Jules Verne. Három orosz és három angol kalandjai

Átírás

1 Jules Verne Három orosz és három angol kalandjai

2 TARTALOM 1. Az Orange folyó partján 2. Hivatalos bemutatások 3. A zuhatag megkerülése 4. Néhány szó a méter -ről 5. Egy hottentotta mezőváros 6. Melyben tüzetesebben megismerkednek egymással 7 A háromszögelési alap 8. A huszonnegyedik délkör 9. A kraal 10. Sodrásban 11. Sikerült megtalálniuk Nyikolaj Palander urat 12. Az az állomás, amely tökéletesen elnyeri Sir John tetszését 13. A tűz kettévágja a vitát 14. A hadüzenet 15. Egy fokkal több 16. Izgalmas események 17. Mennykőcsapás és sáskajárás 18. A sivatag 19. Háromszögelni vagy meghalni 20. Nyolc nap a Scorzef csúcsán 21. Fiat lux! 22. A Zambézi zuhatagai 3 1. Az Orange folyó partján január 27-én, óriási szomorúfűz alá telepedve, két férfi beszélgetett egymással, figyelmesen vizsgálván beszélgetés közben az Orange folyó habjait.

3 Ez a folyam ugyanaz, mint amelyet a hollandiak Grote- Strom, a hottentották Gariep néven ismernek, és bátran versenyezhet Afrika három fő életerével, a Nilus, a Niger és a Zambézi folyamokkal. Az Orange folyamnak is megvannak a maga roppant áradásai, kiöntései, örvényei, vízesései. Néhány utazó, aki útleírásában, e folyammal foglalkozik - például Thompson, Alexander és Burchell -, nagy elragadtatással beszél az Orange habjainak kristálytisztaságáról s partvidékének elbájoló szépségéről. Ezen a ponton az Orange folyamnak a Duc-York hegysor felé közeledő partjai valóban elragadó látványt nyújtottak. Áthághatatlan sziklák, óriási kőországút, az idők hosszú folyamán megkövesült fák, mély barlangok, járhatatlan, a telepesek fejszéjétől még bolygatatlan őserdők, és mindezek, a Gariephegység által lenyűgöző keretbe foglalva, hasonlíthatatlan szépségű tájképet alkottak. Itt a túlságosan szűk mederbe szorult habok, mintha csak a föld eltűnt volna alóluk, négyszáz lábnyi magasságból zuhannak alá. A vízesés fölött látni a lerohanni készülő habok szilaj tajtékzását; itt-ott zöld növényfonatokkal koszorúzott sziklatömegek szakítják meg a pezsgő hullámtáncot. A zuhatag alatt, csupán a zuhanás erejétől felháborított habok még folyvást forrongó keringése tombol, s az

4 örvénylő habok fölött sűrű, s a prizma hét színével zebraszerűen csíkozott pára lebeg. A mélységből kábító moraj hallatszott, amelyet még inkább növelt a völgy visszhangja. A férfiak egyike - kétségtelen, hogy mindketten fölfedező út céljából vetődtek el Dél-Afrika eme zugába - futólagos figyelemre is alig méltatta a természet előtte elterülő varázslatos szépségeit. Ez a közönyös utazó úgynevezett busman-vadász volt, tüzes szemű, villámgyors mozdulatú, egyik kitűnő példánya annak az érdekes és vitéz törzsnek, amely túlnyomórészt a rengeteg mélyén tölti nomád életét. A busman név angol eredetű, vagy talán a hollandi Boschjesman szóból származik, és kivétel nélkül alkalmazzák ezt mindazon vándor törzsekre, amelyek a Fokgyarmat északnyugati vidékeit széltében-hosszában bebarangolják. A busman törzs egyetlen családjának sincsen állandó lakhelye. Egész életük azzal telik el, hogy az Orange folyam és a nyugati vidékek között elterülő részt bebarangolják, a telepítvényeket kirabolják, és a zsarnok letelepedők aratását megsemmisítik, megtorlásul azért, hogy Afrika legbarátságtalanabb részébe szorították őket, ahol a talaj több követ, mint növényzetet terem. A mi busmanunk körülbelül negyvenéves, magas termetű, és láthatólag rendkívüli erejű férfiú

5 volt. Nyugvás közben is meglátszott rajta, hogy izmai folytonos tevékenységhez szoktak. Mozdulataiban gyorsaság, szabadság és szilárdság egyesült, s elárulták az erélyes férfiút, akinek egész megjelenése nagyban hasonlított a híressé vált Bőrharisnyá -hoz, a kanadai 4 puszták indián hőséhez; csak a nyugalom volt talán kisebb mértékben sajátja, mint Cooper e rokonszenves vadászalakjának: legalábbis gyors kézmozdulatoktól kísért beszédéből és gyakran nekipirult arcából ezt lehetett következtetni. Ez a busman már nem volt vadember, mint fajtársai, az egykori száguák. Angol apától és hottentotta anyától származva, ez a mesztic, avagy félvér többet nyert mint vesztett azzal, hogy fölkereste az idegeneket, s elég jól folyékonyan beszélte apjának nyelvét. Félig hottentotta, félig európai ruhája vörös ingből, dolmányból, antilopbőr nadrágból, s vadmacskabőr darabokból készített lábszárvédőből állott. Nyakában tarisznya függött, és ebben tartotta a kését, a pipáját meg a dohányát. Sajátságos formájú báránybőr sapkája kámzsaalakban födte fejét. Derekát vastag bőrtüsző övezte. Meztelen karjait elefántcsontból nagy művészettel faragott karmantyúk díszítették, vállát pedig krosz, afféle redős köpönyeg födte, amely tigrisbőrből készült, és térdig takarta az arányos testizmokat. Kutyája ott szundikált a lábánál.

6 A busman gyorsan szívta pipáját, ami kétségtelenül tanúsította, milyen türelmetlen. - Nyugodjék meg, Mokoum! - szólt a társa. - Ön csakugyan a legtürelmetlenebb ember, mihelyt nem vadászik: de jó lesz megjegyeznie, érdemes útitársam, hogy mi a dolgokon nem változtathatunk. Akiket várunk, előbb-utóbb megérkeznek, ha ma nem, hát holnap. A busman társa huszonöt-huszonhat éves fiatalember volt, és tökéletes ellentéte amannak. Minden mozdulata megzavarhatatlan hidegvért árult el. Angol származása ez első tekintetre felismerhető volt, és nagyon is polgárosult öltözete megcáfolhatatlanul árulkodott arról, hogy a kóborlás nem mestersége. Külsejéről ítélve rá lehetett volna fogni, hogy vadon vidékre tévedt európai hivatalnok, s az ember csaknem kísértésbe jött utána nézni, vajon nincs-e toll a füle mögött, mint a pénztárnokok, könyvelők s az óriás kiterjedésű hivatalnokcsalád többi válfajainak rendszerint lenni szokott. Ez a fiatalember valóban sosem készült utazónak, hanem ez a kitűnő tudós, William Emery a Fokváros - Capetown - csillagászaként tevékenykedett, intézete akkor már régidőktől fogva hasznos szolgálatokat tett a tudománynak. A Fokvárostól néhány száz mérföldnyire, Dél-Afrika legelhagyottabb szögletében kissé idegennek érezhette magát, s csak alig tudta féken tartani bennszülött társának természetes türelmetlenségét.

7 - Emery úr - válaszolt a vadász angolul -, nyolcadik napja már, hogy a kitűzött helyen, az Orange folyó Morgheda nevű zuhatagánál várunk... Régóta nem esett meg családom egyetlen tagjával sem, hogy nyolc napig kényszerült volna vesztegelni ugyanazon a helyen! Ön feledi, hogy én vándor törzshöz tartozom, s a föld ég a talpam alatt, ha vesztegelni kényszerülök!... - Mokoum barátom - válaszolt a fiatal tudós -, azok, akiket mi várunk, Angliából jönnek, s nyolcnapi késedelmet megbocsáthatunk nekik. A hosszú tengeri utat, az akadályokat, amelyek az Orange folyamon gőzbárkájuk haladását gátolhatják, szóval a hasonló vállalkozásokkal járó ezerféle nehézségeket mind-mind számításba kell vennünk. Nekünk azt mondták, hogy készítsünk elő mindent, ami efféle tudományos expedícióhoz szükséges, s azután a Morgheda zuhatag mellett várjuk be Everest ezredest, a cambridgei csillagvizsgáló tagját. Mi a kitűzött helyen vagyunk, és várunk. Mit kíván még, érdemes busman barátom? 5 A vadásznak bizonyosan akadtak más kívánságai is, mert keze görcsösen szorította Manton puskájának agyát, amelynek hegyes golyójával az antilopot vagy vadmacskát rőf1 távolságból is elejthette. A busman, mint látjuk, sutba vágta övéinek aloéból készült puzdráját és mérgezett nyilait, s európai fegyvereket szerzett magának.

8 - No de nem tévedett-e, Emery úr? - kérdezte aggódva. - Csakugyan a Morgheda zuhatagot és február végét tűzték ki találkozási helyül és időül? - Úgy van, barátom - felelte nyugodtan Emery. - Itt van Airy úrnak, a cambridge-i csillagvizsgáló igazgatójának a levele, bizonyítékul arra, hogy nem csalatkoztam. A busman átvette a neki nyújtott levelet. Mindenfelé forgatta, mint olyan ember, aki az írás misztériumaival nem a legbarátságosabb lábon áll, s végül is visszaadta a fiatal tudósnak, mondván: - Ismételje el, kérem, előttem azt, amit erre a befeketített papírosra írtak... A fiatal tudós ismételten tanúságot tett kifogyhatatlan türelméről, s újra felolvasta vadász barátjának a vele már számtalanszor szóról szóra közölt levelet. Az elmúlt év utolsó napjaiban Emery úr tudósítást kapott Európából: értésére adták, hogy Everest ezredes a következő esztendő január végén, nemzetközi tudományos bizottsággal, Dél-Afrikába fog utazni. Hogy mik a céljai ennek a bizottságnak, s miért utazik Afrika legtávolabbi csúcsára - Emery úr nem közölhette a vadásszal, mert erről Airy úr levele is hallgatott. Ő a kapott utasításnak engedelmeskedve sietett Lattakouba, hogy a hottentották által lakott vidék eme legdélibb állomásán kocsit, élelmiszereket, szóval mindent összeszedjen, ami csak

9 az érkezendő bizottság ellátására szükséges lehet. S aztán, mivel hozzá is eljutott Mokoum híre, aki a rettenthetetlen Livingstone-t a Zambézi zuhataghoz elkísérte, reá bízta a karaván parancsnokságát. Mindezek megtörténvén, megegyeztek abban, hogy a busman, aki ezt a vidéket tökéletesen ismerte, az Orange folyam partján Morgheda zuhatagokhoz kíséri Emery urat, arra a helyre, ahol a tudományos bizottsággal találkoznia kellett. A bizottság tengeren utazott, ő brit fölsége Auguste nevű fregattjának födélzetén, s az Orange folyam torkolatát a Volta-fok körül elérvén, a folyamon szándékozott folytatni útját a nevezett zuhatagig. Emery úr és Mokoum tehát azzal a kocsival, amelyet a völgyben hagytak, azért jöttek ide, hogy az utazókat poggyászaikkal együtt Lattakouba szállítsák, ha ugyan nem inkább az Orange és mellékfolyamain kívánkoznának eljutni oda, néhány mérföldnyi vargabetűvel megkerülvén a Morgheda zuhatagait. Miután Emery mindezeket újra megmagyarázta és fejébe verte a busmannak, a türelmetlen vadász a mélység párkányához lépett, és letekintett a rohanó habok közé. A csillagász követte. Arról a kiálló partfokról néhány mérföldnyire figyelemmel kísérhették az Orange habjainak futását.

10 Néhány percig mindketten gondosan fürkészték a folyam tükrét. Vajon nem látnak-e rajta valamit?... Lábuk alatt zuhogva rohantak a tajtékzó hullámok szikláról sziklára, de mintegy negyedmérföldnyire a zuhatagon alul, ismét visszanyerték nyugodtságukat. Egyetlen pirog sem mutatkozott rajtuk. 1 1 rőf - régi hosszúsági mértékegység, nagysága országonként változott, általában cm között. 6 Három óra volt. E vidék január hónapja a mérsékelt éghajlat július augusztus havával egyezik, s a Nap korongja a 29-ik párhuzamos körön csaknem függőlegesen szórván sugarait, Fahrenheit szerint árnyékban is 105 fokra melegítette fel a levegőt. Az enyhe nyugati szellő nélkül, amelynek olykori fuvalmai a hőséget némileg mérsékelték, a forróságot európai ember el se viselhette volna. A fiatal tudóst azonban szerencsés testalkatánál fogva - sovány csupa csont és izom volt - nemigen bántotta a hőség. A part fáinak sűrű lombozata egyébként némileg védte is a napsugarak közvetlen hatása ellen. Egyetlen madár sem zavarta e hőség alatt az erdő csendjét. Egyetlen állat sem hagyta el hűvös rejtekét a sűrűben, hogy a ligetek tisztásait fölkeresse. Az általános némaságot csak a zuhatag moraja szakította meg.

11 Tíz perc múlva Mokoum gyorsan Emery úrhoz fordult, és dobbantott a lábával. Éles szemével mit sem fedezhetett fel. - És ha az emberei nem jönnek el? - kérdezte hirtelen a csillagásztól. - Minden bizonnyal eljönnek, vitéz vadász barátom - válaszolt a fiatal tudós. - Szótartó, pontos emberek azok, mint a csillagászok rendszerint. Egyébiránt mit vethet szemükre? A levél január végére teszi érkezésüket, s így még teljes négy napjuk van a határidőig, ez alatt pedig elérhetik a Morgheda zuhatagait. - S ha e négy nap elteltével sem érkeznek meg? - Akkor, vadász barátom, alkalmunk lesz gyakorolni magunkat a türelem erényében, mert mindaddig itt maradunk és várunk, ameddig egész bizonyosan meg nem tudjuk, hogy nem jöhetnek. - A jó Isten nevére! - kiáltotta hangosan a vadász. - Ön képes volna várakozni rájuk, míg a Gariep megszűnnék habjait e mélységbe önteni?!... - Nem, barátom, nem - felelte William Emery folyvást nyugodtan. - Minden tettünknek az értelem legyen intézője. S mit mond a józan ész? Azt, hogy ha Everest ezredes, a hosszú utazás és nélkülözések után ide érkezve, nem találna bennünket a kitűzött helyen, minden tekintetben megrovást érdemelnénk. A netalán bekövetkezendő szerencsétlenségért jogosan reánk nehezednék a felelősség. Itt kell tehát maradnunk, míg a kötelesség parancsolja. Egyébiránt

12 semmiben sem szenvedünk szükséget. Kocsink a völgyben van, és menedéket nyújt éjszakára, élelmiszerekkel pedig bőven el vagyunk látva. A természet nagyszerű és méltó bámulatomra. Én teljesen boldog és elégedett vagyok, hogy néhány napot tölthetek ez erdőkben, e hasonlíthatatlan szépségű folyam partján. És ön, Mokoum, mit kívánhat ön még? Vad elég tanyázik az erdőségben, s az ön puskája minden nap friss pecsenyével látja el konyhánkat. Vadásszék, érdemes barátom, szórakozzék azzal, hogy a dámvadat vagy a bölényt űzihajtja, egészen tetszése szerint. Én azalatt őrködni fogok, és lesem a késedelmezők érkezését, ön pedig nem lesz kitéve annak a veszélynek, hogy a lába a földbe gyökerezik. A vadász belátta, hogy leghelyesebb, ha követi a csillagász tanácsát. Elhatározta tehát, hogy néhány órára elmegy cserkészni a sűrűbe. Oroszlánok, hiénák és leopárdok nem rettenthettek vissza ilyen híres Nimródot, aki, mint ő, hozzá szokott az afrikai erdők átcserkészéséhez. Füttyentett tehát Top -nak - így hívták a kutyáját -, amely egyike volt ama hiéna-ebeknek, amelyeknek a fajtáját a balabasok egykor agár helyett használták. Az okos jószág, amely éppoly türelmetlennek látszott, mint a gazdája, rögtön felszökött, s vidám csaholással mutatta 7 örömét. A vadász és kutyája csakhamar eltűntek az őserdő sűrűjében, amelynek sötét

13 lombfalazata a zuhatag hátterét alkotta. William Emery, amikor egyedül maradt, elnyújtózkodott a fűzfa tövében, és várta az álmot, amelynek bekövetkezése e magas hőmérsékletű tájon valószínűnek tetszett, és közben elgondolkozott helyzetén. Az Orange folyam partján, amelynek futása még kevéssé ismeretes, távol a lakott és polgárosult vidékektől, egyedül járt-kelt, európaiakra várt, az ő honfitársaira, akik fölkerekedtek hazájukból, hogy a tudomány és emberiség érdekében e vadon vidék minden veszélyeinek kitegyék magukat. Hanem vajon mi ennek a tudományos bizottságnak a célja? Milyen tudományos feladatot akarnak megoldani Dél-Afrika vadonjaiban? Milyen észleleteket akarnak tenni a déli szélesség harmincadik párhuzamos köre alatt? A tiszteletre méltó Mr. Airy, a greenwich-i csillagvizsgáló igazgatója, éppenséggel ezekről nem írt egyetlen szócskát sem. Emery úrnak egyszerűen a közreműködését kérték, mint olyan tudósnak, aki a déli szélességek éghajlati viszonyaival ismerős, ő pedig, mivel nyilvánvalóan tudományos tevékenységre nyílt kilátás, közreműködését a legnagyobb örömmel biztosította is földijeinek. A fiatal tudós, miután mindezeket ismételten meghányta-vetette elméjében s közben ezer olyan kérdést intézett magához, amelyekre megfelelni nem bírt, végül mély álomba merült.

14 Midőn fölébredt, a napot már eltakarták a nyugati hegyek. Érezte, hogy a vacsora ideje közeleg. Valóban este hat óra volt, és ideje, hogy fölkeresse a kocsit a völgyben. Éppen ebben a pillanatban lövés dördült el, nem messzire tőle a sűrűben. Csaknem rögtön reá a busman és Top bukkant föl az erdő szélén, s a vadász maga után vonszolta az állatot, amelyet csak az imént ejtett el. - Mit hoz, vadász barátom? - kérdezte Emery úr. - Mi lesz a vacsoránk? - Ez a szökőkecske, William úr! - válaszolt a vadász, ledobva az állatot, amelynek a szarvai lant alakban görbülnek meg. Az antilopoknak egyik faja ez, amely Afrika minden déli vidékén nagy számban található. Gyönyörű állat, a háta fahéj színű, szügyét vakító fehérségű selyemlágy szőr födi, hátát pedig gesztenyebarna, pávatollszerű foltok tarkítják. Ízletes húsából kellett kikerülnie a mai vacsorának. A csillagász és a vadász erős rúdon vállukra vették a vadat, s a völgy felé indultak. Félóra múlva elérkeztek tanyájukhoz, amelyet árnyas hegyszakadékban ütöttek föl, ahol a két busman őrizetére bízott barátjuk rejlett a lombok alatt Hivatalos bemutatások Január 28-án, 29-én és 30-án sem Mokoum, sem Emery nem távozott a találkozási helyről.

15 Míg a busman, vadászszenvedélyétől hajtva, az ehető és ragadozó vadakat üldözte, a csillagász nyugodtan vizsgálta a folyam medrét. A természet nagyszerű, bár vad színjátéka elragadtatással töltötte el keblét, s lelke szokatlan érzelmek hatása alatt állott. Ő, a számok embere, a katalógusok fölött görnyedező tudós, akit hivatása éjjel-nappal a messzelátójához láncolt, és égitestek átvonulását leste a délkörön, vagy új csillagfölfedezések kiszámításával bajlódott, valódi kéjjel élvezte most a tartózkodást a szabad természetben, a csaknem járhatatlan őserdő közepében, a festői halmok aljában, amelyeket a Morgheda zuhataga nedves párával borított el. Roppant élvezettel gyönyörködött e csaknem teljesen ismeretlen vadon költészetében; mindez valósággal megfiatalította a számtani fejtegetések közben elpelyhüdt testét és szellemét. Így űzte el a várakozás unalmait. A helyzet újdonsága tehát megmagyarázhatóvá teszi, hogy folytonosan nyugodt maradt, ami viszont egyáltalán nem jellemezte a busman magatartását. A vérmérsékletnek ez a különbsége okozta a vadász folytonos panaszkodását, s ugyancsak ez adta a tudós ajkára a csitító szavakat is, amelyek azonban csak vajmi csekély mértékben tudták fékezni a busman türelmetlenségét. Végre elkövetkezett január 31. is, az utolsó nap, amelyet a tiszteletre méltó Airy úr a találkozás

16 idejére kitűzött. Ha a várt vendégek ma sem érkeznek meg, William Emerynek, minden zavara dacára, döntésre kell elszánnia magát. A késedelem határozatlan időre terjedhet, és miként várjon az ember bizonytalan ideig? - William úr - mondta a vadász -, miért ne mehetnénk mi elébe az érkezőknek? Az úton semmi esetre sem kerülhetjük el őket. Csak egyetlen úton jöhetnek: a folyón; s ha azon fölfelé haladnak, mint az ön papirosa mondja, okvetlenül találkoznunk kell velük. - Ez kitűnő gondolat, Mokoum barátom - válaszolt a csillagász. - Tegyünk hát kémszemlét a folyam mentében, a zuhatagon alul. Tanyánkra mellékutakon is visszatérhetünk. De mondja csak: ön az Orange folyamának legnagyobb részét ismeri, ugye? - Ismerem, uram. Nem egyszer követtem futását a Volta-foktól kezdve azon pontig, ahol a Transvaal köztársaság határán a Hart-tal egyesül. - És az Orange mindenütt hajózható, kivéve a Morgheda zuhatag környékét? - Úgy van, uram - válaszolt a busman. - De meg kell jegyeznem, hogy a száraz évszakban az Orange folyam, mintegy öt vagy hat mérföldnyi szakaszon a torkolatától kezdve csaknem teljesen víztelen. Ekkor homokzátony képződik a torkolatánál, amelyet a tenger habjai dagály alkalmával hevesen korbácsolnak. - Ez keveset nyom a latban, mert abban az időben, amikor az általunk várt utasok oda

17 érkeznek, ennek a torkolatnak hozzáférhetőnek kell lennie. Nincs ok, amely kimagyarázhatná elmaradásukat, s azért kétségtelenül meg is fognak érkezni. A busman nem válaszolt. Füttyentett ebének, s fegyverét vállára kapva, megindult társa előtt azon a keskeny gyalogösvényen, amely négyszáz lábbal alább folytonosan a part mentén kígyózott ide s tova. 9 Reggel volt, kilenc óra. A két útitárs, a folyam bal partját követve, sietősen haladt előre. Útjuk azonban legkevésbé sem bizonyult kellemesnek. A folyam meredek partját tövises bokrok födték, amelyek közt nehéz járás esett, és az utasok gyakran teljesen eltűntek a különböző növények által alkotott lugasok alatt. A fonalszerű Cynauchum folyondárai - amelyről Burchell is megemlékezik - kusza sűrűséggel kúsztak egyik fáról a másikra, s lombos hálózataikkal gyakran szinte járhatatlanná tették a vándorok útját. A busman kése úgyszólván folytonosan vagdosta a kusza aljnövényzetet: könyörtelenül metszette ketté az akadékoskodó liánok, szulákok kötegeit. William Emery tele tüdővel szívta a balzsamos levegőt, és különösképp élvezte a számtalan bálványfától (diosmeáktól) terjesztett kámforillatot. Szerencsére néhány tisztás és kopár sziklaszakasz, amelyek mentében a győzelmes habok

18 ismét békésen haladtak a tenger felé, lehetségessé tették a gyorsabb haladást nyugati irányban. Tizenegy órára mintegy négy mérföldet haladtak. A szellő ez idő tájban nyugatról lengedezett: a hangot tehát visszavitte a zuhatag felé, úgyhogy annak a moraját bizonyos távolságban már nem hallhatták. Ellenkezőleg, minden neszt, amely a folyam alsó része felől jött, jól kivehették. William Emery és a vadász erre a helyre érve, egyetlen pillantással végig tekintett a folyam tükrén, amely itt egyenesen halad, mintegy hárommérföldnyi távolságra. A folyam medre meredek hantok közé szorult, és a krétasziklák kétszáz lábnyi magasságra nyúltak föl mindkét oldalon. - Várjunk itt - javasolta a csillagász -, és fújjuk ki magunkat. Nincsen vadászathoz szokott lábam, Mokoum mester, mivel többet kóborlok a csillagos égboltozaton, mint földi utakon. Pihenjünk tehát. Erről a helyről két-három mérföldnyi hosszúságban végigtekinthetjük a folyam medrét, s ha a gőzbárka az utolsó parthajláshoz ér, azonnal szemünkbe ötlik. A fiatal tudós hozzátámaszkodott ahhoz az óriási euphorbiához, amelynek a koronája mintegy negyven lábnyira2 emelkedett. Innen jártatta végig pillantását a folyam tükrén. A vadász, kevésbé lévén barátja a nyugalomnak, a parton járkált föl s alá, míg Top egész madárcsapatokat vert föl, de gazdája figyelmét a legcsekélyebb mértékben se bírta fölébreszteni.

19 A fiatal tudós és társa félórát tölthettek e helyen, midőn az előbbi egyszerre csak azt vette észre, hogy a busman rendkívül figyelmesen kezdi vizsgálni a folyót. Vajon nem a várt bárkát fedezte föl a sasszemű busman? A csillagász föltápászkodott kényelmes fekhelyéről, s a vadász felé közeledett. Néhány pillanat múlva már mellette állt. - Észrevett valamit, Mokoum? - kérdezte a busmantól. - Semmit, semmit sem látok, Emery úr, - válaszolt a vadász. - De a fülem ismerős neszeket hall. Úgy tetszik, mintha sajátszerű zajt hallanék közeledni a folyam mente felől. 2 láb - hosszúság mértékegysége, egy angol láb tizenkét hüvelyk = 0,3048 méter. 10 Ezt mondva, hallgatást ajánlott társának, a fülét a földre fektetve, fokozott figyelemmel hallgatódzott. Néhány perc múlva fölemelkedett, és így szólt: - Valószínűleg tévedtem. A neszt, amit hallottam, alighanem a lombok között suttogó szellő, vagy a sziklákba csapódó habok okozzák. És mégis... A vadász ismét figyelmesen fülelt, de mit sem hallott. - Mokoum - mondta most a csillagász - ha az ön által hallott zörej valamely gőzgéptől származik, sokkal biztosabban felismerheti azt, ha leereszkedik a víz színéig. A víz jobb hangvezető, mint a föld. - Igaza van William úr - válaszolt a vadász. - Nem egyszer hallgattam ki ily módon a víziló

20 útját a habokban. A busman lehágott a víz tükre fölé. A folyamba érve, térdig hatolt a hullámokba, s lehajolva, a víz fölszínére fektette fülét. - Úgy van - kiáltotta néhány perc múlva. - Mégsem csalatkoztam. Arrafelé dübörgést hallok a folyóból, mintha hevesen paskolná valami... Egyhangú, folytonos paskolást hallok. - A hajócsavar zubogása!... - válaszolt a csillagász. - Valószínűleg, Emery úr. Akiket várunk, közelednek. William Emery tudta, milyen finomak a vadász érzékszervei - különösen a látása, a hallása és a szaglása -, s ezért egyetlen pillanatig sem kételkedett társa állításában. A busman ismét fölkapaszkodott a partra, és mindketten elhatározták, hogy ezen a kedvező ponton fognak várni, ahonnan több mérföldnyire szemmel tarthatják a folyamot. Fél óra telt el így, s ezt az időt még a példás türelmű William Emery is majdnem végtelennek találta. Hányszor hitte, hogy a bárka határozatlan körvonalait látja a folyamon! Mindannyiszor csalódnia kellett. Végül a busman következő felkiáltása dobogtatta meg hangosabban a szívét: - Füst! William Emery a vadász által mutatott irányban, erőlködés nélkül észrevette azt a keskeny szürke fonalat, amely a folyam medrében fölfelé kanyargott.

21 Nem lehetett tovább kétkedni. A hajó gyorsan haladt előre: William Emery nemsokára jól megláthatta kéményét is, amint a fekete-fehér gőzzel kevert füstgomolyokat a levegőbe okádta. A hajó legénysége erősen szíthatta a tüzet, hogy a sebességet fokozzák, s a találkozás helyét még a kitűzött napon elérhessék. A bárka még hét mérföldnyire lehetett a Morgheda zuhatagtól. Dél volt. Mivel ott, ahol álltak, a part nem látszott alkalmasnak a kikötésre, a csillagász elhatározta, hogy visszatér a zuhatag közelébe. Közölte szándékát a vadásszal, aki szó nélkül megfordult, és visszafelé lépkedett az ösvényen, amelyet az imént ő maga vágott. William Emery követte, s midőn az egyik hajlásnál megfordulva, ismét visszatekintett a hajóra, világosan látta tatján az angol lobogót. A visszatérés a zuhataghoz gyorsabban ment, mint a kirándulás onnan. Egy órakor a csillagász és társa már csak negyedórányira járt a zuhatagtól. 11 A part itt félkör alakú kis öblöt alkotott, amelybe a gőzbárka kényelmesen befuthatott, mivel a meder még a part közelében is elég mély volt. A hajó nem járhatott távol, bár még nem lehetett látni a part kanyarulatai s a folyamra hajló lombos fák miatt. A gép zöreje nem volt ugyan hallható, de fölhangzottak a gőzös éles füttyei, amelyek a zuhatag folytonos dübörgésén is átsivítottak. Az éles fütty időnként ismétlődött.

22 Kétségtelen, hogy ezzel az érkezésüket akarták jelezni a zuhatag közelében. A vadász lövéssel válaszolt erre a jeladásra, s a dörejt a partoktól visszaverődő visszhang százszorosan fölerősítette. Végre látható lett a hajó, s annak utasai is rögtön észrevették Emeryt és társát. A csillagász által adott jelre a bárka lassan közeledett a parthoz. Alattságot dobtak ki: a busman megragadta a kötelet, s az egyik fatörzs köré csavarta. Nemsokára magas növésű férfi ugrott ki könnyedén a partra, S egyenesen a csillagász felé tartott, miközben társai egyenként szintén partra szálltak. William Emery a férfi elé sietve, megkérdezte: - Everest ezredes? - William Emery úr? - kérdezte a jövevény, felelet helyett. A fokvárosi csillagász és cambridge-i szaktársa köszöntötték egymást, és aztán kezet is szorítottak. - Uraim - mondta Everest ezredes -, engedjék meg, hogy bemutassam az igen tiszteletre méltó William Emery urat a fokvárosi csillagvizsgálóból; ő előzékenyen szíveskedett elénk sietni a Morgheda zuhatagig. A négy utas, aki ezalatt Everest ezredeshez közeledett, üdvözölte a fiatal csillagászt, aki viszonozta köszöntésüket, aztán az ezredes hivatalosan is bemutatta útitársait, a legtökéletesebb angol flegmával, mondván:

23 - Emery úr, Sir John Murray, Devonshire-ből, az ön földije; Matvej Strux úr, a pulkovai csillagvizsgálóból; Nyikolaj Palander úr Helsingforsból és Mihail Zorn úr Kijevből; három orosz tudós, akik a cár kormányát képviselik nemzetközi bizottságunkban A zuhatag megkerülése A bemutatások megtörténvén, William Emery kijelentette, hogy mindenben az érkezettek rendelkezésére áll. Hivatali beosztásánál fogva, mint egyszerű csillagász, a szakmai rangfokozatokban mögötte állott Everest ezredesnek, az angol kormány képviselőjének, akit Matvej Strux úrral egyetemben e tudományos küldetés elnökének, fejének és vezetőjének jelöltek ki. Egyébiránt hírből ismerte az ezredest, mint kitűnő tudóst, akit a nebulárisok3 redukciói és a csillagzatok egymást fedezésének kiszámítása tettek nevezetessé. E csillagász hideg, kimért egyéniség volt, körülbelül ötven éves lehetett, s óráról órára számtanilag előre megállapított életet folytatott. Számára nem létezett véletlen, vagy előre nem látott esemény: olyan pontosságot tanúsított minden dologban, mint a csillagok, midőn a délkörön áthaladnak. El lehetett róla mondani, hogy életének minden tettét a kronométer szerint szabályozta. William Emery tudta ezt, s épp azért nem kétkedett egyetlen percig sem, hogy a várt bizottság a kitűzött napra

24 megérkezik. Ezenközben a fiatal csillagász azt várta, hogy az ezredes értesíteni fogja a bizottság küldetésének céljáról; Everest úr azonban hallgatott, s fiatal barátunk tapintatlanságnak tartotta volna, hogy kérdést intézzen hozzá erre vonatkozólag. Valószínűleg nem ütött még az óra, amelyre az ezredes e közlemény megtételét előre megállapította. Hírből Sir Murrayt is ismerte Emery, tudta, hogy ez a gazdag tudós éppoly önzetlen és szenvedélyes dilettáns, mint Ross és Lord Elgin,4 akik hivatalos minősítés nélkül is tiszteletet szereztek nevüknek Angliában, csillagászati munkálataik által. A tudomány nagy hálával tartozott neki ama jelentékeny pénzáldozatokért, amelyeket érdekében hozott. A tiszteletre méltó úr húszezer fontot áldozott egy óriási reflektor előállítására; ez a tükrös távcső méltán vetélkedett a parson-towni teleszkóppal, amelynek a segélyével több kettős csillag elemeit meg lehetett határozni. Sir Murray negyvenéves volt, külsejét tekintve tökéletes grand seigneur, akinek változatlan arckifejezése nem árulta el jellemét. A három orosz tudós neve sem volt ismeretlen a fiatal csillagász előtt, személyesen azonban nem ismerte őket. Palander és Zorn magatartásából az látszott, hogy némileg alárendeltjei Strux úrnak, amit egyébiránt az érdemtől teljesen eltekintve, a viszonyokból is könnyen meg lehetett magyarázni.

25 Emery az első pillanatban észrevette, hogy az angol és orosz tudomány képviselői teljesen egyenlő számban érkeztek. 3 nebuláris elmélet - ködelmélet: a naprendszer kialakulására vonatkozó olyan elmélet, amely szerint a Nap és a bolygók egyazon anyagfelhőből (por és/vagy gáz) ugyanazon folyamat által keletkeztek. 4 John Ross, angol utazó ( ) valóban végzett némi csillagászati tevékenységet sarkköri felfedező útjai során. Thomas Elgin lordnak azonban semmi köze e tudományokhoz; őlordsága ( ) arról nevezetes, hogy közt a török uralom alatt senyvedő Görögországból számos művészeti emléket (az athéni Parthenón, az Erekhteion, a Propülaia szobrait s építészeti elemeit, domborműveit) csempészett ki, vitetett Angliába: ezek ma a British Museum legértékesebb - Görögország által visszakövetelt - darabjai közé tartoznak. 13 A hajó, amelyen jöttek, a Queen and Tzar elnevezést viselte, és a legénysége összesen tíz főből állt - öt angol és ugyanannyi orosz matrózból. - Emery úr - mondta Everest ezredes a bemutatások után -, most már éppúgy ismerjük egymást, mintha Londontól kezdve idáig együtt tettük volna meg az utat. Én azon tisztelettel vagyok ön iránt, amelyre tudományos munkássága révén, fiatal kora dacára is joggal számot tarthat. Az én ajánlatomra történt, hogy az angol kormány önt is kinevezte e bizottság tagjává.