivár, idomtalan ház volt ez. Senki nem tudta, hogyan került oda, lakóit nem fűzte össze barátság, még szomszédolás is alig. Ebben a házban már kasztok éltek, osztályok, felekezetek. A régi házakban, a földszintesekben még családok éltek, ellenségek vagy barátok, de föltétlenül olyan emberek, akiknek oldhatatlan közük volt egymáshoz. Két zsidó család lakott a házban: egy neológ 2, haladó, világfias és polgáriasult, gazdag zsidó család, akik a második emelet egész utcai frontját bérelték, meglehetős zárkózottan és gőgösen éltek, nem keresték a házbeliek ismeretségét; s lenn a földszinten, hátul az udvarban, egy másik, ortodox 3, nagyon népes zsidó család, akik szegények voltak és egész különös módon szaporák, állandóan érkeztek újabb rokonok, születtek gyermekek, s mind együtt éltek hátul az udvarban, három sötét szobában, mely néha, ünnepnapokon, úgy nyüzsgött a vendégek, családtagok zsivajától és sürgésétől, mintha döntő elhatározásra készülnének a gyűlés résztvevői. Ezek a szegény zsidók jórészt a galíciai öltözetet viselték még és szigorúan megtartották a vallási parancsokat én ugyan nem is tudom, a valóságban olyan szegények voltak-e, s a ház keresztény lakói mindenesetre jobb szemmel nézték őket, mint a zárkózott, gazdag neológokat. Előfordult az is, hogy a földszint szegény zsidó családjából egyesek lenyesették a különös hajviseletet, mintegy civil ruhába öltöztek, eldobták a kaftánt 4, a rókamálas 5 föveget, megnyiratkoztak, megberetválkoztak, módis, korabeli ruhákba öltöztek ez a nagy változás elég gyorsan bekövetkezett legtöbbjénél. A gyermekek már polgári iskolába jártak, sőt egyesek közülük beiratkoztak a gimnáziumba is. Tíz-tizenöt év múltán nem akadt több kaftános zsidó a házban, de a városban is alig. Olyan sok gyermek élt itt, hogy nem is emlékszem már külön-külön reájuk. Ez a család mindenestől bizalmasabb és nyájasabb viszonyban élt a ház keresztény lakóival, mint a másik, az előkelő, neológ család. Pártfogó hangon beszéltek róluk a házban, csaknem gügyögve: ők voltak a mi zsidaink, akik nagyon derék, tisztességes emberek, s csaknem büszkén hirdettük, hogy ebben a mi nagy, modern bérházunkban zsidók laknak, igazi zsidók, ahogy ez illett is. A második emelet előkelő zsidó lakóival keveset találkoztunk. Ezek igazán nagyvilági életet éltek, sokat utaztak, gyermekeik a katolikus középiskolákban nevelkedtek, az asszony sovány, szomorú, szívbajos asszony nagyon szépen zongorázott és a fővárosban varratta ruháit. A ház polgári és kispolgári asszonyai persze irigykedtek rá. A jómódú hölgy ruhái szemet szúrtak és rossz vért szültek; magam is méltatlannak és illetlennek éreztem, hogy az emeleti szomszédok, akik 1 partáj lakó, bérlő (német) 2 neológ a zsidó vallás reformját elfogadó, a hagyományokhoz kevésbé ragaszkodó (latin-német) 3 ortodox a rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó zsidó személy (görög-latin) 4 kaftán bokáig érő férfikabát (perzsa-török) 5 rókamál a róka hasáról való, kevésbé értékes szőrme

8 mégiscsak zsidók, szélesebben és előkelőbben élnek, mint például mi, s a gazdag hölgy elegánsabban öltözködik, többet zongorázik és kocsikázik, mint az én édesanyám. Mindennek van határa így gondoltam. Az ortodox családdal, a gyermekekkel is, már jobban megértettük egymást. Anélkül, hogy alázkodtak volna, zsidóságuk egyszerű beismerésével, s ahogy ragaszkodtak is hozzá, ételeikkel, ruhaviseleteikkel, különös ünnepi szokásaikkal, idegen és zagyva nyelvjárásukkal, ahogy titokzatosan keverték a német, jiddis és magyar szavakat, önként vállalt, hangsúlyozott idegenszerűségükkel inkább csak egzotikus törzsnek láttuk őket, akiket kissé szánni is lehet, s minden jótét keresztény léleknek illik pártfogolni az ilyen gyámoltalan idegeneket. Anyám befőttet küldött le néha az öregasszonynak, aki minden ősszel a gyermekágyban lábadozott, s a zsidó család húsvétkor szép, tiszta fehér kendőben maceszt 6 küldött fel ajándékba, melyet udvariasan megköszöntünk, érdeklődve szemléltünk, de azt hiszem, nem nyúlt hozzá senki, a cselédek sem. Szántuk és elfogadtuk ezt a családot, de valahogy úgy, mint a szelídített négereket. Anyám néha társalgott is velük, persze csak az emeletről, nagytakarítás közben, lekiáltott néhány barátságos szót; s az elnyűtt, vendéghajas, örökké szoptató asszony csendesen így felelt: Igen, nagyságos asszony. Nem hiszem, hogy anyám a társadalmi különbséget akarta éreztetni a szegény zsidó asszonnyal; erre semmi szükség nem volt. A család ismerte ezt a különbséget, s a földszintieknek eszük ágában sem volt bizalmaskodni; csak sokkal később vettem észre, hogy ez a család legalább oly gondosan ügyel a maga elkülönzöttségére, mint a keresztény családok, igen, talán még féltékenyebben, s a maguk furcsa módján gőgösebben, tartózkodóbban vonultak el minden közeledési lehetőség elől, mint mi tettük azt. Nagyjából inkább pártfogolták a ház lakói a szegény zsidókat. Ünnepeiket, rendkívüli szokásaikat jóindulatú beleegyezéssel szemléltük. A neológok persze már nem építettek sátrat az udvaron, mikor az ünnep ezt így kívánta, templomba ritkán jártak, s apám egyszer csodálkozva, kissé méltatlankodva mesélte, hogy együtt utazott az előkelő zsidókkal, akik a vasúti kocsiban délszakon termett, vattába csomagolt, friss szőlőt ettek, március végén egész este erről beszéltünk, elképedve és nyugtalanul, különösen anyámat izgatta fel ez az illetlenség. A két zsidó család nem járt össze soha. A neológok szemmel láthatólag más csillagzaton éltek. A férfi gyáros volt, üveget gyártott a környéken, sokat utazott, elhízott, vastag, kopasz ember volt, elég rosszul bánt feleségével, s kasszírnőkkel csalta a korán megvénült, szomorú asszonyt; amiről persze mindenki tudott a városban. Az asszony kissé regényesen viselte balsorsát, nyitott ablakok mellett zongorázott, nagyon szépen, de feltűnően és sokáig. Erről a családról tudták a házban, hogy 7 nem esznek kósert, megették a sonkát és disznózsírral főztek; valahogy ez sem tetszett a házbelieknek különösebben. Ha volt zsidókérdés ebben a kispolgári házban, úgy semmi esetre sem a népes ortodox család adott okot a megjegyzésekre. Valamennyien, akik a házban éltünk, rokonszenvesebbnek találtuk a földszintiek galíciai rokonait, akik kaftánban jártak és lobogó hajtincseket viseltek, mint a tökéletesen civilizált üveggyárost és családját. A neológok magasabb rendű, polgáriasult életmódját különös féltékenységgel szemléltük, valamit féltettünk tőlük, magunk sem tudtuk, mit. A szűkre szabott társadalmi érintkezésben a férfi udvarias volt és közömbös a keresztényekkel, leereszkedő és gőgös a földszint szegény zsidaival szemben. Például mi soha nem hallottuk szüleinktől, hogy kerüljük az ortodox család gyermekeinek társaságát, soha nem tiltotta nekünk senki a közös játékokat e sápadt, nagy szemű süvölvényekkel, akik különös, öreges ruhájukban parányi felnőtteknek hatottak, mindig kalapban játszottak, s egyáltalán nem voltak türelmesek, a játék hevében nemegyszer sabeszgój -nak csúfolták a keresztény gyerekeket, amit azok annál kevésbé vettek rossz néven, mert nem is értették a kifejezést. A fél tucat ortodox gyerek 6 macesz vékony, ropogósra sütött kovásztalan tészta, a zsidók húsvétkor fogyasztott kenyere (jiddis) 7 kóser a zsidó vallás által előírt étkezési, szabályoknak megfelelő (héber)

9 vígan viháncolt a keresztény kölykökkel, akik az udvarban nevelkedtünk, de az üveggyároscsemeték, akiket már Fräulein 8 kísért az iskolába, s nevelők jártak hozzájuk, gondosan vigyáztak, hogy el ne vegyüljenek e zsidó proletárokkal. Soha nem álltak le a közös játékhoz, s ez az előkelő zárkózottság annyira sértette igazságérzetemet, hogy a legidősebb fiút, aki már harmadikos volt, egy délután lecsaltam a pincébe, a kazánfülkébe zártam, s mint aki jól végezte dolgát, hazamentem és hallgattam. Éjszaka is hallgattam, mikor már a rendőrség is kereste az elveszett gyermeket, s az üveggyárosné eszelős sikoltozása, hívó szavai felverték a házat. A fiút reggel találta meg a fűtő. A legkülönösebb az volt, hogy ez a fiú soha nem árult el. A lomha, tunya, álmos szemű kamasz fiú makacson hallgatott, mikor faggatták, később is, soha nem vetette szememre ezt a különös bosszút, s évek múltán sem beszélt erről, mikor megbarátkoztunk. Talán érezte, hogy igazam volt. A gyerekek gyorsan ítélkeznek és megfellebbezhetetlenül. A földszinti család gyermekei lassan kiöltözködtek, de a sátrat minden esztendőben megépítették az udvaron, ágytakarókból és szőnyegekből, s a családfő, ez a különös és szűkszavú törzsfőnök bevonult oda délutánra, s magányosan hosszabb időt töltött a szokatlan építményben. Fiai azt állították, hogy imádkozik ilyenkor. Egyszer meglestük az ágytakaró résein át, de csak annyit láttunk, hogy a sátor közepén ül egy széken és szomorúan néz maga elé. Valószínűleg unatkozott. Egy reggel különös izgalomra ébredt a ház, a földszintes lakásban egymásnak adták a kilincset a kaftános zsidók, benn a lakásban tucatjával sürögtek idegenek. Egyik fiú, a kilencéves Lajos, végre előmászott a tömegből s büszke és gondterhes arccal adta meg kérdésünkre a választ. Apám meghalt éjjel. Csupa bosszúság mondta mellékesen és utánozhatatlan fölénnyel. S egész nap gőgösen viselkedett, pöffeszkedését már nem lehetett elviselni. Ezért alkonyatkor, különösebb ok nélkül, elvertük. 3 Az első emeleten laktunk mi, s szomszédunkban lakott a bank. Az ősidőkben három hosszú, sötét szobát foglalt el a bank, a lépcsőházból nyílt az igazgató szobája, mellette a pénztárszoba, s az udvari szobában helyezték el a könyvelést. Apám dolgozószobáját s az igazgató irodáját közös fal választotta el, ebbe a falba titkos nyílást véstek, s ha az igazgató üzent valamit apámnak, egyszerűen kinyitotta a titkos nyílás bádogajtaját, s átnyújtotta a levelet, okmányt vagy a perlésre megérett váltót. Ez a patriarchális 9 ügykezelés évtizedekig bevált így, s a bank virult. Két öreg kisasszony dolgozott a könyvelésben, s a pénztáros tisztét egy idő előtt nyugdíjazott huszár kapitány látta el, aki sértődött arckifejezéssel viselte változott sorsát, s a parasztokkal, akik kölcsönt vettek fel vagy kamatot fizettek, úgy ordított, mint a kaszárnyában. Ez a huszár kapitány leköszönt rangjáról, hogy feleségül vehesse szerelmét, egy szegény tanítónőt. Mikor ez a vállalkozása sikerült, nem találta többé helyét a világban, olthatatlan honvágyat érzett régi élete után, inni kezdett, káromolta az ostoba világrendet, mely huszár kapitányokat bankpénztárossá degradál, s mohón és erőteljes szavakkal óhajtotta, hogy történjen már valami. Boldogabb embert nem láttam soha, mint ezt a levitézlett huszár kapitányt a világháború első napján, mikor felölthette a régi egyenruhát, s kardcsörtetve bevonult a bankba, elbúcsúzott egykori feletteseitől, akik megint választékos reverenciával 10 beszéltek vele, s ő bajuszpederve adott rövid válaszokat, mert, hál 8 fräulein német nevelőnő (német) 9 patriarchális családias, egyszerű, bizalomra épülő (görög-latin) 10 reverencia tisztelet, tiszteletadás (latin)

10 Istennek, végre történt valami. Ez az ember például, mint olyan sokan mások, igazán lelkesen indult a háborúba, s már az első háborús esztendőben el is esett. De a háborúnak még füstje sem érzett, mikor a kis bank, a mi bankunk virult a homályos emeleti helyiségekben. A bank ügyfelei ott tanyáztak a lépcsőházban, tarisznyával vállukon, bekecsesen várták sorukat. Szegény parasztok voltak ezek jórészt, a megye északi járásaiból, ahol mindig soványan ütött ki a termés, a tízholdas gazda már középbirtokosnak számított, de a rossz földek, kopár legelők az ötszáz holdas birtokost sem tartották el nagyúri bőségben. Ezek a környékbeli szlovákok alig-alig beszéltek magyarul. Valamilyen különös, felemás tót-magyar keveréket beszéltek a cselédek is: a helybeli úri társaság társalgási nyelve hivatalosan a magyar volt, de otthon, a családban még a bevándorolt magyarok is inkább cipszertájszólású 11 németet beszéltek. Mindebben kevés volt a szándék. A város hangulata magyar volt, de papucsban, ingujjban, vacsora után az urak is németre fordították a szót. Gyermekkorom egyik fényes, árnytalan, dicsőséges emléke, hogy bank is van a házban, igazi bank, pénztárossal és készpénzzel, ahová csak be kell menni, alá kell írni valamit, s már adják is a pénzt. S akkoriban csakugyan ilyen felhőtlenül verőfényes, egyszerű valami volt a banküzlet. A parasztok beállítottak reggel, tarisznyájukban szalonnával, pálinkával és a telekkönyvi kivonattal, melyet a jegyző szerkesztett nekik, s várták sorukat. Minden délben tizenkét órakor volt a cenzúra : az igazgatósági tagok, két öreg pap, a bank igazgatója és jogtanácsosa rövid választmányi ülésre gyűltek össze, megszavazták a száz-, kétszáz koronás kölcsönöket, a könyvelésben kiállították a váltókat, s az ügyfelek délután már vitték is haza a kölcsönt. A pénzbőség, mely akkoriban ellepte a világot, a mi kis városunkban is kiáradt, volt még személyi hitel, s a kvietált 12 huszárkapitány-pénztáros szívességi és gavallér -váltókat is kifizetett. Ha aztán lejárt a kölcsön, a paraszt fizetett, vagy ha nem, elárvereztek a tíz holdjából ötöt, s azt is a bank vette meg. Olyan egyszerű s természetes üzletág volt ez, mint a természeti jelenségek, éppen olyan következetes és nyugalmas. A bank tele volt pénzzel, és terjeszkedett. Mi, gyermekek, akik a házban éltünk, módfelett büszkék voltunk erre a kedélyes, kedves bankra. A gyermeket a felnőttek pénztitkai legalább úgy izgatják, mint az élet nemi rejtélyei. Tudtuk mi nagyon jól, hogy a mi házunkban, a vastag és kezdetleges páncélszekrényekben őrzik azt a legbecsesebb valamit, amiről a felnőttek legtöbbet beszélnek, láttuk a kölcsönkérők alázatos arcát, hallgattuk siránkozó, panaszos előadásaikat, s ahogy kezét csókolom -mal köszöntek nyöszörögve mindenkinek, aki a bankhoz tartozott, még a szolgáknak is. A ház gyermekeit megnyugtatta és felemelő érzésekkel töltötte el a tudat, hogy bank is van a házban, ilyen jóindulatú, családhoz tartozó bank, úgy éreztük, nagy baj már nem történhet velünk, akik a házban élünk és a bankhoz tartozunk. Azt hiszem, szüleink is így vélekedtek. A ház a banké volt, s a bank szívesen adott bérhaladékot azoknak, akik a lakók közül reászorultak, bizonyosan kisebb kölcsönöket is. Úgy gondoltuk, hogy a bank pénze egy kissé a családé is; széles, kedélyes és gyanútlan világ volt ez, a partájok úgy jártak a bankba kölcsönért, mint valami családfőhöz, gazdag rokonhoz, s a bank adott is, mert ki gondolt volna arra, hogy az adós megszökik a házból? A gyermekek ösztönösen értenek a pénzhez. Úgy gondoltuk, hogy mi, szerencsések, akik a bank árnyékában születtünk és patronátusa 13 alatt nevelkedtünk, minden földi jólét ősforrásánál telepedtünk meg, s később sem érhet már baj soha az életben, csak jóban kell maradni ezzel a kedves, jó kis bankkal. Ez a nem nagyon emelkedett szemlélet, groteszk érzés sokáig elkísért diákéveimben és külföldi csavargásaimon is; akkor már régen csődbe ment ez a bank, s mégis valamilyen nyugalmat és biztonságot éreztem pénzdolgokkal szemben, mintha elsőrendű, közvetlen gyermekkori 11 cipszer szepességi német (német) 12 kvietált nyugdíjas, nyugdíjba küldött (latin) 13 patrónus védnök, pártfogó (latin)

11 kapcsolatokat ápolnék a pénzzel, mely soha nem lehet hozzám, gyermekkori játszópajtásához, embertelenül kegyetlen. A bank is virult és gyapjasodott mindenki, aki a bankhoz tartozott, még a hivatalnokok és a szolgák is. Az egyik hivatalnok énekkart alakított, a másik felcsapott írónak, s két kötetben kiadta a környékbeli várromok regéit. Mindenki ráért a műkedvelésre. A bank már nem fért el a szűk helyiségben, s mint a megtollasodott iparlovag, építkezni kezdett, tündéri üvegpalotát épített magának az udvaron. Olyan csodálatos építkezés volt ez, mint valami üvegtemplom: Németországból hozattak vastag üveglapokat, s kupolát építettek a pénztárterem fölé, amilyet később idegen földön is alig láttam. A parasztok így is nevezték az új bankpalotát: A Betlehem. Csodájára jártak a környékbeli falvakból, s halkan és áhítatosan beszéltek az üvegkupola alatt, mint a templomban. A feltörekvő kapitalizmus itt a világ végén valamilyen kis kápolnát épített magának, díszeset és áhítatosat mindenki így vélekedett, aki látta, s másként nem is lehetett megmagyarázni ezt a fölöslegesen pompás és nagyzolóan fellengzős alkotást. Volt itt minden, ami igazi bankhoz kellett, páncélterem, ember vastagságú páncélajtókkal, amelyek varázsszavakra nyíltak, párnázott ajtajú tanácsteremmel, különös, új számoló- és írógépekkel; s talán még pénze is volt a banknak. Különösen izgatott bennünket, a nagy ház gyermekeit, a páncélterem, melyet a házmesterlakással szemben építettek, alapjait mélyen a földbe süllyesztették, s úgy képzeltük, kincsekkel és drágakövekkel rakták meg az acélfiókokat. Nyájas és derűs kapitalizmus volt ez, mely ilyen mesevárat varázsolt ámuló szemeink elé; csak az öreg betevőknek nem tetszett, akik, régimódi pénzemberek, szívesebben látták vagyonukat az emeleti homályos helyiségek gyatra pénzszekrényeiben, s az üvegpalota és páncélpince láttán fejcsóválva, gyanakodva mormogták: Miből? 4 A bankot Endre bátyám igazgatta, nagyon sok eréllyel és buzgalommal. Endre bátyám országos nevű családból származott, jogot végzett, mint akkoriban az egész nemzedék, amely szabad pályán keresett boldogulást, s nem érte be a megyei, városi szamárlétrával. A dzsentriosztálynak ezt a lateinereskedési 14 életszakát gyermekkoromban közelről láttam, s később úgy vettem észre, hamisan emlékszik meg erről az időről és szereplőiről a kortárs irodalom. Endre bányám lelkesen szánta magát a bankpályára, amely testétől, lelkétől idegen volt, lelkiismeretesen betartotta a hivatalos órákat, s egyáltalán nem emlékeztetett arra a vidéki, vadászó, kaszinózó, uraskodó hivatalnoktípusra, aki éjféltájban fogadja el, ferbli 15 közben, a kaszinópajtás váltóját. Az élet mindig más. Endre bátyámat nem tekintette senki közgazdasági lángésznek, de többet körmölt a bankban, mint vadászott és kártyázott, kicsit olvasott is, utazott is, mértékletesen élt, s a dzsentrijelvényekből talán nem is őrzött meg erre az életre egyebet, mint a pecsétgyűrűt. A bank döcögött, terjeszkedett önmagától, ahogy ez természetéből következett is; Endre bátyám csak arra vigyázott, hogy minden kölcsönnél szigorúan betartsák a hivatalnokok a bankszerű feltételeket. Úgy érzem, mi sem lenne könnyebb és hálásabb, mint megrajzolni azt a vidéki takarékpénztári igazgatót, aki gyakrabban ragaszt bankót a cigány homlokára, mint okmánybélyeget a szerződésekre, s a könnyelmű Noszty fiúnak, az édes pajtikám -nak derűre-borúra megszavazza a kölcsönöket. Sárosban, Zemplénben talán előfordult ilyen alak; a mi városunkban, ebben a szigorú hivatalnokvárosban nem maradhatott volna meg. Endre bátyám, a bankigazgató, minden reggel percre érkezett hivatalába, felhúzta a könyökvédőket, s körmölt napestig. A banknak egy nagy fővárosi pénzintézet adta a hiteleket, s a 14 lateiner egyetemet végzett, értelmiségi pályán működő (német) 15 ferbli nagy tétű, magyar kártyával játszott kártyajáték (német)

12 pesti igazgatók, gőgös, öreg zsidók, minden esztendőben lelátogattak ellenőrizni Endre bátyám tevékenységét; ezek az öreg zsidók vadásztak, tegeződtek, dzsentriskedtek, s mi néha mulattunk is különös szokásaikon. Endre bátyám igazában a bankigazgató íróasztalánál sem művelt egyebet, mint apja, öregapja a birtokon s a megyénél: vigyázott rá, hogy a parasztok idejében teljesítsék kötelességüket, s ahogy régen ledolgozták a robotot vagy beszállították a feles termést, úgy megfizessék most az esedékes kamatokat. Csak a formák változtak. Nagyon megsarcolták a parasztot? Nem hiszem. Csak éppen rendszeresen, mert hát élni kellett valamiből. S amíg a paraszttal dolgoztak, nem is volt semmi baj; csak később, mikor Endre bátyám bonyolult családi félreértések miatt odahagyta hivatalát, s helyét egy fővárosi pénzember foglalta el, aki úgy érkezett le hozzánk, nagyszabású reformterveivel, mint a felügyelő a gyarmatokra, következett be az első krach. Az új igazgató, nyilván jóhiszeműen, de túlságosan nagystílűen a betevők pénzéből óriási lombardhiteleket adott a lengyel borkereskedőknek, akik felvásárolták akkoriban a Hegyalja borait, s a bank sok pénzt vesztett e játékon, milliókat. Apám említette néha, hogy akkortájt különös módon mentette meg, utolsó fillérig a betevők pénzét; fölkereste annak a fővárosi pénzintézetnek elnökét, akinek kegyeltje volt az Endre bátyám utódjául kinevezett gyarmati felügyelő, s mikor a híres-részvétlen, nemzetközien ismert, dúsgazdag és hatalmas bankelnök a kínos előterjesztésre vállát vonogatta s olyasmit felelt, hogy akkor menjenek az urak csődbe, apám csendesen megjegyezte: Azt megtehetjük, s amink van, odavész; de a mérlegen ott lesz Méltóságod neve is. A híres bankelnök idegesen kapta fel a fejét; aztán csöngetett, s a belépő igazgatónak odaszólt: Száz százalékot fizetünk. Ez a háromszavas, gavalléros mondat sok-sok milliójába került a nagy pesti banknak. A betevők megkapták minden garas betétjüket, még a kamatokat is. Ezt a történetet sokszor hallottam mint a kapitalizmus hőskorának egyik virágregéjét. 5 Rövid ideig, néhány esztendeig az egyik első emeleti, háromszobás lakásban, szemközt velünk lakott keresztapám, aki öccse volt apámnak, s különösen sértődött, nyugtalan ember; a családban úgy bánt vele mindenki, apám is, mint a hímes tojással. Büszke és magányos lélek volt, mérnöknek készült, s olyan kitűnően értette a műszaki dolgokat, hogy a katonaságnál a tüzéreknél szolgálta le önkéntesi évét erővel ott akarták tartani, állítólag könyörögtek neki, zupáljon be 16. Legalább így mesélték később a családban. Bizonyos, hogy természete, hajlama, egész lelki alkata a katonatiszti pályára vonzották. A civil életben, különösen a kissé lenézett mérnöki pályán idegenül érezte magát, ingerlékeny volt, állandóan megaláztatást szimatolt, affér -jei voltak, s mindenképpen olyan ember benyomását keltette, aki nem találta meg a helyét az életben. A mérnöki, orvosi foglalkozást akkoriban amúgy is lenézték kissé; azt tartották, nem való úriembernek; a jó családból származó fiatalember természetesen felcsaphatott jurátusnak 17, de klistérozni 18 vagy tussal, cirklivel 19 bíbelődni nem illett. Nagybátyámat alacsonyrendűségi komplexusához (amiről ő semmit nem tudott, de a fiatal Freud 20, aki akkoriban Charcot klinikáján figyelte a hisztérikus betegeket, maga sem ismerte még ezt a műszót) erősen hozzásegítette családom társadalmi helyzete a 16 zupál katonaságnál a kötelező időnél tovább szolgál (német) 17 jurátus joggyakornok, jogász (latin) 18 klistéroz a betegnek beöntést ad (görög-latin) 19 cirkli körző (latin-német) 20 Freud Sigmund Freud ( ) osztrák elmeorvos; ban egyetemi tanárként féléves tanulmányutat tett J. M. Charcot párizsi klinikáján; Freud hatását mutatja Márai korai kisregénye, A mészáros (1924) és a Bébi vagy az első szerelem (1928) című regény

13 századvégi, vidéken még csaknem rendi szellemű, szenvedélyesen nacionalista magyar világban. Származásra szászok, akik a XVII. században vándoroltak be Magyarországra, hűségesen szolgálták a Habsburgokat, s II. Lipót 21 császár nemességgel jutalmazta azt az öregapánkat, akit bányagróf Kristóf névvel tiszteltek a családban, s a máramarosi kincstári bányákat igazgatta. A szabadságharc idejében találta csak meg a család magyar szívét, többen harcoltak Bem hadseregében, egyik szépapámat, Zsigát le is fokozták a világosi fegyverletétel után, s egy velencei, majd milánói császári ezredbe száműzték, ahol fokozatosan visszakapta régi rangját, s mint testőr kapitány vonult nyugalomba. De a forradalom előtt családomat jó szemmel nézték Bécsben, s megbízható elemeknek tartották őket. Mikor öregapámat 1828-ban óbudai consiliariussá 22 nevezték ki, fenn járt Bécsben, és Ferenc császár 23 fogadta. A Magyar Királyhoz vagyok szállva írta Bécsből öccsének Máramarosra, nagyon költséges az ittmulatás, szobáért és fűtésért öt forintot fizetek naponta. A Fejedelem kegyesen fogadott, emlékezett Atyánkra; ja, ja, mondotta, auch Sie haben gute Zeignisse bei mir 24. Valószínű, hogy az a német nevű közhivatalnok, akit 1828-ban kegyesen fogadtak Bécsben, s akit a császár ebben az időben jóindulatú szavakkal tüntetett ki, labancnak számított az udvarnál. A szabadságharc idejében a család a felkelőkkel tartott, magyarosította nevét, Kossuth minisztériuma adta ki a végzést erről, meg is jelent a határozat 1848 augusztusában a Hivatalos Közlönyben 25. Meggyőződésre, viselkedésre mániákus magyarok voltak, így különösen apám és öccse. Az idegenből ideszármazott családoknak ez a heves, őszinte magyar hazafiassága különös tünet volt, s a régi magyar nemes családok eltűrték és szívesen látták a Nagy-Magyarország olvasztótégelyében magyarrá olvadt idegeneket, néha talán elismerték bizonyos átörökölt, idegen faji erényeiket őseim szász kovácsok voltak, s azt hiszem, tőlük örököltem valamilyen különös, nekem egyáltalán nem kényelmes, alaptermészetemtől idegen, rögeszmeszerű pflichtgefühl -t 26 ; de maradt valami különbség, idegenség, amit az évszázados együttélés sem tudott feloldani. A család lelki jellege bonyolultan, kitapinthatóan katolikus volt, nemcsak az anyakönyv adatai szerint, hanem lényegében, szemléletében is. A protestánsokat kerültük, a társadalmi érintkezésben is, ösztönszerűen, ahogy azok is kerültek minket; de soha nem esett szó erről a köznapi életben. Apám öccse bizonytalanul, kínlódva érezte, hogy hiába fogadják be, hasztalan ismerik el, szász eredetével, németes nevével, osztrák nemességével mégsem tartozik egészen, feltétlenül ahhoz a nagy család -hoz, ami a dzsentri Magyarország volt a század végén. Ha élt a családban valaki, akin ideig-óráig észlelhetően kitörtek a magyar dzsentrinyavalyák, úgy ő volt az. Állandóan gyűjtötte a családi papírokat, címereket és koronákat rajzoltatott, megtervezte apám és anyám egyesített nemesi címerét (a jó ég tudja, honnan szerezte ehhez az adatokat, mert édesanyám szegény morva molnár leszármazottja volt, s gyanakszom, soha nem jutott a család nemesi előjogok birtokába; amivel különben anyám és rokonsága mit sem törődtek), s ez a dzsentriskedés végül is különös módon jutott e gőgös, ideges léleknél kifejezésre: kerülte a megyei társaságot, nem dörgölődzött hozzájuk, sokáig külföldön élt, vasutat és alagutakat épített Boszniában, majd Fiuméba költözött, ahol egy francia társaság megbízásából megépítette azt a villamos erőtelepet, mely ma is árammal látja el a dalmát tengerpartot. Közben meg is nősült; finom és csendes Nógrád megyei 21 Lipót, II. Habsburg-Lotharingiai uralkodó ( ), magyar király, német-római császár ( ) 22 consiliarius tanácsos (latin) 23 Ferenc császár II. Ferenc Habsburg uralkodó ( ), Magyarország és Csehország királya ( ), Ausztria császára ( ) 24 ja, ja, auch Sie haben gute Zeignisse bei mir igen, igen, Önnek jó ajánlásai vannak (német) 25 Hivatalos Közlöny 1848 júniusától 1849 augusztusáig a független felelős magyar kormány hivatalos lapja 26 pflichtgefühl lelkiismeretesség

14 leányt vett el, a legnagyobb magyar klasszikus drámaíró leszármazottját, s gyermekkoromban több nyarat töltöttem az irodalomtörténeti hírű nógrádi kastélyban és parkban, ahol az ős, e nyugtalan lelkű, s férfikora alkonyán félőrült magyar zseni drámai költeményének sorait skandálta. Ez az irodalmi rokonság valamilyen olimposzi dicsfénnyel övezte szememben nagybátyámat. A valóságban nem sokat értett irodalomhoz. Mikor még legényember volt, s ott lakott szemközt velünk, három udvari szobában, olyan garçon-életet 27 élt, mint egy francia regényhős, inast tartott, akit egy ízben megpofozott; mindezért gyermekkoromban féltem tőle, később sajnáltam. Nem találta helyét az osztályok között, keserűen és félrevonultan élte le életét a Nógrád megyei faluban, ahol éppen olyan kevéssé volt otthon, mint közöttünk vagy idegenben, pályatársai között. Ő volt az első komoly és meggyőződéses antiszemita, akit ismertem; s bizonyosan nagyon meglepődött volna, ha valaki figyelmezteti, hogy lényének alaphangja, ez a sértődött fészkelődés osztályok között, ez az én országom nem e világból való magatartás mennyire ösztönösen katolikus, más szóval zsidó vonás. 6 Üzem kettő dolgozott a házban: nappal az emeleten foglalkoztatta az ügyfeleket a bank, éjjel a földszinten kasszírnővel 28, malacbandával fosztogatta a könnyelmű nyárspolgárokat egy kávéháznak keresztelt lebuj. A polgári ház ezt a földszinti üzemet természetesnek találta és eltűrte. Lakói, ez erkölcsi kérdésekben oly finnyás ítéletű családok, egyáltalán nem háborodtak fel azon, hogy éjjel, mikor az erény horkol, a ház egyik földszinti helyiségében kánkánt táncolnak. A kávéház oly keveset törődött a kávézó és újságot olvasó nappali vendégekkel, hogy napközben ki sem nyitott. Alkonyattal húzták csak fel redőnyeit, néhány bádogasztal állott a falak mellett, s a büfé -ben festett hajú s a kor ízlésének megfelelő, dús idomú hölgyek készítették a knikebájnt 29 és a csáját 30. (A pezsgő hallatlan fényűzésnek számított, duhaj katonatisztek is ritkán vetemedtek csak ilyen pazarlásra a duhaj katonatiszt fogalma máskülönben is meglehetősen ismeretlen volt a mi városunkban, mert a huszárezred ötven kilométerrel arrébb, a szomszédos városban állomásozott, s a tüzér- és baka-tisztek, akiket hozzánk telepítettek, beérték szerényebb alkalmi ricsajokkal, knikebájnnal és kocsisborral.) Ezt az éjjeli lebujt jórészt kupecek, vásárosok, földbirtokosok s a környékről egy-egy görbe éjszakára berándult zsidó árendások 31 látogatták. Úriember csak nagyon borosan mert ide beállítani, ilyenkor lehúzták a műintézet vasredőnyeit, s olyan házi mulatságot csaptak, mely felköltötte az alvókat is; de csodálatosképpen tűrték ezt a rendzavarást, s a kávéház sokáig, éveken át működhetett a földszinti helyiségben. A rendőrség akkor még nem avatkozott a polgárok dolgába; e negyvenezer lelket számláló városban például mindössze tizenöt rendőr ügyelt a polgári élet békéjére, tizenöt öreg, kövér Mihaszna András, kiket gyermekkoromban személy szerint ismertem és nevükön szólítottam; a rendőrségi fogda egy olaszos vonalú, árkádos bejáratú, rozoga régi házban talált otthont, de jórészt üres volt, csak a megrögzött alkoholisták aludták itt ki mámorukat, kiket egy koporsószerű, zöld viaszosvászonnal borított tolókocsiban szedtek össze reggel felé az utcasarkon a rendőrök. A prostitúciónak egyik finomabb és nyilván költségesebb válfaja volt az, amit a házunkbeli kávéházban éjszakáról éjszakára kimértek; megesett késelés is, egy éjjel női sikongásra ébredt fel a ház, gyermekek, felnőttek éjszakai 27 garçon-élet legényélet, agglegényélet (francia) 28 kasszírnő kaszírnő; felírónő, a pénztár körül elhelyezett röviditalokat is kezelő, a vendégek kiszolgálását felügyelő nő (német) 29 knikebájn égetett szeszes ital és nyers tojássárgája keveréke (német) 30 csája tea (orosz) 31 árendás bérlő, haszonbérlő (latin)

15 kacabajkában 32 kitódultak a folyosóra, s az udvaron a házmester seprővel ütlegelt egy csizmás, macskabajszos s főként vérszomjas kupecet, aki tíz körömmel kapaszkodott egy szalmasárga hajú kávéházi alkalmazott nő kényelmesen megmarkolható, lágy testrészeibe. Ez a kísérteties jelenet, az éles és hideg hajnali világításban, úgy hatott rám, mint valamilyen valószínűtlen, színpadi élmény. De a lebuj, úgy látszik, borsos bért fizetett a banknak, mert még az ilyen közbotránkozást okozó, szemérmetlen csendháborítást is eltűrték. A lebuj tulajdonosának, egy ravasz, vállalkozó szellemű cigányprímásnak, sokkal később mondtak csak fel, s akkor sem erkölcsi okokból, hanem mert a banknak szüksége volt a helyiségre: az éjjeli üzem jövedelmét már nélkülözni lehetett. A mindennapos, egészségügyi szükségletek céljaira két nyilvánosház is akadt a városban: egy olcsóbb és közönségesebb, a Bástya utcában s egy másik, finomabb, a tiszti, földszintes ház a Fegyverház utcában, ahová a magasabb rangú hivatalnokok és katonatisztek jártak. Az utcai szerelemnek e két zárt intézete között, végig az alacsony házakkal beépített Virág utcán, tucatjával működtek még magánvállalkozások, a szerelemnek afféle mozgóárusai. Kedélyes, nyájas földalatti szerelmi világ volt ez. A nőtlen aranyifjúság s persze nemritkán a nős férfiak is, a katonatisztek s néha nagy titokban, a helybeli rendház fiatalabb szerzetes tanár-növendékei is eljártak e házakba, melyek csaknem változatlanul maradtak meg a középkorból, s bevakolt ablakaikkal, örökké csukott kapuikkal, zöld és barna olajfestékkel csillogó-simára mázolt homlokzatukkal az idegennek is elárulták rendeltetésüket. Ezekbe a házakba kávéház után jártak a városbeli urak, a szalon -ban kedélyes terefere folyt éjféltájt, a lányokat gyakran váltogatták a tulajdonosok. Egyszer jártam csak szülővárosomban az egyik ilyen házban, igaz, nagyon fiatalon, tizenhárom esztendős koromban; később restelltem felkeresni odahaza e helyeket, de ez az első és egyetlen látogatás kegyetlen élességgel emlékemben maradt. Az egyik házbeli fiú vitt el, egy illatszerész vad, nyugtalan vérű kamasz fia, fényes nappal állítottunk be a Bástya utcai olcsó házba, fogvacogva, verőfényes és csöndes nyári délután. A kapu nyílására jelzőharang csendült meg a folyosón, a bejárattól balra egy függönyökkel és Terézia korabeli bútorokkal zsúfolt szobában, üvegablakos ajtó mögött tolószékben ült egy főkötős öregasszony, ahogy Piroska és a farkas meséjében a nagymamának öltözött farkast ábrázolták a mesekönyvek, ókuláréján át kíváncsian szemlélt minket és vigyorgott. Az udvarra siettünk, mert az illatszerész fia ismerte már itt a járást, az udvar egyik oldalát magas kőfal kerítette az utca felől, s a földszinten és az emeleten hosszú sor barnára mázolt ajtó nyílott a szobákba, mint egy fegyházban vagy kórházban. A lányokat nem láttuk sehol. Vágott szárnyú, szelídített bagoly sétált az udvaron. Később kinyílt az egyik emeleti ajtó s nőalak jelent meg a folyosón, bádogkancsóból vizet öntött le az udvarra, aztán visszament szobájába és ügyet sem vetett ránk. Mozdulatlanul lapultunk a falhoz, nagyszájú barátom is elfogódottan tekingetett körül, igazán olyan csend volt itt az udvaron, mint egy fogházban. Kis idő múlva felnyílt az egyik földszinti szoba ajtaja, s egy nő, aki a függönnyel beakasztott ablak mögül régebben szemlélhetett már minket, mosolyogva hívott, lépjünk be a szobába. Barátom ment előre, s én ájulásszerű állapotban, verejtékes testtel, csaknem önkívületben követtem. A nő szlávos magyarsággal beszélt, de máskülönben nem emlékszem reá, nem tudom, fiatal volt-e, szőke vagy fekete, kövér vagy sovány? Foltos heverő állott a szobában, vetett ágy, melyből imént kelhetett fel a nő, mert a dunyhák még kuszán, meleg testi gőzben dagadtak, bádogmosdó dülöngött a fal mellett, melyről mállott a vakolat és rajzszöggel megerősített nyomtatott egészségügyi tanácsadót fedeztem fel a mosdó felett; ezt figyelmesen el is olvastam, inkább kínomban és zavaromban, mint érdeklődésből. Könnyen elkerülheti a fertőzést így kezdte a Hatóság egészségügyi tanácsait. Egy pár vastag férfibakancs hevert az ágy előtt. Egy ideig ültünk itt, az ágy szélén, barátom 32 kacabajka hirtelen felöltött ruhadarab; derékig érő könnyű ruhadarab (szláv-német)

16 iparkodott otthonosan és fölényesen viselkedni, de nagyon félt ő is; a nő cigarettát kért, leült közénk az ágy szélére, mosolyogva bámult ránk és hallgatott. Nem történt semmi. Barátom később három hatost adott a nőnek, s kiosontunk a házból, nem vette észre senki menekülésünket, már alkonyodott. Ez a kaland, mely felért egy May Károly-regény egzotikus idegborzongásával, hosszú időre elvette kedvemet hasonló vállalkozásoktól, annál is inkább, mert mélységesen csalódtam egykorú, duhaj barátomban, aki regényes hazugságokkal csapott be azelőtt, s mint észrevettem, odabenn éppen olyan fogvacogva viselkedett, éppen úgy félt és éppoly kevés fogalma volt a valóságról, mint nekem. Például azt mesélte, hogy a férfiak és a nők nemi érintkezése egészen más, mint mi hisszük (én akkoriban még nem hittem semmit, minden köd volt fejemben és össze nem illő fogalmak zavaros képződménye), s ami lényeges benne, hogy a férfi erősen megfogja a nőt, leszorítja karjait s aztán megharapja a nő orrát. A jó ég tudja, hol hallotta ezt? Később gyanítottam hazugságait, megvetettem és elkerültem. Élt két kokott 33 is a városban, két idősebb, nem nagyon csinos nő, akik lakást béreltek az egyik mellékutcában, mindig párosan jártak, kendőzték arcukat, óriási, malomkerékszerű kalapokat viseltek, s meglehetős respektusnak örvendettek a bennfentesek körében, a város kicsapongó férfiközönségénél. Az egyik gúnyneve Citrom volt, a másikat így csúfolták a diákok: Narancs. A férfiaktól, kiket kegyeikkel kitüntettek, valószínűleg nagyobb összeget kértek, mint a Virág utca mozgó szerelmi árusnői, a cigánylányok és facér 34 cselédek, talán ezért tüntették ki híveik a kokott címmel. Mindenesetre hozzátartozott a város társadalmi életéhez Citrom és Narancs. S élt a Virág utcában egy háziasan berendezett, időtlen korú, testes utcai nő, akitől nemzedékek tanulták a szerelem titkait, Lenke nevű öreg leány, aki minden kabátos embert ismert a városban, szigorú volt és keményszavú, a rendőrök is féltek tőle. Ez az öreg prostituált bizonyos családias elismerésben részesült idővel. Az élet egyik szerves alkatrésze volt, elébb-utóbb mindenki reáfanyalodott. De a Vörös Rák legendáját én is hallomásból ismerem, nem jártam ott soha. A múlt század végén, a nyolcvanas években a Vörös Rák vendéglő volt az igazi tivornyahely, a titkos, az előkelő, ahová a város legfinomabb urai jártak és elég furcsa dolgokat míveltek ott, mint egyik életvidám nagybátyámtól hallottam. Ez a titokzatos Vörös Rák sokkal titokzatosabb, mint a Bástya utcai ház vagy a lebuj a mi lakóházunk földszintjén afféle országút menti vendégfogadónak épült, néhány kilométerre a várostól, s a jó társaság férfitagjai, kitűnő családapák, így nagybátyám is, ide rándultak ki, ha egészen fesztelenül akarták érezni magukat. Mikor én hasonló mulatságok után kezdtem járni, a város végi mulató már düledező tanyai kocsma volt csak. A házasságon kívüli nemi élet ilyen szerény keretek között zajlott, s aki szomjas volt, efféle híg pocsolyákból oltotta szomját. A viszony, a férjes nő bukása a regények birodalmába tartozott. Egyetlenegyszer sem hallottam gyermekkoromban a felnőtteket esett asszonyról pletykálni, akinek viszonya van; még a helybeli színtársulat primadonnáit is szigorúan szemmel tartották s bojkottálták, akiről kitudódott, hogy félrelépett. 7 A lakás nagy volt, tágas, magas szobák, sűrű sorablakkal, s valahogy mégis úgy él emlékemben, mintha homályos lett volna. Talán, mert gyermekkoromban testvéreimmel és a nevelővel 33 kokott prostituált; kitartott, félvilági nő (francia) 34 facér munkanélküli, állás nélküli (német)

17 naphosszat legtöbbször az alkóv -ban 35 szorongtam, e bolthajtásos, ablaktalan helyiségben, ahol a rácsos gyermekágyak és tanulópadok teljesen kitöltötték a szobát. Ez az alkóv kötötte össze szüleim hálóját az ebédlővel; színes üvegajtó választotta el az utcai ebédlőtől, hogy véletlenül se érje a napsugár. Ebben a szobában aludtunk, itt készítettük iskolai feladatainkat, s rossz időben vagy ha büntetésből tilos volt elhagynunk a lakás területét, itt játszottunk is. Senkinek nem jutott eszébe, hogy gyerekszoba céljaira talán egészségesebb és megfelelőbb helyiség lenne a pompás, tágas szalon, ahová hónapszámra nem lépett be senki, a lakásnak ez a talán legtágasabb és világos szobája, ahol csak a vászonhuzatokba bújtatott bútorok állongtak, s hideg, polgári pompájával reám mindig úgy hatott, mintha meghalt volna benne valaki. Az alkóv, ez a sötét, levegőtlen, jó meleg kis ól, ez volt hát igazi otthonunk; senki nem tűnődött ezen, a nevelők is természetesnek találták, hogy villanyfény mellett kell tanulni, amikor a lakás egyébként még nappali világosságban úszik. Öt szoba sorakozott itt, lóugrásban, három utcai és két udvari. A gyermekszoba kivételével mindje nagy termetű volt, levegős. Ezekben a századvégi polgári lakásokban különösképpen azok a jómódú családok sem ügyeltek nagyon a gyermekszoba minőségére és elhelyezésére, akik majomszeretettel ajnározták különben a gyermeket s neveltetésre, öltözékre soha nem sajnálták a pénzt. A higiéniáról megoszlottak akkortájt a vélemények. A baciluselmélet sok háziasszonyt megtébolyított abban az időben, ismertem öreg néniket, akiken kitört a tisztaság rögeszméje, naphosszat poroltak, kesztyűben jártak fel és alá lakásukban, s tollseprűvel vadásztak a bacilusokra. A polgári háziasszony természetesen minden becsvágyával azon volt, hogy porszemecskét se lehessen felfedezni a politúros bútorokon, a látogató komaasszonyok kávézás közben valóságos mustrát tartottak a barátnő otthonában, s jaj volt a szerencsétlennek, kinek lakásában a hanyag szobaleány elfelejtette aznap a portörlőronggyal végigsimítani a zongorát. Anyám, a két cseléd s a kisasszony naphosszat takarítottak. Reggel kitakarított a cseléd, munkáját felülvizsgálta a kisasszony, s később megjelent anyám, mint valamilyen tábornok a szemlén, s kegyetlen vizsgát tartott, ujjait végighúzta a bútorok rejtettebb hasadékain s fél délelőtt kajtatott a porszemek után. Jelszó volt, hogy a pormentesség a modern higiénia első feltétele. De a gyerekszobák a legtöbb lakásban siralmasan festettek, eldugott, kamraszerű helyiségeket szántak csak e célra; s a zongora háta ragyogott ugyan, de a fürdőszobával legtöbb helyt kíméletesen bántak s csak keveset használták. Nálunk még használták a fürdőszobát, mert sok volt a gyermek, s különben is rendkívüli és egyáltalán nem korszerű elveket vallottak szüleim a testi tisztaságról. A 36 pesztonka télen-nyáron, minden reggel és este befűtött a fürdőszoba rozzant vaskályhájába, s a kisasszony lefürdette a gyermekeket; de az általános felfogás azt tanította, hogy a sok fürdés ártalmas, mert a gyerekek elpuhulnak. Legtöbb helyen lomtárnak használták a fürdőszobát, ahová bejártak ugyan mosakodni a családtagok, de üggyel-bajjal mozoghattak csak a homályos helyiségben felhalmozott bőröndök, a kismosás után száradni aggatott ruhadarabok, a cipő- és ruhatisztító szerek között. Sok ismerősünknél a fürdőkádban porosodtak a málhák, s a kádat talán csak év végén, szilveszterkor adták át egy napra eredeti rendeltetésének. A századvégi polgárság általában csak akkor fürdött, ha beteg volt vagy ha nősült. De a fürdőszobát azért megkövetelték a lakástól; csak nem nagyon használták. Nálunk is tele volt mindenféle kacattal a homályos fürdőkamra, anyám kétségbeesett erőlködéssel iparkodott rendet tartani a törülközők, fürdőköpenyek között, mindenkinek megvolt a maga külön fogasa, mint egy színházi ruhatárban, 35 alkóv a szoba ablaktalan, fülkeszerűen elkülönülő része (arab-német) 36 pesztonka szárazdajka; kisgyerek gondozására alkalmazott fiatal lány (szláv)

18 úgy lógtak itt törülközők, reggeli köntösök, lipityankák 37, senki nem tudta soha, mi az övé, hol a helye, mikor kerül sor reá. A fürdőszoba örökös káosz volt, sértődések és izgalmak melegágya. A spájzban például már sokkal ünnepélyesebb rend uralkodott, mint a gyermekek szobájában vagy a fürdőszobában. Tágas, száraz, világos helyiségben gyűjtötték össze, meglehetős fölöslegesen, az élelmiszereknek óriási készleteit, mintha ostromlott várat szereltek volna fel liszttel és zsírral, vagy falusi kúria éléskamráját, ahol napi járóföldre nincs a közelben mészáros vagy fűszerüzlet. Egyáltalán, mindenből készletek dagadtak odahaza: anyám szekrényeiben, az almáriomok 38 fiókjaiban végszámra sorakoztak a meg nem varrott vásznak, kötöttáruk, gombolyag pamutok, de készletet vásároltunk minden másból, a cipőzsinórból és törlőrongyokból is. Különös gyűjtési rögeszme volt ez, mely időnként megejtette anyánkat, aki oly diadalmasan tért haza bevásárlókörútjáról, mintha a sivatagban élnénk valahol, s átvonuló karavántól vásárolt volna ritka és becses használati cikkeket. A lisztet zsákszámra vásároltuk, a zsírt egész hordóval, sajtból malomkeréknyit szereztünk be, s dekával nem mértek odahaza semmit. Mind e nagy készletek birtokában inkább mértékletesen éltünk, mint pazarlóan. Már három gyerek sivalkodott a házban, két cseléd pusztította a kenyeret s a szakácsné hét személyre főzött minden délben, mikor anyám mindössze száz forint kosztpénzt kapott egy hónapra, s abból talán meg is takarított néha valamit... Napjában kétszer ettünk húst, apám nem tűrte el az ebédről eltett, felmelegített maradékok házi rendszerét. Bőséges, zsíros, magyar konyhát vitt anyám, s hét ember tápláléka kifutotta a száz forintból. Valamilyen kánaáni bőség és olcsóság áradt el akkor a magyar világ fölött; nem az a kényszerű, koldusolcsóság, mint a háború után, mikor a pénzhiány szabta meg az árakat s a nyomorúság kínálta vetélkedő kótyavetyéléssel termékeit és portékáját; a béke olcsóságában mindenki megtalálta a maga számítását. Uras, zsíros, anyagias élet volt ez. Már a reggeli úgy festett, mint valamilyen családi ünnepség, névnap vagy lakodalom. Apám frissen beretválva, enyhe kölnivíz- és brillantinszagot 39 árasztva érkezett a fürdőszobából a körülményesen megterített reggelizőasztalhoz, dohányszínű házikabátjában helyet foglalt az asztalfőn, kinyújtotta kezét a helyi újság után a klerikális 40 újságot járattuk persze, melyet a püspök pénzén szerkesztettek s a püspöki nyomdában nyomtattak, a Felvidéki Újság-ot, s átfutotta a híreket, amíg várta, hogy a meisseni, hagymamintás kannában húzzon még a tea. Ünnepélyes pillanat volt ez. E pillanatokban apa orra alatt ott feszült még a bajuszkötő, melyet csak az étkezéshez vetett le, s egy kis zsebkefével szabályosan kétfelé simította brillantinos bajuszát. Anyám szemközt ült vele, s az asztal két oldalán két pár gyerek leste a reggeli ünnepélyes celebrálását 41. A gyerekek kávét reggeliztek vajas zsömlével s télen rántott levest; ám az apai reggelinek szemlélete kárpótolt mindenért s felemelő érzésekkel töltött el. Oly méltóságosan, finoman reggelizett apám; dohányszínű, barna selyemhajtókás reggeli kabátja, pecsétgyűrűs, nőies, kis kezének könnyű mozdulatai, nyugalma és pater familiasi 42 jóindulata minden reggelinél elragadtak. Illatos, aranybarna teát ivott, sok rummal, sonkát és lágy tojást evett hozzá, mézet és magyar vajat (a vaj miatt sokat háborúskodott anyámmal, aki takarékossági szempontból, vagy a jó ég tudja, miért, dán vajat vásárolt néha, s emlékszem egy hajnali drámára is, amikor apám meggyanította ezt az ármányt, felkelt a reggelizőasztaltól, s a dán vajat a klozetba dobta!), a kenyeret külön pirították 37 lipityanka könnyű, rövid női kabátka 38 almáriom almárium; alacsony, fiókos, polcos szekrény (latin) 39 brillantin illatosított hajolaj vagy kenőcs (francia) 40 klerikális egyházi, egyházi befolyás alatt álló (görög-latin) 41 celebrál ünnepélyesen, szertartásosan cselekszik (latin) 42 pater familias családfő, családapa (latin)

19 neki, s elnéztem volna ezt a válogatott étkezést, ezt a nagyvilági allűrt 43 sokáig. Ez a reggeli idill polgári istentiszteletnek tetszett. Ilyen lassú, választékos mozdulatokkal csak az készülhetett a napi munkára, aki már annyira beérkezett, hogy napközben nem érhették megalázó meglepetések. A valóságban apám akkor még nem is érkezett be különösebben; az osztály érkezett be, amelyhez tartozott, s ennek az odatartozásnak kisugárzó öntudata avatta ilyen méltóságteljessé magatartását és mozdulatait. Aki az osztályhoz tartozott s jó volt a minősítése, meglehetős nyugalommal kezdhette a napot. Nem kellett reggeli után messzire mennie; kezdetben csak a szomszéd szobába, később, mikor az iroda megnőtt, kivettek az udvari folyosó végében három szobát, s ott rendezték be a nagyméretű irodát. A megmaradt öt szobában most már szélesebben telepesedett el a család; apám külön férfiszobát rendezett be vagy dohányzót, a szalon s az ebédlő között, ide állították be a könyvszekrényeket s egyáltalán sok új bútort rendeltek. Különös bútorok érkeztek a helybeli bútorgyárból, egészen modern bútorok, melyeknek csodájára jártak ismerőseink. A szalon -t, a lakás legfölöslegesebb szobáját, évszámra nem használták, mert a nyugati, a szalon -értelemben vett társas életet akkoriban nem ismerte a vidéki polgárság, a látogatók a fehér asztal körül gyűltek össze s ott tisliztek 44 vacsora után, néha hajnalig is. Mégis a szalon -t nagy gonddal rendezték be. Mahagónifából készült garnitúra állott itt, gyöngyház berakásokkal, óriási tükör, nagy, feketelakkos asztal, ezüst névjegytartóval, színültig tetézve előkelő ismerősök és alkalmi látogatók teljes címet és rangot hirdető névjegyeivel, albummal, óriási tengeri kagylókkal, egy üvegdobozban anyám esküvőjén viselt mirtuszkoszorújával. Egy állványon bronz hableány kelt ki a hamutartóhullámból és fáklyát tartott a kezében, ki tudja, mi célból... Akadt itt még életnagyságú, bronzba öntött dakszlikutyaszobor is, a család egyik eldöglött kedvencének hű másolata s még több tárgy ezüstből, márványból és bronzból, s megvésett kődarab az elpusztult Messinából. Fekete, metszettüveg ablakos szekrényben sorakoztak anyám könyvei, az a néhány, amit leánykorában gyűjtött vagy apámtól kapott később ajándékba. A sok bronz és mahagóni persze ragyogott a portörléstől; mentől ritkábban használták ezt a teljesen fölösleges szobát, annál gondosabban tisztogatták. A szalon bútorai egyébként még anyai nagyapám bútorgyárában készültek, s ezért, kegyeletből, nem váltunk meg tőlük, mikor átrendeztük a lakást. A századvégi ízlés remekei voltak e bútorok, mahagóni és gyöngyház szellemes keverékei, karosszékek, dór és ion oszlopok ornamentikájával megfogalmazott széklábak, s általában minden bútordarab gondosan iparkodott leplezni rendeltetését, a szék látni valóan nem arra a célra szolgált, hogy ráüljenek, hanem éppen csak, hogy legyen. Ez volt a szalon, s meg kell vallanom, ez a mi szalonunk ízléses tartózkodásban, tompított stílusában még istenes volt a többi polgári szalonhoz képest, amilyeneket gyermekkoromban a szomszédok és ismerősök lakásaiban láttam. Ezek a századvégi modern bútorok, melyeknek rajzát és mintáját nagyapám műhelyében, mint a többi magyar műhelyben, bécsi minták után másolták minden esztendőben, két nemzedék ízlését mérgezték meg. A táblabíróvilág biedermeieréből, e szelíd, humánus és jó ízlésű formákból átmenet nélkül nőtt elő az a palisander- 45 és plüss-szörnyűség, ami a századvégi polgári bútor volt. Az ónémet ebédlő igazán célszerű és ízléses bútordarabokból állott össze, ha összehasonlítjuk azokkal a fortunaszelencés, cirádákkal ékített büfékkel, préselt szőlőfürtökkel feldíszített bőrszékekkel, tükörajtós hálószobaszekrényekkel, vörös plüssből összefércelt karosszékekkel, amilyeneket a századforduló körül kezdtek gyártani szerte a hazában. S mind e lélektelen, szemponttalan szörnyűségekhez képzeljük hozzá az elmaradhatatlan dísztárgyakat, a pálmákat a sarokban, a 43 allűr viselkedés, modor, szokás (francia) 44 tislizik fehér asztalnál, társaságban hosszasan elüldögél (német) 45 palisander paliszander; berakás, bútor, faburkolat anyagába más színű fából illesztett díszítés (indián-holland)

20 párnákat minden díványon és a láb alatt s a karosszékben, a kefetartót a falon, melynek gobelinje vadászjelenetet ábrázolt, az ezüstszarvast az íróasztalon, mely agancsának ágabogában tollszárakat tartott, a bronz bagoly-tintatartót, az emberi kéz mintájára formált márvány levélnyomókat, a színes gyöngyfüggönyöket, a szivargyűrűből szellemesen és festőien összeállított és üveg alá préselt kályhaellenzőket, a piszkafákat, melyeknek nikkelnyele zergepatát ábrázolt, a porcelángólyákat, melyek szárnyaik között zöld évelő növényeket őriztek, az ezüstözött öntöttvas gémeket, melyek csőrükben névjegyet tartottak s a sok plüsst, filcet, függönyanyagot, amellyel beborítottak ablakot, falat és bútort, hogy hiba ne essen, ha meg lehet valahol őrizni egy porszemet vagy el lehet sikkasztani egy tűhegynyi napsugarat... ez volt együtt a juste milieu, magyarul az enteriőr, a keret, melyben egy polgári nemzedék élt és nevelkedett. A mi lakásunkban talán megszűrte valamennyire ezt az áradást apám jó ízlése de a korszak nagy terrorja elől mi sem menekültünk sértetlen, ép bőrrel s egy-két bronzdaru vagy bőrkeretbe foglalt hímzéses falidísz, mely a szarvasok etetését ábrázolta, akadt a szalonban meg az úriszobában. A viktoriánus 46 idők kispolgári ízléstelenségének közép-európai értelmezése volt ez az új lakásművészet s ahogy laktak, úgy öltözködtek, olvastak, társalogtak. A közelmúlt korok tiszta, szép formáit, nemes bútorait a felvilágosult, liberális polgárság ócska kacatnak tartotta, nagyanyák lomtárba való hagyatékának. Igaz, ekkortájt a világ hatalmasai is ezt az ízlést diktálták. Vilmos császár 47 vagy VII. Edvárd 48 belső, meghitt szobáinak berendezése miben sem különbözött egy berlini bőrorvos várószobájának bútorzatától. A korfui Achilleion császárszobájának íróasztala előtt forgatható zongoraszékre bőrnyerget szereltetett fel a magas vendég, s azon foglalt helyet, mikor dolgozott. Lehet-e csodálni, ha ugyanakkor egy magyar vidéki város egyik polgári lakásának előszobájában a kefetartó hímzése vadászjelenetet ábrázolt? 8 Az úri szobában három üvegajtós szekrényben sorakoztak a könyvek. Anyám könyvtára már inkább csak dísztárgy volt, a szalon berendezésének egyik kelléke s emlék a múltból; a mahagóniszekrény ajtaját ritkán nyitogatták. Vagy három tucat vörös vászonba kötött Egyetemes regénytár adta ki a zömét anyám könyveinek; s aztán nagy csapat német regény. Kedvenc írója volt Rudolf Herzog, s kedvenc könyve ennek az írónak Das grosse Heimweh című regénye. Sárga bőrben, két kötetben, díszhelyen állott Freytag Soll und Haben-je, aztán néhány kötet Schiller. Goethét a polgári könyvtárak nem kedvelték. Úgy vélekedtek, hogy vizenyős, klasszikus. Schiller már inkább hozzátartozott a könyvtárhoz, különösen a Haramiák és az Ármány és szerelem kötetei, no meg A harang egyik díszes kiadása. Schillerben valahogy a liberalizmus előfutárját látták, a forradalmárt. Goethe 49 volt a merev forma, a klasszikus maradiság, az unalom. Nem hiszem, hogy a századvégi polgár sok egyebet olvasott volna Goethétől, mint a Hermann und Dorothea néhány énekét az iskolában s később A vándor éji dalá-t. Anyám kedvelte a modern német szerzőket. Herzog és Freytag mellett helyet kaptak kedves könyvei között Stratz, Ompteda s egypár német humorista művei. Ítéletem nincs e könyvekről, mert gyermekkoromban, mikor a szülői könyvtárra rászabadultam, már ösztönösen irtóztam e művektől s egyiket sem bírtam elolvasni. Különös módon akadt egy kötet Lilly Braun: Memoiren einer 46 viktoriánus Viktória angol királynő (ur ) korára, a XIX. század második felére jellemző 47 Vilmos császár II. Vilmos porosz király és német császár (ur ) 48 Edvárd, VII. VII. Edward Nagy-Britannia és Írország királya (ur ) 49 Goethe Johann Wolfgang Goethe ( ) német költő, író

MÁRAI SÁNDOR. Egy polgár vallomásai

MÁRAI SÁNDOR. Egy polgár vallomásai MÁRAI SÁNDOR Egy polgár vallomásai EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST A SZÓ- ÉS NÉVMAGYARÁZATOKAT ÍRTA OSZTOVITS SZABOLCS Alapkiadás: Helikon Kiadó Kft, 2000 Copyright Márai Sándor jogutódai Vörösváry Publishing

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Guy de Maupassant. Ékszerek

Guy de Maupassant. Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek 2011 Válogatta, fordította és az utószót írta Illés Endre Fapadoskonyv.hu Kft. Illés Endre jogutódja A TELLIER-HÁZ 1 Odamentek minden este, tizenegy

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla!

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla! ÚJ LAKÁSBAN Kedves Csilla! Képzeld el! Új lakásban lakom! Ez a legszebb ház a környéken! Egy mesés társasházban, gyönyörű lakásban élek! Képzeld el! Van benne egy csendes hálószoba, világos nappali szoba,

Részletesebben

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA Student's name : E-mail: Test štampajte i skeniranog ga vratite na e-mail office@centarzaedukaciju.com U slučaju da nemate tehničke mogućnosti, prihvata se i da na datu e-mail adresu pošaljete odgovore

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható:

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: A kötőszók Előhang (prelúdium): DE Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: Vera csak 2 éves, de már 100-ig tud számolni. Ez az étterem kitűnő,

Részletesebben

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Méltó születésnapi ajándék

Méltó születésnapi ajándék Szeged gazdálkodásának egyre nagyobb hányadát teszik ki azok az állami és uniós pályázatok, melyeket teljes egészében a város fejlesztésére fordítanak. Az idén 32 milliárd forintot fektetnek be a város

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Családfa. (szül.:?) (? 1908) Nevelőanya: R. Lipótné (szül. D. Cecília) 1886 1944. R. Lipót (1883 1944) V. Ignác (? 1944) V.

Családfa. (szül.:?) (? 1908) Nevelőanya: R. Lipótné (szül. D. Cecília) 1886 1944. R. Lipót (1883 1944) V. Ignác (? 1944) V. Családfa Apai nagyanya Apai nagyapa V. Ignác (? 1944) V. Ignácné (szül.:?) (? 1908) Nevelőanya: V. Ignácné (szül.? Éva) (? 1944) Anyai nagyapa R. Lipót (1883 1944) Anyai nagyanya R. Lipótné (szül. D. Cecília)

Részletesebben

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta 2007. 01. 21. 2007. 01. 22. 2007. 01. 27. 2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta Ötszáz jelentkezőből lett az

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

EILC beszámoló - Velence (2013. 08. 19. - 2013. 09.13.)

EILC beszámoló - Velence (2013. 08. 19. - 2013. 09.13.) EILC beszámoló - Velence (2013. 08. 19. - 2013. 09.13.) Egy csodálatos helyen, fantasztikus környezetben, nagyszerű emberek között, négy hétig. Először is ott kezdeném, hogy Velence leírhatatlanul szép.

Részletesebben

Családfa. Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882 1944. Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944. Kohn Mihály 1876 1944

Családfa. Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882 1944. Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944. Kohn Mihály 1876 1944 Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Keller Jakab 1860-as évek 1944 Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944 Kohn Mihály 1876 1944 Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882

Részletesebben

SZEMLE. Gulyás Miklós. xxde mert én ezekkel a népekkel rokonságot érzek, megengedem magamnak ezt a szóhasználatot. Ne felejtse el az olvasó, hogy

SZEMLE. Gulyás Miklós. xxde mert én ezekkel a népekkel rokonságot érzek, megengedem magamnak ezt a szóhasználatot. Ne felejtse el az olvasó, hogy SZEMLE Gulyás Miklós A LAPPOK [ ] aprók és csenevészek, füsttõl elvakított szemük zavarosan vizenyõs, lábuk görbe az angolkórtól, hajuk durva, merev és fekete, bõrük vöröslõen sötét, ami még sötétebbnek

Részletesebben

A CSALÁD. Következzen tehát a család:

A CSALÁD. Következzen tehát a család: A CSALÁD 2013. február. Eljutottam végre ide is - hogy összeismertessem a rokonokat. A több ezernyi kép közül majdnem mindegyik régi Aputól származik, az újak túlnyomó része pedig tőlem. Igyekeztem őket

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás vértanúját

32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás vértanúját OSSERVATORIO LETTERARIO *** Ferrara e l'altrove *** Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese http://www.osservatorioletterario.net - http://xoomer.virgilio.it/bellelettere/

Részletesebben

MESE A TULIPÁNRÓL. Prológus.

MESE A TULIPÁNRÓL. Prológus. MESE A TULIPÁNRÓL Prológus. Mindennap találkoztam egy szüntelenül jókedvű, igen öreg emberrel. Ki ez a különös öregúr, mért van állandóan ilyen virágos kedve? Egy hatvannyolc-hetvenéves embernek még sincs

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

ERRATA. 154. o. Hanák Sándor szökésének történetét maga mesélte el nekem. A szerzó

ERRATA. 154. o. Hanák Sándor szökésének történetét maga mesélte el nekem. A szerzó ERRATA Kéziratom szerkesztett változata számomra karácsonyi meglepetésként jelent meg. Ennek tudható be a néhány tévedés, illetve fontosnak tartom az alábbi kiegészítéseket. A szerzó 230. o. Gereöffy osztályparancsnok,

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz.

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. Mindenesetre írtam neki egy lapot, s egy szép napon megjelent

Részletesebben

10 2010. December BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT!

10 2010. December BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! 10 2010. December 34. Tunéziai es japán autójelzések. 35. Saját kezűleg.37. Tinédzserek tévéműsora. 38. Kennel része!40.ittrium,kén. 41. Zavart Ede. 43. Írógéppel kimásol. 45. Paul (1879-1940) svájci festőművész.

Részletesebben

Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR

Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR Stendhal Vörös és fehér Lucien Leuwen Fordította ILLÉS ENDRE 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu Borító: Rimanóczy Andrea ELSŐ RÉSZ

Részletesebben

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011 EÖTVÖS KÁROLY Magyar alakok 2011 A KIS MARISKA (Gróf Széchenyi István nőtlen korából) Széchenyi István Íróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő arcképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörű

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Mediterrán külső, modern belső MODERN HÁZAK LAKÁSOK 75

Mediterrán külső, modern belső MODERN HÁZAK LAKÁSOK 75 Élettér A kert fő attrakciója a nagyméretű, L alakú medence. Ha a nyári grillezéskor valakinek melege van, a padról akár egyenesen beledőlhet a vízbe 74 MODERN HÁZAK LAKÁSOK Mediterrán külső, modern belső

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938 Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Izsák Sámuel? 1914 Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944 Legmann Rudolf 1856 1938 Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Sajnos vagy szerencsére? SAJNOS SZERENCSÉRE

Sajnos vagy szerencsére? SAJNOS SZERENCSÉRE 1. Sajnos vagy szerencsére? SAJNOS SZERENCSÉRE Szita Szilvia és Pelcz Katalin, www.magyar-ok.hu 1 1. Sajnos vagy szerencsére? A belvárosban lakom. A földszinten lakom. Elég messze lakom a belvárostól.

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

SZÍRIUSZ HERCZEG FERENC (1890)

SZÍRIUSZ HERCZEG FERENC (1890) HERCZEG FERENC SZÍRIUSZ (1890) I. Aki évekkel ezelőtt megfordult a budai hegyekben, az bizonyára emlékezik még a Sergius-nyaralóra, melyet néhány év előtt magam sem tudom, miért alapjából lebontottak.

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Felvidéki kirándulásunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre. A kirándulást hosszas előkészítő munka előzte meg, amiben tanáraink

Részletesebben

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA Csonka András tudta, hogy az ő családja Békésb ől származik. Azt is tudta az édesanyjától, hogy Pósa Jánosék anyai ágon rokonaik. De nem volt biztos benne, hogy Dankóék

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Húsvét a Bruderhofban

Húsvét a Bruderhofban Húsvét a Bruderhofban 1998 augusztusában Gyurka bácsi bíztatására az akkor 6 fős családunk elrepült az angliai Beech Grove nevű protestáns eredetű, megújult hutteri gyökerű családközösségbe. Erről a 6

Részletesebben

Pest drágagyöngye. Józsefvárosi blogmesék. Kerekes Pál. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Borító: Bak Ágnes

Pest drágagyöngye. Józsefvárosi blogmesék. Kerekes Pál. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Borító: Bak Ágnes Pest drágagyöngye Józsefvárosi blogmesék Kerekes Pál 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Borító: Bak Ágnes A posztok között hajdani fűszer- és gyarmatárú hirdetések Milyen volt? Az elmúlt évtizedek

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Családfa. Krämer Gyuláné (szül. Benedek Gizella)?? Neuser Lipótné (szül. Bachmann Róza) 1870 1943. Neuser Lipót Kb. 1868 1939

Családfa. Krämer Gyuláné (szül. Benedek Gizella)?? Neuser Lipótné (szül. Bachmann Róza) 1870 1943. Neuser Lipót Kb. 1868 1939 Családfa Apai nagyapa Krämer Gyula (Julius Krämer)?? Apai nagyanya Krämer Gyuláné (szül. Benedek Gizella)?? Anyai nagyapa Neuser Lipót Kb. 1868 1939 Anyai nagyanya Neuser Lipótné (szül. Bachmann Róza)

Részletesebben

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I.

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. Madarak négy égtáj meséiben 103_D.indb 3 2007.08.30. 11:39:00 103_D.indb 4 2007.08.30. 11:39:05 TANULÓI MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. 3. ÉVFOLYAM 5 D1

Részletesebben

Bonifert Zoltán. Korábban már volt képviselőtestületi tag.

Bonifert Zoltán. Korábban már volt képviselőtestületi tag. Bonifert Zoltán 44 év vállalkozó 21 éve élek Tahiban, feleségem Kollár Edit. 2 lányom van, 18 és 14 évesek. 23 éve vagyok vállalkozó. Bonifert Zoltánné Kollár Edit 43 év védőnő Korábban még nem volt képviselőtestületi

Részletesebben

2. nap 2014.05.07. Szerda

2. nap 2014.05.07. Szerda 2. nap 2014.05.07. Szerda Az előző napi hosszú út után nem túl frissen ébredtünk a második nap reggelén, de a finom reggeli és a tartalmas útvonal lelkesítőleg hatott mindenkire. - Irány Parajd! hangzott

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 8

MagyarOK 1.: munkalapok 8 1. Kire igaz az állítás? Jelölje be, kire igaz az állítás! Megoldásait hasonlítsa össze a partnerével! 1. Harmincnégy éves. az apa a nagymama a nagynéni az anya a nagypapa a nagybácsi a fiú a kutya 2.

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Szerző Szauer Ágoston. Illusztráció Papp Eszter

Szerző Szauer Ágoston. Illusztráció Papp Eszter Szerző Szauer Ágoston Illusztráció Papp Eszter Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/513-191, 30/864-5605 E-mail: info@martinuskiado.hu Internet:

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

Családfa. Lazarovits Józsefné (szül. Rosenfeld Róza) 1860-as évek 1943. Fülöp Jakabné (szül.? Eszter) Fülöp Jakab. Lazarovits József 1860-as évek 1944

Családfa. Lazarovits Józsefné (szül. Rosenfeld Róza) 1860-as évek 1943. Fülöp Jakabné (szül.? Eszter) Fülöp Jakab. Lazarovits József 1860-as évek 1944 Családfa Apai nagyapa Lazarovits József 1860-as évek 1944 Apai nagyanya Lazarovits Józsefné (szül. Rosenfeld Róza) 1860-as évek 1943 Anyai nagyapa Fülöp Jakab 1860-as évek 1939 Anyai nagyanya Fülöp Jakabné

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Családfa. Nincs adat. Nincs adat. Friedman? 1850-es évek 1920-as évek. Izsák József 1858 1933. Apa. Anya. Izsák Jakab 1880-as évek 1940-es évek eleje

Családfa. Nincs adat. Nincs adat. Friedman? 1850-es évek 1920-as évek. Izsák József 1858 1933. Apa. Anya. Izsák Jakab 1880-as évek 1940-es évek eleje Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Izsák József 1858 1933 Friedman? 1850-es évek 1920-as évek Apa Izsák Jakab 1880-as évek 1940-es évek eleje Anya Izsák Jakabné (szül. Friedman

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

Ö.T.V.E.N. Tartalom. 1. fejezet Én és a külsőm Mit fogok tanulni?...1 Bevezető a fejezethez...2 A fejezet célja...3

Ö.T.V.E.N. Tartalom. 1. fejezet Én és a külsőm Mit fogok tanulni?...1 Bevezető a fejezethez...2 A fejezet célja...3 Ö.T.V.E.N. Tartalom Bevezetés...1 Autizmussal élő személyek jogi chartája...5 I. Az Ö.T.V.E.N. program bemutatása...7 II. A célcsoport bemutatása...10 III. A célcsoport pozíciója a hazai oktatási rendszerben...11

Részletesebben

Sasvári Sándor. otthonában

Sasvári Sándor. otthonában Sasvári Sándor otthonában A természettõl körülölelve A legfoglalkoztatottabb musical énekes, kivételes hangadottsággal megáldott, népszerű zenész, boldog családapa, természetszerető állatbarát és még folytathatnánk

Részletesebben

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA Szakmai gyakorlatomat Máltán, a Vera Sant Fournier Interior Design Studionál végeztem. Ez a csupán három főből álló cég elsősorban magánlakások

Részletesebben

Magyar karácsonyi népszokások 3.rész

Magyar karácsonyi népszokások 3.rész 2014 december 26. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó

Részletesebben

Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március

Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március LOCSOLÓVERSEK Húsvéthétfőn szokásosnál ragyogóbban kelt a nap; Kiugrottam az ágyamból egyetlenegy perc alatt. Kölnivízzel a zsebemben míg eljöttem

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

A birtokos szerkezet

A birtokos szerkezet A birtokos szerkezet Ha kérdése van, használja nonstop segélyvonalunkat: www.magyarora.com/grammar/birtokos_tablazat.pdf 1 ) Lássunk munkához Kezdjük megint a novellával Húzza alá a példákban az egyes

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

Ha megpróbálnám elmagyarázni, miért irigyelték és ugyanakkor gyűlölték a kétéves, vagyis két esztendőt folyamatosan leszolgáló sorkatonák a nyulakat,

Ha megpróbálnám elmagyarázni, miért irigyelték és ugyanakkor gyűlölték a kétéves, vagyis két esztendőt folyamatosan leszolgáló sorkatonák a nyulakat, Ha megpróbálnám elmagyarázni, miért irigyelték és ugyanakkor gyűlölték a kétéves, vagyis két esztendőt folyamatosan leszolgáló sorkatonák a nyulakat, akkor azzal kezdeném, hogy a nyulak tizenegy hónap

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

TaTay SÁnDor Bakonyi krónika 2011

TaTay SÁnDor Bakonyi krónika 2011 TATAY SÁNDOR Bakonyi krónika 2011 1. Hazatérés Ki tudja, hányadszor járom az utat Badacsony és Bakonytamási között? Legelőször lovaskocsin tettem meg, közel ötven évvel ezelőtt. Azután jó néhányszor vonattal,

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és Negyedik fejezet Az a nap, az a szörnyű nap volt az utolsó napom az óvodában. Soha többé nem láttam a kedves szőke óvónénit és a szivárvány minden színében pompázó játékhegyeket sem. Apát sem. Sőt, anyát

Részletesebben

Családfa. Lunczer Gyuláné (szül.?)?? Krausz Adolfné (szül.?)?? Krausz Adolf 1836 1928. Lunczer Gyula? 1925/26. Apa. Anya. Lunczer Lipót 1871 1930

Családfa. Lunczer Gyuláné (szül.?)?? Krausz Adolfné (szül.?)?? Krausz Adolf 1836 1928. Lunczer Gyula? 1925/26. Apa. Anya. Lunczer Lipót 1871 1930 Családfa Apai nagyapa Lunczer Gyula? 1925/26 Apai nagyanya Lunczer Gyuláné (szül.?)?? Anyai nagyapa Krausz Adolf 1836 1928 Anyai nagyanya Krausz Adolfné (szül.?)?? Apa Lunczer Lipót 1871 1930 Anya Lunczer

Részletesebben

Mindszenty bíborossal

Mindszenty bíborossal K Mindszenty bíborossal Ö Déri Péter Fotók Lovagi Milán Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/513-191, 30/864-5605 E-mail: info@martinuskiado.hu

Részletesebben

Z G I A T K Ö E R É E T T N

Z G I A T K Ö E R É E T T N Z G I A K Ö E R É E N B. D. Dezső (szül. 1930-) (B.D.-el nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért az ő történetét, amelyet a Holokauszt Dokumentációs Központ irattárában őriznek, álnéven tudjuk csak közzétenni.)

Részletesebben

A szerkesztôség e-mail címe: derekpont@freemail.hu telefon: 0620-389-58-53. Zetelakán jártunk Aki járt már Derekegyház testvértelepülésén Zetelakán az bizonyára igen kellemes tapasztalatokat szerzett az

Részletesebben