ENERGETIKAI AXIÓMARENDSZEREN NYUGVÓ RENDSZERELMÉLET IV/1. KÖTET.

Átírás

1 Dr. Takáts Ágoston ENERGETIKAI AXIÓMARENDSZEREN NYUGVÓ RENDSZERELMÉLET IV/1. KÖTET. TELJES-SPEKTRUMÚ LÉT- ÉS ÉRTÉKRENDEN ALAPULÓ ERKÖLCSI SZEMLÉLETMÓD ÉS MAGATARTÁS ETIKA 1. RÉSZ 2007.

2 Tartalom ÁTTEKINTÉS...4 Bevezetés: AZ ERKÖLCSBÖLCSELET SZÜKSÉGES ÉS LEHETSÉGES VOLTA AZ ETIKA ONTOLÓGIAI ALAPJA ÉS MEGFOGALMAZÁSA Az erkölcs, erkölcsi jó etika megközelítési módja Halmazelméleti megközelítés Energetikai megközelítés Információelméleti megközelítés Vezérléselméleti kibernetikai megközelítés Az erkölcs, erkölcsi jó és etika megfogalmazása a struktúraelemzés segítségével Az erkölcs struktúra-jellege Erkölcs és tudat Erkölcs és tudati alternatívák Erkölcs és választás Az erkölcs, erkölcsi jó és etika származtatása leképezés útján Az erkölcs leképezése a létrendből Az erkölcsiség leképezése az értékrendbe AZ ETIKA KULTÚRBÖLCSELETI ÉS SZOCIOLÓGIAI ALAPJAI A kultúra és társadalom energetikai, információelméleti és kibernetikai megközelítése A kultúrbölcselet és szociológia ontológiai megfogalmazása A kultúra, a társadalom és rendszerelméleti tudományágaik megfogalmazása a struktúraelemzés segítségével A kultúra, társadalom és rendszerelméleti tudományágaik származtatása leképezések útján Az emberi munka és hivatás kultúrbölcseleti, szociológiai és etikai vonzatai A munka és hívatás, mint a kultúra és társadalom alapja A munka és hívatás, mint az erkölcsiség, az erkölcsi jó és az etika alapja Az etika kultúrbölcseleti és szociológiai megfogalmazása Az erkölcs modellizálhatósága, az etikai modell leképezhető volta Etikai modell-alkotás Az etikai modell leképezése a kultúr- és társadalmi struktúrába Az etikai modell-leképezések következményei a kultúra és társadalom viszonylatában A kultúr- és társadalmi elfajulások oka az erkölcsi jó hiánya Etikai relációk és kölcsönhatások a kultúrával és társadalommal Alapvető relációk az erkölcs, valamint a kultúra és társadalom vonatkozásában Kölcsön és együtthatások az erkölcs, valamint a kultúra és társadalom vonatkozásában A kultúra és társadalom erkölcsformáló ereje A CIVILIZÁCIÓ ETIKAI PROBLÉMÁI A civilizáció megközelítése, megfogalmazása és származtatása A civilizáció kölcsön- és együtthatásai a kultúrával és társadalommal A civilizáció kölcsönhatása az erkölcsiséggel Kultúrbölcseleti és szociológiai összefoglalás

3 3. AZ ERKÖLCS, MINT TUDATOS EMBERI MAGATARTÁS Az erkölcs, mint az emberi tudat és választás függvénye Az emberi tudat és választás megközelítése, származtatása és megfogalmazása Az erkölcs tudattal és választással kapcsolatos állapothatározói Függvénykapcsolat az erkölcs, valamint az emberi tudat és választás között Az erkölcs relatív volta Relativisztikus kauzalitás az erkölcsi struktúrában Az erkölcsi fejlődés lehetősége Az erkölcsi fejlődés szükségessége Az emberi magatartás Az emberi magatartás megközelítése és megfogalmazása Az emberi magatartás állapothatározói Az emberi magatartás feltételrendszere Az emberi magatartás normatíva-rendszere Az ember erkölcsi magatartásának ontológiai vizsgálata Az emberi erkölcsi magatartás, mint erkölcsi struktúra A természettörvények leképezése az ember erkölcsi magatartásába A lét- és értékrend leképezése az ember erkölcsi magatartásába A fejlődés-elvének leképezése az ember erkölcsi magatartásába A tudatos emberi magatartás leképezése az ember erkölcsi magatartásába ÖSSZEFOGLALÁS: A tudat, az erkölcs és az emberi magatartás vonatkozásában

4 ÁTTEKINTÉS 1. AZ ETIKA ONTOLÓGIAI ALAPJAI ÉS MEGFOGALMAZÁSA Az erkölcs, erkölcsi jó, az etika megközelítési módja Halmazelméleti megközelítés Energetikai megközelítés Információelméleti megközelítés Vezérléselméleti kibernetikai megközelítés Az erkölcs, erkölcsi jó és etika megfogalmazása a struktúraelemzés segítségével Az erkölcs struktúra-jellege Erkölcs és tudat Erkölcs és tudati alternatívák Erkölcs és választás Az erkölcs, erkölcsi jó és etika származtatása leképezés útján Az erkölcs leképezése a létrendből Az erkölcs leképezése az értékrendből. 2. AZ ETIKA KULTÚR- ÉS TÁRSADALOMBÖLCSELETI ALAPJAI, MEGFOGALMA- ZÁSA ÉS VIZSGÁLATA A kultúra és társadalom megközelítése Energetikai megközelítés Információelméleti megközelítés Vezérléselméleti kibernetikai megközelítés A kultúrbölcselet és szociológia ontológiai megfogalmazása A kultúra, társadalom és tudományágaik megfogalmazása a struktúraelemzés útján A kultúra, társadalom és tudományágaik származtatása leképezés útján Az emberi munka és hivatás kultúrbölcseleti, szociológiai és etikai vonzata A munka és hivatás, mint a kultúra és társadalom alapja A munka és hivatás, mint az erkölcs, erkölcsi jó és etika alapja Az etika kultúrbölcseleti és szociológiai megfogalmazása Az erkölcs modellizálhatósága, az etikai modell leképezhető volta Az etikai modell-alkotás Az etikai modell leképezése a kultúr- és társadalmi-struktúrába Az etikai modell-leképezés következményei a kultúra és társadalom vonatkozásában A kulturális és társadalmi elfajulások oka: az erkölcsi jó hiánya Etikai relációk és kölcsönhatások Alapvető relációk az erkölcs, valamint a kultúra és társadalom között A kölcsönhatások és együtthatások az erkölcs és a kultúra-társadalom között A kultúra és társadalom erkölcsalakító ereje. 4

5 2. 7. A civilizáció etikai problémái A civilizáció megközelítése, meghatározása és származtatása A civilizáció kölcsönhatása a kultúrával és a társadalommal A civilizáció kölcsönhatása az erkölcsiséggel Kultúrbölcseleti és szociológiai összefoglalás. 3. AZ ERKÖLCS, MINT TUDATOS EMBERI MAGATARTÁS Az erkölcs, mint az emberi tudat és választás függvénye Az emberi tudat és választás megközelítése és megfogalmazása Az erkölcs tudattal és választással kapcsolatos állapothatározói Függvénykapcsolat az erkölcs, valamint az emberi tudat és választás között Az erkölcs relatív volta Relativisztikus kauzalitás az erkölcsi struktúrában Az erkölcsi fejlődés lehetősége Az erkölcsi fejlődés szükségessége Az emberi magatartás Az emberi magatartás megközelítése és megfogalmazása Az emberi magatartás állapothatározói Az emberi magatartás feltételrendszere Az emberi magatartás normatíva-rendszere Az ember erkölcsi magatartásának ontológiai vizsgálata Etikai struktúrák, erkölcsi struktúraszint, emberi erkölcsi magatartás A természettörvények leképezése az ember erkölcsi magatartásába A lét- és értékrend leképezése az ember erkölcsi magatartásába A fejlődés-elvének leképezése az ember erkölcsi magatartásába A tudatos emberi magatartás leképezése az erkölcsi magatartásba Összefoglalás: a tudat, erkölcs és magatartás vonatkozásában. 5

6 Bevezetés: AZ ERKÖLCSBÖLCSELET SZÜKSÉGES ÉS LEHETSÉGES VOLTA. Az emberiség története folyamán minden gondolkodási rendszer a tudat-fejlesztésen túlmenően többletigénnyel lép fel az emberrel szemben: erkölcsi magatartását is befolyásolni kívánja. Vagyis, gondolkodási rendszereink teljességigénye általában kétségbevonhatatlan, akár kimondja ezt egy gondolkodási rendszer, akár csak burkoltan tartalmazza. Gondolkodási rendszereink teljességigénye magából az emberi természetből fakad. Az ember felépítése mint a biológiai szubsztrátum, és az azt meghaladó pszichikum közös-része (metszete) eleve tartalmazza a biológiai paraméterektől a pszichikai paraméterekig mind a két struktúraszintre jellemző állapothatározókat és relációkat. Így a többi között, mint leglényegesebbet, a tudatos reflexiót és öntudatot, a tudati alternatívák keresési és felismerési lehetőségét, s az ezek közötti választást, valamint a törekvést a választások, döntések érvényesítésére. Mindezek bizonyos viselkedésmódokon, magatartásformákon keresztül jelennek meg, és érvényesülnek, éppen ezért a gondolkodási rendszerek teljességigénye kiterjed ezekre a magatartásformákra is. Az embert, mint természeti jelenséget, az öntudata, a tudati folyamatai, köztük a reflexió és az elvonatkoztatás, az alternatívafelismerő és választási képessége különbözteti meg a prébiológiai és biológiai struktúraszint természeti jelenségeitől, melyek magatartásformáit a természettörvények biológiai struktúraszinten elsődlegesen az ösztönök szabályozzák. Az embernél is működnek ugyan az ösztönök a biológiai szubsztrátumát illetőleg, s kialakulnak az emberben még pszichikai viszonylatban is feltételes és feltételnélküli reflexek, de már az ösztönélet nem olyan biztos és tévedhetetlen elirányító, mint a biológiai struktúraszinten volt, s főleg nem olyan egységesen működik. Az embernél mindig a tudati és törekvési állapot, valamint a tudati egyéb állapothatásozók rendezettsége és fejlettsége határozza meg természetes vonatkozásban legmagasabb rendű állapotát, állapotváltozásait, és azokkal kapcsolatos magatartásformákat, vagyis: az ember erkölcsiségét. Bevezetőnkben kíséreljük megközelíteni az erkölcs problematikáját, mert végső soron erről van szó jelenlegi tárgyalásunk folyamán. Minden gondolkodási rendszer magában foglalja a teljességigényen belül az etikai vonásokat, amennyiben irányítani kívánja erkölcsi normái révén az ember erkölcsi magatartását. Az erkölcs, moralitás, a latin mos, moris = szokás, erkölcs szóra vezethető vissza. (Megjegyzés: A latin szó csak többes-számban jelent erkölcsöt. A német Sitte még csak népszokást, általános cselekvési módot, a Sittlicskeit szó viszont már teljesen az erkölcsiségre vonatkozik. A görög ethos kifejezetten tudatos emberi magatartást jelöl, melynek erkölcsi vonatkozása tagadhatatlan.) Az erkölcs kifejezés első megközelítésben szokást, viselkedést és annak kifejezésmódját jelenti, mely egy zárt közösség család, törzs, nép egységes szokásjogát, viselkedésmódját és értékítéletét, valamint kultikus-szakrális magatartását tükrözi. Ma ugyan beszélünk egy-egy népfajra, társadalmi osztályra, kultúr- és vallási-közösségre jellemző erkölcsről, mégis az erkölcs végső megközelítésben a tudati struktúraszint sajátját képező olyan általános emberi viselkedésmódot jelent, amelyben érvényesül a közmeggyőződés által körvonalazott jó, a jóra való törekvés és annak belső kötelezettsége. 6

7 A jó fogalma viszont első megközelítésben azt fejezi ki, hogy minden létező megfelel önmagának, saját léttartalmának és céljának, tartalmazza a szükséges és elégséges energiaszintet és állapothatározókat, melyek révén struktúraszintjének megfelelően kölcsönhatásokra és állapotváltozásokra képes. Ilyen értelemben minden létező rendszer: jó. Csupán a szükséges energiaszint hiánya, és kényszerfeltételek következtében elfajult degenerált állapotban levő struktúrák nem felelnek meg teljes mértékben a jó fogalmának. Erkölcsi értelemben azonban további megszorításokat kell alkalmaznunk: a rendszereknek a tudati struktúraszinthez kell tartozniuk, vagy ahhoz szorosan kapcsolódniuk, mivel prébiológiai és biológiai létezők nem képesek erkölcsi magatartásra; a tudati struktúraszint létezőjének viselkedésmódjára, magatartására kell vonatkoznia, illetve abban kell megjelennie; jó voltát közmeggyőződésnek kell alátámasztania, és bizonyos belső kötelezettségnek kell kísérnie, mely természetesen nem jelenti azt, hogy minden akármilyen közmeggyőződés szükségképpen jó-ra vonatkozik, lehet ugyanis helytelen közmeggyőződés is; bizonyos normatíváknak való megfelelőség szükséges az erkölcsi értelemben vett jó teljesüléséhez. Így az erkölcsi jó végső megközelítésben a tudati létstruktúrák, illetve a tudattal szoros kapcsolatban álló egyéb struktúrák, olyan léthatározmánya, amely kifejezi azt, hogy a struktúra megfelel önmagának, saját léttartalmának és céljának, tehát tartalmazza az ontológiai jót; a tudati struktúraszint létezőinek magatatás-formáiban jelenik meg; jó-voltát közmeggyőződés támasztja alá, és belső kötelezettség kíséri; bizonyos jól-meghatározható normáknak megfelel. Az erkölcsi jó utáni törekvés tehát a tudati létstruktúra oldaláról olyan szemléletmódot igényel, melyben az általános emberi viselkedésmód, magatartásbeli szokásjog és objektív értékítélet jut kifejezésre. Az erkölcsi jó ebben a szemléletmódban gyökerezik, és motiválja az emberi magatartást a tudati alternatívák felállításában, azok közötti választásban, valamint az élet-előtti és élő létezők felhasználásában, illetve azokkal való kölcsönhatásban. Tekintettel arra, hogy az erkölcs és az erkölcsi jó fogalmának megközelítése és megfogalmazása megismerésünk rendszerelméleti absztrakciós szintjén lehetséges, az erkölcsiség problematikájával foglalkozó tudományág, melyet ETIKA névvel illetünk, ugyancsak a rendszerelméleti absztrakciós szintre tartozik. Így jutunk el Természetbölcseletünk és Ontológiánk után újabb rendszerelméleti tudományágunkhoz, az Erkölcsbölcselethez, melynek tárgya: a lét- és értékrenden alapuló erkölcsi szemléletmód és magatartás. Szükséges az Erkölcsbölcselet, mivel azt ember mint természeti jelenség és tudatos személyiség rendelkezik erkölcsi szemléletmóddal és erkölcsi magatartásformákkal, melyek rendezése és szabályozása elengedhetetlen az ember egyéni és társadalmi életében. Az ember tudati és törekvési életének fejlődése, a fejlődés-elvének törvényszerű kötelezettsége, szükségessé teszi az ember számára a helyes magatartásformák kutatását, megismerését és alkalmazását, különben embervoltunk, tudatos és szabad személyiségünk szenved kárt, mert az erkölcsi magatartásbeli anomáliák emberi személyiségünket degradálják. Ma lehetünk szomorú tanúi annak, hogy az emberiség műszaki-technikai, tudás és tudománybeli emelkedése ellenére az erkölcsi fejlődésben általában stagnál, illetve erősen visszaesik. Vajon hová fog vezetni a két fejlődési trend ilyen mértékű szétválása, illetve elirányulása? Ezt, sajnos, még végiggondolni sem merjük! Kényszerítő szükségszerűség tehát, hogy az etikai problémákkal mélyrehatóan foglalkozzunk, mert ez egyrészt embervoltunkból eredő kötelezettség, szédületesen fejlődő korunk parancsszava. 7

8 A szükségességen túl azonban lehetséges is az Erkölcsbölcselet, mint rendszerelméleti tudományág. Az ember természeti jelenség volta, valamint tudatos és szabad személyisége, minden jelentős paraméterével ismert már természetbölcseletünkből és ontológiánkból. Ugyancsak ismert a fejlődés-elve, a lét- és értékrend, valamint mindezek léttani összefüggései a tudati struktúraszinttel. Tehát rendszerelméleti absztrakciós szintünkön rendelkezünk mindazokkal a szükséges és elegendő alapokkal, amelyre felépíthetjük azt a rendszerelméleti tudományágunkat, mely az ember tudatos erkölcsi szemlélet- és magatartásmódjával, annak elvi és gyakorlati összefüggéseivel és következményeivel foglalkozik. Vagyis felépíthetjük az erkölcsbölcseletet, az ETIKÁT. Tárgyalásunknak nem célja új, tételes etika kidolgozása, mely az emberi élet minden alternatívájában eligazítást adhat. Ma az emberi lehetséges szituációk szinte végtelen variációi között nem cél, mert nem is lehet cél tételes etika részletes kidolgozása. Jelen munka első sorban mondhatni, hogy a teljesség igénye nélkül a természetbölcseleti és az ontológiai elvek erkölcsi kifejtését, és az ember erkölcsi magatartásának formálására, alakítására történő alkalmazását tűzte ki célul. Ismerd meg önmagad! int az Ókor Bölcse. Ezt a felszólítást témánkkal kapcsolatban így módosítanám: Ismerjük meg az embert és a jót, mely felé törekszünk, mely felé törekednünk embervoltunkból következő kötelességünk! 8

9 1. AZ ETIKA ONTOLÓGIAI ALAPJA ÉS MEGFOGALMAZÁSA. Bevezetőnkben már említettük, hogy etikai vizsgálódásainkban természetbölcseleti és ontológiai elvek alapján kívánunk előrehaladni. Tényleges tárgyalásunk megkezdése előtt vezessünk be és értelmezzünk néhány alapvető fogalmat. Erkölcs: Olyan általános emberi viselkedésmód, mely tartalmazza a közmeggyőződés által körvonalazott jót, és a jóra való törekvés kötelezettségét. Erkölcsi jó: A tudati létstruktúráknak, valamint a tudattal szoros kapcsolatban levő egyéb struktúráknak azon állapothatározója, mely kifejezi azt, hogy a struktúra tartalmazza a jót; ez a jó emberi magatartásban jelenik meg; magát a jót és belső kötelező voltát közmeggyőződés körvonalazza; maga a jó és az azt tartalmazó közmeggyőződés bizonyos jól meghatározható normatíváknak megfelel. Etika, vagyis erkölcsbölcselet: Az a rendszerelméleti tudományág, mely az ember erkölcsi magatartásával, az erkölcsi magatartás különböző formáival, a magatartásváltozások folyamataival, valamint az erkölcsi magatartás feltétel-, cél-, eszköz- és normarendszerével, továbbá az erkölcsi fejlődés mibenlétével és lehetőségeivel foglalkozik. Erkölcsi magatartás: Az ember gondolatba, szóban és cselekedetben megnyilvánuló viselkedésmódja, mely az embernek önmagához, környezetéhez és embertársaihoz, valamint a kultúrához, társadalomhoz és azok intézményihez való viszonyulását kifejezi, tekintetbe véve mindig az erkölcsi jóra irányuló követelményt. Erkölcsi magatartásváltozás: Az ember azon mozgásállapota, melynek révén tudati rendeződés és emelkedés, tudati alternatívák felismerése és azok közötti választás formájában az erkölcsi magatartás fejlettebb formáit érheti el. Természetesen van lefelé menő a kisebb ellenállás irányát követő erkölcsi mozgásváltozás is, ez azonban már az erkölcsi rossz és az immoralitás területével van összefüggésben. Az erkölcsi magatartás feltételrendszere: Az ember tudatos szabad személyisége legjellemzőbb állapothatározóival. Így: a tudat megismerő és műveletvégző képessége; tudati alternatívák keresése és felismerése; döntés-előkészítés és döntés; tudati és döntési hierarchia; belső és külső kommunikáció; stb. Valamint mindezek prébiológiai, biológiai és pszichikai energetikai alapjai. Az erkölcsi magatartás célrendszere: Az erkölcsi jó elérésére és szolgálatára irányuló erkölcsi fejlődés, mely pszichikai és erkölcsi energiahatás révén tartalmazza a tudatba ágyazott erkölcsi struktúra rendeződésének, lét- és értékbeli emelkedésének, magasabb rendű erkölcsi struktúrává való átalakulásának növekvő lehetőségét és valószínűségét. 9

10 Az erkölcsi magatartás eszközrendszere: Mindazon energetikai, információs és kibernetikai folyamatok, melyek összhangban vannak az erkölcsi magatartás feltétel- és célrendszerével, valamint az említett folyamatok hatékonyságának fokozása képezi az erkölcsi magatartás eszközrendszerét. Az erkölcsi magatartás normarendszere: Ez a rendszer nem más, mint a tudati és erkölcsi fejlődésbe ágyazott teljes-spektrumú lét- és értékrend. (Megjegyzés: A későbbiek folyamán részletesen beszélünk az erkölcsi normákról.) Az erkölcsi fejlődés-elve: Minden olyan folyamat, amely pszichikai energiák hatására, és az erkölcsi jóra való törekvés belső kötelezettsége folytán növeli egyrészt a struktúra belső szabadenergia tartalmát; másrészt fentivel összhangban növeli a tudatba ágyazott erkölcsi struktúra = rendeződési; = lét- és értékrendben való emelkedési; = magasabb rendű erkölcsi struktúrává történő átalakulási; tehát erkölcsi fejlődési lehetőségét és valószínűségét. Azok a folyamatok viszont, melyekben a pszichikai entrópia-elv hatására és az erkölcsi jóra való törekvés hiányában jelentősen emelkedik a tudati entrópia tartalom és csökken a pszichikai energiaszint; egyúttal az entrópia tartalom növekedése arányában csökken = a tudatba ágyazott erkölcsi struktúrarendeződési; = lét- és értékrendben való emelkedési, magasabb erkölcsi struktúrává történő átalakulási; = tehát erkölcsi fejlődési valószínűsége. Így az erkölcsi struktúra a stabilizálódás, majd a lebomlás irányába halad. Az erkölcsi struktúra: A tudati struktúraszint létezője, kiben a tudati energetikai, információs és kibernetikai struktúrába ágyazva, de mindazon bizonyos szempontból túlmutatva a rendező- és egységesítő-elvet az erkölcsi jó és annak az erkölcsi magatartásban megnyilvánuló szintje mondhatni: erkölcsi energiaszintje képviseli. Az erkölcsi struktúraszint: Az erkölcsi struktúrák jólrendezett halmaza, ahol a rendező- és egységesítő-elvet a struktúrák között az erkölcsi fejlődés-törvénye képviseli. Az erkölcsi struktúraszint magába foglalja a tudati struktúraszint valamennyi létezőjét az egyszeres- és összetett-tudati létstruktúráknak megfelelően, a legalacsonyabb erkölcsi energiaszintet képviselő struktúráktól a kozmikus-tudatra ébredt és annak megfelelő erkölcsi magatartásra emelkedett legfejlettebb erkölcsi struktúrákig. Továbbá magában hordozza a transzcendens erkölcsi magatartás képességét és lehetőségét. Így az erkölcsi struktúraszint a transzcendens erkölcsi struktúrák felé való nyitottság lehetőségével és valószínűségével bír Az erkölcs, erkölcsi jó etika megközelítési módja. Etikai alapfogalmainkat ugyan meghatároztuk az előzőekben, meg kell azonban győződnünk arról: valóban a lényeges jegyeket gyűjtöttük-e össze megfogalmazásunk során? Első megközelítésünk a következők során is segédtudományaink: a halmazelmélet, az energetika, az információelmélet és kibernetika alapján történik. Mivel ez irányú megközelítésünk során kénytelenek leszünk az immoralitás és az erkölcsi rossz problémáját is érinteni, azért ezeket a fogalmakat is meg kell határoznunk. 10

11 Immoralitás: A tudati létstruktúrának az a szemlélet- és viselkedésmódja, melyből hiányzik az erkölcsi jó utáni törekvés és belső kötelezettség, nélkülözi az általános erkölcsi meggyőződés és objektív értékítélet által motivált magatartásformákat, és az emberi megnyilvánulások területén a pszichikai entrópia tartalommal arányosan a kisebb ellenállás irányába mutatnak az erkölcsi mozgásváltozások. Erkölcsi rossz: Az erkölcsi jó ellentéte, mint az erkölcsi jó teljes hiánya. Az erkölcsi rossz két forrásra vezethető vissza: egyrészt a tudati entrópia tartalom növekedésére, vagyis a kisebb ellenállás irányában történő tudatos erkölcsi mozgásállapotra; másrészt arra a tényre, hogy az erkölcsi jónak az erkölcsi magatartásban történő megnyilvánulása, valamint a jó utáni törekvés belső kötelezettsége teljesen hiányzik Halmazelméleti megközelítés. Halmazelméleti megfontolásainkhoz először fogalmaink számára kell közös alapot teremteni, csak így tudunk relációkat és halmazelméleti műveleteket alkalmazni. Ebben a legnagyobb segítséget az nyújtja, hogy természettudományos és ontológiai fogalmainkat halmazelméletileg is meghatározzuk, tehát erkölccsel kapcsolatos fogalmainkat lesz mire visszavezetnünk. A lét, léttartalom és létstruktúra fogalmaink halmazelméleti meghatározása a következőképpen hangzik. Lét: a tényleges és reális kölcsönhatásra képes rendszer létező alapvető léthatározmánya. Léttartalom: a kölcsönható képesség aktivitása, beleértve az időbeli és létbeli dinamizmust. Létstruktúra: az a tényleges és reális kölcsönhatásra képes rendszer, melyben a léten belül a lét határozmányainak és állapothatározóinak, valamint relációinak jólrendezett halmaza valósulhat meg, s ahol a rendezési relációt a lét aktivitása, a kölcsönható képesség energiák hatására történő állandó és fokozódó aktivitása, valamint relációi számának és minőségének növekedése jelenti. Léttan, vagyis Ontológia: A léttel, léttartalommal, létstruktúrákkal és azok struktúraszintjeivel foglalkozó rendszerelméleti tudományág, mely az emberi megismerés rendszerelméleti absztrakciós szintjén, logikai és rendszerelméleti műveletekkel fogalmazza meg a létet, minden alapvető határozmányával, állapothatározójával és relációjával. Továbbá meghatározza mindezek feltétel-, cél- és eszközrendszerével kapcsolatos valamennyi fogalmat, ítéletet, összefüggést, valamint a lét- és értékbeli törvényszerűségeket. Az erkölcsi élet területén ezeknek a léttani fogalmaknak és meghatározásoknak leképezése segítségével közelíthetjük meg alapvető fogalmainkat. Az erkölcsöt hozzárendelhetjük a lét fogalmához, amennyiben minden létező viselkedésmódja és magatartásformái, a létbe ágyazva, mint a létező rendszer mozgásállapotai és állapotváltozásai határozhatók meg. Az erkölcsi jót hozzárendelhetjük a léttartalomhoz, amennyiben minden létező önmagának való megfelelősége, ennek magatartásban történő megjelenése, jó voltának ismerete, és bizonyos jól meghatározott normákkal való megegyezősége áll fenn. Mindez ugyancsak a létbe ágyazva mint a létező rendszer aktivitása és dinamizmusa, ennek az aktivitásnak és 11

12 dinamizmusnak a rendszerelméleti absztrakciós szinten való ismerete és tudatosulása fogalmazható meg. Az erkölcsi struktúrát hozzárendelhetjük a létstruktúrához, amennyiben ez a strukturáltság minden létező számára az erkölcsi jó, valamint ezt az erkölcsi jót hordozó magatartásformában jelentkezik, a létbe ágyazva. Ez a létező rendszer rendezettségét és egységesülését szolgálja, és mint az energiaszint formájában megjelenő létstrukturáltság fogalmazható meg. Végül az etikát, az erkölcsbölcseletet hozzárendelhetjük magához az ontológiához. Ugyanis az erkölccsel, erkölcsi jóval, erkölcsi struktúrával foglalkozó rendszerelméleti tudományágat úgyis megfogalmazhatjuk, mint olyan tudományág, mely a léttel, léttartalommal és valamennyi állapothatározójával foglalkozva, a lét gyökeréig beépült az ontológiába. Mindezek alapján megállapítható, hogy a lét-fogalmak és az erkölcsi-fogalmak között jogosan alkalmazható a hozzárendelés halmazelméleti művelete. Kérdés azonban: milyen ez a hozzárendelési reláció? Itt azonnal egy alapvető megjegyzést kell tennünk. A lét-fogalmak igaz, hogy analóg módon minden létező rendszerre vonatkoznak. Az erkölcsi-fogalmak azonban csak a tudati struktúraszintre és a tudati struktúraszinttel szoros kapcsolatban levő egyéb struktúrákra alkalmazhatók. Így a lét és erkölcs közötti megfeleltetés alapja eleve nem lehet ekvivalencia-reláció, a lét és erkölcsi struktúrák, struktúraszintek közötti leképezés soha nem lehet kölcsönösen egyértelmű izomorf leképezés. Azonban még a tudati struktúraszintet és azzal szoros kapcsolatban levő struktúrákat sem lehet kölcsönösen egyértelmű módon leképezni az erkölcsi struktúrákba. Ennek oka: az erkölcsi rossz és az immoralitás. Létezhetnek ugyanis olyan struktúrák, melyek léttartalmukban, vagy egyes léthatározmányaikban az entrópia tartalom jelentős növekedése következtében nem érik el az erkölcsi struktúrának megfelelő fejlettségi és rendezettségi szintet, attól lényegesen elmaradnak; nem tartalmazzák az erkölcsi jóra való törekvést, annak belső kötelezettségét és magatartásbeli megnyilvánulását. Így az erkölcsi energiaszint tekintetében lényeges elfajulást mutatnak. Mindezek következtében a létstruktúráknak csak egy része, és az is csak homomorf módon képezhető le az erkölcsi struktúraszintre. A léthiány ugyanis ontológiailag nem értelmezhető, amiből hiányzik a lét, az nem lehet létstruktúra! Ugyanakkor az etikában az erkölcsi jó hiánya értelmezhető. (Megjegyzés: A homomorf leképezéshez szükséges leképezési függvény mibenlétét, valamint a kompatibilis osztályképzés alapját a későbbiek folyamán kívánjuk kifejteni.) Most a halmazelméleti megközelítésnél és alapvetésnél az ítélet-algebrák erkölcsi alkalmazhatóságáról kívánok röviden szólni. Egyben szeretnék kitérni megjegyzés formájában a jelenlegi erkölcsi alapelvek halmazelméleti kritikájára. A háromértékű háromváltozós Boole-algebrákon felépülő ítélet-algebra (ilyen a matematikai logika is, szemben a kétváltozós Arisztotelész-féle logikával) az ítélet igaz és hamis volta, valamint az azok között értelmezett halmazelméleti összeadás műveletén: a logikai vagy -on kívül tartalmazza a logikai és -t, vagyis a halmazelméleti szorzás műveletét. Ez azt jelenti hétköznapi nyelven, hogy az elágazó, választó ítéleteknél (ez felel meg az elektromosságban a párhuzamos kapcsolásnak) elegendő az igaz -nak és hamis - 12

13 nak egyszerű logikai szétválasztása. Tehát ilyen ítéleteknél a logikai vagy révén dönthetünk az ítélet igaz, vagy hamis volta között. Ugyanakkor a kapcsolódó ítéleteknél (ez felel meg az elektromosságban a soros kapcsolásnak) már nem elegendő az egyszerű szétválasztás. Ott az összes feltételnek egyszerre kell teljesülnie, tehát az ítéletünk csakis az a és b és c együttes fennállása, és együttes igaz volta esetében tartalmazza a teljes igazságot. Így a kapcsolódó ítéleteknél a logikai és révén dönthetünk az ítélet igaz, vagy hamis volta között, mivel bármelyik ítéletrész nem-teljesülése esetén, a kapcsolt ítélet bármely akárcsak egyetlen hamis voltának következtében egész ítéletünk hamissá válik. (Pl. Több zsilippel elzárt csatorna esetében minden egyes zsilip-kapunak nyitva kell állnia ahhoz, hogy a víz az egész csatornán akadálytalanul végig tudjon folyni, bármely zsilip-kapu bezárása megakadályozza a víz megérkezését a csatorna végéhez.) Alkalmazzuk ezt a háromváltozós ítélet-algebrát a létstruktúrákra. A létstruktúrák minden tudati, vagy a tudattal szoros kapcsolatban levő rendszerét, a rendszerek minden elemét tehát léttartalmát, léthatározmányait, állapothatározóit, relációit, stb. vizsgálat tárgyává kell tennünk: tartalmazza-e az erkölcsi jót, és az erkölcsi jó megjelenik-e a magatartásformákban vagy sem? Hogy erről meggyőződhessünk, először alkalmaznunk kell az erkölcsi jó tekintetében a struktúra minden egyes elemére a logikai vagy -ot. Miután a vizsgált rendszer léttartalmának mindenegyes paraméterével és relációjával kapcsolatban megállapítottuk annak erkölcsös vagy erkölcstelen voltát, második lépésben alkalmaznunk kell a logikai és-t: vajon együttesen fennáll-e a struktúra minden elemére vonatkozóan az erkölcsiség ténye? Létstruktúránk csak abban az esetben nevezhető ténylegesen és aktuálisan erkölcsi struktúrának, csak akkor tartozik reálisan az erkölcsi struktúraszinthez, ha egyértelműen az erkölcsiség mellett dönthetünk a logikai és minden kétséget kizáró fennállása alapján. (Megjegyzés: A jelenleg érvényben levő etikai alapelvek halmazelméleti kritikájáról. Itt tér el alapvetően halmazelméleti alappal bíró ítéletalgebránk a jelenleg alkalmazott erkölcsi érték-íréletektől. Először: Az előzőekben kifejtettek alapján, nincs erkölcsileg közömbös létező, nincs közömbös létstruktúra. Valamely tudati, vagy szorosan a tudathoz tartozó létező vagy megfelel önmagának és léttartalmának, tehát tartalmazza a jót, s ez meg is jelenik magatartásformájában, akkor erkölcsös és tartalmazza az erkölcsi jót; vagy nem felel meg teljes mértékben önmagának és létállapotának pl. energiaszint-esés, vagy lényeget érintő kényszerfeltétel miatt, más oldalról pedig nem tartalmazza a jóra való törekvést és belső kötelezettséget, s ez nem nyilvánul mert nem is nyilvánulhat meg a magatartásformában, akkor viszont erkölcsi rosszat tartalmaz, tehát immorális. Vagyis logikai vagy -gyal egyértelműen szétválasztható az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz. Így harmadik eset tehát erkölcsi közömbösség a tudati struktúraszinten és azzal szoros kapcsolatban levő struktúrákban nem lehetséges. Másodszor: Nem dönthető el csupán logikai vagy -gyal az erkölcsi létstruktúra és magatartásformájának erkölcsös volta. Általános etikai felfogás szerint főleg a cél jó, vagy rossz volta dönti el a cselekedet erkölcsös voltát. Más etikai felfogás szerint a cselekedet milyensége, vagyis az eszköz jó vagy rossz volta döntő a tevékenység erkölcsössége tekintetében. Szeretném azonban hangsúlyozni: amint a tudati struktúraszinten nincs közömbös létstruktúra, ugyanúgy nincs közömbös eszköz és közömbös cél sem, hanem mindhárom viszonylatban csak jó és rossz. De az emberi tevékenység jó, vagy rossz voltát nem dönti el ezek közül egyiknek vagy másiknak erkölcsös volta, hanem csakis mindhárom együttes jó 13

14 volta teheti az emberi gondolatot, szót és cselekedetet, az emberi magatartás minden megjelenési formáját erkölcsössé. És erről csakis a logikai és alkalmazása révén győződhetünk meg. Bármelyik struktúra, eszköz vagy cél rossz volta következtében az emberi magatartás és minden magatartásforma erkölcstelenné válik. És erről újra csak a logikai és révén győződhetünk meg. Elnézést kell kérnem ezért a nem könnyű kitérésért, de rá kellett világítanom halmazelméleti megfontolásunk ilyen irányú következményeire is, legalább egy megjegyzés erejéig. De erre a következtetésre jutunk a későbbiek folyamán, a lét- és értékrend ontológiai tárgyalásának etikai értelmezése során is. Eddig a megjegyzésünk.) Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy etikai fogalmaink meghatározását halmazelméleti megközelítésünk és megfontolásunk alátámasztja. Ezért ellentmondásmentesen megállapíthatjuk, hogy etikai fogalmaink tartalmazzák a szükséges és elégséges halmazelméleti feltételeket Energetikai megközelítés. Etikai problémáink energetikai megközelítésénél kíséreljük meg az energetikai fogalmak hozzárendelését az etikai fogalmakhoz. Energia: A lét egyik alapvető megjelenési formája, jelenti a kölcsönható képesség forrását, mint a rendszeren belüli és kifelé ható munkavégző képességet. Szabadenergia tartalom: Minden rendszer alapvető léthatározmánya, mely szükséges feltételét képezi a rendszer rendeződésének, létben, léttartalomban, annak aktivitásában és dinamizmusában való emelkedésének, forrása a rendszer továbbfejlődési valószínűségének. Entrópia tartalom: Minden rendszernek ugyancsak alapvető léthatározmánya, a rendszerek rendezetlenségének mértéke, mely a kölcsönhatásokban, állapotváltozásokban állandó növekedést mutat, forrása a rendszerek stabilizálódási és lebomlási valószínűségének. Energetikai struktúra: A létstruktúrába beépült legalapvetőbb struktúra, mely biztosítja a rendszer energiaszintjét, energiaellátását, belső és külső kölcsönható-képességét, a kölcsönható-képesség aktualizálódását, valamint a szabadenergia tartalom növekedése révén a rendszerrendeződési és továbbfejlődési valószínűségét. Energetikai fogalmaink meghatározása után kíséreljük meg ezeket hozzárendelni az etikai fogalmakhoz, vagyis az energetikai struktúrát kíséreljük meg leképezni az erkölcsi struktúrába. Leképezéseink az alábbiak. Az erkölcsöt hozzárendelhetjük az energia fogalmához, amennyiben minden létező viselkedésmódja és magatartásformája szükségképpeni kapcsolatban van a kölcsönható és munkavégző képesség forrásával, az állandóan és különböző megnyilvánulási formákban ható energiákkal. Az erkölcsi jót hozzárendelhetjük a szabadenergia tartalomhoz, amennyiben minden létező önmagának való megfelelősége, annak magatartásformákban való megjelenése, tehát jó- 14

15 voltának ismerete és bizonyos normáknak való megfelelősége ugyancsak szükségképpeni kapcsolatban van a rendszerek rendeződésének, létben, léttartalomban, annak aktivitásában és dinamizmusában való emelkedésének forrásával: a növekvő szabadenergia tartalommal. Az erkölcsi struktúrát hozzárendelhetjük az energetikai struktúrához, amennyiben minden létezőnek az erkölcsi jó és az azt hordozó magatartásforma révén jelentkező strukturáltsága, szükségképpeni kapcsolatban van a rendszerrendeződését és egységesülését, a szükséges energiaszintjét és energiahatását munkáját biztosító energetikai struktúrájával. További megállapításaink az energetikai megközelítés alapján. Először: Az energetikai alaptörvények leképezhetők az erkölcsi struktúraszintre. Szabadenergiahatás-elve: minden olyan energetikai folyamat, amely növeli a rendszer szabadenergiáját, egyben növeli a rendszer rendeződési és továbbfejlődési valószínűségét. Entrópia-elv: az irreverzibilis folyamatokban állandóan növekszik a rendszer entrópiatartalma, ezzel növekszik a rendezetlenség, valamint a rendszer stabilizálódási és lebomlási valószínűsége. (Megjegyzés: A természetben nincsenek csak megközelítőlegesen reverzibilis rendszerek, így az entrópia-elv minden rendszerre kisebb-nagyobb értékben érvénnyel bír.) Legkisebb hatás-elve: a természetben végbemenő kölcsönhatások és állapotváltozások mindig a legkisebb energia bevitelt igénylő utat követik, illetve megkeresik azokat a folyamatokat, amelyekben a legkisebb energiahatás szükséges a kívánt állapot eléréséhez. Ez az elv valamennyi struktúraszintre és energiafajtára érvényes. Fenti elveknek teljesen megfelel, és ezeket a törvényeket követi az előzőekben már megfogalmazott erkölcsi fejődés-elve, mely nem más, mint a fenti törvényszerűségek alapján álló fejlődés-elvének leképezése az erkölcsi struktúraszintre. Másodszor: Az energetikai anomáliák és az elfajult energetikai állapotok, valamint az entrópia-elv ugyancsak leképezhetők az erkölcsi struktúraszintre, és ott, mint az erkölcsi rossz és immoralitás fogalmazódnak meg. Az entrópia-elv és annak legalapvetőbb megnyilvánulása, az energiaminimum-elve etikai szinten úgy valósul meg, hogy az energetikailag magára hagyott erkölcsi struktúra a legalacsonyabb erkölcsi energiaszint felé, a legkisebb ellenállás irányában halad: először az erkölcsi továbbfejlődés helyett stabilizálódik, majd az erkölcsi felbomlás valószínűségével bír. Az energetikai anomáliák és az elfajult energetikai állapotok az erkölcsi jó utáni törekvésben és annak magatartásbeli megjelenési formáiban, először átmeneti zavarokat okoznak, melyek a későbbiek folyamán állandósulnak, majd az erkölcsi elfajulás állapotához, az immoralitáshoz vezetnek. Fenti elveknek teljesen megfelel az erkölcsi fejlődés-elvében megfogalmazott erkölcsi stabilizálódás- és lebomlás-elve. Harmadszor: Az energetikai-paradoxon ugyancsak leképezhető az erkölcsi struktúraszintre. Az energetikai-paradoxon annak a tapasztalati energetikai ténynek elvi megfogalmazását adja, hogy a kölcsönhatáshoz, állapotváltozáshoz, egyáltalán bármilyen munkavégzéshez a számításszerinti szükséges és elégséges energiahatás szükséges, de nem elegendő. Ugyanis az entrópia-tétel érvénye következtében minden energiát közlő folyamatban, energiaátalakulásban, energiahatásban növekszik a tovább nem-hasznosítható, a rendszerek rendezetlenségét fokozó entrópia tartalom. Éppen ezért az energiaközlő folyamatokban a szükséges és 15

16 elégséges mennyiséget meghaladó energiahatást kell biztosítani, illetve a rendezetlenség fokozódását meggátló, a fejlődési valószínűséget növelő többlet-energiatartalmat kell közölni a rendszerrel. Ugyanez erkölcsi vonatkozásban azt jelenti, hogy a kívánt erkölcsi energiahatást az elérendő erkölcsi energiaszintet csak többlet energiahatás, többletmunka, a nagyobb ellenállás irányában végrehajtott többlet erőfeszítés révén érhetjük el. Negyedszer: Az erkölcsi fejlődést biztosító energiahatás első sorban pszichikai energiák révén érhető el. Szükség van azonban prébiológiai és biológiai energiákra is, részben a tudati struktúraszint létezőinek biológiai szubsztrátumához, részben pedig a tudattal szoros kapcsolatban levő egyéb struktúrák megfelelő energiaszintjének biztosításához. Így hangsúlyt a pszichikai energiák és a pszichikai energiahatások kapnak az úgynevezett erkölcsi energiaszint biztosításához, és fejlődési valószínűségének növeléséhez. Energetikai megközelítési módunkkal ugyancsak sikerült megfeleltetést létesítenünk az erkölcsi struktúrák és az energetikai struktúrák között. A megfeleltetés itt sem ekvivalenciareláció alapján történik, mivel ki kell zárnunk a nem-tudati, de a tudattal szoros kapcsolatban nem levő energetikai struktúrákat leképezéseinkből, azokkal kapcsolatban ugyanis nem merülhet fel az erkölcsiség problémája Információelméleti megközelítés. Az erkölcs, erkölcsi jó és erkölcsi struktúra megközelítéséhez már az eddigiekben is nagy segítséget kaptunk a halmazelmélet és az energetika révén, azonban még jobb megközelítést ad az információelméleti megközelítés. Legjobbat majd ezek után a kibernetikai megközelítési mód tud nyújtani, nyilvánvalóan azért mert a megfeleltetés és a leképezés mondhatni majdnem kölcsönösen egyértelmű. Az utóbbi megállapítás csak annyiban kifogásolható, mert léteznek a tudattal szoros kapcsolatban nem levő, és attól független információs és kibernetikai struktúrák is, melyek éppen ezért nem esnek az etika hatósugarába. Információelméleti szempontból először határozzuk meg az információs folyamat, információtartalom és információs struktúra fogalmakat. Információs folyamat: tartalmazza mindazokat az elemeket, rész-rendszereket működésükkel együtt, melyek információ megszerzéséhez, megőrzéséhez és továbbadásához szükségesek. Teltételezi tehát információ létét, annak kódolását, átvitelét információs csatornán, a közvetített jelrendszer felfogását, és visszaalakítását információtartalommá, azok értelmezését és felhasználását, valamint mindezek energetikai hátterét. Információtartalom: a felfogott és visszaalakított jelrendszer közleménytartalma, mely értelmezhető és felhasználható. Információs struktúra: az a lét- és energetikai struktúra, mely rendelkezik mindazokkal a szükséges és elégséges feltételekkel, mely információtartalom megszerzésére, tárolására, közvetítésére, valamint más információs struktúrákkal történő információcserére alkalmassá teszi. Kíséreljük meg ezeknek az információelméleti fogalmaknak leképezését az erkölcsi struktúrába. 16

17 Leképezéseink a következők. Az erkölcsi folyamatot hozzárendeljük az információs folyamat fogalmához, amennyiben az erkölcs, erkölcsiség eleve feltételez embert, akinek viselkedésmódjában-magatartásformáiban jelenik meg az erkölcsi jó, mint az információ az információs folyamatokban, azok működése révén mondhatni: viselkedésmódjában jelenik meg. Az erkölcsi jót hozzárendelhetjük az információtartalomhoz, amennyiben minden létező önmagának való megfelelőssége, annak magatartásformában való megjelenése, jó-voltának ismerete és bizonyos normáknak való megfelelőssége ugyanúgy szükségképpeni kapcsolatban van az erkölcsi folyamattal, mint az információtartalom maga, annak helyessége, értelmezése és felhasználási lehetősége ugyancsak szükségképpeni kapcsolatban van az információs folyamattal. Nem beszélve arról, hogy az erkölcsi jó, mint olyan mindig információ-jelleggel bír. Az erkölcsi struktúrát hozzárendelhetjük az információs struktúrához, ugyanis minden létező számára az erkölcsi jó és az azt hordozó magatartásforma révén létrejövő strukturáltság ugyanúgy szükségképpen beleépül a létstruktúrába, mint az információs struktúra. Továbbá az erkölcsi struktúra folyamatai hasonlóképpen lényegi kapcsolatban vannak a létfolyamatokkal, mint az információs struktúra információs folyamatai. További leképezések létesíthetők az információs struktúra információs folyamataiban megnyilvánuló zajhatás (az információs folyamatot érő zavar, torzító és információtartalmat csökkentő hatások) és entrópia tartalom, valamint az erkölcsi struktúrában jelentkező anomáliák és elfajulások, továbbá az entrópia hatás következtében fellépő erkölcsi rossz és immoralitások között. Fentieken túlmenően feltűnő rokonságot mutat az információelmélet fejlődés-elve az erkölcsi fejlődés-elvével. A létbe beépült információs struktúra fejlődési valószínűsége az információelméletileg értelmezett és általánosított szabadenergiahatás arányában növekszik. Így rendeződnek és egységesülnek az információelméleti struktúrák magasabb rendű információs struktúrákká, mindig több és magasabb információtartalommal, és többirányú kommunikációval. De az erkölcsi struktúrák is hasonló módon, az erkölcsi jóval, és annak magatartásformában történő megjelenésével rendelkező információtartalom révén emelkednek erkölcsi tartalomban, és haladnak az erkölcsi fejlődés útján. Az információelméleti megközelítési mód jelentősen közelebb visz bennünket az erkölcs, erkölcsi folyamat, erkölcsi jó és erkölcsi struktúra megismeréséhez, és megfogalmazásának realitásához. Külön hangsúlyt kap az információ és információtartalom az ember erkölcsi életében, és erkölcsi fejlődésében. Így etikai vizsgálatainknak is nélkülözhetetlen eszközévé válik az információelmélet. Mindez aláhúzza a természetbölcseletben és ontológiában többször hangoztatott megállapításunkat, hogy ma csak az információelméleten alapuló rendszerelméleti kutatás viszi előbbre a tudományok valódi fejlődését, mivel minden tudományágban az információelméleti alapok biztosítják elsődlegesen a tudományos rendszer nyitottságát, a fejlődő tudományok új eredményinek beépíthetőségét Vezérléselméleti kibernetikai megközelítés. A kibernetika segítségével még közelebb férkőzhetünk etikai problémáinkhoz. A tudati struktúraszint maga, és mindenegyes létezője a legszorosabb értelemben vett kibernetikai rendszer a szabályozás és vezérlés, az önkontroll és önfejlesztés, kibernetikai folyamataival, hierarchiájával és kommunikációjával. Ennek a kibernetikai rendszernek egyik bár lényeges 17

18 részrendszere az információs rendszer, melynek erkölcsi vonatkozásairól az előzőekben részletesen tárgyaltunk. Ha viszont már az információs rendszer részéről lényeges megfeleltetést tudtunk létesíteni az erkölcsiséggel, mennyivel fokozottabb mértékű lehet majd ez a megfeleltetés a kibernetikai rendszer és az erkölcsi struktúra között?! Első lépésben határozzuk meg a szabályozási folyamat, az alapkoncepció és a kibernetikai struktúra fogalmát. Szabályozási folyamat: a kibernetikai rendszer legalapvetőbb folyamata, melyben a visszacsatolás révén gondoskodás történik a rendszer alapvető állapotának, állapothatározóinak adott értéken történő szinten tartásáról, vagy szükség szerinti változtatásáról. Alapkoncepció: a kibernetikai rendszer legfőbb irányító-elve, mely a folyamatok felépülését és lefutását irányítja, gondoskodik a hierarchia révén a folyamatok egymáshoz történő rendeléséről, és a kommunikáción keresztül vezérli a belső és külső információáramlást. Kibernetikai struktúra: a létstruktúrába, egészen a lét gyökeréig beépült, az energetikai és információs struktúrát magában foglaló, az alapkoncepción felépülő kibernetikai folyamatok jólrendezett halmaza, melyben a rendezési reláció a koncepcióban gyökerező hierarchia. Ez a hierarchia rendezi egymáshoz a kibernetikai folyamatokat, melyek nem mások, mint a szabályozás és vezérlés, az önkontroll és önfejlesztés, a kommunikáció, és mindezek energetikai és információelméleti háttere. Kíséreljük meg ezeknek a kibernetikai fogalmaknak az erkölcsi struktúrába történő leképezését. Leképezéseink a következők. Az erkölcsi folyamatot hozzárendeljük a szabályozás és vezérlés kibernetikai folyamatához, amennyiben az erkölcs és erkölcsiség eleve feltételezi az embert, akinek viselkedésmódjában és magatartásformáiban jelenik meg az erkölcsi jó és annak belső kötelezettsége. Ugyanúgy, amint a szabályozás és vezérlés kibernetikai folyamataiban jelenik meg legalapvetőbben az alapkoncepció irányítása és formáló hatása a kibernetikai rendszer kívánt állapotának biztosítására. Az erkölcsi jót hozzárendelhetjük az alapkoncepcióhoz, amennyiben minden létező önmagának való megfelelősége, és annak magatartásformában való megjelenése, jó-voltának ismerete és bizonyos normáknak való megfelelősége ugyanúgy szükségképpeni kapcsolatban van az emberi tudatos szabad személyiséggel, mint ahogy a kibernetikai alapkoncepció szükségképpeni kapcsolatban van a kibernetikai rendszer egészével, minden folyamatával, a rendszer állapotával és hatékonyságával. Az erkölcsi struktúrát hozzárendelhetjük a kibernetikai struktúrához, amennyiben minden létezőnek az erkölcsi jó és az azt hordozó magatartásforma révén jelentkező strukturáltsága ugyanúgy szükségképpen beépül a tudati létstruktúrába, mint ahogy a kibernetikai struktúra beépül egészen a lét gyökeréig, magában foglalva a létstruktúrán belül az energetikai és információs struktúrát is. Az előzőeken túlmenően további leképezések létesíthetők a kibernetikai és az erkölcsi struktúrák között. Először: A kibernetikai struktúrák folyamataiban érvényesülő entrópia-elv leképezhető az erkölcsi struktúrák erkölcsi folyamataiba, amennyiben minden kibernetikai és erkölcsi folyamat irreverzibilis, ennek következtében az energiaátalakulásokban és energiahatásokban állandóan növekszik a folyamatok és az egész rendszer entrópia tartalma. Így a 18

19 folyamatokban és a rendszerben növekszik a rendezetlenség, ezáltal előbb a stabilizálódás, majd a lebomlás valószínűsége. Másodszor: A kibernetikai struktúrák alapkoncepciójában és folyamataiban jelentkezhetnek anomáliák és elfajulások, melyek megfeleltethetők az erkölcsi struktúrákban gyakran felmerülő erkölcsi rossznak és immoralitásnak. Így az alapkoncepciójában, hierarchiájában, folyamatai hatásfokában, majd egész hatásában degenerál kibernetikai rendszer leképezhető a degenerált erkölcsi rendszer immoralitásába, mely nem tartalmazza az erkölcsi jót, annak belső kötelezettségét, a jónak magatartásformában való megnyilvánulását. Harmadszor: Mivel a kibernetikai struktúrára, mely magában foglalja az energetikai és erkölcsi struktúrát, érvényes az energetikai paradoxon, ez is leképezhető az erkölcsi struktúrába. Ezért az erkölcsi struktúra szinten tartására ugyanúgy és állandóan külön erkölcsi-energiabevitelt és szabadenergiahatást igényel, mint a kibernetikai struktúra hatásfokának állandó szinten való tartására. Negyedszer: A kibernetikai struktúrákra érvényes fejlődés-elve ugyancsak leképezhető az erkölcsi struktúrába, mint az erkölcsi fejlődés-törvénye, amennyiben a struktúrák továbbfejlődési valószínűsége állandó és olyan mértékű szabadenergiahatást igényel, mely hatás következtében az entrópia tartalomnál jobban nő a rendszer szabadenergia tartalma. Természetesen az erkölcsi fejlődés-elvvel kapcsolatban az energia valójában erkölcsi energiaként értendő. Ötödször: A tudati struktúraszintre vonatkozóan a kibernetikai struktúrák energiahatása elsődlegesen pszichikai energiahatás, ugyanígy az erkölcsi struktúraszinten a pszichikai energiahatás a döntő. (Természetesen a biológiai szubsztrátumot illetőleg szükséges a biológiai, biokémiai energiahatás is, továbbá a tudattal szoros kapcsolatban levő struktúrák, mint a kultúra, társadalom intézményesülése tekintetében elengedhetetlenek a fizikai, kémiai energiák is.) Minden esetre információelméleti, kibernetikai és erkölcsi vonatkozásban egyaránt lényeges a pszichikai energiahatás. Lényegesnek tartott leképezéseink után vizsgáljuk meg azt a kérdést: milyen a leképezés a kibernetikai és erkölcsi struktúraszint között? Milyen reláció alapján lehetséges a logikai hozzárendelés? Elsőként azt állapíthatjuk meg, hogy a tudati struktúraszint tekintetében ekvivalencia-reláció a hozzárendelés alapja, így a leképezés izomorf, vagyis kölcsönösen egyértelmű. A tudati kibernetikai rendszer alapkoncepciója kölcsönösen egyértelmű módon megfeleltethető az erkölcsi jóval, mivel mindkettő a struktúra elvi irányítója, a folyamatok motiválója, a döntési hierarchia forrása. A tudati kibernetikai rendszer folyamatai kölcsönösen egyértelmű módon megfeleltethetők az erkölcsi folyamatokkal, mivel mindkét struktúrában jól meghatározott, megfelelő és célra irányult rendszert képeznek az alapkoncepció, illetve az erkölcsi jó irányítása alatt. A folyamatokon belül a következő kölcsönösen egyértelmű megfeleltetéseket létesíthetjük: = a szabályozás folyamatát hozzárendelhetjük az erkölcsi belső meggyőződés folyamatához; = a vezérlés folyamatát hozzárendelhetjük a belső erkölcsi kötelezettség folyamatához; = a döntés-előkészítés és döntés folyamatát hozzárendelhetjük a tudati alternatíva felállítás, felismerés és az alternatívák közötti választás folyamatához; = a végrehajtás folyamatát hozzárendelhetjük az erkölcsi magatartásnak gondolatban, szóban és cselekedetben megnyilvánuló tevékenységi folyamatához; 19

20 = az önkontroll folyamatát hozzárendelhetjük a lelkiismereti tevékenység folyamatához; = az önfejlesztés folyamatát hozzárendelhetjük az erkölcsi rendeződés és fejlődés folyamatához; = a kommunikáció folyamatát hozzárendelhetjük az erkölcshöz kapcsolódó információs folyamatokhoz. A tudati kibernetikai struktúra a beépült energetikai és információs struktúrával együtt kölcsönösen egyértelmű módon megfeleltethető az erkölcsi struktúrával, ugyanis mindkettő a tudati struktúraszint létezője, s magában foglalja az emberi személyiséget teljes léttartalmával, létbeli aktivitásával és dinamizmusával, minden relációjával, teljes érzés és gondolat világával, minden magatartásformájával és magatartásváltozásával, a pszichikai energetikai törvények révén aktualizálódási fejlődési, vagy visszafejlődési valószínűségével. A tudati kibernetikai struktúraszint kölcsönösen egyértelmű módon megfeleltethető az erkölcsi struktúraszinttel, összes létstruktúrájával, a struktúraszintre érvényes minden törvényszerűséggel, és a struktúraszintre érvényesíthető összes leképezéssel, egyszersmind valamennyi logikai és rendszerelméleti művelettel kiegészítve és teljessé téve. Másodszor azt állapíthatjuk meg, hogy a tudati struktúraszinten kívül is léteznek olyan kibernetikai rendszerek, melyek az erkölcs hatósugarába tartoznak: ezek a tudattal szoros kapcsolatban levő struktúrák. Ezek a kultúrának, társadalomnak, gazdasági életnek, technikai civilizációnak nem-tudatos részrendszerét képviselik, azonban mint ilyenek az egyén és a közösség magatartására hatással vannak. Tehát kölcsönhatásban vannak az erkölcsi magatartással, vagy az erkölcsi jóval összefüggést mutatnak. Így adódnak aztán olyan területek, melyek az emberi tudati struktúraszint határfelületén helyezkednek el, mégis erkölcsi szabályozást igényelnek. (Pl. a közlekedés-etika, stb.) Ezek a kibernetikai struktúrák is leképezhetők az erkölcsi struktúraszintre, a hozzárendelés azonban nem kölcsönösen egyértelmű, ezért csak homomorf leképezési művelettel közelíthetők meg. Harmadik megállapításunk azt tartalmazza, hogy vannak olyan kibernetikai struktúrák, melyeknek elvben semmi közük sincs az erkölcsi struktúraszinthez. Ilyenek a prébiológiai kvázi-kibernetikai rendszerek, alacsonyabb rendű biológiai struktúrák, stb. Viszont ezek is érintkezésbe kerülhetnek gyakorlatilag az erkölcsi-renddel, rendszerint az erkölcsi rossz és az immoralitás révén. (ABC-fegyverek; maga a fegyverkezési hajsza; környezetszennyezés; immorális gén-sebészet; gén-manipulációk; stb.) Ezekkel kapcsolatban, mint később látni fogjuk, az embernek súlyos erkölcsi felelőssége és erkölcsi kötelezettsége áll fenn, mint az erkölcsi struktúraszint létezőjének. Kibernetikai megközelítésünk nem volt eredménytelen, mert segítségével etikai fogalmainkat nemcsak alátámasztottuk, hanem etikai szemléletmódunk szélesebb látószöget kapott. Egyáltalán, azon túlmenően, hogy halmazelméleti, energetikai, információelméleti és kibernetikai segédtudományaink közelebb hozták természetbölcselettel és ontológiával megformált gondolkodásmódunkhoz az etikai alapfogalmakat, problémáinknak új és többirányú megfogalmazását kaptuk meg. A komplex látásmód mindenütt hasznos, de itt annál is inkább szükséges, mert célunk az erkölcsi problémákat ontológiai gyökereiben megragadni, és olyan választ keresni a felmerülő kérdésekre, mely egész erkölcsi valónkat minden magatartásformájával mozgósítani képes az erkölcsi jó szolgálatában. 20