AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Átírás

1 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A JÚNIUS 16/2 Szociális élet, hármas tagozódás Ertsey Attila: Ébredés és világvége Antropozófia Grekofski Nathalie: Belgiumtól Magyarországig Könyvajánló Roberto Trostli: Ahogy az égben, úgy a Földön...

2 TARTALOMJEGYZÉK Szociális élet, hármas tagozódás Ertsey Attila: Ébredés és világvége ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet tíz év kecskék között a hegyoldalon Kálmán István: A földtulajdon kérdése Alexander Caspar: Az ár problematikája és a tézisek Antropozófia 29 Grekofski Nathalie: Belgiumtól Magyarországig Könyvajánló 36 Roberto Trostli: Ahogy az égben, úgy a Földön... Nyári számunk a szokásoshoz képest néhány héttel késõbb jelenik meg. Ezért szíves elnézésüket kérjük Olvasóinktól! a felelõs szerkesztõ

3 Ertsey Attila: Ébredés és világvége Bevezetõ Folyóiratunk nyári számát elsõsorban a mezõgazdaság problémáinak és a földkérdésnek szenteljük. Ertsey Attila hosszú bevezetõ írása nagy áttekintésrõl és szakértelemrõl tesz tanúságot nemcsak a mezõgazdaság, hanem a jelenlegi társadalmi történések reálissá válható vízióját illetõen is. A leírtakból hatalmi és érdekcsoportok gátlástalan törekvéseit és egymással szembeni harcait ismerhetjük meg, amelyek csak szimptómái annak, hogy a társadalomban sem a gazdaság, sem a kultúra, sem a jog nem a saját törvényei szerint mûködik, és az egységes államban való összeszövõdésük a társadalom rákos daganatképzõdéseit hozza létre. Éber, nyitott szemmel (és az orvos magatartásával) kell látnunk azt, ami körülöttünk történik; de a szociális organizmus valóságos ismerete nélkül a maya világa könnyen azt az érzést keltheti bennünk, hogy a világ bitorló fejedelmének nagyobb hatalma van az emberek fejlõdésében, mint Krisztusnak. Ez megbénítja az akaratunkat a pozitív törekvések iránt. A jelenlegi szociális rákbetegség (áttétek) gyógyítása csakis a szociális organizmus élõ mûködésének szellemtudományos megismerésén alapulhat. A degenerálódás ha az emberiség nem az öngyilkosságot választja ki fogja kényszeríteni a neki megfelelõ terápiát. Varga Sándornak a biodinamikus gazdálkodás jelenérõl és jövõbeli lehetõségérõl szóló írásából és Balla Enikõ életútjából a gyógyító erõk válnak láthatóvá. Kálmán István rövid írása és könyvajánlása utal arra, hogy a mezõgazdasági termelés problémája elválaszthatatlan a földtulajdon kérdésétõl. Mindkét probléma szellemtudományos forrásból eredõ praktikus megoldási lehetõségeit Alexander Caspar svájci bankár tanulmányában találhatjuk meg. Kálmán István A globális erõforrásválság és a természeti folyamatok A Római Klub 1972-es jelentése, a Növekedés határai révén szembesülhettünk azzal, hogy a növekedésorientált gazdaság, ha magára hagyjuk, fölemészti a Föld erõforrásait. Kétféle válasz követte a felvetést, az egyik a fenntartható fejlõdés fogalma, mely azt az illúziót táplálta, hogy a növekedés a környezeti egyensúly fenntartása mellett is folytatható. Ez vezetett a riói folyamat megindulásához. A másik válasz a zöldmozgalmak megjelenése, melyek felhívták a figyelmet arra, hogy a profitorientált kapitalizmus fölemészti az emberi és természeti képességeket. A paradigmaváltás a mai napig elmaradt, de közben új tényekkel kellett szembesülnünk. A fenntartható fejlõdés fogalmát felváltotta a fenntarthatóság, azaz egy mennyiségi növekedés helyett minõségi változást célzó gazdasági mûködés. Megjelent a klímaváltozás. Az ózonpajzs sérülése mellett a globális felmelegedés veszélye már több mint egy évtizede ismert. Következményei a tengerszint emelkedése, a sivatagosodás, az ivóvíz fogyása és a termõföld pusztulása, mely tényezõk külön-külön is háborús konfliktusok forrásai, és menekültáradatot indítottak el, egyelõre még kezelhetõ mértékben. A biodiverzitás visszafordíthatatlan csökkenése mellett a mûtrágyázás okozta nitrátkörforgás felborulása már messze túlhaladta az egyensúlyi szintet. Az emberiség összességének ökológiai lábnyoma nagyobb, mint amit a megújuló források pótolni tudnának. Felhalmozott javaink gyorsuló felélése folyik. E felismerés szült egy újabb fogalmat, mely a fenntarthatóságot váltja föl: a fenntartható visszavonulás (sustainable retreat). Jelentése: a fenntartható egyensúly eléréséhez csökkenteni kell fogyasztásunkat. A természet már nem képes megújulni önmaga erejébõl, az embernek be kell avatkozni. Ezek a tények mind a tiszta ráció talaján állnak. A felismerések azonban lassan közelítenek ahhoz a mintegy 100 éve született megfigyeléshez, mellyel akkoriban gazdák keresték meg Rudolf Steinert. Tapasztalatuk szerint a természetben hanyatlási folyamat figyelhetõ meg, a leggondosabb gazdálkodás mellett is. Ez a teremtõ erõk kivonulását jelzi, melynek helyére az embernek mint társteremtõnek kell 2013/2 1

4 Ertsey Attila: Ébredés és világvége bevonulnia. Ha nem teszi, a következmény az egyre gyorsuló leépülés. E kérdésre adható megfelelõ választ eddig csak a biodinamikus mezõgazdaság volt képes adni, olyan szellemi-kozmikus erõket vezetve a természetbe, melyek a hanyatlási folyamatot megfordítják. Ez a földmûvelés mûvészetének alapja. A felismerést máig nem követte elegendõ mértékû változás. A felélés gyorsított ütemben zajlik a technika segítségével. Közeleg a kulminációs pont. Erõforrás-háborúk A három stratégiai erõforrásért globális gazdasági háború folyik. E három erõforrás az ivóvíz, az energiaforrások és a termõföld. A háború célja ezen erõforrások feletti kizárólagos rendelkezés megszerzése. Ez áll a geopolitikai törekvések és a nyílt konfliktusok hátterében. A Római Klub jelentése matematikai modellekkel dolgozik, a jelen tendenciáit vetíti ki a jövõbe. Ez a jövõkép tehát nem szükségszerû, hogy bekövetkezzen, és pontossága is kérdéses. A Római Klub jelentésének része a Meadows-jelentés, mely a tendenciákat egymásra vetítve a válság csúcspontját a idõszakra teszi. Ekkor fogynak el a fosszilis erõforrások, melynek hatására az ipari termelés és a kõolajra épülõ iparosított mezõgazdaság drasztikusan visszaesik, ez az emberiség 60 80%-ának pusztulását jelentheti, mely éhínségekkel és háborúkkal fog végbemenni. A jóslatok a népesség növekedését extrapolálva a túlnépesedés rémét vetítették elõre a jelzett idõszakra. Gyógyító gondolatok híján a megoldási javaslatok továbbra is a technokrata materializmus eszköztárából érkeznek: iparosított élelmiszer-tömegtermelés géntechnológiával az erõforrások monopolizálása és katonai erõvel való védelme. Dennis Meadows pár éve azt jósolta, hogy a közeljövõben ún. erõdállamok jönnek létre, melyek saját erõforrásaikat védik a menekülthordákkal szemben. a népszaporulat csökkentése elsõsorban a fejlõdõ országokban sterilizálással, önkéntesen vagy erõszakkal. Ezen irányzat apostola Fülöp herceg. Magyarországi rezidensei közt környezetvédõk és hívõ katolikusok egyaránt találhatóak. Meggyõzõdéssel vallják, hogy a felelõs és ökológiailag korrekt magatartás ma Magyarországon az egykézés. 1 E tragikusan földhözragadt szemlélet nem foglalkozik a születések karmikus összefüggéseivel, annak feltárásával, miért testesülnek meg tömegével lelkek a harmadik világ országaiban, míg a Nyugat társadalmai elöregednek. A prognózisok mindazonáltal már azt mutatják, hogy az emberiség létszámnövekedése nem nõ lineárisan, hanem valahol a 9 10 milliárdos csúcson tetõzik. Mindezen folyamatok jelen vannak Magyarországon is. Röviden tekintsük át a háború három fõ célpontjával összefüggõ hazai eseményeket: Ivóvíz Kelet-Közép-Európában sorozatos kísérletek történnek a vízbázisok és szolgáltatók privatizációjára. E célból a vízszolgáltatókat a Gyurcsány-kormány alatt regionális holdingokba fogták össze. A törekvést 2009 táján Bencsik János akkori tatabányai polgármester vezetésével létrejött, 300 települést összefogó szövetség akadályozta meg. 2 Ugyan itthon a privatizált vízmûveket részben sikerült visszaszerezni, azonban a vízért folyó háború idén nyáron új szakaszába lépett. A 2012-es Rio-plus csúcstalálkozón az amerikai küldöttség meglepõ javaslattal állt elõ: az erõforrások védelme és az emberiség ellátásbiztonsága érdekében vonják ki az ivóvízbázisokat a nemzeti kormányok rendelkezése alól, és adják egy globális szervezet kezébe. A háttérben nemcsak az ivóvíz feletti rendelkezés megszerzése áll, hanem ezáltal az a jog is, hogy hozzá lehessen férni a kõzetbe zárt földgázlelõhelyek, az ún. palagáz kitermeléséhez is. 3 Energia A monopolhelyzetû szolgáltatók igyekeznek pozíciójukat erõsíteni, és ha szükséges, megújulókra átváltani. Noha a megújuló energiaforrások alacsony energiasûrûségük miatt decentralizáltan keletkeznek, és a hozzáférésnek demokratikusan kellene történnie, ez csak ott zajlik így, ahol a polgárok kikényszerítik: Nyugat-Európában. A fosszilis források kitermelése beleértve az atomenergia fûtõanyagának, az uránnak kitermelését, dacára a már drasztikusan tapasztalható klímaváltozás jelenségeinek egyre gyorsul. Az aktuális áprilisi Nemzeti Energiastratégia három fõ pillére: az atomenergia, a tisztaszén-technológia és a megújulók. Ebbõl kettõ zsákutca. A tisztaszén-technológia a felszín alatti szénkészletek begyújtását és föld alatti elgázosítását, majd a gáz kinyerését és felhasználását jelenti. A környezeti kockázat nem csekély az ivóvíz feletti globális monopóliumra való törekvés mögött a tisztaszén-technológiában érdekelt erõk is ott vannak. Termõföld A földdel kapcsolatos szakirodalomban új fogalom jelent meg, a landgrab, a föld megkaparintása. Hatalmas mozgósítható tõkével rendelkezõ országok és /2

5 Ertsey Attila: Ébredés és világvége befektetõi csoportok országrésznyi földterületeket vásárolnak, saját népességük ellátása okánvagy tisztán spekulatív célból. Szaúd-Arábia az utóbbi évtizedekben mélyrétegi vízbázisaira építve öntözéses mezõgazdaságot üzemeltetett a sivatagban. Az ország 2012-re felélte vízkészletét, és megjelent a földpiacon. Szudánban vásárolt hatalmas területet, ahol a lakosság elûzése után kezdene intenzív mûvelésbe. Magyarország felkerült az érdekeltek térképére. Érdeklõdést mutat a magyar termõföld iránt Szaúd- Arábia mellett Izrael és Kína is. A háttérben folyó tárgyalások tartalma ismeretlen. A pletykák szerint nem a Magyarországon megtermelt élelmiszer megvásárlásáról folynak tárgyalások, hanem a föld megszerzésérõl tõkés társaságokon keresztül. A landgrab fogalomra a Google-ban rákeresve azonnal találunk magyar neveket is. A hazai cégcsoport honlapján is megtaláljuk zambiai projektjüket, ahol 9000 hektárt kívántak megszerezni. A landgrab áll a Kelet-Közép- Európában zajló, a mezõgazdasággal összefüggõ folyamatok hátterében. Geostratégia és termõföld Miért vagyunk olyan fontosak a Nyugatnak? Miért kell éppen a magyar termõföld? Nyugat-európai kutatócsoportok megvizsgálták azt a lehetõséget, hogy mi történne, ha az EU megszüntetné az agrártámogatást, és mezõgazdasági termelés csak piaci alapon történne. A vizsgálat eredményei szerint mindenütt felhagynának a termeléssel, ahol gyengébb adottságú a mûvelt terület, és a földmûvelés kizárólag az ún. csernozjom típusú termõtalajjal rendelkezõ területekre szorulna vissza. A legjobb ilyen területek Közép-Európában Magyarországon vannak, Kelet-Európában pedig Ukrajnában, mely híres gabonatermõ vidékeirõl. A több méter vastag, fekete termõföld stratégiai fontosságú. Svájci kutatók feltérképezték a számukra használható, kiszemelt területeket Magyarországon, ahová a fent említett esetben át kellene helyezniük termelésüket, miután a gazdaságtalanul mûvelhetõ hegyoldalakról le kellene vonulniuk. Számos ilyen térkép létezhet, és tudjuk, miért telepednek le nálunk nagy számban a hollandok. Ha õrült is a logika, a jelenlegi rendszerbõl ez jön ki. Oligarchák és a földtörvény A globális erõforrás-háború helyi megvívását a globális nagytõke helyi rezidensei révén hajtja végre. Ezek olyan tõkés csoportok, melyek kormányoktól függetlenül mûködnek, minden kormány felett ellenõrzést gyakorolnak. Nem saját embereiket ültetik be a politikusi székekbe, hanem a felelõs pozíciót betöltõ politikusok mellé tanácsadókat helyeznek, akik a tartótisztek feladatát látják el. E szürke eminenciások jóváhagyása nélkül miniszter nem dönthet. Ezen irányító csoportok a globális háttérhatalom támogatását élvezik. Az aktuális kormányok alapvetõen nem módosítják e csoportok folyamatos tevékenységét, mindöszsze azok a személyek változnak, akik érdekeik érvényesítését a kormányzaton belül menedzselik. A fõszereplõk nevei megtalálhatóak a cégnyilvántartásokban, de általában kerülik a nyilvánosságot. A legerõsebb csoportok cégei viszik el a földalapú támogatás melynek eredendõ szándéka az EU közös agrárpolitikája (KAP) szerint a helyi gazdaság támogatása, a mezõgazdaságban tevékenykedõ gazdaréteg helyben tartása és a táj fenntartása és a fejlesztési támogatások 70%-át is. Ezt a jövedelmet elvonják a vidékrõl, többnyire offshore cégeken keresztül kiszívják az országból, és utána saját céljaikra használják. Az elszívott jövedelem híján a falvak elnéptelenednek, a lakosság a nagyvárosokba áramlik, de mivel ott sem talál munkát, kivándorol. Ennek is köszönhetõ a cca külföldön dolgozó magyar. Mindennél beszédesebb példa, mely az átlagos vidéki viszonyokat jól illusztrálja, az ország és nem túlzás, hogy Közép-Európa egyik legjobb termõföldjén (magas aranykorona-értékû csernozjom talaj) található Hantos falu. Határában a privatizáció során elõször hazai spekulánsok kezére került egy volt állami gazdaság földje, a földterület mintegy 80 %-a, egy hektáros Rt.-vé alakulva, mely késõbb bújtatva német tulajdonba került. A cég magyar vezérigazgatóját aki a privatizációt levezényelte nevezték ki a felülrõl szervezett agrárkamara megyei elnökének és az országos agrárkamara alelnökének. Az 1000 lelket számláló faluban mintegy 350 család él Karácsonyán a faluban 320 család kapott tartós élelmiszer-segélyt. Az emberek éheznek. Ez a Dél-Amerikai modell. Az említett oligarchák vegyesen polgári és szocialista kötõdéssel egymás közt felosztották a piacot, és a politikát közvetlen irányításuk alá vonták. Ángyán József szerint az Orbán-kormány mintegy 70 fõs stábjából (miniszterek, államtitkárok és helyetteseik) a miniszterelnök mindössze tízet jelölhetett. Ez a háttérben zajló folyamat a földtörvény kapcsán került felszínre, a 2010-es kormányváltást követõen. A kétharmados felhatalmazást elnyert Orbán-kabinet megkezdte választási programjának megvalósítását. Hosszú elõkészítõ munka után széles körû társadalmi vita és a beérkezõ javaslatok beépítése után elkészült az Ángyán József államtitkár nevével fémjelzett Vidékstratégia. Az anyag az elmúlt két évtized legprog- 2013/2 3

6 Ertsey Attila: Ébredés és világvége resszívabb terve, támogatottsága óriási, nem utolsósorban azért, mert a 2005-ös gazdatüntetések delegációját Ángyán József vezette, s most végre õ ült az asztal másik oldalára. A stratégia készítése közben érkezett Ángyán József államtitkárhoz egy komplett, kidolgozott anyag, amit õ részletesen áttanulmányozott, majd visszaadta benyújtójának a következõ szavakkal: ez egy kitûnõ anyag, az említett hazai cégcsoport üzleti terve, ez azonban nem lehet a nemzeti vidékstratégia alapja. Ezt követõen megindult Ángyán kiszorítása a minisztériumból, mely év végi lemondásához vezetett. Lemondását követõen 2012 márciusában a kormány elfogadta a Vidékstratégiát, így hivatalosan ma is az van érvényben. Ángyán a frakció tagjaként azonban figyelemmel kísérte a földügyeket, különös tekintettel az állami földek pályáztatására, mely a földtörvény leendõ mûködése, tartalma fõpróbájának bizonyult. A földpályázatokon sorozatosan az említett érdekkörök jutottak földhöz, a helyi közösség pedig következetesen ki lett hagyva, egy négyzetcentiméter föld sem jutott épp annak a gazdarétegnek, aki a Vidékstratégia kedvezményezettje lett volna. A folyamat leplezésére néhány kiválasztott, a háttérrõl mit sem tudó mikrobirtokos gazdának juttattak 3 5 hektáros morzsákat, hogy az érdekkörök által elnyert több száz hektáros birtokok és a gazdáknak juttatott Tekintsük át a hazai, Európai léptékben nézve is kiemelkedõen torz, egészségtelen birtokszerkezetet, melyet a földtörvény jelenlegi formája tovább erõsítene: Nagygazdaságok ( large farms ) méretadatai: (a nagygazdaságok az összes mûvelt terület fölsõ 20 %-át képezõ birtokok átlagmérete az Eurostat szerint) Hollandiában 135 ha Belgiumban 150 ha Lengyelországban 250 ha Franciaországban 274 ha Olaszországban 337 ha Dániában 426 ha Németországban az NDK-effektus ellenére is csak 1391 ha Magyarországon 3150 ha Az adatok jól mutatják, hogy a magyar adatok kiugróan magasak, de az átlagméret mögött több tízezer hektáros gigabirtokok rejlenek. Az Európai Unióban jellemzõ átlagos birtokméretek: (az Eurostat legfrissebb birtokméret-adatai) morzsák átlagmérete megfeleljen a stratégiában megígért birtokméreteknek. A nyilvánosságra került nyertesek névsora nem okozott országos botrányt, mivel a kormánypárti és az ellenzéki médiát birtokló érdekkörök egyaránt érdekeltek voltak az ügyletben háttéralkuk révén, így az ügy körül lassan hírzárlat alakult ki. A folyamat zavartalanul haladt tovább õszén megkezdõdött a földforgalmi törvény tárgyalása. A benyújtott, cca. 70 oldalas földforgalmi törvényjavaslat (T/7979) azonban figyelmes átolvasás után komoly meglepetéseket okozott. A preambulumban megfogalmazott kenetes szöveghez képest a normaszöveg olyan rejtett kiskapukat tartalmazott, mely a kormányprogramban megfogalmazottaknak és a Vidékstratégiában foglaltaknak szöges ellentéte, és kiolvasható belõle az említett érdekcsoportok közvetlen szándéka. Ez pedig a földtulajdonnak a tõkés társaságok tulajdonában álló nagybirtokok felé való terelése, és a helyi gazdaság, a családi gazdaságok lassú megfojtása. A tervezet kiskapui ügyes technikákkal a nagybirtokok méretének korlátlan növelését tették lehetõvé, ezzel a már most is példátlan, a századelõ sokszor elátkozott nagybirtokrendszerét messze meghaladó birtokkoncentráció továbbfokozásával. A délamerikai recept megvalósítási terve bontakozott ki lassan, hatalmas, több tízezer hektáros latifundiu- Olaszországban 8 ha Svájcban 17 ha Ausztriában 19 ha Hollandiában 25 ha Belgiumban 29 ha Németországban 46 ha Franciaországban 52 ha Dániában 60 ha Lengyelországban 6 ha Magyarországon 9,4 ha EU-átlagos birtokméret 20 ha: A fenti adatok fényében látható, hogy Magyarországon a gigabirtokok és a használhatatlanul apró, néhány hektáros birtokok uralkodnak. Ez leképezi a társadalom szerkezetének alakulási irányát: szûk elit, hatalmas alsó osztály, eltûnõ középosztály. A Vidékstratégia és az Ángyán Bencsik-féle módosítók ezen a torz helyzeten akarnak változtatni, kiegyensúlyozott birtokszerkezettel, a vidék élhetõvé tételével, fenntartható gazdálkodással, magas hozzáadott-értékû, egészséges termékekkel, a feldolgozás és kereskedelem hasznának a vidékre való visszaáramoltatásával /2

7 Ertsey Attila: Ébredés és világvége mokkal, a nagyvárosi nyomornegyedekbe terelt lakossággal. Nem csoda, hisz a háttéralkuk szereplõi közt olyan személyek szerepelnek, akik az Antallkormány alatt lezavarták a magyar élelmiszeripar privatizációját, utána Dél-Amerikában szereztek tapasztalatokat, melyeket most itthon kamatoztatnak. A meztelen valóság december 17-én vált nyilvánvalóvá mindazon kevesek számára, akik a folyamatot figyelemmel kísérték. December 17-én a kormánypártok az ellenzéki MSZPvel együtt, nagykoalícióban leszavazták Ángyán József és Bencsik János képviselõk javaslatát, akik az integrált termelésszervezés (magyarázatát lásd késõbb) helyett a családi gazdaságokat és az önkéntes szövetkezés elvét tették volna az Alaptörvénybe mint sarkalatos törvény. Ezt követõen a kormánypártok megszavaztak egy az Alaptörvénybe illesztett paszszust integrált mezõgazdaság termelésszervezés néven. A passzus ellen egyedül Ángyán József szavazott. Mindkét szavazásban a Fidesz-frakcióban szavazott a gazdák érdekképviseletét névleg viselõ, a 2005-ös gazdatüntetések idején létrejött MAGOSZ. E szavazással nyilvánvalóvá vált, hogy a MAGOSZ a nagytõke oldalára állt a gazdákkal szemben. A képviselõk döntõ többsége szavazógépként mûködtetve, a bemondott sorszám után a frakcióvezetõ által bekiabált igen, illetve nem -nek megfelelõen nyomta a gombot, anélkül hogy bárki tisztában lett volna közülük, mi az említett passzus tartalma. Ami menetközben kiderült, az elrémisztõ. Mit jelent tehát e paszszus, miért volt olyan sürgõs karácsony elõtt keresztülhajszolni a parlamenten? Az integrált mezõgazdasági termelésszervezés mögött a következõ terv rejlik: az ország hét eurorégióra tagolt. Mindegyik régió csúcsára egy ún. integrátor gigacéget ültetnek. E hét cég pozíciójára az állam koncessziót hirdet, ezek tehát magánérdekeltségek kezébe kerülnek, méghozzá az említett oligarchákéba, továbbá két külföldi állam érdekeltségébe. Az integrátorok tevékenysége lefedi a teljes mezõgazdasági tevékenységet, monopolhelyzetben: a vetõmag-, mûtrágya-, növényvédõszer-forgalmazást, a hitelezést, a termékfeldolgozást, felvásárlást, kereskedelmet. Akinek volt dolga már integrátorral, az tudja, milyen technikával dolgoznak. Az árat monopolhelyzetbõl tudják diktálni, ezzel lassan kiszorítani a nemkívánatos szereplõket. Mûködésük analóg a kereskedelmi láncok felvásárlási gyakorlatával. De nem e negatív kockázatok jelentik a fõ veszélyt: az integrátorok lefölözik a vidék jövedelmét, a teljes vertikum haszna náluk csapódik le, és azt kivonják a területrõl, végsõ soron az országból is. Ha hitelezést is végezhetnek, a jelzálog-hitelezés eszközével könnyedén megszerezhetik a forgóeszközhitelre szoruló gazdák földjét. Az integrátorok elképzelése tehát homlokegyenest ellenkezõ a kormányprogramban és a Vidékstratégiában foglaltakkal. Ott ugyanis a fõszerep a helyben lakóké. A helyi földtulajdonosok, a családi gazdaságok önkéntes szövetkezésébõl, a dán mintához vagy a háború elõtti Hangya-szövetkezethez hasonlóan épül föl a termékfeldolgozás és kereskedelem egész rendszere, melynek haszna visszaáramlik a vidékre, a helyben lakókhoz. Ebbe szervesen illeszkedne az ún. demográfiai földprogram, mely szándéka szerint azoknak a pályakezdõ, különnemû házaspároknak, akik vállalják két vagy több gyermek felnevelését, és gazdálkodni akarnak, az állam ingyen juttat földterületet, továbbá fejlesztési támogatást, hogy elindíthassanak egy önálló vállalkozást. Ezzel a programmal tervezték a vidék benépesítését. A demográfiai földprogramot szintén kivették a törvénytervezetbõl. Az Ángyán Bencsik-féle módosítók tartalma A mintegy 70 módosító indítvány rámutat a földtörvény által nyitva hagyott kiskapukra, azok bezárását javasolva: (a törvényjavaslat) visszamenõlegesen senkit sem érint, fenntartja a korábbi birtokszerkezetet a helybeliség meghatározását túlzott rugalmassággal kezeli mezõgazdasági termelõk esetében egy telephely meglétével is megelégszik kényszerhasznosítás esetében a kedvezményezett számára nem állapít meg felsõ birtokhatárt amennyiben egy részvénytársaság a részvényeseitõl bérel földet, akkor az nem számít bele az 1200 hektáros felsõ birtokméretbe (a nagybirtokos lobbi nyomására a hírek szerint az amúgy is csak névleg létezõ méretkorlátot 1800 hektárra növelik a törvénytervezet jelenleg folyó átdolgozása során) az integrált mezõgazdasági termelésszervezés alkotmányos erõvel felülírja a családi gazdaságok és az önkéntes szövetkezés intézményét A módosítók a helyi érdekek érvényesülését kívánják elõsegíteni: egyetértési jog a helyi földbizottságok számára a helyben lakók elõvásárlási és elõbérleti jogainak érvényesítése szigorú és átlátható rangsorolási szempontokkal a helyben lakás bejelentett állandó lakcím + 3 éves idõkorlát, továbbá a birtokközpont meghatározásának szigorítása az 1/3-os térmértéki szabály érvényre juttatása Térmértéki felülvizsgálatot országos egybeszámítást (max. AK-érték), azaz ne képzõdhessenek bújtatva az ország több részén szétszórt nagybirtokok: 2013/2 5

8 Ertsey Attila: Ébredés és világvége a 300 hektáros birtokméret-maximum alapszabály érvényesítése kertészetekre 50 ha közeli hozzátartozókra 500 ha (országosan 1200 ha) mezõgazdasági termelõkre 1200 hektáros egybeszámítási kötelezettség jogi személyek földbirtoklásának taxatív tiltása A spekuláció kiszûrését: értékarányos földcsere haszonkölcsön és lízing kizárása albérletbe adás tiltása eltérõ szabályok alkalmazásának minimalizálása az állami földtulajdonra is vonatkozó szabályok rögzítése Fenntarthatósági szempontok érvényesítését: demográfiai földprogram érvényre juttatása ökológiai gazdálkodás ösztönzése A jelenlegi folyamatok és kockázatok A 2010-es választásokon elért kétharmados többség esélyt adott olyan változásokra, melyek a szabadulás irányába hatnak. Ebben kulcsszerepet játszik Orbán Viktor miniszterelnök és a belé bizalmukat helyezõ választópolgárok. A kétharmadra támaszkodva nagyobb mozgásteret nyerhetett, mint amit a világ irányító hatalmai számára kijelöltek. A 2010 óta eltelt idõszak kormányzati intézkedései alapján lassan körvonalazódik egy kép, mely illúzióktól mentes megítélést tesz lehetõvé számunkra. Az alábbiakban néhány állítást teszek, melyek alapján megállapítható, hogy Orbán Viktor és kormánya elõtt nyílt némi esély, noha cselekedeteik irányát legtöbbször nem saját maguk szabják meg. Ha ezen eséllyel a valóságra vonatkozó gondolatok hiánya következtében nem élnek, történelmi mulasztást hajthatnak végre. Kezdetben a jelek szerint Orbán Viktor a külsõ és belsõ kényszerek által meghatározott mozgástérben próbált tenni valamit az ország érdekeiért. A külsõ kényszer az angol amerikai gazdasági háttérhatalomnak való totális kiszolgáltatottság. Ez teljes külsõ függésben tartja az országot. Milyen lehetõségei vannak, és milyen mozgástere, feladata lehet a népnek? A felelõsség nem tolható kizárólag a másik félre azaz a kormányra. Az ország tervszerû leépítése és privatizációja végbement, utolsó darabjai vannak hátra, ez a földtulajdon. E keretek közt kell körülnéznünk, mi a teendõ. A mozgástér annyi, amennyit ki tudunk szabadítani a globális hatalmak befolyása alól. Jelenlétükkel számolni kell, és nagy kérdés, lehet-e lépést tartani az önköltség alá szorító árpolitikájukkal, a beszállítókkal szembeni zsaroló technikájukkal, a 90 napos fizetési határidõkkel, polcpénzzel stb. Aki nem képes erre, annak marad a multikon kívüli terület, ahol valami mást fel lehet építeni az összeomlás utánra. A túlélés kis körei ma a periférián képzõdnek, a centrumot elfoglalták. Orbán Viktor február 22-i országértékelõ beszédében elárulta szándékait: Tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk felépíteni regionális magyar multi ad majd erõt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez, és közben a nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük az államadósságot. Szándékai szerint e cégek fogják húzni elõre a gazdaságot. Jól tudható, kikre gondol. Vajon reális elgondolás-e a globalizáció fegyvertárával, kis magyar gazdasági imperializmussal harcolni a nemzeti megmaradásért? A két világháború és Németország példája nem erre tanít. Ha magyar multikat akarunk, azoknak legalábbis a hun harcmodorral kellene megjelenniük a globális csatatéren. Az ellenfél fegyvertárával ez nem fog menni. Az imperialista, profitvezérelt világgazdaság jelen formája összeomlás elõtt áll. A jövõ egy szolidáris világgazdaság, imperializmus nélkül. Ha egyáltalán magyar multikat akarnánk, azoknak egy alulról építkezõ, szolidáris rendszer csúcsán kellene kijutniuk a világpiacra. Ez nem az, amit mai Csák Mátéink mûvelnek. Õk túl rövidlátóak hozzá. Nem a környezõ országok meghódításán át vezet az út a jövõbe jól mutatja ezt az ÖMV-vel konkuráló MOL és az INA körüli konfliktus, ami kicsiben ismétli a Monarchia által a 19. század végén annektált Bosznia-Hercegovina epizódját, hanem az együttmûködés. Az életképes alternatíva itt van, már épül, ha nem fojtja meg csírájában a magyar multik kizárólagosságra törekvõ mohósága. Olyan, hogy magyar multi, nincsen. Nézzük az ún. nemzeti tõkét: Az egyik említett cégcsoportban 50%-os tõkével tulajdonos egy hongkongi befektetõ. A magyar multik technokrata jövõképe 2012 októberében e cégcsoport tehenészetének átadásán vett részt a miniszterelnök. A 2400 jószágos tehenészet 3 milliárdnyi, közpénzbõl származó támogatással készült, az ország egyik legszegényebb területén. A légkondicionált, automatizált tehenészet, melyben az állatok sosem látnak napfényt és legelõt, 58 munkahelyet teremtett úgy, hogy az összevont három tehenészet miatt 150 munkahelyet szüntetett meg. Ehhez a tehenészethez takarmány kell, a cégcsoport célja a jelenlegi több tízezer hektáros gigabirtokához további 4800 ha legelõ szerzése, majd a cégcsoport felfejlesztése a multik szintjére. Ezért /2

9 Ertsey Attila: Ébredés és világvége igyekszik elérni, hogy a földtörvényben az állattartó telepekhez számosállatonként 2 ha legelõ járjon. Mi ennek az elõzménye? Külön privatizálták a nagyüzemi állattartást és a növénytermesztési ágazatokat. Így ezek egymást támogató mûködése is megszûnt, viszont az állattartók elkezdték követelni a területet, ahol takarmányt lehet termelniük. Fel sem merül, hogy szerzõdéssel, együttmûködve szerezzék be a növénytermesztõ ágazattól, nemhogy organikus gazdaságok jönnének létre. Így a táj, a szociális közeg gyilkolása egyre nagyobb lépésekkel folyik. Az iparosított mezõgazdaság léte önmaga egy betegségfolyamat. A rendszerváltással nem gyógyulás kezdõdött, hanem a pusztítás egy új módja. Az átadáskor a tulajdonos üzent is Ángyánnak, mondván: Ángyán nem értette meg, hogy a családi gazdaságok nem képesek versenyképesen sertéshúst elõállítani. Ez az állítás hamis dogma, melyet a Corvinus Egyetem közgazdászhallgatóinak a mai napig így tanítanak. A versenyképes sertéshús-elõállítást a tulajdonos zárt technológiás állatfarmok által képzeli el. Miközben a magyar sertéságazat eladási gondokkal küszködik, mintegy 150 magyar húsipari cég a listát Ángyán József állította össze import hússal dolgozik, köztük a hungarikumot elõállító Pick. Mikor Németországban kirobbant a dioxinbotrány, a magyar hatóságok megtiltották a német sertéshús importját. Nem a németek tiltakoztak, hanem e cégcsoport, akik a botrányt kihasználva be akartak vásárolni az olcsó német sertéshúsból. Mint vezérigazgatójuk kifejtette, õket nem érdekli a magyar sertéságazat sorsa, szükségleteiket a piacról szerzik be. Viselkedésük jól modellezi a profitérdekelt tõke természetét: a hasznot privatizálja, a társadalmi költségeket társadalmasítja. A magyar multik viselkedését jól összevethetjük annak a 40 multinak a viselkedésével, akikkel a kormány stratégiai megállapodást kötött. Nézzük a Coca Colát. Ahol a CC termékei megjelennek, ott kizárólagos szerzõdésre törekednek, azaz abban az üzletben-étteremben nem jelenhet meg más márka. Ennek eredménye, hogy egyre több boltból-étterembõl tûnik el a választék, szénsavas üdítõbõl a Coca-Cola, Fanta és márkatársai, rostos üdítõbõl szintén csak a Cappy és végül ásványvízbõl csak a Naturaqua kapható. A hazai márkák sorra tûntek el, az ásványvizek még tartják magukat, de csak a tudatos fogyasztás segítségével. A legnagyobb hazai cégcsoport is átvette a multik módszerét, egyre nehezebb nem általuk gyártott tejet kapni. Az iparosított mezõgazdaság említett tipikus példája illusztrálja azt a növekedésorientált gazdaságot, mely pusztulásra van ítélve. Erre a tendenciára már a 20. Hogyan néz ki a zárt technológiás sertésfarm? A sertések süldõként kerülnek a zárt üzemcsarnok ketreceibe, ahol természetes fény nem éri õket. Háromóránként a lámpa kigyullad, ekkor tápot, hormont, gyógyszert kapnak. Három óra elteltével a lámpa kialszik, a disznók elalszanak és híznak. Három óra múlva újra lámpagyújtás, etetés, majd újra alvás. Mivel nem mozognak, gyorsan híznak. E technológiával három hónap alatt vágásérettre lehet hizlalni õket. Egy böllér beszámolója szerint, aki ilyen sertésfarmon dolgozik, napi száz hízót vágva, ezekbõl az állatokból vágáskor csak zsír és víz folyik. A böllér ezt egy biodinamikus farmon 4 mondta el, miközben ridegen tartott mangalicákat vágott, gyönyörködve a boldog állatokból származó zsírtalan, egészséges nyersanyag láttán. A csirkefarmok hasonló technológiával mûködnek. Az EU nemrég a ketrec minimális méretét növelte meg, nagy felzúdulást okozva a hazai csirketartók között. Az fel sem merül, hogy miért zárt technológiával, ketrecben tartják az állatokat. Mi, fogyasztók fel sem mérjük mikor egy természetes közegétõl, a napfénytõl, legelõtõl, baromfiudvartól, tölgyerdõtõl megfosztott, tápon, gyógyszerekkel, hormonokkal kezelt állatokból származó ételt eszünk meg, amit sápadt színe miatt sáfránnyal sárgítanak, hogy mit is eszünk meg ezzel? század elején figyelmeztettek, hogy a túlfejlett kapitalizmus által kikényszerített gépesítés kiracionalizálja az embert a termelésbõl. A munkajövedelem és tõkejövedelem konkurenciaharca révén a vállalkozó a munkajövedelem egy részét elveszi és a tõkejövedelemhez csapja, amibõl további gépesítést hajt végre, vagy a munkajövedelmet mint költségtényezõt csökkenteni kívánván a termelést áthelyezi Ázsiába, ahol olcsóbb munkaerõt talál. A mezõgazdaság esetében mely helyhez kötött a termelés kihelyezése nem hozott átütõ eredményt, mivel az ázsiai és észak-afrikai országok, akikhez a termelést kihelyezték, nem bizonyultak alkalmasnak a hatékony termelésre, valamint a szállítási költség is rontott a gazdaságosságon. A termelés tehát egyelõre marad itthon, olcsó akár import bérmunkával mûködtetve, és olcsó tömegárut, nyersanyagot termelve, amelyre szinte korlátlan piacot jelentenek az arab államok. Ezért oligarcháink hajlandóak feláldozni a parasztságot is, ha a kormány és rendõrsége képes lesz féken tartani a növekvõ számú munkanélküli földönfutót. E nagygazdaságok egy része azonban látszólag lépést tart a korral, és 2013/2 7

10 Ertsey Attila: Ébredés és világvége biotermelõként jelenik meg. Egy kormányközeli nagyvállalkozó prosperáló, több száz hektáros biodinamikus nagygazdaságot mûködtet, miközben antiszociális módon közremûködik a családi gazdaságok tönkretételét eredményezõ földbizniszben. Lehet biodinamikus gazdaságot antiszociálisan mûködtetni? A jelenség súlyos félreértésrõl tanúskodik. A régi parasztság pusztulása és az új parasztság ébredése A parasztság individualizálódása régóta zajlik, és napjainkban fejezõdik be. A keresztény szerzetesek által betanított földmûvelési tradíció hanyatlik, mert szellemi forrása elapadt. A halott világ leírására alkalmas természettudományból kinõtt iparosított mezõgazdaság csõdje nyilvánvaló, ha látszólag egyelõre prosperál is (ld. a zárt technológiás állattartótelepek). Emellett megjelentek azonban az új parasztság csírái, a városból vidékre költözõk, akik az összeomlás elõl egy értelmes jövõ felé lépnek. Õk lesznek képesek a mezõgazdaságot átvezetni a földmûvelés mûvészetébe. A biodinamikus gazdálkodás nem mûködhet antiszociális alapon. Az egyéb bioirányzatok, például a divatos permakultúra és társai valós, szellemileg megalapozott forrás híján nem adnak választ a földmûvelés alapkérdéseire. Oligarcháink A hazai nagybirtokrendszer csak a profitra hajt, számára közömbösek az ökológiai és szociális szempontok. Jól jelzi ezt, hogy egyes hazai nagybirtokos cégek készülnek a GMO-k termelésére, az azonnali átállásra, amennyiben az EU elbukik az USA GMO moratórium elleni nyomása alatt, amely az USA EU szabadkereskedelmi megállapodás egyik következménye lehet. A hazai helyzet kiváltó okai közt keverednek a bolsevizmus bomlástermékei, az elmaradt tisztulás és a globális tõkeérdekek jelenléte. Mondhatnánk, hogy a kormány a Nyugat és az oligarchák nyomása alatt kényszerpályán mozog. Ez azonban csak részben igaz. A globális tõke érdekeit érintetlenül hagyva elegendõ lenne csak az utóbbitól hazai Csák Mátéinktól megszabadulnia. Ha a hazai agráriumot nem fölözné le az oligarcharéteg, akkor egy virágzó mezõgazdaság jöhetne létre akár az intenzíven gazdálkodó nagybirtokok meghagyása mellett is azok közösség által finanszírozott extraprofitja nélkül. Az agrárkasszába évente jutó cca. 400 Mrd-ból ekkor nem a fölsõ 10% vinné el annak 70%-át, hanem fordítva: maradna nekik cca. 100 Mrd, és a többi 300-at a kisebb, helyben lakók által mûködtetett családi gazdaságok kaphatnák. Ebbõl egy prosperáló vidék fejlõdhetne ki 2-3 év alatt. Ezzel szemben a cca fõt érintõ tanyaprogram mindössze 1-1,5 Mrd-ot kap egy évre, míg a legnagyobb cégbirodalom egymaga cca. 4 Mrd-ot. Ha a kormány ezt az utat választaná, támaszkodva kétharmados bázisára, fölényesen megnyerhetné a 2014-es választásokat. Ez esetben a nagybirtokok mellett a családi kis- és középbirtokoknak is meghagyva az életteret lassú gyógyulási folyamat indulhatna el. A jogalkotást uraló nagytõke azonban kizárólagosságot akar. A cél a földtulajdon megszerzése és a parasztság, a falu felszámolása. Ez a folyamat nem hiba, hanem eredmény. A tulajdonprobléma megoldása A megoldás a szociális szervezet hármas tagozódásának törvényszerûségei alapján jól körvonalazható: a földet ki kell vonni az áruk körébõl. Ennek különbözõ technikái ismertek, közvetlen megoldások és olyanok, melyek számos kompromisszumra is lehetõséget teremtenek: az EU-megállapodás újratárgyalása a földtulajdon közvetlen védelme az angol freehold mintájára: a földtulajdon állami kézben (vagy a Szentkorona tulajdonában) tartása, a használati tulajdon létezõ és új formáinak alkalmazásával közvetett földvédelem: megfelelõ birtok- és üzemszabályozás révén Megfelelõ földtörvény esetén nem jelentene veszélyt a magyar gazdák számára bármilyen külföldi állampolgár megjelenése, amennyiben az nem munkanélküli jövedelemhez akar jutni, hanem a mezõgazdaságban tevékenykedni. Magyarország befogadta a német parasztokat, a bolgárkertészeket és sok más nációt. A földtörvény jelenlegi formája azonban az elsõsorban tõkés földtulajdonosok monopolhelyzetbe juttatását tartósítja, ezzel munka nélküli jövedelemhez juttatván õket, az érintett lakosságot pedig földnélküli bérmunkássá vagy földönfutóvá téve. A tendencia megfordítására a felismerés már megszületett. A lassú ébredés eredménye, hogy a folyamat nem a terv szerinti gyorsasággal zajlott le. A megoldás még nyitott. A másik lényeges felismerés: a politikai döntéshozatalt meg kell szabadítani a gazdasági érdekek befolyásától. Ez a hármas tagozódású társadalmi organizmus egészséges mûködésének alapfeltétele, melyet a folyamatra rálátással bíró, felelõsen gondolkodó szereplõk markánsan felismertek. Ma a gazdasági szféra /2

11 Ertsey Attila: Ébredés és világvége direkt befolyása az állami-politikai szférára, ennek betegítõ hatása leplezetlenül érvényesül a mayák szerint a világvége. Ezt hiba lenne szó szerint érteni. Ahol mindez zajlik, az a közép-európai misztériumtér. Ami itt áthalad, minden átalakul, felbomlik, megváltozva halad tovább. A változások rendkívül gyorsak. A gondolatok és az igazság ereje láthatóan hat. Erre utal a betegségtünetek és a hazugságok sûrûsödése. A változás, az ébredés elindult. A kérdés, leszünk-e elegen hozzá. A hármas tagozódás valóságának nem felismerése egyszer már 100 évvel ezelõtt tragikus következményekkel járt. Az átalakulás most ismét vagy szociális robbanással, háborúval, vagy fájdalmas gyógyulással fog végbemenni. Jegyzetek 1 Tragikus következtetés. Az Új Színház játssza az 1939-ben bemutatott Kodolányi-darabot, a Földindulást. Az Ormánságban játszódó darab az egykézés kényszerérõl szól. A paraszti kisbirtok tovább nem osztható méretûvé zsugorodott. Az ok közel egy évszázada változatlan, az egészségtelen birtokszerkezet: óriási nagybirtokok és használhatatlanul apró szegényparaszti birtokok. Ez vezetett az 1945-ös földosztásig. A jelenlegi földtörvény az 1945 elõtti, igazságtalan és szociálisan robbanásveszélyes birtokkoncentrációt tovább fokozza, megfejelve a piacosítással. Ezzel nemcsak társadalmi robbanást készít elõ, hanem a föld feletti rendelkezés végleges elvesztését vetíti elõre. 2 Érdemes emlékeztetni arra a titkos KGB-dokumentumra, mely 1989-ben egy varsói páncélszekrénybõl került elõ, és a bennszülött lakosság féken tartásának módszereit írta le rövid utasítások formájában. E dokumentum írta elõ többek közt az ivóvízbázisok központosítását, a nem ellenõrizhetõ vízforrások megszüntetését. 3 Az ilyen lelõhelyeken a kõzetbuborékokba zárt földgázt elõször szeizmikus eszközökkel (föld alatti robbantásokkal) szabadítják ki, majd vegyszert juttatnak a talajvízbe, mely segítségével a felszínre csalogatható a gáz. A kitermelés az USA-ban már megkezdõdött, hatalmas környezetszennyezéssel, részben a talajvízben, részben a felesleges gáz elfáklyázása során a légkörbe jutó szennyezéssel. Az USA 2020-ra célozta meg az energiaönállóságot, és el is fogja érni. Ilyen kõzetbe zárt földgázból hatalmas készletekkel rendelkezik Lengyelország, és egy kisebb, de jelentõs lelõhely található a Dél- Alföldre is átnyúló, zömében a Bácskában elhelyezkedõ lencsében. 4 Az említett farm a számunkban szerzõként szereplõ Varga Sándor tulajdona az 1945-ös földosztásig. A jelenlegi földtörvény az 1945 elõtti, igazságtalan és szociálisan robbanásveszélyes birtokkoncentrációt tovább fokozza, megfejelve a piacosítással. Ezzel nemcsak társadalmi robbanást készít elõ, hanem a föld feletti rendelkezés végleges elvesztését vetíti elõre. Az ábra A növekedés határai címu könyv 30. frissítésébol származik (2004), amely részben igazolja a tendenciákat. 2013/2 9

12 ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak A biodinamikus munka mint az egyén és a társadalom párhuzamos metamorfózisának alapja Nincs más választása az emberiségnek: vagy a természeti összefüggésekbõl, a kozmikus összefüggések egészébõl tanul újra valamit, vagy hagyja, hogy mind a természeti, mind az emberi élet kihaljon, degenerálódjon. Rudolf Steiner Hogyan engedhettük, hogy eddig fajuljanak a dolgok? Hogyan alakíthattuk úgy saját egyéni életünket és ezáltal a magyar nép, a magyar nemzet életét, hogy ennyire elszakadjunk egymástól, viaskodjunk mindenkivel, és hibáztassunk bármely más népet saját tehetetlenségünk miatt. A jelenleg Magyarországon kialakult helyzet nem más nemzetek, népek hibája. Minden ember és minden nép a saját sorsának kovácsa, de most úgy tûnik, a mi kezünkbõl kiesett a kalapács. Legnagyobb kincsünk, a magyar föld és ezáltal a magyar nép súlyos és komplex válságban van. Nevezhetjük ezt a válságot a mezõgazdaság és az abból táplálkozó és jó esetben prosperáló társadalom válságának is. A legtöbb problémát minden bizonnyal a korábbi oldalakon olvashatták, ezért ezeket nem részletezném, inkább megpróbálnék egy olyan jövõképet felvázolni, amely jó eséllyel gyógyíthatja a magyar mezõgazdaság és föld helyzetét, mialatt párhuzamosan gyógyírt kínál az egyénnek és az abból felépülõ társadalmi rendnek. Jelenleg leginkább alkalmazott mezõgazdasági gyakorlatunk (konvencionális) egyrészt fenntarthatatlan, másrészt kizárólag a mindenkori legnagyobb profitra törekszik (a kettõ természetesen összefügg)! A fenntarthatatlanság kiterjed a növénytermesztésre, állattenyésztésre, erdõgazdálkodásra: mondhatnánk, a folyamatos növekedésre épülõ fenntarthatatlan társadalmi berendezkedés ide is befészkelte magát. Rövid távú célokat tûztünk ki magunk elé, figyelmen kívül hagyva gyermekeink, unokáink életét. Földjeinket, növényeinket és állatainkat méreggel kezeljük, azt termesztünk, aminek éppen legmagasabb az ára, minden fát kivágunk a nagyobb állami támogatás érdekében, élhetetlen körülményeket biztosítunk jószágainknak és sok esetben még büszkék is vagyunk rá és az ebbõl a munkából adódó élelmiszereket nevezzük tápláléknak. Ezen praktikák alkalmazása sok helyen az úgynevezett bio termelést is érinti. Attól, mert nem használok vegyszereket, vagy nem etetek mûtrágyázott takarmányt az állataimmal, még nem feltétlen gazdálkodom fenntarthatóan. Egy kizárólag állattartással vagy növénytermesztéssel foglalkozó gazda lehet bio: de ebben az esetben nem egy önmagába zárt egységben termel, hanem hiányt hoz létre a mezõgazdaság más szektorában. Ha kizárólag állatot tart, akkor trágyatöbblet keletkezik és valahol takarmányhiány, ha kizárólag növényt termeszt, akkor takarmánytöbblet keletkezik és trágyahiány. Mit kell tennünk ahhoz, hogy elhagyhassuk az összes létezõ kemikália használatát a mezõgazdaságban, amelyek az ételünkön keresztül az életünkbe kerülnek (akár érthetjük szó szerint is), kilépjünk a folyamatos többlet- és hiány-elõállítás taposómalmából, és párhuzamosan elkezdjük önmagunk és a mezõgazdaságra épülõ társadalmunk átalakítását. Mindeközben az elmúlt kb. 100 év ipari pusztítását is helyre kell tennünk, gyógyítanunk kell a tájat is, embert is, társadalmat is. Olyan útra kell rálépnünk, amelyen haladva tudatos metamorfózison tudjuk átvezetni mind a mezõgazdaságot (magyar föld), az egyént (gazda és fogyasztó) és a szociális közeget (magyar nép). Lehetõség szerint /2

13 ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak olyan formáját kell választanunk a mezõgazdaságnak, amely fenntartható, a legmagasabb minõségû táplálékot termeli, mialatt testi, szellemi és lelki fejlõdést is biztosít. Jelen pillanatban ezeknek a kritériumoknak egyetlen mezõgazdasági forma tud egyszerre megfelelni: a kívül-belül megvalósított, gyakorolt és folyamatosan alakuló biodinamikus munka! Mitõl lesz egy gazdaság fenntartható, gyógyító, egészséges, egyén- és társadalomformáló? A biodinamikus gazdálkodás könnyebb megértéséhez és átéléséhez négy alappillért szükséges lefektetnünk, amelyeket folyamatosan tanulmányozunk és dolgozunk velük: farmorganizmus, a biodinamikus preparátumok, a kozmikus hatások és a folyamatos belsõ szellemi-lelki munka. A sikeres gazdálkodás érdekében ezeket nem csupán szem elõtt kell tartanunk, hanem belsõ erõvé kell válniuk: folyamatosan változó és fejlõdõ inspirációs forrásul kell szolgáljanak a gazdának, melyek segítenek gazdaságának tökéletesebbé tételében. Olyan mezõgazdaságot kell építenünk, melynek középpontjában az azt alakító ember áll, mind termelési, mind fogyasztási oldalról. A végeredmény lehetõség szerint a magyar mezõgazdaság metamorfózisa, mely kihatással lehet a teljes társadalmi berendezkedésre is. A farmorganizmus folyamatosan fejlõdõ ideája a monokultúrákból, állattartó telepekbõl, profitorientált mezõgazdasági üzemekbõl virágzó, diverzifikált, több lábon álló mezõgazdasági individuumokat varázsol. A több ezer hektáros mutáns farmorganizmusok tudatos munkával családi gazdaság méretû egészséges élõlényekké alakíthatók, melyekben a legelõk, szántóföldek, erdõk, gyümölcsösök, vizes élõhelyek stb. arányban lennének az organizmust trágyával és lélekkel ellátó állatokkal: tehénnel, kecskével, sertéssel, juhokkal stb. Ezen élõlények minden lépéssel a mezõgazdasági önállóság felé haladnának, miközben a változatos termelés és áru mintegy melléktermékként jelentkeznének. A színes termékpaletta gazdaságilag is nagyobb biztonságot nyújthat egy családnak, mint az egyoldalú, egy termékre épülõ gazdaság. A sokféle, minõségi helyi termék pedig képes ellátni a régiót vagy akár az országot és tágabb környezetét. Ezen önállóságra törekvõ organizmusok gyógyító hatása nem csupán változatos megjelenésükben rejlik. A táj és a gazdaságok ápolásában, illetve az ipari mezõgazdaság kémiai szemetének eltakarításában nyújtanak segítséget a biodinamikus preparátumok. A két permetezõ és hat komposztoltó preparátum együttes használata új szintre emeli a mezõgazdasági munkát. Alkalmazásukkal hozzájárulunk a táj és az abban élõ farmlény homeopatikus gyógyításához, miközben a földi és a kozmikus világokból is erõket vonzunk be, hogy valóban önmagában megálló és idõvel az öngyógyítás potenciáljával ellátott szuperorganizmust gondozhassunk. A preparátumok hatása kisugárzó: megjelenik a gazdaság tágabb környezetében mint újfajta gyógyító rezgés, és a gazdaságból kikerülõ termékekkel a világ bármely pontjára elviheti a legmodernebb mezõgazdaság üzenetét. Annak érdekében, hogy tovább növelhessük gazdaságunk életerejét a diverzifikáció és a preparátumok használata mellett, figyelembe kell vennünk az organizmus tágabb környezetét is. A Természet ritmusai alapján gazdaságunk további finomhangoláson mehet keresztül, melyet a kozmikus hatások figyelembevételével és azok megfelelõ alkalmazásával érhetünk el. Leginkább a növényi életet tudjuk kedvezõen befolyásolni, de az azt fogyasztó állat is meghálálja a törõdés e roppant csodálatos formáját. Természetesen nekünk, embereknek is fontos, hogy visszatérjünk a kozmikus ritmusok szerinti élethez: mai városainkban a Kozmoszt szó szerint (is) szem elõl veszítettük! Mindezen igen fontos tényezõket és a gazdálkodás tudatos központját mondhatni szívét az azt átlátó, alakító és formáló ember alkotja. A biodinamikus munka közben az élõvilág minden birodalmával dolgoznia kell a gazdának. Kívülrõl alakítja az ásványi, a növényi, illetve az állati birodalmakat, és belülrõl alakítja a Természet jelenlegi legnagyobb formálóját: önmagát! A két munka összhangban, egymással párhuzamosan halad: ahogy transzformáljuk a mezõgazdaságot, a tanyákat, a tájat, úgy alakítjuk saját elménket, lelkünket és kapcsolatunkat a világgal és egymással. A teljes biodinamikus átállás idejét 7 évben szokták meghatározni. Ennyi idõ alatt nem csupán a gazdaság vesz fel új köntöst, de az azt gondozó ember is komoly változáson eshet át, ha mélységeiben tanulmányozza a biodinamizmust és az annak hátteréül szolgáló antropozófiát. A sikeres gazdálkodás érdekében ez nem csupán elkerülhetetlen, de a szívvel dolgozó gazda igényli is. A társadalmi metamorfózis szüksé- 2013/2 11

14 ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak gességét megértõ ember pedig lankadatlanul dolgozik önmagán, mert erejét, kitartását, hitét abból a meggyõzõdésbõl meríti, hogy a szociális közeg átalakításához elõször az egyénnek kell átalakulni. Így az egyén saját kezébe veszi saját sorsát, és nem vagy csak kevésbé függ más emberektõl. Mondhatni, tesz egy lépést szabadsága felé. Az egyén, a biodinamikus gazda a folyamatos szellemi iskolázás hatására lassan, de biztosan elhagyja saját érdekébõl fakadó gondolatait, tetteit, és elkezd a közösségért munkálkodni. Az egyéni fejlõdésbõl közösségalakító erõ lesz, mely képes a jelenlegi torz társadalmi rendet tudatos metamorfózison átvezetni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mezõgazdaságból kiinduló teljes átalakulás gondolatához, meg kell ismernünk a Közösség Által Fenntartott Mezõgazdaság (C.S.A.) ideáját. A C.S.A. (Community Supported Agriculture) tökéletesen illeszkedik azon mezõgazdasági organizmusokhoz, melyek alapja nem a mindent háttérbe szorító profitszerzésre épül, hanem az önmagában megálló mezõgazdasági individuum ideájának tökéletesítésére mind a mikro- és a makrokozmoszban. A közösség által fenntartott gazdaság kiindulhat a gazdából és a közösségbõl egyaránt: vagy a gazda szervez farmorganizmusa köré közösséget, vagy a közösség kezdi építgetni magát és keres alkalmas gazdaságot a fenntartásra. Mit jelent ez a fenntartás? Nem egy egyszerû dobozrendszerrõl van szó, ahol a vevõ fizet, kapja a dobozt tele élelemmel, és egy egyszerû adás-vétel zajlik le. A C.S.A. ennél sokkal több is lehet! Mind a közösség, mind a gazda megérti és alkalmazni is tudja, hogy a mezõgazdaság nem üzlet, hanem a társadalmunk fenntartásához, fejlõdéséhez és nem mellékesen minden egyéb emberi tevékenységhez alapot adó és csodálatra méltó emberi tevékenység, amit sajnos a jelenlegi világ igen alulértékel. A megértésbõl keresés, kommunikáció és kapcsolat alakul ki. Mondhatnánk azt is, hogy miután a konvencionális mezõgazdasági üzem metamorfózisa lezajlott, és folyamatosan fejlõdõ biodinamikus farmorganizmussá alakult, újabb transzformáció kezdõdik: az élõlény kapcsolattá alakul. Új kapcsolattá gazda és fogyasztó, város és vidék között. A közösség újra megtanulja értékelni a táplálékát elõállító éjjel-nappal dolgozó emberek munkáját: nem vásárol, nem egy dobozrendszerbe áll be. Fenntartja a farmorganizmust, a mezõgazdasági munkából adódó kockázatokat átvállalja (elsõsorban meteorológiai veszélyekre gondoljunk), a farm pedig a fenntartást a legmagasabb minõségû táplálékkal hálálja meg. Mind a bõséggel, mind a szükséggel közösen számolnak. Természetesen ez csak egy kiragadott példa egy biodinamikus gazdaság társadalomformáló erejének. Meghatározó szerepe lehet még a környezõ gazdák, fogyasztók, látogatók alakításában, nem is beszélve a Waldorfközösségekkel folytatott közös munka hatásáról. Hosszú távon ezek a közösségek elég erõt tudnának felmutatni ahhoz, hogy a hármas tagozódású szociális organizmus megfelelõ régiójába, a jog szférájába helyezzék át a jelenleg hibásan a gazdaság szférájában helyet foglaló földhasználatot. A kialakult mezõgazdasági krízist nem oldhatjuk meg csupán szellemi útmutatás segítségével. A magyar gazdákat jelen pillanatban nem lehet az antropozófián keresztül elindítani a biodinamikus úton. A gazdaságok átalakításának és a biodinamikus munkában és az antropozófiában történõ elmélyedésnek párhuzamosan kell történnie. Hogyan tudnánk egy ilyen világra szóló vállalkozást véghezvinni Magyarországon? De gondolhatunk a feladatra egyszerûbben is: hogyan tudnánk a magyar mezõgazdaságot rendbe tenni és olyan útra állítani, amirõl nem kell letérnie a következõ kb évben? Induljunk ki abból, hogy forrásokhoz jut egy ilyen kezdeményezés és felgyorsíthatja az intenzív és folyamatos alulról történõ építkezést! A paradigmaváltás sikerének érdekében az egyik legfontosabb feladat a nagyon magas szintû oktatás meghonosítása. Kezdetben nem kell minden mezõgazdasági egyetemen lesöpörni az összes téveszmét az asztalról, és elkezdeni a biodinamikus gazdálkodás oktatását, de legalább egy helyen az országban legyen felsõfokú akkreditált képzés! Annak érdekében, hogy eredményesen kezdhessük meg országunk farmjainak metamorfózisát, felkészült gazdákra van szükségünk. Egy központra van szükség, ahol a biodinamikus gazdálkodás inspirálása közben minden szükséges tudnivalót megkaphat az ember. Ahonnan kilépve elmélyülten dolgozhat tovább a lelkébe ültetett képekkel: farmorganizmus, preparátumok, kozmikus hatások, belsõ munka, /2

15 ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak C.S.A. stb. melyek együtt tudják formálni a gazda elképzeléseit a saját gazdaságáról, a jövõ magyar mezõgazdaságáról és szociális rendjérõl. Annak érdekében, hogy a viszonylag helyhez kötött gazdákat is segíteni tudjuk, minden megyében minimum három, jobb esetben öt biodinamikus mintagazdaság kialakítása lenne célszerû, amibõl legalább egy organizmus gazdája inspirációs forrásként is szolgálhat az összes többi gazdaságnak. Elengedhetetlen, hogy megyénként legalább egy ilyen családot találjunk, akikben megvan az erõ, az elszántság és a kitartás, hogy inspirálni tudják a többi gazdaság gondozóját, miközben megfelelõ szellemi munkára ösztönzik önmagukat és õket. Megértetik velük mélységeiben feladatuk jelentõségét, mellyel hozzájárulnak egy ország metamorfózisához, és újfajta szemlélethez segítik õket. Munkájuk eredményeként lassan, de biztosan az eleinte folyamatos lelki támaszra és segítségre szoruló gazdák maguk is forrássá válnak. Fontos megértenünk az inspiráció nélkülözhetetlenségét: enélkül csupán önfeledt pénzosztás venné kezdetét, és nagy a valószínûsége, hogyha néhány gazdaság sikeres munkát folytatna, néhány éven belül a puszta anyagiság elporladna. A szellemi-lelki alátámasztás nélkül antropozófiai vezénylettel ez a munka sikertelenségre van ítélve. Ezen mintagazdaságokban lehetõség nyílhatna többéves minimum kettõ on farm oktatás biztosítására. A kétéves gyakorlati és elméleti kurzus után szakmát kaphatnának a mezõgazdaságban elhelyezkedni kívánó fiatalok. Tulajdonképpen két év alatt a vegyes gazdálkodás gyakorlása mellett szellemi táplálékként a biodinamikus gazdálkodást is magukévá tudnák tenni, miközben kiváló lehetõséget biztosíthatnánk a még önmagukban is kételkedõ fiataloknak, hogy a mezõgazdasági munka során új szemszögbõl láthassák a világot, és rátaláljanak önmagukra, életfeladatukra (legyen ez akár mezõgazdasági, akár nem). További feladata lenne ezen központoknak, hogy biodinamikus preparátumokkal is el tudják látni azon átállás alatt lévõ gazdaságokat, amelyek még nem állítják elõ maguknak. Az oktatási központ és a hármas feladatot ellátó mintagazdaságok kialakításával párhuzamosan elindulhat a támogatási rendszer átalakítása. A biodinamikus farmorganizmusokat gondozó gazdákat elõnyben kell részesíteni, és ez nem csupán az ország érdeke. Globálisan is több és több biodinamikus gazdaságot kell kialakítani. Fontos, hogy a jövedelemképzést alaposan átgondoljuk, mert itt könnyen vakvágányra futhat az egész kezdeményezés. Ha nincs meg az oktatás, az inspiráció és a belsõ munkára történõ késztetés egysége, akkor ez is csak egy újabb sikertelen támogatási rendszer lesz a sok közül. Azonban ha a biodinamikus gazdálkodás propagálása, oktatása és inspirálása egyenrangú, akkor értelmes munka kezdõdhet el, és hosszú távon a ma még sok esetben nélkülözhetetlen és itt azokra gondolok, akiknek valóban nélkülözhetetlen, nem az ebbõl megélõ, sõt meggazdagodó, földet életben nem látó, nemhogy taposó gazdákra gondolok állami támogatás szükségtelenségét vonhatja maga után. Ezen az úton elindulva olyan egészséges, végterméket elõállító és gazdaságilag is stabil farmorganizmusok alakulhatnának ki, melyeknek életben maradásuk érdekében nem lenne szüksége külsõ beavatkozásra életben maradásuk érdekében. Rudolf Steiner többször felhívja az emberek figyelmét, hogy ne vegyenek semmit biztosra, és vizsgáljanak meg mindent! Kételkedjünk, kérdezzünk, járjunk utána, szerezzünk bizonyosságot, mielõtt megtennénk az elsõ lépéseket. Fontos, hogy megvizsgáljuk a biodinamikus gazdálkodás létjogosultságát, fenntarthatóságát, egyén- és társadalomformáló erejét. Abban az esetben, ha a vizsgálódás lezajlott, és megbizonyosodtunk a biodinamika idõszerûségérõl és erejérõl, talán újra saját kezünkbe vehetnénk a sorsunkat, és elindulhatnánk ezen az úton együttes erõvel. Az itt röviden vázolt mezõgazdasági átalakulás nem mindennapi láncreakciót indíthatna el mind országon belül, mind országon kívül, miközben komoly hatással lenne az élet számos más területére, illetve a hármas tagozódású szociális organizmusra. A mezõgazdaság átalakításához minden ember munkájára szükség lenne, így mindenki érdeme is lenne, és büszkén állhatnánk a következõ generáció elé, mondván: mi elõremutató, egészséges, virágzó mezõgazdaságot hagyunk rátok! Néha kétségbeejtõ a kialakult helyzet és az a jövõkép, amit megpróbálnak ránk erõltetni, de hiszem, hogy sokkal többre vagyunk hivatottak, és ezáltal 2013/2 13

16 ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak sokkal többre is vagyunk képesek, mi, magyarok annál, amit most elõadunk. Itt a lehetõség az összefogásra, a közös munkára, hogy országunkat, régiónkat együttes erõvel építsük és vezessük át egy alulról irányított tudatos metamorfózison. Itt az alkalom, hogy kiváló mezõgazdasági potenciállal rendelkezõ országunkat egy eddig még Európa történelmében soha elõ nem forduló forradalommal átalakítsuk. Nem az utcán, hangosan, fegyverrel a kézben, hanem belül, önmagunkban, csendesen (ha szükséges, kapával a kézben). Az emberek szintjérõl építkezõ, néma forradalom, melynek alapja az antropozófiai segédlettel történõ belsõ önnevelés, eredménye pedig elõször a mezõgazdaság, majd a többi szektor metamorfózisa. Feladata a múlt sérelmeinek elhagyása, önmagunk megregulázása és közös munkára történõ ösztönzése a közösség érdekeinek szem elõtt tartásával. Összefogás, hogy Magyarországból új mag lehessen Európában, melynek csírázását, szárba szökkenését és virágba borulását semmi és senki nem tudja megakadályozni, kizárólag mi magunk. Higgyük el, hogy erre képesek vagyunk, és akarjuk ezt a változást! A segítség váratlan helyekrõl fog érkezni, de érkezni fog, ez nem kérdés! A feladat adott egy valóban Új Magyarország kialakításához! Jó munkát és sok sikert kívánok hozzá Minden Magyar Embernek! A világ vagyok minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók gyõznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövõvel mai magyarok!... Én dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendõ, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet õseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. József Attila Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet tíz év kecskék között a hegyoldalon Csak egy másik álom, vagy idõszerû, járható út? Menekvés vagy felelõsségvállalás? A városban föltéve ezek a kérdések szinte megválaszolhatatlanok. De a sors sodrása nagy forgószélként elragadva letett rajongással szeretett hegyoldalamon... Csinálni kellett. A sok éven keresztül álomszerûen magamban hordott kérdések váltak reálissá: mit jelenthet az, hogy amit magunk körül látunk, az az élet lenyomata? Mit jelenthet az, hogy a gabonafélék a füvekbõl lettek kimeditálva? És jött sok kérdés sok válasszal. Nagy iskola lett a tíz év. A feltétlen odaadás, hogy a sajtokon keresztül közvetíthessem a táj és a kecskék üzenetét, legutóbb azt szólaltatta meg bennem, hogy létezhetnek bûnbeesés elõtti ízek de ezek megjelenítéséhez melyik és milyen erõkre bízhatom magam? A kérdések visznek tovább... miközben kerekek a napok, és kerekek az évek /2

17 Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet... Hétvége Balla Enikõ sajtkészítõvel a Szabad Gondolatok Házában Így hangzott a meghívó szövege, amit Balla Enikõ megfogalmazott. A rendezvényen sokan részt vettek, és különleges élményben lehetett részük. Találkozhattak egy olyan emberrel, történettel, élettörténettel és megismerési úttal, amilyennel csak ritkán vagy egyáltalán nem lehet találkozni. Pénteken, amikor Enikõ elkezdett beszélni, még világos volt, szinte besütött a nap a terembe. Aztán sötétedett, egészen sötét lett, és nem gyújtottunk lámpát. A történet vitt magával, Enikõ mesélt és magával vitt arra az útra, melyet mozgalmas, majdhogynem kalandos életútja során bejárt, majd a zempléni dombok-hegyek között hazatalált. És elkezdõdött az a munka, amirõl beszélt a hallgatóknak. Antropozófiáról egyáltalán nem vagy csak kevés szó esett de azt élhettük át, hogy mit jelent, ha valaki az életét éli arra építve, abból táplálkozva, aszerint gondolkodva, amit az antropozófia valóban jelent. Olyan minõség jelent meg a történetekben is, abban is, ahogy Enikõ az érzékelésrõl beszélt arról, ahogy a tájban benne élve az megismerhetõ a megnyilatkozásain keresztül, a domborzaton, növényein, azok színein és illatain keresztül, az idõjárásán és viharain és napsütésén és a benne élõ állatokon keresztül, amilyennel én még, azt hiszem, nem találkoztam. Olvashat az ember Steinernél étertestrõl, asztralitásról, fel is sorolhatja az ember lénytagjait és a növényekét meg állatokét de teljesen mást jelent, más minõség az, amikor egy ember egy adott tájban élve, ott keményen dolgozva, állatokkal foglalkozva, azok természetét, viselkedését figyelve és megismerésére törekedve nem pusztán a fejében raktároz ilyen fogalmakat, hanem ahogy beszél a munkájáról, abban különös mélységek tárulnak fel ezekre a minõségekre vonatkozóan. Olyan finom megfigyelésekkel találkozhattunk, olyan megkülönböztetõ képességgel, ami manapság, egy városban élve, még ha foglalkozik is antropozófiával az ember, megközelíthetetlen. Ahogy Goethe beszél arról, hogy a világ az egész világ megnyilatkozik az érzékeknek, és mindegyiknek a maga teljességében, arról most sejtésünk támadhatott. Mit jelentenek az illatok, hogyan nyilatkoztatják meg azt a tájat, környezetet, kozmikus összefüggést, melyben létrejöttek, és az ízekben hogyan jelennek meg ugyanezek az összefüggések beleértve a tájban tevékenykedõ ember hatását, jelenlétét is az egész rendezvény ezt a különös minõséget hordozta. És még valami, ami nélkül elképzelhetetlen ez a minõség. Ez pedig az az érdeklõdés és szeretet, amivel Enikõ a munkáját végzi, amivel azok felé a lények felé fordul, akikkel-amelyekkel a munkája kapcsán dolga van, legyen ez a segítõje, Robika vagy éppen a kecskék, vagy a széna vagy a fû a mezõn, a táj, a talaj, annak ásványai és így tovább. A szeretet megismerõ erõ ezt itt meg lehetett tapasztalni. A tett iránti szeretet, a munkája tárgya iránti eleven érdeklõdés az, ami az alapja szeretetének, ami lehetõvé teszi számára ezeknek a lényeknek a megismerését, és ebbõl a megismerésbõl kiindulva, ennek alapján mélyül aztán a szeretet. És akkor magától értetõdik az a felelõsség, amit mindezen lények iránt érez a munkája kapcsán. A lejegyzett szöveg ebbõl a minõségbõl szinte semmit nem tud közvetíteni. Ez az Enikõ megjelenésében, hangjában, mozdulataiban, gesztusaiban, a besötétedésben is, a teljes történésben volt jelen, amit visszaadni lehetetlen. Ezért most a teljes szöveget nem is adjuk közre. Talán néhány különös megfigyelés, jelenség leírása jelezhet ebbõl a minõségbõl valamit, de nem többet, mint amikor elutazik az ember, bejár egy addig ismeretlen tájat, készít néhány fényképet, de aki nem vett részt az utazáson, az a képek láttán nem fogja ugyanazt átélni, mint az utazó a helyszíneken; nem fog érezni illatokat, napsütést, nem él át viharokat és mennydörgést, esti fényeket és hajnalokat, semmit pusztán az intellektusa kap némi morzsát, ami nem ugyanaz, mint utazni. Íme most néhány részlet akik ott voltak, azoknak emlékeztetésül, akik nem jöttek el, azoknak azért, hogy megsejtsék, mibõl maradtak ki. 2013/2 15

18 Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet... Hogyan indult a történet? 1991-ben jöttem vissza Magyarországra, amikor minden ragyogott és minden olyan szép volt! 10 évet itt töltöttem Budapesten, és eszembe nem jutott volna, hogy leköltözzek a tanyára, mert annyi fontos feladat volt! Hiszen én ezt is tudom, meg ezt a tudást is hoztam magammal, meg ott is tudok segíteni! Aztán lassacskán kiderült, nem biztos, hogy mások is úgy akarják, ahogy én gondolom. Különösen a nagy szennyvíztisztítási programom során derült ez ki. Makovecz Imre mondta annak idején: Ez az ország szaron úszik! Gondoltam, pontosan ez az, most változtatni fogunk! Minden falu kap egy természetközeli szennyvíztisztítót, és egészséges környezet lesz! Nem tudom, manapság milyenek a hatóságok, de akkoriban ez az egészséges környezet egyáltalán nem érdekelte õket, ki nem állhattak engem! Én voltam a szennyvíztisztítási fõellenség minden hatósági körzetben. A polgármesterek imádtak, zászlójukra emeltek, de a hatóságok nem. Nem mûködött az egész, és 10 év után visszamentem Németországba. Nem visszamentem, hanem egyszerûen hazamentem! De az a helyzet állt elõ, hogy az öcsém, aki szintén külföldrõl jött vissza, belevetette magát a nagyszülõktõl örökölt tanya rekonstrukciójába. Rendbe hozta az öreg házat, ami már majdnem szétesett. Kecskék, kutyák, libák jöttek a házhoz, még traktort is vett. Én néha megjelentem pár napra, gondoltam, segítséget nyújtok neki. Ma már tudom, ezek a pár napos megjelenések rettenetesek lehettek, hiszen kívülrõl szóltam bele egy folyamatba. Aztán 7 év után megelégelte: itt nem érdemes dolgozni, és visszament Amerikába, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen. Megkérdezte: és te visszamész Németországba? Én? Akkor mi lesz a tanyával?! Szét fogják lopni, mint minden mást általában, ami magára marad. Azt mondtam: akkor én csinálom tovább. Lemondtam a feladatokat, amelyekben benne voltam, és elkezdtem a mindennapokkal foglalkozni a tanyán. Ez volt 2002-ben. A tér A tér, ahol élek, Hamvas Béla Öt géniusza szerint az Északhoz tartozik. Egy idõben kicsit sértõdött voltam, miket mond õ Északról! Természetközeliek, félkulturáltak, melankolikusak. Hát igen, igen. És azután írt a kedvencérõl, Délnyugatról, Nyugatról, de Észak az valahogy messze volt Nyugat-Magyarországtól. Észak átöleli az egész Kárpátok láncait, lejtõi végig hozzá tartoznak. Egyszer csak rájöttem, hogy igen, ez Észak. De a Tokaj-Hegyalja és Zemplén az egészen más, de Hamvas nem különítette el. Pedig írt a tokaji borokról is mint a királynõrõl! De azokat a borokat nem ismerhette, amelyek manapság készülnek Tokaj-Hegyalján, honnan ismerhette volna? Egészen más üzenetük van, mint annak a bornak, amit õ ivott. Az egész Tokaj-Hegyalja valóban Észak, de nagyon sok benne a tûz! Lehet, hogy megvan az az alapmelankólia a területen, de a borok az ásványosságuktól nagyon szilajak tudnak lenni! Az aszú, az édes aszú pedig tele van tûzzel! Tehát más karaktert képvisel az a vidék. Itt élek én, ezen az ellentéteket hordozó területen. Egyrészt tehát hat az Észak, a melankóliájával, természetközeliségével, elvonultságával, másrészt jönnek a Tokaj-Hegyalja és a Zempléni-hegység vonulatai az Alföld peremén. Itt már a déli hatások kezdenek érvényesülni. Az egész borvidék körülbelül km hoszszú, és csak 3-5 km szélességben vonul végig a Zempléni-hegység oldalán, a déli és a nyugati lejtõin. Számomra nem mindegy, mert egészen más dolog kecskékkel és kecskesajttal foglalkozni egy különleges borvidéken. Ezen a vidéken nincs tradíciója a kecsketartásnak. Magyarországon egyáltalán nem volt hagyománya, hisz annyira jók a természeti adottságok, hogy nem kellett kecskékkel foglalkozni. A kecskéket mindig a peremterületeken tartották, amely másra már nem volt alkalmas. Így van ez Erdélyben és Kárpátalján is, ahol sok kecskét tartanak. A Rákócziaknak még nagy kecskenyája volt valahol a Kárpátok lankáin, de ott, ahol én vagyok, ott nem tartottak. A kecske nagyon ravasz állat, minden jót megeszik, ami elé kerül. Szõlõ és gyümölcs volt mindig errefelé, ezért kecsketartással nem foglalkoztak. Az országnak az a csücske, ahol élek, nagyon határ menti terület. Azt hiszem, az 1950-es években nem is volt szabad minden további nélkül Sátoraljaújhelyre utazni, már csak azért sem, mert az ország egyik legnagyobb börtöne oda épült. Istenem! Szegény város! Úgyhogy politikailag peremvidék volt. Nagyapám generációja még vette a fáradságot, hogy a meredek hegyoldalakat megmûvelje, és szõlõmunkával meg borkészítéssel fárassza magát. Manapság már a nagyon meredek hegyoldalak elhagyottak még elsõ osztályú termõterületeken is. A Sárospatak és Sátoraljaújhely közötti rész, ahol a tanyám van, még csak nem is elsõ osztályú termõhely, nagyon keskenyek a parcellácskák, el van hagyatva sok minden. Elhagyottak a régi szõlõültetvények és gyümölcsösök, és peremvidék lett. Ennek köszönhetõen élhetek itt a kecskéimmel, hiszen ha nem lenne ott olyan sok elhagyatott szõlõ és gyümölcsös, akkor a kecskéim nem lennének olyan boldogok! Így azonban vándorolunk, vándorolunk... egy óra, két óra, három óra... embert nem lehet látni! Megmûvelt területet sem. Az egyetlen, amire vigyázni kell, az az, hogy ne menjünk vaddisznók által túl sûrûn járt területre, mert azok terjesztik a kullancsot. Különben szabad a gazda! /2

19 Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet... Ilyen a vidék Sátoraljaújhely és Sárospatak között. Az egész Tokaj-Hegyalja vulkáni eredetû, és nagyon szép kõzetek találhatók itt! Nem arany, ezüst és nem is nemesopál vagy kvarcid, ami régebben errefelé volt. Nem ezeknek, hanem a bentonit, a montmorillonit, a zeolit, a riolit-tufa csodálatában élek. Ezek olyan vulkáni képzõdmények, amelyek nem fordulnak elõ túl gyakran máshol Európában. És a fehér lejtõk, a fehér hasú hegyek amiket látni lehet a vonatból is gyönyörûek! Gyönyörû hófehér hegyek. Ezek nem a szokásos mészkõhegyek, ahogy ismerjük. Fehér? Mészkõ. Nem! Az ott riolit-tufa, és vulkáni eredetû! Nincs sok ilyen fajta altalaj a világban, és az új generációs borászok nagyon nagy tiszteletben tartják a vulkáni ásványokat. Regéket tudnak arról mesélni, méterrõl méterre, dûlõrõl dûlõre hogy változik a talaj adottsága, amely lehetõvé teszi manapság a dûlõszelektált borok készítését, amelyek nem léteztek még 20 évvel ezelõtt. Minden egybe volt keverve, sokféle ásványiság mûködik a talajban, és ez sokféle ízzamatú bort ad, és nagyon szilaj borokat is. Tehát nemcsak a melegítõ, öreg hordóban érlelt, töppedt szõlõ, vagy aszúgombákkal édessé vált szõlõbõl készült melegítõ borokat, hanem szilaj borokat is. Amikor elkezdtem a tanyasi életet, semmit nem tudtam a borokról, de annyi sajt-borkóstolón vettem részt, hogy megtanultam. Az új generációs borászok olyan szépen tudnak errõl beszélni, mindenki tudja, hogy az õ borában melyik ásvány a legfontosabb. Nagy tisztelõje vagyok a munkájuknak azért is, mert ugyanazon a talajon élnek az én kecskéim is, amely talaj ásványait kihozza a szõlõ, és a borban válik általában ízlelhetõvé. Csak a kecskéim az ásványoknak a felsõ szinten lévõ megnyilvánulásait élvezik. Ez az, ami a sajtok különlegességét adja. Lényeges, hogy olyan területen dolgozom, ami a borászoknak fontos, és állandó gyönyörû kapcsolat van kettõnk munkája között. Kecskékrõl Mint már említettem, az állat temperamentuma hûen tükrözõdik trágyája minõségében. A ló például egy hõ uralta állat, afféle ideges, érzékeny, szinte légies teremtmény, ami a legkisebb kellemetlen ingerre is hirtelen mozdulattal válaszol, akár a tapasztalt lovast is könnyen levetheti a hátáról. Hirtelen felszökellésével, ágaskodásával a ló a naperõkhöz való vonzódásáról tesz tanúbizonyságot A kecske erõs vonzalmat táplál a hõ és a fény felfelé mutató erõi iránt. Trágyája leginkább a virágzásra hat, de elképzelhetõ, hogy bizonyos mértékben a gyümölcs ízét is befolyásolja Nicolas Joly: Az ég és föld szülte bor Van egy nagyon szép könyv a borról, a szõlõrõl mint az ég és a föld között termõrõl. Ebben a komposzt miatt nagyon szép leírás olvasható a különbözõ állatok temperamentumáról. A disznó, aki túr és a földdel van kapcsolatban és melankolikus, trágyája a gyökérre hat. A tehén, aki szépen legel, és a leveleket eszi türelmesen, a vízzel van kapcsolatban, flegmatikus a temperamentuma. A ló az tüzes, ugrik, rohan, trágyája is meleget ad. És akkor a kecskék, hát gyönyörû lények! Õk a levegõvel, a virággal, a fénnyel tartják a kapcsolatot. Ez valami könnyû, könnyûségi erõ. Ha igazán odaadással fej az ember és dolgozik a kecskékkel, odaadással legelteti õket, akkor ez a könnyûség, ami az illatokban, a levegõben, a fényben benne van, valahol visszaszól. Találkozni lehet vele. Mennyire más egy kecske meg egy tehén karaktere. A tehén az megy és eszik, utána leül, és kérõdzik. Hmm. hmm. Hmmm. És úgy marad. Hmm, hmm, hmm. A kecske megy... és eszik ebbõl... és abból... és innen... és onnan... és amonnan, a bokorról, és még onnan... még feljebb... és utána leül, és kérõdzik. Hm... ez egy kék virág volt... hm... ez egy piros. De utána, ha csak egy kis zaj van, vagy valaki eltüsszenti magát... hirtelen felugrik. Mi van? Mi történik? A tehén sosem ugrik így fel! Csinálhatsz a füle mellett bármit, õ úgy marad. A kecskében van egy meditatív mozdulat, hogy révülten kérõdzik, de hirtelen éber tud lenni. Szerintem Goethe után ahol a nagy ellentétek képesek egyensúlyba kerülni, ott új minõségek születnek. A kecske képes révülni, de megvan benne a képesség az éberségre, benne van az egész lényében, és ez benne van a sajtban. Ott valami más jön létre, mint egy tehénnél például. A másik ellentét: a kecske az egyik legõsibb háziállatunk, mégse lehet neki hízelegni, mint egy macskának vagy kutyának. Nem. Õ szuverén marad. Még mindig van tartása, vadság van benne. Legeltetéskor nehéz õket egy területre bezárni, mert õt az érdekli, hol van neki tetszõ illatos fû. Nem szeretnek egy helyben állni és legelészni. Menni kell, és menni kell! Azt hiszem, ez az egyik titka annak, hogy jó a tej nálam, és jók a sajtok. Szokták mondani: én már ittam kecsketejet, de az nem ilyen volt! Na igen... Ha elmegy a boltba, és vesz egy üveg bort, akkor sem szokta azt mondani, hogy én már ittam bort, és az nem ilyen volt. Mindenütt másféle a bor, vannak ilyen borok meg olyan borok. A kecsketej sem olyan, hogy egyszer ittam, és akkor tudom, milyen az íze. Reménykedem a borászatban, úttörõk lehetnének a mezõgazdaságban. Individualizálják azt a terméket, hangsúlyozzák, hol termett. Örülnék, ha megkérdeznék: és ez a sárgarépa hol termett? Melyik vidéket jeleníti meg? Vagy ez a kecskesajt... hol csinálják? Azt hiszem, így több kapcsolatunk lenne az élelmiszereinkhez is! Ehhez persze az is kell, hogy a termelõk így képviseljék terményeiket. 2013/2 17

20 Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet... A kecskék mindig fontosak voltak, de a mai kultúra kiszorította õket! Eltûntek a köztudatból, mert állítólag igénytelenek. De ez nem igaz. Képzeljük el, lejön egy marslakó a Földre, és látja az éhezõ embereket. Azt mondhatja: Te jó Isten! Ezek hogy élnek? Az emberiség igénytelen! Hát persze, de tudjuk, vannak másképp élõ emberek is. Így van ez a kecskékkel is. Ha nem adnak nekik semmit, csak utcai felületet ehet, mint Afrikában, akkor azt eszi meg. De a kecske válogatós, a kecske igényes! Ezt írja az egyik biodinamikus könyv: Ha valaki még nem látott kecskét egyensúlyozni szakadékok között, hogy átmenjen a másik oldalra, ahol nyílik egy nagyon illatos virág, hogy hamm! megegye, akkor nem értette még meg a kecske lelkét. Ilyen a kecske! Kiválasztja azt, amit szeretne. És csak a legjobbat. Imádja a rózsákat, imádja a szõlõt. Rendszeresen etetem õket alma- és mindenféle gyümölcsnyesedékkel, hozzáadom fejés közben a korpához, mert imádják a gyümölcsöt. Most birsalmát kapnak éppen fejés közben, mert még van kinn tárolt birsalmám. Tehát a kecske nem igénytelen állat. Mindenütt meg tud élni, de nem igénytelen. A hely arca A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzõvel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belõle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nem csak természet és környezet, föld, talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzõje, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint két megismétlõdõ pillanat Biztos van más környék is, ahol nagyon szép dolgokat lehet kivarázsolni a tájból. Minden tájnak megvan a géniusza, az arca, ahogy Hamvas mondja. A térkép számozott hely, de a helynek arca van! Ezért nem tudok én máshol kecskesajtot csinálni, mert én csak azt az arcot tudom magam elõtt látni. De vannak más helyek, ahol más arcok vannak, amelyeket ugyanúgy meg lehet mutatni a világnak! Ha azok a fiatal kezdõk, akik elindulnak ezen az úton, ezeket a gondolatokat is magukban hordozzák hogy a munkán keresztül egy arcot mutatunk a világ felé, akkor a munka is többet jelent puszta megélhetésnél. Ez a belsõ tartalom nagyon fontos! Lehetetlen, hogy ez a belsõ tartalom ne jelenjen meg, ha az ember igazán összeköti magát egy munkával. Én csak jó néhány év elteltével éreztem, hogy a tej megmutatta magát. Csináltam, csináltam, mert tudtam, hogy így kell meg úgy kell. És egyszer csak megszületett: Ja, hát én értem! Értem, miért úgy viselkedik a tej, hogyha ilyen az idõ. Aha! Most a savassága más, akkor most ennek kell történni. Most egy kicsit ügyetlenebb vagyok, akkor ezt úgy kell kialakítani. Az ember össze tudja magát kötni belsõleg a munkájával, és ez az, amitõl új értelmet kap az, amit csinál. Ha az állatokkal és a földdel dolgozunk a tájban, a történetek visszatükrözõdnek. Ha az ember odaadással csinál valamit, nem marad érintetlenül. Mindez a munka hozta, hogy a szellemtudomány kutatásai nagyon fontosak lettek számomra, és nem unalmas az életem. Nagyon sok mindent elmagyaráz, mond az életrõl, a rálátásról. Csodáljuk még ma a régi parasztembereket, akik így viselkedtek, és bölcsek voltak. Most már értem, miért! A természettel való kapcsolat nagyon megváltoztatja az embert. Sok minden átértékelõdik. Ma ott tartunk, hogy magunkból kell elõhozni mindazt az impulzust, amit annak idején Steiner közvetített, illetve azok közvetítettek, akik még ismerték. Szerintem minden igazi munka segít ezt az impulzust elõhozni. Az elõadás leírt szövegébõl válogatotta és a szóbeliséget írásos formába öntötte: Buella Mónika. Hamvas Béla: Az öt géniusz Károly Sándor Reggeli ima (gyerekeknek) Kihúnyt az éj. Elballagott az álom-õre csillagnyáj Az égi Pásztor arca fénylik újra már Te, lelkem, serkenj, téged várva vár Az emberért teremtett áldott földi táj A mennyei mezõkrõl térj meg, visszaszállj A sorsod õre szárnyasan fölötted áll Fogadd a fényt! (késõi vers, é. n.) /2