Kistérségi Kilábalás

Átírás

1

2 Bihar Fejlődéséért Egyesület 4010 Berettyóújfalu, Bocskai u. 15. Kistérségi Kilábalás A családok helyzetének, az adósságcsapdából való kitörés lehetőségeinek vizsgálata a Berettyóújfalui kistérségben Bánfalvi Győző és Hamvas László közreműködésével a tanulmányt írta Dr. Béres Csaba TÁMOP / Berettyóújfalu

3 TARTALOM Bevezetés Az adósságcsapdáról nemzetközi kitekintéssel Az adósságcsapda fogalma, keletkezésének társadalmi-gazdasági okai A globális adósságcsapda Kiút az adósságcsapdából Adósságcsapda, hátralékosság, mint társadalmi probléma Magyarországon A hitelcsapda A hitelcsapda kezelésére tett kormányzati intézkedések Közüzemi számla hátralékosság A hátralékosság, mint társadalmi probléma kezelése A Berettyóújfalui kistérség adottságai, társadalmi-gazdasági jellemzői A Berettyóújfalui kistérségben élő családok helyzetének vizsgálata A vizsgált háztartások főbb jellemzői A vizsgált háztartások foglalkozási és jövedelmi helyzete Lakásviszonyok és energiafogyasztás Eladósodottság, közműdíj hátralékosság A családok életszínvonala A település életviszonyainak a megítélése Az adósságkezelési program tapasztalatai Kiút az adósságcsapdából egy komplex fejlesztési program alapjai Kiút a válságból: a fenntartható, globális zöld gazdaság építése A zöld gazdaság építése az Európai Unióban A munkanélküliségből, az adósságcsapdából, a szegénységből való kitörés lehetősége a lokális, zöld gazdaság építésével a Berettyóújfalui kistérségben IRODALOM Mellékletek Az adatfelvétel során alkalmazott kérdőív TANÁCSADÁSI NAPLÓ Mentorok beszámolói Karika Róbert: Kistérségi kilábalás (program értékelés) Kiss Józsefné: Kistérségi kilábalás Juhász Nikolett: Adósságkezelési esetleírások

4 Bevezetés A Bihar Fejlődésért Alapítvány a TÁMOP / számú pályázat keretében nyert támogatással 2011-ben adósságkezelési programot indított a Berettyóújfalui kistérségben. A projekt megvalósításának első szakaszában 20, szociális segítésben jártas szakembert képeztek ki adósságkezelő mentorrá. A program további részében a kistérség településein 209 család adósságkezelésére került sor, amelynek során a mentorok a fizetési hátralékba, és sok esetben adósságcsapdába került családok számára nem csak tanácsadással szolgáltak, hanem kapcsolatba léptek a közmű számlákat kibocsátó szolgáltató vállalatokkal, és sikerült ügyfeleik számára fizetési könnyítéseket, részletfizetési lehetőséget biztosítani. A projekt végrehajtása során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az adósságcsapdához vezető okok között a legnagyobb szerepe a munkanélküliségnek, és az abból származó jövedelmi szegénységnek van, amit még súlyosbított az érintett családokban élők rossz egészségi állapota, alacsony szintű képzettsége, rossz munkaerő-piaci pozíciója. A gyakran népes családok a szegénység, a munkanélküliség és az adósság pokoli hármasának csapdájában vergődnek. A családok csupán kisebb hányadában érzékelhető felelőtlen gazdálkodásnak és pazarlásnak csak alárendelt szerepe volt e társadalmi csapdahelyzet kialakulásában, így a tanácsadás, az adósságkezelési ügyintézésben való segítségnyújtás bár jelentősen enyhítette az érintett családokra nehezedő nyomást, azonban az alapvető okokat, a munkanélküliséget, a szegénységet nyilvánvalóan nem szüntethette meg, így az adósság újratermelődést az esetek jó részében nem sikerült megállítani. Nyilvánvalóvá vált, hogy olyan komplex programra lenne szükség, amely a tünetek enyhítésén túlmenően oki kezelést képes biztosítani, és a többszörösen hátrányos helyzetű családok számára a csapdahelyzetből való kitörés lehetőségét is megteremti. Egy ilyen program kidolgozásához, amely az Alapítvány jövőbeli tervei között 3

5 szerepel, azonban szélesebb körű tájékozódásra volt szükség. Ezért az Alapítvány a mentorok és önkéntesek bevonásával széleskörű adatgyűjtésbe kezdett. A vonatkozó nemzetközi és hazai kutatási eredmények értékelése, valamint a mentorokkal, a kistérségben levő települések polgármestereivel, civil szervezetek vezetőivel készített félig strukturált interjúk tapasztalatai alapján kidolgozott kérdőívvel 2012 nyarának végén adatfelvételre került sor 12 településen, a kistérség két városában, Beretytyóújfaluban és Komádiban, valamint kisebb lélekszámú és népesebb községekben. A lépcsőzetes kiválasztás során a térségi lefedettségre is törekedve Berekböszörmény, Bojt, Furta, Kismarja, Komádi, Körösszakál, Mezőpeterd, Nagykereki, Told és Váncsod községek lakói közül népességarányosan határoztuk meg a megkérdezendők számát. A településeken belül az egyes utcák nevük, valamint az utcákban élők házszámuk alapján véletlen kiválasztással kerültek be a mintába. Az adatfelvétel eredménye 992 értékelhető kérdőív volt, amely ugyanennyi háztartás, valamint az azokban élő éves és idősebb személy életviszonyairól, az adóssággal küzdők arányáról, továbbá az adósságcsapdából való kitörés lehetőségeivel kapcsolatos véleményükről adott információt. A kérdőíves adatfelvétel mellett feldolgoztuk a 209 adósságkezelő naplóban szereplő információkat is, ezek alapján esetleírások is készültek. Az így gyűjtött információk értékelése alapján került sor egy jövőbeli, komplexebb program alapjainak a felvázolására. 4

6 1. Az adósságcsapdáról nemzetközi kitekintéssel 1.1. Az adósságcsapda fogalma, keletkezésének társadalmi-gazdasági okai Az elmúlt évtizedekben követett fenntarthatatlan növekedési pálya eredményeként kitört és elhúzódó válsággal kapcsolatban, a nemzetközi sajtóban az egyik leggyakrabban emlegetett fogalommá vált az adósságcsapda, amelyben nem csak egyének, családok, vállalkozások, hanem települések, sőt nagy számban országok is vergődnek. Adósságcsapdáról akkor beszélhetünk, amikor kezelhetetlené válik az eladósodás, a bevételek nem elégségesek az esedékes törlesztések fizetéséhez, a kamatok halmozódnak, és kilátástalannak látszik az adósság visszafizetése. Az adósságcsapda mélyül, amikor egy család, egy vállalkozás, vagy akár egy önkormányzat újabb hitelt próbál felvenni ahhoz, hogy a már meglevő adósságát fizetni tudja. Az adósságcsapda nagyobbá és mélyebbé válik azáltal, hogy az eladósodottak egyre drágábban juthatnak újabb hitelhez, vagy amikor a késedelmesen fizetőket büntető kamatokkal sújtják 5 a hitelezők, de a kamatlábak, vagy a visszafizetési feltételek egyoldalú megváltoztatása a hitelező által ugyancsak az adósok helyzetének a kilátástalanságát fokozza. 1 Elterjedt az a felfogás, hogy az adósságcsapdában vergődők maguk tehetnek sanyarú helyzetükről, mert felelőtlenül vettek fel hiteleket, rabjává váltak saját fogyasztásuknak, nem tudtak ellenállni a fogyasztáscentrikus gazdaság szirénhangjainak, a csábítóan kedvezőnek tűnő hiteleknek. Minden bizonnyal ez is szerepet játszik az eladósodás társadalmi méretű csapdává válásában. Valójában e széles körben ható és veszélyes társadalmi jelenségnek strukturális okai vannak, a gazdaság és a társadalom mélyrétegeiben végbemenő torzulások következményeiről van szó. Az elmúlt három évtized társadalmi-gazdasági folyamatainak, a 1 Debt Trap. m/definition/debt-trap.html

7 fenntarthatatlan növekedési pályának elkerülhetetlen következménye egy többszörös, pénzügyi, gazdasági és szociális válság, amelynek egyik megnyilvánulása a munkanélküliség magas szintje, az elszegényedés és az eladósodás. Adósságcsapdához vezetettek azok az ösztönző pénzügyi struktúrák is, amelyek arra csábították az egyéneket, hogy hosszú távú adósság-kötelezettségeket vállaljanak fel olyan feltételekkel, amelyek valójában erőteljesen kedveztek a hitelnyújtónak, és nem a hitelt felvevőknek. Miközben a bankok nyakló nélkül nyújtották a hiteleket, és valósággal rátukmálták a fogyasztókra a hitelkártyákat, a rövidtávú profitnövelési hajsza miatt a munkavállalóknak egyre kevesebb bérrel kellett megelégedniük, ami a vásárlóerő, a fizetőképesség csökkenésével járt, hozzájárulva a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanásához. A gazdasági növekedés hasznát egyre nagyobb mértékben sajátította ki a lakosság felső néhány százaléka, ami törvényszerűen vezetett a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez, az eladósodáshoz, mert az emberek növekvő hányada csak hitelek felvételével tudta tanít- 6 tatni gyermekét, kicserélni a megtervezett, mesterséges elavulás miatt idő előtt tönkre ment háztartási gépeit, javíttatni a megélhetéséhez nélkülözhetetlen gépkocsiját, vagy akár gyógyítatnia magát és hozzátartozóit. Az elosztási viszonyok eltorzulása, a társadalmi egyenlőtlenségek extrém mértékű növekedésének elkerülhetetlen következménye a munkanélküliséggel, az elszegényedéssel és az eladósodással jellemezhető szociális válság, amely környezeti-, energia-, és élelmiszerválsággal társulva sújtja a kedvezőtlen globális hatásokkal szemben védtelen embereket. 2 A múlt század hetvenes éveitől kezdve, a gazdaság szerkezeti átalakulásával, a globalizáció előrehaladásával összefüggésben a munkanélküliség az első számú társadalmi problémává vált szerte a világon. Forrása a több mint egymilliárd főt érintő 2 Michael Renner: Making the Green Economy Work for Everybody. In: State of the World 2012: Moving Toward Sustainable Prosperity. Worldwatch Institute, /files/sow12%20summary%20% 28Chapter%201%29.pdf

8 szegénységnek a fejlődő világban, és kiváltója az alsó osztályok tartós szegénységének, az alsó középosztály elszegényedésének a fejlett országokban. A munkanélküliség, a szegénység és az eladósodás, valamint a globális pénzügyi és gazdasági válság összefügg egymással. A munkanélküliség és az eladósodás ok és okozat is egyszerre. A válság a korábbinál magasabb szintre lökte a munkanélküliséget, másfelől az ingatlanpiac összeomlásában, amely az elsütő billentyű szerepét játszotta a válság kirobbanásában, ugyancsak döntő szerepe volt a munkanélküliségnek: a munkájukat vesztett emberek nem voltak képesek fizetni a gyakran jelentős mértékű jelzáloghiteleiket. A munkanélküliség emelkedését és tartósan magas szinten való fennmaradását a gazdasági növekedés ciklikussága mellett (nagyobb mértékben és meghatározóbb módon) három alapvető folyamat okozta: a gazdasági szerkezeti átalakulása, a globalizáció, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése. A múlt század hetvenes éveitől kezdve a fejlett országokban 7 végbement egy olyan szerkezeti átalakulás, amelynek során az iparilag fejlett országok lesodródtak arról az extenzív ipari növekedési pályáról, amelynek hajtóereje a bányászat, a nehézipar, a viszonylag kevés tudást, de sok nyersanyagot tartalmazó termékek sok energiával való előállítása volt a szalagrendszerű tömegtermelés formájában. A fejlett országok rákényszerültek egy posztindusztriális növekedési pályára, amelynek a lokomotívja a tudás-intenzív termelés mellett a szolgáltatatói ágazat bővülése volt. A termékekben, ahogy csökkent a nyersanyaghányad, és növekedett a tudás által hozzáadott érték, egyre kevesebb bányára, vasra és acélra volt szükség, a nehézipar leépült, tömegesen kerültek az utcára az ágazatban foglalkoztatott emberek. A technikai fejlődés, az ipari termelés komplex gépesítése és automatizálása ugyancsak az iparban korábban nagy tömegben alkalmazott munkaerő leépítéséhez vezetett. A mezőgazdaság iparszerűvé tétele, a munkaerő, mit költségtényező lehető legnagyobb mértékű kiiktatása, szerves trágya helyett műtrágya, kapa helyett gyomirtó, az élelmiszertermelésben a természetes alap-

9 anyagok, gyümölcsök helyett mesterséges ízfokozók alkalmazása a foglalkoztatottság drasztikus csökkenését eredményezte. Ugyancsak a gazdaság szerkezeti átalakulásához tartozik a tőkekoncentráció a kereskedelemben. A nagy kereskedelmi hálózatok előretörése a hagyományos kiskereskedelem leépülésével, az ágazatban foglalkoztatottak számának nagy mértékű csökkenésével járt együtt. Egy bevásárló központ, amely hatalmas forgalmat generál, e forgalomhoz képest elenyésző számú árufeltöltőt és pénztárost, valamint kisegítő személyzetet alkalmaz. A bevásárló központokban gyakorlatilag nincsenek kereskedők, az alulképzett, és rosszul fizetett emberek gyakran képtelenek a vásárlókat megfelelően tájékoztatni az ott forgalmazott, gyakran csak 4-5 évi használatra tervezett tartós fogyasztási eszközökről sem. A mesterséges elavulás betervezése értelmetlené teszi a javító-szerelő szolgáltatást, mert sokszor gazdaságosan nem lehet ezeket az eszközöket megjavítani. A lábbelik többsége egy szezonnál többet nem bír ki, de minek is bírna, mikor a reklámok a kidobás divatját sulykolják a fogyasz- 8 tókba, és nem a javításra, ezáltal a takarékosságra ösztönöznek. Eredménye az un. jóléti szemét hihetetlen méretű megszaporodása, a javító ágazat összeszűkülése, munkahelyteremtő képességének megszűnése. A gazdaság szerkezeti átalakulásával összefüggésben kell megemlítenünk a pénzügyi ágazat, mint szolgáltatás előtérbe kerülését. A pénz, mint forgalmi eszköz veszít a jelentőségéből, ellenben növekszik spekulációs eszközként való felhasználása. A pénz elszakadása az aranytól, a nyakló nélkül forgalomba bocsátott pénz mennyiségének a növekedése, amely többszörösen meghaladta az utóbbi években a forgalmazott termékek és szolgáltatások értékét, párosulva a pénzügyi termékekkel való spekulációs kereskedés állami kontrolljának liberalizálásával, egy olyan spekulatív gazdaságot eredményezett, amely nem a termelés és a forgalmazás, a reálgazdaság bővülését szolgálta, hanem kevés ember gyors meggazdagodását. Nyilvánvaló, hogy a spekulatív gazdaság burjánzásának nincs érdemi foglalkoztatás bővítő hatása, sőt, a készpénzforgalom csökkenése, az átutalások számítógépes elter-

10 jedése, az ágazat technikai fejlődése inkább az itt foglalkoztatottak számának a csökkenéséhez és nem a növekedéséhez vezet. A globalizáció, ez a világméretű, először a gazdaságban meginduló, de aztán egyéb területeken is végbemenő integrációs folyamat, ugyancsak csökkentette a foglalkoztatottság szintjét a fejlett országokban, annak következtében, hogy az ipari termelést növekvő mértékben szervezték ki olyan országokba, ahol a nyersanyagok mellett a nagyon olcsó munkaerő is rendelkezésre állt. A tőkemozgás mögött új piacok keresése is motiváló tényező volt, mert a fejlett országokban egyfelől telítődött számos fogyasztási termék piaca, másfelől várható volt, hogy az iparosítás következtében meglóduló gazdasági növekedés a nagy népességű fejlődő országokban hatalmas, addig kielégítetlen piacokhoz juttatja a globalizálódó tőkét. A fejlődő országokban az ipari fejlődés fellendülése egyébként pozitív hozadéka volt a globalizációnak, de ezen országokban az erőteljesebb gazdasági növekedés fenntarthatatlan folyamatokat is elindított, óriási környezeti és társadalmi károkat okozva, szélsőséges társadalmi polarizációt eredményezve. Az iparosított mezőgazdaság erőszakolt elterjesztése a fejlődő országokban az ott honos, hagyományos mezőgazdaság megsemmisülését hozta magával, rettenetes környezeti károkkal, a paraszti tömegek elszegényedésével együtt járva, amely a világtörténelemben eddig páratlan, tömeges méretű városba való áramlást generált. A fejlődő világ rendkívül gyors urbanizációja azonban megdöbbentően szélsőséges városfejlődést eredményezett. Egyfelől vannak a sok milliós lakosú metropoliszok a maguk csillogó üvegpalotáikkal, hivalkodó üzletközpontjaikkal, a kis létszámú gazdasági és politikai elit fényűző lakónegyedeivel, másfelől a koncentrált nyomor, a gazdag városrészeket gyűrűként körbe ölelő nyomortelepekkel, bádogviskókkal, a csatornák, közművek teljes hiányával. A globalizáció egyetlen, zömében pozitív fejleménye a nemzetközi biztonság növekedése a kölcsönös függés révén, amit nagyban elősegített a közlekedési, szállítási, energetikai, távközlési és információs technológiai struktúrák összekapcsolódása, amely lehetőséget adna a jólét, a kultúra világmé- 9

11 retű elterjesztésére is, ha élnének, és nem visszaélnének ezzel a hihetetlen technikai haladással. Ugyanakkor e technikai bázis által is felgyorsított világpiaci integráció, a nagymértékű, egymástól való függés a világgazdaságban az árú-, de főleg a pénzpiacok reakcióinak hisztérikussá válását is elősegíti. A világ bármely részében, ha mond egy politikus, vagy egy pénzügyi guru (vagy akit annak tartanak) valami riasztót, az képes egész világra kiterjedő pánikot kiváltani a pénzügyi spekulánsok, szépítsünk: pénzügyi befektetők körében. Valójában a gazdasági válságnak, és benne a magas munkanélküliségnek, a szegénységnek és az eladósodásnak a legalapvetőbb oka a társadalmi egyenlőtlenség fokozatos növekedése, amely a globalizáció munkahelyeket csökkentő hatása mellett döntő szerepet játszott a társadalom nagy többségét kitevő lakosság fizetőképességének csökkenésében. Ez fokozott mértékben vezetett a belső piac beszűküléséhez, a kistermelők tönkremeneteléhez. Az elosztási viszonyok eltorzulása, a gazdasági növekedés hasznának a kisajátítása a lakosság felső néhány százaléka által, erősítette a gazdaság szerkezeti átalakulásának, valamint globalizációnak a munkahelycsökkentő hatását. Az egyenlőtlenségek növekedését, azt, hogy a pénz azokhoz vándorol, akiknek a fogyasztása nem generál a belső piacon érdemi foglalkoztatás-bővülést, rendszerint azzal az ideológiával próbálják mentegetni, hogy a nagyobb jövedelem több beruházást, nagyobb növekedést, több munkahelyet jelent, vagyis a növekedés haszna lecsepeg az alsóbb osztályok szintjére is. A gond csak az ezzel az ideológiával, hogy a valóságban a gazdaság nem így működik. Lehetséges, hogy a statisztika gazdasági növekedést jelez, miközben a foglalkoztatás stagnál. Valószínű, hogy a gazdasági mítoszok közé kell sorolnunk az a nézetet, hogy a gazdasági növekedés minden esetben bővíti a foglalkoztatást. Az USA-ban pl. a 2009-es visszaesést követően 2010-ben már újra gazdasági növekedés volt észlelhető, amely megelőzte a válság előtti szintet is, de ez nem járt együtt a munkahelyek számának a növekedésével. 10

12 A következő ábra ezt a tendenciát szemlélteti: A GDP nagyságának és a munkahelyek számának alakulása az USA-ban között 3 3 Krugman, P. a New York Timesben megjelent írása alapján a YES magazin cikke: 3 big myths about jobs today. Lies, Damned Lies, and Economics. Busting 3 big myths about jobs today. YES Magazin, Sept 01,

13 Az USA-ban, 2011 májusában, 4,7 munkanélküli jutott minden egyes új munkahelyre. Ez a szám nem ment az utóbbi 29 hónap alatt 4,3 fő alá és 2008 között is háromszor annyi ember keresett munkát, mint amennyi betöltetlen munkahely állt rendelkezésre. Gyakran hangoztatott mítosz az is, hogy ha a nagyvállalatok és a gazdagok adóját csökkenti az állam, akkor azok a többletpénzt munkahelyek teremtésére fordítják. Ezzel szemben tény, hogy a válság után a gazdasági szervezetek kezén hatalmas pénzöszszegek halmozódtak fel. A szervezetek rekord mennyiségű pénzen ülnek, pl. az USA-ban több mint 80 milliárd dolláron. Ugyanúgy a nagybankok 1,6 ezer milliárd USD tartalék felesleggel rendelkeznek, amelyet nem kölcsönöznek, mert félnek, mert kivárnak előtt a többlettartalékok sohasem voltak nagyobbak, mint 3 milliárd dollár. Ez a helyzet 2009 óta áll fenn. De a munkanélküli ráta nem változott. 4 A közgazdasági Nobel díjas Joseph STIGLITZ által veze- 4 Az adatok forrása: lásd az előző hivatkozást. tett, a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálására létrehozott ENSZ bizottság megállapítása szerint a globális gazdasági válság fő oka a főbb társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenség, ezen belül a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése országokon belül és kívül. 5 Ennek két következménye van. Az első az összes kereslet csökkenése. A legnagyobb gazdasági hatalommal és politikai befolyással rendelkező csoportok úgy tudják megváltoztatni az elosztási viszonyokat, hogy a gazdasági növekedés haszna náluk csapódjon le. Ahogy az említett ENSZ bizottság megállapította, a pénz azoktól, akik azt alapvető szükségletük kielégítésére tudnák költeni, elvándorol azokhoz, akik túlságosan jó módban élnek ahhoz, hogy azt könnyedén el tudnák költeni szükségleteik fedezésére. Ehelyett pazarló életmódju- 5 Vandemoortele, Milo: Within- Country Inequality, Global Imbalances and Financial Instability. Desk Study for the Netherlands Ministry of Foreign Affairs Overseas Development Institute London, ownload/4165.pdf 12

14 kat finanszírozzák vele, amelylyel semmiképpen sem teremtenek nagyobb mértékű pótlólagos keresletet az adott ország alapvető gazdasági ágai (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, stb.) számára, már csak azért sem, mert a többlet pénz nagyobb hányadát mind fogyasztási, mind beruházási céllal külföldön költik el, nem beszélve a jövedelmek adózás alóli kimenekítéséről külföldi, offshore cégekbe. A felsőbb jövedelmi csoportok megtakarításaik jó részét nem csak részvényekbe, hanem luxusingatlanokba (nem kis részben külföldön), aranyba, ékszerekbe, műkincsekbe fektetik, amelyek bár növelik a GDP-t, (mert az egy forgalmi mutató), az adott ország gazdasága számára azonban holt tőkét jelentenek, mert jelentős számú új munkahelyet nem hoznak létre, a foglalkoztatottságot érdemben nem javítják. Az utóbbi három évtizedben miközben átmeneti visszaesésekkel ugyan, de állandó gazdasági növekedés volt a világban ennek a fellendülésnek a haszna növekvő mértékben főleg a felső jövedelmi osztályokhoz vándorolt. A közepes és alacsony jövedelemmel bíró csoportok reálbér rátája stagnált vagy csökkent a világ országainak többségében a felső jövedelmi csoportokhoz viszonyítva. Az USA-ban pl. a háztartások legnagyobb jövedelmű, felső 20 százaléka 1967-ben az ország összes jövedelmének 44 százalékát birtokolta, 2003-ban már 50 százalékát. Ezzel szemben, a háztartások legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 20 százalékának részesedése 4 százalékról 3,4 százalékra csökkent ugyan ezen időszakban. A következő oldalon levő ábra ezt mutatja. 13

15 Jövedelemmegoszlás az USA legfelsőbb és legalsóbb 20 százaléka között Vandemoortele, Milo: Within-Country Inequality, Global Imbalances and Financial Instability. Desk Study for the Netherlands Ministry of Foreign Affairs Overseas Development Institute London,

16 Az ábra egyértelműen bizonyítja a jövedelmi szakadék mélyülését a lakosság legfelső (vörös trendvonallal ábrázolt) 20 százaléka és legalsó (fekete vonallal ábrázolt) 20 % jövedelmi helyzete között. (A baloldali függőleges tengely a felső 20 %, a jobboldali függőleges tengely az alsó 20 % részesedését mutatja az összes jövedelemből.) A gazdasági globalizáció is növelte a profitrátát, miközben a munkajövedelmeket lefelé nyomta. Az új évezredben a profitráta négy évtizedes csúcsot ért el, mialatt az átlag munkás reálbére stagnált vagy hanyatlott. A közepes jövedelmű keresők reálbére is egy helyben állt, miközben a leggazdagabbak jövedelme nőtt. Az egyenlőtlenség és a társadalmi polarizáció az országok széles körében erősödött. A növekvő egyenlőtlenség következményei a társadalom minden alrendszerében, így a gazdaságban is jelentkeztek, miközben az egyenlőtlenség elmélyülése aláásta a társadalmi és politikai stabilitást is. Számos vizsgálat bizonyította azt, hogy az egyenlőtlenség károsan hat a növekedésre. A jövedelmi egyenlőtlenség, különösen, ha magas szintet ér el, 15 számos olyan következménnyel jár, ami alááshatja a növekedést. VANDEMOORTELE, Milo a Nobel díjas J. STIGLITZ nyomdokain haladva az alábbiakban foglalta össze az egyenlőtlenség növekedésének következményeit: Legyengíti a társadalmi szerződést, amely megalapozza a szociális kohéziót és a politikai stabilitást egy országban. A magas jövedelmi egyenlőtlenség magas bűnözési rátával, konfliktusokkal és alacsonyabb életkilátásokkal jár együtt. Állandósítja az elszámoltathatósággal kapcsolatos problémákat a kormányzati intézményekben. Csökkenti annak a valószínűséget, hogy a gazdasági és szociális politika képes olyan növekedést generálni, ami lehetővé teszi a hátrányos társadalmi helyzetű csoportok integrálását és emberi fejlődését. A gazdagabb csoportok képesek olyan mértékben befolyásolni a politikát, hogy tartósan biztosítani tudják gazdasági előnyeiket, pl. a regresszív adózás, vagy a közbeszerzések, a közpénzeknek egy

17 olyan allokációja révén, amely érdekeiket inkább szolgálja, semmint az ország egészének jólétét. Elmélyíti a makro-ökonómiai instabilitást az által, hogy az alacsony jövedelmű háztartások kevésbé lesznek képesek alkalmazkodni a gazdasági megrázkódtatásokhoz. 7 A jövedelmi egyenlőtlenség növekedésének másik következménye a társadalmi és politikai instabilitás veszélyének fokozódása. Számos tanulmány kimutatta, hogy azokban az országokban (pl. Latin- Amerikában, Afrikában, Ázsiában), ahol magasak a jövedelmi különbségek, gyakran alakulnak ki súlyos szociális feszültségek és válságok, amelyeket a gyenge és rendszerint korrupt 7 Vandemoortele, Milo: Within- Country Inequality, Global Imbalances and Financial Instability. Desk Study for the Netherlands Ministry of Foreign Affairs Overseas Development Institute London, ownload/4165.pdf állami intézményrendszer képtelen kezelni. A növekvő jövedelmi egyenlőtlenség politikailag fenntarthatatlan állapotokat eredményez. A magas egyenlőtlenség kapcsolatban van a politikai instabilitással, amely makro-ökonómiai ingatagságot okoz. Az egyenlőtlenség magas szintje a társadalomban olyan tevékenységekbe sodorja bele az embereket, amelyek kívül vannak a piacgazdaságon (pl. illegális drogkereskedelem, bűnözés, stb.), ezzel hozzájárulnak a politikai és szociális instabilitás erősödéséhez. A politikai és társadalmi stabilitás hiánya a gazdaság széteséséhez vezethet, mert az ingatag társadalmi viszonyok, a kiszámíthatatlan politika aláássák a piacgazdaság alapját, a kiszámítható jövőt, és a társadalmipiaci szereplőkbe vetett bizalmat, elbátortalanítja a megtakarításokat és a beruházásokat. Az egyenlőtlenségek növekedése éppen ezért állandósítja a makrogazdasági instabilitást növekvő politikai és szociális instabilitás mellett. 16 A magas egyenlőtlenség gátolja a gazdasági növekedést is, mert körülbástyáz olyan érdekeket, amelyek megakadályozzák a

18 politikai reformokat. A befolyásos csoportok abba az irányba nyomják a politikát, hogy az inkább védje az előjogaikat, mintsem hogy versenyt és a növekedést generáljon. Ez ma világosan megmutatkozik az USA-ban, akár az egészségügyi, akár a klímatörvénnyel kapcsolatos vitákat vesszük szemügyre. Más kutatások azt támasztják alá, hogy szoros kapcsolat van a válság, a munkanélküliség és az eladósodás között. Raghu RAJAN és Robert REICH arra a következtetésre jutottak, hogy a kemény pénzügyi válságnak és a magas munkanélküliségnek mélyebb okai vannak. Szerintük a jövedelmi egyenlőtlenségek állandó növekedése, valamint az átlagjövedelmek stagnálása kényszerítette a szegényeket és a középosztálybelieket a rendkívül magas eladósodásra, ami aztán fokozatosan vezetett el a pénzügyi válság kialakulásához. Amikor látszani kezdett, hogy a fizetőképesség csökkenése a gazdasági növekedést is mérsékli, akkor olcsó hiteleket próbáltak rátukmálni még a szegényebb háztartásokra is, adósságcsapdába taszítva azokat. 8 Az IMF közgazdászai Michael KUMHOF és Romain RANCIERE ugyancsak felvázoltak egy gazdasági modellt, amely képes leírni az alapvető jellemzőit annak a kapcsolatnak, amely az egyenlőtlenség, az adósság és a pénzügyi válság között fennáll és 2007 között az USA-ban az 5 százalékot képező leggazdagabb háztartásoknak a jövedelemből való részesedése 22 százalékról 34 százalékra növekedett, miközben az összes háztartás adósságállományának a jövedelmekhez viszonyított aránya megduplázódott. Mindazonáltal, ahogy arra Kumhof és Ranciere rámutatott, a fogyasztási egyenlőtlenség mérsékeltebben növekedett, mint ahogy a jövedelmi egyenlőtlenség. Az egyetlen módja annak, hogy a fogyasztás magas szintje megmaradjon a szegény- és közép- 8 Gourinchas, Pierre-Olivier & Obstfeld, Maurice, Consumption Inequality, Income Inequality and Global Imbalances UC Berkeley, NBER and CEPR. 11_ pdf 17

19 osztálybeli fogyasztók stagnáló jövedelme mellett, a növekvő eladósodás. Más szavakkal, az adósság jövedelmekhez viszonyított arányának növekedése elkerülhetetlenül a szegény- és középosztálybeli háztartásokra koncentrálódott ban a háztartások leggazdagabb 5 százaléka esetében az adósság jövedelem arány 80 százalék volt, szemben a háztartások alsó 95 százalékánál mért 60 százalékkal. A gazdagabbak tehát az 1980-as években élve az olcsó, alacsony kamatozású hitel-lehetőségekkel, inkább hitelből vásároltak, mintsem hogy megtakarításaikhoz nyúltak volna hozzá. Húsz évvel később a helyzet drámaian megfordult, a háztartások leggazdagabb 5 százaléka esetében az adósság-jövedelem arány 65 % lett, szemben a háztartások alsó 95 százaléka esetében mért 140 százalékkal. Kumhof és Ranciere szerint a növekvő eladósodás növeli a kockázatát a pénzügyi válságnak, amely termelési vesztességekhez, a bűnözés növekedéséhez, és nagyobb fokú munkanélküliséghez vezet. 9 Az eladósodás- 9 Prakash Loungani: The Global Unemployment Crisis: Costs, Causes, Cures 18 hoz és az adósságcsapdához vezető társadalmi-gazdasági folyamatokat az alábbi ábrán összegezzük: The Globalist, november d.aspx?storyid=8810

20 Az adósságcsapdához vezető folyamatok gazdasági torzulások globalizáció a gazdaság szerkezeti átalakulása fenntarthatatlan növekedési pálya spekulatív gazdaság erősödése, buborékok kialakulása gazdasági válság többszörös (pénzügyi,hitel, gazdasági, energia, élelmiszer, környezeti, stb.) válságok kialakulása az elosztási viszonyok torzulása a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése szociális válság a munkanélküliség növekedése eladósodás a fizetőképesség csökkenése, a szegénység növekedése a válság elhúzódása, rossz kezelése, az adósságcsapda elmélyülése 1.2. A globális adósságcsapda Claus VOGHT és Roland LEUSCHEL: The Global Debt Trap (A globális adósságcsapda) című könyvükben részletesen bemutatják azt a folyamatot, amely a globális adósságcsapda kialakulásához vezet. A kiváltó okok között említik az USA pénzpiaci liberalizációját, az olcsó hitelek dömpingjét, a gazdaság különböző ágazataiban a gyors profitszerzés vezérelte buborékok kialakulását, majd az ingatlanpiac összeomlását követően a pénzügyi válság kirobbanását az USA-ban, valamint a globalizáció következtében az egész világra való kiterjedését. A globális pénzügyi válságot enyhítendő, a teljes összeomlást megelőzendő a világ fejlettebb részében a kormányzatok az emberiség történetének legnagyobb pénzügyi mentőakcióját hajtották végre ban az USA-ban 700 milliárd dollárt emésztett fel a bankmentő csomag, de 2010-ben az USA kormányzata már 3,7 ezer milliárd dollárt fordított pénzügyi mentőakcióra és kötvényvásárlásokra. Ha ehhez hozzászámítjuk a 19