A fekvôbeteg-ellátás adatszolgáltatásának komplex minôségellenôrzése 2. rész

Átírás

1 A fekvôbeteg-ellátás adatszolgáltatásának komplex minôségellenôrzése 2. rész Dr. Sipos Miklós, SOTE II. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika Szerzô írásában összefoglalja a finanszírozás orientált komplex betegmenedzsment koncepció kialakításában és következetes megvalósításában rejlô lehetôségeket. Összeveti a járó- és fekvôbeteg-ellátás keretében történt betegellátás finanszírozását. Bemutatja a sürgôsségi HBCS-k alkalmazásában rejlô lehetôségeket. Felhívja a figyelmet a krónikus és rehabilitációs osztályokon történô betegellátásban rejlô lehetôségekre. Kiemeli az intenzív osztályos ellátás kódolásának problematikáját, az orvosi és a finanszírozási dokumentáció pontos vezetésének jelentôségét. Példákkal bizonyítja a kódolás utólagos szakmai auditálásában rejlô lehetôségeket és hangsúlyozza annak szükségességét. 3. HOSPITALIZÁCIÓ AZ ALSÓ HATÁRNAPIG Egyre gyakoribb igény a betegek részérôl, hogy a kivizsgálások és a beavatkozások minél rövidebb idô alatt történjenek meg, a hospitalizáció idôtartama csökkenjen a minimálisra. Különösen a beavatkozással járó hospitalizációk esetén lehet veszteséges az, ha a páciens a HBCS alsó határnapja alatt távozik, hiszen akkor csak tört HBCS kerül kifizetésre. Különösen veszteséges ez olyan esetekben, ahol a HBCS nem tartalmaz külön mûtéti súlyszámot annak ellenére, hogy történik beavatkozás és annak felmerülnek költségei, sôt az ápolás kapcsán felmerülô költségek döntô többsége ekkor merül fel. Ilyen eset lehet például egy szülés, ahol a költségek döntô hányadát képezô észlelés és szülésvezetés az elsô néhány órában megtörténik és a további ápolási idôtartam költségei ehhez képest csekélyek. A szülés (14M 673A) alsó határnapja 3. A ma egyre komolyabb súlyú alternatív szülészeti mozgalmak a hospitalizáció idôtartamának csökkentésére buzdítanak, így egyre gyakrabban fordul elô, hogy a szülônô nem kívánja kivárni a betöltött 3 nap hospitalizációt és otthonába távozik. Ez a kórház számára bizonyosan veszteség. Szakmailag nem látom kérdésesnek (mind az anya, mind az újszülött szempontjából) a 3 napos szülés utáni kórházi megfigyelés létjogosultságát, ezért már a terhesgondozás során érdemes a terhessel tudatosítani, illetve a szülônô felvételekor nyomatékosítani, hogy e rendszabályokat egészségük érdekében szükséges betartani. Ezt sem lehet utólagos kód-audittal (a rövid ápolást) befolyásolni, csakis tudatos betegmenedzsmenttel, felvilágosítással, betegvezetéssel. 4. INTENZÍV OSZTÁLYOS ÁTJELENTÉS Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a beteg ellátása során megfordul az intenzív betegellátó osztályon, ott megfelelô intenzív ellátást kap, ez orvosilag szabályosan és igényesen dokumentálva is van, de ez az ápolási esemény a finanszírozási dokumentációból kimarad. A HBCS rendszer az úgynevezett Z-s HBCS-kkel ismeri el a magas erôforrás igényû ellátásokat. Az ebbe való besorolásnak szabály szerint három feltétele van. a.) Súlyos társult megbetegedés természetesen csak azok számítanak a besorolási szempontból súlyos társult megbetegedésnek, amelyek a szabálykönyv ide vonatkozó táblázatába felvételt nyertek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezen diagnózisok köre korántsem tekinthetô teljesnek, tehát csak tudatos kódolási tevékenység a súlyos társult megbetegedésként elfogadott diagnózisok körének naprakész ismerete révén lehet eredményes kódolási munkát végezni. Itt, illetve a HBCS rendszer még számos diagnózis és beavatkozáskörével kapcsolatban halaszthatatlannak érzem a nyilvános, széles szakmai alapokon nyugvó eszmecserét és konszenzus kialakítást a finanszírozó és a szakmák között. b.) Intenzív ellátást igazoló beavatkozás ezek elfogadott köre is deklarált, tudatos kódolási tevékenységet követel. c.) Intenzív osztályos ápolás (ez lehet regisztrált intenzív vagy szubintenzív osztály a megfelelô szubintenzív osztályos ápolási kód alkalmazásával). FÔCSOP HBCS HBCS NÉV ALSÓ FELSÔ NORMATIV SÚLYSZÁM 13P 647A Abrasio altatásban , P 670Z Nôi reproduktív rendszer mûtétei ,68321 (kivéve: nôi nemi szervek kombinált radikális mûtétei) súlyos társult betegséggel 5. táblázat 13

2 Fontos a finanszírozóval egyeztetni (elsôsorban a szubintenzívek esetén, hogy elfogadja-e az adott szakazonosítóról történô teljesítményjelentést intenzív osztályos ápolásnak. Amennyiben folyik az adott intézményben ilyen magas ráfordítás igényû tevékenység a menedzsment nem halogathatja az egység megfelelô szakmai és finanszírozási regisztrációját annak érdekében, hogy költségeit a Z-s HBCS-k elszámolása révén részben vagy egészben kompenzálja (5. táblázat). A két eset között csaknem 14-szeres a finanszírozási különbség. Itt is hangsúlyozni szeretném, hogy nem arra buzdítok, hogy a sima nôgyógyászati küretes betegeket intenzív osztályos betegekként manipulálva súlyszám többlethez jusson bárki is, hanem arra, hogy aki súlyos állapotú betegnél végez ilyen beavatkozást, ahol a beteg életét és egészségét csak megfelelô intenzív osztályos ápolás révén lehet biztosítani, az ne veszítsen kódolási fogyatékosság okán negyed millió forintot, amelyet csaknem biztosan el is költött egy ilyen beteg ellátására. 5. KRÓNIKUS OSZTÁLYOS ÁTJELENTÉS Az új szabály alapján a HBCS normatív napja fölött hét nappal kezdi meg az aktív osztályról krónikus, illetve rehabilitációs osztályra helyezett beteg a HBCS súlyszám feletti napi átalányfinanszírozását az OEP. Az osztályon végzett betegellátó tevékenység minôsítése alapján a finanszírozó szorzókkal emelheti a finanszírozást (pl. 1,5). Ez esetben a krónikus napi díj 100%-a kerül elszámolásra, szemben a felsô határnapon túli hosszú ápolás napi díjával, mely a krónikus díjnak csupán 70%-a. Vegyünk egy példát és számszerû adatokat annak érdekében, hogy bemutathassam a rendszerben rejlô lehetôségeket. Adott egy habituális vetélô kisterhes, akinek már számos kívánt terhessége szakadt meg. Alhasi görcsök és pecsételô vérzés miatt szigorú fektetése, szoros észlelése és a szükséges kezelés miatt felvételre kerül a szülészeti osztályra és ott 60 napon át látják el. Elemezzük a bevételi különbséget aszerint, hogy az adott beteg végig a szülészeti osztályon kerül ápolásra, vagy állapotának rendezése után áthelyezik az eset további ellátására alkalmas 1-es szorzóval bíró krónikus, illetve 1,5-ös szorzóval szerzôdött rehabilitációs betegellátó osztályra. A kórállapotot legmegfelelôbben a fenyegetô vetélés O2000 kódjával írhatjuk le, és így az eset a 14M 6820-as HBCS-be kerül. Íme a HBCS tulajdonságai (6. táblázat). A szabályok szerint az adott esetben 60-28=32 hosszú nap és =46 krónikus illetve rehabilitációs nap számolható el a HBCS súlyszám felett. Végig aktív osztályon Hosszú napok száma 32 Hosszú napi szorzó 0,7 Hosszú napi díj 2450 Hosszú napi forint Összesen Napi költségkeret 2128 Aktív osztályon, majd 1-es szorzójú krónikus osztályon Krónikus napok száma 46 Szorzó 1 Kompenzált krónikus napok száma 46 Krónikus napi díj 3500 Krónikus forint Összesen Napi költségkeret 3505 Aktív osztályon, majd 1,5-ös szorzójú rehabilitációs osztályon Rehabilitációs napok száma 46 Szorzó 1,5 Kompenzált rehabilitációs napok száma 69 Rehabilitációs napi díj 3500 Rehabilitációs forint Összesen Napi költségkeret 4846 A fenti elemzés adataiból az tûnik ki, hogy az 1-es szorzójú krónikus osztályra áthelyezve a beteget plusz 65%-os, míg a 1,5-ös szorzójú rehabilitációs osztályra helyezve a beteget a 14 nap elteltével plusz 128%-os többletbevételt érhetünk el. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ez NEM SÁMÁNKODÁS. A 60 napos ápolás a végig aktív osztályos ellátás nem egészen forintos díjából bizonyosan nem gazdálkodható ki (2128 forintos napi költségkeret). A megfelelô krónikus, illetve rehabilitációs áthelyezések révén esetünkben a napi 3505 illetve 4846 forintos költségkeretek már megteremtik az igényesebb ellátás feltételeit anélkül, hogy ez a kórház számára jelentôs veszteséget okozna. Írásom második részében a kódolási tevékenység auditálásának jelentôségére szeretném felhívni a figyelmet. FÔCSOP HBCS HBCS NÉV ALSÓ FELSÔ NORMATIV SÚLYSZÁM 14M 6820 Fenyegetô vetélés , táblázat 14

3 Az egészségügyi ellátó intézmény aktuális kódolási hatékonyságától függôen elterjedt nevén Kódkontrolling, azaz a kódolás komplex audit tevékenysége, a bevétel fokozás egyik leghatékonyabb és leggyorsabban többletbevételt hozó eszköze. Lehetôségeit alapvetôen behatárolja az orvosi dokumentáció színvonala, minôsége, pontossága. Átlagosan kódoló, nem auditált megyei kórház hozzávetôlegesen fekvôbeteg ellátási tevékenységéért kapott bevételeinek 5%-át veszíti el a bevételi optimumához képest kódolási hibák okán. Fontosnak tartom elôrebocsátani, hogy a tudatos kódolási tevékenység, illetve a kódolás utólagos auditálása amennyiben azt az aktuális szabályrendszer pontos betartása mellett végzik nem azonosítható a kódzsonglôrködésnek, vagy kódsámánkodásnak nevezett tevékenységgel. Ilyen jellegû tevékenységet egyetlen belsô kórházi kódolást ellenôrzô csapat, vagy bármely hivatásszerûen kódolási tevékenység auditálását végzô külsô cég sem vállalhat fel, hiszen a büntetôjogi következményekkel is járó szabálytalan tevékenység nem lehet egy kórház és a finanszírozó, illetve egy tanácsadó cég és egy egészségügyi ellátó intézmény hosszú távú, mindkét fél számára gyümölcsözô kapcsolatának alapja. CÉL A HATÉKONY ADATSZOLGÁLTATÁS, A SZÁMLÁZÁSI VESZTESÉGEK KIKÜSZÖBÖLÉSE A fô prioritás a betegellátó intézmény azon igénye, hogy a biztosított betegek részére, a biztosítóval kötött szerzôdés alapján, szakmailag kompetens ellátó egység által nyújtott, indokolt, szolgáltatásért megkapja az elôre megállapított térítést (HBCS-súlyszámot), méghozzá az esetbôl legálisan, torzítás nélkül kihozható maximumot. A kódolás az orvosi dokumentáció megfelelô algoritmus alapján történô lefordítása finanszírozási dokumentációvá. Kódolni márpedig tudni kell! Ez nem azonos a diagnózisok és beavatkozás kódok bemagolásával. Ennél több kell. A HBCS rendszer struktúrájának, szabályainak, hibáinak és a mindenkori súlyszámok és határnapok adatainak naprakész ismeretére van szükség. A HBCS besorolási rendszer mai állapotában messze nem hibátlan. Nem alkalmas arra, hogy a rendszert nem ismerô személy csupán a betegellátás adatait korrektül kódokra fordítva biztos lehessen abban, hogy a betegellátás kapcsán felmerült költségeinek finanszírozását szolgáló HBCS-be juttatta az eseményt. A betegdokumentáció minôsége Furcsa ellentmondás azonosítható az orvosi és a finanszírozási dokumentáció megítélésében. Az orvosi dokumentáció kötelezô tartalma és formátuma része az egyetemi képzésnek. Minôségét az osztályos munkában a szakmai vezetô viziteken és a zárójelentés kiadásakor ellenôrzi, aláírással tanúsítja. Funkcionális jelentôsége van a kórházban prioritást élvezô gyógyító tevékenységben. Presztízse viszonylag magas, a kórlap, zárójelentés kidolgozottsága a gyógyító munka minôségi mutatói közé tartozik. Ezzel szemben a finanszírozási dokumentáció vezetése nem része az orvosegyetemi tananyagnak. Nem része a klasszikus orvosi munkának, nem minôsíti az orvost, mint gyógyítót. Presztízse alacsony, igyekeznek továbbadni, sokszor nem kompetens személynek. Szisztematikus ellenôrzése és javítása sokszor nem megoldott. Sem az elsôdleges kódoló sem az utólagos audit tevékenységet végzô kódszakértô nem tud sem szakmai, sem financiális szempontból igényes munkát végezni, ha a betegdokumentáció nincs megfelelô színvonalon vezetve. Ennek alapvetô elemei a részletes kórelôzmény, a beavatkozások és vizsgálatok (különös tekintettel a besorolási szempontot képezô beavatkozások, pl. többparaméteres monitorizálás), illetve gyógykezelések (pl. vér típusa és mennyisége) pontos rögzítése és a társosztályokon végzett konzíliumok és beavatkozások leletei, eredményei. A tudatos kódoló munkamódszere elsôdlegesen a betegdokumentáció áttekintésénél kezdôdik. Besorolási tényezô lehet a beteg kora, újszülötteknél születési súlya. Tételesen át kell tekinteni az ellátás során felállított és igazolt diagnózisokat, az elvégzett beavatkozások teljes körét, a minôsített gyógykezeléseket, a vérkészítmények és bizonyos gyógyszerek (pl. immunoglobulin, cyclosporin stb.) adását. Az ápolási napok száma és azok hossza bizonyos beavatkozások elôtt szintén befolyásolhatja a besorolást (pl. patológiás terhesség utáni szülés). A legújabb HBCS verzióban az altatás és az érzéstelenítés egyes vállfajainak jelentése szintén besorolási szempont lett (TIVA, EDA). Mindezek gondos áttekintése után a kódszakértô azt a kérdést teszi fel, hogy miképpen kell, vagy lehet kódolni az eseményt úgy, hogy a ráfordított költségek minél teljesebben megtérüljenek a finanszírozó által fizetett súlyszám összegbôl. Fel kell tárni a kezelt társult megbetegedéseket, számba kell venni, hogy a felállított diagnózisok között szerepel-e valamely a társult, súlyos társult megbetegedések között, illetve felvételt nyert-e valamely besorolási jelentôséggel bíró kódcsoportba (pl. patológiás vagy nagyrizikójú szülészeti események). Abban az esetben, ha a beteg ellátása kapcsán több diagnózist is felállítottak és azt a szakma szabályai szerint el is látták, azt kell kiválasztani, amelyik a legmagasabb ellátási költségekkel járt. Ennek a választásnak a lehetôségét a Besorolási kézikönyv K006.1-es szabálya adja meg. Tudatosan kerülni kell a rendszer hibáiból adódó veszteségeket Vannak olyan diagnózis-beavatkozás párok, melyek a mindennapos szakmai gyakorlatban a szakma szabályai szerint elôfordulhatnak, de a finanszírozási rendszer nem 15

4 sorolja be a megfelelô helyre. Például a rendszer a különbözô fokú méhnyakrák megelôzô állapotok (N8700-N8720) mellett a méheltávolítást csak az N8790 Cervicalis dysplasia k.m.n. kód mellett veszi észre. Amennyiben nem ez a kód az ellátást indokló fôdiagnózis, akkor csak ez utóbbi alapján sorol be és 0,38856 (6590-es HBCS) súlyszámot térít a 0,99450 (643B HBCS), illetve az 1,41711 (643A HBCS) helyett. Mit tegyen itt a kódoló? A Besorolási kézikönyv K004- es szabálya úgy rendelkezik, hogy nem adható meg definiáltság szempontjából alacsonyabb szintû diagnózis annál, mint ahogy az a beteg ellátása kapcsán végzett diagnosztikus eljárások révén már meghatározásra került. A k.m.n. minôsítésû kód pedig ebben az esetben annak minôsülhet. Kösse-e magát a kódoló a szabálykönyv betûjéhez és nyelje le a ezer forintnyi veszteséget, vagy tudatosan vállalja fel a szabályszegést? Ha a rendszer ilyen hibákat nem tartalmazna, nem kerülhetnének a munkájukat precízen és színvonalasan végzô kódolók ilyen nyomasztó etikai helyzetbe. Néhány szakterület kódolása kifejezetten bonyolult, magas szintû szakismeretek szükségesek a finanszírozási szempontból is tökéletes kódoláshoz. Ilyen bonyolult kódolású szakterületek az alábbiak. Intenzív, szubintenzív részlegek (súlyos kísérôbetegséges HBCS-k besorolása bonyolult). Baleseti sebészet, sebészet, ortopédia (megfelelô diagnózis és beavatkozás pár kiválasztása néha nem egyértelmû, protézisek kódolásának szabályai). Belgyógyászat, gyermekgyógyászat, sebészet (sok diagnózis, sok HBCS). Szülészet (patológiás, nagy rizikójú terhesség és szülés). Íme néhány típus hiba, melyek a kódolási ismeretek hiányából fakadnak: Nem tüntetik fel a beavatkozások darabszámát. Pl. több paraméteres noninvazív monitorizálás, lélegeztetés, vér egységek száma (7. táblázat) Nem ismerik a besorolási tényezônek számító beavatkozások körét. Fölösleges adatok mellett elsikkadnak a lényegesek, például a több paraméteres monitorozás, cyclosporin vagy cytostaticus kezelés (8. táblázat). Nem adekvát a BNO/WHO kiválasztása a kódkészletbôl. A helytelenül megválasztott diagnózis mellett a rendszer gyakran nem ismeri fel az elvégzett beavatkozást és ilyenkor az eseményt a beavatkozás figyelembe vétele nélkül, pusztán a diagnózis alapján sorolja be és számolja el. A diagnózisok sorrendjét, a beavatkozások típusjelét véletlenszerûen adják meg. Diagnózisok használhatósága gyakran változik, követni kell(ene), mi alkalmazható aktuálisan fô-, társult, illetve súlyos társult betegségként. Z-s csoportokba kerülés mechanizmusa sokak számára rejtély annak ellenére, hogy a súlyos társult megbetegedéses HBCS-k súlyszám értékei esetenként egy nagyságrenddel magasabbak a parallel HBCS csoportok értékeinél. Igen gyakran elôfordul, hogy más személy határozza meg a diagnózis és beavatkozás kódokat, és más személy tölti ki az adatlapot. Az adatlap kitöltô számos esetben olyan személy, aki szakismeretek hiányában a kódokból nem látja át az aktuális ellátási eseményt. Ennek kapcsán gyakran találkozunk adatrögzítési hibákkal, melyeknek igen súlyos finanszírozási konzekvenciái lehetnek. Kézírással végzett kódolás során az adatrögzítô félreolvassa a kódokat, pl. az I betût J -nek olvassák és fordítva. Különösen nagy a veszteség, ha ez mûtéti beavatkozásnál fôcsoport inkompatibilitást okoz. Ha egy szívkatéteres kivizsgálás után négy vagy több éren történik coronaria bypass mûtét és az alábbi kódok véletlen felcserélésre kerülnek egymillió forint feletti veszteség éri az ellátót (9. táblázat). Amennyiben a számsorban betû is szerepel, pl. G betût az esetek egy részében azt 6 -nak, H-t pedig 4 -nek olvassák (5814G: térdprotézis). Például az S8330 A térd ízületi porcának heveny sérülése kód mellett az 5814G Térdprotézis beültetés, szánkó kód helyett Impressio kiemelés, spongiosa plastica csavarozás az alábbi eredményhez vezet (10. táblázat). 773A 773D Akut leukémiák nagy dózisú vagy standard kemoterápiával, 26E alatti szûrt vagy besugárzott vérkészítmény adásával 18 év felett 6,91377 Akut leukémiák nagy dózisú vagy standard kemoterápiával, 75E alatti szûrt vagy besugárzott vérkészítmény adásával 18 év felett 40, táblázat 293A Gyulladásos bélbetegségek cytostaticus vagy cyclosporin kezeléssel 2, B Gyulladásos betegségek 18 év felett 0, táblázat 16

5 Elôfordulnak egyszerû elütések, hiányos adatbevitelek. A hibák elôfordulási gyakorisága tapasztalataink szerint akkor magas, ha a kódolás, illetve az adatlap kitöltés rövid határidôs, siettetett kampánymunka. A folyamatos munkavégzés és a megfelelôen felkészített és érdekeltté tett személyzet bizonyítottan alacsonyabb hibaszázalékkal végzi tevékenységét. A fekvôbeteg ellátó bevételeinek meghatározó része származik a HBCS alapú finanszírozás súlyszám forintjaiból. Ezért könnyen belátható, hogy ennek következetes, folyamatos és részleteibe menô minôségellenôrzése nem mellôzhetô. Meg kell teremteni a finanszírozási dokumentáció presztízsét. Ki kell alakítani a finanszírozási dokumentáció minôségbiztosítását és annak eszközrendszerét. Rendszeresen össze kell vetni az orvosi dokumentáció és adatlap információtartalmát. Célzott és a besorolási rendszer változásait követô rendszerességgel oktatást kell folytatni az orvosi dokumentáció célszerû vezetésérôl és az adatlap-kitöltés szabályairól, a besorolási tényezôk körérôl a kódolást végzôknek. Fel kell gyorsítani az adatáramlást a változásokról azok felé, akik munkáját az érinti. Tételes törzsszámregiszter felállítása és gondos vezetése célszerû, melyben követni kell az ellátott és lejelentett esetek sorsát. Tapasztalataink szerint megfelelô motiváció nélkül a kódolás és adatrögzítés folyamata sem mûködik megfelelô színvonalon. Tekintettel arra, hogy az ebben a munkafolyamatban elkövetett hibák milyen jelentôs finanszírozási konzekvenciákat, veszteségeket vonnak magukkal, indokolt átgondolt rendszer alapján az ebben résztvevôk munkáját honorálni. Ez a megjegyzés túl általános lenne, ha nem neveznénk meg néhány indikátort, melyek a kódolási tevékenység minôségellenôrzésének alapelemeit képezik. Érdemes követni: a le nem jelentett esetek arányát, az el nem számolt (hibás) esetek arányát, a javított rekordok arányát, a szakmai audit által javítható teljesítmény arányát és a hibalistán megjelenô ambuláns rekordok arányát. E cikk figyelemfelhívó célzattal íródott. A szerzô nem törekedett, nem is törekedhetett a teljességre, a mai finanszírozási rendszer minden hibájának tételes felsorolására. Az egészségpolitikus számára meg kívánta jeleníteni a rendszer anomáliáit, a kasszák ellátás típusok közötti finanszírozás aránytalanságait, tálcán kínálva néhány megoldási alternatíva csíráját. A kórházi menedzsment figyelmére a komplex finanszírozásorientált betegmenedzsment kialakítása, a fedezetelemzés és a kódolás auditálási tevékenység bevezetése kapcsán említett példák tarthatnak igényt. A betegellátással és kódolással közvetlenül foglalkozókban pedig a kételyt szeretném elültetni. A kétkedést azzal kapcsolatban, hogy kódolási tevékenységük kapcsán a rendszer jobb megismerése, a betegdokumentáció precízebb vezetése révén nem maradnak-e még kiaknázható tartalékok. I2080 Angina pectoris egyéb formái J2080 Heveny bronchitis egyéb meghatározott kórokozóktól 177C Coronaria bypass (négy vagy több), katéterezéssel 10, E Asthma, bronchitis, egyéb krónikus obstruktív betegségek év között, speciális kezelés nélkül 0, táblázat 371L Unicondylaris térdprotézis beültetés komplikáció nélkül, traumatológiai indikáció esetén 6, B Kisebb térdmûtétek társult betegség nélkül 0, táblázat A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Sipos Miklós Szülész-nôgyógyász szakorvos, 1993 óta a Semmelweis Egyetem II. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinikáján klinikai orvos, majd egyetemi tanársegéd. Szakterülete a nôi meddôség kezelése és a nôgyógyászati endoszkópia. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzô Központjában szerzett egészségügyi szakmenedzser másoddiplomát. Vezetô tanácsadóként dolgozik a HBCS Audit Kft-nél, emellett oktat a Semmelweis Egyetem Ápolási Felsôvezetôi Menedzserképzô Kurzusán. Szakmai tanácsadóként részt vett a Semmelweis Egyetem Komplex Kontrolling Koncepciójának kidolgozásában. 17